Készült: 2020.07.16.16:55:59 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 138 2019.11.11. 0:36  131-138

ARATÓ GERGELY (DK): Nagyon köszönöm miniszter úrnak a válaszát, és örülök, hogy ön válaszolt erre a kérdésre, mert el mert térni az előre megírt szövegtől, és egy őszinte és tisztességes választ adni. Én ezt nagyon szeretném megköszönni azoknak a nevelőszülőknek az érdekében, akik gyakran kiszolgáltatottnak és bizonytalan helyzetben lévőnek érzik magukat. Nyilván miniszter úrtól nem várom el azt, hogy részletes szakmai választ adjon, be fogom adni írásban is ezt a kérdést a szaktárcához, remélhetően onnan kapok egy szakmai választ, de köszönöm miniszter úrnak ezt a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.  Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 10 2019.11.19. 5:08  9-12

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Pedagógusok Szakszervezete kezdeményezésére 1991 óta tartjuk meg november 22-én  ez most majd péntekre esik  a magyar közoktatás napját, és nem véletlenül nem mondom azt, hogy ünnepeljük, mert a pedagógusok áldozatos munkájáról nem ilyenkor, hanem a pedagógusok napján, június első vasárnapján emlékszik meg az ország. Ez az emléknap elsősorban a közoktatás problémáiról szól, elsősorban arról szól, hogy mik azok a megoldandó gondok, amelyek a közoktatás előtt állnak. Ma már az közhely, hogy a megbecsült, jól megfizetett, jól felkészült és önállósággal rendelkező pedagógusok jelentik a sikeres és eredményes közoktatás alapját. Sajnos azonban az elmúlt évek azt mutatják, hogy ennek az ellenkezője is igaz. Annak az oktatáspolitikának a következtében, amely egy valóban érzékelhető béremelés után azonnal elkezdte hagyni azt, hogy lesüllyedjenek ezek a bérek, az ígéretek ellenére nem biztosítja a pedagógusbérek értékállóságát, az a politika, amely rengeteg fölösleges túlmunkával terheli túl a pedagógusokat, az a politika, amely elvonta, megszüntette a pedagógusok önállóságát, ez a politika a közoktatás eredményeiben is jól látszik, ott is nagyon komoly károkat okoz.

Amikor arról beszélünk, hogy jóe a közoktatás, amikor arról beszélünk, hogy megbecsülie a kormány a pedagógusokat, akkor elsősorban arról beszélünk és azért beszélünk róla, mert a saját gyerekeinkről, unokáinkról, az ő sorsukról és esélyeikről és az ország jövőjéről beszélünk.

Az, hogy mi feszíti ma leginkább a közoktatást, azt a Pedagógusok Szakszervezete ötpontos követeléscsomagja, illetve a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete sztrájkkövetelés-csomagja mutatja legjobban. Mik a legfontosabb elemek ebben? Egyrészt a bérkérdés. Említettem már, hogy korábban az életpályamodell kapcsán önök azt ígérték, hogy az életpálya alapja a mindenkori minimálbér lesz. Ezt az ígéretüket egy év után megszegték, és ma már 50 százalékkal kevesebbet kapnak a pedagógusok bérként, mint amit ennek az ígéretnek alapján kapniuk kellene. Ennyit vettek ki minden pedagógus zsebéből, ennyivel tartoznak önök a pedagógusoknak. Ezt azonnal el kell kezdeni pótolni, legalább egy 30 százalékos azonnali béremeléssel a szakszervezetek igénye szerint, és vissza kell állítani a minimálbérhez igazított életpályamodellt.

A másik nagyon fontos terület, hogy csökkenteni kell a pedagógusok munkaterheit. Önök megemelték a kötelező óraszámot, a nyakukba varrtak egy csomó kifizetetlen túlórát, és a nyakukba varrtak egy csomó, egyébként teljesen fölösleges adminisztratív terhet. Ha azt akarjuk, hogy a pedagógusoknak legyen idejük a gyerekekkel foglalkozni és törődni, akkor csökkenteni kell ezeket a fölösleges terheket.

A harmadik nagyon fontos terület pedig az, hogy fejezzék be végre az ötletelő törvénykezést, azt, hogy folyamatosan változtatják a közoktatást és a szakképzést érintő jogszabályokat. Fejezzék be azt, hogy ezeket a javaslatokat egyeztetés nélkül hozzák a parlament elé, anélkül, hogy megkérdeznék a szakma és az érintettek képviselőit! Hadd említsek ez utóbbira három példát, ami ma éppen az Országgyűlés előtt van.

Az egyik a szakképzési törvény módosítása, ahol önök megszüntetik a szakképzésben dolgozók közalkalmazotti védelmét, hivatkozva arra, hogy majd eredményesebben kötnek egyéni béralkut. Ezt önök is tudják  majdnem csúnyát mondtam , szóval, hogy ez valótlan állítás, hogy finoman fogalmazzak.

Másodszor, hogy bár nyáron fogadkoztak, fogadkoztak, hogy az alternatív iskolákat nem fogja hátrányosan érinteni a törvénymódosítás, most sunyi módon a szakképzéshez tartozó jogszabályok között becsempésztek egy olyan módosítást, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi az alternatív iskolák működését.

Harmadszor: itt van Hollik István képviselő úr javaslata, amely ahelyett, hogy helyreállítaná a 18 éves tankötelezettséget, amit a civil szervezetek, a szakma és az ellenzék egyöntetűen követel, ahelyett a szülőkre hárítja a felelősséget, teljesen abszurd módon azt mondja, hogy a szülő oldja meg, hogy a gyerek járjon iskolába, miközben egyébként az iskolák nem kötelesek arra, hogy ellássák, felvegyék ezeket a gyerekeket.

Azt, hogy önök hogyan kezelik a közoktatást és a közoktatásban dolgozókat, az is jól mutatja, hogy ha egy szakszervezet szelíden tárgyalással próbálkozott, az ő követeléseit sem vették figyelembe, ha jogszerű sztrájktárgyalásokat kezdeményezett, azt sem vették figyelembe, semmilyen módon nem hajlandóak szóba állni a szakma képviselőivel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom, hogy egy hosszú történeti előadást fog tartani, hogy ne kelljen a lényeges kérdésekről beszélni. De kérem, válaszoljon: mikor lesz béremelés, mikor lesz munkateher-csökkentés? És mikor állítják helyre az érdemi egyeztetést az oktatásban? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 144 2019.11.19. 1:40  131-148

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Kénytelenek lesznek nélkülözni Vadai Ágnes képviselő asszony szakmai részletekbe menő (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Kibírjuk!) és egyben színes előadásmódját, így szikáran csak annyit tudok önöknek elmondani, hogy sem az önök múltja a különböző közbeszerzések területén nem teszi indokolttá azt, hogy nagyobb bizalmat adjunk a kormánynak abból a szempontból, hogy szabadabban kezelhesse ezeket a honvédelmi beszerzéseket, sem pedig az a nemzetközi tapasztalat, amelynek alapján a nagy összegű katonai beszerzések mindenütt a világon egyébként kétségkívül a korrupció melegágyai, és különösen gondos ellenőrzést és különösen precíz kontrollt igényelnek, nem teszi lehetővé azt, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk. Az is elég nagy baj, hogy önök a sportra szánt pénzt folyamatosan különböző színes területekre irányítják át, és minden lesz belőle, csak sport nem; reméljük, hogy a mai este rácáfol arra, hogy a futballra elköltött sok-sok milliárd forint közpénznek eddig semmilyen eredménye nem volt, de reméljük, hogy ma megváltozik és megfordul ez a tendencia. De a honvédelmi kiadások tekintetében ez sokkal kényesebb terület, hiszen itt mégiscsak az ország biztonsága és a magyar katonák biztonsága és élete a tétje annak, hogy mennyit lopnak önök ebből a pénzből.

Ezért egy olyan beszerzési rendszert, ami könnyebbé teszi a közpénzek magánpénzzé való átalakítását, aminek önök egyébként kétségkívül nagymesterei, a Demokratikus Koalíció semmilyen módon nem tud támogatni. Köszönöm szépen. (Demeter Márta tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 162 2019.11.19. 1:27  149-164

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretném megismételni azt, amit képviselőtársaim elmondtak azzal kapcsolatban, hogy milyen kétségeik vannak ezzel a felhatalmazással kapcsolatban. Azt szeretném csak nagyon világosan jelezni, hogy miközben rendkívül nagyra tartjuk azoknak a katonáknak a szolgálatát, akik ebben a misszióban jelenleg részt vesznek, és rendkívül hálásak vagyunk azért, amit ők tesznek, abban a helyzetben, amikor a kormány nem ad megfelelő információkat az általam megkérdezett képviselők véleménye szerint az illetékes szakbizottságnak sem erről a misszióról, és abban a helyzetben, amikor az önök haverjai, Erdoğan elnök és Putyin elnök rendkívül agresszív politikája folyamatosan destabilizálja a térséget, és amikor, hozzáteszem, ehhez a rendkívül kiszámíthatatlan amerikai külpolitika is hozzájárul, olyan kockázatokat látunk ebben a misszióban és olyan tisztázatlan pontokat, amelyek mellett nem áll módunkban támogatni ezt a felhatalmazást. Ez túl komoly ügy ahhoz, hogy egyszerűen abban bízzunk, hogy önök ezt hatékonyan tudják kezelni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 188 2019.11.19. 2:00  177-192

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretném ez alkalommal szaporítani a szót, úgyhogy, ha megengedik, akkor nagyjából azt tudom elmondani, hogy hasonló az álláspontom, mint Harangozó képviselő úrnak.

(19.40)

A törvényjavaslat részleteiben, amennyire ezt megismertük, és nemcsak ezt az egy törvényt, hanem azt az elképesztő mennyiségű jogszabályjavaslat-hegyet, amit volt olyan kedves ránk zúdítani a kormány és a többség, ami egyébként a parlament tekintélyét védelmezi…  de erről majd holnap fogunk beszélgetni, úgy látom, részletesebben. Szóval, ha ettől eltekintünk, akkor számos olyan eleme van a törvényjavaslatnak, amely akár támogatható is lenne; különösen akkor, ha legalább észszerű egységekbe sorolva az egyes törvények módosítását, megfelelő időt biztosítva a szakmai vitára és a parlamenti vitára, nyújtották volna be.

Ugyanakkor én kénytelen vagyok Harangozó képviselő úrnál radikálisabban fogalmazni abban a kérdésben, hogy egy olyan helyzetben  és bocsánat, hogy most idehozom ezt az ügyet , amikor bizonyos hírek szerint egy képviselőtársunk által benyújtott vádirat azt is tartalmazza, hogy képes volt arra, hogy saját bűnügyeinek fedezése érdekében befolyásolja a jogszabályalkotást; egy ilyen helyzetben nem vagyunk olyan bizalmi viszonyban ezzel a kormányzattal, hogy egy sebtében beterjesztett, nagy terjedelmű, számos törvényt érintő javaslatot támogatni tudjunk. Sok olyan részlet van, amit örömmel támogatnánk, ha ezeket a kormány visszahozná egy normális, épeszű törvényalkotási folyamatban, akkor bizonyára sok olyan pont van, amiben számíthatna a mi támogatásunkra és együttműködésünkre is. Ezt a formát azonban nem tudjuk elfogadni, és nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Arató Gergely újra elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 206 2019.11.19. 3:18  193-220

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő asszony elvárásával szemben rendkívül visszafogott leszek (Derültség az ellenzék soraiban.), és egyrészt ellenállok annak a késztetésnek is, hogy történelmi távlatokba meredve elmondjam azt, hogy ezt mindannyian megmondtuk itt mi is, meg mindenki, aki ért hozzá, és ennek ellenére önök itt erőlködtek ezen a dolgon, nem lehetett elmagyarázni önöknek azt, hogy ez nem működik, nem európai, nem jogszerű és nem jó, ennek ellenére próbálkoztak vele, érvelhetett itt bárki bármivel. És annak is ellenállok, hogy elmondjam a holnapi beszédemet még ma (Derültség az ellenzék soraiban.), mert  szemben Harangozó képviselő úrral  szeretnék hagyni holnapra is izgalmakat. (Derültség az ellenzék soraiban.  Dr. Harangozó Tamás közbeszól.) Ja, értem!

Így aztán engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy örvendetes az, hogy véglegesen letettek a közigazgatási bíróságoknak arról a fajta elképzeléséről, amit korábban beterjesztettek, és amit átvertek erőnek erejével, mindenfajta szakmai ellenérvet és józan észt megcsúfolva; szerintem ez egy jó hír, ennek együtt örülhetünk, ezt támogattuk. Én nem kutatnám azt, hogy miért várták meg azt, amíg ez valamelyik ellenzéki képviselőnek eszébe jutott, lehet, hogy úgy van, ahogy Harangozó képviselő úr gondolja, csak elnézték, lehet, hogy úgy van, hogy miután bejelentették, hogy visszavonták, már kínos lett volna vállalni azt a partnereik, a nemzetközi partnereik előtt, hogy egy ilyen javaslatot a parlament elé sem engednek  majd az államtitkár úr, ha már az expozéban nem tette, lehet, hogy utólag elárulja nekünk a megfejtést. (Dr. Völner Pál Kocsis-Cake Olivióra mutatva: Nem én vagyok az előterjesztő!) Bocsánat, nem expozéban, hanem a kormányzati hozzászólásban nem említette; majd remélhetőleg elárulja nekünk ezt a megfejtést.

A lényeg az, hogy ez egy örvendetes fejlemény, és megnyitja vagy megnyitná a lehetőséget az előtt, hogy érdemi szakmai vita folyjon egyébként a közigazgatási bíráskodás hatékony, hasznos és leginkább a bíróság függetlenségét garantáló módjáról. Merthogy egyébként mellesleg  csöndben mondom  sosem mondta az ellenzékből egyikünk sem azt, hogy önmagában a közigazgatási bíráskodás külön ágként való megjelenése ellen vagyunk. (Dr. Völner Pál: Na!  Nacsa Lőrinc közbeszól.) Mindannyian azt mondtuk el, hogy olyan módon, úgy, ahogy ezt önök akarják, na, úgy elfogadhatatlan és elképzelhetetlen. (Nacsa Lőrinc közbeszól.)

Ha már Nacsa képviselő úr ekkora izgalomba jött (Derültség az ellenzék soraiban.), akkor neki szerényen azt jelezném csak, hogy, tisztelt képviselő úr, egy jogrendszer, az nem egy intézményből áll. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Önök mindig mindenre találnak valami csodálatos példát, nyugodjon meg, amikor az önök haverjai más módon a lengyel igazságszolgáltatást akarják a hatalmuk alá hajtani, akkor ugyanúgy tiltakozunk az ellen is. Szeretném elmondani önnek, hogy az sem tetszik, és még valószínűleg tudnánk példákat sorolni, de az kicsit hosszú vitát eredményezne.

Tehát összefoglalva: ezt a javaslatot örömmel támogatjuk, örülünk annak, hogy önök legalább nyilvánvaló alkotmányos zavart nem kívánnak létrehozni. Annak nem örülünk, hogy semmit nem tanultak ebből a történetből, de erről majd többet holnap. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 234 2019.11.19. 3:57  221-236

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindannyian, akik többé-kevésbé már felnőttként éltük meg 1989-et, azt hiszem, mindannyian emlékszünk arra az érzésre, amikor végre láttuk azt, hogy az utolsó igazán kemény és igazán kegyetlen kommunista diktatúra a szomszédságunkban elkezd repedezni és összedől. Emlékszünk arra az érzésre, ami szerintem akkor minden magyarra jellemző volt, arra az iszonyatos megkönnyebbülésre és boldog érzésre, ami eltöltött mindannyiunkat, amikor azt láttuk, hogy talán egy új történelmi korszak kezdődik.Egy olyan történelmi korszak, amit az az őrült nacionalizmus és mesterséges szembenállás, ami különösen a Ceauşescu-időszak utolsó időszakát jellemezte, amikor embereket fosztottak meg jogaiktól csak azért, mert egyik vagy másik nemzeti kisebbséghez tartoztak, amikor az egész magyar közösséget és nemcsak a magyar közösséget, hanem a német közösséget is folyamatos retorzió és represszió érte, amikor a románokat is sújtó szabadságelvonás és elnyomás a magyar közösséget talán még jobban sújtotta, hogy véget ér ez az időszak.

A határozati javaslat igen méltó módon emlékszik meg arról a szép pillanatáról a történelemnek, amikor, azt gondolom, mindannyian el voltunk telve reményekkel abban, hogy elkezdődhet egy olyan időszak, amit a párbeszéd jellemez, amit az együttműködés jellemez, amiről valóban elnök úr beszélt az előterjesztésében. Azt hiszem, mindannyiunk szívéből beszélt. Azóta sok minden történt. És még egy dolgot hadd tegyek hozzá. Nem volt ebben politikai különbség akkor, abban a pillanatban a baloldal és jobboldal között, a keresztények és az ateisták között, nem volt a baloldalon belül sem. Nagyon sok embert ismertem, akinek iszonyatos megkönnyebbülés volt, baloldali meggyőződésű embert, aki örült annak, hogy végre vége van annak a szörnyűségnek, ami a szemünk előtt történt Romániában.

Azóta nagyon sok minden történt. Sok minden történt a magyar belpolitikában, ami elválaszt minket ebben a kérdésben is, és nagyon sok történt Romániában is, ami elválasztja az akkori szereplőket egymástól, az akkori együttgondolkodókat egymástól. De annak van értéke és értelme, hogy felidézzük azt, hogy volt egyszer egy ilyen pillanat. Hogy ne arról elmélkedjünk, hogy hogyan vált a politika játékszerévé a határon túli magyarság ügye, mert nyilván ezen csak összeveszni tudunk, ezen csak egymásnak feszülni tudunk. Hogy ne arról elmélkedjünk, hogy hogyan játszik össze egymással néha a két ország szélsősége azért, hogy egymást is erősítse. Ne arról elmélkedjünk, hogyan jelennek meg régi rossz reflexek, hanem hogy hitet tegyünk amellett, hogy van egy álmunk Közép-Európáról. Egy olyan európai térségről, amiben kibékíthetőek, feloldhatóak a történelmi ellentétek, ahol senkinek sem kell üldöztetéssel, hátránnyal szembenéznie azért, mert ilyen vagy olyan nemzeti vagy más identitást vállal. Azt fontosnak gondolom, hogy felidézzük ma ezt a pillanatot, hogy felidézze az Országgyűlés ezt a pillanatot. Remélem, hogy meg fogjuk találni a szövegezésben is azokat a megoldásokat, amelyek minden politikai oldal számára megfelelőek. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 15 2019.11.20. 13:24  1-25

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap ültünk itt közösen, amikor az Alaptörvény módosításáról volt szó, és konszenzus volt abban a Házban, hogy a közigazgatási bíróságokra vonatkozó korábbi alaptörvény-módosítást, a hetediket vissza kell vonni. Akkor arról beszéltünk többen, hogy bárcsak ez annak a jele lenne, hogy a kormány visszatért a józan ész útjára, visszatért a jogállam útjára, és arra törekszik, hogy a bírósági rendszert, az alapvető jogszolgáltatást, a jogállamot érintő döntések szakmai alapon, lehetőleg konszenzussal, az érintettek bevonásával és a jogállam erősítésére törekvő módon szülessenek meg.

(10.00)

Tudom, hogy a miniszter asszony szerint nincs is olyan, mint jogállam, elolvashattuk a sajtóban is ebbéli véleményét, de hát azért vannak néhányan, akik ezt nem pontosan így gondolják  mi ezek közé tartozunk , és ezért aztán azt kell mondanunk, hogy visszasírjuk már Trócsányi miniszter urat, akinek egyébként valóban volt szakmai koncepciója, rendkívül tiszteletre méltó elképzelése a közigazgatási bíróságokról, még akkor is, hogyha abba a javaslatba is berakták azokat az intézkedéseket is, amelyek alkalmasak voltak a bírósági szervezet és a bírók függetlenségének csorbítására. Akkor is azt mondtuk, hogy a közigazgatási bíróságok felállításának van értelme, csak nem azon a módon, ahogy azt önök megpróbálták. De ez a javaslat elvérzett, elvérzett amiatt, mert a Fidesz nemzetközileg olyan helyzetbe került, ahol tarthatatlan volt ez a fajta elképzelés (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.), és ennek következtében most megpróbálkoznak másfajta módon előhozni hasonló vagy ennél sokkal rosszabb elképzeléseket. A politikai nyomásgyakorlás szándéka megmaradt, ugyanakkor a szakmai tartalom lényegében eltűnt vagy silánnyá változott.

Mi a helyzet? Ezt a javaslatot azzal a csodálatos címmel nyújtották be, hogy az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosítása, de ennél a törvényjavaslatnál nemhogy a ló lába, hanem egyéb testrészei is bőségesen kilógnak. Ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, lényegében arról szól, hogy hogyan lehet a bírósági szervezetet különböző módokon a kormány ellenőrzése alá vonni. Ezt mutatja egyébként a beterjesztés módja is, ezt mutatja az, hogy miközben tegnap folytattunk itt vitát, ebben a parlamentben az igazságügyet érintő egyes törvények módosításáról jó sok pontban, ahol azt mindenki elismerte, hogy azért alapvetően érdemi szakmai változásokról van szó, ezek a javaslatok nem oda kerültek be, hanem egy teljesen más tárgyú törvényjavaslatba; nyilván azért, hogy azt lehessen mondani, vagy ki lehessen vonni abból a fajta egyeztetési eljárásból és szakmai vitából, ami ott zajlott. Ennek a javaslatnak nem volt érdemi szakmai vitája, nincs hatásvizsgálata, nem kapott megfelelő időt a parlament arra, hogy ezt tanulmányozza, és súlyának megfelelő hosszúságban vitát folytasson róla  mellesleg nem szerepelt a kormány törvényalkotási programjában sem, de ez már a legkevesebb.

Melyek ennek a javaslatnak a legkritikusabb pontjai? Az első ilyen pont a valódi alkotmányjogi panasz intézményének olyan kiterjesztése, hogy az állami szervezetek is fordulhassanak az Alkotmánybírósághoz. Ez praktikusan az állami szervezeteket érintő közigazgatási jellegű perekben a Kúria fölé rendeli az Alkotmánybíróságot, lehetővé teszi azt, hogy ha az állami szervezetekkel szemben hoz döntést a Kúria vagy más bíróság, akkor az állam, szegény, a védtelen, elszaladjon, és a jogainak a megsértését felpanaszolja az Alkotmánybíróságon.

Tekintsünk el attól, hogy ez egy jogi nonszensz, hiszen az alkotmányos panasz intézményét nem erre hozta létre az Alaptörvény és a jogalkotó vagy a joggyakorlat, hanem az állampolgárok jogainak a védelmére, pontosan arra, hogy az állampolgárok jogait megvédje az állammal és adott esetben akár a bírósági szervezettel szemben is, emellett azonban a javaslat politikai szándékai teljesen világosak. A Kúria és a rendes bírósági rendszer még viszonylagos önállóságot élvez önöktől  a későbbiekben majd tesznek erről , na, ezt az Alkotmánybíróságról nem lehet elmondani: az elmúlt tíz évben nem kerültek az Alkotmánybíróságba olyan bírók, akik mögött konszenzus, egyetértés lett volna. (Dr. Völner Pál közbeszól.) Ezek a bírók, akik ma az Alkotmánybíróságnak ülnek, az önök politikai kinevezettjei. Az Alkotmánybíróságnak azért adják meg ezt a jogosítványt, azt, hogy felülbírálja a rendes bíróságok döntéseit, és megvédje az államot a rendes bírósági döntésekkel szemben, mert ilyen módon politikailag képesek befolyásolni ezeket az ügyeket.

Tisztelt Ház! Mit jelent ez praktikusan? Praktikusan azt jelenti, hogy innen kezdve azokban az ügyekben, amelyek önöknek fontosak  mondok néhány ilyen példát: választási ügyekben, gyülekezési joggal kapcsolatos ügyekben, információszabadsággal kapcsolatos ügyekben , ha a bíróságok kedvezőtlen döntést hoznak, akkor azt önök, azaz a magyar állam, elküldhetik a haverjaikhoz az Alkotmánybíróságba, hogy bírálják felül ezeket a döntéseket. Ez azt jelenti, hogy nagyon jelentősen korlátozzák a végrehajtó hatalom törvényi, tehát jogalkotáson, jogszolgáltatáson keresztüli ellenőrzését és korlátozását. Ez azt jelenti, hogy innen kezdve az állampolgárok jogait nem vagy csak sokkal korlátozottabban tudja megvédeni a bíróság önökkel szemben. Majd Handó Tünde lesz az, aki alkotmánybíróként megítéli azt, hogy egyébként az államnak van igaza vagy a vele szemben döntést hozó bíróságnak.

S ha már Handó Tündénél tartunk, még egy hely van, ahol csúnyán kilóg a lóláb: ez a javaslat lehetővé teszi azt, hogy az alkotmánybírók megőrizzék bírói szolgálati viszonyukat, s lehetővé teszi azt, hogy lényegében bármilyen eljárás, pályázat, szakmai feltételek megléte nélkül odakerüljenek a Kúriára, és kúriai bírók, sőt tanácsvezetők lehessenek. Csöndben jelzem, hogy ez többek közt azt is jelenti, hogy az alkotmánybírók némi átmeneti idő után akár a Kúria elnökének is pályázhatnak  nem tudom, hogy vane ilyen szándék; emlékszünk arra, hogy a közigazgatási bíróságoknál is voltak ilyen folyamatok. Nehéz eltekinteni attól a gondolattól, hogy ez a javaslat lex Handó is, vannak mögötte olyan személyi, személyzeti szándékok is, amelyek más módon vonnák politikai ellenőrzés alá a bíróságokat.

Említsük meg még néhány elemét ennek a javaslatnak! A miniszter asszony is beszélt arról a fajta elképzelésről, amely indoklási kötelezettséget írna elő a bíróságoknak vagy a bíróknak, ha eltérnek a Kúria jogértelmezésétől  ez legalábbis aggályos. Én értem az ön elveit, csak egy olyan bírósági rendszerben, ahol már fegyelmit adnak azért, hogyha valaki él azzal a jogosítványával, hogy az Európai Unió Bíróságához forduljon, ami egyébként Magyarországnak alapszerződésben vállalt kötelessége, ott minimum aggodalmat kelt egy olyanfajta intézkedés, amely újabb adminisztratív ellenőrzést és adminisztratív igazodási kötelezettséget ír elő a bíróknak.

Hasonló a helyzet a nemzetbiztonsági ellenőrzés kiterjesztésével. Nem tudjuk, hogy hogyan, kikkel szemben fognak élni ezzel az eszközzel a bírói szervezeten belül. Szintén ilyen probléma az áthelyezési rend bizonytalanabbá válása vagy az áthelyezési rend bizonytalanná válása; és valóban  képviselőtársam is említette, én is szeretném ezt megerősíteni , miközben néhány hónappal ezelőtt, sőt még tegnap este is azt hallottuk, hogy milyen csodálatos szakmai javaslat volt a közigazgatási bírósági rendszer megerősítése, önálló bírói ágként való megteremtése, most éppen ennek a megszüntetése van napirenden, megszüntetik a közigazgatási bíróságokat.

Azt kell önöknek mondanom, hogy nyilvánvaló a gyakorlat célja: ez újabb lehetőség arra, hogy az eddigi közigazgatási és munkaügyi bírókat olyan bizonytalan helyzetbe hozzák, ahol az áthelyezés rendjével, majd az új bírósági rendszerbe való betagolódással el lehet választani a tiszta búzát az ocsútól, lemondásra lehet kényszeríteni, el lehet üldözni azokat a bírókat, akik önöknek nem megfelelő ítéleteket hoznak. Hozzáteszem: természetesen mindennek, ennek a folyamatnak a kárvallottjai is a polgárok lesznek, a jogkereső polgárok, akik eddig egy jól működő szakbírósági rendszerben kaphattak jogorvoslatot közigazgatási és munkaügyi pereikben, mostantól kezdve pedig egy sokkal bizonytalanabb helyzetben, egy másfajta bírói szervezetben kell ezt megkeresniük.

Hadd tegyek egy óvatos mondatot a bírók bérezéséhez is! Mert önmagában ez az intézkedés pozitív és támogatandó, csak éppen láttuk azt, hogy mi történt a pedagógusokkal, a kormánytisztviselőkkel és sok mindenki mással. Amikor önök keresztül akarnak nyomni egy olyan szaktörvényt, amely egyik vagy másik szakmában jelentős módon korlátozza az adott területen dolgozók autonómiáját, önállóságát, megsérti szakmai ethoszát, akkor ezt azzal próbálják eladni, hogy de egyébként adunk hozzá egy klassz fizetésemelést  persze azt megkapják az ügyészségen is az önök haverjai, de ez rendben van , majd aztán a fizetésemelés lassan elinflálódik, a korlátozó jogszabályok pedig maradnak.

Úgyhogy miközben ezt a javaslatot támogatjuk, helyesebbnek gondolnánk és tartanánk  egyetértek Varga László képviselőtársammal , ha nem kevernénk össze a kettőt egymással. Egyébként tárgyaltuk itt a költségvetést, akkor ez még nem volt fontos, és még mondhatnám tovább az összes többi ilyen pontot, ahol lett volna mód erre, lett volna mód arra, hogy ezt önök szakmailag tisztességes módon előterjesszék. Azt kell mondanom, hogy ez a méz a madzagon, csak ezeknek a technikáknak az a problémája, hogy a méz előbb-utóbb elfogy, a madzag meg megmarad.

Végül azt szeretném mondani, hogy ha már egyszer azt a címet adták a törvényjavaslatnak  mert nyilván nem merték azt a címet adni, hogy a bíróságok függetlenségének korlátozásáról és az állampolgárok jogainak elvonásáról , hogy az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról, maga ez a szakmai javaslat is ébreszt kételyeket.

Különösen azért, mert nem ismerjük, nem látjuk azt, hogy ez a hivatali teherelosztásban és más típusú ügyekben  tudom, hogy általában csökkenti, de egy csomó áthelyezés és egyéb módosítás is van  milyen hatással jár, illetve itt is komoly kétséget ébreszt az, hogy a korábbi kétfokú eljárásban módja volt arra az ügyfélnek, hogy egy számára hátrányos döntés esetén viszonylag egyszerűen jogorvoslatot keressen. Ha a hivatali vezetők tisztességesen látták el a feladatukat  volt ilyen időszak is a magyar történelemben , akkor ez valódi jogorvoslatot jelentett, amely lehetőséget nyújtott arra, hogy az állampolgár egy egyszerű eljárásban találjon magának megfelelő jogorvoslatot, és más oldalról pedig módot kínált, módot adott arra egyébként, hogy a hivatali vezetők maguk is értékeljék az első fokon eljáró hatósági szervezetek teljesítményét.

(10.10)

Összefoglalva tehát azt szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a törvényjavaslatnak a politikai szándékai faék-egyszerűségűek. Elbuktak azzal a fajta elképzelésükkel, amely a közigazgatási bírósági rendszer megteremtésén keresztül olyan módon, ahogy ezt önök akarták, azzal a fajta jogi szabályozással vonta volna el az ügyek jelentős részét a bíróságoktól, és hozott volna létre egy függő bírósági szervezetet. Ez megbukott elsősorban azért, mert a nemzetközi porondon is világossá vált, hogy mi a javaslat szándéka. Most azt teszik, hogy hülyének nézik a közvéleményt, és hülyének nézik az európai partnereinket. Azt gondolják, hogy ha úgy nem ment, akkor hátha majd így nem veszi senki észre, hogy mit csinálnak valójában. Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem így van, figyelünk, értjük.

A Demokratikus Koalíció ezt a javaslatot sem részleteiben, sem egészében nem támogatja. Most szólok, csak hogy ne legyen meglepetés, mint ahogy szóltunk a közigazgatási bíróságoknál is: ez a javaslat nem fér össze az Európai Unió alapértékeivel, ez a javaslat nem fér össze a jogállami alapelvekkel. Ebből újabb súlyos nemzetközi tekintélyvesztés, botrány és minden valószínűség szerint újabb csúfos bukás lesz. Azt javaslom, hogy még most vonják vissza. Jobban járnak önök is, és ami ennél sokkal fontosabb, sokkal jobban jár az ország is.

Köszönöm szépen. (Taps a DK és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 23 2019.11.20. 1:44  1-25

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért vártam, mert abban reménykedtem, hogy miniszter asszony, ha már annyira rázta a fejét, amikor szóba került a jogállamiság és az európai jogállami elveknek való megfelelés, akkor élni fog azzal a lehetőséggel, hogy soron kívül szót kér, és elmondja, hogy miért jogállami és miért az európai normáknak megfelelő ez a javaslat.

(10.40)

Miniszter asszony ehelyett távozott, és ahogy látom, államtitkár úr is majd megvárja a zárszó biztonságát, amikor már nincs mód arra, hogy válaszoljunk arra, amit akkor mond. De akkor arra szeretném most kérni, hogy akkor a zárszót használja ki, legyen olyan kedves, arra, hogy válaszoljon már arra, hogy ha ez egy jogállami törvényjavaslat, ha itt a jogállammal minden rendben van, ha önök szerint megfelel az európai normáknak ez a fajta jogi megoldás, azok a jogi megoldások, amelyeket most választanak, akkor Magyarország tegnap miért vétózta meg azt a javaslatot, amelyik az uniós források kifizetését jogállami kritériumokhoz kötné.

Miért nem támogatta a Tanácsban ezt a javaslatot a magyar kormány? Esetleg mégsem annyira jogállamiak ezek a megoldások? Esetleg önök is tudják, hogy mi az, amit csinálnak? (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.  Az elnök csenget.) Esetleg arról van szó, hogy önök is tudják, hogy kevesebb  hogy kell ezt mondani?  közpénzjellegét majdan elvesztendő forrás fog érkezni önökhöz és önökön keresztül a haverjaikhoz, üzlettársaikhoz és barátaikhoz akkor, ha a jogállami követelményeket számonkérik?

Kérem, oldja föl ezt az ellentmondást majd, államtitkár úr! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 51 2019.11.20. 22:58  26-59

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a ma előttünk fekvő törvényjavaslatról tárgyalunk, akkor először is a motívumot kell megértenünk. Az okot, hogy miért és hogyan került a parlament elé ez a javaslat. Eleinte azt mondták, és Hende alelnök úr ma is megpróbálkozott ezzel, hogy erre a javaslatra alapvetően azért van szükség, mert olyan rég volt már felülbírálva a házszabály meg az Országgyűlés működéséről szóló törvény, és pont most jött el az önök ideje, most éreztek ihletet arra, hogy ezt a javaslatot beterjesszék.Azt kell mondanom, hogy ezt előterjesztőtársaink is cáfolták, hiszen mindketten december 12-ére hivatkoztak és az ellenzék parlamenti működésére. Hozzáteszem, hogy akkor is fölmerül az a kérdés, hogy fél évig hogy bírtak együtt élni ezzel a szörnyű teherrel. Ha valóban az ellenzék működése, mint ezt Vejkey képviselő úr említette, a jogállamot veszélyezteti, akkor fél évig, majdnem egy évig nem zavarta önöket a jogállam sérelme? Nem zavarta önöket az, hogy veszélyben van a demokrácia? Hogy tudtak nyugodtan aludni? Ne vicceljenek már! Azt meg nem hiszem el, hogy úgy megijedtek Hadházy képviselő úr táblájától, hogy most éppen ezért lett ez aktuális.

Nem erről van szó, tisztelt képviselőtársaim. Legyen teljesen világos, ez a törvényjavaslat azért születik meg és azért most születik meg, mert önök megijedtek. Megijedtek attól, hogy az ország választói számos helyen megmutatták, hogy a Fidesz hatalma nem megtörhetetlen. Megijedtek attól, hogy a választók bebizonyították, hogy nem lehet mindenkit megfélemlíteni, nem lehet mindenkit megvásárolni. Bebizonyították azt, hogy nem kérnek abból, amit önök művelnek ebben az országban sok helyen.

Önök félnek, és félelmükben erőt próbálnak mutatni. Megpróbálnak megfélemlíteni minket, és megpróbálják megbüntetni a választóinkat. Mert a választóinkat büntetik ezzel, ne legyen félreértés, azokat a választókat, akik minket ebbe a parlamentbe küldtek. Amikor tőlünk elveszik a jogot arra, hogy elmondjuk a véleményünket a parlamentben, amikor tőlünk elveszik a jogot arra, hogy ellenőrizzük a kormány munkáját, akkor a választóinktól veszik el azt a jogot, hogy képviseletük legyen az ország Házában.

Önök nagyon sokat hivatkoznak az Országgyűlés tekintélyére. Tudják, mi árt az Országgyűlés tekintélyének? Megmondom: például az, hogy ezen a héten az Országgyűlés 37 törvényjavaslatot tárgyal. Na, ez árt az Országgyűlés tekintélyének, mert ez nem törvényhozás, ez nem a választók képviselete, hanem törvénygyár. Egyébként ez jóval több, mint 37 törvény, mert tele van olyan salátatörvényekkel, ahol időnként 12 törvényt módosítanak.

Amikor azt mondja a miniszterelnök úr egy azonnali kérdésre, hogy boldog karácsonyt, na, az árt az Országgyűlés tekintélyének. Amikor írásbeli kérdésekre semmitmondó válaszokat adnak, az árt az Országgyűlés tekintélyének. Amikor államtitkárok és kormánytagok parlamenti képviselők kérdéseire ahelyett, hogy érdemi választ adnának, sértegetik őket, az árt az Országgyűlés tekintélyének. Amikor önök műkérdéseket adnak be, amiben egyébként védekezésre képtelen ellenzéki politikusokat és civil szereplőket gyaláznak, az árt az Országgyűlés tekintélyének.

(12.40)

Amikor ennek a törvényjavaslatnak a vitáját úgy ütemezik, hogy a mostani ütemterv szerint majd éjjel 11-kor kezdődjön a vitája a parlamentben ennek a törvénynek, az árt az Országgyűlés tekintélyének.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az, ami árt az Országgyűlés tekintélyének! Az, amikor hónapokig nem ülésezik az Országgyűlés az európai parlamenti és az önkormányzati választás előtt, hogy ne legyen a kormány számonkérhető, hogy az ellenzék ne mondhassa el a véleményét (Dr. Brenner Koloman: Szégyen, gyalázat!), az árt az Országgyűlés tekintélyének. Ha fontos önöknek az Országgyűlés tekintélye, akkor ne a házszabállyal foglalkozzanak meg az Országgyűlésről szóló törvénnyel, hanem üljenek le, nézzenek magukba, és gondolkozzanak el azon, hogy hogyan lehet az Országgyűlés tekintélyét helyreállítani! Lett volna ennek módja ennek a törvénynek a kapcsán is, mert önök hivatkoznak itt nemzetközi példákra, csak azt felejtik el, hogy a legtöbb ország házszabálya  vagy ahol nem házszabály van, ott a szokásjog  úgy alakult ki, hogy ebben a parlamenti képviselők és a parlamenti oldalak érdemben részt vettek, és ciklusokon keresztül alakítottak ki egy stabil rendszert. Amikor önök az egyeztetés látszatával sem próbálkoztak meg, amikor behozták ezt a törvényjavaslatot, akkor elárulták, hogy önök fütyülnek az Országgyűlés tekintélyére, nem az a fontos. Ez olyan, mintha egy focimeccs szünetében az a csapat, amelyik egy góllal vezet, átírná a szabályokat, és megtiltaná a másik csapatnak, hogy átlépje a felezővonalat, rúgjon úgy gólt.

Tisztelt Képviselőtársaim! De hát itt Kocsis Máté frakcióvezető úr, aki, úgy látom, már a vita további részei iránt nem mutat érdeklődést, ezzel is bizonyítva, hogy mennyire fontos neki az ellenzék véleménye és az Országgyűlés tekintélye, elmondta azt, hogy mi az, ami szerinte egy képviselőtől elfogadható, meg hogyan kellene viselkednie egy képviselőnek. Szeretném elmondani, hogy ez nem az ő dolga. Ő a Fidesz-frakcióban és valószínűleg a KDNP-frakcióban is oszthat utasításokat arról, hogy ki hogyan viselkedjen, de nekünk nem főnökünk. Minket nem azért választottak, hogy az ő utasításainak megfeleljünk. Minket nem azért választottak, hogy kedvesen bólogassunk a nemzeti együttműködés rendszerének keretei között.

Önök nagyon sokat hivatkoznak arra is, hogy példátlan események történtek a Házban. Hadd hozzak egypár idézetet! Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter úr beszédéből idézek, parlamenti jegyzőkönyvből, mert csak hiteles forrásból, 1992. február 25-e: „Hadd tegyem hozzá, hogy amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezető elkiáltja, imához, vagy énekeljük el a Himnuszt!” Tudják, ki volt az a frakcióvezető? Orbán Viktor, a Fidesz frakcióvezetője. Ha azt hinnék, hogy tévedtem, hadd hozzak még egy idézetet az Országgyűlés 1991. június 10i üléséről! Bogdán Emil képviselő úr beszél: „Ezt akartam én elmondani. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.  Dr. Orbán Viktor: Remélem, a kereszténydemokraták tapsolnak. Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!)”

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintsünk el attól, hogy szerintem ebben a parlamentben egyik ellenzéki képviselő sem vetemedne ilyen módon a vallási érzékenységet sértő bekiabálásokra, mégiscsak azt kell mondanom, hogy bizony-bizony a fideszes képviselők maguk is bőségesen éltek ezzel az eszközzel, amit most büntetni rendelnek az új házszabályban és országgyűlési törvényben. Ezt persze előterjesztő képviselőtársaink nem nagyon tudhatják, hiszen Hende Csaba úr az Antall-kormány tisztviselője volt ebben az időben, Halász János úr az SZDSZ politikusa (Dr. Brenner Koloman: Úgy! Úgy!), Kocsis Máté úr pedig még csak álmodozott arról, hogy egykor majd a MIÉP ifjúsági tagozatában elkezdje politikai pályáját. De hát mégiscsak az a helyzet, hogy volt olyan időszak, amikor a Fidesz tudta, hogy mik a parlamenti hagyományok. A közbekiabálás, a véleménynyilvánítás hozzátartozik a magyar parlamenti hagyományokhoz, nem vitatom, kulturált körülmények között, de az nem az önök dolga, hogy eldöntsék, hogy mikor kulturált, és mikor nem. Az nem az önök dolga, hogy eldöntsék azt, hogy jóra vagy rosszra használják az országgyűlési képviselők a szólási szabadságukat!

Hadd vegyek elő egy sokkal régebbi példát! Majdnem pont 115 évvel ezelőtt, 1904-ben került sor a parlamentben az úgynevezett zsebkendőszavazásra november 18-án. Tudják, mi volt ez? Az, amikor az akkori házelnök, Tisza István megelégelve azt, hogy az ellenzék szétbeszélte, obstruálta a parlamenti vitákat, egyébként akkor is azért, mert az Országgyűlés jogait az akkori házvezetés nem vette figyelembe, akkor egy azonnali szavazással egy, az országgyűlési képviselők jogait jelentősen korlátozó törvényjavaslatot fogadott el. Teszem hozzá, akkori ellenzéki képviselőtársaink nem voltak olyan szelíd emberek, mint mi, mert a következő parlamenti ülésen összetörték a teljes berendezést, de ettől ne féljenek, a mai ellenzék az erőszakmentesség elvét vallja, szemben fideszes képviselőtársainkkal, akik elrángatnak másokat a miniszterelnök szentséges személye elől.

De ezt a példát nem azért hoztam elő, hogy követendőnek állítsam, mert remélem, hogy nem jutunk el ilyen messzire. Azért hoztam példaként, mert szeretném elmondani azt, hogy akkor is az vezetett az ellenzék hangos ellenállásához, hogy a kormányoldal semmibe vette az ellenzéki jogokat. És tudják, hova vezetett ez a politika? Ahhoz a tragédiához, amit az első világháború jelentett és Trianonhoz. Egy rossz politika érdekében vonták el az ellenzék jogait, és pontosan ezt teszik önök is. Nem akarják, hogy beszéljünk arról, hogy mi történik az országban, nem akarják azt, hogy ellent tudjunk mondani akkor, amikor erőltetett tempóban nyomnak keresztül törvényjavaslatokat, nem akarják, hogy közbe tudjunk szólni akkor, amikor megsértik a jogait az országgyűlési képviselőknek és mögöttük a választóknak.

Ezért kell a „Pofa be!” törvény, ezért akarnak törvényileg kényszeríteni minket arra, hogy ne végezzük el a kötelességünket, mert ha már december 12-éről beszélünk, akkor emlékezzünk arra is, hogy hogyan jutottunk el december 12-ig  Tóth Bertalan frakcióvezető úr már részletesen ismertette , úgy, hogy először önök erővel lezárták az általános vitát házszabályellenesen. (Kunhalmi Ágnes: Így van!) Másodszor: megakadályozták azt, hogy szavazni lehessen az ellenzék által benyújtott módosító javaslatokról, és ezután jutottunk el oda, hogy egy olyan törvényjavaslatot, amit nyilvánvalóan házszabályellenesen erőltettek keresztül a Házon, ennek a szavazása ellen tiltakozott az ellenzék. S azt kell mondanom, hogy jól tettük, és így fogjuk tenni legközelebb is, mert amikor önök sárba tiporják a mi jogainkat, akkor sárba tiporják a választóink jogait, és mi nekik vagyunk felelősek, és nem önöknek, ezt értsék meg! Hozhatnak itt bármilyen törvényt, mi a választóinknak felelünk, és nekik akarunk megfelelni. (Taps a DK, a Párbeszéd és az LMP soraiban.)

Hadd mondjak néhány konkrét példát, összesen hármat! Az egyik a fegyelmi büntetésekkel kapcsolatos ügy, ez a 18. §. Nem az a baj, hogy vannak fegyelmi szabályok, bár Kocsis Máté ebből a szempontból is nagyon egyértelmű volt, mert azt mondta, hogy ami eddig tilos volt, az tilos is marad. Azt felejtette el hozzátenni, hogy innen kezdve az is tilos lesz, ami szabad volt. Ez a különbség. (Hende Csaba: Nem! Nem! Nem!) Persze, én tudom egyébként, hogy volt olyan időszak a Házban, amikor rend volt a Házban az önök fogalmai szerint, amikor az ellenzék nem kiabált, meg nem is nagyon szólt hozzá, sőt még jobb, nem is volt ellenzék úgy nagyjából 1949-től 1988-89-ig. Önöknek ez az ideálja a parlamentről, önök ilyen parlamentet képzelnek el. Látjuk azt is, hogy rövidítik a parlamenti ülések időtartamát, csak néhány hétre jön össze a parlament. Önök egy olyan parlamentről álmodnak, ahol csak önök vannak bent, ahol nem kiabál senki közbe, nem szól senki közbe, ahol olajozottan mennek a folyamatok, és egy hét alatt lehet teljesíteni akár az egész törvényhozási programot.

Az a probléma tehát ezzel a fegyelmi jogkörrel és a fegyelmi jogkörrel kapcsolatos szabályokkal, hogy ez gumiszabályok sorozata. Például az említett közbeszólásokkal kapcsolatban azt mondja, hogy az ülés vezetését kirívó mértékben zavarja, meg az ülést. Azt honnan tudjuk, hogy mi a kirívó mérték? Hát, majd az elnök eldönti. (Dr. Brenner Koloman: Kövér elvtárs!) Majd az elnök el fogja dönteni, mondjuk, Kövér László, ha már ezt a példát mondta képviselőtársam, hogy mi az, ami őt kirívóan zavarja. (Dr. Brenner Koloman: Házmester elvtárs!) Ahogy látom, például Kövér elnök urat elég sok minden zavarja kirívóan, többek között az ellenzék léte mint egész, így aztán azt hiszem, nagyon gyorsan bele fogunk esni ebbe a fajta fegyelmi büntetésbe.

Végtelenségig tudnám sorolni ezeket a szabályokat. Az ezt követő pontok mindegyike folyamatosan lényegtelenül szükséges, szükségtelenül súlyosan büntet különböző viselkedéseket anélkül, hogy egyébként érdemi garanciák lennének. Már ne haragudjanak, de az, hogy el lehet menni a Mentelmi bizottsághoz, amelynek fideszes a fele, meg utána lehet jönni az Országgyűléshez, ahol önök egyébként látatlanban leszavaznak minden ilyen típusú indítványt, az nem egy jogi garancia, az legföljebb falevél, de még annak is átlátszó a nyílt diktatúra és a közvetlen elnöki pallosjog fölött.

Szeretném jelezni azt is, hogy az meg, hogy milyen pártatlansággal él ezzel a joggal a házvezetés, azt remekül mutatja a Hadházy-ügy, amikor Hadházy képviselő úr a felségsértésért 330 ezer forint büntetést kapott, azok a fideszes képviselők, akik fideszes erőszakkal  úgy is jó , fideszes fizikai erőszakkal elrángatták, elvették a tábláit, azok pedig 50 ezer forintot.

(12.50)

Na, ilyen az önök erkölcsi értékrendje, ehhez kérnek most gyakorlatilag biankó csekket ebben a törvényjavaslatban. Teljesen világos, hogy a fegyelmi büntetések nemcsak a korábbi szabályozással és a kialakult gyakorlattal nincsenek összhangban, de a közszereplőknek a szólásszabadságra vonatkozó alkotmányos szabályaival sem, és ellentmondanak a strasbourgi bíróság egyébként házelnök urat sokszorosan elmarasztaló ítéleteinek is.

Ezek a büntetések nem szükségesek és nem arányosak, a képviselők szólás- és cselekvési szabadságának korlátozása nem áll összhangban azzal a céllal, amit ők el akarnak érni. (Bányai Gábor közbeszól.) Én értem, hogy a lelkük érzékeny, de viseljék el azt, hogy vannak itt mások is önökön kívül.

Említette már Tóth Bertalan képviselő úr, de szeretném én is aláhúzni, hogy különösen aggályos az a szabály, ami lehetővé teszi az országgyűlési képviselők kitiltását még a Parlament és az Irodaház épületéből is. Ez azt jelenti, hogy elveszik a képviselőktől azt a lehetőséget, hogy a munkájukat végezzék. Elveszik tőlük azt a jogot és kötelességet, hogy képviseljék a választóikat. Ez azt jelenti, hogy önök azoknak a választóknak a jogát sértik, akik ideküldték ezeket a képviselőket. Önök ezektől a választóktól veszik el a képviseletet ebben a parlamentben, mert nem tetszik önöknek valami.

S végül hadd mondjak még egy dolgot ugyanebben a témakörben: ez pedig a jegyzők rendőrré lefokozása. Mert majd meghallgatjuk, hogy háznagy asszonynak ez ínyére van-e, hogy innen kezdve rendfenntartási feladatokat kap, de az biztos, hogy a jegyzők a magyar parlamenti hagyomány szerint nem fogdmegek, ők nem azért vannak rendszeresítve, hogy képviselőkkel szemben lépjenek fel. A jegyzők dolga az, hogy garantálják vagy segítsék az ülés szabályos vezetését, és az a dolguk, hogy a jegyzőkönyv hitelességét garantálják. Ez a magyar parlamenti hagyomány. Azok a nagyszerű jegyzők, akik előttünk jártak ebben a feladatkörben, ennek szellemében dolgoztak. Önök most azt mondják, hogy a jegyzőknek az a dolga, hogy más képviselőkkel szemben lépjenek föl, és rögtön adnak nekik egy felhatalmazást is, amelyik arról szól, hogy egyébként más képviselők jogait is akár sérthetik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minket, a parlament ellenzéki jegyzőit nem ezért küldtek ide a választók, hogy más képviselőktől vegyük el a jogokat. Nem ez a dolgunk ebben az Országgyűlésben!

Hadd térjek át a második témára, ez a tájékozódási jog korlátozása. Önök előírják azt, megszüntetik azt a rendszerváltás idején kialakult jogosítványt, hogy az országgyűlési képviselők szabadon beléphetnek a közintézményekbe. Igen, Kocsis Máté képviselő úr, van olyan képviselő, aki akár hajnalban is elmegy egy közintézménybe, mert hajnalban is dolgozik a választóiért, bármilyen meglepő.

És igen, egy közintézménynek hajnalban is kell tájékoztatást adnia a működéséről az országgyűlési képviselők számára, nem azért, mert a képviselőknek különleges jogaik kellenek hogy legyenek, hanem azért, mert a képviselő a választóit képviseli, amikor információt kér. Az pedig, amit önök itt felolvasnak, hogy persze, majd előzetes egyeztetés után kapnak tájékoztatást, tisztelt képviselőtársaim, majdnem csúnyát mondtam, hogy ez mit ér.

Hadd mondjak el inkább egy példát! A nyáron levélben fordultam az összes tankerületi vezetőhöz, élve a ma is meglévő jogommal, hogy adjanak tájékoztatást arról, hogy hány tanár hiányzik az oktatási rendszerből, ha már egyébként a KLIK, illetve a minisztérium ezt nem hajlandó elárulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Volt két tankerület-vezető, aki valószínűleg nem kapta meg idejében az utasításait, és tisztességes, korrekt szakmai választ adtak. Rajtuk kívül az összes többi helyről ugyanaz az egyenszöveg érkezett arról, hogy kérdezzem a minisztériumot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök államigazgatása, az önök emberei visszaélnek ezzel a joggal, és nem tartják be a törvényi kötelezettségeiket. Önök most ezt fedezik ezzel a szabállyal. Azzal, hogy elvonják az ellenzéki képviselőktől azt a jogot, hogy szabadon beléphessenek a közintézményekbe, szimbolikusan azt fejezik ki, hogy az államhatalom, a kormányhatalom a törvényhozói és a képviselőkön keresztül a választói ellenőrzés felett áll. Önök azt mondják ezzel a választóknak, hogy nincs jogotok a képviselőiteken keresztül ellenőrizni azt, hogy mit csinálunk egy kórházban, egy iskolában, egy hivatalban vagy a közmédiában. Önök azt üzenik nekik, hogy nem érdekel minket az, hogy ti mit gondoltok rólunk.

Végül hadd említsem meg azt is, hogy mi a helyzet az önálló képviselői indítványokkal. Említette már Tóth Bertalan képviselő úr, szintén egyetértek vele, hogy egyrészt megkönnyítik a dolgot, eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy ha egy bizottság nem kívánt napirendre venni egy határozati javaslatot vagy törvényjavaslatot  az ellenzéki javaslatokkal, egyetlen kivétellel ebben a ciklusban, mindig ez történt , akkor utána az adott képviselőcsoport kérhette, hogy erről a parlament plenáris ülése döntsön.

Önök ezt most elküldik a Törvényalkotási bizottságba, ami, azon túl, hogy megkönnyíti a dolgukat, és lehetetlenné teszi azt, hogy itt az Országgyűlés plenáris ülésén legalább módja legyen elmondani az érintett képviselőnek, hogy miért javasolja ezt vagy azt a dolgot, még akkor is, ha önök ezt nem nagyon szokták meghallgatni, mert nem látom önöket, hogy itt lennének ezeken az egyébként az Országgyűlés tekintélyét szintén megalázó módon hétfőn éjszakákra időzített vitákon, csak az ellenzéki képviselőket érdekli az, hogy egyébként mit javasolnak képviselőtársaik, de még egy nagyon fontos következménye van ennek, tisztelt képviselőtársaim. Innen kezdve önöknek nem kell majd gombot nyomnia arról, hogy kapjanake gyógyító gyógyszert a beteg gyerekek; arról, hogy legyene végre átláthatóság, és nyilvánosságra kerüljeneke az ügynökakták; arról, hogy emeljéke a családi pótlékot, és még folytathatnám tovább.

Ez a szabály arra való, hogy önöknek ne kelljen felelősséget vállalnia azért, hogy nem hajlandóak fontos közügyekben még vitára kelni sem. Ez arra való, hogy önök elbújhassanak a saját választóik elől. Ezzel a szabállyal is a választók jogát korlátozzák. Korlátozzák a választók jogát abban, hogy megismerjék az önök álláspontját fontos kérdésekről; hogy indokolniuk kelljen azt, hogy miért nem támogatják ezt vagy azt a javaslatot. Ez a javaslat nemcsak a demokráciát sérti, nemcsak az Országgyűlés tekintélyét rombolja, hanem gyáva is.

Összefoglalva, képviselőtársaim, azt tudom tehát elmondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyetlen célja van, hogy az önkormányzati választási kudarc után erőt demonstráljanak, és megpróbálják megfélemlíteni és szétverni az ellenzéket. De szeretném világossá tenni: ez nem fog sikerülni. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Mi örömmel vennénk részt konstruktívan a parlamenti munkában, örömmel folytatnánk itt érdemi vitákat, ha például ideengednék azokat a törvényjavaslatokat, amik az ellenzéki választóknak fontosak; ha például kellő időt adnának a felkészülésre; ha például nem vernék le a bizottságban a módosító indítványokat érdemi vita nélkül.

De ha nem teszik lehetővé azt, hogy érdemi vitát folytassunk a plenáris ülésen és a bizottsági üléseken, ha nem teszik lehetővé azt, hogy az ellenzék véleménye eljusson a választókhoz, akkor meg fogjuk találni azokat az eszközöket, amelyekkel a véleményünket ki tudjuk fejezni.

S azt kell mondanom önöknek, hogy ez nem érdeke az országnak. Az ország érdeke az lenne, hogy hagyják működni az ellenzéket, és védjék meg érvekkel az álláspontjukat. Az a baj, hogy már nincsenek érveik. Az a baj, hogy már alig tudnak olyan dolgot mondani, ami a választók számára vonzó lenne. Már az utolsó gyűlöletpatronjaik is eldurrantak, és ezért mennek előre a vita korlátozása, az ellenzék elhallgattatása irányába.

De ez nem fog sikerülni, mi nem önöknek vagyunk felelősek; mi nem önöknek tartozunk számadással, hanem a választóinknak és a lelkiismeretünknek, és mindent meg fogunk tenni, amit a választóink képviselete és a lelkiismeretünk megkövetel. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 151 2019.11.20. 15:07  140-189

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Hadd kezdjem azzal, hogy Vinnai képviselő úr segítségére sietek, aki jól láthatóan már két hete nem tud szabadulni attól a dilemmától, hogy az ellenzéknek mégiscsak mi a véleménye erről a törvényjavaslatról, és miért van az, hogy van olyan képviselőtársunk, aki végre koncepciót fedez fel ebben a javaslatban, én meg azt mondom, hogy még mindig koncepció nélküli ez az egész átalakítási elképzelés. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert attól függ, hogy milyen mélységű átgondoltságot várunk el egy törvényjavaslattól. Abban az értelemben igaza van képviselőtársaimnak, akár Kunhalmi Ágnes képviselő asszonynak, akár képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy itt micsoda klassz koncepció van, hogy végre látunk valamilyen olyan irányt, ami megfelel az európai trendeknek, ami végre úgy néz ki, ahogy egy korszerű szakképzési elképzelésnek ki kell néznie. Mindannyiunk szívéből szólt a képviselő úr által felhozott idézet. S egyáltalán azt mondjuk, hogy végre valami olyasmi történik a szakképzés területén, amire már régóta vágyunk, ami nem arról szól, hogy minden rossz, ami 2010 előtt volt, és nem arról szól, hogy most térjünk vissza valahova, a régmúlt sikereibe, hanem végre előretekint, és azt keresi, hogy merre van a szakképzés jövője, merre lehet előrefelé haladni.

De hogy még mindig hiányzik a megfelelő koncepció, az előkészített, átgondolt stratégia, azt éppen ez a törvényjavaslat bizonyítja számomra. Hadd kezdjem a legegyszerűbb dologgal. Azt kifogásoltuk többen, amikor a szakképzési törvényjavaslat vitája zajlott, hogy a kormány elfelejtette benyújtani hozzá azokat a törvényjavaslatokat, amelyekből kiderült volna az, hogy milyen kapcsolatban lesz a továbbiakban a köznevelés és a szakképzés, hogy milyen módon érinti ez a diákok, tanulók jogállását, a képzésben részt vevő diákokét is, és egy sor hasonló kérdés volt nyitva akkor a törvényjavaslat vitája során.

Ehhez képest a kormány nagyon furcsa megoldást választott. Mert megtehette volna azt, és ez lett volna a szerencsésebb és a valóban átgondolt koncepciózus megoldás, hogy kidolgozza a teljes modellt, és aztán egységben nyújtja be a törvényjavaslatot. Még jobb lett volna persze, de ezt már csak mellékesen említem, ha ehhez egy olyan indoklás is készült volna, amely érdemben bemutatja az új rendszer működését, kapcsolatait, amiből érdemben kiderül az, hogy miért van szükség az egyes intézkedésekre.

De ha már ezt nem tették meg, drága államtitkár úr, akkor meg elegáns lett volna megvárni a törvény elfogadását.

(18.30)

Maguk úgy nyújtották be ezt a törvényjavaslatot, hogy nem tudhatták, hogy mit fog elfogadni a parlament. Ezt csak azért hozom föl, mert éppen ma beszélgettünk az Országgyűlés tekintélyéről. Mennyire tiszteli az a kormány az Országgyűlés tekintélyét, amelyik úgy nyújt be egy törvényjavaslatot, hogy egyébként még nem tudja, hogy el fogjáke fogadni az előzőt és milyen módon. Ez világosan mutatja, hogy minek tekinti ez a kormány parlamentet: szavazógépnek, pecsétnyomó gépnek és nem érdemi törvényhozásnak.

Még egyszer mondom, lehetett volna úgy, hogy egyben, és akkor persze egységesen lehetett volna módosítani, de ha már nem egyben nyújtották be, akkor tetszett volna kivárni azt, amíg elfogadja az Országgyűlés a törvényt. Hát, nagyon nem kellett izgulni, mert a szavazógép működött, és persze elfogadta, és persze nem fogadott el semmi olyan módosítót, ami a tanárok, a diákok vagy éppen az intézményrendszer stabil működése érdekében megváltoztatta volna az eredeti elképzelést.

Van egy alapvető kérdés tulajdonképpen ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, amire nem szeretnék egyébként elhamarkodottan szélsőséges választ adni. Ez az a kérdés, hogy elválaszthatóe egymástól a szakképzés és a közoktatás rendszere. Magyarországon hagyományosan, most ne menjünk bele, mondjuk, legalább a ’60-as évektől ez alapvetően egy jogi kereteiben, szabályozásában egységes rendszer volt, és a rendszerváltás után is ilyenfajta módon folytatódott. Tehát a rendszerváltás után úgy épült föl ez a rendszer, hogy alapvetően az iskolarendszerű szakképzés intézményeinek működését is a köznevelési törvény vagy közoktatási törvény szabályozta, és a szakképzési törvény ehhez képest lényegében kiegészítő módon működött.

Ezt rengetegen bírálták, főleg a szakképzés világából, mert úgy érezték, hogy nem kellőképpen alkalmazkodik az ő igényeikhez ez a törvényi megoldás. És kétségkívül, ha körbenézünk Európában, mindenféle megoldás elképzelhető, nem egy, jól működő közoktatási és szakképzési rendszer van, ahol ezek az intézmények egymástól jogi értelemben is elkülönítve működnek.

Mi a probléma azzal a megoldással, amit önök most választanak? Legalább kettő. Egyrészt egy ilyen súlyú változásra hosszú szakmai vita, tervezés és megfelelő átmeneti idő után kerülhet csak sor normális esetben. Ez az, ami hiányzik. Most lehet látni, hogy a kormány hogy rohan saját maga után. Mert persze arról van elsősorban szó, hogy hoztak egy törvényt, január 1-jén már hatályba akarják léptetni, de egyébként közben még a másik törvényen is át kell vezetni. Ahelyett, hogy egy normális tempóban hozták volna meg az eredeti törvényt, és akkor bőségesen lett volna idő arra, hogy akár további jogszabályi változásokat végig lehessen gondolni, most ez az őrült, rohanó tempó van. De ez azért van, mert maguknak minden nagyon sürgős; mert olyan mértékben szúrták el ezt a dolgot az elmúlt évtizedben, hogy a lehető legsürgősebben kell a károkat kezelni.

Hozzá kell tennem, miután szerintünk elszúrták, ezért mi a károk csökkentésében biztosan partnerek lennénk, csak akkor beszéljünk már erről a dologról őszintén, és azért ne zúdítsunk rá úgy egy újabb kanyart, egy újabb változást, egy nagyon alapvető változást a szakképzésre, a közoktatás világára, hogy egyébként nincs idő arra, hogy normálisan elő legyen készítve a változás és normális idő legyen a végrehajtására.

Szóval, azt mondtam, hogy elvileg elképzelhető vagy lehet úgy működtetni egy rendszert. Attól még, hogy a ’90-es évek elején azt a szabályrendszert erősítette meg az akkori oktatási kormányzat, amelyik a közoktatási törvényt érvényben tartotta a szakképzés rendszerére is, és ez kettős szabályozást hozott létre, nem szükségképpen kell hogy így legyen.

Van azonban egy nagyon fontos probléma ezzel a fajta történettel. Azokban az országokban működik jól ez a típusú szétválasztás, ahol az alapfokú oktatás, beleértve az alsó középfokot is, megfelelő alapokat nyújt a szakképzéshez. Szerintem egyetlen olyan képviselőtársam sincs, aki nyugodt szívvel merné állítani, hogy mondjuk, a szakiskolába kerülő gyerekek esetében ők olyan alapokkal jönnek a közoktatás alapfokából, ami biztosan megalapozza a szakképzést; hogy velük már nem kell ebből a szempontból foglalkozni, ott már nincs oktatási feladat, ott valójában már csak a szakképzésre van szükség.

Ennek többfajta oka van. Egy része pedagógiai, más része azonban egyszerűen abból következik, hogy túl rövid az alapfok és az alsó középfok. Ez nagyjából Magyarországon elég bonyolult módon, de a felső tagozatnak felel meg. Mindkét iskolafok túl rövid. Tehát lehetett volna abba az irányba elmenni, hogy leválasztjuk a szakképzést. Ugye, azért voltak a szakközépiskolák és a hagyományos szakiskolák ebben a sajátos kettős rendszerben, mert közoktatási hiánypótló, felzárkóztató funkcióik is voltak. Ezt önök leépítették, tönkretették, különösen a szakiskolák esetében  szakközépiskolák jelenlegi nevük szerint. Most szeretnék visszacsinálni, de közben meg kiveszik őket a törvényi szabályozás alól. Azzal egyetértünk, hogy csinálják vissza, hogy hozzák vissza a hiánypótlást, a képességek fejlesztését a szakiskolába, mert látjuk azt, hogy anélkül nem működik. És ebben például képviselő úr szavaival mélyen egyetértek. De akkor meg az úgy nem fog működni, hogy közben egyébként megszüntetjük a közoktatással való szerves kapcsolatát ennek az intézményrendszernek.

Lehetett volna itt mindenféle megoldást találni, és tudom, hogy a kormány ilyeneken gondolkozott is, hogy előre nulladik évfolyam, hátra kilencedik évfolyam, hogyan lehetne ezt a rendszert fejleszteni. Nézzék, az nem nagyon működik…  majd biztos mondanak nemzetközi példát, ahol működik. Ha szakmai konferencián lennénk, akkor elvitatkoznánk azon, hogy ez miért van így vagy miért nincs így. Magyarországon minden tapasztalat szerint 14 éves korra a gyerekek jó részét nem lehet arra a szintre hozni, ahol egyébként a szakképzés igényeinek és utána a szakmában való megmaradás igényeinek meg tudnának felelni.

Ha ez így van, akkor vagy a szakképző intézménynek kell lennie közoktatási funkciójának, akkor ilyen jogi szabályozás is kell, ezt kidobták most a törvényből, vagy pedig meg kell nyújtani a közoktatás keretébe tartozó, általánosan képző iskolarendszert. Mind a kettő jó megoldás, mindegyiknek van előnye és hátránya, de önök egyiket sem teszik, és különösen hiányzik az, hogy elemezték volna azt, hogy az egyes megoldásoknak milyen előnyei és hátrányai vannak.

Ennek következtében a mostani törvénymódosítás lényegében az érdemi kérdésekkel nem foglalkozik. Nem oldja meg a problémát. Egyetértek államtitkár úrral, meglepő fejlemény, ez valóban egy technikai törvénymódosítás. Az a baj, hogy a probléma nem technikai. A probléma alapvetően szakpolitikai és stratégiai. És ezt a stratégiai problémát nem oldják meg. Ahol eddig a köznevelési törvény szerepelt, oda beírták, hogy a köznevelési és a szakképzési törvény. Ezzel nem oldottak meg semmit. Ettől nem tudjuk, hogy ilyen szabályozás van, nem tudjuk, hogyan működik a rendszer.

Általánosságban azt szeretném még ehhez elmondani, hogy egyébként én azt egy téves felfogásnak tartom a mostani kormány logikájában, hogy mindenféle tárcaharcok és minisztériumi harcok okán elválasztja egymástól a közoktatás, a szakképzés és a felsőoktatás irányítási rendszerét. Vonatkozhatnának erre külön jogszabályok, még egyszer mondom, ennek van jó megoldása, ugyanakkor meggyőződésem, hogy egységes ágazati irányítás kell az egész rendszer fölött, szívem szerint azt mondanám, hogy még a felnőttképzés fölött is, ami egyébként a mi kormányunk idején sem volt így, de szerintem akkor is tévedés volt.

Azt kell tehát mondanom, hogy csak elképesztő szükség lenne ebben az országban egy egységes, jól működő oktatási tárcára, amelyik az oktatás egészét átfedi. Most is látjuk, hogy milyen problémákat okoz az, hogy a két tárca különböző irányba rángatja a szekeret. Most persze értjük, hogy éppen az Innovációs Minisztérium van nyerő helyzetben a bonyolult technológiai összefüggések miatt, és ő húz magához mindent. Államtitkár úr ezzel elégedett, ezt nem csodálom, de az a helyzet, hogy esetleg jön majd egy új EMMI-miniszter, aki jobb viszonyban lesz a miniszterelnökkel vagy felszálló sztár lesz, és akkor majd esetleg megint visszarángatják az egész rendszert.

Ez nem nagyon jó az oktatásnak, és szakmailag sem jó. Tudják, van egy alapvető probléma: a gyerek az ugyanaz. Onnantól kezdve, hogy tulajdonképpen már bekerül a bölcsibe vagy akár lejjebb, a csecsemőkori ellátásokba, minimum odáig, amíg befejezi a szakképzést vagy megkapja a diplomáját, ugyanaz a gyerek. És az nem nagyon tesz neki jót, ha különböző szemléletű, széteső rendszerekben próbáljuk őt képezni.

Két konkrét ügyről szeretnék szólni, az egyikkel nem fogok meglepetést kelteni: ez az alternatív iskolákra vonatkozó szabályozás. Drága államtitkár úr, én mindent értek. Csak azt mesélje már el nekem, hogy mi köze van ennek a szakképzési törvényhez. Megmondom: az égadta világon semmi.

(18.40)

Maguk le akarnak számolni az alternatív iskolákkal. Már nyáron bevezettek egyfajta szabályozást, az nem jött be, mert kiderült, hogy a Waldorf-iskolák érdekérvényesítő ereje elég nagy ahhoz, hogy ne lehessen velük olyan simán kitolni, most pedig megpróbálnak egy másik szabályozást. Tudom, most megint megígérték a Waldorf-iskoláknak, hogy de ők kivételek lesznek. Csak van még rajtuk kívül is egy sor alternatív iskola. Azt mondja államtitkár úr, hogy majd itt az fog történni, hogy itt most már nem lesznek bürokratikus szabályok. Aha! Magyarul: nem lesz semmilyen garancia, nincs semmilyen szabályozás arra, hogy milyen módon engedélyezik az iskolákat és milyen módon nem. Innen kezdve ez főúri keggyé válik, majd eldönti az adott tárca, adott miniszter  most éppen ez a miniszter, máskor másik miniszter, ki tudja , hogy mi a jó alternatív iskola, mi nem. Egyben biztos vagyok: az Erdoğan-féle török iskola mindig jó iskola lesz, amíg önök vannak kormányon, akármit csinálnak és akármilyen terrorista kapcsolatai vannak. De ezen kívül, hogy ki lesz a jó iskola, majd azon múlik, hogy a miniszternek éppen ki rokonszenves, meg hogy a fideszes képviselőknek hova járnak a gyerekei, és hol lobbiznak vagy kiért lobbiznak hatékonyan.

Még nagyon röviden szeretnék szót ejteni a felnőttképzési törvényről és annak módosításáról. Miután attól félek, hogy már képviselőtársaim türelmét is kellően igénybe vettem, csak annyit szeretnék kiemelni, hogy a felnőttképzés területén van egy sor olyan szabály, amely ugyan szintén nem a szakképzési törvényhez csatlakozik, tartozik vagy kapcsolódik, de egyébként jó szabályok, rendeznek bizonyos kérdéseket, rendezettebbé, szabályosabbá teszik a felnőttképzés világát, ami nem csak a felnőtt szakképzésből áll, árulom el csendben képviselőtársaimnak, mert el szokták felejteni. De akkor nem kell ezt begyümöszkölni ebbe a jogszabályba, hanem dolgozzanak ki és hozzanak be egy felnőttképzésitörvény-módosítást, rakjuk rendbe ezt a területet, szerintem mindenkinek lenne erre hajlama! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 163 2019.11.20. 0:15  140-189

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Rendkívül nyugtalanítónak tartom azt, amit Pósán képviselő úr mondott, mert ezek szerint számíthatunk arra, hogy a többi egyetemi gyakorlóiskolában is olyan nagyon-nagyon magas tandíjak lesznek, mint amit a debreceni iskolában önök létrehoztak. (Taps az ellenzék soraiban.  Dr. Pósán László közbeszól.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 177 2019.11.20. 4:12  140-189

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Kezdünk a lényegi kérdésekről beszélni, bár attól tartok, hogy ezek csak áttételes módon csatlakoznak a mostani törvényjavaslathoz, de miután államtitkár úr megengedte magának, hogy szélesebb kitekintésbe és kontextusba helyezze a törvényjavaslatot, így magunk is megtesszük ugyanezt.Azt kell tehát elmondanom, hogy ha egyetértünk abban, hogy a korai iskolaelhagyás probléma, ha jól értem, ebben mindannyian egyetértünk, akkor mondják el nekem, hogy ezt miért a „jobb kezemmel megvakarom a bal fülemet” módon akarják megoldani. Miért úgy oldják meg? Mert azt értem, amit államtitkár úr mond, hogy nem a 18 év a lényeg, hanem az első szakképzettség megszerzése. Egyébként ez egy tárgyalási alap lenne, hogy azt mondjuk, hogy a tankötelezettség az első szakképzettség megszerzéséig tart, de önök nem ezt mondják. Önök azt mondják, hogy a szülő oldja meg. Hogy oldja meg a szerencsétlen, amikor egyébként a tankötelezettség nemcsak arról szól, hogy a szülőnek iskolába kell járatni a gyerekét, hanem arról is szól, hogy van kötelező ellátást nyújtó iskola?! Arról is szól, hogy nem lehet kirakni a gyereket az iskolából. Ez bizonyára elkerülte az önök figyelmét.

Most elárulom, hogy benyújtottunk egy olyan módosító indítványt ellenzéki képviselőtársainkkal közösen, amely pontosan ennek az intézkedésnek a másik oldalát tartalmazta. Pontosan azt tartalmazta, hogy egyébként hogyan lehet biztosítani az első szakképzettség megszerzéséig azt, hogy a gyerekek bent maradhassanak ebben a szakképzőiskola-rendszerben. Ezt a kormány nem támogatta, fideszes képviselőtársaim meg leszavazták. Innen kezdve meg, már bocsássanak meg, de az, hogy még a szülőkre egy terhet megpróbálnak rárakni, ez nem a megoldás, hanem a probléma része. Mondhatnám azt is, hogy egy álságos megoldás, de ez talán sértő lenne, és igyekszem megfelelni az önök magas elvárásainak.

Másodszor: őszintén szólva, az egy értelmetlen vita, hogy Palkovics miniszter úr mondott egy  hogy mondjam?  jól hangzó, de a valóságot nem kibontó állítást a szakgimnáziumba és a gimnáziumba való jelentkezésről. El kell árulnom ugyanis önöknek egy nagyon egyszerű tényt. (Dr. Vinnai Győző: A tények makacs dolgok.) A tények bizony makacs dolgok, és a tények szerint bizony mindig többen kezdték meg a tanulmányaikat szakközépiskolában, majd szakgimnáziumban, mint általános gimnáziumban 9. évfolyamon. (Sic!) Mindig többen jártak gimnáziumba, mint szakközépiskolába vagy szakgimnáziumba. Azt is elmondom, miért, mert abból van 6 osztályos meg 8 osztályos is.

Ennek következtében aztán ez a helyzet, amire most rácsodálkozott miniszter úr, én értem, mert most kapta meg a szakképzést, megörült neki, evvel nincs semmi probléma, ez mindig is így volt. Ez nem bizonyítja ugyanakkor azt, hogy a szakképzés vonzóbbá vált, sőt csökkent ugyanis evvel egy időben a szakiskolába  most éppen szakközépiskolának hívják, de persze nem az  járó gyerekek száma. A szakképzésbe jelentkezők aránya nem növekedett, az ott tanulmányaikat kezdők aránya nem növekedett. Nőtt egyébként az érettségit adó középiskolába járók aránya, ennek meg örüljünk együtt, merthogy abban egyetértünk, elmondta képviselőtársam is a Fidesztől, hogy az egy cél, mert a munkaerőpiac ezt értékeli.

Tehát pontosan fogalmazok, hogy ne legyen félreértés, pontosabban ez úgy van, hogy nőtt a szakgimnáziumban, és nőtt a normál gimnáziumban tanulmányaikat kezdők aránya is, de nem borultak föl az arányok, nem változott semmi lényegesen ezen a területen. Hogy mondjam, ez nem politikai kérdés, szerintem mindannyian örülnénk, ha sokan járnának érettségit adó középiskolába, azt meg már bízzuk a szülőkre, hogy eldöntsék, hogy melyik gyereknek való a szakképzés, és melyiknek nem való a szakképzés. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 183 2019.11.20. 2:01  140-189

ARATÓ GERGELY (DK): Én viszont azt szeretném elmondani, hogy rossz néven vettem Tordai képviselő úr bírálatát, és azt kell neki mondanom, hogy mivel én pedagógus vagyok alapvető végzettségem szerint, én a legkisebb eredménynek is örülök, a legkisebb előrelépésnek is, és tudom, hogy a dicséret mindig sokkal jobban motivál, mint a szidás, úgyhogy köszönöm, hogy államtitkár úr szóba áll velünk. (Derültség és szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) Még akkor is, ha sajnos, és alapvetően ezért kértem szót, ténybeli hiányosságokkal küzd, de ezeket nyilván pótolni fogja a következőkben.Ugyanis az egyházi és alapítványi iskolában dolgozó pedagógusok ugyan formailag a munka törvénykönyve alatt állnak, ámde a köznevelési törvény szerint, ami eddig rájuk is vonatkozott, ugyanakkor azonos jogokat élveznek az állami rendszerben tanító pedagógusokkal. Köszönjük, hogy fölhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak az állami intézményrendszerben dolgozó pedagógusok vesztik el a közalkalmazotti státuszukat evvel a törvénymódosítással, hanem az egyházi és az ezen kívüli alapítványi szférában, szakképzésben dolgozó pedagógusokkal és oktatókkal is kitoltak, nemcsak az állami rendszerben oktatókkal.

Másrészt azt mondja, hogy abszurd az, hogy a diákok majd munkaviszonyban lesznek, és a pedagógusok meg közalkalmazotti státuszba kerültek volna, vagy maradtak volna. Ez tényleg abszurd, de azért abszurd, mert mi az ördögért kell munkaviszonyba helyezni a diákokat? Az nem arra való, hogy a képzés abban folyjon. Volt erre vonatkozó státusz eddig is, megfelelő jogi forma, azon lehetett volna farigcsálni.

(19.50)

Ez egy ilyen formális izé, hogy most bemutassák, hogy tényleg de nagyon duális képzés van. Ettől még semmi köze nem lesz a munkaviszonyhoz, csak arra jó, hogy ezzel lehessen dicsekedni. És mellesleg arra  és ez a nagyobb baj , hogy csökkenjen a diákok védelme a munkahelyeken. Ez pedig nagyon nem jó.

Végül pedig: dehogy abszurditás, elárulom, ma is egy sor közintézményben dolgoznak közalkalmazottak és munkavállalók együtt, ez nem okoz semmilyen drámai problémát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 209 2019.11.20. 6:56  190-242

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megszokhattuk már ebben a parlamenti ciklusban, ebben az időszakban, hogy ahogy önök őrzik az Országgyűlés méltóságát, egy törvényjavaslatot soha nem szabad a címéről megítélni. Arra lehet számítani, hogy ha egy olyan ártatlan címe van egy törvényjavaslatnak, mint egyes törvények jogharmonizációs célú módosítása  ez egy csodálatos cím, ha ebből valaki így olvasatlan megmondja, miről szól, annak előre gratulálok , akkor abban biztos, hogy valami nagy disznóság van. Nem okozott nagy meglepetést ez a törvényjavaslat, és most nem is kimondottan a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló 2013. január 15-ei európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt szabályok érvényesítésére gondolok. Azt gondolom, hogy ebben viszonylag könnyen konszenzusra juthattunk volna, pláne mert kötelező jogszabály, Magyarországra nézve is kötelező; még csak nem is az egyébként a témához, már az eredeti, a jogharmonizációs célhoz kevésbé kapcsolódó, a nyaralóhajók engedélyezésével kapcsolatos szabályokra. Bár hozzá kell tennem, hogy ott azért kíváncsi lennék, hogy esetleg a nyaralóhajók bevezetése mögötti üzleti körök feltárása során nem bukkanunke majd ismerős nevekre. (Korózs Lajos: Révész Máriusz!) Majd az idő megmutatja.

Ő jelentette… (Csárdi Antal közbeszól.) Ő jelentette be, de ha ő bejelenti, akkor biztos, hogy nem övé a hajó, én ebben biztos vagyok, ez összeférhetetlen is lenne, és nincs benne a vagyonnyilatkozatában (Derültség az ellenzéki képviselők padsoraiban.), de arra kíváncsi lennék, hogy kié. Bizonyára nem is a Maharté. Szóval, azért itt lesznek izgalmas kérdések.

Értjük, hogy ezt is könnyebb egy ilyen törvényben benyújtani, mint külön törvényt csinálni róla és vitatkozni, hátha nem vesszük észre. Mégiscsak azt szeretném mondani, hogy természetesen mindannyiunkban elsősorban az hagyott mély nyomot, hogy ebben a törvényjavaslatban kezdődött meg a nagyvárosi választókkal szembeni bosszúállás. Ez a javaslat leginkább erről szól. Nem csoda, hogy nem is vette a minisztérium a nevére, illetve már a nevére vette, de nem ő jelentette be, hanem az egyébként kiváló, ámde elvileg nem a közlekedési kérdések szakértőjének számító Tuzson Bence államtitkár úr kapta meg azt a megtiszteltetést, hogy elővezesse ezt a dolgot mint az önkormányzatok megszüntetéséért felelős kormánytag.

Így aztán azt kell mondanom, a javaslat mégiscsak leginkább arról szól, hogyan lehet még inkább gúzsba kötni az önkormányzatokat. Ha már elkövették a legtöbb budapesti választó, meg jó pár nagyváros választói azt az udvariatlanságot a nemzeti együttműködés rendszerével szemben, hogy nem fideszes polgármestereket, testületeket választottak, valahogy meg kell őket rendszabályozni. Rájuk nem lehet csak direkt törvényt hozni, mint ránk, hogy fogjuk be, meg mit csináljunk, meg merre nézhetünk, meg mit mondhatunk Kocsis Mátéról, meg mit nem. Hát, akkor őket majd pénzügyileg kell gúzsba kötni. Sajnos, azt kell mondanom, hogy ha voltak olyanok ebben a Házban, akik még hisznek a miniszterelnöknek, énszerintem ezen az oldalon kevesen tartozunk közéjük, azok most bizonyára csalódtak, mert a miniszterelnök úr a választás után hirtelen ijedtségében megígérte, hogy együtt fog működni az ellenzéki önkormányzatokkal.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hát, nesze nekünk együttműködés! Valójában arról van szó, hogy szigorú szabályokkal kötik gúzsba az önkormányzatokat.

Ha már Tarlós Istvánt szóba hozták, drága képviselőtársaim, akkor idézzük fel ezt a nagyjából egy évvel ezelőtti helyzetet, amikor rájöttek arra, hogy Budapestet nincs esélyük megtartani egy klasszikus fideszes pártkatonával. Így lett aztán egyikükből például az ellenzéki képviselőket rendszabályozó frakcióvezető, az egyik aspiránsból. Rájöttek arra, hogy mégiscsak szükségük van Tarlós Istvánra, akit leginkább nyugdíjba küldtek volna előtte, de hát előállt egy olyan helyzet, amikor kivételesen alkuhelyzetbe került az önök kormányával szemben. Akkor kötöttek egy sor megállapodást, amiről az óvatlanul őszinte Gulyás Gergely azt mondta a választás előtt, hogy nem lesz érvényes, ha nem Tarlós István lesz a főpolgármester. Majd az ennél sokkal rutinosabb miniszterelnök úr, akit nem kísértett meg az igazmondás ebben az esetben sem, azt mondta, hogy dehogynem, érvényes lesz, nem úgy van az, ez egy fővárossal kötött megállapodás.

Ezt a megállapodást önök most direktben megszegik. Legyen világos: direktben megszegik ezt a megállapodást, megszegik azt a szabályát, amely előírta, hogy ilyen, a fővárost jelentősen érintő javaslat csak egyeztetés után kerülhet a parlament elé.

(21.00)

Az nem egyeztetés, hogy bejelentik sajtótájékoztatón. Az lehet, hogy az internet nem része a társadalmi vitának, de a személyes beszélgetés és esetleg a telefonbeszélgetés is ezt felválthatja  én ezt elfogadom, ha az ITM-nek túl korszerűek az online megoldások. Na de mégiscsak az a helyzet, hogy se postagalamb, se lovasfutár, semmi nem volt (Derültség az ellenzék soraiban.), hanem tartottak egy sajtótájékoztatót, ahol elmondta államtitkár úr azt, hogy ezt kapjátok ti, nem az iparűzési adó szabad felhasználását. Ha elolvassa most valaki ezt a jogszabályt, akkor láthatja belőle, hogy az önkormányzatnak arra van joga, hogy beszedje az iparűzési adót, és arra költse, amire a kormány szeretné  csak ez nem önkormányzás.

És azt gondolnám, hogy el kellene dönteni... (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Ha ismerné képviselőtársam a fővárosi számokat  úgy tűnik, nem ismeri, de majd Csárdi képviselő úr felvilágosítja, én erre nem vállalkozok. Szóval, azt kell mondanom, hogy ha azokat a feladatokat, amelyeket ott leírnak, ellátja a főváros, rendkívül kevés mozgástere marad.

Azt szeretném tehát mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy legyen világos: ez nem egy szakmai részletkérdés, ez egy politikai játszma. De ismét azt tudom önöknek mondani, amit egy más témában ma már mondtam, hogy el kell dönteni, mit szeretnének. Lehet élezni a helyzetet, lehet megpróbálni megbüntetni a fővárosiakat, lehet megpróbálni megbüntetni a nagyvárosi választókat, de vannak a politikának eszközei nem csak a kormányzati hatalomban.

Egy dologról biztosíthatom önöket: a Demokratikus Koalíció és a többi ellenzéki párt is mindent meg fog tenni azért, hogy megvédje az embereknek azt a döntését, amit meghoztak, és megvédje azokat az önkormányzatokat, amelyek a szabadság kis szigetei ma Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 254 2019.11.20. 4:58  243-262

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Amikor az ember először látja ezt a törvényjavaslatot  és államtitkár úr is erről beszélt , akkor azt gondolná, hogy annyira nincs más dolguk az Innovációs és Technikai Minisztériumban (Schanda Tamás: Technológiai!), Technológiai Minisztériumban, bocsánat, hogy már csak egyetlen problémájuk maradt: hogy rendbe hozzák a definíciókat a nyári, fölötte viharosra sikerült törvénykezés után. Pósán képviselő úr ezt a dinamikusan előre haladó vonat képével érzékeltette, hogy újabb és újabb állomásokra érkezik. (Dr. Pósán László közbeszólása.)

(22.40)

De azt mondta... Hát, vonatról nem beszélt, az az én képzeletem volt, csak mondta, hogy megyünk tovább-tovább: újabb állomások. Na, hát azért itt… Szóval, hogy itt mégiscsak nem arról van szó, hogy itt egy ilyen tervezett folyamat van, ahol haladunk állomásról állomásra, sokkal inkább arról, hogy sikerült egy olyan gyenge minőségű jogszabályt előállítani nyáron a nagy rohanásban, hogy sok minden nem volt benne tisztességesen elvégezve, és azt gondolta a minisztérium, hogy jönnek a hosszú téli esték, ráérnek, akkor kireszelgetik ezeket, meg kijavítják. Ugye, ez mindig egy ilyen fontos minisztériumi pótcselekvés, hogy a definíciókat javítgatják a törvényben. Ezt hihetnénk, hogy erről van szó, de hát persze nem. Ezért még nem jött volna ide államtitkár úr, hogy egy kellemes estét töltsön velünk, és nem vették volna igénybe az Országgyűlés egyébként is meglehetősen leterhelt képviselőit.

Sokkal inkább arról van szó, hogy sajnos, vagy nem sajnos, azt hiszem, sajnos, mert ha már létrehozták ezt a szörnyszülöttet, létrehozták azt az új szervezetet  amit ugye harmadik szereplőként be akarnak építeni ebbe az intézményrendszerbe, teljesen fölöslegesen egyébként, ma ugye már beszéltünk a háromkerekű motorkerékpárokról, hát végül is lehet azt úgy képzelni, hogyha valami egyébként jól működött az innovációs hivatallal és az MTA-val , akkor még beraknak egy harmadik kereket is. De úgy látom, hogy nem találták el funkcionálisan, hogy hova is kell ezt a kereket rakni, szóval egy sor dolgot nem sikerült létrehozni és működtetni úgy, ahogy ezt elképzelték vagy ezt elgondolták.

Említették már képviselőtársaim, és én is szeretném megemlíteni, hogy jól láthatóan az az egyik fő problémájuk, hogy miniszter úr a maga végrehajtó emberét nem bírta beültetni megfelelően erős pozícióba, mert elkövették azt a hibát, hogy pályázatot írtak elő a titkárság főtitkára vagy valami hasonló szürreális nevet viselő pozícióhoz. Ugye, ez az a pozíció, akié az érdemi hatalom, mert értjük azt, hogy elnök úrnak nem az a dolga, hogy tudománypolitikai részletekkel vesződjön.

Neki az az elsődleges feladata, hogy lelkes legyen a miniszterelnök Közel-Kelet-politikájáért, bármi is éppen az, és ezt kiválóan teljesíti. Tehát Szigeti úrnak kéne itt működtetni ezt az egyébként meglehetősen nagy szervezetet, csak éppen semmilyen felhatalmazása nincs hozzá.

Ezért került elénk ez a törvénytervezet. De azért mégiscsak fel kell tennünk azt a kérdést, hogy ha most ebben a törvényben hoznak egy olyan, egyébként abszurd szabályt, hogy amíg nem sikerül kiírni egy pályázatot  nem tudom, mi ennek az akadálya, tehát nehezen tudom elképzelni, hogy mi okozza ezt a nehézséget, hogy kiírjanak egy pályázatot, pláne, ha már tudják, hogy ki fogja megnyerni, mert gondolom, Szigeti úr, de , amíg ez nem történik meg, addig ideiglenesen a titkárság elnökségének titkársága, vagy valami hasonló, ugye a miniszterelnök úr és baráti köre, akit oda kinevezett, az kinevezhesse ezt a főtitkárt. Azt a személyt, aki pótolja egyben a főtitkárt és a főtitkárhelyettest, azaz egy személyben két személy lesz rögtön  így értjük a KDNP lelkesedését is. De hát a lényeg mégiscsak az ebben a dologban, hogy ilyenfajta módon önök most megpróbálnak megoldani egy olyan helyzetet, ami egyébként érthetetlen okokból állt elő egy ilyen meglehetősen kevéssé elegáns átmeneti szabállyal.

Akkor egy kérdést szeretnék feltenni: ha most kell ezt törvényben rendezni, ha nem volt pályázat, ha nincs főtitkár, akkor milyen alapon írogat leveleket az intézetek igazgatóinak? Milyen alapon ír ráadásul olyan leveleket, amiket könnyen lehet, hogyha az intézetigazgatók végrehajtanának, akkor bűncselekményt követnének el? Hogyan működik ez a szervezet? Hogyan működik ez a nagyszerű kutatási infrastruktúra, ha ilyen alapvető jogi és szervezeti feltételeknek nem képesek megfelelni?

Ami pedig Juhász Hajnalka képviselő asszonyt illeti és a lelkesedését az iránt, hogy a fiatal kutatóknak milyen jó lesz, egyetértünk, a fiatal kutatóknak tényleg jó lesz, mert elmennek ebből az országból, mert elüldözik őket ezzel a tudománypolitikával. Csak az országnak lesz rossz, mert elveszti a jövő tudományos elitjét. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 362 2019.11.20. 12:50  263-521

ARATÓ GERGELY (DK): Ne irigykedjen, Csárdi képviselő úr, rá is sor kerül előbb-utóbb! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért csodálatos hozzászólás volt, és hadd kezdjem evvel! (Nagy Csaba: Köszönöm.) Szívesen! Még akkor is, ha némi logikai ellentmondást érzékeltem abban, hogy képviselő úr először elmondta azt, hogy a kulturált vitának itt van a helye, és hogy egyébként milyen fontos, hogy az ellenzék ebben elmondhatja a véleményét, és legyünk ezért hálásak. Majd azt mondta, hogy ez egy politikai cirkusz. Tehát ugyan hozzászólhatunk, de az ön véleménye erről rendkívül rossz, hogy mi ezzel a joggal élünk is. (Nagy Csaba: Nem, nem ezt mondtam!) Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy mindezek mellett ez egy olyan hozzászólás volt, amelyet itt tőlünk telhető türelemmel végighallgattunk, legfeljebb nem értünk vele egyet.

(4.00)

Nem tudom, feltűnte  én most megfigyeltem ezt a ma esti vitát afféle kutató társadalomtudósként , és nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy az ellenzéki bekiabálások stílusa és hőfoka és a mondanivaló között mi volt az összefüggés. Bányai képviselő úr beszéde alatt  nem tudom, figyeltéke  nemhogy hangos kiabálás nem volt, de még csöndes beszólás is alig. Ugyanakkor… (Dr. Varga-Damm Andrea: Mert nem mondott olyat!) Merthogy nem mondott olyanokat, tisztelt képviselőtársaim, mert nem gyalázta az ellenzéket, nem összevissza beszélt, nem kommunistázott, hanem egy higgadt szakmai véleményt mondott el. Sokan vagyunk itt az ellenzéki oldalon, akik boldogan folytatunk érdemi szakmai vagy akár politikai vitát, akár éles vitát is kulturált keretek között, hogyha erre módunk van, ha erre módunk van a szabályok szerint, és hogyha olyan dolgokról beszélünk és olyan módon, amelyek egyébként idetartoznak, és amelyekről lehet érdemben eszmét cserélni. És nem véletlen, hogy ha itt Böröcz képviselő úr vagy Boldog képviselő úr hozzászólását már nagyobb izgalom követte (Böröcz László közbeszól.), de önök azok, képviselőtársaim, akik nem szakmai érveket mondanak, nem politikai érveket mondanak, hanem simán gyalázzák az ellenzéket. Önöktől erre telik, de akkor ne csodálkozzanak, hogyha ezzel szemben pedig van egyfajta határozott ellenkezés!

Nem állom meg, tekintettel arra, hogy a képviselő úr  és ezért nyilván nem hibáztatom a képviselő urat, mert olyan szerencsés  nem élte meg azt az időszakot, amikor kötelezően tanulnia kellett mindenkinek az iskolában ezt-azt a kommunizmusról, de azt a tévhitét, hogy a kommunisták állandóan a demokráciáért aggódtak, szeretném eloszlatni. Ez nem így van, tisztelt képviselő úr. A kommunisták sokfajta aljasságra képesek voltak, de a demokráciáért érzett kínzó aggodalom nem tartozott közéjük. Konkrétan Lenin, aki mégiscsak egy elég hiteles kommunista, azt mondta, hogy a demokrácia is egy államforma, amelynek el kell tűnnie, és bár diplomája kétségkívül volt, de liberálisnak sem nevezném, már csak azért sem, mert meglehetősen határozott módon lépett fel azokkal szemben, akiknek például a demokrácia vonatkozásában más véleményük volt, mint neki, akár szociáldemokraták voltak, akár népi forradalmárok, akár pedig liberálisok. Szóval, tisztelt képviselőtársam, én természetesen nem akarom korlátozni, hogy ön miről beszéljen, de szerintem az a helyes, hogyha ezt a tárgy kellő ismeretében teszi meg, és nem egy-egy jópofa mondás kedvéért, amelyről azt gondolja, hogy biztosan mókásnak fogjuk találni, vagy erős érvnek fogják találni az ön hívei, ne távolodjon el a tárgyszerűségtől.

Azt mondja Boldog képviselő úr, hogy ő szívesebben olvasott volna ma este otthon mesét a gyermekeinek. Az enyém sajnos már nincs olyan korban, hogy mesét olvassak neki, de én is szívesebben beszélgettem volna vele ma este. Csak van köztünk egy különbség, képviselő úr, és ez egy fontos különbség: ön szavazta meg azt a napirendet, amelyik alapján most tárgyalunk (Dr. Varga-Damm Andrea: Igaz! Így van!), én meg nem szavaztam meg. (Derültség és taps az ellenzék soraiban.) Ez az aprócska különbség van, és ezt nem a személyeskedés okán hozom ide, hanem azért, hogy felhívjam a figyelmet egy nagyon fontos tényre: a mindenkori többségnek sokkal nagyobb lehetősége van arra, hogy alakítsa a parlament működését, beszédstílusát, hogy valamilyen módon alakítsa azt, hogy miképpen működik ez a parlament.

Ha önökben komoly aggodalom van a parlament működése iránt, akkor azt javaslom, elsősorban azon gondolkozzanak el, hogy önök a többségi pozíciójukkal hogyan tudnak úgy élni, hogy egyébként ez megteremtse a lehetőséget az értelmes és higgadt vitára, említettem délelőtt, hogy például úgy, hogy nem 37 törvényt tárgyal a parlament egy héten. És ne haragudjanak, de ezt nem az ellenzék csinálta így, nem mi kértük, hogy tárgyalhassuk egy nap az országgyűlési törvényt, az igazságszolgáltatás átszervezését, a szakképzést meg a közlekedést  meg nem is tudom, mi volt a többi még ma (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) , meg a tudományt meg a bánat tudja, micsodát, és a halgazdálkodásról ne is beszéljünk! (Derültség és közbeszólások az ellenzék soraiból. ) Szóval, azt kell önöknek mondanom… (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Zrínyi-év!)  és a Zrínyi évet, azt nem mi kértük, ezt kaptuk önöktől. Ez nyilván nem könnyíti meg a vitát.

Azt mondja a háznagy asszony, hogy az ellenzék itt időnként látványos akciókkal próbálja felhívni magára a figyelmet, de ennek oka van; ennek az az oka, hogy önök lényegében megszüntették a parlament nyilvánosságát. Mert értem, amit a képviselő úr mond, hogy az interneten rá lehet keresni, és lehet nézni, de azért ez ma még nem tartozik az általános szokások közé. Ugyanakkor a tévéközvetítést megszüntették, aminek egyébként komoly nézőtábora volt, amely visszajelezte annak idején, 2010 előtt önöknek is, nekünk is azt, hogy mit látott a parlamentben, és olyan viszonyokat teremtettek az elsősorban ilyen típusú hírek és információk közlésére feljogosított és kötelezett közmédiában, ahol nem jelennek meg az ellenzéki vélemények. Ne haragudjanak, egyperces híradóban a foci szünetében én nem szoktam látni szellemes, ámde rövid parlamenti ellenzéki hozzászólásokat, ezzel szemben mindenféle fontos információkat tudok meg arról, hogy éppen az önök propagandája szerint mi fontos, és milyen munkasikereik vannak.

Ha már itt a kommunista időket emlegetjük, csodálatosan emlékeztet a ’80-as évek tévéhíradóira azzal a különbséggel, hogy itt nem Grósz Károly, hanem Szijjártó miniszter úr avat, és nem gonosz imperialisták vannak, hanem gonosz Soros György, és a migránsoktól kell félni, és nem a…  nem is tudom, kitől kellett akkor félni. Akkor már olyan kevésbé kellett egyébként, az ’50-es években kellett a kártevőktől és a szabotőröktől annyira félni, mint most a migránsoktól. De hát, szóval lássuk be… (Közbeszólás az ellenzék soraiból: A tőkés!) Az azonos, a tőkések így is gonoszak, meg úgy is gonoszak, tehát ebben nincs különbség  ez a közös pont.

Szóval, visszatérve erre a dologra: amit mondani szeretnék, az az, hogy az ellenzék azért kényszerül arra, hogy időnként harsány, például az én személyes ízlésemmel nem mindig találkozó eszközöket használjon, mert nemigen jut hozzá azokhoz a civilizált eszközökhöz, ahhoz a fajta parlamenti nyilvánossághoz, ami az alapja egyébként egy higgadt vitának.

Többször hivatkoztak arra is, hogy nem korlátozzák a képviselői jogokat. Tisztelt képviselőtársaim, azt kell mondanom, hogy de. Merthogy abban nincs vita köztünk, hogy azt a jogát a képviselőknek megszüntetik, hogy szabadon beléphessenek bármilyen közintézménybe, ezzel nem lehet sok mindent csinálni. Egymás mellé kell tenni a két 98. §-t a régi meg az új törvényből, az egyikben benne van, a másikban meg nincs benne. Aztán egy további zavart okoz, hogy Hende alelnök úr azt mondja, hogy már az is törvénytelen volt, hogy bementek a képviselők  ha törvénytelen volt, akkor miért kell most megváltoztatni a törvényt, hogy ne mehessenek be? (Derültség az ellenzék soraiban.) De akárhogy is van ez a dolog, mégiscsak az a helyzet, hogy itt önök egy létező jogot megvonnak. Az egy vitakérdés lehet, hogy szükség vane erre, vagy nem, csak ne tagadják le!

Egyébként meg éppen akkor szüntetik meg ezt a jogot  és ez nyilván nem véletlen , amikor az ellenzék egyre inkább arra kényszerül, hogy éljen ezzel a jogosítványával, azért, és erről több képviselőtársam beszélt, nem akarom ezt tovább folytatni, merthogy nem tesznek eleget az állami szervek, köztük a kormány tagjai annak a kötelezettségüknek, amit a házszabály és az Alaptörvény megállapít számukra. Ugye, a miniszerelnök úr azt válaszolja, hogy: „Boldog karácsonyt!”  mondjuk, ezt megkapta, nem tudom, hogy ő is boldoge vele , de például én magam eddig három alkalommal nem kaptam választ a Pénzügyminisztériumtól arra a viszonylag egyszerű kérdésre, hogy Tiborcz István úr testvére dolgozotte a NAV-ban informatikai beszerzésekben, vagy nem. Ez nem egy bonyolult kérdés.

Szerintem egy közintézmény dolgozóinak a névsora nem egy titkos személyes vagy érzékeny személyes adat, de nem is azt válaszolták, hogy: bebe, nem mondjuk meg, mert személyes adat, hanem egyszerűen nem válaszolnak a kérdésre. Ilyen helyzetben nyilván fontosabbá válik a helyszíni ellenőrzés, nyilván fontosabbá válik az, hogy a képviselők bejuthassanak ezekre a helyszínekre  ezt a jogot önök bizony korlátozni akarják.

Hadd mondjak el még egy dolgot! Visszatekintgetünk 2010 elé  Kovács Zoltán képviselő úr, aki ennek a nagy mestere, most éppen nincsen itt, neki mindig vannak még ilyen megmaradt sérelmei , és biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű 2010 előtt sem ellenzékinek lenni, én ezt elfogadom. De azért egészen mások voltak a parlamenti vita szabályai, egészen más színvonalú válaszok születtek parlamenti kérdésekre, én akkor államtitkár voltam  emlékezhetnek rá azok, akik akkor is itt ültek , itt komoly vitákat folytattunk, és próbáltunk érdemben választ adni. Egészen más volt a parlamenti munka nyilvánossága és ezen keresztül az ellenzék nyilvánossága is.

(4.10)

Nem igazán méltányos összehasonlítani a kettőt, és megint azt kell mondani, hogy a többség teremtette meg ezeket a feltételeket, és nem az ellenzék. A többség teremtett olyan feltételeket, amik jelentősen megnehezítették az érdemi parlamenti szakmai munkát.

Azt tudom mondani, és én őszintén hiszek abban, hogy akik ebben a szellemben szóltak hozzá, ők komolyan gondolják, képviselőtársaim, hogy állítsuk helyre a parlament tekintélyét, hogy hozzuk vissza az értelmes vitát a parlamentbe, hogy kevesebb cirkusz, kevesebb durvaság legyen ebben a parlamentben, akkor ennek megvan a módja. Vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, mert egyoldalú módon nem lehet rákényszeríteni szabályokat, a parlament többsége nem kényszeríthet rá a kisebbségire. Ez így nem működik, ez egy diktátum. Ebből nem béke lesz, nem érdemi párbeszéd lesz. Éppen ellenkezőleg: ebből tiltakozás, ellenállás lesz. Ez is egy út, lehet, hogy ez az önök politikai célja.

De ha őszintén azt gondolják, hogy nem ez a cél, hanem az a cél… Azt mondta Bányai képviselő úr, hogy beszéljük meg ezeket a dolgokat. Akkor beszéljük meg, vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, és kezdjünk el dolgozni közösen a házszabály és az országgyűlési törvény reformján. Mi erre a Demokratikus Koalíció részéről nyitottak vagyunk. Ez szerintünk is egy rossz házszabály és egy rossz országgyűlési törvény a jelenlegi állapotában is.

Alakítsunk ki egy olyan házszabályt, amely biztosítja egyébként a működőképességet, biztosítja azt, hogy megszülessenek azok a törvények, amelyek mögött ott áll a többség, de biztosítja az ellenzéknek a jogait is arra, hogy értelmes vitában, nyilvánosság előtt elmondhassa a véleményét, hogy érvelhessen a saját elképzelései mellett, hogy esélye legyen arra, hogy az ő javaslatairól is legalább érdemi vita legyen. Ez az ellenzék egyik legnagyobb sérelme, hogy a mi javaslatainkat nem vitában verik le, hanem nem engedik ide, hogy megvitassuk őket. Ez történt minden ellenzéki javaslattal gyakorlatilag az elmúlt években.

Alakítsuk át a szabályokat, és találjuk közösen szabályokat! Akkor el fogom hinni, hogy önöknek tényleg a parlament tekintélye fontos, a higgadt vita, önöknek tényleg az a fontos, hogy az ország dolgait intézzük el, ahogy ezt egyébként méltó módon kell. De amíg nem így történik, hanem diktátumként tolnak be ide egy országgyűlési törvényt és egy házszabály-módosítást, addig hiteltelen ez a szöveg. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 378 2019.11.20. 2:13  263-521

ARATÓ GERGELY (DK): Különösebben nem vagyok érzékeny arra, hogy milyen stílusban beszélgetnek egymással a parlamenti képviselők, őszintén szólva; ha már itt a régi emlékeket idéztük az imént, és a 2015-ös parlamenti időszakot: egy ideig én ott ültem szemben, akkor ott volt az Oktatási Minisztérium helye, mögöttem Orbán Viktor frakcióvezető úr, bocsánat, akkor éppen nem volt az, pártelnök úr ült, meg a fideszes kemény mag, és folyamatosan üvöltöztek a fülembe, miközben beszéltem. De szerintem ez beletartozik a parlamenti munkába.Azért azt csöndben jelzem Böröcz képviselő úrnak, tudom, nincs jelentősége, és nem is akarom az ön szólásszabadságát korlátozni ebben a dologban: van különbség aközött, hogy a képviselők talán kicsit indulatosak, és közbekiabálnak valamit, vagy van különbség aközött, hogy sarkosan fogalmazzák meg a véleményüket egy vitában a másik politikai nézeteiről, és a kimondott személyes gyalázkodás azért ezen egy picit túlmegy.

(5.20)

De ezt mindenkinek a jó ízlésére bízom. Ezért is kértem szót tulajdonképpen, mert ezt szerettem volna elmondani, hogy az a különbség ebben a kérdésben alapvetően a kormány és az ellenzék álláspontja között, hogy önök azt gondolják, jogukban áll meghatározni azt, hogy mi a helyes, mi a jó, mi az, ami az önök fülét sérti, mi az, ami nem. (Böröcz László felé fordulva:) Hiába rázza a fejét, tisztelt képviselőtársam, ebben a vitában számos alkalommal önök elmondták, hogy az ellenzék viselkedése ilyen meg olyan módon nem tetszik önöknek. Én ezt tudomásul veszem, azt megköszönöm, hogy aggódnak amiatt, hogy a társadalomnak tetszike akár az én viselkedésem, ha már Kocsis Máté frakcióvezető úr rendszeresen velem is példálózik a sajtóban, még ha annyira messzire nem is megy, mint Tordai képviselő úr ügyében. Még nekem is sokat kell dolgoznom.

A lényeg mégiscsak az, hogy ez nem az önök dolga. Nem az önök dolga, hogy eldöntsék, egy másik képviselő mit mond, hogyan mond. Majd a választók megítélik alkalomadtán.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 407 2019.11.20. 15:27  263-521

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is, mielőtt elfelejtem, ez a legfontosabb, a tiszasasi rokonokat mindenképpen üdvözlöm, de nem mondom meg, hogy kik azok, nehogy rosszul járjanak. Mindenkinek a faluban üzenem, hogy tisztelem, becsülöm őket.Na de nem ezért kértem szót, hanem azért, hogy lehetőség szerint a törvényjavaslatról váltsunk még egypár szót, bár egy kicsit mintha elkanyarodtunk volna, és nem állom meg azt én sem, hogy egy picit a tárgyi tévedéseket rendbe rakjam. Majd el fogom mondani, hogy hogyan kötődik ez a törvényjavaslathoz.

Kezdjük azzal, hogy szemben azzal, amit képviselő úr állít, ha már itt tartunk, az MDP, majd az MSZMP nemcsak a magyar kommunisták pártjának volt utódpártja jogi értelemben, ha már jogászkodunk, hanem a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak is, és amikor 1989-ben létrejött az MSZP és létrejött a Munkáspárt, akkor nagyon világos volt, hogy az MSZP melyik tradíciót viszi tovább. Ezt nemcsak az érintettek gondolták így, hanem így gondolják azóta is a nemzetközi szociáldemokrata szervezetek is.

Másodszor: a Demokratikus Koalíció semmilyen értelemben vagy jogi értelemben semmiképpen nem utódpártja az MSZP-nek. Valóban sokan vagyunk, akik az MSZP-ből kerültünk át a DK-ba, de a DK-tagok többsége nem volt korábban MSZP-tag, és más pártok korábbi tagjai közül is kerülnek ki a DK-nak tagjai és vezetői is.

Harmadrészt, bár ez talán már a múlt ködébe veszett, de a pártvagyonnal annak idején az MSZMP-nek el kellett számolnia. Erre egyébként népszavazás is kötelezte, meglehetősen fölöslegesen, de ennek a népszavazásnak az egyik kezdeményezője éppen a Fidesz volt. Ez jogi kötelezettséget is jelentett.

Így aztán azt kell mondanom, hogy ennek a törvényjavaslatnak ebből a szempontból nincs jelentősége. Egy szempontból van jelentősége. Merthogy mindaz, amit önök elmondanak arról, hogy milyen parlamentet szeretnének, és ez már nagyon szigorúan a törvényjavaslathoz tartozik, amit önök elmondanak arról, hogy mit várnak el az ellenzéki képviselőktől, mert szemben azzal, amit a képviselő úr állít, pont voltak a Kádár-korszak parlamentjében is, nem csak párttag képviselők, az pontosan az a parlamenti munka, amit önök elképzelnek egyébként, az pont ugyanaz a Kádár-korszakbeli munka. Erről beszéltem a vezérszónoklatomban is.

Önök azt képzelik, hogy a parlament dolga csak annyi, hogy legyen jó kis törvénygyár, ahol gyorsan át lehet nyomni a kormány és a politikai vezetés által megrendelt jogszabályokat. Az ellenzéknek meg az a dolga, mint a Kádár-korszak párton kívüli képviselőinek, hogy kellő lelkesedéssel bizonyítsák azt, hogy bár nem a kormánypárthoz tartoznak, de azért támogatói a rendszernek, ne nagyon vitatkozzanak, ne nagyon kérdezzenek, viselkedjenek rendesen, és a megfelelő pontban mindig tapsoljanak. Azt kell mondanom, hogy erre nem vagyunk hajlandóak.

Ez az időpont most már talán alkalmas arra, hogy ha a tágabb politikai összefüggésekről itt volt időnk arra, hogy beszéljünk, egy kicsit a törvényjavaslat részleteiről is beszéljünk. Én szeretném azt az állítást igazolni, amit többen említettek a vezérszónoklatban is, de Csárdi képviselő úr is kitért rá nem olyan régen, és amit egy másik paragrafus kapcsán elkezdett már Vadai Ágnes képviselő asszony is: elemezzük át akkor azt, hogy mire vonatkozik ez a javaslat, és milyen kockázatokat látunk benne, mert jogos igény, hogy ne csak általában beszéljünk a törvényjavaslatról, hanem részleteiben is világítsuk meg azt, hogy hol vannak a problémák.

Azon részével szeretnék a törvényjavaslatnak foglalkozni, bár más kritikus részek is vannak, amely a fegyelmi büntetésekkel foglalkozik. Úgy érzem, hogy ez van önöknek is leginkább a szívén, ezt szeretnék leginkább megoldani. Nincs abban vita köztünk, hogy valamifajta fegyelmi rendre a parlamentben szükség van. Minden parlamentben van ilyen, Lukács László képviselő úr hozott erre példákat. Én izgatottan hallgatnék még újabb példákat is, hogyha vannak, mert tényleg fontos a nemzetközi összehasonlítás. Az előterjesztők is hivatkoztak a csodálatos nemzetközi összefüggésekre. Szerintem érdemes akkor ezeket valóban föltárni.

De az bizonyos, és erről egyébként a Karácsony Gergely és társai kontra Magyarország ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága is nagyon világos állásfoglalást fogadott el, hogy a fegyelmi rendszer a rend fenntartása érdekében indokolt lehet, főleg azért, mert a többi képviselő munkáját és jogait is védi az ellen, hogy ezt más képviselők magatartása akadályozza vagy károsítsa. Tehát legyen világos, egyetértünk, kellenek valamifajta fegyelmi jogszabályok.

Azonban megszab az emberi jogi bíróság ítélete  és a józan ész is egyébként  különböző feltételeket. Egyik feltétel az, hogy ezek jogszerű eljárásban történjenek, világos normák alapján, világos jogorvoslati szabályok alapján. A másik feltétele az, hogy ne korlátozza a képviselők szólásszabadságát ez a fajta szabályozás. A harmadik feltétel pedig az, hogy a büntetések arányosak legyenek.

Ebből a szempontból vizsgáljuk meg ezt a fajta szabályozást. Kezdjük el a 46. §-sal! Mit is mond ez a paragrafus? Azt mondja, hogy az a képviselő, aki a felszólalása során nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól, vagy feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli, illetve közbeszólásával a felszólalást vagy az ülés vezetését kirívó mértékben zavarja.

(7.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán önök is érzik, hogy ez egy olyan paragrafus, amely tele van gumiszabályokkal. „Nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól.” Mi a nyilvánvaló és mi az indokolatlan? Ha Boldog képviselő úr vagy Böröcz képviselő úr a kommunizmust emlegeti a vitában és kommunistázza az ellenoldalt, az indokolt vagy indokolatlan? Mert a tárgyhoz nem tartozik, az biztos. És ha indokolatlan, akkor nyilvánvalóan indokolatlan vagy csak úgy simán indokolatlan?

Aztán azt mondja, hogy feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli. Mi a felesleges ebben az összefüggésben? Mikor számít feleslegesnek? Nyilván, ha szó szerint ugyanazt mondom, hacsak nem retorikailag akarom egy-egy elemét kiemelni, akkor az felesleges. Ha más szempontból világítom meg ugyanazt a kérdéskört, akkor az felesleges vagy nem felesleges? Értik talán képviselőtársaim, mi a dilemma. Ezek lényegében önkényes döntések. Ennek alapján bármilyen felszólalásra lehet azt mondani, hogy nyilvánvalóan és indokolatlanul eltér a tárgytól, vagy éppen bármilyen felszólalásra lehet azt mondani, hogy feleslegesen ismétli saját vagy más beszédét.

Talán majd egy következő hozzászólásban lesz idő többet beszélni, most úgy látom, nem lesz rá különösebben idő, merthogy ráadásul nincsenek meg a formai követelményei sem annak, hogy ezek a döntések megfelelően megalapozottak legyenek. Nem kell bizonyítani a tényállást és nem kell érdemben értékelni az elkövetett vagy feltételezett cselekményeket. Magyarán nincs indoklás. Akik kaptak ilyen fegyelmi büntetést az elmúlt időszakban  én is közéjük tartozom, és nem én vagyok az egyetlen , azok tudják, hogy teljesen sablonos indoklások születnek. Hadd emlékeztessek december 12-ére, amikor úgy kaptunk mindannyian büntetést, hogy mindenkinek pontosan ugyanaz a szöveg szerepelt az indoklásban, úgy általában, hogy a képviselők ezt meg azt csinálták. Azt a fáradságot nem vette, nyilván nem házelnök úr  ezt nem is várjuk el tőle, van neki elég dolga, ahogy látom a sajtóban, ilyen-olyan bölcsességeket mondani , hanem valamelyik munkatársa, hogy legalább végignézi a videófelvételt, és azt mondja, hogy Arató képviselő úr a jobb oldali lépcsőn állva elriasztotta a levezető elnököt attól, hogy felmenjen a pulpitusra. Másra nem került sor, mert arra az oldalra például el sem jött az elnök. De semmi ilyen nem történt, ami persze azt is jelenti, hogy nem lehetett érdemben védekezni ezek ellen a döntések ellen.

Most mondom önöknek, hogy nemzetközi fórumhoz voltunk kénytelenek fordulni. Várjuk, hogy mi lesz a következménye, de azt kell mondanom, hogy nagyon csodálkoznék, ha szabályosnak fogadnák el ezt az eljárását.

Menjünk tovább, és még egy dolog, ha már a felszólalásról sokat beszéltünk ma! Mi a b) pont? Közbeszólásával a felszólalást vagy az ülés vezetését kirívó mértékben zavarja. Mi az, hogy kirívó mértékben? Mi a kirívó mérték? Ki fogja majd eldönteni? Majd az elnök érzékenysége dönti el? Mert vannak elnökök, akik nagyon türelmes természetűek, másokat úgy látunk itt a Házban, hogy rabiátusabbak és kevésbé türelmesek azzal, hogy vannak képviselők is a parlamentben. Tehát egyáltalán nem olyan könnyű megítélni azt, hogy mi a kirívó mérték. Ugyanez van a felszólalással is. Böröcz képviselő urat, úgy látom, nagyon zavarják a felszólalások, őt nyilván viszonylag könnyen meg tudja zavarni kirívó mértékben egy közbekiabálás. Más képviselőtársaink ezt viszonylag jól tűrik, őket nem nagyon zavarja. Őszintén szólva, nem nagyon tudom, mit kéne bekiabálniuk ahhoz, hogy engem kirívó mértékben megzavarjanak. Amíg kemény tárgyakat nem vagdalnak hozzám, valószínűleg ez nem fog bekövetkezni.

Azt kell tehát mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a szabályok bármilyen döntés meghozatalára bármikor alkalmasak. Nem tartozik hozzájuk olyan leírás, nem tartozik hozzájuk egy olyan pontos definíció, ami lehetővé tenné azt, hogy egyébként ezeknek az alkalmazása ne szubjektív módon történjen.

Mi a következmény? Megvonhatja a felszólalás jogát. Tehát még csak nem is az történik, hogy van egy ilyen kirívó viselkedés, rendreutasítja, figyelmezteti, rendben van. Majd utána, ha ez eredménytelen, megvonhatja a felszólalás jogát. Akarja, megvonja, akarja, nem vonja meg. Akár az is lehet, hogy kirívóan eredménytelen, és továbbra is, mondjuk, elmondja ugyanazt a hozzászólást negyvenhetedszer is a képviselő, mert sajnos azon képviselőtársaink közé tartozik, aki csak papírból tudja a véleményét, és elvesztette vagy mindig ugyanaz a papír kerül a kezébe, az elnök figyelmezteti, rendreutasítja, de aztán eldönti, hogy negyvenhatodszor (Csárdi Antal: Hogy kirívóan nem bünteti meg!), és véletlenül pont negyvenhatodszor sem bünteti meg, hiszen egyébként nincs kötelezettsége. Tehát nem egy kógens szabályról van szó, hanem arról, hogy ha egyébként kirívóan s a többi  nem ismétlem meg , és figyelmeztetik, majd rendreutasítják, és ez eredménytelen, akkor szankciót kell vele szemben alkalmazni. Nem, az elnök szankciót alkalmazhat; ha kedve van, alkalmaz, nincs kedve, nem alkalmaz.

Ráadásul megint csak egy aránytalan szabály  menjünk tovább  a 46/A. §-ban, hogy ugyanakkor az ülésvezetés bírálata esetében még rendreutasítás és figyelmeztetés sincs. Elnök úr mai ülésvezetését mindannyian csak dicsérni tudjuk, azt gondolom, valóban pártatlan, semleges elnökként jár el, de ez nem mindig van így. Azért nem olyan könnyű egy képviselőnek megint csak meghúzni a határt aközött, hogy bírálja az ülésvezetést vagy pedig kifogásolja, és aközött, hogy egyébként nem bírálja, legfeljebb valamilyen mértékben reagál az ülésvezetésre.

Éppen ezért nem jó és nem arányos ez a szabály, ami fokozat nélkül, figyelmeztetés nélkül teszi lehetővé, hogy az elnök szankciót alkalmazzon, hiszen az lenne a helyes ebben az esetben, ha itt is először figyelmeztetés lenne. Teljesen világos, először az elnöknek jeleznie kellene azt, hogy álláspontja szerint jogszabálysértés vagy szabálysértés, normaszegés történik. Ha a képviselő számára már világos, hogy normaszegő helyzet van, és ennek ellenére folytatja a normaszegést, ebben az esetben lehet indokolt a szankció.

Mi tulajdonképpen ez a szankció? Van egy nagyon furcsa szabály. Van egy látszólagos jogorvoslat, és ez mutatja ennek a törvénynek a rendkívül gyenge jogorvoslati rendszerét is. Mert mi is a helyzet? Azt mondja, hogy akitől megvonták a hozzászólási jogát ezért-azért-amazért, a gumiszabályok miatt, az ugyanazon napirendi pont tárgyalása során nem szólalhat fel, de kérheti a házszabályi rendelkezések értelmezéséért felelős bizottság eseti jellegű állásfoglalását. Na, ez hogy lesz, drága képviselőtársaim? Zajlik a halászatról szóló törvény vitája. A levezető elnök úgy ítéli meg, ami eleve egyébként nem fordulhatna elő, hogy olyan közbekiabálást tettem, amely a horgászati engedélyekkel kapcsolatos hozzászólót  hogy is volt pontosan ez a szabály, mert ne beszéljünk a levegőbe  kirívó mértékben zavarta. Hoz egy döntést arról, hogy a képviselőtől ebben az esetben megvonja a felszólalási jogot, ez akkor van, ha az ülésvezetéssel szemben fogalmaz meg kritikát, megvonják tőle a felszólalási jogot  mindjárt befejezem, bocsánat , utána lehet fordulni az Igazságügyi bizottsághoz. Mi fog történni? Szünetet tartunk, amíg nincs döntés? Vagy majd három nap múlva azt mondják, hogy bocsi, hozzászólhattál volna mégis, és folytathattad volna a hozzászólásodat? Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 495 2019.11.20. 2:15  263-521

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor, most már lassan 14 órája elkezdtük ezt a vitát, akkor azt szerettük volna elérni, hogy egy olyan súlyú döntés esetében, ami az Országgyűlés működését alapvetően meghatározza, ne az történjen, ami egyébként ilyenkor történni szokott, hogy a napirend ügyes csoportosításával valahová éjszakára toljuk, gyorsan lezárják ezt a vitát, és igazából nincs mód arra, hogy az ország közvéleménye megismerhesse azt, hogy miről szól ez a vita, megtudhassa azt, hogy mi ennek a tétje, és megérthesse azt, hogy mi az álláspontok közti legfontosabb különbség.Ebben a vitában az elmúlt 14 órában, azt gondolom, sokfajta érv hangzott el mind a két oldalról. De nagyon világossá vált az alapvető tétje ennek a dolognak, és ezt mi nagy sikernek tartjuk. Mert itt van két felfogás, és hozzáteszem, voltak olyan fideszes képviselőtársaim is, akik azt a felfogást képviselték, hogy a Ház ügyeinek intézése, az, hogy egy sokkal inkább munkára alkalmas, sokkal inkább higgadtabb, konszolidáltabb élet legyen itt, egy valódi törvényhozás és valódi politikai tanácskozó fórum, ezt úgy lehet elérni, hogyha együttműködünk, ha közösen keresünk megoldásokat.

(12.50)

Persze voltak nagyon sokan a fideszes oldalról, a kormányoldalról,  bocsánat, a KDNP-t néha kifelejtem , akik azt képviselték, hogy nem érdekel a véleményetek, nem érdekel, hogy az ellenzék mit akar, kétharmadunk van, lenyomjuk erőből.

Önöknek most előbb-utóbb dönteni kell ebben az ügyben. Haladhatnak a második úton, haladhatnak az erő útján, de erőre erő a válasz. Mi a választóinkat képviseljük, és nem az önök igényeit. Mi azt javasoljuk, hogy vonják vissza ezt a javaslatot, és térjünk vissza az első útra, a kompromisszumkeresés, a szabályok közös kialakítása útjára, és közösen dolgozzunk ki egy új, mindenki számára elfogadható javaslatot. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 2 2019.12.02. 5:04  1-4

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Idén júliusban az Országgyűlés a szakmai szervezetek, civil szervezetek, szülői érdekképviseletek és az ellenzéki pártok tiltakozása ellenére elfogadta azt a köznevelésitörvény-módosítást, amelyik az óvodások esetében az iskolaérettség megállapítását kivette a korábbi rendszerből, amikor ezt egyszerűen lényegében az óvoda és a szülő, az óvoda szakmai megállapítása alapján, illetve a szülő kérése alapján állapították meg, és elrendelte azt, hogy egy bürokratikus rendszerben az Oktatási Hivatal végezze el ezt a feladatot.Számos iskolapszichológus és gyógypedagógus fölhívta a figyelmet arra, hogy az iskolaérettség megállapítására szakmailag nem alkalmas egy bürokratikus eljárás, hiszen gondoljanak bele, hogy olyan kritériumokról kell ilyenkor véleményt mondani, mint például a kudarctűrés, szociabilitás, pszichés szociális érettség, kiegyensúlyozottság, az önszabályozás megléte, és így tovább. Tehát egy sor szakmai dologban kell dönteni, amelyek abszolút nem egy hivatali eljárást igényelnek, és amelyeknél szükséges a gyerek mélyebb, hosszabb ismerete.

Hosszú hónapokig ráadásul képtelenek voltak arra, hogy meghozzák az ehhez tartozó jogszabályt. Magyarul, úgy terjesztették be az Országgyűlés elé ezt a törvényjavaslatot, hogy fogalmuk nem volt arról, hogyan fogják ezt a valóságban megvalósítani. Végül tényleg minden határidőn és minden józan észen túl, november végén született meg csak a vonatkozó rendelet, amelyik egy rendkívül izgalmas, kalandos, bürokratikus folyamatot ír le, ahol a szülő majd beszerzi az óvodapedagógus véleményét, esetleg a szükséges logopédusi, gyógypedagógusi véleményeket, ezeket aztán feltölti a hivatal honlapjára, a hivatal majd kijelöl egy szakértői bizottságot, a szakértői bizottság megvizsgálja a gyereket, és majd ha a szakértői bizottság mond valamit, persze, ez se elég a hivatalnak, hanem végül is majd a papírok alapján a hivatal fog dönteni a gyerekről.

Mindannyian érezzük, hogy ez egy kafkai abszurditás, hat-hét éves gyerekekkel és a szüleikkel így szórakozni. Ráadásul a gyakorlatban sem tud megvalósulni, hiszen gondoljanak bele, hogy például a szakértői bizottságoknak több ezer gyereket kellene megvizsgálnia egy hónap alatt. Hol van erre kapacitás ma Magyarországon? Mindannyian tudjuk, vagy remélhetően legalább a minisztériumban tudják  bár ebben időnként kételkedem , hogy milyen állapotban vannak a pedagógiai szakszolgáltatók, hogy milyen kapacitásuk van, és mennyire túlterheltek ma is ezek a szakemberek.

Tehát magyarán szólva, önök létrehoztak egy olyan bürokratikus rendszert, ami nem jó senkinek, és aztán egyébként például, ha a szakértői bizottságon önhibájából nem jelenik meg a szülő, akkor elveszti a gyerek a jogosultságát. De az, hogy az önhiba micsoda, azt megint csak majd a hivatal állapítja meg. A hivatal, a hivatal, a hivatal! Nem szól semmi másról ez a rendelkezés, csak arról, hogy a gyerek nem számít, a gyerek érdeke nem fontos; az fontos, hogy a hivatal hozhasson meg minden döntést, az fontos, hogy centralizáljanak, és önök dönthessenek mindenről.

A szülő persze ezek után bírósághoz fordulhat. Kérem, gondolják el azt, hogy milyen esélye van arra és mennyi idő és költség az, hogy mondjuk, egy kistelepülésen élő, kevésbé jómódú szülő bíróságra szaladgáljon egy ilyen ügyben.

Mit jelent ez a család szempontjából? Hiába tudják, hogy a gyerek még nem iskolaérett, hiába tudják, hogy még nem készült föl az iskola megkezdésére, hiába ért evvel egyet a pedagógus is, kérvényeznek, papírokat gyűjtenek, beadják, és utána reménykednek. Fél év múlva iskolakezdés, de még nem tudják, hogy ez az ostoba rendszer belekényszerítie a gyerekeiket egy olyan helyzetbe, ahol egyébként kudarcra van ítélve. De hozzáteszem, nehéz helyzetbe hozzák az iskolákat is, hiszen hirtelen nagyszámú gyerek fog megérkezni ezekbe az iskolákba, megnőnek az osztálylétszámok, adott esetben kevés lesz a tanterem, és hozzáteszem, hogy már most is kevés a tanár.

Ők sem tudnak felkészülni, és nagyra értékelem, hogy most azt javasolják, hogy két héttel toljuk ki a jelentkezés határidejét legalább, de az nem oldja meg a problémákat. Tudjuk, hogy van olyan tankerület, ahol már arról beszélnek, hogy konténeriskolában fognak majd tanítani, a XXI. században, ha ennyi gyerek megérkezik.

(13.20)

Tisztelt Államtitkár Úr! Most lenne jó belátni azt, hogy ez nem működik, hogy ez a rendszer nem jó. Tessék szépen ezt visszavonni, és beszéljük meg, hogy hogyan lehet ezt jól megoldani! Szívesen segítünk önöknek akár szakmailag is, mert úgy látom, hogy nem megy. De ne a gyerekekkel toljanak ki azért, mert inkompetensek, és mert nem értik az oktatást! Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 204 2019.12.02. 4:07  203-214

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ritkán van a mostani parlamenti ciklusban vagy akár az elmúlt tíz évben olyan élménye ellenzéki képviselőknek, hogy valamiért dolgoznak és eredményt is érnek el. Volt ebben a Házban néhány olyan képviselőtársunk, László Imre képviselő úr vagy Rig Lajos képviselő úr, akik az elmúlt időszakban folyamatosan napirenden tartották az SMA-ban szenvedő gyerekek kezelésének az ügyét, és lám, vannak valóban részleges eredmények. Ezt fontos elismerni, hogy a kormány is lép ebben az ügyben. Még csak azt sem mondom, hogy magától nem tenné meg. Biztos vagyok benne, hogy Kásler miniszter úr orvosi esküjéhez híven, maga is harcosa ennek az ügynek, vagy szeretné megoldani ezt az ügyet.

Ugyanakkor sajnos az nem igaz, amit Nacsa Lőrinc képviselő úr kiabált az imént, hogy meg van oldva ez a dolog, hiszen megállapodás egyelőre a Spinraza nevű készítményről született. Ez az Európában törzskönyvezett, általánosan használt készítmény. Jó dolog az, hogy most már ezt minden rászoruló gyermek megkaphatja a megállapodás alapján, ez azonban nem azonos azzal a készítménnyel, amit az elmúlt időszakban két kisgyerek esetében is közadakozásból kellett finanszírozni. Ez nem azonos azzal a hatékony génterápiás készítménnyel  vagy remények szerint hatékony génterápiás készítménnyel , ami az életminőség és az életkilátások sokkal nagyobb mértékű javulását hozhatja magával. Ezért nem, képviselő úr, a probléma nincs megoldva!

Érzékeljük a kormány jó szándékát ebben a dologban, érzékeljük azt, hogy nincs politikai különbség a két oldal között. Pontosan azt javasoljuk ebben a határozati javaslatban, hogy a kormány menjen tovább ezen az úton. Örülünk annak, hogy a kormány növelte azt a keretet, ami az ilyen típusú kezelésekre van. Örülünk annak, hogy az egyik gyógyszert most már szerződés alapján biztosítják a 18 év alatti rászorulóknak, de azt kell mondanom, hogy ez kevés. Nyilván nincs abban vita köztünk, hogy ezek a gyerekek megérdemlik azt, hogy a lehető legjobb gyógykezelést kapják, és nincs vita abban sem, hogy erre a lehetőséget meg kell teremteni.

A javaslat kétlépcsős, éppen úgy, ahogy egyébként ez most is történt a másik gyógyszer esetében. Azt javasolja, hogy első lépcsőben eseti finanszírozásra kerüljön sor, hosszabb távon pedig a szerződéskötésre, majd a társadalombiztosítási befogadásra.

Nem kérdés, nem kétséges, ezt éppen a társadalmi közadakozás is megmutatta, hogy abban Magyarországon egyetértés van, hogy a beteg gyerekek gyógyítása valami olyasmi, amire kell forrást találni, kell megoldást találni. Képviselőtársaim, a Népjóléti bizottság ülésén fideszes képviselőtársaim maguk is azt mondták, hogy itt meg kell találni a megoldásokat. Talán azért tartózkodtak csak, mert nem voltak biztosak abban, hogy a kormányzati álláspont mi ebben a kérdésben. De most láthatják azt, hogy a kormány is ebbe az irányba megy el, a kormány is ebbe az irányba halad.

Azt kérem önöktől, hogy támogassák ennek a határozati javaslatnak a tárgysorozatba vételét; ha szakmailag kifogásuk van vagy pontosítani akarják, akkor ezt tegyék meg a vitában. Jöjjenek el a kormány képviselői is, akik ma sajnos nincsenek itt, és ezért nem tudnak nyilatkozni, mondják el azt, hogy mi az álláspontjuk, hogyan akarják ezt a dolgot folytatni.

Azt szeretném tehát önöknek mondani, hogy az ügy egyszerű. Most azt kérjük, hogy tárgyaljunk arról, hogy hogyan lehet megmenteni kisgyerekek életét, hogyan lehet meggyógyítani őket, hogyan tudunk ehhez több támogatást és segítséget adni. Értjük, hogy a kormány szándéka is ez. Ha a kormány szándéka is ez, akkor nem lehet akadálya annak, hogy önök támogassák a tárgysorozatba vételt, hogy az Országgyűlés is kifejezhesse ebben az ügyben az elszántságát, kifejezhesse azt, hogy mi az álláspontja. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 214 2019.12.02. 0:33  203-214

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Szeretném megköszönni a képviselőtársaimnak a hozzászólását, hiszen teljesen jól látszott az, hogy ebben az ügyben alapvetően egyetértés van a két oldal között. Én abban reménykedem, hogy ez az egyetértés megmarad holnap délelőtt is, és meg fogjuk szavazni a tárgysorozatba vételt. Azt gondolom, hogy talán ez egy kicsit illene a karácsonyra való készülés szelleméhez, egy ilyen békés pillanat a parlamentben, úgyis kevés jut belőle. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 220 2019.12.02. 1:12  215-230

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Demokratikus Koalíció támogatja ezt a javaslatot. Nézzék, két lehetőség van, önök kétfajta módon is szoktak érvelni e mellett a javaslat mellett. Az egyik szerint úgysem alkalmazzák ezt a javaslatot. Nagyszerű, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy eltöröljük! Ugye, azt is szokták mondani, hogy úgyse lép ez hatályba. A másik szerint pedig mégiscsak alkalmazzák ezt a javaslatot, és nagyon nagy szüksége van rá a gazdaságnak. Ebben az esetben ez a javaslat viszont a munkavállalók kizsigereléséről szól, olyan viszonyokat teremt a gazdaságban, ami fenntarthatatlan. Az eltörlése nemcsak azért fontos, mert egyébként teljesen nyilvánvaló módon tönkreteszi a munkavállalókat, ha ezt alkalmazzák, hanem azért is, mert egy hibás, egy téves gazdasági modellt tart fönn, egy olyan gazdasági modellt, amelyik elvégezhetetlen mennyiségű munkaórát kényszerít a munkavállalókra.

Tehát nemcsak szociális szempontból fontos, de alapvető gazdasági érdek is, hogy eltöröljük ezt a törvényjavaslatot. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 242 2019.12.02. 2:16  231-246

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol képviselő úr abbahagyta, ámde nem egyetértve vele. Mert először is, nem az a dolgunk, hogy egyensúlyt keressünk, merthogy minden olyan esetben, amikor munkatörvényeket hoznak, annak éppen az az értelme, hogy megvédjék a munkavállalókat, merthogy nincs egyensúly a munkaerőpiacon, ez nem olyan, mint az almapiac. Anélkül, hogy most hosszabban belemennék  erről a főiskolán hosszabb előadásokat szoktam tartani , de a lényege mégiscsak az a dolognak, hogy az államnak az a dolga, hogy a kiszolgáltatott felet védje, a kiszolgáltatott fél pedig majdnem mindig a munkavállaló. Tehát azért vannak munkatörvények, hogy a munkavállalót védjék a munkaadótól, és nem fordítva, merthogy egyébként, ha olyanfajta logikából indulunk ki, ahogy ön mondja, akkor pontosan oda jutunk, ahol most tartunk, ahol a munkaadók érdekeit védik csak a törvények valójában, a munkavállalókét lényegében nem. És amikor valóban vannak sikerek, mert mondjuk, az Audi-sztrájk  mindig ezt emlegetik  valóban siker, de ez nem azért született, mert a törvényi szabályozás annyira jó, hanem egyrészt azért született, mert ott olyan pozícióban vannak a munkavállalók, hogy képesek sztrájkkal kikényszeríteni azt, amit egyébként tárgyalásokkal is elérhetnének, ha rendezett munkaügyi kapcsolatok lennének, másrészt pedig azért, mert van egy olyan vállalati kultúra, ami legalább képes ezt kezelni.

Azt mondja a képviselő úr, hogy ne foglalkozzunk a magyar középvállalatokkal. Hát, foglalkozzunk, képviselő úr, ott dolgozik a munkavállalók egy jelentős része, és az ő védelmük az, amit abszolút nem biztosítanak a mai szabályok és a mai munkaügyi kapcsolatok!

(18.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell tehát elmondanom, hogy döntenünk kell kétfajta modell között, és ebben én egyetértek Keresztes Lóránt képviselő úrral, még ha a minősítésével nem is feltétlenül. Az egyik modell azt mondja, hogy nem kell szabályozni a munkaerőpiacot, oldják meg, keresleti piac van, majd talál mindenki magának állást. Ennek a következménye aztán az, hogy nincsen egyébként ezen a munkaerőpiacon ma ember, mert aki teheti, elmegy olyan országba, ahol tisztességesen megbecsülik.

Úgyhogy én azt javaslom, hogy ne ezt az utat kövessük, hanem azt az utat, amit a javaslat előterjesztői javasolnak. Mi támogatjuk ezt a javaslatot.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 252 2019.12.02. 2:09  247-262

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Demokratikus Koalíció támogatja ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalását, és magát a törvényjavaslatot is. Ugyan tudjuk, hogy vannak a kormánypárti képviselők között olyanok, akik szerint ez az egész klímatüntetés és klímadolog kizárólag a Soros-Timmermans-Gyurcsány összeesküvésnek a műve. Azért szeretném jelezni, hogy a Demokratikus Koalíció egy nagyhatású párt, de például az ENSZ-t és a világ tudományos közvéleményét még nem mi irányítjuk, és nincs ilyen ambíciónk. Így aztán ma gyakorlatilag ezt, fogalmazzunk úgy, hogy önökön és Trumpon kívül nagyjából mindenki tényként kezeli, hogy van klímaváltozás, hogy ez ellen fel kell lépni. Ezt a javaslatot érheti kritika persze, talán ez nem is pontos így, amivel érdemes még kiegészíteni, az az, hogy önmagában persze ez a javaslat sem oldja meg az összes problémát. Be kell látni, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy útnak a végén járunk. Az a fajta út, amelyik arról szólt az elmúlt, mondjuk, kétszáz évben, hogy folyamatosan egyre több és több természeti erőforrást használtunk föl, és egyébként ezzel növeltük legalább a relatív jólétet és a fogyasztást, ez az út a végtelenségig nem járható. Régóta tudjuk, hogy ennek egyszer a végére fogunk érni, de most már látjuk, hogy hol van ennek az útnak a vége. Ennek az útnak a vége egy katasztrófa, ha nem fordulunk meg rajta. Ezért csak egy szerény első lépés ez a törvényjavaslat, amit képviselőtársaim tettek.

Szükség lenne arra, hogy elkészüljön egy érdemi, átfogó klímastratégia. Nem olyan, mint ami ma hatályos, hanem egy olyan klímastratégia, ami egyébként minden ágazatra, az élet minden területére áttekinti, hogy mik a teendők, mik azok a sürgős ügyek, amiket el kell intézni, és mik azok a változások, amiket el kell indítani.

Ezt kérik a fiatalok az utcán, Magyarországon és mindenütt a világon, és ez a saját kötelességünk is az országunkkal meg a Földünkkel szemben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 383 2019.12.10. 7:11  375-399

ARATÓ GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálatos módon a Törvényalkotási bizottság ellenzéki tagjainak nem állt módjukban osztani sem államtitkár úr töretlen optimizmusát, sem a kormánypárti képviselők töretlen lojalitását a kormány iránt, ugyanis lényegében a törvényjavaslat minden lényeges kérdése tekintetében nagyon jelentős kételyeink merültek föl, amiket megpróbáltunk módosító indítványok formájában is az Országgyűlés elé juttatni, azonban a Törvényalkotási bizottság erre nem teremtett számunkra módot. Hadd soroljam föl ezeket a kifogásokat nagyon röviden! Az első kérdés az, amiről államtitkár úr éppen itt a végén beszélt, amikor azt mondta, hogy persze, hát lehet az önkormányzatoknak színházat tartani, színházat működtetni, csak ha ehhez állami támogatást akarnak, akkor fogadják el a kormány feltételeit. Kormánypárti képviselőtársaink együttműködési kényszerről beszéltek, és hozzá kell tennünk, hogy a törvényjavaslat szövege alapján ez sokkal inkább kényszer, mint együttműködés.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mert ez arról szól, hogy a színházak esetében a kormány az önkormányzati színházaknak akkor adja oda a megmaradásukhoz szükséges pénzt és forrást, akkor biztosítja nekik a túlélés lehetőségét, hogyha megállapodást kötnek a kormánnyal, pontosabban: nem a színházak, hanem a fenntartó önkormányzatok, és teljesen nyilvánvaló módon, vagy legalábbis a Törvényalkotási bizottság ellenzéki tagjai szerint ez a fajta helyzet nem egy szimmetrikus megegyezési helyzet, ez egy zsarolási pozíció a kormányzat számára.

Úgy alakult ki Magyarországon a színház finanszírozási rendszere, ez lehetne másképp is, hogy az önkormányzati fenntartású színházak közül egyetlen sincs, amely kormányzati támogatás nélkül működőképes lenne. Ez még inkább így van abban a helyzetben, amikor a taotámogatást is önök kormányzati támogatássá változtatták. Erről államtitkár úr most itt győzelmi jelentést tett, de valójában az történt, hogy az adózók felajánlásán alapuló rendszert fölváltotta egy, a kormányzati kegyen alapuló rendszer a kultúra finanszírozásában.

Tehát az ellenzéki tagok egyik kifogása az volt, hogy sajnálatos módon, bár a megfogalmazás bonyolultabbá vált, de a lényeg nem változott: a kormány fönntartja magának azt a jogot, hogy az önkormányzati színházak esetében, ha ezek állami támogatást vesznek igénybe, akkor közvetlenül belebeszéljen abba, hogy milyen módon választják ki ezeknek a színházaknak a vezetőjét. Ez explicite direktben benne van a törvényben. Ez nem képzelgés, szerepel a törvényben, hogy ennek a megállapodásnak tartalmaznia kell, ebbe beleértendő a vezetőkiválasztás módja is.

És nyilván a kormány nem azért szeretne beleszólást a vezetőkiválasztás módjába, hogy utána azt mondja, hogy menjen, ahogy ez eddig volt, maguk a színházak, illetve a fenntartók válasszák ki az intézmények vezetőit. El is hangzott tegnap, éppen államtitkár úrtól, hogy milyen jó az a múzeumi gyakorlat, ahol a kormánynak vétójoga van. Értjük, hogy mi a kormányzati szándék. Hozzáteszem, ezt tegnap még nem tudtuk, ezt a mai expozé is megerősítette, amikor államtitkár úr nekiállt az Országgyűlés szószékéről egy politikai pozícióból szakmai véleményt mondani a színházak munkájáról. Úgy tűnik, hogy a kormány a művészet területén is jobban tudja, hogy mi kell a színházaknak, és ezt érvényesíteni akarja a pénzügyi korlátok eszközén keresztül.

A másik két tekintetben is komoly kifogásaink voltak a törvényjavaslattal szemben. Az egyik arra vonatkozik, hogy egy újfajta, a taóhoz kötött támogatási rendszert vezet be a kormányzat. Ez éppenséggel a műemlék épületekre vonatkozik. Nincs abban köztünk vita, hogy a műemlékek megvédése fontos. Megkérdezhetnénk, hogy akkor miért tették tönkre a műemlékvédelem rendszerét. Abban sincs feltétlenül vita köztünk, hogy legyenek állami források akár adókedvezmény formájában is erre a dologra, csak azzal nem értünk egyet, hogy ezt egyébként egy másik törvényben nyújtják be akkor, amikor a taotörvényről is tárgyal a parlament normál eljárásban. Gondolom, ha ez most fontos, akkor két hete vagy három hete is fontos volt. Tetszett volna idehozni a taotörvény módosítása kapcsán, meg lehetett volna vitatni szakmailag.

Végül azt üdvözöltük a bizottsági ülésen, üdvözöljük most is, hogy a kormány eredeti tervei közül kikerült az NKA államosítása, a korábbi NKA-rendszer szétverése, mert a mindenki által ismert, bár elvileg titkos kormányzati előterjesztés szerint tudjuk, hogy ez volt a szándék, de ebben a helyzetben okafogyottá vált ez a bizonyos Nemzeti Kulturális Tanács, amit önök beterjesztettek, és nem sok értelme van a kultúrstratégiai intézmények törvényi meghatározásának sem ebben az összefüggésben.

Az a bizonyos tanács most úgy fog kinézni, hogy a miniszter leül a saját maga által kinevezett intézményi vezetőkkel, azokkal a zömmel önök felé egyébként nemcsak szakmai, de politikai lojalitást is mutató állami intézményvezetőkkel, akiktől megerősítést várhat, és nem engedi oda…  ha valóban akarnak párbeszédet, akkor engedjék oda a függetleneket, engedjék oda az önkormányzati intézményeket. Ennek lenne értelme.

Annak, hogy önök kineveznek intézményeket stratégiai intézménnyé, a saját intézményeiket, ezeket teszik a hálózat központjává, az alfává és ómegává a kultúra területén, őszintén szólva, csak az önök hatalomvágyához van köze, de a kultúra természetéhez az égadta világon semmi; a párbeszédhez meg aztán végképp nem.

Hozzáteszem, azt, hogy mennyire veszik komolyan ezeket az intézményeket, mutatja, hogy a kormánypárti képviselők által benyújtott módosító indítványok több helyen is módosítják ezeknek az intézményeknek a nevét is, mert még a pontos nevet sem sikerült az előterjesztőnek eltalálnia.

Végül államtitkár úr egyébként lenyűgöző bizottsági válaszában és hurráoptimista expozéjában sem sikerült választ kapnunk arra a pofonegyszerű kérdésre, hogy mitől lett ez sürgős pont hétfőn reggel fél 9-kor.

(20.10)

Miért nem volt fontos egy héttel előtte, két héttel előtte, egy hónappal előtte? Miért nem lesz fontos már márciusban? Mi az a rendkívül sürgető kormányzati érdek, amire hivatkoznak, ami miatt ezt a törvénytervezetet, a Kulturális bizottságot, az érdemi érdekegyeztetést és az érdemi parlamenti vitát kikerülve kellett önöknek beterjesztenie? Így aztán az ellenzéki képviselők nem tudták támogatni sem az összegző javaslatot, sem a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 403 2019.12.10. 1:47  400-463

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Pósán képviselő úrnak nincs szerencséje (Nacsa Lőrinc: Pósán.) Azt mondtam, Pósán. Megegyeztünk? Hál’ istennek, jól van, ebben már konszenzus van. Szóval, képviselő úrnak nincs szerencséje, mert módomban állt annak idején tárgyalni Berlinben a színházi életet vezető főintendánssal, mert ott nem a polgármester nevezi ki, még csak nem is a testület a színházigazgatókat, hanem egy abszolút politikasemleges szakmai zsűri alapján egy főintendáns. Ráadásul, bár nagyra értékelem a szociáldemokraták teljesítményét, de ott koalíciós kormányzás van ebben a körben a zöldekkel, az előző körben meg a kereszténydemokratákkal. Azok persze nem olyanok, mint Nacsa úr, hanem valódi kereszténydemokraták.Szóval, az a helyzet, hogy sajnos ez a hivatkozás téves. De mégis nagyon hálás vagyok a hozzászólásáért, azért, mert világossá tette, hogy Kocsis úr és az önök más politikusai úgy hazudnak, mint a vízfolyás, amikor azt állítják, hogy ez a törvényjavaslat nem a színházigazgatók kinevezéséről szól. Pósán képviselő úr teljesen nyíltan elmondta, hogy miről van szó. Ez arról szól, hogy ne dönthessenek az új testületek pályázat alapján, szakmai alapon arról, hogy ki legyen a színházigazgató. Arról szól, hogy miközben önök a Katona József Színházat meghurcolják azért, mert lefolytatott egy vizsgálatot és feltárta a visszaélést, közben meg akarják védeni azt az egyébként Tarlós István által politikai alapon, a szakma tiltakozása ellenére kinevezett színházi vezetőt az Újszínházban, aki valóban eltussolta a szexuális zaklatási ügyet, és valóban nem vizsgálta ki.

Erről van szó, és nem másról, ezek az önök szándékai és nem a nemzeti kultúra, amiről szavalnak. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 437 2019.12.10. 6:37  400-463

ARATÓ GERGELY (DK): L. Simon képviselőtársam az előbb méltatta a Törvényalkotási bizottság kisebbségi előadójaként elmondott véleményemet, és úgy vélte, hogy túlterjeszkedtem azon, amit az megérdemelt volna. Én úgy érzékelem, hogy a Törvényalkotási bizottságban történteket  ezt majd államtitkár úr megerősíti  én csak szárazon és szikáran foglaltam össze. Most azonban rendes hozzászólásra kaptam lehetőséget, és nem is fogom magamat visszafogni ez alkalommal, ha nem bánják. Ott kezdeném, hogy bizonyára ismerjük mindannyian a Bánk bán történetét (L. Simon László: Ez nem biztos!), ha már felidéztük az egykori Hevesi Sándor téri Nemzeti Színházat. Épp ott volt alkalmam pont Sinkovits Imrével látni, pont az Advent a Hargitán előtt vagy után egy évvel, már nem emlékszem, hogy voltak a bemutatók. (L. Simon László: Előtt.) Mindenesetre azt akarom mondani, bizonyára emlékeznek arra is, hogy az akkori hatóságok sem voltak annyira oda a kritikus színházért, így aztán nem is engedték vagy húsz évig bemutatni a művet, s talán a miatt a pár sor miatt is, ahogy Tiborc panasza végződik, amely szerint „és aki száz- meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített”.

Ezt csak azért hoztam szóba, mert úgy látom, hogy az önök mentalitása pontosan ugyanez. Ugyanott tartunk, mint az akkori magas helytartó tanács, nem óhajtják azt, hogy a színház kimondjon olyan igazságokat, amelyeket önök nem szeretnek, nem óhajtják azt, hogy a művészetnek legyen kritikus véleménye. Ott tartanak politikailag és kultúrpolitikailag, ahol Pósán képviselő úr, aki a „kritikust” és az „ellenzékit” összekeveri egymással. Tisztelt képviselő úr, az ellenzékiség és kormánypártiság  bár önök úgy képzelik, hogy ez nem így van  relatív és változó fogalmak, a művészet kritikussága meg állandó. A művészet egyik legfontosabb jellemzője az, hogy nem kormányzati kegyet keres, nem arra törekszik, hogy fentről becsben tartsák. Nem állítom, hogy minden művész ilyen, s azt sem állítom, hogy minden művész, akit ez vagy az a hatalom kegyel, az nem lehet jó művész. Azt mondom csak, hogy ezt elvárni a művészektől súlyos hiba.

A művészeket kormánypártiakra és ellenzékiekre osztani, ahogy Pósán képviselő úr is teszi, súlyos hiba és egyben önleleplező is. Mert amikor önök pénzt osztanak, akkor arról beszélnek, hogy ha majd a kormány adja a pénzt. Tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr és tisztelt kormány, nem a saját pénzüket osztják, hanem a magyar adófizetők pénzét osztják! Azt a pénzt osztják el, amit megkerestek emberek, amiért dolgoztak mások, és amit persze még nem sikerült ellopniuk. Innen kezdve meg azt kell mondanom, hogy nem azt kell nézni, hogy ez hatalmi kérdés, hogy mert ezt a kormány is támogatja, akkor majd a kormány tudja, hogy hogyan legyen igazgató és hogyan legyen működési rend.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kultúrafinanszírozás működő modelljei bár rendkívül eltérők egymástól Berlintől Los Angelesig és Rómától Stockholmig, de ahol jól működő és hatékony modellek vannak, ott egy dolog mindenképpen jellemző rájuk, az, hogy bár van mögöttük politikai felhatalmazás és politikai döntés, de nincs bennük politikai szempont, és nincs közvetlen politikai befolyás. Éppen ez az, amit államtitkár úr rendkívül gondosan és ügyesen elkerült, de amit őszintébb szavú képviselőtársaink kimondtak: önök politikai okokból akarják ezt a törvényt. Azért akarják ezt a törvényt, hogy dönthessenek az önkormányzati színházakról is. A fővárosban eddig olyan igazgatókinevezési rendszer volt, amelyben alapvetően egy szakmai bizottság tett javaslatot. Abba nem mennék bele, hogy ezt vidéken gyakran hogyan kerülték meg itt, ott meg amott az önök polgármesterei, de a fővárosban Tarlós István kétségkívül nagyon kevés esetben kerülte meg ezt a rendszert; az egyikről már sokat beszéltünk, most nem hoznám újra ide.

De azt kell önöknek mondanom, hogy nem azért kell szakmai alapú finanszírozási rendszer és szakmai alapú vezetőkiválasztási rendszer a színházi életben, mert ez valami liberális csökevény, mert ez biztosítja a liberálisok fölényét.

(22.30)

Jut eszembe, én azért nagyon kínosan érezném magamat, hogy miközben önök kisnyilasozzák a Jobbikot, az a politikus állt egyedül önök mellé ebben a parlamenti vitában, aki biztosan nem kisnyilas. Azt kell mondanom önöknek, képviselőtársaim, hogy lehet látni, hogy csak a Gömbös-féle kultúrharc oldaláról van önöknek támogatása, máshonnan sehonnan.

Visszatérve tehát az alapgondolatra, nem azért kell ilyen finanszírozás, mert ez liberális vagy konzervatív kérdés, mert konzervatív országokban és konzervatív politikusok esetében is ilyen típusú finanszírozási és vezetőkiválasztási rendszerek vannak, hanem azért, mert a művészet nem működhet úgy, a kultúra nem működhet úgy, hogy nincs autonómiája, nincs sokszínűsége, és nem tartják tiszteletben azt, hogy a kultúra nagyon sokfajta gondolatot hozhat a felszínre. A régi NKA-rendszer  úgy értem, az L. Simon államtitkár úr működése előtti NKA-rendszer  egyébként többé-kevésbé így működött. A mostani már csak félig működik így, tekintettel arra, hogy telerakták a kollégiumokat politikai delegáltakkal, de nem véletlen, hogy L. Simon úrnak még ez is túl sok, még ebből is vissza akar venni. (L. Simon László: Hülyeségeket beszélsz!) Láttuk, és ön teljesen világossá tette, hogy ez csak a kezdő lépés, jönnek majd a múzeumok, jön majd az NKA, megy tovább a kultúrharc. De azt kell önöknek mondanom, hogy abban biztosan egyetértünk, hogy a kultúra a nemzet egyik legfontosabb összetartó ereje. (L. Simon László: Hát, igen!)

Amikor önök rátámadnak a természete szerint szabad, kritikus és sokszínű kultúrára, amikor önök gyarmatosítani akarják a kultúrát, akkor legyen világos, hogy a nemzetre támadnak rá, a nemzetet akarják rabságba taszítani. Nem az a hazafi, aki Wass Albertet szaval reggel-este, nem az a hazafi, aki egyébként trianoni nagymagyarkodást csinál. Az a hazafi, aki védi a nemzet értékeit, védi a nemzeti kultúrát. Harcolni fogunk önökkel azért, hogy ne tudják tönkretenni a kultúrát. (Taps a DK, az MSZP és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 453 2019.12.10. 1:02  400-463

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igaza van Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, nem lenne helyes és nem helyes általánosítani a fideszes képviselők és a KDNP-s képviselők  bocsánat, majdnem kifelejtettem!  körében sem. Valóban, nem minden fideszes és KDNP-s képviselő tolvaj. Nem minden fideszes és KDNP-s képviselő akar pártállamot demokrácia helyett. Nem minden fideszes képviselő akar fundamentalista vallási uralmat lelkiismereti szabadság helyett. (Nacsa Lőrinc: Juj!) Nem minden fideszes és KDNP-s képviselő helyezi a saját politikai érdekeit a haza érdekei elé. Nem minden fideszes és KDNP-s képviselő akarja Magyarországot kivezetni Európából, hogy Putyin keblére borulhasson. Nem minden fideszes és KDNP-s képviselő ellensége a kultúrának. Bizonyára vannak ostobák, karrieristák és szervilisek is, de ez nem lesz mentség a holnapi szavazás után. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 6 2020.02.17. 1:58  1-16

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy ön azt mondja, hogy a kormány a súlyán kezeli ezt a problémát. Sajnos, ez a súly az ön súlya a kormányon belül és az egészségpolitika súlya a kormányon belül, amely teljesen súlytalan, és nem a veszély súlyához igazodik. Azt kell mondanom, hogy a kormány intézkedései gyakran elkésettek és gyengék. Magyarországra még mindig vidáman lehet repkedni Kínából, miközben több országban már ezt bölcsen, idejekorán megtiltották, és nagy szerencse, ha Magyarországra valóban nem jut el a koronavírus az önök, egyébként nem különösebben felelős magatartása ellenére, mert a magyar egészségügy jelenleg is válsághelyzetben van, az összeomlás szélén áll. Ha ennek az egészségügynek kéne egy járvánnyal megbirkóznia, akkor tragikus következményei lennének.

(13.20)

Ne felejtsük el azt, hogy Magyarországon ma is több ezren halnak meg kórházi fertőzésben, még az önök statisztikája szerint is rohamosan romlik a helyzet. Tízezer betegre 2013-ban például 19 multirezisztens kórokozó általi fertőzés jutott, 2018-ban már 28, a magyar kórházakban harmadannyi kézfertőtlenítőt használnak, mint az Európai Unióban. Magyarországon több ezer betöltetlen orvosi állás van, és több ezer betöltetlen szakdolgozói állás van. És akkor még rakjuk azt is hozzá, hogy megszüntették a 250 éves központosított tisztiorvosi szolgálatot, valószínűleg ezért van az, hogy ma, mint erről a bizottsági ülésen is meggyőződhettünk, nem ön és nem az ön minisztériuma irányítja a védekezést, hanem a Belügyminisztérium, Pintér belügyminiszter úr; úgy látszik, hogy ott legalább tudnak egy szervezetet működtetni, még ha az egészségügyhöz nem is értenek.

A helyzet tehát veszélyes, mindannyian abban reménykedünk, hogy elkerüli a koronavírus Magyarországot, de ez nem az önök érdeme lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a DK és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 104 2020.02.17. 0:10  103-104

ARATÓ GERGELY (DK): Miután miniszterelnök úr ezek szerint nem vállalja a felelősséget, megvárnám, amíg túlteszi magát a dunaújvárosi sokkon, és személyesen megjelenik. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 73 2020.02.20. 7:44  35-109

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Képviselőtársaim! Minden együttérzésem a vitában részt vevő fideszes képviselőké, különösen a jogi végzettségűeké, hiszen nyilvánvaló módon Orbán Viktor legújabb demagóg politikai kampánya után futnak, és próbálnak ilyen-olyan érveket találni egy olyan intézkedéshez és javaslathoz, amely összesen csak arról szól, hogy önök nem végezték el a házi feladatukat, és most megpróbálják valaki másra rákenni a felelősséget. Több képviselőtársam említette már, de én sem tudok elmenni szótlanul amellett, hogy egy olyan nyilatkozatot vagy törvényjavaslatot sikerült benyújtaniuk, amelyben a kormány kezdeményezésére az Országgyűlés a kormánynak ad feladatokat. Ráadásul olyan feladatokat, amiket a kormány már magától is megígért, hiszen van döntés a börtönférőhelyek bővítéséről. Most már több döntés is van, mert hoztak egyet négy vagy öt évvel ezelőtt, amit nem hajtottak végre, most hoztak egy újabbat, amelyben a belügyminisztert bízták meg, hogy hozzon létre 1500 férőhelyet, nem tudom honnan és hogyan, mert erre nincs részlet, vagy éppen előírták a jogi felülvizsgálatot.

Na de, hát ha előírták már egy januári kormányhatározatban, akkor hol van a javaslat? Ha önök komolyan akarnak foglalkozni a börtönkártérítések ügyével, akkor miért nem hoztak ide egy törvényjavaslatot? Akkor miért nincs előttünk az, hogy önök hogyan módosítanák a saját törvényüket, amit önök fogadtak el annak érdekében, hogy jobban megfeleljen az önök ízlésének ez a helyzet? Hol van a törvényjavaslat? Miért nem került elénk? Miért egy kamu törvényjavaslatot tárgyalunk, amely valójában nem intézkedik a kártérítések megszüntetéséről, s eltolja  szerintem a jogállami elvekkel ellentétesen  a már megítélt büntetések kifizetését? Azt is tudjuk, hogy ez csak néhány ügyet fog érinteni.

Hiszen mi is történik? Elfogadja az Országgyűlés ezt a törvényt, hatályba lép valamikor február végén, március elején, júniusig halasztják el a kifizetést, amelynek visszamenőleges hatálya természetesen nincs, mert nem lehet, ennek következtében a közben hozott ítéletekre vonatkozik. Egyébként 60 nap lenne a határidő, tehát lesz olyan károsultja az ilyen ügyeknek, vagy olyan személy, akinek megítélnek ilyen kártérítést, és nem 60 nap múlva, hanem 82 nap múlva kapja meg.

(13.00)

Gratulálok, ez egy csodálatos eredmény! Ezért érdemes milliárdokat elkölteni nemzeti konzultációra!

Előírják a kormánynak azt, hogy végezze el a feladatát, és hozzon létre börtönférőhelyeket. Hát, ez csodálatos! De hát a kormánynak eddig is ez lett volna dolga. Nem hajtották végre, nem építettek semmit. Valószínűleg nem állt össze az önök oligarcháival az a pénzügyi konstrukció, ahol ők kellően jól járhattak volna, így aztán nem volt jelentkező, börtönférőhely nem épült.

Egyébként valóban csökken a túlzsúfoltság. Tudják, miért csökken? Mert eddig is kiengedték a bűnözőket! 18 ezren voltak börtönben néhány évvel ezelőtt, most már 17 ezer alatt van ez a szám. Ha tényleg az lenne az igazságszolgáltatás hatékonyságának a mérőszáma, Nacsa képviselő úr említette, hogy minél többen ülnek börtönben, annál jobb, bár mindenki, aki ehhez ért, ennek az ellenkezőjét mondja (Nacsa Lőrinc: Nem ezt mondtam!), akkor önök is rossz irányban haladnak a büntetőpolitikában. Én ezt persze nem így gondolom.

Azt kell tehát elmondanom erről a törvényjavaslatról, hogy lényegében ez egy propagandacélú törvényjavaslat, semmi köze nincsen a probléma megoldásához, nincsen köze a börtönkörülményekhez, nincsen köze ahhoz, hogy milyen kártérítéseket fizetnek ki. Persze, azért egy apróságot szeretnék megjegyezni, mert az egy veszélyes precedens, amit éppen Ovádi képviselő úr is tett az imént, hogy ha azokat az ügyvédeket, akik hajlandóak fölvállalni olyan ügyeket, ahol az állammal szemben kell pereskedni, pellengérre állítjuk és zugügyvédnek nevezzük, akkor ez ahhoz is vezet  és értjük, hogy ez a javaslat egyik célja , hogy ne merjen ügyvéd felvállalni olyan ügyet, amiben egyébként az önök túlhatalmával szemben kell föllépni, ne merjen ügyvéd felvállalni ügyet, ahol az állammal szemben kell.

És itt persze, őszintén szólva, nem a bűnözők érdekelnek engem (Nacsa Lőrinc: Czeglédy Csaba is bűnöző!), de érdekelnek a munkaügyi perek, érdekelnek azok a perek, amik az adatnyilvánosságról szólnak, érdekelnek azok a perek, amik arról szólnak, hogy egyébként ki lehete rakni embereket hatósági döntésekkel. Önök ettől akarják elvenni a kedvét az ügyvédeknek, hogy elvállaljanak ilyen ügyeket. Szerencsére azt látom, hogy sok olyan ügyvéd van, aki az esküjéhez hűen vállalja a törvényes feladatok szerinti képviseletet. És Ovádi képviselő úrnak van képe azt állítani, hogy egyébként minden rendben van a börtönökben, és ezért aztán ezek a perek alaptalanok!

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök által hozott jogszabály arról szól, hogy akkor jár kártérítés, ha nem tartják be a kormány által hozott szabályokat. Akik kártérítést kapnak, azok azért kapnak kártérítést, mert az önök által működtetett büntetés-végrehajtási rendszer az önök saját szabályait nem képes betartani.

Végül, ami az áldozatok kárpótlását illeti, itt valóban nagyon súlyos a helyzet. Hogyha önök arra nyújtanának be törvényjavaslatot, hogy egyszerűbbé és könnyebbé váljon az áldozatok kárpótlása, akár a bűnelkövetők rovására is, akkor ezt tudnánk támogatni, sőt örömmel támogatnánk. De erről szó nincsen, sem ebben a javaslatban, sem az eddig összehozott kormányzati ötletelésben. Sőt, az a helyzet, hogy egyébként pont ezekből a kárpótlási összegekből jutott eddig az önök által az előző törvénybe helyesen beleírt szabály alapján első helyen, pontosabban második helyen kedvezményezett áldozatok számára.

Tényleg fontos önöknek az áldozatok kárpótlása? Helyes! Akkor ne propagandakampányt csináljanak, ne nemzeti konzultációt csináljanak, hanem hozzanak létre olyan jogi eszközöket és pénzügyi eszközöket, amelyek például megelőlegezik az áldozatok kárpótlását, amik lehetővé teszik, hogy az áldozatok igényét akkor is ki lehessen elégíteni, hogyha az elkövetőnek nincsen vagyona, vagy ha  mint Simonka képviselő úr  ezt a vagyont gondosan eldugja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán ennek a vitának az abszurditását mutatja az, hogy a KDNP és a Mi Hazánk sikeresen közös platformra jutott abban, hogy ki kell lépni az emberi jogok európai egyezményéből. A képviselő asszony nem folytatta a teljes felsorolást, mert Oroszország és Törökország mellett még Belorussziát is megemlíthette volna, mint olyan élenjáró európai demokráciát, ahol egyébként nem tartják érvényesnek az emberi jogok európai egyezményét.

Szeretnénk világossá tenni, és ez ennek a politikai kampánynak az egyik célja, hogy egyébként az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozás, a strasbourgi bíróság hatókörének elismerése az Európai Unió által is vizsgált jogállami követelmény. Amikor önök el akarják venni a magyar emberek jogait azzal, hogy kilépnek ebből az egyezményből, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy megtagadják az Európai Unió alapértékeit is, és elő akarják készíteni azt, hogy ha a politikai érdekük ezt kívánja, akkor kivezessék Magyarországot az Európai Unióból. Ez a Mi Hazánktól nem meglepő, a KDNP-től újdonság, de onnan sem meglepő. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 48 2020.02.24. 3:06  47-53

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Módomban áll ott folytatni, ahol Hiller miniszter úr befejezte, aki elmondta, hogy szakmailag miért szánalmas az önök által benyújtott Nemzeti alaptanterv. Én beszélgetnék egy kicsit arról önökkel, hogy mi a viszonya önöknek a szakemberekhez, a pedagógusukhoz és a szakmához, merthogy az elmúlt napokban sorra tiltakoznak a NAT tervezete ellen a különböző szakmai szervezetek és ezzel foglalkozó tekintélyes szakemberek. Nem lesz időm fölolvasni a teljes listát, az interpelláció szövegében szerepel, de kifejezte egyet nem értését többek között a Civil Közoktatási Platform (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Ó!), a Történelemtanárok Egylete (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.), a Magyartanárok Egyesülete, a Magyar Pedagógiai Társaság, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Szépírók Társasága, a Fiatal Írók Szövetsége, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, a Pécsi Janus Pannonius Gimnázium, a kőbányai Szent László Gimnázium, a miskolci Herman Ottó Gimnázium pedagógusai, a Berzsenyi Gimnázium, az Apáczai, a Trefort pedagógusai és szakmai közösségei, a kolozsvári egyetem Magyar Irodalomtudományi Intézete  fideszes képviselőtársaim, most hujjogjanak , az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet Intézeti Tanácsa, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium magyartanári munkaközössége, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ Szombathelyről (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiban.), az ELTE Bolyai Gimnázium  Szombathely  magyartanári munkaközössége, az Eszterházy Károly Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, a Miskolci Egyetem BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, a Pécsi Tudományegyetem BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, még a kormány által létrehozott falszervezet, a Nemzeti Pedagógus Kar szerint is kockázatos a módosított NAT bevezetése.

A szakmai érveket nem ismételném el, inkább arra térnék rá, hogy mi volt erre a kormány válasza. Miután súlyosan hibázott  hiszen nem folytatott erről a NAT-ról érdemi társadalmi vitát, mert amiről folytatott, az egy egészen más NAT volt , mi volt a kormány válasza? Rétvári államtitkár úr sorosozni kezdett, Bayer Zsolt, a Fidesz ökle szerencsétlen pájdágógosz néniről kezdett el értekezni, de volt olyan érdemes kormánypárti publicista is, aki egyenesen szabadkőműves összeesküvést lát a tiltakozás mögött.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, válaszoljon: ön szerint minek kell nevezni azokat a pedagógusokat és szakembereket, akik tiltakoznak az elhibázott és gyermekellenes Nemzeti alaptanterv ellen? A) Soros-ügynök? B) Szerencsétlen pájdágógosz nénik? C) Szabadkőműves összeesküvők?

Önök komolyan gondolják azt, hogy a XXI. században pont fasiszta és nyilasbarát, antiszemita írók munkásságának megismertetésére… (Az elnök kikapcsolja Arató Gergely mikrofonját.  Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 52 2020.02.24. 1:10  47-53

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a helyzet, hogy én ugyan sokkal kevésbé elegáns iskolában tanítottam és érettségiztettem annak idején, mint ahova ön járt, de egy olyan történelemfeleletért, amelyben csak győztes csatákból áll a magyar történelem, önt abban az iskolában is megbuktatták volna történelemből. (Taps a DK és a Párbeszéd soraiban.) Egyébiránt azt tudom mondani, hogy sem nemzettudat, sem nemzeti összetartozás, sem közös magyar jövő nem épülhet hazugságokra, és nem épülhet propagandára. Kétségkívül azokat a nemzeti alaptanterveket is bírálták, amiket mi dolgoztunk ki, csak az volt a különbség, hogy akkor mi leültünk és lefolytattuk a szakmai vitákat. Nekem magamnak volt szerencsém államtitkárként számos ilyen vitában részt venni. És nem minősítettem se Soros-ügynöknek, se Fidesz-ügynöknek azt, aki mást gondolt.

Nem az a hazafi, államtitkár úr, aki több lózungot tud mondani, hanem az, aki tesz ezért az országért és az ebben az országban élő gyerekeknek a jövőjéért. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.) Ja, és nem fogadom el a választ természetesen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 143 2020.02.24. 0:11  142-143

ARATÓ GERGELY (DK): Miután a miniszterelnök úrnak előbb-utóbb vállalnia kell a felelősséget, inkább megvárom. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 224 2020.02.24. 6:05  201-228

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lenyűgözve hallgatom azt, hogy fideszes képviselőtársaim mennyire jónak és zseniálisnak tartják azt a megoldást, amelyet 2016-ban választottak (Dr. Völner Pál: Szükségesnek!), és micsoda meglepetésként érte őket az, hogy ha megnyitnak egy jogi lehetőséget, amely ugyan alacsonyabb kártérítési összeggel, de magyar bíróság előtt egyszerűen hozzáférhetővé teszi ezeket a típusú kárpótlásokat, akkor lesznek, akik ezzel élni fognak, sőt még ügyvédet is fognak fogadni. Elképesztő! Egy olyan fokú előrelátást igényelt volna ezt előre látni, amit az önök kormányáról valóban senki nem tételez fel. De azért annyira ne legyenek magukra büszkék, és most, amikor, ha jól értem, azon gondolkoznak…, bár ezt továbbra sem látjuk, ezt elmondtam az általános vitában is, és vártam, hogy majd a módosító indítványok talán kezelik ezt, és itt a bizottsági jelentés vitájában lesz mód róla beszélni, hogy akkor tulajdonképpen milyen más jogi megoldásuk van, akkor azt látjuk, hogy nincsen más jogi megoldásuk, vagy legalábbis még nem terjesztették be, lehet, hogy majd lesz, akkor nem tudom, hogy mi szükség van erre a törvényjavaslatra.

Mindenesetre mégiscsak az a helyzet, hogy most persze lehet azt mondani, hogy megszüntetik ezt a magyar jogszabályt, és akkor pontosan ugyanaz fog történni, ami a 2016 előtti helyzet volt: akkor ismét el fogják ítélni a magyar államot Strasbourgban, és persze az egy megoldás, amit Vejkey úr mond, hogy lépjünk ki az Emberi Jogi Bíróság hatóköre alól meg az emberi jogi egyezményből, meg lényegében ezzel együtt az EU-ból is, de szerintem ezt a magyarok többsége nem támogatja. Talán erről kellene nemzeti konzultációt rendezniük, ha már kíváncsiak az emberek véleményére, hogy akarjáke egyébként az emberek azt, hogy megvédje Strasbourg és az Európai Unió a jogaikat, vagy rábízzák önökre, és bíznak abban, hogy majd önök megvédik az emberek jogait, mert ebben nem túl sok sikert értek el a strasbourgi ítéletek alapján.

(18.10)

Szóval, visszatérve a dolog lényegére: most persze lehet ezzel játszani, be lehet adni egy másik trükkös megoldást, hátha az működik, vagy éppenséggel meg lehet próbálni kibújni Strasbourg hatálya alól. Most mondom, hogy egyik sem lesz hosszú távon járható, és majd itt fogunk ülni három-négy év múlva, önök lesznek majd remélhetően ellenzékben, és arról fogunk beszélni, hogy hogyan kezeljük azt a helyzetet, amit ez a rossz döntés előidézett. Miközben van a problémának egy pofonegyszerű megoldása: nem az ENSZ, nem az Európa Tanács, nem az Európai Unió, nem Soros György, nem a gyíklények, nem a marslakók és nem a szabadkőműves-összeesküvés írta elő azt, hogy milyen viszonyoknak kell lenni a magyar börtönökben. Egy igazságügyi minisztériumi rendelet szabályozza azt, hogy hogyan kell kialakítani a börtönöket, mennyi férőhelyet kell biztosítani. Perelni akkor lehet, ha önök, azaz a magyar állam nem tartja be azokat a szabályokat, amiket a magyar állam hozott.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a problémának az a megoldása, hogy be kell tartani a saját szabályaikat. Ha olyan büntetőpolitikát visznek  most ne vitassuk meg , aminek lényege az, hogy minél többen legyenek börtönben, akkor ehhez a büntetőpolitikához ki kell alakítani megfelelő mennyiségű börtönt is. Önök erre voltak képtelenek, az elmúlt négy évben biztosan. Hoztak erről egy határozatot, amit nem teljesítettek. Tehát nem tartják be a saját jogszabályukat, nem tartják be a saját határozatukat, és ezek után jönnek ide panaszkodni, hogy emiatt problémák vannak, gondok vannak.

És ugyanazt a kérdést föl kell tennem, amit föltettek már itt ellenzéki képviselőtársaim is. Azt bele lehet írni egy törvénybe  mert a Magyar Közlöny elbírja, sok más hülyeséget is írtak már bele az utóbbi években , hogy szeptemberre száz százalékra kell csökkenteni a kihasználtságot. Először is ez átlagos kihasználtság, ami azt jelenti, hogy ettől még lesz olyan büntetés-végrehajtási intézet  ha az országos átlag száz , ahol jóval száz fölött lesz a kihasználtság, hiszen ma is a 110 százaléknál van 140-150 százalékos kihasználtságon működő intézet is. Tehát ezt le lehet írni, de tekintsünk el ettől.

Tudjuk, megbeszéltük, önök is bevallják, hogy ehhez legalább 1500 új börtönférőhelyet kellene létrehozni. És nem látjuk, hogy ennek mi a megoldása. Mert nyilvánvaló módon ideiglenes elhelyezést nem lehet érdemben létrehozni. A börtön tipikusan nem egy olyan intézmény, amit egyébként szakmailag korrekt módon ki lehet alakítani ideiglenes elhelyezésben. Már bocsánat, de ezek a hétpróbás bűnözők nem olyanok, mint a menedékkérő családok meg gyerekek, akiket be lehet zárni egy szögesdrót mögé a határon. Ott komoly őrzésre van szükség, komoly biztonsági létesítményekre. Egy ilyen ideiglenes gányolás nemcsak azt a veszélyt jelenti, hogy szökések lesznek és börtönlázadások lesznek, de az egyébként amúgy is rendkívül túlterhelt büntetés-végrehajtásban szolgáló állományt is további rendkívül nagy tehernek teszi ki úgy, hogy ma is egyébként a rossz bérek és a rossz munkakörülmények közötti…  1200-an hiányoznak a büntetés-végrehajtásból, nem kérdés, hogy ha itt új börtönférőhelyek jönnek létre, akkor ez a hiány nem csökkenni, hanem növekedni fog.

Tehát magyarán szólva, egyetlen tisztességes megoldás van, az, hogy legalább a saját szabályaikat tartsák be, de ez nyilvánvaló módon szeptemberig nem elérhető normális módon úgy, hogy ez ne jelentsen egyébként nagyobb veszélyt a társadalomra, és ne jelentsen elviselhetetlen körülményeket a büntetés-végrehajtásban dolgozók számára.

És még egy megoldás van, ezt fölvetettük a vitában, és önök nem mondják meg, hogy ez miért nem igaz, mert ha nem tudnak börtönt építeni, de előírják, hogy csökkenteni kell a zsúfoltságot, az csak egy módon lehetséges: hogy bűnözőket engednek szabadon. Válaszoljanak arra, hogy kit, miért, hogyan akarnak szabadon engedni annak következtében, hogy a saját ostoba politikájuk következményeitől megmeneküljenek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 40 2020.02.25. 7:20  29-45

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön a megszokott lózungokkal kezdte, amelyek arról szóltak, hogy az államigazgatásban is 2010 előtt minden szörnyű volt, 2010 után pedig minden tökéletes, miközben érdemdús polgármesterként ön is jól tudja, hogy 2010 előtt a közigazgatási ügyek jelentős részét az önkormányzati hivatalok intézték. Már csak ezért sem lehet önmagában a kormányváltástól ilyen csodálatos eredményt várni. S abban is bizonyos vagyok, hogy mint azóta a közigazgatásban is eltöltött, egyébként nagy tekintélyű vezető azt is tudja, hogy a jelenlegi közigazgatási rendszer sem a mosoly országa, ott sem minden tökéletes. S hogy fogalmazzak nagyon finoman: az, hogy 2010 előtt minden a hivatal kedvéért volt, azóta viszont minden az ügyfelek kedvéért van, finoman szólva sem állja meg a helyét. Éppen ez a törvényjavaslat mutatja azt, hogy pont az ügyfél szempontja az, ami a legkevesebbet számít önöknek akkor, amikor a közigazgatás rendszeréről van szó.

Az, hogy mennyire átgondolt, szisztematikus, módszeres és kiszámítható ez a fejlesztés, a közigazgatás átalakítása, éppen ez a példa kiválóan mutatja. Ha emlékeznek, idehoztak a parlament elé egy olyan törvényjavaslatot valamikor decemberben, akkor is rövid határidőkkel és érdemi előkészítés, szakmai egyeztetés, érdemi indoklás és hatástanulmány nélkül, amivel egy csomó helyen belenyúltak a közigazgatási rendszerbe, és ezen túl is foglalkoztak mindennel a munkaügyi bírói ág megszüntetésétől a bírók béremelésén keresztül egészen valóban a közigazgatás ügyeiig, majd ez a törvény még hatályba se lépett, de máris megérkeznek a következő törvényjavaslattal, amelyben azt a törvényjavaslatot kiegészítik. Ezek a problémák decemberben nem léteztek? A karácsonyi szünet alatt jelentek meg az eljárásokkal kapcsolatos problémák? Akkor kezdtek el sorban állni a kormányhivatalokban az ügyfelek, hogy ilyen vagy olyan változtatást akarnak?

Nyilvánvalóan nem erről van szó, hanem arról, hogy ötletszerűen, kapkodva, tűzoltó jelleggel zajlik a közigazgatás átszervezése. Miközben ha van olyan rendszere a társadalomnak  talán az oktatáson kívül , amely nagyon rosszul bírja ezt a típusú kapkodó átalakítást és átszervezést, az pont a közigazgatás rendszere. Egyszerűen a közigazgatás ethosza is azt követelné meg, hogy kiszámítható módon, hosszú távon, tartósan történjenek a változások. Ez szolgálja elsősorban az ügyfelek érdekét, ebből lesz minőségi munka, és ez teszi kiszámíthatóvá az ügyét intézni akaró vagy jogkereső államtitkár…  államtitkár? államtitkároknak is persze fontos, de én most állampolgárokra gondoltam , tehát állampolgárok számára is azt, hogy tudják, hogyan működik a közigazgatás, és mikor milyen ügyükben hova kell fordulni.

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak, miközben érzékeljük, hogy számos ponton jó szándékkal kíván megoldani bizonyos problémákat, van egy sor súlyos problémája. Először is nem derül ki, és erre sajnos az expozéból sem kaptunk érdemi választ, hogy mi indokolja a sürgősséget, ezt a statáriális tárgyalást, hogy hétfőre benyújtották a törvényjavaslatot, kedden tárgyaljuk, vasárnap hatályba lép. Mi teszi ezt indokolttá, mi ebben ennyire sürgős? Mi az, amit nem lehetett volna már decemberben is az Országgyűlés elé hozni, vagy mi az, ami nem érne rá április 1-jén hatályba lépni?

Az sem világos pontosan, bár ebben az államtitkári expozé adott némi eligazítást, hogy mik a törvényjavaslat céljai. Az indoklásból, amit rendkívül szűkre szabottan sikerült megfogalmazni, ez sem derült ki, bár az expozé alapján most már egy kicsit világosabban látunk.

Nyilvánvalóan kritikus pontja ennek a törvényjavaslatnak az, amelyik a bíróság hatáskörébe utalja a kapcsolattartással kapcsolatos ügyek elrendezését. Itt államtitkár úr elmondta az érvek egyik részét, amelyek e mellett a megoldás mellett szólnak, hogy ez egy gyorsabb, egyszerűbb eljárást tesz lehetővé. Ugyanakkor más oldalról kikapcsolja a gyámhatóságokat ebből az eljárásból, azt a szakértelmet és helyismeretet, ami a gyámhatóságokban megvan és a bíróságokban nincs meg, és innen kezdve ezeknek az ügyekben az elrendezésében nem lehet igénybe venni. Nem tudjuk, hogy pontosan hány ügyről van szó, nem tudjuk, hogy ez milyen terheléscsökkenést okoz a gyámhatóságoknál, és nem tudjuk, hogy milyen terhelésnövekedést okoz a bíróságoknál. Nem tudjuk azt, hogy milyen módon fogják a bíróságok elbírálni ezeket az ügyeket a gyámhatóság előzetes eljárása nélkül, tulajdonképpen hogyan fog ez a dolog történni.

Nem lehet kijelenteni, hogy ez egy káros változás, azt lehet kijelenteni határozottan, hogy nem tudjuk, milyen hatása lesz, mert nem végezte el a kormány a házi feladatát. Nem megfelelő előkészítés és egyeztetés után hozta ide ezt a javaslatot, nem adott megfelelő indoklást, és nem mérte föl ennek a javaslatnak a hatásait. Él az ember azzal a gyanúperrel is, hogy esetleg arról van szó, amit képviselőtársam már említett, hogy az elhibázott közszolgálati jogviszonyváltozás után  tudják, ez volt az, amikor elmondtuk itt a parlamentben is, hogy súlyos hatása lesz annak, hogy el akarják vonni a közigazgatásban dolgozók számos jogát egy bizonytalan béremelés ígérete mellett; sajnos igazunk volt, sajnos az derült ki, hogy több ezer jó szakember hagyta el a közigazgatást e döntések következtében , tehát élünk azzal a gyanúperrel, hogy egyszerűen arról van szó, hogy a kormányzat mivel nem képes biztosítani a megfelelő szakképzett munkaerőt a közigazgatás területén, és azt is tudjuk, hogy a gyámhatóságok ebből a szempontból különösen kritikus helyzetben vannak, szeretné a feladatot áttolni a bíróságokra.

De nem tudjuk, hogy a bíróságok ehhez mit szólnak, nem tudjuk azt, hogy ott megvane erre a kapacitás, és éppenséggel a bíróságok sem arról híresek, hogy ott gyorsan és hatékonyan tudnak elrendezni ügyeket, vagy hogy ott fölösleges kapacitás lenne.

Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy a javaslat számos szakmai elemében támogatható és pozitív elemeket is tartalmaz. Mindenképpen ilyen a költségfeljegyzési jog kiterjesztése a kapcsolattartás végrehajtására vonatkozó eljárásokra, ilyen a keresetlevél beadására vonatkozó szabályok egyszerűsítése vagy egyáltalán a kapcsolattartás szabályainak megszegésére vonatkozó eljárással kapcsolatos részletszabályok. Ezek a mi szakmai álláspontunk szerint is jól kidolgozott és támogatható javaslatok lennének.

Ugyanakkor összességében mégiscsak azt tudom mondani, hogy mivel nem megfelelő egyeztetés után, a hatások bemutatása nélkül, rohamtempóban került ide ez a javaslat, a támogatható elemei ellenére sem fogjuk tudni ezt a Demokratikus Koalíció nevében elfogadni. Sajnáljuk, mert ez egy olyan ügy, amiben ha megfelelő időt szán az előkészítésre a kormány, akkor létrejöhetett volna egy széles szakmai és politikai konszenzus is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 119 2020.02.25. 10:11  108-127

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy ez alkalommal nemcsak a kormányzat törvényjavaslatának szándékaival tudunk egyetérteni, hanem alapvetően támogatjuk azt az utat is, amelyiken elindult a kormányzat ebben az ügyben.Azt gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat egy fontos társadalmi cél megvalósítását alapvetően jó eszközökkel képzeli el, ezért kérem, hogy a további észrevételeimet ennek a figyelembevételével fogadják, kimondottan mint a közös cél megvalósításának érdekében tett javaslatokat, és ez alkalommal elsősorban ne mint kritikát, van erre bőven más alkalom.

Először is, azzal szeretném kezdeni, hogy miközben alapvetően egyetértünk ezekkel a változtatásokkal, eközben azért jeleznünk kell azt, hogy ez csak egy része a probléma kezelésének. Hozzáteszem, ezt maga a kormány is tudja, hiszen 2019 márciusában fogadott el egy olyan kormányhatározatot, amelyik széles körben határozta meg a kormányzati szervek feladatait az emberkereskedelem kapcsán, az emberi erőforrások minisztere, a belügyminiszter, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, az igazságügy-miniszter is kapott feladatokat. Ezeknek a határideje 2019. július 1-je volt. Mi nem találtuk nyomát, hogy mi valósult meg ezekből a kormányzati elhatározásokból, miközben ebben a kormányhatározatban olyan nagyon fontos ügyekről döntött a kormány, és olyan fontos ügyekben adott feladatot az egyes minisztériumoknak, mint a prevenció, a megelőzés, a tájékoztatás. Hiszen mindannyian egyetértünk nyilván abban, hogy az emberkereskedelem vagy éppen a gyermekeket érintő prostitúció esetében a legfontosabb feladatunk mégiscsak az, hogy megelőzzük az ilyen helyzetek kialakulását. A legfontosabb az lenne, hogy megvédjük a gyermekeinket attól, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek.

De szintén nincsen információ arról, hogy mi valósult meg a védett szállások létrehozásából, a menekítő buszok létrehozásából, azokból a technikákból, amelyek arra vonatkoznának, hogy ha önként ki akar lépni egy ilyen helyzetből valaki, akkor ehhez utat, segítséget kapjon. Tudjuk, hogy vannak olyan civil szervezetek és egyházi szervezetek, akik eredményesen működnek ezen a területen, de nem látjuk azt, hogy a kormányzati oldalon történne igazán komoly lépés ennek az érdekében azért, hogy azok, akik ezt az életformát fel akarják adni, azok megfelelő segítséget és védelmet kapjanak. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy itt olyan kiszolgáltatott helyzetek vannak, ahol komoly kockázatok érhetik azt, aki akár egy gyermekprostitúciós helyzetből el akar menekülni.

Szintén hiányzik, és nem látjuk elég erősnek a szakemberek felkészítését, akár a gyermekvédelmi szakemberekét, akár a pedagógusokét, akár a rendőrökét vagy éppen az igazságszolgáltatásban dolgozókét. Nagyon fontos lenne, hogy ezek az emberek úgy kezeljenek egy ilyen helyzetet, úgy tudjanak hozzáállni egy ilyen cselekmény áldozatává vált gyermekhez vagy fiatalhoz, hogy ez szakszerű legyen, és segítőkész legyen. Ezért kérjük azt, hogy a kormány e mellett a jogszabályalkotás mellett fordítson nagy figyelmet ezekre a további feladatokra is, ebben az ügyben is tegyen meg mindent költségvetési forrásokkal és szakmai munkával, akár a szükséges további jogszabály-módosítással annak érdekében, hogy a prevenció, a reintegráció, a szakszerű kezelés területén is további lépésekre kerüljön sor.

Visszatérve a konkrét törvényjavaslatra, talán jogdogmatikai szempontból vitatható az, hogy a gyermekprostitúció egész jelensége kezelhetőe az emberkereskedelem gondolatkörében, az emberkereskedelemmel kapcsolatban, még akkor is, ha Kovács Zoltán képviselő úrnak az az érvelése, amelyben azt mondja, hogy nagyon hasonló bűncselekményekről van szó, és nagyon hasonló szituációkról, ezt részben megalapozza, de azt hiszem, hogy ez nem fontos, vagy ez nem lényeges. A lényeges az, hogy a konkrét intézkedések mire irányulnak.

Mi úgy látjuk, hogy ezek a konkrét intézkedések alapvetően a gyermekprostitúció tekintetében helyes irányúak, hiszen áldozatként kezelik azokat, akik ebbe a folyamatba bekerülnek, és arra tesz intézkedéseket, hogy hogyan lehet egyrészt az ő védelmüket erősíteni, másrészt pedig azoknak, akik hasznot húznak a gyermekprostitúcióból…  és legyen világos, itt ne legyenek romantikus képeink, néha lehet olvasni ilyen cikkeket, a prostitúció mindig a nők és adott esetben férfiak kizsákmányolásáról, valamilyen módon való kihasználásáról és függésben tartásáról szól.

Itt áldozatokról beszélünk, és arról beszélünk, hogy ezeknek az áldozatoknak hogyan lehet segíteni, és még inkább így van ez a gyermekkorúak esetében. Teljesen világos, és egyetértünk avval a kormányzati szándékkal, hogy az ő esetükben nem a büntetés a megoldás, hanem a megoldás a fokozott védelem. Azoknak az esetében, akik viszont hasznot húznak ebből a helyzetből, hiszen minden alkalommal vannak olyan emberek direkt vagy közvetett módon, akik haszonélvezői ezeknek a helyzeteknek, az ő esetükben viszont indokoltnak látjuk a szigorúbb büntetőjogi szankciót, és támogatjuk azt, hogy egyértelműbb legyen a jogi szabályozás ezen a területen.

Mi az, amiben még átgondolásra javasoljuk a törvényjavaslatot? Alapvetően két dolgot szeretnék említeni. Ezek közül a fontosabb az, hogy a törvényjavaslat úgy rendelkezik, egyébként helyesen, hogy a gyermekprostitúcióban érintett áldozatokat azonnal kiemelt gyermekjogi védelembe kell helyezni. Ezzel egyetértünk, nagyon fontos, hogy abban az időszakban, amíg lefolyik a gyámhatósági eljárás, az alatt is kiemelésre kerüljenek abból a környezetből, ahol őket kizsákmányolják. Amivel nem értünk egyet, az az a megoldás, ahol a speciális gyermekotthonok feladatává teszi a kormány ezt a típusú ellátást.

A speciális gyermekotthon egy alapvetően más célokra létrehozott, hosszú távú elhelyezést szolgáló intézményrendszer. Lehet, hogy lesznek majd olyanok, akiknek valóban a speciális gyermekotthonban való elhelyezése lesz indokolt, de nem feltétlenül mindenki olyan, aki egyébként bekerül ebbe a rendszerbe, akit a rendőr  aki ráadásul nem gyermekvédelmi szakember  behoz az utcáról, mondjuk, az egyszerűség kedvéért így, ő nem fogja tudni megítélni, hogy neki milyen különleges gondoskodásra van szüksége. Ráadásul a speciális gyermekotthoni rendszer súlyos nehézségekkel és kihívásokkal küzd. Szakemberhiány van, intézményhiány van. Engedjék meg, hogy röviden ideidézzem azt, hogy Fóton éppen egy speciális gyermekotthont szüntetnek meg önök, és onnan költöztetik ki a lakókat. Tehát nem rendelkezik ma a speciális… (Nacsa Lőrinc: Miről beszél?) Próbálom Nacsa képviselő úrnak is elmagyarázni, mert láthatóan nem érti. Tehát ma a speciális gyermekotthoni hálózat sem szakmailag, sem férőhelyekben nincs felkészülve arra, hogy befogadja ezeket a gyermekeket.

Indokoltabb lenne egy különös, speciális, valóban egy másfajta gyermekotthoni rendszer kialakítása erre a célra, egy csak erre a célra szolgáló átmeneti gyermekotthon formának a megteremtése, ahol megfelelő szakmai segítséget kapnak. Hozzáteszem, ugye, az áldozat voltuk miatt nagyon gyakran pszichológiai, orvosi és egyéb ellátásra, támogatásra van szükségük ezeknek a fiatal- és gyermekkorúaknak. Tehát egy olyan intézményhálózatra van szükség, amelyik csak velük foglalkozik.

Azt sajnos nem tudjuk meg az előterjesztésből, hogy hány gyermekre számítanak, mennyiről tudnak, milyen kapacitásra van szükség, de azt gondoljuk, hogy létrehozható viszonylag gyorsan ez a kapacitás, hozzáteszem, akár az állami rendszerben, akár az egyházi és civil szervezetek segítségével.

Tehát javasoljuk azt, és erre fogunk módosító indítványt tenni, hogy fontolja meg a kormánytöbbség azt, hogy ne a speciális gyerekotthonokat, hanem egy újonnan létrehozott átmeneti gyermekotthon formát bízzon meg avval, hogy ezt a típusú ideiglenes ellátást biztosítsa addig, amíg egyébként 60 napon belül le nem zajlik a gyámhatósági eljárás.

A másik javaslat, de ebben lehet, hogy félreértés van, és ha államtitkár úr megnyugtat, akkor én azt is örömmel veszem tudomásul. Mi úgy értékeljük, hogy miközben a szabálysértési törvény 172. §-ában dekriminalizálja a fiatalkorúak esetében a felajánlkozást a törvényjavaslat, ilyen módon lehetővé teszi azt, hogy más módon kezelje a rendszer az áldozatokat, eközben a 184. §-ban, ha mi jól értjük, védett övezet tekintetében megmarad a kriminalizálás, miközben, ha áldozatnak tekintjük ezeket a személyeket, akkor nyilván nem a saját választásuk az, hogy védett övezetben kínálkoznak föl vagy azon kívül. Kérem, hogy államtitkár úr nyugtasson meg, hogy tévedek, vagy ha nem tévedek, akkor legyen partner abban, hogy ebben a paragrafusban is megoldást találjunk erre a fajta ellentmondásra.

Tisztelt Ház! Összefoglalóan tehát azt tudom elmondani, hogy a javaslat alapvető koncepciójával egyetértünk, alapvetően támogatni tudjuk mind azt, hogy a gyermekprostitúció és az emberkereskedelem áldozatai számára erősebb védelmet, az elkövetői számára pedig súlyosabb és egyértelműbben kiszabható büntetőjogi szankciókat határoz meg a törvényjavaslat. Ugyanakkor azt kérjük a kormánytól, hogy legyen partner abban, hogy a gyermekvédelmi rendszerben megfelelő helyet találjunk erre a feladatra, és hogy legyen ugyanilyen aktív a prevenció, a megelőzés, a képzés és a tájékoztatás területén is, mint ahogy a büntetőjogi szankciók és a jogrendszer esetében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(15.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 210 2020.02.25. 3:19  199-222

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Molnár Gyula képviselőtársam azt elfelejtette, hogy valaki nem lehet diploma nélkül helyettes államtitkár, de ha mégis szeretnénk, akkor megváltoztatjuk a törvényt. (Molnár Gyula közbeszólása.) Bocsánat, értem, rendben van.Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy körülbelül ugyanígy tudom folytatni. Volt egy önkormányzati választás október 13-án. Akik azon elindultak, tudták, hogy mik a játékszabályok, mik az összeférhetetlenségi szabályok, mit lehet, mit nem lehet. Na de, ha Győrben Borkai úrnak le kell mondania bizonyos sajátos kirándulásai okán, és a Fidesz pont olyan jelöltet talál, aki egyébként kiváló kardiológusként azt gondolja, hogy ő ráér félállásban is polgármester lenni, és egyébként megtartja a munkáját… Megjegyzem azt a munkáját, amiben kiválóan teljesít, valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha ott marad kardiológusként. De ő mind a kettőt szeretné csinálni, hát, semmi gond, belematatunk egy kicsit a törvénybe.

(18.10)

Valamelyik önkormányzati képviselőt vagy külsős bizottsági tagot szeretnék kinevezni ide-oda állami céghez, hát, akkor semmi baj, kicsit belematatunk a törvénybe. Az ellenzéki polgármestereket meg alpolgármestereket persze piszkáljuk azért, mert ezer éve létező hagyomány és egyébként a Belügyminisztérium korábbi állásfoglalása, már a Pintér-féle Belügyminisztérium korábbi állásfoglalása alapján részt vesznek az önkormányzati cégeknek az igazgatóságában és felügyelőbizottságában, ahol egyébként nyilvánvalóan egyértelműen önkormányzati érdekeket képviselnek, ne törődjünk ezzel; na de, hát hogyha itt valamit a haverokkal el kell rendezni, akkor itt hozunk egy törvénymódosítást.

Mi van még? Ja, igen, el ne felejtsem: nem sikerült összeállítani a listát, nem az az eredmény lett, mint amit gondoltak, elfogytak a bevethető képviselők, nem nyertek elég egyénit, van ilyen, mert az ellenzék nyert, erre nem számíthattak előre, én ezt megértem; semmi baj, írjuk át a szabályokat, akkor lehessen úgy, hogy tilitolizzunk, hogy valaki lemond a listáról, aztán ha később meggondolja magát, akkor mégis visszaülhessen a listára, akkor majd ott lecseréljük, mindezt visszamenőleg természetesen, tehát arra is vonatkozik, aki már lemondott. Most én nyilván nem vagyok kellően művelt, az előterjesztő képviselő biztos meg tudja mondani, hogy név szerint hogy hívják ezt a szerencsést, akinek a kedvéért belematatnak a törvénybe. (Böröcz László: Arató Gergely!) Nem, ezt az örömöt nem szerzem meg önnek, hogy lemondjak (Derültség az ellenzék soraiban.), különösen azért, mert az országgyűlési képviselőkre még nem vonatkozik ez a szabály, úgyhogy nem. (Nacsa Lőrinc: Gréczy Zsolt! Gréczy Zsolt!  Az elnök csenget.) De ha majd lesz olyan, amikor lesz olyan képviselőtársunk bizonyára, aki lemond, és aztán vissza szeretne ülni, akkor nyilván lesz törvénymódosítás is hozzá, már persze ha fideszes.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, tényleg azt tudom önöknek mondani, hogy tehetnénk úgy, minthogyha komolyan lehetne venni ezt a törvényjavaslatot, mintha ez tényleg arról szólna, hogy valami iszonyatos problémát szeretnének orvosolni, mert sorba állnak az emberek a városháza előtt, és sírnak (Derültség az ellenzék soraiban.), hogy valamelyik fideszes képviselő még beülhessen még egy igazgatótanácsba valahol, de nyilván nem így van, ennek a törvényalkotásnak a célja különböző fideszes kollégák szociális problémáinak a kezelése. Én mindezt értem, együtt is érzek velük, de azért azt ne várják már, hogy ezt így meg is szavazzuk! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 10 2020.03.02. 5:14  9-12

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a napirend előtti felszólalásom konkrét tárgyára térek, szeretnék valamit nagyon világosan leszögezni. A Demokratikus Koalíció nem azért kommunikál a koronavírus ügyében, mert pánikot akarnánk kelteni, erről szó sincs. A DK az elmúlt két hétben nagyon türelmes volt ebben a kérdésben a kormánnyal, mostanra azonban láthatóan kezd elfogyni az emberek türelme  nem a mienk, az embereké. Az, hogy napi egy rendkívüli sajtótájékoztató helyett már kettőt tartanak, nem helyettesíti a cselekvést, a valódi védekezést, de még csak megfelelő tájékoztatást sem nyújt. Éppen ezért ismételten figyelmeztetni szeretném a kormányt: az ország és az emberek védelme elsősorban a mindenkori kormány felelőssége. A mi dolgunk viszont az, hogy ellenőrizzük és segítsük önöket ebben. S ahogy önöknek kutya kötelességük lenne az ország és az emberek védelme, úgy nekünk kutya kötelességünk az, hogy szóljunk, ha nem jól végzik el a dolgukat.

Az, hogy a járvány immár nagyszámú megbetegedést okoz Olaszországban is, és egyre több európai országra terjed ki, új helyzetet jelent Magyarország számára is. Ebben egyetértünk. Azonban miközben komoly a veszélye annak, hogy a járvány eléri hazánkat, az emberek nem kapnak megbízható információkat a kormánytól a betegség jellegéről, a megelőzés módjáról, a megbetegedés vagy karantén esetén szükséges teendőkről, az információhiány pedig ebben az esetben az álhírek terjedésének használ, és komoly veszélyt jelent. Önöknek öt nap alatt nem sikerült létrehozniuk egy megbízható tájékoztatást nyújtó honlapot, miközben ezt bejelentették. Mi lesz itt, ha tényleg komoly baj lesz?

Azt üdvözlendő intézkedésnek tartjuk, hogy az Olaszországból érkezőkre is kiterjesztették a repülőtéri hőmérséklet-ellenőrzést. Az ugyanakkor nyugtalanító, hogy semmilyen intézkedés nem történt az olaszországi fertőzött régiókból közúton érkezők ellenőrzésére. A következő hetekben több százezer Észak-Olaszországban dolgozó román vendégmunkás átutazása várható Magyarországon, akiket egyébként ellenőriznek akkor, amikor belépnek Romániába. Az meglehetősen furcsa helyzet, hogy a magyar-román határon van ilyen ellenőrzés, ugyanakkor amikor belépnek az országba, akkor nincs. S ne hivatkozzanak Schengenre, mert a schengeni rezsim megengedi járványveszély esetén a határellenőrzés ideiglenes helyreállítását.

Ami még inkább aggasztó, az az, hogy az új helyzetben éppen azokra a háziorvosokra, mentőkre és a kórházakra hárulnak majd a védekezés legnagyobb terhei, akik évek óta eszköz-, pénz- és emberhiánnyal küzdenek. Márpedig ha baj van, akkor kevés lesz majd, hogy van eljárásrend, ha egyébként nincs eszköz, nincs ember és nincs kapacitás. Bár az illetékes szervek is elismerik, hogy új járványügyi helyzettel állunk szemben, a magyar kórházak nem kapnak érdemi segítséget a felkészüléshez és egyáltalán a normális működés fenntartásához. Évek óta verjük az asztalt, hogy nincs pénz a háziorvosi rendszerben, a mentőknél, a kórházakban. Mostanra a jelenlegi járványügyi helyzetben ez már olyan kockázatot jelent, amit nem engedhet meg magának a kormány, mert ez közvetlen fenyegetést jelent a magyarok életére és biztonságára.

Ebben a helyzetben különösen fontos, ha már államtitkár úr említette, hogy az önkormányzatok is részt vegyenek a védekezésben. Ezt az ellenzéki vezetésű önkormányzatok megtették, elkezdték a felkészülést, csak önök ezt nem könnyebbé teszik, nem örömmel fogadják a segítséget, hanem az történik, mint a múlt héten, amikor Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere kért tájékoztatást a tiszti főorvostól, és önök megtiltották, hogy ezt a tájékoztatást megkapja. Hogyan számítanak innentől kezdve arra, hogy együttműködnek önökkel az önkormányzatok? Az önkormányzatok mindent meg fognak tenni, de az önök dolga lenne az, hogy együttműködjenek velük, és segítsék őket.

Az emberek biztonsága azt is jelenti, hogy az anyagi biztonságuk is meglegyen, akkor is, ha a járványvédelem miatt nálunk is karanténintézkedésekre kerül sor. Ezért ma olyan törvényjavaslatot nyújtottunk be, amely azt garantálja, hogy ilyen esetben is megkapják az emberek a fizetésüket, hogy ne veszítsék el a munkahelyüket, és ne kelljen ebben a helyzetben még a sárga csekkek miatt is aggódniuk. Azt várjuk, hogy támogassák ezt a javaslatot. Természetesen tudjuk azt is, hogy ez pénzbe kerül. Ezért javasoltuk azt, hogy a kormányzati kommunikációra félretett irgalmatlan nagyságú összeget csoportosítsák át a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatásra, felkészülésre és védekezésre, ott sokkal nagyobb szükség van erre, mint a Fidesz hazugsággyárában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi a magyar emberek pártján állunk, az ő érdekeiket képviseljük, az ő biztonságukat tartjuk a legfontosabbnak. Annyit kérünk, hogy a kormány vegye végre komolyan a felvetéseinket, azokat a kezdeményezéseket, amelyeket a szakemberek, a háziorvosok, a kórházak és az ellenzéki pártok megfogalmaznak. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 102 2020.03.02. 2:03  101-104

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagy diadallal jelentette be Kásler miniszter úr, hogy szeptembertől 10 százalékos pótlékot adnak a pedagógusoknak. (Dr. Rétvári Bence: Júliustól!) Joggal hívják fel azonban a figyelmet arra a szakszervezetek, hogy 5 százalék körüli infláció mellett ez nem tekinthető a fizetés érdemi javításának, leginkább csak látszatintézkedés. 2020-ban is folytatódik tehát a pedagógusbérek leszakadása, ezzel pedig tovább fog nőni a jelenleg is súlyos pedagógushiány, melyről egyébként ugyanúgy nem hajlandóak adatokat kiadni, mint a gyógypedagógusok számáról. Ráadásul nem is valódi béremelésről van szó, hiszen nem épül be a bértáblába, bármikor elvonható. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy mikor adják vissza a pedagógusoknak azt a pénzt, amivel tartoznak nekik. Amikor bevezették a jelenlegi életpályamodellt, megszüntették a pótlékokat és jelentős többletmunkát róttak a pedagógusokra, akkor azt ígérték, hogy a bértábla mindenkori alapja a minimálbér lesz. Ezt az ígéretüket azonban a következő évben rögtön meg is szegték, és a mai napig is a pedagógus-bértábla alapja a 2014-es minimálbér, 101 ezer forint. Ezzel a trükkel önök 60-70 ezer forintot vesznek ki minden egyes pedagógus zsebéből.

Szeretnék segíteni államtitkár úrnak, mert tudom, hogy mi van felírva a papírjára. (Dr. Rétvári Bence: Na!) Azt fogja mondani, hogy mi voltunk az egyetlen kormány, amely csökkentette a pedagógusok fizetését. (Dr. Rétvári Bence: Ez így van!) Tisztelt államtitkár úr, ez egy hazugság. 2002-ben az első Orbán-kormány utolsó költségvetésében egy pályakezdő pedagógus 42 700 forintot keresett. 2010-ben, a mi utolsó költségvetésünkben 122 ezer forintot. Ez, még ha a 13. havi fizetés kivezetését figyelembe vesszük, akkor is 166 százalékos, azaz két és félszeres fizetésnövekedést jelent. Na, ezt csinálják utánunk, és utána beszéljenek pedagógusbér-emelésről! Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 126 2020.03.02. 1:52  125-132

ARATÓ GERGELY (DK): Már csak azért sem fogok személyeskedni, mert engem az ön személye nem nagyon érdekel. (Derültség az ellenzéki, felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Érdekel viszont a politikája, és érdekel az, hogy mit tesz a hazánkkal, evvel az országgal.Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön nem válaszolt Jakab Péter kérdésére, amikor azt kérdezte, hogy hogyan fog megbirkózni a magyar egészségügy a koronavírus-járvánnyal akkor, amikor 2-3 ezer forintos jutalmakat fizetnek a mentőszolgálatnál; akkor, amikor sok milliárd forintos adóssága van a kórházaknak az elégtelen finanszírozás miatt; és akkor, amikor 971 orvos hiányzik a kórházakból, 459 a járóbeteg-ellátásból, és összességében tízezer egészségügyi dolgozó hiányzik ma Magyarországon.

És nem válaszolt Harangozó képviselő úrnak sem, aki azt kérdezte, hogy miért rekeszti ki a szegény sorsú diákokat az oktatási rendszerből. A 17 éves tankötelezettséggel, a tankötelezettség leszállításával (Dr. Rétvári Bence: Ti tandíjat vezettetek be.); azzal, hogy olyan tandíjakat vezettek be az egyetemeken (Dr. Rétvári Bence: Ti vezettétek be.)  csak másképp hívják, Rétvári államtitkár úr, de az attól még tandíj , ami egy átlagos magyar családnak megfizethetetlen; azzal, hogy folyamatosan szűkíteni akarják az érettségit adó férőhelyeket a közoktatásban; azzal, hogy tönkreteszik a szakképzés rendszerét; azzal, hogy kiszervezik most már a közszféra alól és a közoktatásból az egész szakképzési rendszert; és azzal, hogy olyan családtámogatási rendszert vezettek be, ami nem jut el a legszegényebb szülőkhöz, a legszegényebb családokhoz. Nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mit kínál ez az ország ma a szegény sorsú fiataloknak, szegény sorsú családoknak a közmunkán vagy a kivándorláson kívül.

Miniszterelnök úr, vállalja a felelősséget azért, hogy ilyen helyzetben van az oktatás és az egészségügy? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 130 2020.03.02. 0:52  125-132

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ha már a politikai múltjáról beszélt, akkor hadd jegyezzem meg, hogy önnel szemben én már nyertem egyéni körzetben országgyűlési választást (Közbeszólás a DK soraiból: Így van!), így aztán tudom, hogy milyen az, amikor az ember közvetlenül szembe kell hogy nézzen a választóival. És a választókat nem nyugtatja meg az ön válasza, mert ők is, mi is bízunk a magyar orvosokban és a magyar egészségügyi dolgozókban  a kormányban nem bízunk. És ön nem adott választ arra, hogy hogyan biztosít a kormány megfelelő feltételeket a tönkretett egészségügynek, az adósságban lévő, napról napra vegetáló kórházaknak, hogyan oldják meg azt, és ki fog gyógyítani, amikor orvoshiány van, amikor nővérhiány van.Ön nem válaszolt arra, hogy mit tesz a kormány annak érdekében, hogy legalább ebben a kritikus helyzetben javítsa az önök által tönkretett egészségügy helyzetét. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 110 2020.03.09. 2:49  109-115

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is, szeretném emlékeztetni, hogy nem azért hozzuk újra és újra a koronavírus elleni védekezés ügyét, mert pánikot akarunk kelteni (Hangok a kormánypárti padsorokból: Á!) Éppen ellenkezőleg, azért mondjuk minden alkalommal, mert a kormány dolga lenne az, hogy megfelelő információt adjon és nyújtson, és minden alkalommal azt tapasztaljuk, hogy ez az információadás elmarad, vagy ha van, akkor késedelmes. Az, hogy mostanában már napi két rendkívüli sajtótájékoztatót tartanak, ahol egyébként nem mondanak semmit, ez nem sokat jelent és nem sokat bővít (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.  Az elnök csenget.), hiszen ugyanazokat az információkat osztják meg, amelyek egyébként elérhetők. Mutatja az önök hozzáállását, hogy ezt a hozzászólást és ezt a témát sem képesek és hajlandók nyugodtan végighallgatni. És egyébként akkor önök beszélnek arról, hogy az ellenzék nem kellően higgadt ebben az ügyben. Szóval, hiába tartanak napi két sajtótájékoztatót, ha ezeken a sajtótájékoztatókon sem adnak pontos információkat, nem válaszolnak a kérdésekre, vagy ha válaszolnak, akkor olyan abszurd válaszokat adnak, mint amikor az oktatásért is felelős miniszter azt mondta, hogy egy napig nem tudták megmondani, hogy egy hallgató melyik felsőoktatási intézménybe jár.

Azt kell önöknek mondanom  merthogy lássuk a pozitívumot is , az jó hír, hogy elindult végre egy internetes tájékoztató oldal. És az is jó hír, hogy végre a kormánypropagandára szánt összegnek egy töredékét érdemi lakossági tájékoztatásra csoportosították át.

(16.10)

Ez jó hír, csak késő. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormány! Ha tíz napba telt egy sima honlap elindítása, mert ennyi időbe telt a bejelentés után, akkor mi fog történni, ha tényleg baj van? Egy hónapon keresztül mondtuk, hogy tájékoztatni kell az embereket. Mi telt egy hónapba, hogy önök elszánják magukat arra, hogy érdemi tájékoztatást adjanak?!

Ez a tájékoztatás még mindig rendkívül korlátozott, hiszen például azt javasolják még mindig, hogy a zöldszámot keressék akár a fertőzöttek, akár az érdeklődő állampolgárok. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Ez a zöldszám elérhetetlen. Nézzék meg, számos beszámoló van arról, hogy betegek, háziorvosok keresik, és nem veszi fel senki a telefont. Most olvastam egy beszámolót, ahol az egyébként Olaszországból visszatért, tünetekkel küzdő ember hajnali 4-kor tudta csak felhívni a zöldszámot, mert egész nap nem volt elérhető.

Az tehát a kérdésem, hogy miért nem kapnak a polgárok megfelelő, hiteles és gyors tájékoztatást. Miért nem a gyors és hiteles tájékoztatásra használják fel inkább a rendelkezésre álló hatalmas kommunikációs összeget, kamu konzultációk vagy hazug óriásplakátok helyett? Köszönöm válaszát, már ha lesz. (Taps a DK padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 114 2020.03.09. 1:01  109-115

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni államtitkár úrnak, hogy a kérdésre válaszolt, és nem például a múltba révedt vissza 100 vagy 50, vagy 10 évet. Ugyanakkor mégsem tudom elfogadni a válaszát azért, mert államtitkár úr talán rosszul emlékszik erre a találkozóra, de én emlékszem rá, hogy ott sem kaptunk választ arra, hogy mikor kapnak a háziorvosok megfelelő védőfelszerelést, hogy mikor indul el ez a bizonyos honlap, ami aztán még egy héttel később indult el, vagy éppen hogy miért nem ellenőrzik a Magyarországra belépőket a schengeni szárazföldi határon, mondjuk, a szlovén vagy az osztrák határon.Erre nem kaptunk ott választ, államtitkár úr, és azóta sem kapunk rá választ. Ne haragudjon, de innen kezdve, azt kell mondanom, hogy az együttműködési készségünk egyoldalú. Bár az kétségtelen, hogy próbálunk segíteni önöknek kérdésekkel és javaslatokkal, én magam is küldtem önnek egy hosszabb javaslatsort pénteken, de úgy látjuk, hogy sajnos az ellenkező irányból nem kapunk korrekt tájékoztatást. Így a választ nem fogadom el. Köszönöm. (Taps a DK padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 160 2020.03.09. 0:12  159-160

ARATÓ GERGELY (DK): Mivel miniszter úr egyéb kiváló tulajdonságai ellenére a gondolatolvasás képességével nem rendelkezik, nem áll módomban elfogadni.

(17.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 232 2020.03.09. 3:13  229-238

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyetlen olyan módosító javaslatunkra szeretném felhívni a figyelmet, amit a kijelölt bizottság sajnálatos módon ugyan elutasított, de mi külön szavazást fogunk róla kérni a holnapi parlamenti ülésen. Amellett szeretnék érvelni, hogy a tisztelt Ház, a frakciók támogassák ezt a módosító javaslatot, reményeim szerint akár a kormány is. Ez pedig arra vonatkozik  megismételve azt, amit az általános vitában is elmondtam , hogy a törvényjavaslat alapvető céljaival, szellemiségével, a legtöbb választott eszközzel egyetértünk. Azzal is egyetértünk, hogy az ilyen helyzetbe került gyermekek esetében, a gyermekkereskedelem, illetve prostitúció áldozatává vált gyermekek esetében ne a büntetőjogi vagy akár a szabálysértési utat kövessük, hanem abba az intézményrendszerbe kerüljenek ezek a gyerekek, tudniillik a gyermekvédelmi intézmény rendszerébe, ahol ők leginkább segítséget tudnak kapni. Még egyszer mondom, egyetértünk a törvényjavaslatnak ezzel a szemléletével.

Egyetlen korrekciót javaslunk. A törvényjavaslat a speciális gyermekotthont jelöli ki mint olyan intézményt, amely ellátja ezeket a gyermekeket. A speciális gyermekotthon egy létező, különböző szempontból nehéz helyzetben lévő gyermekek gondozását ellátó intézményhálózat. Tehát ezek létező intézmények, de ide a gyerekek egyedi mérlegelés és gyermekvédelmi döntés alapján kerülnek be akkor, ha ezt a helyzetük indokolja. De ha behoz valakit az utcáról a rendőr, vagy emberkereskedelem áldozataként azonosítja a rendőr, akkor ebben az esetben még nem folyt le az a gyermekvédelmi eljárás, amit gyermekvédelmi szakembereknek kell lefolytatniuk, amely döntene arról, hogy hosszabb távon mi legyen ezeknek a gyermekeknek a sorsa, hogy milyen elhelyezés indokolt az ő esetükben.

Ezért javasoljuk azt, hogy megfelelően annak, ahogy az a kormány által elfogadott 2019-es kormányhatározatban szerepelt, jöjjenek létre olyan átmeneti gyermekvédelmi intézmények, amelyek speciálisan ezeknek a gyerekeknek, fiataloknak nyújtanak segítséget. Nem tudjuk, hogy mekkora a számuk, mert a kormány erről nem adott tájékoztatást sem az előterjesztés, sem a vita során, de nem lehetnek nagyon sokan, én attól félek. Azért mondom, hogy attól félek, mert szerintem sok áldozat van, de ma keveset tud belőlük a rendőrség megtalálni. Én persze bízom benne, hogy az új jogszabályok segítenek abban, hogy többet tudjanak közülük megtalálni.

Amit ezzel mondani akarok: szerintem nem jelent megoldhatatlan anyagi vagy szervezési terhet az állam számára, hogy kijelöljön ilyen átmeneti menedéket nyújtó gyermekotthonokat, s ott gondoskodjon azokról a speciális ellátásokról, amire szükségük van ezeknek a gyerekeknek, addig, amíg 60 napon belül lezajlik a gyermekvédelmi eljárás, és döntés születik a végleges elhelyezésről.

Látható, hogy ez a javaslat az eredeti törvényjavaslat szellemébe illeszkedik, ezért is kérem azt, hogy ezt támogassák.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 14 2020.03.10. 1:54  1-16

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Azt mindenképpen szeretnénk üdvözölni, hogy úgy tűnik, hogy a kormányzat is visszatér a konstruktív tárgyalások útjára Ukrajnával. Mi úgy látjuk, ez az egyetlen hatékony út annak érdekében, hogy eredményt lehessen elérni a határon túli magyarok védelmében. Az erőpolitika, az üres fenyegetőzés ezen a területen nem hozott eredményeket, és nem is fog. Mi támogatjuk, ha ebbe az irányba haladnak, és próbálnak közös konstruktív megoldást találni. Ugyanakkor, ha már sikerül feléleszteni a magyar-ukrán párbeszédet érdemben, akkor javasoljuk azt, hogy egy másik kínzó, magyar-ukrán viszonyban lévő kérdést is rakjanak oda az asztalra. Tíz évvel ezelőtt úgy adtuk át önöknek a kormányzást, hogy készen volt a magyar-ukrán nyugdíjegyezmény tervezete, egy olyan tervezet, amely véget vetett volna annak a szégyenletes biznisznek, amely a magyar nyugdíjasok rovására zajlik. (Németh Szilárd István: Ne hazudozz már!) Visszaélésszerűen jönnek át és létesítenek fiktív lakcímet ukrán polgárok, zömmel nem magyar állampolgárságúak, annak érdekében, hogy kihasználva a korábbi magyar-szovjet államközi szerződésben lévő, rendkívül rosszul megfogalmazott szabályokat, csalással, visszaélésszerűen szerezzenek magas magyar nyugdíjat. Ha már rendezzük a magyar-ukrán kapcsolatokat, akkor kérem, hogy ezt is rendezzék, ezt a kérdést is végre juttassák nyugvópontra.

S ezzel véget érne egy másik biznisz is, az a biznisz, amelynek keretében, cserébe a magyar hatóságok elnéző hozzáállásáért, fiktív választópolgárok jelennek meg a határ menti területeken fiktív lakcímeken, és nagyon is valós szavazatokat adnak le a kormánypárti politikusokra. Kérem, hogy ebben is járjanak el, és legyenek hatékonyak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK soraiban.  Németh Szilárd István: Ezek semmit sem változnak!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 64 2020.03.10. 6:12  47-119

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végre teljes összhangban vagyok Nacsa képviselő úrral, mert én is arra számítottam, hogy ma délelőtt itt egy higgadt szakmai vitát fogunk tudni folytatni, ámde jött Tasó képviselő úr, aki úgy történelmi, mint belpolitikai kontextusba helyezte ezt a kérdést, és megtalálta ebben az ügyben is az alkalmat arra, hogy hogyan lehet gyurcsányozni, hogyan lehet hazudozni a jelenlegi ellenzékről, hogyan lehet tízévezni. Képviselő úr, nem tudom, hogy ez hogyan visz közelebb ahhoz, hogy szükséges egyetértés és közös munka legyen itt a magyar vidék érdekében, de én persze örülök, hogy ön részt vesz ebben a vitában, mert addig sem közpénzt talicskázik ki a haverjainak, rokonainak és üzletfeleinek, mint általában szokta. (Dr. Lukács László György: A parlamentben erről nem lehet beszélni!)Na most, ami a törvényjavaslatot illeti, arról azt szeretném elmondani önöknek, hogy néhány megjegyzést szeretnék csak hozzátenni a konkrét törvényjavaslathoz. Talán ezek közül a legfontosabb az, hogy nem nagyon érthető, hogy ha ez egy kormányzati program, amely a kormány teljes támogatását élvezi, akkor miért nem kormányjavaslatként jön ide a parlament elé. Én persze értem, hogy így a képviselő urak neve megörökítődik az utókornak, és ez egy fontos cél, de hát azért lássuk be, hogy ha a kormány nyújtotta volna be, akkor mégiscsak lett volna némi egyeztetés róla, és például választ kaphattunk volna egy kormány-előterjesztésből olyan földhözragadt, egyszerű kérdésekre is, hogy az amúgy túlterhelt okmányirodáknak mekkora többletterhet jelent ez az újabb feladat. Nem hiszem, hogy sokat egyébként, és őszintén szólva, osztom képviselőtársaimnak azt a véleményét, hogy honfitársaink egy részének ez egy fontos ügy lehet, olyan ügy, amely a saját identitásuk szempontjából lényeges.

Nem attól lesz persze valakinek kötődése egy településhez, vagy nem attól lesz identitása, hogy mi szerepel a személyi igazolványában, de én elhiszem, magam is találkoztam ilyen típusú felvetéssel, hogy van, aki számára ez egy fontos kérdés. Ha egy viszonylag egyszerű törvényi változtatással jobbá, könnyebbé tehetjük honfitársaink, a magyar polgárok életét, akkor miért ne tegyük meg?

Tehát mi is támogatni tudjuk ezt a törvényjavaslatot. Hozzáteszem csak azoknak a képviselőtársaimnak a kedvéért, akik úgy emlékeznek, hogy 2010-ben kezdődött az élet Magyarországon, hogy a korábbi törvények, többek közt a 2010-ben elfogadott, a Gyurcsány-kormány által benyújtott anyakönyvi törvény is tartalmazta a származási hely rögzítésének a lehetőségét, de most az, hogy bekerülhet a személyi igazolványba is, még egyszer mondom, mi is úgy érzékeljük, hogy ez különösebben nagy terhet nem jelent, és egyébként pedig vannak olyan honfitársaink, akiknek ez fontos, hogy így is rögzítve legyen, miért ne kerüljön ez be a törvénybe. Mi is ezt támogatni fogjuk.

Ami a „Magyar falu” programot illeti, merthogy mégiscsak valóban kialakult erről is egy vita, nagyon csendben és nagyon halkan hadd jegyezzem meg azt, hogy én nem állítom azt  és ebben mérsékeltebb vagyok, mint Varga képviselő úr , hogy a magyar vidék lemaradása csak ennek a kormánynak köszönhető, itt hosszú, gyakran évszázados adósságok vannak. Szerintem az közös, fontos feladatunk, hogy eszközöket találjunk arra, hogy a magyar vidéknek…  és ugye, mindig magyar vidékről beszélünk, azért legyünk őszinték, itt is nagyon nagy különbségek vannak tájegységek és tájegységek, és települések és települések között is. De sok olyan része van az országnak, ahol valóban szükség van az állami beavatkozásra. Ha valahol van dolga az államnak, a fejlesztési feladat pontosan az, hogy egyébként segítsen ezeknek a településeknek, térségeknek. Ebben nincs köztünk vita, én azt gondolom, hogy ez lényeges.

Azt is el kell mondanom, mert tudom, és nem akarom megbántani képviselőtársaimat, mert nyilván ők arra büszkék, amit csinálnak, és azt hozzák ide a parlament elé, amire ők büszkék lehetnek, és egyébként a „Magyar falu” programban vannak olyan elemek, amelyek kétségkívül pozitívak, de azért ne tegyenek úgy, mintha 2010-ben kezdődött volna a történelem.

Az új „Magyar falu” program az „Új Magyarország” programnak, a 2007-2013 között létező uniós fejlesztési programnak a része volt. Ennek keretében 4000-5000 milliárd forintnyi uniós forrást költött el (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Na!) egyébként a két kormány vagy három kormány, a Gyurcsány-, a Bajnai és az Orbán-kormány uniós forrásból, a „pfuj-pfuj, Európai Unió”  mármint önök szerint „pfuj-pfuj, Európai Unió”  támogatásainak terhére olyan dolgokra, a mezőgazdaság támogatására, integrált közösségi szolgáltató terekre, óvodai nevelésre, járóbeteg-szakellátásra, útfelújításra és így tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én örülök, hogyha önök ezt folytatják, örülök, hogyha vannak ebben új ötleteik, csak azt kérem, hogy miközben el vannak ájulva a saját nagyszerűségüktől, és miközben ilyen kicsi, fontos, szimbolikus lépéseket tesznek, közben azért foglalkozzanak már a magyar vidék valódi problémáival is. Foglalkozzanak azzal, hogy egy sor helyen nincsen körzeti orvos! Foglalkozzanak azzal, hogy az iskolák jó részében nincsen szaktanár! Foglalkozzanak azzal, hogy rossz minőségű utakon lehet megközelíteni a legtöbb magyar települést! Foglalkozzanak azzal, hogy nem elérhető ma a magyar falvak jó részében az a digitális infrastruktúra, amely alapvető feltétele ma már az eredményes vállalkozásnak és a gazdaság fejlődésének! Én azt kérem, hogy ezzel is ugyanilyen lelkesedéssel foglalkozzanak, hagyják a bánatban ezeket a felesleges politikai felhangokat, azzal nem itt és nem ilyen ügyben kell előjönni! Foglalkozzunk a szakmai ügyekkel!

Én nagyon támogatom Varga László képviselő úrnak azt a javaslatát, hogy folytassunk akár itt a parlamentben erről is vitát, mert hátha eljutunk oda, hogy azokat a dolgokat is megtaláljuk ebben az ügyben, amelyek összekötnek minket, és nem csak azokat, amik szétválasztanak. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 131 2020.03.10. 3:05  120-135

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretném fölöslegesen szaporítani a szót, és megismételni azt, amit Balczó képviselő úr és kiváló kollégám, Korózs képviselő úr elmondott. De azért azt aláhúznám a Demokratikus Koalíció kedvéért és új képviselőtársaim kedvéért, akik most érkeztek, hogy a Demokratikus Koalíció nem érti azt, hogy ha Oroszországgal sikerült a kormánynak megoldania ezt a problémát, ha Oroszországgal képes volt arra, hogy egy korszerű (Zaj.  Az elnök csenget.) megegyezéssel váltsa föl az elavult ’62-es magyar-szovjet megállapodást, akkor Ukrajna esetében miért nem képes erre; akkor, amikor  mint ezt egyébként Korózs államtitkár úr említette  ezt egyébként a mi kormányunk készen letárgyalva adta át az önök kormányának. (Moraj a Fidesz soraiban.  Az elnök csenget.)Nem hiányzott, tisztelt képviselőtársaim, sem a kölcsönös szándék, sem a szakmai előkészítés. Egy dolog hiányzott: az akarat. Önöknek remekül megfelel az, hogy egyébként akinek erre gusztusa van, az jelentkezik a magyar nyugdíjért úgy, hogy nem lehet ellenőrizni azt, hogy valós adatokat ade meg vagy nem. Az otthoni nyugdíjára kap akár 200-300 ezer forint nyugdíjat, amiért egyébként nem dolgozott meg nemhogy Magyarországon, de még Ukrajnában sem.

De önöknek ez tökéletesen megfelel, az önök politikai céljának ez jó, és azért, drága képviselőtársaim, mert Korózs képviselő úr naiv módon azt mondja, hogy ő nem tudja, hogy emögött álle választási szándék.

(13.50)

Én nem vagyok ennyire naiv. Nagyon világosan és nagyon jól mutatták az ebben az időszakban készült riportok, amelyek bemutatták azt, hogy előre kitöltött szavazólapmintával érkeznek kisbusszal az ide hamis, fiktív módon bejelentett fiktív választópolgárok. Önöknek azért felel meg az ukrán nyugdíjbiznisz, merthogy ettől is szavazatokat remélnek. Ne beszéljünk ebben rébuszokban, önöknek ez politikai érdekük. Ez ugyanolyan szavazatvásárlás, mint sok minden más.

Ha lenne szándéka a kormánynak, akkor a magyar-orosz megállapodáshoz hasonlóan a magyar-ukrán megállapodást is felválthatná egy korszerű megállapodással. Erre ma fölhívtam külügyminiszter urat is, hogy ha már úgy tűnik, hogy rendezni próbálja a magyar-ukrán kapcsolatokat, akkor foglalkozzon ezzel a kérdéssel is, mert ez is húsbavágó a magyar polgárok számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tudom tehát mondani, hogy ezzel a törvényjavaslattal nincs semmi baj azon kívül, hogy nem a valódi problémákat kezelő magyar-ukrán szociális megállapodás tervezete került a parlament elé. Azt hozzák be ide, és akkor elhiszem, hogy képesek arra, hogy ezt a kérdést kezeljék. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 173 2020.03.10. 8:31  162-195

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Volt annak valami sajátos bája, amikor államtitkár úr azzal kezdte ezt a vitát, hogy elmondta az állam és egyház szétválasztásának alkotmányos tételét. Mert ha ez a javaslat valamiről nem szól, akkor pont az állam és az egyház szétválasztásáról nem szól. Ennek a javaslatnak a lényege éppen az ellenkezője: az egyházi állam továbbépítése közpénzből.De hadd ne is ezzel kezdjem, hanem hadd kezdjem egyszerűen azzal, hogy ami itt történik, az az állami vagyon nyilvánvaló, felelőtlen és zavaros körülmények közötti elherdálása. Mi történik? Ugyanis van egy sor jelentős értékű állami épület, amit most az állam odaad valakinek, aki nem az állam, adott esetben a katolikus egyház, de ennyi erővel bárki másnak is adhatná, akinek éppen úgy gondolja. Tehát van egy nagyon jelentős állami vagyon, amit önök úgy adnak át másnak, hogy ráadásul azt sem tudhatjuk, hogy mennyi az értéke, mert egy értékbecslést sem készítettek róla.

Tehát nem tudhatjuk, hogy ez 20 millió forintot vagy 20 milliárd forintot ér, most mondtam két szélső értéket. Hozzáteszem, ahogy én ismerem ezeket az ingatlanértékeket, jóval közelebb áll a második számhoz, mint az elsőhöz. Tehát van egy nagyon jelentős vagyon, amit önök egy egyszerű törvénnyel kivesznek az állam gondozásából, és odaadnak egy szervezetnek, adott esetben a magyar katolikus egyháznak, amely az önök szívének kedves, számos okból, amit most nem feszegetnék itt, majd kicsit később.

Szóval, azt kell mondanom önöknek, hogy ami itt történik, az nem más, mint  nagyon finoman fogalmazok  a közvagyonnal való felelőtlen gazdálkodás. Tudok ennél súlyosabban is fogalmazni, de annak jogi következményei is lesznek. Vizsgáljuk azt, hogy jogi értelemben megvalósíte ez a fajta csere…  itt lényegében csere van, ugyan a törvényjavaslat ezt tagadja, de ez a lényegét tekintve egy csere, ahol a piliscsabai ingatlant kapja az állam, és cserébe odaad értékes belvárosi ingatlanokat  szóval, vizsgáljuk azt, hogy megvalósule itt bűncselekmény. Ezt sem tartjuk kizártnak, egyébként el kell mondanom. Egy nagyon jelentős állami vagyont önök egy nem előkészített, nem megindokolt döntéssel magánvagyonná alakítanak át. Itt nem az Országgyűlésnek van nyilván felelőssége, mert az Országgyűlés szavaz, hanem azoknak, akik előterjesztenek egy ilyen javaslatot, államtitkár úr, ami alkalmas arra, hogy nagyon jelentős vagyonvesztést (Dr. Orbán Balázs: Egyre nagyobb nonszenszeket mond!), nagyon jelentős vagyonvesztést okozzon az államnak.

(15.50)

Másodsorban: akkor vizsgáljuk meg azt, amit önök hivatkoznak, hogy a Pázmány Egyetemnek szüksége van erre a vagyonra! Ez bizonyosan így van, bizonyosan minden felsőoktatási intézmény örülne annak, ha sok milliárd értékű ingatlan vagyont kapna. De biztos, hogy a Pázmány Egyetem az, aminek a legnagyobb szüksége van erre a vagyonra? Az állam megvizsgálta a saját intézményeit, ha már emlegettük, az ELTE-t? Megvizsgálta egyébként a többi, Budapesten működő felsőoktatási intézményt? Vagy megvizsgálta a vidéki intézményeket, és úgy találta, hogy egyébként az állami felsőoktatásban már minden intézmény elhelyezése tökéletes, ott már minden rendben van, már csak egy feladatunk van, hogy az államon kívül működő egyházi intézményeket is állami pénzből lássuk el ingatlanokkal.

Én nem ezt tapasztalom. Ha az állam segíteni akarna a felsőoktatáson, akkor kezdhetné a saját intézményeivel is. Mert tudja, államtitkár úr, tudják, képviselő urak, azok a diákok is fontosak, akiknek van képük állami intézménybe járni, akik nem az önök állami janicsárképzőjébe, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre és nem az egyházi felsőoktatási intézményekbe járnak! Csak önöknek az az oktatáspolitikájuk, hogy tönkreteszik az állami oktatást, és azok számára, akiket érdemesnek tartanak erre, azok számára az egyházi oktatást teszik csak lehetővé, csak azt tartják fönt bőséges pénzből. Elveszik a pénzt az állami iskolába járó diákoktól, és odaadják az egyházi iskolákba járó diákoknak. Lényegét tekintve ugyanez történik itt is.

Hadd tegyek még egy-két szakmai megjegyzést is ezen túl, már hogy felsőoktatás-szakmait. Az egyik arra vonatkozik  és itt Piliscsabát érintettük már többen , csak személyesen hadd mondjam el azt, hogy én fájlalom azt, hogy a piliscsabai kampusz esetében nem sikerült más, jobb megoldást találni ennél. Szerintem az felsőoktatási szempontból is ígéretes kezdeményezés volt, hogy megpróbálták Magyarországon is meghonosítani az önálló kampuszként működő felsőoktatási intézményeket, és nagyon csöndben azt mondom, hogy tudom, hogy az a hivatkozási alap  ezt leírta számos alkalommal , hogy ez a vita régóta zajlik, évek óta zajlik arról, hogy jó helyen vane Piliscsabán a Pázmány, vagy el kell költöztetni onnan. Gyakran elhangzó érv, hogy azért nem mennek a hallgatók Piliscsabára, mert Budapestről ki kell költözni. Őszintén szólva, én jobban örültem volna, ha sikerül bebizonyítani azt, hogy Piliscsabán is lehet jól működő egyetemet csinálni, de ez egy létező dilemma. Ezt elismerem, hogy ez egy létező felsőoktatási dilemma. Nekem nagyon rokonszenves volt az a ragaszkodás, amivel az egyetem vezetése szerette volna Piliscsabán megtartani ezt a felsőoktatási intézményt.

Hasonlóképpen szívfájdalmam: ha jól értem  ez nem derül ki az előterjesztésből egyértelműen, vagy én nem találtam meg , ha jól értem, itt az a szándék, hogy Esztergomból is elköltözik a tanítóképző, ahol megint csak egy fontos tradíció szakadt meg azért Esztergomban, erre emlékezzünk, és nem vagyok benne biztos, hogy Esztergomnak ez jót tesz. De ha ezt rosszul értettem, akkor javítsanak ki! Esztergom életében az egy fontos intézmény volt, akár egyházi, akár önkormányzati, bocsánat, állami intézményként működött. Érdemes lenne vagy érdemes lett volna ott tartani.

Ha már államtitkár úr fölhívott minket a táncra, akkor csak megkérdezném azt, hogy mi történt az új nemzeti múzeumkoncepcióval. 2006-ban a kormány nagy boldogan jelentette be azt, hogy ezeket az épületeket kulturális célokra, múzeumi épületre és más kulturális célokra fogják használni. (Jelzésre:) 2016-ban, bocsánat, köszönöm, képviselő úr. 2016-ban.

Mi történt azóta? Ha itt rendelkezésre állnak ezek az épületek, akkor miért kell a Városligetben fákat kivágni, és a Városligetet tönkretenni múzeumi negyed céljára? Miért nem lehetett itt megteremteni a múzeumi negyedet egyébként egy olyan területen, ami alkalmasabb sokkal számos szempontból, mint a Városliget, erre a célra?

És azt rémülten hallom, amit Brenner Koloman képviselő úr mondott, hogy majd a Széchényi Könyvtár fog odaköltözni Piliscsabára. Kérem államtitkár urat, hogy ezt cáfolja meg! Az egy egészen elképesztő elképzelés, hogy a központi helyéről elköltöztetik a Széchényi Könyvtárat, mert kell a hely saját maguknak, mert a kormány fontosabb, mint a kultúra, és utána ezt kirakják Piliscsabára, mert azok az épületek  ahogy mondták képviselőtársaim , melyek fűtése nem volt megfelelő a hallgatók számára, na, azok a könyveknek meg a könyvet olvasó közönségnek tökéletesek lesznek. Ha ez nem így van, akkor megnyugszom.

Ugyanakkor  és azt mondtam, hogy azért a magánérdeket is keresem  úgy tapasztaltam, hogy önöknél azért nincsen olyan nagy alakú átalakítás, ahol valamilyen magánérdek (Nacsa Lőrinc közbeszól.) nem jelenik meg a háttérben.

Ezért engem is nagyon érdekelne az, amit a képviselő úr kérdezett, hogy mi fog történni ezzel az ingatlannal. Nem az foge esetleg történni vele, hogy majd miután most nagyon drága épületeket ad érte az állam, vagy nagyon olcsón kapja meg valaki ezeket az ingatlanokat, nem a jövő héten, hanem majd néhány év múlva, és valami klassz befektetéssel valami közeli vállalkozó  sógor, vej, rokon  fog ott építeni, mondjuk, egy szabadidőközpontot, nagy szállodát, nem tudom, mit lehet odarakni. Sok minden jó kis dolgot biztosan el tudnak képzelni. Ahogy látom a NER-közeli vállalkozókat, a Balaton már tele van, akkor majd keresnek új helyszíneket, ahol lehet beruházni.

Azt is javaslom önöknek (Közbeszólás: Sukoró!)  majdnem mondtam erre valami csúnyát , maradjunk tehát annyiban, hogy izgatottan várjuk azt, és figyelni fogjuk, hogy ennek az ingatlancserének ki lesz aztán a végén a nyertese, mert hogy nem az állami intézménybe járó magyar diákok és nem a felsőoktatás, az biztos. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 181 2020.03.10. 2:09  162-195

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt képviselőtársam számára addig volt a vita értelmes, amíg mindenki egyetértett vele. Én ennél azért tágabban értelmezem a vita lehetőségét, és ha megengedi, továbbra is fenntartom egyet nem értésemet, különösen azért, mert ha jól értem államtitkár úr szavait, van egy megállapodás. Azt mondta, hogy két évbe került kidolgozni a megállapodást a katolikus egyházzal. Ez nem megállapodás, tisztelt képviselő úr, ez egy vagyonátadás, ez egy egyoldalú aktus. Na mindegy, akkor nincs más megállapodás. Azt hittem, hogy elvégezték a házi feladatot, csak mi nem láthatjuk, de akkor ezek szerint nem is végezték el, ha jól értem, amit államtitkár úr mond. (Nacsa Lőrinc: Rosszul!)Amit különösen ki szeretnék emelni, az még két pont. Egyrészt szeretném jelezni, hogy államtitkár úr nem adott arra egyenes választ  ezt csak a jegyzőkönyv kedvéért rögzítem , hogy mi fog történni a piliscsabai ingatlannal. Ezek szerint két év alatt készítették elő ezt a fajta vagyoncserét. Azt mondja, hogy majd oktatási-kulturális célokat fog szolgálni, de még nem tudjuk.

Valamelyik igaz a kettő közül, vagy a kettő közül csak egyik lehet igaz, de én attól félek, hogy egyik sem igaz, mert nagyon is tudják, hogy mit akarnak tenni ezzel, és félek, hogy az nem oktatási-kulturális célú felhasználás. De majd ezt meglátjuk. Kérdezem izgatottan  azt hiszem, erre nem válaszolt , hogy mi lett az új nemzeti múzeumprojekttel; pedig olyan jól hangzott annak idején.

Ami az MTVA-t illeti: bizonyára nagy terheket raktunk az MTVA-ra, az önök állítása szerint, ámde nem látjuk, hogy az MTVA azóta olcsóbb lett volna, amióta ez a PPP-konstrukció kifutott. Akkor hova lett az a pénz? Most mire költi azt a pénzt az MTVA, amit állítólag korábban a PPP-re költött?

Végül a privatizációt emlegeti Nacsa képviselő úr. Amikor államtitkár úr maga dicsérte itt föl egy mondattal ezelőtt az állami felsőoktatás privatizálásának modelljét  hiszen a Corvinus-modell erről szól , akkor azt kell mondanom, hogy finoman szólva is sajátos.

Végül azt szeretném még elmondani önöknek, hogy ez az önök felsőoktatási modellje: az egyházi intézményeknek állami vagyon, az állami intézményeket pedig privatizálják.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 189 2020.03.10. 0:33  162-195

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Egy nagyon rövid megjegyzést szeretnék csak mondani. Bajkai képviselő úr hozzászólásáról jutott eszembe, már előtte is mondhattam volna, hogy amikor önök eljutnak a gyurcsányozásig meg az elmúltnyolcévezésig, az mindig azt mutatja, hogy kifogytak már azokból az érvekből, amelyek a saját kormányzásukra vonatkoznak. Nyugodjanak bele, hogy önök vannak kormányon immár tizedik éve, és vállalják a felelősséget a tetteikért, és ne visszafele mutogassanak! (Kocsis-Cake Olivio tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 10 2020.03.16. 5:11  1-18

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy ebben a témában most tanúsítsanak némi komolyságot, bármilyen nehezükre esik. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Szóval, tisztelt miniszterelnök úr, olyan kihívás előtt áll most az ország, amelyben nyilvánvaló módon csak együtt tudunk sikeresen fellépni, csak együtt tudjuk sikeresen megvédeni a magyar embereket. Éppen ezért csak a tanulság kedvéért mondom, hogy ne kövessük el ugyanezeket a hibákat, hogy a járvány első szakaszában, a krízis kitörésekor a kormány nem bizonyította alkalmasságát (Derültség a kormánypártok soraiban.), nem volt képes arra, hogy megakadályozza azt, hogy a járvány Magyarországon elterjedjen (Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiból.  Dr. Rétvári Bence: Melyik kormány tudta megakadályozni?!), nem volt képes arra, hogy megfelelő… (Derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiból.) …megfelelő kommunikációt és információt nyújtson a magyar embereknek. (Zaj.  Az elnök csenget.) Sajnálatos módon (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Szégyelld magad!) túl lassan és túl gyengén reagált ebben a helyzetben. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)Emlékeztetek arra, hogy felelős ellenzéki pártként (Derültség a kormánypártok soraiban.) korábban sem és most sem azt tartjuk a feladatunknak, hogy kritizáljuk a kormányt ebben a helyzetben (Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.), hanem azt, hogy javaslatokat tegyünk. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Gyurcsány!) Emlékeztetek arra, hogy 38 javaslatot tettünk eddig annak érdekében, hogy segítsük a kormány munkáját, ebből több mint fél tucatot megfogadtak  ennek egyébként örülnénk, de ilyenkor kevés. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Sorvezető!)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nyilvánvaló, hogy már, most már bent van az országban a koronavírus; önök sajnos nagyon kevés adatot közölnek arról, hogy kik és milyen okok miatt betegedtek meg (Szászfalvi László: Nem rád tartozik!), de úgy tűnik, hogy ma már számos helyen megjelent a vírus. Éppen ezért négy fő feladata van ma a kormányzatnak. Az első a társadalmi érintkezés lehetőségének a lehető legszűkebbé tétele, a lehető legnagyobb lezárása. Ebben a miniszterelnök úr által ma bejelentett intézkedések jelentenek előrelépést, de félek tőle, hogy még ez is kevés lesz. Másodszor: nyilvánvaló módon véget kell vetni annak a struccpolitikának, amikor a kormány nem végeztet el megfelelő mennyiségű tesztet.

(11.50)

Tudjuk, hogy ma az a helyzet, hogy még azokat az embereket sem tesztelik automatikusan, akik bizonyíthatóan kapcsolatba kerültek olyan személyekkel, akik elkapták a koronavírust.

Azt mutatják a nemzetközi tapasztalatok, és azt mutatják a történelmi tapasztalatok, hogy minél szélesebb körben és minél korábban kezdik el a tesztelést, annál hatékonyabban lehet fellépni a járvány ellen. A legjobb példa erre a mostani járvány idején Dél-Korea esete, ahol a kitöréskori állapotokhoz képest viszonylag alacsonyan tudták tartani a megbetegedések számát, és nemzetközi összehasonlításban is nagyon alacsonyan tudták tartani a veszteségeket, az elhalálozott betegek számát.

Azt kérjük tehát, hogy végezzék el ezeket a teszteket jóval szélesebb körben, mint eddig, hogy szűrjék ki azokat, akik vírushordozók lehetnek, annak érdekében, hogy hatékonyan lehessen fellépni az ő egészségük érdekében is és persze a társadalom többi tagjának megvédése érdekében.

Különösen fontos ebben az összefüggésben az egészségügyben dolgozók, orvosok, ápolónők védelme. Gondoskodni kell a védelmükről: ma számos kórházban védőfelszerelés nélkül kezelnek olyan betegeket is, akik esetében felmerült a gyanú, de még a tesztelés eredménye nincsen meg. Ez nyilvánvalóan fölösleges, súlyos kockázatot jelent.

Harmadszor: ma sok család nemcsak a koronavírus miatt retteg, hanem attól is fél, hogy mi történik vele, ha elveszti az állását, mi történik vele, ha nem tud bemenni a munkahelyére, mert a gyerekére vigyáz otthon, vagy mi történik vele akkor, ha karanténba kerül. Ezért a kormánynak nagyobb terhet kell vállalnia a munkából kiesettek esetében közvetlen segítséggel is, azzal is, hogy táppénzzel vagy más jövedelemmel siessen az ilyen módon bajban lévő emberek segítségére, és úgy is, hogy segíti a munkaadókat abban, hogy támogassák a távmunkát, a részmunkát vagy akár a távollétet adókedvezménnyel, járulékkedvezménnyel és más eszközökkel.

Végül negyedszer: látjuk, hogy itt van a baj a gazdaságban, ebben egyetértünk, azonban miközben a nagyvállalati szféra ráér várni arra, hogy a kormány majd kitaláljon valamit, a kisvállalatok nem érnek rá várni. Fontos lenne, hogy azonnal hozzon olyan intézkedéseket a kormány, amelyek ezen vállalatok számára is biztonságot garantálnak, és lehetővé tegyék azt, hogy ne legyen számukra szükségszerűség az, hogy akár az egészségüket veszélyeztetve is, munkát végezzenek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 28 2020.03.16. 5:09  27-30

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Mint már az előző válaszomban is ezt jeleztem, ez most valóban nem az az időszak, amikor az éles belpolitikai csatározásoknak, küzdelmeknek van helye, hanem éppen egy olyan kihívással nézünk szembe, ahol minden erőnek, így minden politikai erőnek az együttműködésére is szükség lesz. Éppen ezért szeretném jelezni, hogy nem belpolitizálás, nem sunyiság, nem pánikkeltés  csak hogy az önök által az elmúlt időszakban mondott jelzőket mondjam  az, ha egy ellenzéki párt ilyen helyzetben arra törekszik, hogy felhívja a figyelmet a problémákra és javaslatokat tegyen. Ez a dolgunk. Hiszen a kormány kapott meg minden lehetőséget és minden felhatalmazást ahhoz, hogy kezelje a helyzetet, és kezelje a járványt, az ellenzék pedig azt tudja megtenni, hogy ott segítsen, ott tegyen javaslatokat, és ott hívja fel a figyelmet a megoldandó problémákra, ahol erre lehetősége van.

Említettem már, a Demokratikus Koalíció az elmúlt hetekben 38 javaslatot tett, korábban azt mondtam, hogy ebből fél tucatot fogadtak meg, ha most a maiakat is beleszámolom, akkor már jóval többet, de még mindig van egy sor olyan javaslatunk, amelyre várjuk, hogy a kormány érdemben válaszoljon, hogy érdemben elbírálja ezeket, és főleg, hogy bevezesse őket, vagy találjon ki jobbat akár, ha képes.

De persze az, hogy tisztában vagyunk a felelősségünkkel, nem jelenti azt, hogy vakok, süketek és némák vagyunk azzal kapcsolatban, ami az országban történik. Nem jelenti azt, hogy becsukjuk a szemünket, amikor a kormány védőfelszerelés, maszk és kesztyű nélkül küldi az orvosokat és ápolókat, az egészségügyi dolgozókat a koronavírus elleni harcba. Nem jelenti azt, hogy befogjuk a fülünket, amikor azt halljuk, hogy a kormány potenciális koronavírus-fertőzötteket, sőt kontaktszemélyeket sem hajlandó tesztelni. Nem jelenti azt, hogy befogjuk a szánkat, amikor azt látjuk, hogy hetek óta nem sikerül megoldani, hogy az embereknek legyen maszkja, legyen védőfelszerelése és legyen kézfertőtlenítője.

Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy az önkormányzatok gondoskodjanak arról, hogy az idős emberek ellátása megoldott legyen. Hozzáteszem: ugyanilyen fontos az is, hogy azoknak a gyerekeknek az ellátása megoldott legyen, akik eddig az iskolai étkezés során kaptak csak meleg ételt. De ehhez az kell, hogy legyen az önkormányzati dolgozóknak vagy azoknak az önkénteseknek, akik részt vesznek ebben a munkában  szerintem nagyon sokan lennének ilyenek  védőfelszerelése, mert egyébként ők maguk jelentenek fertőzésveszélyt. Azt értjük, hogy a kormány néha bemondja azt, hogy milyen nagyszámú maszk áll rendelkezésre, csak sajnos ebből nem jut el az emberekhez szinte semmi.

Az a helyzet, hogy az persze rendben van, hogy a kormány számít ránk, arra, hogy támogatjuk az intézkedéseit, de mi felelősséggel tartozunk az orvosoknak, az ápolóknak, a kórházi dolgozóknak, a rendőröknek és katonáknak is, akiknek mi is köszönjük a munkáját, és hálásak vagyunk azért, amit tesznek. De éppen ezért az is a dolgunk, hogy felhívjuk a figyelmet a védelmükre; felhívjuk a figyelmet arra, hogy több támogatásra, több segítségre van szükségük; hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy ők jelentik az első védvonalat a vírus elleni küzdelemben, és ezért az ő védelmük fontos. És ez nemcsak azt jelenti, hogy védőfelszerelésük legyen  azt is -, hanem azt is, hogy a kormány vegye végre komolyan a szervezeteiket, ne csak most legyenek fontosak az egészségügyi dolgozók vagy a rendőrök, hanem az érdekegyeztetésben vagy éppen a bértárgyalásokon is.

Az is világos, hogy a járványt nem fogják egyedül a kórházak megállítani. Szükség van arra, hogy csökkentsük a társadalmi érintkezések számát, ezt szolgálja az iskolabezárás, ezt szolgálják a ma bejelentett intézkedések is. Ugyanakkor az kevés, ha a kormány ilyenkor azt mondja, hogy na, és akkor a családok oldják meg a gyerekeik felügyeletét. Ezt akkor tudják megtenni, és akkor nem a nagymamát vagy a nagyszülőket kell igénybe venniük, ha biztosított a megélhetésük; ha segítünk nekik abban, hogy nem veszítik el a munkájukat; ha segítünk nekik abban, hogy otthon maradhassanak nyugodtan. Ehhez a kormánynak garantálnia kell azt, hogy ne lehessen senkit kirúgni azért, mert a gyerekére vigyáz, és garantálnia kell azt, hogy ezek az emberek is megkapják a teljes jövedelmüket. Erre is tettünk javaslatokat. Azt várjuk, hogy ezeket támogassák itt a parlamentben is majd, és támogassa majd a kormány is.

Tisztelt Ház! Ahogy szükség lesz a kórházainkra, egészségügyi dolgozóinkra, szükség lesz az emberek fegyelmezett viselkedésére, szükség lesz arra is, hogy mindannyian betartsuk ezeket a szabályokat. Ezért a Demokratikus Koalíció is azt kéri mindenkitől, hogy tartson be minden járványvédelmi előírást, minden tanácsot, mert ezen múlik a legtöbb, az emberek tehetik a legtöbbet. Nemcsak saját egészségünk múlik ezen, hanem szeretteink és honfitársaink egészsége is. Tegye tehát a kormány a dolgát, és mindannyian tegyünk meg mindent azért, hogy ezt a járványt vissza lehessen szorítani! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 140 2020.03.16. 0:09  139-140

ARATÓ GERGELY (DK): Nem.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 142-144 2020.03.16. 2:40  141-150

ARATÓ GERGELY (DK): Igen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr jelzi, hogy elfogadja. Arató Gergely képviselő urat illeti a szó, parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Számos olyan esettel találkozhattunk az elmúlt időszakban, amikor külföldről hazaérkező magyar állampolgárok, akik észlelték magukon a koronavírus-tüneteket, jelentkeztek a Szent László Kórházban, de elküldték őket, mert az az ország akkor még éppen nem szerepelt a kormánynak azon a listáján, ahonnan a betegeknek nem volt szabad jönniük. Volt olyan eset is, amikor például az iráni diák csoporttársai jelentkeztek vizsgálatra. Nem vizsgálták meg őket, majd egy nap múlva mentőautóval vitték be őket ugyanarra a vizsgálatra, és folytathatnám tovább. Talán a legsúlyosabb ezek közül az az eset, ami most a napokban történt, amikor a János Kórházban koronavírussal diagnosztizált beteg esetében sem végezték el először az orvosi személyzeten és az ápolónőkön a szükséges koronavírus-vizsgálatot, mondván, hogy még nem mutatják a tüneteket.

Természetesen értem, felfogtam, hogy ez a miatt a protokoll miatt van, amit önök kiadtak, de az a helyzet, hogy ahogy a járvány halad előre a világban, mindenütt korszerűsítik ezeket a protokollokat. A WHO kezdeti protokolljáról kiderült, hogy ez nem vált be. Azok az országok, amelyek követték ezt a protokollt, például Olaszország, ott rendkívül gyors volt a járvány terjedése; azok az országok, ahol nem követték a protokollt, hanem jóval szigorúbban, jóval szélesebb körben végezték el a teszteket, mint Dél-Korea, ott viszonylag gyorsan sikerült megfékezni a járványt, és sokkal kevesebb volt a halálesetek száma is.

Azért beszélek elsősorban az egészségügyi dolgozókról, mert mindannyian tudjuk, hogy az, hogy ők meddig tudják végezni a munkájukat, megbetegszenek-e, az nemcsak az ő személyes sorsuk szempontjából fontos, hanem az egész ellátórendszer biztonsága szempontjából is.

Ezért azt szeretném kérdezni, tudom, hogy megváltoztatták a protokollt, de ez a protokoll most már előírjae a betegekkel kapcsolatba került egészségügyi személyzet szűrését is. És ki vállalja a felelősséget azért, hogy egy hónapig nem végeztek el megfelelő mennyiségű tesztet? Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 148 2020.03.16. 1:13  141-150

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Sajnos azt kell mondanom, hogy önt félretájékoztatták, vagy önöket félretájékoztatják. Ön azt mondja, hogy minden kórházban rendelkezésre állnak a védőfelszerelések. A kezemben van az a tegnapi keltű levél egy megyei kórházból, ahol közlik azt, hogy nem lehet védőfelszerelést igényelni a raktárból, oldják meg az osztályok azzal, ami rendelkezésükre áll. Az, ami a rendelkezésükre áll, az pedig semmi. Tehát azt kell mondanom, hogy sajnálatos módon nem ilyen jó a helyzet, mint önök gondolják. Mi örülnénk a legjobban, ha mindenütt rendelkezésre állna a védőfelszerelés. Azonban azt mégiscsak kénytelen vagyok megkérdezni még, mert a tesztelésről kevesebbet beszéltünk, és ez nem a tegnapnak, hanem a múlt hónapnak a problémája, hogy ha Pintér Sándor belügyminiszter úr esetében, egyébként helyesen, egy fertőzött személlyel való kézfogás után elrendelték a vizsgálatot  ha tájékoztat minket az eredményről, annak is örülnék, ez megnyugtatná bizonyára az országot -, akkor azoknak az orvosoknak és ápolónőknek az esetében, akik folyamatosan ápoltak egy koronavírusban megbetegedett személyt  és nemcsak egy van ilyen, már több ilyen esetről tudunk -, miért nem tartják szükségesnek ugyanezt a vizsgálatot. (Taps a DK és az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 224 2020.03.23. 0:08  223-224

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megvárnánk miniszterelnök urat, hogy a gondolatairól megkérdezhessük.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 226-228 2020.03.23. 2:21  225-234

ARATÓ GERGELY (DK): Elfogadom.

ELNÖK: Igen. Arató Gergely képviselő urat illeti a szó.

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Itt, ebben a Házban is többször váltottunk már szót arról, hogy a tesztelések száma koronavírusügyben Magyarországon hogyan alakul, hogy mi az oka annak, hogy Magyarországon a legújabb számok vagy az általunk ismert legújabb nyilvános számok szerint csak ötezer tesztet végeztek, miközben Csehországban és Ausztriában már bőven 15 ezer fölött jár a tesztelések száma. Ezek az országok nagyjából velünk egyenlő lakosságú országok, tehát méltányos az összehasonlítás. Miért van az, hogy Magyarországon jóval kevesebb tesztet végeznek? Erről a miniszterelnök úr legutóbb azt mondta: „Jelezni szeretném, hogy a vírus természete olyan, hogy nem tudjuk szűrni, tehát nem lehetséges szűrni. Egyetlen esetben van csak biztos tudásunk a fertőzésről, ha az a bizonyos antitest már megjelent a szervezetben.”Ugyanakkor számos országban ezzel ellentétes a tapasztalat. Olaszországban például azt mondják, hogy azért magasabb a halálozási arány, mert már csak a betegeket tesztelik, mégpedig ezt a WHO főigazgató-helyettese mondja. Ez azért fontos, mert önök mindig a WHO-protokollokra hivatkoznak. De hasonlóképpen azt is mondja szintén a WHO főigazgatója: „Nem harcolhatunk a vírus ellen anélkül, hogy tudnánk, hogy hol van.” Ez azt jelenti, hogy szemmel kell tartani, izolálni kell, tesztekre van szükség, és minden egyes esettel külön kell foglalkozni azért, hogy megfékezzük a továbbfertőzés láncolatát. Pontosan ez az, ami Magyarországon elmaradt, az idei évben végzett tesztelés, és persze nem vakon és nem ész nélkül, de legalább azoknak az esetében, akik mutatták a tüneteket, akik olyan országokból érkeztek, amelyek valamilyen mértékig fertőzöttek, vagy éppen azok esetében, akik ilyen-olyan módon kapcsolatba kerültek koronavírussal fertőzött személyekkel.

A miniszterelnök úr azt mondta, hogy kérdezzük nyugodtan Kásler miniszter urat ebben a kérdésben, mégis önre szignálta ki ezt a választ, de remélem, hogy fogunk választ kapni ez alkalommal, hogy változtate a kormány ezen a gyakorlaton. Köszönöm szépen.

(18.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 232 2020.03.23. 1:08  225-234

ARATÓ GERGELY (DK): Magam pedagógus vagyok, így aztán tudom, hogy a jól feltett kérdés mindig garantálja a megfelelő választ. Persze, ha azt kérdezik a WHO-tól, hogy kelle mindenkit szűrésszerűen tesztelni, akkor a WHO azt fogja válaszolni, hogy nem kell. De nem is ezt kezdeményezte sem az orvosi kamara, sem pedig az ellenzéki pártok itt a parlamentben, hanem éppen azt, hogy kövessék a WHO ajánlását és mindenkit teszteljenek, aki tünetekkel jelentkezik, mindenkit teszteljenek, aki kapcsolatba került koronavírusos esetekkel.Ön mondja Anglia példáját. Az az a példa, amelyet nem szabad követni. Ők voltak azok, akik elengedték a járványt, bízva a nyájimmunitásban. Ennek a következménye az, hogy ma az angolok két hét késéssel az olasz pályán vannak. Ezt szeretnénk mindannyian elkerülni, de ehhez az kell, hogy a kormány változtasson a tesztelés gyakorlatán, ne a tesztelésen spóroljon, és ne akarja eltitkolni azt, hogy milyenek a valódi adatok, hanem végezzenek minden indokolt esetben tesztet. Ez sokkal-sokkal több, mint amennyi a mai esetszám.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 90 2020.03.24. 19:50  71-140

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! „Azok, akik feladnák alapvető szabadságukat egy ideiglenes biztonságért, nem érdemelnek sem szabadságot, sem biztonságot.”  mondta Benjamin Franklin. A kormány felhatalmazási törvényjavaslata pontosan erről szól. Azt kéri az országtól, hogy mondjunk le a maradék csekély szabadságunkért a kormány által kínált, meglehetősen talmi biztonságért. A javaslat lényege ugyanis, bármit is mondanak erről, az  ezt majd később bizonyítom , hogy a parlament adjon a kormánynak korlátlan hatalmat korlátlan időre. A kormány avval érvel, hogy ez alkotmányos és szükséges a vészhelyzet kezelése szempontjából, azonban ebből egyik sem igaz. A kormánynak nincs szüksége erre a törvényre ebben a formában a járványügyi védekezéshez, és nem alkotmányos az általa választott megoldás. A kormány nem a járványügyi védekezés érdekében, hanem a valóban szükséges intézkedések megtétele helyett kér alkotmányon kívüli felhatalmazást. Legyen világos, mi minden, a járvány megfékezését valóban szolgáló intézkedést támogatunk, de azt, hogy a kormány megfossza a parlamentet ellenőrző jogától, valamint azt, hogy Orbán Viktornak legyen teljhatalma akár az idők végezetéig, azt nem fogjuk támogatni semmilyen formában.Kocsis Máté frakcióvezető úr egyszerűen nem mond igazat. Eredetileg más szót írtam ide, de ha a személyét nem is, a Ház méltóságát tisztelem annyira, hogy ne menjek le az ő szintjére. Nem mond tehát igazat. Én ugyanis jelen voltam a hétpárti tárgyalásokon. Az első tárgyaláson az első kérdésünk az volt, hogy ugye, az csak tévedés, csak elszólás, hogy Gulyás miniszter úr azt mondta a veszélyhelyzetet bejelentő sajtótájékoztatóján, hogy ez határozatlan időre szól. Az volt a válasz, hogy természetesen a parlamenti kontroll 15 nap után majd ezt felül fogja bírálni.

Abban sem mond igazat, hogy amikor előkerült a törvénytervezet, akkor az ellenzék nem jelezte a kifogásait. Ott ültünk azon a tárgyaláson, minden ellenzéki párt elmondta, hogy csak határidővel tudja elfogadni ezt a törvénytervezetet, a legtöbb ellenzéki párt elmondta, hogy csak hatékony alkotmánybírósági kontroll nélkül (sic!) hajlandó elfogadni ezt a tervezetet, és többen elmondtuk azt is, hogy a Btk. itt szereplő módosítása elfogadhatatlan. Ez volt az első, ezzel kezdtük. Így aztán azt kell mondanom, hogy ez az állítás, hogy az ellenzék ehhez a törvényjavaslathoz ebben a formájában bármikor, bármilyen módon a támogatását adta vagy ígérte volna, ez szemenszedett hazugság.

De nem mond igazat akkor sem Kocsis Máté és Gulyás Gergely és a kormányzati papagájkórus, amikor azt mondja, hogy ha ezt majd nem szavazza meg az ellenzék, vagy mert nem szavazta meg tegnap az ellenzék a négyötödöt, ez lett volna az egyetlen módja annak, hogy a már kihirdetett kormányrendeletek hatályban maradjanak, és akkor most majd vissza kell engedni a gyerekeket az iskolába, meg kell nyitni a határokat  mi volt még? , be kell fizetni a törlesztőrészleteket, mondja Nacsa képviselő úr, ki kell engedni az embereket a karanténból, és így tovább. Legyen világos, ez nem igaz. Először is, a kormánynak módja lett volna arra, hogy az alkotmánynak megfelelően a rendeletek jóváhagyását kérő törvényjavaslatot nyújtson be. Nem ezt tette, mást és jóval többet kér. Másodszor, módja lett volna a kormánynak arra, vagy módja van a kormánynak arra, hogy ezeknek az intézkedéseknek a döntő részét kihirdesse az egészségügyi törvény és más jogszabályok alapján. Ennek a törvénynek az 56. §-a járványügyi védekezés esetén széles felhatalmazást ad a kormánynak.

Harmadrészt, és itt egyébként Kocsis Máté képviselő úr rögtön a saját szavait is cáfolta, valóban, a kormánynak arra is módja van, hogy a kormányrendeletek ismételt kiadásával ezeket az intézkedéseket hatályban tartsa. Na, persze nem úgy, ahogy ő mondja, hogy akkor ezt majd a végtelenségig lehet csinálni, mert az már valóban a joggal való visszaélés lenne, de néhány napra, amíg ide nem hoznak egy megfelelő törvényjavaslatot, ez is jó megoldás lenne.

És azért Nacsa képviselő úr is furcsa dolgokat mondott. Ne verjük át egymást! Ha valaki kapott külföldről utasítást, az nem mi vagyunk, kedves barátaim, az a Fidesz, meg a KDNP, bocsánat, ki ne maradjon! Habony úr telefonált Londonból, hogy nem kell megegyezni az ellenzékkel, nem kell kompromisszumra törekedni, lehetetlen feltételeket kell támasztani, mert majd jól néz ki a 2022-es óriásplakátokon. (Kunhalmi Ágnes: Így van! Aljas!) Ez az önök szintje, így gondolkodnak az országról. Csak a hatalom számít a Fidesznek, nem az ország és nem az emberek egészsége.

Mi a helyzet? Tisztelt Ház! Nem vitatható, hogy valóban, ma Magyarországon, sőt az egész világon különleges helyzet van, a koronavírus-járvány régóta nem látott kihívások elé állítja Magyarországot és a magyar polgárokat, átalakítja mindannyiunk életét, és veszélyt jelent mindannyiunknak. Szóljanak majd a miniszterelnök úrnak, hogy a hozzá hasonlókra és a valóban fiatalokra is, ezt a tiszti főorvos asszony ma elmondta, a miniszterelnök úr másképp gondolja, nem szeretném, ha veszélyeztetné az egészségét, mert azt hiszi, hogy a fiatalabbakra nem veszélyes a koronavírus.

Ilyen rendkívüli helyzetben valóban szükség van arra, hogy a mindenkori kormány rendkívüli intézkedéseket tegyen, akár olyanokat is, amik kívül vannak az egyébként megszokott jogrenden. Szükség lehet olyan szabályozásra, és nem mondom el őket újra, mint az iskolák bezárása, mint az üzletek nyitvatartásának korlátozása, a határok lezárása, és így tovább. A Demokratikus Koalíció nemcsak támogatja ezeket az intézkedéseket, többet sürgettünk, javasoltunk is. Ha az elmúlt időszakban  és ezt önök is mondták, ebben egyetértünk , ha az elmúlt időszakban bíráltuk a kormányt, az valóban azért volt, mert számos intézkedést túl lassan és túl erőtlenül vezetett be. Éppen ezért, ha ahhoz kérne a kormány megerősítést, hogy hagyjuk jóvá az eddig meghozott rendeleteket, ezt megkapná tőlünk, megkapná a többi ellenzéki párttól is, ezen az alapon lehetne nemzeti egyetértést teremteni.

Ugyanakkor azonban van egy szigorú feltétel a rendkívüli jogrendeknél. Minden jogállamban, majdnem mindben, így Magyarországon is alkotmányos szabályok korlátozzák azt, hogy ilyen rendkívüli helyzetben mit tehet a kormány.

(15.30)

Ma az Európai Unió 16 jogállamában van valamilyen rendkívüli helyzet, ezek mindegyike időhöz kötött, még a Fidesz által emlegetett Nagy-Britannia esetében is. Ott az önök barátja, az Egyesült Királyságot a brexit katasztrófájába hajtó miniszterelnök ugyan megpróbálkozott egy időkorlát nélküli jogrenddel, de elmesélte neki az ellenzék meg a saját kormánypárti képviselői, hogy ez nem járja demokráciában. Az elmúlt tíz év ráadásul bebizonyította azt… Önök azt mondják, hogy nem baj, mert majd megszünteti a kormány, ha úgy gondolja. Na, hát az elmúlt tíz év egy dolgot biztosan bebizonyított: az Orbán-kormány az egyszer megszerzett hatalomról önként soha nem mond le. Ezt látjuk, egy példát kell csak mondanom önöknek: bevándorlás által okozott rendkívüli helyzet, ezt mondvacsinált indokokkal vagy akár indok nélkül hosszabbítgatják, én már nem is tudom, hány éve.

Mi a helyzet tehát az alkotmányossággal? Tudják jól, hogy nem vagyunk nagy hívei a jelenlegi Alaptörvénynek, az elfogadás módját, a szövegezését és számos mást, számos részletét elfogadhatatlannak tartjuk, de ezek a ma hatályos szabályok, amelyek kötelezőek, és különösen elvárható lenne a Fidesztől és a KDNP-től, amely márványba vésett remekműként ünnepelte az Alaptörvényt, hogy betartsa a szabályait. Márpedig az Alaptörvény nagyon világosan megteremti a kormány intézkedéseinek a törvényhozási, parlamenti kontrollját rendkívüli helyzetben is. Az 53. § ugyanis azt mondja  bocsánat, nem paragrafus, csúnyát mondok, cikk, mert úgy elegánsabb (Selmeczi Gabriella közbeszól.) , azt mondja ebben az alapizében, hogy egyébként hogyha benyújt ilyet a…  tehát a kormány mindent megtehet, vagy majdnem mindent, ami a járvánnyal szembeni védekezéshez szükséges, ennek azonban van két korlátja: az egyik korlát arra vonatkozik, hogy 15 napon belül felhatalmazást kell kérni a rendeleteihez a parlamenttől, a másik korlát pedig egyébként arra vonatkozik, hogy egy külön sarkalatos törvényben  gyengébbek kedvéért ezt úgy hívják, hogy katasztrófavédelmi törvény  meg van határozva, hogy milyen tárgykörökben alkothat a kormány rendeletet.

Önök most ez alól a két kivétel alól kérnek felmentést, mert nemcsak ahhoz képnek felhatalmazást, hogy hagyjuk jóvá az eddig meghozott rendeleteket, hanem ahhoz is, hogy bármit, ami innen kezdve eszükbe jut, azt jó előre hagyjuk jóvá. Ez nyilvánvalóan ellentmond az alkotmányos rendelkezés szellemének. Elég világosan következik, hogy amikor ezt megalkották, az volt a szándék, hogy mindig legyen a kormány rendeletéhez utólagos jóváhagyás, önök ezt akarják kikerülni ki tudja, meddig  és ez a másik kérdés, amiről beszélünk , hiszen nem járulnak hozzá ahhoz sem, hogy egyébként legalább ennek az állapotnak, amíg szabadon adhatnak ki parlamenti ellenőrzés nélkül kormányrendeleteket, legyen valamilyen korlátja.

Könnyen kikövetkeztethető a szándék már a törvényjavaslat preambulumából is. Merthogy az miről is szól? Hát, arról, hogy arra készülünk, hogy majd szünetel a parlament ülése. Önök parlament nélkül kívánnak kormányozni. Megkapóan őszinte ez a preambulum, valóban, ez nem szokás önöknél, hiszen elmondja, hogy mi a szándék: az, hogy ne kelljen a parlamentet összehívni, ne kelljen a parlamentnek üléseznie. És mondhatja erre Gulyás Gergely miniszter úr, hogy: na jó, jó, de hát nem lehet felülírni az Alaptörvényt, nem lehet felülírni az Alaptörvényt ilyen helyzetben sem. Ez valóban igaz, de hát éppenséggel majd a házelnök vagy az operatív törzs, vagy a kormány, vagy maga a legfényesebb, teljhatalmú miniszterelnök úgy dönt, hogy járványügyi szempontból nem indokolt az Országgyűlésnek üléseznie, és elkormányozgat ő egyedül kiválóan.

Tegyük hozzá, hogy ez ellentmond az Alaptörvény logikájának is! A 48. cikk ugyanis (Nacsa Lőrinc: Ez az! Hát ez az!), a 48. cikk ugyanis világos szabályokat, garanciális szabályokat tartalmaz arra (Hollik István: Erről beszélünk!), hogy az ennél sokkal súlyosabb szükséghelyzet és rendkívüli állapot esetében se lehessen korlátozni az Országgyűlés működését. Miközben tehát önök itt arra készülnek, hogy nem lesz Országgyűlés, közben adott esetben háborús helyzetben is üléseznie kell az Országgyűlésnek.

Amit önök terveznek, teljesen nyilvánvalóan egy nem is alkotmányos, csak egyszerűen erőből végrehajtott puccs, az Országgyűlés kiiktatása a kormány ellenőrzéséből. És ne mondják azt, hogy lehet olyan helyzet, amikor a képviselők jó része beteg, mert persze, lehet ilyen helyzet  ha jobban végeznék a dolgukat, kisebb lenne az esélye, ebben a helyzetben, ahol ma tartunk, tényleg van ilyen veszély, erről a frakcióvezető úr beszélt , de ha az Európai Parlament tud hétszázvalahány képviselővel távmunkában ülésezni (Kunhalmi Ágnes: Elektronikusan!), mi az akadálya ennek?! A legtöbb európai parlament átállt már valamilyen olyan ülésezésre, amelyik egyébként ezt lehetővé teszi. Mi az akadálya annak, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar parlament is meghozhassa távszavazással távüléseken a döntéseit? Azt kell mondanom, hogy nem a képesség és nem a jogi lehetőség hiányzik, hanem a szándék. Nem lenne akadálya ez ügyben az országgyűlési törvény módosításának sem, nyilván ezt is támogatnánk, hogyha ez ezt igényli.

Mind kormánypárti politikusok, mind demokrata barátaink felvetik azt, hogy mit izgulunk ezen, mert a parlament úgyis azt csinál a kétharmadával itt, ebben a Házban, amit akar. Ez egyébként igaz az esetek jó részében, de egy dolgot nem tudnak itt elkerülni: azt, ami most történik, a nyílt vitát és a nyílt kritikát, azt, hogy őszintén a szemükbe mondják azt, hogy mit csinálnak, és ezt minden önkényuralom, minden diktatúra gyűlöli. Ezért próbáltak korlátozni minket a házszabályban, és ezért akarják most félrerakni a parlamentet a kormány ellenőrzésében is. (Hollik István és Nacsa Lőrinc közbeszól.)

Legyen világos tehát, hogy mi csak olyan törvényjavaslatot tudunk elfogadni és támogatni, amelyben egyértelmű időkorlát van. Helyesnek azt tartanánk, hogyha ez a 15 napos, Alaptörvényben szereplő határidő lenne, a kormány 15 naponta idejönne, és kérné az ezalatt kiadott rendeleteinek a meghosszabbítását  nem az összesnek, csak az újaknak, hogy ha esetleg kóbor ötleteik támadnának (Derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiból.), és erre majd mindjárt mondok valamit az önök kóbor ötleteiről , de adott esetben kompromisszumra is hajlandóak vagyunk ebben a kérdésben. Ugyanakkor azt szeretném nagyon világossá tenni, mielőtt félremagyaráznák: a valóban szükséges intézkedések támogatására mindig készek vagyunk ebben a parlamentben.

Egy picit beszéljünk arról is, hogy milyen körre kérik a felhatalmazást! Ugye, azt mondja az Alaptörvény, hogy a sarkalatos törvényekben meghatározott körre, leírta: a katasztrófavédelmi törvény. Önök most azt mondják, hogy ez a válság, ez a krízis más, nagyobb, mint amire a katasztrófavédelmi törvény készült. (Dr. Hargitai János: Így van!) Rendben van, ez elfogadható. Na de ötletük sincs arra, hogy mit jelent? Meg kell nézni a nemzetközi példákat, hogy milyen intézkedések vannak. Elég világosan meg lehetne határozni azt, hogy milyen további intézkedésekre lehet szükség, vagy szükség esetén lehet kérni parlamenti felhatalmazást.

Azért azt, hogy önök mennyire veszik komolyan a válsághelyzetet, azt a parlament jelenlegi ülése kiválóan mutatja. Mi volt önöknek fontos ezen az ülésen? Fontos volt, hogy egypárti jelöléssel válasszanak egy fideszes pártkatona alkotmánybírót. Fontos volt, hogy elvegyék a főváros színházainak jelentős részét. Fontos lesz majd a továbbiakban, hogy fizetésemelést adjanak állami szervezetek vezetőinek. Na, ez fért bele önöknek a koronavírus idején való felelős gondolkodásba. Tudom, el fogják mondani, ez nem ez alapján a törvény alapján készült. Nem, csak mutatja azt, hogy mi minden fér bele önöknél a koronavírus elleni védekezésbe meg a válsághelyzet kezelésébe.

Ráadásul, ugye, önök mindig azt mondják, hogy majd az Alkotmánybíróság úgyis megítéli a szükségességet meg az arányosságot. Mikor? Majd egyszer, merthogy egyébként időkorlátja nincs az Alkotmánybíróságnak. És majd persze a parlament nem tud összegyűlni, de a 40 ellenzéki képviselő majd gyűljön össze, és írogasson alá, az nem probléma. Ezért mondjuk azt is, hogy egy másik fontos alkotmányos feltétel az, hogy mondjuk meg, tegyük lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság  ha már ennyire szeretik az Alkotmánybíróságot, nem véletlenül  sürgősségi eljárásban dönthessen. Azért mondom, hogy nem véletlenül, mert emlékszünk, hogy 2010 után, amikor még valódi Alkotmánybíróság volt, akkor önöknek az volt a fő szempontja, hogy hogyan lehet korlátozni az Alkotmánybíróságot. De most minden hatalmat az Alkotmánybíróságnak! Rendben van, de legalább vegyék komolyan! Mondják azt, hogy három vagy öt nap alatt el kell bírálnia az Alkotmánybíróságnak az ilyen alkotmányügyi panaszt! Nekik, ugye, lehetővé teszik az online ülésezést.

Nagyon röviden szeretnék még beszélni néhány témáról. Btk.: elmondták képviselőtársaim azt, hogy miért nem elfogadható a szigorításnak az a formája, amelyet önök javasolnak. Ha akarnának, a rémhírterjesztés jelenlegi tényállása alapján is felléphetnének azokkal szemben, akik ilyet követnek el. De önök nem ezt akarják üzenni. Lehet, hogy nem fogják alkalmazni, tényleg nehezen bizonyítható bűncselekmény lesz, ez igaz, de megfélemlíteni tökéletes lesz. Ráküldeni a rendőrséget meg a pártállami ügyészséget a sajtóra, arra remek lesz ez a paragrafus, és remek lesz ez a szabály.

(15.40)

De ha akarnak Btk.-t szigorítani, akkor teszek rá javaslatot, beadtuk írásban is: szigorítsák azt, hogy ha egy állami szervezet visszatart létfontosságú információkat, azt érdemes lenne büntetni, lenne is javaslatom, hogy kikkel kéne kezdeni a feljelentést ebben az esetben.

S ha már szóba hozták az önkormányzatokat és a főpolgármestert, akkor hadd jelezzem sok szeretettel, hogy azt a helyzetet, amikor a főpolgármester egyedül kénytelen kiadni rendeleteket, önök hozták létre a katasztrófavédelmi törvénnyel, és önök hozták létre azzal, hogy a kormányhivatal nem hajlandó érdemi állásfoglalást kiadni  ha jól emlékszem, két hete, a veszélyhelyzet első napján jeleztük, hogy ebből baj lesz , amiben eligazítja az önkormányzatokat abban, hogy hogyan kell ilyen helyzetben működniük. A katasztrófavédelmi törvény szabályai nem ilyen helyzetre vannak  ezt korábban is mondtam , de semmi akadálya nem lett volna, hogy ebben a törvényben rendbe rakják azt, hogy ebben az esetben mi a közgyűlés vagy a képviselő-testület dolga, és mi a polgármesteré. Az önök polgármestereinek persze nincs ebben semmilyen gátlása, hiszen alpolgármestert neveznek ki, költségvetést fogadnak el, vagy éppen hivatali dolgozókat mentenek föl. De egyetértünk, hogy ebben a javaslatban ezt rendbe teszik, mi ezzel mélyen egyetértünk. De hol van az önök javaslata? Nekünk van, beadtuk, támogassák azt a javaslatot!

Összefoglalva tehát azt szeretném mondani, hogy a kormánynak lenne bőven tennivalója a járvány kezelésében, a szociális hatások kezelésében, a tesztelésben, az egészségügy felkészítésében. Nagyon sok a hiányosság, nagyon sok az elmaradás, nagyon sok a késésben lévő intézkedés. Tegyék meg ezeket, és azt támogatni fogjuk. Azt nem fogjuk támogatni, hogy önök teljhatalmat kapjanak, mert legyen világos, az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján önök nem élvezik sem az ellenzék, sem az ország jelentős részének a bizalmát.

Igaza van Kocsis Máténak, könnyebb lenne a védekezés, könnyebb lenne az országnak, ha meg tudnának egyezni a parlamenti pártok. Mi erre tettünk javaslatokat a hétpárti tárgyaláson, és teszünk javaslatokat most a parlamenti vitában is. Ezeket benyújtottuk. Van még a Törvényalkotási bizottság üléséig hátra három nap vagy kettő, utána a szavazásig van még öt nap. Használják ki!

Fogadják el a javaslatainkat, vagy ha ez nem elfogadható, akkor tegyenek ennél jobb javaslatokat az általunk felvetett problémák megoldására. De ne kérjenek korlátlan időre hatalmat, ne kérjenek ellenőrizetlen teljhatalmat, és ne kérjék azt, hogy befoghassák a sajtó száját, mert ehhez nem leszünk partnerek! Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 50 2020.03.30. 2:58  47-58

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két témakörben szeretnék nagyon rövid megjegyzést tenni. Az egyik a bizottsági vitával, pontosabban a Törvényalkotási bizottság által benyújtott jelentéssel kapcsolatos. Csak szeretném felidézni azt a párbeszédünket, amelyik ott Orbán Balázs államtitkár úrral folyt, ugyanis a módosító indítványok egyike némiképp költői módon egy külön szabályt is beleírt az Alaptörvénybe, amely szerint kimondottan nem sérti az egyház és állam szétválasztásának elvét az egyházak közvetlen pénzügyi támogatása; ilyen nincs egyébként az Alaptörvényben, sok minden más van benne. Megkérdeztem, hogy ez azt jelentie, hogy a kormány is belátta azt, hogy ez a megoldás nem szerencsés sem az állam, sem az egyházak szempontjából. Önök időnként ezt elfelejtik, hogy az egyház és állam szétválasztásnak elve egyébként az egyházakat védi, és először a protestánsok részéről mint egyházi követelés jelentkezett; nem véletlenül, hiszen ha az állam finanszírozza az egyházakat, akkor irányítási jogokat is szerez vele. De nem mennék bele most ebbe a típusú egyházpolitikai és felsőoktatás-politikai vitába, hiszen azt lefolytattuk az általános vitában.

Tehát szeretném jelezni azt, hogy a Törvényalkotási bizottság által beterjesztett jelentés nem javítja ezt a törvényjavaslatot érdemben, továbbra is egy rendkívül egyenlőtlen cseréről van szó, amikor egy megbecsülhetetlen nagyságú és meg nem becsült nagyságú vagyont kap a katolikus egyház egy vélhetően ennél sokkal-sokkal kisebb értékű ingatlanért cserébe.

Nem kaptunk választ a részletes vita szakaszában sem arra, hogy milyen módon fogják hasznosítani ezt az ingatlant a továbbiakban, és nem oldódtak meg azok a fenntartások  sőt ezt nagyon korrekt módon a bizottsági előterjesztő hangsúlyozta is , amelyek avval kapcsolatosak, hogy az egyháznak semmilyen elszámolási kötelezettsége nincsen evvel a vagyonnal kapcsolatban, úgy hasznosítja, azt csinál vele, amit akar. Állami vagyonból csinálunk egyházi vagyont  ez minden, csak nem az egyház és az állam szétválasztása.

Másodsorban azt szeretném megjegyezni nagy tisztelettel, kicsit már megelőlegezve a következő vita témáját, hogy jól mutatja az önök prioritásait, hogy a színházak lenyúlása mellett a másik dolog, amit koronavírus-járvány idején is mindenképpen tárgyalnia kellett az Országgyűlésnek, semmiképpen nem várhatott néhány hónapot, ez a nagy méretű ingatlanbiznisz, egy jó nagy ingatlantömegnek az átadása ki tudja, milyen hosszú távú célokra, hiszen még egyszer mondom, semmilyen törvényi garancia nincsen.

Még egyszer mondom: az egyházpolitikai és felsőoktatás-politikai részét ennek a vitának lefolytattuk az általános vitában, ez a javaslat sajnos a módosításokkal sem vált semmivel sem elfogadhatóbbá, támogathatóbbá és korrektebbé. Köszönöm szépen, elnök úr.

(13.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 82 2020.03.30. 7:16  59-91

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem azzal, amivel Nacsa képviselő úr befejezte: én jobban örülnék annak, ha a miniszterelnök arcán nem magabiztosságot, hanem maszkot láthatnék, és ezzel mutatna példát az országnak arra, hogy ne fertőzzük meg egymást (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Rajtad sincs!), akkor sem, ha közel ülnek egymáshoz, nemcsak így, távolról.Tisztelt Képviselőtársaim! (Dr. Völner Pál felé fordulva:) Itt is mindjárt visszaveszem, csak akkor nem lehet hallani, aminek lehet, hogy ön örülne, de én nem. (Zaj.)

És ha már itt tartunk, akkor azt is javaslom Nacsa képviselő úrnak, látogasson föl a Demokratikus Koalíció Facebook-oldalára  gondolom, ezt nem gyakran teszi meg , és talál ott számos tájékoztató anyagot; csak azért, mert ezt kifogásolta és hiányolta.

Na, de térjünk vissza a törvényjavaslatra! Mit mond a kormány? Azt mondja, azért van szükség erre a törvényjavaslatra, hogy az eddig meghozott kormányrendeletek és intézkedések hatályban működjenek. Világos, hogy ennek lenne három olyan módja, amit az ellenzék teljes nyugalommal támogatna. Az egyik megoldás az lett volna, ha külön törvényben kéri ezek meghosszabbítását az alkotmány szerint  bocsánat, nincs alkotmány, az Alaptörvény szerint. Másodszor: ennek módja lett volna az, ha újra kihirdetik ezeket a rendeleteket, adott esetben aktualizálva, ennek sem lett volna semmi akadálya. Önök a harmadik utat választották, mert ez volt a legdrámaibb és legjobban eljátszható. De erre is módjuk van, természetesen, hogy a járványügyi törvény alapján hirdetik ki vagy az egészségügyi törvény alapján mint járványügyi rendelkezéseket hirdetik ki őket.

Bocsánat, de azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne játsszunk itt bábszínházat! Ezt megtették. Sikerült, megoldották. Eljátszották, hogy ez micsoda erőfeszítés, meg micsoda bizonytalanság, de ez nem így van. Önök is tudták, mi is tudtuk, hogy erre mód van. De még egyszer mondom, ezeknek a rendeleteknek a meghosszabbítására akár múlt hétfőn, akár most hétfőn, akár vasárnap, akár csütörtökön, bármikor rendelkezésre állt volna az ellenzék is.

Most nem erre kérik a fölhatalmazást, hanem ennél jóval többre. Egyrészt arra kérik a fölhatalmazást, hogy ez a fajta meghosszabbítás, határozatlan ideig való hatályban tartás vonatkozzon a kormány minden ezután hozott rendelkezésére is. Ezeket nem tudjuk, hogy támogatjuke vagy nem, hiszen még nem láttuk őket. Higgyük el, hogy ezek majd jók lesznek, célszerűek és hatékonyak.

Ne haragudjanak, én azt értem, amit Balla képviselő úr mond, hogy bele van írva a törvénybe, hogy a járvány elleni védekezéshez szükséges intézkedéseket lehet csak így meghozni  csak ezt ki fogja eldönteni? Hát, majd maga a kormány. Az szükséges a járványügyi védekezéshez, amiről a kormány azt gondolja, hogy szükséges a járványügyi védekezéshez. Láthattuk, hogy ez mit jelent. Bocsánat, hogy visszatérek az előző hozzászólásomra: jelenti a színházak lenyúlását, jelenti a katolikus egyháznak juttatott vagyont, vagy éppen jelenti, hogy egy egészen más témát mondjak, a Mátrai Erőmű 17 milliárdos visszavásárlását. Ezekről mind azt gondolhatja a kormány, hogy ezek szükségesek. (Közbeszólások.)

De hozzáteszem, mi azt mondtuk  és itt jön be a határidő kérdése , hogy hajlandóak vagyunk ezt az egyébként meg nem érdemelt nagy bizalmat is megadni a kormánynak, hogy ő döntse el majd azt, hogy mi az, amire szükség van ebben a helyzetben, de legalább annyit kérünk, hogy egyébként az alaptörvényi szabályoknak megfelelően időnként jöjjön ide vissza, és számoljon be arról, hogy mit csinált. Erről szól a határidő kérdése! Nem politikai show-ról, és ne vegye elő most a 4. §-t  ha jól emlékszem , hogy majd tájékoztatást ad! A „majd tájékoztatás” tudjuk, hogy mit jelent: vagy ad, vagy nem ad, és vagy a parlamentnek, vagy a frakcióvezetőnek, ahogy kedve van!

Nem, drága képviselőtársaim! Érdemi döntésre hozza ide, a parlament elé! Vállalják a szavazatukkal önök azt, hogy mit gondolnak ezekről, és vállaljuk mi! És valóban, ebben az ellenzék rendkívül rugalmas volt. Itt mindenféle javaslat megfogalmazódott. Volt olyan is, ami azt mondta, hogy de ha a parlament nem tud ülésezni, akkor hosszabbodjon meg automatikusan, ha a Házbizottság ezt kimondja, ahol, ugye, konszenzus kell. Mondtuk azt is, hogy oké, hogy ha félünk, hogy úgy sem, akkor tegyük lehetővé, hogy online ülésezzen a parlament. Tehát minden megoldás érdekel minket, ami fönntartja a kormány fölötti parlamenti kontrollt. Mert hogy egyébként a jogállam alapja mégiscsak az, hogy nem a kormány jó szándékára van bízva az, hogy mit tart helyesnek, hanem van efölött egyfajta alkotmányos kontroll.

A korlátlan hatalomtól nem az véd meg minket, hogy bízunk a kormányban  mert egyébként rendkívül kevéssé bízunk , hanem az véd meg, hogy egyébként az Alaptörvény rendelkezései alapján van utólagos jóváhagyás, felhatalmazás ezekre a jogszabályokra. És legyünk őszinték, hadd mondjak még egy példát! A fideszes polgármesterek bőségesen bizonyították, hogy önök nem nagyon szolgálnak rá erre a bizalomra.

Mit mondanak, mi a helyzet a Btk.-módosítással? Ugyanez. Mi nem mondjuk azt, hogy az ellenzéki sajtó valótlan állításokat fogalmaz meg. Erről szó nincsen. Csak hát nem mi fogjuk eldönteni, meg nem is önök fogják eldönteni  mármint a parlament , hanem az önök által irányított ügyészség, meg az önök által irányított rendőrség. (Dr. Völner Pál: A bíróság!) És jól láttuk az elmúlt években, hogy ez mit jelent. És persze a végén majd a bíróság dönt, három-négy-öt év múlva, mire tönkretették az ellenzéki sajtót. Láttuk ezeket a pereket, Fapál-ügy, drága államtitkár úr, hogy csak egy példát említsek, és sok ilyen volt. Sok ilyen volt!

Tönkre lehet tenni embereket, tönkre lehet tenni a szabad média maradékát erre a jogszabályra hivatkozva. És persze ki tudja, hogy a következő két-három-négy évben mennyire lesznek sikeresek a bíróságok megszállásával, amire komoly erőfeszítéseket tesznek.

Köszönöm, hogy Hargitai képviselő úr őszintébb volt, mint a többiek, és arra hivatkozott, hogy az a céljuk, hogy biztosítsunk ideális feltételeket a kormánynak.

Drága Képviselőtársaim! Elnézést kérek, mi nem a kormánynak szeretnénk ideális feltételeket biztosítani, hanem az országnak szeretnénk ideális feltételeket biztosítani ebben a helyzetben is. És az ország jelentős része fél attól, hogyha a kormány ellenőrzés nélküli hatalmat kap, különösen, ha ezt ellenőrzés nélküli időre kapja. (Sic!) Azért hadd mondjam már el önöknek  tudom, hogy itt mindenki mindenféle felmérésre hivatkozik , hadd jelezzem önöknek, hogy 106 ezren írták alá néhány nap alatt azt a petíciót, ami ez ellen tiltakozik. Ez nem az ország többsége, de majd ha a Kossuth téren fog állni ez a 106 ezer ember, mert megteheti, akkor majd önök is kénytelenek lesznek őket észrevenni. (Dr. Völner Pál: Csak ennyien vagytok?)

És ne mossák össze, még egyszer kérem, azt, hogy a kormány adott intézkedéseit támogatjuke, azzal, hogy egyébként adunke korlátlan felhatalmazást. De kérem, cáfoljanak meg! Én leszek a legboldogabb! Szavazzák meg bármelyik ellenzéki módosítót! Ha valóban nem akarják felhasználni ezt a törvényt korlátlan ideig tartó korlátlan hatalomra, akkor szavazzák meg azt, hogy határidőre szóljon ez a felhatalmazás! Ha valóban azt gondolják, hogy fontos az alkotmánybírósági kontroll, akkor szavazzák meg azt a módosítót, amelyik észszerű határidőn belül elrendeli, hogy az Alkotmánybíróság döntsön is az ilyenfajta alkotmányügyi panaszokról.

Ha valóban nem arra akarják fölhasználni a Btk.-módosítást, hogy a sajtót megrendszabályozzák, akkor hagyják most el, és egyezzünk meg egy jobb szövegben! Még nyitva van az ajtó! Ha tényleg egységet akarnak, akkor még most az önök kezében van erre a lehetőség. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Vegyék figyelembe az ellenzék észrevételeit is, és akkor lesz egység! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 112 2020.03.30. 2:08  111-118

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Hadd kezdjem azzal, hogy ön valószínűleg nem megfelelően tájékozódott a kollégáitól, mert mind Gulyás miniszter úr, mind Völner államtitkár úr  Völner államtitkár úr nemrég itt a parlamentben is  elmondta, hogy a veszélyhelyzetet az Alaptörvény szerint a kormány rendeli el, és csak a kormány szüntetheti meg. Ez nem változott. Így aztán önök nem adtak vissza semmit, ez továbbra is önöknél van. Egy másik kollégájáról szeretném viszont kérdezni. Az egészségügyi miniszter, miután azt rótták fel neki, hogy nem szervezte meg idejében az orvosok ellátását megfelelő védőfelszereléssel, és ezért többen megfertőződtek, és nem helyénvaló nyilatkozatot tett, ezután lemondott, Orban miniszterelnök pedig megköszönte a szolgálatot és elfogadta a lemondást. Ez nem Magyarországon történt, hanem Romániában.

Mi a helyzet nálunk? Ön arról beszélt Jakab képviselő úrnak, hogy minden eszközzel rendelkezésre állunk és készen állunk a koronavírus-betegek kezelésére. Azt kell mondanom, hogy bárcsak így lenne, de a tények nem ezt igazolják. Többek között négy napig ápoltak a János Kórházban egy koronavírusos beteget védőfelszerelés nélkül. Orvosok és ápolók kerültek karanténba az Uzsoki Kórházból is. Legutoljára március 17-én hozták nyilvánosságra, hogy hány egészségügyi dolgozó van karanténban, akkor 45 volt, azóta a sajtó kérdésére nem válaszolnak ebben az ügyben. Megfertőződtek háziorvosok is a védőfelszerelés hiánya miatt. Emellett ma arról beszél az egész ország, hogy az önök által kidolgozott rendszer nem működik. A koronavírusos tünetekkel jelentkezőkhöz nem jut el idejében a teszt. A legutóbbi történet egy 67 éves emberé, akik napokig várta, hogy teszteljék, majd rendkívül súlyos állapotban került kórházba.

Ezek után meg kell kérdeznem, hogy meddig tart még a bizalom. Mert a valódi hősök nem a kormánypárti és nem is az ellenzéki képviselők, hanem azok, akik valóban a betegséggel veszik fel a küzdelmet az egészségügyben. Ezek a valódi hősök azonban az önök hibájából fegyver, ellátmány és haditerv nélkül mennek küzdelembe. (Szászfalvi László: Ne hazudj!) Ki a felelős ezért, miniszterelnök úr, és levonjae a következtetéseket? Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 116 2020.03.30. 0:56  111-118

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Többször hallottuk már ezt a propagandaszöveget, amivel kicsi baj van. Ez nem az első fertőzöttől számít, hanem az első olyan fertőzöttől, akit teszteltek és önök beismerték, hogy fertőzött. Ez nagy különbség, hiszen önök is arról beszélnek, hogy a fertőzöttek jelentős részét nem tudják ezzel a módszerrel tesztelni. (Közbeszólások, köztük: Mikrofon!  A szónok szavai nehezen hallhatók.)Azt kell ugyanakkor elmondani, hogy nem véletlen, hogy az ön PR-videójában lelkes futballszurkolók láthatóak és nem lelkes orvosok, meg lelkes ápolónők. Önök sokkal többet tettek a magyar futballért, mint a magyar egészségügyért, csak most nagyobb szükség lenne az egészségügyre.

Ismét azt szeretném megkérdezni: nem gondoljae azt, hogy a bizalom helyreállítása érdekében helyes lenne az, hogy az önök kudarcos politikáját megtestesítő egészségügyi minisztert lecseréljék egy olyanra, akiben az egészségügyi dolgozók és a lakosság is meg tud bízni? Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 129-131 2020.04.08. 15:11  118-165

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem most szokatlan módon egy megemlékezéssel, ami mégiscsak kapcsolódik ehhez a törvényjavaslathoz. Nemrég kaptam a hírt, hogy elhunyt dr. Szüdi János, az Oktatási és Kulturális Minisztérium korábbi szakállamtitkára, az Oktatási Minisztérium államtitkára, aki 25 évig szolgálta különböző minisztériumi pozíciókban a magyar oktatásügyet, ennek a területnek az egyik legjobb és legjobban hozzáértő jogásza volt. Az utóbbi időszakban a Demokratikus Koalíció munkáját segítette, ő készített fel erre a törvényjavaslatra is. Mindannyian, akik ismertük  elnök úrral kettőnknek közeli munkatársunk volt -, azok számára ez egy hatalmas nagy veszteség, de azt gondolom, hogy hatalmas veszteség a magyar oktatásügynek is.

ELNÖK: Egy mondatra kérek lehetőséget! Én is őszintén gyászolom, mindenki, aki ismerte, és a családjának is az őszinte részvétemet szeretném kifejezni. Folytassa! (Dr. Gurmai Zita: Álljunk fel!  Dr. Varga-Damm Andrea: Álljunk fel szerintem!  Dr. Varga-Damm Andrea állva marad.)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Ha már megidéztem ide Szüdi Jánost, hadd hozzam ide ennek a törvényjavaslatnak kapcsán is azt a két alapelvet, amit nagyon keményen a fejébe vert azoknak a politikusoknak, akikkel együtt dolgozott. Az egyik az, hogy jogszabályt hozni nagyon komoly dolog. Ahhoz komoly előkészítés kell, s a bevezetéséhez komoly felkészülés, egyeztetés, méricskélés, nagyon részletes és gondos munka. A második pedig az, hogy csak a gyermek mindenekfelett való érdeke lehet az, ami az oktatási törvénykezést meghatározza. Ezt a törvényt is ezen a szűrőn keresztül néztük, és azt kell mondanom, hogy miközben ez a jogszabály sokkal jobb minőségű, és szándékaiban is sokkal átgondoltabb, mint az elmúlt időszak oktatási törvénykezésének számos darabja, mégiscsak ebben a formában nem támogatható és nem elfogadható. Egy jelentős része azért, mert fölösleges, mert ennyire nem sürgős, mert ráérne, mert most nem ez a problémája a felsőoktatásnak és nem ez a problémája az országnak. Van ebben a törvényjavaslatban egy sor olyan javaslat, olyan változás, amely tulajdonképpen megfontolandó, jó irányokba halad, érdemes lenne beszélni róla.

(16.10)

Olyan is van közte jó néhány, amelyik korábbi, talán nem kellően átgondolt döntéseket hoz helyre, mint például a finanszírozási rendszernek az újra háromlábúvá való tétele vagy éppen a pedagógusalkalmassági vizsga ügye. Ezt Pósán képviselő úr említette, és érdemes talán arra emlékeztetni, hogy azokat a megfontolandó szakmai érveket, amelyeket most elmondott, mondták el a pedagógusképzésben dolgozó intézmények annak idején, hogy nem lehet egy felvételi vizsgával megállapítani az alkalmasságot, és az alkalmasság vizsgálatát folyamatos szempontként kell beépíteni a pedagógusképzésbe.

De ezeknél az intézkedéseknél is fel kell tennünk azt a kérdést, hogy oké, de voltake ezek egyeztetve, a Rektori Konferencia véleményét ismerjüke, a pedagógusképző intézmények véleményét ismerjüke, folyte erről szakmai vita, és ha folyt is erről szakmai vita, erről most kelle döntenie az Országgyűlésnek, koronavírus-járvány idején. Én értem, hogy ez kormányzati taktika, hogy most foglalkoztatni kell az Országgyűlést, de a lényegi döntésekből, a járvány gazdasági kezelésével kapcsolatos döntésekből kizárták az Országgyűlést, és helyette kell törvényjavaslatokat hozni, de szerintem a felsőoktatás ennél többet érdemel, mint hogy pótszerként tárgyaljunk itt a felsőoktatás problémáiról, megérdemelné azt, hogy ezekről az ügyekről is egy olyan időszakban beszéljünk, amikor mód van egyeztetni, mód van tárgyalni, és utána van idő felkészülni.

Gondoljanak bele, hogy a most bevezetett intézkedéseket az egyetemeknek abban az időszakban kellene alkalmazniuk, akkor kellene felkészülniük ezekre, amikor egyébként hatalmas teher van a vállukon. Én ebben Nacsa képviselő úrral teljesen egyetértek, hogy mindannyian köszönettel tartozunk a magyar felsőoktatásban dolgozóknak azért, hogy megoldják ezt a nehéz helyzetet, és szemben avval, amit ő gondol, az ellenzék nem az egyetemeket és nem a felsőoktatást szokta bírálni, hanem azt a felsőoktatás-politikát, amit önök folytatnak, és aminek következtében a felsőoktatás sem képes olyan teljesítményre, mint amit egyébként a benne dolgozók szakmai tudása és elhivatottsága alapján joggal várhatna el az ország.

Ezek azok az intézkedések, és még van jó pár  nem akarom végigvenni a törvényjavaslatot, miután itt képviselőtársaim már többen végigvették ezeket a pontokat egyenként -, azt hiszem, amelyeket hangsúlyozni lehet, és alapvetően jó iránynak tartunk, csak még esetleg át kéne gondolni, finomítani, szélesebb körben megbeszélni, de ezeket most nem hozom itt egyenként elő.

Van a törvényjavaslatnak egy olyan része is, ami szemben ezekkel az intézkedésekkel, álláspontunk szerint kimondottan veszélyes és ebben a formában káros. Ez a törvényjavaslat alapoz meg az intézmények felsorolásában és az agrár-felsőoktatási intézményekre vonatkozó javaslatban a magyar felsőoktatás talán 2000 óta a legnagyobb szerkezeti átalakításának. Azt kell mondanom önöknek, ha valamit nem lehet ilyen módon megcsinálni, akkor ez biztosan az. Két fontos eleme van ennek, egyrészt ismét egyeztetés, átgondolás nélkül, és legalábbis nyilvános, kivitatott, és ha nem is konszenzusközeli, de legalább egymás megértésének a szintjéig el nem vitt állapotban szervezi át az intézményeket. Van olyan felsőoktatási kar, telephely, most már intézmény, amelyik, ha jól számolom, húsz év alatt a negyedik helyre kerül, és a negyedik szervezeti formában kell hogy működjön. És azt ne mondják már nekem  az előbb itt hitetlenkedtek a Kaposvári Egyetem kapcsán -, hogy mindegy az, hogy valami önálló intézményként működik, és mondjuk, hogy ne Kaposvár példáját mondjam, Egerhez tartozik vagy újra Gödöllőhöz, ahonnan egyébként egyszer már eljött; nem véletlenül, hanem az ottani rossz tapasztalatok miatt  Gyöngyösről beszélek.

Tehát azt kell önöknek mondanom, hogy ez az egyik olyan nagyon veszélyes tendencia, amire még mindig azt mondom  mert ültem én is abban a székben, ahol most államtitkár úr, és tudom, hogy a felsőoktatásnak ez egy örökös slágertémája: szabni, varrni, tenni, venni az intézményeket. Mindig vannak intézményi igények, mindig vannak állami igények, de ha valamit nem lehet ilyen módon megcsinálni, hogy szerdán benyújtunk egy törvényjavaslatot, és aztán akkor majd két hét múlva szavazunk róla, akkor ez biztosan az. (Nacsa Lőrinc: Kedden!) Ez így teljesen elfogadhatatlan. Bocsánat, kedden, mondja képviselő úr, lehet, hogy rosszul számoltam. Szóval, akkor két hét és három nap és nem két hét és két nap, de akárhogy is van ez a dolog, mégiscsak az a helyzet, hogy ezek nem olyan döntések, amelyek ilyen módon meghozhatóak.

Márpedig jól láthatóan, a reakciókból követhető módon ezek mögött a szervezeti átalakítások mögött nincsen egyetértés, nincsen egyetértés Gyöngyös esetében, nincsen egyetértés Kaposvár esetében. Látjuk, hogy Kaposváron, hogy mondjam, ilyen lemondó nyilatkozatok érkeznek az egyetemi vezetéstől, hogy ja, hát, ha ennyire akarjátok, akkor persze, majd még azért hadd maradjunk meg egyetemi centrumként. De nem kérték, nem kezdeményezték, és nem is támogatja a kaposvári egyetemi közösség ezt az átalakítást. Húsz év munkájuk van abban, hogy létrejöjjön  nem zöldmezőről, de néhány főiskolai kezdeményezés alapján  egy egyetem kampusszal, önálló szervezeti kultúrával, hallgatói bázissal és oktatói karral, olyan kezdeményezésekkel, mint a színházművészeti szak, ami azt jelentette, hogy végre vidéken is megjelent egy ilyen típusú képzés. Tudjuk, hogy ez egy erősen vitatott politikai környezetben történt, de mégiscsak az történt, hogy ott történt valami, amire most azt mondják  mert nehezen tudjuk elképzelni, én legalábbis, hogy például ennek a karnak mi lesz a szerepe az új, létrejövő alapítványi agrár-felsőoktatásban, nagyon nehezen tudom ezt elképzelni.

Másutt, Kecskeméten levágják a pedagógiai főiskolai részt, odaadják az egyháznak. Ugye, egyháznak adni mindig szeretnek, ezt tudjuk, de ez is azt jelenti, hogy ott is van egy lényeges intézményi átalakulás. És persze értem, hogy piaci érdek az, hogy megszabaduljon a kecskeméti főiskola a nyereséget nem hozó, nem piacképes, az iparnak nem vonzó pedagógiai képzéstől, de egyáltalán nem biztos, hogy a városnak, a térségnek is ugyanúgy ez érdeke, hiszen ez azt jelenti, hogy tovább csökken az állami pedagógusképzés lehetősége, és nő az egyházi pedagógusképzés szerepe. Nagy kérdés, és megint az a helyzet fog előállni, hogy nem a hallgató dönti el azt, hogy egyházi vagy állami intézménybe akar járni, hanem a helyzet dönti el, az lesz, oda kell járnia, vagy elmehet, de nem nagyon van már más, Budapestre elmehet azért még, szóval elmehet Budapestre vagy Szegedre.

Szóval, az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek az átalakítások nem kellően átgondoltak, nem kellően megalapozottak, és nem mutatja be valójában az előterjesztés azt, és ezt akarom elsősorban hangsúlyozni, hogy milyen előnyöket vár ettől a típusú átalakítástól, és nem mutatja be azt, hogy milyen hatásai lesznek ennek az átalakításnak.

A másik ügy, ezt mégiscsak kénytelenek vagyunk idehozni, pedig a felsőoktatás jelentős részének a privatizálása. Mert ezt nevezhetik másnak, de meg kell nézni a törvényjavaslat mellékletét. Csak ez ennek a törvényjavaslatnak a mellékletében van, és azt is megtanultam, hogy mindig a mellékletben van a lényeg. Meg kell nézni a törvényjavaslat mellékletét, és látható benne, hogy ennek a törvénynek a kihirdetésével érdemben e szerint a javaslat szerint öttel csökken az állami felsőoktatási intézmények száma; azért, mert a Szent István Egyetemet egy következő változásnál vezetik át.

Akármit is mondunk erre, és majd el fogják mondani önök, hogy hú, de klassz, mert akkor alapítványként fog működni, és ennek milyen előnyei vannak  biztosan vannak előnyei, még azt sem vitatom, és tudok is róla, hogy a felsőoktatási intézmények egy része várja ezt a lehetőséget, ami persze szerintem egy kicsit azt is jellemzi, hogy mennyire érzik jól magukat az állami fenntartói rendszerben -, de az a helyzet, én azt gondolom, hogy hosszabb távon ez nem szolgálja az ország érdekeit, és nem szolgálja a hallgatók érdekeit.

Mi a helyzet az országgal? Nyilván talán ezzel érdemes kezdeni. Lehet leépíteni az állami felsőoktatást, és azt mondani, hogy akkor majd piaci alapon, meg a nekik juttatott vagyonból fognak majd működni; ezt a koncepciót a Corvinusnál is erősen vitattuk. Szeretném megkérdezni, hogy most mennyit érnek azok a részvények, amelyeket beapportáltak a Corvinus alapítványába. Milyen hozamra számít idén az alapítvány a Corvinusban? Látjuk, hogy állnak a börzék, hogy áll a tőzsde. Ugye, emlékeznek, erről beszéltünk itt annak idején, mondta a miniszter úr, ő vett részt akkor a vitában, hogy azért ott van egy nagyon komoly vagyon, ami majd biztosítja az állami feladatok ellátását. Mi meg azt mondtuk, hogy kicsit kockázatosnak gondoljuk arra bízni a felsőoktatás működését, az egyetemek működését, hogy milyen hozamok vannak a tőzsdén. Nyilván egyikünk sem számított arra, hogy egy ilyen gazdasági hatással is járó válság alakul ki, mint ami most van, de ez mindig benne van egy ilyenfajta piaci finanszírozásban.

(16.20)

Hozzá kell tennem, hogy a Corvinus Egyetem esetében teljes joggal lehet számítani arra  és bizony erről számot is lehetne adni -, hogy lesz jelentős piaci bevétel. Még azt is el tudom fogadni, hogy önök arra számítanak, bár erre se látunk semmilyen számítást, hatásvizsgálatot, semmit sem a következő napirendi pontnál, hogy mondjuk, a kecskeméti egyetem vagy a győri egyetem esetében az ottani autógyárak majd beszállnak a finanszírozásba és a működtetésbe, már ha telik rá nekik, merthogy az autópiaci helyzet is nagyon más most, mint akár néhány hónappal ezelőtt volt.

Ugyanakkor vannak itt olyan intézmények, a Soproni vagy a Miskolci Egyetem, ahol azért nem látszik az, hogy hogyan fog megjelenni akár az a nagyszámú fizetőképes hallgató, akár hazai, akár külföldi hallgató, akár pedig az az ipari támogatás, amely ezeket az intézményeket hosszú távon is működőképessé teszi.

Kénytelen vagyok azt mondani, hogy a kormány egy sor felsőoktatási intézmény működésével szerencsejátékot játszik. Bizonytalan alapra helyezi ezeket az intézményeket, miközben egyébként a 2008-as válság tanulságaképpen azok az országok is a stabilabb állami finanszírozás és működés irányába indultak el, amelyek korábban hajlamosak voltak arra, hogy a liberális elveket követve inkább valamilyen piaci működést preferáljanak.

És mi a helyzet a hallgatókkal? Az a szituáció alakul ki, ez a Corvinusnál is így volt, hogy nem állami egyetemeken nincs garancia az államilag finanszírozott helyekre. Ebből az következik, és én még nem is vitatom azt, hogy valóban az a szándék, hogy ezeken a nem állami egyetemeken majd legyenek ösztöndíjas helyek. Csak ha majd jönnek a gazdasági nehézségek, akkor nem fog rá telni. Értjük, hogy azért ennek nagyon-nagyon komoly kockázatai vannak a magyar felsőoktatás szempontjából, a hallgatók esélye szempontjából. Az is érthető, hogy az érintett települések, talán Keszthelyt nem is említettem még, amit megint csak átraknak, megint csak egy hosszú helykeresés után alakul ki a jelenlegi helyzet, és kerül nyugvópontjára az a vita, ami a Georgikon vagy a Pannon Agrár Központ szerepével volt kapcsolatos, most ott is fölszakadnak a sebek, ott is átkerül az intézmény, anélkül, hogy emögött egyébként helyben érdemi támogatás lenne.

Persze eloszlathatnánk ezeket a kételyeket, hogyha bemutatnák azt, hogy a Corvinus Egyetem hogyan működik sikeresen, de ez nem történt meg, így sajnálatos módon összességében azt kell mondanom, hogy az agrár-felsőoktatásra, az intézmények átszervezésére és a privatizálásra vonatkozó elképzelések miatt ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 175 2020.04.08. 14:14  166-179

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Most tulajdonképpen egy ismétlő vitában vagyunk, hiszen ezek a javaslatok összefüggenek a felsőoktatási törvény korábban tárgyalt módosításával is. Talán szerencsésebb is lett volna  de ezt nem mi döntöttük el -, ha egyben tárgyaltuk volna az egyes intézményekre vonatkozó és az általános szabályokat.

(18.40)

Hadd kezdjem az ütemezéssel! Azért mégiscsak, egyrészt hogyha a magyar felsőoktatás az a mosoly országa lenne, amelyről itt Nacsa képviselő úr olyan lelkesen beszélt, és olyan nagyszerű lenne a helyzet, akkor minden valószínűség szerint nem többedik miniszter lenne felelős a felsőoktatásért többedik irányítási struktúrában, akkor nem a megszámolhatatlan sokadik modellről, koncepcióról és törvényjavaslatról tárgyalnánk itt a tíz év alatt, akkor nem kellene megváltoztatni korábban hozott döntéseket, és csöndben mondom: hogyha így lenne, akkor nem most, a koronavírus-járvány idején tárgyalnánk ezt a törvényjavaslatot, ráadásul utolsó napirendi pontként ebben a kellemes késő délutáni vagy esti órában. (Dr. Brenner Koloman: Inkább esti!) Ismerjük ebből a szempontból az önök politikai érzékét, nyilván azért hozták ezt most be, mert én értem, amit az államtitkár úr mond, hogy itt van egy régóta zajló munka, de legyünk őszinték, be lehetett volna hozni ezt a javaslatot rögtön a parlamenti ülésszak elején is, és nyilván lehetett volna vele várni addig, amíg véget ér a járvány, és egy érdemi társadalmi vita és a mostaninál talán színesebb politikai vita jöhetett volna össze.

De hát értem, csak nem értek vele egyet, hogy az a szándék, hogy lehetőleg sutyiban el lehessen fogadni ezt a törvényjavaslatot, akkor, amikor az országot az foglalkoztatja, hogy húsvétkor hova lehet elmenni, és hova nem lehet elmenni, vagy azon aggódik, hogy hány megbetegedés és hány áldozat lesz még, akkor nyilván könnyebb olyan törvényjavaslatokat a parlament elé hozni, amelyek  hogy mondjam finoman?  nem élveznek széles körű támogatást és lelkesedést, és amelyiknek az alapvető kérdésére, azt kell mondanom, itt a parlamenti vitában sem sikerült választ adni. Merthogy értem én, amit mondanak, és ne legyen félreértés, én húsz éve is azt mondtam, meg most is azt mondom, hogy ha azt akarjuk, hogy rugalmasabb legyen a felsőoktatási rendszer, nagyon helyes; ha azt akarjuk, hogy kevesebb állami szabályozó legyen, amelyik gúzsba köti az egyetemek autonómiáját, nagyon helyes. Ha azt akarjuk, hogy lehetőséget kapjanak az egyetemek arra, hogy gazdálkodjanak a vagyonukkal, nagyon helyes; hogyha azt akarják, hogy az egyetemek jobban együtt tudjanak működni az üzleti szférával és  én hozzáteszem, bár erről most pont Nacsa képviselő úr beszélt, és ezzel egyetértek  akár a környező társadalommal ennek meglegyenek a jogi formái és lehetőségei is, azt mondom, hogy nagyon helyes, hozzáteszem: mi akkor is ezt mondtuk, amikor önök előtt ez még szitokszónak számított, és a felsőoktatás tönkretételének tekintettek minden ilyen típusú intézkedést. De ehhez nem kell privatizálni az egyetemeket.

Csináljanak egy jó állami működési modellt! Működjön az állam jó fenntartóként! Adja vissza az egyetemi autonómiát! Ha azt akarja az állam, hogy önállóbbak legyenek az egyetemek, akkor ne alapítványt csináljon belőlük, hanem hívja vissza a kancellárokat, és állítsa vissza az akadémiai vezetést! Akkor hozzon olyan szabályokat, amelyekkel gazdálkodhatnak az egyetemek! Mert ahhoz, hogy rugalmasabb közbeszerzési szabályok legyenek, ahhoz nincs szükség arra, hogy ezeket az egyetemeket kivegyük az állami szektorból, ahhoz jó közbeszerzési szabályokra van szükség.

Hozzáteszem: én Brenner Koloman képviselő úrral szemben rendkívül nagy aggodalommal figyelem a közbeszerzési szabályok alóli mentességet, mert közbeszerzési szabályok egy jól működő országban azért vannak, hogy az állami kiadások racionálisak legyenek, és amikor önök valamit kivesznek a közbeszerzés alól, akkor az az aggodalmam, hogy már tudják azt is, hogy kinek kell nyernie  jó, ez közbeszerzésen belül is előfordul, ez kétségtelen. (Dr. Brenner Koloman: Így van, ez nem akadályozza meg!) De  még egyszer mondom  ha merevek ezek a szabályok, akkor csináljanak jogszabályokat, de ne csak egyes intézményeknek, minden intézménynek!

Állítsák helyre az egyetemi autonómiát! Tegyék lehetővé, hogy az egyetemek saját maguk találják meg azt az utat, amelyen fejlődni akarnak, mert az a baj, hogy most megint egyenmegoldások jönnek. Csináltak egy Corvinus-modellt, akkor azt mondta Palkovics miniszter úr, hogy majd ez lesz a modell, majd ezek szerint mégsem annyira tökéletes ez a modell, mint annak idején ez látszott, most csinálnak egy kettes számú egyenmodellt, megint csak egységes szabályokkal, miközben emellett hosszasan érveltünk, és én csak megerősíteni akarom, hogy tudjuk, hogy van olyan intézmény, amely szeretne a Corvinushoz hasonló kvázi piaci feltételeket  ott kérdés persze, hogy ez a hallgatóknak is az érdekee, vagy csak az intézménynek, ez a kettő nem feltétlenül esik egybe -, de ugyanakkor teljesen más a vidéki intézmények helyzete, megint más az állatorvosi egyetemnek a helyzete, ahol egyébként ugyanazt tudom mondani, amit…

Az államtitkár úr azt mondja, hogy mert most majd az állatorvosi egyetem nagyon jó lesz, nagyon klassz lesz, visszaszerzi régi fényét  szerintem most is egy kiváló intézmény rengeteg külföldi hallgatóval , de ha ezt akarjuk, akkor ahhoz tényleg az kell, hogy mostantól alapítvány működtesse? Nem lehet, hogy rá kéne bízni esetleg az egyetem vezetésére egy nagyobb önállósággal, hogy eredményeket érjen el? Esetleg még azt is hozzáteszem, hogy ha lenne egy olyan felsőoktatás-fejlesztési koncepció, amelynek vannak prioritásai, és tegyük fel, hogy ez egy prioritás  nem akarok most ebben dönteni, csak mondom, hogy ez elképzelhető lenne , akkor talán biztosítson az állam forrásokat. Ne egy alapítványnak, a saját egyetemeinek biztosítson forrásokat arra, hogy fejlődjenek és működjenek!

Ugyanez a helyzet a bérekkel is. Abban nagyjából mindannyian egyetértünk  és majd biztos elmondja Nacsa képviselő úr, hogy most azért sokkal jobb, mint régen volt, és akkor én meg majd elmondom, hogy akkor is mennyit emelkedett, meg hogy infláció is van a világon, meg reálbér-növekedés a gazdaságban, most ezt a vitát nem akarom nagyon lefolytatni, csak azt akarom mondani, hogy nyilván mindannyian azt gondoljuk , hogy az egyetemi fizetések vagy a felsőoktatási fizetések tekintetében még mindig van hova fejlődni, fogalmazzunk így. Ebben egyetértünk. Tényleg jobb lenne, hogyha jobb fizetések lennének, a versenyképes fizetés, tudjuk, a felsőoktatás területén nagyon jelentős, minőséget meghatározó tényező, ha nem a legfontosabb. Na de hát mi akadályozza az államot abban, hogy ha van erre forrás, akkor ezt a forrást odaadja az egyetemeknek? És majd eldöntik az egyetemek.

Épp a rektor úr, bocsánat, az államtitkár úr beszélt arról, hogy mennyire nagy különbségek lehetnek karok és karok és intézmények között is. Én azt mondom, hogy legyen egyetemi autonómia, ne alapítványi fenntartás legyen, legyen jól működő állami fenntartás. Adja vissza az állam azt a lehetőséget az egyetemeknek, hogy saját maguk döntsenek például a bérezésről, és ehhez tegye hozzá azt is, hogy forrást biztosít, mert nem a közalkalmazotti rendszer miatt nem adnak jobb bért az egyetemek, szerintem nincs olyan egyetem, amely csökkenteni akarná a kollégáinak a fizetését  majd arra a végén utalok, hogy persze majd lehet olyan helyzet, de nincs olyan egyetem, amely csökkenteni akarja a saját kollégáinak a fizetését. Nincs forrásuk rá, hogy több pénzt adjanak. Itt akkor nem a fenntartásról kell lemondania az államnak, hanem vissza kell adnia az autonómiát az egyetemeknek, és forrást kell nekik adni, pénzt kell nekik adni hozzá.

Összefoglalva: ebben a részben azt szeretném tehát elmondani, hogy szerintünk jó az, hogy a kormány lazítani akarja az egyetemi működésnek a kereteit, az állami meghatározottságát, jó az, hogy rugalmasabbá akarja tenni, jó az, hogy szeretne több gazdasági lehetőséget és önállóságot adni az egyetemnek, de nem jó az eszköz, az eszköz viszont rendkívüli módon elhibázott, mert nem azt csinálja valójában, hogy nagyobb önállóságot ad, hanem azt csinálja, hogy szűkíti az önállóságot, mert létrehoz egy kuratóriumot, amely most már az egyébként az állami szervekre vonatkozó szabályok nélkül és korlátozások és felelősség nélkül tud döntéseket hozni, ugyanakkor meg az állam nevezi ki  na, hát ez a lehető legrosszabb! A hatalom a miniszteré, de a felelősség nem az övé.

Majd amikor itt interpelláljuk a miniszter urat, bár persze Rétvári államtitkár úr fog válaszolni, és arról fog beszélni, hogy mi volt 2010 előtt, de ha akarna válaszolni… (Nacsa Lőrinc: Az egy másik minisztérium!) Bocsánat, az egy másik minisztérium, bocsánat, akkor nem Rétvári, hanem Schanda Tamás államtitkár úr  bocsánat, összekevertem, én is elfelejtettem, annyit szerveztek már át, hogy én is elvesztettem a fonalat , szóval, Schanda Tamás államtitkár úr persze majd arról fog beszélni, hogy 2010 előtt mindenki meghalt, és egyébként a fű sem nőtt Magyarországon, de ha véletlenül válaszolna a kérdésre, akkor könnyedén azt mondaná, hogy nem ő döntötte el, hát, kuratórium van, a kuratórium így döntött.

Az állam tehát lerázza magáról a felelősséget, ugyanakkor nem adja oda az önállóságot az egyetemnek, hanem beiktat egy politikailag kinevezett testületet, amely egyébként adott esetben elvégzi a piszkos munkát, hogyha erre van megrendelés. Ezt nem lehet támogatni, ezzel nem lehet egyetérteni, véleményünk szerint ez komoly kockázatot jelent a felsőoktatás működésében, nem használ a minőségnek, és nem használ a hallgatók érdekeinek.

Az agrár-felsőoktatást már eléggé kiveséztük, és csak csöndes megjegyzésként szeretnék két dolgot mondani. Természetesen mindannyian el fogunk tudni mondani nagyszerű, kiváló tudósokat és egyetemi embereket, akik ezt vagy azt az elképzelést támogatják az agrár-felsőoktatásban. Nyilván minden egyetemi vezetés szereti, hogyha nő az ő intézménye, nyilván sok támogatója van annak, hogy a Szent István Egyetem most egy nagy intézménnyé nőjön, amely ha nem is Battonyától Nemesmedvesig, de Gödöllőtől Kaposvárig és Keszthelyig, bocsánat, Gyöngyöstől Keszthelyig és Kaposvárig tart. Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy ilyen kérdésekben nem lehet annak alapján dönteni, hogy egyébként az egyik egyetemi vezetés azt mondja, hogy sokkal jobb lenne önállónak lenni, a másik azt mondja, hogy sokkal jobb lenne egyben lenni.

Nem állítom, hogy ebből a szempontból a korábbi döntések kifogástalanok lettek volna, ebből a szempontból, őszintén szólva, majdnem azt mondhatom, hogy nem akarom itt felsőoktatás-történettel szórakoztatni a tisztelt Házat. Maradjunk annyiban, hogy már a ’70-es években is sok baj volt a felsőoktatási integrációs és szétválasztási döntések meghozatalával, és ez az elmúlt mintegy ötven évben sem változott semmit, akármilyen színű kormányok vannak.

(18.50)

De mégiscsak az a helyzet, és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy nem látjuk azokat a világos modelleket, azt az egyértelmű működésmódot, azokat a tanulmányokat, azokat az egyeztetéseket, amik azt mondták volna, hogy ez a modell az  az világos, hogy valahol a Szent István Egyetem környékén lehet új centrumot csinálni, ebben szerintem nincs is vita, de például egy másik lehetséges modell lett volna az , amelyik engedi a Szent István Egyetemet önmagában, a jelenlegi keretek között jelentős mértékben fejlődni. Akár ott is megfontolandó valamifajta piaci működésre való átállás, és hagyta volna egyébként a jelenlegi formájában a most hozzácsatolandó intézményeket is. Elképzelhető lett volna még sok minden más is, itt tényleg nem akarok belemenni, akik ennek a történetét ismerik, tudják, hogy gyakorlatilag minden évre jutott három olyan koncepció, ami összevonta és szétszedte volna ezeket az intézményeket, de ez nem dőlhet el azon az alapon, hogy kinek van erősebb lobbiereje a kormánynál.

Ezt végre egyszer tisztességes, tudományos, szakmai alapon, megalapozott módon, számításokkal és érvekkel alátámasztva kell eldönteni, és rá kell szánni azt a nem ötperces, nem tízperces meg nem két hónapos folyamatot, ahogy ezeket az ügyeket végig lehet beszélni az érintett intézményekkel. Azt bátran merem állítani, hogy ez nem történt meg. Mindenki tudta, hogy van ilyen modell, mindenki tiltakozott ellene, arról szó nincs, hogy ebben megegyezés lenne.

Az már csak egy technikai ügy, de csak jelezni szeretném, hogy most mégis hogyan fog végbe menni az integráció majd. Praktikusan hogyan fogják ezt kivitelezni és letárgyalni? Hiszen itt viszonylag szoros határidők vannak. Ne tévedjünk, itt a hátralévő kilenc hónap nagyon szoros határidő egy ilyen folyamat véghezvitelére, úgy, hogy egyébként nem tudjuk, hogy mikor fejeződik be az online működési mód, mikor lehet találkozni, nem akarok belemenni, sok mindenhez nem lehet hozzáférni és így tovább, az anyagokhoz a felkészüléshez. Tehát ezt továbbra is egy olyan döntésnek tartjuk, amelyik nem biztos, hogy rossz döntés, hozzá kell tennem, ezt nem állítom, azt állítom, hogy nincsen megalapozva kellőképpen, és nincsen tisztázva az érintett intézményekkel, hogy mi a jövőjük.

Még egy szakmai szempontot hadd tegyek hozzá! Az is egy nagy kérdés, komoly felsőoktatási stratégiai kérdés, hogy inkább a szakirányú, szűk profilú egyetemek irányába érdemes elmozdulni, vagy inkább az interdiszciplináris, szélesebb profilú egyetemek irányába. Van egyébként a világban sokfajta példa, és van egyébként arra is példa, hogy vegyes rendszer működik. Ha jól értem, a kormány most ezt pártolja, hogy legyenek majdnem teljesen szakosodott, akár nagy intézmények, és a Szent István ilyen lesz, és maradjanak meg ugyanakkor a nagy tudományegyetemek is regionális feladatokkal. De ez megint egy olyan ügy, amiben például sok érv szól amellett, hogy az agrárkaroknak is adott esetben jobb helye van egy szélesebb egyetemi közösségen belül, mint más agrárkarokkal integrálva. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.

Összességében azt tudom tehát mondani, hogy vitaanyagnak izgalmas, amit a kormány lerakott elénk, ez a koncepció, kiérlelt koncepciónak, elfogadható javaslatnak, megalapozott döntésnek nem tekinthető, és így nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 6 2020.04.14. 2:16  1-16

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Én azt gondolom, hogy mindent elmond ennek a kormánynak az egészségpolitikájáról és az egészségügyi irányításáról, hogy immár sokadszor a külügyminiszter számol be a koronavírus elleni védekezésről a parlamentben, és egyszer sem az egészségügyért állítólag felelős emberi erőforrások minisztere. Mert önök csak azzal tudnak dicsekedni, amit külföldön érnek el, azzal tudnak dicsekedni, hogy mit visznek ki az országból, azzal tudnak dicsekedni, hogy mit hoznak be az országba, de azzal nem, hogy mi történik ebben az országban. Azt tudjuk, bár elég kevés információt adnak róla, hogy a megfertőződött személyek közül minden nyolcadik egészségügyi dolgozó, és ez nem véletlenül van így. A járvány elején, amikor a szakemberek, az Orvosi Kamara és az ellenzéki pártok fölhívták a figyelmet arra, hogy ha nem kapnak védőfelszerelést az egészségügyben dolgozók, annak rendkívül súlyos következményei lesznek, akkor itt a Házban is, a Népjóléti bizottság ülésén is magabiztosan azt mondta a kormány, hogy sok millió maszk van, van elég maszk, ne izguljunk. Most kiderült, hogy nincs elég maszk, nem volt elég maszk, most kell hozni. És ne legyen félreértés, én nagyra becsülöm a diplomácia, a magyar diplomáciában dolgozók erőfeszítéseit annak érdekében, hogy utólag pótolják ezt a hiányt, de ezzel nem lehet semmivé tenni hónapok mulasztásait.

Ami pedig a határon túli magyarok védelmét illeti, hadd hívjam föl a figyelmet arra, hogy ma egy Romániában élő magyar nagyobb biztonságban van, mint egy Magyarországon élő magyar, mert a román kormány tesztel. Romániában már több százezer tesztet végeztek el, és Romániában felmentették az egészségügyi minisztert, amikor elkezdődött az orvosok és egészségügyi dolgozók tömeges megfertőződése, amikor megjelent a kórházakban a koronavírus. Ezt javaslom a magyar kormánynak itthon is, hogy tesztelje az egészségügyi dolgozókat, tesztelje a szociális dolgozókat, az intézményeket, és mentse föl az alkalmatlan egészségügyi minisztert; egy olyan miniszter legyen, aki be tud ide jönni a Házba, és be tud számolni a védekezésről. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 26 2020.04.14. 5:24  25-28

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A mesék szerint a farkas gonosz, a róka ravasz, a szarka pedig lop. A Fidesz meg hazudik, és az oligarchák zsebét tömi minden helyzetben, és ez utóbbi sajnos egyáltalán nem mese, hanem a valóság. Hatalmas hangerővel zengte a propaganda múlt héten, hogy elkészült a történelem, a világ, sőt a galaxis legnagyobb gazdaságmentő csomagja. Aztán kiderült a valóság: ez nem gazdaságmentő, hanem oligarchamentő csomag. Az 1345 milliárd forintos költségvetési forrás némi jóindulattal a GDP 3 százalékát teszi ki. Ez így arányában Európa legkisebb gazdasági csomagja. Ennyi pénz nem segít senkinek, csak néhány csókosnak. Szó sincs, képviselőtársaim, a GDP 18-20 százalékáról, mert minden más, amiről beszélnek, az hitel meg törlesztés elhalasztása, amit később vissza kell fizetni. Az Orbán-csomag  mondhatnám inkább azt, hogy csomagocska  csodafegyvere az állami bértámogatás, amiről eleinte azt mondták, hogy majd 70 százalék támogatást biztosít azoknak a vállalkozóknak, akiknek a munkavállalói elvesztették a megrendelést, illetve akik elvesztették a megrendeléseik 70 százalékát, hogy megtarthassák a munkavállalókat. Aztán amikor megjelent a kormányrendelet, akkor kiderült, hogy valójában ebből szinte semmi sem igaz.

A bértámogatás nem 70 százalék, hanem csak a bér 21-35 százaléka, ami édeskevés a munkahelyek megtartásához, ráadásul a támogatás maximális értéke 75 ezer forint.

Csak összehasonlításként, hogy a külügyminiszter úrnak annyira kedves V4-ektől hozzak példát, Csehországban például a teljes bér 60-80 százalékára számíthatnak a bajba került vállalkozások, a támogatás maximuma pedig 525 ezer forintnak megfelelő cseh korona. De ez a kevés támogatás is csak a bajba került cégek egy részéhez jut majd el, és hozzájuk sem azonnal, hiszen először bizonyítaniuk kell, hogy a koronavírus-járvány miatt csökkent a bevételük. Tehát ez olyan, mint ha a fuldoklótól várnák el azt, hogy azért van bajban, mert a víz alatt nem tud lélegezni, mielőtt bedobnák a mentőövet. Aztán előírják a cégeknek azt, hogy csak akkor kaphatják meg a támogatást, ha alkalmazzák a rabszolgatörvényt, és azt is kiterjesztett módon 24 hónapra.

(11.50)

Magyarán szólva, a munkavállalók később majd sok-sok túlórában, magukat tönkretéve, kizsigerelve fogják visszafizetni ezt a támogatást a munkaadóknak. Hogy még szebb legyen, valódi hungarikumként a csökkentett munkaidő nem jelent valójában csökkentett munkaidőt, hiszen a dolgozóknak akkor is be kell járniuk, amikor nincsen munka, hogy továbbképzésen vehessenek részt. Én nagy híve vagyok a továbbképzésnek, de ez biztosan nem a legjobb alkalom. Ez ebben a formában embertelen és hatalmas ostobaság.

Ezek szerint tehát Európa legkisebb állami segítségét csak azok vehetik igénybe, akik bizonyítani tudják azt is, hogy nemzetgazdasági érdek a munkahelyük megtartása. Az elmúlt években bőségesen megtanultuk, hogy a nemzetgazdasági érdek az önök esetében a fideszes oligarchák meggazdagodását jelenti. És kik maradnak ki a csomagból? Kimaradnak azok az emberek, akik már elvesztették a munkahelyüket. Egyes becslések szerint ők már 300 ezren vannak, nekik semmit nem kínálnak.

Kimaradnak azok a kisvállalkozások, akiknek nem 50 százalék a vesztesége, hanem 60-70-80-100 százalék. És ezek nemcsak a turisztikában vannak, ahol a miniszterelnök családja üzletel meg a barátai, hanem sok helyen másutt is, más ágazatokban. Ők sem kapnak lényegében semmit, mert ha nem tudnak bért fizetni, akkor nem sokat ér nekik a járulékkedvezmény.

Kimaradnak tehát mindazok, akik igazán bajban vannak, hogy a haveroknak jusson. Amikor a Demokratikus Koalíció 3000 milliárdos, valódi gazdasági mentőcsomagot javasolt, akkor mi azt mondtuk, hogy a munka nélkül maradtak vagy fizetés nélküli szabadságra kényszerültek kapják meg a bérüknek legalább a 80 százalékát, a bajba jutott mikrovállalkozók kapják meg a bérköltségük 80 százalékát, a nyugdíjasok azonnal kapjanak támogatást és ne majd egyszer, legközelebb. Emeljék meg a családi pótlékot, és hozzanak létre 5000 milliárd forintos alapot az önkormányzatok szociális kiadásainak támogatására! Ez valódi segítség és valódi gazdaságélénkítés lenne.

Önök azt mondják, hogy nincs forrás. Focisták támogatására, határon túli magyarokra, egyházak támogatására van forrás, a bajba került magyar emberek támogatására nincs forrás. (Dr. Völner Pál: Ők is magyar emberek.)

Talán külügyminiszter úrnak elő kellene vennie a noteszát, lapozni egyet, és mondjuk, Türkmenisztántól, amelyik rendeletileg betiltotta a koronavírust, eljutni az Európai Unióhoz, és igénybe venni azokat a támogatásokat, amiket az EU kínál. Ehhez persze le kell mondani a már szétosztott pénzekről, arról, amit odaadtak már a haverjaiknak, és Brüsszelben kell vitézkedni és jó feltételeket találni. Ezt javaslom, és akkor jut majd pénz arra, hogy európai módon a bajba került vállalkozásokat és a bajba került magyar embereket támogassák. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 4 2020.04.20. 2:09  1-16

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Valóban köszönettel tartozunk mindenkinek, aki ilyen vagy olyan módon részt vesz a járvány elleni küzdelemben, és persze, mindig hasznosak is ezek a tájékoztatók, amelyeket itt is meghallgathatunk, miután már a sajtóban is hallottuk őket. De azért nagyon jól mutatja a kormány viszonyát a parlamenthez és a parlament tájékoztatásához, hogy minden héten az ön termelési beszámolóiban van módunk gyönyörködni, és semmit sem tudunk meg a valóban fontos kérdésekről.Nem tudjuk meg, hogy mikor várják a járvány tetőzését. Pénteken a miniszterelnök úr még azt mondja, hogy most várjuk, hogy tömegessé váljon a járvány, szombaton vagy vasárnap Ajkán már azt mondja, hogy május 3-ára. Ha tényleg május 3-án tetőzik a járvány, akkor milyen alapon teszik május 4-ére az érettségit, milyen szörnyű felelőtlenség ez? Azt halljuk ma az egészségügyi, vagy legalábbis névlegesen egészségügyi miniszter úrtól, hogy nagyon jól állunk, nagyon kevés a fertőzés és nagyon kevés a haláleset. Mondja ezt akkor, amikor egyébként Magyarországon minden tizedik kimutatott fertőzöttet elvesztünk. Minden tizediket. Ez 10 százalék. Németországban ez az adat 3 százalék, Ausztriában, ami állítólag a labor, szintén 3 százalék, Csehországban 3,5 százalék. Nálunk 10 százalék. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Korosztályok!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Mi ennek az oka? Mikor kapunk erről tájékoztatást? Mikor kapunk arról tájékoztatást, hogy ha valóban olyan jók az adatok, mint ezt önök állítják, és mint egészségügyi miniszter úr ma reggel is állította  na nem a parlamentben, mert ide nem mer bejönni, hanem a Kossuth rádióban, hogy ha ilyen jók az adatok , akkor miért van szükség arra, hogy embertelen módon kidobjanak embereket a kórházból, olyan embereket, akik ápolásra és kezelésre szorulnak? Ezek az alapvető kérdések.

(13.20)

Amíg önök erről nem adnak tájékoztatást, addig nincs hitele az önök döntéseinek, és addig nem fognak az állampolgárok sem megbízni abban, hogy helyesek ezek a döntések, ennek pedig rendkívül súlyos következményei lehetnek. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 226 2020.04.20. 10:44  217-248

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Én egy szerény megjegyzéssel kezdeném: azért szeretem Nacsa képviselő úr hozzászólásait, mert nem okoz meglepetést. Tehát az első 10-15 perc mindig ugyanaz; igaz, hogy nem igaz, de legalább minden alkalommal meghallgathatjuk. Azért az elég szegénységi bizonyítvány, ha egy kormánypárti képviselő tíz év kormányzás után is csak visszafelé mutogat. Na, de ne erről beszéljünk, hanem beszéljünk valóban a törvényjavaslatról, mert valóban figyelemreméltó a törvényjavaslat. Lényegében két része van, az egyik részéről viszonylag keveset szeretnék beszélni, ez a Corvinus Egyetemet fenntartó alapítvánnyal kapcsolatos változásokat érinti. Ezt, gondolom, azért rakták bele ebbe a törvényjavaslatba, hogy hátha lehet valami mézet is kenni a madzagra, hátha van valami olyan dolog, amire mégiscsak pozitívan lehet tekinteni. Őszintén szólva, legfeljebb csöndben és halkan lehet azt megjegyezni az ellenzéki oldalról, hogy amikor itt ennek az alapítványi formának a létrehozásáról zajlott a vita, akkor itt több képviselőtársunkkal együtt elmondtuk, hogy hát, nincs ez még igazán kitalálva, nincsenek a részletek tisztázva, nincs ez a dolog teljesen rendbe rakva; rendben van, a kormány most pontosít rajta.

Ugyanakkor arra a kérdésre nem adott államtitkár úr választ, de most tett egy ígéretet, amit én nagyon szívesen behajtanék, hogy számoljon be, legyen olyan kedves, arról, hogy hogyan működik az a konstrukció, amelyik a Corvinus Egyetem fenntartását, ezen belül az állami, lényegében állami hozzájárulást, az állami támogatást részvényjuttatáson keresztül biztosítja. Ez hogyan működik egy olyan helyzetben, amikor ezek a részvényárfolyamok nem hozamot hoznak, ha én ezt jól látom, nem éppen szépen teljesítenek? Milyen hozamot hoznak ezek a részvények, milyen mértékben járulnak hozzá a Corvinus finanszírozásához? És általában is, ha már abban a vitában, amikor az új alapítványi formák bevezetéséről volt szó, arra nem kaptunk választ, ebben a vitában is izgatottan hallanám, hogy a kormány szerint hogyan vált be ez az alapítványi forma pénzügyi szempontból, és hozzáteszem, ennél is fontosabb: a hallgatók szempontjából.

De nem erről szeretnék többet beszélni, mert azt tudom mondani, hogy önmagában ez egy olyan technikai változás, amit ugyan a kormány megindokolni elfelejtett, azért az elvárható lenne, hogy egy ilyen típusú változáshoz kapjunk megfelelő indoklást, de hogy mondjam, nem tételezem fel azt, hogy emögött valami rossz szándék lenne, biztosan valamilyen korábbi konstrukciós hibát javítanak ezzel.

Sokkal problémásabb a javaslatnak a másik fele. Mert persze a tehetséggondozás mindannyiunknak fontos ügye, csak ezt többféleképpen lehet csinálni. Lehet úgy csinálni, hogy olyan rendszert vezetünk be, ami valóban a tehetséggondozást szolgálja. Bizonyára a képviselőtársaim közül kevesen voltak itt akkor, de 2008-ban vagy 2009-ben talán a Gyurcsány-kormány javaslatára került be ide a parlament elé a „Nemzeti tehetség” programról szóló javaslat, amit utána a parlament egyhangú szavazással tudott elfogadni, mindkét oldal támogatásával. És ez azért volt így, mert olyan javaslatot tudtunk letenni, nem a saját végtelen bölcsességünk alapján egyébként, hanem civil szervezetekkel együttműködve, az ő javaslatukat figyelembe véve, amelyik egyébként az állami forrást és a működésmódot pártsemleges módon, szakmailag alátámasztott és esélyegyenlőséget biztosító módon nyújtotta.

Ez volt az akkori, a Nacsa képviselő úr által talán kevéssé kedvelt Gyurcsány-kormány idején alkalmazott megoldás, merthogy a tehetséggondozás tényleg olyan ügy, amelyik alapvetően nemzeti ügy, amelyiket ki kell emelni a pártpolitikai csatározások köréből, és ahol olyan megoldásokat kell keresni, amelyek politikailag semmilyen módon nem gyanúsak, és ugyanakkor szakmailag pedig megtámadhatatlanok, mindenképpen védhetőek, kikezdhetetlenek.

Na, ez a javaslat viszont nem az! Mert legyen világos: a Mathias Corvinus Collegium valóban egy jó nevű és színvonalas intézmény, ebben nincs köztünk vita. De ez az intézmény vállaltan és hagyományosan egy konzervatív, jobboldali szellemiségű intézmény. Hogy ez így van, azt nemcsak az egyébként már képviselőtársam, Brenner Koloman által felemlegetett összefonódások mutatják, ugye, hogy ennek az alapítványnak az alapítója, Tombor András úr számos módon kötődik a Fideszhez üzleti kapcsolataiban, vállalkozásaiban, vagy éppen valóban abban, hogy Habony Árpádnak a magánhitelezője, mint ezt egy NAV-vizsgálat során megtudhattuk, de emellett azért az MCC ezen túl is számos olyan, egyébként önbevallása szerint is számos olyan vállalást tett, amelyik a jobboldal politikai céljait segíti elő, azt támogatja.

Hát, azért egyet ebből hadd emeljek ki, már csak a személyes érdekessége okán is! Például az MCC hozta létre a másik, kormány által pénzelt, bőségesen kitömött kutatóintézettel együtt azt a Migrációkutató Intézetet, amelyiknek szakmai megalapozottságáról és pártatlanságáról sokat elárul, hogy államtitkár úr volt a főigazgatója egy időben. Tehát mégiscsak azt kell mondanunk, és ugye a legfontosabb feladata a mai napig is az, hogy a kormány migrációs politikáját, magyarán, a kormány által migráció kapcsán folytatott üres propagandakampányt próbálja áltudományos módon alátámasztani. Na, hát ez az a teljesítmény, amit a Migrációkutató Intézet és mögötte az MCC lerakott az asztalra. Ehhez adták oda az MCC-nek a támogatását, a pénzét persze nem, mert ezt a pénzt aztán egy másik ablakon keresztül visszakapták a kormánytól. De ilyen módon hozott létre az MCC egy álfüggetlen kutatóközpontot a kormány politikájának támogatására.

És hát, nem ő az egyetlen káder, aki onnan jött, hiszen Rácz Zsófia helyettes államtitkár asszony is, vagy bocsánat, kisasszony is az MCC-ből érkezett, őt is ott nevelték ki erre a kiváló kormányzati pozícióra. De nincs evvel baj, hozzáteszem, nincs azzal baj, ha egy magánember magánalapítványa egyértelmű politikai célokat követ.

Ez szíve joga, más magánemberekkel is előfordul ez, csak ezeket a más magánembereket önök óriásplakátra rakják, hogyha ők olyan politikai célokat szolgálnak, amelyek önöknek nem szimpatikusak. Ez a különbség. De azt sem teszik jól, és mi sem tennénk jól, ha azért támadnánk Tombor urat vagy az MCC-t, mert egy konzervatív intézmény.

Azt viszont támadjuk, és azt disznóságnak tartjuk, hogy önök most állami pénzből akarnak egy kvázi állami intézményt létrehozni, azzal az alapítványi technikával ráadásul, ami utána kivonja az ellenőrzés alól ezt a fajta intézményt. Magyarul, odatolnak egy csomó állami forrást, a részvényjuttatás ezt jelenti, azért, hogy kádereket képezzenek, azért, hogy a jobboldal szellemi bázisát építsék, és ráadásul utána pedig azt mondják, hogy ja, de egyébként ez egy alapítvány, amihez az államnak semmi köze nincsen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legyen világos, ez, ahogy önök mondják, a közvagyonnak a közvagyonjellegének elvesztéséről szóló klasszikus intézmény. Kevésbé bonyolultan, kőbányaian szólva, ez lopás, ez az állami pénzeknek pártcélokra való becsatornázása. Ez a javaslat semmi másról nem szól, csak arról, hogy innen kezdve az állam pénzén képezzen egy nagymértékű, nagy méretű alapítvány kádereket a Fidesz számára. Most már nem csak állami kutatóintézet lesz, lesz állami tehetséggondozó program is. Mert ha önök valóban tehetséggondozással szeretnének foglalkozni, akkor kénytelen vagyok csatlakozni képviselőtársamhoz: akkor rendelkezésre állna még ezen kívül számos szakkollégium. Csak van egy nagyon fontos különbség azok között a szakkollégiumok között és e között a kollégium között, tudniillik az, hogy azokban a szakkollégiumokban hallgatói önkormányzat érvényesül, jelentős önállósága van a diákoknak, ők határozhatnak egy sor kérdésről. Ez a szakkollégiumi szellem volt az, ami annak idején kinevelte a Fidesz, akkor még liberális vezetőit, és ez a szakkollégiumi szellem az, amiből a mai Fidesz konzervatív jobboldali vezetői nem kérnek.

Önök állami monopóliumot akarnak a tehetséggondozásban is, pontosabban nem államit, fideszes monopóliumot akarnak a tehetséggondozásban is  plusz KDNP, csak azt mindig kifelejtem, mert nem annyira lényeges , szóval, önök fideszes monopóliumot akarnak a tehetséggondozásban is, és erre kívánnak betolni egy nagy vagonnyi közpénzt részvények formájában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tudom mondani, hogy lehet ezzel próbálkozni, ugye, megpróbálta már Matolcsy úr is, őneki nem nagyon sikerült; létrejött egy nagy méretű, államilag finanszírozott egyházi szakkollégiumi hálózat is, de úgy látszik, ez sem elég; kell még egy janicsárképző, még egy káderképző a Fidesznek, gondolom, abban a reményben, hogy majd ilyen módon nevelik tudatos jobboldalivá a reménybeli tehetséges fiatalokat. Hozzáteszem, most szólok: nem fog sikerülni.

(17.50)

Ezek a típusú kísérletek mindig megbuknak, legyen szó, mondjuk, a Lenin-intézetek rendszeréről annak idején, ami nagyon hasonló kezdeményezés volt, ezek nem működnek (Dr. Orbán Balázs felé:)  drága államtitkár úr, hiába mosolyog!

És azért még egy gyöngyszemre hadd hívjam fel a figyelmet… Ja, még két gyöngyszemre. Az egyik gyöngyszem arról szól, hogy természetesen kiemelt beruházássá válik minden beruházás, tehát a Gellérthegyen, Budapest legkritikusabb részén mindenféle önkormányzati hozzájárulás és lényegében minden érdemi hatástanulmány és környezetvédelmi engedélyezés nélkül lehet majd építkezni; bizonyára jól fog sikerülni, mint az összes többi ilyen kiemelt beruházás.

És a gyöngyszem, amit a végére hagytam: mellesleg ez a jogszabály megszünteti azt az összeférhetetlenséget, hogy az ilyen típusú alapítvány kuratóriumában állami vezetők nem vállalhatnak tisztséget, nem lehetnek tagok, magyarul lehetővé teszi, hogy állami vezetők is részt vegyenek ennek az intézménynek a kuratóriumában  vannak is tippjeim, hogy éppen ki az, aki erre pályázik. Köszönöm szépen, elnök úr. Ez egy elfogadhatatlan javaslat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 230 2020.04.20. 1:50  217-248

ARATÓ GERGELY (DK): Drága államtitkár úr, a memóriája  nyilván kicsit az életkora okán is  hiányos, így nem emlékszik arra, hogy éppen ez a Ház volt az, amelyik 2008-ban megakadályozta azt, hogy az oroszok meghatározó tulajdont szerezzenek a MOL-ban, úgyhogy szeretném jelezni, hogy ez pont fordítva volt, mint ahogy ön emlékszik, de nem akarom elmondani a klasszikus viccet az osztogatás és fosztogatás különbségéről. Ami ennél fontosabb: itt azzal támad engem az államtitkár úr, hogy nem örülök annak, hogy a munkásőrlaktanyát lebontják vagy mi a fene.

Drága Államtitkár Úr! Én költöztettem azt a kollégiumot a munkásőrlaktanyába? Vitatkozzon azzal, aki a munkásőrlaktanyába költöztette! Én örülni fogok annak, ha felépül egy jó felsőoktatási intézmény, csak azt kérem, hogy tartsák tiszteletben az odavonatkozó építési és környezetvédelmi szabályokat. Mert ha kapnak állami pénzt, akkor telik arra, hogy egy jó minőségű épületet húzzanak fel. Kicsit majd kevesebbet keresnek az önök kedvenc közbeszerzésnyertesei ezen a dolgon, mint általában szoktak. Az a baj ugyanis, hogy ezzel a fajta „nemzetgazdasági érdek”-történettel mindig az szokott történni, hogy arra használják ki, hogy egyébként többet keressenek a Fidesz-közeli oligarchák ezen a dolgon. Abban persze egyetértünk, hogy örülnék, ha más Fidesz-közeli oligarchák is adnának pénzt közcélokra  ebben valóban egyetértünk, ez tényleg sokat segítene az országon.

Végül, tisztelt államtitkár úr, ön azt mondja, hogy majd akkor jön a rendszerváltás, ha másfajta kollégium lesz a munkásőrlaktanya helyett. Nem akkor jön el a rendszerváltás.

(18.00)

Akkor jön el, államtitkár úr, hogyha egyetlen kormány sem lesz olyan, amelyik azt képzeli magáról, hogy ő azonos a nemzettel. Ha egyetlen kormány sem gondolja azt, hogy aki mást gondol, mint ő, az nem része a nemzetnek, az nem tartozik a nemzethez. Mert ez lesz majd, amikor Magyarországon valóban demokrácia lesz. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 236 2020.04.20. 2:04  217-248

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Egy félreértést szeretnék csak tisztázni, mert bár elmondtam az előző kétperces hozzászólásomban is, de talán nem volt egészen világos. Nem azzal van önmagában problémám, hogy működik vállaltan konzervatív, jobboldali tehetséggondozó intézmény. Azzal van problémám, hogyha a kormány kiválaszt egy ilyen intézményt, és ezt és kizárólag ezt tömi tele közpénzzel. Van az államnak ugyanis egy saját felsőoktatási intézményrendszere, ha vannak forrásai, akkor biztosítson ennek forrásokat. Mert szemben az előbbi intézménnyel, az utóbbi intézménybe járhatnak bármilyen diákok bármilyen politikai elképzeléssel, és jó esetben, ha ez egy szabadon működő felsőoktatás lenne, persze korlátozottan az, akkor magán az intézményen belül is sokfajta nézet lenne elérhető. Állami pénzt pártsemlegesen kell elkölteni.Lehetne más megoldás is, ez egy liberális megoldás. A kormány egész felsőoktatás-politikája egyébként egy liberális irányba megy el. Nekem nagyon vicces olyan elképzeléseket visszahallani önöktől, amelyeket annak idején az SZDSZ-es koalíciós partnerekkel való vitákban kellett visszaverni (Dr. Orbán Balázs: Csak ők megcsinálták rosszul.), de önök most mennek egy liberális irányba. Tehát van egy olyan megoldás is, amelyik azt mondja, hogy nem ezt a megoldást választjuk, hogy az állam maga tartja fönn az intézményeket, és a saját intézményein belül próbál meg akár a létező szakkollégiumi rendszerrel, akár más módon minőségi tehetséggondozást is megteremteni, mert lehetne ennek is államilag működő modellje, hanem azt mondja, hogy oké, akkor létezzen sokfajta magán-, civil kezdeményezés, és akkor ezek között egyébként majd lesz jobboldali meg baloldali, meg a bánat tudja, milyen, és akkor ezek egyenlő mértékben és egyenlő módon férhetnek hozzá a forrásokhoz. Mind a kettő működő demokratikus megoldás, amit önök csinálnak, az viszont a pártállam építése. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 92 2020.04.21. 1:29  55-162

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Koncz Ferenc képviselő úr! Azt szeretném önnek elmondani, hogy bár mi kollégák vagyunk, és magam is fizikatanár vagyok, de azt gondolom, hogy ettől egyikünk sem válik energetikai szakértővé. Viszont nem is ez a dolgunk, tisztelt képviselő úr, hanem az, hogy a választóinkat képviselve, az ország érdekében politikai döntéseket hozzunk meg. Ehhez persze jó lenne, ha higgadt vita folyna (Koncz Ferenc: Egyetértek!), és ebben mindannyiunknak segít a műszaki tudományos előképzettség valamilyen szintje, de öntől se sok szakmai érvet hallottunk, ön is csak személyeskedett, persze, kétségtelenül nem azon a szinten, mint Nacsa képviselő úr, akinek csak személyeskedésre telik leginkább ebben a témában. (Nacsa Lőrinc közbeszól.)Drága képviselő úr (Nacsa Lőrincnek:), nem tudom, elgondolkozotte már azon, hogy mit jelent a második nemzeti éghajlatváltozási stratégia elnevezésében a második szó. Elárulom önnek: azt, hogy volt első is. Mégpedig azt az elsőt a Gyurcsány-kormány fogadta el annak idején ebben a parlamentben, 2008-ban az akkori kormánytöbbség szavazta meg. Mi nem a nyáron jöttünk rá arra, hogy milyen fontosak a környezeti problémák, vagy milyen fontos probléma az éghajlatváltozás, mint a KDNP, mi egy picit régebben elkezdtünk már evvel a kérdéssel foglalkozni! Azért pedig csak szánni tudom képviselő urat, hogy már ilyen kora délutáni órán a parlamentben is csak az üvegek lebegnek a szeme előtt, és csak arról tud beszélni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 118 2020.04.21. 0:28  55-162

ARATÓ GERGELY (DK): Azt mindenképpen örömmel hallom, ha jól értem, Nacsa képviselő úr azt mondja, hogy 2010 után a Fidesz-kormány folytatta az éghajlatváltozási stratégia intézkedéseinek végrehajtását. De ezek már 2010 előtt elkezdődtek, és 2010 után önök nagyon keveset valósítottak sajnos meg belőle, amit az is bizonyít, hogy a második stratégiában egy sor dolgot megismételtek, ami már az elsőben is szerepelt. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 148 2020.04.21. 0:56  55-162

ARATÓ GERGELY (DK): Egy rövid megjegyzést kénytelen vagyok erre tenni, tisztelt képviselő úr. Ön azt mondja, hogy sokkal jobb, ha teljes mértékben az oroszoktól függünk az atomenergián keresztül, mint ha egyébként a kapacitás döntő részét vagy jelentős részét szélből állítjuk elő, és egyébként függünk valamennyire a gáztól, ahol viszont egyébként lehet diverzifikálni a beszerzést. Azért ezt a logikát én kevésbé értem. De nem ezért kértem szót, hanem azért, mert Nacsa képviselő úr sajnos a III. kerület tekintetében is téved, merthogy arról a tényről feledkezik el, hogy azt a fakivágási engedélyt, amely alapján egyébként nem a kerület, hanem a BKV egy beruházáshoz fákat vágott ki, azt még az előző önkormányzat adta ki Bús Balázs polgármestersége idején. Ezt az engedélyt nem lehet visszavonni. Amit sikerült elérni tárgyalásokkal, az az volt, hogy 10 fa megmenekült a 25-ből. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 182 2020.04.21. 4:09  163-190

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnos azt kell mondanom a közben távozott Volner képviselő úrnak, hogy nem cáfolta meg azokat a sztereotípiákat, amelyeket az elején fölhozott. Persze az igaz, hogy én nem gondolom azt, hogy minden jobboldali politikus demagóg módon állna a környezeti kérdésekhez, de speciel ez rá személyesen a mostani felszólalásból hallhatóan is igaz. Azt gondolom, hogy a napenergia potenciálját nem egy decemberi késő délután vagy este időszakából kell megítélni. S ha részt vett volna a délelőtti vitában, akkor nemcsak arra lett volna módja, hogy halljon jó pár megoldást arra, hogy hogyan lehet megújuló energiával működő energiamixet fenntartani. Egyébként ha elolvasná a kormány energiastratégiáját, abban is találhat olyan forgatókönyvet, amelyik atomenergia nélkül is megvalósítható és fenntartható energiamixet tartalmaz. Szóval, azt kell mondanom, hogy ha tájékozódott volna, akkor lett volna módja arra, hogy tudja, hogy vannak megoldások ezekre a problémákra. De ezek létező problémák, érdemes róluk beszélni. A demagógia ott kezdődik, amikor úgy teszünk, mint ha ezekre csak egyetlen megoldás létezne, az atomenergia.

Lenyűgöző volt Schanda államtitkár úrnak az a mostani közbeszólása, amelyben megismételte ugyanazt az egy mondatot, ami már szerepel a törvényben, hogy azért van szükség az adótitokra vonatkozó törvény módosítására, hogy a hatóság megszerezhesse a vámtitkot. Ugyanez szerepel a javaslat indoklásában is, ezt mondta el az előterjesztésében is, majd amikor megkérdezte Molnár Gyula képviselő úr, hogy miért van szüksége a vámtitokra az Atomenergia Hivatalnak, akkor erre az volt a válasza, hogy azért, mert szüksége van rá. Hát, köszönjük szépen, de azért ez nem nyugtatott meg tökéletesen még mindig, hogy tulajdonképpen miért van szüksége az Atomenergia Hivatalnak a vámtitkok megszerzésére. Azért vagyok ebben egy picit gyanakvó, meg általában ezzel a törvényjavaslattal is, merthogy egy kicsit úgy vagyunk ezzel a történettel, a kormány és az atomenergia biztonsága viszonyával, mint a klasszikus viccben, amely szerint a kiváló szovjet dolgozó mindig hazaviszi a hűtőgépgyárból a hűtőgépalkatrészeket, hogy otthon összerakjon egyet, de valahogy mindig tank lesz belőle.

(18.50)

Na, hát így vagyunk, hogy a kormány mindig matat valamit az atomenergia biztonságával, és valahogy mindig Putyin Paks II.-es beruházása lesz belőle, akárhogy fognak hozzá, és akárhogy kezdik. Mert, drága képviselőtársaim és drága államtitkár urak, most higgyük el azt, hogy önök most tényleg az atomenergia biztonsága miatt aggódnak, és az a fő problémájuk, hogy hogyan feleljenek meg a vonatkozó irányelvnek, és ezért hoznak be egy törvénymódosítást? Miközben önök kértek közben kivételt az alól a szabály alól, hogy nem lehet elkezdeni az építkezést, amíg nincsenek meg az engedélyek. Önök küldtek Brüsszelbe úgy egy rendelettervezetet, hogy hátha ki lehet kerülni a vonatkozó uniós szabályokat; és mielőtt meglenne az engedélye a Paks II.-es beruházásnak, előtte mégis hadd kezdjenek el kiásni egy bazi nagy gödröt az atomerőmű számára.

Tisztelt drága Államtitkár Urak! Drága Képviselőtársaim! Ne legyünk már naivak, ne gondoljuk már azt, hogy most hirtelen tényleg a jogharmonizációs szándék uralkodott el a kormányon! Mindenesetre én azt gondolom, hogy legalábbis erősebb indoklást és tisztességes magyarázatot várnánk ahhoz, hogy el lehessen hinni, hogy itt valóban ilyen ártatlan és békés szándékok vannak.

Továbbra sem értjük, hogy a kormány ezt az energiát miért nem abba fekteti, amit abba fektet, hogy hogyan kerülje ki az uniós szabályozásokat is Paks II. ügyében, miért nem arra fordítja, hogy inkább a megújuló energiát fejlessze ezzel. Mindannyian jobban járnánk, az ország és szerintem hosszú távon egyébként önök is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és a Párbeszéd padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 218 2020.04.21. 14:48  207-246

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igazán nagy gaztetteket sötétben szoktak elkövetni, és úgy látom, hogy önök ehhez tartják magukat, éjszaka nyújtották be a törvényjavaslatot, éjszaka küldték ki egyeztetésre, és újra elintézték azt (Nacsa Lőrinc: Nem!), hogy a parlamenti rendszerbe is úgy kerüljön be, hogy egy várhatóan nagyon hosszú törvény után az éjszaka folyamán tárgyalhassuk. De emlékszik, államtitkár úr, ugyanígy voltunk a színháztörvénnyel is. Mondhatnám azt, hogy ennyire becsülik önök a kultúrát, hogy mindig ez kerül a napirend végére, de persze nem így van, persze nem így van! Önök nagyon jól tudják, hogy ezek politikailag vállalhatatlan, elfogadhatatlan és felháborító javaslatok, és azért rakják éjszakára, hogy hátha akkor kevesebb figyelmet kapnak. De ez önmagában is botrányos, egy parlamenti demokráciában egy szektort ilyen súlyúan, ilyen módon átalakító javaslatot bizony komoly, megbecsült helyen úgy tárgyalnak, hogy a közvélemény ezt nyomon tudja követni. De hát szégyenletes az egész törvényjavaslat, én se dicsekednék vele az önök helyében, én sem merném a napvilágra vinni, teljesen világos ugyanis, hogy miről van szó.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hát, én sem gondoltam, hogy vissza fogom sírni még egyszer L. Simon államtitkár urat, de mai nap ez megtörtént. Mert ő legalább próbált érvelni, próbált legalább valamilyen szakmai érvféléket mondani! Amit ön itt elővezetett expozéként, hát, azt kell mondanom, hogy lenyűgöző volt a maga módján, de nem tartalmában és nem is politikai érveiben.

Klebelsbergre hivatkozni, aki egyébként az állami finanszírozású közkultúra kiépítésével tett többek között nagyon sokat ezért az országért, akkor, amikor önök szétverik éppen az állami közkultúrát, az egészen elképesztő. Arról beszélni, hogy a múltat eltörölni egy olyan kormány államtitkáraként, ami tönkretette a magyar műemlékvédelem és örökségvédelem rendszerét, az megint csak elképesztő.

És tényleg ne haragudjon, államtitkár úr, de az, amit itt előadott az önök elképesztő egyeztetési hajlandóságáról, arról, hogy milyen nagyszerű egyeztetések voltak, és hogy ön milyen hasznos dolgokat hallott ott, hát, szeretném elmondani, hogy én azért reménykedem benne, hogy van még abban a minisztériumban néhány ember, aki megértette, hogy miről beszéltek a szakszervezetek. Kérje meg őket, hogy mondják el önnek! Nem azzal volt bajuk, hogy közalkalmazottak a kultúra dolgozói, azzal volt bajuk, hogy tíz éve nem emelték a bérüket. Azzal volt bajuk, hogy ma a közkultúra dolgozóinak egy jelentős része minimálbéren keres, kivéve azokat, akiket kiszerveztek közmunkásnak. Ugye, ezt a botrányt ne is hozzuk most ide, vagy ne is emlegessük föl!

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt mondja, hogy most a jogszabályt majd a valósághoz igazítják. De ez a valóság ma a kultúrában, a kulturális bérek tekintetében, az a nyomorúság, az az, hogy elképesztően alacsonyak a bérek, hogy már a közszféra béreihez képest is elmaradnak a közkultúra és általában a kulturális terület bérei.

Én úgy látom, hogy az önök kultúrpolitikája a maga módján nagyon skizofrén. Van benne egy ilyen klasszikus ókonzervatív elem, ön is részeltetett bennünket benne, amelyik szerint csak az a kultúra értékes, amelyikkel önök egyetértenek, csak az a nemzeti kultúra, a többi, ami önöknek nem tetszik, az nem nemzeti kultúra. És egyébként, amiből azt remélik, hogy propagandahaszon van, hogy fegyverként használható a politikai harcban, a kultúrának azt a részét próbálják szoros ellenőrzés alá vonni, közvetlenül irányítani.

Ugye, erről szólt a színháztörvény, erről szólt a Petőfi Irodalmi Múzeum története, erről szólt ez a bizonyos központosító törvény, amit csak félig vittek véghez, gondolom, a járványhelyzet idején majd visszajön még valamikor a kulturális alap átalakítása is, ha esetleg majd súlyosabb lesz a helyzet, és még inkább el lehet terelni róla a figyelmet, mert nincs kétségem róla, hogy azoknak a pénzeknek a megszerzéséről és közvetlen állami ellenőrzéséről sem mondtak le. Ez tehát az egyik terület. Ebben politikai hasznot látnak, ezen a területen önök politikai komisszárokat akarnak látni az intézmények élén, és közvetlenül ellenőrizni akarják őket.

És van egy másik terület, ez pedig lényegében az önök felfogása szerint mehet a levesbe, amiben nincsen politikai haszon. Mert ez a javaslat, amit önök beterjesztettek, lényegében a közkultúrának mint olyannak a szétveréséről szól. Merthogy mi a legnagyobb értéke a közkultúrának? Azt hiszem, ebben nem fogunk újat mondani: a legnagyobb értéket ezen a területen az ott dolgozók jelentik. És az az egyébként nem jó vagy nem minden elemében jó közalkalmazotti törvény  amiről majd később beszélek , ami alatt ma ezek a dolgozók dolgoznak, ez legalább teremtett egy biztonságot.

Azt kell mondanom, hogy elképesztő képmutatás, hogy önök nyújtanak be határozati javaslatot az első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának alkalmából, az 1990-es rendszerváltás alkalmából, önök, akik most verik szét Antall József egyik nagy művét, a politikától független, szabályozott és független, biztos közszolgálatot.

(21.10)

Ez elképesztő! Ez elképesztő! Azt kell mondanom, hogy ez méltatlan, és ugyanakkor pedig azt is el kell mondanom, hogy rendkívül súlyos károkat is okoz. Úgy látom tehát, hogy önöknek e mellett az ókonzervatív arca mellett van egy neokonzervatív, thatcherista arca is. Erről beszélt ön is, és erről beszélt L. Simon államtitkár úr is, hogy milyen jó lesz, ha majd itt megszüntetjük az állami gondoskodást, ha majd nem lesz közalkalmazotti szabályozás, ha majd itt lehet szabadon kirúgni a munkavállalókat, lehet szabadon elvenni az egyiktől a bért, és odaadni a másiknak. Micsoda csodálatos lesz az a szabadság! Tényleg gratulálok önöknek! Akármelyik neokonzervatív politikus vagy közgazdász megnyalná a tíz ujját az állami rendszereknek ilyen típusú lebecsülése és leépítése mellett, a közszolgálatnak ilyen megvetése és szétverése előtt. Nem véletlen, egyébként elnök úr említette már a magyar szakszervezetek tiltakozását, nem véletlen, hogy az európai közszolgálati dolgozók szakszervezete is tiltakozik ez ellen a javaslat ellen, mert még ők is, onnan is világosan értik, hogy mi ennek a lényege.

Önök, akik 2010-ben a jó állam programjával léptek be, és a jó államot akarták megteremteni, még ha erről néha nagyon furcsa elképzeléseik is voltak, ma már ott tartanak, hogy csak rendőrállamra van szükség, csak ellenőrző államra van szükség, ami ezen túlmegy, ami értéket teremt, azt ki kell innen szerelni.

Ön azt mondja, hogy tudásgazdaság kell; mondja akkor, amikor egyébként a kormány néhány évvel ezelőtt még a munkaalapú gazdaság jegyében vette ki a pénzt a felsőoktatásból, tette fizetőssé nagyon jelentős részét, amikor a munkaalapú gazdaságra hivatkozva beszéltek nagyon sokan itt a parlamentben fideszes oldalról, hogy nem kell annyi egyetemet végzett ember, nem kell annyi iskolában végzett, nem kell annyi érettségiző. Úgy látom, hogy ez Palkovics miniszter úr belépésével némiképp változott, ő mégiscsak a felsőoktatásból jött, egy picit többet ért ehhez.

De ha tudásalapú gazdaságot szeretnénk, ha már a kulturális gazdaság szót ön nem ismeri, vagy nem használja, akkor nevezzük így: annak az alapja is egyébként a szabad alkotás. Akkor van egyébként kulturális gazdaság, akkor van tudásalapú társadalom, ha vannak olyan műhelyek, amiket nem a napi piaci igények és nem az állami kézi vezérlés működtet. Ezek az autonómiák jelentik a motorját, a magját ennek a típusú gazdaságnak, amit önök így vagy úgy, de föl akarnak számolni. Aki kell önöknek, azt államosítják, aki nem kell, azt pedig kirakják a hidegre, az majd éljen meg versenykörülmények között!

Legyen világos, ez a javaslat nem teremt semmiféle szabadságot a kultúra dolgozói számára, ez nem ismeri el az ő tudásukat, ez semmilyen módon nem tekinti értéknek az ő munkájukat. Ez a javaslat arról szól, hogy a kultúra dolgozói is olyanok, mint az autógyári munkások  őket is nagyon tisztelem egyébként, és ott sem örülök annak, hogy ez a feltétel , de ez a javaslat arról szól, hogy ugyanazokat a normákat akarják rájuk is alkalmazni, amiket egyébként olyan kegyetlenül és a munkásjogokat semmibe véve alkalmaznak a versenyszférában. Ez a javaslat arról szól, hogy ugyanolyan munkavállaló vagy, ugyanolyan lecserélhető szerszám ebben a világban. De ez elfogadhatatlan! És legyen világos, ha van nemzeti érdek, akkor az alapvető nemzeti érdek, hogy a kultúra, az oktatás, a tudomány világa ne ezek szerint az elvek alapján működjön, akkor az alapvető nemzeti érdek az, hogy ezek autonóm módon és biztonságban tudjanak működni. Ez az, amit ez a javaslat meggyaláz, tönkretesz és veszélybe sodor.

Ön azt mondja, hogy elmennek a versenyszférába, államtitkár úr mondta, hogy elmennek a versenyszférába a legjobb szakemberek. Ezután még inkább el fognak menni! Az a lényege a közszolgálati modellnek, hogy egyébként versenyképes fizetést nem mindig tud adni a közszolgálat, viszont tud adni egy kiszámíthatóságot, biztonságot. Ez nem indok arra és nem mentség arra, hogyha tönkreteszik a közszféra béreit, félreértés ne essék, de természetesen egy-egy piaci projekt, egy-egy jól futó akár kulturális vállalkozás jobban tud egy időszakban fizetni, de az a modell lényege mindenütt, hogy a közszolgálat stabil, biztos, kiszámítható életpályát biztosít. Ne haragudjanak, de azt mondani, hogy a közalkalmazotti státusz nem teremt életpályát! Ez igaz, önmagában nem teremt életpályát, de hogy a munka törvénykönyve alapján lévő státusznak aztán köze nincs az életpályához, az biztos. Ott aztán nincsen életpálya, ott egyébként ugyanazok a szabályok vannak, mint a bolti eladóknál vagy éppen a kalauzoknál a vonaton; ott egyébként nem, mert a MÁV-dolgozók egy kicsit jobban védettek, szerencsére, még, amíg önök meg nem szüntetik.

Szóval, visszatérve erre a dologra, azt szeretném mondani, és azt szeretném nagyon világossá tenni, hogy önök vagy nem tudják, hogy miről beszélnek, vagy szemenszedett módon hazudnak. Döntsék el, hogy ebből melyiket vállalják. Legyen világos, a közalkalmazotti bértábla nem azt jelenti, hogy többet nem lehet fizetni, a közalkalmazotti bértábla nem azt jelenti, hogy évekig nem kell bért emelni. Épp ellenkezőleg, a közalkalmazotti bértábla, ha jól alkalmaznák, az arról szólna, hogy van benne egy garantált indexálás, és egyébként arról szólna, hogy az egy minimumot jelent. Önök azt mondják, hogy kapjanak az intézettől több lehetőséget, hogy elismerjék a többletmunkát? Az helyes. Akkor adjanak nekik több pénzt! Akkor adjanak olyan bérkeretet nekik, azt a bizonyos normatívát emeljék meg úgy például, amelyik a közszféra intézményeinek egy részére vonatkozik, hogy abból lehessen differenciálni, de ne lefelé, hanem fölfelé, többletmunkát lehessen elismerni, mert egyébként az az igazság, önök azt mondják, hogy mert az alkalmatlan dolgozót se lehet kirúgni.

Én nem tudom, hogy gondolkoznak önök a kultúra dolgozóiról. Egyébként én nagyon keveset ismerek közülük, vagy talán egyet sem, akire ez ráillik, de a közalkalmazotti törvény alapján is meg lehet válni attól, aki nem végzi el a munkáját. (L. Simon László: Csak nagyon nehezen.) Csak nem erről van szó, drága Simon képviselő úr, nem erről van szó! Arról van szó, L. Simon képviselő úr, hogy az intézményvezető, akit nagyon gyakran már lecseréltek az elmúlt években, az nem tud más szempontokat érvényesíteni, mint a munkavégzéssel kapcsolatos szempontokat. Azt elhiszem, hogy van olyan, hogy önnek elmeséli, ez milyen súlyos panaszt okoz, hogy ő egyébként személyes vagy éppen esetleg politikai ok miatt nem akar együtt dolgozni valakivel. Ez a javaslat többet között a további politikai tisztogatások előtt is megnyitja a terepet a közszféra területén.

A közalkalmazotti törvénynél mégiscsak bizonyítani kellett valamilyen módon a kötelességszegést, most már nem kell, munka törvénykönyve van, lényegében minden gátlás nélkül bárkit ki lehet rúgni, akit önök megrendelnek az intézményvezetőktől, és akik erre kaphatóak. Szerencsére az intézményvezetők nagy többsége nem ilyen, de biztos vannak ilyenek, akik az államtitkár úrhoz vagy a képviselő úrhoz szaladgálnak feljelenteni a saját kollégáikat és erősebb eszközöket kérni velük szemben. (L. Simon László: Hogy feljelentik a kollégáikat?! Szégyen!)

Összefoglalva tehát azt tudom mondani, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim… (L. Simon László: Szó nincs erről! Ez szégyen!  Nacsa Lőrinc: Szégyen!) Az az intézményvezető, tisztelt képviselő úr, aki nem képes vezetői eszközökkel a saját intézményét irányítani, hanem állami hatalmat kér, ahelyett, hogy vezetne, az az intézményvezető, azt kell mondanom, hogy nekem nem ez az ideálom egy kulturális intézmény vezetőjéről, hadd fogalmazzak így. Végül azt szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, és szeretném megerősíteni, amit Hiller miniszter úr mondott, hogy gyalázatos, felháborító és aljas, hogy ezt a javaslatot veszélyhelyzet idején, a koronavírus-járvány idején hozzák ide, akkor, amikor számíthatnak arra, hogy a közvéleménynek talán kevesebb figyelme fog erre a dologra jutni, és amikor számíthatnak arra, hogy az érintettek sem tudják megszervezni hatékonyan az ellenállásukat.

Én azt tudom mondani önöknek, hogy mindent el fogunk követni azért, hogy ez a javaslat olyan figyelmet kapjon és olyan megítélést kapjon, amilyet megérdemel, és az sokkal rosszabb annál, mint amit önök nekünk az előbbiekben mondtak, hogy mi hergeljük föl a köztisztviselőket, a közalkalmazottakat. Nem mi hergeljük fel őket, önök hergelik föl őket, ez az aljas, tisztességtelen eljárás hergeli fel őket. Az hergeli fel őket, hogy meg akarják szüntetni a foglalkoztatásuk biztonságát, és az hergeli fel őket, hogy önök lebecsülik és leértékelik azt a szolgálatot, amit a nemzetnek tesznek. Ez az önök szégyene, és mi mindig ki fogjuk mondani azt, hogy ez szégyen. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 230 2020.04.21. 2:10  207-246

ARATÓ GERGELY (DK): Csalódást kell okoznom Nacsa képviselő úrnak, aki minden egyes törvényjavaslat vitájában elmondja ezt a panelt, hogy önök biztos nem olvasták a törvényjavaslatot. Eddig még mindig az volt a helyzet, hogy nem sikerült eltalálnia. Olvastuk a törvényjavaslatot, értjük, hogy mi van benne, ezért szóltunk hozzá. Hozzáteszem, nem ez az első. Olvastuk a szakképzési törvényben, ott is megszüntették a közalkalmazotti státuszt, olvastuk a felsőoktatási törvény módosításában azt, hogy hogyan szerveznek alapítványi egyetemeket az állami egyetemekből annak érdekében, hogy ott megszűnjön a közalkalmazotti státusz. Ezt mind képesek vagyunk elolvasni.

(22.20)

Ezt a törvényt is képesek voltunk elolvasni. Megértettük azt, hogy 6 százalék béremelést sikerül adniuk ebben a törvényben akkor, amikor az átlagbéremelés a tavalyi évben 10 százalék volt. Azért a tavalyi évet mondom, mert abban az évben sem volt a közkultúrában béremelés, de egyébként az előtte lévő években sem, tehát bármelyik évet mondhattam volna az elmúlt tízből. S erre szánnak 5, azaz 5 milliárd forintot, és ezzel még el is dicsekszenek a törvényjavaslatban meg a parlamentben. Csak mondom összehasonlításként, hogy mégis miről beszélünk, s akkor nem is a Mátrai Erőmű 17 milliárdját mondom: az a pénz, amit a Corvin-lánc Testületnek nélkülöznie kell ebben az évben és csak jövőre költheti el ingatlanfelújításra, az körülbelül ugyanez az 5 milliárd forint összeg. Tegyük a kettőt mérlegre, hogy mekkora nagy hőstett a kormánytól ez a béremelés.

Ami meg a közalkalmazotti rendszert érinti: arról beszélnek, hogy így rossz, úgy rossz, amúgy rossz, elavult. Tudják, ez egy kicsit olyan, mint amikor van egy régi háza valakinek, amely már lepattant, itt is meg ott is fel kéne újítani, s úgy oldja meg a felújítást, hogy fölgyújtja az épületet. Önök most ezt csinálják. A közalkalmazotti törvényen persze lehetne javítani, mert nem nyúltak hozzá érdemben az elmúlt tíz évben, amit meg hozzányúltak, az csak rontott rajta. Lenne vele mit csinálni, de hozzáteszem, már előtte is lett volna mit csinálni. Erre nem az a megoldás, hogy megszüntetik a közalkalmazotti védettséget bármelyik csoportnál, és pláne nem az, hogy most már lassan gyakorlatilag végigmegyünk minden csoporton. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 64 2020.04.27. 2:10  63-70

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Hadd kezdjem azzal, hogy a leghatározottabban visszautasítom azt a sugalmazását, hogy lenne bárki itt ebben a Házban, akármelyik oldalon, aki ne a sikeres válságkezelésnek (Moraj és derültség a kormánypártok soraiban.  Az elnök csenget.  Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Csillár!), ne a gazdasági károk enyhítésének vagy ne a járvány által okozott károk enyhítésének drukkolna. Ez a legaljasabb és legócskább politikai trükk, ha ön erre utal. Ugyanakkor azért vagyunk kénytelenek szólni, mert azt látjuk, hogy az önök válságkezelő intézkedései gyakran nem hatásosak, gyakran sok millió magyar állampolgárt hagynak az út szélén, hogy az ön által használt képet használjam én is. Hadd mondjak egy példát! A történelminek mondott munkahelymentő és gazdasági csomag  mondhatnám, inkább csomagocska  épphogy nem menti a munkahelyeket, hanem az történt az elmúlt időszakban, hogy amióta bejelentették a csomagot, azóta újabb ágazatokra és újabb vállalatokra terjedt át az elbocsátási hullám. A Bosch 800 dolgozót küldött el, a Wizz Air ezret, a Continental és a Hankook is több száz munkavállalót. Azt kell mondanom, hogy ezek egyébként a kormány stratégiai partnerei, akiknek önök számos kedvezményt adtak a magyar kisvállalkozások rovására, de úgy látszik, ez a fajta stratégiai együttműködés egyirányú utca, mert ők nem szolidárisak azzal, hogy mi történik a munkavállalóikkal.

Ezek után az történik, hogy még azt sem tudják megmondani, hogy hány munkanélküli van. A kiszivárgott minisztériumi anyag szerint 330 ezer munkanélküli van  ez 100 ezer fős növekedést jelent a decemberi adathoz képest , Gulyás miniszter úr 50 ezerről beszélt, volt olyan KSH-jelentés, ami 10 ezret mondott. Innentől kezdve azt kell mondanom, hogy persze értem, hogy önök ezt nem akarják nyilvánosságra hozni, mert ha bevallanák a munkanélküliség valódi mértékét, akkor számot kellene adniuk arról, hogy miért nem adnak érdemi támogatást a munka nélkül maradt magyar embereknek. De hogy akarnak önök hatékony gazdasági csomagot csinálni, ha be sem vallják az igazságot? (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 68 2020.04.27. 1:01  63-70

ARATÓ GERGELY (DK): Miniszterelnök Úr! Nincs szánalmasabb, mint amikor valaki tíz év kormányzás után is még az előző kormányra mutogat vissza. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Öntől nem ezt várják el a választók, hanem azt, hogy a mai problémáikat oldja meg. (Zaj.  Az elnök csenget.) Azt persze értem, hogy van különbség az önök neokonzervatív, mondhatnám úgy is, hogy neoliberális gazdaságpolitikája és egy baloldali vagy balközép gazdaságpolitika között (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.  Az elnök csenget.), de azokat az embereket, akik elvesztették a munkahelyüket, akik el fogják veszíteni az albérletüket, mert nem tudják fizetni, akik nem tudják azt, hogy miből adnak enni a gyereküknek, és akik ezek után nem számíthatnak önöktől csak Európa legszűkmarkúbb és legrövidebb ideig járó munkanélküli-ellátására, ez a vita nem érdekli. Őket az érdekli, hogy ők miért nem kaphatnak direkt, közvetlen támogatást, miért nem kaphatnak magasabb összegű munkanélküli-segélyt úgy, mint ahogy ez egyébként az önök által lesajnált Nyugat-Európában vagy akár a V4-ekhez tartozó Csehországban történik.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 4 2020.05.04. 2:08  1-16

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Hadd kezdjem azzal, hogy  külügyminiszter úrral egyetértve  nyilván mindannyian drukkolunk most az érettségizőknek, és köszönjük azoknak a tanároknak, akik ilyen nehéz körülmények között is biztosítják az érettségit, akkor is, ha egyébként továbbra is felesleges kockázatnak tartjuk, hogy a járvány intenzív szakaszában kerül sor az érettségire. Néhány hetes halasztás növelte volna a biztonságot, és nem csökkentette volna az érettségi sikeres letételének az esélyét. De mondom, most az a dolgunk, hogy drukkoljunk, és reménykedjünk abban, hogy nem okoz semmilyen káros hatást ez a meg nem fontolt és erőszakos lépés.Hasonló a helyzet a lazítással, tisztelt képviselőtársaim. Természetesen örülünk, ha lehet lazítani. Az a baj, hogy az elmúlt hetekben önök nem teszteltek. Itt a Házban mondták el azt, hogy nincs szükség tömegesszűrés-szerű tesztelésre. Most elkezdik a tesztelést, mától, ez nagyon helyes, nagyon derék, de ennek az eredménye majd később lesz meg.

Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy ennek az intézkedésnek a jogi megvalósítása csapnivaló és ostoba. Kérem, mondja majd el valamelyik kormánypárti képviselőtársunk, hogy mi a logika abban, hogy Pest megyében fenntartják a korlátozásokat, miközben olyan megyékben, ahol sokkal súlyosabb a helyzet, például Fejér megyében, nem tartják fenn, persze azon kívül, hogy Gyál, Dabas vagy Gödöllő kevésbé kedves önöknek, mint Felcsút. Mondják el azt, hogy hogyan lehet az, hogy a pestiek nem mehetnek el a kiskertjükbe egyedül sem, de közben a vidékiek jöhetnek Budapestre, ahol nyilván nagyobb a kockázat, és még folytathatnám.

Ami pedig a maszkokat és a teszteket illeti, tisztelt miniszter úr, nem velünk van vitája, hanem a SOTE-val, amely megvizsgálta például a teszteket, és megállapította, hogy nem működnek. Önök nem válaszoltak eddig arra a kérdésre, hogy ezek azok a teszteke, amelyeket önök hoztak be, vagy pedig nem.

Én azt javaslom, hogy tisztességesen tájékoztassanak, ne a nem létező gazdasági sikereikkel dicsekedjenek, hanem valódi, érdemi tájékoztatást adjanak. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 34 2020.05.06. 7:13  21-39

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha az ember csak a beszámoló szövegéből indul ki, ha csak azt olvassa, vagy éppen csak azt hallgatja meg, hogy Vejkey képviselő úr hogyan nyilatkozott erről az évről az Igazságügyi bizottság nevében, pontosabban  bár ezt elfelejtette említeni  az Igazságügyi bizottság többsége nevében, amelyik elfogadásra javasolta ezt a beszámolót, akkor azt hihetné, hogy 2018 egy szokásos, békés, munkás év volt az Országos Bírósági Hivatalban, az egy olyan éve volt a magyar bírói szervezetnek, mint a többi, fejlődött, növekedett, reagált a problémákra, és ez persze részben igaz is, mert természetesen akár az Országos Bírósági Hivatalban szűkebben, akár pedig tágabban a bírói szervezetben dolgozók döntő többsége 2018-ban is végezte a munkáját, igyekezett úgy dolgozni, hogy az igazságszolgáltatás a jognak megfelelően és ilyen értelemben, tágabb értelemben a polgárok érdekében működjön. De ez csak egy része az igazságnak.Az igazság másik fele  és sajnos ebből a szempontból fontosabb fele, ha tetszik, a parlament ellenőrző szerepe szempontjából fontosabb fele , hogy 2018 minden valószínűség szerint az Országos Bírósági Hivatal és általánosságban is a magyar igazságszolgáltatás legrosszabb éve volt a rendszerváltás óta. Én remélem, hogy nem lesz még ilyen, erre persze garanciát a Fidesz jelenlegi működése mellett nehéz vállalni. Ez egy borzasztó év volt az Országos Bírósági Hivatal részéről, egy olyan év volt, amikor az Országos Bírósági Hivatal vezetője egyértelműen jogszabályokat sértve és a saját jogkörét messze túllépve próbálta közvetlen politikai irányítás alá vonni a bírói szervezetet.

Olyan ügyek jellemezték ezt az évet, mint az a törekvése az Országos Bírósági Hivatal vezetőjének, hogy működésképtelenné tegye az Országos Bírói Tanácsot, ami egy teljes jogi képtelenség, hiszen ez a konstrukció, amely egyébként nem egy jó konstrukció, arra épül, hogy az OBT-nek van egyfajta ellensúlyozó, ellenőrző feladata az OBH tevékenységével szemben. Az OBT-nek az a dolga, hogy megvédje az OBH túlhatalmától a bírói szervezetet, hogy lehetetlenné tegye azt, hogy az OBH kilépve a szerepéből, abból a fajta háttérszerepéből, amit ez a szervezet betölt normális esetben, lényegében a politikai irányítás eszköze legyen a bíróságok felett. 2018-ban erre tett kísérletet az OBH elnöke, és csak azért nem sikerült neki, mert a bírói szervezet, a bírók jelentős része ennek ellenállt, mégpedig tulajdonképpen hatékonyan, hiszen a Fidesz kénytelen volt meghátrálni és kimenekíteni az OBH elnökét alkotmánybírónak, ahol persze nagyon sok kárt fog majd csinálni, de legalább az OBH megmenekült ettől a helyzettől.

Az a helyzet, hogy egy olyan beszámoló, amelyik nem foglalkozik ezekkel a konfliktusokkal, akár a kinevezés körüli ellentmondásokkal, vagy kinevezések körüli ellentmondásokkal és konfliktusokkal  hogy még egyet mondjak: nem kétséges, hogy a bíróságok szervezeti függetlenségének megtöréséhez a leghatékonyabb út az, ha a vezető kiválasztásánál nem szakmai szempontok, nem a bírói kar véleménye érvényesül, hanem egyfajta hivatali szemlélet, vagy mondhatnám azt is, hogy politikai szempont, ugye, ez volt az az ügy, ez volt az a casus belli, ami miatt kitört tulajdonképpen az OBT és az OBH közötti háború , tehát egy olyan beszámoló, amelyik akár az OBH szempontjából sem ad részletes magyarázatot, és nem ad indoklást, nem ad leírást ezekről az eseményekről, ezeknek az okáról, az nem elfogadható tartalmilag, és nem elfogadható formailag sem, mert nem számol be a helyzet teljességéről. Az az értelme az OBH parlamenti beszámolójának, hogy tájékoztatást kapjon az Országgyűlés, és dönteni tudjon arról, hogy egyébként az OBH hogyan felel meg az alkotmányos feladatainak.

Ha van egy olyan konfliktus, amelyik az OBH alkotmányos feladatait alapvetően érinti  az OBT és az OBH konfliktusa politikai-hatalmi szempontból arról szólt, hogy a Fidesz megpróbálta megszállni a bíróságokat, alkotmányos szempontból pedig arról szólt, hogy finoman fogalmazva is vita volt abban, hogy mire van joga az OBH elnökének, és mire van joga az OBT-nek , azt kell mondanom, hogy ha erről nem számol be a beszámoló, márpedig nem számol be, akkor ez a beszámoló a teljesség követelményének sem felel meg.

Mi magunk is nagyra értékeljük azt, hogy amióta elnök úr hivatalban van  ez a 2018-as évet nem érinti  más felfogásban és más stílusban vezeti az OBH-t. Ez szerintem megnyugvás minden jogkereső magyar polgárnak, és megnyugvás a parlamentnek is. De az a baj, hogy nem jó az az alkotmányos rendszer  erre fölhívtuk a figyelmet akkor, amikor létrejött a mostani bírósági struktúra , ahol csak a vezető jóindulatán múlik az, hogy a bíróságok szervezeti függetlensége, tehát a bírói függetlenség szervezeti garanciái megvannak vagy nem. Az nem jó rendszer!

Tehát azt kell mondanom, hogy azon túl, hogy a beszámolóval 2018 kapcsán azok a problémáink vannak, amelyeket említettem, tudniillik, hogy nem számol be a konfliktusos pontokról, ráadásul egy olyan évről számol be, ahol az OBH messze-messze nem azt csinálta, ami a dolga lenne, ezen túl azt is ki kell emelnem, hogy sajnos ez az év azt is bizonyítja, hogy ez a fajta konstrukció nem garantálja a bíróságok függetlenségét, nem garantálja a bírói függetlenség szervezeti megvalósulását, szervezeti feltételeit.

Ezért  nyilván nem önök alatt, mert önöknek ez nagyon is megfelel, önök, most a kormánytöbbségre gondolok, ezt a bizonytalan helyzetet boldogan kihasználja annak érdekében, hogy a bíróságokat megpróbálja sok más módon is, de ezen a módon is politikai irányítás alá vonni ismét, de  majd ha lesz Magyarországon egy olyan többség, amelyik a bírói függetlenséget, az igazságszolgáltatás függetlenségét és az alkotmányos kiszámíthatóságát értéknek tekinti, akkor majd egy más, erősebb garanciákat tartalmazó, jobban működő modellt kell bevezetni, okulva azokból a tanulságokból is, amiket a 2018-as év hozott. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 51 2020.05.06. 17:29  40-83

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Azt kell mondanom, hogy furcsa időgépben ülünk, hiszen a sajátos házszervezési okok miatt  mondhatnám úgy is, hogy a Ház önkényes döntése alapján  a ’18-as beszámolót 2020-ban van módja csak az Országgyűlésnek tárgyalni, ami persze egy ügyes módja annak, hogy a felelősséget és a parlament ellenőrző szerepét csökkenteni lehessen ebben az ügyben is. De nem vagyunk abban a boldog helyzetben, hogy ne tudnánk, hogy mi történt 2019-ben és mi történt 2020 elején az ügyészséggel, és nyilván ki is fogok erre térni, mert csak egészében látható a kép, különösen azért, mert a 2018. év is fontos mérföldkő azon az úton, ahol az egykori jogállami ügyészség pártállami ügyészséggé vált  mára ez már befejezett tény , amelyik nem az állam és az államon keresztül az állampolgárok büntető és egyéb jogi igényeit képviseli, hanem egy párt jogi igényeit. Elnézést kérek a KDNP-től, hogy ebből a szempontból nem tekintem önálló szereplőnek. Azt kell tehát mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a 2018. évről nem mondhatjuk el azt, amit az Országos Bírósági Hivatalnál elmondhattam, hogy az volt az Országos Bírósági Hivatal legrosszabb éve eddig, mert az ügyészség azóta is tudott mélyebbre süllyedni a következő években. De azért 2018 is szégyenletes, botrányos és szomorú volt az ügyészség és tágabban a magyar jogállam szempontjából. Ennek az évnek az állatorvosi lova az Elios-ügy, az az ügy, amikor kiderült, hogy vannak Magyarországon olyanok  főleg, ha megfelelő rokoni kapcsolatokkal rendelkeznek, például a miniszterelnök családjához tartoznak , akikhez minden józan ész, bizonyíték és tény ellenére sem érhet el az igazságszolgáltatás keze. És ugyan legfőbb ügyész úr erre mindig könnyedén azt mondja, hogy a rendőrség zárta le az eljárást az új büntetőeljárás szerint, ez igaz, csak éppen előtte fél évig nyomozott benne az ügyészség, és úgy tűnik, hogy fél év alatt nem sikerült megalapozni ezt az ügyet, mert egyébként aligha tehette volna meg a rendőrség, hogy megszünteti az ügyet. És természetesen lett volna módja az ügyészségnek korrigálni ezután is.

(A jegyzői székben Földi Lászlót Móring József Attila váltja fel.)

Mi a helyzet? Ugye, van egy olyan ügy, ahol alaposan megfogalmazódik az a gyanú  hogy nagyon udvariasan fogalmazzak  az ügyben, hogy uniós pénzekből beszerzett világítótestek egyrészt nem világítanak, másrészt viszont jóval többe kerültek, mint ami az áruk. Néz rám furcsán államtitkár úr, jelzem, hogy jöjjön el hozzánk Gyálra, majd megmutatok egy-két, az Elios által kivilágított utcát, talán megváltozik a véleménye; mondhatnám úgy is, hogy az Elios által elsötétített utcát, és akkor majd megváltozik a véleménye arról, hogy valóse vagy nem ez az állítás.

Azt pedig, hogy ez az uniós pénzfelhasználás nem volt szabályos, nemcsak onnan tudjuk, amit elolvashattunk erről a sajtóban  tudjuk persze, hogy az ügyészség nem olvas újságot, onnan nem szerez információkat, bár talán hasznos lenne, különösen azért, mert az ügyészség töretlen gyakorlata viszont, hogy maga szivárogtat ki információkat a sajtónak olyan ügyekről, amelyek egyébként még nincsenek olyan szakaszban, ahol ez jogszerűen megtehető lenne; hogy, hogy nem, az ellenzéki képviselők vagy ellenzékhez más módon köthető személyek esetében valahogy az ügyészségi munka részletei mindig kikerülnek a sajtóhoz, természetesen egyoldalú, az ügyészség álláspontját tükröző módon, mert úgy tűnik, hogy az ügyészség írja az újságot, ámde nem olvassa hivatalból. De visszatérnék az Elios-ügyre. Elios-ügyben tehát nemcsak az újságokból tudjuk, hogy probléma van, és nemcsak tapasztalatból tudja, aki járt már ilyen településen, hanem az OLAF, az Európai Unió csalás elleni szervezete is egy hosszú jelentésben mutatta be azt, hogy milyen típusú szabálytalanságok vannak ebben az ügyben. Az OLAF-vizsgálat nem egyszerűen arról szól, hogy nem elég fényes a lámpa, vagy nem arról szól, hogy mennyibe kerül egy világítótest, ha az Elios számolja el az Európai Unió felé, és mennyibe kerül abban az esetben, ha egyébként csak valaki egyszerűen megvásárolja, tehát nemcsak a túlárazásról szól, hanem elsősorban arról szól, hogy szervezeti és lebonyolítási értelemben milyen összeférhetetlenségek és kétségek merültek föl.

(14.10)

Az a helyzet, hogy úgy tűnik, az ügyészségnek nem állt szándékában az, hogy ebben az ügyben valódi vizsgálat legyen. És persze én értem, hogy kétszer is vizsgálták, mert egyszer lezárták, aztán jött az OLAF, akkor úgy döntöttek, hogy mégiscsak kínos lenne az OLAF-vizsgálat által kezdeményezett vizsgálatot lefolytatni. Az az ügyészség taktikája, hogy az OLAF által kezdeményezett ügyekben azokat az ügyeket lefolytatja és eredményesen lezárja, amelyek nem érintenek kormánypárti politikusokat, nem érintik a kormányt, nem érintenek kormánypárti kapcsolatokat, azokban az ügyekben pedig ugyan elindítja a nyomozást, néhány hónapig fekteti az aktákat, majd utána megszünteti. Ilyen módon lehet azt mondani, hogy hát, minden OLAF-ügyben nyomoztunk, csak sajnos nem minden ügyben sikerült. Pont azokban az ügyekben nem sikerül valahogy, amelyekben olyan érintettség van, amely politikai érintettségnek tekinthető.

Mi a következmény Elios-ügyben? Elios-ügyben az a következmény, hogy egyébként a kormány ki is vette az uniós támogatási csomagból az Eliosnak nyújtott uniós támogatást, tehát a magyar adófizetők kifizetik a bulit, uniós ügy nincs, és innen kezdve akkor már nincs ügy, a vizsgálat lezárult, el lehet felejteni.

Nem akarom ezeket egyenként végigvinni, de hasonló a csornai napelemgyár ügye, képviselőtársam már említette. Hasonlóak a letelepedési kötvénnyel kapcsolatos ügyek. Itt értesülhettünk arról, hogy az ügyészség nem olvas újságot. Hasonló Kósa Lajos kiváló képviselőtársunknak a csengeri örökösnővel folytatott üzlete és az ezzel kapcsolatos szerződések. Ezek mind olyan ügyek, amik valahogy az ügyészség szerint nem ütik meg a bűncselekmény mértékét, ezekben nincs bűncselekményre utaló konkrét adat, hogy az ügyészség kedvenc sztenderd válaszát ismertessem.

Azt kell tehát mondanom, hogy 2018-ra is jellemző az, hogy az ügyészség nagyon finoman és udvariasan fogalmazva nem bizonyult hatékonynak a kormányt, a kormánypárti politikusokat, a kormányhoz közel álló üzletembereket érintő nyomozásokban. Ezeken a területeken az ügyészség valamilyen ok miatt, valahogy sosem tudott eredményes munkát végezni.

Nagyon hasonló képet mutat egy másik érdekes jelképes történet is, ezek pedig a választási csalásokkal kapcsolatos visszaélések. 2018-ról beszélünk. Például az a bevett gyakori visszaélés, amikor hogy, hogy nem egyik párt jelölőívéről egy másik párt jelölőívére ugranak át az aláírások. Nyilván ez nem meglepetés, tudjuk, hogy azért hozták létre ezt a típusú ajánlási rendszert a korábbi ajánlási rendszer előtt, hogy megnyíljon az út az ilyen típusú visszaélésekre.

De hogy, hogy nem, itt is az történik, hogy számos ügy van, nagyon sok ügy van, tényleg így van, és ezeknek egy jelentős része vádemeléssel zárul, csak pont azok az ügyek nem tudnak vádemeléssel zárulni, mint például az erzsébet- és terézvárosi ügy, a 314 aláírás esete, ami furcsa módon föltűnt a Lendület Párt és a Fidesz választási ívén is. Abban az ügyben a rendőrség ugyan nyomozott, de hát nem tudott semmit megállapítani. Bűncselekmény történt, tettes nincs.

Hasonló a helyzet a zuglói ügyben is. Ugyanez a sajátos jelenség történt, hogy a Fidesz és ugyanannak a másik kis pártnak a jelölőívén ugyanazok az aláírások tűntek föl. Ebben az ügyben sem sikerült megállapítani, hogy ki pontosan mit csinált.

Nagyon nehéz szabadulni attól a gyanútól, hogy ezekben az ügyekben azért nem történt érdemi nyomozás, tudom, a rendőrség nyomozott, de azt nem kell ugye újra elmondanunk egymásnak, hogy az ügyészségnek megvannak az eszközei arra, hogy egy rendőrségi nyomozást megfelelő módon irányítson, tehát valamilyen módon, valahogy ezekben az ügyekben nem tudott sikeres lenni az ügyészség. Pont azokban az ügyekben, ahol a Fidesz érintett, például pont abban az ügyben, ahol a most is jelen lévő Bajkai képviselő úr volt a fideszes jelölt, nahát, ezeken a helyeken valahogy pont nem sikerültek ezek a nyomozások.

Bezzeg más ügyekben nagyon is hatékony a választás kapcsán az ügyészség. Például nem okozott gondot az, hogy az Állami Számvevőszék egyébként meglehetősen egyoldalú állításai nyomán nyomozást indítson a választási költségek kapcsán. Nem okozott gondot az, hogy egy DK-s politikussal szemben eljárást indítsanak egy régi, jól bevált BM-es szakember által készített állítólagos hangfelvétel ügyében, igaz, jó egy év késéssel. Erről majd később egy kicsit szeretnék még szólni, hogy miért ilyen furcsák az időzítések. És folytathatnám tovább. Tehát vannak olyan ügyek, amikben az ügyészség hatékonyan nyomoz; valahogy pont azokban nem, amikben a kormánypártok érdekeltek.

Vagy említhetném magam is ezt a plakátrongálási ügyet, bár ez nem 2018-as ügy. Hogy, hogy nem, a plakátrongálásnál pont abban az ügyben sikerült lesújtani a törvény kezével az elkövetőre, amiben az illető ellenzéki országgyűlési képviselő. Egyébként azért, ha nagyon óvatosan és udvariasan fogalmazok, akkor úgy tapasztaltam, hogy ellenzéki pártok plakátjait is rongálták a 2018-as választás kapcsán is, iparszerűen is, közmunkásokkal is, önkormányzati tisztviselőkkel is, de úgy tűnik, hogy ez semmilyen gondot nem okozott az ügyészség vagy a rendőrség számára, ez nem probléma, hacsak nem Kálló Gergő volt az, aki egyébként álruhába öltözve a jobbikos és a többi ellenzéki plakátot is tépkedte már 2018-ban is. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Ezt az egyet tudom én is elképzelni.

Szóval, azt kell mondanom, hogy nagyon furcsán mér az ügyészség ezekben az ügyekben is.

Végül természetesen én sem tudok elmenni szó nélkül az MTVA-ban történtekkel kapcsolatban. Ha van próbája annak, hogy egyébként hogyan működik a jogállam Magyarországon, akkor ez az. Ez az a terület, ahol már továbblépünk 2019-re és 2020-ra, mert bár az ügy 2018-ban kezdődött, de a későbbi fejlemények ezt a két évet jellemzik.

Azt kell mondanom, hogy az ügyészség ismét szintet lépett ebben az ügyben. A korábbi ügyészségi gyakorlattól eltérően, pontosabban: ezt megtartva, de ezen továbbhaladva azzal a gyakorlattal szemben tehát, amikor az ügyészség bizonyos bűnügyekben a látszat szerint legalábbis aszerint nyomozott eredményesen vagy eredménytelenül, hogy egyébként érintetteke ezek kormányzati vagy fideszes érdekeket, az MTVA-ügyben a kormány… Bocsánat, az ügyészséget összekevertem a kormánnyal, előfordul ez néha, és nem véletlen. (Derültség az ellenzéki sorokból.) Szóval, bocsánat, az ügyészség teljesen nyilvánvaló módon egyértelmű koncepciós politikai döntéseket hozott.

Azt kell mondanom, hogy nincs észszerű indok arra az ügyészségi döntésre, hogy egy olyan helyzetben, amikor később bíróság által is megállapított módon országgyűlési képviselők egy állami intézmény területén tartózkodtak, velük szemben nyilvánvalóan túlzott erőszakkal léptek föl a biztonsági őrök, semmi sem indokolta egyébként sem jogilag, sem pedig az odavonatkozó szabályok szerint  jellemző, hogy azóta egyébként már éppen előttünk van az a módosítás, ami számos ponton pontosítaná a fegyveres biztonsági őrségekre vonatkozó szabályokat , egy olyan helyzetben, amikor nagyon határozottan felvethető az, hogy hivatalos személyekkel szembeni erőszakra került sor, tehát bűncselekmény áldozatává váltak a képviselők, ebben a helyzetben az ügyészség egyetlen esetben tartotta szükségesnek a vádemelést, azzal az országgyűlési képviselővel, Varju Lászlóval szemben, akivel szemben erőszakosan léptek föl, akinek ráültek a hátára, akit a földre tepertek. Azt kell mondanom, hogy ez teljes abszurditás, emellett jogi érvet nem lehet mondani. Nyilván volt mögötte másfajta, politikai szándék.

Amit pedig említettem az időzítésnél, azt szerettem volna jelezni, hogy nagyon érdemes megfigyelni, hogy mikor lépett az ügyészség ebben a dologban. Egy évet gondolkoztak rajta. Vagy az van, hogy egyébként egy évbe telt, mire megnézték a videofelvételeket. Itt nehéz elképzelni, biztos majd megtudjuk később a vádiratból, hogy milyen bonyolult bizonyítási cselekményekre volt szükség. Vagy az van, tisztelt legfőbb ügyész úr, hogy önök politikailag időzítettek.

Amikor a Fidesz év elején úgy döntött, hogy végképp föladja minden olyan típusú elképzelését, amely arra vonatkozna, hogy valamifajta normális működés irányába vigye el az országot, vagy valamifajta jogállami működés irányába vigye el az országot, és azt a politikai döntést hozta, hogy a 2020-as politikai elképzeléseit a konfrontációra és a jogállammal szembeni további lépésekre alapozza, akkor lett az ügyészségnek is hirtelen sürgős az, hogy vádat emeljen Varju László ellen.

(14.20)

Nagyon nehéz nem észrevenni az összefüggést a kettő között, és azt kell mondanom, hogy ez a fajta gyakorlat engem az ’56-os forradalom utáni megtorlások gyakorlatára emlékeztet. Az akkori hatalom volt az, amelyik a Nagy Imre elleni perrel, de számos más perrel is kivárt 1-2 évet a forradalom után, amikor már biztosnak érezte a helyzetét. Nagyon nehéz megszabadulni attól a gyanútól, hogy ez az időzítés nem szakmai, hanem politikai döntés volt.

Végül azt kell még elmondanom, hogy nyilván egyetértek az ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy természetesen az ügyészségen dolgozók döntő többsége lelkiismeretes és szakszerű munkát végez. Így volt ez a magyar ügyészség legsötétebb időszakaiban is, a történelem legsötétebb óráiban is, ’51-ben vagy ’58-ban is egyébként az ügyészek jó része olyan köztörvényes ügyekkel foglalkozott, amelyeknek nem volt politikai vonatkozása. Ez azonban nem menti föl az ügyészség vezetését, és nem menti fel az ügyészi szervezetnek azokat a tagjait, akik nem az esküjüknek megfelelően tevékenykednek.

Azt, hogy hogyan bánnak önök a saját ügyészeikkel, és hogy milyen módon tartanak fegyelmet az ügyészségen belül, és hogy mit tartanak értéknek az ügyészségi munkában, remekül mutatja annak az ügyésznek az esete  szintén 2018-as ügy , akit fegyelmi úton távolítottak el az ügyészi munkából, állítólag néhány, kormányt kritizáló facebookos poszt miatt. Ez az ügy, ha jól értesültem vagy jól emlékszem, még mindig folyamatban van, első fokon, ha jól emlékszem, az illető ügyész megnyerte ezt a pert, tehát bebizonyosodott, hogy az ügyészség jogtalanul járt el; meg fogjuk látni, hogy mit fog hozni a másodfok. Őszintén szólva, azt gondolom, ez remekül mutatja azt, hogy mit gondolnak önök az ügyészi munkáról és mit gondolnak az ügyészi munka függetlenségéről.

Összefoglalóan azt tudom tehát mondani, hogy sajnálatos módon nem tudjuk támogatni az ügyészség beszámolóját, ugyanakkor ennél sokkal súlyosabbnak érzem a helyzetet. Azt kell mondanom, hogy az ügyészség tekintetében a köztársaság helyreállításánál az ügyészség tekintélyének és jogszerű működésének helyreállítása egy fontos feladat lesz, amit az akkori többségnek meg kell majd oldania. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 69 2020.05.07. 14:10  58-98

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Nagyon röviden összefoglalva a később elmondandókat, azt tudom mondani, hogy ez egy szándékaiban abszolút támogatható és pozitív törvényjavaslat, amelynek a megvalósítása fölvet azonban komoly kérdéseket. Ugyanakkor az, hogy ma itt a parlamentben vagy ebben az időszakban tárgyaljuk a parlamentben ezt a törvényt, az több ok miatt is tévedés, tehát ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása most nem időszerű. Az egyik ok éppen az, amit önök említenek a koronavírus-járvány kapcsán. Itt két szempontból sem időszerű most tárgyalni még ezt a javaslatot. Először is, nem tudjuk, hogy mit javasol a kormány. Mert értem, drága képviselő úr, hogy a miniszter úr ma azt mondta a kormányinfón, hogy majd lesz javaslat a felnőttképzésre. Látjuk azt, például arra a kérdésre látjuk a választ, hogy hol  a Diákhitel Központ oldalán, ahol ismerteti a Diákhitel Pluszt , majd a felnőttképzési diákhitel is hozzáférhető lesz Diákhitel Plusz formájában, de közben a felnőttképzési diákhitel részletes szabályait meg nem látjuk. És nem látjuk azt sem, hogy pontosan milyen intézkedéseket tervez a koronavírus-járvány kapcsán a kormányzat. Szerintem ez fontos lenne.

Ha ott van szükség, ahhoz van szükség módosításra, akkor eltekintve attól, hogy a felhatalmazási törvény alapján ezeket a kormány meghozhatja, de ha nem akarja, hanem hosszú távú megoldásokat akar, akkor idehozhatja a parlament elé is, de még egyszer mondom: ahhoz tudna a parlament alkalmazkodni, hogy mi a kormányzati szándék, vagy arról tudna véleményt mondani. Így kvázi látatlanban kér a kormány felhatalmazást a felnőttképzés területén is.

Másodsorban: miért időszerűtlen ez a javaslat? Azért, mert nyilván egyébként a koronavírus-járvány miatt nem került sor a szükséges egyeztetésekre, vagy legalábbis ezek eredményét a parlament nem ismerheti. Nem tudjuk, hogy mi a véleménye a felnőttképzés szereplőinek erről a javaslatról, nem is igen volt módjuk arra, hogy erről részletesen véleményt nyilvánítsanak, és nem tudhatjuk azt sem, hogy mi a munkaadók képviselőinek vagy éppen a munkavállalók képviselőinek a véleménye erről a javaslatról. Enélkül pedig felelős döntést hozni nem lehet az Országgyűlésben, egyébként jogszerűt sem, mert a jogalkotási törvény is előírná ezeknek a véleményeknek a becsatolását.

Azt mondják itt képviselőtársaink, hogy ez egy stratégiai döntés. Bizonyára stratégiai döntés, csak nem tudjuk, hogy melyik stratégiába illeszkedik. Merthogy az a stratégia nincs itt előttünk, és tekintettel a szakképzés és felnőttképzés, na meg a felsőoktatás területén az elmúlt években történt változásokra, sok mindent látunk itt, de stratégiai gondolkodást aztán végképp nem.

Tehát szükség lenne arra, hogy valóban legyen stratégiai gondolkodás, és ha stratégiai gondolkodáson alapulna ez a módosítás, akkor ehhez a stratégiai gondolkodáshoz elengedhetetlen legyen az  és ez a másik ok, ami miatt időszerűtlen ez a javaslat , hogy megvárjuk, hogy egyébként milyen helyzet lesz a koronavírus-járvány után.

Tehát ma senki felelős módon nem tud arról nyilatkozni, hogy milyen munkaerőpiaci helyzet, milyen foglalkoztatási helyzet lesz, hogy milyen foglalkoztatási és képzési igények lesznek a munkaerőpiacon negyedév vagy fél év múlva. Olyan helyzetre készítünk törvényt most, amit nem ismerünk. És lehet azt mondani, a törvény lényegében azt mondja, hogy bízzuk rá a kormányra, a kormány majd ezt megoldja, de hát legyünk őszinték: talán túlzott elvárás lenne az elmúlt időszak foglalkoztatási és képzési döntései alapján azt kérni, hogy vakon bízzunk meg a kormányban.

És ha már ott tartunk, hogy stratégiai gondolkodás, akkor hadd említsem meg azt is, hogy államtitkár úr is és kormánypárti képviselőtársaink is nagy diadallal jelentették be, hogy növekedett a felnőttképzésben részt vevők aránya 2010 óta, amit egy picit beárnyékol az a tény, hogy közben a 2013-as felnőttképzési törvénnyel változott azok köre, akik beleszámítanak ebbe a statisztikába.

Egyébként ez egy helyes változás volt, és ezzel a változással felel meg Magyarország az Eurostat adatainak, csak ugyanezen az alapon számolva, ha megnézi az ember a 2010-es KSH-kiadványokat, akkor láthatja, hogy ugyanezen az alapon számolva nem 3, hanem 8 százalék volt 2009-2010-ben a felnőttképzésben részt vevők aránya. De egyébként mind a két arány rossz.

De amire én választ várnék államtitkár úrtól, hogy  ez kiváló  mondja el nekünk, hogy ha ezt értéknek tekinti a kormány, akkor az elmúlt négy év folyamán, amikor egységes statisztikai módszertan szerint számolták ezt az adatot, akkor miért csökkent 7,1 százalékról 5,8 százalékra a KSH adatai alapján a felnőttképzésben részt vevők aránya. Ez csak ezen a héten lett fontos? Eddig nem volt fontos? Eddig nem volt ez lényeges a kormánynak? Az elmúlt négy évben ez nem számított?

De lehet, hogy van ennek valamilyen oka. Egyet például én is tudok: azt, hogy a közmunkaprogramhoz kötöttek  egyébként helyesen  egy képzést, aminek a tartalma és a megvalósítása csapnivaló volt, de maga az ötlet jó volt, és hogy a közmunkaprogramot kifuttatták, elfelejtették pótolni ezt egy másikfajta hasonló képzési programmal. De ha stratégiai gondolkodás van, akkor érdemes szembenézni ezekkel a tényekkel is.

A törvényjavaslat konkrétumaira rátérve még egy dolgot szeretnék kiemelni  és ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert ez is olyan ügy, amiben jól érzékelhetően a Ház két oldalán egyetértés van abban , hogy mit szeretnénk elérni. Mit szeretnénk elérni? Inkább innen kezdem, azzal, amiben egyetértünk. Abban egyetértünk ugyanis, hogy a felnőttképzésnek nemcsak munkaerőpiaci feladatai vannak. Erről beszéltek mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők, én ezt csak megerősíteni tudom, és azt is csak megerősíteni tudom, hogy ezen belül is kiemelt szerepe van a második esély iskoláinak, azoknak a fajta képzéseknek, amik a hiányzó alapműveltség és a hiányzó alapképzettség, szakképzettség megszerzését, pótlását teszik lehetővé.

Én azt értékelem, hogy a munkaerőpiaci képzés tekintetében a kormány elkötelezettséget mutat. Ezt szeretném elismerni, ez fontos, hogy a kormány ezt lényegesnek tartja, de hiányolom, hogy ha már egyszer hozzányúlunk a felnőttképzési törvényhez, és ha már a kormány jól láthatóan vagy reményeink szerint forrásokat is szán erre a területre  erről is nyilatkozott ma a miniszter úr, és látjuk a törvényjavaslat indoklásában is , akkor helytelennek tartom, ha csak a munkaerőpiaci, rövid távú hasznosságú képzésekre koncentrál, és nem koncentrál az alapképzések pótlására. Hosszú távon ez munkaerőpiaci szempontból is döntő. Minden adat azt mutatja, hogy azok, akiknek nincs megfelelő alap-, általános iskolai vagy középiskolai végzettsége, tehát általános műveltséget adó képzettsége, vagy van ilyen képzettsége, teszem hozzá, de ez nem párosul valódi alapképességekkel, azok nagyon hátrányos helyzetbe kerülnek a munkaerőpiacon; és mint ahogy egyetértünk mindannyian abban, hogy ez a hátrány nem csökkenni, hanem növekedni fog a munkaerőpiac átalakulásával.

Magáról a törvényjavaslatról három konkrét ügy; az első konkrét ügy a munkaerőpiaci előrejelzésre vonatkozik. Meg tudom erősíteni azt, amit Kunhalmi Ágnes képviselő asszony mondott: új kormánynak meg új felelős minisztériumnak minden vicc új, adott esetben ez a történet is új.

(14.20)

De valóban voltak ennek előzményei, volt már működő foglalkoztatási információs rendszer ebben az országban, elindult a pályakövetés rendszere a felnőttképzésben mint szűkebben vett felnőttképzési minőségbiztosítási, minőségtámogatási rendszer. Én persze látom és értem  el kell mondanom, nekem abszolút szívem csücske ez a dolog, ezzel a területtel egyetemi pályafutásom folyamán is foglalkoztam , hogy ezen továbbmegy ez a javaslat, helyénvaló módon bevezet egy új típusú megközelítésmódot, egyfajta integrált megközelítésmódot. Ami probléma, az az, hogy erről ismét nagyon keveset tudunk meg.

Tehát azon túl, hogy adatokat kell adni ennek a rendszernek, erről azért nagyon kevés információnk lesz. Szerintem jó, ha van ilyen, de ez nem pótolja a foglalkoztatási, munkaerőpiaci információs rendszert, azt világossá kell tenni. Vagy pótolhatja, lehet olyan rendszer, ahol egységesen kezeli a felnőttképzési adatokat és a munkaerőpiaci adatokat, ezt is el tudom képzelni, teszek majd hozzá egy megjegyzést, ez egy elképzelhető felépítése a rendszernek, de erről nagyon keveset tudunk meg a valóságban.

Ugyanakkor van egy olyanfajta félelem, és erre is utal az anyag, hogy ennek az adatai alapján kíván a kormány döntéseket hozni majd arról, hogy milyen képzést támogat, és milyen képzést nem támogat. Az helyes, ha a kormány figyelembe veszi a munkaerőpiaci adatok meghatározásánál ezeket a típusú, akármilyen fejlett informatikával támogatott döntéseket, de azt kell jeleznem, hogy önmagában egy ilyen mechanikusan működő rendszertől függővé tenni ezeket a döntéseket, vélhetően szakmai irányítási hiba, ennél sokkal szélesebb módon kell meghozni ezeket a döntéseket. Ennek is van és volt mindenféle tapasztalata, regionális és helyi különböző tanácsok, nem is megyek most ebbe bele, talán hosszú is lenne, akik foglalkoztunk evvel a területtel, tudjuk, hogy vannak ennek előzményei, pozitív és negatív példái.

Az lenne a helyes, ha a kormány azt gondolná át, hogy összességében milyen döntéshozatali rendszert tart helyesnek ezen a területen. Ennek a támogatására alkalmas egy ilyen szakmai rendszer, de hogy ezt helyettesítse, arra nem alkalmas. És nem fog működni egy ilyen rendszer akkor, el kell mondanom önöknek, ha nem vonják be a munkaadók képviselőit, nem vonják be a helyi döntéshozókat, a helyi önkormányzatokat, akik ismerik ezeket a világokat, ismerik a társadalmi igényeket, és nem vonják be a munkavállalók képviselőit.

Végül egy rövid szakmai megjegyzés az elégedettségméréssel kapcsolatban. Az nagyon fontos, hogy legyen elégedettségmérés. Értem a szándékot akkor, amikor elégedettségmérésnél ezt függetleníteni akarják a képzőktől, és egy független rendszerbe akarják terelni, ugyanakkor, ha már a felnőttképzésért is felelős minisztérium lettek, vagy váltak, vagy hogy mondjam, akkor bizonyára ismerik a digitális írástudásra vonatkozó információkat is, és tudják, hogy pont azoknál, akikről beszéltünk korábban, azoknál a hátrányos helyzetű csoportoknál, akiknek hiányos az általános műveltsége vagy az általános képzettsége, a legalacsonyabb ez a fajta digitális írástudás, és tőlük várható el a legkevésbé a tapasztalatok alapján, hogy részt vegyenek egy ilyen típusú felmérésben, együttműködésben.

Magyarán szólva, az a fajta félelem megvan azért bennem, hogy a képzésben részt vevők jelentős köre ki fog esni ebből a minőségbiztosítási rendszerből, éppen azok, akik más szempontból is a legkiszolgáltatottabbak. Erre megint azt tudom mondani, hogy itt a szándékot értem, és sok szempontból támogathatónak tartom, de nyilván, ha a képző a kezébe nyomta az illetőnek a papírt, és kötelező volt kitölteni, akkor kitöltötte.

Hozzáteszem, értem, hogy esetleg, nem tudok róla, de fennállhatott az esélye annak, hogy valaki befolyásolta az ilyen módon kapott válaszokat, és értem, hogy ezt is el akarja kerülni a kormány, de más oldalról az sem lesz jó, ha nagy számban kimaradnak képzésben részt vevők ebből a rendszerből. Erre kell valamilyen megoldás.

Végül, én is szeretném megemlíteni azt, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű képzéseknek ez a fajta szabályozása rendkívül aggályos, nem tartalmaz objektív követelményeket semmilyen szempontból. Értjük, hogy majd a kormányrendeletben, de ismét azt tudom mondani, hogy a legkevésbé sincs bizalom abban, hogy ez a kormányrendelet nem bizonyos vállalkozói köröket fog preferálni akár a képzés haszonélvezőjeként a vállalatok esetében, akár pedig a képzés lebonyolítói esetében.

Azt tartjuk helyesnek, ha ezek a támogatások egyértelmű szabályok szerint, normatív módon elérhetőek, erős minőségbiztosítással, akár azzal, hogy a kormány meghatározza azt, hogy mik azok a célok, amiket el akar érni, de csak átlátható, nyilvános, tisztességes rendszerben tartjuk elfogadhatónak az ilyenfajta támogatásoknak az elosztását.

Összességében tehát azt gondoljuk, hogy ez a javaslat számos megfontolandó, jó elemet tartalmaz, ugyanakkor ebben a formában azért nem tudjuk támogatni, mert továbbra is úgy érezzük, hogy nem időszerű, és túlságosan arra a felfogásra épül, hogy a kormány mindent tud, sőt mindent jobban tud.

Szakmai szempontból azt tartanánk helyesnek, bár félünk tőle, hogy ez nem fog megvalósulni, ha a kormány visszavonná ezt a javaslatot, vitaanyagnak tekintené, és egy későbbi időszakban, amikor többet tudunk és amikor több vita előzte meg, akkor terjesztené a parlament elé, hogy széles körű szakmai és politikai konszenzus övezhesse ezt az egyébként nagyon fontos társadalmi ügyet. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 85 2020.05.07. 2:14  58-98

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni államtitkár úrnak, hogy itt menet közben hozzászólt, és így módot ad arra, hogy reagáljunk az ő válaszára is, még akkor is, ha persze belátom azt, hogy ez a szemináriumi jellegű parlamenti ülés, miközben én rendkívüli módon élvezem, azoknak, akik majd későbbi napirendre várnak, nem okoz feltétlenül ekkora örömöt. De tényleg fontos kérdés, és tényleg fontos, hogy ebben az ügyben néhány szakmai szempontról beszélgessünk, és én is két ilyen szakmai szempontot szeretnék mondani.Az egyik szakmai szempont arra vonatkozik, hogy értem, amit arról mond államtitkár úr, hogy különböző dolgokról egyeztettek különböző emberekkel, azt nem tudjuk, hogy miről és milyen eredménnyel, egy dolog biztos, erről a konkrét törvényjavaslatról az égadta világon senkivel. Másodsorban pedig, államtitkár úr elmondja, hogy forduljunk a 2010-es kormányzati stratégiához. Azóta eltelt tíz év, és mondjuk, a szakképzés területén négy irányváltáson vagyunk túl, miközben azért ez az egyik erősen határos terület a felnőttképzés világával.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy indokolt és méltányos lenne egy új felnőttképzési stratégia készítése, amelyikben ráadásul, miközben én egyetértek Brenner Koloman képviselő úrral, hogy nem feltétlenül szerencsés az a megoldás, amikor az oktatás ketté van vágva, de muszáj keresztülnyúlni ezeken a típusú határokon. Hozzá kell tennem, már csak a méltányosság kedvéért is, hogy ebben a korábbi időszakban is állandó kormányzati bizonytalankodás volt, hogy a felnőttképzés melyik minisztériumban, mivel integráltan és mitől külön kell rakni.

Az biztos, hogy miközben nem lehet a gazdasági hatások nélkül foglalkozni a felnőttképzéssel, nem lehet az oktatás egyéb területei és a társadalmi hatások nélkül sem foglalkozni vele, és az nem megnyugtató válasz, államtitkár úr, a mostani képzések mostani értékelésénél, hogy majd a fiatal generációnál másképp lesz. Ez tényleg így van, de akik ma bent vannak ebben a rendszerben, azok nem ehhez a fiatal generációhoz tartoznak csak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 111 2020.05.07. 13:05  98-134

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tulajdonképpen avval szeretném kezdeni, amivel Szászfalvi képviselő úr befejezte, hogy örömmel mondhatjuk el, hogy most egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelyik példaértékű előkészítő folyamat után került az Országgyűlés elé, egy olyan folyamat után, amelyben az érintetteket megkérdezték, pontosabban aktívan részt vettek benne, és ahol megfelelő idő és megfelelő módszeres munka állt rendelkezésre ahhoz, hogy jó minőségű törvényjavaslat készülhessen.

(17.30)

És azt kell mondanom, hogy ez a különbség, ami sajnos nagyon sok, mostanában a Ház által tárgyalt törvényjavaslattól megkülönbözteti ezt a törvényjavaslatot, az eredményben is látszik. Azt kell tehát mondanom, hogy egyrészt egy olyan törvényjavaslat került végre a Ház elé, amit az érintettek széles körű egyetértése kísér, és amely szakmai és jogi szempontból is megfelelőképpen előkészített, és ennek megfelelően a benne szereplő szabályok jelentős része olyan észszerűsítés, olyan gyakorlatias megközelítés, amivel nyilván politikai alapon nemcsak nincs ok, hanem nem is lenne helyes vitatkozni.

Azt is örömmel üdvözöljük, hogy a törvényjavaslat folytatja azt a rendszerváltás után elkezdődött pozitív magyar hagyományt  erre államtitkár úr is utalt , amely a nemzeti kisebbségeket teljes jogú államalkotó tényezőnek tekinti, és jogaik, autonómiájuk érvényesülését a magyar alkotmányos rendszer alapvető részének fogadja el, és számukra ebben a keretben kíván jogokat és lehetőségeket biztosítani.

Azt gondolom, hogy ez természetesen következik a magyar nemzet speciális helyzetéből, de következik abból is, hogy milyen nemzeti hagyományokra és milyen történelmi tradíciókra szeretnénk építeni mindannyian, és jó látni azt, hogy ebben megmaradt, fennáll az egyetértés továbbra is a politikai tényezők és a politikai oldalak között.

Ami a törvényjavaslat konkrétumait illeti, én összesen két kérdéshez szeretnék szólni. Az egyik az oktatási rendszerrel kapcsolatos változások. Ebben az esetben elsősorban inkább az értelmezési keretben van különbség köztem és államtitkár úr vagy akár az előterjesztő között. Pontosabban: az okokat szeretném kiegészíteni. Mert miközben azt hiszem, mindannyian örömmel látjuk azt, hogy növekszik az oktatásban a nemzetiségi önkormányzati intézményfenntartás szerepe, hogy nagyobb szerepet vállalnak a nemzetiségi önkormányzatok intézményfenntartóként, és most már, miután jó pár intézmény esetében van mögöttünk hosszabb tapasztalat  néhány intézmény már működött 2010 előtt is, akkor is szerezhettünk tapasztalatokat, ezek zöme is pozitív volt, és 2010 után pedig jelentősen nőtt ezeknek az intézményeknek a száma , ezért azt tudjuk mondani, hogy ez egy pozitív folyamat. Ez egy olyan folyamat, aminek jó, hogy most a jogi hátterében is pontosítások történnek, de alapvetően ez egy támogatható folyamat. De azért tegyük hozzá, hogy ennek az egyik oka csak az, hogy a nemzetiségi oktatásra növekszik az igény, vagy hogy a nemzetiségi önkormányzatok bizonyították azt, hogy jó minőségben tudják fenntartani ezeket az intézményeket.

Van azért egy másik oka is: az, hogy az állam a saját normál állami intézményeivel viszont cudarul bánik. Elvette az önkormányzatoktól ezeket az intézményeket, egy lehetetlen irányítási struktúrában működteti őket, elszakította őket a helyi közösségektől, és sem az irányításuk, sem a működtetésük, sem a finanszírozásuk nem megoldott.

Éppen ezért számos önkormányzat számára vonzó lehetőség volt az, hogy nemzetiségi önkormányzati fenntartásba adják át az intézményeiket. Még egyszer mondom: ez pozitív folyamat, ez jó hír, hogy több nemzetiségi intézmény van, de akkor lenne ez igazán pozitív, ha két jó lehetőség között választhattak volna a helyi közösségek, vagy akár két jó lehetőség között választhatnának a szülők: egy jó minőségű nemzetiségi oktatás között, ha egyébként ezt tartják fontosnak, és azok a szülők is hasonlóan jó minőségű intézményeket választhatnának, akik nem nemzetiségi oktatásba kívánják járatni a gyereküket.

Tehát még egyszer mondom, ez természetesen nem a nemzetiségi önkormányzatok hibája, ez nem a nemzetiségi önkormányzati rendszer hibája, és mivel a nemzetiségi önkormányzatok jó gazdái ezeknek az intézményeknek  még egyszer, teszem hozzá, szemben az állammal , ebben én önmagában nem látok kivetnivalót, de oktatáspolitikusként kénytelen voltam megemlíteni ezt az összefüggést is.

Azt is szeretném elmondani, hogy azt azért megfontolandónak gondoljuk és a törvényjavaslat indoklásában szereplőknél erősebb érveket szeretnénk hallani amellett, hogy miért kell ilyen módon az önkormányzati vagy állami vagyont is átadni a nemzetiségi önkormányzatok kezelésébe. Én persze értem, hogy ez egy bonyolult helyzet, ha eltér egymástól a tulajdonos és a kezelő, de ezek létező megoldások, egy sor adminisztratív tehertől mentesülhetnének az önkormányzatok és a nemzetiségi önkormányzatok is.

Én mindig aggódom akkor, amikor törvényi úton kívánunk tulajdoni viszonyokat átrendezni. Ezt nem tartom szerencsésnek, rossz precedensnek tartom, amikor odaadjuk valakinek a vagyonát valaki másnak, még akkor is, ha egyébként jó helyre kerül, és jó célokat szolgál. El tudom fogadni, hogy erre szükség van vagy szükség lehet, de ennél az eddig elmondottaknál erősebb érveket szeretnék hallani, akár az előterjesztőktől, akár a kormánytól.

Végül  és azt hiszem, nem véletlen, hogy ez a paragrafus az, amelyik talán a legtöbb izgalmat váltja ki a sajtóban is  az új 56. §-hoz: ebben a helyi nemzetiségi önkormányzatok megalakulásának szabályaihoz szeretnék szólni.

Ebben az ügyben is, miközben értem a szándékot, és ezt abszolút akceptálhatónak tartom, tudom, hogy milyen jelenségek ellen kívánnak föllépni az előterjesztők, ez a szabályozás kelt aggályokat két ok miatt. Egyrészt belépteti a településen való honosság kérdését azok közé a szempontok közé, melyek eldöntik, hogy egy nemzetiségnek vane joga egy adott településen önkormányzatot alakítani vagy nem. Igaz, ezek alól kiveszi azokat az önkormányzatokat  helyesen , ahol már eddig is működött, és ahol a népszámláláson legalább 25-en adott nemzetiséghez valónak vallották magukat.

Azt kell mondanom, hogy ugyanakkor ez mégiscsak fölvet kérdéseket. Merthogy azt a kérdést veti föl, hogy a nemzetiség megvallásához és a nemzetiséghez való tartozáshoz való jog és ezen keresztül a nemzetiségi önkormányzathoz való jog a személyhez kötődik, vagy településhez kötődik.

Ha én egy településen élek, ahol van történelmi hagyománya az adott nemzetiségnek, ott van jogom, mondjuk, ruszinnak mondani magamat, és ruszin nemzetiségi önkormányzatot létrehozni, de ha elköltözöm egy másik településre, és ott is egyébként többen vagyunk, akik ehhez a nemzetiséghez tartozunk, akkor van jogunk magunkat ruszinnak vallani, de ahhoz, hogy ruszin nemzetiségi önkormányzatot hozzunk létre, ha addig nem volt, akkor nincs jogunk.

Ez azért fölvet jogegyenlőségi kérdéseket. Nagy kérdés, hogy valóban a kisebbségi jogok esetében érvényesíthetőe ez a fajta történelmi szemlélet, lehete azt mondani, hogy egyébként a nemzetiségi vagy kisebbségi önkormányzathoz fűződő jog az adott településen való honossághoz kelle hogy kötődjön. Azért az emberek költöznek az országon belül.

Sejtem, hogy ez nem egy valóban nagy probléma, hozzá kell tennem. Gyakorlatilag nem igazán nagy probléma, hiszen a nagyobb településeken valószínűleg ha beköltözők is, de nagyobb számban találhatók meg a nemzetiségek, nem hiszem, hogy ebből igazán nagy probléma tud keletkezni. Még egyszer mondom, elvi típusú fenntartások vannak azzal kapcsolatban, hogy helyese itt ezt az elvet érvényesíteni.

És van egy másik típusú probléma, ez pedig az, hogy a döntés jogkörét az országos nemzetiségi önkormányzatokra ruházza át a törvény. Hozzáteszem, ha kell ilyen döntést hozni, akkor ott van a legjobb helyen. Ha tehát azt mondjuk, hogy nem valamilyen normatív módon szabályozzuk, hogy hol jöhet létre helyi nemzetiségi önkormányzat, mint ahogy jelenleg van, hanem azt mondjuk, hogy egyébként ennek valamilyen limitet kell húzni, akkor persze örülök, ha  bocsánat, nem bántani akarom a kormányt jobban, mint szoktam  nyilván jobb helyen van ez a nemzetiségi önkormányzatoknál, mint mondjuk, egy kormányhivatalnál vagy akár magánál egy kormányszintű döntésnél. De mégiscsak azzal a kockázattal jár, hogy felemel helyi konfliktusokat az országos nemzetiségi önkormányzat szintjére. Elindíthat olyan típusú vitákat, hogy az adott országos önkormányzat valamelyik településen miért engedélyez vagy miért nem engedélyez helyi nemzetiségi önkormányzatot létrejönni.

(17.40)

Én tartok attól, hogy kinyílhatnak ebből később olyan típusú konfliktusok, amelyek nem fognak használni sem az adott nemzetiség ügyének, sem a nemzetiségi önkormányzati rendszernek.

Még egyszer szeretném elmondani: azt látom, hogy a gyakorlati problémákat próbálták a jogszabály alkotói a minimumra csökkenteni, de azért az mégiscsak kérdés számunkra, hogy helyese az országos nemzetiségi önkormányzatokra rárakni egy ilyen feladatot, ráadásul, ha jól értem, de javítsanak ki, ha rosszul értem, jogorvoslati lehetőség nélkül, hiszen ez nem államigazgatási döntés, nem lehet vele szemben a bírósághoz fordulni. Ha a nemzetiségi önkormányzat eldönti, jogorvoslatnak helye nincsen, ez jogbiztonsági szempontból azért komoly fenntartásokat jelent számunkra.

Tisztelt Ház! Nagyon röviden annyit szeretnék még elmondani, hogy egyetértek Brenner Koloman képviselőtársammal, hogy ez a javaslat nem foglalkozik a roma kisebbség problémáival, a roma kisebbségi önkormányzati rendszer problémáival, azok sokkal súlyosabbak, mint hogy egy ilyen általános, generális felülvizsgálatban azokat kezelni lehetne. Ugyanakkor a roma közösség számos képviselője is úgy véli, hogy a roma közösség speciális problémáira nem alkalmas ez a típusú önkormányzati rendszer. Egyszer majd evvel az üggyel foglalkozni kell, de félek, hogy ez nem ez alatt a kormány alatt lesz, tekintettel arra, hogy önök érdekeltek vagy érdekeltnek tűnnek a roma önkormányzatokra jellemző jelenlegi állapotokban.

Végül, tisztelt Ház, egyetlen apróságot szeretnék csak korrigálni. Államtitkár úr nagy igyekezetében, nehogy túl nagy összhang legyen a parlamentben, odaszúrt egyet az Európai Uniónak. Valószínűleg nem értesült arról, hogy a Minority SafePacket nem a Bizottság nem kívánta tárgyalni, már az előző Bizottság, a Juncker-féle Bizottság, hanem, tisztelt államtitkár úr, elárulom önnek: a kezdeményezők voltak azok, akik 2020 januárjában nyújtották be csak az aláírásokat, azért, hogy az új Bizottság foglalkozhasson vele. Kérem, tájékozódjon ebben az ügyben! Magam is remélem egyébként, hogy konstruktív vita indul el ebben az ügyben majd az európai fórumokon is, mert egyébként a Minority SafePack alapvető felvetései szerintem helyénvalóak, és olyanok, amelyeket ott kellene tárgyalni.

Összefoglalóan tehát szeretném megköszönni a nemzeti kisebbségek bizottságának, a kormány érintett képviselőinek, hogy egy jól előkészített, tartalmában abszolút tárgyalható és vállalható törvényjavaslatot terjesztettek a parlament elé, és nagyon reménykedem abban, hogy a vita további szakaszában vagy akár módosító indítványokkal eloszlathatók lesznek majd azok az aggályok, amelyek még fennállnak bennünk a törvényjavaslat néhány részletszabályával szemben, miközben az egészet alapvetően támogathatónak tartjuk. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 119 2020.05.07. 2:01  98-134

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Két ok miatt tartozom elnézéssel. Az egyik az, hogy valóban pontatlanul mondtam a bizottság nevét, akkor ezért elnézést kérek. A másik pedig azért, hogy módot adtam államtitkár úrnak arra, hogy egy aljas és hazug hozzászólásban a szokásos politikai viták színvonalára rántsa le ezt az egyébként szakmai és méltó vitát. Ezt nem érdemlik meg a nemzeti kisebbségek, államtitkár úr, de ha már megtette, akkor olyan választ kap, amilyet megérdemel.

Ön nem mond igazat, amikor a szavaimat idézi. Én nem ezt mondtam, hanem azt mondtam, hogy a nemzetiségi önkormányzati rendszer nem alkalmas a romák problémáinak kezelésére sok roma szerint. Ennyit mondtam, ezt ma is így gondolom. Ezt a kérdést érdemes lenne megvizsgálni. Ezzel szemben nem állítottam semmit arról, hogy a romák mire alkalmasak vagy nem alkalmasak, azt állítottam, hogy ez a rendszer számukra sokak szerint nem megfelelő. Ezt továbbra is fönntartom.

Másodszor, államtitkár úr, bár ez már abszolút nem ide tartozik, egy korábbi médiahazugságot hozott ide. Szeretném itt is leszögezni és világossá tenni, hogy Zuschlag úr ominózus kijelentését nem hallottam, a rendezvényen ott voltam, de az a felvétel, amelyiken egymás mellett álltunk, egy másik időpontban készült ugyanazon a rendezvényen. Ez most nem nagyon fontos ebből a szempontból, de ha már fontosnak gondolta, hogy személyemben sértegessen, akkor erre is szerettem volna megválaszolni.

Végül egy szakmai kérdésre, messzebb vezet, és szívesen vállalok erről akár önnel, akár az erre a célra rendszeresített Rétvári államtitkár úrral egy vitát akármilyen formában. Az az igazság, hogy azok a számok, amelyeket önök a közoktatás finanszírozásáról mondanak, azok csak az igazság egy részét tartalmazzák, tudniillik azt elfelejtik ilyenkor megemlíteni, hogy a közoktatás jó részét az önkormányzatok finanszírozták, és ezt a pénzt önök elvették aztán az önkormányzatoktól, amikor a feladatot elvették. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 125 2020.05.07. 0:17  98-134

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Ritkán szoktunk erre alkalmat teremteni, de akkor most szeretném kifejezni az egyetértésemet az államtitkár úrral: valóban én használtam ezt a kifejezést rosszul, de a szándékban és a gondolattal önnel egyetértek, és jobban odafigyelek majd rá. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 4 2020.05.18. 5:08  1-18

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Hadd kezdjem azzal, amivel a külügyminiszter befejezte: hogyha valóban minden rendben van a felhatalmazási törvénnyel, ha valóban itt mindent visszaadnak, és valóban itt egy jól működő parlamentáris demokrácia van, akkor Orbán Viktor, a bátor, miért nem ment el az Európai Parlamentbe? Miért próbálkozott azzal, egyébként tudva, hogy vissza fogják utasítani, hogy valaki mást küldjön maga helyett? Azt ne mondja, hogy a járványügyi védekezés miatt, mert arra azért volt energiája, hogy másnap elmenjen Belgrádba! Teljesen nyilvánvaló volt, hogy kitért ez elől a vita elől, hiszen nincs szokva ahhoz, hogy ott, az Európai Parlamentben demokratikus szabályok között (Derültség a kormánypártok soraiból.) meg lehet neki mondani azt, hogy mire használják a felhatalmazási törvényt önök. (Az elnök csenget.) Mert mire is használják? Arra, hogy a nyilvánosság, még a parlament roppant korlátozott nyilvánosságának kikerülésével is osztogathassák a pénzeket, mert amikor arról beszél a külügyminiszter, hogy micsoda támogatást adnak a beruházásokhoz, és most azt követelik, hogy az Európai Unió által emlegetett összeget is megemeljék, ez azt jelenti, hogy egyébként a nagyvállalatoknak akarnak támogatást adni. Mert ilyen gigászi támogatást nem a magyar közepes vállalatok kapnak, pláne nem a kisvállalatok, azok semmit nem kaptak önöktől. A kisvállalkozók semmilyen érdemi támogatásra nem számíthatnak, kimondottan a fideszes oligarcháknak meg egynémely multinak szólnak ezek a beruházási támogatások.

Önök nem támogatják a magyar családokat, akik elvesztették a munkájukat. Most, május végén kezdenek el gondolkozni azon, hogy talán mégis kéne valamit a munkahelyek megtartására adni, mert amit korábban adtak, az humbug volt, az érdemben nem segített semmit. Ezért van ma több százezer munkanélküli, csak ezt önök megpróbálják letagadni, manipulálva a statisztikákat, úgy, hogy nem engedik jelentkezni az embereket bejelentkezni a munkanélküli-ellátásokra, és ilyen módon még rosszabb helyzetbe hozzák őket.

Nem segítettek azoknak az embereknek, akik elveszítették az állásukat, nem támogatták a DK-nak a javaslatát a családi pótlék emelésére, nem támogatták azt a javaslatot, hogy a legtöbb európai országhoz hasonlóan azok, akik elvesztették az állásukat, kapjanak egyszeri támogatást, nem támogatták a munkanélküli-ellátások időtartamának és összegének megemelését. Az a helyzet, tisztelt Ház, hogy a Fidesz magára hagyta a magyar embereket, a munkavállalókat, a kisvállalkozókat.

(13.20)

Ami pedig győzelmi jelentésének a másik felét illeti, azt kell elmondanom, hogy minden alkalommal meghallgatjuk itt a parlamentben, hogy milyen nagyszerű, hatalmas mennyiségben szereztek be eszközöket. Aztán ha bárki megkérdez egy kórházat, megkérdez egészségügyi dolgozókat, akkor kiderül, hogy nem áll rendelkezésre védőfelszerelés, hogy egy napig kell hordaniuk a védőruhát, ami képtelenség, kiderül, hogy olyan maszkot kapnak, amiről ön azt mondta, hogy nem kerül az egészségügybe. Ez nem így van, az egészségügyben is kapnak olyan maszkot, amelyen szerepel a „nem az egészségügyi intézményekben való felhasználásra” felirat, olyan kesztyűket kapnak, amelyek elsőre elszakadnak. Ezek után talán nem is csodálkozunk azon, hogy azt mutatják az adatok, hogy miközben a fertőzés mértéke a társadalom egészében szerencsére valóban alacsony maradt, végre hajlandók voltak elvégezni azt a tömeges tesztelést, amiről itt a parlamentben néhány hete még azt mondták, hogy nincs rá szükség, szakmailag nem indokolt, a WHO nem ajánlja. Most engedtek végre a szakmának és elvégeztek egy tömeges tesztelést, s kiderült, hogy a társadalomban viszonylag kevesen betegedtek meg. Ez jó hír, és ez lehetővé teszi az óvatos nyitást.

De akkor miért van ennyi beteg, és főleg miért van ennyi áldozat? Azért, és ez is kiderül az adatokból, mert az egészségügyi intézményekben terjed a járvány. Ezért van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon a megfertőződött betegeknek a 13 százalékát sajnos elveszítjük. Ez az adat a környező országokban jóval kevesebb, 6 százalék, 7 százalék, de van olyan ország is, ahol csak 2 százalék. Önöknek választ kell adniuk arra, miért van az, hogy Magyarországon kétszer-háromszor-négyszer nagyobb esélye van meghalni egy koronavírus-betegnek, mint akármelyik környező országban, mint Romániában, mint Horvátországban, mint Szlovéniában vagy Ausztriában. Erre választ kell adniuk, és ennek felelősének kell lennie. (Zaj a kormánypárti oldalon.)

Azt kell tehát mondanom, itt az ideje annak  mivel ezt a rendkívüli felhatalmazást leginkább arra használták, hogy pénzt osztogassanak a haveroknak és kikerüljék a nyilvánosság ellenőrzését , hogy megszüntessék a rendeleti kormányzást, s végre egyszer teljesítsék Orbán Viktor egy ígéretét. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 242 2020.05.18. 7:16  239-248

ARATÓ GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A bizottság ellenzéki tagjai nem osztoztak a bizottság kormánypárti tagjainak lelkesedésében a törvényjavaslat iránt. Maga az eredeti cél, a bürokráciacsökkentés persze helyénvaló, és ezzel van a legkevesebb baj ebben a törvényjavaslatban, de az elénk kerülő törvényjavaslatok jó részéhez hasonlóan itt is az történt, hogy erre még sok minden mást rápakolt a kormány. Amivel most kevesebbet foglalkoznék, az a vagyonjuttatás, de azért mégiscsak egy mondatban megemlítem, hogy továbbra sem értjük, hogy hogyan kapcsolódik a bürokráciacsökkentéshez az, hogy a Schmidt Mária-féle alapítványnak vagyont juttasson a kormány. Ez aligha csökkenti a bürokráciát, legfeljebb jól jön a haveroknak, és ez inkább ebbe a pénzosztogatós vonalba illeszkedik, mint a bürokráciacsökkentésbe.

A bizottsági ülésen a vita lényegében két javaslat körül folyt, és ezekben fogalmazódott meg markáns ellenvélemény. Mindkettőt említette a többségi előadó is. Engedjék meg, hogy most én az érem másik oldaláról beszéljek arról, hogy az ellenzéki képviselők mit jeleztek ezzel kapcsolatban. Az egyik javaslat az anyakönyvi törvény módosítása. Erre korábban Szél Bernadett képviselő asszony nyújtott be módosító indítványt, a Törvényalkotási bizottságban pedig a Demokratikus Koalíció törvényalkotási bizottsági tagjai annak érdekében, hogy töröljük ki ezt a paragrafust ebből a törvényjavaslatból, hiszen ennek a javaslatnak a gyakorlati hatása az, hogy a születési nem személyi okmányokban való rögzítésével lényegében lehetetlenné válik a joginem-váltás Magyarországon.

Innen kezdve, hogyha egy transznemű vagy interszexuális személy megváltoztatja a nemét akár nemátalakító műtéttel is, ennek nem lesz semmilyen nyoma a papírjaiban, ami azt jelenti  és erre az érintettek szervezetei nagyon határozottan hívták fel a parlamenti képviselők figyelmét , hogy ezek az emberek innentől kezdve minden alkalommal, amikor hivatalosan igazolniuk kell magukat, akkor egy lehetetlen, őket diszkrimináló, hátrányos helyzetbe hozó helyzetbe kerülnek. Innen kezdve egy állásinterjún, egy igazoltatáskor magyarázkodniuk kell amiatt, hogy a valódi nemük miért különbözik a személyi okmányaikban rögzített nemtől.

Én persze értem azt az álságos, vagy ha már egyszer az egyházi kegyhelyeknél tartunk, akkor farizeus érvelést, amely szerint az állam ezzel kivonul erről a területről, de ez nem igaz. Az állam akkor vonulna ki erről a területről, ha nem rögzítené semmilyen módon a nemet. De nem ez történik, hanem az történik, hogy az állam rögzíti a születéskori nemet, és azt mondja, hogy egyébként innen kezdve, ha te ezen változtatni akarsz, ha nem ez a te valódi nemed, akkor tedd ki magadat a napi megaláztatásnak.

Azt kell mondanom, hogy ez egy kegyetlen és embertelen szabályozás. Ezt nem indokolja semmifajta jogos állami érdek, ezt nem indokolja semmilyen jogos szempont. Nincs semmilyen olyan ok, ami miatt erre szükség lenne azon kívül, hogy önök bizonyítsák azt, hogy mennyire elutasítanak mindent, ami a modern világhoz tartozik ezen a területen. Én értem, ez lehet az önök véleménye. Önöknek lehet véleménye az interszex emberekről, lehet véleménye a transzszexuális emberekről, lehet véleménye  bár a kettőt nem keverném össze, szemben önökkel  egyébként azokról az emberekről, akik más módon tartoznak az LMBTQ-társadalomhoz, -közösséghez, de ez az önök magánügye. De itt most az történik, hogy ezt a fajta transzfób, homofób mentalitást állami törvényalkotás szintjére emelik, és ez nem jó, tisztelt képviselőtársaim. Ezek az emberek ugyanúgy honfitársaink, ugyanúgy magyar állampolgárok, mint önök vagy én. Nincs okuk és nincs joguk arra, hogy különbséget tegyenek köztük.

Ugyanakkor a Törvényalkotási bizottságban azt is elmondtuk, hogy ez a fajta szabályozás jogilag is helytelen. Az Európai Emberi Jogok Bíróságának következetes ítélkezési gyakorlata és az Európa Tanács állásfoglalásai alapján ellenkezik az emberi jogok európai egyezményével, ezért vélhetően, ha elfogadjuk ezt a szabályozást, akkor ennek az lesz a következménye, hogy az Emberi Jogi Bíróság ezekben az ügyekben a magyar állammal szemben fog dönteni, és kártérítési kötelezettséget fog megállapítani, amit persze nem önök fognak kifizetni, hanem a magyar adófizetők. Holnap mi a szavazáson kikértük ezt a javaslatot, és még egyszer adunk lehetőséget arra, hogy átgondolják ezt a kérdést.

(18.20)

Ne tegyék pokollá magyar polgárok életét a saját ideológiai elvakultságuk miatt! Ennek nincs értelme, nem emberséges, senki sem jár vele jól, de néhányan nagyon rosszul járnak vele.

A másik szabályozás pedig valóban az a szabályozás, amit szintén említett képviselő úr, amit a Törvényalkotási bizottság nyújtott be szokásos módon, megkerülve a rendes jogalkotási eljárást, és ami az önkormányzati jogok további korlátozását tartalmazza. Ennek a lényege az, hogy augusztus 20-ára az állam lényegében einstandolja Budapest jelentős részét, minden fontosabb közterületét, a teljes világörökségi zónát és egy sor egyéb közterületet is. Ráadásul nem csak az augusztus 20-ai ünnep időszakára, mert amellett ez is elfogadhatatlan lenne, de nem erről van szó, egy 10 napos időszakban, augusztus 15. és augusztus 25. között. Azt mondja az állam, hogy ez ugyan önkormányzati terület, de mi mégis úgy döntünk, hogy innentől kezdve ezzel az állam rendelkezik.

Nagyon nehéz nem azt gondolni, hogy ez a fajta javaslat abba a sorozatba illeszkedik, amiből számos javaslat járt már ez előtt a Ház előtt. Ilyen volt többek között a kiemelt építkezésekre vonatkozó, ingyenes területhasználatot biztosító javaslat; ilyen a kiemelt gazdasági övezetekre vonatkozó, az önkormányzatokat a jogaiktól megfosztó javaslat; ilyen a kormányrendeletben a felhatalmazási törvény alapján kihirdetett javaslat, amely elvonja a parkolási díjakat és a gépjárműadót az önkormányzatoktól; és még hosszasan folytathatnám ezt a sort.

Önök nem tudnak belenyugodni immár lassan háromnegyed éve abba, hogy az önkormányzati választásokon önök Budapesten és egy sor vidéki városban kikaptak. Azt értem, hogy nehéz, nekem ne mondják, jó párszor volt részünk nekünk is ebben, de azt kell mondanom, hogy az, hogy önöket ez frusztrálja, nem indok arra, hogy más vagyonára rátegyék a kezüket.

Azt a szempontot még nem is említem meg, hogy van, aki azt feltételezi, hogy ez a nagyon sok területre kiterjedő és az augusztus 20-ai ünnepségek szempontjából is teljesen fölöslegesen hosszú időtartamú és nagy területre kiterjedő tiltás esetleg összefügg azzal is, hogy idén a meleg büszkeség felvonulását augusztus 22-ére hirdették meg. Ezt nem tudjuk, majd meglátjuk. Mindenesetre azt látom, hogy ezzel a javaslattal önök újabb önkormányzati jogokat sértenek, és megint csak olyan érdek nélkül, ami miatt erre szükség lenne. Meg lehetne egyezni az önkormányzatokkal. Szokjanak hozzá, hogy nem minden parancsszóra történik! Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 10 2020.05.19. 5:13  9-12

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Arról szeretnék ma beszélni, hogy mire költ a kormány és mire nem költ. Kezdjük azzal, hogy mire nem költ, főleg azért, mert itt ma reggel már két téma szóba került. Nem költ a kormány egészségügyre. Rétvári államtitkár úr gyakran dicsekszik azzal, hogy Magyarországon csak  természetesen minden eset sok, „csak”, mondom nagyon erősen idézőjelben  46-an vesztették el az életüket 1 millió lakosból a koronavírus-járvány miatt, és mond valami távoli egzotikus vagy nyugat-európai példát, és azzal hasonlítja össze. Tisztelt Államtitkár Úr! Miért nem a környező országokat veszi figyelembe? Magyarországon 1 millió polgárra 46 áldozat jut, Csehországban 28, Lengyelországban 24, Szlovákiában pedig 5, azaz egytizednyi az áldozatok száma 1 millió lakosra. S akkor nem arról beszélünk, hogy Magyarországon az egyik legnagyobb arányban halnak meg azok az emberek, akik megbetegedtek. És ez nem az egészségügyi dolgozók hibája, ők emberfeletti munkát végeznek most is. Ez azok hibája, akik hagyták lerohadni az egészségügyet az elmúlt tíz évben, azok hibája, akik későn kezdtek el tesztelni, és azok hibája, akik későn és alkalmatlan védőeszközöket juttattak el a kórházakba.

Mi a helyzet a nyugdíjakkal? Ha annyira fáj államtitkár úrnak a 13. havi nyugdíj megszüntetése, amire rákényszerült a Bajnai-kormány, akkor miért nem vezették be az elmúlt tíz évben a 13. havi nyugdíjat, és most is miért csak ígérgetnek? Akkor most is miért csak azzal a nyugdíjprémiummal dicsekednek, amit egyébként szintén a Bajnai-kormány vezetett be? (Dr. Rétvári Bence: Soha nem fizetett egy forint nyugdíjprémiumot sem!) Akkor miért szüntették meg a nyugdíj indexálását, a vegyes indexálást, amivel az elmúlt tíz évben másfél havi nyugdíjat húztak ki a nyugdíjasok zsebéből?

Bizonyára képviselőtársaim is kaptak olyan levelet az elmúlt időszakban, amit elkeseredett államtitkárok…  államtitkárok?, az államtitkárok nem elkeseredettek, az ő pénzügyi helyzetük rendben van, most kaptak fizetésemelést , szóval, elkeseredett állampolgárok írnak.

Nekem is írt egy pár, nevezzük őket Sándornak és Máriának, akik közül Sándor elvesztette az állását, Máriának pedig a vállalkozása lehetetlenedett el, és nem kapnak a kormánytól semmilyen támogatást. Nem kapnak álláskeresési támogatást, mert Sándor másfél hónap alatt nem tudta magát regisztrálni a munkaügyi rendszerbe, és nem kapnak semmilyen támogatást a kisvállalkozások sem. Szijjártó miniszter úr tegnap azzal dicsekedett, hogy már ötszáz vállalkozás kapott beruházási támogatást. Egyrészt a kisvállalkozásoknak nem a beruházás a problémája, hanem a túlélés, másrészt pedig 1 millió 600 ezer vállalkozás van, ezek közül önök ötszáznak segítettek. Gratulálok! Ki vannak segítve a magyar kisvállalkozások.

Azt kérdezik, hogy abból a pénzből, amit önök óriásplakátra költenek most, hogy dicsekedjenek újra, és hogy politikai kampányt folytassanak, nem lehetnee esetleg a nehéz helyzetbe került magyar családokat támogatni, hogy legalább élelemre teljen, meg arra, hogy kifizessék az albérletüket, és ne kerüljenek az utcára. És nincsenek egyedül! A magyar kormány semmilyen érdemi támogatást nem nyújt a sok százezer munkanélkülinek. Önök beszélnek összevissza a számokról, manipulálják a statisztikákat, de ez a valóságon nem változtat.

S azt gondolnánk, hogy ez a helyzet takarékosságra inti a kormányt, hogy a legfontosabb dolgokra, a nehéz helyzetbe került családok megsegítésére, az egészségügyre több pénz jusson. De ez nem így van. Ami önöknek fontos, arra bőségesen jut pénz. Jut például a Politikai Hálózat az Értékekért nemzetközi szervezet támogatására 38 millió forint. Ez az a szervezet, amit Novák Katalin államtitkár asszony vezet. Jut 200 millió forint többlettaopénz a Puskás Akadémiának egy törvénymódosítással. Jut 2 milliárd forint a Nemzeti Atlétikai Központra, ami most már lassan 8 milliárdnál tart. Jut a Kocsis Máté által vezetett Magyar Kézilabda Szövetségnek 1,38 milliárd. Jut Rogán Antal minisztériumának további 15 milliárd az eddigi 24 milliárd fölött propagandára.

De nem marad ki a koalíciós partner sem, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra 1 milliárd 957 millió forintot adnak, az egyházi örökség védelmére újabb 1 milliárd forintot, a közösségi célú támogatásokra 100 milliót. De egy másik fontos kereszténydemokrata ügy sem marad ki a támogatásból, több mint 1,5 milliárd forint jut a Vadászati Világkiállítás következő elemére is.

S természetesen üzletfelek, rokonok és barátok sem maradnak az út szélén. 2 milliárdot kapott Mészáros úr és Tiborcz úr kikötőfejlesztésre, 80 milliárd jutott csak kínaiaknak, no meg a vasutat építő, vélhetően Mészáros-cégeknek támogatásra.

Legyen világos: erre kellett önöknek a támogatás, a pénzosztásra, és nem a járvány elleni védekezésre! (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 201 2020.05.19. 5:21  190-221

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a javaslat is megérdemelte volna azt, hogy  hasonlóan az előző javaslathoz  ne ilyen késői órán eldugva kerüljön rá sor, hanem érdemi vitát lehessen folytatni erről az egyébként fontos kérdésről.Hadd kezdjem azzal, bár sejtem, hogy államtitkár úr majd a zárszavában  hogy fogalmazzak finoman  kihasználja majd a zárszó lehetőségét és védelmét arra, hogy az ellenzékről negatív kritikát vonjon vagy kritikát mondjon.

De ennek ellenére szeretném világossá tenni legalább a pártatlan hallgatók számára, hogy azzal természetesen az ellenzék egyetért, és azt bármikor örömmel támogatná a Demokratikus Koalíció is, ha csak önmagában arról lenne szó, hogy a kormány pénzt fordít arra, hogy hátrányos helyzetű gyerekek vagy általában tulajdonképpen magyar gyerekek, diákok táborozhassanak az ő szellemi fejlődésüknek és jólétüknek megfelelő környezetben. Tehát azt kell mondanom, hogy idáig biztosan nincs köztünk vita.

Abban sincs köztünk vita, hogy az Erzsébet-programnak ez a gyermektáboroztatási része ezek közül a célok közül sokat teljesít. Szerintem sok a pozitív élmény, és azért keletkeztek negatív élmények is, de egy ilyen tömeges program esetében azt kell mondanom, hogy így természetes, nyilván mindig van kritika is.

Azt látjuk, hogy az elmúlt időszakban ez egy olyan program volt, amely egyébként sok ezer gyereket segített ahhoz, hogy eljusson táborozni, közösségi élményt szerezzen, adott esetben a hátrányaiból ledolgozzon valamit, vagy egy olyan élményt szerezzen, ami számára pozitív.

Mivel van bajunk ebben a programban? Nem ismételném meg a törvény részletes elemzését, ezt Korózs képviselő úr megtette már-már kimerítő módon, úgyhogy csak két nagyon fontos pontra koncentrálnék ebben, csak azért, hogy Nacsa képviselő úrnak ne okozzak csalódást.

(22.10)

Az egyik pont az  és emellett nem tudok szó nélkül elmenni én sem , hogy mindezt a szándékot és mindezt a célt a kormány egy olyan konstrukcióban valósítja meg, amelyik ellenőrizhetetlenné, átláthatatlanná és minimum gyanússá teszi a közpénzek áramlását. Az állam ahhoz a pénzhez, amely erre a célra szolgál, odaadta az ingatlanokat vagy az ingatlanok egy részét, aztán odaadja hozzá a működtetéshez szükséges közpénzt, odaadja a beruházásokra szolgáló pénzt, majd erre az egészre azt mondja, hogy ezért te nem mint alapítvány vállalsz felelősséget, hanem ezt még kiszervezheted gazdasági társaságokba. Ez a szokásos fideszes technika, megjelennek az alvállalkozók, és aztán majd az alvállalkozók alvállalkozói között ott lesznek azok, akiknek ez a rendszer is pénzt csöpögtet. És ez nagyon nagy baj.

Amennyire jó a szándék, annyira nagy baj, hogy e mögött a program mögött is felsejlik a fideszes oligarchavilág, felsejlik az a vállalkozói kör, amit a Fidesz vezetésének a barátai, rokonai és üzletfelei alkotnak. Hogy egy mai példát mondjunk  tényleg nem sikerülhetett volna jobban ez a típusú időzítés, ahogy ezt a véletlen hozta , éppen ma értesültünk arról nagy örömmel, önök nyilván kisebb örömmel, hogy a zánkai és a fonyódi ingatlan  a fonyódi ingatlan az, amely üresen állt hosszú ideig, meglehetősen problémás módon, de a zánkai ingatlan sem sokat fejlődött az elmúlt időszakban  felújítására végre került állami pénz. Tessék találgatni, képviselőtársaim, hogy vajon kinek a cége nyerte el ezt a 22 milliárd forintos beruházást. Eltalálta, képviselő úr, a Mészáros Lőrinc által vezetett konzorcium nyerte el. A kormány kedvenc gázszerelője ebből a programból is lehúzza a maga sápját.

Azt kell mondanunk, hogy ez sajnos nem egy egyszeri eset, rendszerszerűen így van felépítve ez a történet. Sajnos, ennek a történetnek mégiscsak az a lényege, hogy miközben van egy pozitív cél, aközben van egy olyan átláthatatlan rendszer, amelyik nem ezt a célt szolgálja, hanem azt szolgálja, hogy el lehessen dugni az erre szolgáló közpénzeket, és megfelelő csatornákba lehessen irányítani; már önöknek megfelelő csatornákba.

Azt kell tehát elmondanom, és nem szeretnék hosszasan tovább beszélni ezekről a történetekről  volt itt még jó pár ilyen problémás történet luxusvillabérléssel és sok minden mással , hogy a céllal egyetértünk, azt támogatjuk, a megoldás módjával pedig nem értünk egyet, mert ez nem a gyerekek és nem az ország érdekét szolgálja, hanem olyan bizonyos üzleti körök érdekét, akiket önök preferálnak, mi pedig ezt nem tudjuk elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 211 2020.05.19. 1:18  190-221

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Szerintem egy dolgot biztosan érdemes tisztába tenni: azokat a szándékokat, amelyekről Nacsa képviselő úr beszélt. Ezekről a szándékokról önök beszéltek, önök állították, de akkor sem volt így, ön erre rosszul emlékszik, képviselő úr, és akkor nagyon udvariasan fogalmazok, sokkal durvábban is meg tudnám ezt fogalmazni, csak nincs értelme. Másrészt meg azt kell önnek elmondanom, ami a kormánypropaganda táborozási szintre való emelését illeti, hogy ez nem értéket jelent, nem értékválasztást jelent, de hát persze bele lehet írni egy törvény preambulumába. Ha már itt felidéztük az úttörők szép emlékét, el kell mondanom önnek, hogy az úttörők esetében is volt vörös nyakkendő, meg „mint a mókus fenn a fán”, bár abban én kevés ideológiai tartalmat látok bele, de mondjuk, benne volt az úttörők 12 pontjában, hogy fel kell készülni, azt hiszem, a KISZ-tagságra. Én is voltam úttörő, ön talán már nem volt, de idősebb képviselőtársaink jó része volt, és biztos vagyok benne, hogy ettől egyikünkből sem lett kommunista, se belőlem, se belőlük. (Nacsa Lőrinc: Korózs Lajos!)

Úgyhogy azt kell mondanom, hogy beírhatják önök huszonhétszer a törvénybe azt, hogy itt majd hú, de nagyon keresztény, nemzeti nevelés lesz, ezt hála istennek a gyerekek kiválóan ki fogják bírni, ahogy kibírták az úttörőtáborokat is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 235 2020.05.19. 7:56  222-249

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Hadd kezdjük akkor a koronavírussal, meg ha már Hollik képviselő úr volt olyan kedves, és megszólított ilyen késői órán, akkor tegyük ezt a dolgot tisztába! Tisztelt Képviselő Úr! Szánjon rá három percet, nézze meg az interjú vagy a beszélgetés egészét, látni fogja, hogy ott arról beszélek, hogy sajnálatos, amit az adatok is bizonyítanak, hogy Magyarországon a visegrádi országokhoz képest magas a halálos áldozatok száma. Ez sajnálatos, ezt mindannyian sajnáljuk, és persze ez nem az egészségügyi dolgozókon múlik, ne legyen félreértés, mert ezt is félre szokták magyarázni. Ez nem az egészségügyi dolgozókon múlik, hanem az egészségügyi irányításon és az egészségügy állapotán. (Bangóné Borbély Ildikó távozik az ülésteremből.  Dr. Budai Gyula: Ne tessék elmenni, nem tudok válaszolni.) De ez egy hosszú történet, és nem is hoznám ezt oda. Egy dolog miatt szerettem volna szóba hozni, mert államtitkár úr megköszönte a védekezésben részt vevőknek, köztük a rendvédelmi dolgozóknak, és én most csak azért, mert a témához tartozik még, egy kört különösen szeretnék kiemelni, mégpedig a büntetés-végrehajtásban dolgozókat. Az nagyon fontos, hogy ők meg tudták akadályozni minden jelenlegi információ szerint, hogy bejusson a koronavírus a börtönökbe. Láttuk azt, hogy más országokban ebből nagyon komoly problémák származtak, és nemcsak a börtönben lévők, hanem a lakosság egésze szempontjából. Ők is azok közé tartoznak, akik ebben az időszakban veszélyes és áldozatkész munkát végeznek a vírus elleni védekezésben. Nekik is köszönettel tartozunk.

Ami ezt a törvényjavaslatot illeti, sajnos ezért nem tartozunk köszönettel, mert az a helyzet, hogy ez a mostani törvényjavaslat leleplezi azt, hogy ez egy politikai termék. Államtitkár úr, itt nem egy gyakorlati probléma megoldására törekszik a kormány. Kedvenc részem az, hogy a javaslat indoklásában szerepel az, hogy a nemzeti konzultáció eredményeképpen arra jutott a kormány, hogy itt intézkednie szükséges. Ez az a nemzeti konzultáció, amely éppen a koronavírus miatt elmaradt, így nem tudhatjuk, hogy mi az eredménye. Bár sejthetjük, hisz a nemzeti konzultációk elég megbízhatóan szokták azt az eredményt hozni, amit önök elvárnak tőlük.

De az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a típusú helyzet, ami kialakult, és aminek egyikünk sem örül, mert szerintem egyikünk sem örül egyébként annak, hogy a rossz börtönviszonyok miatt kártérítéseket kell fizetni a magyar államnak. Ez senkinek nem öröm, de ez azért alakult ki, mert önök előállították ezt a helyzetet. Ki kap kártérítést? Az kap kártérítést, akit olyan körülmények között tartanak, ami a hatályos magyar jogszabályoknak, konkrétan egy igazságügyi minisztériumi rendeletnek nem felel meg. Azért jár a kártérítés a jelenlegi szabályok szerint. Egy olyan törvény alapján jár, amit 2016-ban önök hoztak, és 2016-ban, erről már beszéltek képviselőtársaim, önök döntöttek arról is, hogy hogyan kell egyébként megoldani ezt a helyzetet, egy olyan büntetőpolitika mellett, amelyet önök követnek, és amelyiknek lényege az, hogy ha viszonylag sokan és hosszú időre kerülnek börtönbe, bizony börtönférőhelyeket kell építeni. Ha sok fogvatartott kell, akkor több férőhelyre van szükség. Csakhogy ezek a férőhelyek nem épültek meg. Hét-kilenc börtönről beszéltek, ezek közül egyet adtak át, ha én jól követtem, és egynéhány férőhelyet kialakítottak bővítéssel. Az a helyzet, hogy azért van ma ez a helyzet, mert önök nem képesek betartani a saját szabályaikat, azért, mert nem épültek meg a börtönférőhelyek.

Gyakran hivatkoznak a kártalanításnál arra, hogy az áldozatokat kellene kárpótolni. Az a helyzet, és ez megint csak szomorú, hogy így van, de ma leginkább éppen ezek a kártérítési összegek jutnak el az áldozatokhoz, mert nem működik egy hatékony áldozatkárpótlási rendszer. Ha erre tennének javaslatot, például arra, hogy a kárt megelőlegezzék a bűncselekmények áldozatainak, ehhez biztos, hogy nagy támogatást kapnának ellenzéki oldalról is, de nem ez a helyzet. Éppen itt említették az olaszliszkai gyilkosság elkövetőinek az ügyét, például annak a kártérítési összegnek a döntő része az áldozat családjához került, és ez volt az a forrás, amelyből egyébként kárpótolni lehetett őket. De nem ez a dolog rendje, egyetértünk. Az lenne a dolog rendje, ha ők egyébként állami forrásból és adott esetben persze, ha van, akkor az elkövetők vagyonából kapnának kártérítést. De akkor oldják meg a valódi problémát!

Ugyanakkor az a jogi megoldás, amit most is követnek, az nem elfogadható, mert egy érvényes bírósági döntés után hozott ítéletben megállapított összeget nem kifizetni, ez egy olyan típusú megoldás, amely a jogállam alapjait ássa alá. Mert én értem, és persze az igazságérzetét bizonyára sokunknak sértik ezek a megoldások, de egy jogállamban az a helyzet, hogy amit a bíróság megítél, azt végre kell hajtani. És ez mindenkit véd, aki a bíróságon keresi a maga igazát, akármilyen ügyről van szó. Ha az állam úgy dönthet, hogy ő nem fizeti ki az egyébként bíróság által megítélt kártérítést, mert nem tetszik neki az, aki megnyerte ezt a pert, annak nagyon súlyos következményei vannak. És hasonlóképpen súlyos következményei vannak annak, ha egyébként egy ügyvédet személyében támadnak azért, mert elvállal egy ügyet.

(23.50)

Nem azért kell fizetni, tisztelt képviselőtársaim, mert egy ügyvéd elvállal egy ügyet. Az ügyvédnek az a dolga, hogy a saját ügyfelét képviselje. Majd ha önnek szüksége lesz ügyvédre, akkor az ön ügyvédjének is az lesz a dolga, hogy önt képviselje, akármilyen ügyéről van szó. (Dr. Budai Gyula: Tévedés!) De a bíróság a jogszabályok alapján ítél. Ha rossz a jogszabály, akkor az a felelős, aki a jogszabályt hozta, ez pedig az önök parlamenti többsége volt.

Végül, miért mondom azt, hogy politikai termék ez a törvény? Drága képviselőtársaim, ha jól számoltam, ma 21 jogszabályról döntöttünk, lehet, hogy csak 18, a sajtó sem biztos benne, jó sokról. Ezek előkészítésére volt energia. Az anyakönyvi törvény átírására volt energia, a városok jogainak további korlátozására volt energia és kapacitás, a Budapest-Belgrád vasútvonalra volt energia és kapacitás, az egyetemi rendszer átalakítására, a felsőoktatási rendszer átalakítására volt kapacitás. Mindenre volt ennek a kormánynak kapacitása, hát, erre valahogy pont nem volt.

Ne haragudjanak, hogyha azt a gyanúmat fogalmazom meg, hogy ez azért van, mert önök nem megoldani szeretnék ezt a problémát, hanem szeretnének majd a járvány után néhány hónap múlva újra egy propaganda-hadjáratot indítani ebben az ügyben. Én azt javaslom önöknek, és azt is kérem, hogy ebben ne a politikai témát keressék. Értem, hogy lehet sorosozni, az kötelező gyakorlat, ha nem sorosoznak eleget, akkor beírnak az ellenőrzőkönyvükbe, meg ezután jár a célprémium (Dr. Budai Gyula: Magyar György!), ez rendben van, meg Magyar Györgyöt is lehet mondani, meg nyilván még lehet válogatni embereket, akiket ön nem szeret, de nem erről kellene szólni a jogalkotásnak és főleg a kormányzati munkának.

Oldják meg a problémát, jöjjenek létre a börtönök, de ne úgy, ahogy most csinálják, teszem hozzá, de ebbe már nem is akarok belemenni, ahol teljesen alkalmatlan helyszíneken  óvoda mellett meg egyéb helyeken  kezdték el építeni, meg konténerbörtönt építenek. Azért izgalmas lesz a konténerbörtön, hogy mennyire biztonságosan fog működni egy ilyen börtön. Rengeteg problémába fog kerülni így az állam. De mindegy, építsenek börtönt, hozzanak tisztességes, de jobb jogszabályokat, hozzák ide azt a jogi megoldást, amit ígérnek, legyen erre energiájuk, és akkor az Országgyűlésben minden képviselő el fogja dönteni, hogy ezt a jogi megoldást tudjae támogatni. De ilyen módon ez a szabályozás csak arra jó, hogy újabb politikai botrányt lehessen csinálni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 245 2020.05.19. 2:04  222-249

ARATÓ GERGELY (DK): Megerősítem, hogy az elején kezdjem, amit az előbb is mondtam, hogy az interjú egészét javaslom megtekinteni, bármilyen megterhelő is önnek ez, mert abból teljesen világos, hogy mi a pozícióm. Az a helyzet, hogy ez egy szerencsétlen nyelvbotlás volt, ami nem a szándékaimat fejezte ki, ezt szeretném teljesen világossá tenni. Ha evvel bárkit megbántottam, akár önt, akár mást, akkor szívesen bocsánatot is kérek érte. Örülnék, hogyha jók lennének a számok vagy nem lennének rosszak a számok. Sajnos, azok a számok sem jók, amikről én ott beszéltem.De nem ez most a legfontosabb kérdés természetesen, hanem a törvényjavaslat. A törvényjavaslat kapcsán az egy messze vezető vita, és talán most nem lenne már alkalmas az idő arra, hogy megbeszéljük a szigorú büntetőpolitikát vagy megbeszéljük azt, hogy az a javulás, amit ön említ, az inkább statisztikai jellegű vagy inkább valós. Erről az állampolgárokat érdemes megkérdezni, és biztosan sokfajta véleményt hallanánk erről is.

Azonban egy dolog teljesen világos, és ebben egyetértünk, ezt a statisztikák is mutatják és a szándék is ez volt: az elítéltek száma  legalábbis a 2010 utáni időszakban  gyorsan nőtt. Ha ez így van, akkor erre fel kellett volna készülni megfelelő büntetés-végrehajtási intézmények megfelelő férőhelyeinek a kialakításával. Nemcsak azért egyébként, merthogy vannak olyan minimumok, amiket, még egyszer mondom, az önök jogszabályai állapítanak meg, de kétségkívül nemzetközi egyezményekkel összhangban, azok alapján, hanem azért is, mert egyébként ezek a körülmények a büntetés-végrehajtás dolgozói számára is biztonsági és egyéb kockázatokat jelentenek, meg azért is, mert jó esetben a börtönöknek van valamifajta reintegrációs nevelő célja is, ami nem valósul meg akkor, hogyha a körülmények olyanok, mint a magyar börtönök jó részében. Ha ez a büntetőpolitika, akkor börtönöket kell létrehozni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 136 2020.05.20. 7:15  127-138

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Képviselőtársam a késői órát említette. Szerintem azok a képviselőtársaink, akik tegnap fél egyig voltak itt a parlamentben, másképp látják ezt az időpontot. De ennek ellenére én vele szemben nem szeretnék hosszan beszélni erről a törvényről, tekintettel arra, hogy lényegében egyetlen képpel leírható az, hogy milyen ez a törvény. Ez egy klasszikus kétarcú törvény, mondhatom azt is, hogy Dr. Jekyll és Mr. Hyde típusú törvény, jó pár ilyen volt már előttünk.

(17.10)

Stevenson klasszikus regényéből a joviális, okos doktor szerepében lép föl az Európai Unió, amelynek itt átülteti a kormány, és egyébként helyesen teszi, látszik, és  hogy mondjam csak  elismeréssel tudok szólni arról a szakmai munkáról, amit a kormány ezzel kapcsolatban elvégzett vagy az ezzel foglalkozó szakemberei. Azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen az irányelv átültetése részletesen megtörténik, és megfelel mind az uniós elveknek, mind pedig tulajdonképpen megfelel annak a helyzetnek, amire Magyarországon szükség van, a korábbi magyar jogrendnek.

Fanyaloghatnánk azon, hogy ezeknek a lépéseknek egy jó részét korábban is megtehette volna már a kormány, nem kellett volna az EU-ra várni, de azt kell mondanom, hogy nyilván azt is várta a kormány, és ez is érthető, hogy pontosan mi lesz a kódexben, mert hogyha korábban lép, akkor esetleg vissza kell hozni egy törvényt. Ezt is meg tudom érteni.

Tehát azt kell mondanom, hogy ezt a részét a törvénynek alapvetően kevés kritika érheti. Azokat a célokat szolgálja, amiket mi is támogatunk, hogy az a típusú technikai fejlődés folytatódjon Magyarországon, amely alapvetően lehetővé teszi azt, hogy széles körben elérhetőek legyenek azok a hálózati feltételek és általánosságban infokommunikációs szolgáltatások, amelyek ma már hozzátartoznak az életünkhöz, néha morgunk rajta, néha élcelődünk rajta, de valójában ezek az életünk részét képezik.

Államtitkár úr expozéjában egyetlen elemre csak azért reagálok, a bántás szándéka nélkül, mert azt gondolom, hogy fontos, hogy értsük, hogy ez csak az egyik része a digitális Magyarország fejlesztésének. Azt mondja államtitkár úr, hogy bebizonyította a járvány és a járvány miatt kötelességből, kötelezően vagy kényszerből elrendelt iskolai távoktatási rendszer, hogy milyen fontos az infokommunikációs technika és milyen fontos a távoktatás lehetősége az oktatásban.

Drága államtitkár úr, azért ezt már 15 éve is tudtuk. Ha önök, vagy nem önök, mert ön akkor még nagyon fiatal volt, hanem az ön elődei nem dobták volna a kukába azt az infokommunikációs oktatási stratégiát, amit otthagytunk készen a minisztériumban 2010-ben, akkor most úgy mehettünk volna neki a válságnak és a távoktatásnak, hogy minden tanárnak és minden diáknak van speciális oktatási célokat szolgáló laptopja, ezen jó minőségű magyar oktatási környezet fut, és egyébként van 8-10 éves gyakorlat abban, hogy hogyan kell használni ezt az oktatási környezetet.

Nagyon klassz és nagyon jó az, hogy megoldották ezt az iskolák, de azt is tudjuk, hogy azért ez egy csomó nehézséggel járt, egészen onnantól, hogy nem álltak rendelkezésre sem a családokban, sem az iskolákban a megfelelő eszközök, egészen odáig, hogy a megfelelő tapasztalat és szaktudás is meglehetősen hiányosan állt csak rendelkezésre.

Azt kell mondanom tehát, és arra akarom biztatni tulajdonképpen ebből a szempontból a kormányt, hogy ne csak ezzel a részével foglalkozzanak, ne csak a technikai résszel foglalkozzanak, hanem foglalkozzanak sokkal többet a digitális írástudás, a digitális kultúra és a digitális szolgáltatások kérdésével is.

Ha megnézzük azt, hogy a digitális fejlettséget mérő index, a DESI-index mit mutat, az lényegében azt mutatja, hogy Magyarország nagyjából az uniós átlag szintjén, egy-két helyen még előtte is van a kapcsolt szolgáltatásokban, szóval, mindenben, hogy egyszerűen fogalmazzak, mindenben, ami drót, ami infrastruktúra, abban viszonylag jól áll, és ebből a szempontból ez a törvényjavaslat segít megtartani ezt a fajta pozíciót, és le van maradva abban, ami szolgáltatás, és ami humán terület, kivéve például az informatikusok számát, tehát ott sem egyértelmű ez a dolog, de ott azért sokfajta lemaradás van.

Tehát azt kell mondanom, hogy továbbra is hiányoljuk azt az átfogó stratégiát, ami minden területet felölel, és ami mögött egy széles szakmai konszenzus van és széles intézkedések. De hát persze nyilván elmondhatja erre a kormány képviselője, nyilván el is mondja majd, hogy most ez a törvénytervezet van előttünk, majd lesznek más törvénytervezetek, és egyéb munkasikerekre is készül a kormány. Valóban, reméljük, hogy így lesz. Egyébként ebből a szempontból őszintén szólva azt látom, hogy a mostani Innovációs Minisztériumban sok minden nincs jó helyen, de speciel ez a terület talán jobb helyen van, mint azokon a korábbi minisztériumi helyeken, ahol volt, mintha most nagyobb figyelmet és nagyobb odafigyelést kapna ez a terület.

Nézzük akkor a kevésbé kellemes oldalt, a szörnyűséges Mr. Hyde-ot, akit ebben az esetben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság játszik el. A törvénytervezetet azért nem fogjuk tudni támogatni, mert miközben a javaslatnak van egy csomó pozitív eleme, eközben tovább növeli azt a hatalmat, amit ez a fajta hivatal betölt.

Azt értjük persze, hogy van egy jó nagy székház, kell hozzá hatáskör is. Mai hír vagy mostanában kiderült hír, hogy 20 milliárdból építik föl a szipiszupi, csodálatos központot ennek az intézménynek, csakhogy látjuk azt is, hogy mire használják önök ezt az intézményt.

Nem szeretnék most belemenni egy médiapolitikai vitába, de hát ez az az intézmény, ami egyébként a hivatali bürokratikus hátterét biztosítja számos intézkedésnek, amely érdemben és jelentősen korlátozza a média szabadságát. Ez az a hivatal, amely eddig sem félt visszaélni nagyon jelentős hatalmával politikai célok érdekében. Hadd utaljak nagy szeretettel arra, hogy milyen módon sikerült rávenni egyes hírek szerint a magyar nagy telekommunikációs cég mögött álló német anyavállalatot arra, hogy eladja az Origót megfelelő kezekbe, amiből aztán finoman szólva sem a sajtószabadság dicsőségére szolgáló kormányzati szócső lett.

Magyarán szólva, akár a frekvenciákról van szó, akár pedig egyébként általánosságban a hírközléssel és a digitális technikákkal kapcsolatos, egyébként nagyon-nagyon értékes jogoknak és lehetőségeknek az osztásáról és az ezzel járó nagyon komoly hatalomról, ezzel ma a hatóság átláthatatlanul, ugyanakkor politikai célok érdekében él.

Ezért mi a javaslattal, ami ennek a hatóságnak a jogköreit, az önkényes fellépés lehetőségét szélesíti, nem tudunk egyetérteni, és egy ilyen javaslatot nem tudunk támogatni, még egyszer mondom, a javaslat egyébként létező számos pozitív eleme ellenére sem. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 122 2020.06.02. 1:56  121-128

ARATÓ GERGELY (DK): Államtitkár Úr! Budapesten egy késes támadásban életét vesztette két fiatalember. Első szavunk mindenképpen a részvété kell hogy legyen, együttérzésünk az áldozatok családjának, barátainak, és azt hiszem, hogy mindannyiunk nevében beszélek, amikor azt kívánom, hogy a tetteseket minél előbb állítsák bíróság elé, és kapják meg a törvényes, szigorú ítéletet. De bármennyire is szörnyű ez az esemény, ez nem jogosít fel másokat további törvénysértésre, márpedig az a tüntetés, amelyre a múlt csütörtökön került sor Budapesten, nyilvánvalóan jogsértő volt. Erre a demonstrációra a járványügyi szabályok miatt eleve sor sem kerülhetett volna, ráadásul a tüntetésen részt vevők egy része a felvételek tanúsága szerint rasszista jelszavakat skandált és rasszista gesztusokat tett. A felvonulás egyértelműen megfélemlítő és uszító jellegű volt.

A gyülekezési törvény alapján a rendőrségnek az ilyen demonstrációt meg kell tiltania, és ha mégis sor kerül rá, akkor fel kell oszlatnia. A törvény 13. §-a szerint meg kell tiltani a gyűlést a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyeztető gyülekezés esetén  a járványügyi szabályok megsértése nyilvánvalóan ilyen , és meg kell tiltani a rendezvényt akkor is, ha alkalmas a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának megsértésére. Az ilyen gyűlést a 18. § szerint akkor is fel kell oszlatnia a rendőrségnek, ha a gyűlés tiltásának lett volna helye, de azt a bejelentés miatt nem tilthatta meg. A jogi helyzet tehát teljesen egyértelmű. Ehhez képest a rendőrség, bár tett néhány szabálysértési feljelentést, lényegében végigasszisztálta a tüntetést, nem oszlatta fel azt a jogszabály szerint.

Az a kérdésem államtitkár úr, hogy miért. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd soraiból.)