Készült: 2021.06.23.10:02:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

281. ülésnap (2005.12.14.), 24. felszólalás
Felszólaló Dr. Ujhelyi István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 20:11


Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. ÚJHELYI ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Biztonságot és igazságosságot a gyermekeknek! Az MSZP kezdeményezte ezzel a címmel a mai vitanapot, az MSZP képviselői kezdeményezték azért, mert úgy látjuk, úgy érezzük, hogy az elmúlt évek kormányzati és parlamenti munkáját lassan összegezve van miről beszámolnunk, van miről elszámolnunk, és tudjuk, hogy érdemes e Ház falai között a vitát is lefolytatnunk.

Biztonságot és igazságosságot a gyermekeknek! A kormánytól az elmúlt percekben meghallgathattuk, szinte felsorolásszerűen, hány és hány területen dolgoztunk, tettünk és tervezünk újabb lépéseket tenni a gyermekek, a gyermekes családok, a gyermekeket nevelő fiatalok, de akár az ő nagyszüleik érdekében is.

Népesedéspolitika ez bizony a javából. Népesedéspolitika még akkor is, ha ez a szó talán nehezebben értelmezhető, még ha ez a szó nem is politikai kategória, e Ház falai között talán keveset emlegetjük. De a baloldali kormány, a baloldali képviselők tudják, hogy miért fontos és miért kell népesedéspolitikában is gondolkodni. Persze, ha a népesedéspolitikát és a gyermekek születését, a gyermeklétszámot magunk elé gondoljuk, akkor e fogalomról kinek-kinek más jut eszébe.

(10.00)

Nekem apaként elsősorban az életem értelme; mint ahogy, gondolom, önöknek is sokaknak. Az életem értelme, mert amióta apa vagyok, pontosan tudom, hogy én miért jöttem világra. Tudom, hogy mi a kincsem, és tudom, hogy a mindennapokban családapaként, férfiként miért dolgozom. Másképp gondolkoztam tíz évvel ezelőtt - nem voltam még akkor apa.

Van tehát egy apai szemszög, és ha a gyermeklétszámról gondolkodunk, akkor e Ház falai között ettől nem menekülhetünk - nem is akarunk -, de van egy másik szempont, ez a társadalmi érdek, hiszen a gyermek nemcsak családi érték, hanem társadalmi érték is. A gyermek születése társadalmi érdek is. Persze, ha népesedéspolitikai szavakat használok, és kiejtem ezt a kifejezést, akkor el kell mondanom, hogy voltam én olyan fiatalok társaságában erről beszélgetést, előadást tartani, ahol alapvetően kuncogás lett a vége, hiszen számukra ma még ez - a gyermek születése vagy éppen ez a szó, hogy népesedéspolitika - nem is a társadalmi értékről és a társadalmi érdekről, még csak nem is az apaszerep megérzéséről, hanem valami egészen másról szól. De hát így van ez rendjén.

Itt a Ház falai között, nézek Pokorni Zoltán képviselőtársunkra vagy éppen Sisák Imrére - de nézhetek Török Zsoltira is az MSZP soraiban -, vagyunk többen, akik nem is egy, nem is kettő, hanem akár sok gyermeket nevelünk. Mi mindannyian tudjuk, hogy alapvetően otthon is a biztonság a kulcsszó. És ha képesek vagyunk apaként gondolkodni egy pillanatig, és a társadalmi érdeket nézve ezt a nézőpontot a Ház falai közé hozni, akkor talán megértjük mindannyian, hogy az MSZP-frakció miért kezdeményezett vitanapot “Biztonságot és igazságosságot a gyerekeknek!ö címmel.

A nemzetfogyatkozásról sokan sokféleképpen cikkeznek, írnak, folytatnak vitákat; a nemzetfogyásról, ami alapvetően a gyermeklétszám, a gyermekek születésének számához kötődik. Érdekfeszítő demográfiai statisztikákat olvasni, persze mindenkinek máson akad meg a szeme. Az én szemem azon akadt meg nemrégiben, hogy második éve megállt a születésszám csökkenése, és a KSH legutóbbi jelentése szerint 2005 első felében 47 400 gyermek született.

2005 első hat hónapjában összességében 3,4 százalékkal, közel 1600 újszülöttel több jött világra, mint az előző év hasonló időszakában. Persze, amikor hosszú távú társadalmi folyamatokról gondolkodunk, akkor nemcsak az élve születések száma, hanem a halálozási viszonyok is kell hogy foglalkoztassanak minket.

Az 1990-es évek második felében számottevően javultak Magyarország mutatói. Igen fontos körülmény, hogy a születéskor várható élettartam 2001-ben először haladta meg a 72 évet; ez pontosan 72,3 év volt. A férfiak és a nők életesélyei Magyarországon soha nem voltak olyan jók, mint jelenleg: 2004-ben a férfi népesség születéskor várható élettartama 68 év, a női népességé - lányoké, asszonyoké, nagymamáké - 76 év volt. Kedvező alapirányzatról van szó, amely mindkét nemben és minden korcsoportban az életesélyek javulását jelenti.

Ma a lányok hosszabb ideig tanulnak, magasabb végzettségeket szereznek, mint korábban. Igen, a tanulásba befektetett erőfeszítéseiknek szeretnék az eredményét is látni, ezért a gyermekvállalás időpontja valóban - az államtitkár úr is elmondta - későbbre tolódik. Ez az egyébként máshol - európai országokban - évtizedek alatt lezajló demográfiaimutató-változás nálunk váratlanul gyorsan zajlik: ma átlagosan 4,5 évvel később szülik meg első gyermekeiket a nők, mint 15 éve. Lássuk be azonban, hogy ezzel az adattal szembesülnünk kell, változtatni ezen nem tudunk.

Az Európai Bizottság által idén áprilisban útjára indított vitairat, a korszerű kormányzás eszköztárába tartozó Zöld könyv címe: “Szembesülés a demográfiai változással, újfajta szolidaritás a generációk között.ö Az európaiak több gyermeket szeretnének, állapítja meg az Európai Bizottság kiadványa, de különböző, például lakhatási nehézségekkel kell szembesülniük, amelyek megakadályozzák őket a szabad döntéshozatalban. A családok, amelyek struktúrája persze különböző, de még mindig jelentős részét képezik az európai társadalomnak, nem tartják a környezetüket családbarátnak. Még egyszer mondom, ez az Európai Bizottság egy európai felmérése. De ez a megállapítás nem puszta vélekedés, hanem kutatásokon alapul, melyeket hazai vizsgálatok is megerősítenek.

Éppen a kormányzat, a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával készített nyári felmérés idején az ott megkérdezett fiatalok nyilatkozatai is megerősítik ezt az eredményt. A magyar fiúk és lányok döntő többsége tartós párkapcsolatban és gyerekekkel képzeli el a jövőjét. Ugyanakkor tudjuk, hogy az élet sokszor mást hoz, mint amit mi várunk tőle. A népesedési folyamatoknak megvan az a jellegzetességük, hogy egyéni, intim döntések sorozata eredményeként alakul ki.

A személyes választások tömege az egész társadalom fenntartható fejlődését meghatározó folyamattá válik. Így kerülünk mi anyaként, apaként, nagymamaként e Ház falai között döntéshozóvá, akik igyekeznek változtatni, segíteni, döntéseket hozni a népesedési folyamatok érdekében. A magyar fiatalok - és ezt tanúsíthatom korosztályom számos tagjától - elég ritkán gondolnak a hazára, a nemzetfogyatkozásra, amikor azt tervezik, hogy hány gyermekük és mikor szülessen. Az viszont kérdőíves kutatásokkal nyomon követhető, ha a párválasztó lányok és fiúk több gyerekkel képzelik el felnőtt életüket, mint amennyinek a felnevelésére végül felelősségteljesen vállalkozni tudnak. Ebben a legfőbb akadályt Magyarországon is - ugyanúgy, mint Lengyelországban, Finnországban vagy éppen Spanyolországban a legfőbb akadályt - a tisztességes megélhetést jelentő munka bizonytalanságában és a nem megfelelő lakáskörülményekben látják.

Tudtuk ezt és tudták ezt a szakértők az elmúlt tíz évben mindig. Most viszont elkezdtünk lépni, a száz lépés keretében sokat lépni, hol aprót, hol nagyokat. De igyekszünk arra és azokra a kérdésekre választ adni, amelyek otthon felmerülnek: munka vagy baba egy anyukának, egy fiatal lánynak.

A terhesség és a szülés női privilégiumai, valamint a gyermeknevelés tradicionális családi munkamegosztási mintái hátrányokat okoznak a munkaerőpiacon. A várandós nőket és kisgyermekes anyákat nemhogy nemigen veszik fel új munkahelyre, de még a meglevőről is gyakran elküldik őket.

Most, ezekben az órákban, akik a televíziót nézik vagy a rádiót hallgatják, valószínűleg legtöbben nagymamák, nagypapák vagy éppen kisgyermeket nevelő anyukák. Igen, lehet aggodalom a tekintetben, hogy két-három év múlva miképpen tud elhelyezkedni ismét: ugyanabban vagy egy másik munkában? Miképpen tud a gyermekének megélhetést és biztos jövőt biztosítani? Hiszen apuka bár csak egy van, de egy keresetből nehéz eltartani egy családot.

Igen, a kormány e tekintetben is, a száz lépés program keretében számos megoldási javaslatot dolgozott ki, és ezek nagy része már szabállyá alakult át. Vannak ugyanakkor bizonyos politikák, amelyek kimondott erénynek tekintik azt, ha a foglalkoztatási problémákat a nők munkaerőpiacról való kivonásával, a szociális és gyermekgondozási intézmények magas közköltségeit a nők otthon tartásával akarják orvosolni. Ez hibás, hibás politika, gondoljuk mi a baloldalon.

Ez a politika okozza ugyanis azt a fals döntési helyzetet, amelyben a nők mintegy választás elé vannak állítva: ha gyerek és szülés, akkor ennek a munkáról, önálló egzisztenciáról, személyes biztonságról és némiképp a jólétről való lemondás a következménye. Túl sok nő nem hajlandó lemondani a gyermekvállalás miatt ezen alapvető emberi értékekről, ezért nem vagy csak kevés gyermek szülését és felnevelését fogják vállalni.

 

(11.10)

Itt tartunk ma. De mi lépünk. Olyan intézkedéseket hozunk, amelyek segítenek abban, hogy nem munka vagy baba, hanem baba és munka. Akár gyes mellett is, a gyes teljes összegét igénybe véve a gyermek egyéves kora után vállalhasson az anya ismét munkát! Vállalhasson teljes munkaidőben, részmunkaidőben, vállalhasson otthon valamilyen atipikus foglalkoztatással, vagy pedig vállalhasson úgy, hogy számára a gyermek ellátásához, a gyermek napközbeni ellátásához megteremtjük a minőségi és valóban a munkaidejéhez és beosztásához igazodó bölcsődei vagy éppen óvodai ellátást. Nem ismétlem a kormányzat államtitkárainak felsorolását, amely a száz lépés program keretéből vagy az azt megelőző időszakból hozott konkrét intézkedéseket sorolja. Egy hosszú adatsor az, amit én most felolvashatnék ismételve, hogy ezernyi döntésünk elindult és már megszületett a gyermekes családok érdekében.

Az államtitkár úr beszélt a másik nagyon fontos kérdésről, a lakáspolitikai stratégiáról, amelynek az elmúlt évekbeni eredményeképpen ismét lehetővé vált, hogy a párok vissza nem térítendő támogatást kapjanak egy-két gyermek vállalása esetén. Demográfiai tény, hogy egyre több nő 30 éves kora felett szül, sőt nem ritka a 40 éves kismama sem. E körülmény miatt a visszatérítendő támogatás 40 éves korig vehető igénybe. A Fészekrakó-program pedig a fiatal, megtakarítással még nem, de biztos keresettel már rendelkező pártoknak kínál új lehetőséget az első otthon megszerzéséhez. Új és használt lakások esetén igen csekély önerővel, állami garanciavállalás mellett lehet hitelt felvenni, és a vissza nem térítendő támogatás is jár a 35 év alattiaknak. Sokaknak a megfelelő lakást bérlemény jelenti. Léptünk ezen a területen is, hiszen az új intézkedésekkel megkönnyítjük, segítjük a rászorulóknak a bérleményekben való otthonra találás lehetőségét.

Mi azt állítjuk és mondjuk, sőt hisszük, hogy minden gyermek a miénk. Szakértői vita folyik arról, hogy a pénzbeli gyermektámogatások milyen ösztönzőt jelentenek az első és további gyermekek vállalására. A családi támogatások rendszerének a története arról tanúskodik, hogy a gyerekek állami pénzekkel nem vásárolhatók meg. A gyermekvállalás eldöntésében a családi pótlék és más pénzbeli támogatások nagysága nem döntő körülmény. A népesség létszámának alakulása szempontjából álszent és szemforgató arról beszélni, hogy vannak értékesebb és kevésbé értékes gyermekek, hogy vannak jobb helyre született gyermekek, és más gyermekeknek máshova nem kellene megszületniük.

A kormány és a Magyar Szocialista Párt népesedéspolitikai álláspontja az, hogy a családi támogatások elsődleges célja a gyermekszegénység enyhítése, és nem várjuk a támogatások összegének bővítésétől, hogy ezért több gyermek szülessen. De amíg sok százezer mélyszegénységben élő gyermek van e hazában, addig igenis van létjogosultsága az olyan intézkedéseknek, mint a mostani, hogy január 1-jétől jelentős mértékben növekszik a családi pótlék, amely eljut ezeknek a szegénységben élő családoknak a gyermekeihez is.

A gyermekszegénység csökkentése nem csupán emberi jogi, esélyegyenlőségi politikát érintő kérdés, hanem bizony a jövő társadalmának egyik legnagyobb kihívása. A fejlett világ manapság ébred arra rá, hogy az elmúlt 50 éves békés, jóléti fejlődése olyan demográfiai egyensúlyokra is épült, amit alaptalanul tételeztek fel öröknek. Manapság ezek a demográfiai egyensúlyok borulni látszanak, és a népesedési egyensúlyok egyre komolyabb kihívást jelentenek a gazdasági növekedés és a gyarapodó jólét számára is. Szerencsétlen és kissé embertelen az, ahogyan a politikai közbeszéd kétségbe esve érzékeli, és egyfajta öregesedési válságként titulálja azt, hogy a szüleink generációja tovább él, mint a nagyszüleinké. Végül is miért drámai ez? Örüljünk ennek!

De ha kevés ember dolgozik, és kevés, aktív korban lévő ember képes egyáltalán munkát végezni, akkor bizony tőlük, a jövedelmek termelésére képesektől igen magas arányban kell elvonni a jövedelmeiket ahhoz, hogy tisztes ellátásuk legyen a nem dolgozóknak, mindenekelőtt a már nem dolgozó öregeknek. Ez nem csupán a generációk közötti belső szolidaritás mértékén múló ügy, hiszen a magas szintű szolidaritásnak is komoly ára van. Tudjuk ezt jól, ezért amikor népesedéspolitikáról, a megszülető és a megszületendő gyermekek biztonságáról beszélünk, akkor e Ház falai között nekünk tudnunk kell, hogy nemcsak az apai örömök, a gyermekvállalás szépsége, hanem a társadalom hosszú távú érdeke is szemünk előtt kell hogy lebegjen. Ugyanis a demográfiai egyensúlyok borulása veszélyezteti a globális versenyképességet. Veszélyezteti a jóléti ellátások színvonalát, veszélyezteti a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető egyensúlyi feltételeit.

Felelős politikára van tehát szükségünk. Felelős politikára, amely tudja, hogy milyen kis lépésekből áll össze az a koncepció, amelynek eredményeképpen nemcsak hogy több gyermek születik, hanem a társadalmi egyensúlyok, a demográfiai egyensúlyok is helyükre kerülnek. Vészcsengőt kell tehát nyomjunk; vészcsengőt, de nem úgy, ahogy ezt egyes politikusok szokták tenni. Nem lehet a korosztályom felé elvárásokat, kötelezettségeket megfogalmazni, ettől nem lesz több gyermek. Örülök és értékelem, ha vannak közösségek, ahol a család mint a társadalom alapvető alkotóeleme és a gyermekvállalás a közösség elvárása. Értékelem, de tudom, hogy korosztályom nagy része nem így gondolkodik.

Ezért nekünk az a feladatunk közösen ebben a Házban, hogy olyan környezetet, olyan szabályozásokat és olyan Magyarországot biztosítsunk, ahol nemcsak kedve, hanem lehetősége is van egy fiatal párnak gyermeket vállalni. Okos politika kell a korosztályom felé: segíteni és esélyt adni. Ebbe nem fér bele a “hadat üzent a kormány a fiataloknakö szlogen, melyet napról napra hallunk a politikai jobboldaltól. Érdemes megnézni ezeket a kiadványokat, s közösen is megállapíthatjuk: amit az elmúlt három és fél évben tett az MSZP-SZDSZ-kormányzat a gyermek és ifjúsági korosztály érdekében, az korszakalkotó. Sok lépésből egy koncepciót szolgálva ugyanazt a célt szolgáljuk, amit önök is megfogalmaznak: biztonságot és igazságosságot a gyermekeknek.

Köszönöm szépen. Jó munkát kívánok! (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai