Felszólalás adatai

BALOGH LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Két évvel ezelőtt felkérést kaptam a Műemléklap című szakújság főszerkesztőjétől, hogy mint a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, fejtsem ki véleményemet a műemlékvédelemről. Hadd idézzek néhány bekezdést ebből a kis cikkből!

Hogy miért került előtérbe ma a védelem, a védettség kérdése? Talán kezdünk tudatára ébredni értékeink, múltunk, hagyományaink megőrzésének, ápolásának és továbbélésének fontosságára, hiszen ezek az épületek szerves részei történelmünknek. Hogy miért figyelünk talán fokozottabban napjainkban a műemlék-, illetve műemlék jellegű épületekre, indokolja az a tény, hogy ez a terület az elmúlt utóbbi 50 évben valamelyest mostohagyereknek számít, inkább a politikum határozta meg, mint a szakma.

(11.10)

A műemlékesek szélmalomharcnak érezték tevékenységüket, és ez a szélmalomharc még napjainkban is kísért. Fontos lenne ugyanakkor a régiók műemlékeit együttesen kezelni, egy átfogó rendezési tervet kidolgozni rájuk az EU keretében is, hiszen sok kárpát-medencei épületegyüttes rendbehozása is beletartozna ebbe a körbe.

Hogy miért nem működik nálunk a műemléki ház műemlékként való kezelése, hogy miért nem ösztönző egy műemlék tulajdonosának lenni, mint tőlünk nyugatra? Törvénymódosításra van szükség. A műemlék-felújítás kapjon törvényi támogatást, legyen értékmérő, ha valaki műemléki tulajdonnal bír, ne pedig büntetésként élje meg e felelősségteljes vagyont. A felújításnak függetlennek kell lennie a tulajdonos személyétől. A felújítást garantálja a törvény. Ezzel párhuzamosan érdekeltté kell tenni a tulajdonost és olyan, a nyugatihoz hasonló finanszírozási, illetve ösztönző rendszert kellene bevezetni, hogy például aki helyrehozza, karbantartja, felújítja az épületet, annak költségét, illetve egy nagyobb hányadát levonhassa, mondjuk, az adójából, rendkívüli kedvezményeket kaphasson s a többi.

Ezeket írtam két éve, és íme, itt a kívánt törvénymódosítás, amely felelni próbál néhány akkor felvetett kérdésemre is. Pontosabban szólva: egy új törvényjavaslat, újraszabályozás, amely az indoklás szövege szerint az eddiginél átfogóbban taglalja nemcsak a műemlékek sorsát, hanem valamennyi kulturális örökségünk sorsát. A szándékot mindenképpen üdvözölnünk kell.

Mivel nem térhetek ki a törvényjavaslat minden elemére, néhány kérdés köré szeretném csoportosítani mondandómat, annál is inkább, hiszen konzultálva az érintett területek szakembereivel, néhány fontos kérdés merült fel, melyekről konzultálnunk kell.

A törvényjavaslattal kapcsolatban csupán néhány kérdést szeretnék felvetni a teljesség igénye nélkül. Az örökségvédelem pénzügyi eszközeinek felhasználásáról a 81. § így rendelkezik: "A kulturális örökség védelmével kapcsolatos költségvetési pénzeszközöket a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az állami tulajdonban lévő műemlékek esetében a Miniszterelnöki Hivatal fejezetén belül az alábbi feladatok költségeire figyelemmel kell meghatározni; mentő feltárások támogatása, a kulturális örökség védett, illetve védetté nyilvánított javai tulajdonosának, kezelőjének támogatása, a hatóság által a tulajdonosok helyett elvégzett munkák, kisajátítás, állami elővásárlás, kártalanítás, a régészeti emlékek vagy lelet felfedezőinek jutalmazása, műemléki helyreállítás - kérdés, hogy ide tartozik-e a régészeti tárgyi lelet is -, a műemlékek fennmaradását és méltó hasznosítását is szolgáló helyi önkormányzati fejlesztési programok, a műemléki többletköltség, a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökséggel kapcsolatos feladatok, nyilvántartási feladatok."

A kérdés mégis így hangzik: ki, mikor, miből, hogyan fizet és kit? Alapvetően nem tartjuk rossznak, hogy létrejön egy egységes örökségvédelmi hivatal, amely ezentúl ingó és ingatlan kulturális örökségünk védelmét látja majd el. Ez a kulturális örökségvédelmi hivatal, amely az eddigi két intézmény - az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlék-felügyeleti Igazgatósága és a Kulturális Örökség Igazgatósága - együttes szerepét és feladatát látja majd el. A két hivatal összevonásával azonban aránytalanságok lépnek fel. A műemléki jelleg dominál, amely a feltárt leletek nagy részéről azt feltételezi, hogy épületekből állnak, tehát elsősorban a látványra épülnek, valamint hogy helyben kell megőrizni, holott a feltárt leletek nagy része tárgyi dokumentum, az objektumról készült dokumentáció, amelynek legjobb megőrzése a régészeti gyűjtemény és a kiállítás.

A régészeti leletek helyben történő megőrzése nem megoldható, ha nincs műemléki kezelője, fenntartója s a többi. Fontos hangsúlyozni, hogy a történeti adatok jó része régészeti ásatásokon alapul. Aki azonban ismeri a hazai struktúrákat, tudja, hogy a Műemlékvédelmi Hivatalnak az egész országot felölelő kiépített apparátusa, hivatalrendszere van, amely építési hatósági jogkörrel is rendelkezik; míg a Kulturális Örökség Igazgatósága csupán egy-két emberrel rendelkezik megyénként, amely régészeti szakhatósági tevékenységet folytat. Fennáll az aránytalanság veszélye.

Ki végzi, végezheti majd az ásatásokat? Erről sem rendelkezik pontosan a törvény. Nagyon jó például a 23. §, amely végre kimondja, hogy a beruházó köteles a feltárás teljes költségét már a tervezés során is biztosítani. De kérdés, vajon honnan tudja meg a beruházó, hogy az adott területen régészeti lelőhely van, hiszen a tulajdoni lapon csak a régészetileg védett területek szerepelnek, ugyanis az építési törvény nem kötelezi sem a tervezőt, sem az építési hatóságot, hogy járjon utána, vajon van-e régészeti lelet az adott területen.

Az államigazgatási és építési szabályzatnak is rögzítenie kellene, hogy az építtető köteles legyen megkeresni például a múzeumot. Hiányzik az egyeztetés, hiszen az építtető nem tartja magára nézve kötelezőnek a múzeumi törvényt. Szembeszökő, hogy a régészeti feltárások egyes formáira vonatkozó különleges előírások alatt három feltárási formával találkozunk: próbafeltárás, megelőző feltárás - ezt a beruházó finanszírozza - és a mentő feltárás. A régészeti feltárásra vonatkozó általános előírások 19. §-a 3. pontjában így rendelkezik: "A régészeti feltárások költségeit a mentő feltárások kivételével annak kell fedezni, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált." Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a törvénytervezet nem ismeri a tervásatás fogalmát. Az előre megtervezett, valamilyen kutatási céllal folytatott, megtervezett feltárásról, adatgyűjtésről már nincs szó ebben a tervezetben. Vajon a régészeknek most már csak a leletmentés lesz-e a feladatuk? Reméljük, nem.

Néhány további kérdés: listás adatbázis. Milyen az adatbázis minősége? Hogyan működik? Talán hasonló elv alapján, mint az interneten a könyvtárak adatbázisa? Ez az adatbázis központi-e? Tehát a hivatal birtokolja, a többiek erre csatlakoznak, vagy megmarad az egyes múzeumok, mondjuk így, tulajdonában az adatbázis, és egységes keresőprogrammal országosan mindenütt és mindenhonnan kereshető? Ha a szakhatósági feladat kikerül a múzeumok jogköréből, úgymond az érdekütköztetést és összeférhetetlenséget elkerülvén, és mindezt a hivatal adja ki, nem áll-e ugyanúgy az érdekütköztetés és összeférhetetlenség veszélye fenn, csak most már más oldalról? Kik lesznek a hivatal tagjai az összevonás után? Az egyes szakterületek milyen arányban lesznek képviselve? A kutatási engedély megadása vonatkozik-e a raktárak látogatására is?

Tudjuk, gyakori bevett forma a műkincs-feltérképezés, amely gyakran helytörténeti kutatás fedőneve alatt történik. Az iratkezelési mintaszabályzat tartalmaz-e minden lényeges elemet, amelyet védett kulturális örökségről tudni kell és illik? Ki egyezteti és tisztázza az építési és szakhatósági engedély határidejét? Ki fogja a megyének a mentő feltárás költségeit és miből finanszírozni? Hogyan működik a visszacsatolás?

A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslatot üdvözöljük. Dicséretes, hogy egységesen lép fel értékeink megőrzésében, jó, hogy valamennyi kulturális javunkat védeni akarja, tehát mind a műemléki, régészeti és tárgyi emlékünket. Azonban míg a műemlékvédelemről szóló fejezet alaposabb, átdolgozottabb javaslatokat tartalmaz, addig régészeti fejezete módosításokat kíván. Ennek koordinálásában a Magyar Demokrata Fórum szakértőivel együtt az államtitkár úr az önök rendelkezésére áll.

(11.20)

Reméljük, jelentőset léphetünk előre egyes kulturális örökségeink műemlékké nyilvánításában. De ne feledkezzünk meg azokról a leletekről, leletegyüttesekről, amelyek még a föld mélyén pihennek.

Véleményemben aránytalanul többet foglalkoztam a törvénytervezet régészetre vonatkozó részével, ezt pedig azért tettem, mert itt úgy érzem, több hiányosságot, ellentmondást, új problémát hordozó, nem tisztázott kérdéseket vet fel a javaslat. Ugyanakkor jó, hogy a törvényjavaslat kiemeli és figyelmeztet azokra a veszélyekre, mint amit az illegális régészkedés, fémdetektoros kincskeresés vagy a tömeges építkezések jelentenek, mint például az autópálya-építés, az ipari célú területfejlesztő beruházások, magánkézbe került mezőgazdasági területek, ahol nagy az elhallgatás, eltitkolás veszélye.

Jó, hogy rögzíti a tulajdonos kötelezettségét, a kötelezettség betartását; csak egy jól működő hatósági ellenőrzéssel lehet számon kérni az esetleges hiányosságokat. Jó és rendkívül fontos a műemléki érték fogalmának tisztázása, de még ennél is fontosabb ezek számbavétele. Az elővédelem és ezek listába foglalása az egyik legfontosabb feladat. Jó a kulturális javak egységesen történő védetté nyilvánítása, és ezen javak külföldre történő kivitelének szabályozása.

Jó, hogy a jogalkotó a kulturális örökség egészét értékhordozóként ismeri el, hogy kulturális örökségünket közkincsnek tekinti. Jó, hogy kulturális javainkat nemcsak a nemzeti, hanem az egyetemes kulturális örökség részének is tekinti. Jó, hogy rögzíti, miszerint mind az államnak, önkormányzatnak, egyháznak, magánszemélynek kötelességei és jogai vannak a kulturális örökséggel kapcsolatban. Jó, hogy végre kimondja a törvény, miszerint a régészeti lelőhelyek általános védelem alatt állnak. Jó, hogy a védetté nyilvánítási eljárást a műemlékvédelem általános feladatai közé sorolja. Sok műemlékünk, kulturális javunk esetében az utolsó órában vagyunk, hogy végre pótoljuk azt a több évtizedes mulasztást, amely a teljes műemléki és régészeti értékfeltárást célul tűzi ki és elvégzi.

Az új törvényjavaslat szerkezeti és tartalmi változtatást eszközöl. Jó, hogy a védett területeket a műemlékvédelem saját tárgyai közé sorolja. Egyetérthetünk a történeti táj fogalmának bevezetésével. Új elem, hogy a törvényjavaslat az általános előírásokon kívül tartalmazza és részletezi azokat az adatokat, amelyek a védetté nyilvánításhoz tartoznak. Ki kell emelni, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztását szankciók követik. A kiviteli engedélyek szabályozása is módosul, természetes, hogy a védett kulturális javak véglegesen nem vihetők ki hazánkból. Jó és új elem, hogy a gazdálkodó szervezetek, egyéni vállalkozók gazdasági tevékenységére vonatkozó adatok 15 év elteltével kutathatóvá válnak.

A törvénytervezetet a Magyar Demokrata Fórum támogatja, módosító javaslatainkat a jobbítás szándékával - különös tekintettel a régészeti részhez - be fogjuk terjeszteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)