Készült: 2021.06.24.19:24:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

281. ülésnap (2005.12.14.), 242. felszólalás
Felszólaló Endre Sándor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:50


Felszólalások:  Előző  242  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is arról szeretnék beszélni, hogy az a 63,8 milliárd forint előirányzat, ami itt bekerült a címzett és céltámogatásokra, mindössze 45 millió forinttal több a 2005. évihez képest. Azt gondolom, ebben az ügyben lehetett volna előbbre lépni, és ezt az összeget a költségvetés megalkotásakor megemelni. Ugyanis amiről itt már többen szóltak, ebből sok minden következik, de az egyik számomra tanulságos ügy az, hogy az induló új beruházások aránya folyamatosan csökken, méghozzá drasztikusan, tendenciaszerűen.

Míg 2004-ben ez 16,8 százalék volt, 2005-ben már csak 10,2 százalék, a mostani törvénytervezet szerint pedig 2006-ban 9,8 százalék lesz. Azt gondolom, az egyébként is komoly financiális gondokkal küzdő önkormányzatok számára az itt beszűkülő tér, az itt beszűkülő lehetőségek is egyféleképpen korlátot jelentenek majd.

A második dolog, amiről beszélni szeretnék, az, hogy ezt az előterjesztést a szakminisztériumok és a regionális fejlesztési tanácsok javaslatainak figyelembevételével kellett a miniszter úrnak az Országgyűlés asztalára tennie. Tetten érhetőek ennek a döntési előkészítési folyamatnak a hibái ebben az ügyben. Itt már szó esett arról is - ebbe a vitába nem akarok most beleszállni, bár nagyon tanulságos volt -, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatok hogyan kerültek hátrányba a kormánypártiakkal szemben. Én inkább egy szakmai dolog kiesését, elsikkadását szeretném az önök figyelmébe ajánlani, ez pedig a vízügy, a vízgazdálkodás területén érhető tetten.

A kezemben van az a szórólap, amit a 2002-es választási kampányban dobtak a ládámba. Ezen A szocialista kormány vállalásai 2002-2006-ra címet viselő szórólapon a következő olvasható: “A választási ciklusban befejezzük a Tisza és mellékfolyói teljes körű árvízvédelmi rendszerének…ö - azt gondolom, most erről itt nem kell beszélni, de a mondat így folytatódik: - ö…valamint a Duna-Tisza közi kiszáradást gátló hálózat megépítését.ö Az árvízvédelmi rendszer megépülése sem készült el, de sokkal fontosabb a mi témánk szempontjából, hogy a Duna-Tisza köze is ígéretként szerepelt, és nem úgy tűnik, hogy ez az ügy az elmúlt időszakban megfelelő módon és helyi értékén lett volna kezelve.

Ha a törvényjavaslatot megnézzük, az előterjesztésből kiderül: a Duna-Tisza közén, elsősorban is Bács-Kiskun megyében a települési önkormányzatok saját problémameghatározása, saját rangsora, saját koncepciói szerint elsősorban a vízgazdálkodás ügye preferált, amin szeretnének változtatni. Ehhez képest talán meglepő és megdöbbentő, hogy minden ígéret ellenére, ismerve és jól tudva a Duna-Tisza közi homokhátság vízgazdálkodási, vízvisszatartási, vízpótlási problémáit, jórészt a megyéből szinte majdnem minden pályázat, ami a vízgazdálkodásra vonatkozik, elutasításra került.

Itt zárójelben hadd jegyezzem meg: a Duna-Tisza közi homokhátság az én felfogásomban nem pusztán vízügyi kérdés, nem vízgazdálkodási, nem vízpótlási ügy. A homokhátság problémája ennél sokkal bonyolultabb, és komplex megoldást igényel, amennyiben ez egy mezőgazdasági, foglalkoztatáspolitikai, szociológiai, településszerkezeti, gazdasági, turisztikai ügy. Ennek ellenére mégis jól jelzi azt, hogy a helyi települési önkormányzatok ezeket preferálják.

Elutasításra került Izsák pályázata csapadékvíz-elvezetésre. Számomra külön fájó dolog, hogy Kiskunfélegyházán az úgynevezett haleszi térség ivóvízellátása ismételten elutasításra került. Ez már az elmúlt évben is az elutasítottak listáján volt. Kiskunfélegyháza az én választókörzetemhez tartozó település, jól ismerem az ott élő emberek problémáit, és tudom, hogy elementáris igény, hogy számukra is jó minőségű ivóvíz jusson, ugyanúgy, ahogyan más polgártársainknak Magyarországon ez megadatik, ha szerencsésebb módon nagyvárosba vagy a fővárosba születnek. Ugyanígy elutasításra került a mélykúti szennyvíz-csatornázási és szennyvíztisztítási program, elutasításra került Sükösd és Érsekcsanád közös szennyvízmű-beruházása, de nem támogatja a kormány Szabadszállás szennyvízelvezető-programját sem. Elutasította az előterjesztő Szalkszentmárton felszíni vízelvezetését, elutasításra került Uszód, Géderlak, Dunaszentbenedek szennyvíz-csatornázási és szennyvíz-elvezetési pályázata.

Ezeket figyelembe véve érdemes lenne végiggondolni azt, hogy a regionális fejlesztési tanácsokban milyen koncepció alapján történik meg a pályázatok minősítése, valóban felfedezhető-e a Dél-Alföldön a Duna-Tisza közi homokhátság problémáinak megoldására, a vízgazdálkodás problémáinak megoldására irányuló koncepcionális törekvés, vagy sokkal inkább valamiféle egyezkedő, kampány előtt osztogató döntési mechanizmust láthatunk.

Ha a Bács-Kiskun megyei pályázatok elutasítását nézzük, és emellé odatesszük azt, hogy a megyében az egyik legnagyobb probléma a növekvő munkanélküliség - sajnos tendenciaszerűen az elmúlt években folyamatosan növekedett a munkanélküliek száma, jelen pillanatban ez 10 százalék fölött van, több mint 23 ezer embert érint -, és hozzávesszük ezeknek a beruházásoknak az elutasítottságát, akkor megállapíthatjuk, hogy a leszakadás nő, a térség versenyképességi esélyei csökkennek. Úgy tűnik, az elmúlt évek az ígéretek ellenére elvesztegetett időnek, elszalasztott lehetőségeknek minősíthetőek.

Summa summarum: azt hiszem, ennek az előterjesztésnek a figyelembevételével számos fontos következtetést kell a döntéshozóknak majd levonniuk.

Köszönöm a figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  242  Következő    Ülésnap adatai