Felszólalás adatai

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A múltkori felszólalásomban már elmondtam, hogy támogatja az MDF, és támogatom személyesen én is a törvényjavaslatot. Most amiért szólni akartam, az az, hogy úgy érzem, 40 év konszenzus nélküli egyöntetűsége után különösen jelentős az a magyar népi politizálás, amely ehhez a helyzethez vezetett.

Sokszor elfelejthetjük, hogy ez egyáltalán nem természetes. Hogy csak egy ellenpéldát hozzak: például Észtországban három orosz párt politizál, mindhárom ellenzékben, és az orosz szavazók megoszlanak a tisztán nemzetiségi és az észt többségi pártok között. Tehát amikor egy kisebbség meg tudja fogalmazni a közös akaratát, és ezt törvényes eszközökkel igyekszik elérni, azt hiszem, ez rendkívül jelentős folyamat.

Az is kétségtelen, ami ma már elhangzott, hogy töretlen az ösvény. Ezért nyilvánvalóan sok kérdőjel, sok vitatható részlet van. Én gondolatébresztésül három elemet vetnék föl, mintegy előkészítendő a részletes vitát. Vannak ugyanis, akik azzal támadnak, hogy ennek az a célja, hogy a magyarországi munkaerőhiányt akarja valóban kezelni. Ha így is van, ha van egy ilyen vetülete, baj volna ez? Hiszen itt fölmerül mindjárt egy alapkérdés, ami egy alapfogalmunk tisztázását igényli: a szülőföldön való megtartás.

Mi a szülőföld? Szülőföldön marad-e a székely, ha beköltözik Brassóba, vagy ha elmegy Bukarestbe és ott marad? Szülőföldjén marad-e a várvidéki magyar, ha az Őrségből átköltözik Bécsbe? Mi a lehetősége az utódállamok területéről egyenesen Nyugatra költözött magyarnak, aki már sosem volt magyar állampolgár? Ezért a szomszédos országokra vonatkozó, bevezető 1. § kapcsán mindjárt fölmerül az a kérdés, hogy mi van ott, ahol például az egykori Jugoszlávia, a volt Szovjetunió, Csehszlovákia területén belül történt az elköltözés, és most ez a szomszédságból való elkerülést, a törvény hatálya alól való kikerülést jelenti.

(0.10)

Pedig itt is sokszor a határ hagyta el az embert. Töprengtem azon is - majd erre lesz kétféle módosító ajánlatom is -, hogyan lehetne áthidalni az ebből adódó problémákat. Az egyik nyilvánvalóan az, hogyha a magyar állampolgárság megszerzését a nem szomszédos államok magyar lakosai számára megkönnyítjük és lehetővé tesszük, de persze akkor felmentést kell a letelepedési engedély megszerzése alól nyújtani, és az állampolgári kérelem benyújtásának várakozási idő nélkül kellene történnie. Ugyanakkor lehetne más megoldás is, hiszen mindenféleképpen jogos a szülőfölddel való kapcsolat erősítése, és ez történhet azzal, hogyha egy ilyen harmadik országból ottani ajánlással kapják a magyar igazolványt, abban az esetben például, ha az elköltöztetés - mint a csehországi magyarok esetében vagy sok esetben Kárpátalján - erőszakos elhurcolással vagy kitelepítéssel történt. Ezért a területi elv helyett, amit megfogalmaz a törvény, vagyis a lakáshely, az érintett személy lakása helyett az állampolgársági elv bevonása is kiterjesztheti a joghatályt és a jogalanyok körét.

Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezzel ellentétben el kellene kerülni azt, hogy egyszerre lehessen egy adott állampolgárság mellett különböző államokban megszerezhető jogosítványok érdekében esetleg több nemzetiség vállalását végezni. Ez lenne az egyik tömb, amit érdemesnek tartok megjegyezni.

A másik kérdés a szülőföldön nyújtandó nevelési-oktatási támogatás, tankönyv- és taneszköz-támogatás. Ezt rendkívül fontosnak érezzük, és tulajdonképpen ennek bevétele a törvény-előkészítés anyagába tette lehetővé azt, hogy fenntartás nélkül támogassuk ezt az anyagot, hiszen eredetileg mi úgy gondoltuk el, ennek mindenképpen alanyi jogon kellene járnia, de teljesen megértjük a törvényjavaslatnak azt a hozzáállását, hogy kérelmezni kelljen, hiszen az a felmérést is elősegíti, meg azt is, hogy a szándékról is nyilatkozik az illető ebben az esetben. Igen ám, de aki megfelel a feltételeknek és e szándékát kinyilvánítja, akkor oly módon kéne majd a törvényt megfogalmazni, hogy kivétel nélkül meg is kaphassák, lehet, hogy az anyagi lehetőségünk birtokában esetleg szűkebb anyagiakkal, de egyenlően, hiszen egyenlő helyzetben vannak. Még így is természetesen hátrányba kerülnek azok, akiknek a környékén nincs magyar oktatási-nevelési intézmény.

A harmadik témakör, amit meg szerettem volna említeni, az igazolvány visszavonásának kérdése. Ugyanis itt egy kicsit a büntetőjogi megközelítés és szemlélet uralkodott el néhol, és nekem az az érzésem, hogy ebből a szempontból különválasztandó a Magyarországon igénybe vehető kedvezmények és a szülőföldön kapható támogatás. A kettő kapcsolódását indokolatlannak érzem. Hogy rávilágítsak: ha valakit kitiltanak Magyarországról például túltartózkodás miatt, miért ne kaphatna attól még a gyermeke szülőföldön járó támogatást?

Mindezeket a meggondolásokat és még másokat is, amelyekre most nem akarok részletesen kitérni, hiszen ez majd a részletes vita anyaga lesz, igyekeztem megjeleníteni majd módosító indítványokban. Az egész törvénnyel kapcsolatban még egyszer szeretném leszögezni azt, amit az államtitkár úr a MÁÉRT egyik ülésén mondott, hogy a szerződéses nemzet fogalmát igyekszünk megcélozni. Én remélem, hogy ennek az előkészületben lévő szerződésnek olyan jövője lesz, mint egykor a vérszerződésnek volt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a MIÉP padsoraiból.)