Készült: 2024.03.29.14:36:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

182. ülésnap (2012.04.23.),  19-22. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:27


Felszólalások:   15-18   19-22   23-24      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, belügyminiszter úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezető úr, Kereszténydemokrata Néppárt: "A politikai kultúra" címmel.

Öné a szó, frakcióvezető úr.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Naponta tapasztaljuk, hogy a baloldalhoz kötődő uniós tisztségviselők nagy érdeklődést mutatnak Magyarország iránt. Legutoljára Olli Rehn pénzügyi biztos a következő szavakat mondta: "Az Európai Bizottság Magyarországgal kapcsolatos aggályai túlmennek a három kötelezettségszegési eljáráson, és a magyar demokrácia minőségi, illetve politikai kultúrájára is kiterjednek." Politikai kultúráról volt szó, engedjék meg, hogy a gyanúval éljek, hogy itt a kormány, illetve a kormánytöbbség politikai kultúrájáról volt szó, ami a mi értelmezésünk szerint nem más, mint határozott célok kitűzése. Ezek a határozott célok megfelelő eszközökkel érhetők el, és ezeket az eszközöket hatékonyan és gyorsan alkalmazza a kormány és a kormánytöbbség. Valószínűleg ez a hatékonyság és gyorsaság az, ami szemet szúrt a biztos úrnak.

Én azonban hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy a politikai kultúrára nagyobb veszélyt jelent egy olyan eszköz, amit legtöbbször a baloldal és holdudvara alkalmaz, ez pedig a manipuláció eszköze. Nem a 2006-os Gyurcsány-féle manipulációra gondolok. Vegyünk egy olyan példát, ami Magyarországtól távoli, de az említett politikai család holdudvarához tartozik. A példa nem a téma miatt érdekes, hanem az eszközök miatt.

Amerikában történt a hetvenes években, és egy olyan szerzőnek a könyvében került leírásra, aki ennek az akciónak a résztvevője, sőt szervezője volt. Később megváltoztatta a szemléletét, és leírta ezt az eseményt. Dr. Nathansonról van szó, aki az "Egy néhai abortuszpártoló vallomásai" című könyvében írta le a módszert, ami - ismét mondom - nem a téma miatt, hanem az eszköz miatt érdekes. A szándéka az abortusz legalizálása volt. Idézek a könyvből: Tudjuk, hogy az amerikaiak többsége nem támogatna egy ilyen törvénymódosítást, ezért egyszerűen hazudtunk egy kitalált közvélemény-kutatás eredményeiről. Telekürtöltük a médiát, hogy kutatásaink értelmében az amerikai népesség 60 százaléka támogatja a minden megkötéstől mentes abortusz bevezetését. Másodszor, úgy keltettük fel az emberek együttérzését, hogy teljesen valótlan adatokat mondtunk az illegális abortuszok számát illetően. A valóságban az Egyesült Államokban ez a szám évente valamivel 100 ezer alatt volt, de mi mindenfelé azt híreszteltük, hogy több mint 1 millió. A taktika harmadik eleme a tudatosan felépített ellenségkép volt. Kellett valamilyen ellenségkép, akivel szemben mint a szabadság szószólói és védelmezői léphetünk fel, ezért szisztematikus lejárató kampányba kezdtünk a katolikus egyház és társadalmilag elmaradott nézetei ellen. Ezt aztán orrvérzésig nyomtuk. A médiával azt etettük, hogy ellenállás valóban a klérus soraiból származik, és hogy a közvélemény-kutatások szerint a hívek maguk is pártolják a művi terhességmegszakítás törvényesítését. És a média pillanatok alatt bemosta az amerikai köztudatba, hogy aki abortuszellenes, az a klérus befolyása alatt áll, és képtelen az önálló gondolkodásra.

Ezeket a mondatokat azért olvastam fel, mert világosan mutatja az eszközt, amivel az emberek manipulálását elvégzik.

(13.50)

Talán megfigyelhetik, hogy ez a szándék az úgynevezett pedofilvád esetén is megvalósul, ahol a cél annak az intézménynek a hiteltelenítése, amelynek tanítása ellentmond az ő törekvéseiknek.

Amikor politikai kultúráról beszélünk, akkor talán először azokat az elemeket kell megkeresnünk, amelyek erre a kultúrára a legnagyobb veszélyt jelentik, és azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy a manipuláció az az eszköz, ami talán a legveszélyesebb a magyar politikai kultúrára is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Talán az a különbség a manipuláció és a politikai kommunikáció között, hogy míg a manipuláció valótlan tényeket próbál felhozni, megtévesztő látszatot kíván kelteni, addig a politikai kommunikáció a valós eredmények hirdetéséről szól: tedd a jót, és beszélj róla. Mi így gondoljuk, hogy ilyesfajta politikai kommunikációt kell folytatni. De látjuk, hogy sajnos a magyar politikai kultúrában a manipulációnak még igen nagy területe van.

Amivel ez a kormányzat, ez a kormánytöbbség igyekezett javítani a politikai kultúrán, azt azért sokáig lehet sorolni, engedjenek meg pár példát erre vonatkozóan. A választási program és a kormány programja csak ezen kormánypártok esetében volt azonos a választások óta, egy az egyben ugyanazt ültettük át a kormányzásba, mint amit a választások során az állampolgároknak hirdettünk. Hasonlítsák össze, amikor Gyurcsány Ferenc ötéves adócsökkentési programot hirdetett, a választások előtt el is fogadtatta azt a törvényt, amelyik ezt a hosszú távú adócsökkentést törvénybe iktatta, majd miután kormányra került a választások után, első intézkedése egyikeként hatályon kívül helyezte a törvényjavaslatot. Még akár hajlandó volt egy törvényt is hozni választási célból, bár jól tudta előre, hogy amint megnyeri a választásokat, azt hatályon kívül fogja helyezni. Ezzel szemben nézzék meg, hogy míg, mondjuk, a Fidesz-KDNP-többségnek az egyik választási vállalása a parlamenti létszám megfelezése és az önkormányzati felezés volt, ezt meg is tette, hiszen ma már jóval kisebb önkormányzatok működnek, és mindnyájan ismerjük azokat a törvényeket, amelyek a következő ciklus feleekkora parlamentjéről szólnak. Ez a különbség szótartás, parlamenti kultúra és politikai kultúra között.

Úgy gondolom, szintén a választási politikai kultúra növelését célozta mind a nemzet konzultáció, mind a szociális konzultáció. Az embereknek nem pusztán arra volt lehetősége, hogy négyévente egyszer pártok és pártok között választanak, nem pusztán arra volt lehetősége, hogy egy-egy teljes törvénycsomagot támogat vagy elvet, hanem arra volt lehetősége, hogy több tucatnyi kérdésre válaszolva egyes kérdéseket támogasson, másokat pedig elvessen. Az egymilliós szám pedig, úgy gondolom, az elmúlt időszak aláírás-gyűjtési kudarcai mellett igencsak mutatja, hogy milyen jelentős vélemény fogalmazódott meg, és ami az igazi súlya ennek az egymilliónyi ember véleményének, ami az igazi súlya ezeknek a konzultációknak, hogy a kormányzat utána ezeknek megfelelően az alaptörvény szövegét vagy utána az elmúlt egy évben elfogadott törvények tartalmát aszerint is módosította, aszerint is határozta meg, ahogy a válaszadók ezt a kormányzattól elvárták.

Úgy gondolom, a parlamenten belüli politikai kultúrának a későbbiekben jót fog tenni az új, egy hete elfogadott, az Országgyűlésről szóló sarkalatos törvény is, amely sokkal szigorúbb feltételeket szab az országgyűlési képviselőknek, bízunk benne, hogy ezáltal tisztább viszonyokat eredményez a politikai kultúrában a Parlament falain belül is. Úgy gondolom, a politikai kultúránknak egy 22 éve nem látott példája volt, amikor emberek százezrei nem valami ellen, hanem valami mellett tudtak kiállni, amikor a békemenet több százezernyi résztvevője többször is - és ezt innen is köszönjük nekik - hitet tett Magyarország szuverenitása mellett, hitet tett a kormány politikája mellett. Úgy gondolom, sokkal jobb olyasfajta demonstrációkat nézni, amikor valami mellett, valakik mellett, értékek mellett állnak ki emberek, mintsem, amikor csak uszításról és gyűlöletkeltésről szólnak egyes pártok politikai kommunikációban hangoztatott nézetei vagy tömeggyűlései. Hiszen van a parlamentben olyan párt, amelyik népcsoport ellen uszít, van olyan, amely gyűlöletet kelt az egyházak ellen, van olyan, amelyik az Alkotmánybíróság blokádját hirdeti meg, ezek semmiképpen nem a politikai kultúra emelését célozzák.

Ha megnézzük az európai politikai kultúrát - amit frakcióvezető úr említett -, azért sokunk számára csalódást jelentett, hogy milyen alaptalan vádak alapján tudják Magyarországot pellengérre állítani, micsoda utánajárás nélküli cikkek jelennek meg, amelyek teljesen nélkülöznek minden valóságot Magyarországgal kapcsolatban, és bár lehet, hogy csak az eladási számok növelése vezette azokat az újságírókat, de lehet, hogy politikai célok, hiszen az itteni ellenzéki pártok európai testvérpártjaival álltak jó kapcsolatban. Az pedig különösen elszomorító, hogy egyes magyar európai képviselők luxemburginak tartanák inkább magukat - lélekben luxemburgi frakcióvá változik át a szocialisták európai parlamenti küldöttsége -, és az is a politikai kultúra egy mélypontja volt, amikor multicégek különböző deklarációival, sérelemlistájával szórólapoztak szocialista parlamenti képviselők az Európai Unió egyes intézményeinek folyosóin.

Az pedig, úgy gondolom, szintén a politikai kultúrának egy mélypontja volt - hallhattuk, ahogy koppant is Magyarországon a politikai szintmérő -, amikor európai szintre próbálták igaztalanul elvinni a magyar belpolitikai vitákat, főleg a szocialista képviselők, ottani liberálisokkal összefogva. De hát úgy gondolom, mindenképpen kudarcot vallottak, hiszen európai szinten ugyanaz a politikai térkép rajzolódott ki, mint magyar szinten. Ahogy Magyarországon a jobboldal és a baloldal áll egymással szemben, ugyanúgy európai szinten sem sikerült ezeket a gátakat áttörni. Nem volt lényegi áttörés, nem volt lényegi siker, hiszen nem sikerült mást, mint a saját testvérpártjaikat megnyerni európai szinten is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   15-18   19-22   23-24      Ülésnap adatai