Készült: 2020.07.02.21:59:44 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 126 2020.06.02. 1:14  121-128

ARATÓ GERGELY (DK): Államtitkár Úr! Ez a válasz kétségkívül sokkal cizelláltabb volt, mint az, amit a rendőrség korábban közölt, de azt kell mondanom, hogy ettől függetlenül hamis. Azok a felvételek, amelyekről én beszéltem, nem a Dohány utcában készültek, hanem a Deák téren, ezeken is látszik az, hogy az ott a rendezvényen részt vevők egy része legalábbis politikai tüntetésre használta fel ezt az eseményt, ebben az esetben pedig ez a gyülekezési törvény hatálya alá esik. El kell mondanom, hogy ezt szerdán még a rendőrség is tudta, a Budapesti Rendőr-főkapitányság közleménye szó szerint elmondta, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság megítélése szerint a tervezett rendezvény a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó gyűlésnek minősül  úgy látszik, csütörtökre más másképp gondolták. Azt gyanítom, hogy  az, hogy az a rendőrség, amely egyébként százezres büntetéseket szabott ki a Clark Ádám téren, amely két Facebook-poszt miatt embereket húzott ki az ágyából, és amelyik egyébként éppen a hétvégén egy, a társadalomra rendkívül nagy veszélyességű szellőzőakna-festés miatt lépett fel nagy erőkkel, az a rendőrség ebben az esetben nem lépett fel  ez politikai utasításra történt. Az a kérdésem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy miért adtak ilyen politikai utasítást (Az elnök ismét csenget.) a rendőrségnek. (Taps a Párbeszéd soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 128 2020.06.03. 1:47  97-144

ARATÓ GERGELY (DK): Egy nagyon fontos elhatárolódással kell kezdenem szocialista képviselőtársamtól: az első kocsim kis-Polski volt, és én nagyon szerettem. De ezért nem kértem volna szót, hanem azért kértem szót, hogy egy másik hasonló ellentmondásra hívjam fel a figyelmet. Nagyon gyakori érv, hogy az önök gazdaságiválság-kezelése azért sokkal jobb, mint a 2008-as, merthogy itt nem vesznek fel hitelt. Mondanék három hírt az utóbbi időszakból. Április 23-án Varga Mihály pénzügyminiszter úr jelentette be, hogy sikeres volt a magyar eurókötvény-kibocsátás 2 milliárd euró értékben; Orbán Viktor miniszterelnök úr fölhatalmazta Varga Mihályt május 23-án, hogy az uniós hitelhez szükséges garanciákat adja meg; most a hétvégén meg azt jelentette be szintén Varga Mihály pénzügyminiszter úr, hogy másfél milliárd euró értékben zöldhitelt vagy zöldkötvényt bocsát ki a kormány. Én nem minősítem ezeket a gazdaságpolitikai lépéseket, mert lehet indoka annak, hogy egy kormány valamilyen gazdasági helyzetben hitelt vegyen föl, akár devizában, csak azt szeretném mondani, hogy ezt abszolút jónak vagy abszolút rossznak tartani minimum egy felszínes propagandaszólam és nem érdemi hozzászólás egy gazdaságpolitikai vitához.

Egyébként meg szerintem nem érdemes a 2008-as és a 2020-as válságkezelést összehasonlítani egymással, mert más a természetük ezeknek a válságoknak, és ami még fontosabb, ennek a válságnak még messze nem vagyunk a végén. Nézzük majd meg a hiányt az év végén! Így félévben, a válság első két hónapja után könnyű azt mondani, hogy minden rendben lesz. Reméljük, hogy így lesz, de azért várjuk ki a végét, hogy mi fog történni az év végéig.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 142 2020.06.03. 1:54  97-144

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Egy apró kiegészítést szeretnék mondani Csárdi képviselő úr hozzászólásához, aki beszélt arról, hogy mi történik azokkal a vállalkozásokkal, melyeknek nulla bevétele volt az elmúlt időszakban, hiszen zárva kellett tartani. Tudjuk, mi történt. Éppen mai hír, hogy Budapest Főváros Kormányhivatalához adott be a csökkentett munkaidős bértámogatás iránti kérelmet egy éttermet és cukrászdát üzemeltető cég, aki azt a választ kapta rá, hogy nem nyert kellő bizonyítást az, hogy a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás gazdasági indoka a veszélyhelyzettel közvetlen és szoros indokban áll. Én tudom, hogy vannak olyan kormánytagok, akik képesek voltak étterembe járni a válság idején is vagy a járványügyi zárlat idején is, de ők vannak kisebbségben, ráadásul hozzáteszem, hogy ez a feltétel csak az első kiírásában szerepelt a bértámogatásnak. Többen, többek között az ellenzék is felhívta a figyelmet arra, hogy ez abszurditás, és szerencsés módon ez az újabb változatból már kikerült, csak a kormányhivatalt felejtették el erről értesíteni.Szóval, azt kell mondanom, hogy úgy tűnik, még ami egyébként bár nem elégséges, de jó irányú intézkedés volt, azt sem sikerült a kisvállalatok megmentése érdekében sikeresen végrehajtani, hiszen legalábbis a lap beszámolója szerint ez nem egyedi eset, hanem több vállalkozó jelzett nagyon hasonló problémát.

Én azt gondolom, hogy talán egy picit érdemes lenne óvatosabban dicsekednie a kormánynak ezzel a bértámogatási programmal. Sem a konkrét esetek, sem az általános számok nem igazolják azt, hogy ez egy különösebben sikeres program lenne, akár ha a környező országokkal vetjük össze, akkor is ez egy szűkmarkú, kevés vállalkozást érintő támogatási program, aminek sajnos a következményei látszanak a foglalkoztatási számokban, a növekvő munkanélküliségben is.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 158 2020.06.03. 25:53  145-207

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ennek az egész törvényjavaslatnak a szándékáról és egyáltalán a veszélyhelyzet kezelésének politikai oldala kormányzati szándékairól nagyon sokat elárul az, hogy ebben a vitában a kormánypárti hozzászólóktól, akár államtitkár úrtól, akár a Fidesz vagy a KDNP vezérszónokaitól sokkal többet hallhattunk az ellenzékről, mint magáról a törvényjavaslatról vagy a koronavírus elleni védekezésről. Kezdjük avval, amivel egyetértünk, szerintem egy ilyen témában ez mindig hasznos.Szerintem abban ma már, ismerve a számokat, többé-kevésbé egyetértés mutatkozik, hogy Magyarország, egyébként hasonlóan a hozzánk hasonló helyzetben lévő közép-európai országokhoz, szerencsésen átvészelte a járvány legrosszabb részét. Megúsztuk azt, hogy Magyarországon is egy olyan súlyos válság alakuljon ki, mint néhány dél-európai országban, vagy mint olyan nyugat- és észak-európai országokban, vagy akár az Amerikai Egyesült Államokban, ahol jól láthatóan félrekezelték a járványt. Ha emlékeznek rá, képviselőtársaim, éppen ezért, szemben avval, amit önök most állítanak, az ellenzék a később hatékonynak bizonyuló szigorító intézkedéseket nemcsak támogatta itt a parlamentben és a parlamenten kívül is, hanem egyenesen sürgette és követelte.

Akkor, amikor egyébként még például Magyarországra Olaszországból szabadon lehetett beutazni, miközben Olaszországban már kitört a járvány, akkor itt folytattunk a parlamentben vitát éppen arról, hogy helyes lennee lezárni az ez irányban lévő határokat, vagy amikor éppen Magyarországra még lehetett Kínából szabadon repülni, miközben Európa nagy részét már lezárták, akkor éppen erről vitatkoztunk, és folytathatnám, az iskolabezárások ügyét Harangozó képviselő úr részletesen említette, nem is mennék ebbe bele.

Én azt gondolom, hogy ez egy siker, ez egy olyan dolog, aminek van értelme közösen örülni, és van értelme megköszönni valóban azoknak, akiknek ez köszönhető, akik persze nem a 133 bátor ember elsősorban, és nem is elsősorban a kormány, hanem valóban azok a szakemberek, akikre önök az esetek egy jó részében hallgattak, máskor meg nem hallgattak, és persze elsősorban azok, akik a védekezés frontvonalában voltak, az egészségügyi dolgozók, a szociális intézmények dolgozói, az önkormányzatok munkatársai, a rendvédelemben dolgozók, és még sorolhatnám tovább.

Miben volt vita köztünk, és miben van ma is köztünk vita? Abban, hogy önök a járvánnyal szembeni védekezésből, itt legalábbis a nagypolitika szintjén jól láthatóan politikai ügyet akartak csinálni. Nem az volt a szándékuk, hogy egység jöjjön létre, éppen ellenkezőleg, az volt a szándékuk, hogy ne jöjjön létre egység. Ezért terjesztettek be akkor is olyan törvényjavaslatot, amelyet nyilvánvaló módon mindenfajta józan szükségszerűségen és józan alkotmányos szabályon túlmegy, amelyik nem felel meg egyébként az Alaptörvénynek sem, és ezért nyújtanak be most is olyan szabályt, amelyiket nyilvánvaló módon nem lehet jó szívvel támogatni.

Mi is volt a legnagyobb töréspont annak idején a felhatalmazási törvény kapcsán? Az, hogy legyene benne időkorlát. Önök azt mondták, hogy a 90 meg 120 nap nem elfogadható, mert lehet, hogy nem is lesz parlament. Miniszterelnök úr azt mondta, hogy rosszabb állapotban leszünk 90 nap múlva, mint most vagyunk. Szerencsére nem vagyunk rosszabb állapotban, sem a parlament, sem az ország. Nem megnyugtató, hogy miniszterelnök úr erre készült és erre számított, de azt gondolom, hogy akkor is világos volt, és akkor is egyértelmű volt, hogy ha húzunk egy józan határidőt, akkor az ellenzék ezt hajlandó támogatni, és ha szükség van a meghosszabbítására ennek a határidőnek, akkor azt is hajlandóak vagyunk támogatni akkor, ha a járványügyi helyzet ezt indokolja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök akkor nemet mondtak a 90 napra meg a 120 napra is, miközben 65 nap telt el, és most már önök is azt mondják, hogy nincs szükség tovább erre a törvényre. Tehetnénk persze úgy, és önök úgy is tesznek, minthogyha arról lenne szó, hogy megvilágosodtak, belátták, hogy erre nincs szükség, vagy hogy most már a járványügyi helyzet ennyire jó. Gyanítjuk, hogy azért ebben némi szerepet játszik az is, hogy önök kaptak ebben az ügyben nagyon kemény kritikát, európai és külföldi kritikát, belátták azt helyesen, hogy Magyarországnak rendkívül nagy kárára van az, ha az a kép alakul ki róla, hogy ez nem egy demokratikus feltételek között működő ország. És nagyra becsülöm képviselőtársaimat, hogy ilyen sokra tartják az ellenzéket, de azt kell mondanom, hogy önök nagyon tévednek, ha azt gondolják, hogy európai kormányok álláspontját vagy az Európai Parlament álláspontját a magyar ellenzék határozza meg. Ezek a szervezetek tájékozódnak, olvasnak, elolvashatták a törvényjavaslatot is nyilván, azután alakították ki az álláspontjukat.

Mit csináltak önök evvel a törvényjavaslattal, ha már itt tartunk? Mert azt mondják, hogy működött a parlament. Tényleg, csak önök azt csinálták, hogy a parlamentet etették olyan jogszabályokkal, amik egyébként vagy egyáltalán nem voltak sürgősek, és bőven ráértek volna, vagy azért voltak önöknek sürgősek  hogy egy példát mondjak, ilyen a felsőoktatás jelentős részének az állami rendszerből való kivitele, vagy ilyen a kultúrában dolgozók közalkalmazotti státuszának a megszüntetése , amit éppen azért hoztak be a járvány idején, hogy kisebb figyelmet kapjanak a sajtóban és a közvéleményben. Ugyanakkor viszont a valóban fontos döntéseket, hiszen nyilván egy járvány idején a valóban fontos döntések a járvány egészségügyi és gazdasági kezelésével kapcsolatos döntések, ezeket kivonták a parlament ellenőrzése és a parlamenti nyilvánosság alól.

Azt mondják, hogy szükség volt erre ahhoz, hogy sürgős döntéseket hozhassanak. Hadd mondjak egy példát, hogy világos legyen, miért nem volt az esetek jó részében erre szükség! Például a gazdasági csomagot a miniszterelnök itt március 30-án jelentette be, a rendelet április 16-án jelent meg. Ez a két hét éppen elég lett volna arra, hogy ugyan sürgős iramban  de erre nyilván a parlament mindkét oldala nyitott lett volna  lefolytassunk itt egy parlamenti vitát erről a törvényjavaslatról vagy több törvényjavaslatról akár, és egyébként ebben az esetben egy érdemi vita után jobb döntések születhettek volna, nem kellett volna egy hét múlva például módosítani a bértámogatás szabályait, mert kiderült, hogy életszerűtlenek azok a szabályok, amiket a kormány megállapított. Tehát a szándék az volt, hogy önök a járványügyi védekezéssel kapcsolatos, elsősorban gazdasági döntéseket parlamenti felhatalmazás nélkül hozhassák meg. Hogy erre miért volt szükségük, erre majd a felszólalásom vége felé vissza fogok térni.

Az egészségügyi döntések meghozatalára ugyanis módot adott az eredeti felhatalmazás is. Egyébként már az egészségügyi törvény jelenlegi állapota is a fontosabb járványügyi intézkedésekre lehetőséget nyújtana, a többire pedig a katasztrófavédelmi törvény alapján módja lett volna a kormánynak, hogy meghozza. Én azt hiszem, államtitkár úr, hogy nagyon eltérőek a mi számaink, ha azt számoljuk, hogy mire nem volt felhatalmazása a kormánynak a katasztrófavédelmi törvény alapján. Mi összesen a kihirdetett rendeletek közül talán ötöt találtunk, ahol ez egyáltalán kérdésként felmerülhetett volna. (Dr. Orbán Balázs: Minden, ami gazdasági.) Ezek alapvetően gazdasági típusúak.

De például azt mondja, államtitkár úr, nagy meglepetéssel hallom, hogy a hitelmoratóriumot nem lehetett volna elrendelni a felhatalmazási törvény nélkül. El szeretném mondani államtitkár úrnak, hogy a hitelmoratóriumot két héttel a felhatalmazási törvény elfogadása előtt hirdette ki kormányrendeletben a kormány. (Dr. Orbán Balázs: 15 napra rá.) Igen, de azt ugyanúgy meg lehetett volna hosszabbítani itt a parlamentben, mód lett volna rá. Mint ahogy minden rendeletet meg lehetett volna hosszabbítani a parlamentben, ezt is meg lehetett volna hosszabbítani, és hozzá is járultunk volna egyébként ennek a meghosszabbításához (Dr. Orbán Balázs közbeszól.), elmondtuk, hogy minden rendelet meghosszabbítását támogattuk volna (Dr. Orbán Balázs: Természetesen.), amiket akkor hoztak. Azóta már nem mindent támogatnánk, szeretném elmondani, de erre majd vissza fogok térni.

Hogyan néz ki a törvényjavaslat? Van két törvényjavaslat előttünk. Az egyiket Harangozó képviselő úr már hosszasan elemezte. Legyen világos, az, amelyik a felhatalmazási törvény visszavonásáról szól, ez a törvényjavaslat egy kamu törvényjavaslat, ugyanis a felhatalmazási törvény hatálya kétféleképpen szűnhetne meg. Az egyik az, hogy a kormány visszavonja a veszélyhelyzetet, de ehhez nincs szükség további parlamenti lépésre. Ha holnap a kormány összeül, és úgy dönt, hogy holnaptól vagy akár június 20-ától megszünteti a veszélyhelyzetet, akkor megszűnne a felhatalmazási törvény hatálya is, ez benne van a törvényben.

A másik lehetőség az lenne, hogy az Országgyűlés maga vonja vissza ezt az extra felhatalmazást, és akkor csak az egyébként alkotmányos katasztrófavédelmi törvényben kihirdetett szabályok maradnak érvényben, de a javaslat erre sem tesz javaslatot  hanem mit mond? Egyrészt alázatosan megkérjük a kormányt, hogy ha úgy gondolja, akkor legyen olyan kedves visszavonni a felhatalmazást. Kéri a kormány saját magától az Országgyűlés útján, hiszen benyújt egy törvényjavaslatot, amelyben megkéri a kormányt, hogy vonja vissza. Másrészt pedig ugyan megszünteti a felhatalmazást, de annak a hatálybalépését úgy szünteti meg, hogy majd akkor szűnik meg, ha a kormány visszavonja a felhatalmazást, de ez így van az eredeti törvényben is. Ezt a törvényjavaslatot teljesen fölösleges volt a parlament elé hozni, ennek nincsen hatálya.

(18.50)

Egyébként nyújtottunk be mi magunk is olyan törvényjavaslatot, ami megszüntette volna a felhatalmazást, miniszterelnök úr eredeti ígéretének megfelelően május végén, és nyújtott be olyan javaslatot az MSZP is, aminek hasonló hatálya lett volna. Ezeket valahogy még bizottsági napirendre sem sikerült eddig venni. Ehelyett benyújtják ezt a valóban kamu törvényjavaslatot, nyilván azért, hogy elmondhassák, hogy önök mindig így szállnak le a bicikliről, de ettől még ennek semmilyen jogi hatálya nincsen, és elmondhassák, hogy lám, az Országgyűlés vonta vissza. Nem, nem az Országgyűlés vonja vissza; ez a törvényjavaslat is arról szól, hogy addig van veszélyhelyzet, és addig van az alkotmányon is túl  nincs alkotmány, bocsánat , Alaptörvényen is túlmutató, rendkívüli felhatalmazás, amíg a kormánynak úgy tetszik.

Úgy látjuk, hogy a kormánynak most már nem tetszik úgy egy darabig, ez rendben van, de azért önök gondoskodnak arról, és erről szól a másik törvényjavaslat, ami nemhogy egy salátatörvény, egy salátahegy, mert legalább négyféle elemet sikerült benne összemixelni egymással. Ebben a salátatörvényben egyrészt rendelkeznek rögtön arról, hogy hogyan maradhat bármeddig érvényben a rendkívüli jogrend, ha önöknek úgy tetszik. Mert egyrészt ebben a törvényjavaslatban azt mondják, hogy az országos tiszti főorvos javaslatára a kormány gyakorlatilag minden további egyeztetés nélkül kihirdetheti a közegészségügyi veszélyhelyzetet, amiről gyanítom, hogy ez a járványkészültség, amit önök egyébként emlegetnek, és amit, gondolom, hogy hatályban kívánnak tartani a felhatalmazás és a veszélyhelyzet visszavonása után is. Itt nincsen semmilyen parlamenti felhatalmazás, nincsen semmilyen parlamenti kontroll, összesen a parlament egészségügyi bizottságának kell beszámolni. Hogy ezek a beszámolók mennyit érnek, azért ezt láthattuk az elmúlt hónapokban.

Ugyanakkor a kormány rendkívül széles jogkört kap egy ilyen esetben, szabályozhatja minden intézmény és létesítmény működését, az üzletekét, korlátozhatja a személyszállítást, áruforgalmat, az emberek érintkezését, egyes területek elhagyását, egészségügyi szolgáltatások igénybevételét, lényegében szinte mindent megtehet, mi pedig legyünk hálásak azért, hogy legalább kijárási korlátozást nem vezethet be. Végül is közénk is lövethetett volna a kormány, valóban (Nacsa Lőrinc: Azt ti csináltátok!), de nem, kijárási korlátozást éppen nem vezethet be. Erre azért találtak másik megoldást. Ha mégis kedve lenne a kormánynak kijárási korlátozásra is, akkor ugyanis  és erről szól a másik eleme ennek a törvényjavaslatnak  viszont a katasztrófavédelmi törvény módosításával, a benne lévő felhatalmazás nagyon jelentős kiterjesztésével lehetővé teszik, hogy a kormány egyoldalú lépéssel kihirdessen egy válsághelyzetet, és ebben a helyzetben pedig gyakorlatilag most már tényleg mindent megtehessen.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy lett volna helye annak, hogy levonjuk a tanulságot a mostani járványhelyzetről. Mert az egészségügyi törvény járványügyi szabályai sem szabályoztak minden szükséges intézkedést megfelelő módon, és a katasztrófavédelmi törvény sem szabályozott minden intézkedést megfelelő módon. Még hozzá kell tenni, tőlem talán ez nem meglepő, hogy bár az Alaptörvény ebből a szempontból a korábbi alkotmányos szabályokra támaszkodott, szerencsére, ennek ellenére az Alaptörvény és a korábbi alkotmányos szabályok sem hézagmentesek. Sok szempontból nem ilyen típusú helyzetekre készültek fel. Lett volna helye annak, hogy a járvány tanulságai alapján tisztességes előkészítő munka, akár többpárti konzultáció és főleg komoly szakmai előkészítés után, a járványügyi, a biztonsági és az alapjogi körülményeket egyformán mérlegelve, egy jó minőségű szabályozás kerülhessen a parlament elé. De ez nem az. Itt arról van szó, hogy önök hézagmentesen fenn kívánják tartani azt a lehetőséget, hogy lényegében minden fontos kérdésben megkerülhessék a parlamentet és megkerülhessék a parlamenti munkát. Gondolom, azt hiszik, hogy hátha messziről, Brüsszelből vagy Berlinből akkor majd nem látszik, hogy mit csinálnak. Szerintem ez egy naiv elképzelés egyébként.

A második, és itt nem mennék bele a részletekbe, a honvédség fegyverhasználatáról ugyanazt gondoljuk, mint amiről beszélt Harangozó képviselő úr. Ez egészen elképesztő szabályozás, bár látjuk, hogy vannak önöknek lelki rokonai az óceán túlpartján is, de a hadsereg belföldön való bevetése, fegyveres bevetése minden demokratikus országban egy rendkívül erős alkotmányos tilalom, egy olyan típusú határ, amit nem lehet átlépni, csak rendkívül súlyos esetekben. Hasonló a helyzet, például ilyen kis apróságok is vannak benne, mint hogy a vagyonőr kap például korlátlan, bizonyos esetekben korlátlan ruházat- és személyátvizsgálási jogot, és még hosszasan folytathatnám ezt a felsorolást.

A törvényjavaslat egy másik blokkja arra vonatkozik, hogy valóban, a rendkívüli jogrend idején hozott szabályok közül azokat, amelyeket önök megőrzésre érdemesnek gondolnak, ezeket meg kívánják őrizni. Ez a része a javaslatnak az, amire  hogy Nacsa képviselő úr felszólításának engedelmeskedjek  sok elemében örömmel tudunk igent mondani, vagy tudnánk igent mondani, ha nem lenne összekötve a további elemekkel. De egyébként ebben sok olyan elem van, amelynek a fenntartását indokoltnak tartjuk. Azt gondoljuk, hogy mondjuk, ahogy államtitkár úr is említette, például a hitelmoratórium fenntartása nyilván egy indokolt intézkedés, és adóügyi könnyítések, szabályozási könnyítések fenntartása, és a többi, és a többi, ezek olyan típusú intézkedések, amelyeket nyilván lehetne támogatni, ha nem lennének összekötve sok minden mással.

Ebben három kritikus elemet szeretnék most kiemelni. Az első, ez tulajdonképpen egy technikai megfontolási javaslat a kormánynak, talán ennek akceptálására lehet esély. Nagyon problémás az, hogy viszonylag rövid határidővel szünteti meg a törvényjavaslat a szociális ellátásokra való jogosultságnak a meghosszabbítását, a dokumentumok érvényességének a meghosszabbítását. Ebből az fog következni, hogy rendkívül nagy forgalmat fog generálni ez a fajta szabályozás az okmányirodákban elsősorban, illetve a kormányhivatal ezzel foglalkozó részlegeiben akkor, amikor ugye, emlékszünk, hogy már a járvány előtt is az összeomlás határán állt az ügyfélszolgálati rendszer a kormányhivatalokban. Én azt javaslom, hogy ezt ne tegyék se a kormányhivatalokkal, se az emberekkel. Nincs szükség arra, hogy hosszú sorok álljanak, itt néhány hónapos hosszabbításnak sokkal több értelme van, mint ami esetleges adminisztratív problémát okoz. Ezt jó szívvel javaslom a kormánynak megfontolásra, mert ennek szerintem semmilyen politikai tartalma nincs azon kívül, hogy az emberek életét ne tegyük fölöslegesen nehezebbé.

Sajnos nem ebbe a körbe tartoznak  bár még ebben is hajlandó vagyok jószándékúan feltételezni, hogy csak nem gondolták át kellően  az igazságszolgáltatásra vonatkozó szabályok. Az igazságszolgáltatás területén a rendelet járványügyi szabályokra vagy szükségletre hivatkozva lényegében korlátlanul lehetővé teszi azt, hogy egy sor olyan joggal ne élhessenek vagy közvetlenül személyesen legalábbis ne élhessenek a pereskedő felek vagy éppen a különböző bűncselekmények terheltjei vagy vádlottjai, amik megilletik őket. Akár hat hónapos halasztások következnek be egyes eljárásokban, más eljárásokban távmeghallgatásra térnek át, ami azért sok szempontból nem ugyanaz a minőség, mint egy személyes meghallgatás; nem véletlenül írja elő fő szabályként a büntetőeljárás azt az elvet, hogy közvetlenül lehetőséget kell nyújtani, hogy megjelenjenek a felek. És még folytathatnám tovább. Itt egy gumiszabály jön létre, miközben egyébként önök is láthatják, hogy a bírósági szervezet vezetői azt kérik, hogy folytatódjon minél előbb a normális bírósági munka. Szerintem ehhez kéne visszatérni. Veszélyes és problémás az a szabály, ami itt egy nagyon szabad kezet ad abban, hogy egyébként járványügyi szabályokra nézve mire van szükség és mire nincsen. Ez jelentősen ronthatja a jogalkalmazás, az igazságszolgáltatás minőségét, komoly problémákat okozhat. Szerintem nem érdemes ennek kitenni egyébként sem az igazságszolgáltatási rendszert, sem az igazukat keresőket. Én azt gondolom, hogy ezt is érdemes átgondolni.

Van olyan pontja ennek a javaslatnak, és erről is néhány szót szeretnék beszélni, ahol meg teljesen nyilvánvaló, hogy kilóg a lóláb. Bizonyos gazdasági csoportoknak az érdekeit, kegyeit keresik. Nyilvánvalóan ilyen a rabszolgatörvény durvább változatának bevezetése, amelyik 24 havi munkaidőkeretet tesz lehetővé, tehát magyarán szólva azt, hogy két év múlva kelljen csak elszámolni a túlmunkával, csak akkor kelljen egyébként kifizetni a túlmunkát, vagy akkor kelljen kiadni a szabadnapokat. Ez a szabályozás, mégpedig szemben az eredeti rabszolgatörvénnyel, ahol legalább formálisan lehetővé tették azt, hogy a munkavállalónak hozzá kelljen járulnia ehhez a munkarendhez, és lehetővé tették azt, hogy a munkaügyi egyeztetés rendszerében el lehessen ettől térni vagy meg lehessen erről állapodni, itt most már a kormány a maga végtelen bölcsességében ezt elrendeli.

(19.00)

De nem ám mindenkinek! Nem, nem! Hát majd annak, akit kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűnek minősítenek. Tudjuk, hogy ki önöknek a kiemelt nemzetgazdasági jelentőségű intézmény, sok alkalommal láttuk… (Nacsa Lőrinc: A magyarok!) Na, akkor azt kellett volna beleírni, hogy mindenki, drága képviselő úr, hogy minden vállalkozás számára ez rendelkezésre áll, bár mi azzal sem értenénk egyet, de azzal még kevésbé értünk egyet, hogy ezt önök kinek tartják fönn: hát a saját házi oligarcháiknak  leányneve Mészáros Lőrinc , a vejnek, az üzlettársnak meg a többieknek, meg néhány kedvenc nagy multinak, akiket formálisan utálnak, valójában meg kiszolgálnak. Ők fogják megkapni ezt a lehetőséget, ők kapják meg majd ettől a nagy magyarokat védő kormánytól azt a lehetőséget, hogy egyébként kizsigereljék a munkavállalókat, hogy bizonyos értelemben röghöz kössék őket, és jelentős mértékben csorbítsák a jogaikat.

Azt tudom mondani, hogy ez sok szempontból gyalázatos, ráadásul ez nem is egy létező rendelkezésnek a meghosszabbítása, mert ennél még a veszélyhelyzet idején kihirdetett, egyébként szintén vérlázító szabály is enyhébb volt. Azt kell mondanom, hogy az, hogy ezt belevarrták ebbe a törvényjavaslatba, ez semmibevétele a munkavállalóknak és a munkavállalók jogainak.

Jegyezzük csöndben meg, hogy azért mellesleg még jó pár törvénybe belepiszkálnak a szabadalmi törvénytől kezdve egészen bizonyos agrártörvényekig ebben a törvényjavaslatban, de ezekre már részletesen nem is térnék ki, nyilván szokás szerint megpróbálnak mindent egyben elsikálni.

Összefoglalva tehát azt tudjuk mondani, hogy miközben a veszélyhelyzetről szóló törvényjavaslat nem vonja vissza a veszélyhelyzetet, épp ezért fölösleges, az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat ennél rosszabb, kimondottan káros. Egyrészt szinte korlátlan felhatalmazást ad a kormánynak, hogy egészségügyi válsághelyzetre hivatkozva vagy veszélyhelyzetet kihirdetve mindenfajta kontroll nélkül intézkedjen, és ugyan gálánsan most az egészségügyi válsághelyzetnél beírták azt, hogy hat hónapig lehet elrendelni, de egyébként azt is beleírták, hogy de a kormány ezt korlátlanul egyoldalúan meghosszabbíthatja. Látjuk a bevándorlási válsághelyzetnél, vagy mi az ördögnél, hogy ezt a kormány persze mindig meghosszabbítja, mert mindig lát indokot arra, hogy a saját hatalmát növelje. Ez minden, csak nem alkotmányos.

Megmaradnak például a kórházparancsnokok, nem egészségügyi szempontok fognak dönteni továbbra sem a kórházak működésében, hanem különböző kormányzati szempontok, és azért jegyezzük meg azt is csöndben, hogy a Btk.-nak a felhatalmazási törvénybe belevarrt rendelkezései is természetesen érvényben maradnak, és továbbra is véleményük alapján lehet elvinni embereket.

Mi nem került bele sem a kormányrendeletekbe, sem a mostani törvénybe? Nem került bele a munkanélküliek helyzetének javítása ebbe a törvénybe, azoké, akik már elvesztették a munkájukat. Nem került bele azon kisvállalkozások helyzetének az érdemi javítása, akiknek hónapokra le kellett állniuk, és nem tudják, hogy mikor nyithatnak újra. Mert az adókönnyítés annak segít, akinek van bevétele, de akinek be kellett zárni az üzletét, a cukrászdáját, nem tudta folytatni a munkáját  márpedig a kisvállalkozások nagyon jelentős része ilyen, egészen olyan területeken, amikre talán nem is gondolnának, én most beszélgettem több emberrel, ez előfordul velem, de most pont ilyen vállalkozókkal is többször beszélgettem, egészen változatos területről, a klímaszereléstől az optikai műszerek kalibrálásáig kerültek vállalkozók olyan helyzetbe, hogy nem volt bevételük hónapokig , rajtuk ezek az adókönnyítések nem sokat segítenek.

Ugyanakkor persze volt, amire használták ezt a törvényt, és erre mondtam, hogy erről még pár szót mondok. Használták ezt a törvényt arra, hogy állami felügyelet alá vonják a Kartonpackot, most ugyan visszaadják, de persze azért azt nem tudjuk, hogy közben ott mi történt a cégnél. Használták ezt a felhatalmazást arra, hogy a 2020-as költségvetést szabadon szabják-varrják, és nemcsak olyanok kerültek bele ebbe a javaslatba, amik valóban a védekezéshez voltak szükségesek, hanem például belekerült az egyházi közfeladat-ellátási és közösségi célú beruházások támogatása, egyházi épített örökség védelme, sportparkberuházások megvalósítása vagy éppen az egyébként általam nagyon kedvelt Petőfi Irodalmi Múzeum támogatása, félek, hogy nem az irodalmi értékei, hanem a vezetőjének lelkes kultúrharcos jelene miatt.

Itt kicsit váltottunk szót az önkormányzatokról, még erről egypár szót én is hadd mondjak, csak azért, mert képviselőtársaim refrénszerűen bántották az önkormányzatokat. Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok közé, akiknek köszönettel tartozunk, beletartoznak az önkormányzatok is, az önkormányzatok többsége is, egyébként azt is mondhatom, hogy pártállás nélkül, mert sok önkormányzat teljesített erőn felül a veszélyhelyzet idején, és végezte el azt a munkát, amit a kormány nem végzett el, miközben önök folyamatosan forrásokat vonnak el tőlük, és igyekeznek lehetetlen helyzetbe hozni őket.

Hadd mondjak néhány olyan példát, amely a fővárosi DK-s polgármesterekre jellemző; biztosan más példákat is mondhatnék más pártok polgármestereitől. A fővárosi DK-s polgármesterek vezettek be otthonápolási támogatást azoknak, akiket önök kiraktak a kórházakból, pontosabban a családjuknak; ők adtak rendkívüli támogatást az állás nélkül maradt embereknek önök helyett; és ők döntöttek arról, hogy bérlakásokat újítanak föl és tesznek elérhetővé azok számára, akik elvesztik a lakásbérletüket a válság miatt, és még folytathatnám tovább.

Azt kell mondanom, hogy téves, rossz és káros az a politika, amikor önök az önkormányzatokban ellenséget látnak csak azért, mert egy jelentős részüket most már nem kormánypárti polgármesterek és képviselő-testületek vezetik.

Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Demokratikus Koalíció ezt a törvényjavaslatot, pontosabban ezt a két törvényjavaslatot ebben a formában nem támogatja. Sajnáljuk, hogy ismét nem tett a kormány kísérletet sem arra, hogy egyébként a valódi problémák megoldására egy támogatható, konszenzusos, szakmai megoldás kerülhessen a parlament elé. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 174 2020.06.03. 0:26  145-207

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Nacsa képviselő úrnak egy fontos félreértését szeretném tisztázni. Legalábbis frakcióvezetői minőségében én vagyok Gyurcsány Ferenc helyettese és nem képviselő úr vagy képviselő asszony. Én értem, hogy ez a probléma izgatja Nacsa képviselő urat, de sajnos nem tudom azt ígérni, hogy ha sokat és keményen dolgozik, akkor elérheti ezt, mert ön ezzel a múlttal nem lehet DK-s képviselőjelölt soha, attól tartok. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 198 2020.06.03. 2:17  145-207

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Az államtitkár úr szavai után izgatottan várom, hogy valóban minden ország kövesse a miniszterelnök úr példáját, és a járványügyi védekezés jegyében megismerkedhessünk más országok miniszterelnökének kovászos uborkájával vagy más, népileg jellemző savanyúságféleségével. Én azt gondolom, kicsit komolyabbra fordítva a szót, hogy az a különbség aközött…  én értem, hogy ön azért ül a kormányban, mert ön szerint amit a miniszterelnök mond, az maga a színtiszta igazság, amit az ellenzék, az pedig a színtiszta hamisság, nyilván érthető módon ezt nem pontosan így látom. Egy nagy különbség persze van: akik egyetértenek a miniszterelnökkel, azokat nem viszik el hajnalban a Facebook-posztjuk miatt. Azért ez egy nagy különbség, és nem kimondottan jogállami jellegű.

Azzal vádolnak minket, hogy tíz éve ugyanazt mondjuk a jogállam leépítéséről és a diktatúra lopakodó bevezetéséről. Ez nem így van, államtitkár úr, nem így van, képviselőtársaim! Mindig mást mondunk, mert önöknek mindig új és út ötletei támadnak. Tehát fokozatosan haladnak ebben a dologban, mindig van valami, mindig jön valami új. Ami most jött éppen, az két dolog, és ezekre szeretnék nagyon röviden reagálni.

Az egyik azzal kapcsolatos, hogy önök azt mondják, hogy most az Országgyűlés visszavonja a felhatalmazási törvényt, de ez nem így van. A rendkívüli jogrendet a kormány vonja vissza, és az egyébként a koronavírusról szóló felhatalmazási törvényben benne van az, hogy csak a veszélyhelyzet idején érvényes. Ezért mondjuk, hogy fölösleges az a törvényi szabályozás, ami abban van, mert ha a kormány valóban megszünteti a veszélyhelyzetet, akkor okafogyottá válik az az egész jogszabály, és hatálytalanná válik, annak semmi értelme nincsen. Nem az a baj azzal, Bajkai képviselő úr, hogy a kormány nyújtja be, hanem az, hogy a kormánynak nincs erre szüksége, mert ha megszüntetné a veszélyhelyzetet, akkor automatikusan a törvény is hatályon kívül kerülne.

Szeretném azt elkerülni, hogy az a látszat keletkezzen, ami mind a kettőnknek kellemetlen, hogy egyetértek az államtitkár úrral alkotmányjogi kérdésekben. Az a helyzet, hogy az alkotmány és a katasztrófavédelmi törvény kiegyensúlyozza azt (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy milyen alapon lehet eltérni a normál jogrendtől, és csorbítani az állampolgárok jogait. Önök ezt most fölrúgják ebben a törvényjavaslatban, ez a probléma.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 217-221 2020.06.03. 8:55  208-241

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: (Nem tudja felcsíptetni a mikrofont.)

ELNÖK: Mikrofon! Semmi gond, képviselő úr, beszámítjuk, helyezze el nyugodtan, beszámítjuk az időkeretet.

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Elvesztettem belőle az alkatrészt.

ELNÖK: Sokkal kellemesebb lesz az, ha jól működik a rendszer. Csak nyugodtan! Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Majd visszaadom Harangozó frakcióvezető-helyettes úrnak, ígérem, a csíptetőjét. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy talán alapvetésünkben Nacsa képviselő úrral egyetértünk. Abban is, hogy fontos a műemléki örökség őrzése, egyébként abban is, és nyilván itt a trianoni évforduló előtt erről fontos szólni, hogy ez az örökség csak egészében a történelmi Magyarországot, sőt a tágabb régió összefüggéseit kezelve is értékelhető. És bár ez Nacsa képviselő úrnak valószínűleg meglepetés, de bizony 2010 előtt is voltak olyan programok, amik ezeknek a műemlékeknek a mentésére, támogatására irányultak. Szerintem ez jó, ha ebben egyetértünk, és jó, ha ez közös cél. Ugyanakkor a törvényjavaslat megítélésében már tátongó szakadék van a kettőnk véleménye között, én úgy látom, hogy ebből a szempontból államtitkár úr és L. Simon államtitkár úr őszintébb volt, amikor viszonylag nyíltan megmondták, hogy ennek a javaslatnak a célja annak a sok bonyodalomnak és nehézségnek a megszüntetése, amivel a műemlék épületek tulajdonosai szembesültek. Ugye, azt mondta például L. Simon képviselő úr, hogy tenni kell az ellen, hogy a tulajdonosok jogait korlátozza a műemléki védelem. Ez a törvényjavaslat tesz ellene, ez kétségtelen.

Viszonylag hosszú időt venne igénybe, ha végigelemezném azt, hogy 2010 óta milyen szisztematikus módszerességgel zajlik a műemlékvédelem intézményrendszerének leépítése, megszüntetése. Ugye, ennek legutolsó előtti állomása az volt, amikor megszüntették már a helyettes államtitkárság szintű örökségvédelmet is. Úgy látom, hogy ez most már nagyjából az utolsó lépés, bár talán túl optimista vagyok, és lehet, hogy még vannak újabb ötleteik is.

(22.40)

Megszűnik a Műemlékvédelmi Tanácsadó Testület, ami egy erre a célra dedikált, műemlékvédelmi szakemberekből álló tanácsadó testület volt a műemlékeket érintő döntések előtt. Nagy tisztelője vagyok természetesen az építészeknek is, de a tervtanács nem tudja ebben a szerepében pótolni. A tervtanács szükségképpen  hogy mondjam?  abban érdekelt, hogy megépüljön az új épület, és nem abban, hogy megvédje a műemléki értékeket. Nem vitatva a személyes jóindulatot, nyilvánvalóan más szemmel néz egy építkezésre egy műemlékvédelmi szakember, mint egy építész, akinek az a feladata, hogy ott egy új épületet hozzon létre. Azt kell mondanom tehát, hogy ez nyilvánvalóan a védelem szakmai szintjének gyengülésével jár.

Hasonló a helyzet a műemlékek átsorolásával is: alig burkoltan az a szándék, hogy jelentősen csökkentsék az államilag védett műemlékek számát. Arról beszélt államtitkár úr is, hogy majd itt akkor persze szigorúan szakmai alapon  értjük ezt a dolgot, hogy mit jelent önöknél ez  el fog dőlni, hogy mi maradhat műemlék, és mi nem, és ami nem már államilag védett műemlék, azt majd megkaphatják az önkormányzatok, akik egyébként  hogy a korábbi vitánkra utaljunk  nem nagyon lesznek abban az anyagi helyzetben  hogy óvatosan fogalmazzak , hogy egyébként költeni tudjanak ezekre a műemlékekre. Tehát magyarán szólva: azt a problémát, hogy védelem van, forrás nincs a műemlékek megőrzésére, áttolja a kormány gyakorlatilag saját magától az önkormányzatokhoz. Ehhez járul még az is, amit mond Simon államtitkár úr, hogy egyébként pedig az állam megszünteti az elővásárlási jogát is számos esetben, külön elő kell írni. Ez megint csak egy védelmet gyengítő tényező.

Azt kell tehát mondanom, hogy a törvényjavaslat műemlékvédelmi részének egyértelmű célja az, amiről önök is beszéltek, hogy a tulajdonosoknak  ön itt arról beszélt, hogy milyen jó lesz majd, hogy a kastélytulajdonosok de jól tudnak majd ott építkezni  könnyebb legyen építkezni, és nehezebb legyen megvédeni ezeket a műemléki értékeket. Ezt a szándékot értem. A mi kormányunk idején is volt ilyen nyomulás természetesen, akkor is sokfajta lobbi volt, volt akinek nem tetszett az, hogy a műemlékvédelem ellenáll akkor, ha műemléki értékeket akarnak megsemmisíteni, csak az a helyzet, hogy mi ennek ellenálltunk, államtitkár úr, önök pedig befekszenek ennek a fajta lobbiérdeknek, és akkor innen kezdve az a kérdés, hogy melyik kormány az, amelyik a nemzeti érdekeket védi, és melyik az, amelyik alárendeli a nemzeti érdekeket az üzleti érdekeknek.

Mondhatják azt, hogy ez csak üres beszéd, ez csak szócséplés, csak ha megnézik az elmúlt időszak eseteit, akkor világosan látszik, hogy mi történik, elég  csak hogy két budapesti példát mondjak  a Közvágóhídra vagy éppen a Heinrich-udvarra, más néven a Vasudvarra utalni Budapesten, az egyiket ilyen módon, a másikat másmilyen módon vették ki a műemléki védelem alól, és teszik lehetővé azt, hogy egyébként a műemlékek megsemmisítésével vagy értékének jelentős csökkentésével kerülhessen sor beruházásokra.

Mi a helyzet a másik fontos elemével ennek a javaslatnak? Előtte hadd mondjam el, hogy mivel értünk egyet. A műemlék-kereskedelemmel kapcsolatos szabályokkal alapvetően egyetértünk... (L. Simon László: Műtárgy.) Műtárgy-kereskedelem, köszönöm; ezek rendben vannak. A műemlék-kereskedelem egy másik műfaj. A műtárgy-kereskedelemmel kapcsolatos szabályokkal egyetértünk, ezek rendben vannak.

Elérkezünk a másik neuralgikus pontjához ennek a törvényjavaslatnak: ugyanazt a modellt, amelyik a Városligetben is olyannyira sikeresen alkalmas arra, hogy a városlakók érdekét figyelembe nem véve valósulhassanak meg a kormányzat különböző elképzelései és szándékai, ugyanezt a modellt alkalmazzák a budai Vár és a Gellérthegy esetében is. Gratulálunk!

A Citadella felújítása tényleg régóta húzódó feladat, jó, hogy ezek szerint sikerül ebben előrejutni. Az is jó, ha erre forrást is fognak találni. Az meg nem jó, hogy ezt megint úgy akarják megvalósítani, hogy kirúgják ebből a rendszerből, a beleszólás lehetőségét megtagadják azoktól, akiket megválasztottak Budapesten és megválasztottak a XI. kerületben.

Én értem, hogy nem tetszik önöknek, hogy van egy ellenzéki polgármester, aki esetleg nem a kormány szája íze szerint táncol, hanem a választói érdekeit nézi. Megértem, hogy ez önöknek probléma, de mégiscsak ez a helyzet, szerintem éljenek vele együtt. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy egy törvényben elveszik azt a lehetőséget a kerülettől vagy a fővárostól, hogy beleszólása legyen meghatározó műemléki területek kezelésébe, hanem az a megoldás, hogy le kell ülni és egyeztetni kell, bármilyen fárasztó is ez önöknek időnként, és bármennyire is nincs hozzá kedvük. Nagyon hasonló a helyzet a budai Várral is. Magyarán szólva: hogy, hogy nem, ez a két törvényjavaslat akkor került elő, amikor elvesztették az I. kerületet is, a XI. kerületet is, meg Budapestet is, akkor lett fontos, hogy ezt rendezzék. Korábban csak a Városligetre volt olyan szabály, mert ott volt ellenzéki önkormányzat.

Szerintem ennek nincs értelme, ez nem egy jó kultúra, és pont a Városliget példája mutatja azt, hogy milyen módon vezetnek az ilyen típusú döntések olyan helyzetekhez, amik egyébként szerintem hosszabb távon az önök által tervezett és kedvelt beruházások megvalósulását sem szolgálják, hanem  hogy mondjam?  áldatlan állóháborúhoz vezetnek.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy ezt a törvényjavaslatot a Demokratikus Koalíció nem tudja támogatni, egyrészt azért, mert gyengíti a műemlékvédelem szintjét, hozzájárul ahhoz, hogy üzleti érdekek miatt el lehessen herdálni a nemzeti örökséget, másrészt pedig azért, mert a XI. kerületet és az I. kerületet, illetve Budapestet érintő, jelentős felújítások, jelentős változások esetében nem teszi lehetővé azt, hogy a választók által ott helyben megválasztott képviselő-testületek belebeszéljenek ezekbe a dolgokba. Nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 227 2020.06.03. 2:20  208-241

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy néhány ügyben valóban komoly vita van köztünk, és hadd emeljek ki ebből talán hármat. Az első arra vonatkozik, hogy szemben önnel én nem gondolom azt, hogy akár önnek, akár nekem kéne megmondani azt, hogy egy épület műemléki védelme helyes vagy nem helyes; én ezt rábíznám a szakemberekre. Ön pontosan ezt mondta el az imént, hogy ön melyik épület műemléki védelmével nem ért egyet a Várban. Azt nem az ön ízlése vagy én ízlésem határozza meg, hogy melyik tetszik és melyik nem tetszik, hogy valami műemléki védelemre jogosulte vagy nem, és nem is lenne jó, ha így lenne, én azt gondolom. (L. Simon László: Hihetetlen!)A második megjegyzésem arra vonatkozik, és itt ebben van talán egy félreértés, csöndben jelzem, hogy annak idején a Citadellát önök úgy képzelték, hogy majd a helyi önkormányzat fogja hasznosítani, aztán ez nem is bizonyult akkora sikernek. Még egyszer mondom, jó, ha most végre tudják, hogy mit kezdjenek vele, de itt az egy nagy különbség államtitkár úr és képviselő úr, hogy az egy dolog, hogy az állam a tulajdonos, de egy más kérdés az, hogy ki szabályoz. Itt arról van szó, hogy a szabályozási jogot kiveszik az önkormányzatok kezéből. Ahol én lakom, ott is én vagyok a tulajdonosa a háznak, de csak azt építhetek oda, amit megenged a városi építési szabályzat. Önök ezt a lehetőséget veszik el ezekkel a kiemelt központi beruházásokkal, azt, hogy az önkormányzatok belebeszélhessenek abba, hogy mi történik a területükön. És miközben L. Simon képviselő úr hosszasan, lelkesen és helyesen érvel amellett, hogy helyes, ha az önkormányzatnak beleszólása van a műemlékek sorsába, közben más oldalról meg örül, hogy ez pont a Várban meg a Citadellában nem érvényes.

Végül egy szerény tárgyi tévedést javítanék. Ugye, ön azt mondta, hogy a szocialista építészet tette tönkre a Tabánt. Speciel a Tabán bontása ’33 és ’37 között történt, akkor azért nem volt Magyarországon szocializmus, drága államtitkár úr, úgyhogy ebben egy picit legyünk óvatosabbak. Mindenért a szocialisták felelősek visszamenőlegesen is, de speciel a Tabán lebontásáért kevésbé.

Végül: le lehet sajnálni a lakótelepeket, képviselő úr, csak azt kell mondanom, hogy annak a 700 ezer családnak, aki oda beköltözött annak idején, gyakran ez volt első komfortos lakása (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és számukra ez nagyon komoly előrelépés volt; igaz, ők nem a volt és a jelenlegi kastélytulajdonosok közül kerültek ki.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 115 2020.06.04. 14:20  104-131

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kell kezdenem, amivel Nacsa képviselő úr kezdte. Valóban érdemes emlékezetünkbe idézni azt, hogy a koronavírus-járvány remélhetően legnehezebb időszakában az iskolák és a pedagógusok emberfölötti munkát végeztek, amikor próbáltak egyébként a kormány évtizedes mulasztása ellenére üzembe helyezni, működtetni egy olyan távoktatási rendszert, amire egyébként előtte nem volt példa, és amihez sajnálatos módon elmulasztott idejében megfelelő szakmai támogatást és felkészülést biztosítani a kormány a békeidőkben.Egyetértek abban Gurmai Zita képviselő asszonnyal is, hogy persze köszönettel tartozunk a szülőknek is, akik nagyon gyakran maguk voltak a szenvedő alanyai annak, hogy a gyerekeknek egy sor feladatot úgy kellett megoldaniuk otthon, hogy egyébként ehhez nem kaptak megfelelő támogatást, megfelelő segítséget.

Szerintem ezt a történetet azért érdemes most idehozni, azon kívül, hogy persze így pedagógusnap előtt emlékeztetni a pedagógusok érdemeire mindig szerencsés és helyénvaló dolog, mert megmutatja azt, hogy ez az oktatási rendszer jobbat érdemel, mint az az oktatásirányítás, amit ma kap. Sajnos, ez a törvényjavaslat is ezt bizonyítja, tisztelt képviselőtársaim, azt, hogy hiányzik az oktatási kormányzatból az a képesség, hogy szembenézzen a valódi helyzettel, és valódi válaszokat keressen az egyébként az oktatásban meglévő, nem feltétlenül friss, nagyon gyakran nagyon régi problémákra.

Azt szeretném megköszönni államtitkár úrnak, hogy nemcsak a jó, hanem a problémás részeiről is beszélt a törvényjavaslatnak, még akkor is, hogyha nem mindenütt fejtette ki teljes egészében a probléma lényegét.

De hadd kezdjem azzal, amiben egyetértünk. Biztosan ilyen a nemzetiségekre vonatkozó szabályozás. Mindannyian itt a parlamentben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nemzetiségek bizottságának munkája nyomán nyomon tudjuk követni tulajdonképpen azt a munkát, ami zajlik folyamatosan a nemzetiségi intézményrendszer fejlesztése területén, és meg tudjuk köszönni mind bizottsági elnök képviselő úrnak, mind pedig a szószólóknak azt, hogy ebben a munkában folyamatosan részt vesznek, és a kormánynak is meg tudjuk köszönni egyébként, hogy sok minden más társadalmi csoporttal ellentétben az innen érkező kezdeményezésekre pozitívan reagál.

(18.40)

Majd persze kíváncsiak leszünk arra, hogy a képviselő úr és a szószóló asszony is teljesen egyetérte ezzel a javaslattal, de ez mindenképpen egy jó irányú javaslat, és úgy tűnik, hogy fejleszti a nemzetiségi oktatást, és én is úgy tudom, hogy ez alapvetően megfelel azoknak a kéréseknek, amelyeket a nemzetiségek képviselői megfogalmaztak.

Féloldalas a helyzet az ingyenes tankönyvellátás tekintetében. Talán emlékeznek rá, hogy ezt a programot mi kezdtük el annak idején, amikor mi kormányoztunk, de mi ezt a rászoruló gyerekek számára biztosítottuk, mert azt mondtuk, hogy elsősorban annak kell ingyenes tankönyvet adni, akinek gondot jelent anyagilag ezt megvásárolni; államtitkár úr gyermekei számára, ha vannak, és az én gyermekem számára mi meg tudjuk venni a tankönyvet. Az a probléma, államtitkár úr, ami a szocializmussal általában probléma szokott lenni, hogy ha ingyen van és egységes, akkor a minősége is rossz.

Az a helyzet, hogy azzal, hogy önök kiiktatták a szakmai versenyt a tankönyvellátás rendszeréből, cserébe az ingyenességért, azt érték el, hogy jelentősen leromlott a tankönyvek minősége minden értelemben. Ma az iskolában a pedagógusok jelentős része  én tudom, hogy egyébként nem teljesen szabályszerűen  nem az önök által ingyen biztosított tankönyveket használja, hanem azokat a tankönyveket, amiket megszoktak, amelyek jó minőségűek, és amelyeket sok-sok év tapasztalata alapján fejlesztettek a tankönyvírók és a kiadók. Mondhatom azt is, hogy ha tetszik, van pult alól árult tudás is a magyar közoktatási rendszerben, és ez is a szocializmus jellegzetessége.

Én örömmel fogom látni, ha önök létre tudják hozni azt a csodát, hogy lesz mindenki számára ingyenes, jó minőségű és szabadon választható tankönyvkínálat. De önök ezek közül jelenleg az elsőt teljesítik, a másik kettőt pedig nem. És ez nem jó így. Azt gondolom, hogy ennek így nagyobb a kára, mint annak, hogy a jómódúaknak is ingyen lehet biztosítani tankönyveket. Még egyszer mondom, én nem ellenzem az ingyenes tankönyvellátást, azt ellenzem, ha ennek a tankönyvi falanszter az ára. Ez nem jó így, tisztelt államtitkár úr.

A második kérdés, amit ön is említett, de talán nem teljes mértékben mondta el ennek a hátterét, az az ingyenes oktatáshoz való hozzáférés, s ezen belül  mondjuk így az egyszerűség kedvéért  a művészetoktatáshoz való hozzáférés. Mert igaz ugyan, hogy önök másfajta módon visszahozzák ezt a törvényben, csak közben elvesztették belőle a hátrányos helyzetű gyerekeket.

Csak a sajátos nevelési igényű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek kerültek bele most már abba a körbe, akik számára garantáltan ingyenes ez a fajta oktatás. És ez probléma, hiszen természetesen tudjuk, hogy a szabályok szerint jóval több hátrányos helyzetű gyermek van. Számukra gondot jelent az, ha  ne menjünk bele  lényegében tandíj-kötelezettség keletkezik. Fontos lenne, hogy őket behozzuk az oktatási rendszerbe, mert a halmozottan hátrányos helyzet kritériumai viszonylag szigorúak.

Azért azt is mondjuk el a méltányosság kedvéért, hogy azok az aggodalmak, amelyek arra vonatkoztak, hogy az autista gyermekek kimaradhatnak ebből a támogatott körből, nem alaposak, hiszen a sajátos nevelési igényű körbe beletartoznak az autista és a tartós betegséggel élő gyerekek is.

Ebből a szempontból tehát ott nincs probléma; a probléma a hátrányos helyzetű gyerekek nagy csoportjával van, akik ebből kimaradnak.

Azt mondja államtitkár úr, hogy azért van szükség arra, hogy innen kezdve kormányrendelet szabályozza a pedagógusminősítések rendszerét, mert olyan gyakran változik a pedagógusképzés, hogy ehhez folyamatosan hozzá kell igazítani a törvény mellékletét. Tisztelt államtitkár úr, ez beismerése annak, hogy összevissza matatnak a tanárképzéssel az elmúlt tíz évben. Ez beismerése annak, hogy nem képesek fenntartani egy olyan rendszert, amit ne kellene folyamatos módosításokkal követni. Ráadásul abban a helyzetben, amikor önök folyamatosan titkolják a tanárhiány adatait, csak közvetett módon tudunk következtetni arra, például a kompetenciamérés kérdőíveiből, hogy mekkora a szakostanár-hiány a magyar közoktatásban, és ezek a számok katasztrofálisak egyébként; ebben a helyzetben, ne haragudjon, államtitkár úr, de nincs bizalom abban, hogy a kormány nem arra kívánja fölhasználni ezt a felhatalmazást, hogy innen kezdve ahelyett, hogy olyan tanárképzést hozna létre, ami stabilan működik és amelyik vonzó a diákok számára, na meg hogy a lényeget mondjam, ahelyett, hogy olyan fizetéseket adna az iskolákban, ami miatt megéri a fiataloknak elmenni a tanári pályára, önök inkább majd azzal próbálkoznak, hogy a rendeletben a képesítési követelmények  hogy fogalmazzak finoman?  célirányos megváltoztatásával próbálják orvosolni a szakképzett pedagógusok hiányát. Az a baj, tisztelt államtitkár úr, hogy attól, hogy a rendeletben felhatalmazzák őket, még nem fog tudni valaki tanítani. Ez a probléma. Lehet a rendelettel trükközni, és én élek azzal a gyanúperrel, hogy önök sajnos erre is fel kívánják használni ezt a szabályozást.

Jut eszembe, Nacsa képviselő úrnak  aki valami miatt kiment a teremből  jelezném, hogy az a szám, amit ő mond, az úgy van, hogy beleszámolja azokat is, akik nyugdíjba mentek tíz év alatt, illetve nyolc év alatt, 2002 és 2010 között. De az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy azóta is mennek ám pedagógusok nyugdíjba. Azt lehet csinálni, hogy ezt nem mutatják ki, csak ez nem segít megoldani a problémát. A nagy különbség az, hogy a mi időnkben volt elég szakos pedagógus az iskolákban, most meg nincs. Ez egy nagy különbség, és ez tényleg árt az oktatási rendszernek, a számokkal való bűvészkedés meg nem sokat használ az oktatási rendszernek.

Hogy mi a helyzet, erről is szeretnék röviden szólni. Szemben Gurmai képviselő asszonnyal, én nem térnék ki majd arra a törvényjavaslatra, amit a jövő héten fogunk tárgyalni, bár az egy törvényalkotási nonszensz a maga módján, hogy a kormány kettévágta ezt a törvényjavaslatot, és a közoktatási törvénybe tartozó részét itt nyújtja be. Itt a parlament lényegében egy biankó felhatalmazást ad, jogi értelemben biztosan. Tudjuk, hogy mi lesz benne, mert már benyújtották a másik törvényjavaslatot is, de hát nem véletlenül kalandozik mindig ebbe az irányba a vita, mert a két javaslatot nyilván egyben lenne érdemes tárgyalni. Most azt mondják nekünk, hogy a köznevelési törvényben adjunk helyet az iskolaőrségnek, aztán majd egyszer kiderül, hogy mit csinál egyébként az az iskolaőrség. Tegyük hozzá, hogy ez jogalkotási szempontból, szakmai szempontból nincs rendben.

De most beszéljünk arról, hogy ha már a köznevelési törvényben van, akkor nevelési, iskolairányítási rendszer szempontjából ez mit jelent. Abban nyilván nincs köztünk vita, hogy az erőszaknak semmilyen módon nincs helye az iskolában. Ebben nincs vita köztünk. Abban sincs vita köztünk, hogy hatásosabb, eredményesebb fellépésre van szükség. Államtitkár úrnak még rendes szakmája volt akkor, de mi ezt a vitát, akik már 2010 előtt is itt ültünk a parlamentben, időnként lefolytattuk, és nagyon gyakran meghallgattuk az akkori ellenzéktől, hogy azért van erőszak az iskolákban, mert átkos, liberális, modernista kurzus uralkodik az oktatási rendszerben, és ez ennek a következménye. Na hát, tisztelt Ház, 2010 óta már nyoma sincs semmilyen modernizmusnak meg liberalizmusnak az oktatásban, meg egyáltalán semminek, ami korszerűbb Hóman Bálintnál, és mégis van iskolai erőszak! Micsoda csoda! Azért, merthogy ezek a politikai vuduk, ezek a politikai szövegek nem segítenek megoldani a problémát.

Ha emlékeznek rá, s erre Gurmai Zita képviselő asszony már emlékeztetett, az akkori kormányzat komolyan vette ezt a problémát. Felkértük az oktatási jogok biztosát, aki az oktatás nagyon kevés még meglévő, a politikai lövészárkok minden oldaláról tisztelt szereplője, hogy végezzen egy nagyon komoly vizsgálatot, s mellesleg a minisztérium ehhez jelentős finanszírozást is biztosított. Ezután elkészült egy részletes jelentés, amelyik egyrészt bemutatta a jelenséget, másrészt pedig azzal az igénnyel lépett fel és számos intézkedést fogalmazott meg, hogy ezekből az intézkedésekből jöjjön létre egy olyan nemzeti iskolai erőszak elleni stratégia, amelyik komplex módon kezeli a problémát. Önök ezzel adósak. Ez az, ami tíz éve nem születik meg. Biztos úr egy ideig ismételte különböző előadásokon és konferenciákon ezt az igényét, aztán azóta letett róla. De ma is az a helyzet, hogy ez egy nagyon súlyos, nagyon komplex probléma, amire komplex megoldás kell. Én örömmel hallom államtitkár úrtól, hogy van szándék más intézkedésekre is, csak nem látom őket, és nem látom azt a koncepciót sem, amely alapján ezt az intézkedést meghozzák.

(18.50)

Szerintem egy alapvető kérdésben meg kéne egyeznünk, mi legalábbis ezt így gondoljuk: pedagógiai problémákat pedagógiai eszközökkel kezelünk, rendőri eszközökkel bűnözőket kezelünk. A diákok nem bűnözők. A diákok azért vannak az iskolában, hogy neveljük őket. Az a dolgunk, hogy olyan iskolákat hozzunk létre, amelyek erre képesek. Amikor a kormány rendőröket vagy kvázi rendőröket akar az iskolába küldeni, akkor ez beismerése annak, hogy önök alulmaradtak az iskolai erőszakkal folytatott küzdelemben.

Ez a beismerése annak, hogy nem képesek oktatási rendszeren belüli pedagógiai eszközökkel kezelni ezt a problémát.

Az a helyzet, ugye, mondtam, hogy nagyon kevés adatot adnak ki, de például 2018-ban véletlenül nem figyeltek, és kiszivárgott néhány adat a pedagógushiányról, pontosabban a szakemberhiányról: akkor éppen 420 betöltetlen gyógypedagógus-állás és 72 betöltetlen iskolapszichológus-álláshely volt  ez nem teljes körű felmérés, mert nem teljeskörűen válaszoltak a tankerületek. Az a helyzet, államtitkár úr, hogy nincsenek meg ma az iskolai erőszak elleni küzdelem pedagógiai, szakmai és pénzügyi feltételei az iskolában. Erre kellene koncentrálni, erre kellene a pénzt költeni, erre kellene odafigyelnie a kormánynak.

Nem rendőr kell az iskolákba, hanem több iskolapszichológus, több gyógypedagógus, több mentálhigiénés szakember, több szociális munkás. Több szabadság kell a pedagógusoknak, hogy dolgozni tudjanak, és ne ostoba adminisztratív előírásoknak feleljenek meg. Több szabadság kell az iskoláknak arra, hogy megválasszák a megfelelő pedagógiai módszereket, amelyek az adott diákok között eredményesek. És több fizetés, nagyobb megbecsülés kell a pedagógusoknak, azért, hogy a legjobbak menjenek erre a pályára, hogy fiatalok is menjenek erre a pályára, és ne öregedjen el a szakma. Ezzel lehet tenni az iskolai erőszak ellen, ez az, amivel önök segíteni tudnának. Én nagyon sajnálom, hogy önök nem néznek szembe ezzel a valódi kihívással, hanem ehelyett szerintem alapvetően hatástalan vagy hatásában káros intézkedéseket tesznek.

Összefoglalóan azt tudom tehát mondani, hogy sajnálatos módon ez a köznevelésitörvény-módosítás csak nyomokban tartalmaz szakmai elemeket és támogatható intézkedéseket, általánosságban egy olyanfajta sodródó oktatáspolitikának a dokumentuma, amelyik nem érti, hogy mi történik az oktatásban, és nem mer érdemben lépni a problémák megoldására. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 127 2020.06.04. 6:20  104-131

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Engem is a képviselő úr hozzászólása ihletett meg. Ha megengedi, hadd kezdjem azzal, hogy szerintem, ha a politikusokban van öniróniára való hajlam, az nem csökkenti ennek a szakmának a tekintélyét, hanem inkább növeli, de ezt akkor másképp látjuk ezek szerint. Emiatt persze nem kértem volna szót. Ami miatt szót kértem, az két gondolat. Az első ezek közül az, hogy azt mondja a képviselő úr, hogy nem lehet csak az iskolára hárítani a problémák megoldását. Hát persze! De azért én azt is mondom, hogy nem lehet csak a családot hibáztatni. Az nem megoldás, nagyon egyszerűen fogalmazva azért, például azért, mert a gyerek nem tehet arról, hogy milyen családba születik.

Az lenne a dolgunk itt közösen, hogy egy olyan szociális rendszert  és ez persze tényleg nem csak az oktatás problémája, de olyan szociális rendszert  hozzunk létre és olyan oktatási rendszert, ami annak a gyereknek is kínál továbbhaladást az iskolában, aki ilyen-olyan-amolyan okból problémás családból jön. Látom, hogy képviselő úr bólogat, és ennek örülök, mert akkor ebben közös a cél, amiben vitatkozunk az az, hogy mi a megfelelő eszköz, de ezt a vitát majd a jövő héten szerintem bőségesen le fogjuk folytatni.

Én abban hiszek, hogy az a szerencsés állapot, hogyha ki lehet alakítani az oktatási rendszer, a szociális rendszer, a családok között egy olyan együttműködést, ami valóban képes segíteni  és látunk erre jó példákat, említett példákat talán Ander Balázs képviselő úr, de másutt is vannak jó példák , de ezek nem a hatósági eljárások irányába vezetnek szerintem, és nem a rendőrségi intézkedések irányába vezetnek.

Másrészt integráció ügyében tudjuk, hogy ez egy nagyon régóta zajló vita és nagyon messze vezet, és nagyon sok mindent értünk rajta, de mégiscsak hadd jelezzem azt a képviselő úrnak, hogy talán itt keverünk fogalmakat, vagy nem mindig egyformán használunk fogalmakat.

Amikor arról beszélnek nagyon sokan, hogy a szegregáció felháborító és elfogadhatatlan, akkor itt arról a típusú szegregációról beszélnek, amely bőrszínük alapján, szociális helyzetük alapján különböztet meg és tesz különböző iskolatípusokba gyerekeket, vagy akár különböző emeletekre, hogy a konkrét gyöngyöspatai példát említsük. És hogy most ebben az esetben hogyan volt, az valószínűleg hosszú vita lenne, valószínűleg ezt nem itt kell lefolytatnunk. Csöndben jelzem azért képviselő úrnak, hogy sokan sokféle módon tájékozódtunk Gyöngyöspatán, csak ezt legfeljebb az érintettek nem mondják el önöknek, mert félnek attól, hogy retorzió éri őket, ha ellenzéki képviselőkkel állnak szóba.

(19.40)

És bizony pedagógusokkal is beszéltem például én is Gyöngyöspatán. Elárulom önnek, csak természetesen nem mondom meg, hogy kikkel és hogyan, mert nem szeretném, ha bajuk lenne belőle.

Szóval, visszakanyarodva erre az ügyre, azt szeretném csak jelezni, hogy a konkrét ügytől elvonatkoztatva abban talán egyetérthetünk, hogy az nem szerencsés, ha ez így történik, ha valakit önmagában a bőrszíne vagy önmagában szociális helyzete miatt ér hátrány. Onnan kezdve pedig ez egy nagyon fontos oktatáspolitikai és szakmai vita, ami nagyon messze vezet, hogy mennyire kell erőltetni az integrációt, mennyire kell keverni a társadalmi csoportokat.

Ön azt mondja, és biztos vagyok benne, hogy talán ezt nem így gondolta, vagy nem pontosan így gondolta, hogy a jó képességű meg a rossz képességű gyerekeket nem szabad egy iskolába járatni. Nyilván nem erre gondol, minden iskolában vannak egyesek vagy kettesek meg ötösök is, ilyen egy iskola, egy jól működő iskola. Azért mondom, hogy valószínűleg egy rossz szóhasználat volt, és nem is akarok ezen lovagolni. Csak azt szeretném jelezni: az, hogy például mennyire legyen szelektív egy oktatási rendszer, az egy nagyon komoly szakpolitikai vita. Biztosan ebben lehet azt is gondolni, hogy jó a szelektív oktatási rendszer, vagy jó, ha korai szelekció van. Én például azt gondolom, hogy nem jó, és az a jó, ha minél későbbi szelekció van az oktatási rendszerben, és annak kell megteremteni a pedagógiai feltételeit, hogy egy sok szempontból vegyes csoportban, képességek és szociális háttér szempontjából vegyes csoportban hogyan lehet hatékonyan dolgozni, és láttunk erre jó példákat, hogy lehet, meg láttunk rossz példákat is, amikor nem sikerült, én ezt elismerem.

Azt szeretném csak evvel mondani, hogy szerintem ez egy létező vita, amit szakmai szinten kell megvívni egymással. Én attól óvnám mindannyiunkat, hogy hangulatot keltsünk akár az integráció ellen, akár egyébként a szociálisan kiegyenlítő oktatás ellen, általában az oktatási esélyegyenlőség ellen. Szerintem ez nem vezet messzire. Nem ez az oka a problémáknak. A problémáknak az az oka, és ebben egyetértek képviselő úrral, a problémák oka az, hogy megváltozott a társadalmi környezet, ez nem kérdés. Mondjuk, az elmúlt harminc-negyven évben nagyon sok szempontból változott a gazdasági rendszer, változott a politikai környezet, egészen más ma a média világa és az információszerzés világa.

Az a kérdés, hogy erre hogyan keresünk válaszokat. Én például azt mondom, hogy nem visszafele kell nézni és azon gondolkozni, hogy száz évvel ezelőtt vagy ötven évvel ezelőtt mitől volt jó az akkori oktatási rendszer, vagy nem csak evvel érdemes foglalkozni, azt sem árt tudni, hanem azon kell gondolkozni, hogy majd ötven év múlva mitől lesz jó ez az oktatási rendszer, de elfogadom, hogy ebben vannak, akik inkább a tradíciókra, inkább a modernitásra hagyatkoznak. Csak azt javaslom, hogy tételezzük föl egymásról a jóindulatot ebben a kérdésben. Én ezt javaslom, ez viszi előre ezt a dolgot, és minden bántó szándék nélkül mondom, hogy lehet persze azt mondani, a másikat bakancsosozással piszkálni, de én most mondjam azt, hogy önök meg bilincset és gumibotot akarnak vinni az iskolába fegyelmező vagy pedagógiai eszközként?

Szóval, azt javaslom, hogy ezek fontos problémák, ebben egyetértünk; amit vitatunk, az, hogy ennek ez a fajta kezelése hatékony-e. Szerintünk nem, de ez egy szakpolitikai kérdés, és nem javaslom, és nem is kívánom kétségbe vonni senkinek a tisztességét ebben a kérdésben, akár a felkészültségét sem. Másképp látjuk ezt a dolgot, ez a helyzet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 143 2020.06.04. 5:57  132-163

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajátos helyzetben vagyunk ma, hiszen valójában nem is államtitkár úrnak kellene itt ülnie a kormány képviseletében, hanem Fekete Péter államtitkár úrnak, mert ez a javaslat valójában nem a szokásos egyetemátszervezési sorozatba illeszkedik. Azt a vitát már többször lefolytattuk, nem is szeretnék arra hosszasan visszatérni, csak nagyon röviden azt szeretném jelezni, egyetértünk azzal, hogy a jelenlegi fenntartói és intézményi modellben számos probléma van, egyetértünk azzal, hogy túl sok kötelmet, túl sok nehézséget, túl sok adminisztratív feladatot hárít az egyetemekre, abban azonban nem értünk egyet, hogy ennek a megoldása a privatizálás vagy az alapítványokba való kiszervezés lenne. Azt mondja Hollik képviselő úr, hogy mondjunk valami jobbat. Ajánlom figyelmébe, hogy vegye elő a 2005-ös felsőoktatási törvényt, az sem tökéletes, sőt nagyon messze van attól, amit akkor szerettünk volna, de sokkal jobb minőségű, mint a 2011-es törvény, és sokkal többet megmutat abból, hogy hogyan lehet egy állami rendszer keretei között is hatékonyabban és rugalmasabban működtetni a felsőoktatási rendszert. Ha önöknek valóban az lenne a céljuk ezekkel az egyetemátszervezésekkel, hogy jobb legyen a felsőoktatás, akkor a felsőoktatási törvényben hozták volna ide azokat a változtatásokat, amelyek szükségesek. De nem kezdem most újra ezt a vitát. Azért nem kezdem most újra ezt a vitát, mert ez a törvényjavaslat nem erről szól. Az eddig a parlament elé kerülő javaslatokban, egyetemátszervezésekben ha volt is vita, szakmai vita volt köztünk. Ezek a viták arról szóltak, hogy egyébként általában jóe az alapítványi forma, vagy az állami fenntartás kereteit megtartva kell rugalmasabbá tenni az intézmények működését; hogyha egyszer alapítványi forma, akkor annak az alapítványnak úgy kelle kinéznie, ahogy az ezekben a törvényekben kinéz; hogy elég idejük volte fölkészülni az intézményeknek, és hogy az adott intézményre jó lesze ez a forma. Mert elég nyilvánvaló, hogy egészen más szükségletei vannak, mondjuk, a Miskolci Egyetemnek és az állatorvosi egyetemnek  bocsánat, hogy nem a teljes nevét mondom , vagy éppen a korábbi modellt teremtő Corvinusnak, ahol ráadásul a finanszírozási és alapítványi modell is lényeges elemekben különbözik az újabb modelltől. De ha itt erről lenne szó, tisztelt képviselőtársaim, akkor nyilván a másik hattal hetedikként került volna elénk ez a javaslat, és ez nem véletlenül van így.

Azért mondom, hogy Fekete Péter államtitkár úrnak kellene itt ülnie ön helyett, mert ez nem felsőoktatási kérdés. Tisztelt képviselőtársaim, ez a legtisztább, színtiszta kultúrharc. Köszönöm Hollik képviselő úrnak, hogy őszintébb volt, és arról beszélt, ami ennek a javaslatnak a lényege. Ön azt mondja, hogy a kultúra eszköz, hogy csak a nemzeti kultúrának van terepe, van helye, s hozzáteszem, azt, hogy mi a nemzeti kultúra, majd önök fogják megmondani. Mint ahogy ma hallhattuk, azt, hogy ki a nemzet, szintén önök mondják meg. Ez világos beszéd, tudjuk, hogy önök így gondolkoznak a kultúráról és így gondolkoznak erről az országról. Ez a törvényjavaslat ennek az eszköze.

Ez a javaslat azért kerül ide, mert önök kikiáltották a Színművészeti Egyetemet egy liberális fészeknek, amit fel kell robbantani, amit el kell takarítani. Ez a javaslat erről szól, tisztelt képviselőtársaim. Ha valaki nem hiszi, és bírja gyomorral, akkor vegye elő azt, hogy mit írt az elmúlt fél évben a Színművészeti Egyetemről az önök sajtója, az önök propagandamédiája. Az a gyalázkodás, az a fajta hazudozás, ami ezekben a cikkekben van, még ebben a propagandamédiában is kiemelkedően gyomorforgató.

Azt kell önöknek tehát mondanom, hogy világosak a szándékok. Az a szándék, hogy kinevezzenek egy olyan kuratóriumot, amely majd végrehajtja a kormány politikai utasításait, és politikai komisszárokat ültet ennek az intézménynek az élére. Hadd mondjak két apróságot. Egyrészt nem hajlandók kinevezni már lassan fél éve az intézmény autonóm vezetése által javasolt rektort. De hadd mondjak egy másik példát. Tele van a sajtójuk azzal, hogy az egyetem egyik diákjának volt mersze politikai véleményt nyilvánítani egy aktuális politikai kérdésben. Hát, Vasvári is kapna azért az önök sajtójától rendesen, hogy politizálgat egyetemista létére!

Ezt kell tehát mondanom, tisztelt képviselőtársaim. S nem akarok most a részletekbe belemenni, hogy hány tagú lesz a kuratórium, meg hogy az épületet ideadják, odaadják vagy nem adják oda az épületet, vagy ha van pénz a színművészeti képzésre  kellene rá lenni egyébként , akkor azt miért nem adják simán oda, miért kell hozzá egy ilyen alapítványi forma. Azt kell mondanom, hogy ennek a javaslatnak semmi köze nincs a felsőoktatás átalakításához, ebben a javaslatban a felsőoktatás átalakítása, bármit is gondoljunk róla, csak álca, csak a meztelen és gusztustalan politikai szándékok elleplezésére és egy kiváló magyar egyetem kinyírására irányuló szándékoknak az elleplezője, a formája.

(20.50)

Mondanom sem kell, hogy a javaslatot nem tudjuk támogatni, szégyenletesnek, felháborítónak, kultúra-, egyetemiautonómia- és szabadságellenesnek tartjuk. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 155 2020.06.04. 1:58  132-163

ARATÓ GERGELY (DK): Teljesen egyetértek elnök úrral, a házszabály szerint nincs is más lehetőségem, legföljebb abban pontosítanám, hogy Tordai képviselő úr nem kétperces hozzászólást mondott, de ennek csak a jegyzőkönyv szempontjából van jelentősége. Ezért aztán az Operettszínház kérdésére nem térnék ki, mert ez csak nagyon áttételes módon kapcsolódik a törvényjavaslathoz. Viszont két, az egyetemet érintő ügyben muszáj vagyok reagálni, már csak azért is, mert ezek azért mégiscsak  hogy mondjam?  becsületbeli kérdések is. Az ön által említett zaklatási ügyet az egyetem kivizsgálta, és levonta a következtetéseket. Tudnék mondani néhány olyan kulturális intézményt, aminek talán követni kellene a példáját. Ezek között van olyan is, amit éppen most vett át a kormány, úgyhogy van lehetősége önnek mint az illetékes bizottság vezetőjének nyomást gyakorolni a kormányra ebben az ügyben.

Másrészt: éppen arról beszéltem, hogy az helytelen, hogy ha politikai ügy lesz abból és az egyetem megítélését befolyásoló ügy lesz abból, és ráadásul olyan ügy, amivel az egyetem vezetését is támadják, ha egy diáknak politikai véleménye van. Ez pontosan az egyetemi szabadsággal, az egyetemi autonómiával és egyébként az általam az értelmiségi léthez hozzátartozónak vélt közéleti érdeklődéssel szembeni támadás.

Természetesen tudom, hogy minden tekintélyuralmi rendszer utálja, ha az egyetemistáknak véleményük van, ebben nincs nagy különbség, akár jobboldali, akár baloldali, de én meg azt gondolom, hogy egyébként nekünk itt, ebben a Házban védelmezni kell ezt a fajta szabadságot és nem támadni.

Végül, tisztelt képviselő úr, teljesen nagyra becsülöm az ön egyetemi tapasztalatát, és biztos vagyok benne, hogy számos fontos szakmai megfontolással tudja segíteni a Színházművészeti Egyetemet, de azt rábíznám azért az egyetem vezetésére, megint csak az egyetemi autonómia jegyében, hogy eldöntse, hogy mit hogyan kell tanítani ezen az egyetemen. Nem venném a bátorságot arra, hogy erről véleményt nyilvánítsak.