Készült: 2020.02.23.17:38:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

203. ülésnap (2005.03.01.), 38. felszólalás
Felszólaló Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:21


Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Mielőtt a témához fognék, örömmel vettem volna, ha elnök úr figyelmezteti Czerván képviselő urat nem túl szerencsés kijelentése okán, amelyet a liberális párt vonatkozásában megfogalmazott.

Kedves Képviselő Úr! Ebben az országban mindenkit egyformán, a jelenleg még hatályos demokratikus alkotmány alapján emberi jogok illetnek meg - tudja? Ezt ugyanúgy deklarálja az alkotmány a homo- és heteroszexuálisoknak, a drogfogyasztóknak és a vidéken élő embereknek is. És ha ezt egy párt fölvállalja annak fényében, amiről most itt tárgyalunk, hogy egy nagyvárosi polgár minőségi élete ugyanolyan jogosítványokat kell hogy élvezzen, mint a falusi 600-800 lelkes településen élőnek, akkor ez, azt hiszem, nem hiba. Hogy az ön szelektív hallása vagy elvakult politikai hovatartozása önt milyen kijelentésekre ragadtatja, az sajnos csak önt minősíti. (Czerván György: Nem figyeltél, éppen telefonáltál.) Szomorú vagyok.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvény, amit most tárgyalunk, az 1997. évi CXIV. törvény módosítása, amelyről az ellenzék mint általános vitára alkalmatlanról nyilatkozik, ebben a politikai helyzetben az ő részükről nyilvánvalóan érthető is, hisz azt a politikai demonstrációt, amely most a Kossuth téren folyik, illetve a tárgyalásokat meg kell ideologizálni, és hogy nézne az ki, ha egy olyan törvényhez adnák áldásukat, amelyről egyébként még a tavasszal az egyeztetések folyamán pozitívan nyilatkoztak. Megjegyzem, ez a módosítás nagyban követi azt a rendszert, amelyet 1997-ben - ugyancsak egy ilyen tüntetéssorozat után -, meglehetősen zaklatott körülményeket követően a tárgyalóasztalnál az Országgyűlésben akkor helyet foglaló hat parlamenti párt, valamint az érdekképviseletek, a szakmai szövetségek, ideértve a Magyar Agrárkamarát is olyan törvényi formában alkottak meg, amely, ha betartásra került volna, akkor ezt a gazdatüntetést, amelyről most beszélünk, el lehetett volna kerülni, ugyanis ez a törvény 1997-ben az európai uniós csatlakozásra való fölkészülést célozta meg. Ahogy ezt több bizottsági ülésen, ellenzéki és kormánypárti oldalról is elismerték, persze plenáris ülésen, főleg a kamerák előtt ez már nem divat, de a jegyzőkönyvekből visszakereshető, mind a két fél elismerte, hogy e törvény betartása, illetve az ehhez való eszközrendszer alkalmazása bizony néhol kisebb-nagyobb késedelmeket, illetve hiányosságokat szenvedett.

1998-tól 2002-ig gyakorlatilag semmi nem történt annak érdekében, hogy e törvény előírásai szerint nemcsak a támogatási rendszerben, hanem a szerkezetátalakításban és a stratégiában is végrehajtásra kerüljön az az átalakulás, amelyről szólunk. Ha valaki még kíváncsi arra, de gondolom, ez csak az agrártörténészeket érdekli, és bemegy az FVM-be, és megkeresi az 1997-98-ban készült szakmai anyagokat, akkor megtalálja, hogy az egész agrárstratégia, ágazatra lebontva elkészült, nagyon komoly szakmai háttérrel és a szakmai érdekképviseletek hozzáállásával. Aztán ezt valamikor ’98 második felében bebetonozták vagy részben el is égették, elképzelhető, mert elég sok példányban került ez annak idején kinyomtatásra, lévén, hogy a gazdák igényelték, szeretnék tudni, hogy milyen irányban és hogyan kell majd nekik dolgozniuk annak érdekében, hogy az általuk megtermelt termékeknek legyen piaca is, amit most nem nagyon látunk. Sokan hiányolják itt ellenzéki oldalról, hogy miért nincs benne a törvényben a kiemelt termelésbővítés.

Kérem szépen, kiemelt termelésbővítést próbáljunk már meg igazítani ahhoz a felvevőpiachoz, amit most európai egységes piacnak hívunk! És ha nem vagyunk képesek olyan áruval előállni, amely megfelelő piaci értékesítési lehetőségekkel bír, akkor azt nem lehet hosszú távon tartani, hogy az intervenciós felvásárlásban bízva raktárra termeljünk. Ez az egyik legnagyobb probléma, és az Európai Unió ezt fölismerte, erről a mezőgazdasági bizottság két héttel ezelőtti ülésén már tárgyaltunk, gyakorlatilag már készen van a 2007-2013-ra vonatkozó európai uniós agrár- és vidékfejlesztési támogatási rendelet - nem irányelv, nem ajánlás, rendelet. Ez a rendelet, mint tudjuk, 2004. május 1-je óta minden európai uniós országban - köztük Magyarországon is - kötelező érvénnyel lesz a jogrendbe beillesztve. Ehhez kell nekünk alkalmazkodni részben akkor, amikor ezt a törvénymódosítást készítjük elő, részben akkor, amikor majd - és remélhetőleg ez a 2006. évben bekövetkezik - ennek a törvénynek a helyébe egy agrár- és vidékfejlesztési törvény kerül megalkotásra, ami egységesen kezeli a vidék infrastrukturális, szociális, gazdasági, ökológiai és ökonómiai fejlesztésének kérdéseit, összhangban azzal a részben átalakuló támogatási rendszerrel, amelyet az Európai Unió a 2007. évtől kezdődően alkalmazni fog. E törvény preambulumában, és erre Pap János képviselő úr utalt, valóban megfogalmazásra kerülnek azok a stratégiai pontok, amelyek érvényesülését megcélozzuk, és amire nézve szeretnénk a vidékstratégiát is építeni. Ebben a részben kiemelt szerepet kap a versenyképes gazdálkodás, a szükséges szerkezetváltás, az agár-környezetgazdálkodás szélesebb körű bevezetése. Ezzel, azt gondolom, egyetértünk.

Amikor itt egyesek előjönnek az általam egyébként támogatott gondolattal, hogy nem szerencsés, ha a kormány egyik ágazatból a másikba úgy csoportosítgat, vagy kéri átcsoportosítgatni a pénzeket, hogy közben x ezer pályázó arra vár, hogy elbírálják; arról viszont nem beszélnek a kritikusok, én viszont beszélek, hogy ennek az átcsoportosításnak nem az az oka, egyes médiumokban sajnos azt hallottam, hogy ezt az agrárköltségvetésből kivonják, hanem az agrárköltségvetésen belül egy másik ágazat irányába, nevezetesen az abraktakarmány-fogyasztó ágazat irányába kívánják ezt megtenni azon gazdák érdekében, akik most itt a tüntetésen a sertés-, valamint a baromfi-értékesítési és jövedelemtermelői nehézségekről beszélnek. De a megoldás nem az, hogy állandóan a támogatásokat pakolásszuk innen-onnan, hanem megpróbáljuk azt a struktúrát, amelyben a tisztelt termelő tevékenykedik, a megfelelő volumenben, megfelelő technológiai szinten és piacorientáltan fejleszteni. Ez azt jelenti, kedves jó barátaim, ha valaki csupán az állattenyésztésben úgy próbál jövedelemhez jutni, hogy abból a támogatásból nem részesedik, amelyet az abraktakarmány-termelés alapján az európai uniós támogatással együtt a nemzeti kiegészítés ad, akkor csak csődbe kerülhet.

Az Európai Unióban azért nincs a sertés- és a baromfiágazat vonatkozásában kifejezetten célorientáltan támogatás, mert a növénytermesztésen, tehát az abraktakarmány megtermelésén keresztül juttatják oda ezt a támogatást. Magyarországon azzal a szerencsés birtokszerkezettel, amely ’90-94 között kialakult, elértük, hogy a termelő és a használó viszonyrendszerében, valamint az állattenyésztő és a hozzá tartozó takarmánytermelő területek vonatkozásában elváltak egymástól a szereplők. Borzasztó rossz dolog! És ha a szereplők nem fognak arra rájönni, hogy az abraktakarmány-termelők ebből a támogatásból kvázi az árakon keresztül, de juttassanak az állattenyésztőnek is, akkor probléma lesz. Az ő áruja részben eladhatatlanná válik, az abrak, mert nem lesz, aki ezt fogyasztaná, mert az állatállomány úgy alakul, ahogy alakul, a másik oldalról meg tönkremenetel van, mert az állattenyésztő természetesen nem fog ehhez hozzájutni.

Tehát vagy megállapodnak, vagy az lenne a szerencsésebb, ha végre most már egyszerűen látnánk, hogy sikeres állattenyésztés akkor van, akkor hajtható ez végre Magyarországon, ha a takarmánytermelés és az állattenyésztés egy szerkezeti egységben, egy üzemen belül valósul meg. Ez lesz az, amiről majd ennek a törvénynek is valamiféle felhatalmazás alapján szólnia kell. Nem tartom én sem túl optimális megoldásnak azt, hogy a kormány kialakítja, és az Országgyűlés elé terjeszti a középtávú agrár- és vidékfejlesztési stratégiát. Nem tartom szerencsésnek azt sem, ami a 4. §-ban megfogalmazásra kerül: az agrárgazdaság működése, jogi és gazdasági feltételei kialakításában a kormány arra törekszik, hogy… Ezeket határozatban talán el lehet fogadni, vagy egy állásfoglalásban, de törvényben nem. A törvényben egészen más megfogalmazásokat kell használnunk. A stratégia kialakításánál meg kell határozni, hogy az milyen időszakra vonatkozik. Szerintem itt utalni kellene a törvénynek arra, hogy ennek az agrárstratégiának koherens rendszerbe kell illeszkednie az Európai Unió 2007-2013-as költségvetési rendszerével, az ott kialakított rendeleti szabályozásokkal, valamint Magyarország sajátos adottságaival.

 

(11.00)

Ez fogja azt jelenteni, hogy elválasztjuk a versenyszférát az úgynevezett kiegészítő tevékenységektől, és nem egymással szembeállítjuk, hanem egymást kiegészítve működtetjük. Természetesen az sem szerencsés, ha a második bekezdés szerint “a kormány szociálpolitikai megfontolásból támogatja a kisegítő foglalkoztatástö. Nem biztos, hogy ez jó, mert akinek ez a törvény üzen, az a vidéki ember, az agráriumban gazdálkodó - ő nem akar szociálpolitikai támogatást. Mert a szociálpolitikai támogatás azt jelenti, hogy adjanak neki nyugdíj-kiegészítést, adjanak neki segélyt. Ők dolgoznak, értéket állítanak elő, amely érték természetesen más jellegű, mint a versenyszférában, a nagyüzemi dömpingtermelésben előállított, ezért más eszközrendszerrel támogatható és támogatott is, de ez a támogatás nem segély jellegű, hanem olyan, amely együttműködést feltételez a gazdálkodótól, mert nem a dömping irányába, hanem a minőség irányába mozdul el, a nagyobb hozzáadott értéket preferálja - természetesen itt a kézi munkaerőről is szó van -, és a tőkemegfordulási sebesség is sokkal lassabb, mint az intenzív szférában. Ezért vele egy olyan együttműködést kötök, amely alapján ő vállalja, hogy a tájgazdálkodáson belül azokat a meglévő értékeket továbbra is fenntartja, amelyek okán mondhatjuk azt, hogy majd unokáinknak is egy élhető környezetet adunk át, vállalja azt, hogy a fenntartható fejlődés terén olyan alkalmazási módokat vesz elő, amelyek természetesen nem hoznak neki olyan gyors és akkora nyereséget, mint az intenzív szférában, ezért az állam, a mindenkori társadalom azzal honorálja ezt a tevékenységet, hogy ő egy együttműködési megállapodás alapján jut külön preferációhoz, mert különlegesen fontos tevékenységet folytat. Ennek ebben a törvényben ugyanúgy meg kell jelennie, mint az intenzív szférának, s meg kell jelennie a tőke- és munkajövedelem arányossága fenntartásának, amiről oly sokszor beszélünk, nevezetesen hogy mennyi is az a jövedelemtermelő képesség, ami ebből az ágazatból kijön. Kérem szépen, még a támogatásokkal együtt is kevesebb, mint a Magyarországon válságban lévő ágazatoknál, például a textiliparnál vagy a bőriparnál. Rettenetes! S ha nem tudjuk a jövedelemrátát megfelelően kimutatni, és ehhez nem alkalmazzuk nemcsak a statisztikai rendszert és nemcsak az Eurostatot meg az összeírásokat, hanem egy olyan adózási és adóelszámolási rendszert, ahol egzakt módon követhető minden mezőgazdasági termelőnek a hozzáadott érték és az azzal arányos jövedelem alakulása, addig nem tudunk megfelelő jövedelemszabályozást elindítani, barátaim. Tehát egységesen, mindenféle politikai lózungtól mentes adminisztrációval és kimutatással kell dolgozni, és aki ennek eleget tesz, annak természetesen járjon a támogatás, és a támogatást talán hatékonyabban oda tudjuk adni.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Sokan hivatkoztak arra, milyen jó, hogy megjelenik itt ez a katasztrófabiztosítás. Kérem szépen, ez 2000-ig működött, és úgy hívták, hogy önsegélyező biztosítótársaságok. Csak 2000-ben született egy olyan törvény, amely a biztosítótársaságokról szól, amely ezeket szinte lehetetlen helyzetbe hozta, ezért szűntek meg. Márpedig nem az a jövő útja, hogy létrehozunk egy katasztrófaalapot úgy, hogy majd az adófizető befizeti, és ha katasztrófa van, akkor megkapja az, akit az elért. Nem, nem, barátaim! Egységesen mindenkinek a saját területéről kell kezességet és felelősséget vállalnia, és olyan szabályokat kell megalkotni, hogy a nonprofit alapú önsegélyező társaságok meg tudják szerezni a biztosítotti kört, és a biztosítási díjhoz lehet nyilvánvalóan támogatást nyújtani azok számára, akik akár hozambiztosítást, akár valamiféle vis maior biztosítást akarnak kötni. De azzal, hogy ez csak az állam szerepvállalását jelentse, nem lehet egyetérteni.

Bírálták az október 15-ei határidőt. Legalább van egy határidő, barátaim! Egyetlen kormány sem volt még ebben az országban, amelyik betartotta volna azt a határidőt, amit az eredeti törvény meghatározott, nevezetesen hogy a költségvetés benyújtása előtt harminc nappal kell beszámolni. Nem volt ilyen! Most volt egy majdnem határeset az ideinél, amikor a költségvetés benyújtásával egy időben került a Ház elé az agrárgazdasági törvényről szóló miniszteri beszámoló. Most legalább van határidő. Ezt előrébb lehet hozni? Nyilvánvalóan biztos. Meg kell próbálni! De határidő nélkül ugyanazt érnénk el, mint ami eddig volt, egy betarthatatlan szabálynak a fenntartását. Ezt meg lehet bírálni, de azok tegyék, legyenek szívesek, akik a korábbi határidőt egyszer is képesek voltak teljesíteni.

Egyebekben általános vitára alkalmasnak tartjuk, némi módosítással elfogadásra is ajánljuk a Háznak. Olyan törvényt meg jelen pillanatban, amely az ellenzék támogatását is megnyerné - látva a hozzáállásukat -, nem lehet a Ház elé hozni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)




Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai