A felszólalás szövege:

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A drogfogyasztásról szóló törvénymódosítás nem a bírói ítélkezés liberalizációját segíti elő, hanem felhatalmazást ad Btk.-szinten a megkóstolásra. Hiszen kevés ember van, aki nem vágyik a tiltott gyümölcs megkóstolására, hátha még azt nem is tiltják. Így válik a kisfogyasztóból rendszeres vásárlóvá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Választóink a fiatal korosztály egészségének megőrzése érdekében felelősségteljes döntést várnak tőlünk. Ezért nagyon fontos a szigor és a prevenció közti köztes határt megtalálni. Több képviselőtársamtól elhangzott a prevenció fontossága, amire sajnos a költségvetésben nem találunk elég pénzt, ezért nagyon fontos lenne ennek az összegnek az emelésére sort keríteni.

Ugyanakkor nem értek egyet Szabó képviselőtársammal abban, hogy az egyszeri használat után a következő alkalommal már büntetendővé válik. Honnét fogjuk tudni, hogy az egyszeri alkalom nem ismétlődött-e meg már sokadszor, csak éppen akkor kapták fogyasztáson a társaságot? Szeretném önöket megkérdezni, hogy járatnák-e önök abba az iskolába a gyerekeiket, ahol köztudottan a csekély mennyiségű drogfogyasztás megengedett, illetve nem büntetendő. Én mint gyakorló szülő, még azt is meggondolnám, hogy abba az iskolába, ahol a dohányzást megengedik, járatnám-e a gyerekemet.

Hiszen köztudott, hogy az első kábítószer elfogyasztása lehet, hogy nem okoz függőséget, ugyanakkor egy olyan kellemes, lebegő érzést is adhat, amely a további rászokást készíti elő. Ezért nagyon gondoljuk meg, hogy ezt a törvényt enyhítjük-e, vagy továbbra is fönntartjuk a szigorító körülményeket.

Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló jogszabályhalmaz gondos tanulmányozásakor az első gondolatunk máris az volt, hogy annak megalkotói sajnálatos módon nem olvashatták a szocialisták ígéreteit bemutató óriásplakátokat. Ugyanis az előttünk lévő módosítások a "kevesebb pénzt az embereknek, kevesebb pénzt az önkormányzatoknak" jelszavai alapján készültek. Ez a törvény ugyanis nagyon jelentős szigorításokat, megszorításokat tartalmaz az egyes polgárok, a családok, a helyi települési önkormányzatok és egyházak számára egyaránt.

Hogyan teszi mindezt? Először is, számos apró szabályozást megváltoztat a segélyezési rendszerben. Például a lakhatási problémák kezelésének legfontosabb elemeként tekinthető lakásfenntartási támogatás esetében szakértői becslések szerint a jelenlegi igénybe vevők 15-20 százalékát a jövőben kizárja a segélyezhetők köréből, ehhez az eddigi jövedelmi korlátokat, miszerint ha a lakásrezsi meghaladja a jövedelem 35 százalékát vagy a fűtési számla a kereset 20 százalékát, akkor segélyt lehetett kérni. A szocialisták szerint ezek az arányok a jövőben 40 és 25 százalék lennének, megszüntetve ezzel több tízezer család lakásfenntartási segély iránti igénylehetőségét.

Még ezen a jelentős mértékű szigorításon is túlmegy annak a lehetőségnek a bevezetése, hogy a segélyeket elbíráló hivatalnokok a jövőben úgymond jogosítványt kapnak a segélykérők jövedelmének vélelmezésére. Ez azt jelenti, hogy ha az igazolt jövedelmet és a lakásfenntartási költségeket nem tartják arányosnak, akkor az ügyintéző akár meg is saccolhatja az érintett jövedelmét. Ez a gyakorlat éppen a legkiszolgáltatottabb rétegek, főként a romák között szolgálja legjobban a társadalmi kirekesztés növekedését. Amint láthatjuk, a szerzett szociális jogok elleni támadás ebben az esetben is éppen a leszakadó családokat taszítja a szegénységi csapda irányába.

Szigorítani kívánja a kormány az egyes szociális szolgáltatások igénybevételének szabályát is. Olyan új típusú adminisztratív akadályokat épít be példának okáért a szociális rászorultság külsős, úgymond független szakértő által történő megállapításába, ami, főként kis költségvetésű intézmény esetén ezreket zár el az egyes szolgáltatások igénybevételétől. A szocialista-szabad demokrata kormány érdeke tehát, hogy a szociális ellátásokat egyre kevesebben tudják majd igénybe venni, hiszen a költségvetés hatalmas hiányát valahol, valakiben bizony meg kell spórolni.

A törvénycsomag másodsorban a helyi önkormányzatok önállóságát és mozgásterét is szűkíti.

(20.30)

A törvény tovább szűkíti például az önkormányzatok helyi rendeletalkotási lehetőségét. Az eddigieknél is több olyan pontot tartalmaznak a módosító jogszabályok, amelyek lényegében új helyi rendeletek megalkotását követelik meg, és a helyi szükségleteket figyelmen kívül hagyva kényszerítik az önkormányzatokat fölösleges újabb szabályok bevezetésére.

A legtöbb esetben a kormány olyan jövedelmi korlátot húz az egyes segélyek igénybevehetősége elé, amely korlátozza a helyi viszonyok életszerű megjelenését. De beleszól a szocialista vezetés a bizonyítottan jelentős eszközként működő közcélú munkavégzés rendszerébe is, hiszen újabb kiskapukat nyit meg azzal, hogy az aktív korúak 30 napos foglalkoztatási kötelezettségét bevezeti. Itt is a kijátszási kapuk megnyitásával elveszíti jelentőségét, és segélyfüggésbe vezeti az éppen elmaradottabb régióban élő embereket.

Az adósságkezelési szolgáltatás rendszerének módosításáról szólva sajnos az önkormányzatok a jövőben sem kapnak megnyugtató választ arra, hogy miként fogják a legsúlyosabb adósságspirálba, adósságcsapdába került családok sorsát rendszerszerűen kijavítani, gondjaikat enyhíteni. Míg az Orbán-kabinet több milliárd forintot fordított a legnyomasztóbb lakhatási problémákra, a kilakoltatás megakadályozására, addig a szocialisták, minden választási szlogenjüket megcáfolva, éppen ezektől a családoktól vonnak el forrásokat, túlélési lehetőségeket.

Ám, ha mindezek a gondok nem lennének még elegendőek az önkormányzati szférának, a törvényalkotók újabb, kötelezően megvalósítandó feladatokat találtak ki a településeknek. A teljesen fölösleges és érthetetlen terhek egyikeként például megjelenik a tízezres lélekszám fölötti települések, tehát kisvárosok esetében az utcai szociális munka bevezetése. Ennek tükrében csak azt a kérdést kell feltennünk, hogy ha az állam egyre kisebb arányú normatív támogatást nyújt az egyes feladatok ellátására, akkor egy olyan kisvárosban, ahol soha nem is láttak hajléktalant, miért és miből lesz kötelező feladat az utcai szociális munka bevezetése.

A törvénymódosítás törli azt a passzust is, amelynek alapján a települési önkormányzat jogosult arra, hogy a kifizetett segélyek összegéig jelzálogot jegyeztessen be a rászoruló ingatlanján. Ennek akkor van jelentősége, ha a tartásra kötelezhető rokonok, idős személyek esetében éppen az őket elhanyagoló gyermekek a jogosulatlanul kifizetett, fölvett ellátásokat nem kívánják visszafizetni. Ilyenkor az önkormányzatoknak lehetőségük van arra, hogy visszaszerezzék azokat a közpénzeket, amelyek nem megfelelő helyre kerültek. A tervek szerint még ezt az eszközt is elveszik az önkormányzatok kezéből. Sajnos, azt kell látnunk, hogy a szocialista kormány a budapesti új beszerzésű miniszteri asztalokon és az új kormányzati luxusautók szélvédőjén túlra csak ritkán képes látni.

Az eddigieken túl azt is látnunk kell, hogy a szocialisták - talán a pazarló pénzosztást megsínylő költségvetési egyensúly megőrzése érdekében - támadást indítanak az egyházi szociális intézmények ellen. A ma Magyarországon működő, átmeneti és tartós elhelyezést nyújtó otthonok közel 15 százalékát, több mint 140 intézményt az egyházak működtetnek, ezzel ellátva 6500 rászoruló személyt. A szeretetszolgálatban és egyéb karitatív munkában való részvételük még ennél is nagyobb súlyú, számszerűsített jelentőségükön túl társadalmi szolidaritásra és közösségvállalásra ösztönző hatásuk még hatalmasabb.

Hogyan válaszol erre a jelentős munkára a szocialista kormány? Többek között törli a szociális törvény azon részeit, amelyek lehetőséget teremtenek az egyházi fenntartók számára például gondozási központok, családsegítő szolgálatok üzemeltetésére, megszünteti az Egyházi Fenntartók Tanácsát, amely eddig konzultatív testületként működött a kormány mellett, s a meglevő szolgáltatások fenntartását, finanszírozását, a politikai változásoknak kiszolgáltatva, teljes mértékben az önkormányzati hatáskörbe és támogatási felelősségbe utalja át. Ezzel két legyet is üt egy csapásra, hiszen a pénzügyi terhet átrakja az önkormányzatokra, ezzel valószínűleg a soron következő intézményi bezárások politikai következményeit is áthárítja, s mintegy biztosítja, hogy az egyházak a jövőben ne tudjanak nagyobb szerepet vállalni a szociális háló erősítésében.

Akinek ez sem volt elég a szociális érzéketlenség bizonyítására, az elolvashatja a család fogalmának újszerű szocialista megfogalmazását. Ebből megtudhatjuk, hogy a jogszabály szerint a család a jövőben nem az életvitelszerűen együtt élő, közeli hozzátartozók közössége, hanem az azonos lakcímre bejelentett személyek csoportja, de úgy, hogy a szocialista kormány egyúttal a közeli hozzátartozó definíciójából kihagyta az örökbefogadót, a mostoha- és nevelőszülőt. Súlyos és nyílt támadás ez a családok ellen, még ha egy törvénymódosítás látszólag jelentéktelen pontja közé rejtették is el.

A fentiekhez képest csekélyebb súlyú módosításnak tartjuk, de jellemző, hogy a kormány egyszerűen eltörli az eddigi szociális tanácsot, amely az úgynevezett rétegtanácsaival együtt a szociális partnerség, a civil egyeztetés legfőbb fórumaként működött mindaddig, majd egy átkeresztelés után létrehozza a szociálpolitikai tanácsot, amelynek feladat- és hatásköréről ma még semmit sem tudhatunk.

Az átkeresztelések egy újabb példájaként láthatjuk, hogy a kiegészítő családi pótlékból, a családtámogatási rendszer harmadik pilléréből újra segélyt varázsolnak a szociálliberális szociálpolitikusok, ám az új nevű támogatás mértékét jóval az infláció nagysága alatti módon emelik 4200-ról 4600 forintra. Az a kérdés csak, hogy a szocialista jelszó, a jóléti rendszerváltás keretei között 2003-ban ez a havi 400 forint vajon milyen életszínvonal-emelkedést jelent a gyermekek körében.

A családok támogatásáról szóló, 1998-ban elfogadott törvény kiterjesztő módosításaival, az úgynevezett nagyszülői gyes bevezetésével a Fidesz-Magyar Polgári Párt teljes mértékben egyetért, annál is inkább, mert annak szakmai előkészítése még a választásokat megelőző időszakban kezdődött el, és programunk ezt is tartalmazta. Hasonlóan örvendetes a szintén még 1998-ban született, a fogyatékosok esélyegyenlőségét szolgáló törvényben foglalt fogyatékossági támogatási rendszernek ugyan csekély mértékű bővítése, a szabályozás pontosítása. Az is örvendetes, bár korábban előkészített változásnak tekinthetjük, hogy a különleges helyzetben levő autisták kiemelt figyelmet és lehetőséget kapnak a jövőben helyzetük javítására. Más kérdés viszont, hogy újfent elmaradt a módosítások hatásainak bemutatása, nem történt meg az új szabályok széles körű szakmai megvitatása sem.

A szocialista választási ígéretek halvány lenyomatát talán csak a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításánál fedezheti fel a gondos szemlélő; igaz, itt is a szokásos felemás módon. Olyan ez, mint amit a közismert népmesehős tesz, aki a királynak vitt is ajándékot, meg nem is, volt is rajta ruha, meg nem is. A szabad demokrata, szocialista osztogatás ennek megfelelően folytatódik, meg nem is. Az ígéretek megvalósulnak, meg nem is.

Az ígértnél ugyan kisebb mértékben, de emelkedik az özvegyi nyugellátások mértéke, nem változnak viszont annak igénybevételi szabályai, amelyek igen sok tekintetben nagyon távol állnak az Európai Unió tagállamainak gyakorlatától. Nyugdíjtörvényünk egyébként más pontokban sem közelít azokhoz az elvárásokhoz, amelyeket csatlakozásunk után teljesíteni kell. Megjelenik viszont a 13. havi nyugdíj intézménye, amely viszont inkább az egyheti nyugdíj intézményének felel meg, hiszen 2006 vége előtt nem is beszélhetünk erről az ellátásról.

Meglehetősen furcsa tehát, hogy egy négy év múlva bevezetésre kerülő ellátásról most döntünk, becsapva ezzel sok százezer nyugdíjas választópolgárt.

(20.40)

Ám még ez is megmagyarázható lenne az ismert szocialista trükkökkel, de az már egyenesen furcsa, hogy még a kormány sem tekinti a tizenharmadik havi nyugdíjat rendszeres jövedelemnek. Az előttünk lévő javaslat első szakaszából tudhatjuk meg, amely szó szerint kijelenti, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj nem rendszeres jövedelem. Ez egyfelől örvendetes, mert a segélyeket kérők jövedelemtesztjében nem jelenik meg a kezdetben igen csekély összeg, másrészt viszont azt jelenti, hogy a szocialisták csak egyetlen ciklusig tartó, segélyként kezelt kegyes juttatásnak szánják a nyugdíjrendszertől idegen tizenharmadik havi nyugdíj juttatását.

Az alkotmányban biztosított szociális jogok érvényesülése és a teljes szociális szakma szempontjából a legfelháborítóbb változtatás mégis az, amely a kötelező szolgáltatások bevezetésének jövő január 1-jei határidejét 2008. december 31-ig, azaz másfél választási ciklus idejére tolja ki. Ez nem jelent mást, mint hogy a szocialisták semmibe veszik a szociális ellátások fejlesztési igényeit, és annyi más mellett az e területre szánt fejlesztéseket is fél évtizedre kívánják elhalasztani.

Az Európai Uniótól nyerhető fejlesztési források logikáját ismerő szakértők szerint, mivel az Unió nem finanszíroz tagállami hatáskörbe tartozó fejlesztéseket, ezért a törvény elfogadása után gyakorlatilag megáll a szociális ellátórendszer fejlesztése, sőt a szankcionálás hiánya miatt az önkormányzatok az ellátások visszafogásában várhatnak érdekeltté. Bár a 67 ezer főt foglalkoztató szociális szakma képviselői valószínűleg lelkesen támogatják a szociális háló beígért sűrűbbre szövését, ám a tények mást mutatnak: a kevesebb pénz ritkább, szakadozottabb és túlterhelt, igazságtalan rendszer megszületését készíti elő, ez pedig a rászorulók, a kliensek és a szakmában dolgozók egyidejű becsapását jelenti.

Mindezek ismeretében a frakció a törvényjavaslatot nem támogatja. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális tárgyú törvények módosításáról szóló jogszabályhalmaz jelentős szigorításokat tartalmaz egyes polgárok, a családok, az önkormányzatok és az egyházak számára. A lakásfenntartási támogatás esetében a hatályos jogszabály szerint, ha a lakásrezsi meghaladja a jövedelem 35 százalékát, a fűtésrezsi a 25 százalékát, akkor segélyt lehet kérni. Ezt ezzel a módosító javaslattal 40, illetve 25 százalékra emeli a szociális-liberális érzelmű kormány. Indoklás: az elmúlt öt évben csökkent az igénylők száma, ugyanakkor a szociális rászorultság nőtt. Nem értem, ha megnöveljük az átlagot, akkor mennyivel többen igényelhetik ezt a segítséget.

Ki kell emelni a jövedelemigazolás módjának a megváltoztatását. Eddig az önkormányzat felé segélykérelem esetén jövedelemigazolást kellett bemutatni. Most, ha eldöntik, hogy ez nem felel meg a valóságnak, akkor kijelölnek egy ügyintézőt, aki vélelmezheti a jövedelmet. Úgy érzem, ez a segélykérő megalázása, ugyanakkor az ügyintéző szubjektív szempontok alapján hozhatja meg a döntését.

Fontosnak tartjuk a tizenharmadik havi nyugdíj rendszeres jövedelemkategóriába való beemelését, hiszen így csak átmeneti segélynek lehet nevezni azt a tizenharmadik havi nyugdíjat, amely tulajdonképpen négy év alatt válik teljessé.

(22.20)

Az utcai szociális munka kötelező bevezetését a tízezer lakosú városok esetében fölöslegesnek tartjuk, hiszen hajléktalanokat ezekben a kisvárosokban szinte nem is lehet látni. Ezért kérjük, hogy a szociális munka bevezetésének kötelezettségét legalább a 20 ezer lakos feletti városoknál vezessük be.

A teljes szociális szakma szempontjából a legfelháborítóbb változtatás a kötelező szociális szolgáltatások határidejének, 2003. január 1-jének kitolása 2008. december 31-ig. Ez a kitolt határidő az intézmények személyi, tárgyi feltételét nem fogja biztosítani, hiszen a kormányunk a költségvetésben a normatív támogatás emelését kismértékben biztosította, dologi emelést pedig a költségvetésben egyáltalán nem biztosít. A jelenleg hatályos rendelkezéshez képest az intézményekben élők rovására jelentős módosítást hajt végre az új szabályozás; a bentlakásos intézményekben élők, akik magas szintű ellátást igényeltek, 4-5 millió forintot is befizetnek, ezeknek a visszaigénylése eddig tíz év volt, ezt most öt évre szűkíti. Ekkora összeg esetén az idős korú vagy fogyatékos személy nem tudja megtenni, hogy intézményváltoztatás esetén újabb összeget előteremtsen. Bár a szociális háló sűrűbbre szövését vártuk, a kevesebb pénz ritkább, szakadozottabb és túlterhelt, igazságtalan rendszer előkészítését teszi lehetővé.

Az átkeresztelt kiegészítő családi pótlék, amit most gyermekvédelmi támogatásnak nevezünk, 400 forint havi emelést biztosít. A módosításban javasoljuk ennek az összegnek 6500 forintra, majd a következő lépcsőben 8400 forintra emelését.

Kérjük, hogy ezeket a módosításokat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvénymódosítás azon jogszabályához szeretnék hozzászólni, mely szerint az önkormányzat jelzálogot jegyeztethet a segélyezett ingatlanjára. Ennek a passzusnak a törlése az önkormányzatokat tulajdonképpen csorbítja. Ennek akkor van jelentősége, ha a tartásra kötelezett rokonok - főleg az idősek esetében az őket elhanyagoló gyerekek - a jogosulatlanul felvett összegeket nem kívánják visszafizetni.

Kérem, hogy ezt a törvénymódosítást ne vegyük figyelembe, hiszen az amúgy is kevés anyagi lehetőséggel rendelkező önkormányzatokat valójában ez a törvénymódosítás csorbítja.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én is a szűrővizsgálatokhoz szeretnék hozzászólni, ugyanis meglepődve tapasztaltuk és értesültünk a sajtóból arról, hogy néhány megyében, többek között Vas és Zala megyében a kötelező tüdőszűrést megszüntetik. Ennek az indoka az, hogy csökkent a tbc-s megbetegedések, illetve a kiszűrt esetek száma, ugyanakkor megemelkedett a daganatos kiszűrtek száma.

Köztudott, hogy Magyarországon a második halálokként a tüdődaganat szerepel, amely mutató a világon a férfiak esetében az első helyet foglalja el. A nemzeti program szerint a daganatok kialakulása megelőzhető a daganatok felkutatásával, szűrésével - akkor egy meglévő, viszonylag jól működő rendszert miért kell megszüntetni? Miért kap kevesebb ellátást az, aki nem dohányzik? Ugyanis negyven éven felül a dohányzók esetében kötelező lesz a szűrés. Tehát azokat büntetjük, akik egészséges életmódot folytatnak, és ezért netán kevesebb megbetegedés fordul elő?

Gyakorlati példával is igazolni tudom, hogy az elmúlt hetekben az egyik Vas megyei kisvárosban öt nap alatt három tüdődaganatos megbetegedést fedeztek fel, amelyből egy 16 éves kislánynál a tüdőszűrés kapcsán mutatták ezt ki. Tudjuk, hogy a tüdőszűrést el lehet ezután is végeztetni, de ha megszűnik a jelenlegi rendszerünk, lényegesen kevesebben jelentkeznek a szűrővizsgálatra, hiszen egészségügyi kultúránk ezen a szinten sajnos még nem működik.

Miért nem bővíthetjük ki a tüdőszűrést egyéb vizsgálatokkal is? Gondolok itt esetleg vérnyomásszűrésre, vizeletszűrésre, ami nagyobb anyagi befektetést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) nem is igényel. Kérjük a továbbiakban az anyagi lehetőséget a tüdőszűrés biztosításához és megtartásához.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mátrai Márta képviselőtársamhoz csatlakozva kérem, tegyünk le programot, és próbáljunk megoldást találni és harcolni a nap mint nap történt tragikus események kivédésére. Míg itt a liberális megoldásról beszélünk, vitatkozunk, módosító javaslatokat utasítunk el, addig az elmúlt héten féléves gyermeket gyilkoltak meg.

Kérem képviselőtársaimat, a megoldást tartsuk szem előtt, előzzük meg, amit még meg lehet, amíg még nem késő.

Köszönöm.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET, a szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A magyar egészségügyi szakdolgozói kamaráról szóló törvényjavaslat megszületését egyaránt üdvözli és szükségesnek tartja a Magyar Országgyűlés szociális és családügyi bizottságának kormánypárti és ellenzéki oldala. A jogalkotásban majd egy évtizedes hiányt pótol ez a jogszabály, mivel a gyógyszerészek és az orvosok már 1994-től lehetőséget kaptak arra, hogy kamarába tömörülhessenek, és érdekképviseletüket ilyen módon is megvalósíthassák. Most ez a folyamat kiterjed az egészségügyi szakdolgozókra is.

A kamarán belül tagozatok jönnek létre, amelyek ilyen módon le tudják fedni a szakdolgozói réteg valamennyi ágát. Tagozatot hozhatnak létre az ápolónők, az asszisztensek, a gyógyszertári asszisztensek, a képalkotó diagnoszták, a védőnők, a szülésznők, a mentésügyi munkatársak, a fizioterápiás gyógytornászok, a dietetikusok, a közegészségügyi, járványügyi szakemberek, valamint egyéb egészségügyi szakdolgozók. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy az egészségügy területén valamennyi dolgozó bekapcsolódhasson a kamara munkájába, így elképzeléseik, javaslataik már a kamara álláspontjaként jelenhessenek meg az egyes fórumokon.

Az önálló érdekképviselet létrehozásának lehetőségével nagyobb az esélye annak, hogy a szakdolgozói érdekek is megfelelő módon reprezentálva legyenek. A szakdolgozói érdekek képviselete egyben egy szakma megbecsülését is jelenti. Az adott területen dolgozók szakmai és emberi értékeit ismeri el a jogalkotó, amikor egy sajátos törvényt megalkot. Amikor bajban van az egészségügy, akkor azt mondjuk, hogy az egészségügyi dolgozók hivatástudata tartja életben és szolgálja a betegek érdekeit. Ha ez így van, akkor a hivatástudattal rendelkezőt emelje hivatásrenddé a törvény, megadva neki az önigazgatás jogát és lehetőségét.

A szociális és családügyi bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találja a beterjesztett törvényjavaslatot.

Köszönöm a szót. (Taps.)

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET, a szociális és családügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr! Tisztelt Ház! A szociális és családügyi bizottság 2004. május 19-én megtárgyalta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló jelentést.

A kisebbségi biztos felvetései és meglátásai - úgy gondoljuk - jelentős mértékben kapcsolódnak ahhoz a tényhez, hogy 2004-ben 40 százalékkal több panasz érkezett hozzá, mint amennyi 2003-ban. A gyermekjóléti szolgálatok működése során nem jelentkezik az a fajta észlelő és jelző funkció, ami hatékonyan tudná megvédeni a hátrányt szenvedett gyermekeket. Ehhez a bizottság szerint szükség lenne a romológiai képzés hatékonyabb támogatására, hiszen az adott kisebbség nyelvének, kultúrájának megismerése nagyban segítené a kialakult problémák, konfliktusok megoldását. Fontosnak tartjuk a védőnők által végzett családlátogatásokat is, mivel ilyenkor tudják észlelni azokat a helyzeteket, amelyeket közös erővel tud megoldani a család, a védőnő és a gyermekvédelmi szolgálat.

A jelentésben megemlítésre kerül a gyámügyi hatóságok és a gyermekjóléti szolgálatok elválasztásának szükségessége. Ugyanakkor kiemelkedő fontosságúnak érezzük ezen intézmények együttműködését is. Véleményünk szerint feltétlenül indokolt lenne a gyermekjogi képviselő tevékenységének kiterjesztése a gyermekvédelmi szolgálatokra is, tehát az alapellátásra is. Az átmeneti otthonok működtetésének kérdésében a jelentés kifogásolja, hogy az önkormányzatok sok esetben nem rendelkeznek az előírt kötelezettséggel. Ennek megvalósulására nem látunk nagy esélyt, hisz e terület forráshiánya nem kedvez a kötelezettségek megvalósításához szükséges feltételek biztosításának.

A hagyatéki terhek jogi sorsának rendezése tekintetében a bizottság felkéri a kormányt, hogy válaszoljon az ombudsman által felvetett kérdésekre, mégpedig országos felmérést készítve a hagyatéki tartozások rendezésével érintett települések számáról, illetve arról, hogy milyen összegűek azok a tartozások, amelyek az önkormányzatok felé hagyatéki teherként felróhatók.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy az ombudsman jelentésében foglalt megállapítások, javaslatok sok esetben nem valósulnak meg, mivel az érintett hatóságok vagy nem reagálnak rájuk, vagy késedelmesen teszik azt. Az állampolgárok szemében az országgyűlési biztosok egyre nagyobb tekintélynek örvendenek, és az emberek immár a magyar jogrendszer egyik biztosítékaként tekintenek rájuk. A kívánatos állapot az lenne, ha a különböző hatóságok is ilyen módon fogadnák el a biztosokat és munkájukat, ezáltal megadva nekik a kellő súlyt. Így talán azok az ügyek, amelyek a jelentésben is említésre kerülnek, nagyobb hatékonysággal kerülnének megoldásra, így szolgálva az emberek és a társadalom érdekét is.

Az Országgyűlés szociális és családügyi bizottsága megköszönve a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának részletes, mindenre kiterjedő jelentését, egyhangúlag elfogadásra és általános vitára alkalmasnak tartja azt.

Köszönöm.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Szintén szeretnénk az ajánlás 30. pontját visszavonni képviselőtársammal együtt.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányprogram egyik hangsúlyos célja a szolidaritás elveinek érvényre juttatása, a szegénység visszaszorítása, a legnehezebb körülmények között élők támogatása - idézem a szociális törvény indoklását. Ezért meglepődve tapasztaljuk, hogy a gyermekétkeztetés esetében nem jár kedvezmény a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő, a nevelőszülőknél, a gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben nevelkedő gyermekek számára. Ugyanakkor a normatív támogatás az intézmények esetében csak inflációt követően emelkedik a költségvetési törvény tervezetében.

Tudják önök, hogy ezekben a gyermekintézményekben az étkezési norma 280-500 forint között van, és ebből kell biztosítani a gyermekeknek a naponta ötszöri étkezést, a csecsemőknek, illetve a 24 éves korúaknak is. Tudják azt, hogy ez milyen feladat ott, ahol a gyermekek számára gyakorlatilag máshonnét étkezést biztosítani nem lehet, tehát a gyümölcsöt, az édességet is ebből a pénzből kell fedezni. Ők azok a gyermekek, akik a családból kikerültek valamilyen súlyos probléma miatt, és a nevelőszülő vagy az intézmény biztosítja számukra a család, az anya és az apa szerepét.

Miért nehezítjük meg ezeknek a gyermekeknek, a nevelőszülőknek, illetve az intézményeknek a helyzetét? Ez a szolidaritás elve? Kérem, segítsük a nevelőszülőket, hiszen az intézmények kiváltását segítik ők elő abban az esetben, ha felvállalják a gyermekek nevelését. Kérem, gondoljuk át ezt a törvénymódosítást, hiszen normatív támogatást kap minden gyermek, aki közösségben van, tehát bölcsődébe, óvodába, iskolába jár. Ne nehezítsük a család nélkül nevelkedő, nehéz sorsú gyermekek helyzetét.

A gyermekjogi védelmet 2004. január 1-jétől, illetve a gyakorlatban június 1-jétől a gyermekjogi képviselő látja el, de csak intézményi szinten. Az alapellátás területén gyermekjogi képviselő nem működik. Mikorra oldódik meg ez a probléma? Hiszen a tevékenységükre naponta szükség lenne, segíteni, megelőzni a naponta előforduló gyermekbántalmazás súlyos problémáját, amely ennél a törvénymódosításnál is előtérbe kerül, nagyon helyesen. És talán tudnánk foglalkozni a nagyon súlyos másik problémával, a gyermekek egymás közötti bántalmazásával, amire feltétlenül oda kell figyelnünk. Ez naponta előforduló súlyos problémákat okoz. Kérdezem, mikorra kerül sor a gyermekjogi biztos kinevezésére.

A szociális igazgatáshoz hasonlóan, a gyermekvédelmi támogatás is a jegyzők hatáskörébe kerül át. Hogyan tudják ezt a nagy feladatot ellátni az amúgy is túlterhelt jegyzők? Igazából nem érthető, miért kell az önkormányzati képviselők tevékenységét csökkenteni. A törvényesség megóvása érdekében eddig is a jegyző feladata volt ezt a feladatot ellátni. A gyermekvédelmi támogatások elbírálásánál nemcsak állami pénzről van szó, hiszen az önkormányzatoknak a 10 százalékot mindenképpen fedezni kell, és úgy érzem, hogy kis önkormányzatok esetében is biztosítani tudják az önkormányzati képviselők azt, hogy ismerjék kellőképpen a családot, és megfelelő szinten döntsék el.

A szociális törvény módosítása az intézményrendszer figyelembevétele nélkül hiányos, nem egységes, költségfedezete nem jelenik meg az önkormányzatoknál, a többcélú kistérségi társaságoknál azon feladatok ellátására, ami a szociális és a gyermekvédelmi feladatot is érintené.

Köszönöm.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt egyetértek Béki Gabriella képviselőtársammal, azt hiszem, ezt a kapcsolódó módosító javaslatot támogatni tudnánk, hiszen nagyon fontos lenne, hogy a munkára rászoktassuk ezeket az embereket, nem pedig kivonjuk a munkából azért, mert pár napot dolgoztak.

De én egy másik módosító javaslat mellett szeretnék érvelni: a T/12642-eshez módosító javaslatot adtunk be, amelyben az ápolási díj havi összegét a mindenkori legkisebb munkabér összegének a száz százalékára szeretnénk emelni. Tudjuk, hogy ez nagy kiadást jelentene, de ugyanakkor nagyon fontos lenne az, hogy százszázalékos munkabért tudjunk adni, hiszen ezek az emberek, akik ápolást tudnak vállalni, egész napos, sokszor 24 órás munkát vállalnak, és ez a munka nagyon nehéz fizikai és szellemi igénybevételt jelent. Ezért fontos lenne, hogy egész munkaidőnek számítana, és megfelelő díjazást is kapnának.

A lelkiismeretes munka gyakorlatilag kórházi intézményi feladatot old meg, emellett ezeknek az embereknek a betegségükben méltóságteljes életet tud biztosítani. Ezért kérjük képviselőtársainkat, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot, hogy legalább a mindenkori legkisebb munkabér összegének a száz százaléka megadható legyen.

Köszönöm.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET, a szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az előterjesztőnek szeretnénk megköszönni az előterjesztését, kihangsúlyozva, hogy nem ez az egyetlen megoldás a csecsemőgyilkosság megelőzésére, ez már csak egy végső állapot; kihangsúlyozva, hogy a jól működő védőnői szolgálat, a gyermekvédelmi és gyermekjóléti szolgálat, az egészségügyi intézmények mind segítséget tudnak nyújtani a válságba került anyának. Hiszen az a várandós, aki titkolt terhessége alatt nem biztosítja a magzat zavartalan fejlődését, a csecsemő biztonságos körülmények közötti születését, súlyos lelki problémával küszködik. Az inkubátor használata esetén a jelenlegi törvénymódosítás értelmében nem lesz büntethető a teljes anonimitás mellett. Fontos lesz, hogy az ország területén több kórházban, de legalább megyei szinten inkubátorokat helyezzenek ki, és a média segítségével tájékoztassuk a közvéleményt, az érintett közvetlenül vagy közvetve tudomást szerezzen a lehetőségekről.

A törvénymódosítás fő célja a csecsemőgyilkosságok megszüntetése, minden születendő gyermek életben maradásának biztosítása. A törvényjavaslatot nagyon fontosnak tartjuk. A szociális és az egészségügyi bizottság Fidesz-frakciója egyértelműen támogatta a javaslatot.

Köszönöm a szót. (Taps.)

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kilencven éve működik hazánkban a védőnői szolgálat, azóta végzik áldozatkész munkájukat az anya-, gyermekvédelem és az iskolai felvilágosítás területén.

A népegészségügyi programban is kiemelt szerepet szántak a védőnőknek, ezért is megdöbbentő, hogy most mindez veszélybe került. A védőnői hálózat működését a központi költségvetés finanszírozza, vagyis inkább kellene finanszíroznia. A béreket ugyanis nem rendezték megfelelően, és ezt a tisztelt miniszter úr is elismerte. Idézem: „ A védőnők esetében mulasztásos törvénysértés történt az elmúlt időszakban, nem kapták meg azokat az összegeket, amelyet meg kellett volna kapniuk.ö

A miniszter úr akkor megígérte, hogy a költségvetésben megadják azt a pénzt, amely jogosan elvárható lenne. Az idei költségvetés számait elnézve ebből sajnos nem sok látszik.

(16.30)

A védőnői körzetek finanszírozása júliustól pontrendszer alapján történik, amelyet a gondozottak számához kötnek. Ez súlyosan elhibázott lépés. A kormányzat az önkormányzatra hárítja a különbözetet, az elszegényített önkormányzatok ezt nem tudják vállalni.

Felvetődött a körzetek esetleges összevonása, ez azonban nem jelent megoldást. A védőnői körzetek száma körülbelül a felére csökkenne, az ellátandó terület nagysága viszont nőne. Ilyen körülmények között minőségi, célzott munka nem végezhető. Tömegközlekedéssel nem lehet bejárni a kibővített körzeteket, saját jármű használatát pedig a lejtőre küldött önkormányzatok nem tudják finanszírozni. Így már megint a nehezen megközelíthető kis falvak járnak rosszul, ahol a legnagyobb szükség volna a védőnőkre, hiszen sok helyen még háziorvos sincs. A baj egyre nagyobb, a pénz kevés, és bajban van az utánpótlás is.

A kérdésem, tisztelt államtitkár asszony: ugye nem a kilencvenéves védőnői rendszer tönkretétele a cél? Támogatás nélkül hogyan tudnák ellátni a védőnők az összevont körzeteket? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Miért nem ismerik el megfelelően a védőnők tevékenységét? Hogyan lehet így minőségi munkát végezni?

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Valójában a szociális bizottságban elég hosszú vitára került sor, amely a téma fontosságát is előtérbe helyezte.

A civil társadalom reneszánszát és a nonprofit szektor igen gyors kiépülését az önkéntesen vállalt, anyagi érdektől mentes, mindenkor a mások javát szolgáló tevékenység hazai befogadását a rendszerváltozás politikai változásai tették lehetővé. A nonprofit szervezetek többsége ezzel tisztában is van, ezért tesz meg bizonyos erőfeszítéseket szolgáltatásai fejlesztésére, de a források szűkössége miatt a polgárok önkéntességén és fizetőképességén alapuló adományaiból, jogszabályi háttér nélkül nehéz biztosítani ennek a tevékenységnek a kiszélesítését.

Felvetődik a kérdés, hogy miért kell az önkéntes munkát, az önkéntes tevékenységet törvényben szabályozni. Alapvetően kettős oka van a szabályozásnak. Egyrészt a társadalmi szervezetekben végzett önkéntes segítés, másrészt az állampolgári önkéntes tevékenység mások javára történő gyakorlása a magyar jogban ismeretlen, ugyanakkor több törvénybe ütközik az önkéntes segítés mint atipikus munkavégzés. A mások javára végzett tevékenység gyakorlása mellett - egyébként a törvénytervezetből ez a fogalom hiányzik - igen nagy szerepe lehet a kölcsönös segítségnyújtásnak és az önsegítésnek is. Az önsegítő csoportok ugyanúgy nyomtalanok a magyar jogban, pedig hasonló problémákkal küzdő önkéntes társaságokról van szó, amelyek hosszabb-rövidebb időn keresztül támogatják egymást, cserélik ki információikat és tapasztalataikat. Ennek a kérdéskörnek a rendezésére a nyitott jogalkotás keretében a beterjesztett törvénytervezet olyan jogviszonyt hoz létre, amelyben az önkéntesen munkát végző a hagyományoshoz hasonló munkavállalói védelemben részesülhet.

A törvénytervezet a fogadó szervezetek számára kötelezően bejelentési kötelezettséget ír elő, amelyről az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium nyilvántartást köteles vezetni. Ellenőrzés szempontjából sokkal egyszerűbb lenne, ha a közhasznú civil szervezetek azonosító adatai egészülnének ki az önkéntes foglalkoztatás jogosítványával, mert akkor nem kellene újabb nyilvántartással szaporítani a bürokráciát. Nem beszélve arról, hogy a minisztérium hatósági jogkörében szankcionálhatná a bejelentési kötelezettségüket elmulasztó szervezeteket; ez ismét a hatósági jogkörök centralizációját erősíti.

A törvénytervezetben meglehetősen nagy ellentmondásnak érezzük, hogy aki a befogadó szervezettel munkaviszonyban áll, és ezért ellenszolgáltatást kap, az ugyanott miért végezhet közérdekű önkéntes tevékenységet, ugyanakkor tanulói jogviszony esetén a diák ugyanannál a közoktatási intézménynél nem végezhet önkéntes tevékenységet.

Elég sok kérdés merült fel a cselekvőképtelen kiskorúak esetében, s elsősorban nem is a munkamegterhelés miatt. Felmerült például, hogy miért nem elég a szülő beleegyezése, hiszen a szülő a törvényes képviselő, miért kell a gyámhivatal engedélyét kérni akkor, ha heti egyszeri önkéntes munkát vállal. Ugyanakkor a kiskorú önkéntes beleegyezése is szükséges, amit jogilag egyébként nem lehet elvárni.

A törvénytervezet nem szabályozza az európai és a tengerentúli gyakorlatból ismert olyan előnyöket, mint például a felsőoktatási felvételi rendszerben biztosított pluszpontok azok számára, akik a jelentkezést megelőző évben rendszeresen önkéntes munkát végeztek.

A törvénytervezet aktuális, a kormány által benyújtott verziója hosszas előkészítő munka alapján született meg. A civil szervezetekkel történő többszöri egyeztetés a javaslat benyújtását követően is folytatódik, ami azt jelenti, hogy a törvényes szabályozás ma is hiányos, hiszen nem teszi lehetővé az önkéntesség társadalmi megítélésének javítását és a megfelelő, a jelenleginél is életszerűbb jogi környezet kialakítását. Az európai gyakorlattal szemben ez károsan hat erre a társadalmi fontosságú intézményre, ezért a szociális bizottság Fidesz-frakciója tartózkodott a szavazás során.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Balogh képviselőtársam véleményére szeretnék reagálni, illetve kérdést intézni szintén hozzá.

A szociális bizottságban pontosan az vetődött föl, hogy a tanuló miért nem létesíthet önkéntes jogviszonyt a közoktatási intézményben, ahol tanul, hiszen gyakorlati példával is igazolva, akár miért ne vehetnének részt önkéntesen az udvar rendben tartásánál, amikor munkaviszony esetén pedig részt vehet a munkáltatónál önkéntes munkakörben nem ugyanebben a jogviszonyban. Nekünk ez dilemmánk volt, hogy gyakorlatilag egy oktatási intézmény esetén, ahol nincs munkaszerződés, csak tanulói jogviszony, miért akadály az, hogy önkéntes tevékenységet folytathatnak.

Köszönöm.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Teljesen egyetértve Béki képviselőtársammal, a preambulum pontosan azt fejezi ki, hogy ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenység, tehát itt ellenszolgáltatás nem jöhet szóba. Valójában azt megfontolandónak tarthatnánk, hogy a jutalom mértékét ne emeljük-e meg, hiszen nevetségesen alacsony összegről van szó, de ellenszolgáltatást, úgy érzem, nem adhatunk, hiszen akkor már nem egészen önkéntes tevékenységnek lehet minősíteni.

Köszönöm a szót.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm. Ígérem, többet nem vitatkozom, de én úgy érzem, hogy a jutalom adható, míg ha egy adókedvezményt adunk, az mindenkinek jár. Jutalmat csak akkor tudunk adni, ha valaki kiemelten jól végzi a munkáját, és egyáltalán van rá keret; de ha adókedvezményről van szó, azt mindenkinek adni kell, ha ezt a törvény szabályozza.

Köszönöm.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 4. módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, melyben felkéri a kormányt, hogy olyan javaslatot dolgozzon ki, hogy kedvezőtlen anyagi helyzet, a szegénység ne lehessen akadálya a meddőség kezelésének. Vagyis fontosnak tartanánk, hogy mindenki számára elérhető legyen, de ne szociális segély útján, hanem társadalombiztosítási segítséggel, hiszen az egyéb beavatkozásokat terhesség esetén, egyéb betegségek esetén is a társadalombiztosítás fedezi. Arról nem beszélve, hogy a meddőségi kezelés miatt, alatt bizony kialakulhat olyan helyzet, hogy a család nehézségekbe ütközik, anyagi helyzete rosszabb lesz, és emiatt bizony akkor feltétlenül szükség lenne arra, hogy szociális támogatásért forduljon.

Köszönöm szépen.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanezt a témát szeretném tovább boncolgatni. Én még mindig nem értem azt, hogy a gyakorlatban ezt hogy lehet kivitelezni, hol szabjuk meg a szegénységi rátát, melyik lesz az a szociális helyzet, amikor kimondhatjuk, hogy szüksége van a családnak, a meddőségi kezelésben részt vevő házaspárnak arra, hogy támogassuk. Nem tudok ilyen határt elképzelni, hiszen a családok adott körülményei lényegesen mások lehetnek, vállalhattak esetleg egy lakást, amit a továbbiakban esetleg nem tudnak törleszteni.

(20.10)

Tehát nem érzem azt, hogy tudunk egy határt szabni, aminél meg lehet állapítani, hogy segélyt adjunk. Én továbbra is fontosnak tartom azt, hogy mindenki számára elérhető legyen.

Köszönöm szépen.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Személy szerint is megszólított. A problémát évtizedek óta ismerem mint harminc éve a gyakorlatban dolgozó védőnő. Ezzel a témával sokszor talán elsőként találkoztam, próbáltam a lehetőségekhez képest mindig olyan helyzetbe irányítani a gyermekre váró szülőket... Gondolok itt arra, hogy annak idején genetikai tanácsadással kezdtük, vagy arra, hogy a nagyon régen bevezetett házasságkötés előtti tanácsadás egyik témájaként a meddő házasságok, illetve a teherbe esésért küzdők problémája mindig felmerült, és igyekeztünk olyan szakemberekhez küldeni őket, ahol ezeket meg lehetett oldani. Tehát ezzel a témával nem most találkozom először.

A lehetőségekhez képest igyekeztünk megoldani a problémát, és igenis nagyon súlyos gondnak tartom, az egyik legsúlyosabb problémának azt, ha valaki szeretne gyereket, de nem esik teherbe. Ezért mindent meg kell tenni nekünk, négypárti összefogásban együtt, és nem támadni egymást.

Köszönöm.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A napokban 90 éves lett a magyar védőnői szolgálat. Sajnos, a védőnőknek most nemigen van okuk ünneplésre. Tudja, miniszter úr, azokról a védőnőkről beszélek, akik hosszú évtizedek óta végzik áldozatkész munkájukat az anya- és gyermekvédelem területén. Munkájukkal mindenkinek segítenek, szomorú, hogy nekik a szocialista kormány nemcsak hogy nem segít, de egyre nehezebb helyzetbe hozta őket.

Miről is van szó? Új finanszírozásról, átszervezésről. Baljós szavak ezek, ha a szocialisták szájából hangzanak el. Júliustól normatíva helyett a gondozottak száma alapján kapják bérüket a védőnők. Sajnos, Magyarországon egyre kevesebb gyermek születik, így viszont képtelenség a működéshez szükséges létszámot előteremteni. A kormány pedig mit tesz ebben a helyzetben? Az önkormányzatokra hárítja a hiányzó összegek pótlását. Azokra az önkormányzatokra, amelyeket az elmúlt három évben éppen a szocialisták szegényítettek el.

Az új finanszírozás bizony megszorítást jelent. Az átszervezés nem sok jót ígér. Összevonásokkal a védőnői körzetek száma a felére csökken, az ellátott területek nagysága nőne. Hogyan tud bejárni egy védőnő egy nagyobb körzetet, ha járműhasználatra senkitől nem kap támogatást, a vidéki buszjáratok számát pedig már lecsökkentették. Így megint a nehezen megközelíthető kisfalvak járnak a legrosszabbul. Ez az esélyegyenlőség, miniszter úr?

Az összevonások másik súlyos következménye a létszámleépítés. Kevesebb lesz a körzet, így országszerte sorozatosan bocsátják el a védőnőket. Nagy kár, hogy Gyurcsány Ferenc a száz lépésre keresztelt ötletparádéjánál teljesen megfeledkezett az egészségügyi dolgozókról, így a védőnőkről is. Odáig jutottunk, hogy az egész védőnői szolgálat veszélybe került. Ez akkor is tény, ha az egyes szocialista egészségpolitikusok mellébeszélnek, és tagadják mindezt.

Tisztelt Miniszter Úr! A védőnők joggal várják a kérdésre a választ: hány körzetet akarnak összevonni? Mire lesz pénz ezekben a körzetekben? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ki és hogyan fogja ellátni a kisfalvakat? Vajon tudatosan akarják tönkretenni a védőnői szolgálatot?

Köszönöm, és elnézést. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

HORVÁTNÉ STUKICS ERZSÉBET, a szociális és családügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizottsági vélemény a T/16673. számú, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz.

A szociális és családügyi bizottság 2005. június 13-án megtárgyalta a fent említett javaslatot, melynek célja a lakásotthonban, illetve a lakóotthonokban élő gyermekek ellátásának folyamatos, zökkenőmentes biztosítása. A javaslat lényege abban áll, hogy elfogadása esetén nem kellene közbeszerzési eljárást alkalmazni a lakásotthonban, valamint lakóotthonban elhelyezett gyermekek ellátására szolgáló árubeszerzés, valamint szolgáltatás megrendelése esetén.

A gyermekvédelemről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI., gyermekvédelmi törvény új alapokra helyezte a családjukból veszélyeztetettségük miatt kiemelt, gyermekvédelmi ellátásba, nevelőszülőkhöz, illetve gyermekotthonba került gyermekek ellátását. A cél: a család típusú nevelésre orientált rendszer kialakítása; a gyermekek számára olyan körülmények megteremtése, amelyek leginkább közelítenek a családi neveléshez, és amelyek keretében a gyermekek egészséges személyiségfejlődése, valamint önálló életre felkészítése a legjobban biztosítható.

A gyermekotthonban elhelyezett gyermekek gondozása 8-12 fős kis közösségekben, csoportokban történik, és minden csoport számára egy, a családi otthonhoz hasonló, önálló lakóteret kell kialakítani, amely történhet önálló lakásotthoni formában vagy a gyermekotthonon belüli lakóegységek kialakításával.

A lakásotthonokban, gyermekotthoni csoportokban csoportgazdálkodás folyik, a működtető által rendelkezésre bocsátott havi ellátmányból. A csoportgazdálkodás pedagógiai célja: a családi háztartás vezetésének modellezése annak érdekében, hogy a gyermekek képessé váljanak saját háztartás vezetésére; képesek legyenek családként élni felnőttkorban. Ismerjék meg a megtakarított pénz felhasználásának örömét, célszerűségét.

A csoportgazdálkodás szerves része, hogy a gyermekek - az életkoruknak megfelelő szinten - személyesen részt vesznek a gazdálkodásban, a megvásárolni kívánt cikkek kiválasztásában, megvételében, odafigyelve arra, hogy mit hol érdemes megvásárolni.

Ettől a lehetőségtől fosztja meg őket a közbeszerzési törvény a jelenlegi formájában, amely a családban élő gyermekekhez képest egyben diszkriminációt is eredményez a számukra. Az áruvásárláson kívül a gyermekek közvetlen ellátásához tartozó szolgáltatások - tehetséggondozás, pszichológiai ellátás, terápiás szolgáltatások - megvásárlása is számos esetben a közbeszerzési értékhatár fölött van, így közbeszerzéssel lehet csak beszerezni őket, ami teljesen életszerűtlen helyzeteket teremt. Ez vidéki otthonok esetében lehetetlen, nem beszélve az olcsóbb szolgáltatás szakszerűségével kapcsolatos aggályokról.

Fontos szempont az is, hogy az említett beszerzéseken keresztül intenzív kapcsolattartás biztosítható a saját környezetükkel.

A fentiek miatt tehát nagyon fontosnak tartjuk a közbeszerzési törvény mielőbbi módosítását, amely kivételt engedne a lakásotthonokban, valamint a lakóotthonokban elhelyezett gyermekek ellátásához szükséges áruk és szolgáltatások megrendelése esetében. Ezáltal ezek az intézmények törvényi kötelezettségüknek is maradéktalanul eleget tudnak tenni, és az ott élő, nehéz sorsú gyermekek életét is könnyebbé, családiasabbá tudják tenni.

A törvényjavaslatot a szociális és családügyi bizottság megtárgyalta, egyhangúlag támogatta, és kérem képviselőtársaimat, támogassák a törvényjavaslatot, hogy könnyebbé tegyük az itt élő gyerekek életét.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)