Készült: 2021.06.24.13:28:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

281. ülésnap (2005.12.14.), 146. felszólalás
Felszólaló Demeter Ervin (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:40


Felszólalások:  Előző  146  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER ERVIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat a nemzeti minősített adatok kezelése területén tapasztalható, már-már nehézkesen kezelhető, sőt áldatlan állapotok szabályozását tartalmazza egy új, a nemzetközi sztenderdekhez igazodó titokvédelmi rendszerrel. Azt mindenkinek tudnia kell, hogy Magyarországon pillanatnyilag a szövetségesi titkok részesülnek egy korszerű szabályozás formájában megfelelő védelemben, ugyanakkor a nemzeti titkok intézményi védelmi rendszere finoman fogalmazva is elavult, egy 1995-ös törvényben megfogalmazott szemléletet tükröz, pontosabban még annál is régebbit, hiszen maga az 1995-ben elfogadott törvény egy 1987. évi 5. számú törvényerejű rendelet logikájára épült fel. Mellesleg megjegyzem, hogy az Alkotmánybíróság ezt 1994 végén hatályon kívül is helyezte. Nagy hibája a titokvédelmi rendszer e nemzeti, korszerűtlen részének, hogy nem magát az adatot védi, hanem sok esetben az adathordozót, ami abban az időben értelemszerűen főleg a papírban jelent meg.

Az új titokvédelmi rendszer kiépítése - hiszen itt egy folyamatról van szó - 1999-ben kezdődött a Nemzeti Biztonsági Felügyelet létrehozásával. Ez indította el ezt a négyszintű minősítési gyakorlatot. Igaz, hogy ekkor még maga az intézményrendszer, majd később a szabályozás is csak a titkok szövetségesi részére vonatkozott. 2003-ban került újra a parlament asztalára a törvény, s a négyszintű titokvédelmi rendszer ekkor is csak a szövetségi titkokra vonatkozott. Mint ahogy államtitkár úr is említette, a parlamenti vitában már akkor szóba került, hogy szükséges a nemzeti titkok védelme és azok intézményrendszerének kialakítása, legalább olyan fontos, mint a szövetségesi, és egy törvényben kellene deklarálni. Nos, ez akkor nem történt meg, de a mai napon elkezdődik ennek a vitája, és reményeink szerint ez meg is történhet.

Az előterjesztett törvény megítélésünk szerint helyesen határozza meg a titokvédelem két fő alapvető célját. Az egyik az, hogy a közérdekű adatoknak csak a lehető legszükségesebb és szűk köre legyen korlátozott, tehát nem hozzáférhető, viszont legyen meg a lehetőség arra a szűk szeletre, ami védelmet igényel, annak egy határozott, alkotmányos és erőteljes védelme, a nyilvánosság esetleges kizárása vagy a korlátozása is, abból a megfontolásból felismerve, hogy annak nyilvánosságra kerülése károkat okozhat.

Ahhoz azonban, hogy a kitűzött célok elérhetők legyenek, megítélésünk szerint egy egységes, zárt, törvényileg körülhatárolható rendszer kiépítése szükséges, az szükséges, hogy a rendszer minden elemét - legalábbis fő vonalaiban - törvényi szinten szabályozzuk. A jelenlegi javaslat itt nagy hiátusban szenved, nyilván azzal érvelnek, hogy ezt majd kormányszintű rendeletekben fogják mellétenni és kiegészíteni. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy a fő elemeknek törvényben kell meghatározásra kerülniük.

A javaslat - meglátásunk szerint - elfogadhatóan rendezi a minősítési eljárás és a minősített adat biztonságára vonatkozó kérdéseket, ugyanakkor nem megfelelő a rendszer szervezeti oldala, és jelentős hiányossága a javaslatnak, hogy csak egy mondatban rögzíti a Nemzeti Biztonsági Felügyelet feladatait, és a részletszabályok megalkotását a kormány hatáskörébe utalja. Szeretném jelezni, hogy a jelenlegi rendszerben - amely még csak a szövetségesi titkokat kezeli és az intézményrendszert működteti - a Nemzeti Biztonsági Felügyelet feladatai törvényben szabályozottak. Ezt a modellt javasoljuk a továbbiakban is fenntartani, és magába a törvénybe betenni a Nemzeti Biztonsági Felügyelet feladatait, mert megítélésünk szerint nem működtethető hatékonyan egy olyan rendszer, amely mögött nem egy stabil intézményrendszer és nem egy stabil hatóság áll, amely nyilván megfelelő eszközökkel kell hogy rendelkezzen a törvény végrehajtására.

Ide tartozik, hogy a Nemzeti Biztonsági Felügyelet szervezetéről sem szól a javaslat, valamint jelentős hiányosságának tartjuk, hogy nem rendezi a felügyeletnek, illetve a felügyelet vezetőjének a közigazgatásban elfoglalt helyét. Ez látszólag nem fontos kérdés, azonban ha a gyakorlati oldalát nézzük, kiemelkedő jelentősége lesz a végrehajtás során, ugyanis a törvény betartása során adott esetben legfelsőbb közigazgatási vezetőkkel kell leülni tárgyalni, sőt érvényre juttatni a titokvédelmi szabályokat. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minisztériumok közigazgatási államtitkáraival, országos hatáskörű szervek vezetőivel kell tárgyalni, tehát a közigazgatási hierarchiában ennek a szintnek a beállítása ahhoz, hogy partnerként kezeljék a felügyeletet, megítélésünk szerint elengedhetetlen.

Nem kimerítően rendezi a törvényjavaslat - mint említettem - a Nemzeti Biztonsági Felügyelet feladatkörének a leírását, noha eddig az volt a tapasztalatunk, hogy a Nemzeti Biztonsági Felügyelet jó működésének a záloga abban rejlett, hogy a törvény pontosan és megfelelően rendezte a szervezet feladatait.

Érthetetlen számunkra - mint ahogy a bizottsági ülésen is elmondtuk -, hogy a Nemzeti Biztonsági Felügyelet fölötti parlamenti ellenőrzés - ami beszámolási kötelezettséget jelent - nem szerepel a jelenleg előterjesztett törvényben, holott a szövetségesi titkok esetében a Nemzeti Biztonsági Felügyelet vezetője köteles évente tájékoztatást, beszámolót adni az Országgyűlés szakbizottságának. Ezt akkor is, amikor kiegészítjük a nemzeti titkainkkal, mindenképpen szükségesnek tartjuk, hiszen most már ez a hatóság nem csupán a NATO és az Európai Unió, hanem a nemzeti titkok védelmének a helyzetéről, magyarul az ország biztonsági helyzetének egy alapvető és fontos szegmenséről is fog tudni tájékoztatást adni az Országgyűlés illetékes bizottságának.

A Nemzeti Biztonsági Felügyeletnek a közigazgatásban, pontosabban a kormányzati struktúrában való helyéről is más elképzeléseket tartunk jónak a jelenleginél. A javaslat a Nemzeti Biztonsági Felügyelet irányítását a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez helyezi. A jelenleg hatályos törvény szerint a szövetségesi titkok intézményrendszerének működtetése a Nemzeti Biztonsági Felügyelet révén a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter feladatai közé tartozik. Ez azért is indokolt, mert a szolgálatoknak, pontosabban a Nemzetbiztonsági Hivatalnak tartozik az alapvető feladatai közé az, hogy a központi államhatalmi és kormányzati szempontból fontos szervek biztonsági védelmét ellássa. Ennek egyik kiemelkedő eleme maga az információbiztonság.

Jelenleg a rejtjelfelügyelet is gyakorlatilag a nemzetbiztonsági szolgálatok irányítását végző miniszterhez tartozik az Információs Hivatalon keresztül, és van egy szelete, amely eddig a Belügyminisztériumhoz tartozott. Úgy ítéljük meg, hogy a Nemzeti Biztonsági Felügyeletnek mint a biztonsági intézményrendszer részének a továbbiakban is a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszterhez kell tartoznia. A jelenlegi modellben, a jelenlegi kormányzati gyakorlatban ez a két személy egybeesik - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter -, azonban ez nem szükségszerű, ez csak egy lehetőség, és nyilván kormányzati elhatározás kérdése az, hogy ez egybeesik vagy sem. Ezért tartom fontosnak, hogy abban az esetben is működőképes legyen a törvény, megfelelően működjön, ha a szolgálatok irányítását nem a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter végzi. Ennek megfelelő módosító javaslatot fogunk készíteni a törvényhez.

(15.00)

Az új törvény egyik célja az, hogy a jelenleg nem megfelelő minősítési gyakorlatot megszüntesse, az indokolatlan túlminősítéseket a gyakorlatból kiiktassa. Ezt a célt azonban nem szolgálja megítélésem szerint a mellékletben szereplő több száz minősített vagy minősíthető adatokat felsoroló pont. A törvény ugyan kimondja, hogy önmagában az a tény, hogy egy adat valamelyik titokköri pont alá esik, önmagában nem elegendő a minősítéshez, ez azonban nem fogja azt jelenteni, hogy a második feltétel, tehát az adat megsértésével okozott kár meghatározása és vizsgálata domináljon a jövőben.

Ezért megfontolásra ajánljuk a rugalmasabb minősítés érdekében az 1. számú melléklet elhagyását, és ezzel adjunk hangsúlyt annak, hogy a minősítési eljárás során a kármérték meghatározásának kell irányadónak lenni, hisz könnyen bekövetkezhet az a gyakorlat, hogy a mellékletben szereplő titokköri pontok alapján talán egy kialakult rutinból való minősítés működne. Adjunk hangot a szemléletbeli változásnak olyan formában is, hogy ezt az úgynevezett mankót - hiszen mankóként szolgál, nem kötelező érvényű - hagyjuk el, és emeljük meg a kárérték meghatározásának elvét, hogy ez legyen az elsődleges.

Hiányzik még a javaslatból a titokvédelmi rendszernek egy további eleme, mégpedig a szabályok megsértése esetén alkalmazható szabálysértési és büntetőjogi szankciók, ezeknek a rögzítése a megfelelő törvényekben, alapvetően a büntető törvénykönyvben. Nem fogadható el ugyanis, hogy ez majd egy másik javaslatban szerepel, hiszen most az egész rendszer elfogadhatóságáról fogunk dönteni, és erről akkor lehet nyilatkozni, ha ezt teljes egészében látjuk, a hozzá kapcsolódó szükséges szabályozással. Talán az tette kényelmessé a törvény előterjesztőjét, hogy a benyújtott javaslat azt indítványozza, hogy a törvény hatálybalépése 2007. január 1-jén történjen meg, és gondolja az “ej, ráérünk arra mégö elve alapján, hogy ráér a büntető törvénykönyv módosításával.

Magának a hatálybalépésnek az időpontját is késedelmesnek tartjuk, nem tudom, mi indokolja, hogy több mint egy évet várjunk a hatálybalépéssel. Ha megszületett a javaslat, ha az intézményrendszernek le tudjuk tenni a jogi alapjait, én úgy ítélem meg, hogy egy maximum féléves felkészítési idő elegendő kell hogy legyen ahhoz, hogy maga a rendszer hatályba lépjen. Ezért mindenféleképpen javaslatot fogunk tenni arra, hogy fél évvel előbb, tehát 2006. július 1-jével lépjen hatályba a törvény. A parlamenti vitában, amikor rákérdeztünk, azt a választ kaptuk, hogy maga a szervezeti előkészítettsége, a hozzá kapcsolódó kormányrendeletek készültségi foka lehetővé teszi. Nyilvánvalóan van egyéb költségvetési és elhelyezési feladat, amit talán el lehet végezni, és nem a jövőbe csúsztatni.

Mindezek alapján összefoglalva úgy ítéljük meg, hogy az említett hiányosságok kiküszöbölhetők. Mi magunk is javaslatot fogunk tenni erre, bár szívesen vennénk, ha erről valamilyen fajta megbeszélések és tárgyalások kezdődnének, hiszen nem várható el egy ellenzéki képviselőtől, hogy olyan jogi szakapparátussal rendelkezzen, mint, mondjuk, a Miniszterelnöki Hivatal. Tehát fogunk javaslatot tenni a hibák kiküszöbölésére, de hatékonyabbnak tartanám, ha ezeket a javaslatokat együtt tudnánk megtenni. Ha ezek a javaslatok elfogadásra kerülnek, akkor megítélésem szerint egy jó titokvédelmi rendszer alapjait fogjuk letenni, ami alkalmas arra, hogy mind a nemzeti, mind a szövetségesi titkainkat megvédje, és alkalmas arra, hogy hatékonyan működtethető legyen a magyar nemzeti és szövetségesi titkok védelme.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  146  Következő    Ülésnap adatai