Készült: 2024.03.28.16:50:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (1998.11.18.), 166. felszólalás
Felszólaló Pásztohy András (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:01


Felszólalások:  Előző  166  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt, közel egy évtized folyamatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az agrárágazat súlyos, válságos időszakokon ment keresztül. Ha csak a kilencvenes évek első felére gondolunk vissza, így a kárpótlás, az élelmiszeripar privatizációja, a szövetkezetek kényszerű átalakítása, a vagyonuk szétosztása, mind komoly veszteségeket okozott a magyar falunak, a vidék fejlődési esélyének. Az agrárvertikum a különböző tulajdonosi érdekek mentén szétesett, és mint történelmünk során annyiszor, a legnagyobb vesztes a falu, a mezőgazdaságból élők lettek, legyen az egyéni vagy társas vállalkozásban lévő.

Éppen ezért példa értékűnek nevezhetjük azt a kezdeményezést, amely 1997 tavaszán egymás mellé ültette az agrárium szereplőit, így a termelők, az érdekképviseletek, a kamarák, a tudomány, az oktatás, valamint a pártok és a kormányzat képviselőit egyaránt. Megfogalmazták, majd aláírták a nemzeti agrárprogram téziseit, melyben felvázolták az ország adottságait, figyelembe véve a mezőgazdaság helyét, szerepét nemzetgazdaságunkon belül, valamint felvázolták a mezőgazdaság távlatait, különös tekintettel az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek megteremtésében.

A kompromisszum, melyre az agrártársadalom reprezentánsai jutottak, példa értékű volt. Ez nagy lendületet adott az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény kimunkálásának, valamint elfogadásának. E törvény magában foglalja az agrárgazdaság cél-, feltétel- és eszközrendszerét parlamenti és kormányzati garanciákkal. Mindezektől azt vártuk, hogy a politika - legalábbis részben - kivonul a mezőgazdaság alapvető területeiről. Úgy tűnik, ez csak álom volt.

Amikor az 1999. évi költségvetési tervezet agrárkérdéseit vizsgáljuk, nem árt egy pillantást vetni arra, milyen helyzetben és állapotban van a ma mezőgazdasága. Sajnos 1998-ban az agrárgazdaságban egyre súlyosbodó válság alakult ki. Ezt jelzik a gabonapiacon kialakult növekvő feszültség; a gabonaértékesítési nehézségek mellett igen súlyosan érinti a termelőket az árak csökkenése, mely gabonaféléknél 30-35 százalék, míg az ipari eredetű anyagok, eszközök árai 13-15 százalékkal emelkedtek. Mindehhez járul a csökkenő sertés- és baromfiár az orosz piacokhoz jobban kötődő ágazatok területén. Az agrárolló kinyílt, meghaladja az igen magas 1991-92-es mértéket.

Jogosan merül fel a kérdés: vajon mit tett a kormány? Kárenyhítést igen, megoldást nem. A Torgyán miniszter úr által oly gyakran említett több tucat rendelkezés helyett kettő-három is elég lett volna, ha az működik. Azt a támogatást sem kaptuk meg a demonstrációk révén, ami a törvény szerint megilleti a termelőt, így a garantált árat. Az agrárrendtartás részéről sem volt kellő reagálás a váratlan helyzetben. Ez annál is súlyosabb, mivel az elmúlt évben úgy a termelés finanszírozása, mint a technológiai fejlesztés területén elindult fejlődés, növekedés, többek között a tőkepótló hitel biztosításával, ez évben megtorpant.

Kétségkívül az időjárás, a világpiac nyomott árai sem kedveztek a mezőgazdálkodásnak, de éppen ezért az elmaradt beruházások forrásait vagy az egyéb törvény adta lehetőségeket jövedelemkiegészítés címén a termelők megerősítésére, biztonságára kellett volna fordítani.

Mindezek alapján vajon mi a kormány üzenete a termelők felé a költségvetésen keresztül? Tény, hogy a tervezet a támogatások volumenét tekintve növekedést jelez, de az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben foglaltakhoz képest ez nem elégséges. Az 1998-ban kialakult és felerősödőben lévő válság kezeléséhez sem elegendő mértékű, annál is inkább, mivel ez évben a mezőgazdaságot ért árveszteség vagyonvesztéshez, a beruházások, fejlesztések elmaradásához, vagyonfeléléshez vezetett. A támogatásokhoz való hozzájutás is nehézkes, mivel hiányzik a saját forrás, csökkent a vállalkozások hitelfelvevő képessége. Ma a magyar mezőgazdaságban 2-300 milliárdra tehető a tőkehiány - igaz, ez hosszú éveken keresztül halmozódott fel.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a termelési támogatásokról. A tárca koncepciója szerint ez látszólag új elemeket tartalmaz, de nem a versenyképes agrártermelést segíti, hanem a kisgazdaságok vegetálásának kedvez. Sokkal célszerűbb lenne, ha az önfogyasztásra, illetve az eseti piacra termelő kisgazdaságokat a szociálpolitikai rendszer keretein belül támogatnák. Szakmailag nem lehet elfogadni a szektorsemlegesség hiányát sem. Ez ugyanis a versenyképesség elősegítését nem szolgálja.

Ezzel szemben újabb, úgynevezett kuláklista formálódik, így a földek szétíratása a családtagok között, melyből több, jobb termék nem következik, de több szavazat és a támogatások pocsékolása igen. Mire gondolok? Arra, hogy a tervezet szerint a termőföld művelési támogatása 50 hektár alatt 15 ezer forint, ennyit kapnának a gazdálkodók, 50 hektár felett 8 ezret vagy még kevesebbet. Ugyanez tapasztalható a tehéntartók esetében is: ez esetben húsz darab tartása alatt 25 ezer forint darabonként, efölött kevesebb, ugyanakkor tejtermelés-értékesítési szerződéshez kötik a támogatást. No de ilyen kis mennyiségre melyik tejipar szerződik? Itt tehát a versenyképesség elősegítésének hiányáról van szó.

Mi hiányzik ugyanakkor a kormány elgondolásaiból, a költségvetésből, valamint a felhasználását célzó irányelvekből a termelési támogatások területén? Az agrárfoglalkoztatást segítő támogatást meg kívánja szüntetni, ugyanakkor a kormányprogram az ágazat eltartó képességének növeléséről, a vidék polgárosodásáról szól.

 

 

(16.40)

 

De kérdezem én: a magas közterhek mellett az alacsony agrárjövedelmek vajon indokolttá teszik-e a foglalkoztatássegítő támogatás megszüntetését?

Csak úgy megszüntetésre szánják a földbérleti díj támogatását is. Vajon a kormány komolyan gondolja-e a feketegazdaság elleni harcot? Hogyan akar a zsebszerződések ellen fellépni? Érthetetlen, hogy miért nem támogatja a kormány a föld hatékony művelését, amikor az esetek döntő többségében szétválik a földtulajdon és a használó.

A mezőgazdasági biztosítások támogatása is megszűnik. Ha valamit, ezt a gazdák jólfelfogott érdekében támogatni kellene. Ennek indoklására számtalan példa van. Ha csak a mezőgazdaság természeti erőknek való kiszolgáltatottságát említem, akkor is indokolt lenne a meghagyása. Sajnos, a kedvezőtlen adottságú területek támogatása van is, meg nincs is. Vajon akarja-e a kormány, hogy itt is lehessen élni és boldogulni?

A beruházások támogatásának mértéke ugyan 28 milliárdról 32-re nő, de a gazdálkodók vagyonvesztése, az általános finanszírozási és fejlesztési forráshiánya miatt a beruházások támogatását a szocialista frakció szerint legalább 15 milliárd forinttal növelni kellene, elsősorban a technológiai lemaradásunk csökkentése érdekében. Amennyiben a növelt nagyságban nem lehet igénybe venni a fejlesztésre szánt összeget, fel kell hatalmazni a kormányt, hogy az esetleges maradványokat használhassa fel a tárca a termelés biztonsága érdekében.

A támogatás egyik sarkalatos kérdése a piacra jutásra szóló költségvetési alcím. Bár 48 milliárdot tesz ki, de úgy is mondhatnánk, hogy sötét ló. Hogy miért? Nem tudni, milyen rendezőelv alapján kerül felhasználásra, kit milyen alapon fog a kormány vagy a tárca támogatni: pártállás, vállalkozási forma, versenyképesség vagy szem-, hajszín alapján.

Mindannyiunk előtt ismert, hogy e napokban kezdődtek az Európai Unióval a csatlakozásról szóló tárgyalások. Tény, hogy a csatlakozás egyik legkényesebb pontja az agrárágazat jövője. A költségvetési tervezetből nem tűnik ki, hogy a kormány a mezőgazdasági termelőket kívánja-e vagy tudja-e helyzetbe hozni. Nagy a felelősség abban, hogy a mindenkori kormány a költségvetés eszközeivel is segítse az agrárium szereplőit a felkészülésben. Többek között nem mindegy, hogy milyen versenyhelyzetbe kerülnek a termelési kultúra, a szakmai felkészültség, a termelés mértéke és színvonala, valamint a korszerű technológiák alkalmazása területén.

Összességében megállapítható: a támogatás mértéke nőtt, de az nem a nemzeti agrárprogram irányelveinek, valamint az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény szellemének megfelelően a romló feltételekhez igazodó módon tartalmazza a lehetőségeket.

Túlzott, de nem is idevaló a termelési támogatás szociális jellege. Egybemossa a versenyszféra támogatását a vidékfejlesztéssel és a szociális segélyezéssel. Elnagyolt a piacra jutás támogatása. Nem értékelhető az elmaradt térségek előirányzata. Mindezen felül az európai uniós csatlakozásra való felkészülést nem segíti kellő módon és mértékben.

A Magyar Szocialista Párt az agárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénnyel lendületet kívánt adni az agrárágazatnak, ez a költségvetési tervezet azonban a válságba ragadás költségvetése. Mindezek alapján számomra az 1999. évi költségvetési tervezet elfogadhatatlan, és általános vitára sem tartom alkalmasnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  166  Következő    Ülésnap adatai