Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság hosszasan tárgyalt, a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvényjavaslat vitája hosszú ideig tartott, és ezt még kiegészítette természetesen a vagyonadóról szóló törvényjavaslat vitája is. Alapvetően a bizottsági ülés azzal indult, hogy államtitkár úr egy hosszas vetítéssel egybekötött előadást tartott arról, hogy a törvényjavaslat igazából mit is tartalmazott, és csak azt követően indulhatott el a vita.

Elöljáróban mondom, hogy a költségvetési bizottságban az ellenzéki képviselők papíron többen vannak, mint a kormánypárti képviselők, azonban az SZDSZ-es képviselők szavazatával, akik ellenzékiek, de mégis támogatták a költségvetési bizottságban az általános vitára való alkalmasságot, ez a törvényjavaslat többséget kapott. Utána - tudjuk - az SZDSZ bejelentette egy külön sajtótájékoztatón, hogy ők mégsem támogatják így, ebben a formájában az adótörvényt. Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy elég kaotikus állapot van most jelenleg politikai szempontból az adótörvények vitája kapcsán, kétséges ennek a parlamenti elfogadottsága is.

Hogy miért, erre szeretnék néhány érvet elmondani, amelyet a valóban ellenzéki képviselők, tehát itt fideszes és KDNP-s képviselőkre gondolok, a költségvetési bizottság ülésén elmondtak. Többek között elhangzott, hogy nem látszik az a gazdaságpolitikai irány, amibe ez az adótörvény-javaslat beleilleszkedik, hiszen egy jelentős válságkezelési csomagot kellene, kellett volna a kormánynak beterjeszteni az Országgyűlés elé. Sajnos ez az immár második adótörvény-javaslat sem kezeli igazából ezt a válságot. Valójában ez az adótörvénycsomag is egyetlenegy kérdést kezel, az államháztartási hiánynak a lefaragását, ez az elsődleges és az egyetlen szempontja a jelenlegi kormánynak is az adótörvényekkel kapcsolatosan, illetve az IMF szerződésnek a betartását. Egy egészségügyi példával kifejezve nyilván az orvos előír a betegnek valamit, hogy mit kell neki megcsinálni, hogy a lélegeztető gépet le ne vegyék róla, és ez a kormány azért, hogy ezt az IMF lélegeztető gépet ne vegyék le az országról, mindenre képes, csak hogy még az életben maradást próbálja kifejezni.

Tehát az alapvető problémája ennek az adótörvénycsomagnak az ellenzéki képviselők szerint, hogy semmiféle gazdaságpolitikai irányba nem illeszkedik bele. Kísértetiesen hasonlít a 2006-os adóátrendezéshez; ahogy fogalmazott az egyik képviselő, régi trükkök, régi emberek, hiszen 2006-ban is, emlékezünk rá, egy ötéves adócsökkentési programot követően valójában adóemelésre került sor. A jelenlegi adótörvénycsomag valójában egy valóságos adóátrendezés, nem jelent tényleges adóteher-csökkenést, hiszen ha összevetjük a személyi jövedelemadó rendszerében bekövetkező esetleges adóteher-csökkenést a más törvényekben megfogalmazott elvonásokkal, akkor azt láthatjuk, hogy ez jelentős jövedelemcsökkenés az emberek számára, ugyanakkor pedig az adóteher csökkentése ezt nem fogja kompenzálni.

Azt láthatjuk, hogy a kormányzat egy kommunikációs tréningnek tekinti ezt az adótörvénycsomagot, és nem a valóságról beszél akkor, amikor az elmúlt húsz év legnagyobb adócsökkentéséről beszélnek, ez nyilvánvaló mellébeszélés, ez nyilvánvaló hazugság. Ezt egy felelős kormány akkor, amikor elveszi a nyugdíjakat, elveszi a köztisztviselők bérét, amikor emeli a jövedéki adót, amikor emeli az áfát, amikor emelkedik az infláció, nem mondhatja. Ez a valóságnak csak egy icipici szelete, semmi másra nem való, mint hogy az embereket becsapják, az embereket átverjék. De a vasárnapi eredmény jól mutatja, hogy az embereket most már nem lehet becsapni és nem lehet átverni, így ezzel az adótörvénnyel sem fog sikeredni.

Ezért a költségvetési bizottság ellenzéki tagjai nem támogatták ezt a törvényjavaslatot. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)