Felszólalás adatai

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita első szakaszában a hírközlésről szóló törvényjavaslat céljaihoz benyújtott módosító javaslatok kapcsán szeretném ismételten felhívni tisztelt képviselőtársaim, de különösen az előterjesztő figyelmét arra a megítélésem és mások megítélése szerint nem éppen elhanyagolható problémára, amit a törvényjavaslat jogharmonizációs szempontból vett korszerűségéről az általános vitában már részletesen kifejtettem. Ennek a problémának nevezetesen az a lényege, hogy az Európai Közösség jelenleg hatályban lévő távközlési joganyaga - amellyel az előterjesztő a törvényjavaslat záró rendelkezései között megjelölt irányelvcímek tanúsága szerint is harmonizálni kíván - 2002. január 1-jétől hatályát veszti. 2002. január 1-jétől az Európai Unió tagállamainak már azzal az új irányelvcsomaggal összeegyeztethető nemzeti távközlési szabályozást kell majd alkalmazniuk, amelyet a közösségi intézmények a következő egy-két hónap, de az is lehet, hogy egy-két hét során fogadnak el.

Csak emlékeztetőül mondom, az előterjesztő szerint a magyar hírközlési törvény 2001. december 23-án fog hatályba lépni, és ennek következtében karácsonytól szilveszterig, többé-kevésbé, a jogharmonizáció követelményeit is ki fogja elégíteni. Újév napjától, 2002. január 1-jétől azonban a fiatal magyar hírközlési szabályozásnak a megtisztelő "EU-konform" jelzőtől sajnos szomorú, ámde gyors búcsút kell vennie.

Gémesi György képviselőtársamnak a törvényjavaslat 2. § (1) bekezdéséhez benyújtott, T/3934/130. számú módosító javaslata azzal kívánja a törvényjavaslat hivatkozott rendelkezését kiegészíteni, hogy a törvény célja többek között "a használt technológiától független" szabályozás megteremtése. Ez a kiegészítés vitathatatlanul jobbító szándékot takar, azonban a célok közötti deklaráció még nem teszi a szabályozást valóban technológiasemlegessé.

Az előterjesztői szándék megtartása mellett ez persze képtelenség is lenne, hiszen az az európai közösségi joganyag, mármint a hatályos, szóval a régi, amelyet az előterjesztő próbál beépíteni, többek között éppen azért vált elavulttá, mert nem felel meg a technológiai semlegesség szabályainak. Az új irányelvtervezetek egyik fő újítása azonban az, hogy egységes szabályozásban kezeli az úgynevezett elektronikus kommunikációs hálózatokat és szolgáltatásokat, és nem különböztet meg például a vezetékes vagy a mobilszolgáltatások, a hagyományos vezetékes és a dect technológián alapuló helyi hurkok, vagy például a hagyományos távbeszélő és a kábeltelevíziós hálózaton nyújtott távbeszélő szolgáltatások között.

Ezzel szemben a technológiai semlegesség kifejezésére a tervezett magyar szabályozás teljesen alkalmatlan, nincsenek sem átfogó definíciói, sem a különböző technológiákon alapuló szolgáltatásokra közös szabályai. Ezért hiába kerül be a törvényjavaslat céljai közé a technológiai semlegesség, a szabályozás koherens átalakítása nélkül ennek az egyhetes jogharmonizációnak a problémája még nem fog megoldódni.

A mai részletes vita idejére azonban vegyük tudomásul, hogy az előterjesztő és a kormánypárti képviselőtársaim nem tartják azt perdöntő kérdésnek, hogy olyan szabályozást alkotunk, ami a hatálybalépése után pont egy héttel elavulttá válik. Ezt egyébként abból is felismertük, hogy az előterjesztő az általános vita után nem élt az általunk - talán nem túlzás azt mondanunk: meglehetősen nagyvonalúan - felkínált lehetőséggel, és nem vonta vissza a javaslatát. A részletes vita további szakaszaiban így csak azok közül a jogharmonizációs problémák közül kívánom majd néhányra felhívni képviselőtársaim figyelmét, amelyek a hatályos, tehát a régi európai közösségi joganyag helytelen fordításából, illetve figyelmen kívül hagyásából adódnak.

(17.20)

Összegezve tehát - és ezt talán Szalai Annamária értékelni fogja - itt nemcsak az a baj, hogy a múltnak alkotunk egy törvényt, hanem az a baj, hogy az a hivatkozáscsomag, amit a kormány használ, helytelen, rossz, fércmunka.

Köszönöm szépen.