Felszólalás adatai

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt támogatja a volt egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezését, de olyan formában támogatja csak, hogy ne rövidítse meg az amúgy is nehéz helyzetben levő önkormányzatokat. Következik ez az álláspontunk abból, hogy egyrészt a Szocialista Párt vállalja és ellenzékben is tiszteletben tartja a Horn-kormány által kötött szentszéki megállapodást. Mi történelmi jelentőséget tulajdonítunk ennek a megállapodásnak, és büszkék vagyunk arra, hogy a mi kormányunknak sikerült ezt elérni. Másrészt azonban az önkormányzatok helyzetének a javítását 10 millió magyar állampolgár érdekében szintén alapértéknek tekintjük, és nagyon rossznak tartanánk, ha e törvény végrehajtása során bármilyen ellentét keletkezne az egyházak és az önkormányzatok között.

Hörcsik képviselőtársam hozzászólására csak annyit szeretnék mondani, hogy az idő a politikában egy fontos tényező. '97-ben sikerült véglegesíteni a szentszéki megállapodást. A Szocialista Párt természetesen a protestáns egyházakkal szerette volna folytatni a megállapodást, de közismert módon választások jöttek, azzal az eredménnyel, amely számunkra ugyan nem örvendetes, de mégis tényként tudomásul kellett venni.

Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy amennyire én látom, a Szocialista Párt egyházi kérdésekben legalábbis a biztos arany középúton igyekszik járni, hasonlóan a lakosság többségéhez. Mi nem érezzük helyénvalónak egyesek zsigeri félelmét a történelmi egyházak társadalmi szerepvállalásától, de még ennél is sokkal károsabbnak tartjuk, ha a politika belerángatja az egyházakat, Isten ügyét a napi politikába.

(12.10)

A múlt hét végén elég szomorúan néztem egy bizonyos pártnak két helyszínen is megrendezett ülését, ahol az egymással civakodó és dulakodó pártvezérek előtt ott volt az asztalon a feszület és a Biblia. Azt hiszem, méltatlan ezeket a szent jelképeket a napi politika küzdelmeibe belerángatni; aki hívő ember, az nyilván a maga templomában, imaházában, otthonában, sok helyen kifejezheti hitét; azt hiszem, pártgyűléseken a feszületnek nem sok helye van, különösen amikor tudomásom szerint protestáns tagjai is vannak az adott pártoknak.

Az is ízlésünk ellen való, tisztelt képviselőtársaim, ha lassan azt látjuk már egyes kormányzati rendezvényeken, hogy egyes kormánypártok már-már a kormánypártok imádkozó szekciójaként szeretnék az egyházakat bevonni a legkülönbözőbb ünnepségekbe. Azt hisszük, hogy az egyházaknak a napi politikába való belerángatása eleve ellentétes azokkal a közös értékekkel, amelyeket hiszem, hogy a legtöbben osztunk ebben a házban.

A Szocialista Párt tehát nem az egyházak politikai, hanem társadalmi szerepvállalását támogatja. Ennek a törvénynek az 1. §-ában - ahogy államtitkár úr ezt pontosan ismertette is - az egyházak lehetőséget kapnak arra, hogy az eszmei értékű vagyont ne csak természetben, hanem készpénzben is megkapják. A mi szakértőink véleménye szerint ugyan ez nem következik szó szerint a szentszéki megállapodás szövegéből, de hogyha ez jó az egyházaknak és jó az önkormányzatoknak, akkor ezt szívesen támogatjuk. Azt gondoljuk, hogy az evangéliumi mondás értelmében a szombat van az emberért és nem az ember a szombatért, tehát ilyen értelemben a törvényt a valósághoz, a realitásokhoz, az igényekhez kell igazítani, és e tekintetben semmi kifogásunk nincs a törvényjavaslattal szemben.

A 2. §, amely azt mondja ki, hogy a tulajdonosnak, a kezelőnek a természetben átadásra kerülő épületet, iskolát, kórházat, egészségügyi, szociális intézményt megfelelő módon kell karbantartani az átadásig, nos, ezzel kapcsolatban, azt hiszem, fontos egy kicsit pontosabban fogalmazni, és tudomásom szerint önkormányzati ügyekben járatos képviselőtársaim módosító indítványt is fognak ebben a tekintetben benyújtani. Ha ez azt jelenti, hogy a tulajdonos - sok esetben, gyakori esetben az önkormányzat - ne pusztítsa le azt az épületet, amelyet az egyháznak való átadásra kijelöltek, akkor ezt támogatni kell, ez egy teljesen jogos előírás a törvény részéről. Ha azonban azt jelenti, hogy az adott önkormányzatnak - az ismert szegénység miatt - az ingatlanai általában nincsenek megfelelő állapotban, de annak az egynek, amelyet az egyháznak majd visszaad, a színvonalát fel kell fejleszteni ahhoz, hogy az átadásra sor kerüljön, egyrészt ezzel nem értünk egyet, másrészt azt gondoljuk, hogy mindenképpen a kormányzatnak kellene ehhez az összegeket előkeríteni.

Általában is azt gondolom, hogy ha Magyarországon iskolák, kórházak, szociális intézmények ezrei nincsenek megfelelő állapotban, akkor ez önmagában is botrány, és ez független az egyházi ingatlanok rendezésétől. Azt szeretnénk tehát, hogyha az önkormányzatok az alapfeladataik ellátásához megkapnák az államtól azt a támogatást, ami szükséges ezek ellátásához, függetlenül attól, hogy az adott ingatlant visszaadják vagy pedig "csak" önkormányzati kezelésben és fenntartásban marad. Hiszen ugyanazok az állampolgárok, ugyanazok az emberek használják mindkét intézményt, és akik ismerik a települési valóságot, azok tudják, hogy az egyházak és az önkormányzatok szembeállítása amúgy is elfogadhatatlan, hiszen ugyanazok az emberek használják, egyházi iskolába járnak, de állami egészségügyi intézményt látogatnak, vagy az egyik gyerek egyházi iskolába jár, a másik nem. Az élet ezer példát kínál, amely azt mutatja, hogy itt valóban úgy kell megoldani ezt a kérdést, hogy ne sérüljön se az állam, se az egyház érdeke.

A 3. §-sal kapcsolatban felteszem - látva a hozzászólók névsorát -, lesz erről még részletesebb vita is, én csak annyit tudok mondani, hogy egy alkotmánybírósági határozat mondta ki azt, hogy az önkormányzati iskolák fenntartása, azok biztosítása alkotmányos érdek, és ennek alapján történt a törvényi rendezés.

Amikor ezeket az ingatlanokat visszaadni rendelte a törvény és folyamatosan a szentszéki megállapodás is elfogadta ezt, azért történt, hogy az egyházak - a történelmi egyházak elsősorban - társadalmi szerepvállalása erősödjön. Mi az, amiben mi nagyon fontosnak tartjuk ezt a társadalmi szerepvállalást? Azt hisszük, hogy ez alapvetően és döntően a kereszténység alapelveként hirdetett szolidaritás megerősítése. Az elmúlt tíz év a magyar gazdaságpolitikában jelentős sikereket hozott, de tudjuk, hogy a társadalom elképesztő mértékben kettészakadt. A szegények és a gazdagok közötti különbség folyamatosan, úgy gondoljuk, hogy az elmúlt három évben kiugróan nőtt. Nyilván vannak, akik ezzel vitatkoznak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az elmúlt tíz évben olyan méretű szegénység keletkezett ebben az országban, amelyet a magam nemzedékéhez tartozók nem is láttak, legfeljebb regényekből, régi filmekből ismertek.

Azt hisszük, hogy ha az egyházak szerepet vállalnak a társadalmi szolidaritás erősítésében, felélesztésében, akkor világnézeti különbség nélkül minden baloldali ember rokonszenvére számíthatnak.

Üdvözöljük azt, hogy a szakszervezetek és az egyházak között a párbeszéd megkezdődött, és természetesen azzal is egyet tudunk érteni, hogy a katolikus egyház, a püspöki kar nyilatkozata hozzá képest szokatlanul éles hangon ítélte el a munka törvénykönyvének módosítását, amely a vasárnap kiárusítását tette lehetővé a mi fogalmaink, felfogásunk szerint.

Tudjuk azt, hogy II. János Pál talán mindenki másnál keményebben ítéli el a fajgyűlöletet, a türelmetlenséget, tudjuk, hogy a nyugati protestáns egyházak is hasonló álláspontra jutottak, ezért nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az egyházak Magyarországon gyakorlati lépésekkel is támogassák a társadalmi türelmetlenség mérséklését, megszüntetését.

Van egy katolikus értelmiségi egyesület, a Pax Romana, amelynek a siófoki kongresszusán elhangzott felvetésként, hogy az egyházak legnemesebb küldetésüket teljesítenék, ha például elérnék, hogy az egyházi iskolákban akár kvótaszerűen is tanulhassanak roma gyerekek, hogy így hosszú távon egy cigány értelmiség erősödjön meg. Azt is tudjuk, hogy az egyházak erre nyitottak, ebben a témában folynak tárgyalások, előkészítések, ezt a Szocialista Párt lelkesen támogatja, és valóban, a romakérdés megoldásában egyháznak, önkormányzatnak, államnak, civil szervezetnek együtt nagy-nagy szerepe lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt általában egy jobb, türelmesebb és igazságosabb rendszerré szeretné átalakítani ezt a nagyon rideg és nagyon versenyelvű demokráciát, és hisszük - eddigi tapasztalataink és reményeink azt mutatják -, hogy az egyházak ebben nem a pártoknak, hanem a jóakaratú embereknek fontos szövetségesei lesznek és lehetnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván ehhez lesz részletes vita is; azt tudom mondani a Szocialista Párt nevében, hogy amennyiben világossá válik, hogy nem az önkormányzatok megzsarolásával lehet ezt a törvényt teljesíteni, akkor jó szívvel támogatni fogjuk az előterjesztést.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)