Készült: 2021.06.21.17:25:02 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

281. ülésnap (2005.12.14.), 64-66. felszólalás
Felszólaló Dr. Vidorné Dr.Szabó Györgyi (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:00


Felszólalások:  Előző  64 - 66  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Erről a helyről is hadd köszönjem meg Áder képviselő úr iménti lovagiasságát, bár sokkal jobban örültem volna, ha a mai ülésvezetés szabályosan zajlik.

ELNÖK: Képviselő Asszony! Sajnálom, hogy a képviselő asszony nem ismeri a Házszabályt, de még egyszer szeretném önnek jelezni, hogy a Házszabály (Török Zsolt: Macsósan! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Verd is meg!) egyszerű technikai alkalmazásával kapcsolatos levezető elnöki döntések az ülésen a képviselők részéről nem vitathatóak. Ezt az előbb már tisztáztuk.

Egyébként tájékoztatásul szeretném jelezni önnek, hogy egy korábbi politikai vitanapon éppen az MSZP-képviselőcsoport tett javaslatot arra, hogy annak a tapasztalatai alapján a parlament illetékes bizottsága ebben a kérdésben állást foglaljon. Az önök javaslatára az illetékes bizottság által hozott állásfoglalásnak megfelelően vezeti ma mindegyik alelnök az ülést, úgyhogy kérem a képviselő asszonyt, hogy a felszólalása további részében tartsa be a Házszabályt. (Kovács Tibor: Az időt kérjük visszaállítani!)

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen az elnök úr kimerítő kioktatását, és én is kérem, hogy az időt legyen kedves visszaállítani. Természetesen máris kezdem a hozzászólásomat, amelyet azzal indítanék, hogy Sisák képviselő úr felszólított bennünket, hogy amikor visszatekintünk a múltba, akkor ne csak a ’98 és 2000 közé eső időről beszéljünk, hanem menjünk egy kicsit visszább is. Hát ezt most nagy örömmel megteszem, és egészen 1994-ig egy mondat erejéig visszamegyek. Tekintettel arra, hogy az a bizonyos csapi program, amelyet itt Pokorni képviselő úr reggel olyan szép szavakkal ecsetelt, bizony egy ’94-es szocialista kezdeményezésű program, és igazán örülünk, hogy ilyen osztatlan sikert aratott.

De hát hogy visszakanyarodjunk, hogy mi is ennek a mai vitanapnak a témája, így szól: biztonságot és igazságosságot a gyermekeknek. Mindenekelőtt, azért ezt leszögezem, ezen a politikai vitanapon nem azt szeretnénk vitatni, hogy lenne olyan párt, aki ne szeretne biztonságot vagy igazságot a gyermekeinknek, mert erről nincsen szó. Úgy látjuk, hogy ebben a témakörben a vita mindösszesen a hogyan, a mennyit és a kiknek kérdésére szorítkozhat. És ezek mentén válik összehasonlíthatóvá az előző ciklus kormánya és a szocialista-szabad demokrata kormány munkája. Mert biztonságot adni sokféleképpen lehet.

Ma arról beszélünk, hogy mit tesz az állam, mit tesz az önkormányzat gyermekeink biztonsága érdekében. Már régen bebizonyosodott, hogy azokban a családokban nagyobb a szegénységi kockázat, ahol gyermekeket nevelnek. S miután a gyermek mindannyiunk, az egész ország közös kincse, és ha még egy kicsit szentimentálisan hangzik, akkor is ki kell mondjuk, a jövő záloga, ezért különös felelősséget kell irántuk érezni. Valamennyi gyermek iránt és egyenlő mértékben. Itt található a legélesebb határvonal, a legnagyobb töréspont a jelenlegi jobboldal és a szocialista-szabad demokrata oldal között. A hogyan és a kiknek kérdés kapcsán.

A gyermeknevelés, a gyermekek támogatása pénzben és szolgáltatásban egyaránt megvalósulhat. Előbbire példa lehet a családi pótlék, utóbbira a bölcsőde, a családi napközi és így tovább. Mi úgy gondoljuk, hogy a gyermek, a gyermeknevelés biztonságát egy kiszámítható, minden körülmények között megérkező és megfelelő mértékű, rendszeres anyagi juttatás szolgálja a legjobban. Ez a családi pótlék. Ez fejezi ki a legjobban a társadalom közös felelősségét a gyermekekért, a közös jövedelemből történő hozzájárulást a gyermekneveléshez, és ezért alanyi jogon kell adni a családi pótlékot mindenkinek, semmiféle különbséget nem téve gyermek és gyermek között. Az sem közömbös, hogy mekkora ez az összeg. Lehet évről évre hozzáigazítani az infláció mértékéhez, és lehet hagyni elértéktelenedni, névlegessé válni. Mindkettőre tudok példát.

Az előző négyéves ciklusban a családi pótlék összege egy jottányit nem emelkedett, és olyan mértékben értéktelenedett el, hogy a kormányra kerülésünk után hiába emeltük nyomban, abban a családtámogatási rendszerben tovább nyílt az olló a szegény és a tehetősebb gyermekek között. Ezért gyermekeink érdekében kellett a családtámogatás rendszerét átalakítani. Azért kellett megváltoztatni, mert a nagyobb jövedelemből élő családok adókedvezmény címén nagyobb juttatást kaptak a közös kasszából, és ott, ahol kisebb volt a jövedelem, kevesebb összeg jutott gyermekenként. A jövő évben induló új családtámogatási rendszerben sikerül ezt a megfordított elosztást, úgymond, kiegyenesíteni. De ez még mindig nem elegendő! Gyermekeink biztonságáért érzett felelősségünk megköveteli, hogy oda juttassunk többet, ahol nagyobb a szükség. Így beszélhetnénk a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményről vagy a több gyereket nevelő nagycsaládosoknál a megmaradt adókedvezményről. Hiszen ezt a célt többféle eszközzel tudjuk szolgálni. Ezeknek a részleteiről ma már beszéltünk és még beszélünk.

De hadd emeljem ki az imént említett szolgáltatások jelentőségét is! Például a bölcsődét, amely ma már minden tízezer főnél nagyobb településen kötelező, és ez nemcsak a szülő munkába állásának a segítője, de a gyermekszegénység elleni program alappillére is. S bár még mindig van mit javítani a finanszírozásán, az állami normatíva összege az előző ciklus éveinek mozdulatlansága után jelentősen növekedett az elmúlt három évben, és nemcsak a bölcsőde tekintetében, hanem a családi napközi tekintetében is.

Amiben pedig a családok anyagi biztonságáról beszélhetünk, csak néhány intézkedést hadd soroljak. A rászorultak számára biztosítjuk a térítés nélküli étkeztetést a bölcsődében, óvodában, iskolában, vagy a tankönyvek beszerzését; segítjük a szülő munkába állását az álláskeresési támogatásokkal, mert mi is úgy gondoljuk, hogy a biztonságnak alapfeltétele és alappillére a munka, a munkalehetőség és a munkajövedelem. Továbbá bevezetjük az életkezdési támogatást, amely minden újszülöttnek jár január 1-jétől.

De gyermekeink biztonsága függ attól is, hogy a lakhatásuk biztosított-e, megoldott-e. Ehhez szintén számos intézkedéssel járult hozzá a kormány. A Fészekrakó-program révén az otthonteremtési támogatásról most hallhattunk sok-sok két percben, és valóban hallgató legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy ebben a vitában kinek van igaza. Én azt remélem, hogy mindenki a saját bőrén kell hogy érezze és érezheti, hogy könnyebben tud-e most például lakáshoz jutni, könnyebben tud-e az önkormányzattól lakásfenntartási támogatásért menni és azt megkapni.

Szeretnék egy gondolatot idézni a kormányprogramból, hogy hogyan fogalmaztuk meg a gyermekekkel kapcsolatos gondolatainkat. Ez így szól: “A gyermek az első. A köztársaság kormánya eltökélt abban, hogy a gyermekeknek egyenlő esélyt biztosítson későbbi boldogulásuk érdekében. A gyermekneveléshez nyújtott közvetlen támogatások igazságosabbá tétele mellett számos más eszközzel csökkentjük az esélykülönbséget.ö Ehhez a számos más eszközhöz, amelyekről a kormányprogram akkor szólt, hadd tegyem hozzá, most már köztudott, hogy a gyermekszegénység elleni nemzeti program kidolgozása van éppen napirenden, és nagyon remélem, hogy nagyon rövid időn belül - természetesen még ebben a ciklusban - az Országgyűlés képviselői megismerhetik, és így az ország nyilvánossága is megismerheti, hogy mi minden van még a tarsolyban, amivel a gyermekszegénység ellen küzdhetünk, és megadhatjuk ezt az esélyt valamennyi gyermeknek egyformán.

 

(12.10)

Végezetül engedjék meg, hogy egy klasszikustól idézzek. Ez a klasszikus Freud nyomán Ferge Zsuzsa, aki azt mondta, hogy mi a biztonság: a biztonság a szorongás hiánya. Mert hogyha nem vagyunk biztonságban, akkor mindannyian szorongunk - és ez a gyermekekre kiváltképpen igaz -, szorongani pedig nagyon sok mindentől lehet; nemcsak az anyagi okok miatt, hanem akár a családon belüli erőszaktól is.

Mi nem kívánunk beleszólni a családok életébe, de a gyermekeink érdekében a családon belüli erőszak megállítására mindent meg kívánunk tenni. Ezt mutatja az a javaslat is, amelyet a hétfői, keddi napon tárgyalt az Országgyűlés; és tudjuk, hogy ez még mindig nem elegendő, ezen az úton tovább fogunk menni azért, hogy a gyermekeink biztonságát megteremtsük.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  64 - 66  Következő    Ülésnap adatai