Készült: 2020.07.06.09:02:09 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 361 2018.11.26. 2:15  354-365

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házmaradék! (Derültség az ellenzéki padsorokban.) A Demokratikus Koalíció támogatja ennek a törvényjavaslatnak a napirendre tűzését. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján kétségkívül szükség van arra, hogy átgondoljuk, hogy pontosan hogyan kell szervezetileg és jogszabályilag megoldani a határok védelmét, mert bár fideszes képviselőtársaink, valamint KDNP-s képviselőtársaink, elnézést  hajlamosak hamis módon azt állítani, hogy az ellenzéki pártoknak ez az ügy nem fontos, de azt kell mondanom, hogy ez alkalommal is messze elszakadnak a valóság talajáról, mert azt hiszem, nincs olyan ellenzéki párt, aki ne tartaná fontosnak akár az európai külső határok, akár a magyar határok védelmét. Legföljebb másképp, sokkal hatékonyabban és eredményesebben szeretnénk ezt látni, mint ahogy ez történik, és nemcsak azért, amit délután szóba hoztunk ebben az ügyben, hanem abból a szempontból is, hogy jól láthatóan jelenleg rendkívül nagy nehézségeket okozott a rendőrségnek az, hogy megfeleljen annak a kihívásnak, amit a migrációs hullámnak, a balkáni útvonalnak az a viszonylag rövid, intenzív időszaka jelentett, ami 2015-ben volt, és ma is nagyon komoly nehézséget okoz szintén a rendőrségnek az, hogy ellássa például az ukrán és a román határ őrzését megnyugtató módon.

A Jobbik által javasolt szervezeti megoldással szemben nekünk komoly kételyeink vannak. Nem vagyunk abban biztosak, hogy ez a megfelelő megoldás, és azt is nagyon lényegesnek tartjuk, hogy egy ilyen vitában gondoljuk át azt, hogy az európai határvédelem rendszerébe hogyan tud illeszkedni a magyar határőrség úgy, hogy akár ha nálunk van baj, akkor mi kaphassunk segítséget, akár mi tudjunk segíteni másoknak.

De akárhogy is van, a lényeg mégiscsak az, hogy ahhoz, hogy erről beszélni tudjunk, a megváltozott körülményekről és a határvédelem megváltozott feladatairól, ahhoz az kell, hogy vita legyen. Ha önöknek ez tényleg fontos ügye, akkor engedjék azt, hogy erről a parlamentben is beszélhessünk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Párbeszéd, DK és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 20 2018.11.28. 5:09  1-48

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, és különösen hálás vagyok, hogy úgy tűnik, hogy ma délelőtt ellenzéki képviselők is beszélhetnek a parlamentben. Tisztelt Ház! Ami a törvényjavaslatot illeti, erről a Demokratikus Koalíció nevében röviden azt tudom mondani, hogy ugyanúgy, mint az önök többi, devizahitelesekkel kapcsolatos intézkedésére, erre a törvényjavaslatra is az a jellemző, hogy túl kevés túl későn. Önmagában nem rossz irányba tett lépés, nem utasítjuk el azt, hogy ha van olyan család, akinek van erre forrása, akkor ő megvásárolhassa az eszközkezelőtől a lakását, vagy visszaszerezhesse az eszközkezelőtől a lakását, ugyanakkor vannak nekünk is kételyeink a feltételek kapcsán.

De azért engedjék meg, hogy nagyon röviden én is szóba hozzam azt, amit képviselő asszony már nagyon érzékletesen elmondott az imént: ne tegyenek úgy, mintha önöknek ehhez semmi közük nem lenne! Valóban úgy van, hogy 2010-re a sikeres válságkezelés után a forintárfolyam erősödni kezdett, és Kósa Lajos, a munkásosztály nagy barátja volt az, aki bedöntötte a forintot, Szijjártó Péterrel együtt, utána pedig az önöktől a legkevésbé sem független jegybankelnök az, aki tartósan gyengén tartja a forintot. Miért tartja gyengén? Azért, mert az a gazdasági növekedés, amivel önök olyan szívesen dicsekednek, az az uniós források beáramlásán  teszem hozzá: és jelentős részben ellopásán  túl abból származik, hogy önök a nyugati nagyvállalatok, az exportra termelő multik kegyeit keresik.

Azért tartják alacsonyan a forintot, mert egyébként nem lenne versenyképes az ország, mert nincsen működőképes oktatás, mert kizsigerelik a munkaerőt, mert tönkreteszik a munkásokat, és egyszerűen önök azzal próbálják versenyképesen tartani a gazdaságot, hogy gyengén tartják a forintot, lenyomják a forint árfolyamát mesterséges eszközökkel.

Önök azok, akiknek a gazdaságpolitikája immár kilenc éve meghatározza azt, hogy a devizahitelesek miért mennek csődbe. Ez az alapvető ok amögött, hogy miért nem bírják a devizahitelesek fizetni az adósságaikat: az a gazdaságpolitika, amelyik nem szerves versenyképességre épül, hanem egyszerűen az árfolyammal manipulál. Ezért nem akarnak egyébként önök eurót sem, mert akkor kiderülne az, hogy nem versenyképes a magyar gazdaság.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a kiindulópontból pedig azt kell mondanom, hogy ez nagyon kevés, mert persze bizonyára van, akiken segít az eszközkezelő, de emlékszünk, hogy amikor nagy volt a baj, akkor nem volt képes az eszközkezelő megfelelő mennyiségű lakást felvásárolni, most pedig továbbra sem segít az eszközkezelő egy sor helyzetben a lakásban élőkön.

Több százezer devizahiteles van, több tízezren várnak kilakoltatásra, és innen kedve ezt az intézkedést úgy beállítani, hogy na, most itt akkor megvan minden oldva, az minimum aránytévesztés. Egyébként hasonló a helyzet az önök korábbi intézkedéseivel is: minél gazdagabb valaki, minél magasabb jövedelme van, annál több segítséget kapott a devizahitelének megfizetéséhez, és minél szegényebb, minél kiszolgáltatottabb, annál kevésbé számíthat az önök támogatására.

Végül azt is el kell mondanom, hogy ez az intézkedés egy alapvető problémát nem old meg. Amikor bejött ez az intézkedés, akkor önök valami olyasmiről meséltek, hogy na, itt ez majd a szociális bérlakásrendszert megoldja, majd létrehoz egy szociális bérlakásrendszert. Jól látható módon az eszközkezelő erre nem alkalmas  nem is volt soha egyébként, tehát ez ötletnek is rossz volt , viszont továbbra sincsenek szociális bérlakások, mert egyrészt, miközben egy sor családot, családok százezreit fenyegeti még mindig a devizahitele, és rajtuk ez az intézkedés nem segít, eközben egyébként pedig a fiataloknak lényegében nincs esélyük  ha véletlenül nem olyan szerencsés apukájuk van, aki már három-négy lakást tud gyerekkorukban is a nevükre íratni , hogy lakáshoz jussanak. Elszabadultak a lakásbérleti árak, elszabadultak a lakásárak, ez az intézkedés ezen semmilyen módon természetesen nem segít.

Összefoglalva tehát: az egyébként nagyon súlyos, az egész társadalmi stabilitást veszélyeztető lakhatási válságnak csak egy nagyon pici szeletével foglalkozik ez a törvényjavaslat, az önök, egyébként korábbi rossz koncepciójának egy picike javítása, de igazából nem old meg semmit. Ezt a javaslatot egyébként annak függvényében fogjuk majd támogatni, hogy a módosítások során kész lesz-e a kormány és a kormányoldal méltányosabb feltételek elfogadására ebben az ügyben. De még egyszer mondom: miközben ez nem feltétlenül egy rossz lépés, az alapvető szándékában legalábbis, eközben lényegében nem old meg semmit. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 58 2018.11.28. 7:23  49-74

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kevésbé tudok osztozni a KDNP lelkesedésében, bár nem mondanám, hogy meglepett a képviselő úr álláspontja. Majd ha egyszer véletlenül nem ért valamiben egyet a kormánnyal, mindenképpen szóljon, mert akkor jelentősebb fogadások fognak megdőlni az országban.Na szóval, szeretnék visszatérni ehhez csodálatos törvényjavaslathoz, mert a képviselő úr azt mondja, hogy tele van innovációval ez a törvényjavaslat. Innováció tényleg van benne, mert ismét kifejeződik a kormánynak az a szándéka, hogy minél többet tudjon meg az állampolgárokról, akár köze van hozzá, akár nincsen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy alapvető adatvédelmi elv, a szükségesség elve. Ha az előző két népszámlálást, tudják, amikor még köztársaság volt meg demokrácia, le lehetett bonyolítani úgy, hogy nem kellett gyűjteni hozzá személyes adatokat éppen azért, hogy mindenki nyugodt szívvel válaszolhasson a népszavazási kérdőívre, akkor most ez miért vált szükségessé? Azért, mert kényelmesebb önöknek? Vagy esetleg azért, mert szeretnék összekapcsolni az adatokat más adatbázisokkal, részben legálisan, részben illegálisan?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat olyan adatgyűjtésre ad módot a kormánynak, amire semmi szükség nincsen, és még akkor is elfogadhatatlan lenne, ha megfelelő garanciák járulnának hozzá, de erről persze szó nincsen. Ebből a törvényjavaslatból hiányoznak az alapvető adatvédelmi garanciák, lényegében korlátlanul lehetővé teszik a népszavazási adatbázisnak más adatbázisokkal való összekapcsolását, lényegében mindennel összekapcsolhatják ezt az adatbázist, ami persze, megint értem, kényelmes is meg önöknek jó sok információt ad a következő hazug választási kampányukhoz, de sem ez, sem az nem indokolja azt legitim módon, hogy önök minden adatbázissal összekössék a népszavazási adatbázist.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ráadásul hiányoznak a megfelelő garanciák arra is, hogy az adatbázisok fölött megfelelő kontroll legyen, hogy a személyes adatok fölött megfelelő ellenőrzés legyen. Nincs okunk és szándékunk kételkedni a KSH és a KSH dolgozóinak hozzáértésében vagy tisztességében, van azonban okunk kételkedni a KSH főnökeinek, a kormánynak a tisztességében, és éppen ezért azt mondjuk, hogy el a kezekkel a választók, a magyar polgárok adataitól. Ne gyűjtsenek önök adatokat senkiről, ami nem szükséges! Ha volt egy jól kialakult eljárásrendje, ami közbizalmat élvezett, az anonimizált népszavazási adatgyűjtésnek, akkor semmi szükség nincsen arra, hogy most ezt összekössük a választók vagy a polgárok nevével, személyes adataival.

Tisztelt Polgártársaim! A második ügy, amiről beszélni szeretnék, már csak azért is, mert Nacsa képviselő úr volt olyan kedves megszólítani, éppen a vallással és a nemzetiségekkel kapcsolatos adatok gyűjtése, mert, tisztelt képviselőtársaim, az egy szakmai kérdés, hogy kell-e egyáltalán vallási hovatartozással kapcsolatos adatokat gyűjteni egy népszámláláson. Nem feltétlenül kell, a mi álláspontunk szerint az államnak, mivel a vallás nem állami ügy, nincs köze ahhoz, hogy a választópolgárok miben hisznek vagy miben nem hisznek. Ez egy létező filozófiai vita köztünk, és valóban van ilyen meg olyan gyakorlat is. De az minimálisan elvárható, hogy ha önök gyűjtenek vallási adatokat, akkor megfelelő garancia legyen arra, hogy minden válaszoló számára teljesen egyértelmű, hogy ezen a területen a válaszadás önkéntes, és minden válaszadó tudja azt, hogy csak akkor kell megadnia az államnak azt…  ezek a garanciák messze nem elégséges garanciák.

Megfelelő, erős garanciák kellenek arra, hogy minden válaszoló világos felvilágosítást kapjon arról, hogy a vallási adatait nem köteles megadni, és egyértelműen nyilatkozzon arról, hogy kíván-e megadni vallási adatokat, mielőtt megkérdezik tőle azt, hogy milyen felekezethez tartozik.

Erre nagyon egyértelmű, a jelenleginél sokkal világosabb garanciák kellenek. Most még persze nem látjuk a kérdőívet, ezért csak a törvényjavaslatból tudunk kiindulni, de szeretnénk erre teljesen egyértelmű garanciát kapni. Mint ahogy hasonlóan szeretnénk teljesen egyértelmű garanciát kapni a nemzetiségi adatok tekintetében is, mert Magyarország ebben az értelemben nem az egyik uniós ország vagy a világ egyik országa. Magyarországon volt egy 1941-es népszámlálás annak minden következményével. Ha nem tudják, hogy mi volt a következmény, akkor kérdezzék meg Ritter Imre képviselő urat vagy szószóló urat, majd felvilágosítja önöket. Azt kell tehát mondanom, hogy Magyarországon ez is egy rendkívül érzékeny adat, és erről is csak akkor lehet a választópolgároktól vagy a polgároktól adatokat kérni, ha teljesen bizonyos, hogy ezt önkéntesen adják, és tisztában vannak azzal, hogy ezek az adatok rögzítésre kerülnek, hogy innentől kezdve ezt önök ismerni fogják.

(12.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében tehát azt tudjuk mondani, hogy miközben persze népszámlálásra szükség van, aközben teljes mértékben elutasítjuk azt, hogy rögzítsék a válaszolók nevét, mert erre nincs szükség, ez fölösleges, olyan adatokat keletkeztet, amelyekre csak akkor van szükség, ha valaki vissza akar élni ezekkel az adatokkal. Ne haragudjanak, az nekünk nem garancia, hogy benne van a törvényben, hogy majd egyszer, valamikor sokára ezeket az adatokat megsemmisítik. Hát, ez a „hiszem, ha látom” kategória. Az adatvédelem legbiztosabb módja az, ha szükségtelen adatot nem gyűjtünk.

Emellett pedig azt kell mondanom, hogy arra pedig sokkal erősebb garanciákat szeretnénk és kérünk ebben a törvényben, hogy az érzékeny adatok gyűjtése csak megfelelő tájékoztatás és beleegyezés után történhessen meg, hogy mindenkinek teljesen világos legyen, hogy ezeknél az adatoknál csak önkéntes adatszolgáltatás van, erre nemhogy kényszeríteni, de presszionálni vagy akár rávezetni sem lehet a válaszolókat.

Mert legyen világos, s akkor hadd beszéljek az egyházi adatokról nagyon röviden: tudom, hogy miért kell önöknek az egyházi adat. Mert miközben szociológiai felmérésekből tudjuk, hogy a magyar emberek jó része nem vesz részt egyházi szertartásokon, nem tartja magát templomba járó embernek, eközben önök a népszámlálási adatok alapján hivatkoznak mindig a hívők tömegeire. Csak éppen ezek a népszámlálási adatok már nem egyértelmű, hogy milyen szintű kötődést rögzítenek. Most is ezt szeretnék folytatni, most is az a céljuk, hogy a saját álkereszténykedő politikájukhoz gyártsanak érveket. Csak a népszámlálás nem erre való, drága képviselőtársaim.

Végül hadd mondjam el azt is, hogy önök abban már szép gyakorlatot és szép praxist mutattak fel, hogy hogyan kell választási csalást szervezni. Most úgy látom, hogy új területre lépnek, amikor a népszámlálási csalást is próbálják létrehozni, olyan jól fejlett demokráciák szintjére szállítva le Magyarországot, mint a közép-afrikai országok vagy Moldova.

Ebben mi nem leszünk partnerek. Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 88 2018.11.28. 13:22  75-94

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kormánypárti képviselőtársaink és államtitkár úr jól láthatóan szeretné megmondani, hogy az ellenzéki képviselők mikor, miről beszélhetnek és mit mondhatnak, de kénytelen vagyok felhívni a figyelmüket, hogy ez még egyelőre nem áll hatalmukban, és ha rajtunk múlik, akkor nem is fog, így aztán kénytelen vagyok kimondani ellenzéki képviselőtársaimmal együtt azt, hogy ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan, ez a törvényjavaslat nem az ország érdekét szolgálja, hanem csak a kormány érdekét. És legyen világos, mert láttam, hogy vannak kisebb megértési problémák néhány képviselőtársamnál: most sem a kormánytisztviselőket bántjuk, drága államtitkár úr, drága képviselőtársaim, éppen ellenkezőleg, a kormánytisztviselőket védjük önöktől, azoktól a politikai vezetőktől, akik ezt nem közszolgálatnak, hanem kormányszolgálatnak tekintik, és akik tovább akarják korlátozni az ő függetlenségüket és jogaikat.

Mert ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim, azon kívül, hogy egy nagyszabású, ám sikertelen kísérletet tesz arra, hogy valamilyen módon rendet teremtsen abban a közigazgatási rendszerben, amit végzetesen szétziláltak az egymást követő eltérő koncepciókkal az elmúlt 9 évben  mindig új miniszter, új koncepcióval érkezett , tehát hogy ezt a közigazgatási rendszert valamilyen módon rendbe rakják, emellett ez valóban egy rabszolgatörvény, vagy hogy másként fogalmazzak, ez egy droidtörvény, amely közszolgából, a közért dolgozó elhivatott szakemberből végrehajtó automatává, a kormánydöntéseket gondolkodás nélkül végrehajtó droiddá akarja lefokozni a kormány- és köztisztviselőket.

Kezdjük először az első részével! Az elmúlt időszakban önök állandóan legóztak a közigazgatással. Összerakták, szétszedték, nem tetszett, megváltoztatták a jogállási törvényeket, új jogállási törvényeket hoztak létre, az egységes korábbi köztisztviselői jogviszonyt szétdarabolták sok kis helyes jogállásra. Most aztán rájöttek, hogy ez mégsem jó, most megpróbálják összerakni, de valójában nem teszik meg, mert ha megnézzük ezt a törvényt, akkor nem az történik benne, hogy egy egységes jogállást és egy egységes közszolgálatot alakítanának ki, hanem egyszerűen egymáshoz ragasztják a korábbi jogállási törvényekből és a korábbi közigazgatással foglalkozó törvényekből kiszedett elemeket. Ez nem kódex abban az értelemben, hogy egy egységes szemléletű javaslat lenne, hanem egyszerűen különösebb értelem nélkül egymás mellé rendezett halmaza a korábbi közigazgatásra vonatkozó ötleteknek.

Hadd emeljek ki csak néhány kedvencet, ebből számosat lehetne. Az egyik kedvencem az, hogy a kormányzati igazgatási tisztségviselő cím alá besorolnak minden jogállást, ezeket azonban nem egységesítik, ugyanakkor megjelennek csodálatos újabb jogállások is, ezek nekem nagy kedvenceim. Az egyik a politikai szolgálati viszony, a másik pedig a biztosi jogviszony; utóbbit hívhatnánk az egyszerűség kedvéért jól bevált idegenszóval komisszárnak is. Tehát innentől kezdve már lesznek ilyenek is a közigazgatásban. Nyilván erre nagy szükség volt, hogy újabb biztosokat lehessen kinevezni, és az ő jogviszonyuk megfelelően garantált legyen, hogy szerencsétlen biztosoknak, akiknek egyébként a törvényjavaslat más paragrafusai mind a kormánybiztosi, mind pedig a miniszteri biztosi szinten lényegében korlátlan számú kinevezését teszi lehetővé, önök ezzel élnek is, ezeknek aztán végre minden tényleg rendben legyen, és biztosított legyen a jogállásuk, foglalkozzanak akár a kisvasutakkal, akár más egzotikus és fontos kérdésekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért hozzá kell ehhez azt is tennem, hogy itt államtitkár úr dicsekedett azzal, hogy milyen módon csökkentették a politikai vezetők vagy politikusok számát. Ez igaz akkor, ha a nép által vezetett vezetőkről van szó. Ugyanakkor soha annyi államtitkára, minisztere, biztosa nem volt kormányzatnak, mint a mostani kormányzatnak, ha összeszámoljuk ezeket. Az önök által kinevezett, önöktől függő állami vezetőkkel, akik egyébként igazán drágák, azokkal bezzeg nem spórolnak!

Az egész törvényjavaslatnak egy iránya az  és őszintén szólva, az önök belügyével nem akarok sokat foglalkozni , hogy lényegében a miniszterelnök kezébe ad minden hatalmat. Innentől kezdve bármilyen korlátozás nélkül átnyúlhat minden miniszter, minden kormányzás területén. Rendben van, ez az önök kormányzati filozófiája. Azt kell mondanom, hogy nem nagyon praktikus, de hát ennek viseljék a következményeit!

Azért az, hogy a miniszterelnök közérdekű felajánlásokat tehet  nem ám a saját pénzéből, mert azt megtehetné, vagy a családjáéból; a tágabb, közelebbi családban, ismeretségi körben vannak olyanok, akik tehetnének közérdekű felajánlásokat. Nem, a miniszterelnök maga majd tesz ilyeneket, nyilván közpénz rovására vagy közpénz terhére.

Az igazán problémás rész, és erre rendkívül szakszerűen hívják fel a figyelmet higgadtan, de nagyon határozottan a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum munkavállalói oldalán ülő szakszervezetek, akiket elfelejtettek tisztességes módon megkérdezni, mint ezt Harangozó képviselő úr elmondta, a törvényjavaslat benyújtása előtt, az, hogy a törvényjavaslat számos ponton érinti rendkívül hátrányosan a köztisztviselőket  így mondom az egyszerűség kedvéért, ez a rendes nevük; azt a hosszú nevet is mondhatnám, amit önök használnak. Az ugyanis a helyzet, hogy vannak ugyan juttatások és vezetnek be új juttatásokat, ezek között olyanok is vannak, amiket lehetne támogatni. De ezeket, néhány családtámogatási juttatás kivételével, lényegében a vezetői kegyhez kötik. Innentől kezdve a fizetés  államtitkár úr talán vagy valamelyik kormánypárti vezérszónok ezzel dicsekedett, hogy megszűnik a szenioritás a közigazgatásban. Magyarán szólva innentől kezdve nem az történik, hogy aki tapasztalatot szerez, előrelép, annak majd javul a fizetése, hanem az történik, hogy akinek az értékelési rendszerben a politikus főnökei jó magas osztályzatokat adnak, na, majd az kap magas fizetést.

(14.20)

Az egész közigazgatási bérrendszer lényege éppen az volt, hogy csak a munkavégzéstől és a munkateljesítménytől függjön a bérezés, ehelyett önök egy olyan bérezést vezetnek be, amelyik kegyként osztja a magasabb bért. Nagyon nem látjuk azt, hogy mik azok a teljesítményösztönző módszerek és teljesítményértékelési módszerek, amelyek politikailag független döntést tennének lehetővé, különösen azok miatt az elemek miatt, amelyeket Harangozó képviselő úr említett, amelyek lényegében a politika kiszolgáltatottjává teszik a köztisztviselőket.

Más oldalról itt vannak a munkaidővel kapcsolatos problémák, ezt most már hosszabban nem elemezném. Egyszerűen nevetséges, hogy önök dicsekszenek a javaslat családbarát elemeivel, de közben egy olyan munkaidőrendszert vezetnek be, ami nemhogy nem családbarát, de egy XXI. századi országban egyszerűen elfogadhatatlan nemcsak a közszférában, hanem bárhol. Az a munkarend, amit önök javasolnak, egy kizsákmányoló munkarend, aminek a lényege az, hogy ki lehessen facsarni a köztisztviselőket, minden módon ki lehessen őket használni, és mint később látjuk a javaslatban, utána majd el lehessen dobni őket, mint a használt rongyot. Ez az önök közigazgatási filozófiája, így gondoskodnak önök a köz szolgáiról.

Az aztán már csak egy apróság ehhez képest, hogy a helyettesítést betiltják, ami persze nem azt jelenti, hogy nem lesz helyettesítés, merthogy el fogják végeztetni a munkát a köztisztviselőkkel, hanem azt jelenti, hogy a helyettesítésért nem fognak pénzt kapni. Ezt a gyakorlatot is kipróbálták már az oktatásban, ugyanezen a módon ott is többletpénz, túlórapénz nélkül kötelezik helyettesítésre a pedagógusokat. Ez vár a kormánytisztviselőkre is innentől kezdve.

A legnagyobb problémák abban a körben vannak ezen túl, hogy innen kezdve gyakorlatilag bárkit bármikor el lehet küldeni a közigazgatóságból, amikor önök így gondolják. Az egyik legfontosabb garanciája a közigazgatás szakszerű működésének a pártatlanság kötelező előírásán kívül az, amit önök szintén törölnek, hogy a köztisztviselők munkaköre bizonyos értelemben védett, őket nem lehet vagy nem lehetett önkényesen elbocsátani a közszolgálatból. Ezt önök már 2010-ben megváltoztatták egyébként, de most következetesen továbbviszik ezt az elvet; teljesen nyilvánvalóan lényegében a munkáltatóra bízzák, aki pedig egyébként, ha teljesen általánosságban vesszük, ebben a törvényjavaslatban mindig a kormány, ebből a szempontból legalább őszinték. Fel sem merül az, hogy valakinek egyébként a saját szervezetéhez, a saját szakmájához, szakterületéhez kellene valamilyen módon hűségesnek lennie, csak a kormányhoz és az ő fejéhez való hűség számít. De mondom, ezt bele is írják a törvénybe, ez egy szép, őszinte momentum.

Szóval, ha a kormánytisztviselő nem felel meg ezeknek a magas kormányzati elvárásoknak, akkor lényegében korlátlanul, bármilyen módon ki lehet rúgni, jogorvoslatra, védelemre csak az egyébként önök által éppen most felállítandó és szintén kormányérdekeket szolgáló közigazgatási bíróságon van módja.

Na, nézzünk még egy-két gyöngyszemet! Például a javaslat 67. §-a lehetővé teszi azt, hogy a köztisztviselő személyiségi jogait korlátozni lehessen, amennyiben az a közszolgálat rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. Na, és ki fogja eldönteni azt, hogy szükséges-e vagy arányos? Megmondom, drága képviselőtársaim: természetesen ugyanez a kormány, majd a kormány elmondja, hogy a köztisztviselő vagy a kormánytisztviselő személyiségi jogait hogyan lehet korlátozni, majd elmondja, hogy ez mikor arányos meg szükséges, és ha nem tetszik, akkor lehet menni Patyi úrhoz panaszra.

Végül hadd említsek meg még két nagyon fontos elemet! Ott, ahol lett volna mód és ok korrigálni  visszatérünk ahhoz, hogy egységes, legalább látszólag egységes közszolgálat legyen. Drága államtitkár úr, drága képviselőtársaim, ha ezt megteszik, akkor miért nem teszik végre meg azt az alapvetően szükséges lépést, hogy a kormányhivatalokban dolgozó tisztviselők számára is legalább azonos jogállást biztosítanak, mint a többi kormánytisztviselőnek? Hogy van az, hogy nekik lényegében semmi nem jár vagy mindebből kevesebb jár, mint azoknak, akik a minisztériumokban dolgoznak?! Aki önöknek dolgozik közvetlenül, az fontos, aki az állampolgárok ügyeit intézi, az nem fontos, az nem érdekes, az ő érdekei nem számítanak. A szakszervezetek tíz pontban sorolják fel, hogy hány olyan hely van, ahol a régi szabályozás is és az új szabályozás is diszkriminálja a kormányhivatalokban dolgozó tisztviselőket. Még egyszer mondom: ők azok, akik egyébként valójában a közigazgatásnak az állampolgárok által érzékelhető minőségét meghatározzák.

Ehhez tartozik még az a teljesen elhibázott létszámgazdálkodási rendszer, amit bevezetnek, amelyik nem feladatokhoz rendel hozzá valójában érdemi létszámokat, nem azt nézi meg, hogy kinek mit kell csinálnia, nem azt nézi meg, hogy mik a megoldandó feladatok, hanem lényegében önkényes döntések játékterévé teszi az egész szférát. Láttuk, most hogyan hajtották végre ezt a közszolgálati létszámcsökkentést. Szó nem volt arról, hogy itt bármilyen fogalmuk lett volna arról, hogy kire van szükség, milyen feladatra van szükség  ez már a második ilyen racionalizálási hullám, amit véghez vittek , szó nem volt arról, hogy az államnak milyen feladatai vannak, szó nem volt arról, hogy egyébként hol van létszámhiány és hol nincs. Elárulom önöknek: létszámhiány természetesen megint csak ott van elsősorban, ahol az állampolgárok ügyeivel foglalkoznak, egy gyámhivatalba ma is nehéz munkatársat találni. Biztos vagyok benne, hogy a miniszteri kabinetben sokkal könnyebb volt feltölteni a létszámokat.

Végül azt kell mondanom sajnálatos módon, drága államtitkár úr, tudom, hogy önöknek ilyen rituális kötelességük az, hogy mindig a 2010 előtti időszakkal foglalkozzanak. Ezt megértem, szerintem is egy kellemes időszak volt, és sokkal jobb arról beszélni, mint a mostani kormányzásukról, de ha már arról beszélnek, legalább döntse már el, drága államtitkár úr, hogy akkor most sorvadt a bürokrácia vagy burjánzott a bürokrácia. Valamelyiket döntse már el, a kettő együtt biológiai képtelenség! Ön egy olyan lényt talált fel, amelyik nem létezik, drága államtitkár úr!. (Dr. Orbán Balázs: Párhuzamosan!)

Azt pedig könnyes szemmel hallgatom, hogy milyen jó lesz az, ha a hivatalok a már meglévő adatokat nem kérhetik el az állampolgároktól. Ez egy csodálatos ötlet, államtitkár úr, nekem már akkor is tetszett, amikor 2004-ben beleírtuk a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvénybe. Mi lenne, ha önök végrehajtanák a jó törvényeket ahelyett, hogy újabbakat hoznak? Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 106-108 2018.11.28. 2:06  95-114

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: A mai nap tapasztalata és az elnök úr felszólítása vagy biztatása alapján mindenképpen azzal kezdeném, hogy először is leszögezem, hogy mi szoktunk frakcióüléseken beszélni mind Andy Vajna munkásságáról, mind az Alfahírről és a kuruc.infóról, és nem láttunk túl nagy különbséget a kettő között. (Derültség és hangok a Jobbik soraiból: Jaj, jaj, jaj!)Másrészt pedig azt szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy… (Zaj.  Közbeszólások a Jobbik soraiból: Feriről is beszélj!)

ELNÖK: Köszönjük szépen a hangulatnak ilyen való megalapozását, a segítséget is az elnöknek, amit nyújt a képviselő úr, most aztán talán beszéljen a törvényről, sokat segít így nekünk.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Megkísérlem, rákanyarodok. Azt szeretném megjegyezni, tisztelt képviselőtársaim, különösen Nacsa képviselő úr kedvéért, hogy nem úgy általában az Állami Számvevőszék dolgozóival van a baj, hanem az Állami Számvevőszék főnökével, Domokos László úrral, akit szakembernek nevezni egyikünk sem merészelne valószínűleg, hiszen tudjuk, hogy ő közvetlenül a politikából nyergelt át erre a fontos feladatra a párt megbízásából. Odaállította a párt, ott kell megfelelnie, és meg is felel. Erről beszéltek jobbikos képviselőtársaim. Az is nagyon sajátos segítő közreműködés, amikor az Állami Számvevőszék az irodánk leégése után másfél nappal már közölte azt egy közleményben, hogy nem segíteni akar nekünk, nem tájékoztatott minket, nem válaszolt egyébként aznap délután nekik írt levelünkre, hogy mik a teendőink, hanem rögtön közölték, rögtön hoztak egy közleményt arról, hogy készüljünk arra, hogy majd jól megbüntetnek minket. Értettük természetesen, de mondjuk, mást várnánk el egy független állami hivataltól, mint hogy pártokat támadjon közleményekben, ez ugyanis nem a feladata.Ezek után nehéz ezt a törvényjavaslatot komolyan venni, drága képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr. Értjük természetesen, jutalmat kell osztogatni. Azok, akik megfelelnek az önök elvárásainak, bizonyára az Állami Számvevőszéknél is jól járnak majd. Ehhez önöknek jó mulatást kívánunk, de azt ne várják, hogy támogassuk ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 112 2018.11.28. 1:30  95-114

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Nagyon hálás vagyok Nacsa képviselő úrnak, mert most azzal, hogy visszaemelte ezt az MTI-s ügyet, módot ad arra, hogy azt az ügyet is tisztázzuk, és a kettőnk közötti szövegértésbeli eltéréseket világossá tegyük. Én ott is azt mondtam, hogy nem az MTI dolgozóival kapcsolatban… (Nacsa Lőrinc: KSH!)  nem a KSH kapcsán van egymás között vitánk, vagy nem a KSH dolgozóival van vitánk, nem bennük nincs bizalom, hanem abban a kormányban nincsen bizalom, amely a KSH-t irányítja, amely vezeti, és amely adott esetben átnyúl a feje fölött.Ami pedig az Állami Számvevőszéket illeti, ott, ne haragudjon már, képviselő úr, bizonyára Domokos egy nagyszerű közgazdász, ennek megítélésére én magamat nem lévén szakmabeli, nem tartom illetékesnek. Azt azonban meg tudom ítélni, hogy ő minden pozícióját politikusként kapta az elmúlt években. Ne haragudjon, de az nem úgy van, hogy valaki azért, mert a párt megbízza valamivel, attól hirtelen függetlenné válik. Ha egy párpolitikust kineveznek egy tisztségre, akkor az pártpolitikus marad, drága képviselő úr.

(15.20)

Ráadásul, hozzá kell tennem, Domokos úr nem cáfolt rá azóta végzett tevékenységével.

S anélkül, hogy belemennék egy egészségügyi vitába, az a számvevőszéki vizsgálat, amelyre ön hivatkozik, sok szempontból a kormány céljait szolgálta. De most ebbe az irányba nem megyek el. Nem volt véletlen, hogy akkor és az jött ki, ami abból kijött.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 124 2018.11.28. 11:50  115-139

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem olyan régen ünnepeltük a 450. évfordulóját  ha jól számolom  a tordai országgyűlésnek, amire jogosan vagyunk mindannyian büszkék, hiszen ez volt az első vagy az egyik első olyan állami fórum, amelyik a vallásszabadság elvét törvénybe iktatta, gyönyörű szöveggel kimondva azt: „Midőn … a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ű lelke azon meg nem nyugodván.” Ennél szebben, azt hiszem, ma sem lehet összefoglalni azt, hogy miért értünk vallásszabadságon, és mit tartunk az állam dolgának a vallással kapcsolatban, az egyházakkal kapcsolatban. Éppen ezt. Azt, hogy az állam biztosítsa a szabad vallásgyakorlás feltételeit mindenkinek, és senkit se kényszerítsen olyan vallásgyakorlása, amit ő szíve, meggyőződése szerint nem szeretne, nem tart magáénak. Azt hiszem, hogy amikor vizsgáljuk ezt a törvényjavaslatot, ebből az alapelvből kell kiindulnunk és ezt kell vizsgálnunk. S miközben nagyon köszönöm államtitkár úrnak és Herczeg Tamás képviselő úrnak, hogy ebben a vitában konstruktív módon a megoldáskeresés és az ezek szerint közösen általunk vallott alapelvek keresése ügyében szólaltak föl; ezt Nacsa képviselő úrnak kevésbé tudom megköszönni, mert ő ugyanazt az álkeresztény blablát nyomta, amit mindig, de azt kell mondanom, hogy szerencsére a törvényjavaslaton ez nem látszik.

Azért egy apró megjegyzést hadd tegyek. A vallásszabadság azt is jelenti, hogy nem tudjuk mi itt a palamentben megmondani, hogy mennyi egyháznak kellene lennie Magyarországon. Nem tudjuk megmondani, hogy mi a sok vagy mi a kevés, hogy 2010 előtt sok volt, most kevés van, mert ez nem a mi dolgunk. Egyértelmű szabályok kellenek, és az egyértelmű szabályok alapján majd a polgárok eldöntik, hogy ők milyen egyházakat akarnak létrehozni.

(16.00)

Összességében azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat egy majdnem lehetetlen feladatra vállalkozik, és szemben azzal, amit képviselő úr állít, ez jelentősen jobb javaslat nemcsak a ma hatályban lévő szabályozásnál, hanem az önök korábbi elvetélt kísérleténél is. Ez a javaslat ugyanis arra törekszik, hogy összeegyeztesse az európai normákat, a vallásszabadsághoz kötődő garanciákat és az önök meglehetősen kicsinyes gyakorlatát. Erre a törvényjavaslat egy nagyszabású és számos elemében sikeres kísérletet tesz, ez néhány helyen bicsaklik csak meg, erről majd a végén szeretnék beszélni. De ennek a kötéltáncnak, mondhatnám, pávatáncnak a következménye ez a rendkívül bonyolult jogi szabályozás, amely öt kategóriába sorolja az egyházakat  azért ez egy szép teljesítmény , lényegét tekintve a teljes elismerés nélküliektől kezdve. Tehát ez a típusú szabályozás nagyon bonyolult, nagyon nehezen áttekinthető, és lényegében azt a problémát próbálja megoldani, hogy legyenek olyan egyházközösségek, amik azért nem egészen egyházak, de majdnem egyházak, bizonyos jogaik vannak, de azért nincs annyi joguk, hogy igazából egyházak legyenek.

Ezt a megoldást mi bonyolultnak és fölöslegesnek gondoljuk, de értjük a szándékát, és azt mindenképpen jónak tartjuk, hogy legalább itt normatív követelményeket határoz meg a törvény, más oldalról pedig bírósági kézbe helyez. Ez volt a korábbi törvényeknél a legnagyobb probléma, hogy egy országgyűlési döntéshez, ráadásul az esetek jó részében egy soha meg nem születő országgyűlési döntéshez kötötte a normatív feltételek mellett az egyházak elismerését.

Mindenképpen pozitívumnak értékeljük, hogy ez most megszűnik, objektív körülmények vannak, és ezeket bíróság vizsgálja. Ha ezt elhitték volna 2011-ben, akkor sokkal előrébb tartanánk ebben a dologban, hogy ezt így lehet és így kell csinálni, hosszasan magyarázták itt a parlamentben, hogy ez miért nem jó megoldás. Örülök, hogy most már belátták, hogy ezt így lehet csak tisztességesen megoldani.

Hol bicsaklik meg ez a logika, és hol bicsaklik meg ez a normatív rendszer? Két helyen. Egyrészt vannak olyan egyházak, akik egyházabbak, akik egyenlőbbek a többieknél, ezek a bevett egyházak. Félreértés ne essék, ebbe a kategóriában döntő többségében  nem kivétel nélkül, de döntő többségében  valóban jelentős társadalmi támogatással, történelmi múlttal, intézményhálózattal rendelkező egyházak kerültek. Na de, ha ez így van, akkor miért kell föltartani ezeknek az esetében az országgyűlési döntést?

Miért kell ezeket az egyházakat politikai kegyencként beállítani azzal, hogy az Országgyűlés dönt az ő bevett egyházi státuszukról? Egy egyszerű átmeneti szabállyal meg lehetett volna ezt oldani, ezeket az ilyen-olyan okokból, de önök által fontosnak tartott egyházakat egy átmeneti szabállyal át lehetett volna juttatni egy védett státuszba, és utána pedig egyébként ugyanúgy a bírósági hatáskörben lehetett volna hagyni azt, hogy esetleg újabb egyházak is bekerüljenek ebbe a körbe, nyilván szigorú feltételek mellett. Miért fontos ez? Azért, mert ezek azok az egyházak, akiknek minden jár gyakorlatilag, a létező korábbi megállapodásokkal és a továbbiakban is. Azt gondolom, hogy az érintett egyházak biztonságát is jobban szolgálná, ha őket is objektív szabályok és objektív bírósági döntések védenék, és nem lennének kiszolgáltatva az Országgyűlés döntésének ebből a szempontból sem.

Még árulkodóbb az, hogy a nagy intézményfenntartó egyházak közül egy pici árva van, aki sem korábban, sem most nem tud bekerülni a bevett egyházak közé. Ki lehet találni melyik az: a Magyar Evangéliumi Testvérközösség. Az hiába felelt meg a korábbi törvény feltételeinek is, hiába felel meg ma is minden feltételnek, az képes olyanokat mondani, mint hogy a hajléktalanokat nem rendőrségi eszközökkel kell üldözni. Tényleg, milyen keresztény az ilyen, gondolják önök, ezért aztán azt kell mondanom, hogy ők nem számíthatnak továbbra sem sem méltányos elbírálásra, sem egyenlő feltételekre, mint a többi egyház.

Az a hajléktalan, akit a Máltai Szeretetszolgálat lát el, az a hajléktalan kiemelt támogatásra érdemes, merthogy a katolikus egyházhoz tartozik, az a hajléktalan, akit az Oltalom Egyesület vagy a Magyar Evangéliumi Testvérközösség lát el, az nem, mert az nem olyan szép egyház, hiszen a vezetőjének rossz véleménye van Orbán Viktorról; sőt, még parlamenti képviselő is volt egy önöknek nem rokonszenves pártban, és ez aztán végképp megbocsájthatatlan.

De én már nem is megyek bele itt a személyes szálakba, ezeket mindenki ismeri, hogy volt olyan időszak, amikor nagyon is megfelelt Orbán Viktornak ez az egyház, de most már nem a lelki, hanem a politikai szempontok fontosak, úgy tűnik, és most már ez egy nemszeretem egyház.

Van egy másik probléma is, az az, hogy miközben valóban az, hogy ki lehet egyház  és ez tényleg előrelépés, erre egy objektív szempontrendszer van , arra, hogy ki kap a közfeladatok alapján támogatást, erre a többi egyház esetében nincsen objektív szempontrendszer. Mert azt nem mondják már, hogy a társadalmi beágyazottság, meg ennek meg annak a figyelembevétele  ezt majd a kormány a maga végtelen bölcsességében és végtelen jóindulatában eldönti, hogy ki az, akit egyébként szerződés megkötésére alkalmasnak talál. Lényegében azzal kötnek szerződést, akivel akarnak.

Például oktatási vagy szociális területen egyszerűen csak méltánytalan és igazságtalan, hiszen megint ugyanarról beszélünk, hogy hiába látja el a közfeladatot ugyanolyan színvonalon, ő nem kap egyenlő támogatást. A hitéleti támogatások esetében szerintem ez alkotmányossági kérdéseket is fölvet, mert ha valaki egyház, akkor a hitéleti tevékenység támogatásához miért kell további feltételeknek megfelelni. És legyen világos, itt nem nagy összegekről van szó, hiszen a további kategóriákba kerülő egyházaknak a döntő része viszonylag kis létszámú egyház, és nem túl sok hitéleti támogatásra lenne jogosult.

Végül hadd utaljak még két dologra! Az egyik dolog az, hogy azért persze tudjuk, hogy a gyakorlat eltér a leírt szavaktól. Merthogy amit itt megfogalmaz a javaslat, az arról szól, hogy egyenlő finanszírozás jár az állami és önkormányzati intézményekkel, a közfeladatok ellátása területén a bevett egyházakkal, és ez a maximuma a többi egyháznál a támogatási szerződésnek. De tudjuk, hogy nem így van. Minden objektív mérés, kutatás kimutatja, hogy például a dologi kiadások tekintetében az egyházi iskolák három-négyszeres támogatást kapnak ma az állami iskolákhoz képest.

És onnan kezdve Nacsa képviselő úr lehet marha lelkes, hogy mennyire a vallás felé fordulnak az emberek, meg mennyire növekszik az egyházak szerepe. Persze, hogy növekszik, mert egyik oldalról tönkreteszik az állami intézményrendszert, az állami oktatási rendszert, az állami szociális ellátást, a másik oldalról pedig tömik pénzzel az egyházi intézményeket. Nyilván sok szülő van, aki nem vallási meggyőződésből, hanem a józan eszét követve a jobban finanszírozott intézményt választja ebben a helyzetben. Csak ez nem a vallásszabadságról szól, éppen ellenkezőleg, ez arról szól, hogy az önök által helyesnek gondolt vallási tanításokat ráerőltessék azokra is, akik ezt egyébként szívük szerint nem szeretnék, és nem kérnék.

Végül egy rövid megjegyzést szeretnék arra tenni, hogy azért látszik az, hogy a törvényjavaslatot  hogy mondjam? , mint a röghegységeket, egymásnak feszülő erők formálták, ebből ugyanis az a következmény, hogy az átmeneti rendelkezések időnként nem létező jogszabályhelyekre hivatkoznak. Azt szeretném kérni a kormánytól, hogy kivételesen ne bízzák a Törvényalkotási bizottság kormánypárti többségére, hogy előző délelőtt megálmodja azt, hogy hol kell javítani még jogszabályhely szempontjából a szöveget. Mivel az átmeneti rendelkezések rendkívül fontosak a ma működő, és különböző okokból az elmúlt időszakban diszkriminált egyházi közösségek szempontjából, legyenek olyan kedvesek és küldjék már el ezeket a javaslatokat, amikor kész vannak, az ellenzéki képviselőknek is, ne az utolsó délután, hanem korábban. Ígérem, ha ezek olyanok, amelyek méltányosak, vállalom, hogy magam is szívesen benyújtom őket az Igazságügyi vagy a Törvényalkotási bizottságban, és javaslom az elfogadásukat. Csináljunk már méltányos feltételeket!

Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden összefoglalva tehát: számunkra ez a törvényjavaslat, bár pozitívan értékeljük a szándékot, hogy egy európai normáknak megfelelőbb szabályozás jöjjön létre, azért nem elfogadható, mert egyrészt továbbra is fenntart olyan egyházakat, akiket politikai úton és politikai módon választ ki a többiek közül és hoz előnyös helyzetbe, másrészt nem rendez mindenfajta igazságtalanságot, ami korábban keletkezett, harmadszor pedig a közfeladatok ellátása és finanszírozása területén lényegében továbbra is fenntartja azt a helyzetet, ahol nem egyenlő mércével mérő normatív, hanem a kormány kegyén támaszkodó döntések és finanszírozási rendszer van.

Azt kell mondanom, hogy nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot támogatni, de ezt most kimondottan sajnáljuk, mert a szándékokat akár tudnánk is támogatni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 172 2018.11.28. 4:26  161-176

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez egy olyan törvényjavaslat, amelyet nagyon nehezen tudok elválasztani mindattól, ami ebben a vitában elhangzott. Maga az a kezdeményezés, hogy Magyarország vállaljon szerepet a rászorulók támogatásában a világban, hogy Magyarország egyébként egy nemzetközi összehasonlításban viszonylag jómódúnak számító országként a világ más tájain is valamilyen módon segítséget nyújtson, ezt aligha lehet vitatni.Magának a törvényjavaslatnak a szövege, ha csak a szöveget nézzük, akkor tulajdonképpen számos pozitív vonatkozást tartalmaz. Önmagában az rendben van, hogy születik erről egy törvényi szintű szabályozás; hátha ez segít majd a Hungary Helps munkatársainak, hogy célszerűbben és hatékonyan működjön a szervezet.

Azonban ami elhangzott az expozéban vagy a vitában, az rendkívül komoly kételyeket keltett bennem. Államtitkár úr, az egy igen súlyos szereptévesztés, hogy ön egyéves gyakorlatával azt gondolja, a Hungary Helps program néhány éves gyakorlatával, hogy majd a nagy segélyszervezetek és a nagy donor országok, amelyek valóban komoly segítséget nyújtanak, azok majd önöktől fogják megtanulni, hogy hogyan kell ezt csinálni. Mindezt azok után, hogy egyébként elhordja őket mindenféle szerencsétlen országvesztő, Európa-vesztő országnak, elmondja, hogy ők milyen rosszul csinálják, bezzeg ön milyen jól. Azt kell mondanom, hogy ez a fajta hozzáállás ugyan jellemző erre a kormányra, de az égegyadta világon sehova nem vezet sem a nemzetközi közösségben, sem pedig egyébként nem szolgálja azoknak az érdekeit, akiken állítólag önök segíteni akarnak.

Az ön elmondásából és a képviselőtársai hozzászólásából is azt látom, hogy ez nem más, mint egy Patyomkin-program. Azt mondja államtitkár úr, hogy ne mondják Magyarországra azt, hogy nem szolidáris. Drága államtitkár úr, tényleg komolyan tetszik gondolni, hogy ezt egy ekkora programmal meg lehet oldani? Ez valóban egy csepp a tengerben, és egyetértek képviselő asszonnyal, hogy ha egy csepp is segít, akkor a segítséget meg kell adni. Csak miért kell hozzá ezt a nagyképű szöveget hozzárakni, hogy csak mi tudjuk ezt jól, a többieknek fogalma sincsen róla?

Idetartozik az is, amit önök a migrációról mondanak. Ne vicceljenek már, drága államtitkár úr, drága képviselőtársaim! Ez a program majd megállítja Szíriában a polgárháborút? Ez a program majd biztonságot teremt Afganisztánban? Ez majd megállítja a klímaváltozást? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem mondtuk ezt!) Dehogynem!

Arról beszélnek, hogy ilyen módon kell a migrációval szemben fellépni. Ne vicceljenek már! Ne tegyenek már úgy, mintha egyébként ez a program bármilyen összefüggésben lenne a migrációval! Tudom, ez kötelező, el lehetett mondani 347-szer, hogy Soros György, meg migráció, meg állítsuk meg, és mi vagyunk csak okosak, és mindenki más helikopter, mi tudjuk csak, hogy hogy van ez a dolog. Egy picit már vegyük komolyan az országot és Magyarország hírnevét legalább akkor, amikor külföldre szánunk egy terméket, hiszen erről is beszéltek!

Végül hadd említsek meg egy harmadik elemet is! Önök kötőszóként koptatják már a keresztény- és keresztyénséget. De hál’ istennek, a keresztény kultúra erős, ezt is kibírja, és a kereszténység és a keresztény hit is erős, nem kell félteni önöktől. De azért majd mondják meg nekem, hogy hol olvasták önök azt a kereszténységben, hol tanította azt a kereszténység, hogy csak a keresztény embertársunkon kell segíteni? Hol szerepelt? Melyik keresztény tanítás mondja, hogy csak a keresztény méltó a védelemre és a támogatásra? Márpedig ez a program lényegét tekintve erről szól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan lenne egy javaslatom. Legyenek őszinték! Ne járassák le Magyarországot azzal, hogy ezt a programot Hungary Helpsnek hívják! Hívják ezt a programot Tartuffe-programnak! Az sokkal találóbb lenne. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 204 2018.11.28. 6:51  193-208

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Harangozó képviselő úr már-már kimerítő részletességgel ismertette a törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseivel kapcsolatos legfontosabb elvi és gyakorlati problémákat, ezért engedjék meg, hogy a Demokratikus Koalíció részéről csak nagyon röviden jelezzem azt, hogy mi az álláspontunk erről a törvényjavaslatról.Azt szeretném kiemelni, hogy egy nagyon sajátos megoldás az, és ez nem az első törvényjavaslat ma, illetve ezen a héten meg különösen, amikor a kormány sorra hozza ide azokat a törvényjavaslatokat saját nevén vagy valamelyik képviselő bőrébe bújva, amelyben nagyon jelentős társadalmi csoportok életét alapvetően meghatározó szabályokat ír át. Most éppen a rendészeti dolgozókról van szó. Tegnap a munkavállalókról és a honvédelmi dolgozókról, délután a kormánytisztviselőkről.

Minden esetben az a tapasztalat, hogy nemhogy nem volt érdemi egyeztetés ezekről a javaslatokról, de még csak meg sem hallgatták az érdekvédők, a szakszervezetek véleményét. Azt kell mondanom, államtitkár úr, hogy ez egy súlyos probléma. Nemcsak azért probléma, persze ez is fontos, merthogy ezeknek az embereknek a véleménye, az érdeke nem tud beépülni ebbe a törvényjavaslatba, hanem azért is, mert e miatt az eljárás miatt sorra mennek bele olyan helyzetekbe, amikor életszerűtlen, gyakorlatilag nem megvalósítható szabályozások születnek, vagy olyan szabályozások, amelyek lényegében kárt okoznak abból a szempontból is, nemcsak az érintettek élete szempontjából, hanem abból a szempontból is, hogy a szolgáltatás minősége, az állam által nyújtott tevékenység minősége sérül, mert a munkavállalók számára olyan felesleges formális kötelezettségeket szabnak meg, amelyeknek értelme nincsen, a munka minőségét nem javítják, ugyanakkor viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy az önök által a nyakukba ültetett politikai főnökök hatalmaskodjanak felettük.

Ennek hosszabb távon az állampolgárok fogják meginni a levét, hiszen ma is látjuk azt, hogy nem mindig egyenletes az ügyfélbarátság az állami szolgáltatások különböző területein, és ebbe a rendészetet is beleértem, most nyilván még inkább így lesz, még kevésbé számíthatnak majd az ügyfelek arra, hogy tisztességes eljárást kapjanak és türelmes ügyintézőkkel találkozzanak.

Ez a törvényjavaslat álláspontunk szerint a maga konkrétumában pedig egyszerűen felesleges. Egy olyan új jogviszonyt hoz létre, amire semmiféle indok nincs egyébként, logikus, észszerű indok, sem a javaslatban magában, sem az indoklásban. Ugyanis ma egy teljesen világos, egyértelmű képlet van. Van, akinek vagy olyan speciális feladata van, amihez szükséges a kvázi katonai fegyelmi rend, szükséges a speciális jog, az egyéni szabadságjogok különös korlátozása indokolt és arányos; és van egy csomó olyan dolgozója a rendészeti szervezeteknek is, akik pontosan olyan ügyintézői munkát végeznek, vagy akár kiszolgáló tevékenységet, ahogy azt képviselő úr olyan éles elmével megvilágította, amihez egyáltalán nem szükséges semmilyen speciális jogállás, mert az, hogy egy szabálysértési ügyintéző egy rendőrkapitányság épületében üldögél és nem egy önkormányzat épületében vagy egy kormányhivatalban, őszintén szólva, ez az ő munkája szempontjából lényegi, érdemi különbséget nem jelent.

Innen kezdve pedig önök létrehoznak egy jogállást, és ha jóindulatúak vagyunk, akkor ez egyfajta hatalmi mánia, hogy legyen nekünk is egy külön speciális, ha már van a kormányhivataloknak külön kormánytisztviselője, van a kormánynak magának kormánytisztviselője, akkor legyen még a rendészeti területnek is egy speciális, lényegében köztisztviselője. Ez egy nagyon rossz irány, államtitkár úr, mert még inkább szétforgácsolja az egész közszolgálatot, még inkább egyéni pályákat hoz létre, egyéni helyzeteket hoz létre, amiket aztán külön-külön kell szerelni és javítani. Ugyanúgy nem fog illeszkedni ez a fajta egyenmegoldás minden rendészeti, köztisztviselői rendészeti tisztviselőre, mint ahogy az eddigi megoldások sem illeszkedtek. Ahelyett tehát, hogy kitalálnának egy jól működő közszolgálati rendszert, megint azzal próbálkoznak, hogy külön kis dobozokba dugdossuk bele a közszolgálat egyes szereplőit. Ennek nem sok értelme van. Arról Harangozó képviselő úr és előtte képviselő asszony részletesen beszélt, de nem ismétlem meg, csak megerősítem.

Ráadásul olyan fokú korlátozás található ebben a törvényben ezeknek a rendészeti köztisztviselők vagy tisztviselők esetében, amely se nem arányos, se nem indokolt. Semmi sem indokolja ezeket a korlátozásokat. Az ő tevékenységük általában nem olyan, amihez szükség lenne a személyiségi jogok ilyen fokú korlátozására.

Megint azt kell mondanom, hogy önök vagy túllőnek a célon, vagy pedig éppen ez a céljuk, az, hogy újra az egész rendészeti közigazgatásból egy, még csak nem is rendőri  mert most nem akarnék itt történeti vonatkozásokba belemenni, de tudjuk, hogy ez a fajta katonásan szervezett rendőri szervezet maga is egyébként a kommunista időszak és részben az azt megelőző önkényuralmi időszak következménye , még csak a magyar rendészeti hagyományoknak sem megfelelő módon újra egy olyan katonai szervezetet ráerőltetni a rendőrségre, és nemcsak a rendőrségre, mert ott ez van, de ráerőltetni a rendészet további területeire is, a nem hivatásos állományra is, amely egyébként nem jó azoknak, akik ebben benne vannak, és nem jó azoknak, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek ezzel a szervezettel. Akiknek ez jó, azok egyedül önök, hiszen egy újabb köztisztviselői csoportot tehetnek kiszolgáltatottá, alárendeltté, és hajtathatják vele végre katonai rendben az önök egyébként nem különösebben jó ötleteit.

Végül azt kell mondanom, hogy egy dolgot támogatunk ebben a javaslatban, azt, hogy növelik a bértömegeket. Ez helyes. De ezt adják oda az egyébként létező és megszolgált szolgálati fokozatok alapján, adják oda pótlékban, mondjuk, ezt a pénzt, ha azt gondolják, hogy ez a munka ezt megérdemli! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 128-130 2018.12.03. 2:03  127-136

ARATÓ GERGELY (DK): (A képviselő mikrofonja nem szól.) Jobb híján (A képviselő mikrofonját bekapcsolják.) igen, elfogadom.

ELNÖK: Igen. Öné a szó, jegyző úr, képviselő úr.

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Mai nap lejárt az a határidő, amíg még mód lett volna a CEU-ról szóló nemzetközi szerződés megkötésére, és itt lehetett volna tartani ezt az egyetemet. Persze, önök mondhatják, hogy hogy jön a CEU ahhoz, hogy határidőket szabjon az ön kormányának, csak hát van két dolog, drága miniszter úr! Az egyik az, hogy a felelős egyetemnek tájékoztatni kell a hallgatóit arról, hogy hol kezdhetik meg a tanulmányaikat, másrészt meg persze felháborodhatnak azon, hogy hogy jön egy egyetem ahhoz, hogy az önök kormányának határidőket szabjon, de az a helyzet, hogy ilyen kormány, mint az önöké, abból tizenkettő egy tucat, egy nemzetközi hírű egyetemet létrehozni meg komoly teljesítmény, így aztán nincsenek egyenlő szinten. A CEU teljesítette azokat az egyébként abszurd és felesleges törvényi akadályokat, amelyeket elé állítottak, indított képzést, egy olyan képzést az Amerikai Egyesült Államokban, amelyet ugyanaz az akkreditációs testület akkreditált, amelyik mondjuk, a New York Egyetemet, a Cornert vagy a Columbiát, de önöknek ez nem jó. Hozzáteszem, a magyar akkreditációs testület is akkreditálta a CEU itthoni képzéseit. Más kérdés, hogy ez egy olyan akkreditációs testület, amelyiknek a nemzetközi minőségbiztosítási szervezetekben való tagságát már felfüggesztették, mivel függetlensége a kormány folyamatos beavatkozása miatt megkérdőjelezhető.

Ennek alapján tehát kérdezem miniszter urat, hogy mivel szakmai érv nincs arra, hogy elüldözzék a CEU-t, milyen politikai érvek vezették önöket, milyen politikai szándék volt az, amelynek keretében kirakták a CEU-t. És még egy dolgot szeretnék megkérdezni miniszter úrtól. A CEU volt az első, de önök szakokat tiltanak be, más egyetemeket privatizálnak. Ma a CEU, holnap ki? Ki van még az önök halállistáján? Csak hogy fel tudjunk rá készülni! Köszönöm szépen. (Taps a DK és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 134 2018.12.03. 1:03  127-136

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Miniszter Úr! Ez az érv olyan, mint ha azt mondaná, hogy ha egy embernek levágják az egyik lábát, az nem probléma, mert marad még neki egy másik lába. A CEU lényegét éppen ez a két lábon állás adta, ez az, amitől önök meg akarják fosztani. Az elé a választás elé állították az egyetemet, hogy vagy a magyar képzését, vagy az amerikai képzését nem folytathatja olyan módon, ahogy eddig folytatta. A Velencei Bizottság álláspontjára hivatkozik, de azt kell mondanom, hogy nem mond igazat. A Velencei Bizottság nagyon konkrétan leírja abban az állásfoglalásában, hogy a CEU és más, egyébként régóta itt működő intézmények tekintetében nem méltányos az önök törvénye, mert nem adott egyértelmű feltételeket, és nem adott olyan határidőt, ami önökre nézve is kötelező.

De még egyszer mondom: a CEU ezt az ostoba törvényt is teljesítette, önök nem engedik működni; nem engedik működni, mert politikailag szúrja a szemüket. Egyetemet bezárni, szakot betiltatni diktatúrák szokása, tisztelt miniszter úr, nem demokráciáké. Köszönöm szépen. (Taps a DK, a Párbeszéd és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 110 2018.12.11. 4:28  107-112

ARATÓ GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság ellenzéki tagjainak álláspontja szerint ez a törvényjavaslat a ma később tárgyalandó rabszolgatörvényhez hasonló jogfosztottságot jelent a kormányzati és állami igazgatásban dolgozók számára.Ahogy a szakszervezetek többek között a szombati szakszervezeti tüntetésen is felhívták rá a figyelmet, ez a törvényjavaslat számos ponton érinti hátrányosan a kormányzati igazgatásban dolgozókat, teszi őket kiszolgáltatottá. És mivel álláspontunk szerint kiszolgáltatottá teszi a kormányzati igazgatás dolgozóit, ezen keresztül komoly kárt okoz az állampolgároknak is, akik az ügyük szakszerű, méltányos és gyors elintézését várják ettől az államigazgatástól.

Hadd emeljek ki néhány pontot ezek közül, hadd kezdjem rögtön a bérgazdálkodással. Az a bértömeg-gazdálkodás, amit bevezetni javasolnak, a szenioritási elv kivezetésével együtt odavezet, hogy lényegét tekintve innen kezdve minden kormányzati tisztviselő béremelése kizárólag a főnökök kegyétől függ. Nem a teljesítménytől, ez duma, ez halandzsa, hanem attól, hogy az ő főnöke erről mit gondol, meg persze a főnökök főnökei, azok a politikai vezetők, akiket önök az államigazgatás élére állítanak.

Innen kezdve tehát kiszolgáltatottá válnak. Hiába mondják azt, hogy 30 százalékos béremelést kapcsolnak ehhez a törvényhez, ez csak a bértömeg megemelését jelenti; azt, hogy ebből ki kap, majd a párthűség és a kormányzati politika támogatása dönti el, és nem a szakmai teljesítmény.

Miközben családbarátságról beszélnek ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, csökkentik az alapszabadságot, tehát csökkentik azt az időt, amit a köztisztviselők vagy kormányzati tisztviselők a családjukkal tölthetnek, és csak a gyermekesek esetében kompenzálják ezt. De még az egygyermekes családot alapítók számára is veszteséges lesz ez a dolog, tehát kevesebb szabadságuk lesz, mint eddig. Márpedig a sokgyerekes család, tisztelt képviselőtársaim, az első gyerekkel kezdődik. Ha ehhez nem adnak támogatást, akkor nem lesznek későbbi gyerekek.

Hasonlóképpen méltánytalan az a szabályozás, amelyik a túlmunka, pontosabban a munkaerő-szervezés szempontjából is tökéletesen kiszolgáltatottá teszi a kormányzati tisztviselőket mostantól kezdve. És folytathatnám még hosszasan. Talán még azt fontos megemlíteni, és ez is nagyon lényeges pont, hogy miközben egységes, kódexszerű szabályozást hoznak be, azt a méltánytalanságot, azt az igazságtalanságot, hogy a kormányhivatalokban közvetlenül az állampolgárok ügyeit intéző kormányzati tisztviselők sokkal kevesebb fizetést kapnak és sokkal kevesebb joguk van, mint a központi közigazgatásban dolgozóknak, ezt a méltánytalanságot sem orvosolják, hanem éppen ellenkezőleg: bebetonozzák.

A közszféra szakszervezeteinek kezdeményezésére és javaslata alapján a Törvényalkotási bizottság ellenzéki tagjai 33 pontban kezdeményezték a legsúlyosabb igazságtalanságokat kijavító módosítások megtételét a törvényjavaslatban. Sajnálatos módon azonban sem a kormány, sem a fideszes többség nem támogatta ezeket a javaslatokat. Így azt kell mondanunk, hogy bár a kormány saját módosító javaslatában néhány ponton valamit állítólag engedett a szakszervezeteknek, de ezek lényegtelen, a fontos kérdéseket nem érintő pontok. Azt kell mondanom, hogy még szépségtapasznak sem tekinthetőek ennek a törvénynek a rendkívül ronda arcán.

Összességében azt kell elmondanunk, hogy ez egy jogfosztó, a kormányzati szolgálatban dolgozó tisztviselőket pártszolgává alázó, az állampolgárok érdekeit, a hatékony államigazgatást nem szolgáló, hanem tönkretevő törvényjavaslat, és ezen a kormány által támogatott módosító javaslatok sem segítenek. Sem a módosító indítványok, sem pedig maga a törvényjavaslat nem támogatható az ellenzéki képviselők álláspontja szerint. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 180 2018.12.11. 1:41  159-236

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is örömmel konstatálom, hogy Lezsák elnök urat lecserélték ez előtt a vita előtt, mert súlyos provokáció lett volna, hogyha ezt a vitát is az ő kezébe helyezi a párt, a Ház…  a párt vezetése, ez a pontos, mert nem is a házvezetés, hanem a párt vezetése, már a kormánypárté. Ez a törvényjavaslat minden elemében botrányos és felháborító, botrányos volt az is, ahogy ez a bizottságokban zajlott. Kósa képviselő úr a maga végtelen bölcsességében összeállított egy törvényjavaslatot, azt beterjesztette a Ház elé, a kormány egyetértett vele az általános vitában. Aztán bement a Vállalkozásfejlesztési bizottságba, ott volt egy másik javaslata, hogy legyen valami majd a kollektív szerződéssel meg az üzemi tanáccsal, a kormány egyetértett vele.

Két nap múlva délután a kormánypárti képviselők írtak a Törvényalkotási bizottságba egy javaslatot, Kósa képviselő úr azzal is egyetértett, de a Törvényalkotási bizottságban este 5-kor még eszébe jutott még négy szóbeli módosító javaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem törvényalkotás, hanem ez jogszabályon keresztül elkövetett merénylet. Önöknek az az egyetlen célja, hogy kizsigereljék, tönkretegyék a munkavállalókat, mert tönkretették az oktatást, mert elüldözték a fiatalokat, és nem tudják másképp fenntartani az önökkel szoros baráti és üzleti kapcsolatban álló külföldi és hazai vállalkozások munkaerő-szükségletét.

Az önök gazdaságpolitikája megbukott, és ennek a terhét a dolgozó emberekkel, a melósokkal akarják megfizettetni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK, az LMP, az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 44 2019.02.19. 16:02  35-102

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök elárasztották az országot ismét óriásplakátokkal, ahol a kormány szédületes munkasikereiről értesülhetünk különböző hamis statiszták segítségével. Sajnálatos módon azonban egy óriásplakátot elmulasztottak kiragasztani, ami arról szólna, hogy a kormány tényleg egyedülálló módon, és ebben az egyben valóban csodálatos eredményeket elérve és nagyszerű kreativitást felmutatva, forradalmasította a szervezett bűnözés, a fehérgalléros bűnözés világát.Azt kell önöknek mondanom, hogy ezen a területen az önök fantáziája kifogyhatatlan, mindig vannak új és új ötleteik. Az előttünk fekvő törvényjavaslatok lényegében nem másról szólnak, mint egy egészen újfajta lopási forma bevezetéséről, amit nevezhetünk nagy egyetemrablásnak. Mert miről szól ez a törvényjavaslat? Lényegében arról, hogy fognak egy állami egyetemet, egy jól működő, elismert egyetemet, ezt elveszik a hallgatóktól, elveszik a köztől, privatizálják, magánintézményt csinálnak belőle. Mégpedig sajátos módon olyan magánintézményt, ahol azért az önök érdekei, a kormány érdekei érvényesülnek. Mindent a kormánynak, semmit a hallgatóknak és semmit az oktatóknak. Erről szól ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim.

Kezdjük a legfontosabb kérdéssel, a hallgatókkal. Miről szól az önök csodálatos modellje? Persze nehéz megmondani, mert összevissza hazudoznak ebben a kérdésben; miniszter úr is nagyon távol merészkedett a valóság talajától a mostani hozzászólásában, amikor arról beszélt, hogy majd lesz itt ösztöndíjrendszer, és észre sem fogják venni, hogy mi történt meg mi változik. Ki kell nyitni a törvényjavaslatot és el kell olvasni. Miről szól ez a törvényjavaslat? Ez arról szól, hogy a hallgatóknak semmilyen garancia nem jár. Nem vonatkoznak rá a felsőoktatási törvénynek azok a szabályai, amelyek a felvételre, az ösztöndíjas helyekre vonatkoznak. Mi van helyette? Brutális tandíj. Az van helyette, hogy akármekkora tandíjat kiszabhat az intézmény; egyáltalán nem irreálisak azok a többmilliós tandíjak, amikről miniszter úr beszélt, már Hiller miniszter úr, aki oktatási miniszter volt valaha, beszélt erről a dologról. Ezek egyáltalán nem irreálisak, jönnek a többmilliós tandíjak, és a hallgatók számára semmilyen garancia nincs az ösztöndíjakra. Ezt majd az alapítvány egyszer eldönti, majd, ha a kormány köt megállapodást az alapítvánnyal, akkor majd esetleg ebben megegyeznek, vagy nem. Ennek nem látjuk semmilyen nyomát a törvényben, nincs erről semmilyen elképzelés.

Hozzá kell tennem, hogy az intézmény kancellárja, aki az önök bűntársa ebben a bűntettben, már őszintébben beszél miniszter úrnál, mert ő már elismerte azt, hogy növekedni fog a fizetős külföldi hallgatók aránya, meg fog fordulni a mai arány a fizetős és a nem fizetős hallgatók között, és teljesen világosan leleplezte, hogy mi ennek a történetnek a célja. Az, hogy létrehozzanak egy olyan egyetemet, ahol majd beszedik a hallgatóktól a tandíjat, keletkezik egy csomó pénz, amit majd jól eldugnak ebbe az alapítványba.

Ez nem annyira kreatív, ezt önök már kipróbálták a Magyar Nemzeti Bankban, emlékszik: elvesztette közpénzjellegét. Erről van most is szó, azon agyalnak, hogy hogyan veszítse el a Corvinus, az állami intézmény a közt szolgáló intézmény jellegét. Ez az önök célja. Tehát a hallgatóknak innen kezdve nem jár semmi törvény szerint, innen kezdve majd kegyként adhatja az alapítvány, amit persze alapítóként a kormány gondosan kézben tart, teljesen szembemenve az alapítványi rendszer lényegével, aminek épp az a lényege, hogy elválik egymástól az alapító és az alapítvány, hanem létrehoznak egy olyan intézményt, ahol a kormány lényegében maga dönti el, hogy mit csinál, mindenfajta nyilvános és törvényhozási kontroll nélkül. A pénz dől, azt csinálnak vele, amit akarnak.

Hiller képviselő úr már emlegette az ingatlan vagyont. Nyilvánvaló, hogy miről van szó. Valaki majd jól megszedi magát azzal, hogy megveszik PPP-ben az ingatlant, aztán majd valaki azzal is jól megszedi magát, ha pár év múlva eladják. Arról szól, hogy hogyan lehet ellopni, kivinni ezt a vagyont a közszférából. Semmi másról.

Az várható tehát az oktatókra (sic!), hogy kiszorulnak a Corvinusról. De hát ez nem újdonság, ez az önök oktatáspolitikájának lényege. Ezért csökkentették le a tankötelezettség korhatárát és löknek ki minden nyolcadik diákot, megfelelő végzettség, bármifajta iskolai végzettség vagy szakképzettség nélkül az utcára, és tesznek tönkre egész életükre. Ezért van az, hogy folyamatosan csökkenteni akarják az érettségit adó középiskolába járók számát. Ezért tették tönkre a szakközépiskolát. Ezért fokozták le a szakmunkásképzést, a szakiskolát. Ezért silányítják el az általános képzést az intézmény minden fokán. Ezért verték le a viszonylag elfogadható Nemzeti alaptantervet és állítanak a helyére egy bürokraták által írt szörnyűséget.

Ezért van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Országgyűlésben, ugyan Kiss úr nem szívesen hallja ezt, de az Országgyűlésben fogadták el azt a törvényt, amivel a magyar diákok többségét kizárják a felsőoktatásban való továbbtanulásból azzal, hogy előírják a nyelvvizsgát, de nem teremtették meg a közoktatásban a nyelvoktatás feltételeit. Sőt, a középiskolák jelentős részében csökkentették a nyelvórák számát és a nyelvoktatásra rendelkezésre álló forrásokat. Persze akkor lehet utána kéthetes jutalomutakat fizetni, csak az a kérdés, hogy erre a pénzre nem lenne-e szükség inkább arra, hogy minden iskolában minden egyes diák normális nyelvoktatást kaphasson és nyelvoktatásban vehessen részt.

Lezárják tehát a Corvinus kapuit a magyar hallgatók előtt, lezárják a Corvinus kapuit különösen azok előtt a hallgatók előtt, akik nem valamilyen tehetős fideszes családból jönnek, hanem egyszerű magyar polgárok gyerekei, és helyette fizetős külföldi diákok számára nyitják meg ezt az egyetemet.

Mi történik az oktatókkal? Ezt elmondta őszintén miniszter úr. Mi fog történni? Az fog történni, hogy elvesztenek minden olyan védelmet, amit a közalkalmazotti státusz jelent, elvesztenek minden olyan jogot, amit az intézményirányításban eddig élveztek, és helyette sima munkavállalókká válnak. Olyan munkavállalókká, akikről tudjuk, hogy önök mit gondolnak, hiszen a nyakukba szakították a rabszolgatörvényt. Ugyanez a rabszolgasors vár az egyetemi oktatókra is. Rájuk is érvényes lesz az, hogy nem érdeklik a családok önöket, nem érdekli a tiltakozás, önöket csak az érdekli, hogy hogyan lehet a magyar munkavállalókat minél jobban kiszipolyozni.

A rabszolgatörvény tehát ki fog terjedni most már ezekre a munkavállalókra, az egyetemi oktatókra is, rájuk is a 400 óra túlmunka vár ingyen és a jogfosztás. Ebbe mi soha nem fogunk beletörődni, és ahogy tiltakozunk a rabszolgatörvény ellen is mindig, mert egy hazafi nem nyugodhat bele abba, hogy az országban dolgozó embereket megalázzák, zsarolják, megfosszák a jogaiktól, hasonlóképpen nem fogunk belenyugodni az egyetemi világban dolgozó oktatók esetében sem ebbe.

Volt képe miniszter úrnak egyetemi autonómiáról beszélni, miközben ez a javaslat újabb komisszárt ültet az egyetem nyakába, most már nem egy komisszár lesz, nem egy felettes, a kancellár, lesz egy elnök is. Elnök, titkár, jegyző jól eljátszogatnak, a lényeg azonban az lesz, és a kancellári rendszer szakmai kudarca ezt bizonyította be, hogy egyetlen dologra jó csak ez a rendszer, hogy a kormány akaratát keresztülvigyék a felsőoktatás leépítésére, hogy ne tiltakozzanak az egyetemek a forráskivonás ellen, hanem a kancellárok rossz rendőrként verjék keresztül a leépítéseket. Erről szól az ELTE története, ahol elküldenek olyan oktatókat, akik pótolhatatlanok, és tönkretesznek olyan képzéseket, amelyeket egy önök után jövő hazafias és felelős kormány majd évtizedek alatt tud csak helyreállítani.

(11.10)

Ahogy az ELTE-s leépítés jelenti, mutatja meg azt, hogy mit terveznek önök az állami felsőoktatásban, ugyanezt akarják a Corvinusban is végrehajtani, csak nagyobbakban. Ahogy jól látható módon miniszter úrnak a szeme előtt, ha tudásról, oktatásról, tudományról van szó, akkor csak a dollárjelek ugrálnak, csak a pénzügyi szempontok vannak jelen, ez fog történni a Corvinusszal is. Azok az oktatók és azok a képzések maradhatnak, amik pénzt termelnek a gazdáknak, önöknek, és azoknak az oktatóknak pedig, akik olyan területtel foglalkoznak, ami az országnak hasznos, a köznek hasznos, azoknak nem lesz helye ebben az új, privatizált üzleti modellben.

Mi a helyzet a vagyonnal és a finanszírozással? Az látszólag nagyon szép modell, hogy majd berak az állam egy részvényvagyont, és majd abból gazdálkodik az egyetem. Egészen a következő válságig, amíg ennek a vagyonnak van reálhozama. Hogy utána mi van, azt persze nem tudjuk, akkor majd valahogy lesz. Merthogy egyébként nincs finanszírozási kötelezettség. Tehát az után a hallgató után, aki innen kezdve a Corvinusra jár, az állam nem ad finanszírozást. Oldja meg maga! Ugye, azt írják, hogy majd köt vele szerződést a kormány. Hát, ha akar! Ha nem akar, akkor meg nem köt vele szerződést. Ha önök úgy gondolják, hogy a Corvinus teljesíti az önök parancsait, akkor kap állami pénzt, ha nem úgy gondolják, akkor nem kap állami pénzt. Csakhogy a közintézményeknek, a közszférának épp az a lényege, hogy kiszámítható módon az ország érdekében működik, és nem az éppen aktuális kormány aktuális ötletei alapján.

Ugyanakkor persze ott van az önök szeme előtt a nagy lehetőség: ott van az ingatlan vagyon, ott van a felhalmozott tudás, az ehhez tartozó jogok. Ezeknek a kezelése innen kezdve teljesen átláthatatlanná válik. Innen kezdve ez a történet arról szól, hogy majd ott lehet ebben az alapítványban ezt is, azt is, adjuk, vesszük, intézzük, és arról, hogy önök hogyan intézik az ilyeneket, arról van mindannyiunknak tapasztalata. Tudjuk, hogy hogyan megy ez, amikor önök állami vagyont kezelnek, hogyan veszti el közpénzjellegét, hogyan alakul át magánvagyonná, tudjuk, hogy ki fogja majd egyébként megnyerni a közbeszerzéseket vagy beszerzéseket az önök magánegyetemén. Láttuk, meg kell nézni, ott a nagyszerű példa: hogyan működnek a Magyar Nemzeti Bank alapítványai. Azt, amit ott kipróbáltak viszonylag kicsiben, azt akarják itt megcsinálni nagyban. Már az sem volt kicsi… Szóval, még egyszer nagyban meg szeretnék csinálni, úgy látszik, ott már fogytán a forrás, kell az a forrás is, ami a képzésben van, kell az a forrás és az a presztízs, ami a Corvinusban van.

Értem persze azt is, hogy önöket bántja, hogy miközben elüldözték a CEU-t sikeresen Magyarországról, miközben tönkretettek egy olyan egyetemet, amely valóban jó nevű volt, az önök kísérletei arra, hogy saját egyetemet, kis háziegyetemet meg házi-felsőoktatást gründoljanak, az nem volt valami nagy siker, hogy finoman fogalmazzak. A Magyar Nemzeti Bank alapítványai által összehozott felsőoktatási intézmény nem emelkedett a világ legnagyobb közgazdasági iskoláinak a szintjére, pedig a Nemzeti Bank elnökének önbizalma alapján azt vártuk, hogy az ő forradalmi nézetei majd fel fognak repülni az égbe. De úgy tűnik, hogy sajnos a világ értetlen része a közgazdaság-tudománynak azt a kevésbé unortodox részét, amit a Corvinuson tanítanak, többre tartja, mint azt, amit a Matolcsy-féle főiskolában tanítanak.

Létrehozták a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, teletömték pénzzel a janicsárképzőt, ott telt kampuszra  jó randa lett, de ez egy más kérdés , ott telik jó fizetésekre, sok oktatóra. Csináltak neki állami monopóliumot a közigazgatásban  csak nem bír színvonalas egyetem lenni, csak nem látom azt, hogy valami elképesztően jegyeznék a Közszolgálati Egyetemet a világ nagy intézményei között. Hát, ez nem jött be, nincs meg hozzá a tehetség, meg tudják, a tudomány és a felsőoktatás természete olyan, mint valami más, hogy utasításra nem megy, tehát nem lehet úgy kormányzatilag elrendelni, hogy legyenek nagyszerű egyetemek.

Ahhoz nem elég az ellopott közpénz vagy a kiemelt kormányzati támogatás sem, mert ugye ahhoz szabadság kell, kreativitás kell, önállóság és kritikai szellem. Csupa olyan dolog, ami önöktől nagyon távol áll. Nem sikerült hát létrehozni saját egyetemet. Akkor mi a megoldás? Ha nem, a Pásztor fiúktól meg lehet tanulni: akkor einstandolni kell egyet. Nézzük meg azt, hogy melyik az az egyetem, ami egyébként viszonylag jó színvonalú, amire vannak hallgatók, magyarok és külföldiek is, aminek van presztízse. Itt van a Corvinus, ráadásul azért ott még vannak olyanok, akik néha megkérdőjelezik a kormány tekintélyét vagy közgazdasági döntéseit, olyan egyetemioktató-szerűen, értelmiségiszerűen működnek, azokkal sem árt leszámolni, itt a nagyszerű lehetőség: vigyük haza a Corvinust! Csináljunk belőle saját magánegyetemet, égessük el azt a hírnevet, amit a Corvinus összegyűjtött az elmúlt évtizedekben, hátha sikerül most létrehozni egy világszínvonalú egyetemet! Most szólok önöknek: nem fog sikerülni. Nem fog sikerülni, mert az önök által odaültetett elnök meg kancellár attól még nem fog érteni ehhez a dologhoz, attól még nem lesz egy hiteles oktató, hogy fognak neki pénzt adni.

Az a függőségi viszony, amiben önök tartani fogják ezt az egyetemet, az kizárja azt, hogy ez egy igazán színvonalas, jó intézmény lehessen. De persze majd el lehet mondani, hogy mégiscsak van egy olyan intézmény, amit mi hoztunk létre, és milyen színvonalas.

Azt kell mondanom önöknek, hogy lényegében ez nem szól másról, mint hogy önök megölik a Corvinust mint állami egyetemet, és utána kirabolják a hulláját. Azt kell mondanom, hogy ez szégyen a magyar felsőoktatásra, és szégyen mindazoknak, akik ebben részt vesznek.

Összefoglalóan azt tudom önöknek elmondani, hogy ez a törvényjavaslat semmi másra nem jó, mint arra, hogy tovább növelje a kirekesztést, a szegregációt a magyar oktatási rendszerben, hogy távol tartsa a kevésbé tehetős magyar diákokat a Corvinustól. Arra, hogy lehetetlenné tegye azt, hogy az oktatás segítségével emelkedjenek fel a magyar gyerekek, a magyar diákok.

Ez a törvényjavaslat nem jó másra, mint arra, hogy a Corvinus oktatóit is kiszolgáltatott rabszolgastátuszba taszítsák, hogy velük szemben is érvényesítsék azt a könyörtelen politikát, amit minden magyar munkavállalónak el kell szenvednie önöktől. És ez a javaslat nem jó másra, mint hogy elrabolják a Corvinus hírnevét és vagyonát, és ezt a saját céljaikra használják föl.

Az európai magyarok nem kérnek ebből a felsőoktatáspolitikából, a magyar hazafiak nem kérnek a magyar felsőoktatás tönkretételéből, ezért ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni, és jobban tennék, hogyha azonnal visszavonnák, és szakmai alapon egy új javaslatot dolgoznának ki. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok és a függetlenek padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 58 2019.02.19. 2:06  35-102

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Nincs szerencséje Nacsa képviselő úrnak, aki a délkelet-ázsiai modellekre hivatkozott, merthogy vele szemben nekem volt szerencsém ezt egy magyar felsőoktatási intézményben kutatni. Ezért aztán el tudom neki árulni, hogy például Szingapúrban  amit a világ vezető oktatási modelljének tekintenek a délkelet-ázsiai világban, és amely egy nagyon sikeres modell  hat állami egyetem működik, amelyek közül három a világ legjobb egyetemei között van. Így aztán nagyon nehéz amellett érvelni, hogy állami egyetem nem tud jól működni, csak másmilyen szabályok kellenek hozzá. Erre majd válaszolok miniszter úrnak. (Dr. Palkovics László: Azok nem állami egyetemek.) Azok állami egyetemek, drága miniszter úr. (Dr. Palkovics László: De nem állami egyetem szerint működnek.) A második dolog: volt szerencsém olvasni a törvényjavaslatot, szemben önökkel, és nem csak a Fidesz, bocsánat a KDNP  mindig elfelejtem, hogy az egy külön párt  felkészítőjével, ezért aztán én tudom, hogy mi van ebben a törvényjavaslatban. S ha figyelt a miniszter úr válaszára, akkor hallhatta, hogy miniszter úr sem cáfolta azt, hogy nincsenek államilag finanszírozott hallgatók ezen az egyetemen. Majd lesz valami más konstrukció, ami majd valamilyen lesz. És miniszter úr sem cáfolta azt, hogy ezen az egyetemen az elnöknek bizony módja lesz olyan munkaszervezet létrehozására, ami az egyetemi autonómiai döntéseket elvonja.

(12.30)

Mert lehet azt mondani, hogy bele van írva a törvénybe, hogy de tiszteletben kell tartani az autonómiát, a kancellárok működéséből látjuk, miniszter úr, hogy milyen az, amikor önök tiszteletben tartják az autonómiát. Nem tartják tiszteletben, megteremtik a jogi lehetőségét annak, hogy el lehessen az autonómiát vonni.

Ami a Nemzeti alaptantervet illeti, tisztelt képviselő úr, a mi Nemzeti alaptantervünknek az volt a célja, hogy minden magyar diák megtanuljon értően olvasni, legyenek matematikai alapképességei, legyenek kommunikációs alapképességei. Ennél nincs inkább nemzeti ügy, nincs inkább hazafias ügy. Nem a rizsától és nem a lírától lesz valaki hazafi.

Végül tisztelettel üdvözlöm Bódis államtitkár urat, és jelzem, hogy van neki itt széke, szeretettel várjuk, és kíváncsiak vagyunk a véleményére. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 112 2019.02.19. 2:41  103-118

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, és ennek vitája mutatja azt, hogy milyen a szerepmegosztás a kormányon belül. Ezen gondolkoztunk nagyon sokan, hogy miért van szükség arra, hogy a felsőoktatást két minisztérium felügyelje, részben az EMMI, részben pedig a megjegyezhetetlen nevű innovációs minisztérium. Most már értjük. Amikor szakmáról van szó, akkor Bódis államtitkár úr jön és az EMMI, amikor pénzről, akkor pedig miniszter úr, akkor az IKTM (sic!) s a többi lesz illetékes. Úgy tűnik, hogy ez a szerepmegosztás. Az EMMI-é a felelősség pénz nélkül, az innovációs minisztériumé a pénz felelősség nélkül.A konkrét javaslat kapcsán nehéz érdemi szakmai kritikát megfogalmazni, hiszen itt valóban egy megállapodás megújításáról, korszerűsítéséről van szó.

(14.10)

De hát, mert államtitkár úr expozéjában említette a szabad munkaerő-áramlást vagy azt, hogy a szabad munkaerő-áramlás szempontjából ez milyen pozitív, kénytelen vagyok megemlíteni, hogy ma a magyar munkaerő és a magyar gazdaság problémája nem a magyar-orosz vonatkozásban való munkaerő-áramlás. Ez legfeljebb akkor merül föl, amikor önök behoznak letelepedési kötvénnyel  hogy kell ezt mondani? -– olyan embereket, akiknek a végzettségére és tapasztalatára nem terjed ki ez a jogszabály, mert kevésbé a tudományos és egyetemi világból, mint inkább a kriminalisztikából ismert tevékenységeket végeznek.

Ugyanakkor nagyon is elmennek a munkavállalók Magyarországról Európába Nyugat felé. Hogy, hogy nem, hiába mondja nekik az önök egyik-másik minisztere, hogy milyen szörnyű Nyugat-Európában, valahogy mégis inkább odavágynak és nem Oroszországba, és ezért vágynak oda, mert önök semmibe veszik a dolgozók, a munkavállalók jogait, mert egy munkásellenes munka törvénykönyvét és egy olyan sztrájktörvényt erőltettek át, amely kiszolgáltatottá teszi a dolgozókat.

Önök rabszolgává tették az európai magyar polgárokat. Önöket nem érdeklik a családok, nem érdeklik a tízezrek, akik országszerte tüntetnek. Önöket nem érdekli a tudás. Önök egy olyan rabszolgatörvényt erőltettek keresztül a parlamenten, amely nem a tudásalapú gazdaság irányába megy, éppen ellenkezőleg: a butaság alapú gazdaság irányába. Ez az önök képe a mi gazdaságunkról.

Ebbe egy hazafi sose törődik bele. Mi ez ellen tiltakozni fogunk. Vonják vissza a rabszolgatörvényt, és akkor van esély arra, hogy érdemben lehessen beszélni a tudásról és a munkaerő szabad áramlásáról is immár pozitív értelemben, és nem menekülnek a munkavállalók, hanem érdemes lesz Magyarországon dolgozni, munkásnak lenni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 204 2019.02.19. 2:40  195-216

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint mi azt nagyon gyakran hangsúlyozzuk, Magyarország biztonságának, a terrorizmus fenyegetése elleni védelemnek az egyik legfontosabb eleme az, ha együttműködünk a partnereinkkel. Általánosságban is azt gondoljuk, hogy Európa biztonságát nem ostoba, gyűlöletkeltő kampányokkal és óriásplakátokkal lehet elérni, nem is operett-terrorelhárítás masíroztatásával, hanem alapvetően olyanfajta háttérben végzett munkával, ami jobb együttműködést, jobb kapcsolattartást tesz lehetővé az európai országok között.Ebből a szempontból üdvözöljük ezt a megállapodást, ez lényegében azt szolgálja, hogy ez az együttműködés a minősített adatok esetében is gördülékeny legyen. Ehhez erre szükség van nyilvánvaló módon. Ezért önmagában a törvényjavaslatot tudjuk támogatni.

Ugyanakkor, ha már szót ejtünk erről a kapcsolatrendszerről, akkor Luxemburgról hadd mondjam el azt is államtitkár úrnak, hogy ha túljutottak a minősített adatok cseréjén, akkor a nyilvános adatokban is mélyedjenek el, ezt javaslom. Luxemburg az az ország az Európai Unióban, ahol az egyik legmagasabb, 98 százalék azoknak a munkahelyeknek az aránya, amelyeket kollektív szerződés véd. Luxemburgban partnernek tekintik a szakszervezeteket, megállapodnak velük a munkavállalók védelméről. Elképzelhetetlen egy olyan szabályozás, mint a rabszolgatörvény, amely 400 túlórát kényszerít az európai magyarokra, elképzelhetetlen lenne az, hogy semmibe vegyék a munkavállalók jogait. És tudják miért különösen érdekes ez a luxemburgi megoldás? Azért, mert Luxemburgban nem szociáldemokrata kormányok alakították ki ezt a keretrendszert. Luxemburgban nagyon régóta kereszténydemokrata kormányok vagy részben kereszténydemokrata kormányok vannak. Csak azok igazi európai kereszténydemokraták, nem ilyen mű-kereszténydemokraták, mint aminek önök képzelik magukat, akiknek sem a kereszténységhez, sem a demokráciához nem sok közük van.

Ezért aztán, ha már Luxemburgban járnak, javaslom, hogy keressék fel az ottani elvbarátaikat és kérdezzék meg tőlük, hogy mi a kereszténydemokrácia, hogy például mit tanít a kereszténydemokrácia és a kereszténység a munkás béréről, mit tanít a munkát végző ember tiszteletéről, mit tanít arról, hogy hogyan kell azokkal az emberekkel bánni, akik munkát végeznek. Nacsa képviselő úrnak mint jelen lévő díszkeresztény demokratának még a repülőjegyét is kifizetem, ha majd lesz egyszer fizetésem. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 244 2019.02.19. 8:01  231-258

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Azt kell mondanom önöknek, hogy rendkívül kevéssé osztjuk ebben az ügyben akár a kormánypártok, akár a Jobbik lelkesedését. Nem gondoljuk azt, hogy a militarizálás, a rendőri szervezetbe való betagolás javítaná bármilyen módon az ország biztonságát vagy éppen javítaná a jogszerű eljárásokat ezeknél a hivataloknál.Miről van itt szó, drága képviselőtársaim? Mindig hálás vagyok Nacsa képviselő úrnak, aki nem rejti bonyolult gondolatok mögé a szándékokat, tőle hallhattuk, ez a törvényjavaslat ugyanúgy az önök fő politikai termékének, a nagy migránsos, sorosos ijesztegetésnek a része. Ennek a törvényjavaslatnak az a célja, hogy még egyszer el lehessen mondani, hogy jaj, jaj, jönnek a migránsok, és nagy baj lesz. Egy olyan időszakban egyébként, amikor Sebastian Kurz osztrák kancellár, az önök európai pártcsaládjának a tagja, Orbán Viktor jó politikai szövetségese azt mondja, hogy ma 95 százalékkal kevesebb menedékkérő érkezik Európába, mint 2015-ben. Egy olyan időszakban, amikor szerintem önök már toborozzák a menekülteket, hogy legyen valaki annál a csodálatos kerítésnél, akit utána megalázhatnak és éheztethetnek, mert egyébként nem tudnák a keménységüket bizonyítani naponta. A magyar határra alig érkezik már valaki.

És ne vicceljenek már, mindig elmondják, hogy hú, de nagyon sikerült megvédeni a kerítéssel Európát, mert az egy olyan statikus dolog a menedékkérő, hogy elindul egy irányba, és ha egy kerítés van előtte, akkor nem tudja jobbra vagy balra kikerülni. Nem a kerítés csökkentette az Európába irányuló menekültáradatot, hanem az önök által megvetett, gyűlölt és állandóan gyalázott Merkel kancellár által összehozott európai uniós-török megállapodás, és hozzá kell tennem, hogy a Líbiából vagy az Észak-Afrikából jövő migrációt sem azok a kegyetlen intézkedések állították meg vagy állíthatják meg, aminek következtében naponta hat ember fullad bele a Földközi-tengerbe, ez az önök kereszténydemokráciája, hanem az az Európai Unió és az észak-afrikai országok között kötendő megállapodás állíthatná meg, aminek megakadályozásáért mindent megtett a magyar diplomácia. Mert önök nem megoldani szeretnék a menekültválságot, hanem élezni, önöknek az az érdekük, hogy fönnálljon ez a válság, és ezért európai szinten mindent megtesznek, amikor akadályozzák a hatékony európai intézkedéseket, amikor akadályozzák például az európai határ- és parti őrség megerősítését, aminek egyébként valóban komoly szerepe volt abban, hogy a Líbiából induló embercsempész-útvonalat jelentős mértékben sikerült elvágni.

Innen kezdve miért van hát szükség erre az intézkedésre, tisztelt Ház? Mi az értelme ennek? Nem az, hogy itt új feladatok vannak. 2015-ben, amikor valóban volt a Magyarországon keresztüláramló jelentős menekültáradat, amit önök először, míg a balhét elő kellett állítani, addig ellenőrzés nélkül betoltak az országba, aztán ellenőrzés nélkül kitoltak az országból. Akkor és azóta is, amikor volt egy időszak, amikor viszonylag jelentős számban értek a magyar határra menedékkérők, akkor ennek a feladatnak remekül meg tudott felelni a menekültügyi hatóság.

Miért kell most változtatni? Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek két oka van. Az egyik ok az, hogy elmondhassák még néhányszor, hogy ez mennyire fontos és önök mennyire keményen védik a magyar határokat. De van egy másik ok is. Ez pedig az, hogy mint minden diktatúra vagy diktatúrába hajló rendszer, önök nagy vonzalommal rendelkeznek az egyenruhák, a váll-lapok és különösen a szalutálás és az engedelmesség iránt. Nem tudják elviselni azt, hogy akár a közszférában, akár a közhivatalokban is létezhetnek olyan személyiségek, olyan emberek, akik fontosabbnak tartják az esküjüket és a Magyarországra is érvényes vagy az érvényes magyar és nemzetközi jogszabályokat, mint az önök utasításait. Majd létrehoznak itt egy parancsuralmi rendőri szervezetet, akkor majd azt remélik, hogy kevesebbet fogják megkérdezni az ott dolgozók, hogy egyébként Magyarország kilépett-e már az ENSZ-ből és a genfi egyezményből, hogy Magyarország tagja-e még annak az Európai Uniónak, aminek vonatkozó jogszabályait önök tudatosan sértik meg hosszú évek óta és amelyek miatt egyébként most már bírósági szakaszban lévő kötelezettségszegési eljárás folyik Magyarországgal szemben.

Tisztelt Nacsa Képviselő Úr! Az a brüsszeli bevándorláspárti többség, amiről önök beszélnek, azok az önök pártcsaládjába tartozó képviselők, azok, ahova megint be akarnak ülni, az a képviselőcsoport. Ez a képviselőcsoport az, amelyik nélkül nem születtek volna meg az elmúlt években az Európai Unió válaszai a menekültválságra. Ennek a képviselőcsoportnak a döntő többsége az, amelyik nemcsak megszavazta ezeket a javaslatokat, hanem horribile dictu együttműködve a liberálisokkal és a szociáldemokratákkal létrehozták ezeket a javaslatokat. Nagyszerű néppárti európai parlamenti képviselők dolgoztak az elmúlt években azért, hogy legyen közös európai megoldás a menekültválság kezelésére, a menekültek kezelésére, Európa határainak védelmére.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ők ezért dolgoztak Brüsszelben, önök pedig és az önök európai parlamenti képviselői pedig azért dolgoztak, hogy ne megoldás legyen, hanem konfliktus legyen. Azért dolgoztak, hogy emberek szenvedjenek és hogy önök erre hivatkozva verhessék a mellüket és jól megfizetett tanácsadóik támogatásával ostoba gyűlöletkampányt folytathassanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az intézkedés illeszkedik abba a sorozatba, amelyet már Harangozó képviselő úr is említett.

(18.00)

Önök meg akarják törni a köztisztviselők függetlenségét és önállóságát. Önök létrehoztak új, olyan rendőrségi és honvédelmi státuszokat, jogi státuszokat, amelyekkel lényegében el tudják vonni az ezen a területen dolgozó korábbi köztisztviselők és közalkalmazottak jogait. El tudják vonni azokat a jogokat, amelyek védték őket, és lényegében a fegyveres testületekre jellemző parancsuralmi rendszerbe tudják őket belekényszeríteni. Önök úgy változtatták meg korábban a szolgálati törvényeket, hogy ezek is indokolatlanul korlátozzák a szolgálati jogviszonyban állók jogait. Önök ugyanúgy, ahogy a magyar munkavállalókra rabszolgaként tekintenek, ugyanúgy kormányszolgaként tekintenek a közszférában dolgozókra, a szolgálati viszonyban, a köztisztviselői viszonyban állókra. Nem partnernek, nem munkatársnak, nem a közért dolgozó, megbecsült köztisztviselőknek tekintik őket, hanem a kormánynak kiszolgáltatott szolgákat akarnak belőlük előállítani, ilyenné akarják őket kényszeríteni.

Néhány napos határidőkkel, de éppen más szervezetnél hallom azt, hogy még hatályba sem lépett a törvény, de már nyilatkozniuk kellett arról, hogy akarják-e az új jogállást. Azt kell önöknek mondanom, hogy ezek átlátszó és rendkívül kevéssé rokonszenves törekvések arra, hogy megszüntessék a közszolgálatiság ethoszát, és ehelyett a parancsuralmat, a gumibotrendszert vezessék be a közigazgatás minden fontos területén. Ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni, elutasítjuk, ez nem szolgálja sem az adott hivatalban dolgozók érdekét, sem Magyarország törvényének érvényesülését. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 266 2019.02.19. 5:28  259-272

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Példás stílusérzékéről, történelmi ismereteiről és irodalmi tájékozottságáról tett tanúbizonyságot államtitkár úr, amikor Gárdonyi Gézától választotta bevezető idézetét az expozéjához, hiszen ő éppen arról közismert, hogy nagyszerű regényében, az Egri csillagokban állított emléket a magyar-török barátság évszázadainak. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Azt kell mondanom, hogy ez azért egy jól sikerült találat volt, sokat dolgozhattak ezen a kollégái, amíg megtalálták ezt a nagyszerű idézetet. De a dolog akkor már nem annyira vicces, ha komolyabban belegondolunk, mert például én emlékszem arra, hogy még az Egri csillagokat is felhasználták önök arra, hogy ebből muszlimellenes, antiiszlám politikai kampányt építsenek. És ha ide térünk, akkor itt nagyon furcsa viszonyokat találhatunk. Azt látjuk, hogy egyik oldalról önök féltik Európát az iszlám befolyástól, féltik Európát a muzulmánoktól, és közben meg ki a legjobb barát, ki a legjobb haver, akivel lehet üzletelni: hát éppen az erdoğani Törökország. Én emlékszem arra, amikor néhány hónappal ezelőtt az önök szent sajtója azzal támadott egy pártelnököt, hogy még néhány szót mondott törökül is. Úgy látszik, ez ellenzékben tilos, de kormányon aztán minden mehet, ami kifér a csövön, különösen, ha pénz van benne.

És ez azért egy nagyon sajátos választás, mert igaz, hogy Törökország a NATO-ban szövetségesünk, de azt kell mondanom, hogy akinek ilyen szövetségese van, annak ellenségre nincsen szüksége. Ez a Törökország az, amelyik Szíriában meglehetősen szomorú szerepet játszik. Ez a Törökország az, amelyik váltakozva havonta kibékül és összeveszik a nyugati világ másik ellenségével és az önök nagy barátjával, Putyin elnökkel, és folyamatosan destabilizálja a régiót. Ez a Törökország az, amelyik időnként a NATO-ból való kilépéssel fenyeget. Azt kell mondanom, hogy ha van olyan ország, amelytől Magyarországnak a védelmi együttműködés tekintetében távol kell tartania magát, akkor az biztosan Törökország. És nem azért, mert ez egy muzulmán ország  ez csak önöktől furcsa , hanem azért, mert Törökország nem elkötelezett a nyugat-európai országokkal való védelmi együttműködésben sem, Törökország a saját kishatalmi vagy középhatalmi álmai miatt meglehetősen negatív szerepet játszik ezekben az ügyekben. És önök ezzel az országgal kívánnak közös védelmi fejlesztésbe kezdeni. Sikerült megtalálni tényleg a legjobb alanyt. Azt kell mondanom, hogy ha nagyon óvatosan fogalmazok, akkor is ez felelőtlen veszélyeztetése nemcsak a magyar biztonsági érdekeknek, hanem az egész nyugati szövetségi rendszer biztonsági érdekeinek. Tudom, hogy van az a pénz, különösen önöknél, amitől Törökország is keresztény ország, meg Törökország is megbízható NATO-szövetséges, de az országnak ez a biznisz nem éri meg, csak azoknak, akiket önök bevesznek a saját haverjaik, rokonaik, barátaik és üzletfeleik közül.

Persze tudom azt is, hogy van az erdoğani modellben egy másik vonzó, rokonszenves dolog is, ezt képviselő asszony emlegette már, az, hogy az erdoğani rendszer ugyanolyan módon tiporja sárba az emberi jogokat, ugyanolyan módon hallgattatja el a civil szervezeteket, ugyanolyan módon próbálja leverni a tüntetéseket, az ellenállást, ugyanolyan módon próbálja elhallgattatni az ellenzéki pártokat és képviselőket, mint ahogy ezt önök is próbálják. Nem kétséges, hogy önöknek nagyon rokonszenves az az erdoğani modell, amelyik az ellenzék elhallgattatásán és az emberek jogainak semmibe vételén alapul. Az a kormány, amelyik semmibe veszi a magyar családok érdekeit; amelyik semmibe veszi a magyar munkavállalók érdekeit; amelyik rabszolgává teszi a magyar munkavállalókat, 400 óra túlórát kényszerít rájuk; amelyik nem hajlandó párbeszédre a munkavállalók képviselőivel, a szakszervezetével, és nem hajlandó párbeszédre az emberekkel, a tiltakozókkal; az a kormányzat, amelyik megvereti az ellenzéki képviselőket; amelyik bünteti őket, ha élnek a képviselői jogiakkal; amelyik beléjük fojtja a szót; amelyik pénzügyileg akarja ellehetetleníteni az ellenzéket, az nagyon is közeli lelki rokonaira talál az erdoğani Törökországban.

Szóval, önök szépen haladnak az erdoğanizáció útján, de azt kell mondanom, hogy mi pedig  mert hazafiak vagyunk  mindent meg fogunk tenni azért, hogy önök ne tudják azt tenni Magyarországgal, amit Erdoğan tett Törökországgal. Remélem, a mostani együttműködés és az ebből húzott jelentős jövedelmek meg kiépült barátságok majd jól jönnek önöknek, amikor macedón haverjukhoz hasonlóan sürgősen kell majd elhagyniuk az országot és menedékjogot keresniük egy baráti országban. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 18 2019.02.20. 11:58  1-42

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, kevés olyan kérdés van ebben a Házban, ahol az elvi alapok tekintetében nincsen vita az ellenzék és a kormány között. Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy a magyarországi nemzetiségek államalkotók, hogy olyan részesei a magyar nemzeti közösségnek, amelyek gyarapítják, gazdagítják országunkat, és hogy a nemzetiségek által gyakorolt jogok azok jogok és nem adományok, azok olyanok, amelyek nemzetiségi honfitársainkat megilletik, amelyek járnak nekik, és amelyek biztosítása mindannyiunk közös kötelessége. Egyetértünk tehát az alapelvekben, van azonban vitánk jó pár területen a gyakorlatban, a megvalósításban, s azért hadd tegyek egy csöndes megjegyzést az alapelvek kapcsán is.Mennyire hiteles attól a kormányoldaltól az, hogy a nemzetiségeket valóban partnernek, valóban a nemzet részének tekinti, amelyik egyébként szitokszóként használja a sokszínűséget, amelyik arról beszél, hogy Magyarország maradjon magyar ország? Ebben hol van a helye a nemzetiségeknek, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház?

De tételezzük föl, hogy valóban megvan a jó szándék, tételezzük föl, hogy a kormány valóban tiszteletben kívánja tartani a nemzetiségek jogait. Azt szeretném önöktől kérni, hogy ne tegyenek úgy, mintha ez valamilyen kegy lenne. Úgy beszélt itt államtitkár úr és úgy beszéltek itt a kormánypárti képviselők, mintha a kormány valami hihetetlen jótéteménye lenne az, hogy biztosítják a nemzetiségeknek azt, ami jár nekik.

Tisztelt Ház! Ezek olyan jogok, amelyeknek a gyakorlása megilleti az Alaptörvény és az emberi jogok európai egyezménye alapján a nemzetiségeket, a nemzetiségekhez tartozó honfitársainkat. Most lehet persze játszani a számokkal, és mondjuk, elmondani azt, hogy mennyivel több most a támogatás, merthogy az, ami korábban normatívan járt a nemzetiségeknek, a nemzetiségi iskoláknak, azt most direktben juttatják el nekik, de ez a tényen nem változtat. Helyes és jó, hogyha a jó nemzetiségi feladatok támogatására jut elég forrás, helyes és jó, hogyha a nemzetiségi feladatok, a nemzetiségi intézmények gyarapodnak, ha a nemzetiségek kulturális élete élénk, de ez nem valamilyen kormányzati kegy. Ez olyan dolog, amit nekünk közösen kell biztosítanunk a nemzetiségek számára, olyan mértékben, amilyen mértékben erre lehetőségünkből és erőnkből telik.

Mindig lenyűgöz, különösen egy ilyen műfajában viszonylag száraz beszámoló esetén, ha a kormánynak van humorérzéke, még akkor is, ha ez egyfajta szomorú, keserű feketehumor, mert alig tudom másnak tekinteni azt, mint humornak, amikor Soltész államtitkár úr arról beszél, hogy milyen hihetetlen erőfeszítéseket tesz a kormány a szegregáció, a roma gyerekek szegregációja ellen. Az a kormány, amelyik perben áll mindenkivel, aki kifogásolja a szegregációt, az a kormány, amelyiknek a minisztere tanúskodott a bíróságon, és elmondta, hogy micsoda szükség van a szeretetteljes szegregációra; az a kormány, amelyik arra hivatkozva vette kezébe az önkormányzati iskolarendszert, arra hivatkozva vette el az önkormányzatoktól az iskolákat, hogy így most majd mód lesz arra, hogy az esélyegyenlőségi, diszkriminációmentes szempontok érvényesüljenek az oktatásban, majd nem megszüntette vagy csökkentette a szegregációt, hanem éppen ellenkezőleg, megnövelte és kiterjesztette. Erre képviselő asszony mondott számszerű példákat, ezeket nem ismételném meg.

Nagyon árulkodó volt az, amikor államtitkár úr vagy éppen Szászfalvi képviselő úr, mondjuk, az Útravaló-programmal dicsekszik, amikor a tanodákkal dicsekszik, amikor az esélyteremtő intézkedésekkel dicsekszik, csupa olyan intézkedéssel, tisztelt képviselőtársaim, amelyeket az önök által megvetett és támadott Gyurcsány-kormány indított el és a parlament korábbi többsége szavazott meg és támogatott, amelyikre az általunk tervezett uniós költségvetési időszakban jutottak források, és amelyekről önök csak negatívan nyilatkoztak eddig. Lehet ezekkel persze dicsekedni. Önök leginkább azt tették ezekkel a programokkal, hogy egyrészt kiszorították belőlük a civileket, másrészt folyamatosan lebegtették ezeknek a finanszírozását, és jelentős mértékben tönkretették ezeket a programokat. Nincs okuk tehát arra, hogy ezekkel a programokkal dicsekedjenek, pontosabban van, mert ezek közös eredményeink, hogy vannak, csak akkor említsék meg, hogy ez nem az önök kormányának az ötlete, javaslata és érdeme, hanem önök ellen kellett ezeket megvalósítani.

Tudja, mi az önök programja? Az a program, ha jól emlékszem, az „Út a munkához” program, amelyiknek ügyében öt különböző nyomozás zajlik a roma önkormányzat háza táján. Na, ez az önök programja, ezzel büszkélkedjenek, ezzel számoljanak el a parlamentben, hogy mire költötték azt a pénzt, amit a romák helyzetének javítására és felzárkóztatására kaptak! Azzal dicsekedjenek, hogy hogyan korrumpálták és verték szét a roma önkormányzati rendszert, erről beszéljenek egy ilyen beszámolóban, ne csak a szépről meg a jóról, a valóságról is beszéljenek! Azt kell mondanom, hogy ennek a kormánynak a romapolitikája a lenyúlás politikája, az nem a roma emberekről szól, nem a roma gyerekekről szól, ez a politika csak arról szól, hogy hogyan juttassák el baráti zsebekbe azokat a forrásokat, amelyeket az Európai Uniótól egyébként még az előző időszakban mi harcoltunk ki a roma emberek felzárkóztatására és támogatására.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy miközben kétségkívül vannak nagyon fontos eredmények a nemzetiségek esetében, és mindannyian hálásak lehetünk a nemzetiségi önkormányzatoknak azért a munkáért, amit végeznek, a legnagyobb magyarországi nemzetiségi kisebbség vagy nemzetiség, a romák esetében ez nem érvényes, ez nem igaz. Azt gondolom, hogy itt lenne az ideje, hogy érdemben szembenézzünk a magyarországi romák helyzetével, hogy beszéljünk róla, hogy folytassunk erről érdemi vitát.

Jól látszik, hogy sok minden, amivel önök próbálkoztak, és sok minden, amivel mi próbálkoztunk korábban, nem hozta meg azokat az eredményeket, amiket vártunk tőle. Naponta halljuk ma is azokat az elképesztő és felháborító diszkriminációs eseteket, amikor például nem engednek be egy szórakozóhelyre roma származású vagy roma származásúnak vélt embereket. Ez ellen a kormány nem tesz semmit, ez nem érdekli a kormányt. De nem érdekli az sem, hogy például az önök elhibázott oktatáspolitikája, a tankötelezettség leszállítása, az érettségit adó középiskolák gyengítése, a szakképzési intézményrendszer szétverése milyen hatással van arra, hogy a magyarországi romák mennyire tudnak sikeresen bekapcsolódni a munkaerőpiacra. Nem érdekli önöket az, hogy a közmunkarendszer, ami szintén sok romát érint, hogyan tartja a szegénység csapdájában ezeket az embereket. Ez mind nem érdekli önöket.

(10.30)

Én azt javaslom, hogy térjünk vissza erre a kérdésre akár itt a parlamentben is. Vitassuk meg azt, hogy mik a tapasztalatai az elmúlt húsz évnek, mit lehetne tenni, mert, értsék meg, nekem sem az a szándékom, hogy ebben a dologban most a kormányt üssem, őszintén szólva adnak önök erre számos remek okot ezen kívül is. Nem az a szándékom, hogy bebizonyítsam azt, hogy önök mennyire inkompetensek és sokszor tisztességtelenek ebben az ügyben. Van számos alkalom, amikor ezt be tudom bizonyítani más témákban is. Majdnem azt mondom, hogy ez túl fontos dolog ahhoz, hogy kormányellenzék szemüvegen keresztül szemléljük.

Én azt javaslom, hogy folytassunk erről érdemi vitát a társadalomban, és vonjuk be például azokat a roma szereplőket, akik szerint a roma önkormányzati rendszer ebben a formájában nem váltotta be a hozzáfűződő reményeket, és más intézményrendszerre van szükség a magyarországi romák képviseletében. Vonjuk be a civil társadalmat, vonjuk be azokat a kutatókat, akik ezzel a területtel foglalkoznak, és akik például otthagyták az önök antiszegregációs kerekasztalát, amikor kiderült, hogy ennek a célja nem az antiszegregáció, hanem csak az, hogy el lehessen dicsekedni néha vele a parlamentben.

Én azt javaslom, hogy keressünk ebben közös megoldást, találjuk meg azokat a formákat, ahol meghallgatják, meghallgatjuk nemcsak az egyetértő, hanem a kritikus véleményeket is, ahol végre egyszer a kormány szembenéz azzal, hogy micsoda szégyent jelent Magyarországnak az, hogy az Európai Unió kénytelen kötelezettségszegési eljárást folytatni Magyarország ellen azért, mert az oktatás területén nem tiszteli a roma gyerekek jogait. Beszéljük meg ezeket a dolgokat, keressünk ezekben a dolgokban megoldásokat! Ez túl komoly dolog ahhoz, hogy ilyen sima kormányzati sikerpropagandával le lehessen rendezni.

S hadd mondjak még egy dolgot a nemzetiségek jogairól, és arról, hogy mennyire érezhetik magukat biztonságban. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk azt, hogy Magyarországon van egy egyébként szerintünk is jó minőségűnek tekinthető, több ciklus, több kormányzat munkájaként kialakult jogi szabályzás a nemzetiségek tekintetében. Van egy olyan jogi szabályozás, ami valóban, ahogy megy előre az idő, egyre inkább megtelik tartalommal, és azt kell mondanom, hogy ezen a területen nincs okunk a bírálatra és nincs okunk a kritikára, halad előre a nemzetiségi autonómia, az ehhez tartozó kulturális intézményrendszer kiépülése. Ezt mindenképpen pozitívumként értékelem.

De mennyire érezhetik biztonságban a nemzetiségek a jogaikat, ha Magyarországon négymillió munkavállaló jogait egy képviselői indítvánnyal, érdemi vita nélkül, a parlamenti vitát megakadályozva el lehet venni? Ha ki lehet hagyni a szakszervezeteket a munkáltatók jogairól szóló vitában, akkor mennyire érezhetik biztonságban a nemzetiségek a jogaikat? Mennyire kell arra számítaniuk, hogy ha majd az lesz az üzleti érdek vagy az lesz a politika szándék, akkor újra lesz majd egy-két fideszes képviselő, aki be fogja terjeszteni törvényjavaslat formájában az ő jogfosztásukat is, és lesz egy fideszes és KDNP-s többség, amely ezt a parlamenti szabályokon keresztülgázolva is meg fogja szavazni, ha ez a megrendelés? Ha egy országban nincs jogállam, akkor mindenkinek a jogait megsérthetik. Ha egy országban nincs jogbiztonság, akkor senkinek a jogai nincsenek biztonságban.

Mi azt követeljük, hogy töröljék el a rabszolgatörvényt, szüntessék be azt a fajta jogalkotást, amely bármely társadalmi csoportot bármikor egy-két hét alatt megfoszthat a jogaitól. Ezt követeljük, mert ez az érdeke minden magyar embernek, ez az érdeke minden európai hazafinak, ez az érdeke az országnak és ez az érdeke a nemzetiségeknek is. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 32 2019.02.20. 3:01  1-42

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Akkor meg sem említem szószóló urat (Dr. Varga-Damm Andrea nevet.), de mégiscsak, mivel a jelentés érinti a magyarországi romák helyzetét is, engedje meg, elnök úr, hogy erről azért pár szót szóljak. Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy természetesen lehet olyanokat mondani, hogy korábban a romák nem dolgoztak, de bezzeg most mennyire jó nekik és mennyire sokan dolgozhatnak közülük. Csak hát mindannyian tudjuk, hogy mi a valóságos helyzet. Tudniillik az, hogy a magyarországi romáknak egy jó része közmunkaprogramokban dolgozhat, olyan közmunkaprogramokban, amelyek a semmiből a semmibe vezetnek, amelyek nem biztosítanak belépést a munkaerőpiac piaci szegmensébe, és amelyek ráadásul kiszolgáltatottá teszik ezt a réteget, ezeket az embereket attól, hogy éppen a magasságos kormány mennyi közmunkáshelyet biztosít egyegy önkormányzatnak vagy most már vállalkozónak is, és hogy éppen az adott önkormányzat kinek ad munkát ebből a keretből.

Ez nem a felszabadítás, az emancipáció, az egyenlő esélyek, hanem a függés, a leszakadás és a nyomor tartósítása irányába vezető út. Azt gondolom, hogy ha beszélünk a romák munkaerőpiaci helyzetéről, akkor erről kell beszélnünk. Arról kell beszélnünk, hogy a romáknál is jellemző az a folyamat, amely a magyar társadalom egészére, hogy azok, akik piacképes, versenyképes tudással vagy megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek, vagy csak kellően kalandvágyók, azok elindulnak ebből az országból. Ez a romákra ugyanúgy jellemző, mint a nem romákra. Elvesztjük a romák esetében is a legtehetségesebb fiatalokat, a végre kiépülő roma értelmiség utánpótlását azért, mert elmennek olyan országba, ahol nem vágják az arcukba, hogy Magyarország a magyaroké, és elmennek olyan országba, ahol egyébként tisztességesen meg lehet élni a tisztességes munkából.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha valaki  és nem nevesítem szószóló urat  esetleg veszi a fáradságot magának, és beszélget azokkal a romákkal, akik a versenyszférában dolgoznak, akkor hallhatja tőlük azt, hogy mennyi nehézséggel, diszkriminációval néznek szembe a munkaerőpiacon. Ezek azok az ügyek, amikről itt beszélni kellene, ha a romák helyzetéről beszélünk. Hajdu László képviselő úr is mondott erre példát. Azt gondolom, hogy annak, hogy a homokba dugjuk a fejünket, és együtt énekeljük itt körbe-körbe, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, nem sok értelme van, mert ez nem segít a magyarországi romákon és nem segít ezen az országon. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 84 2019.02.20. 4:58  75-86

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálatos módon nem tudok osztozni kormánypárti képviselőtársaim és a Jobbik szivárványkoalíciója által képezett lelkesedéssel, mert azt kell mondanom, hogy ezzel a jogszabállyal több probléma is van. Az valóban igaz, és ezért mindenképpen elismerés illeti az Igazságügyi Minisztérium kollégáit, hogy hatalmas jogalkotási feladatot végeztek el annak érdekében, hogy megfeleljenek az ágazati törvényekben rögzített adatkezelési szabályok az új uniós szabályozásnak. Sajnálatos módon azonban egyrészt elkéstek vele; ugye, ezt már megvitattuk az adatvédelemmel kapcsolatos korábbi törvényeknél is, hogy jól láthatóan az Igazságügyi Minisztériumot meglepetésként érte az, hogy most már immár lassan három éve elfogadták ezt a jogszabályt. Késve kerültek be és külön-külön az előző két körben is az adatvédelemmel kapcsolatos szabályok. Úgy lett volna ez igazán szakszerű, ha idejében, még az előző parlamenti ciklusban a teljes csomag a parlament elé került volna, és ilyen módon mód lett volna egységében megvitatni és látni ezeket a szabályozásokat. Ennél nagyobb baj azonban, hogy éppen ellentétesen az egész uniós adatvédelmi szabályozás céljaival, ez a javaslat nem szűkíti, hanem tágítja számos területen az adatkezelést, és olyan területeken enged meg adatkezelést, ahol egyébként erre nincsen szükség, ahol ez nem a közérdeket, hanem különböző kormányzati vagy magánérdeket szolgál.

Hadd mondjak négy példát erre. Először is megengedi azt, hogy az oktatási adatokhoz, az oktatási nyilvántartásban rögzített adatokhoz, amelyhez már így is rendkívül széles körben férhetnek hozzá különböző állami szervezetek, ezt a jogosultságot most már a munkaügyi ellátórendszerre is kiterjeszti. Az a fajta félelmünk, amit ott akkor megfogalmaztunk az oktatási nyilvántartásoknál, hogy egy olyan nyilvántartást kívánnak létrehozni, amely személyiségi jogokat sértő módon nagyon széles betekintést enged állami szervezeteknek az állampolgárok oktatási adataiba, ez most már teljesen nyilvánvalóan látszik.

(13.30)

Nem csodálom egyébként, hogy nincs a törvényjavaslat mellett adatvédelmi biztosi vélemény. Azt gondolom, hogy egy sor probléma fog majd ebből keletkezni. Egyáltalán nem megnyugtató ez a fajta szabályozás. Azt kell mondanom, hogy álláspontunk szerint nem felel meg a GDPR-nak a szabályozás egésze, és biztosak vagyunk abban, hogy ennek következtében ez az ügy előbb-utóbb konkrét sérelemmel és bíróságokon fog végződni, nem is csak feltétlenül Magyarországon.

A második ilyen problémás terület a magánbiztonsági cégekkel, személy- és vagyonvédelemmel kapcsolatos szabályok. Itt lényegében megszünteti a jelenlegi törvényi szabályozásban szereplő kép- és hangrögzítéssel kapcsolatos garanciákat ez a rendelkezés. Tudjuk, hogy önöknek kedvenceik ezek a magánbiztonsági cégek, használják ezeket a törvényjavaslatban. Államtitkár úr hitetlenkedve néz. Felhívom a figyelmét, hogy hasonlítsa össze az új és a hatályos 30. §-át a törvénynek. Teljesen világosan látszik, hogy hányfajta garancia kerül ki a hatályos szabályozásból.

Szintén ilyen típusú pont a 100. §-ban a munka törvénykönyvét módosító javaslat. Széles körben ad jogot a munkaadóknak arra, hogy ellenőrizzék és rögzítsék a munkavállalók különböző személyes adatait, és ugyanúgy, mint ahogy a rabszolgatörvénynél teszik, ahol egy formális hozzájárulást tesznek kötelezővé, ugyanezt teszik a munka törvénykönyvénél is  megnézheti majd magát az a munkavállaló, aki nem egyezik bele személyes adatainak a rögzítésébe. Teljesen nyilvánvaló módon itt nem egy szimmetrikus szituáció van a munkaadó és a munkavállaló között. Amikor önök lehetővé teszik azt, hogy a munkaadók széles körben ellenőrizzék a munkavállalókat, akkor ugyanúgy rabszolgává és kiszolgáltatottá teszik őket, mint a túlórára vonatkozó szabályokkal. Ez az önök üzenete a dolgozóknak és a munkavállalóknak. Önök azt üzenik nekik, hogy önök a tulajdonosok oldalán állnak, a munkaadók oldalán állnak, és hogy a munkavállalónak, a dolgozónak, ha tetszik, a munkásnak ebben az országban nem lehetnek jogaik, amíg önök vannak kormányon.

Végül kapnak az országgyűlési képviselők is ajándékot, köszönjük szépen. Az Országgyűlési Őrség is felhatalmazást kap arra, hogy mint az országgyűlési képviselők megfélemlítésére szánt szervezet hangot és képet rögzítsen. De ezen ne aggódjanak, én szívesen hozzájárulok, hogy minden cselekedetemet rögzítsék, én nem félek önöktől. De szégyenletes, hogy önök megpróbálják megfélemlíteni az országgyűlési képviselőket, és az is szégyenletes, hogy önök ebben partnerek. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 16 2019.02.25. 4:37  15-18

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem érdemes zsákbamacskát árulni, a magyar tudomány minősége, jó híre Magyarországon politikai ügy. Nem pártpolitikai ügy, hanem nemzetpolitikai ügy, ugyanis mi, magyarok nem rendelkezünk nukleáris fegyverarzenállal, bár megjegyezhetjük, hogy magyar tudósok nélkül talán ma már más sem rendelkezne. Nincs töméntelen mennyiségű olajunk, habár vannak kiváló olajipari szakembereink. Nem tűnhetünk ki több vagy százmilliós lakossággal sem, hiszen a világ népességének mi, magyarok csekély hányadát adjuk. Abból kell tehát főznünk, amink van, és eszünk, sajátos észjárásunk és komoly tudományos tradíciónk van. A mai világban késhegyre menő küzdelem zajlik a tudós emberfőkért. Egykoron a legjobb gazdaságpolitika receptje az volt, hogy megakadályozták, hogy egy ország aranykészlete kiáramoljon. Ma az a kérdés, mit tehetünk az ellen, hogy elveszítsük a tehetséges magyar tudósokat, ráadásul egy nyitott, nemzetközivé vált tudományos korszakban kell szembesülnünk ezzel a kérdéssel. Erről könnyű beszélni, de nehéz jó választ találni. A valóság az, hogy a nyílt és háttérhatalmak egy olyan rendszert építettek föl a világban, így körénk is, amely valójában más célok mellett az agyelszívást is szolgálja.

Miközben mi 1990 után azért dolgoztunk, hogy egyáltalán talpon tudjunk maradni, addig tőlünk nyugatra olyan kutatási feltételeket teremtettek, sőt lassan most már tőlünk keletre is, amelyek mágnesként vonzzák a világ minden pontjáról, így Magyarországról is a tehetséges kutatókat. Az ország közvéleményének tudnia kell, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a magyar kormány ebbe az alárendelt, szellemileg alárendelt és kiszolgáltatott helyzetbe nem törődött bele, és nem kíván beletörődni a jövőben sem. Ezért újból szeretnénk köszönetet mondani az Akadémiának, amiért meghirdette a Lendület-programot, amely 2009-ben öt kutatócsoporttal és 500 millió forintos támogatással indult. Ha jól értem és jól számolok, akkor mára a kutatócsoportok száma 79-re, míg a támogatások összege 4 milliárd forintra nőtt. A pálya még így is sok területen nekünk kedvezőtlenül lejt.

Szeretnék köszönetet mondani azoknak a magyar kutatóknak, akik itthon maradtak, ahogy azoknak is, akik föltehetően még több tudással felvértezve külföldről tértek haza Magyarországra. Itthon kiteljesíteni egy tudományos pályafutást, itthon alapítani egy iskolát hazafias életfelfogást jelent. Mert aki így dönt, egyben azt is választja, hogy nemcsak a tudományért, hanem a magyar tudományért, vagyis a hazáért is akar dolgozni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A válság utáni világban, amely egy új korszakot is jelent, mert alapvetően átrendeződtek az erőviszonyok, csak akkor lehetünk versenyképesek, ha innovatívak is vagyunk. Ehhez azonban Magyarországon is meg kell teremtenünk a világszínvonalú kutatói munka intézményi és pénzügyi feltételeit. Ezért is döntöttünk úgy évekkel ezelőtt, hogy szövetséget kötünk a Magyar Tudományos Akadémiával.

Bizonyára sokan tudják, hogy kitől idéztem az elmúlt percekben. Orbán Viktor beszédét idéztem a Magyar Tudományos Akadémia 187. közgyűléséről 2016-ból. És miért idéztem ezt most önöknek? Azért, mert szeretném, ha tudnák, és az egész ország tudná, hogy az, amit a Magyar Tudományos Akadémiával önök most véghezvisznek, az nem véletlen és nem tévedés. Önök tudják, hogy mennyire fontos a Magyar Tudományos Akadémia, tudják, hogy mennyire fontos a magyar tudomány, tudják, hogy mennyire szükség van a magyar tudomány fejlesztésére, önök szövetséget kötöttek a Magyar Tudományos Akadémiával, és most szétverik, elárulják, tönkreteszik a szövetségesüket, tönkreteszik a magyar tudományt, tönkreteszik a Magyar Tudományos Akadémiát.

Ez nem tévedés, hanem szándékosan elkövetett bűn a magyar nemzettel és Magyarországgal szemben. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 131 2019.02.25. 2:05  130-137

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdés lényege kimaradt a cím felolvasásából: avagy tényleg kell-e nyelvvizsga az egyetemi felvételihez? Ez a lényege, államtitkár úr, hiszen önök bejelentették azt, hogy 2020-tól csak az jelentkezhet a felsőoktatásba, akinek van nyelvvizsgája. A szakma képviselői és mi is itt ebben a Házban elmondtuk azt, hogy ennek a követelménynek csak akkor van értelme, ha színvonalas nyelvoktatás van a középiskolákban. Elmondtuk, hogy ezt csak egy olyan kormány tudná bevezetni, amelyik nem riogatni tud, hanem kormányozni is, így aztán képes szembenézni az oktatás problémáival. Elmondtuk azt, hogy ebben a formában, ahogy önök ezt be akarják vezetni, semmire sem jó ez az intézkedés, csak arra, hogy a magyar diákok jelentős része előtt bezárja a felsőoktatás kapuit.

Önök nem hallgattak a szakmára, nem hallgattak az ellenzéki észrevételekre, viszont csináltak egy felmérést, amiből kiderült, hogy ez az intézkedés ma a középiskolába járó gyerekeknek közel felét kirekesztené a felsőoktatásból. Tudjuk, hogy önöknek célja az ország elbutítása, önöknek célja az, hogy minél kevesebb diplomás diák legyen és diplomás ember legyen Magyarországon, de ez még ennek is egy különösen pofátlan módja, hiszen nyilvánvaló, hogy a nyelvvizsga követelménye nem a fideszes elitet, nem a magániskolákból jövő oligarchagyerekeket rekeszti ki a felsőoktatásból, hanem azokat a nehezebb sorból jövő diákokat, ahol nincs a szülőnek pénze magánnyelvoktatásra, nincs lehetőség arra, hogy egyéb úton pótolják azt, amire a közoktatás ma nem képes.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ráadásul önök szórakoznak a felvételizőkkel, hiszen először, amikor a szakértőik belátták, hogy ostobaság, amit akarnak, akkor a kormánypárti sajtóba megíratták és kiszivárogtatták, hogy el fogják halasztani ezt az intézkedést, majd amikor már mindenki örült, akkor ezt visszavonták. Miért van erre szükség? Miért akarják kizárni a magyar diákokat a felsőoktatásból? (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 135 2019.02.25. 1:11  130-137

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Az mindenképpen jólesik, hogy ön elismeri a mi kormányzásunk idején született eredményeket, hiszen ez az aránynövekedés, amiről ön beszél, természetesen nem az önök kormányának, hanem a mi kormányunk idején hozott intézkedéseknek a következménye. De ez kevésbé fontos, ami fontos, hogy dobálóztak itt statisztikákkal, az önök felmérése mutatja, hogy tízből négy diák nem mehet jövőre a felsőoktatásba. Ami a tandíjat illeti: nem az volt a tandíj, az a néhány ezer forintos hozzájárulás (Dr. Rétvári Bence: Százezer!), hanem azok, amiről Palkovics államtitkár úr (sic!) is elismeri, hogy tandíj azok az önköltségek, amik több százezer vagy akár több mint egymillió forintos összeget jelentenek félévenként.

Végül, tisztelt államtitkár úr: az önök nagyszerű programja, amit most meghirdetnek, az nyaralási programnak jó, de egy nyelvet nem lehet két hét alatt megtanulni. Abból az összegből, amit erre szánnak és aminek jelentős részét el fogják lopni, egyébként minden magyar középiskolás egy évig tanulhatna nyelvet. Erre kellene fordítani az összegeket, és utána beszélni az egyetemi felvételiről. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 68 2019.03.05. 4:02  65-71

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat vagy korrekció arról szól érdemben, hogy hogyan próbálták meg a törvényalkotási törvénnyel kapcsolatos általános módosítások mellett még egy külön kis trükkel gyengíteni a polgárok jogvédelmét; hogyan próbálták elérni azt, hogy az alapvető jogokat is korlátozhassák a jogszabályokban vagy a törvényekben anélkül, hogy egyébként ennek valamilyen módon törvényi akadálya lenne. Maga az egész törvényalkotási törvénymódosítás, emlékeztetek rá, sok mindennel foglalkozott, de a lényegi eleme az volt, hogy próbált megfelelni annak az elvárásnak, ami teljesen távol áll a jogállami elvektől, hogy mostantól kezdve a módosításoknak az indoklása is vagy a törvényjavaslatok indoklása is kikényszeríthető jogi norma legyen, tehát magyarán szólva: nehogy a bíróságok a törvényszövegből merjenek kiindulni, amikor ítéletet hoznak, hanem kötelesek legyenek figyelembe venni az indoklásokat. És ezzel kapcsolatban állapítottak meg különböző szellemes szabályokat arra, hogy hogyan lehet gúzsba kötni a bírói függetlenséget, hogyan lehet megakadályozni azt, hogy egy jogkövető állampolgár, ha elmegy a bíróságra, akkor a törvények szövege, az elfogadott jogszabályok alapján kapjon jogorvoslatot.

Ebbe a törvényjavaslatba csúsztatták bele, csempészték bele ezt a kis trükkös módosítást, aminek az volt a célja, hogy az alapvető jogok esetében ne kerülhessen sor…  bocsánat, hogy sor kerülhessen, tehát önök azt akarták elérni, azt a garanciát akarták megszüntetni, ami a mai törvényalkotási törvényben garantálja azt, hogy az alapvető jogok korlátozására csak az Alaptörvény szerinti törvényekben lehessen, tehát különös garanciákkal lehessen csak döntést hozni. Magyarán, azt akarták elérni, hogy az állampolgárok jogain egyszerű jogalkotással, minden különösebb eljárási garancia nélkül gázolhassanak keresztül, hogy önök eldönthessék, hogy kit milyen jogok illetnek meg, még a saját maguk tákolt Alaptörvényét is megkerülve, azt is figyelmen kívül hagyva.

Úgy tűnik, hogy köztársasági elnök úrnak, aki egyébként nem villog a demokrácia bajnoka ügyében, összegyűlt annyi bátorsága, hogy egy ilyenfajta törvényjavaslattal kapcsolatos kifogást emeljen és visszaküldje. Azt kell mondanunk, hogy köszönjük meg neki azt, hogy néha a dolgát is végzi, néha azzal is foglalkozik, ami egyébként az ő alkotmányos szerepe.

Szeretném jelezni, hogy nem önökön múlt, mert a kormány és a kormánytöbbség ezeket az érveket simán lesöpörte a parlamenti vita és a szakmai vita folyamán, de úgy látszik, hogy köztársasági elnök úrnak időnként feltámad a lelkiismerete, és ha nem is lényeges kérdésben, ha nem is politikailag érzékeny kérdésben, de egyébként jogi értelemben egy fontos kérdésben, egy alapjogokat érintő kérdésben azt mondta, hogy ez még neki is túlzás.

Végül, a törvényalkotási törvény egésze kapcsán azt tudom elmondani, hogy persze mindennek csak virtuális jelentősége van, merthogy a jogalkotási törvényt önök gond nélkül hágják át, gond nélkül hoznak feles törvényben kétharmados döntéseket, emlékszünk erre tavalyról; gond nélkül hoznak be alaptörvény-módosítást 8 óra vagy 20 óra alatt a parlament elé; gond nélkül kerülik el a társadalmi egyeztetést.

Magyarán szólva, ezen törvényjavaslat elfogadásától egy centivel sem lesz jobb a jogállam helyzete Magyarországon, ugyanolyan rossz helyzetben marad, ugyanolyan módon nem fog a jogot kereső állampolgár megfelelő védelmet kapni, és ugyanolyan módon nem számíthatunk arra, hogy tisztességes, megvitatott, megalapozott törvények kerülnek majd az Országgyűlés elé, vagy éppen a miniszteri rendeletekbe, vagy a kormányrendeletekbe. Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 118 2019.03.05. 3:12  111-120

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Azt hiszem, kevés olyan alkalom van, amikor magával az alapcéllal tulajdonképpen a Háznak mind a két oldalán egyetértünk, és ha nem önökről lenne szó, nem arról a kormányról, amelynek minden intézkedése mögött némi gyanakvással kell figyelnünk azt, hogy milyen üzleti érdekek tűnnek fel, akkor tulajdonképpen azt is mondhatnánk és mondjuk is, hogy az, hogy a gyerektáborozás kapacitása növekedjék, az, hogy erre az állam újabb forrásokat fordítson, tulajdonképpen támogatható. Egy kérdésünk van csak. Ha ez fontos az államnak, akkor miért szervezte ki a feladatot? Miért kapta meg ezt egy olyan alapítvány, amely persze egyházi kézben van, mint ahogy ez általában lenni szokott önöknél, de amelyikben egyébként innen kezdve, mint egy fekete lyukban, eltűnik ez a vagyon, eltűnik az állami beruházás, ami fölött innen kezdve nincsen közösségi ellenőrzés? Mondhatnám azt is, hogy ezek után már Zánka is elvesztette közintézményjellegét az önök szokása szerint, az oda fordított források elvesztik a közpénzjellegüket, megjelennek egy alapítványban.

(15.40)

Ezt önök jól körülbástyázzák egyébként jogi értelemben ebben a törvényjavaslatban. Most még további vagyont is adnak neki a kikötőből.

Egyébként, hozzá kell tennem, önmagában erre megint azt lehet mondani, hogy ez lehet jó is meg lehet rossz is, nem lehet megmondani. El tudok képzelni olyan felhasználást a gyermektáborozásban  és korábban is voltak, amikor még Zánka közalapítvány volt, voltak ilyen elképzelések, amelyek a kikötőt jobban használták volna. Ott ez szembement bizonyos bérlői és tulajdonosi érdekekkel. Elképzelhető, hogy valóban az lesz a következmény, amit önök ígérnek, hogy tudniillik akkor a gyermektáborozáshoz kapcsolódó funkciók kerülhetnek erre a területre is, de azért érdemes emlékeztetni arra, hogy jó pár újságcikk szólt már eddig is arról, hogy nem egészen erről van szó, hanem arról, hogy lesz ott majd üzleti hasznosító a kikötőre, lesz majd üzleti hasznosító a tábor környékén lévő, de a táborozás alól kivett területekre.

Azt kell önöknek mondanom  és ez a törvényjavaslat is erről szól , ha önök tisztességes úton járnának, akkor nem lenne szükségük arra, hogy ilyen módon eldugdossák a vagyont; például nem lenne szükség arra, hogy úgy adják át a vagyont, hogy egyébként nincs rajta elidegenítési tilalom, tehát azt kezd vele az alapítvány, amit akar; nem úgy adnák át ezt a vagyont egyébként, hogy ne legyen fölötte tovább kontroll; és természetesen, ha önök tisztességesen járnának el, akkor 26 milliárd forint közpénzt nem úgy költenének el, hogy ezt a kiemelt beruházások nevű fekete dobozba dugják bele, amelyik doboznak az oldalán csak az villog nagybetűkkel, hogy „lopás”.

Úgyhogy azt tudom önöknek mondani, hogy a cél nemes, az önök szándékaiban erősen kételkedünk, és figyelni fogjuk azt, hogy mit követnek el ebben az esetben a gyerekek érdekeire hivatkozva. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 130 2019.03.05. 7:25  121-144

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat egy gondos iparosmunka, ha lehet ezt így mondani, és ezt most nem bántó, sőt kimondottan pozitív értelemben mondom. A kormány elvégezte a házi feladatát, felkészült arra, hogy hogyan vezesse át a magyar jogrendszeren azt a rengeteg gondot és bajt, amit a brexit okoz elsősorban a Magyarországon tartózkodó brit állampolgároknak, hogy hogyan csökkentse azokat a rendkívül súlyos gazdasági károkat, amiket a brexit Magyarországnak is okoz, és hogyan próbáljon rendet vágni vagy legalább csökkenteni a károkat abban az elképesztő zűrzavarban, amit a brit politikai osztály ostobasága okozott az elmúlt években. Mert legyen világos, a brexit kárvallottja nem elsősorban Magyarország és nem is az Európai Unió, hanem maga Nagy-Britannia. Ők néznek szembe a tőke menekülésével, ők néznek szembe egy olyan rendezetlen brexittel, amiről mindannyian tudják, hogy elképesztő károkat fog okozni Nagy-Britanniának, az ottani cégeknek, az ott élő embereknek, a munkavállalóknak. De mégiscsak olyan helyzetbe manőverezték magukat az elmúlt évek folyamán, ahova. Én sajnos nem osztom államtitkár úrnak azt az optimizmusát, amelyik arra irányul, hogy a rendezetlen brexit elkerülhető. Ma sajnos nagyobb a valószínűsége egy rendezetlen folyamatnak, mint egy szabályos, észszerű, egyébként közös érdekeket szolgáló válásnak. Az hát a dolgunk közösen, hogy megfelelő jogi megoldásokat találjunk. De ez nem mentesít minket attól, hogy levonjuk a politikai tanulságokat. A külügyminiszter úr úgy tesz, mintha nem venné észre azt, hogy a brexitet nem az Európai Bizottság és az Európai Unió kezdeményezte. Mintha nem venné észre azt, hogy az Európai Bizottság és az elnöke  hozzáteszem, önök választották meg, az önök európai parlamenti képviselői, meg az önök kormánya támogatta  még túl is ment azokon a határokon, amiket az európai jog megengedett volna, hogy kedvezményeket biztosítson a brit kormánynak. Még arra is hajlandó lett volna, amit mi mélyen elleneztünk mind Brüsszelben, mind a Magyar Országgyűlésben, hogy az európai munkavállalók, köztük a magyar munkavállalók rovására adjon engedményeket a brit nacionalizmusnak vagy angol nacionalizmusnak.

Nem ezen múlt, drága képviselőtársaim! S azt hiszem, hogy ebben az esetben jobbikos képviselőtársaink is rossz nyomon járnak, amikor ilyen egyrészt-másrészt módon próbálják elmismásolni ezt a dolgot, hogy Brüsszelben is lehettek volna ügyesebbek, meg a brit kormány is lehetett volna okosabb. Nem erről van szó, drága képviselőtársaim! Nagy-Britanniában pontosan az történt, ami felé önök viszik ezt az országot. Az történt, hogy egy felelőtlen, demagóg Európa-ellenes ellenzék és egy felelős, demagóg Európa-ellenes kormány közösen összehozott egy olyan brexitet, amit senki sem akart. Meg kell nézni, hogy Farage úr, aki ennek a fő kovácsa és fő kitalálója volt, lényegében visszavonult a politikától. Meg kell nézni, hogy Cameron miniszterelnök, aki felelőtlenül elkezdett ezzel játszani, visszavonult a politikától. Otthagyták az utódaikra, hogy oldják meg ezt a katasztrófát, amit otthagytak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan ez a politika az, amit önök most Magyarországon is folytatnak, amikor teleplakátolják az országot a Brüsszelt és az Európai Unió vezetőit támadó hazug plakátokkal; amikor olyanfajta, már bocsánat, hogy így fogalmazok, de nem tudok másképp fogalmazni, idegenellenes demagógiát folytatnak, mint amilyet az előbb az általa más alkalmakkor nagyon tisztelt Vejkey elnök úr folytatott, amikor azt mondta, hogy választani kell a menekültek meg a családok között; amikor önök az egész európai uniós programot, az egész Európai Uniót egy menekültbefogadó intézménynek hazudják; amikor azt állítják, hogy Brüsszel politikája arról szól, hogy hogy lehet idehozni menekülteket, amiről tudják, hogy nem igaz. Legalább azok a képviselőtársaik, mint Hörcsik képviselő úr, akik követik az európai uniós fejleményeket, jól tudják, hogy nem erről szól az Európai Unió politikája.

Amikor önök belekötnek az európai határőrségbe, amit korábban követeltek, de most abban látnak politikai esélyt, hogy az európai határőrség és az európai határvédelem ellen szónokoljanak, hogy megpróbálják megakadályozni, hogy Európa képes legyen közösen megvédeni a saját határait, akkor pontosan azon a sikamlós lejtőn vannak, mint amelyikre Nagy-Britannia is került a saját kormányának ostobasága és gyávasága miatt; amikor nem merte kimondani azt, hogy nem Brüsszel minden rossznak az okozója, amikor nem merte kimondani azt, hogy Brüsszelben a döntéseket nem egy valami távoli elit hozza, hanem Brüsszelben a döntéseket, bizony, drága képviselőtársaim, mi hozzuk, együtt, közösen, az általunk választott kormány, amelyiknek a Tanácsban a legnagyobb hatalma van, és a magyar állampolgárok által választott Európai Parlament, akik többségükben, tévedésből ugyan, de fideszes képviselőket küldtek az Európai Parlamentbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ők hozzák a döntéseket, az Európai Parlament választott képviselői és a nemzeti kormányok, köztük a magyar kormány az Európai Tanácsban. De ezt önök ugyanúgy nem merik kimondani, mert könnyű Brüsszelre mutogatni, és sokkal nehezebb szembenézni azzal a sok problémával, ami egyébként tényleg az európai együttműködést terheli. Sokkal nehezebb leülni az asztalhoz és ott tárgyalni, sokkal könnyebb felborítani az asztalt és másra hivatkozni.

(16.40)

De azt kell mondanom önöknek, képviselőtársaim, hogy amíg ez rajtunk múlik, ezt nem fogjuk hagyni. Azt kérjük a magyar állampolgároktól, hogy ne támogassanak olyan pártokat, amelyek olcsó, Európai Unió-ellenes demagógiával játszanak, ne támogassanak olyan pártokat, amelyek akár szándékuk ellenére is kivezetik Magyarországot az Európai Unióból. Azt kérjük, hogy válasszanak azok között a pártok között, amelyek merik vállalni azt, hogy egyébként az Európai Unió alapvetően egy jó dolog. Arról kell beszélni, hogy hogyan változtassuk meg, hogyan javítsuk meg. Mi azt is mondjuk a Demokratikus Koalícióban, hogy beszéljünk arról, hogy hogyan erősítsük meg, és hogyan jussunk el egy erős szövetségi államig, egy európai egyesült államokig.

De azt kell mondanom, hogy itt az ideje, hogy letérjenek erről az útról, letérjenek erről a veszélyes ösvényről, amelyik kivezeti Magyarországot az Unióból, mert egyébként pár év múlva majd nem egy ilyen, egyébként nem rövid jogszabállyal fogunk foglalkozni, hanem sok-sok sokkal súlyosabb következményekkel járó jogszabállyal, amely majd Magyarország uniós tagságának elvesztésével foglalkozik. Álljanak meg ezen az úton, ez nem hoz önöknek annyi politikai hasznot rövid távon, amennyi kárt okoz hosszú távon!

Ami meg a zsidó-keresztény kultúrát illeti, szeretném elmondani önöknek, hogy annak erejét mutatja az, hogy még a KDNP tevékenysége sem tudott neki komolyabb károkat okozni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 152 2019.03.05. 2:48  145-154

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Ez a javaslat logikus következménye a tavaly év végén elfogadott egyházügyi törvénynek, annak a szabályait vezeti át lényegében a határozati házszabályon. Ugyanakkor el kell mondanom azt, amit annak a törvényjavaslatnak a vitájában is elmondtunk, hogy miközben értékeljük és érzékeljük azt, hogy a jogalkotó ebben az esetben egy méltányos vagy méltányosabb és nagyobb jogbiztonságot adó szabályozásra törekedett, mint amelyet a korábbi egyházügyi törvény tartalmazott, amelyet számos alkalommal számosan nagyon határozottan kritizáltak, és amiről egyébként az Emberi Jogok Európai Bírósága mondta ki például az Evangéliumi Testvérközösség esetében, hogy nem felel meg a vallásszabadság elvének, tehát ehhez képest ez egy jobb szabályozás. Egyáltalán nem vonom kétségbe képviselőtársaimnak vagy a kormánynak a jó szándékát abban, hogy itt egy olyan szabályozást alkosson, ami megnyugtatóan rögzíti ezt a helyzetet, de sajnos az az alapvető hibája a korábbi szabályozásnak megmaradt, hogy állami szóval, törvényi szóval óhajtja meghatározni azt, hogy vannak olyan egyházak, amelyek egyenlőek, és vannak, amelyek egyenlőbbek náluk. Állami szóval akar különbséget tenni egyház és egyház, hívő ember és hívő ember között aszerint, hogy éppen melyik dobozkába tartja beilleszthetőnek az adott egyházat, mi pedig azt gondoljuk, hogy ez nincs rendben; nincs rendben a különbségtétel az egyházak között, nincs rendben a különbségtétel a hívő emberek között. Pista bácsinak és az általa kedvelt egyháznak nem járhat több, mint Józsi bácsinak és az általa kedvelt egyháznak azért, mert önök egyébként az első egyházat valamilyen szempontból jobbnak, kedvezőbbnek, rokonszenvesebbnek tartják, mint a másodikat. Ez a szemlélet egyébként keresztülmegy ezen a jogszabályon is, elnök úr is említette, én is megemlítem, hogy például az egyházakkal kötött megállapodásnál továbbra is egy furcsa felemás megoldás van, ahol egyrészt a megállapodás ugyan formálisan bekerül a parlament elé, és parlamenti védelmet kap, de közben a parlament valójában ezt csak ilyen „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon kapja meg, nincs módja a parlamentnek, adott esetben a parlament kisebbségének, hogy érdemben befolyása legyen ezekre a megállapodásokra.

Azt tudjuk tehát mondani, hogy ez a javaslat és a mögötte lévő egész koncepció sokkal jobb, mint a korábbi, kétségkívül törekszik arra, hogy jogállami megoldásokat találjon, ugyanakkor szemléletében mi továbbra is ezt olyannak tartjuk, ami nem támogatható. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 2 2019.03.11. 4:59  1-4

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Háborúk idején kevesebb gyerek születik, és úgy tűnik, ez az ország hadban áll, mert évről évre kevesebb a gyerek. Nem csoda, mert önök is hadban állnak. Hadban állnak Európával, hadban állnak szegény polgártársainkkal, hadban állnak a munkavállalókkal, hadban állnak a köztisztviselőkkel. Önök a haza ellen vívnak háborút, ennek a háborúnak a vesztesei pedig a gyerekek, a családok. Mi, az európai magyarok képviselői (Moraj a kormánypártok soraiban.) ezért hirdettük meg hétpontos programunkat, tervünket a magyar családok érdekében. Képzeljünk el egy átlagos magyar családot, mondjuk, Gábort és Zsuzsát (Dr. Rétvári Bence: Ferencet és Klárát.), akik egész nap dolgoznak azért, hogy megéljenek, és egyre kevesebbet ér a fizetésük; akiknek túlórát kell vállalni az önök törvényei miatt, és nem számíthatnak arra, hogy ezt kifizessék; akiknek a jövedelmük nagy részét elviszi az albérlet; akik magas rezsidíjakat fizetnek; akik nem számíthatnak arra, hogy ha gyerekük születik, akkor lesz gyerekorvos, aki ellátja; akik nem számíthatnak arra, hogy ha gyerekük születik, akkor lesz olyan szociális rendszer, amelyik segíti őket; akik nem számíthatnak arra, hogy ha gyerekük születik, akkor a gyerekük továbbtanulhat egy jó iskolában, és felsőoktatási végzettséget szerezhet. Hogyan vállaljanak gyereket? Hogyan vállaljanak gyereket erre a helyzetre? És ne legyen félreértés: ők, a Gáborok és Zsuzsák vannak többen, az átlagos helyzetű magyar családok, és nem azok, akiknek egy több millió forintos autó vagy egy sokmillió forintos ház megvásárlása a legnagyobb problémájuk. Ők vannak többen, és nem azok, akik bátran mernek vállalni egy tízmillió forintos hitelt.

Mi tehát azt mondjuk  és erről szól a Gyurcsány Ferenc által meghirdetett hétpontos, családokat támadó… támogató akcióterv (Derültség és taps a kormány tagjai között.), ez arról szól, hogy hogyan kell az átlagos magyar családokon segíteni. (Németh Szilárd István: Hogyan kell beutaztatni a bevándorlókat!)

Először is: el kell törölni a rabszolgatörvényt, amit elfogadni sem lett volna szabad, és ami nem a magyar családok érdekeit szolgálja. Mert hogyan vállaljon egy magyar család gyereket akkor, ha egyébként állandóan túlórázásra kényszerítik?

Másodszor: meg kell hosszabbítani a kilakoltatási moratóriumot, és lehetetlenné kell tenni azt, hogy gyerekes családokat tegyenek az utcára. Mert hogyan vállaljanak gyereket a családok, ha kirakhatják őket egy rossz hitel miatt, kirakhatják őket egy szívtelen főbérlő miatt?

Harmadszor: legalább 50 százalékkal kell emelni a családi pótlékot, mert ez az a juttatás, ami minden gyerekes családhoz eljut, és ami kifejezi azt, hogy minden egyes gyerek fontos ennek a hazának, ennek az országnak.

Negyedszer: el kell ismerni munkaviszonyként az ápolási díjat vagy az ápolási jogviszonyt, és legalább minimálbért kell juttatni, hogy számíthasson egy család arra, hogy a gyerekével vagy az idős szüleivel otthon tud maradni.

Ötödször: be kell tölteni az összes gyermek- és háziorvosi körzetet annak érdekében, hogy minden magyar család számíthasson arra, hogy egészségügyi ellátást kap, hogy elérhető számára az orvosi ellátás.

Hatodszor: oktatási reformra van szükség annak érdekében, hogy több gyerek szerezhessen középfokú érettségit, és utána pedig több gyerek mehessen a felsőoktatásba. Meg kell szüntetni azt a szabályt, amelyik a nyelvvizsga előírásával zárná ki a magyar diákokat a felsőoktatásból, és meg kell szüntetni azokat a lehetetlen tandíjakat, amelyeket önök bevezettek a felsőoktatásban.

Hetedszer pedig: biztosítani kell azt, hogy egyetlen magyar gyereknek se kelljen éheznie, és egyetlen magyar gyereknek se kelljen úgy felnőnie, hogy nincsen a család számára legalább a minimális fűtés, áram, víz biztosítva. Ezért be kell vezetni egy sávos közműrendszert és közműminimumot.

Tisztelt Ház! Így gondolkodnak az európai magyarok, ez egy hazafias családpolitika. Először ezeken az átlagos családokon kell segíteni, ezeken a Gáborokon és Zsuzsákon, azokon a családokon, akik naponta küszködnek azért, hogy megmaradjanak, hogy előre juthassanak, és akik nagyon szeretnének gyereket vállalni, de ehhez a minimális feltételeket, a jó oktatást, a szociális ellátást, a tisztességes béreket biztosítani kell számukra.

Ha valóban akarnak segíteni a magyar családokon, ha valóban szeretnék befejezni ezt a háborút a magyar családok ellen, akkor ezt a programot kell először támogatniuk. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 106 2019.03.11. 2:10  105-108

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Nem nagyon tudom ígérni, hogy az elnök úr elvárásai szerint indulatmentes leszek azok után, hogy az államtitkár úr  semmibe véve a parlamentet és semmibe véve a kötelezettségeit  ahelyett, hogy válaszolt volna egy ellenzéki képviselő (Dr. Rétvári Bence: Távollévő!) kérdéseire, a másfél perces válaszból egy percig személyeskedett, mégpedig meglehetősen tisztességtelen módon. (Varju László tapsol.  Derültség a kormánypártok soraiban.) De ha már az oktatásnál tartunk, merthogy pedagógiai optimista vagyok, és hátha az államtitkár úr is képes fejlődni, még ha ennek kevés jelét is mutatta, mégiscsak rákérdezek arra, hogy azt értem, hogy önök a munkaalapú társadalom (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) jegyében úgy vélik, hogy mindegy, hogy kit mit dolgozik, csak dolgozzon, és egyébként abban, hogy ha sokan dolgoznak, igazuk is van, hogy az jó, csak nem mindegy, hogy mit. Mert ároktisztításból vagy útkarbantartásból nem lehet jól megélni; a biztos és gondtalan megélhetéshez tudásra és tanulásra van szükség, önök pedig éppen a tanulás lehetőségétől fosztják meg a fiatalok jelentős részét.

Tudja, államtitkár úr, az európai magyarok szeretik a gyerekeiket. Nélkülözésre, lecsúszásra, kilátástalanságra nem szívesen vállalnak gyereket; biztos jövőt, vagyis tudást akarnak nekik adni. Önök azonban hadat üzentek a tudásnak, és ilyen módon akarják önök elérni azt, hogy az európai magyarok gyerekei ne járhassanak felsőoktatásba, kizárják őket a nyelvvizsgával a felsőoktatási továbbtanulásból, a legújabb terveik szerint pedig már a gimnáziumba járás esélyét is el akarják tőlük venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök háborút viselnek a tudás ellen, önök háborút viselnek a korszerű társadalom ellen, önök háborút viselnek a gyermekeink ellen. Így nem lesznek gyerekek, nem lesznek új magyar fiatalok, nem lesznek olyanok, akik képesek lesznek egy korszerű társadalmat teremteni.

Kérdezem hát az államtitkár urat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), meddig harcolnak a tudás és a magyar gyerekek ellen. (Taps az MSZP, a DK és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 156 2019.03.18. 1:58  155-162

ARATÓ GERGELY (DK): Miniszterelnök Úr! Ön itt az előző válaszában viccesnek találta azt, hogy a magyar nők ugyanabban a munkakörben kevesebbet keresnek, mint a magyar férfiak. Mi ezt nem találjuk viccesnek, és nem találjuk olyan dolognak, amire vállat lehet könnyedén vonni az ország miniszterelnökének. Ha pedig önnek valóban fontos az összes magyar gyerek, akkor utasítsa a mamelukjait, hogy engedjék ide a parlament elé a Demokratikus Koalíció hétpontos családtámogatási javaslatát, amelyik valóban a magyar családoknak segít, és vitassuk meg. (Derültség a kormánypártok soraiban.  Közbeszólás a KDNP soraiból: Nem európai?) Legyenek államférfiak, jöjjenek ide, vitatkozzunk róla! Ne lemossák, ne eltüntessék ezt a javaslatot!Miniszterelnök Úr! Ahhoz, hogy több gyerek szülessen, többek közt jó bérek is kellenek. Az önök kormánya minden módon keresi a multik kegyeit, minden módon arra törekszik, hogy adócsökkentést adjon nekik, Európa egyik legalacsonyabb társasági adóját nyújtja, és emellett pedig 400 órás túlórával kedveskedik a multiknak, közben pedig a magyarok az egyik legalacsonyabb fizetést kapják az Európai Közösségben. Magyarországon ma a minimális órabér 13 százaléka az Európai Unió átlagának. Abba most aztán bele se mennék, hogy Mészáros Lőrinc, azaz ön közben tíz másodperc alatt keres meg ugyanennyi pénzt, de mégiscsak az a helyzet, hogy egyre inkább lemaradunk Európától a bérekben, miközben egyébként a multikat ez a kormány példátlan módon kedvezményezi és példátlan módon segíti.

Mi ezért javasoljuk azt, hogy az európai egyesült államokban legyen egy multikat sújtó európai adó, és ezért javasoljuk azt, hogy legyen európai minimálbér és legyenek európai munkaügyi szabályok. Önök ezt nem akarják, mert ez rontja az önök bizniszét.

Miniszterelnök Úr! Miért nem érdemelnek európai bért a magyar munkavállalók? Erre válaszoljon! (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 160 2019.03.18. 0:50  155-162

ARATÓ GERGELY (DK): A multik magyar hangját hallhattuk itt az Országgyűlésben. Itt van egy miniszterelnök, aki szerint a magyarok eleget keresnek, és nem baj, ha 400 órát kell túlórázniuk, nem számít az, ha az európai bérek (sic!) egyre jobban elmaradnak az uniós átlagtól, és nem számít az sem, ha ezt a magas átlagot, amit ön kihoz, egyébként az ön barátai, rokonai és üzletfelei hozzák össze, és nem az átlagmelósok. De értjük természetesen, hiszen abban reménykedik, hogy ha elég kedves a német multikkal, akkor majd a német politikusok is megengedőek lesznek önnel  bár ahogy látom, ennek az időszaknak lassan vége van, mert egy demokráciában azért nem lehet mindent megvásárolni. Ami pedig a kormányzást illeti, szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Demokratikus Koalíció még sosem volt kormányon (Derültség a kormánypártok soraiban.  Dr. Rétvári Bence: Frappáns! Frappáns!), de biztos lehet benne, hogy lesz. (Az elnök csenget.  Nagy zaj, közbeszólások.) Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 238 2019.03.18. 2:08  233-250

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Itt az imént az azonnali kérdéseknél miniszterelnök úr vehemensen vádolta az ellenzék egy részét azzal, hogy a diktatúra fenntartásában micsoda csodálatos szerepe volt. Hát, most itt a nagyszerű alkalom, drága képviselőtársaim! Mondjanak véleményt a diktatúráról, mondjanak véleményt azokról a módszerekről, amiket akkor alkalmaztak, és tegyék lehetővé azt, hogy nyilvánosságra kerüljenek azoknak az adatai, akik annak idején ennek a rendszernek a fenntartását támogatták, segítették, és nem demokratikus eszközökkel, hanem titkosszolgálati meg titkosrendőri eszközökkel!Ez egy olyan ügy, amelyik évtizedek óta mérgezi a magyar politikát, amelyik évtizedek óta lehetetlenné teszi azt, hogy a múlttal tisztességesen el lehessen számolni, és azokat, akiknek van erkölcsileg felelnivalójuk, meg lehessen kérdezni, hogy mit és miért tettek. És erre szánalmas az a magyarázkodás, amit bizottsági ülésen is módunkban állt meghallgatni, amikor azt mondja egyik vagy másik képviselőtársunk vagy kormánytag, hogy de hát nem is tudjuk, hogy azok a listák hitelesek-e, meg nem is tudjuk, hogy akkor azokon most mindenki biztosan rajta van-e.

Tisztelt Képviselőtársaink! Éppen az adatnyilvánosság, a kutathatóság tenné lehetővé azt, hogy kiderüljön az igazság ezekben az ügyekben. A teljes nyilvánosság, ezeknek az adatoknak a megismerhetősége tenné lehetővé azt, hogy történészi, tudományos módszerekkel fel lehessen tárni az igazságot. De úgy tűnik, hogy éppen ez az, amit önök nem nagyon akarnak.

Azért hadd tegyek hozzá még egy fontos szempontot! Néhány évvel a rendszerváltás után még lehetett arra hivatkozni, bár szerintem akkor sem volt helyes, hogy az ország aktuális nemzetbiztonsági érdekei követelik meg az adott esetben a titkosszolgálatokban tovább szolgáló személyek védelmét. De nyilvánvalóan 30 évvel a rendszerváltás után (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ez már nevetséges érv. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 12 2019.03.25. 2:09  1-18

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Kezdjük a tényekkel! (Dr. Rétvári Bence: Na! Listavezetőtök?) Az ENSZ migrációs csomagjának 7. pontja kimondja, hogy ez egy jogilag nem kötelező dokumentum. A 15. pontja kimondja, hogy a nemzeti szuverenitáson és a nemzetek által irányított bevándorlási politikák tiszteletén alapul. A 27. pontja kimondja, hogy a csomag célja a határok védelme és az irreguláris, azaz szabálytalan migráció megállítása. Másodszor: a Bizottság Jogi Szolgálatának dokumentuma sem kötelező érvényű dokumentum, semmilyen kötelezettséget nem jelent a tagállamoknak. Azt meg, hogy mennyire titkos, mutatja, hogy még önöknek is odaadták, pedig önökről mindenki tudja Brüsszelben, hogy önök az Unió ellenségei. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Harmadszor: Magyarországgal szemben nem azért vannak uniós kötelezettségszegési eljárások, mert nem illeszkedik valamilyen, csak az önök képzeletében létező titkos tervhez  nem fog egyébként a miniszter úr prémiumot kapni, mert a Soros-tervet most nem említette , szóval, nem azért indítanak eljárásokat, hanem azért, mert a magyar polgárok jogait és a jogállamot nem tisztelik. Azért indítanak eljárásokat, mert a magyar emberektől veszik el azokat a jogokat, amelyek az uniós jog alapján megilletik őket.

Az pedig az önök kormánya, amelyik letelepedési kötvénnyel hoz be ellenőrzés nélkül embereket Magyarországra, és az önök kormánya az, amely több tízezer Unión kívüli vendégmunkást hoz be Magyarországra, hogy lenyomják a béreket, és rákényszerítsék a magyar embereket a túlórára.

Azt kell tehát mondanom, hogy önök hazudnak, hazudnak és hazudnak! (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiból.  Az elnök csenget.) Ez a kampány folytatása annak a hazug plakátkampánynak, ami miatt önöket most ki fogják vágni a saját pártcsaládjukból is, és hozzáteszem: nemcsak az Európai Néppártnak, hanem az európai magyaroknak is elegük van ebből a hazugságkampányból. Ezt majd megmutatják a májusi európai parlamenti választásokon. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Meg!) Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 30 2019.03.25. 5:10  29-32

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Én államtitkár úr helyében nem dicsekednék azzal, hogy az illegális migráció helyett önök normává tették a letelepedési kötvényt, és normává tették a bűnözők befogadását a Gruevszki-ügyben. Ez a botrány, tisztelt képviselőtásaim! És téved akkor is államtitkár úr, amikor azt hiszi, hogy önről Sargentini szavazott, vagy a Fideszről. A Néppárt szavazott önökről, a Néppártban döntöttek 190:3 arányban úgy, hogy nem kérnek abból a politikából, amit a Fidesz képvisel. (Cseresnyés Péter: Ott voltál?) És persze előadhatják azt, hogy önkéntesen kérték a felfüggesztésüket, és érdemeik elismerése mellett saját kérésükre távoztak a Néppártból, de hát mindannyian tudják, hogy ez hazugság. Ha önök önként kérték volna a felfüggesztést, akkor nem kellett volna szavazni. De szavaztak, és világos véleményt adtak önökről azok a kereszténydemokrata jobboldali pártok, akikre önök egyébként hivatkozni szoktak. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt fideszes képviselők, hogy már a Néppárt sem kér önökből, az európai jobboldal sem kér önökből, nem kér ebből a politikából. És ez nem győzelem, még csak nem is döntetlen  ez vereség, csúfos vereség! Akkor is így van, ha önök igyekeznek magabiztos mosolyt vágni, és minden alkalommal elmondani, hogy önök mindig így szoktak leszállni a bicikliről.

Tudják, mi volt az önkéntes távozás? Amikor a Liberális Internacionálét hagyták ott! Na, az önkéntes távozás volt, még akkor is, ha tisztességtelenség. Ez bizony kizárás, nem kellenek önök a Néppártnak!

Gulyás Gergely úr azt mondta, hogy ha önöket felfüggesztik, akkor távozni fognak a Néppártból, még aznap. Hol van ez? Nyilván ez csak blöff volt, önök blöffel próbálkoztak; abban reménykedtek, hogy majd sírni fognak maguk után, és azt mondják, hogy jaj, jaj, nehogy elmenjetek. De hát nem ez történt. Az történt, hogy bizony önöket felfüggesztették, és bizony önök nem léptek ki a Néppártból. Mert tudják, hogy ha kilépnének, akkor elvesztenék a maradék befolyásukat. Ehelyett pitiztek, bocsánatot kértek, megígérték, hogy még a CEU, ahogy önök hívják, a Soros-egyetem is maradhat Budapesten. Csak az a baj, tisztelt fideszes kollégák, hogy önöknek már a kutya sem hisz Európában, még a néppártiak sem!

Akár még élcelődhetnénk is tovább a kudarcon és ezen a kínos magyarázkodáson, de az a helyzet, hogy én nem azért vagyok itt, hogy annak örüljek, hogy önöknek rossz, hanem azért vagyok itt, hogy ennek az országnak és az európai magyaroknak az érdekeit képviseljem. És az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy ugyanezen a módon fogják önök az Európai Unióból is kivezetni Magyarországot, ahogy a Fideszt kivezették a Néppártból. Befolyásuk már nincs, nincsenek ott a döntéseknél, nem tudnak érdemben belebeszélni az ügyekbe. Önök sok-sok éve folytatnak Európa-ellenes politikát, sok-sok éve hazudoznak az Európai Unióról, sok-sok éve tesznek úgy, mint ha nem ülnének ott az Európai Tanácsban a legfontosabb döntéseknél; sok-sok éve tesznek úgy, mint ha Brüsszelben valamilyen birodalom épülne. Most is hallhattuk: önök nevezik birodalomnak azt a közösséget, ahonnan egyébként azokat a forrásokat kapják, amik ahhoz szükségesek, hogy Magyarország működhessen, amik azokat a gazdasági kapcsolatokat biztosítják, ami nélkül Magyarország a földbe állna. Magyarországon megáll a gazdasági növekedés, ha kávészünetet tartanak az Audiban, vagy ha valamelyik multinál sztrájkolnak az elfogadhatatlan túlórák és az alacsony bérek miatt. Ehhez képest önök itt kuruc szabadságharcot folytatnak  csak hát milyen kuruc szabadságharc az, amit a labancok finanszíroznak? (Moraj.)

De hát nincs kétség abban, hogy önök folytatni fogják ezt a politikát, mert nem értették meg ezt a nagyon súlyos figyelmeztetést sem. (Dr. Rétvári Bence: Még jó, hogy te érted!) És lehet, hogy önök nem akarják kivezetni az Európai Unióból Magyarországot, de ez lesz a következmény. A Néppártból sem akartak kilépni, azt sem akarták otthagyni, csak már nem tűrték el önöket. Nem fogjuk hagyni, hogy önök ezt megtegyék (Németh Szilárd István: Mit?), nem fogjuk hagyni azt, hogy Magyarországot tönkretegyék!

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai magyarok az Európai Unióban akarnak maradni, az európai magyarok részt akarnak venni abban a folyamatban, amikor kialakul az új, erősebb Európai Unió. Azt szeretnék, hogy olyan európai egyesült államok legyen, amelyik garantálja minden magyar embernek azt, hogy megfelelő családi pótlékot kapjon (Németh Szilárd István: Ez a lényeg…), hogy megfelelő nyugdíjat kapjon (Dr. Rétvári Bence: Úgy, mint Ausztriában, ugye?), hogy a bére elérje az európai színvonalat, hogy garantálja azt (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), hogy garantálja azt, hogy a multikat megadóztassák tisztességesen Európában, hogy ne a kegyeiket keressék, mint önök. (Németh Szilárd István: Mint a Gyurcsány-kormány alatt…)

(11.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek ma a legnagyobb akadálya nem az Európai Unió, hanem az önök kormánya. Mi olyan Európát akarunk, amely az állampolgárok Európája, a polgárok Európája (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem foglya a korrupt és hatalmi játszmákat játszó kormányoknak. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 230 2019.03.25. 1:55  229-236

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Nagy örömmel láttam azt, hogy ön fölfedezte azt, hogy felelős kormányok és felelős politikai erők programot is készítenek, mégpedig részletes szakpolitikai programot, aminek az is nagy előnye, hogy ez számonkérhető. Tudom, hogy ez a Fideszben és a KDNP-ben újdonság és nem szokás, de azt tudom mondani, hogy kívánok önnek jó böngészést ezek között a programpontok között; már csak azért is, mert legalább észreveheti belőle azt, hogy akár a Gyurcsány-kormányok programjaiban, akár pedig a Demokratikus Koalíció programjában vagy programjaiban következetesen szerepel az a cél, hogy egyre több fiatal juthasson felsőfokú végzettséghez, egyre több fiatal tanulhasson. Mi most a helyzet? Hadd idézzek föl csak egy-két adatot! Az első adat  talán ez a legdrámaibb  a felsőoktatásba járó hallgatók, diákok aránya a Gyurcsány-kormány idején az össznépességhez képest több mint 4 százalék volt, ma már kevesebb mint 3 százalék. Tehát elvesznek a gyerekek a felsőoktatásból  mit tesznek önök? Még inkább bezárják ezeket a kapukat. Kötelezően előírt nyelvvizsgával akarják nyelvoktatás nélkül kiszorítani a diákokat a felsőoktatásból. Magánegyetemet, fizetős egyetemet csinálnak a Corvinus Egyetemből. Brutális tandíjakat állapítanak meg, és még folytathatnám.

De hasonlóan szörnyű adatokat idézhetnék föl a PISA-vizsgálatból. Látható, hogy minden vizsgálatnál egyre rosszabb az eredmény, egyre gyengébbek a magyar diákok alapképességei. Vagy éppen idézhetném azt az adatot is, hogy Európában egyedül Magyarországon nem csökken, hanem növekszik a korai iskolaelhagyók aránya, azoknak a diákoknak az aránya, akik megfelelő iskolai végzettség nélkül kerülnek ki az iskolarendszerből.

Adódik tehát a kérdés: miért teszik tönkre az oktatást? Miért butítják le az oktatást? Miért nem akarják, hogy tanuljanak a magyar diákok? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 234 2019.03.25. 1:05  229-236

ARATÓ GERGELY (DK): Általában értelmetlennek tartom államtitkár úr történelmi visszatekintésével vitatkozni, hiszen önnek nem az a dolga, hogy a mi kormányzásunkkal foglalkozzon, hanem az, hogy a sajátjukkal. De ha már ott tartunk, szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy ugyanazok szerint az Eurostat-adatok szerint Magyarország még 2010-ben is 5,5 százalékot költött GDP-arányosan az oktatásra, tehát még mindig nem sikerült elérniük a 2010-es szintet sem. Úgyhogy nincs mivel dicsekedniük, drága államtitkár úr.De ami ennél sokkal fontosabb: az eredmények mutatják meg azt, hogy mit ér egy oktatáspolitika. Azt mutatja meg, hogy könnyebb-e tanulni egy diáknak vagy nehezebb. Azt mutatja meg, hogy többen tudnak tanulni, vagy kevesebben. Az önök oktatási rendszerében kevesebben tanulhatnak, kevesebben lehetnek sikeresek, önök kiszorítják a magyar fiatalokat az oktatási rendszerből, önök elbutítják ezt a társadalmat, mert Magyarországra nem mint kiművelt emberfők sokaságára, hanem mint összeszerelő-üzemre tekintenek, amit túlórával és alacsony bérekkel lehet sanyargatni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 287 2019.04.01. 2:10  286-289

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ahogy az EU-pénzekre, a földekre, a magánnyugdíj-megtakarításra, a Balatonra, úgy a fóti gyermekközpontra is ráteszi a kezét a Fidesz. Két kereszténydemokrata képviselő javaslatára állami földeket juttatnak Kövér László kedvenc civil szervezetének, a Nemzeti Gyermekmentő Szolgálatnak, és közben ki akarják rakni a gyermekközpontban élő gyerekeket onnan, abból a környezetből, ahol most élnek.Ez az intézmény 1958 óta fogadja a hátrányos helyzetű gyerekeket, az előző rendszer sem próbálta kitenni őket, nem tette rá a kezét az ő otthonukra, szemben önökkel. Az egyik írásbeli kérdésemre önök azt a cinikus választ adták, hogy a gyermekeknek azért kell menniük, mert nincs jó helyük a településen kívüli régi, romos kastélyparkokban. Milyen ordító hazugság ez?! A gyermekközpont Fót központjában van, a városháza mellett, egy csodálatos kastélyparkban, felújított, egyébként a mi kormányunk idején elkezdett programban felújított, családi ház jellegű épületekben.

Jól láthatóan Gulyás miniszter úr sem tudja, hogy miről beszél, amikor azt állítja, hogy itt panelépületek vannak. Azok a gyerekváros régi épületei egyébként nem panelek, de ez ebből a szempontból mindegy, hanem téglaépítésűek. De ma már a gyerekváros ezeket nem használja, hanem családi házas…  külön ezeknek a gyerekeknek, akiknek jó része kerekesszékes, az ő igényeikre átalakított, számukra kialakított speciális lakásotthonokban. Erről mondja azt Gulyás miniszter úr, hogy majd egyébként őket jobb körülmények közé fogják helyezni. Hová? Hol vannak a jobb körülmények? Ez nevetséges!

De egyébként csak annyit tudunk, hogy menniük kell. Az hát a kérdésem, hivatkozva államtitkár úr válaszára is, kinek kell a fóti gyerekközpont kastélya, miért kell menniük a gyerekeknek. (Bangóné Borbély Ildikó tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 357 2019.04.01. 5:04  356-367

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Nem véletlen az, hogy itt ebben a tárgysorozatba vételt kérő blokkban három nagyon hasonló témájú és tartalmú törvényjavaslat is szerepel, hiszen a Demokratikus Koalíció mellett a Magyar Szocialista Párt és a Párbeszéd is benyújtott egy-egy javaslatot.Alapvetően azért van ez a hasonlóság, mert teljesen világos, hogy mi az a hiány, amit a kormány családpolitikája hagy maga után. Mert abban, szemben azokkal a zöldségekkel, amiket önök beszéltek ma a délelőtti vitában, azt hiszem, hogy nincsen vita a Ház oldalai között, hogy azt szeretnénk, azt tartanánk szerencsésnek, ha több gyerek születhetne Magyarországon, és ha persze ezek a gyerekek békességben, nyugalomban, megfelelő körülmények között fel is növekedhetnének.

Amiben vita van köztünk és önök között, az az, hogy milyen eszközökkel lehet ezt elérni. Mert lehet ugyan sokmilliós hitelt adni az egyébként hitelképes, jómódú családoknak. Lehet kedvezményt adni sok millió forintos lakásokhoz és több millió forintos autókhoz és több tíz millió forintos házak megvásárlásához. De a magyar családok többségének, tisztelt képviselőtársaim, nem ez a fő problémája, hanem az, hogy az utcára kerülhetnek elhelyezés és garanciák nélkül. Az, hogy a családi pótlék összege az elmúlt tíz évben nem emelkedett. Az, hogy rogyadozik a gyermekegészségügy, hogy csecsemőosztályok állnak üresen, és hogy tele van az ország betöltetlen háziorvosi körzetekkel. Az, hogy egy olyan oktatási rendszert működtetnek, amiből minden nyolcadik gyerek megfelelő végzettség nélkül kerül ki. Az, hogy nincsen bérlakásépítés ebben az országban lényegében, és egyre magasabbak az albérletárak. Az, hogy a rabszolgatörvény miatt egyre többet kell túlórázniuk a szülőknek. Ezek olyan ügyek, tisztelt képviselőtársaim, amelyek valóban távol tartanak a gyermekvállalástól, amelyek valóban akadályozzák azt, hogy több gyerek szülessen, és hogy ezek a gyerekek jobb körülmények között nőjenek fel.

Mi most azt kérjük ennél a napirendnél is, és majd a következő két napirendnél is, hogy engedjék azt, hogy itt, az ország házában az ország problémáiról lehessen beszélni. Azokról a gondokról lehessen beszélni, amelyek a magyar családok többségét érintik. Tegyék lehetővé azt, hogy beszélhessünk arról, hogy hogyan lehet emelni végre a családi pótlékot. Azt a juttatást, ami minden egyes magyar családhoz eljut, amely nem függ attól, hogy egy család szegény vagy gazdag, mert minden gyerek egyformán értékes. A szegény családba született gyerek is ugyanolyan értékes, mint a jómódú családba született gyerek. Engedjék meg, hogy beszéljünk arról itt a Házban és vitatkozzunk, hogy mit lehet tenni az egészségügyben annak érdekében, hogy arra számíthasson egy szülő, hogy akkor is segítséget kap a gyerekének, ha megbetegszik, ha nincsen a zsebében sok ezer forint arra, hogy magánellátást vagy külön utakat keressen. Hogy engedjék azt, hogy beszéljünk itt az oktatásról, arról, hogy hogyan számíthat egy szülő arra, hogy a gyereke jó iskolát kap, hogy nyelvet tanul, hogy továbbtanulhat akkor is, ha nincsen tele a zsebe, és nem tud sokat fizetni érte. Engedjék meg azt, hogy beszéljünk itt arról és vitatkozzunk itt a Házban, hogy mit kell tenni azért, hogy ne kerüljenek utcára gyerekes családok, és hogy mit kell tenni azért, hogy olyan lakások jöjjenek létre, amelyek egy normál, átlagos pályakezdő-fizetésből is megfizethetők, és nem csak az önök gyerekeinek. Engedjék meg, hogy beszéljünk arról, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy ne kötelezzék 400 túlórára a magyar embereket, és legyen idejük a családjukkal lenni, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy az ápolási díj végre munkaviszonynak számítson, és számíthasson arra egy szülő, hogy ha olyan gyereke van, aki gondozásra szorul, akkor meg tudja teremteni számára legalább a minimális feltételeket.

Mi azt kérjük tehát önöktől, hogy ne csak a családok egy részének akarjanak segíteni, hanem végre engedjék meg azt, hogy ebben a Házban érdemi vita folyjon a magyar családok többségét érintő égető, súlyos problémákról. Merthogy ez a felelősségünk, mert egy hazafinak minden család és minden gyerek fontos, nemcsak az, amelyiktől szavazatot remél, mint önöknek. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 367 2019.04.01. 2:07  356-367

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Szomorú vagyok, mert abban reménykedtem, hogy ha a kormánypárti képviselőtársaink itt vannak velünk ezen a késői órán, akkor esetleg számíthatunk a véleményükre is.Ugyanakkor ennek a vitának mégiscsak egy tanulságát szeretném megosztani. Majd talán egy szakmai ügyre is válaszolok, de előtte van egy fontos politikai tanulság. Gyakran hangzik el, ezt hallani lehet időnként elemzőktől és szakemberektől is, hogy az ellenzéket nem tartja össze más, csak az Orbán-kormánnyal szembeni ellenszenv. Ez az ellenszenv egyébként megalapozott és valóban közös az ellenzéki pártokban. De például ennek a javaslatnak a fogadtatása is mutatja, hogy van más is, ami összeköt minket. Az is összeköti az ellenzéki pártokat, hogy mi mindannyian, akik a parlamentnek ezen az oldalán ülünk, azt gondoljuk, hogy minden egyes magyar család fontos, minden egyes magyar gyerek fontos, és anyagi helyzetétől függetlenül megfelelő lehetőségeket kell neki adni

Úgy tűnik, abban is egyetértünk, hogy olyan családpolitikát kell folytatni, amely nem kevesek számára, hanem mindenki számára nyújt segítséget és támogatást a gyermekvállaláshoz és a gyermekneveléshez. Ezt egy nagyon fontos konszenzusnak gondolom az ellenzéki oldalon.

Egy szakmai kérdésre ígértem még választ, csak azért, mert az én szívemhez is nagyon közel álló oktatási ügyben beszélt Varga-Damm Andrea képviselő asszony a korhatárról. Valóban, a szerencsés megoldás egy rugalmas tankötelezettségi korhatár bevezetése lenne, amely lehetővé tenné, hogy ne vagy csak alig legyen olyan gyerek, aki végzettség nélkül kerül ki az iskolákból. Úgy is meg lehet szabni egy ilyen korhatárt, volt Magyarországon korábban ilyen az általános iskolában, hogy addig tartson a tankötelezettség, amíg valaki be nem tud fejezni egy reális határidőn belül egy iskolai végzettséget. (Sic!) De azt hiszem, ez már olyan részletkérdés, amit majd meg tudnánk vitatni a törvényjavaslat vitájában, ha erre sor kerülne.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 379 2019.04.01. 0:52  368-383

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Nem fogok tudni vetélkedni az előttem szólók retorikai fordulataival (Derültség az MSZP és a DK soraiban.), ezért csak szeretném megerősíteni azt, hogy úgy érezzük, hogy ez a javaslat is ugyanazokra a problémákra keres megoldást, amelyeket közösen megfogalmazunk, azokra a hétköznapi problémákra, amelyekkel a legtöbb magyar család és a legtöbb magyar ember is egyébként szembenéz, és amelyek a legnagyobb akadályai annak, hogy nőjön a gyermekvállalási kedv, és hogy a gyerekek megfelelő körülmények között növekedjenek föl.Ezért támogatjuk azt, hogy a javaslatot az Országgyűlés napirendre tűzze, és biztos vagyok benne, hogy fogunk tudni olyan végleges szöveget is találni, amit nagyon széles egyetértés fog körülvenni nemcsak ebben a Házban, hanem az egész országban. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 387 2019.04.01. 2:18  384-389

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Hadd kezdjem azzal, hogy fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy pontosan mit ír elő az a határozati javaslat, amiről vitát folytatunk. Ez lényegében három dolgot tesz az asztalra, ha ezt mondhatom. Egyrészt a többségi állami tulajdonú cégek bérpolitikáját. Ez egy olyan ügy, amihez van köze az Országgyűlésnek és a kormányzatnak; a második ügy a kormánnyal stratégiai partnerséget kötött vállalatok bérpolitikája; a harmadik ügy pedig a kis- és közepes vállalkozások környezetének a megteremtése és átalakítása. Azért kezdem ilyen bonyolultan vagy ilyen hosszadalmasan, mert szeretném világossá tenni, hogy ezt a javaslatot és ennek a javaslatnak a napirendre tűzését azért tudjuk támogatni, mert nemcsak a céllal értünk egyet, tudniillik azzal, hogy csökkenjenek az országon belüli bérkülönbségek, mert az mégsem járja, hogy miközben Budapest gazdasági fejlettsége legalább lassanként közelíti az uniós átlagot, sőt talán meg is haladja azt, eközben vannak az országnak olyan térségei, amelyek a legleszakadóbb régiók közé tartoznak, és ez részben bérkérdés. Nem lehet önmagában béreszközökkel szabályozni, és biztosan nem fog tiltakozni képviselőtársam, ha azt mondom, hogy például majd a határozati javaslat vitájában érdemes lesz arról is beszélni, hogy milyen gazdaságfejlesztési eszközökkel lehet magasabb hozzáadott értékű, jobb bért biztosító munkahelyeket vinni az ország kevésbé fejlett részeibe. De az biztos, hogy azok az eszközök, amelyekre javaslatot tesz a képviselő úr, alkalmasak arra, hogy érdemi vitát folytassunk erről a kérdésről, és megnézzük, hogy állami eszközökkel hogyan lehet, egyébként a piacgazdaságot tiszteletben tartva beavatkozni.

Egy rövid mondatot még hadd mondjak. Ugyanakkor egy ilyen javaslat elképzelhetetlen anélkül, hogy a férfiak és nők között lévő bérkülönbségről ne beszéljünk. Ezért mindenképpen ki fogjuk egészíteni ezt a határozati javaslatot, ha az Országgyűlés elé kerül. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 164-166 2019.05.27. 2:03  163-172

ARATÓ GERGELY (DK): Hát hogyne!

ELNÖK: Képviselő úr, öné a szó.

ARATÓ GERGELY (DK): Bár izgatottan várom, hogy miniszter úr egyszer majd benézzen ide a Házba (Dr. Rétvári Bence: Itt volt ma!), de addig is beérem államtitkár úrral  és válaszoljon a kérdésekre is. (Dr. Rétvári Bence: Ma itt volt!) Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért kértem lehetőséget erre a kérdésre, mert amikor önök államosították az oktatási rendszert, elvették az önkormányzatoktól azokat az iskolákat, amelyeket a helyi közösségek hoztak létre és addig működtettek, akkor az volt a fő hivatkozási alapjuk, hogy ilyen módon lehet biztosítani az intézmények egyenlő finanszírozását és az összetartó oktatási rendszert, azt, hogy ne legyenek nagy különbségek iskolák és iskolák között.

Sajnos azonban a valóság éppen az ellentéte annak, amit önök állítottak, hiszen kiépült egy árnyék-iskolarendszer. Önök büszkélkednek azzal, hogy egyre nő az egyházi iskolába járó gyerekek száma, amivel semmi probléma nem lenne akkor, hogyha itt a szülők lelkiismereti választásáról lenne szó. De az esetek jelentős részében nem ez a helyzet, hanem azért mennek el az állami iskolákból a szülők és választják az egyházi iskolákat, mert egyrészt az állami iskolarendszert önök az ostoba centralizálással tönkreteszik és annak a színvonala folyamatosan csökken, másrészt pedig, mert az egyházi intézményrendszerbe bőségesen juttatnak többletforrásokat.

(17.30)

Különböző számítások szerint 3-4-szeres például a dologi normatívája az egyházi intézményeknek, de aki megnézi ezeket az intézményeket, az láthatja, hogy bizony ott sokkal jobban telik különböző forrásokból arra, hogy jó minőségű oktatás legyen, és egy sor olyan ostoba szabály alól is mentesülnek ezek az intézmények, amelyekkel önök fojtogatják az állami iskolarendszert.

Az tehát a kérdésem önökhöz vagy önhöz, hogy miért büntetik az állami iskolarendszerbe járó diákokat, miért teszik nehézzé az életüket, hogyan igazolják önök ezt az igazságtalanságot. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 170 2019.05.27. 1:03  163-172

ARATÓ GERGELY (DK): Egyre csökkenő érdeklődéssel várom, hogy államtitkár úr egyszer válaszole a feltett kérdésekre, vagy minden alkalommal a múltba réved és a múltba menekül az elől, hogy a saját kormányuk tevékenységéről kelljen számot adni. Hát, most sem okozott államtitkár úr pozitív csalódást nekem, mindenről beszélt, csak arról nem, hogy miért adnak többletfinanszírozást az egyházi intézményeknek, miért ér többet egy egyházi iskolába járó gyerek, mint egy állami iskolába járó gyerek, miért sértik meg az egyenlő finanszírozás elvét, és miért gondolják azt, hogy erőszakkal vagy legalábbis pénzügyi kényszerrel kell átkényszeríteni az állami intézményekbe járó gyerekeket az egyházi intézményekbe. Mint ahogy arra sem adott választ, hogy mindezt az önök fideszes polgármesterei és képviselő-testületeik, akik ezt nagy többséggel megszavazzák, miért tartják jó ötletnek. Persze, hacsak nem azért, mert egyébként a helyi elit gyereke jó helyet kap ezekben az egyházi intézményekben, a többieknek meg maradnak a lerohadó állami iskolák. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 44 2019.05.28. 7:53  31-88

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Amikor a javaslatról beszélgetünk, akkor nagy örömmel látom, hogy Rétvári államtitkár úr már olyan részletesen tanulmányozta a Gyurcsány-kormány tevékenységét a saját kormányának tevékenysége helyett, hogy a Demokratikus Koalíciót látja az árvíz és az aszály mögött is, de az az igazság, hogy téved.Azt tudom önöknek mondani, hogy én a Demokratikus Koalíció álláspontját szeretném ismertetni, és nyugodtak lehetnek abban, hogy a többi ellenzéki képviselőnek és ellenzéki pártnak is megvan a saját álláspontja, amit részben el is mondott és részben elmondott. Abban azonban biztosan van egyetértés az ellenzéki pártok között is, hogy nem vitatjuk azt a közös szándékát a Ház mindkét oldalának, hogy több gyerek szülessen Magyarországon, hogy jobb körülmények között növekedhessenek föl ezek a gyerekek, hogy több támogatást kapjanak a családok a gyerekneveléshez.

Nem a célban van tehát köztünk vita, tisztelt képviselőtársaim, a kormány és az ellenzék között, hanem a módszerekben. Mi azt mondjuk, hogy azok az intézkedések, amiket önök tesznek és javasolnak, papíron jól néznek ki, de a gyakorlatban nemhogy nem segítenek, hanem inkább ártanak. Itt mind Rétvári államtitkár úr, mind államtitkár asszony képzeletbeli vonalakat húzogatott, és annak alapján beszélt arról, hogy mennyivel több gyerek születik most, mint született volna, ha nem tudom, mi történik, és nem tudom, honnan húzunk statisztikai vonalakat.

Csak, drága képviselőtársaim, drága államtitkár asszony, drága államtitkár úr, a valóság nem ez. Mi a valóság? 2008-ban, a Gyurcsány-kormány utolsó évében 99 149 gyermek született; 2018-ban, az önök utolsó lezárt évében meg 89 800. Majdnem tízezerrel kevesebb gyerek! Ennyit ér az önök családpolitikája, ennyire tudták megállítani a gyereklétszám csökkenését. Innentől kezdve egy kicsit több szerénységet várnék önöktől, hiszen itt termelési beszámolókat és győzelmi jelentéseket hallgattunk egész délelőtt. Államtitkár asszonynak 12 percébe telt, mire rátért egyáltalán a törvényjavaslatra. Meg is van az oka, hogy miért tette ezt, mert ezzel a törvényjavaslattal aztán nem lehet dicsekedni.

Önök megint sokat ígértek, és nagyon keveset teljesítenek. Arról beszéltek, hogy létrehozzák a nyugdíjasgyest, hogy elismerik a gyereknevelésben, a családok támogatásában nagy szerepet játszó nyugdíjasok munkáját. Alig hiszem, hogy bárki vitatná ebben a parlamentben, hogy ez egy fontos cél, hogy ha jól áll a gazdaság, mint ahogy ezt önök állítják, akkor nagyon helyes, hogy kapjanak több támogatást azok a nyugdíjasok vagy idősebb emberek, nagyszülők, akik részt vesznek a gyermekek nevelésében, akik segítik a családokat, akiknek valóban, ahogy itt már többször elhangzott, nagyon sokat köszönhetünk, többségünk személyesen is.

De ha így van, akkor miért ilyen szűkkeblű ez a javaslat? Akkor miért csak azok a nyugdíjasok kaphatják meg ezt a támogatást, akik még nincsenek nyugdíjban? Akkor hogyan várjuk el azt, hogy azok az emberek, akik nagy része eleve rossz pozícióban van a munkaerőpiacon, hiszen önök itt munkaerőhiányról beszélnek, de majd kérdezzenek meg néhány ilyen, hozzám hasonlóan már az 50-es évein túl lévő munkavállalót, hogy hogyan tudnak elhelyezkedni, milyen módon tudnak munkát találni maguknak? Kérdezzék meg az idős embereket, hogy vállaljáke azt, hogy otthagyjáke a munkahelyüket, és vissza tudnake majd menni, nem papíron, a valóságban! Kérdezzék meg őket, hogy tudjáke vállalni azt, hogy éppen a jogosultságszerző éveikben lemondanak a keresetük egy jelentős részéről! Le tudnake mondani nyugdíjukról abban az országban, ahol a minimális nyugellátás még mindig 28 ezer forintnál alig egy picivel több, amit tíz éve nem emeltek? Ilyen országban melyik nyugdíjas képes arra, hogy lemondjon a későbbi nyugdíjának egy részéről?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez szemfényvesztés! Ennek a javaslatnak a szabályait úgy állapították meg, hogy ne kerüljön a kormánynak semmibe. Ez ugyanolyan, mint az önök családpolitikájának többsége: sokat beszélnek, és nagyon keveset teljesítenek.

Hadd beszéljek egy másik részéről ennek a javaslatnak! Azt mondják, hogy az a feltétel, hogy a szülőknek legyen munkaviszonya. Tehát nem kaphatja meg a szülő, ha nincsen munkaviszonya. Mi a helyzet? Ha a szülő elveszti a munkáját, abban a pillanatban elveszik önök az idős emberektől, a nagyszülőktől ezt az ellátást, innen kezdve a szülő vegye igénybe, tehát esélyt sem adnak arra, hogy ideje és lehetősége legyen visszailleszkedni a munkaerőpiacra. Megint azokat a családokat és azokat az embereket büntetik, akik a legnehezebb helyzetben vannak, azokat a családokat, ahol gondot okoz munkát találni, ahol gondot okoz megfelelő bérért megfelelő munkát keresni.

Önök tehát ismét egy olyan támogatást hoznának létre, ami nagyon kevesek számára vehető csak igénybe. Elhangzott már minden ellenzéki párttól számos javaslat arra, hogy ha ezt komolyan gondolják, akkor ne legyenek szűkkeblűnek. Ha ezt komolyan gondolják, vegyék komolyan a saját javaslatukat! Akkor terjesszék ki minden nagyszülőre ezt a javaslatot, találjuk meg a megfelelő formákat, és ne kössék olyan szabályokhoz akár szülőknél, akár pedig a nagyszülőknél, amik nem vagy csak nagyon nehezen teljesíthetőek.

Ha önök ezt komolyan gondolják, hogy ez egy fontos cél akár annak érdekében is, hogy növekedjék a lehetősége a gyermekes családoknak arra, hogy bent maradjanak a munkaerőpiacon, hogy könnyebben munkát vállaljanak, hogy ne érje hátrány a munkaerőpiacról való kimaradás miatt döntő részben a szülők közül az anyákat, a nőket, akkor ez egy fontos cél, akkor erről beszéljünk. Találjuk meg a jó szakmai megoldásokat!

Itt megint az történt, hogy önök sajnos csak propagandagyőzelmet akarnak aratni, és nem segíteni akarnak a magyar családoknak. Ugyanolyan történet ez, mint az itt sokat emlegetett családtámogatási rendszerüknek az az eleme, ahol hitelt kínálgatnak, de éppen ma jelent meg az a hír, hogy olyan feltételekhez kötik ezt a babaváró hitelt, ami a támogatást igénybe vevők közel felének nem elérhető. Tehát még akik ezt igénybe akarják venni, azokat is kizárják belőle. Itt pontosan ugyanez a trükk van. Nagyon jól hangzik, szép, hosszú szónoklatokat lehet majd róla tartani a parlamentben, segíteni pedig nagyon keveseknek segít.

Mi akkor fogjuk támogatni ezt a javaslatot, ha ez valódi segítséget nyújt a családoknak, ha olyanok a feltételei, amelyek lehetővé teszik, hogy a családok nagy része, minden nagyszülő ezeket igénybe vegye. Mert mi olyan családtámogatási rendszert tudunk támogatni, amiben minden család és minden gyerek fontos, amiben minden család és minden gyerek fontos. Ezért kezdeményeztük azt a javaslatunkat korábban, amit önök itt megvitatni sem voltak hajlandóak, hogy beszéljünk azokról a problémákról, amelyek minden magyar családot érintenek. Beszéljünk a kisgyerekes családok kilakoltatásáról! Beszéljünk a tönkrement egészségügyi ellátásról! Beszéljünk a rabszolgatörvényről, ami elszakítja a szülőket a saját családjuktól!

Beszéljünk arról, hogy mikor emelik meg végre a családi pótlékot! És mikor ismerik el munkaviszonynak az ápolási díjat? Ha segíteni akarnak a magyar családoknak, ha azt akarják, hogy több magyar gyerek szülessen, akkor legalább megvitatni legyenek hajlandóak azokat az intézkedéseket, melyek minden magyar családnak fontosak. Ne látszatintézkedéseket, ne kamukedvezményeket adjanak, hanem valódi támogatást a magyar családoknak, mi ebben leszünk partnerek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(11.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 62 2019.05.28. 1:54  31-88

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Örül a bánat annak, hogy rosszak a demográfiai adatok! Mi biztosan nem örülünk ennek, csak azt szeretnénk, hogyha szembenéznének a tényekkel. Az, hogy ma 10 ezerrel kevesebb gyerek születik, mint tíz évvel ezelőtt évente, az egy tény. Most ellenőriztem az előbb a KSH adatbázisában. Ehhez képest, államtitkár úr, húzhat képzeletbeli vonalakat képzeletbeli görbékhez megfelelően kiválasztott két ponttal, és ebből kimutathatja ön a 77 ezret, államtitkár asszony a 88 ezret, ha lesz még ma itt államtitkár, akkor lesz az 95 ezer is, de a valóság mégiscsak az, hogy a valódi születésszám csökken. Mi összesen csak annyit kérünk önöktől, hogy nézzenek ezzel szembe. Ne az önök által festett győzelmi jelentésekből és sikerpropagandából kiindulva próbáljanak meg családpropagandát tervezni, mert úgy járnak, mint az egykori anekdotában jártak annak idején a Központi Bizottságban. Tehát kerüljük el azt, hogy önök elhiszik a saját propagandájukat, és ez alapján próbálnak meg családtámogatási rendszert tervezni.

A helyzet valóban súlyos, valóban nagyon komoly erőfeszítéseket igényel, ezért kérjük mi azt, hogy engedjék ide a parlament elé azokat a javaslatokat, amelyeket nem csak mi tettünk, mert szinte minden ellenzéki párt tett az elmúlt évben javaslatokat arra, hogy hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten. Ha önök komolyan segíteni akarnak a családokon, akkor ne a saját sikerpropagandájukat nyomják, hanem engedjék ide azokat az ellenzéki kezdeményezéseket, amelyek esetleg tényleg tudnának segíteni.

Vitassuk meg még államtitkár úrral is egyszer kivételesen nem a régmúltat, hanem a közeli jövendőt, és beszéljük meg azt, hogy mi a legjobb a magyar családoknak. Mi összesen ennyit kérünk önöktől. Sajnálom, hogy ma se mutatkozik erre hajlandóság.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 84 2019.06.03. 2:01  83-86

ARATÓ GERGELY (DK): (Felszólalását hangosítás nélkül kezdi el.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nevelőszülőnek lenni, egy olyan önként vállalt feladat, amely komoly elismerést érdemel, kellene hogy kapjon. A nevelőszülők családot, otthont biztosítanak olyan gyermekeknek, akiknek ez nem adatott meg. A KSH 2017-es adatai szerint 21 ezer gyermekvédelmi szakellátásban részesülő kiskorú gyermek közül ma is csupán 14 ezer kerül nevelőszülőkhöz  (Kézi mikrofont állítanak a szónok elé.) köszönöm szépen , tehát több mint 7 ezernek marad a gyermekotthon, amely, bármilyen elkötelezettek is legyenek az ott dolgozók, nem tud megközelítőleg sem olyan szintű ellátást és annyit nyújtani, mint egy család. Sokkal kevesebben vállalkoznak tehát arra, hogy nevelőszülők legyenek, mint amennyire szükség lenne, ennek az oka pedig a nem megfelelő mértékű anyagi ellátás, anyagi ráfordítás. A nevelőszülők bérezése a mindenkori minimálbér 30 százaléka s ehhez járul még hozzá 20 százalék kiegészítő díj, de például gyest, gyedet nem vehetnek igénybe, és nem vehetnek igénybe számos más fontos, a gyermeknevelést támogató kedvezményt sem. A kormány dunai hajókirándulással próbálja meg népszerűsíteni a nevelőszülői hivatást, ami tulajdonképpen nem baj, sőt az helyes, hogy a kormány ezt fontosnak gondolja, de még fontosabb lenne, hogy a nevelőszülők megfelelő ellátást, megfelelő anyagi biztonságot kapjanak ehhez a nem könnyű feladathoz. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan cél, amelyben a kormány és az ellenzék egyet tud érteni egymással, hogy jobb, ha ezek a gyerekek nevelőszülőkhöz kerülnek. Ezért kérdezem öntől azt, hogy mikor kívánják növelni a nevelőszülők ellátását, mikor kívánnak jobb helyzetet teremteni a nevelőszülők számára. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 102-104 2019.06.11. 2:03  101-110

ARATÓ GERGELY (DK): Elfogadom, igen.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Korábban azt a tájékoztatást kaptuk, amikor tájékozódtunk Fóton, azt az ígéretet, ha ezt lehet ígéretnek tekinteni, kapták az ott élők és az ott dolgozók, hogy május 31-ig biztosan nem kell kiköltöznie a fóti gyermekotthonnak, és utána kapnak tájékoztatást arról, hogy hova kerülnek el ezek a gyerekek, akik ma egy ősparkban családiház-jellegűen berendezett külön házikókban laknak, hogy ők majd hova kerülnek és mi fog velük történni.Május 31e elmúlt, de továbbra sincsen információjuk arról, hogy hova kerülnek, továbbra sem tudják azt, hogy mi lesz velük, mi lesz a sorsuk, mint ahogy nem tudják azt sem, hogy miért kell menniük ezek közül a körülmények közül minden valószínűség szerint sokkal rosszabb körülmények közé.

A kormány, bár több képviselőtársunkkal különböző módon próbáltuk megtudni, hogy hova kerülnek ezek a gyermekek, köztük fogyatékkal élő és beteg gyermekek a Fóti Gyermekközpontból, nem hajlandó konkrét választ adni sem az érintetteknek, sem a parlamenti képviselőknek, sem a közvéleménynek arról, hogy mi lesz a sorsa ezeknek a gyermekeknek és az ő nevelőiknek. Önök titkolóznak, bizonyos adatokat tíz évre titkosítottak, és továbbra sem hajlandóak elárulni, hogy mi fog történni azokkal a gyerekekkel, akik ma Fóton élnek.

Ez már nem egyszerűen csak kegyetlenség, barbárság, mint az egész fóti költözés, hanem ennek is egy különösen súlyos foka, amikor bizonytalanságban tartják ezeket az egyébként is támogatásra szoruló gyerekeket. Várom tehát a válaszát: mi fog történni ezekkel a gyerekekkel és mikor? Válaszoljanak végre! (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 108 2019.06.11. 1:05  101-110

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Azt kell mondanom, szomorúnak tartom, hogy ön csak kettő darab kérdésre nem válaszolt: mikor és hova kell kiköltözni a Fóti Gyermekközpont lakóinak? Csak erre nem válaszolt, és ez nincs benne az önök által mondott kormányhatározatokban. A május 31-i határidőt nem az ujjunkból szoptuk, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt államtitkár úr, ezt önök mondták a Fóti Gyermekközpont dolgozóinak, hogy addig biztosan ott maradhatnak, de nem tudják, hogy meddig még. Nem tudják, hogy meddig tart ez az állapot, mert a kormányhatározatokból az viszont kiderül, hogy önök ki akarják őket onnan költöztetni. Az kiderül a kormányhatározatokból, hogy önök valamit akarnak kezdeni ezzel a területtel, de most már nem is kérdezem, hogy mire akarják használni. Semmi meglepetést nem fog okozni; nyilván valamelyik haverhoz kerül majd. De azt joggal várja el mindenki, hogy tisztességes és egyenes választ adjanak arról, hogy mit tesznek önök ezekkel a gyerekekkel, hogy mi az önök szándéka velük. Ne játsszanak velük tovább! (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 42 2019.06.12. 4:22  29-55

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Mint általában a kormány adócsökkentő terveire, erre is azt tudjuk mondani, legalábbis azokra, amelyek legalább a munka terheit illetik, hogy túl kevés, és túl későn. Továbbra is rendkívül magas az a teher, amely a munkához kötődik. Ugyanakkor végül is a kormány ez alkalommal kivételesen betart egy megállapodást, amelyet a munkavállalókkal és a munkaadókkal kötött 2016 végén. Ez olyan ritka, hogy egyrészt szóba állnak ezekkel a szereplőkkel, másrészt a velük kötött megállapodást betartják, hogy már csak pedagógiai okokból is támogatni kívánjuk ezt a megállapodást. Szeretnénk, ha visszatérne lassan az ország  majd persze nem az önök kormányzása alatt lesz ez  a társadalmi érdekegyeztetés valódi és a társadalmi párbeszéd intézményrendszeréhez. Tehát támogatjuk ezt a fajta javaslatot.Ugyanakkor kénytelenek vagyunk felhívni a figyelmet arra, hogy amikor a pénzügyminiszter úr arról beszél, hogy ez majd micsoda csodálatos változást fog okozni, akkor ez porhintés. Ez a viszonylag jelentéktelen változás eltörpül egyrészt azokhoz a változásokhoz képest, amik a nagyvállalatok zsebébe raktak pénzt. Ilyen volt elsősorban a társaságiadó-csökkentés, amit önök most lelkesen védelmeznek továbbra is a parlamentben. Hogy a nagyvállalatok adómentesen termelhessenek profitot és a multik ezt adómentesen vihessék ki az országból nagyon alacsony adóval, ezt önök továbbra is lelkesen támogatják. Ők az önök adócsökkentésének az igazi nyertesei, a többieknek, a kisebb vállalkozásoknak vagy különösen a munkavállalóknak, a dolgozó embereknek nem jut vagy alig jut az önök adócsökkentő programjából. Hiszen nem csökken a leginkább az emberek zsebét szorongató, őket leginkább megnyomorító rekordmagas áfa, nem csökken az alacsony jövedelmeket sújtó szja és az alacsony jövedelmeket sújtó nyugdíj- és egészségügyi járulék.

Hozzá kell azt is tennem, hogy nem olyan régen a kafetéria adóztatásával önök nagyon jelentősen megemelték azt az adóterhet, amit a munkaállaók fizetnek. A munkásembereknek tehát önök nem adnak adókedvezményt, a vállalatoknak adnak adókedvezményt. Ez a javaslat annyival jobb egy kicsit a szokásos javaslatoknál, hogy legalább ebből a kis- és középvállalkozások is részesednek, nem csak a nagyvállalatok kapják ezt az adókedvezményt, mint ez általában lenni szokott.

Ugyanakkor elvárjuk azt a munkaadóktól, hogy ezt az adókedvezményt a megállapodás eredeti céljának megfelelően úgy érvényesítsék, hogy ebből a béreket emeljék meg, tehát a béremeléseknek teremtsenek ebből fedezeteket. Az volt a megállapodás lényege, hogy azért csökkenti ezt a hozzájárulást a kormány és a parlament, hogy ebből béremelés legyen aztán a munkavállalók számára.

Így mi teljes mértékben támogatjuk azt a szakszervezeti követelést, hogy azt, amit megtakarítanak ezzel a vállalkozások, különösen a nagyvállalatok, adják szépen oda a munkavállalóknak, mert ezt erre kapják.

(11.10)

Elvárjuk a kormánytól is, hogy például az általa annyira kedvelt stratégiai partnerek felé jelezze, hogy ennek a csökkentésnek a célja nem az, hogy több profit maradjon a nemzetközi nagyvállalatoknál, hanem az, hogy több bér maradjon a dolgozó embereknél.

Végül szeretném jelezni azt, hogy nagyon szép ez az adócsökkentés, csak egy adócsökkentésnek mindig van egy másik oldala is, ahol kiadást kell csökkenteni. Elvárjuk a kormánytól, hogy ezt a 130 milliárd forint adócsökkentést, ami például jövő évben érinti a költségvetést, ne az egészségügynél, ne az oktatásnál, ne a szociális kiadásoknál érvényesítsék, hanem például a nagyberuházásoknál, például a propagandaminisztériumnál, például a felesleges, túlméretezett honvédelmi kiadásoknál. Erre a költségvetésnél is fel fogjuk hívni a figyelmet, mert azt szeretnénk, hogy ne az átlagemberek fizessék meg az önök adócsökkentésének költségeit.

Így és ezekkel a megjegyzésekkel tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. (Taps a DK, az MSZP és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 71 2019.06.12. 6:06  56-83

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Kezdjük a dolog jogi részével, mert ez az egyszerűbb és teljesen egyértelmű. Egyrészt szemben avval, amit itt képviselőtársaim előadtak, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Lehet bűnözőzni egymást (Németh Szilárd István közbeszól.), nekem is van véleményem az önök jogi ügyeiről, még az államtitkár úréról is, de ettől még nem válik valaki bűnözővé. Mondjuk, kitüntetni egy kicsit már túlzás, mint ahogy ezt Simonka György képviselőtársukkal önök tették, de mindenesetre azért mégiscsak érdemes legalább az Országgyűlésben egy kicsit jogtudatosabbnak lenni.

Arról, hogy a mentelmi jognak mi a célja, képviselőtársam az imént beszélt, erről hosszasabban nem beszélnék. A jelöltek mentelmi jogának az a célja, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne tudják önök a pártszolgálatos ügyészségükkel kivonni a forgalomból az ellenzéki jelölteket, mint erre egyébként szeretettel törekszenek. Egyébként ez a demokráciában korábban nem nagyon merült fel, amíg ennek legalább a nyomai megvoltak, de ahogy rohamosan halad az ország erdoganizációja, úgy látom, önök is kedvet kapnak ahhoz, hogy azoknak a jelölteknek, akik önöknek nem szimpatikusak, ilyen-olyan ügyészségi, bírósági eljárásokkal tegyék lehetetlenné, hogy elinduljanak, mert innen kezdve bármikor mód lesz arra, hogy az ügyészség egy kellemes vádemeléssel egyébként megvonja a mentelmi jogot a képviselőjelöltektől, még az olyannyira lelkes jobbikos kollégáktól is, de ez majd akkor az ő problémájuk lesz.

Azt kell tehát önöknek mondanom, hogy miközben egy demokráciában a mentelmi jognak nincsen különösebben nagy jelentősége, aközben abban a fajta féldiktatúrában vagy akár már egész diktatúrában, amit önök építenek, igenis van. A mentelmi jog ebben a helyzetben az utolsó olyan védvonal, amely védi az ellenzéki politikusokat a hatalmi önkénnyel szemben, ezért találták ki, ezért vezették be, és ezért akarják önök elvenni ezt a jogot az ellenzéki képviselőjelöltektől. Ezt értjük, de nyilván támogatni nem fogjuk.

Van azért egy sajátos bája annak, ahogyan egyébként önök erről az ügyről beszélnek és a szereplőknek is. Azért az mégiscsak csodálatos, amikor Kósa Lajos úr beszél itt ebben az ügyben, az a Kósa Lajos, akinek a sajtóhírek szerint ügyvédje és számos üzleti tranzakcióban partnere az a Fiák István úr, akinek meg szintén a sajtóhírek szerint érdemi érdekeltsége, részvétele, befolyása van arra a diákszövetkezetre, amely a legnagyobb nyertese annak, hogy eltakarították hatalmi úton a konkurenciát az útból. Egy olyan ügyészségi eljárás és bírósági eljárás, amelyik átrendezte ezt a piacot, véletlenül éppen olyan emberekhez kötődik, akik meg éppen önhöz kötődnek. Micsoda meglepetés! Csodálkozunk ezen a dolgon? Hát, én biztosan nem csodálkozom rajta. Teljesen nyilvánvaló, hogy az ön esetében nem válnak el élesen egymástól a politikai és a pénzügyi motivációk. (Dr. Vadai Ágnes: Hűha! Ezt nem tudtam.) Megjegyzem, ez a Fiák úr volt az is, aki ebben az ügyben ezer károsultról beszélt, önök erről hoztak egyébként egy meglehetősen elsietett parlamenti döntést, majd aztán kiderült, hogy ötvenegyen jelentkeztek mint károsultak.

Azt kell mondanom, hogy általában is ez a vita csodálatos. Önök ideállnak, Kocsis úr is, Nacsa úr is, és saját mentelmi joguk védelme mögött rágalmaznak, beszélnek zöldségeket, hazudoznak. Korábban azt mondták a sajtóban, hogy Czeglédy Csaba majd kimegy Brüsszelbe, hogy mentelmi joga legyen, most azt mondják, az leplezi le, hogy nem is akart kimenni Brüsszelbe.

Czeglédy Csaba kezdettől megmondta, hogy mit akar és mi a szándéka: kampányolni akar a mellett a párt mellett, amelyet ezen rendszer ellenségének lát, a Demokratikus Koalíció mellett. Önök ezt próbálták megakadályozni, és most durcás kisgyerekként rohangálnak és duzzognak, mert ez nem sikerült. Ezt értem, rossz érzés lehet, az meg különösen rossz érzés lehet, hogy miközben önök folyamatosan rágalmazták a Demokratikus Koalíciót és Czeglédy Csabát, mégiscsak a választók azt tették a legnagyobb ellenzéki párttá. Értem, hogy ezt is nehezen viselik el, de leszünk még nagyobbak is, önök meg lesznek kisebbek is, szokjanak hozzá!

Azt is el szeretném mondani, hogy egyébként azért is nevetséges az önök értelmezése, hiszen Czeglédy Csaba nem állt kényszerintézkedés előtt (Németh Szilárd István: Alatt!), mielőtt önök ezt a döntést hozták volna: utazhatott, ha szándékában állt volna bizonyítékot eltüntetni, eltüntethette volna, de nyilvánvalóan nem állt szándékában; azért is nem vállalta egyébként a képviselő-jelöltséget más módon, mert szembe kíván nézni az önök embereivel, az önök pribékjeivel a bíróságon is, ahogy ezt egyébként a sajtóperek során megtette, és ezeket a sajtópereket sorban megnyerte. (Dr. Vadai Ágnes: Úgy bizony!)

Itt önök közben egyébként mellesleg rágalmazzák a Demokratikus Koalíciót is, függőségről meg tiltott finanszírozásról beszélnek. Jelzem, hogy ilyen messzire még az önök pártszolgálatos ügyészsége sem ment. Persze lehet, hogy Kocsis úr már az ítéletet olvasta fel, volt már ennek gyakorlata, és haladunk tovább ebbe az irányba.

Mi tehát kiállunk a demokrácia védelmében, kiállunk a jogállam védelmében. Itt számos példát hallhattunk arról, hogy az önök frakciója az, amelyik tele van olyan képviselőkkel, akiket ilyen-olyan-amolyan bűncselekményekkel hoztak szóba, és akiket ezektől csak az önök ügyészsége véd meg és a mentelmi jog adott esetben. Mi tehát, hogy Nacsa képviselő úr kérdésére válaszoljunk, nem állunk a joggal visszaélő bűnözők oldalára, nem állunk az önök oldalára, hanem a jogállam és az emberek oldalára állunk, és nemmel szavazunk erre a törvényjavaslatra. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 79 2019.06.12. 0:39  56-83

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Bacsa (sic!) Képviselő Úr! Ha ön azt hiszi, hogy önnek bárki elhiszi azt, hogy Czeglédy Csaba politikai tevékenységének nincsen köze ahhoz, hogy önök által kinevezett és önökkel rendkívül jó viszonyban lévő legfőbb ügyész vádat emeltetett ellene, akkor ön hülyébbnek nézi ezt az országot, mint amit önről feltételeztem eddig. Nincs ember, aki elhinné azt, hogy annak Magyarországon, hogy melyik politikussal szemben indul eljárás és melyikkel szemben nem, ne lenne köze az illető politikai tevékenységéhez. (Dr. Völner Pál: Saját paranoia.  Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

(13.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 109 2019.06.12. 5:46  98-133

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Nem ismételném el azokat a jogi érveket részletesen, amiket tanult jogász kollégák itt elmondtak az imént, mármint képviselő-kollégák, én csak áhítattal nézem az ő szaktudásukat, és inkább a színikritika műfajában mondanám el a hozzászólásomat, mert legyen világos, ez egy színház. Nem kell ezt az egészet komolyan venni, drága képviselőtársaim! Önök egy színdarabot játszanak ma a parlamenttel, azt is rendkívül gyenge színvonalon, nem esélyesek Oscar-díjra, legfeljebb egy Arany Málnára. Megpróbálják előadni azt, hogy van itt egy csodálatos, zseniális, nagyszerű törvényjavaslat, ámde a világ értetlen. A világ nem érti meg a mi lelkünket, nem érti meg az önök csodálatos, nagyszerű törvényjavaslatát, és azt kell mondanom, hogy sajnos még ezt az állítást is csak a valóság talajáról messzire rugaszkodva tudják igazolni. Hiszen mi is a helyzet? Azt mondja itt nekünk államtitkár úr, hogy a Velencei Bizottságnak voltak itt mindenféle kifogásai, de azt mi megoldottuk. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem mondom, hogy semmit sem, mert ez nem igaz, mert egy szokás szerint szakmai előkészítés nélküli rapid törvénymódosítással néhány ponton valóban végrehajtottak kozmetikai változásokat a törvényen, de a lényegi ügyek nem változtak. Továbbra is kerülhetnek be az államigazgatásból bírák bíróként a közigazgatási bíróságba, akár bírói gyakorlat nélkül is, még a közigazgatási bíróság vezetője is odakerülhet, minden bírói gyakorlat nélkül. (Dr. Orbán Balázs közbeszól.) Ugyanakkor továbbra sem akadályozza meg az igazságügyi minisztert semmi abban, hogy maga válogasson a bírók közül, és maga válasszon, hogy kiből lesz közigazgatási bíró, és kiből nem lesz, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Ez nyilvánvalóan nem egy független bírósági szervezet, ez egy pártbíróság, amit önök azért hoznak létre, hogy az önöknek kínos államigazgatási, környezetvédelmi vagy éppen gyülekezési joggal vagy választási joggal kapcsolatos ügyekben ez a bíróság hozza meg a döntéseket.

Értem, hogy kellemetlen, hogy a Kúria itt-ott-amott még önök ellen dönt ebben vagy abban az ügyben. Ezt szeretnék megoldani, kell egy kényelmes Patyi-bíróság. Tényleg, szegény most erre készül már mióta, aztán mégse lesz belőle hirtelen legfelső közigazgatási bírósági elnök, vagy hogy a bánatba’ hívják. Hát, csak sajnálni tudom... Szóval, mindegy, azt akarom mondani önöknek, a lényeg az tehát, hogy létrehoznak egy kellemes bíróságot, kellemes elnökkel, kellemesen kinevezett államigazgatási emberekkel és gondosan kiválogatott, önöknek megfelelő bírókkal. Ez minden, csak nem független bíróság, minden, csak nem jogállam.

Arra, hogy most ennek a kis színjátéknak mi áll a hátterében, erre képviselő úr, Harangozó képviselő úr kiválóan rávilágított. A választási kampányban elképesztően kemények voltak, mint a vídia. Weber úr alkalmatlan volt, aki nem szereti önöket eléggé, a Néppárt balra sodródó, sorosista, gyurcsányista összeesküvés részévé vált. Most így, a választás után hirtelen rájöttek, hogy mégsem Salvini lett az erős ember az Európai Parlamentben, mégiscsak a Néppárt maradt a legnagyobb képviselőcsoport, és mégiscsak jobb belül lenni a nagy képviselőcsoporton, minél nagyobb, annál jobb, annál több védelmet tud önöknek nyújtani. Tekernek most ezerrel, és megalázkodnak annak érdekében, hogy hátha mégis visszaszeretik önöket a Néppártba, hátha vannak ott olyan politikai opportunisták, akik néhány látszatengedményért hajlandóak önöket visszafogadni.

Plusz még hozzá valóban abban a kellemetlen helyzetben vannak, hogy minden hír szerint abból a Trócsányi miniszter úrból akarnak uniós biztost csinálni, aki ma nem is tette itt tiszteletét, bár a törvény beterjesztésekor onnan hosszasan okított mindannyiunkat a közigazgatási bíróságok nagyszerűségéről (A szónoki emelvény felé mutatva.), szóval, Trócsányi Lászlóból kívánnak uniós biztost csinálni, csak egy kicsit nehéz lesz megszerezni az Európai Parlamenttől egy olyan igazságügy-miniszter számára a jóváhagyást, aki egyébként lábbal (Dr. Vitányi István közbeszól.) tiporja a jogállamiságot.

Azt kell tehát önöknek mondanom, hogy értem természetesen ezt a szándékot, ez egy derék, tisztességet abszolút nélkülöző, ámde egyértelmű politikai szándék  csak hát hülyének tetszik nézni mindenkit, mint mindig. Azt gondolják, hogy mi most itt el fogjuk hinni, hogy ezt komolyan gondolják? Ha komolyan gondolnák, akkor egyrészt valóban megfogadták volna a Velencei Bizottság javaslatait, nem egyiket-másikat, hanem mindegyiket. Akkor rögtön nem lenne nagy nemzetközi negatív visszhang az EU-tól az ENSZ-en keresztül a Velencei Bizottságig, az Európa Tanácsig mögötte, ha egy tisztességes jogszabályt raktak volna le.

(14.50)

De ha erre nem képesek vagy nem hajlandók, akkor a minimum az lenne, hogy vonják vissza az eredeti törvényjavaslatot. Ne felfüggesszék! Majd meglátjuk, meg majd megfigyeljük, hogy hogyan viselkedsz; ha jól viselkedsz, majd még beveszünk esetleg a közigazgatási bíróságba  értjük azt is, hogy ez a nyomásgyakorlásnak egy módja. A felfüggesztés szemfényvesztés, átverés, az csak arra szolgál, hogy az önök valódi szándékait úgy-ahogy megpróbálják elrejteni. Most szólok: nem fog sikerülni, tehát attól óvom önöket, hogy ne higgyék el a saját propagandájukat. Brüsszelben, Strasbourgban nem hülyék vannak, akik önöknek bedőlnek, akiket a pávatánccal át lehet verni. Mindenki érti, hogy miről szól ez a történet, és azt kell mondanom, hogy ez egyrészt szánalmas, másrészt pedig nem old meg semmit. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 203 2019.06.12. 13:17  192-235

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Hadd kezdjem egy idézettel! Bár a kormány szerint az „erről elfogadott jogszabály megfelel a jogállamiság követelményeinek, de azt látják, hogy az új rendszer egy olyan európai és nemzetközi vita kereszttüzében áll, amely a függetlenséget kérdőjelezi meg”. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az idézet egy ma tárgyalt másik törvényjavaslatról szól, a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat felfüggesztéséről. Arról szól, hogy most pontosan ugyanazt csinálják, mint a közigazgatási bíróságoknál. Valamit nagyon meg akarnak szerezni, valamire nagyon szeretné rátenni a kormány a kezét, ami még független tőle. És persze megint jön a nemzetközi vihar.

Üzenem miniszter úrnak, hogy képzelje magát egyébként az igazságügyi miniszter helyére, akinek ma végig kellett hallgatnia, hogy amiért ő itt küzdött, amit ő személyesen vállalt, és amiért konfliktust vállalt, azt tulajdonképpen levesszük, mert a Fidesznek éppen ez a taktikai érdeke. Nyugodjon meg, Palkovics úr, a maga javaslatát is el fogja majd a kormány felejteni, amikor éppen az lesz az európai vagy a hazai politikai érdek, akkor azzal lehet egy kis támogatást vagy néhány szavazatot szerezni. Mert nemzetközi botrány lesz, mert amit csinálnak, az legalább akkora disznóság, mint amekkora a közigazgatási bíróságok létrehozása.

Ha önök esetleg maguktól ezt nem tudnák, amit kétlek egyébként, az Európai Bizottság ma volt olyan kedves, és direktben megüzente: az Európai Bizottság hangsúlyozza a nyílt, versengő finanszírozási rendszerek fontosságát, hiszen ezzel érhető el a minőségi kutatás, ezáltal nőhet a finanszírozás tényleges hatása, illetve erősödhet a nemzeti kutatási rendszer, és így tovább, és így tovább. Az Alapvető Jogok Chartája elismeri az oktatás, kutatás szabadságát és a művészetek, a tudomány szabadságát. Az Európai Bizottság így kiáll a kutatási és tudományos szabadságért és az akadémiai intézmények függetlenségéért. Ez azért egy elég világos üzenet, drága képviselőtársaim, és ne mutogassanak majd Soros Györgyre meg a migránspárti EPP-re, meg az ördög tudja, mire, amikor majd elindul önökkel szemben a kötelezettségszegési eljárás! Önök szép lassan, lépésről lépésre hátrálnak ki Európából, és ez ennek egy lépése. Ez nem számít, ez nem fontos. Fontosabb az, hogy egyébként rátegyék a kezüket erre a vagyonra.

Ráadásul  micsoda meglepetés!  nem is igen mondanak igazat. Például azt állítják, hogy ó, hát itt valami elképesztően független pályázati rendszer lesz, mit panaszkodik itt mindenki, majd önök megteremtik. Sőt, képviselő úr volt olyan bátor, és azt mondta, hogy majd ott lesz a Nemzeti Tudományos Tanács, amelyik aztán tele lesz tudósokkal. Drága Képviselőtársaim! Legalább olvassák el a saját javaslatukat! A Nemzeti Tudományos Tanács elnöke a tudománypolitikai koordinációért felelős miniszter. Ezt nem tudom kimondani, valami egyszerűbb nevet adhatnának neki! Ő valaha volt talán tudós, hogy ma nem, az biztos. (Héjj Dávid Ádám: Na!  Nacsa Lőrinc: Ne sértegesd!) De egyébként sincs garancia arra, hogy mindig az lesz.

Az NTT tagjait és társelnökét a miniszterelnök kéri fel és nevezi ki, nyilván tudományos teljesítményük alapján. Hogy is válogatja ki a további kilenc tagot? Úgy, hogy három tagot a gazdasági szféra ad  hát, ezek nyilván kiváló tudósok lesznek , hármat az állami szféra, ezek is kiváló tudósok lesznek, és tényleg lesz benne három, akit a tudományos szféra ad, egyébként majd a miniszterelnök kiválasztása alapján. Nyilván a miniszterelnök választásainál, mint mindig, ez alkalommal is kizárólag a tudományos teljesítmény és az autonómia lesz a szempont.

(19.40)

Tisztelt Barátaim! Ez a testület a miniszterelnök házi testülete, az ő rokonai, barátai és üzletfelei lesznek benne, mint minden ilyen testületben, és arra lesz jó, hogy neve legyen a gyereknek, hogy azokat a politikai döntéseket keresztülverjék, amelyeket önök hoznak, és az az intézményrendszer fogja irányítani egyébként lényegében a teljes finanszírozási rendszert.

A törvényjavaslat minőségéről azt szeretném elmondani, hogy sajnálatos módon még az intézmények pontos nevét sem sikerült eltalálni. Nem sikerült pontosan megmondani, hogy mik azok az intézmények, amiket el szeretne venni az állam. Majd meg fogják látni a váratlanul a kormánypárti képviselők fejéből kipattanó módosító javaslatoknál, hogy hogy fogják majd sorra korrigálni, hogy hogy hívják az intézményeket. Nem egy nagy kaland! Végül is miért kellene egy tudománypolitikáért felelős minisztériumban tudni, hogy milyen akadémiai intézetek vannak pontosan, de ha már legalább elveszik őket, akkor vehették volna a fáradságot, hogy készítenek egy aktuális listát.

Sokkal nagyobb baj, hogy a korábbi kormányhatározattal ellentétben egyébként nem áll rendelkezésre egy érdemi kutatás-fejlesztési, innovációs stratégia, amire alapulhatna egyébként ez a javaslat. Nem volt ilyen, nem vitatták meg, nincsen. Kormányhatározat van róla, csak sajnos a kormányhatározatokra nem lehet átalakítást építeni.

Magába a törvényjavaslat részletes elemzésébe nem mennék bele, különösen azért nem, mert egyrészt a Lendület-kutatócsoportok vezetői, másrészt a Tudományos Akadémia elnöksége ezt megtette. Azt javaslom, hogy talán érdemes ezt elolvasni legalább kormánypárti képviselőtársaimnak, mielőtt szokásuk szerint megnyomják a gombot.

Annyit szeretnék csak jelezni, hogy teljesen világos a törvényjavaslat célja, egyébként ezt önök nem is titkolják. A törvényjavaslat célja az, hogy a kutatások feletti ellenőrzést és a finanszírozás feletti ellenőrzést kivegyék a tudományos közösség kezéből. Önök azt gondolják, hogy önök meg az önök által működtetett minisztérium, meg a benne ülő kiváló kormánymamelukok majd jobban tudják, hogy hogyan kell működtetni a kutatást, hogyan kell működtetni az intézményeket.

Azt gondolják, hogy egyébként ez a modell hú, de nagyon hatékony lesz, majd aztán kiírnak benne pályázatokat. Hogy milyenek ezek a pályázatok, nem olyan régen láttuk, majd nyernek benne azok a klassz-egzotikus, áltudományos intézmények, amiket elszaporítottak az elmúlt években. Nyilvánvalóan egyébként ez a gyakorlat egyik célja, hogy a Magyarságkutató meg Veritas, meg ehhez hasonló kormánypárti, műtudományos intézmények kaphassák meg a finanszírozás egy részét, de azért őszintén szólva kár tönkretenni a Tudományos Akadémiát. Adhattak volna nagyobb költségvetési borítékot nekik, akkor legalább másutt nem keletkezett volna kár, ha már itt nem keletkezik haszon.

Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, hogy sajnálatos módon a javaslat szakmailag mindenfajta hivatkozás és mindenfajta egyéb, ehhez elmondott szöveg ellenére, valamint a lenyűgöző idézetgyűjtemények ellenére, amire kicsit később visszatérek, valójában egyetlen teljesen világos szándékot tükröz: ide nekem az egészet! Nálam sajnos okosabb ember mondta az Akadémia közgyűlésén, hogy einstandolja az egész rendszert. Erről szól ez a rendszer, erről szól ez a javaslat. Minden más csak duma! Minden más csak hivatkozás, mert mégsem mondhatták azt, hogy na, pont még a Tudományos Akadémia intézetei nem a kormányhoz tartoznak, most már akkor ezt is ideje lenne. Mindenféle kerülő utakat találtak ehhez.

Azért két dologról mindenképpen szeretnék még ennek kapcsán szólni. Az egyik dolog az, hogy ne tegyünk úgy, mintha itt valamifajta elvont problémáról lenne szó, mintha itt arról lenne szó, hogy egyébként milyen legyen az intézmények működtetési rendszere. Legyen teljesen világos: itt ötezer embernek a sorsáról beszélünk! Ennyien dolgoznak ma ebben az intézményhálózatban, ők azok, akiktől miniszter úr törvénytelen módon már ennek az évnek az elején is elvette a finanszírozást, ők azok, akiket fenyegettek az elmúlt időszakban, és ők azok, akiket most belelöknek egy olyan rendszerbe, amiről semmit nem lehet azon kívül tudni, hogy majd miniszter úr meg mögötte a miniszterelnök kényétől-kedvétől függ. Ezek az emberek nem érdemlik meg önöktől azt, hogy így bánjanak velük, és nem érdemlik meg egyébként Magyarországtól azt, hogy így bánjanak velük.

A másik dolog, amire szeretném fölhívni a figyelmet, az az, hogy teljesen világosak ennek a javaslatnak a következményei. A Magyar Tudományos Akadémia az elmúlt évtizedben egyébként több-kevesebb kormányzati jó szándék és támogatás mellett elképesztő küzdelmet folytatott azért, hogy itthon tartsa a fiatal kutatókat, és akik pedig elmentek, azokat visszacsábítsa. A Lendület-programmal és másfajta ösztöndíjakkal az Akadémia sokat tett azért, hogy ne ürüljön ki a magyar tudományosság.

Az a fajta bizonytalanság és az a fajta eljárási mód, ahogy önök bántak a Magyar Tudományos Akadémiával ebben az ügyben…  mert azért ne felejtsék el azt, hogy miniszter úr, Hiller képviselő úr hosszasan idézte azt, hogy milyen előkészítő munka zajlott az Akadémia és a kormány között. Hónapokig tárgyaltak, szakmai anyagokat írtak, részmegállapodásokat kötöttek, és amikor aztán az Akadémia közgyűlése nem volt hajlandó az ön diktátumát elfogadni, akkor fölrúgták az egészet. Akkor lesöpörték az Akadémia véleményét, mert önök persze ehhez is jobban értenek, mint mindenhez.

Azt kell mondanom, hogy nemcsak az anyagi kiszolgáltatottság fenyegeti ma a tudományos kutatókat az akadémiai intézetekben, hanem az az elképesztő megalázás és semmibevétel is, amit az egész eljárás jelent. És ezek az emberek el fognak menni innen, mert megtehetik, mert várják őket, mert keresik őket Tokiótól San Franciscóig mindenütt a világon! És akkor lehet azt mondani, amit kiváló képviselő úr mond, hogy nem baj, ha nincs alapkutatás, széles alapkutatás, ez kis ország, majd behozzuk. Azt szeretném mondani, hogy ha tényleg ez történik, akkor önök aláírják nemcsak a szélesebb értelemben vett kutatás-fejlesztés, innováció, de a magyar felsőoktatás halálos ítéletét is.

Itt nem lesz minőségi oktatás, nem lesz kutatás, innováció, ha nincs érdemi alapkutatás. Ha ezek az emberek elmennek ebből az országból, miniszter úr, akkor majd egy későbbi demokrata kormány nagyon nagy erőfeszítésekkel, évtizedek alatt tudja csak helyreállítani ezt a kárt, amit önök okoznak. Ön egy fordítva bekötött Klebelsberg, aki nem építi ezt az országot és nem építi a tudományosságot, hanem lerombolja. Amit ön most előkészít, az egy Trianonhoz hasonló mértékű nemzeti katasztrófa!

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlegettek sok mindent, nem is akarok mindenre reagálni, két rövid megjegyzést tennék. Pósán képviselő úr figyelmünkbe ajánlja az akadémiai beszámolók tanulmányozását. Éppen Pósán képviselő úr volt az, aki bizottsági elnökként levetette az Akadémia beszámolóját a napirendről. Annyira nem volt kíváncsi ezekre a beszámolókra, hogy megengedte volna, hogy a Kulturális bizottság érdemben tárgyaljon róluk.

Nyilván nem véletlenül van így, mert kiderült volna ebből a beszámolóból, hogy azok az állítások, amelyekre önök építik ezt a törvényjavaslatot, szemenszedett hazugságok, azok nem felelnek meg a valóságnak! De önök még azt a lehetőséget sem adták meg, hogy egyébként az ellenzéki képviselők  ha erre felkészültek, akkor az önök képviselői  megvitathassák azt, hogy milyen az Akadémia helyzete. Ez az eljárás, ez a szégyenletes eljárás is mutatja azt, hogy itt nem arról van szó, hogy érdemi vita és egyeztetés zajlik, hanem önök előre eldöntötték azt, hogy rá akarják tenni a kezüket az intézményhálózatra.

Arról folyik egy vita, ahogy látom egyébként a szakmai közvéleményben is, hogy mi az önök célja ezzel. Egyszerűen csak nem tűrik azt, hogy bárki autonóm legyen önöktől, nem tűrik azt pártként vagy miniszter úr személyesen, hogy egyébként legyenek ellenvélemények. Vannak, akik azt mondják, hogy nem erről van szó, hanem az egyébként a következő uniós ciklusban megnyíló és sajnálatos módon az önök kormánya által közvetlenül nem ellenőrizhető uniós kutatás-fejlesztési pénzekhez való hozzáférés, magyarul: ezeknek a pénzeknek a szokásos családi csatornákba  ez alatt értve a maffiacsaládot  való becsatornázása a célja ennek a javaslatnak. Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. A hatalomvágy és a lopás önöknél nem egymást kizáró dolgok, hanem kéz a kézben járnak. Ennél a törvényjavaslatnál is erről van szó.

Végül: Pósán és Nacsa képviselő úr is említette Kóka exminiszter úr rendkívül szerencsétlen mondatát. Tudják, hogy ez a történet hogy végződött? Úgy, hogy Kóka miniszter úr felhívta a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, és elnézést kért tőle.

Azt javaslom miniszter úrnak, hogy kezdje ön is ezzel, de ez most már késő, utána mondjon is le, mert alkalmatlan arra, hogy bármilyen módon a magyar tudománnyal foglalkozzon. A Demokratikus Koalíció ezt a javaslatot nem egyszerűen nem fogadja el, hanem felháborítónak tartja, és minden lehetséges eszközzel tiltakozni fog ellene itthon és Európában egyaránt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 227 2019.06.12. 2:07  192-235

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Egyrészt van egy elvarratlan személyes szál, mert itt talán félreérthető voltam, úgy vettem észre elnök úr reakciójából meg Mesterházy képviselő úréból. Eszem ágában sem volt kétségbe vonni miniszter úrnak sem a korábbi tudományos teljesítményét, sem a nyilván méltán szerzett köztestületi tagságát, csak arra utaltam, hogy jelenleg nem tudósszerepben ül be akár a Tudományos Tanácsba, akár a parlamentbe, hanem miniszteri szerepben és miniszteri feladatot ellátva. Ami ennél azonban fontosabb, önmagában persze ezért is kértem volna szót a tisztesség és egyértelműség kedvéért, de ha már nálam van a szó, akkor egy nagyon fontos dolgot szeretnék világossá tenni. Azt gondolom, hogy a tudományos élet működéséről, ezekről a tudományos kérdésekről nyilván mindenkinek lehet véleménye, aki beljebb van ebben a tudományos világban, mint miniszter úr vagy néhány kiváló egyetemi professzor képviselőtársunk, azok nyilván ezt a világot talán jobban is ismerik. De egy dolgot nem lehet: azt nem lehet, hogy miniszter úr képzel, gondol erről valamit, és utána ezt erővel keresztülveri az egész rendszeren.

Mindannyiunknak vannak mániái, elképzelései, koncepciói, víziói, álmai és lázálmai. De egy normális, demokratikus országban ez úgy működik, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezekről folytatunk nemcsak politikai vitát, amikor politikai elképzeléseket ütköztetünk, hanem szakmai vitát is. És az akadémiai intézményhálózatnak az az átalakítása, ami az akadémiai köztestülettel szemben történik, amelyiket önök erőből tolják keresztül, ez minden más vonatkozásától eltekintve is bukásra van ítélve, mert nem lehet úgy átalakítani egy rendszert, hogy azok, akik ebben benne vannak, azok ezt nem fogadják el, nem értik, és nem támogatják. Hozzá kell tennem, majd biztos lesz erre Pósán képviselő úrnak kritikus megjegyzése, hogy ezt bizony én magam is részben a saját hibámból tanultam meg. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 72 2019.06.20. 28:11  1-163

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jövő évi költségvetés értékelésénél természetesen többfajta szempontot vehetünk figyelembe, akár a globális szempontokat, a költségvetés általános helyzetét és számait, akár pedig az egyes területeket érintő intézkedéseket. Engedjék meg, hogy én most néhány csomópontot ragadjak ki, olyanokat, amelyek számomra különösen fontosak, izgalmasak, és mutatják azt, hogy miért mondjuk erre a költségvetésre azt, hogy ez a leszakadás, topogás, helyben maradás költségvetése, nem fektet be azokon a területeken, ahol igazából szükség lenne erre, nem fektet be az ország jövőjébe, nem fektet be abba, hogy valóban Magyarország képes legyen felzárkózni, fejlődni.Nagyon szépek azok a számok, amelyekkel itt államtitkár úr is dicsekszik, és persze lehet azt mondani, hogy ezek a makroszámok azt mutatják, hogy ők milyen bölcs költségvetési politikát folytatnak, de a költségvetés jóval több, mint a hiánycélok beállítása, vagy jóval több, mint az, hogy megpróbáljunk néhány makromutatóban megfelelni az uniós elvárásoknak és a nemzetközi hitelminősítőknek. Egy költségvetés mindig értékválasztásról szól, mindig arról szól, hogy az adott kormány mit tekint fontosnak, mit tekint lényegesnek.

Hadd emeljek ki tehát néhány területet, amelyet ilyen szempontból én nagyon fontosnak gondolok! Legyen az első ezek közül a kultúra és a közművelődés területe. Azt mondja itt L. Simon képviselő úr is, hogy milyen csodálatos eredmények vannak a kultúra területén, de aki ismeri ezt a területet, aki ismeri a hétköznapokat, az tudja, hogy nagyon távol áll ez a fajta értékelés attól, ahogy ezt a kulturális terület dolgozói látják.

Hadd említsek meg néhány példát ezek közül! Az első, amit mindenképpen szeretnék szóba hozni, és ez abszolút költségvetési kérdés, az az, ami a közművelődésben dolgozók béreivel történik. Igazán lenyűgöző és megható, amikor L. Simon képviselő úr elmondja, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban elindult egy pilotprojekt, és ha majd az sikerül, akkor esetleg mód lesz arra, hogy a kultúra és a közművelődés más területeire is kiterjesszék.

(14.30)

Tehát legyen világos, képviselőtársaim, ne játsszunk itt bábszínházat! A Petőfi Irodalmi Múzeumban önök leváltottak egy mérsékelt, kicsit hozzáértő fideszest egy nem mérsékelt, véresszájú politikai komisszárra. Most jutalomból vihet magával egy kis pénzt, amit kioszthat a kollégáinak, már aki hajlandó és képes elviselni azt a fajta szakmai színvonalat és politikai irányultságot, amilyen irányban ez a múzeum, ami egykoron jó nevű műhelye volt a magyar kultúrának, halad. Ne tegyenek már úgy, mintha ennek bármi köze lenne egyébként ahhoz, hogy a többi köznevelési intézményben, a múzeumokban, a vidéki múzeumi hálózatban vagy éppen a közkultúra egyéb területein dolgozók fizetésével mi történik! Megmondom, mi történik: nem történik semmi. Semmi nem történik, mert ahogy a közszféra egészének, úgy ennek a területnek sem adják meg azt az érdemi béremelést, amit megérdemelnének, azt a fajta támogatást, amit egyébként a kultúra, mint kétségkívül a nemzet, az ország, a társadalom egyik legfontosabb összetartó területe megérdemelne.

Hasonló a helyzet a színházi területen is. Megszüntették a színházi taót, a művelődési célú taót, kulturális célú taót, ugye, oda ne menjen forrás. A fociba mehet számolatlanul, ott még könnyítettek is a szabályokon, lényegében ott, a látványsportokban aztán már mindent el lehet számolni. A kultúra ugyanezt nem érdemli meg. Nem érdemli meg azt, hogy azt a modellt tovább működtessék, amit egyébként annak idején a szakma széles körű egyetértésével alakítottunk ki, és aminek az volt a lényege, hogy legyenek érdekeltek abban a színházak vagy általánosan a kulturális intézmények, hogy találjanak támogatókat, hogy legyen egyfajta partnerség, hogy kezdjük el bevonni az üzleti szférát is a kultúra finanszírozásába az állami források mellett.

Ehelyett önök mit tettek? Azt tették, hogy megszüntették ezt a rendszert, mondván, hogy visszaélések vannak. A visszaélések ellen semmit nem tettek egyébként nyolc éven keresztül, de utána megszüntették ezt a rendszert a visszaélésekre hivatkozva, majd beállítottak egy állami összeget. De persze már tudjuk, az állami összegből csak az kaphat, aki kellően jól fekszik a kulturális kormányzatnál. Meg lehet nézni, hogy hogyan osztották el ezt a pénzt. Minél közelebb van valaki önökhöz, az önök ízléséhez, az önök politikájához, időnként az önök pártjához, annál inkább számíthatott arra, hogy támogatást kapjon. Akik a legtávolabb vannak, azok az alternatív színházak, akik időnként még politikai kérdéseket is mernek feszegetni, ezek a színházak viszont gyakorlatilag elestek ettől a támogatástól, alig kapnak támogatást  az Átrium például egyharmadát kapja annak, amit korábban taóból összegyűjtött , magyarán szólva, őket megszüntetésre, éhenhalásra ítélik.

Ez egy picit rosszabb helyzet, mint ami a Kádár-korszakban volt, amikor volt legalább egy tűrt kategóriája ennek a fajta alternatív kulturális világnak. Önök ezt a világot nyilvánvaló módon meg akarják fojtani, egyébként közben pedig oda, ahol önök azt gondolják, hogy önöknek barátságos arcok vannak, oda pedig valóban számolatlanul megy a közpénz.

(Szilágyi György elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

Hadd említsek meg még egy példát!  és tényleg folytathatnám ezt a kulturális sort az önök kultúrpolitikájáról. Ugye, létrehoztak a filmiparban és a filmtámogatás rendszerében egy  hogy fogalmazzak finoman?  személyre szabott rendszert, amely a korábbi filmügyi kormánybiztos személyére volt kialakítva. Arról biztosan egy más alkalommal is beszélgethetnénk, de erre most nincs mód, hogy ez a modell mennyire működik jól, mennyire nem működik jól. Szerintem méltányosan el lehet ismerni, hogy hozott egyébként eredményeket is. De semmilyen módon nem látjuk, hogy mi a kormány stratégiai elképzelése a magyar filmügyben. Hogyan gondolja Vajna András nélkül folytatni a kormány? Azt látjuk, hogy a költségvetési pénz megvan, de hogy mi történik ezzel a területtel, mi történik ezzel a forrással, erre lényegében semmilyen kormányzati koncepció sincsen.

Összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy az önök kultúrpolitikája  és ennek ez a költségvetés kiváló lenyomata  lényegében azt tartalmazza, hogy kizárólag a politikai hasznosság, kizárólag az önök kormányzati céljai számítanak, a kultúra autonómiáját, ugyanúgy, mint bármilyen más autonómiát, nem bírják igazából elviselni, kiéheztetik, tönkreteszik azokat a műhelyeket, amik egyrészt jelenthetnének egyfajta frissességet, alternativitást, ami, tudjuk mindannyian, hogy a művészetben mindig egy nagyon fontos tényező, ez viszi előre a művészetet, a kultúrát. Azok az alkotók, akik egyébként nem illeszkednek be a fennálló rendbe, akármilyen rendről van szó, mindenképpen ezt kihívják, és nem kap megfelelő támogatást, sőt tovább sorvad a kultúra hajszálgyökérzete, azok a kulturális intézmények, vidéki és akár fővárosi közművelődési intézmények, múzeumok, közkulturális intézmények, és az ezekben dolgozó emberek, akik egyébként életben tartják a magyar közművelődést és kultúrát.

Mi a helyzet az oktatásban? Nagy örömmel hallgattam az előttem szóló képviselő úr hozzászólásának egy részét, tudniillik azt a részt, amelyik azzal foglalkozott, hogy mennyire változó világban élünk. És én ebben mélyen egyetértek vele. Valóban, a robotizáció, a klímaváltozás és általában az egész gazdasági változás vagy a gazdaság átalakulása, az kiált azért, hogy újfajta gazdasági modellekben, újfajta termelési modellekben gondolkodjunk. De a kormány erről csak beszélni szeret, tisztelt képviselőtársam, cselekedni nem. Egy tudásalapú gazdaság, egy zöldgazdaság az oktatásnál kezdődik. Az ott kezdődik, hogy egyébként érdemben költünk erre a területre. Nem az a jó megoldás, hogy a jelenlegi feszültségeket is továbbvisszük, hanem az érdemi fejlesztésbe kellene nagyon komoly forrásokat juttatni.

Nagy büszkén jelentették be, hogy kemény 48 milliárd forint többletet sikerül berakni erre a területre a következő évben. Tudják önök, mennyi az oktatás teljes költségvetési főösszege? Elárulom: 2300 milliárd. Ez az összeg kicsit több mint 2 százalék. Ez a többlet, amit önök nyújtanak az oktatásnak, azt jelenti, hogy nincsen, még inflációkövetés sincs ebben a rendszerben, vagy épphogy van, majd meglátjuk, hogy mennyire sikerült megtippelniük az inflációt. De arról, hogy azokkal az alapvető strukturális problémákkal, amik az oktatást egyébként nemcsak az önök kormányzása óta, de már korábban is sújtják, de ami nagyon sokat rontott, az a lerablása az oktatásnak, ami 2012-13-ban végbement, hogy ezeken a feszültségeken enyhítsenek, erre semmilyen érdemi forrás nincs ebben a költségvetésben. Arról pedig álmodozni se lehet ezek mellett a számok mellett, hogy azokra a kihívásokra, amelyek az oktatási rendszer előtt állnak, amelyeket a változó gazdasági környezet és változó társadalmi környezet jelent, ezekre választ tudjon adni az oktatás. Ez a költségvetés nem fektet be a jövőbe. Ez a költségvetés nem költ az ország jövőjére, sem az oktatásban, sem az egészségügyben, erről beszélt már korábban László Imre képviselőtársam.

Hadd említsek meg itt egy olyan fájó pontot, ami az egész pedagógustársadalmat rendkívüli módon nyomasztja! Amikor önök bevezették az illetményrendszert, az új életpályának becézett bürokratikus rendszert a közoktatásban, akkor azt az ígéretet tették hozzá, hogy az életpályamodellben lévő illetményalap a mindenkori minimálbér összege lesz. Ehhez képest ezt az ígéretet egy év után visszavonták  ez még önöknél is rekordnak számít , és a mai napig is a kezdetben bevezetett 2014-es  ha jól emlékszem  illetményalappal számolnak, ami azt jelenti, hogy 101 500 forint továbbra is ez az illetményalap, ami egészen egyszerűen azt mutatja és azt jelenti, hogy a pedagógusbérek rohamosan vesztik el a versenyképességüket.

Ezt fel lehet fogni abból a szempontból is  teljesen jogosan , hogy hogyan számíthat ez az ország azokra a pedagógusokra, akiket önök becsapnak és cserben hagynak. Hogyan várjuk el tőlük azt, hogy lelkiismeretesen neveljék a gyerekeinket, ha egyébként a kormány nem teljesíti a velük szemben vállalt kötelezettségeit? Persze, én ismerem a pedagóguskollégáimat, és tudom, hogy ha morogva is, és ha gyakran indulatosan is és felháborodottan is, de teszik a dolgukat. De van azért egy másik szempont is, tisztelt képviselőtársaim. Tudjuk azt, minden nemzetközi összefüggés azt mutatja, hogy azoknak az országoknak eredményes az oktatási rendszere, ahol a pedagóguspálya vonzó pálya tud lenni, ahol a legtehetségesebb, legambiciózusabb fiatalok számára is választható pálya az, hogy a pedagógusterületre menjenek.

(14.40)

Ez azokkal a kezdő bérekkel, amelyek ma a szakképzett-minimálbért is épphogy megelőzik...  Korábban volt olyan rendkívül kínos helyzet, amikor alacsonyabb volt és minimálbéren kellett fizetni a pedagógusokat; ma egy egészen picit megelőzi. De ez nem jelent versenyképességet. Ez azt jelenti, hogy versenyképtelen marad a pedagóguspálya. Azok a fiatalok fognak erre a pályára menni, akik vagy nagyon elhivatottak  ez nem lenne baj , vagy azok, akiknek ez jut, akik nem tudnak másutt elhelyezkedni. De a legelhivatottabb pedagógusnak is elveszi a kedvét néhány év alatt az, ha azt érzi, hogy egyébként a megélhetés minimumára sem elégséges az az összeg, amit kap.

Itt nem kozmetikázásra, néhány százalékra van szükség, meg arra, hogy most itt is adunk, majd év közben esetleg, majd szeptemberben, persze, hogy ne kerüljön túl sokba, néhány százaléknyi emelést. Nem ilyen nagyságrendű a probléma. Ma a pedagógusok esetében a bérlemaradás e miatt az önök által hozott intézkedés miatt már százezer forint fölött van átlagosan pedagógusonként.

Ezt a hiányt kell visszarakni, amit önök megígértek és nem adtak oda. Ezt tessék visszaadni a pedagógusoknak! Akkor lesz esély arra, hogy jól működjön az oktatás, akkor van esély arra, hogy a pedagógusoktól lehessen többletteljesítményt kérni, és képesek legyenek arra, hogy fejlődjenek, előrehaladjanak, és hogy olyan fiatalokat vonzzunk az oktatásba, akik tényleg képesek új szemléletet is hozni az oktatás területén.

Hasonló a helyzet a felsőoktatásban is. Nem mesélem el ezt most részletesen. Ugyanez a helyzet: egy lassú elsorvasztás a felsőoktatás sorsa. Éppen annyi pénzt kap mindig a felsőoktatás, hogy ne omoljon össze, ebből a szempontból kétségkívül jobb helyzetben van, mint az egészségügy, amely annyit sem kap, amennyi a rendszer életben maradáshoz elég, de annyit sosem, hogy egyébként fejlődhessen. Persze, tudjuk, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy önöknek van egy nagyszerű modellje a felsőoktatás privatizálására, amit Corvinus-modellnek hívnak. Nyilván az a cél, hogy az egyetemek boldogan meneküljenek majd a privatizálásba a fölöttébb szűkmarkú állami költségvetés markai közül, és vállaljanak egyébként olyan kockázatot, amit a Corvinus is vállal, és aminek ma még messze nem tudjuk, hogy hosszabb távon mi lesz a következménye.

Végül hadd említsem meg, ha már a tudásgazdaságról beszéltünk, azt is, hogy természetesen a költségvetés átvezeti a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézet-hálózatának elrablását. A költségvetés átvezeti azt a típusú einstandolást, amit önök végrehajtottak; nagyon hasonló a kultúrához. Eddig nem volt pénz tudományra. Eddig hiába adtak be az ellenzéki képviselők olyan módosító indítványokat, amelyek a kutatásra szolgáló források növelésére irányultak volna. Most, hogy már a kormány magáévá teszi ezt az intézményrendszert erőnek erejével, most hirtelen került pénz a kutatóintézeti hálózat támogatására. Ajánlok egy nagyon praktikus megoldást: hagyják ott az intézményhálózatot az Akadémiánál, és adják oda ezt a pénzt az Akadémiának. Ők majd tudni fogják, hogyan kell felhasználni ezt a pénzt annak érdekében, hogy a magyar tudomány fejlődjön. Önök nem nagyon mutattak különösebben nagy sikereket ezen a területen.

Ha már szóba hoztam a pedagógusok bérét, akkor hadd említsem meg a közszféra egyéb területeit. Mi a helyzet a közszféra egyéb területein? Tényleg csak néhány példát ragadok ki. Szabó Sándor képviselő úr már említette az önkormányzati közalkalmazottak helyzetét. Ismét csak ígéret szintjén van számukra béremelés, az is egy olyan rendszerben, ahol egyébként majd ennek a forrásnak egy jó részét más önkormányzatoktól veszik el. Ez nyilvánvalóan nem egy tisztességes megoldás. Az önkormányzati közalkalmazottak esetében lényegében tíz éve nem történt érdemi, átlátható, bértáblaszerű bérfejlesztés.

Mi a helyzet a kormányhivatali rendszerben, vagy általánosabban  bocsánat  a központi közigazgatás rendszerében? Önök nagyon büszkék voltak arra, hogy az az új rendszer, amit önök bevezettek, azok az új közszolgálati törvények majd mennyire fogják motiválni a kormánytisztviselőket.

Kiderült két dolog: az egyik dolog az, hogy valójában a kormánytisztviselőknek csak egy köre kapott béremelést egyrészt meglehetősen önkényes szempontok szerint, másrészt ráadásul pontosan azok maradtak ki rendszerszerűen is a béremelésből, akik a leginkább kapcsolatban vannak az állampolgárokkal, tudniillik a megyei kormányhivatalokban dolgozó kormánytisztviselők. Azt, hogy ez nem egyfajta ellenzéki riogatás, szerintem nagyon világosan mutatja, hogy a kormánytisztviselők az önök által vezetett új rendszerről és az önök által ígért új illetményrendszerről a lábukkal szavaztak. Gulyás Gergely miniszter úr ismerte el a parlamenti bizottsági meghallgatásán, hogy 2500 kormánytisztviselő hagyta ott ez a rendszert. Meg lehet nézni, kedvenc példám, hogy a Nyugati és a Keleti pályaudvaron nyitottak egy vadonatúj kormányablakot, amelyek egyébként jól is mentek egészen addig, amíg bezárták őket, állítólagos tervezési hibákra hivatkoztak, miközben mindenki, aki ezt a rendszert ismeri, tudja, hogy egyszerűen arról van szó, hogy nem volt olyan kormánytisztviselő, akit oda lehetett volna ültetni.

Összességében tehát azt tudom mondani, ez a példa is mutatja, de mutatják az oktatásra vagy a kultúrára vonatkozó példák is, hogy miközben önök nagyon szívesen hivatkoznak a nemzeti érdekre, valójában nem fektetnek be a közszolgáltatásokba, valójában a közszolgáltatások lassú kivéreztetése zajlik. Jobb a helyzet, mindig választanak ’12-13-as adatokat. A Széll Kálmán-tervvel, amely kétségkívül talán a Bokros-csomag óta a legnagyobb megszorító csomag volt a magyar költségvetések történetében, a közszférának számos területéről vontak el forrásokat, és ebből valamennyit lassan visszacsöpögtetnek. Van, ahol már el is érték a 2007-2008-as szintet, ehhez külön gratulálok, tehát a válság előtti szintet, de messze még a megoldás, a közszférának számos területe van, ahol még ezt sem sikerült elérni. De arról, hogy egyébként az állítólag dübörgő gazdaság fejlesztési eredményéből bármi jutna a közszolgáltatásoknak, szó sincs.

Akkor nem beszéltem még, csak röviden említem, a szociális szféráról, ahol egészen elképesztő bérekért dolgoznak emberek a legszegényebb, legelesettebb polgártársaink megsegítésén, vagy éppen a bölcsődébe járó gyerekek ellátásán. Megalázó és elfogadhatatlan az, amilyen bérhelyzet ezen a területen van, és az is, hogy lényegében itt sem történt az elmúlt tíz évben semmilyen érdemi előrelépés.

Még egy területet hadd említsek meg! Önök büszkélkednek a rendészeti dolgozók és a rendőrök megbecsülésével. Szeretik eljátszani azt a szerepet, hogy milyen sokat tesznek az ország biztonságáért. A valóság meg az, amit a rendőrök maguk raknak ki. Javaslom, menjenek fel, mondjuk, a Zsaruellátó nevű Facebook-oldalra, nézzék meg, hogy a rendőrök mit raknak ki, amikor a saját fizetési cetlijeiket kirakják. 15-20 éve pályán lévő rendőrök nettó 200-250-300 ezer forintot keresnek úgy, hogy naponta kockáztatják az életüket értünk meg önökért, meg a magyar állampolgárokért. Ez elképesztő és megalázó!

Összességében azt kell mondanom tehát, hogy az elmúlt évtizedben önök a közszféra számos területén vontak el nagyon jelentős forrásokat, lenézik, megalázzák azokat az embereket, akik a közszolgálatban értünk meg az országért dolgoznak. Ezt ők nem érdemlik meg. Ma már a közszolgálati rendszer annyira szét van verve a sokfajta bértáblával, életpályamodellel, pótlékkal és miegyébbel, hogy nem is lehet ide-oda való beavatkozásokkal javítani-gyógyítani ezt a helyzetet.

Ezért mi azt javasoljuk, hogy teljesen újra kell építeni a közszolgálati rendszert. Ennek keretében kell rendezni a közszféra szinte minden területén dolgozóknak a bérét, fizetését. Minisztériumi köztisztviselők egész jól ki vannak stafírozva, az önök utóbbi időben politikailag összeválogatott, stábja, nem beszélve a helyettes államtitkárokról és államtitkárokról. De rajtuk kívül nagyjából a közszféra minden dolgozójának adósa ez a kormányzat. Azt javasoljuk, hogy hozzunk létre egy olyan tartalékot, amely megnyitja az illetmények, bérek emelésének lehetőségét a közszféra minden dolgozója előtt. Nem kevés összegről van szó, több száz milliárdos tételre kell gondolni. De van ebben a költségvetésben bőven olyan pazarló tétel, amely sokkal kevésbé fontos, mint egyébként az, hogy az egészségügyben, az oktatásban, a közigazgatásban, a rendészetben vagy a kultúrában dolgozók bérét végre rendezzük, és kezdődjön el egy olyan tárgyalássorozat, ahol a szakszervezeteket, a szociális partnereket bevonva megállapodás születik arról, hogy milyen módon kell ezt a forrást a leghatékonyabban felhasználni a közszféra megerősítésére. Válsághelyzet van az egész közszférában, szükség van arra, hogy radikális költségvetési intézkedések is szülessenek.

Végül egy más területet is szeretnék röviden érinteni, ez pedig a rokkantnyugdíjasok ügye. Itt létezik egy érvényes alkotmánybírósági döntés arról, hogy önök méltánytalanul és jogtalanul vették el a rokkantnyugdíjat egy sor embertől.

(14.50)

Az Alkotmánybíróság kötelezte a magyar Országgyűlést, hogy hozzon jogszabályt ennek a helyzetnek az orvoslására. Ez határidőre nem történt meg, az összes ezzel kapcsolatos ellenzéki javaslatot lesöpörték, napirendre venni sem voltak hajlandóak. Mi azt javasoljuk, hogy a költségvetésben teremtsünk forrást arra, hogy lehessen rendezni a rokkantnyugdíjasok helyzetét, azoknak az embereknek a helyzetét, akik e miatt a jogtalan helyzet miatt vesztették el a nekik járó juttatásokat. És még egy dologra ezen a területen szükség van: egészen elképesztően embertelen és nevetséges az, hogy a nyugdíjminimum összege még mindig 28 500 forint. Ez tarthatatlan, ezen muszáj változtatni. Legalább erre a két dologra kell komoly forrásokat keríteni ebben a költségvetésben.

Végül szeretnék reagálni a vitában elhangzott két téves állításra, szeretnék segíteni abban, hogy itt ne maradjanak félreértések. Egyrészt nagyon érdekes volt, amit Juhász Hajnalka képviselő asszony mondott a „Hungary Helps” programról és ennek a nagyszerűségéről, de itt azért van egy alapvető félreértés. Ő azt mondja, hogy azért jó ez a program, mert a menekültkérdés, a menekültek érkezésének fő oka a vallási üldözés, és ha a keresztényeken segítünk, akkor ez segít a menekülthullám csökkentésében. Bár ugye, ez most már Magyarországon nem egy igazán komoly probléma, de ha ez célja a kormánynak, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon téves és félremenő programról van szó. Hiszen ha belegondolnak, a hozzánk érkezett menedékkérők nagy része, ezt az önök sajtója részletesen feldolgozta és gyakran feltraktálta, az nem keresztény vallású volt. Önöknek éppen ez volt velük szemben a fő kifogásuk, ezért bántak velük embertelenül és jogtalanul. Fel sem tételezem, hogy egy magát kereszténydemokratának valló kormány úgy bánna a keresztény menekültekkel, ahogy önök bántak ezekkel az emberekkel. Hozzá kell tennem persze: egy magát humanistának valló kormány vallási hovatartozás nélkül sem bánik így emberekkel.

De mindannyian tudjuk, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak, hogy itt csak a keresztényeknek kell menekülni a Közel-Keletről, mondjuk, Szíriából. Azok a szélsőségesek, akik a vallásra hivatkozva rátámadtak emberekre, azok sajnos nem válogattak, vagy szerencsére nem válogattak, nem is tudom, hogy mit mondjak…  tényszerűen nem válogattak abban, hogy milyen vallásúak az áldozatok, onnan bizony menekülnie kellett, mindenkinek vallásától függetlenül. Az pedig nyilván egy félreértés, ha valaki a gazdasági migrációt is vallási okokkal magyarázza. A gazdasági migráció lényege éppen az, hogy nem valamifajta üldöztetés miatt következik be, hanem gazdasági okokból. Ennek semmi köze nincs a valláshoz.

Téved Bencsik képviselő úr is, amikor azt említi, ha jól értem, a Demokratikus Koalícióra hivatkozva, hogy vannak olyan pártok, akik úgy általában ne értenének egyet azzal, hogy a határon túli magyar közösségek megmaradásában van Magyarországnak felelőssége. Emlékeztetek rá, hogy éppen a Gyurcsány-kormány volt az, aki egy jelentős alapot hozott létre Szülőföld Alap néven. Csak van egy picike különbség az önök határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája és a mi akkori politikánk között: mi ott kiraktuk ezt az összeget az asztalra. Azt mondtuk, hogy ennyit tudunk erre szánni, és leültünk a határon túli magyar szervezetekkel, és megállapodtunk velük abban, hogy milyen területekre fontosak szerintük ezek a források.

Én számos alkalommal vettem részt az oktatási, kulturális albizottság  azt hiszem volt ilyen  ülésén, ahol bizony tételesen és nyilvánosan tekintettük át azt, hogy melyik határon túli magyar közösségnek milyen forrásokra van szüksége. És ma nem így történik. Ma önök azért adnak a határon túli magyaroknak támogatást, hogy szavazatot vásároljanak vele. Én emlékszem rá, mikor az előző választási kampányban a miniszterelnök elment egy templomot átadni, és elmondta, hogy „na, hát ezért kell ránk szavazni, mert akkor lesznek ilyen klassz dolgok”. És azt kell mondanom, hogy ez az eljárás egyrészt tisztességtelen, másrészt pedig ez az eljárás nem szolgálja a határon túli magyar közösségek érdekeit. Ők abban érdekeltek, hogy az autonómiájuk, a saját ügyeik fölötti rendelkezésük teljesedjen ki, és ebben a budapesti függőség kialakítása, egyes szervezetek támogatása, mások elejtése ugyanúgy kárt okoz, mint egyébként gyakran az anyaországok vagy azon országok politikusainak viselkedése, ahol ezek a kisebbségek élnek.

Összességében tehát azt tudjuk elmondani erről a költségvetésről a Demokratikus Koalíció nevében, hogy ebben a költségvetésben egy sor fontos feladatra nem jut elég forrás. Nem jut elég forrás elsősorban, én erről beszéltem, a közszféra helyzetének rendezésére, a közszférában dolgozók megbecsülésére, a kultúrában, oktatásban, rendészetben, szociális területen, hivatalokban dolgozó közszolgák megfelelő anyagi elismerésére. Nem jut benne elég pénz a rokkantnyugdíjasok és a minimálnyugdíjon tengődők helyzetének rendezésére.

Ezért ezt a költségvetést nem tudjuk támogatni. Nem sok reményünk van arra, hogy módosító indítványokkal hagyják önök, hogy javítsuk, de teszünk erre egy nagyszabású kísérletet, és izgatottan várjuk az eredményt. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 72 2019.06.21. 15:13  63-114

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ezt Pósán képviselő úr bizonyára tudja igazolni, számos alkalommal vettem már részt oktatási jogszabályok vitájában, számos alkalommal ültem államtitkár úr helyén is, és tudom, hogy néha nagyon kellemetlen tud lenni ez a szék, úgyhogy minden együttérzésem az öné, de ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy ilyet azért még nem láttam.Tehát olyan jogszabályt, ahol például van olyan rendelkezés, ahol egy pontra kétfajta szabályozás van a törvényben, mert nem sikerült a jogalkotónak összeegyeztetni a saját jogszabálytervezetében  ez a 8. § (2a) bekezdés, ha jól emlékszem , hogy mit szeretne tulajdonképpen, ilyet még nem láttam.

Erre a törvényjavaslatra kettő dolog jellemző, egyrészt az, hogy tulajdonképpen arról szól, amiről a klasszikus viccet átírva azt mondhatnánk, hogy mindig az államnak van igaza, de ha egyszer véletlenül nem, akkor az első paragrafus vagy első pont lép érvénybe. Ez a javaslat arról szól, hogy a kormány mindent jobban tud; a kormány mindenkinél okosabb; a kormány mindent jobban tud szabályozni; okosabb, mint az iskolák; okosabb, mint a szülők; okosabb, mint a pedagógusok. Az állam, a kormány az, aki itt mindenkinek az életéről döntéseket tud hozni.

A második jellemzője pedig az, amit itt említettem már az imént, hogy eközben ez egy vasvillával összehányt jogszabály, aminek semmilyen koherenciája nincsen; nem stimmelnek benne a hivatkozások; nem stimmel benne egyébként az sem, hogy pontosan mik a szabályozási célok. Nem világos tehát az, hogy miből indulnak ki, és arról pedig, hogy milyen szakmai hatásokat vált ki a törvényjavaslat egyik vagy másik intézkedése, arról az indoklás alapján fogalmuk sincs.

Jól látható módon ez a javaslat úgy készült, hogy kormánypárti politikustársaink, a minisztérium vezetői időnként belefutottak olyan esetekbe, amikor ők gondoltak valamit a világról, vagy gondoltak valamit arról, hogy hogyan kéne működtetni az oktatási rendszert, és erről kiderült, hogy ez törvénytelen, ez jogszabálysértő, ez sérti a diákok jogait, sérti az oktatás működését vagy sérti az alapvető logikát. Erre azonban az önök válasza nem az, hogy elgondolkoznak a kérdésen, nem az, hogy megnézik, hogy hogyan lehetne mégis megoldani ezeket a problémákat, hanem az, hogy akkor annál rosszabb a valóságnak. Ha ütközik egymással a törvény és a valóság, akkor még jobban beleírjuk a törvénybe, hátha akkor működni fog. Mondok erre mindjárt néhány példát.

Az első kérdés éppen az óvodába lépés szabályozása. Ezt említettem már, hogy egyébként jogszabály-szerkesztésileg sem sikerült ez a dolog. Izgatottan várom, hogy a Törvényalkotási bizottságban fideszes képviselőtársaink remélhetőleg, várhatóan megvilágosodnak majd, és ki fog derülni, hogy mi a kormány szándéka  mindenesetre mindegy is, mert mind a két szabályozási mód rossz. Ugyanis hogyan működik ma ez a rendszer, mi a logikája ennek a rendszernek? El kell mondanom önöknek, hogy én a kötelező óvodába járás kiterjesztésének híve vagyok. Azt gondolom, hogy ez egy helyes lépés.

Ez egy olyan lehetőség, ami esélyegyenlőségi szempontból és oktatási szempontból is jó, hogy így van. Ámde, teljesen logikus módon, miután az oktatásban gyerekekkel foglalkozunk, sok-sok különféle helyzettel, nem pedig kis fakockákat tolunk be a futószalagra, hogy különböző színűre  gondolom, most éppen nemzeti színűre vagy narancssárgára  fessék őket, ennek következtében teljesen logikusan biztosítania kell a jogszabálynak azt is, hogy egyéni mérlegelés alapján, a család élethelyzete, a gyerek szükségletei alapján mód legyen arra, hogy egyébként más megoldást is lehessen választani.

Önök mondhatnák azt, hogyha végeztek volna bármilyen felmérést, és tudnák ezt tényekkel igazolni, hogy mondjuk, ezzel a felmentési lehetőséggel nem mindig szakszerűen éltek, mondjuk, a szegényebb gyerekek kiszorítására használták fel ezt. De erre önöknek nincsen bizonyítéka! Én nem ismerek ilyen kutatást, önök nem mellékeltek a törvényhez ilyen indoklást.

Persze az, hogy hatásvizsgálatot törvényekhez nem mellékelnek, nem meglepetés most már, de hogy semmifajta szakmai vagy egyéb előkészítése nincs ennek a törvénynek, azért az teljesen nyilvánvaló, és a szakmai vitában sem tárták fel egyébként ezt a vitát, hiszen nem volt szakmai vita. Tehát mivel nem kérdeztek meg senkit, így nem is tudhatják azt, hogy ezzel a rendelkezéssel vannake problémák.

Mi most a megoldás? Nem érdekes! Úgy oldjuk meg ezt a dolgot, hogy akkor most már négyéves korig lehet csak felmentést adni, nem ötéves korig, akkor biztos majd többen fognak óvodába járni. Nem az a megoldás, hogy például létrehozunk olyan típusú befogadó óvodai környezetet, ahova a szülők akkor is szívesen elhozzák a gyereküket, ha egyébként otthon megoldott a gyerek felügyelete. Nem az a megoldás egyébként, hogy rugalmasabb formákat hozunk létre a hagyományos, hadd mondjam így, megszokott, 8tól 4-ig vagy 8-tól 5-ig  óvodája válogatja  vagy 7től 5-ig forma helyett; megnézzük azt, hogy hogyan lehet egyébként olyan módon megszervezni az óvodai életet, hogy ez a család számára nagyobb rugalmasságot, választási lehetőséget adjon. Nem, mert önök ebben a fakockagyártó, poroszos logikában tudnak csak gondolkozni, hogy ami jó, az legyen kötelező, és akkor megoldottunk mindent. Azt persze, hogy mi a jó, önök döntik el, nem a család, nem a szakma, nem az óvoda, ezt majd a kormány sokkal jobban fogja tudni.

Van ez fordítva is, ellenkezőleg: óvoda vége  mikor menjen a gyerek iskolába? Ezt már az előző körben is kétszer szigorították. Volt ennek egyébként egy teljesen normálisan működő rendszere, ahol szakmai érvek, a pedagógus és a szülő döntése döntötte ezt el, egy nem elég jól szabályozott, de mégiscsak tisztességes, normális rendszerben. Már korábban bevezették azt, hogy ebbe a szülő ne nagyon beszéljen bele, meg a szakma, az óvoda ne nagyon beszéljen bele, de mostanra eljutottunk oda, hogy majd a magasságos kormányhivatal eldönti, merthogy ő olyan okos, ő tudja. Ő aztán tényleg tudja azt, hogy hogyan kell ezekkel a gyerekekkel bánni. Igaz, hogy onnan is elmenekülnek a köztisztviselők, de majd biztos lesz, aki ott dönt helyettük.

Van egyébként ennek, hozzáteszem, jogi problémája is, hiszen nyilván egy ilyen döntés ellen nemigen nyílik mód arra, hogy jogorvoslat legyen. Egyébként az egész törvényjavaslatra jellemző az, hogy mindenütt kiveszi a jogorvoslati lehetőségeket vagy gyengíti ezeket. Tehát azt a lehetőséget, hogy ha egy, a szülő szerint a gyerekre hátrányos döntés születik, akkor ez ellen megfelelő jogorvoslati lehetősége legyen, ezt mindenütt kiveszik, de említettem, az államnak úgyis mindig igaza van vagy a kormánynak, miért kellene itt még jogorvoslattal is elvenni az időt, vagy ahogy mondta Pósán képviselő úr egy más ügyben, hogy micsoda fölösleges bürokráciát jelent ez. Tényleg, valóban, micsoda felesleges bürokrácia! Tulajdonképpen egyébként elég lenne visszaállítani a tanácsok oktatási osztályát és mellettük a pártbizottságot, azok el tudnának mindent dönteni.

Hasonló szemléletet látunk a magántanulók esetében is. A magántanulói rendszernek vannak problémái. Én ezzel egyetértek. Ebben szerintem Pósán képviselő úr jogosan hivatkozik arra, hogy a magántanulói rendszert nemcsak arra használják, amire való, hogy az egyébként élethelyzetük alapján speciális helyzetben lévő diákok számára tudjanak ilyen-olyan mértékű felmentést adni, hanem arra is használják ma időnként  erre viszont vannak kutatások , hogy kiszorítsanak szegény vagy problémásnak tekintett gyerekeket az iskolából.

Na de, erre mi a megoldás? Kellenének erősebb garanciák a magántanulói státusz mellett. Kellene védelem az ellen, hogy a szülőt ne lehessen finom erőszakkal kényszeríteni a magántanulói státuszra. Mi az önök megoldása? Megszüntetjük, az a biztos. Legyen ott a gyerek, aztán majd lesz valami egyedi tanrend  az nem tudjuk, hogy micsoda, eddig ilyenről csak egyetemen hallottam, de biztos be fogjuk vezetni majd alsó tagozaton is , és innen kezdve pedig akkor majd kontroll lesz a dolog fölött. Persze tudjuk, hogy az, akiről önök azt gondolják, hogy meg kell kapni, annak majd olyan lesz az egyéni tanrendje, amit önök gondolnak, de jogi garancia nincsen mögötte. Aki kellően jó kijáró képességgel rendelkezik, az majd kap a gyerekének kedvezményt, ha úgy gondolja, de az átlagembert ez nem illeti meg, jogi garancia ismét nincsen.

Mi a helyzet a sajátos nevelési igényű gyerekekkel? Államtitkár úr itt boldogan számolt be arról, hogy egyrészt az Alkotmánybíróság jóváhagyta, ahogy önök ezt szabályozták, másrészt azért most még jobbá tették. Most az a helyzet, hogy ebből egyik sem igaz. Az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy ahogy korábban szabályozták ebben az úgynevezett Taigetosz-törvényben a sajátos nevelési igényű és különös pedagógiai szükségletű diákoknak a felmentését, és azt, hogy milyen kedvezményeket kell nekik adni, arról az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy nem jól van szabályozva, ez benne van az Alkotmánybíróság ítéletében. Egyértelműen megállapítja a 82. pontjában, hogy ez nem megfelelő, hogy nem alkotta meg a szükséges szabályozást maradéktalanul a jogalkotó, hogy mindez egyébként alkotmányos alapjogokat sért  tehát ezért hozták ide, drága államtitkár úr!

(13.10)

Nem olyanok önök, hogy benyújtsanak egy módosítást a saját, teljesen megvédett törvényükhöz, ha nem kötelezi önöket az Alkotmánybíróság  még akkor sem nagyon szokták benyújtani, ha kötelezi , ezért azt pozitívan értékelem, hogy legalább megpróbálnak megfelelni az alkotmánybírósági határozatnak. Sajnálatos módon azonban ez nem sikerült, hiszen az alkotmánybírósági határozat lényege az, hogy ezeknek a tanulóknak a differenciált helyzetéhez differenciált szabályozásra van szükség és differenciált megoldásokra, ezt pedig a jelenlegi törvényi szabályozás sem biztosítja.

Az osztályozás ügyét nem hozom ide részletesen, ez egy nagyon-nagyon régóta zajló vita. Továbbra is azt kell mondanom önöknek, hogy önök alábecsülik mind a szülők, mind az iskolák, mind a pedagógusok fantáziáját, ha azt hiszik, hogy egyébként az iskola meg a szülő kizárólag 1-től 5-ig tartó számokban tud egymással kommunikálni. Ez egy nyilvánvaló félreértés. Az én gyerekem olyan iskolába jár, ahol csak szöveges értékelést kap, én teljesen meg vagyok vele elégedve, én ki tudom belőle találni, és bennem nincs olyan vágy, hogy feltétlenül tudjam, hogy a gyerek egyébként négyes, négyötöd vagy háromnegyed.

De elfogadom azt, hogy van, akinek meg van erre igénye, sok szülő ezt elvárja, nincs ezzel semmi probléma; mondhatom azt is, hogy azokban a vitákban, amelyeket mondjuk, tíz vagy tizenvalahány éve folytatunk, valószínűleg azoknak volt igazuk, akik túlzásnak gondolták az osztályozás betiltását, nincs ezzel probléma, ez egy kialakult társadalmi kódrendszer. Na de minek erőltetni? Mert ha a gyereknek el kell mennie, ilyen szabályt lehet hozni. Tudom, mindig az az érv, hogy ha majd átmegy másik iskolába; hát, ha átmegy majd másik iskolába, nyilván arra az esetre az iskola pedagógiai programjában rögzíteni kell, hogy milyen módon kap osztályzatot. Hozzáteszem, ebben az ügyben a mostani szabályozás enyhít. Csak ha már hozzányúlnak, akkor miért nem lehet egy normális szabályozást csinálni, miért nem lehet rábízni a pedagógusokra, az iskolai közösségekre azt, hogy eldöntsék, hogy hogyan akarják az értékelést megoldani?

A tankönyvek esetében csodálatos dolgok vannak, nem jövök most ezzel hosszasan elő. Ugyanaz a helyzet, mint amit korábban is elmondtam. Mi a helyzet? Önök megsértik a tankönyvtörvényt évek óta. Nem engedik piacon maradni az alternatív tankönyveket, úgy alakították ki a tankönyvtámogatás szabályait, hogy ezek kizárólag az állambácsi által fejlesztett tankönyvekre vonatkozzanak, kivéve persze az egyháziakat, mert az egyházi iskolák mindig kivételek, az egyházak talán még néha a kormánynál is jobban tudnak mindent, de ezenkívül aztán semmilyen más, csak ezek az egyentankönyvek lehetnek. A legszebb, tényleg, mondhatnám azt  nem akarok történelmi korszakokra utalni , mondjuk úgy, hogy a XX. század kevésbé vidám korszakaira jellemző módon egyentankönyv legyen, a kis fakockát így tudjuk megfelelőképpen narancssárgára színezni; abból csak baj van, ha a gyerek olyan tankönyvből is tanulhat, amelyben, mondjuk, nincs benne Orbán Viktor képe. Ezt értjük.

Ezért most mit csinálnak? Most akkor megszüntetik a tankönyvekről szóló  hadd mondjam egyszerűen így  törvényt, néhány paragrafusát beemelik ide, egyébként teljesen fölöslegesen, mert ugyanúgy nem fognak semmit változtatni ebből a szempontból, ugyanúgy az önök központi izécskéje fogja gyártani a tankönyveket, továbbra is ugyanolyan silány szakmai minőségben, ahogy eddig, és továbbra is megpróbálják majd rákényszeríteni az iskolákra, amelyek közül persze, amelyiknek van egy csöppnyi ép esze, meg van rá lehetősége, megkerüli ezeket a jogszabályokat. De hát az oktatási rendben, tudjuk, ez az állapot  mint említettem  fönnállt már az ötvenes-hatvanas-hetvenes években is így-úgy-amúgy, én értem. Izgatottan várom, hogy mikor jönnek a narancssárga nyakkendőbe öltöztetett úttörők meg kisdobosok.

A lényeg mégiscsak az, hogy teljesen fölösleges emiatt a tankönyvtörvényt módosítani. A koncepció rossz. Az a koncepció rossz, hogy az állam tud gyártani csak jó tankönyvet, mindenki más pedig egyébként alkalmatlan. Egy sor jól működő szakmai műhelyt semmisítenek meg, ami rengeteget adott hozzá a magyar oktatásügyhöz; még csak azt sem lehet mondani, hogy ezek mind bármilyen módon kötődtek volna, mondjuk, a liberálisabb vagy korszerűbb oktatási elképzelésekhez, van köztük egy csomó olyan, ami teljesen konzervatív szemléletű tankönyveket adott ki, és így van ez jól egyébként, merthogy el lehet dönteni, hogy mit szeretne egy iskolai közösség.

Nagyon röviden szeretnék még beszélni az intézményvezetők ügyéről. Azért tényleg csodálatos volt az az indoklás, amit itt Pósán képviselő úr mondott, hogy micsoda szörnyű bürokrácia az, hogy külön meg kell kérdezni a tantestületet meg a dolgozókat, és emiatt kell megszüntetni a véleményezést. Hogy fogalmazzak finoman? Ez azért az abszurditásnak már egy olyan foka, ami bizonyos mértékben még ebben a Házban is meglepőnek számít. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Röviden tehát azt tudom mondani, hogy ezt a törvényjavaslatot sem részleteiben, sem egészében nem tudjuk támogatni. Tessék visszavonni! Mindenki jobban jár, főleg a gyerekek és az iskolák.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 82 2019.06.21. 1:48  63-114

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még annyival szeretném kiegészíteni az imént elmondottakat anélkül, hogy nagyon hosszúra nyújtanám  már csak azért is, mert nem teszi lehetővé az időkeret , hogy arra felhívom a figyelmet, hogy teljesen nyilvánvalóan mutatja ez a törvényjavaslat a kormány pedagóguspolitikájának a csődjét. Miről van szó? Egyrészt azt mondja a javaslat, hogy persze, tulajdonképpen jöjjenek azok a pedagógusok, akik nem tudták letenni a nyelvvizsgát. Arra a képviselő asszony már felhívta a figyelmet, hogy milyen mértékig mond ez ellent annak, amit egyébként más oldalról csinálnak a nyelvoktatásnál; most szólunk: az lesz a következmény, hogy még kevesebben lesznek a pedagógusképzésben e miatt a felsőoktatási szigorítás miatt. Más oldalról pedig ugyanakkor azt is mondja a törvényjavaslat, hogy viszont emeljük meg az óraadóknak az óraszámát.

Magyarán szólva, teljesen jól látható módon nem képesek biztosítani a rendszer önfenntartását sem, azt sem képesek biztosítani, hogy annyi pedagógus legyen, aki normális munkaviszony keretében belép az iskolákba és ellátja ezeket a feladatokat. Az óraadói óraszámok növelésével igazából az önkizsákmányolást vagy a kizsákmányolást növelik; nagyon sok esetben itt arról van szó, hogy a pedagógusok több helyen is óraadóként dolgoznak, nyilván meg lehet keresni egy kicsit jobb fizetést, mint amit a normál bérrendszerben önök adnak, de hosszú távon ez egy fenntarthatatlan modell.

Ja, és hát persze nincs pedagógushiány, mint ezt Rétvári államtitkár úr minden alkalommal elmondja itt a parlamentben, csak gyakorlatilag éppen csak nem az utcáról szedik össze az embereket, akik képesek bemenni megtartani az órákat. (Ungár Péter tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 102 2019.06.21. 2:13  63-114

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Pósán képviselő úr rögtön átvette az államtitkár úr szerepét, és zárszót mondott. De ez nekünk nagy lehetőséget jelent, hiszen legalább tudunk válaszolni rá. Például el tudjuk mondani Pósán képviselő úrnak, hogy tévedni tetszik, ami a tankönyvek akkreditálását illeti, merthogy az önök minisztériuma, ugyan bár erre megvan a jogi lehetőség, sőt az új törvényben is szerepel, a gyakorlatban nem teszik lehetővé ezeknek a könyveknek az akkreditálását. És az persze egy nagyon tisztességes verseny egy piacon, amikor azt mondják, hogy itt van az állami tankönyv ingyen, vagy fizethetsz azért, hogy jobbat használj, és egyébként azt sem akkreditálom, hogy hivatalosan használhasd. A gyakorlat egyébként ez, mert a szülők fizetnek inkább, mint hogy ezekből a tankönyvekből tanítsák a gyerekeiket. Az állami tankönyvek rendelése folyamatosan csökken, mert inkább az iskolában nem hivatalos, nem engedélyezett tankönyveket használnak a saját költségükön, mint hogy egyébként az önök által ingyen adott, de sajnos használhatatlan tankönyveket használják. De hát nem ez a cél, teljesen nyilvánvalóan ez egy abszurditás.

Ami a másik ügyet illeti: elfeledkezett Pósán képviselő úr megemlíteni azt, hogy nem csak a tantestületek szavazati jogát veszik el. Ha jól tudom  lehet, hogy ebben tévedek , ön nem dolgozott közoktatásban, a felsőoktatást ismeri jobban, a közoktatásban más egy tantestületnek a működése és más a dolgozói értékezleteknek a működése, más szempontok merülnek fel, más módon működik, más emberek vannak ott. Hogy mennyivel többen, az attól is függ egyébként, hogy milyen az összetétele az iskolának, ez más egy szakképző iskolában például, ahol nagyon gyakran viszonylag sok olyan ember van, aki a szakmai hátteret biztosítja.

De ami ennél a lényegesebb: és mi történt mindenki mással? Hallhatta szószóló asszony hozzászólását, aki elmondta, hogy a nemzetiségeket hogyan érinti ez a változtatás. Mi a helyzet a szülői képviselővel? Mi a helyzet a diákok képviselőivel? Ne vicceljenek már, képviselő úr!

Ami meg azt illeti, hogy aki a szabad tankönyvválasztásért szól, az a tankönyves lobbi része: akkor én a kenyeres- meg a tejeslobbinak is része vagyok, mert szeretném, ha minden gyereknek jutna enni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 52 2019.06.24. 2:45  51-57

ARATÓ GERGELY (DK): Tulajdonképpen a kérdésemre már meg is kaptam a választ azzal, hogy a miniszterelnök úr a propagandaminisztériumra szignálta ki a nyugdíjasok ügyét, ebből is látszik, hogy önöknek a nyugdíjasok és a fogyatékkal élők ügye csak választási szempontból fontos, egyébként szociális szempontból vagy éppen gazdasági szempontból nem. Az önök által benyújtott költségvetésben 2020-tól megszűnik az a lehetőség, hogy az Erzsébet-program keretében nyugdíjasok és fogyatékkal élők is nyaralhassanak (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Nem igaz!  Dr. Rétvári Bence: Nem szűnik meg!), és innen kezdve, egyébként helyes módon, megmarad a gyermek- és ifjúsági táboroztatási funkciója, de ez a funkció elveszik az Erzsébet-programból.

Mondhatnánk azt, hogy csodálkozunk ezen, de nem így van, hiszen önök már számos módon kifejezésre juttatták azt, hogy mit gondolnak hazánk fogyatékkal élő, illetve idős, nyugdíjas polgárairól. Emlékezetes az, hogy elvették a rokkantnyugdíjakat számos fogyatékkal élő embertől, számos beteg embertársunktól, és annak ellenére sem hajlandóak visszaállítani jogosultságukat, és annak ellenére sem hajlandóak kárpótolni őket, hogy az Alkotmánybíróság mondta ki azt, hogy ez önöknek kötelessége lenne. Amikor az ellenzék ilyet javasol, akkor lesöprik a javaslatokat.

A nyugdíjasok jóindulatáért eddig látszólag legalább a választási időszakban próbáltak valamit tenni, ilyenkor mindig került egy kis Erzsébet-utalvány, hogy hátha evvel nyugdíjasszavazatokat lehet szerezni, mert olyan kiszolgáltatott helyzetben él a magyar nyugdíjasok jelentős része, hogy már néhány tízezer forintnyi többletjuttatásnak is örülnek.

Ezek után azt kell mondanom önöknek, hogy most teljesen világos, mi az önök politikája: nem számítanak választási időszakon kívül önöknek az idős emberek, a nyugdíjasok, a fogyatékkal élők, pedig sokuknak ez volt az egyetlen lehetősége arra, hogy eljusson valamifajta nyaralásra, hiszen a minimális nyugdíj összegét tíz éve nem emelték meg. Ma is vannak olyan nyugdíjasok, akik néhány tízezer forintból tengetik a napjaikat, számukra nyilvánvaló módon, ha a szociális alapú kedvezményes üdülés nem biztosított, akkor semmilyen módon nem nyílik mód arra, hogy eljussanak valamilyenfajta kikapcsolódásra, pihenésre.

Ennek alapján tehát kérdezem a miniszter urat, mikor akarják végre emberszámba venni azokat az embereket, akiktől lassan már nincs mit elvenni az önök politikája miatt. Miért akarják még jobban belelökni a szakadékba a nyugdíjasokat és a fogyatékkal élőket? Miért nem fontosak a kormánynak a nyugdíjasok? Várom válaszát. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 56 2019.06.24. 1:02  51-57

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Sok nagyon kevéssé tisztelt Államtitkár Úr! (Dr. Rétvári Bence: De szellemes vagy!) Az a helyzet, hogy jól tette a miniszterelnök úr, hogy önnek adta ezt a választ, hiszen valóban a propagandaminisztériumból csak színtiszta propagandát hallhattunk válasz helyett. Ön már a bevezetőjében sem mondott igazat, majd utána a nyugdíjasok helyzetéről is fölöttébb egyoldalúan számolt be. Elfelejtette azt, hogy a kormányzásunkat azzal kezdtük, hogy visszaadtuk a nyugdíjasoknak az önök által elvett 19 ezer forintot, nem beszélve arról, hogy önök vették ki a törvényből a svájci indexálás lehetőségét, és ezzel mára 100 ezer forinttal rövidítettek meg minden magyar nyugdíjast évente. És persze arra se válaszolt, hogy mit tesznek önök akkor, amikor leleplezte önöket a saját költségvetésitörvény-javaslatuk, amelyben szerepel az, hogy megszüntetik ezt a fajta szociális üdültetést. (Koncz Ferenc: Hazudsz!) Minden más csak mellébeszélés, mondhatnám úgy is, hogy az ön kedvenc szavát használjam, hazugság, ezért a válaszát nincs módomban elfogadni. (Taps a DK padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 228 2019.06.24. 3:56  225-230

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy a vitának ebben a szakaszában mindenképpen érdemes még két dologról szót váltani. Az egyik olyan, ami normálisan ehhez a vitaszakaszhoz tartozik, tudniillik az, hogy a Törvényalkotási bizottság volt olyan kedves, hogy egy kicsit még a kormány segítségére sietett a módosító indítványában, amelyben lényegében megteremtette azt a helyzetet, amely végképp tökéletesen kiszolgáltatottá teszi az Akadémiát a kutatóintézet-hálózat átalakítása kapcsán.Ugyanis egy olyan átmeneti, áthidaló szabályt iktattak be a törvényjavaslatba, ami lényegét tekintve azt jelenti, hogy addig, amíg az Akadémia nem él jelölési jogával, nem fogadja el ezt a fajta ráerőltetett konstrukciót és amíg a miniszterelnök nem fogadja el az Akadémia javaslatát, addig a miniszterelnök saját hatáskörében nevezhet ki az irányító testületbe tagokat. Magyarán szólva, legyen teljesen világos, hogy innen kezdve már az a minimális képviselet és védelem, ami eddig megillette az Akadémiát az önök javaslata szerint is, ez is elvész.

(17.50)

Teljesen nyilvánvalóan önök arra készülnek, hogy a saját elképzelésüket nyomják le az Akadémia torkán, vagy ha nem, akkor egy ilyen típusú statáriális rendelkezéssel végképp megszüntessenek mindenfajta, most már nemcsak felügyeletet, de beleszólási lehetőséget is az Akadémia számára. Azt kell mondanom, hogy ez egyáltalán nem meglepő, tudván azt, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak a célja, tudniillik az akadémiai kutatóintézet-hálózat lenyúlása, kormányzati fennhatóság alá hajtása és a Magyar Tudományos Akadémia kirekesztése a lényegi, a kutatóintézet-hálózattal kapcsolatos döntésekből. De mégiscsak árulkodó és egyben szégyenletes az a megoldás, amit erre találtak.

Másrészt pedig az a csodálatos lehetőség is előttünk áll, mivel miniszter úr nagyon tiszteletre méltó módon részt vesz a vitában, hogy a zárszavában módja lesz arra is válaszolni, hogy hogyan van az, hogy egyébként, mint egy kiszivárgott hangfelvétel ezt bizonyítja, korábban azt állította, hogy a kormánynak nem célja az, hogy leválassza a kutatóintézet-hálózatot az Akadémiáról, nem célja az, hogy kivonja az Akadémia irányítása alól, csak azt szeretné, hogy jobban és hatékonyabban működjön. De mégiscsak az ön által benyújtott törvényjavaslat pontosan ezt tartalmazza, ön a vitában pontosan ezt védelmezte, és minden olyan kompromisszumos módosító indítványt, amit megpróbáltak az ellenzéki képviselők nem titkoltan, sőt büszkén vállalva, az Akadémiával egyeztetve tenni annak érdekében, hogy a magyar tudomány érdekeit szolgáló kompromisszumos javaslat szülessen, ezt önök lesöpörték, megsemmisítették, ezeket önök érdemben megvitatni sem voltak hajlandóak a bizottsági munkában. Hogyan tartja magát ezek után szakmailag alkalmasnak, emberileg pedig hitelesnek arra, hogy a magyar tudomány ügyeivel foglalkozzon?

Tisztelt Ház! Azt kell mondanom, hogy ez a javaslat bár eredetileg is felháborító, elfogadhatatlan, káros és katasztrofális volt, de a bizottsági szakaszban önöknek sikerült ezen még tovább rontani, így sem részleteiben, sem egészében nem elfogadható továbbra sem a Demokratikus Koalíció számára. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 240 2019.06.24. 5:34  231-242

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Semmiképp nem akarom ezt a békés hangulatot megbontani, ezért azzal szeretném kezdeni, hogy támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, és támogatni fogjuk a Törvényalkotási bizottságnak a hosszabb határidőre vonatkozó javaslatát is. Ugyanakkor mégiscsak kénytelen vagyok felhívni a figyelmet két körülményre. Az egyik körülmény az, hogy ez a helyzet egyáltalán nem váratlanul következett be. Egyáltalán nincs szó arról, hogy most így hirtelen egy héttel a határidő előtt kiderült az, hogy nem halad a banki egyeztetés. A banki egyeztetés elsősorban azért nem halad, mert a bankok nem sokat tettek ennek érdekében.

Mindannyian, akinek van Magyarországon bankszámlánk, tudjuk azt, hogy ha a bank akar tőlünk valamit, például valamilyen, számára kedvező ajánlatot leerőltetni a torkunkon, akkor rendkívüli erőfeszítéseket tud tenni annak érdekében, hogy kapcsolatba lépjen velünk: telefonon, e-mailben, postán, épphogy személyesen nem kopognak be az ajtón éjszaka. Ezzel szemben, most jól láthatóan a bankokat ez a feladat nem nagyon izgatta, hiszen csak egy uniós kötelezettségről és egy magyar törvényi kötelezettségről van szó. Úgy tűnik, ez nem nagyon ütötte át azt az ingerküszöböt, ahol a banki menedzsmentek úgy érezték, hogy érdemes ebbe a dologba némi erőforrást, pénzt, munkaidőt fordítani.

Ennek következtében a banki ügyfelek nagy része nem kapott megfelelő tájékoztatást, és különösen nem kapott időben tájékoztatást, és azt sem mondhatjuk, hogy a kormány különösebben a segítségükre sietett volna ebben a dologban, hiszen onnan sem kaptak az emberek kormányoldalról megfelelő információt. Arra telt óriásplakáton, hogy Soros Györgyöt és nem is tudom, hogy kicsodát  ja, Juncker urat  plakátoljuk ki országszerte, ez fontos volt a kormánynak. Az nem fért bele a kormányzati propagandába, abba a néhány száz milliárd forintba, amit erre elvernek évente, hogy egyébként a banki ügyfeleket is megfelelőképpen tájékoztassák.

Ez az egyik dolog, amire fel szerettem volna a figyelmet hívni, hogy itt nem valamilyen olyan vészhelyzetről van szó, ami váratlanul állt elő, hanem arról van szó, hogy sem a bankok, sem a kormány nem végezte el a házi feladatát, azt, ami immár két éve ismert számukra egyébként. Nem tették meg a szükséges erőfeszítéseket, és úgy tűnik, hogy nem is észlelték, hogy ez a probléma létezik. Az a színjáték, amit a múlt héten elővezettek, az tényleg csodálatos volt, hogy azok után, hogy a Bankszövetség egyébként több alkalommal jelezte már a kormánynak, hogy kéri ennek a határidőnek az elhalasztását, ezek után kancelláriaminiszter úr még azt mondta, hogy hát, ha majd a bankok még ennél is szebben kérik, akkor majd esetleg megfontoljuk; ahelyett, hogy simán benyújtottak volna egy törvényjavaslatot, minden különösebb udvariassági körök nélkül.

A másik dolog, amire fel szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét, az a csodálatos érvelés, amit hallhattunk a Bankszövetség képviselőitől ebben a dologban, hogy azért nem tudják teljesíteni ezt a feladatot, mert a családvédelmi akcióterv nagyszerű családvédelmi intézkedéseinek lebonyolítását ez akadályozná. Tudják, mit jelent, tisztelt képviselőtársaim ez? Az előbb emlegettem azt, hogy a bankok nem népjóléti intézmények. Ezt szerintem egyikünk sem gondolja róluk, és nem is különösebben a családpolitika nagy barátai. Ez pontosan azt jelenti, amire mi felhívtuk a figyelmet a családvédelmi akcióterv vitája során, hogy ez a családvédelmi intézkedéscsomag elsősorban nem a családok érdekét szolgálja, tisztelt képviselőtársaim, hanem a bankok érdekét. Ez nem támogatási csomag, hanem hitelkihelyezési csomag, ehhez adnak önök állami támogatást, emiatt voltak egyébként vitában az Európai Bizottsággal is. Ez a csomag elsősorban banki érdekeket szolgál, és úgy tűnik, hogy most a biznisz fontosabb, mint a jogszabályi kötelezettségek teljesítése, így aztán a bankoknak is ez most fontossá vált, meg persze tudják azt, hogy mik azok a szólamok, mik azok a fogások, amivel a kormányzati szíveket meg lehet lágyítani.

Talán még egy szempontot érdemes megemlíteni: azt, hogy közben persze itt most megoldjuk rövid távon a problémát, és reménykedünk, hogy a következő időszakban valóban a bankok és a kormányzat is el fogja végre végezni a házi feladatát, itt Magyarország mellesleg egy kötelezettségszegési eljárást kockáztat, ami ebben az esetben egy olyan kockázat, amit vállalni érdemes, hiszen ez valóban olyan ügy, amikor az egyébként vétlen magyar banki ügyfelek nem érdemlik meg azt, hogy mások hanyagsága miatt őket érje büntetés. Azt azért javaslom, hogy a kormányzat ez alkalommal, kivételesen inkább udvarias módon tájékoztassa Brüsszelt arról, hogy mik ennek a döntésnek az okai.

Nyilvánvalóan tudjuk azt, akik ismerik a brüsszeli eljárásrendet, hogy ilyen esetben egyébként, amikor egy méltányolandó közérdekről van szó, és nem valamifajta váratlan politikai ötletről, ami általában önöknél történni szokott, vagy éppen nem valamilyen üzleti érdekről, akkor a brüsszeli Bizottság, illetve a bizottsági tisztségviselők is jóval megértőbbek és együttműködőbbek.

Összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy itt vannak problémák azzal, hogy ez a helyzet kialakult, ebben az ügyben vannak különböző felelősségek, de természetesen nem lehet a magyar polgárokat, a banki ügyfeleket büntetni azért, mert a bankok nem végezték el ezt a feladatot, nem adtak megfelelő tájékoztatást, információt. Ezért támogatni tudjuk ezt a javaslatot, és javasoljuk a Ház többi részének is, hogy fogadják el, és támogassák. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 2 2019.06.25. 5:02  1-6

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. (Soltész Miklós: Ülj le nyugodtan!  Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Ülve is jó! Most bezzeg feláll!) Tisztelt Ház! Nyilván oka van annak, hogy elnök urat miért nem köszöntöm. Ezt ő jól tudja, de ez nem tárgya ennek a napirend előtti hozzászólásnak. (Cseresnyés Péter: Mintha nem értetted volna az előbb!)Ami pedig a napirend előtti hozzászólást illeti, azt szeretném elmondani önöknek (Németh Szilárd István: Jó napot kívánok!), hogy azt eddig is sejtettük, hogy önök csak beszélni szeretnek a klímavédelemről, önök csak arról szeretnek itt beszélni, hogy mit tesznek annak érdekében, hogy a gyermekeinknek, az unokáinknak legyen jövője, hogy ennek az országnak legyen jövője. De amikor cselekedni kell, akkor önök épp az ellenkezőjét teszik.

Ennek újabb tanúbizonyságát adták akkor, amikor az Európai Unió állam- és kormányfőinek legutóbbi találkozóján Orbán Viktor csatlakozott a cseh, a lengyel és az észt miniszterelnökhöz, és úgy döntött, hogy megakadályozza azt, hogy közös klímacélokat dolgozzon ki, állapítson meg az Európai Unió, megakadályozza azt, hogy európai szinten vehessük föl a harcot azzal a veszéllyel, ami ma talán az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély, a klímakatasztrófával.

Nem tudni, hogy önök melyik iskolában tanultak (Dr. Rétvári Bence: Rólad se tudni!), melyik iskolában tanulták azt, hogy a pénz fontosabb, mint az élet, a jövő, a környezet, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök úrnak annyira tellett, hogy azt mondja, hogy hát, amíg a pénzügyi kérdéseket nem rendezzük, addig itt nem fontos ez a kérdés (Németh Szilárd István: Nem ezt mondta! Hazudsz!), addig nem lehet támogatni. (Németh Szilárd István: Hazudsz! Mozog a szád!)

A kormánymagyarázat szerint a vétó oka az, hogy nem lehet tudni, hogy ez mekkora terhet jelent a magyar ipar számára. Nyilván nagyon fontos az is, hogy a magyar ipar, az önök stratégiai partnerei, a multik meg az önök vállalkozó haverjai profitját ne veszélyeztesse ez a fajta klímaváltozási intézkedés, de talán mégiscsak fontosabb az, hogy lesze egyébként olyan ország, lesze egyébként olyan környezet, ahol élni tudunk mi magunk, a gyerekeink, az unokáink.

A klímaváltozás nem kopogtat, már rég berúgta az ajtót. Ez akkor is így van, ha olyan vezetők, mint Donald Trump vagy Orbán Viktor erről nem vesznek tudomást.

Szeretném azt is elmondani önöknek, hogy szerencsére nem csak országos és nem csak európai szinten lehet tenni a klíma védelméért. Egyrészt biztosítani akarom önöket arról, hogy a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselői mindent meg fognak tenni azért, hogy kiharcoljanak egy erős európai uniós szabályozást, mert a klímavédelem is olyan ügy, ahol tagállami szinten gyengék vagyunk, még akkor is gyengék lennénk, ha meglenne a magyar kormányban a szándék, és nem éppen ellenkezőleg, kizárólag gazdasági és pénzügyi érdekek mozgatnák önöket. De ezen túl lehet cselekedni helyi szinten is.

Talán önök is követik a híreket, és látják azt, hogy azokban az európai nagyvárosokban, ahol klímatudatos városvezetés van, ott felkészülnek a klímaváltozás hatásaira, és tesznek ellene. Anne Hidalgo, egy erőskezű polgármesternő Párizsban, már egy sor olyan intézkedést vezetett be, amely segít a párizsiaknak elviselni a következő időszakban a brutális hőséghullám által okozott veszélyeket és károkat. (Németh Szilárd István: Na!)

Budapest vezetése persze semmit nem tesz, de ezt megszokhattuk. De ezt már nem kell túl sokáig eltűrnünk. Mi abban reménykedünk, abban bízunk, hogy itt olyan önkormányzat és olyan főpolgármester lesz ősztől, aki képes lesz kezelni a klímaváltozást, képes lesz megtenni azt, amit Budapestnek is meg kell tenni ebben az ügyben. Kálmán Olga programja ezért tartalmazza azt, hogy a tömegközlekedésben el kell mozdulni abba az irányba (Soltész Miklós: Bravó! Nagyon jó!), hogy lehetőleg minél gyorsabban lecseréljük a buszokat elektromos buszokra, hogy zöldtetők épüljenek a budapesti épületeken, hogy több zöldterület legyen, hogy a 3-as metrót végre klimatizálja a főváros, hogy ne fulladjanak meg az emberek a 30-35 fokban vagy 40 fokban a metrók belsejében.

Azt szeretnénk elérni, hogy végre olyan fővárosi vezetés legyen, amely segít abban is, hogy elviselhetők legyenek ezek a hatások. Hadd mondjak egy apróságot, mert most csak éppen ez jutott eszembe, ez is szerepel egyébként Kálmán Olga programjában, hogy olyan ivókutak legyenek ebben a városban, ahol tudnak az emberek az úton a nagy melegben inni, hozzáteszem, és legyenek ivókutak a kutyáknak is (Dr. Völner Pál: A DK-nak is!), hogy a kutyáknak is módjuk legyen inni, nekik is fontos.

Néhány példát szerettem volna csak felsorolni arról, hogy ha már önök, ha már ez a kormány nem hajlandó arra, hogy a klímavédelmet komolyan vegye, hogy megvédje a magyar emberek érdekeit, hogy megvédje a magyar polgárokat ettől a veszélytől, akkor tehetünk ez ellen városi szinten is, budapesti szinten is. Nagyon bízom benne, hogy rövidesen olyan főpolgármestere és Fővárosi Önkormányzata lesz ennek a városnak, akinek több felelőssége és több esze van, mint a magyar kormánynak. Köszönöm szépen. (Boldog István: Vastaps!  Dr. Rétvári Bence: Kellett volna tapsolni!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 47 2019.06.25. 7:04  34-60

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat leginkább arról árulkodik, hogy vannak olyan dolgok, amiket a modern világból a Fidesz és a kormánytöbbség nemigen ért. Úgy tűnik, hogy a klímaváltozás mellett idetartozik az adatvédelem is. Ez a javaslat sok szempontból egyfajta jogállami állatorvosi ló, ami magán viseli az önök törvényhozási és igazgatási felfogásának sok-sok szimptómáját, betegségtünetét. Hadd említsek ezek közül néhányat!Az első ezek közül az, hogy önök még mindig abban a világban élnek, erről szólt az összes kormánypárti hozzászólás, hogy minél több adatot gyűjtünk be, annál jobb, annál nagyobb lesz a biztonság. Itt elmondta Nyitrai képviselő úr, hogy ez a történet arról szól, hogy itt hogyan lehet a biztonságos szórakozást biztosítani. Azt kell önöknek mondanom, hogy nemcsak adatvédelmi, de rendészeti, terrorelhárítási szempontból sem igaz az, hogy az adatok korlátozás nélkül és ész nélkül való tömeges gyűjtése nagymértékben elősegítené a biztonságot.

Érdemes emlékeztetni arra, hogy ezek a fajta adatgyűjtő rendszerek minden komolyabb terrorcselekmény előtt csődöt mondanak, nem véletlenül. Egyszerűen az a helyzet, hogy amikor ilyen nagy mennyiségű adat keletkezik, akkor ennek a feldolgozása, a felhasználása egyszerűen nem oldható meg megfelelő eszközökkel. Nem ez visz előre egyébként, hanem egy célzott és természetesen megfelelő jogi garanciákkal védett adatgyűjtés.

Hogy működik most ez a modell például az önök törvényjavaslatában? Arról van szó, hogy mindenkitől összegyűjtünk minden adatot, és aztán a rendőrség majd kikéri annak az adatát, akinek szeretné. Hogy is lesz ez? Majd tényleg úgy lesz, hogy jönnek a terroristák szépen a saját útlevelükkel, amit köröznek, majd bejelentkeznek? A határon gond nélkül átjönnek, ott önök nem állítják meg őket ezek szerint, a titkosszolgálat nem szűri ki őket. (Soltész Miklós: Megállítsuk?) De majd bekerülnek az adatbázisba, és akkor majd a Szigetnek vagy egy másik cégnek az adatbázisából a TEK majd ki fogja kérni, mert meg fogja álmodni, hogy ők benne vannak ebben az adatbázisban, nyilván saját névvel, címmel, saját útlevéllel, hiszen az a rendkívül fontos biztonsági rendszer, amit itt kiépítenek, ezt majd ki fogja szűrni.

Ez nyilvánvalóan nevetséges, és ezt nemcsak én mondom, hanem sokkal udvariasabb szavakkal ezt mondta az Adatvédelmi Hatóság is, amikor kifogásolta azt a gyakorlatot, amit ezek a fesztiválok eddig folytattak, és megállapította azt, hogy ez a fajta adatgyűjtés nem felel meg a célhoz kötöttség elvének. Nem sikerült bebizonyítani az adatkezelőnek azt, hogy valóban a biztonságot, valóban a terrorelhárítást segíti elő ezeknek az adatoknak a korlátozás nélküli vagy lényegében korlátozás nélkül való gyűjtése.

Van itt egy másik probléma is, szintén adatvédelmi probléma vagy jogszabályi probléma. Miről is van szó? Arról van szó, hogy a NAIH lefolytatott egy vizsgálatot, megállapította, hogy az adatkezelési gyakorlat nem felel meg sem a hazai adatvédelmi jogszabályoknak, sem pedig az úgynevezett legendás GDPR-nak, az uniós adatvédelmi elveknek. S miközben egy vállalkozást, mondjuk, egy kisvállalkozót a GDPR alapján megbüntetnek, számonkérnek, hogyha nem tartja be ezeket a szabályokat, önök most azt a megoldást választják, hogy semmi probléma, ha valami illegális és nem felel meg a GDPR-nak, akkor majd megváltoztatjuk a törvényt, és evvel megoldjuk a problémát. Tehát hogyha valami sérti a személyiségi jogokat, semmi probléma, majd törvénybe írjuk, hogy meg lehet sérteni a személyiségi jogokat. Na, ez az, ami nem megy! Ez az, ami nem megy jogi értelemben sem, mert az önök zseniális törvényei, hála istennek, nem írják felül az Európai Unió jogszabályait, a GDPR, amíg önök ki nem viszik ezt az országot az Unióból, addig érvényes lesz Magyarországon. Ennek következtében, ha önök nem is, de az Európai Unió továbbra is védeni fogja a magyar polgárok, köztük a fesztiválra járók jogait.

Azt szeretném tehát elmondani, hogy meg lehet próbálkozni evvel a fajta jogalkotással, de ez semmilyen más célt nem szolgál, mint azt, hogy látszólag vagy formálisan legalizáljanak egy személyiségi jogokat megsértő gyakorlatot.

Arra képviselőtársaim sok példát mondtak, és nem is akarok ebbe mélyen belemenni, de teljesen nyilvánvaló, hogy például egy sor olyan jelentős kockázatot rejtő rendezvény van, ahol nem gyűjtenek személyes adatokat. Valahogy az önök szabadságkoncertjein, utcai rendezvényein, felvonulásain, az ördög tudja, micsodácskáin, amiket jó sok adófizetői pénzből csinálnak országos és helyi szinten, ezeken valahogy meg lehet oldani a biztonságot anélkül is, hogy mindenkinek a személyi igazolványát beszkennelnék. Majd azt javaslom, hogy írjunk egy olyan jogszabályt, amelyik szerint a békemeneten kell mindenkinek megadni az adatait, járjanak elöl az önöket támogató polgárok jó példával, gyűjtsék először össze az ő adataikat. Mondom, tisztelettel, az is törvényellenes lesz természetesen, de talán ne a Sziget meg a fesztiválok látogatóival kezdjék ezt a gyakorlatot, hanem a saját embereikkel.

Azt is szeretném mondani, hogy miközben mindannyian büszkék vagyunk és nagyra becsüljük azt az erőfeszítést, azt a sikert, amit elértek ezek a fesztiválok, azt kell mondanom, hogy ennek a sikernek az egyik oka éppen az  hogyan fogalmazzak óvatosan és anélkül, hogy megsérteném önöket fölöslegesen? , hogy egy kicsit más ezeknek a fesztiváloknak a hangulata, az etosza, a felfogása, mint amit önök ebben az országban általában képviselnek.

(11.20)

Ezek a fesztiválok mégiscsak a szabadságról, a közösségről szólnak, egyfajta köztársaságnak nevezik magukat. Azt kell mondanom tehát, hogy ha elterjed ezekről a fesztiválokról, hogy önök, az európai szabályokat megsértve, adatokat gyűjtenek a résztvevőkről, ezzel jelentős üzleti kárt is fognak okozni, és jelentős kárt fognak okozni az országnak.

Ami meg a politikai vonatkozásokat illeti, tisztelt képviselőtársaim, senki sem állította azt, hogy önök politikai célokra legálisan gyűjtenének adatokat. Minden bizonyíték azt mutatja, hogy önök illegálisan gyűjtenek ilyen adatokat, elég a Kubatov-listára és a hasonló pártlistáikra utalni. Ezért aztán engem egyáltalán nem nyugtat meg, hogy Halász képviselő úr és Soltész államtitkár úr rögtön fontosnak gondolták védekezni ez ellen a vád ellen, amit egyébként előtte senki nem fogalmazott meg a Házban. Ezek után most már látom, hogy min jár az önök esze, és erősen gyanakvó vagyok, és aggódom ebben az ügyben.

Összességében tehát ez egy fölöslegesen jogkorlátozó, az európai uniós szabályokat megsértő és károkat okozó törvényjavaslat, és mint ilyen, nem támogatandó. Ez nem hoz hasznot senkinek, kivéve talán a szervezőket és önöket. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 53 2019.06.25. 1:57  34-60

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Bár nem sok köze van a témához, de mint reggel is hallhatták, akik korán jöttek, szívesen beszélek én az előválasztásról is természetesen. Tudja, úgy van az, tisztelt képviselő úr, hogy ebben az országban még léteznek a jogrendnek bizonyos nyomai. Ez azt is jelenti, hogy vannak ebben az országban olyan intézmények, ilyen például a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, amely elég rosszul funkcionál ugyan, de mégiscsak jogosult arra, hogy az adatkezelés jogosságáról döntsön. A Magyar Nemzet nevű, magát újságnak hívó sajtótermék  inkább propagandakiadvány  és az önök által fizetett szakértők nem tartoznak ebben az országban a jogforrások közé, és nem tartoznak a hiteles szakértők közé sem. Ha önt ez a téma érdekli, akkor javaslom, hogy menjen fel az előválasztás honlapjára, olvassa el az adatvédelmi szabályzatot, tájékozódjon belőle, ott pontos választ kap mindazokra a kérdésekre, amelyeket felvetett.

Ami pedig egy pillanatba még a jogalkotás módjára vonatkozik, egy szerény megjegyzést hadd tegyek, és én is hadd kérdezzem meg, hogy ha önöknek ennyire fontos az, hogy egyébként ne kelljen betartani az adatvédelmi szabályokat és az adatvédelmi elveket a fesztiválszervezők egy részének, akkor miért nem ennyire fontos önöknek, mondjuk az, hogy foglalkozzunk itt az Országgyűlésben a devizahitelesek helyzetével, a kilakoltatott családok helyzetével, hogy foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy éppenséggel már alkotmánybírósági határozat kötelezné ezt a Házat, hogy a rokkantnyugdíjasok kapcsán új jogszabályt alkosson. Ezek nem voltak fontosak és sürgősek a kormánytöbbségnek, ezzel szemben, úgy tűnik, hogy ennek a problémának az orvoslása, az adatvédelmi szabályok megkerülése rendkívül fontos önöknek, és rendkívül sürgős.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 59 2019.06.25. 2:42  34-60

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Fájó, hogy az államtitkár úr eltávozott, de mégiscsak néhány olyan állítást fogalmazott meg, aminek ugyan ehhez a törvényjavaslathoz az égadta világon semmi köze nincsen, de ami ennél nagyobb baj: a valósághoz sincsen semmilyen köze. Nem mennék most bele a 2006-os ügyekbe, hiszen azt gondolom, azzal kapcsolatban, hogy ezt mi gyökeresen másképp látjuk, mindannyian tudjuk, elég világosan látszik az, hogy mi történt 2006-ban: önök megpróbálták megbuktatni a hivatalban lévő megválasztott kormányt, ez nem sikerült, értem, hogy ez azóta is fáj önöknek, de az ennek kapcsán folytatott folyamatos gyalázkodás nem viszi előre sem az igazság megismerését, sem pedig az értelmes politikai párbeszédet.

Ami viszont Budapestet érinti, ez valóban egy fontos kérdés. Azt kell mondanom önöknek, hogy ha Soltész államtitkár úr veszi majd egyszer a fáradságot és kiszáll az Audiból, és utazik néhány megállót (Közbeszólások a Fidesz soraiból, többek között dr. Hoppál Péter: Te jársz Audival, ő Škodával jár!), mondjuk, a 3-as metróval… Bocsánat, a Škodából kiszáll (Az elnök csenget.), mindjárt más a Škoda Superb, tehát kiszáll a Škoda Superbből, akkor így fogalmazok, bocsánat, ha megsértettem az államtitkár urat ezzel, és utazik néhány megállót a hármas metróval így nyáron, akkor kicsit talán más lesz a véleménye a fideszes városvezetés teljesítményéről.

Megjegyzem, abban a 2010 előtti időszakban, amit önök ilyen negatívan látnak, az éppen regnáló főpolgármestert, Demszky Gábort négyszer választották újra nagy többséggel, tehát talán mégsem voltak a budapestiek annyira elégedetlenek ezzel az időszakkal, mint ezt önök gondolják és be szeretnék állítani. Ami meg a város mai állapotát illeti, erről fölösleges itt szócsatákat vívnunk, majd a választók októberben eldöntik azt, hogy hogyan látják ezt a csodálatos fejlődést, hogyan látják azt, hogy élhetőbb, normálisabb ez a város.

Amiről egyébként engem ez a vita meggyőz, az az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ami az eredeti törvényjavaslatot illeti, ebben a tekintetben nem nagyon vannak érveik, hiszen a válaszban tényleg mindenről hallhattunk, a fővárosi előválasztásról, 2006-ról, a bánat tudja, micsodáról, Budapest fejlődéséről, arról azonban, hogy ez a javaslat és az ebben szereplő adatgyűjtés miért szükséges, milyen módon viszi előre azt, hogy egyébként ezek a fesztiválok biztonságosabbak legyenek, vagy éppen arról, hogy milyen módon garantálható a személyes adatok védelme, erről sajnos az önök válaszaiban nagyon kevés dolog hangzott el, pedig  hogy ne a saját hozzászólásomat említsem  például Demeter Márta képviselő asszony nagyon pontosan levezette azt, hogy miért alkalmatlan ez a törvényjavaslat arra a célra, amire önök ezt szánják. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 75 2019.06.25. 7:59  60-83

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Ombudsman Úr! Mindig egy kicsit nehéz helyzetben vagyunk, amikor az ombudsmani jelentésről és ennek értékeléséről van szó, hiszen, mint ezt bizonyára tudják és tudja, az a fajta alkotmányos kontextus, ami körülveszi ezt a hivatalt, ahogy ez létrejött, és az a fajta koncepció, amelyik az alapvédelem szintjét az alkotmányosság egészében az új Alaptörvénnyel csökkentette, nem találkozott a tetszésünkkel, és ma sem tudjuk ezt elfogadni. Az a fajta szándék, amelyik a rendszerváltás után kialakult, erős és fokozatosan fejlődő ombudsmani rendszert felváltotta egy egységes hivatallal, komoly aggályokra adott okot ennek létrehozásakor, különösen azért, mert nem voltak és ma sincsenek meg azok az erős garanciák, amelyek az ombudsmani intézmény, a hivatal függetlenségét és teljes különállását mindenképpen garantálnák.

Éppen ezért tartjuk tiszteletre méltónak azt, hogy az ombudsman maga és a mögé szerveződött hivatal, a helyettesei felül tudtak emelkedni ezeken a körülményeken, és megítélésünk szerint úgy látják el feladatukat és munkájukat, mint ahogy ez egy jól működő jogállamban és jól működő demokráciában az ombudsmani intézmény feladata lenne.

Rendkívül nagyra értékeljük azt, hogy meg tudta őrizni ez az intézmény a függetlenségét, a különállását, hogy képes volt arra, hogy felülemelkedjen azokon az időnként nagyon világosan jelentkező politikai igényeken és kényszereken, amelyeket a kormányzat megfogalmazott, és felül tudott emelkedni azokon a kritikákon, amelyet éppen itt fideszes képviselőtársaimtól a korábbi években kapott.

Úgy látjuk, hogy ebben a két évben ezek a viták elcsitultak, talán egyfajta belenyugvás, támogatás  nem, ez talán túlzás, de mondjuk, belenyugvás  tapasztalható kormányoldalról is annak tekintetében, hogy az ombudsmani hivatal nem engedelmes része a nemzeti együttműködés rendszerének, nem utasítható, nem elhallgattatható olyan ügyekben sem, amelyek a kormányzat számára kellemetlenek.

Ez a kegyelmi állapot, ez a helyzet teremtett meg egy olyan lehetőséget, amely rendkívül fontos, azt gondolom, hogy nemcsak az alapjogok, de az egész ország szempontjából rendkívül fontos szerepet adott és teremtett az ombudsmani hivatalnak, ennek az intézménynek. Hiszen lehetővé tette azt, hogy egy megítélésünk szerint az alapjogokkal, az emberi jogok érvényesülésével szemben rendkívül ellenséges környezetben is legyen egy olyan intézmény, amelyik kiáll, mégpedig részrehajlás és félelem nélkül ezek mellett az alapértékek mellett.

Képviselőtársaim ismertettek számos olyan vizsgálati területet mind a kormánypártok részéről, mind az ellenzék részéről, ahol fontos vizsgálatokat végzett az ombudsmani hivatal az elmúlt időszakban. Én egyiket sem emelném ki ezek közül részletesen.

Egyetlen dolgot szeretnék, ha tetszik, a saját személyes elismerésemként elmondani, hogy rendkívül nagyra értékelem és rendkívül fontosnak tartom azt a munkát, amit ez az intézmény a gyermekjogok, különösen a kiszolgáltatott, nehéz helyzetben élő, adott esetben állami gondozásban vagy más módon intézményekben élő gyermekek érdekében végez. Nem kétséges, hogy ez az egyik legkiszolgáltatottabb és leginkább védelemre szoruló réteg, és én személyesen is nagyon nagyra tartom azt, amit ebben ön és az ön kollégái végeztek, nemcsak az elmúlt két évben, de az elmúlt időszakban.

Ugyanakkor magam is szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy az, hogy mekkora hatást tud elérni az ombudsman intézménye, az jelentős mértékben azon múlik, hogy ez a társadalmi és politikai környezet, ami körülveszi az intézményt, mennyire fogadókész, mennyire nyitott azokra az észrevételekre, amelyek érkeznek. S ebből a szempontból sajnos magam sem látom optimistán a helyzetet, úgy látom, hogy egy sor olyan kérdés van, ahol az ombudsman, az ombudsmani hivatal eredményeket tudott elérni, ahol a jelentést változások követték, kisebb vagy nagyobb változások, de több olyan példát tudok mondani, amikor nagyon súlyos esetekben nem született érdemi, pozitív kormányzati intézkedés vagy kormányzati válasz, vagy csak valamifajta látszatintézkedés született.

Számomra most az egyik legfájdalmasabb ezek közül a gyermekek kiemelésével, családból való védelembe vételével kapcsolatos terület, ahol most már egy újabb bírósági ítélet is kimondja azt, hogy nem felel meg a vonatkozó joggyakorlat és jogi helyzet azoknak az elvárásoknak, amit a gyermekek mindenek felett álló érdeke megkövetelne.

Az a kép tehát, amit az ombudsmani jelentés az alapjogok helyzetéről fest, és az a helyzet, ahogy ezeket a jelentéseket a kormányzati tisztviselők, a kormányzat fogadja, ez egyáltalán nem megnyugtató, sőt kimondottan nyugtalanító és aggasztó. De ez még fontosabbá teszi azt a munkát, amit az ombudsmani hivatal végez, és még inkább elismerésre méltóvá teszi azt a tevékenységet, amit az elmúlt években végeztek. Éppen ez az a helyzet, amikor azt látjuk, azt gondoljuk, hogy nagyon fontos, hogy maradjon egy ilyen köztiszteletben álló és tekintélynek örvendő intézmény, amelyik kiáll azoknak az érdekében, akik maguk gyengék, és akiket a hatalmasság ilyen vagy olyan okból semmibe vesz vagy nem hajlandó a problémáikkal foglalkozni.

Végül hadd tegyek egy nagyon rövid megjegyzést arra, hogy az egyik nagy vitája volt a mostani ombudsmani struktúra kialakulásának az, amikor az eddigi független nemzetiségi ombudsmant, illetve a jövő nemzedékek ombudsmanját, biztosát alárendelték az ombudsmani hivatalnak. Itt többfajta aggodalom volt. Ebből az a fajta aggodalom, hogy ez a szakmai munka háttérbe szorulásával, a szakmai munka megszűntével járna, ez nem igazolódott be. Ezek a jelentések is bizonyítják, hogy az ombudsman helyettesei felkészülten természetesen, de emellett elhivatottan és eredményesen is végzik a szakmai munkát.

Ugyanakkor az az aggodalom kétségkívül beigazolódott, hogy sokkal kevésbé látható ez a munka és ennek az eredményei, mint a korábbi időszakban a független ombudsmanok idejében volt. Ez tehát továbbra is azt igazolja, hogy nem szerencsés ez a jogalkotói megoldás, amelyik ilyen módon alakította ki a hivatal szervezetét. Szükség lenne önálló ombudsmanokra, akik önállóan képesek a nyilvánosságban is eredményesen és hatékonyan képviselni ezeket a területeket.

Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, hogy szeretném megköszönni azt a munkát, amit az ombudsman úr, a helyettesei és a hivatal dolgozói végeztek. Nagy szükség van ma erre a munkára, talán soha nem volt ennyire fontos az, amit önök végeznek, amit önök most csinálnak. A beszámoló megfelelőképpen, hitelesen tükrözi ezt a tevékenységet, és ezért az elfogadását mi is támogatni tudjuk majd. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 219 2019.07.01. 6:01  214-225

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor képviselő asszony beszámolt a Törvényalkotási bizottság üléséről, akkor leginkább az általános indoklást ismételte meg, és nem mondott semmit arról, hogy melyek azok a javaslatok, amelyeket a Törvényalkotási bizottság benyújtott ehhez a törvényhez, pedig mégiscsak ez lenne ennek a vitának a legfontosabb feladata.Azon túl, hogy a szakbizottság, majd a Törvényalkotási bizottság is kidobálta azokat a javaslatokat, amelyeket az ellenzéki képviselők nyújtottak be annak érdekében, hogy valamilyen módon próbálják meg csökkenti azokat a károkat, amelyeket ez a javaslat okoz az óvodáztatás területén, illetve a magántanulói státusszal kapcsolatban, egy újabb merényletet sikerült becsempészni ebbe a törvényjavaslatba. Ez a javaslat arra vonatkozik, egy új 9/A. §-t javasol a törvényjavaslathoz, amelyik kötelezővé tenné, az alternatív kerettantervek engedélyezésénél is szabályokat állítana fel.

Nyilván képviselőtársaim, akik járatosak ebben a témában, tudják, hogy ma alternatív kerettantervet eleve csak a miniszter különengedélyével lehet bevezetni, tehát csak ezekkel lehet eltérni az állami kerettantervektől, de úgy látszik, már a miniszter sem kellően megbízható, és szükség van arra, hogy az ő kezét is megkösse a jogalkotó.

Ennek következtében kétfajta szabályt ír elő. Egyrészt előírja azt, hogy félévenként követni kell a NAT-ot, másrészt pedig előírja azt, hogy csak 30 százalékban térhetnek el ezek a kerettantervek az államilag előírt kerettantervektől. Még egyszer mondom, ez a miniszteri engedélyezést korlátozza, tehát ettől eltérő kerettantervre a miniszter sem adhat engedélyt.

Mi persze rossznak tartjuk az egész kerettantervi rendszer jelenlegi felépítését, de kétségkívül eddig létezett egyfajta békehelyzet ezen a területen. Eddig az volt a helyzet, hogy az alternatív iskolák, akiknek a kerettanterve és egyáltalán a pedagógiai programja nem felel meg ennek a típusú, felépítésű állami kerettantervnek, ők kértek és kaptak miniszteri felmentést a kerettanterv alól; hozzáteszem, így volt ez már annak idején az előző állampárti időszakban is, akkor is különengedéllyel működhettek az ilyen iskolák.

Amit önök most tesznek, az azt jelenti, hogy nemhogy ’90 elé lökik vissza az oktatási rendszert, de azt kell mondanom, hogy a hetvenes évek elé. Az a szabályozás, amit önök most bevezetnek, és amely lehetetlenné teszi azoknak az iskoláknak a működését, amelyeknek az eddig használt és egyébként most már évtizedekre visszamenő pedagógiai módszere, pedagógiai programja és kerettanterve nem felel meg azoknak a skatulyáknak, amelyekbe önök bele akarják szuszakolni a magyar oktatásügyet, ez a szabályozás szigorúbb, ostobább és károsabb, mint annak idején az 1990-et, a rendszerváltást megelőző állami szabályozás.

Azt szeretném mondani, hogy talán a VOLT-on is inkább olyan filmeket kellene vetíteni, ahol a miniszterelnök mai alteregója mondja el azt, hogy megyünk szépen vissza ’89 elé, ünnepeljük azt, hogy véget ért ez a 30 éves kísérlet a demokráciára, legalábbis az oktatásban. Ez lenne az őszinte önöktől, nem pedig az a kormánypropaganda, ahol szabadsághősnek próbálják maszkírozni a miniszterelnököt.

De hogy visszatérjek az oktatás ügyére: mi is a helyzet? Az tehát a helyzet, hogy önök egy törvényben kívánják megtiltani lényegében az alternatív iskolák működését. Államtitkár úr azt mondta, hogy itt tulajdonképpen nem cél az alternatív iskolák ellehetetlenítése, csak hát rendnek kell lenni. Én Bódis államtitkár úrról örömmel elhiszem azt, hogy ő valóban nem tudja azt, hogy a közoktatás részleteiben mi történik, de biztos vagyok benne, hogy államtitkár úr vagy képviselő asszony nagyon is jól tudja azt, hogy miről szól ez a javaslat, nagyon is tisztában vannak vele, hogy ez a javaslat arra jó, hogy tönkretegye az alternatív iskolákat.

Azért is gondolom, hogy tisztában vannak vele, mert ha nem így lenne, akkor nem sunyi módon a Törvényalkotási bizottságon keresztül nyújtották volna be. Mert ne legyen félreértés, ugye, nem akarják elmesélni nekem azt, hogy összejöttek szerda délután a Törvényalkotási bizottság kormánypárti tagjai, és az a sok kiváló oktatási szakember áttekintette az alternatív iskolák működését, és úgy döntött, hogy szerda délután négy órakor benyújt a csütörtök esti bizottsági ülésre egy kormánypárti javaslatot, amelyben javasolják az alternatív iskolák tönkretételét. Azt hiszem, egyikünk sem olyan naiv, hogy ezt gondolja, sokkal inkább azt gondolom, hogy erről a rendelkezésről önök világosan tudták már kezdettől, hogy ez egy felháborító, botrányos és elfogadhatatlan rendelkezés, egy olyan rendelkezés, amelyiknek az a célja, hogy megfojtson újabb olyan lehetőségeket, amelyek arra valóak lennének, hogy ki lehessen menekülni abból az állami oktatási rendszerből, amelyet önök egyre kevésbé élhetővé tesznek.

Nyilván Rétvári államtitkár úr szokása szerint majd el fogja mondani, hogy 2010 előtt milyen rossz volt, meg el fogja mondani, hogy most milyen jó, a nem tudom, milyen felmérés szerint, csak éppen a szülők a lábukkal szavaznak erről az oktatási rendszerről, és annak érdekében, hogy ne tudjanak a lábukkal szavazni és kimenekíteni a gyerekeket abból, amivé önök tették az állami iskolarendszert, most meg akarják vonni azokat a jogokat is, amelyek lehetővé tették azt, hogy a szülők megválasszák a gyerekük nevelését.

Azt kell mondanom, hogy ez felháborító, gyermekellenes és mellesleg alaptörvény-ellenes is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 6 2019.07.02. 5:02  5-8

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormányhivatalokban történő dolgok, különösen a kormányablakoknál ma kialakult helyzet ékes és szép példája annak, hogy ha ez a kormányzat valamilyen jó dolgot kezd el, és jó irányba indul el véletlenül, akkor is képes arra, hogy aztán átgondolatlan lépéseivel, szakszerűtlen módon tönkretegye ennek az eredményeit. Igaz, a kormányablakrendszer kitalálója, Navracsics Tibor kegyvesztetté vált; úgy látszik, így váltak kegyvesztetté azok a kormányhivatalban dolgozók is, akik ebben a rendszerben elkezdtek dolgozni.Hiszen mi történt? Mára olyan durva mértékű létszámhiány alakult ki a megyei kormányhivatalokban, ami veszélyezteti a normális működést. Egyre nőnek a sorok, és a kormány egyetlen válasza erre a helyzetre az, hogy rövidíti a nyitvatartási időt, magyarán szólva még több ember lesz adott időszakban a kormányhivatalokban, hiszen az ügyeket el kell intézni, az útlevelet ki kell váltani a nyári időszakban, el kell intézni a gépjárműügyeket, és még sorolhatnám a végtelenségig azt a rengeteg funkciót, amit a kormányablakokban összezsúfoltak, vagy éppen most a babaváró hitelnél is majd onnan kell tb-igazolást kérnie azoknak, akik ezt a hitelt igénybe kívánják venni.

Mi történt? Mondhatnánk azt, hogy hát, a munkaerőpiac úgy föllendült, hogy most már vonzóbb a versenyszektor, vagy éppen hogy valamilyen rejtélyes ok miatt elfogytak a kormányhivatali dolgozók. De hát nem erről van szó, tisztelt képviselőtársaim, hanem arról, hogy a kormány tudatosan tette tönkre a kormányzati hivatali rendszert, a kormányablakrendszert. Merthogy emlékszünk arra mindannyian, amikor itt ültünk, ha jól emlékszem, november-decemberben, és beszélgettünk a kormányhivatalnokokra vonatkozó új szabályokról. Ott mi mindannyian elmondtuk ellenzéki oldalról, hogy ezek a szabályok kedvezőtlenek ezeknek a dolgozóknak, a kormánytisztviselőknek, elmondtuk, hogy csökken a szabadságuk, elmondtuk azt, hogy túlmunkára lehet őket kötelezni megfelelő kompenzáció nélkül, elmondtuk azt, hogy megvonják tőlük a szakmai önállóságot, a szabadságot, elmondtuk azt, hogy ha ebbe az irányba megyünk tovább, akkor még kevésbé lesz vonzó kormánytisztviselőnek lenni, mint eddig.

Azt is elmondtuk, hogy az önök által javasolt bérrendezés nagyon kedvező azoknak, akik közvetlenül a központi kormányzatban dolgoznak, ugyanakkor nem szünteti meg az igazságtalanságot a megyei kormányhivatalokban és a központi közigazgatásban dolgozók között. De ezt persze nemcsak mi mondtuk el, hanem elmondták azok a szakszervezetek is, akik folyamatosan felhívták a figyelmet arra, hogy rossz irányba halad ez a rendszer, folyamatosan felhívták a figyelmet arra, hogy a közszolgálati életpálya, ezen belül a kormánytisztviselői életpálya kiüresedik, hogy elveszti azokat az előnyöket, amelyek alkalmassá tették arra, hogy vonzó legyen ez a pálya a fiatalok, a munkavállalók számára. Mi ezt elmondtuk, önök azt mondták, hogy nem, hát itt nagyszerű fizetések lesznek, csak jól fog járni mindenki, csodálatos helyzetbe fognak kerülni a kormánytisztviselők. És ezek után megpróbálták bevezetni ezt a rendszert, és 2500 kormánytisztviselő nem vállalta azt, hogy ezekkel a feltételekkel önöknek dolgozik.

(Dr. Orbán Balázs felé:) Államtitkár úr aggódva néz. (Dr. Orbán Balázs: Döbbenten.) Szeretném kérni, hogy nézze vissza miniszter úr bizottsági meghallgatását, Gulyás Gergely miniszter úr a bizottsági meghallgatáson mondta be ezt a 2500-as számot. Tehát 2500 kormánytisztviselő nem vállalta ezekkel a feltételekkel a munkát, nem vállalta azt, hogy dolgozzon.

Önmagában ez még csak a kormányzat problémája lenne, ha nem pont onnan hiányoznának ezek a kormánytisztviselők, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, ott, ahol az állampolgárok ügyeit intézik. Mert önök szívesen szavalnak, államtitkár úr is tegnap bürokráciacsökkentésről, csak nem a bürokráciát csökkentik, nem, mondjuk, a kormánybiztosok számát vagy a miniszteri biztosok számát  lassan már lesz egy kormánybiztosok megszámlálásáért felelős kormánybiztos is az önök kormányában, mert olyan számban vannak. Tehát nem ezeket a típusú fölösleges szervezeteket vágják le, szüntetik meg, hanem ott csökkentik a szolgáltatás minőségét, ahol az államigazgatás közvetlenül az állampolgárok számára nyújt valamilyen szolgáltatást, intézi az ügyeit.

A következmény tehát az, hogy önök csináltak egy olyan ostoba politikát, amellyel szétverték a kormánytisztviselői rendszert, és ennek következtében az állampolgárok állnak sorba, az ő ügyeiket nem intézik el gyorsan és szakszerűen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 49 2019.07.02. 5:41  34-55

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt mondják, hogy egy csepp ecet megront egy hordó bort. Itt nem egy csepp ecet van ebben a törvényjavaslatban, hanem egy jó vödörnyi, mert azt hiszem, abban nincs köztünk vita, ebben én egyetértek képviselő úrral, amikor azt mondja, hogy abban a Házban valószínűleg széles körű egyetértés van, hogy keresni kell a módot egyrészt a nemdohányzók védelmére, másrészt a dohányzás visszaszorítására, ezen belül különösen a fiatalkori dohányzás visszaszorítására.

(12.20)

És vannak is olyan intézkedései ennek a törvényjavaslatnak  ezt Nacsa képviselő úr kedvéért mondom, aki ezt, úgy tűnik, nem értette meg Szilágyi György felszólalása alkalmából , vannak olyan részei ennek a törvényjavaslatnak, amelyek valóban ebbe az irányba mutatnak, és amelyeket az ellenzék, a Demokratikus Koalíció biztosan tudna támogatni. Nem ezekkel a típusú intézkedésekkel van tehát a baj.

Kétfajta olyan probléma van, amire szeretném felhívni a figyelmüket, és ami miatt ez a törvényjavaslat nem a megnevezett célokat, hanem egészen más, leginkább üzleti célokat szolgál. Egyrészt nem javítja azokat a rendelkezéseket, hanem inkább ront rajtuk, amelyek létrehoznak egyfajta speciális monopóliumot ezen a területen, bizonyos üzleti köröknek osztják ki a koncessziókat akár a nagykereskedelem, akár a kiskereskedelem területén.

Drága Lázár János képviselő úr, ne haragudjon, de minket az, hogy nem a multik, hanem az ön haverjai intézik a dohány-nagykereskedelmet, nem nagyon nyugtat meg, nem is érdekel, ez az önök magánügye, és ennek érdekében törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé hozni ugyan lehet, ezeket megszavaztatni is meg lehet, de azt, hogy mi lelkesedjünk eziránt, talán ne tessék elvárni tőlünk. Mint ahogy a dohány-kiskereskedelemben is az történik, hogy jól behatárolható, a sajtó által feltárt üzleti körök szerzik meg saját nevükön és álnéven a koncessziók jó részét, másokat pedig politikai kegyként osztogatnak szét.

Önök ezt a rendszert nemhogy szeretnék fenntartani, meg is akarják erősíteni, újabb koncessziókat léptetnek be a rendszerbe, hiszen már régen kaptak a hűbéresek valami kis birtokot, most újabb birtokokat lehet osztogatni, és hasonlóképpen pedig ugyanígy megerősítik ezeket a típusú üzleti viszonyokat.

Azon meg  és nem szeretnék hosszasan erről beszélni, hiszen képviselőtársaim ezt elmondák , azokon az ügyeken, amelyeken egyszerűen a józan ész alapján változtatni kellene, mint például a fóliázás ügye, ebben pedig nem érdekli önöket sem az üzletekben dolgozók, sem pedig a dohánykereskedelemmel foglalkozók érdeke, itt nem hajlanak arra, hogy valamilyen józan megoldást találjanak. Nyilván azt is teljesen értem, hogy mi a célja ennek a rendelkezésnek, félreértés ne essék, de akkor kell erre jó kompromisszumot találni. Általánosságban is azt gondolom, hogy ha az lenne a szándék, hogy a kiskorúak védelmét erősítsük meg, akkor bizonyára lennének olyan megoldások, amelyeket meg tudnánk közösen találni, de nyilván nem ez a szándék, ehhez önök például nem nyúlnak hozzá.

Mi a másik terület, ami ennek a javaslatnak a célja? Nyilván észlelték önök és azok, akik ön helyett a törvényjavaslatokat szokták írni ezekben a témákban, hogy az e-cigaretta vagy az e-dohányzás egyre nagyobb szeletet hasít ki, és ismét nem az a szándék, hogy itt szabályozottabb viszonyok legyenek, meg nem az a szándék, hogy valamilyen módon védelmet nyújtsanak; az a szándék, hogy betereljék ezeket az eszközöket is a dohánykereskedelembe, nőjön a profit a nagykereskedelemben és a kiskereskedelemben, nőjön az állami bevétel is. Magyarán szólva: ez egyfajta pénzbehajtás azzal a speciális stichhel, hogy ráadásul nem is állami pénzbehajtás, hanem a magánpénzbehajtás eszközévé teszik ebben az ügyben ismét az Országgyűlést.

Egyetértek azzal, hogy szükség van szabályozásra, ebben önöknek igaza van, de hát persze tudjuk, hogy a következménye ennek a szabályozásnak egyébként az lesz, hogy elkezdődik majd egy macska-egér játék, be lehet tiltani az internetet, mondván, hogy majd itt interneten rendelnek  nyilván sarkítok , az internetes kereskedelmet, rá lehet állítani az adófizetők költségén a NAV-ot, hogy bontogassa fel az interneten rendelt csomagokat, vagy zárjon be weboldalakat, nem olyan egyszerű, egyébként ezt tudjuk, de hát lehet ezzel szórakozni, el lehet költeni erre egy csomó közpénzt annak érdekében, hogy a profit az ön szűkebb és tágabb üzleti és baráti körében realizálódjon az e-cigiből is.

Tényleg ez a megoldás? Tényleg ez a cél? Nem az lenne a megoldás egyébként, hogy kialakuljon például az ilyen típusú termékek internetes kereskedésének egy olyan, megfelelő védelmet nyújtó, egyébként a kiskorúakat védő, a minőséget védő, az állami jövedelmeket biztosító rendszere, amelyik ugyanakkor nem dugja a fejét a homokba, és nem tesz úgy, minthogyha nem létezne internetes kereskedelem, és nem ebbe a világba menne a világ? Nyilván lehetne, ez lehetséges lenne, kivitelezhető lenne, csak éppen akkor az önök dohányboltokban és nagykereskedelemben érdekelt üzletfelei és barátai nem jutnának hozzá az ebből származó profithoz.

Azt kell tehát mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindenben számíthatnak a támogatásunkra, ami a kiskorúak védelmével, a nemdohányzók védelmével, a dohányzás visszaszorításával kapcsolatos, és semmiben, ami az önök üzleti érdekeit védi, és ennek a törvényjavaslatnak a döntő része sajnos ezzel foglalkozik. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 101 2019.07.08. 3:06  100-106

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fővárosi Törvényszék minapi ítélete kimondta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumát is felelősség terheli azért, mert a törvénnyel ellentétesen szegénység miatt is elszakítanak családoktól gyerekeket. Hiányzik a módszertani útmutató, hiányzik a megfelelő eljárásrend annak érdekében, hogy erre a drasztikus intézkedésre, a gyerekek családból való kiemelésére anyagi okokból, szegénység miatt ne kerülhessen sor.Az esetek többségében ez az intézkedés roma gyerekeket érint, és erre nem tudjuk elfogadni indoklásként azt, hogy ennek egyszerűen az az oka, hogy a roma családok nagy része mélyszegénységben él. Hatalmas probléma, hogy a szegénység ma Magyarországon milliókat érint, persze nem az önök által hamisított statisztikában, hanem a valóságban akkor, ha kimennek a parlamentből és kimennek a kényelmes autóikból körülnézni egy kicsit akár kisebb, akár nagyobb települések szélső házaiban is.

De az a megoldás, amit erre ma a szociális intézményrendszer kényszerűségből, eszközök híján gyakran választ, hogy kiemeli a családból a gyerekeket, ez még inkább elfogadhatatlan és súlyosabbá teszi a helyzetet.

A megoldás hosszabb távon az lenne, ha valóban felszámolnák a szegénységet, különösen a gyerekes családok szegénységét, ha nem kerülnének utcára gyerekes családok kilakoltatással, ha olyan megoldásokat találnánk, amelyek minden családon segítenek és nem csak az önök által kiválasztott jómódú családokon. De 2010 óta azt látjuk, hogy a kormány nem törődik a nehéz sorban élőkkel, a legrosszabb körülmények között élőket pedig egyenesen láthatatlannak tekinti. A „senkit sem hagyunk az út szélén” az önök nyelvén azt jelenti, hogy belelökik őket az árokba. Másznának ki, ha tudnának, ha nem tudnak, úgy is jó önöknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem jó. Abban az egy dologban egyetértünk a kormánnyal, hogy a család a legfontosabb intézmény, a gyerekek érdeke a legfontosabb. De ehhez az kell, hogy minden gyerek esetében a gyerek érdeke számítson. A családból kiszakítás, a gyerekotthon nem jó megoldás, az csak kényszermegoldás lehet. Persze, tudjuk, hogy erre nincs pénz, mondják önök, de van, amire van pénz, hiszen eljött a tejjel-mézzel folyó Kánaán, ahol a legfontosabb az, hogy végre egy jó nagy Attila-szobrot hozzunk létre ebben az országban. Na, erre jut pénz!

Ezek alapján azt szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, hogy miért nem segítik a magyar családokat abban, hogy megfelelő körülményeket biztosíthassanak a gyerekeiknek. Miért veszik el a gyerekeket a családtól, ahelyett, hogy inkább segítenének abban, hogy a gyerekek a családban maradhassanak? Miért rúgnak bele abba, aki már amúgy is a padlón van? És miért fontosabb a képzelt múltnak szobrot állítani, mint megőrizni gyermekeinket a jövő számára? Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 105 2019.07.08. 1:12  100-106

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha már arról beszélünk, hogy ki mit nem szavazott meg, akkor éppen a mai napon nem szavazták meg önök a családi pótlék emelését, nem szavazták meg a szociális lakhatás támogatását, nem szavazták meg az oktatás támogatásának növelését, az egészségügy támogatásának növelését és az alacsony jövedelműek adócsökkentését az előző szavazáson.

(15.20)

Innen kezdve önök ne beszéljenek arról, hogy mi történik a szegény családokkal, mert önök észre se veszik őket, nemhogy tennének értük valamit.

Ami meg Ferge Zsuzsát illeti, ha államtitkár úr szánna egyszer az idejéből arra valamennyit, hogy valóban olvasson valami egyszerű cikket Ferge Zsuzsától  bonyolultat nem kérek, egy egyszerű cikket , nagyon sokat megtudhatna például arról, hogy az ön által használt átlagok és statisztikák miért hazugok és miért nem felelnek meg a valóságnak. (Dr. Rétvári Bence: Ő használta ezeket!)

Végül, ön nem beszélt arról, hogy ha itt minden dolog ennyire szép és jó, akkor miért növekszik a védelembe vett gyerekek száma. Az pedig szégyen, hogy önök fellebbeznek az ellen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha a bíróság megvédi a gyerekeket, a szegény gyerekeket önök ellen. Ez szégyen! Ezt a választ nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 279 2019.07.08. 5:05  272-284

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol Hiller képviselő úr abbahagyta. Jól láthatóan az történt, hogy későn ébredtek föl, nyilván azt a sokfajta szakmai ellenérvet, amit itt a vitában elmondtunk, például annak a paragrafusnak a kapcsán is, amelyet most módosítani, pontosan elhagyni javasolnak, elengedték a fülük mellett, mint ahogy elengedték a fülük mellett a szakmai szervezetek, szakszervezetek, érdekképviseletek tiltakozását is ezekben az ügyekben. Nagyon jellemző, és bocsánat, hogy ezt megemlítem, hogy a képviselő asszony egészen más indoklást mondott el itt, mint ami egyébként a zárószavazás előtti javaslat indoklásában szerepel. Ott ugyanis a speciális nevelési igényű diákok érdekeire és nem a Nemzeti alaptantervre hivatkoznak, de természetesen önmagában ez a javaslat helyes, mert kivesz egy abszurd és fölösleges szabályt a törvényből, kiveszi azt a szabályt, hogy ha egyébként a gyerek sem szeretné, az iskola sem szeretné, a szülő sem szeretné, akkor is kell osztályzatot adni a gyereknek.

Ezt az abszurd szabályt veszi ki most a törvényjavaslatból ez a zárószavazás előtti módosítás. Ez rendben van, csak nem lehetne, hogy akkor elolvassák a többi részét is az elfogadott törvényjavaslatnak? Azt, hogy mit rakott bele eredetileg a kormány, és mi volt az, amit a kormány nem mert belerakni, de önök az előző ülésünkön egy Törvényalkotási bizottság által behozott módosító indítványban beleszavaztak ebbe a törvénybe.

(18.00)

Ha például cél az, akár az, amit Hiller miniszter úr említett, hogy ne tegyük tönkre az alternatív iskolákat, akár az, hogy ne tegyük tönkre azokat a gyerekeket, akik ilyen-olyan okok miatt speciális nevelési igényűek  ahogy a zárószavazás előtti módosító indítvány szövege ezt tartalmazza , vagy akár az, hogy megvárjuk azt, hogy milyen lesz az új Nemzeti alaptanterv, amelyhez majd alkalmazkodni kell, és majd az új Nemzeti alaptantervhez csináljunk új törvényi szabályozást, ahogy a képviselő asszony mondta, mert ez is egy teljesen észszerű szempont, ez mind a három tökéletesen észszerű szempont  csak akkor magyarázzák meg nekem, hogy miért ragaszkodnak ahhoz az igazgatási és pedagógiai abszurditáshoz, amelyet a Törvényalkotási bizottság legutóbbi javaslatában tettek bele ebbe a törvénybe, és amely ugye arról szól, hogy igazodnia kell mind a félévi tananyagbeosztásban, mind a tantárgyakban az összes iskolának a Nemzeti alaptantervhez tartozó kerettantervekhez.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Most arra kényszerítik ezeket az iskolákat, hogy írják át a kerettantervüket, miközben egyébként még majd lesz valamikor előttünk új Nemzeti alaptanterv és új kerettanterv. Ez, ha minden egyébtől eltekintünk, praktikusan is egy elképesztő méretű  majdnem csúnyát mondtam; mondjuk úgy, hogy  meggondolatlanság, és akkor nagyon visszafogottan fogalmaztam. Ennek tehát semmi értelme nincsen, magyarán szólva; valakinek eszébe jutott, hogy rendnek köll lenni, és nem érdekes, hogy ez milyen károkat okoz.

De hogyha képesek voltak arra, és ezt nagyra becsülöm, hogy egy másik szabálynál önök megértsék azt, hogy milyen kárt okoz ez a szabály  nyilván segítettek azok a képviselőtársaink a Fideszben, akiknek a gyereke maga is ilyen alternatív iskolába jár, és talán elmesélte önöknek azt, hogy milyen kárt okoznak ezeknek az intézményeknek , akkor ennél a szabálynál is legyen ugyanennyi belátás önökben! Ne hozzák be szavazásra ezt a javaslatot pénteken! Mi örömmel fogjuk támogatni azt, hogy újra szavazzunk, újra halasszuk el a zárószavazást, és nézzük már meg még ezt a pontot is. Fölöslegesen okoznak gondokat és tesznek tönkre iskolákat. Tényleg, azért nem tételezek fel rossz szándékot önökről, csak azt tételezem föl, hogy azok a minisztériumi tisztségviselők vagy kormánypárti képviselők, akik ezt előkészítették és megszavazták, azok nem ismerik részleteiben az alternatív iskolák működését, nem tudják pontosan, hogy ez hogyan van. Én ezt tökéletesen megértem, nem mindenki lehet oktatáspolitikus vagy oktatáshoz értő ember, de kérem, hogy hallgassák meg az önök soraiban legalább azokat az embereket és azokat a szakértőket akár a minisztériumból, akik ehhez tényleg értenek.

Hadd tegyem azt is hozzá, hogy eddig is miniszteri engedélyhez volt kötve az ilyen eltérés, tehát önök a minisztertől, a saját miniszterüktől veszik el azt a jogot, hogy eltérést engedélyezzen ezeken a területeken. Hát, én ugyan nem nagyon bízom az önök miniszterében meg az önök államtitkáraiban, de hát legalább önök bízzanak már bennük, hogyha támogatják ezt a kormányt  ami rossz ízlésre vall egyébként. Tehát a miniszter és a miniszter mögött álló szakmai apparátus ítélte meg azt, hogy egy kerettanterv, egy alternatív kerettanterv egésze megfelele a Nemzeti alaptantervnek vagy nem. Most önök törvényben elő akarják írni (Az elnök csenget.) a saját miniszterüknek és minisztériumuknak, hogy ezt hogy kell csinálni. Ennek semmi értelme nincsen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 244 2019.10.21. 0:19  243-245

ARATÓ GERGELY (DK): Nem látom a miniszter urat. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, az a kérdés elmaradt, hogy elfogadom-e államtitkár urat válaszolóként. Nem fogadom el, mivel egy év alatt egy egyenes választ sem adott, így megvárnám a miniszter urat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 18 2019.10.22. 5:16  17-20

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A fél ország tanakodott azon, hogy mégis mit jelenthet az az Orbán Viktor által bejelentett, a keresztény szabadság eszményére épített életforma. Mi a DK-ban, ismerve az önök szóhasználatát és valósághoz való viszonyát, abban biztosak voltunk, hogy a kereszténységhez és a szabadsághoz nincsen köze, de azon sokat tanakodtunk, hogy mégis mi az a mély és magasabb rendű élet, amit nekünk ajánl a miniszterelnök.Most már tudjuk! A választ az önök győri polgármestere, Borkai Zsolt adta meg nekünk és az országnak. A hírekből és a videókból úgy tűnik, hogy a keresztény szabadság az, ha valaki fideszes polgármesterként szétlopja a saját városát, a lopott pénzből pedig prostituáltakkal bulizik külföldi luxusjachtokon, kólacsíkok, Fekete Pákó és egyéb tudatmódosítók fogyasztása közben.

Most már értjük, hogy miért kell az önök keresztény életmódjához annyi uniós pénz, annyi kastély, annyi jacht, annyi helikopter és magánrepülő. Most már azt is értjük, hogy miért szoktak annyit beszélni minden választás előtt arról, hogy az ellenzék az önök életmódját, kultúráját fenyegeti.

Önök nyilván pontosan ugyanezt csinálják Győrtől Debrecenig, polgármestertől miniszterig, amit Borkai úr. Önöket ez köti össze, ez a magasabb rendű élet, amelyről olyan ájtatosan tudnak beszélni. Ez az, amit féltenek minden választás előtt, nehogy ott kelljen hagyniuk az európai uniós pénzből eltartott kéjhölgyeket. Ez az igazság!

Nagyon sajnálom a fideszes politikusok feleségeit és családjait, mert az, amit Borkai Zsolttól láttunk, méltatlan bármely családhoz. És ezért a magánbirtok, a sportkocsi, a kamuállás, a lakás nem kárpótol.

Mondhatják, hogy miért beszélek magánéleti kérdésekről, de ne feledjék el, hogy önök azok, akik mindezt berángatták a napi politikába. Önök akarják megmondani, hogy kik tekinthetik magukat családnak. Önök akarják megmondani, hogy kinek, mikor és hány gyereket kell szülnie. Önök akarják megmondani, hogy melyik nemnek mi a princípiuma, és hogy milyen a normális szerelem. Évek óta hallgatjuk ezeket az álszent, magánéletbe beavatkozó kinyilatkoztatásokat, többek közt itt, e falak között is. Hát, most engedtessék meg nekem is, hogy megmondjam erről a véleményemet! Mi a Demokratikus Koalícióban nem akarjuk megmondani senkinek azt, hogy milyen legyen a magánélete, és hogy hogyan éljen, de ezt nem tartjuk az egészséges családi élet részének.

Miniszterelnök Úr! Ezt nem videóra venni beteges, hanem megcsinálni! És tudja, mi az, ami még ennél is betegesebb? Szétlopni a várost és az országot, kokainozni, nemzetközi örömlány-találkozót szervezni, és utána erkölcsről, családról, kereszténységről prédikálni. Na, ez tényleg beteges! És nem csak Borkairól beszélek! És ne mondják, hogy olyan hú, de nagyon fel vannak háborodva azon, amit Borkai Zsolt csinált! Ne mondják, mert önök még csak ki sem zárták a pártból, nemhogy lemondatták volna a polgármesterségről! Amikor felismerték, hogy milyen politikai károkat okozhat, ha az emberek megtudják, hogy kik önök valójában és hogyan is élnek, akkor szépen megkérték Borkai barátjukat, hogy legalább formálisan lépjen ki a Fideszből, bár ez is csak másodszorra sikerült. De persze semmi harag! Ettől még a Fidesz és Borkai együttműködésben irányítják majd Győrt, és ha önökön múlik, akkor zavartalanul folyhat tovább a közpénzjelleg elvesztése a városban.

Ennél szebb és beszédesebb reakció csak az lett volna, ha megpróbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Mondjuk, hogy a hajón lévő hölgyek meg voltak keresztelve, sőt bérmálkoztak is, hogy a kokaint felszentelte az egyházmegye, és különben is a kiruccanás tavaly pünkösdkor történt  hát, ők így ünnepeltek a keresztény szabadság jegyében.

Önök azért voltak ilyen puhák Borkai Zsolttal, mert valójában egyikük sem ítéli el azt, amit tett. Önöknek nincs bajuk a lopással, nincs bajuk a korrupcióval, nincs bajuk a prostituáltakkal. Önöknek ez teljesen rendben van, ezek a fideszes elit attribútumai. Önöknek a lebukással van bajuk! Az a ciki, nem az „add ide a didit”!

Mondjuk ki: önök álkeresztények! Önök képmutató helikopterkeresztények, akik ugyanúgy szavazatokat akarnak kifacsarni a keresztből, mint a nemzeti lobogóból.

És most simán feláll majd valamelyik, erre rendszeresített államtitkár, hogy megvédje tőlem a kereszténységet. Ne tegye! A kereszténységet, a hívő embereket önöktől kell megvédeni! Azoktól, akik politikai termékké silányítják és saját hitványságuk takarójának használják föl mások hitét.

Ha még mindig nem értik, hogy miről beszélek, üssék fel Máté evangéliumának 21. fejezetét. Ott szerepel az a történet, amikor Jézus megtisztítja az úr templomát a kufároktól, mondván: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek”. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

(9.50)

Ebben a történetben önök a kufárok, önök a rablók. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 46 2019.10.22. 4:51  37-58

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat leginkább azért vet föl kérdéseket, mert úgy látjuk, hogy ennek a problémának a kezelésében a kormány még mindig a rövid távú, azonnali, egyszeri akciókban hisz, tehát nem rendszert épít. Nem rendszert épít abban az értelemben sem  erről képviselő asszony beszélt az imént , hogy ez a lakásukban veszélyeztetett emberek egy bizonyos körét érinti, nagyon sok más embert meg nem érint. De abban az értelemben sem látszik a rendszerszerűség, hogy ismét egy határidős egyedi akcióban akarják ezt a dolgot megoldani, ahelyett, hogy olyan megoldás születne  s én erre biztatnám a kormányt , hogy gondolkozzon el azon, hogy szülessen egy állandó megoldás arra, hogy az eszközkezelőbe be is kerüljenek lakások egyik oldalról folyamatosan, működjön ez a fajta mentőöv, mert ugyan a devizahitel ma kevésbé probléma, de egy sor más olyan ok van, ami miatt otthontalanság fenyeget családokat, más oldalról pedig legyen egy olyan típusú rendszere ennek a dolognak, amelyben hosszabb távon is kiszámítható módon adott esetben bizonyos feltételekkel nyilatkozhatnak a lakásokban bent élő, ma bérlői státuszban élő emberek a megvásárlásról. Magyarán szólva, azt hiszem, talán az a szemléletbeli különbség a kormányjavaslat és köztünk, hogy miközben ezzel a konkrét javaslattal nekünk nincs problémánk, mert olyan irányba vezet, amelyik könnyíti ma az eszközkezelőben kezelésében lévő lakásokban élő emberek helyzetét, de mi azt szeretnénk, hogyha születne egy hosszabb távon is kiszámítható megoldás arra, hogy az eszközkezelő hogyan válik részévé annak a típusú közös gondolkodásnak, amelyik remélhetően most az önkormányzatok jelentős részében is sokkal intenzívebben megindul. Mert a kilakoltatási tilalom önmagában nem a lakásválság megoldása, az alapfeltétele annak, hogy a lakásválságról egyáltalán érdemben lehessen beszélni.

Mi abban bízunk, hogy az új önkormányzati vezetések  és remélhetőleg nem csak az ellenzékiek  komolyan elgondolkoznak azon, hogy milyen hosszú távú lépéseket tudnak tenni a kilakoltatások ellen a lakhatási válság kezelése érdekében, és ebben álláspontunk szerint hosszabb távon is van szerepe a Nemzeti Eszközkezelőnek vagy egy hasonló intézménynek. De akkor erről úgy kellene elgondolkozni, hogy egyébként mit akarunk kezdeni ezzel, hogyan kívánjuk működtetni ezt a rendszert, akár arról az oldalról, hogy hogyan vesz meg lakásokat vagy szerez meg lakásokat az eszközkezelő, akár úgy, hogy hogyan adja aztán ezt vissza a lakóknak, amikor lehetővé teszi ezt az anyagi helyzet javulása.

Ezzel kapcsolatban még azt szeretném nagyon röviden megemlíteni, hogy azért úgy tűnik, mégiscsak van vagy volt valami probléma magával a törvényjavaslattal is. Emlékeztetek arra, hogy a törvényjavaslat vitájában többen hiányoltuk a megfelelő egyeztetést, előkészítést. Nagyon sürgős volt, hozzáteszem, ezt nem bántásként mondom, mert értem, hogy sürgős volt, hiszen egy élethelyzetet akart kezelni a kormány, de azért persze osztogatni is akart újabb két választás előtt sürgősen. Tehát nagyon sürgős volt, jól lehet látni, hogy egy csomó mindent talán nem megfelelőképpen sikerült elvarrni az akkori törvényhozás során, talán a tájékoztatás sem volt megfelelő, vagy a feltételek nem voltak eléggé világosak, hiszen nem kellett volna ide visszahozni a törvényjavaslatot kevesebb mint egy év után, ha az a rendszer jól működne, vagy igazán jól működne.

Végül hadd osszam meg azt a fajta aggodalmat, hogy ugyanakkor vannak olyan emberek, akik bent élnek ezekben a lakásokban, akik éppen azért nem veszik meg a lakást, mert a sikerpropagandából nem tudnak lakást vásárolni, ezért aztán őket nem érte el ez az állítólagos, rendkívül széles körű gazdasági fellendülés. Számukra viszont a megemelt bérek kifizetése komoly gondot okozhat, és nagyon nem szeretném, ha megélnénk azt, hogy a Nemzeti Eszközkezelő lakásaiból kell családokat kilakoltatni.

Tehát ez a lába is hiányzik ennek a rendszernek, amelyik megvédi ezeket a családokat akkor, ha egyébként egy rossz szociális helyzet, akár egy betegség miatt nem képesek finanszírozni még a jelenlegi béreket sem. Ide is kell egy biztonsági szelep, egy biztonsági háló ebbe a rendszerbe. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 66 2019.10.22. 3:43  59-76

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megszokhatták már, hogy a hasonló törvényjavaslatok esetében elsősorban adatvédelmi szempontokat szoktam a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani, és ez így lesz most is. Sajnos, ugyanazt a tendenciát látjuk ebben a törvényjavaslatban is, mint ami már több korábbi törvényjavaslatban is megjelent, hogy a kormány adatéhsége továbbra is határtalan. Lényegében mindent szeretne tudni a polgárokról, és hogy őszinték legyünk, fütyül arra, hogy az európai adatvédelmi szabályok milyen módon védik az európai polgárok adatait. Most mondom, nem lennék nyugodt a kormány helyében abból a szempontból, hogy ez a törvény, ha elfogadja az Országgyűlés, akkor az európai adatvédelmi szabályokkal való ütközés tekintetében, magyarul, ezzel a legendás és híres GDPR-ral való összevetésben hogyan fog szerepelni. Továbbra is elképesztőnek és felháborítónak tartjuk, hogy miközben a kisvállalkozók csodákat csinálnak azért, hogy megfeleljenek a GDPR-nak, egy sor, egyébként szükséges garanciát kell biztosítaniuk, eközben a kormány fütyül mind a célhoz kötöttség elvére, mind pedig az adatokkal való rendelkezés elvére.Hadd hozzak néhány példát ebből a törvényjavaslatból is! Például a törvényjavaslat 3. §-ában lényegében követhetetlenül kibővülnek a lakcímnyilvántartásból való adatszolgáltatás feltételei. A közjegyző, a bíróság, az ügyészség, a külügyi elemző központ, az országgyűlési központ vagy Országgyűlési Őrség, a búr és a búrkalap is hozzájuthat ezekhez az adatokhoz válogatás nélkül, és anélkül, hogy egyébként ennek különösebb értelme lenne.

Még problémásabbnak látjuk a 16. §-t. A 16. §-ban ugyanis kimondottan egészségügyi adatokat, tehát különösen védett adatokat ad, adhat át a rendszer az egészségügyi rendszeren kívüli, de különböző hatóságoknak, például a közlekedési hatóságnak. Lehet, hogy ez kényelmes önöknek, vagy kényelmes a hatóságoknak, vagy van egy csomó uniós pénz, amit el akarnak költeni, és erre pont jól jön, hogy egy ilyen rendszert, elektronikus rendszert építsenek ki, de ez nyilvánvaló módon sérti az állampolgárok saját adataikhoz való jogát, és egyébként a célhoz kötöttség nagyon nehezen igazolható.

Tudom, hogy majd elmondja államtitkár úr, hogy de csak azért, merthogy majd akkor a jogosítványnál, nem tudom, micsoda, egyszerűbb lesz, de azt kell önöknek mondanom, hogy pontosan ezek a típusú kiskapuk azok, ahol valamelyik hivatal kényelme érdekében feláldozzuk az adatokhoz való jogot, és feláldozzuk az adatbiztonságot.

Nem mondom tovább, hasonlóképpen az arcképpel is nagyon könnyedén bánik a törvényjavaslat. Ez az elektronikus arcfelismerés korában ugyanolyan érzékeny, személyes adattá válik, mint a numerikusan vagy digitálisan, szövegesen rögzíthető adatok, és ezeket is nagyon széles körben teszi megoszthatóvá, megismerhetővé a hatóságok számára ez a törvényjavaslat.

Összességében ez nem egy korszerű adatvédelmi szemléletet, hanem az igazi, klasszikus rendőrállami szemléletet tükröző javaslat, a rendőrség ilyen-olyan nemzetbiztonsági meg egyéb, bürokratikus érdekeire hivatkozik, és a különböző állami hatóságok minden adathoz hozzáférhetnek. Ez nem egy európai törvény, nem egy európai megoldás, nem is fogjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 72 2019.10.22. 1:37  59-76

ARATÓ GERGELY (DK): Valóban, van itt némi szakmai vitánk Harangozó és Mesterházy képviselő úrral. Úgy látszik, ezt a szakmai vitát egy szűk ellenzéki körben folytatjuk ma le, ugyanis természetesen nem az adatbázisok összekapcsolása ellen van nekünk sem kifogásunk, hanem az ellen, hogy ez a törvényjavaslat nem tartalmazza azokat a garanciákat, amik egyébként uniós elvárások, sem abból a szempontból, hogy az adattal való rendelkezés és az adatkezelés átláthatósága ebből a szempontból megvalósulna, sem abból a szempontból, hogy egyébként szükséges lenne mindaz a fajta jogosítvány, és megfelelőképpen célhoz kötött lenne az adatok átadása. Mesterházy képviselő úr azt mondja, hogy ha majd megfelelő megoldás lesz, akkor ez támogatható, de látjuk a törvényben, hogy nincs megfelelő megoldás. Őszintén szólva, én nem osztom a magyar kormány iránti bizalmát semmilyen szempontból és ebben az ügyben sem, ezért aztán engem mindig jobban aggaszt, ha kormányszervek szereznek meg korlátlan adatokat. Ezek sokkal érzékenyebb és problémásabb adatok lehetnek, mint azok az adatok, amelyek mondjuk, a szociális hálózatokon keletkeznek, és hozzá kell tennem, ott mindenki maga dönt arról, hogy mit oszt meg. Itt pedig olyan adatok vannak, amelyek kötelességszerűen keletkeznek, és utána ezeket vidáman adogatják egymásnak a kormányzati szervezetek, ha kell, ha nem. Nekünk ezzel szemben van kifogásunk.

Még egyszer mondom, nagyon tudnánk támogatni egy ilyen törvényjavaslatot, ha a kormány elvégezte volna a házi feladatot adatvédelmi szempontból is. (Taps a DK padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 90 2019.10.22. 1:44  77-96

ARATÓ GERGELY (DK): Bevallom, nem kértem volna eredetileg szót, merthogy a törvényjavaslattal magával egyetértünk, de kénytelen vagyok felhívni Nacsa képviselő úr figyelmét arra, hogy sajnos a világ nem olyan egyszerű, mint ahogy ő ezt képzeli, merthogy azoknak a terrortámadásoknak egy jelentős része, amit ön felsorolt és migrációs hátterűnek számít, ami önmagában egy egzaktul nehezen körülírható fogalom, bizony olyan második, harmadik generációs bevándorlók követik el, akik annak az országnak az állampolgárai, és akik esetében a határvédelmi rendszer nem sokat ér. Az ő esetükben más intézkedésekre lenne szükség, amikre azonban a Fidesz nem nagyon kapható, többek között erős európai titkosszolgálati együttműködésre. De ez ennek a törvényjavaslatnak nem témája. Azt viszont szeretném megjegyezni, hogy amit ez a törvényjavaslat vagy pontosabban a mögötte lévő uniós jogszabály szükségessé tesz, vagy ami miatt ez fontos  csak hogy ezt szakmailag tisztázzuk , az elsősorban az Iszlám Államban harcoló európai polgárok esete. Magyarul, ezek az emberek, akik elmennek és visszajönnek, a foreign fighterek esete az, ahol ez a dolog rendkívül fontos.

De ne keressünk politikai vitát olyan kérdésben, ahol egyébként nincsen szakpolitikai vita. Mindannyian egyetértünk abban, hogy szükség van európai határvédelemre, és hogy egyébként ehhez az elektronikus rendszer szükséges. Mi is támogatjuk, önök is támogatják, szerintem ne vitatkozzunk ezen. Vitatkozhatunk bármin, de van sokkal jobb téma is ennél. Ne olyan dolgon vitatkozzunk, ahol a lényeget tekintve egyetértünk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 150 2019.10.22. 0:54  139-152

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ennek a törvényjavaslatnak az esetében mi is úgy ítéljük meg, hogy alapvetően egy technikai típusú törvénymódosításról van szó, amely egyrészt korábbi jogalkotási egyenetlenségeket igazgat ki, másrészt pedig megnyitja az utat az ingatlan-nyilvántartási rendszer egyébként kétségkívül szükségszerű és fontos fejlesztésének, egyszerűsíti az állampolgárok dolgát. Azért nem tudok még nyilatkozni arról, hogy támogatjuk a törvényjavaslatot, mert egészen pontosan szeretnénk tisztázni azt, hogy hogyan érinti ez az önkormányzati úgynevezett forgalomképtelen vagyont. Itt felmerültek jogi típusú aggályaink, de alapvetően a törvényjavaslattal kapcsolatban nincsenek fundamentális kétségeink vagy problémáink. Később alakítjuk ki az álláspontunkat a törvényjavaslatról.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 6 2019.10.28. 4:57  5-8

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt a parlamentben is számos alkalommal hallhatjuk, hogy önök mennyire fontosnak tartják a radikális iszlám visszaszorítását, az iszlám terrorizmus megelőzését, és azt hiszem, hogy ez az az kérdés, amiben nincs köztünk vita, ebben az Országgyűlés mindkét oldala tökéletesen egyetért. Ezen túl sokat hivatkoznak a keresztény kultúra védelmére is; arról a múlt héten fejtettem ki az álláspontomat, hogy önök ezen mit értenek. Mindenesetre akár ezt, akár azt a tényt nézzük, meglepő, hogy arról értesülhetett a közvélemény, hogy kormányzati támogatással hozhat létre a török Maarif Alapítvány egy iszlám iskolát Budapesten. Ez egy olyan iskola, ahol a Korán kötelező tantárgy, és ahol az egyik legfontosabb tudnivaló a Koránon kívül Erdoğan elnök korlátlan szeretete és tisztelete.

Elég sajátos az, hogy egy ilyen típusú iskola működhet Budapesten. Tudnunk kell azt is, hogy ugyan az alapítvány azt állítja, hogy ő független a török kormánytól és a török elnöktől, de ez egy sima hazugság. A valóságban Erdoğan elnök személyesen nevezi ki az alapítvány 12 tagú kuratóriumának hét tagját, és a török oktatási minisztérium jelentős mértékű támogatással járul hozzá ennek az alapítványnak a működéséhez.

Az alapítvány iskoláinak működését világszerte botrányok kísérik. Afganisztánban van a legtöbb iskolájuk, ott például az az eset keltett nagy izgalmakat, amikor kiderült, hogy egy isztambuli pizzaárus kapott tanári lehetőséget ebben az iskolában, mert megfelelően hűséges volt a párthoz és az elnökhöz. Vagy éppen kiderült, hogy a batumi iskolaigazgatót  és ez sokkal komolyabb ügy  azért rakták ki egy törökországi vallási iskolából, mert diáklányokat molesztált, de ebben az alapítványban még lehetett iskolaigazgató.

Még aggasztóbb és még nagyobb probléma, hogy az alapítványt számos szál köti a radikális iszlámhoz és ezen belül az iszlám terrorizmushoz. Az alapítvány egyik albániai iskolájában azért tartóztattak le egy tanárt, mert az órán az Iszlám Állam terrorszervezet propagandavideóját vetítette, és azt magyarázta, hogy tulajdonképpen a terroristák jó emberek, akiknek az elsődleges célja megvédeni a muszlimokat.

Maga a Maarif Alapítvány több szálon is kötődik különböző iszlamista terrorszervezetekhez. Jelenlegi alelnöke alapítója volt az IHH nevű, úgynevezett jótékonysági szervezetnek. Ez egy olyan szervezet, amit a CIA már 1996-ban radikális szervezetnek minősített, és amelyik az egyiptomi Muzulmán Testvériségtől a Hamaszon át az al-Káida csecsenföldi részlegéig mindenkivel kapcsolatban van. A szervezet jogásza rendszeresen találkozik a Hamasz vezetőjével, a csecsen iszlám milicistákat vezető Baszajev 2006-os halálakor jelképes temetést tartottak neki Isztambulban, Oszáma bin Ládenre pedig úgy tekintenek, mint az amerikai terrorizmus ártatlan áldozatára.

Izrael terrorszervezetnek tartja az IHH-t, Németországban 2010-ben betiltották mindenfajta tevékenységét, a legtöbb nyugati titkosszolgálat pedig állandó megfigyelés alatt tartja. Nemcsak ezzel az ágával van kapcsolata ennek az alapítványnak a radikális iszlámnak, hanem Szaúd-Arábia is bent van a támogatói között, és a vahabita iszlám is az egyik támogatójának tekinthető, vagy azzal is kapcsolatban van. Ez az az iszlám irányzat, amely szerint a Koránban nincs megemlítve a demokrácia, ezért rendes muszlim ezt nem is fogadhatja el államformának.

Ezek után talán nem meglepő, hogy ennek az alapítványnak az iskolái sehol Európában nem kapnak működési engedélyt, csak Romániában és most már Magyarországon. Nem meglepő, hogy sehol nem látják szívesen ezt az alapítványt, amelyiknek a fő célja a diktatórikus török elnök támogatása és az iszlám terjesztése, nem véletlen, hogy mindenütt gyanakvással fogadják ezt az alapítványt, kivéve persze Magyarországon, ahol úgy harcolnak a radikális iszlám ellen, és úgy védik a keresztény kultúrát, hogy örömmel fogadnak egy ilyen radikális iszlámhoz kötődő szervezetet.

Kérdezhetnénk, hogy ezt hogy képzelik, de persze tudjuk. Amíg a magánbizniszek mennek Erdoğan elnökkel, addig semmi nem számít önöknek, addig nem számít a kisgyerekek bombázása, nem számít az, hogy barátkozni kell azokkal az iszlám rendszerekkel, amelyek a keresztényeket üldözik, addig nem számít semmi, addig kinyitják az ajtót a radikális iszlámnak és az iszlám terrorizmusnak. Addig önök csak beszélnek Európa védelméről, és valójában ennek éppen az ellenkezőjét teszik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 100 2019.10.28. 1:47  99-102

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Mint az közismert, a magyar állami szervek között a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is vásárolt 2014 után  két-háromszoros áron a sajtóhírek szerint  a Microsoft hazai leányvállalatától szoftvereket. Emlékeznek mindannyian erre az ügyre: az amerikai hatóságok 7,3 milliárd forintnak megfelelő büntetést róttak ki a Microsoftra a szövetségi antikorrupciós szabályok megsértése miatt.

(13.40)

Tehát azon az oldalon a korrupció bizonyítást nyert, de mint ahogy ez lenni szokott, a korrupciónak általában két szereplője van, van az is, aki kapja a korrupciós pénzt, és minket ez a szál érdekelne most leginkább, a többit meghagyjuk az amerikaiaknak.

Azt, hogy baj van a NAV beszerzésével, az bizonyítja, hogy három alkalommal fordultam írásban a Pénzügyminisztériumhoz néhány egyszerűen megválaszolható kérdéssel, és egyik alkalommal sem sikerült ezekre a kérdésekre érdemben választ kapni. Ezért most újra fölteszem őket, és izgatottan várom, hogy államtitkár úr szóban mere válaszolni rájuk.

A kérdéseim a következők. Foglalkozotte valaha a NAV informatikai ügyeivel Tiborcz Péter Sándor, a miniszterelnök vejének fivére? Ha igen, milyen minőségben? Álle ma bármilyen jogviszonyban Tiborcz Péter a NAV-val? Volte korábban ott bármilyen pozíciója? Volte ebben a minőségében vagy pozíciójában döntési jogköre? Ha igen, az mire terjedt ki? S végül foglalkozotte 2013 és 2015 között szoftverlicencek beszerzésével a NAV számára Tiborcz úr? Izgatottan várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 130-132 2019.10.28. 2:17  129-138

ARATÓ GERGELY (DK): Elfogadom miniszter urat, és reménykedem benne, hogy miniszterelnök úr nem tagadja meg majd, mint a Budapest-szerződés ügyében a válaszát. (Gulyás Gergely: Erre nincs garancia.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Öné a szó.

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Miniszter Úr! Budapest utcáin újra fekete ruhás neonácik vonultak fel október 23-án, és keltettek félelmet a békés polgárokban. A büntető törvénykönyv 339. §-a  ön jogász, ezt nálam sokkal jobban tudja  szerint garázdaság vétségét követi el, ha valaki kirívóan közösségellenes magatartást tanúsít (Dr. Rétvári Bence: A gárdisták szövetségese mondja mindezt.), és ezzel megbotránkoztat és riadalmat kelt, vagy a közrendet…, bocsánat, illetve ennek minősített esete, ha minderre csoportosan, köznyugalmat megzavarva, nyilvános rendezvényen kerül sor. A gyülekezési törvény 13. §-a alapján be kell tiltani a gyülekezést, ha a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti. Azt gondolnánk, hogy ez a két jogszabály teljesen világos eligazítást nyújt abban a tekintetben, hogy az ilyenfajta egyenruhás, alakzatban történő, félelmet keltő masírozásnak nincsen helye Budapest utcáin. (Dr. Rétvári Bence: A Jobbik felé mondd!) De úgy látszik, és hozzáteszem, hogy tavasszal ezt még a rendőrség is tudta, amikor pontosan ezekkel az indokokkal tiltotta meg Törökszentmiklóson a Mi Hazánk nevű, fideszes kamuszervezet felvonulását, de úgy látszik, most mást kíván a politikai érdek, mert most ebben az esetben a rendőrség nemhogy nem lépett föl, hanem egyenesen biztosította és kísérte ezt a menetet. És hogy legyen világos: nemcsak ártatlan vonulgatásról van szó, a feltevések és hírek szerint ugyanennek a csoportnak a tagjai megtámadtak egy szórakozóhelyet, amit megrongáltak.

(14.10)

Ugyanennek a csoportnak a tagjai megzavarták egy ellenzéki párt rendezvényét, és nem ennek a csoportnak a tagjai, hanem egy másik szélsőjobboldali személy pedig, aki a kormányzati sajtóban amúgy közkedvelt, megtámadta a Demokratikus Koalíció sajtótájékoztatóját, és megütötte az ott jelen lévő egyik önkormányzati képviselőnket.

Ezek után az európai polgárok teljesen joggal kérdezhetik, hogy milyen szakmai vagy politikai okok miatt tűrik önök a szélsőjobb randalírozását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Budapest utcáin. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 136 2019.10.28. 1:02  129-138

ARATÓ GERGELY (DK): Sajnos, miniszter úr nem adott megnyugtató választ arra, hogy a rendőrség miért nem képes arra, hogy elolvassa egy rendezvény bejelentését és felismerje benne azt, hogy miről szól. Az a javaslata pedig, hogy majd a rendőrség ezt kivizsgálja, nem nyugtat meg, tekintettel arra, hogy magam tettem feljelentést a kitörésnapi rendezvényen horogkeresztes zászlóval felvonuló neonácikkal szemben, ahol a rendőrségtől annyi tellett, hogy kihallgatta az újságírót, aki tudósított meg a fényképészt, aki lefényképezte, majd utána ad acta tette az ügyet, mondván, hogy nem tudja megállapítani, ki vonult fel. A szervezőket, úgy tűnik, elfelejtették megkérdezni. Azt kell önöknek mondanom, hogy sokak szerint önök azért hagyják most újra a neonácikat felvonulni, mert politikai érdekük van benne, mert ezzel akarják bizonyítani, hogy az új vezetés alatt nincs rend a fővárosban. De szeretném jelezni, hogy nem fog sikerülni, nem tudják átverni a budapestieket. Ők is tudják, hogy önöket terheli a neonácik randalírozása miatt az erkölcsi, politikai és jogi felelősség. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 46 2019.11.04. 3:15  45-51

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Valóban, a cím kissé idejétmúlt, de a probléma nem oldódott meg azóta se, épp ezért ez az interpelláció aktuálisabb, mint benyújtása idején, ugyanis jól látható módon a választási csalások felderítése azóta sem szerepel az első ezer feladat között (Nacsa Lőrinc: …ismételjük meg!), a rendőrség teendői között. A tavaly áprilisi választási csalásokkal kapcsolatban 249 nyomozást rendeltek el, ennek több mint fele, 151 nyomozás még mindig folyamatban van, nem értesültünk róla, hogy a nyár folyamán lezárták volna közülük bármelyiket, és továbbra sem tudjuk azt, hogy hány összecsalt mandátummal ülnek bent fideszes képviselőtársaink, hány összecsalt mandátum biztosította önöknek a kétharmados többséget. (Zaj, felzúdulás a kormánypártok soraiban.  Az elnök csenget.) Az európai szabályok előírják, hogy minden polgárnak csak egy szavazata lehet, és a tagállamok felelőssége ezt ellenőrizni. Ennek ellenére ma semmilyen akadálya sincs annak, hogy egy határon túli, mondjuk, egy magyar-román kettős állampolgár kétszer is leszavazzon, egyszer Romániában, egyszer Magyarországon  ez az uniós választásra vonatkozik természetesen. Az a helyzet, tisztelt államtitkár úr, hogy az önök kötelessége az lenne, hogy elejét vegyék az ilyen csalásoknak, de semmit nem tettek ennek érdekében. Mint ahogy nem tettek semmit annak az elterjedt választási csalásnak a megelőzése érdekében sem, és ez az önkormányzati választásokra is hasonlóképpen jellemző volt, folyamatosan megjelennek a hírek arról, hogy fiktív lakcímekkel jelentkeznek be állampolgárok elsősorban az ukrán határ mellett, és ezekkel a fiktív lakcímekkel aztán részt vesznek a szavazásokban, eldönthetik azt, hogy kik képviseljék az ott élőket akár az Országgyűlésben, akár az Európai Parlamentben, akár pedig a helyi önkormányzatokban. És önök nem tesznek semmit. Emlékeznek arra, ebből még konfliktus is volt már az önkormányzati választásokon, és biztos vagyok benne, hogy egyre több konfliktus lesz belőle. (Nacsa Lőrinc: Szöveghűség!)

Ennek alapján kérdezem aztán államtitkár urat, hogy miért nem zárultak le még mindig a 2018-as választási csalásokat vizsgáló nyomozások. Politikai megrendelés áll e mögött a lassúság mögött? Miért nem tesz eleget az Európai Parlamenttel kapcsolatban a kormány annak az uniós kötelességének, hogy megakadályozza, hogy a határon túli kettős állampolgárok kétszer szavazzanak? Miért nem ellenőrzik, hogy akinek van határon túli és magyarországi lakcíme is, az mind a két helyen szavaz-e? Miért nem ellenőrzik azt, hogy aki EU-tagországban él, az nem nyilatkozotte úgy egy másik tagországban, hogy nem ilyen ország területén él, és ezért a magyar választáson is szavazhat levélben? Vane valamilyen kormányközi együttműködés folyamatban a környező uniós tagállamokkal arra vonatkozóan, hogy ellenőrizzék, a határon túli kettős állampolgárok nem szavaznake kétszer? Miért nézik évek óta tétlenül, hogy ukránok tízezrei nyilvánvalóan fiktíven jelentkeznek be magyar lakcímekre?

Miért nem kerítik kézre a mai napig az ukrán nyugdíjasok migrációjának, valamint az állampolgársági és választási csalások szervezőit? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) És végül: miért adnak zöld utat a választási csalásoknak az EP-választásokon is meg a többi választáson is? Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 50 2019.11.04. 1:02  45-51

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön, egyben a Fidesz képviselőjeként is, mint ahogy itt elmondta, elfeledkezik arról, hogy ez az interpelláció azért nem hangozhatott el, mert annak érdekében, hogy megkerülje a kormány a parlamenti ellenőrzést, sem az európai parlamenti, sem az önkormányzati választás előtt nem ülésezett a parlament. Ez ellen akkor is mindig tiltakoztunk. Másrészt azt kell mondanom önnek, hogy itt nem egyes esetekről van szó, nem egyes esetekről kérdeztem önt, hanem a rendszerszintű visszaélésekről, az aláírásokkal való rendszerszintű visszaélésről, a bejelentkezéssel való rendszerszintű visszaélésről. A választási bizottságok ezekben az ügyekben gyakran feljelentést tettek, amiket aztán a rendőrség az ügyészség bűnrészességével általában elfektet. Én erről beszéltem. Rendszerszintű probléma van, nem egyes ügyekben kértem az ön álláspontját.

Végül az pedig, hogy ön koncepciós ügyeket hoz ide, mint a Varju-ügy, november 4-én, az az önök erkölcsi színvonalára jellemző. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) A választ nem tudom elfogadni. (Taps a DK soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 230 2019.11.04. 2:03  225-236

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Ha van olyan ügy a parlamentben, ami a közjó szempontjából teljesen egyértelműen elbírálható, akkor ez a vasútépítés pont egy ilyen ügy. Teljesen nyilvánvaló, hogy nincs olyan érv a Belgrád-Budapest-szupervasút építése mellett, ami bármilyen közcélnak megfelelne. Ez a vasútvonal-építés nyilvánvalóan jelentős környezeti károkat okoz, elszívja a forrásokat az egyébként borzalmasan rossz állapotban lévő magyar vasúthálózat elől. Mint megtudtuk, egy elégedett utas van, Fónagy államtitkár úr (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.), de rajta kívül mindenki más, aki mostanában vasúttal utazott, az világosan látja, hogy milyen borzasztó állapotban van a vasúthálózat. Hadd tegyek hozzá még egy szempontot! Ennek a vasútépítésnek mi tulajdonképpen a célja? Az, hogy az olcsó kínai dömpingáru minél könnyebben bejuthasson az európai uniós piacra. Azért építünk vasutat, hogy az Európai Unió piacán könnyebben versenyezhessen a kínai gyártású áru, hogy kiszoríthassa az európai, akár magyar gyártású árukat. Kínának építünk hídfőállást úgy, hogy ezt egy olyan pénzügyi konstrukcióban tesszük meg, vagy teszi meg a kormány, amely pénzügyi konstrukcióban ráadásul mi fizetjük ki a költségét mindennek. A magyar adófizetők fizetik ki a kínaiak térfoglalását az Európai Unióban, a magyar adófizetők fizetnek azért, hogy a kínai áruk beáramlása miatt elvesszenek a magyar munkahelyek. Hogy kell mondani? Hazafiatlanabb magatartást nagyon nehéz elképzelni vagy ennél pontosabban leírni.

De persze tudjuk, hogy lesz olyan is, aki érdekelt lesz ebben. Például az Orbán család, aki zúzott követ szállít majd be ehhez a vasúthoz, ebben biztosak lehetünk. Ez egy elfogadhatatlan és szégyenletes projekt, és ez a minimum, hogy tárgyaljunk róla itt az Országgyűlésben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 242 2019.11.04. 2:00  237-248

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy köztes álláspontot foglalok el a két előttem hozzászóló között, mert egyik oldalról jelentős mértékben osztom Keresztes Lóránt képviselő úrnak és az LMP-nek azokat az aggodalmait, amelyek erre az egy konkrét beruházásra vonatkoznak, ugyanakkor abban egyetértek képviselő úrral és a Jobbik képviselőivel, hogy nem elégséges nemet mondani erre a paksi beruházásra, hanem azt is meg kell mondani, hogy mit szeretnénk helyette. De azt gondolom, hogy egy dologban biztosan megegyezhetünk: egy korrupt, egyébként az ország érdekét nem szolgáló, az országot eladósító paksi beruházást biztosan nem szeretnénk; nem szeretnénk azt, hogy egy egyébként számos szempontból, biztonsági szempontból is kétségbe vonható roszatomos megoldás valósuljon meg; nem szeretnénk azt, hogy egyébként olyan módon, korrupt módon valósuljon meg ez a beruházás, mint ahogy ez a mai, egyáltalán megismerhető információk alapján sejthető; és ami a legfontosabb: nem szeretnénk egy ilyen súlyú kérdésben elkötelezni az országot, amelyikben nem zajlott társadalmi vita, nem zajlott szakmai vita, ahol nem ismerjük a műszaki és pénzügyi részleteket. Ezért én arra biztatom a Jobbikot is, hogy vizsgálja felül az álláspontját, támogassa azt, hogy a javaslat napirendre kerüljön, mert most erről beszélünk, hogy napirendre kerüljön ez a javaslat, és annak kapcsán lesz mód arra, hogy lefolytassuk azt a szakmai vitát, vagy elkezdjük azt a szakmai vitát, amire egyébként szükség van.

A Demokratikus Koalíció tehát támogatja ezt a javaslatot. Nem mindenben értünk egyet, főleg azzal, ami az indoklásban szerepel, de azt szeretnénk, ha egy megalapozott energiastratégia alapján megalapozott döntések születnének az ország jövőjéről, és ehhez az kell, hogy először ezt a szerződést felmondjuk, ahhoz pedig az kell, hogy lefolytassuk ezt a vitát a parlamentben. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 251 2019.11.04. 4:04  249-257

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A javaslatot még tavasszal nyújtottuk be, amikor a Mi Hazánk nevű valamicsoda masírozott Törökszentmiklóson (Dr. Brenner Koloman: Fidesz-csicska!), és fenyegette az ott élő roma lakosságot, hiszen az volt az alapvető szándékunk és az ma is, hogy világossá tegyük: bár a magyar Országgyűlésben nagyon sok mindenen vitatkozunk, de abban egyetértünk, hogy elítéljük azt, ha valaki kisebbségekkel szemben, bármelyik kisebbséggel szemben erőszakos eszközökkel lép fel, elítéljük azt, ha valaki valamilyen módon megfélemlíteni akarja honfitársainknak bármelyik csoportját.Sajnos a javaslatunk csak szeptemberben kerülhetett a bizottság elé, vagy október elején pontosabban, de tulajdonképpen ma aktuálisabb, mint akkor volt, hiszen október 23-án ismét láthattuk azt, hogy ugyanaz a csoport  vagy egy másik csoport, én nem igazodom el ezek között a szervezetek között  nemhogy rendőrségi támogatással, de rendőrségi felvezetéssel vonulhatott fel s alá Budapest utcáin, zavarhatott meg ellenzéki rendezvényeket, vagy éppen rongálhatott meg egy szórakozóhelyet.

Teljesen világos, hogy a Házban bizonyos ügyekről különbözőképpen gondolkozunk. Különbözőképpen gondolkozunk az LMBTQ-emberek jogairól, másképp gondolkozunk arról, hogy meddig szabad ebben elmenni, másképp gondolkozunk arról, hogy roma honfitársaink felemelése, integrálása érdekében mik a jó eszközök, mik a jó megoldások, másképp gondolkozunk arról, hogy milyen egyházpolitikát kell pontosan folytatni, de én biztos vagyok benne, hogy egy dologban egyetértünk az Országgyűlés mind a két oldalán és minden pártjában: a masírozás, a megfélemlítés, az erőszak nem megoldás ezekre a problémákra.

Fideszes képviselőtársaink a bizottsági ülésen azt mondták, hogy tulajdonképpen ezt az Alaptörvény elrendezi meg a jogszabályok elrendezik. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a politika nemcsak a jogszabályi keretekről szól, hanem a gesztusokról is. Egyrészt most mindegy, hogy mit gondolunk arról, ez egy másik vita kérdése, hogy a rendőrség rugalmasan és sajátosan értelmezi ezeket a jogszabályi kereteket. Ha azt a politikai utasítást kapja, hogy be kell avatkozni egy szélsőséges csoporttal szemben, akkor beavatkozik, ha éppen azt az utasítást kapja, hogy nem kell beavatkozni, akkor úgy tűnik, hogy nem avatkozik be, de ez most ebből a szempontból lényegtelen, a rendőrség munkája szakszerűségének megítélése egy másik vita része.

Abban azonban mindannyian egyetérthetünk, hogy a gesztus fontos, az fontos, hogy azt kimondjuk mi együtt itt a parlamentben, hogy ebben az országban ne kelljen senkinek félelemben élnie, ne kelljen senkinek a származása, a bőrszíne, a preferenciái miatt üldöztetést kiállnia, vagy ne kelljen erőszaktól félnie. Mi most ezt javasoljuk.

Ez a javaslat szándékosan nagyon mértéktartóan rendelkezik ezekben a kérdésekben, mert azt a minimumot próbáltuk megtalálni benne, ami hitünk szerint a parlament egészének elfogadható. Ez az Országgyűlésnek vagy a kormánynak nem jelent újabb terhet, nincs költségvetési kihatása, nem jelent újabb jogi szabályozást. Ez egy fontos gesztus, de egy olyan gesztus, amiben mi őszintén hiszünk, hogy ha ezt megteszi az Országgyűlés, az sok honfitársunknak támogatást, megkönnyebbülést, biztonságot jelent, és szerintem ez minden parlamenti oldalnak érdeke és szándéka. Ezért kérem, hogy a napirendre vételt támogassák mindannyian. Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 257 2019.11.04. 0:42  249-257

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Nagyon röviden szeretnék csak szólni. Szeretném megköszönni az MSZP- és az LMP-frakciónak azt, hogy e mögé az ügy mögé állt, és megértette ennek a jelentőségét. Abban bízom, hogy holnap a szavazáson be tudjuk majd bizonyítani azt együtt, az Országgyűlés összes frakciója, hogy lehetünk baloldaliak vagy jobboldaliak, konzervatívok vagy liberálisok, de alapvetően hazafiak vagyunk, és vannak olyan ügyek, amelyek mellé közösen be tudunk állni, és ezek közé tartozik az, hogy minden honfitársunk, minden magyar ember békességben, nyugalomban, erőszaktól mentesen és fenyegetéstől mentesen élhessen. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 263 2019.11.04. 0:36  258-269

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Nem akarom hosszasan elemezni a törvényjavaslatot. Annyit szeretnék csak megjegyezni és elmondani a Demokratikus Koalíció nevében, hogy ez egy valós probléma. A javasolt jogi megoldás fölvet kérdéseket. Úgy kell megalkotni ezt a jogi szabályozást, hogy ne válhasson politikai játékszerré ez a típusú kitüntetés-visszavonási lehetőség. De ezen a parlamenti szakaszban majd lehet közösen dolgozni, hogy jobb legyen ez a törvényjavaslat. Mi a napirendre tűzését mindenképpen támogatjuk. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 277 2019.11.04. 2:17  270-285

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Ha van olyan kérdés, amiben nem értem azt, hogy miért nincs összhang ebben az Országházban, az pont ez a kérdés. Nem hangoznak el ellenérvek, egyszerűen leszavazzák a bizottságban ezeket a javaslatokat fideszes képviselőtársaink, miközben ha valamiben, én nem hiszem, hogy különbség lenne a Ház két oldala között, akkor az az, hogy az állatvédelmet fontosnak tartjuk. Az állatok jóllétét, az állatok védelmét egészen különböző ideológiai alapállásokból is lehet fontosnak tartani. A teremtett világ védelme egy magát kereszténydemokratának vagy keresztény nemzetinek nevező pártszövetség számára ugyanolyan fontos kell legyen, mint egy másfajta megközelítésből, akár ökológiai megközelítésből közelítő politikai erő számára.

(20.50)

Azt is értem vagy azt is tapasztalom, hogy talán nem érzik képviselőtársaink azt, hogy ebben a kérdésben a társadalmi közvélemény változik. Olyan dolgok vagy olyan állatokkal kapcsolatos viselkedés, amire néhány évtizeddel ezelőtt még megértően vagy elfogadóan, vagy ha rosszallóan is, de nem különösebben súlyos ügyként tekintett a társadalom, mára ez az új korosztályok beléptével a társadalom nagy része számára elfogadhatatlanná vált. Alapvető, a társadalom egészének működését érintő problémává vált. Van egy olyan ügy, amire válaszolnia kellene a törvényhozónak, van egy olyan ügy, amiben nagyon határozott fellépést vár el tőlünk a társadalom. Időnként tartok tőle, hogy ez már-már önbíráskodásba megy át, és ezt szerintem egyikünk sem szeretné.

Éppen ezért tartanám fontosnak azt, hogy találjunk megfelelő jogi megoldást. És egyetértek képviselő asszonnyal, hogy a mértékeken, a pontos megfogalmazásokon, a bűncselekmény pontos meghatározásán biztosan tudnánk vitatkozni. Egyébként a kormánynak vannak szakértői, van egy apparátusa, módjában állna akár ennél jobb módosító javaslatot tenni. De az, hogy beszélni sem hajlandóak erről, struccpolitika és vállalhatatlan. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 152 2019.11.05. 1:50  135-164

ARATÓ GERGELY (DK): Őszintén szólva nem szándékoztam eredetileg ebben a vitában hozzászólni, de ha már itt európai ügyekről beszélünk, akkor szeretném világossá tenni Aradszki úrnak is meg államtitkár úrnak is, sőt Balczó képviselő úrnak is nagy tisztelettel, hogy azt nem vitatja senki, hogy az uniós jogszabályokat át kell ültetni. Már ami olyan természetű, van, amit nem kell, van, amit át kell, de most ebbe ne menjünk bele. (Balczó Zoltán: Majd a rendeletet.) Azt nem, ne haragudjon! Ami rendelet, azt nem, merthogy az érvényes. (Balczó Zoltán: Jó, oké, oké!) Tehát amit át kell ültetni, azt át kell ültetni a magyar jogrendszerbe. Ugyanakkor, ha már számonkéri az ellenzéken Aradszki képviselő úr az európai elkötelezettséget, akkor hadd jelezzem azt  és ebben csatlakozom Hohn Krisztina képviselő asszonyhoz , hogy formálisan megfelelnek ezeknek a követelményeknek, csak tartalmilag nem. Tartalmilag sem az energiarendszerek összekapcsolása területén, sem pedig a fenntartható energiaellátás, a megújuló energiára való átállás tekintetében nem felelnek meg a valódi európai céloknak. Kipipálják, és csak azt válogatják ki belőle  ebben pedig Molnár képviselő úrral mélyen egyetértek , amihez megfelelő üzleti érdekeket találnak. Ezért ennél a jogszabálytervezetnél a Demokratikus Koalíció részéről tartózkodni fogunk, mert ami benne van, azzal nincs probléma, azzal van probléma, ami nincs benne, egy olyan típusú energiapolitika hiányzik belőle, amelyik valóban fenntartható, és amelyik valóban megfelel az Európai Unió közös energiapolitikai céljainak.

De azt azért szeretném megköszönni Aradszki képviselő úrnak  hogy vele is méltányos legyek , hogy elismerte a gázválság kezelése kapcsán az akkor még nem Demokratikus Koalíció, de Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége és Molnár Csaba energiaminisztersége idején végzett kormányzati munkát. Talán ezeket a neveket is érdemes elmondani. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 176 2019.11.05. 14:27  165-212

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Arról beszélt államtitkár úr, hogy egy dimenzióugrás, dimenzióváltás következik be a szakképzésben. Hát, ennyi dimenzióugrás Millennium Falconnak is sok lenne, mint amennyi a szakképzésben történt az elmúlt évtizedben. Ugrál jobbra-balra a szakképzés, egy pillanatra sem tud megnyugodni, és nem tud egy olyan típusú fejlesztő szakmai munka történni, ami egyébként az oktatásban, képzésben elengedhetetlen lenne.

(19.00)

Magam is lenyűgözve figyeltem azt, hogy képviselőtársaim és államtitkár úr hogy rácsodálkozott a tudásalapú társadalomra, meg arra, hogy modernizálódik a világ, és talán mégsem az a jó ötlet, ahogy pár évvel ezelőtt gondolták, hogyha egyébként képzés helyett egy lebutított szakképzésbe tolják bele a diákokat. Ez mindenképpen egy örvendetes és pozitív változás, de ez azon nem változtat, hogy továbbra is hiányzik az egész szakképzési rendszer átalakításából a koncepció, a világos vízió, az a típusú elképzelés, ahol látszana az, hogy mi lesz öt-tíz-húsz év múlva, mert szakképzést ilyen időtartamra érdemes fejleszteni és változtatni, a korábbi szakképzésfejlesztési programoknak ilyen időtávjai voltak, tisztelt képviselőtársaim. Most milyenek az időtávok? 2013-14-ben még indítható volt szakiskolai és szakközépiskolai képzés, 2016-2017-től már szakgimnáziumi, szakközépiskolai és szakiskolai forma volt, és közben átnevezték ezt ennek, amazt annak. Most itt egy újabb javaslat, ebben most megint újabb iskolafok-elnevezések szerepelnek. És még csak arról beszélünk, hogy hívják az iskolát, tehát még a tartalomról egy szót sem ejtettük. Hogyan igazodjon el a társadalom, a szülő, aki a gyerekének iskolát keres, vagy a munkaadó, aki egyébként szeretné eldönteni, hogy milyen munkavállalót vegyen föl ebben a rendszerben, ha még azt sem lehet tudni, hogy melyik évben milyen néven fut egy iskola?

Mi az, ami ebben a törvényjavaslatban pozitívum, beszéljünk erről is. Nem sok lesz sajnos. Pozitívum ebben a törvényjavaslatban az iskolarendszer átalakításának az iránya. A technikum, az ötéves, egységesen működő, érettségit és szakmai képzést is adó intézménytípus mindenképpen előrelépésnek tekinthető, lényegében, mondhatom azt is, hogy irányát tekintve visszatér a korábbi szakközépiskolai logikához. Persze nem látjuk a részletszabályokat. Az egész szabályozásnak  és ezt még többször el kell majd mondanom  az egyik leggyengébb pontja, hogy két nagyon fontos dolog nem látszik. Nem látszik a köznevelési törvénnyel való összefüggés, egyszerűen egy csomó esetben értelmezhetetlen lesz az intézmények számára, hogy a köznevelési törvény vagy a szakképzési törvény alapján kell működniük. Nem került elénk az a köznevelésitörvény-módosítás, ami egyébként rendbe rakná ezt a világot. Más oldalról pedig a kormány azzal az elegáns megoldással oldotta meg azt, hogy fogalma sincs arról, hogy egy csomó kérdésben mit akar csinálni a szakképzéssel, hogy fölhatalmazást adott magának egy sor kormányrendelet elkészítésére, szinte minden lényeges kérdést kormányrendeletek tartalmaznak. Egy csomó dolog van, amiről államtitkár úr és kormánypárti képviselőtársaink is beszéltek, de ezeket hozomra kellene elhinnünk, mert egyébként a törvényben lényegében nincsenek benne. Ezek az indoklásban szerepelnek, az önök kommunikációs paneljei között szerepelnek, és reménykedjünk benne, hogy tényleg ilyen kormánydöntések születnek, de ezt persze előre nem tudhatjuk, különösen ilyen ügyekben.

Visszatérve: pozitívum, azt mindenképpen támogatjuk és jó ötletnek tartjuk, hogy erősíti a szakmai és általános képzést is adó intézménytípust ez a jogszabály. De nem tudjuk, hogy ennek milyenek lesznek a részletes működési szabályai. Nem tudjuk, hogy mikor kell rá köznevelési törvényt alkalmazni, milyen program alapján fog működni, milyen értékű érettségit fog adni, teljes értékű érettségit ad-e, vagy csak olyat, ami csak szakmai továbbtanulást tesz lehetővé. Ugye, azt mondja itt képviselő úr, hogy lehet, hogy majd jó lesz arra is, hogy felvételi nélkül tovább lehessen menni az egyetemre. Az klassz, de hogyan fogják beszámítani ezeket a szabályokat? Tehát egy sor bizonytalanság van ennek kapcsán.

Szintén üdvözlendő az, hogy azt mondják itt, és azt mondja a törvény is, ezt helyeseljük, hogy az első évfolyam egy ágazati típusú képzés legyen. Ezt hívtuk úgy, amikor még volt a szakképzési rendszernek rendszerjellege is, hogy alapozó képzés, ugye, ez volt a szakmai alapozó képzés korábban az első-második évfolyamban. De azt kell mondanunk, hogy ez itt egy félintézkedés, hiszen ha már elismerjük azt, hogy szükség van ilyen típusú alapozásra, akkor azt is el kellene ismerni, hogy a hároméves, éppen hogy hívják, szakiskola, szakközépiskola, az rossz ötlet. Azokat a gyerekeket, akik eleve hátránnyal kerülnek be a szakképzésbe  pont ilyen az ebbe az intézménytípusba kerülő gyerekek többsége , nem lehet három év alatt felzárkóztatni, megalapozni a szakmai képzésüket, és megfelelő, használható szaktudáshoz eljuttatni őket.

Bevezetnek egy új fogalmat, ez a részszakképzés  volt korábban is ilyen, csak teljesen mást jelentett , amit itt alapfokú képzésként vezetnek be, ha jól értem, az iskolai lemorzsolódás csökkentését ezen keresztül próbálják megoldani. Képviselő úr rossz néven vette, hogy kissé ingerült lettem, de az a helyzet, hogy a Híd-program alapvető hibáját nem javítják ki ebben a dologban, tudniillik azt, hogy egy értéktelen képzést ad, anélkül, hogy megfelelő alapjai lennének a diákoknak. Sajnos ilyen módon a műhelyiskola mint afféle második esély iskolája, ami nagyon fontos és nagyon jó ötlet egyébként, az ugyanúgy működésképtelen lesz. Mert ha nem kapcsolódik hozzá olyan típusú képzés, ahová a diák fel tud zárkózni, és nem ad olyan végzettséget, amit használni lehet, akkor ennek nincs semmi értelme, sajnos ugyanúgy gyerekmegőrző lesz, mint ahogy ez történt a Híd-programmal is.

Általános problémája ennek a törvényjavaslatnak, hogy annyira görcsösen akarja elválasztani egymástól a szakképzést és a köznevelést, hogy egy csomó esetben a gyerek esik ki a kettő közti szakadékon. Én értem, hogy átkerült az egyik minisztériumból a másik minisztériumba  ezek az előző változások is mindig azért voltak, mert miniszterváltás volt, idekerült, odakerült, új államtitkár volt, új miniszter volt, mindenki önmegvalósított benne egy jót. Én ezt értem, de az történik ebben a javaslatban, hogy gyakorlatilag a diákok helyzete, a tanulók helyzete, a munkavállalók helyzete  ilyet is ír a törvényjavaslat  meglehetősen zavarossá válik ebben a törvényjavaslatban. Nincsen olyan egységes és világos jogviszony, ami rendezné, hogy mi a státusza ezeknek a diákoknak, és ettől tudnak aztán olyan őrületek bekerülni, hogy például csak az alapképzettséget nyújtó évfolyamokon van ötnapos munkahét, ezek szerint a többi évfolyamon lehetséges hosszabb munkahét is; így kerülnek bele olyanok, hogy reggel 6 és este 22 óra között kell megszervezni a gyakorlati képzést a diákok számára. Jó, a kiskorúak esetében este nyolc óráig. Az igen jóindulatú dolog, tényleg, tehát csak reggel hat és este nyolc között lehet megszervezni a képzést, és tényleg ott csak hét órát lehet naponta és nem nyolcat. Tehát azt kell mondanom, hogy ez a szabályozás kimondottan gyerekellenes, kimondottan alárendeli a gyerekek érdekét egy olyan típusú gazdasági, ipari érdeknek, amelyik meggyőződésem szerint egyébként valójában a gazdaság jelentős részének sem érdeke. Ez a törvényjavaslat szélesre tárja a kaput a tanulók kizsákmányolása, kihasználása előtt, nem tudok mást mondani. Nincsen érdemi védelme a tanulóknak ebben a rendszerben, nincsen világos jogviszony, és nincsenek olyan típusú garanciák, ami garantálná, hogy ezeket a részben gyermekkorú vagy nagyobb részben gyermekkorú tanulókat egyébként méltányos módon kezelné ez a rendszer.

Ha valahol igaz az, hogy ez a törvényjavaslat egy dimenzióugrás a semmibe, akkor ez a pedagógusok jogállása. Pontosabban pedagógusok és oktatók jogállása. Lényegében egy dolgot mond ki ez a törvény, azt, hogy rájuk nem vonatkozik semmiféle szabály. Azt mondja államtitkár úr, hogy megnyitja a lehetőséget az egyéni béralku előtt. Az egy nagyon klassz béralku lesz, ahol majd a szakképzési centrum vezetőjével vagy a miniszterrel, vagy nem tudom, kivel, Orbán Viktor miniszterelnökkel kell béralkut folytatnia a pedagógusnak. Mert egyébként azért van közalkalmazotti rendszer, tisztelt képviselőtársaim, azért működik ez a rendszer éppen, hogy egyébként a köznek dolgozó emberek számára egy kiszámítható garanciális rendszer legyen. Ezért vezettek be külön pedagógus-életpályamodellt, amiről elmondtuk sokszor a véleményünket, hogy mik a hibái ennek a rendszernek, de az, hogy van ilyen, az nagyon is helyénvaló. Nem lehet sima munkavállalóvá tenni az oktatásban, adott esetben a szakképzésben dolgozókat. Nem lehet azt mondani, hogy majd oldjátok meg a problémáitokat, egy olyan rendszerben ráadásul, ahol egyébként még csak nem is az intézménynek van egy bérkerete, amivel gazdálkodik, hanem a centrumnak van valamifajta költségvetése. Nem tudjuk, hogy milyen alapon, mert egyébként nincs normatív finanszírozás, az is kikerül a törvényjavaslatból, hanem majd valamilyen költségvetést megállapít a magas kormány, és majd ennek keretei között pedig oldják meg a pedagógusok meg az oktatók a béralkut.

Amikor önök arra nem képesek kilenc éve, hogy ágazati szinten normális bértárgyalásokat folytassanak; amikor a pedagógusok szakszervezeteivel sem állnak szóba egyébként kilenc éve; amikor nem képesek arra, hogy egy bérmegállapodást kössenek; nem képesek arra, hogy ne verjék át a pedagógusokat újra és újra, vagy ne szegjék meg a megkötött megállapodásokat, ebben a helyzetben, amikor önök a pedagógus-szakszervezeteket is semmibe veszik, akkor az egyéni pedagógusnak vagy oktatónak kellene béralkut folytatnia.

(19.10)

Azt kell mondanom, hogy ez a cinizmusnak egy olyan foka, ami egészen elképesztő és felháborító. Önök meg akarnak szüntetni minden védelmet a szakoktatók és a szakképzésben dolgozó pedagógusok felett, mögött. És klassz, hogy rákenik a madzagra méznek a béremelést. Adják oda a béremelést! Nagyon jól mondta a képviselő asszony: hagyják bent őket a bértáblában, és ha önök azt gondolják, hogy jobban meg kell fizetni a szakképzésben dolgozó pedagógusokat, mint a szakképzésen kívül dolgozó pedagógusokat, akkor adjanak egy pótlékot.

A jó megoldás persze nem ez. A jó megoldás az lett volna, ha a költségvetési vitában elfogadták volna azt a több ellenzéki képviselő által, többek közt a Demokratikus Koalíció által is benyújtott javaslatot, hogy adják vissza azt a pénzt, amit elloptak a bértáblához képest és az ígéretekhez képest a pedagógusoktól. Arról volt szó, hogy a minimálbér lesz a bértábla alapja, amikor bevezették az életpályamodellt, ezt a következő évben megszüntették. Mi is benyújtottunk erre javaslatot, mások is benyújtottak javaslatokat, ezeket mind leszavazták. Most valamit ebből visszaadnak, de cserébe elveszik a pedagógusok és a szakoktatók maradék biztonságát. Ez nem fogja javítani az egyébként katasztrofális foglalkoztatási helyzetet, nem fog semmit segíteni a szakképzésen.

Összefoglalva azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy céljaiban és bizonyos elemeiben ez a törvény jó irányú gondolkodást testesít meg. Abból a szempontból sokkal jobb, mint számos más oktatási jogszabályuk, hogy nem rossz célokat kíván rossz eszközökkel elérni, hanem jó célokat szolgál. Én ezt elfogadom. Ugyanakkor ez a törvényjavaslat a szakképző intézmények teljes kiszolgáltatottsága miatt  ebbe nem mentem bele hosszasan, de ez a fenntartói rendszer egyébként lehetetlenné teszi azt, hogy az intézményi önállóság, szakmai munka bármennyire érvényesüljön.

Amiatt, hogy az egyházak megint kivételt kapnak minden szabály alól, az egyházak, az egyházi intézménybe járó gyerekek megint kiváltságosok az állami intézménybe járó gyerekekkel szemben, azért, mert a pedagógusok védelmét megszüntetik, és azért, mert a gyerekek védelmét megszüntetik, és lehetetlen helyzetbe hozzák őket, ez a törvényjavaslat teljesen elfogadhatatlan. Nem reménytelen és nem menthetetlen. Beadunk hozzá módosító indítványokat  remélhetően talán majd többi ellenzéki kollégánkkal együtt , amelyek jelentősen javítják ezt a törvényjavaslatot. De az igazán jó megoldás az lenne, ha rászánnák az időt, megbecsülnék annyira a szakképzésben dolgozókat, hogy nem egy újabb novemberben elfogadott és januárban hatályba lépő törvénnyel próbálnák rendezni a szakképzés helyzetét. Rászánnák az időt a nyilvános és tisztességes társadalmi vitára. Rászánnák az időt akár itt, az Országgyűlésben is egy érdemi szakmapolitikai vitára, és utána egy olyan törvényjavaslatot hoznának be, amely valóban érdemi előrelépést és évtizedekre kiszámítható kereteket nyújt a szakképzésnek. Ma már csak ez segíthetne a szakképzés egyébként katasztrofális helyzetén. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 188 2019.11.05. 2:06  165-212

ARATÓ GERGELY (DK): Rakjunk rendbe néhány dolgot államtitkár úr felszólalásából! Az első ezek közül az oktatási ráfordításokra vonatkozik. Az a helyzet a KSH által közölt oktatási adatok alapján  ezeket talán elhiszi, elfogadja ön is hitelesnek, nem mennék bele, hogy ezek milyen módon térnek el a nemzetközi vizsgálatoktól, jóval magasabb adatot mutatnak egyébként a nemzetközi összehasonlításoknál , hogy ezek szerint az adatok szerint a 2002-es eredeti költségvetésben szereplő 5 százalék körüli értékben 2005-ig, tehát a Gyurcsány-kormány hivatalba lépésének első évében volt a maximumon a ráfordítás, 6 százalék körül, de végig, amíg a baloldali és liberális kormányok voltak, addig bőven 5 százalék fölött volt az oktatási ráfordítás a GDP arányában. Még a válság évében, 2010-ben is 5,5 százalék volt. Innen kezdve viszont 2011-től 2016-ig 5 százalék alatt volt ez a ráfordítás. Most önök arra olyan marha büszkék, hogy elérték a 2010-es szintet. Ehhez gratulálok, meg örülök, hogy jó irányba indultak el, de ezzel a bunkósbottal felesleges hadonászni. Másrészt azt kell mondanom önnek, hogy ma is van munkanélküliség, nézze meg a munkanélküliségi adatokat, és ha beszámítjuk azokat is a munkanélküliségbe, akiket önök eldugtak, mint a Kádár-korszakban, közmunkásként például, akkor kiderül, hogy bizony ma egyszerre van munkanélküliség és egyszerre van munkaerőhiány. (Dr. Vinnai Győző közbeszólása.) Na, ez pont az a helyzet, amikor önök elszúrták a szakképzést, és nem tették lehetővé, hogy azok, akikről egyébként képviselő úr nagyon bölcsen beszélt, akiknek nincs megfelelő képzettsége, ezt megszerezzék, és a munkaerőpiacon foglalkoztathatóak legyenek. És önök egy olyan szociális rendszert működtetnek, ami nem behúzza az embereket a munkaerőpiacra, hanem távol tartja őket.

Végül, tisztelt államtitkár úr, szerintem ránk gondolt, amikor egyházellenes pártot emlegetett. (Schanda Tamás János bólint.) Mi nem egyházellenesek vagyunk, hanem egyenlőségpártiak. Azt követeljük, hogy az állami iskolába járó gyerekeknek is ugyanolyan jogaik legyenek, mint az egyházi iskolába járó gyerekeknek, hogy ne legyenek kiváltságai az egyházi intézményeknek. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.  Kunhalmi Ágnes: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 204 2019.11.05. 2:24  165-212

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nyilván eltölthetnénk egy kellemes estét azzal, hogy értékeljük a 2002 és 2010 közötti kormányzati időszakot. Nem is hoztam volna ide, ha Schanda államtitkár úr nem hozza ezt szóba. Azt kell önnek mondanom, hogy ennek abból a szempontból nem sok jelentősége van, hogy el kelle venni a szakképzésben dolgozóktól a közalkalmazotti státust, vagy hogy éppen kelle reggeltől este 8-ig tartó munkavégzésre kényszeríteni a tanulókat. Azt hiszem, hogy ezek ma a fontos kérdések, és, őszintén szólva, én tényleg sokat tudnék mondani a 2010 előtti időszak hátrányairól is, pont azért, mert önhöz hasonlóan akkor is már politikusként is léteztem.De önmagában ezért nem kértem volna szót, hanem egyik gondolata ütötte meg a fülemet, ez a kínálati és keresleti szakképzési piac történet. Tudja, kik voltak azok, melyik politikai erő, amely abban a bizonyos 2010 előtti időszakban  mert nehogy azt gondolják, hogy ez egy új dilemma  mindig azt mondta, hogy nem jó ez a szakképzési rendszer, mert itt azt tanítják, amit tudnak, és nem azt, amire az iparnak meg a gazdaságnak szüksége van? A szabad demokraták voltak azok, akik mindig ezt az elvet vallották, akik azt mondták, hogy majd a gazdaság, majd a munkaerőpiac megmondja, mire van szükség, és az oktatásnak csak az a dolga, hogy ezt kövesse. Nekem egyre inkább az a véleményem, és ebben az én véleményem is változott, hogy ez egy illúzió.

Ahogy akkor sem tudta senki megmondani, hogy mire lesz szüksége a gazdaságnak… Nem most, mert az nem kunszt, az sem könnyű mindig, és erre sincsenek igazán jó módszernek, hogy most megmondjuk, mire van szüksége pontosan a gazdaságnak, egy jobban működő munkaerő-statisztikai rendszerben azonban ezt azért lehetne látni. De azt, hogy egyébként öt év múlva, amikor az a gyerek kiesik a technikumból, meg harmincöt év múlva, amikor még mindig a pályán lesz, mire van szüksége, azt nincs élő ember, aki megmondaná. Ezért a szakképzés fejlesztésében a legtöbb országban abba az irányba mentek el, hogy a biztos alapokat akarják kialakítani.

Kérem, ne rontsa el, mert egyébként ez jól van a törvényjavaslatban! A technikum logikája egy biztos alapot tud adni hosszú távra, de ettől nem lesz keresleti szakképzés, hanem, hál’ istennek, egy olyan szakképzés lesz, amely hosszú távon felkészíti a fiatalokat arra, hogy sikeresek legyenek.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 2 2019.11.11. 5:08  1-4

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! „Edward király, angol király / Léptet fakó lován: / Körötte csend amerre ment, / És néma tartomány.” Ezt a zsarnokoknak olyannyira kedves csendet és néma tartományt biztosította a tisztelt kormány Erdoğan elnök úrnak, a véreskezű török diktátornak.Üres és néma utcák fogadták a magas porta legújabb szultánját, amint a budai Várba hajtatott, abba a budai Várba, amit ez alkalommal a kormány a janicsárok szíves segítsége nélkül lobogózott föl félholdas zászlókkal. Csak reménykedni tudunk benne, hogy a török vendéglátókban is lesz ennyi történelmi érzék, amikor viszontlátogatáson fogadják Orbán Viktort, és őt meg majd a Héttoronyba viszik el. De hát önmagában ez normál, ez csak a szokásos, Orbán Viktor újabb diktátor haverja érkezett vizitre; csakhogy ennek a nagy barátkozásnak most a budapestiek itták meg a levét.

Eddig sosem látott módon leszállították az embereket a villamosról, nem járt vagy nem állt meg a metró, nem engedték ki az embereket az aluljáróból, a gyalogosokat nem engedték átkelni az úton, időnként az épületből sem lehetett kimenni és bejutni. Sokan ragadtak a munkahelyükön, nem tudtak elmenni a gyerekükért az iskolába, óvodába, vagy éppen ragadtak be valamilyen tömegközlekedési eszközbe. És ez már nem játék! Ez már nem csak a miniszterelnök hobbijairól szól. A rendőrség persze bölcs módon rögtön tudta, hogy ki a hibás: egyrészt a Fradi- és a CSZKA Moszkva-szurkolók  nem tudom, hogy ez utóbbiból nem lesze valami bajuk majd a másik haverjuknál, a másik gazdájuknál, Putyin elnöknél , másrészt pedig a békés tüntetők. Merthogy valóban, a szabadságszerető budapestiek jó része nem fogadta túl nagy szeretettel, örömmel a véreskezű, civileket, gyerekeket gyilkoló török diktátort.

A magyar nép az elmúlt években vagy inkább évszázadokban sokat szenvedett különféle idegen zsarnokoktól, és nem látja őket szívesen ma sem. Alighanem egyébként ez volt a fő oka ennek a rengeteg lezárásnak, a város megbénításának. Nem akarták, hogy a magas vendég lássa, hogy az európai magyarok nem kérnek belőle. Említsük meg, mert sejtem, hogy a válaszoló államtitkár úr majd 2006-tal jön, hogy ezek a tüntetők nem támadták meg a tévét, nem gyújtottak fel autókat, nem támadtak rá a rendőrökre, nem jelentettek senkire sem veszélyt, csak a hazai és az importdiktátor hatalmas egójára.

Bár a miniszterelnök tudatlannak nevezi az ellenzéket, sem az ellenzék, sem a magyar polgárok nem hülyék. Nagyon is értjük, hogy Erdoğan most nem megvédi Európát a menekültektől, hanem éppen ellenkezőleg: kurd menekültek tízezrei indulnak majd el a háború elől Európa felé. Értjük azt is, hogy azok a szír menekültek, akiket most erőszakkal dobnak át a török-szír határon, egy háborús zónába, ahogy tehetik, tovább fognak indulni, és megint csak Európa kapuján kopogtatnak. És értjük, hogy önök miért támogatják ezt a népirtó, gyilkos és Európát veszélyeztető politikát: mert az önök egyetlen politikai terméke a menekültektől való félelem, a menekültek elleni gyűlölet, ez az egyetlen eredményük, és ezt szeretnék fenntartani, ehhez jönnek majd jól az önök haverja által elűzött újabb százezrek.

Értjük azt is, hogy miközben a kereszténység védelméről szavalnak, miért idealizálják hazug módon a harcos muszlim, dervis Gül Babát. Értjük azt, hogy miért engednek ide egy olyan iskolát, amelyik Erdoğan elnök dicsérete mellett a radikális iszlámot tanítja, és amelyet létrehozó alapítványnak számos szereplője érintett ilyen-olyan módon a terrorizmusban kapcsolatot tartó terrorszervezetekkel. Egy olyan iskola nyílhat meg Budapesten, amit az Európai Unióban Románián kívül sehol sem fogadnak szeretettel; egy olyan iskola, amelyik a radikális iszlám főhadiszállása lesz Budapesten, és önök ezt támogatják, a kereszténység védelme jegyében természetesen.

Azt is értjük, hogy a kereszténység védelme jegyében miért kipcsakol a miniszterelnök különböző iszlám és kommunista, esetleg a kettőt elegyítő, de egyébként mindenképpen keresztényüldöző diktátorokkal. A magánüzlet önöknek minden, az erkölcs meg semmi. Értjük mi, drága miniszterelnök úr, drága fideszesek, értjük, csak szégyelljük magunkat önök helyett is.

A Demokratikus Koalíciónak lenne egy javaslata: ha annyira vágyik a miniszterelnök úr a többi diktátor haverjának a társaságára, ha szeretné biztosítani a menekülő útvonalát a bukása utánra, ha szeretne még néhány magánüzletet kötni, akkor ne Budapestre hozza őket, vigye el valamelyik strómanja nevén lévő ingatlanba, a hatvanpusztai uradalomba, a turai kastélyba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és hagyja békén Budapestet és a budapestieket. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 132-134 2019.11.11. 2:06  131-138

ARATÓ GERGELY (DK): Érdekes választás, de elfogadom a válaszadó személyét.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak.

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Az előző vita arra ingerelne, hogy beszámoljak a lajosmizsei vonalon szerzett tapasztalataimról (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.), lenne hozzá szókincsem, de ha megengedik, ennél egy talán még fontosabb problémát szeretnék ma az Országgyűlés elé hozni.Az elmúlt hetekben újabb nevelőszülővel fordult elő egy olyan eset, ami teljes joggal keltett felháborodást, hiszen egy nevelőszülő pártól, akik féléves kora óta neveltek egy gyereket, négy és fél év után vették el a gyereküket úgy, hogy egyébként ez a pár is kezdeményezte, hogy ők örökbefogadói lehessenek ennek a kisgyereknek. Ennek ellenére nem ők kapták meg ezt a gyermeket, hanem egy idegen pár, ráadásul egy szokatlanul gyors eljárásban. Lényegében néhány nap alatt elszakították ezt a gyereket az addig őt nevelő családjától. Biztosan egyetértünk abban, hogy ez eljárás nem szolgálja semmilyen módon a gyerek érdekét, és nem elfogadható semmilyen módon.

Sajnos, nem ez az egyetlen eset. A sajtóban is megjelentek más esetek, és vannak olyan nevelőszülők is, akik engem személyesen megkerestek, de nem szeretnék, ha nyilvánosságra kerülne az ügyük, mert félnek attól, hogy a többi gyereket is elveszik tőlük ebben a rendszerben.

Természetesen jól tudom, hogy a nevelőszülői elhelyezés alapvetően ideiglenes elhelyezés, a jó megoldást az örökbe adás jelenti, de az is teljesen egyértelmű, hogy ezekben az örökbeadási esetekben figyelembe kellene venni a már kialakult kapcsolatot a nevelőszülő és a gyermek között, és ha szükség is van arra, hogy más családhoz kerüljön a gyerek, akkor ennek humánus módon és megfelelő idő alatt kellene végbemennie.

Az a kérdésem, hogy terveze a kormány jogszabályi változást vagy más intézkedést annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek az ilyen esetek. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)