Készült: 2020.10.24.13:53:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

203. ülésnap (2005.03.01.), 64. felszólalás
Felszólaló Tóth Károly (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:12


Felszólalások:  Előző  64  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Abból kell kiindulnunk, hogy ez a javaslat, amelyet most tárgyal a parlament, minden eddigi javaslatnál mélyebb és szélesebb megismerést tesz lehetővé.

(12.40)

Ez az első olyan javaslat, amely valóban abból indul ki, hogy a múlt megismerése közérdek, és ez az első olyan javaslat, amely valóban lehetővé is teszi a megismerést.

Annyit azért el kell mondani a múltról, hogy 1988 és '90 között volt két lehetőség - akkor még volt két lehetőség -: az egyik a múlt teljes lezárása és az iratok hosszú-hosszú időre való titkosítása, hogy röviden tudjam mondani: “sóbányaö, ahol megőrzik az iratokat, és a közeljövőben nem merül fel újra és újra a kérdés; a másik lehetőség, ami akkor megvolt, már akkor is megvolt, a teljes nyilvánosság. Ehelyett '90-ben a következőt választotta és ezt fenntartotta a demokratikusan megválasztott parlament is: létrehozta a '90. évi X. törvényt, amely abból indult ki, hogy a III/III-as kivételével az összes többi jogfolytonosan végzi a munkáját, új törvények, demokratikus játékszabályok alapján, de elismerte, hogy a kémelhárítás, a hírszerzés, a katonai biztonsági szolgálatok változatlanul fontos feladatot látnak el, és ezzel hosszú időre létrehozta azt a korlátot is, amely a megismerhetőséget biztosította.

Tessék tudomásul venni, hogy egészen 2002-ig minden vitánk arról szólt, hogy elég széles körben, elég mélységben történik-e meg az átvilágítás, a múlt megismerése a III/III-as főcsoportra nézve. Innen a képviselők, közszereplők átvilágítása erre a területre történt meg, és 2002-ig ebben viszonylagos egyetértés mutatkozott a parlamentben - azt nem mondom, hogy a közéletben mindig. 2002-ben történt meg először, hogy minden eddigi - nevezzük így - hallgatólagos megállapodás és minden eddigi olyan dolog, amit a '90-es törvény, majd a '95-ös nemzetbiztonsági törvény is rögzített, a többi terület folyamatos tevékenységét, politikai okokból felrúgásra került 2002-ben, mert politikai okokból egy olyan területre került kiterjesztésre a vizsgálódás, amely nem a III/III-as főcsoportra vonatkozott, hanem általában a III-asra, mert politikai indokok alapján találtak egy személyt, aki ellen azon a címen, hogy már nem a III/III-ast vizsgáljuk, hanem általában a III-as főcsoportot, támadást lehet indítani. Erről Körömi úr beszélt itt - nem igazán gondolta végig, hogy mit mond, de értem, hogy megszólalt az ügyben. De ekkor került először kiszélesítésre, hogy már nemcsak a III-as főcsoport egészére vonatkozott, politikai okokból, és nem a múlt megismerése miatt, hanem mert akkor és ott a mostani ellenzéknek lehetett rúgnia egyet az aktuális kormánypártba.

Erre is jött egy válasz, még mindig részmegoldások sorozataként, amely megpróbálta, hogy akkor legyen mélyebben megismerhető a múlt, kerüljön át több anyag a Történeti Hivatalba - amely új nevet kapott: állambiztonsági iratok levéltára -, növeljük az átadott adatok mennyiségét. Megpróbáltuk közösen, hogy bővítsük ki egyrészt az átvilágítandók körét, másrészt próbáljuk bővíteni azokat a területeket, amelyre nézve történik az átvilágítás. Abban a pillanatban megjelent az a kérdés, hogy de ki a közszereplő, és mindenki úgy érezte vagy nagyon sokan úgy érezték, hogy más-más társadalmi csoport érdekében szót kell emelni, ezért igazából megnyugtatót ez az állapot sem hozott. Egy területen igen: lényegesen megnövekedett az átadott iratok mennyisége, szabályozottá vált, világossá vált, egyértelművé vált, és már messze nem attól függött, hogy a szolgálatok mit akarnak vagy mit nem akarnak átadni, hanem törvényben szabályozott módon történt.

Kiderült azonban, hogy ezen a folyamaton is túllépett a társadalom néhány szereplője - nem állítom, hogy a társadalom egésze, mert nem hiszem, hogy a társadalom egészét éjjel-nappal ez a kérdés foglalkoztatja. Néhány szereplő túllépett ezen, és túllépett egy fogalmat; bárhogy próbáljuk definiálni, túllépett a közszereplő fogalmán. Néhány érdeklődő úgy döntött, hogy az az izgalmas, ha olyan személyről jelennek meg információk, aki a társadalom egy jelentős tömege számára érdekes, és már nem az volt a kérdés, hogy közszereplő-e. Amikor tehát a tavalyi év vége felé elkezdtek megjelenni sportolók, művészek és mások - akik nem közszereplők - adatai, világossá vált, hogy abban a mederben, amely megpróbálja jól vagy rosszul… Ezért idejétmúlttá, okafogyottá és mára időszerűtlenné vált, amit Mécs úr mondott, mert az önök javaslatán túllépett a világ, túllépett Magyarország, és ez a javaslat meg duplán túllépett azon a javaslaton. Mert mit mond ez a javaslat? Hogy megkülönböztetés nélkül - ennyiben ez a legdemokratikusabb javaslat is - valamennyi, a szolgálatok életében, a III-as főcsoportnál keletkezett, a rendszerváltás előtti irat megismerhetővé válik már nemcsak a kutatók, hanem a társadalom széles köre számára - ebbe beleértendők a ma közszereplői, ebbe beleértendők a tegnap közszereplői, és ebbe beleértendő mindenki, aki nem is közszereplő, bárhogy próbáljuk is meg mesterségesen bővíteni a közszereplők körét.

Én tehát azt gondolom, létrejött egy rendkívül mély és széles megismerést lehetővé tévő törvényjavaslat. Ha ezt a javaslatot elfogadjuk és törvényerőre emeljük, igazából nem értelmezhető, hogy ezek után kiket kellene még külön átvilágítani és mire, amikor valamennyi adat és információ megismerhető a társadalom egésze számára. Ezért azt gondolom, hogy itt egy új szituáció jött létre: amikor képviselőtársaim benyújtották a javaslatot - amely két elemre támaszkodik: az egyik, hogy a múlt megismerése közérdek, a másik pedig, hogy biztosítani kell a teljes nyilvánosságot -, akkor létrejött egy demokratikus megoldás a múlt megismerésére. Azoknak a részletkérdéseknek a kapcsán természetesen sok-sok pontosítást kell tenni, hogy a múlt megismerése és a jövő biztonságának a megteremtése összhangban történjen, és ne veszélyeztessük a jövőt semmilyen szempontból, mert szolgálatokra, demokratikus körülmények között működő demokratikus szolgálatokra szükség lesz a jövőben is.

Szeretném egyértelművé tenni: ez a törvénytervezet nem listákról szól, ez a törvénytervezet nem azt a célt tűzte maga elé, hogy bárkik listákat gyártsanak és tegyenek közzé. Ez a javaslat azt mondja, hogy legyen megismerhető az iratok összessége, azért is, mert csak így lehet valóságos képet kapni. Bárhány fős lista automatikus közzététele nem segíti a múlt megismerését, mert két dologra biztosan nem tud válaszolni egy ilyen címszavakat vagy csak neveket tartalmazó lista. Az egyik, hogy van egy kör, amelyet úgy hívtunk, hogy a szolgálatokkal együttműködők, és van egy kör, amelyet úgy hívunk, hogy megfigyeltek. Azonban - Körömi úrnak is mondom - nem ilyen egyszerű és nem fekete-fehér a világ. Nem lehet egységes és sematikus megközelítést adni, mert nem minden együttműködő besúgó és nem minden megfigyelt áldozat - ismétlem: nem minden együttműködő besúgó és nem minden megfigyelt áldozat. Szeretnék erre példákat mondani.

Persze abból kiindulva én elfogadom, hogy az áldozatoknak valóban minden adatára, információira biztosítani kell a teljes védelmet, de szeretném elmondani, hogy az előző rendszerben is meg ma is működött hírszerzés is, kémelhárítás is, katonai területen, mondjuk, a harckészültség fenntartását segítő szolgálat is; ezek tevékenysége nem demokratikus törvények alapján, de fontos feladatot látott el.

(12.50)

Hiszen csak szeretném megkérdezni önöket, hogy azt a kémelhárítót, aki azért dolgozott, mert a határon túlról, bármelyik országból átküldtek Magyarországra ottani ügynököket, hogy az ide látogató magyarokat megfigyelje, és ha az akkori szolgálatok megfigyelték az átküldött ügynököket, akkor ezeket az ügynököket, ugye, nem tekinti senki áldozatnak. Ezek egy másik ország érdekei miatt voltak Magyarországon, és egy másik ország érdekeit akarták, mondjuk, a magyarok ellen fordítani. Amikor ezek ellen felléptek emberek, akiket úgy hívtak, hogy kémelhárítók, akkor én az ő tevékenységüket nem tekintem besúgói feladatnak. Ugyanakkor, akiket megfigyeltek, azokat viszont nem tekintem áldozatnak, mert meg kellett tőlük védeni a magyarságot, rendszerváltástól függetlenül.

De mondok más példát: gazdasági bűncselekmények a rendszerváltás előtt is történtek, a gazdasági bűncselekményeket a rendszerváltás előtt is fel kellett tárni - sikerült is egy része. Szeretném elmondani, hogy akik közreműködtek benne, együttműködtek, képviselőtársam, azok nem besúgók voltak. Nem lehet azonos mércével elítélni a tevékenységüket. Mint ahogy nem tekintem áldozatnak azt a megfigyeltet sem, akit azért figyeltek meg, hogy mikor melyik bankba akar betörni, vagy éppen mit lopott el a gyárból vagy máshonnan. Ez természetesen nem vonatkozik azokra a példákra, amelyekről előszeretettel beszélnek képviselőtársaim, amit a belső, csak társadalmi, társadalompolitikai kérdésekben ellenvéleményt megfogalmazókkal szemben foganatosítottak. Őket valóban áldozatnak tekintem, ebben nincs vita közöttünk, és teljes védelmet kell hogy élvezzenek.

Én csak arra próbáltam példákat mondani, hogy nem igaz, hogy minden együttműködő a szolgálattal besúgó, és minden megfigyelt áldozat. Ez azért is fontos - hogy visszatérjek a törvényre -, mert innentől van értelme a mi javaslatunk azon részének, hogy nem névsorokra van szükség, hanem ténylegesen megismerhető dokumentumokra, mert minden egyes eset külön valóság. Nem mindegy, hogy az adott személy az ország érdekében információt szerzett, meg nem mindegy, hogy egy másik ország érdekei ellen kémelhárító feladatot végzett, és nem mindegy, hogy, mondjuk, III/3-asként a szomszédait, barátait jelentette föl, mert az valóban besúgó. Csak ez egy nagyon bonyolult, sokszínű kérdés.

És azért nagyon rosszak azok a listák, amelyek tudatosan manipulálva, hol innen, hol onnan, tetszés szerinti számban nyilvánosságra kerülnek, mert ezekre a problémákra nem tudnak valódi választ adni. Nem ismerhető meg a tevékenység belőle, nem ismerhető meg, hogy mit tett, mikor tette és miért tette. Mint ahogy - csak a példa kedvéért mondom - nem hiszem, hogy el kellene ítélnünk azt a kiskatonát, aki előfelvételisként abban vállalt közreműködést, hogy ha lőszert vagy fegyvert lopnak a laktanyából, akkor ő azt jelenti a parancsnokainak, mert ezzel a lőszerrel valahol komoly bűncselekményt lehetett volna elkövetni. Én nem ítélem el ezt a kiskatonát, ez teljesen más, mintha ez a kiskatona valami másról szólt volna.

Ha az élet ilyen sokszínű és bonyolult, akkor, képviselőtársaim, egy reális megoldás van: ha biztosítjuk az iratok nyilvánosságát, biztosítjuk az iratok megismerhetőségét, biztosítjuk, hogy a jövő számára is biztonságot jelentő szolgálatok működőképesek maradjanak. A mi javaslatunk erről szó. Ha szükséges, ezt segítsék módosító indítványokkal, de kérem, hogy az alkotmánymódosítást és a törvényjavaslatot is, ha szükséges, módosítások után fogadják el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  64  Következő    Ülésnap adatai