Készült: 2020.02.24.22:51:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

203. ülésnap (2005.03.01.), 76. felszólalás
Felszólaló Dr. Csáky András (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:59


Felszólalások:  Előző  76  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagyon nehéz megszólalni ebben az ügyben, és az embernek déja vu érzése van, hogy most tényleg nem a politikai támadás szándékával, de az a politikai csoportosulás kívánja most a múlt teljes feltárását, amely abszolút eszmei és jogelődjének tekinti azt a rendszert, amelyik ezt a helyzetet lényegében megalkotta.

Eszmefuttatások hangzottak el az elmúlt tizenöt évet illetően, hogy kit milyen felelősség terhel. Azért a tényszerűségnél maradva, az átvilágítást illetően '94 elején, még az első, illetve - sajnálatos módon - a második, a Boross-kormány idején született a hatályos törvény, amely lényegében az Alkotmánybíróság kritikáját is kiállta, és amely figyelembe vette a társadalmi viszonyokat, figyelembe vette a szolgálatok működését, amiről itt még nem nagyon esett szó, csak marginálisan, és ami meglepő, nyugodtan el lehet mondani, hisz nem lett titkosítva, hogy akár az apparátust, akár a vezetést illetően elég jelentős átfedések vannak még mindig. Csak azért mondom, hogy nagyon nehéz megszólalni, mert ha valaki erre hivatkozik, akkor rögtön az a vád éri - és azért mondom, hogy déjà vu érzésem van, mert esetleg arról az oldalról érheti -, hogy nem akarja az igazságot, el akarja kenni itt a dolgokat, holott azt hiszem, ennél komplikáltabb a dolog.

Mesterházy képviselő úr mondta, hogy az eddigi történések a bizalmat rombolták. Azt hiszem, az elmúlt hetek, hónapok történései még inkább rombolják a bizalmat, és az embernek néha az az érzése, hogy ez nem véletlenül van így. Az is nehezen érthető - habár Mécs képviselő úr nagyon szőrmentén érintette -, hogy bárminemű felelősséget tologatunk egymásra, és azt mondta, hogy '94-ben az utolsó pillanatban nehogy az első parlament vagy az első kormány bukását okozza az, hogy itt nyilvánosságra kerül az, hogy az akkori titkosszolgálatok hány ügynököt ültettek be az újjáalakult parlament újjáalakult pártjaiba. Biztos vagyok benne, és gondolom, hogy ezt osztja Mécs képviselő úr is, aki ugyanúgy ismerte Antall Józsefet, hogy őt semmiféle ilyen szempont nem vezérelte, hiszen anekdotaszámba megy az a történés, hogy itt, ebben a patkóban zsarolták meg, ha nyilvánosságra fogja hozni ezeket a listákat, amiről itt most polemizálunk - lassan már a “ki látta utoljára Lenint?ö című kategóriába kerül az egész -, akkor azt mondta, hogy nyugodtan nyilvánosságra lehet hozni, meg nyilvánosságra fogja hozni azoknak a nevét, akik ezeket az embereket bekényszerítették, bezsarolták, irányították ezt az egészet.

Nem hiszem, hogy lehet jó törvényt hozni ezzel kapcsolatban. Teljes feltárás nem lehetséges. Az igazság nagyon relatív dolog. Nap mint nap szembesülünk azzal, hogy az úgynevezett kabátlopás esete forog fenn, hogy most emberek nevét hurcolták meg joggal-jogtalanul. Lehet, hogy nem is tudtak róla, hogy valamilyen módon a szolgálatok adatbázisába bekerültek, és most magyarázkodni kényszerültek, és ezek az emberek ugyanolyan kategóriába kerülnek azokkal, akik önként s dalolva vállalták azt, hogy a kommunista rezsimet kiszolgálják, annak a túlélésében segédkeznek.

De visszatérve Mécs képviselő úrhoz, aki tényleg ilyen szemrehányásképpen szólt - azért egyet ne felejtsünk el! Ha jól emlékszem, '94-98 között az akkori balliberális többségű kormánypártok és frakciók kétharmadnál nagyobb többséggel rendelkeztek. Ha tehát olyan nagyon akarták volna, és ha az alkotmányosságot, illetve a szolgálatok biztonságát nem veszélyeztető módon meg lehetett volna oldani ezt a kérdést, akkor megoldották volna. Nem nagyon akarták.

A képviselő úr szóba hozta itt a Duna-gate ügyet. Nagyon jellegzetes. Múltkor a Történeti Hivatalban elhangzott, hogy kezdetben még volt arra parancs, hogy bizonyos iratokat semmisítsenek meg a hanyatló kommunizmus utolsó időszakában, aztán már parancs nélkül, illetve jegyzőkönyvek nélkül semmisítettek meg iratokat. Nagyon sok meglepetés abból adódik, a gyónó titkosszolgák azért tagadtak az utolsó pillanatig, körmük szakadtáig, mert azzal áltatták őket, hogy a rendszerváltoztatással lényegében az ő aktáikat meg fogják semmisíteni, de trehányak voltak, vagy annyira bonyolult volt a rendszer, hogy több helyen voltak nyomok.

Az adatvédelmi biztos a véleményében egyértelművé teszi, hogy alkotmánymódosítás nélkül az alkotmány próbáját kiálló törvényt nem lehet elfogadni. Itt már elhangzott, sőt bizottsági ülésen is elhangzott, hogy ez az alkotmánymódosítás, amely az asztalon van, lényegében az információim szerint még csak a Szocialista Párt igenlését bírja, még a kisebbik koalíciós partner is azt mondja, hogy ebben a formában nem lehet elfogadni. Tehát lényegében nem tudjuk, hogy miről vitatkozunk, hogy melyek azok a módosítások, amelyek megfelelnek minden kívánalomnak, mert ha nincs alkotmánymódosítás, akkor törvény sem lesz.

Ezzel a civil kontrollal is, ami itt többször elhangzott, azért csínján bánnék. Úgy gondolom, hogy korrektebb lenne, ha legfelsőbb bírósági bíró látná el ezeket az ellenőrzéseket az iratok átadásával, visszatartásával kapcsolatosan, nem egy civil kontroll lenne, hanem tényleg lehetőleg konszenzussal kijelölt vagy megválasztott legfelsőbb bírósági bíró vagy bírók tehetnék ezt meg.

Szerintünk nagyon egyszerű a megoldás. Itt valaki azt mondta, hogy a nyilvánosság ítéljen, hogy bízzuk a nyilvánosságra. Kellő információ birtokában van-e, lehet-e a nyilvánosság egy-egy ilyen ítélethozatal előtt? Akik egy picit is belenéznek ezekbe az iratokba vagy belelátnak, beleláttak ezekbe a történésekbe, tudják, hogy nincs, nem lehet kellő ismeret birtokában. Tehát ha abban egyetértünk, hogy a volt titkosszolgálatokkal kapcsolatban lévő személyeknek nem kötelező közszereplőnek lenni, akkor egy összeférhetetlenségi szabállyal lényegében ezt meg lehet oldani. Mert ez tényleg borzalmas történet, ami itt folyik a szemünk előtt, hogy reggel kinyitjuk az újságot, és vagy tiltakozik valaki, vagy magyarázkodik valaki; ezeknek a személyeknek azért családjuk van, gyerekeik vannak, szüleik vannak vagy egyéb vonatkozásban hihetetlenül kényelmetlen helyzetbe kerülnek. Tehát ha ezt az összeférhetetlenségi szabályt meghozzuk, és mellétesszük azt, hogy aki nem szolgáltatta vissza a birtokában lévő iratokat, és bármilyen formában nyilvánosságra hozza azokat - de ezért az a sajtóorgánum is felelős, amelyik teret enged ennek -, hihetetlenül kemény büntetésben lesz része, akkor szerintem ezt megnyugtatóan le lehet zárni.

 

(13.50)

Kérem képviselőtársaimat, fontolják ezt meg. Ha abban egyetértünk, hogy közszereplőknek nem kell feltétlenül titkosszolgálati múlttal rendelkezniük, és ezt a tiltó szabályt beiktatjuk, akkor talán megnyugtató módon túl tudunk lépni ezen, fenntartva természetesen azokat a lehetőségeket, amelyeket az átvilágítási törvény vagy a levéltári törvény a megismerhetőséget illetően most is biztosít mindenki számára, de csak a saját ügyét illetően.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)




Felszólalások:  Előző  76  Következő    Ülésnap adatai