Felszólalás adatai

ELNÖK: Képviselő úr, ne haragudjon, ez nem az általános vita. A részletes vitánál vagyunk. Ön nagyon jól képzett szakmailag, önnek tökéletesen tudni kell, hogy ez mit jelent. Ajánlom önnek, olvassa el a Házszabály idevonatkozó két pontját. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Kérdezem a képviselőtársaimat, óhajt-e valaki még ezzel kapcsolatban felszólalni. Mivel további jelentkezőt nem látok, úgy gondolom, nem kell megkérdeznem Répássy Róbert államtitkár urat, hogy óhajt-e az elhangzottakra válaszolni. (Jelzésre:) Nem óhajt. Köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk majd.

(9.50)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény módosításáról, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/2941. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/2941/15. számon kapták kézhez és ismerhették meg képviselőtársaim.

Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem Móring József Attila jegyző urat, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő. Az első vitaszakaszban szereplő módosító javaslatok a jogviszonnyal kapcsolatos kérdéseket érintik, ezek az ajánlás 1-13., 16-22., 29-39., valamint 42-47. pontjaiban szerepelnek, a második vitaszakaszban pedig a kormány-tisztviselői jogviszonyból származó jogvita módosítását kezdeményező indítványok vitájára kerüljön sor az ajánlás 14., 15., 23-28., valamint 40. és 41. pontjai szerint.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ezzel a javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tájékoztatom önöket, hogy a vitában a felszólalási időkeret vitaszakaszonként 6-6 perc. Azok a képviselőtársaink, akik egy-egy vitaszakaszban több módosító javaslatot is benyújtottak, értelemszerűen ismételt felszólalással tudják indokolni indítványukat.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az 1-13., 16-22., 29-39., valamint a 42-47. pontokra. Kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. Igen, Nemény András képviselő úr kért szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Hatperces időkeretben öné a szó.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az első vitaszakaszhoz szeretnék hozzászólni. Ha esetleg belekeveredne valami a második vitaszakaszból, akkor szóljon, elnök úr, de nem áll szándékomban összekeverni a dolgokat.

A mai részletes vita oka - ami az általános vitának is oka volt - az, hogy az Alkotmánybíróság két törvényt is, amit már ebben a ciklusban a Fidesz-KDNP-frakciószövetség és a fideszes kormány hozott, alkotmányellenesnek talált. Alkotmányellenesnek találta őket, hiszen öt alapjogot is sértettek, s minden esetben az indoklás nélküli felmondás volt a kiváltó ok. A következő öt alkotmányos alapjogot sértette a két törvény: a közhivatal viseléséhez való jog, a jogállamiság elve, a munkához való jog, a bírósághoz fordulás joga és az emberi méltósághoz való jog.

Tehát úgy kellett volna változtatni a törvényt, hogy ezek az alkotmányos alapjogok ne sérüljenek újra. Ez látszólag talán sikerült is, de álláspontunk szerint a helyzet valójában nem változott. Sőt, talán inkább azt kellene mondanunk, hogy kicsit őszintétlenebb lett, hiszen az új szabályozás egy szép narancsszínű csomagba nagyjából ugyanazt a javaslatot csomagolta be, amit az Alkotmánybíróság korábban kifogásolt.

Négy pontban tudjuk a legfőbb gondokat felsorolni. Talán mondhatnék többet is, de ebben az esetben nem akarok túlterjeszkedni.

Az első probléma a bizalomvesztés kérdése, a felmentési indokok között szabályozott új kategória. Ennek a tartalma jelenleg ismeretlen számunkra. Ugyan van róla két mondat a szabályozásban, de hogy ez igazából mit jelent, azt se az általános vitában, se a bizottsági vitákban nem sikerült feltárnunk. Szerintünk ez egy gumiszabály, ami csak azt a szubjektív elemet erősíti, amivel a köztisztviselők és a kormánytisztviselők kiszolgáltatottsága nő. Hogy ez alapján a bíróság hogyan fog tudni dönteni, hogyan lesz ez valós, világos, tényleges és jogszerű indok a bíróság előtt, az erősen kétséges. Álláspontunk szerint ez nem is lehetséges.

Sokszor elhangzott a viták során, hogy kinek, minek kell megfelelnie a köztisztviselőnek és a kormánytisztviselőnek. Álláspontunk szerint semmiképpen nem a főnökének kell megfelelnie. Hiszen gondoljanak bele, valamikor lesz majd kormányváltás, és az önkormányzatokban is mindig vannak változások, s akkor majd azok a köztisztviselők, akik önöknél dolgoztak és szakmailag megfeleltek, az új főnöknek majd nem fognak megfelelni bármilyen szakmai indok alapján, akkor bizalomvesztés címén elküldésre kerülnek. Hiszen önök azt mondták, a bizalomvesztés az, amikor a felettes nem bízik a munkavállalóban. Álláspontunk szerint egyáltalán nem ez a bizalomvesztés, a köztisztviselőnek csak a törvényeknek kell megfelelnie; éppen ez lenne a köztisztviselői életpálya lényege.

Nehezményezzük azt is, hogy ha bizalomvesztéssel sem lehet vagy nem tudnak valakit eltávolítani, akkor a munkakör és a munkavégzés helyének egyoldalú megváltoztatására ad lehetőséget a szabályozás. Ráadásul, ha ezek után felmond a köztisztviselő, kormánytisztviselő, akkor csak a vezetőkkel számolnak el a korábbi illetmény alapján, a közdolgozókkal nem. Álláspontunk szerint ez egy külön probléma, és önmagában is alkotmányellenes, diszkriminációt jelent.

A harmadik fő probléma - amibe most nem megyek bele bővebben - a kormány-tisztviselői döntőbizottság felállítása. Ha jól vettem ki, ez egy külön ajánlási ponthoz tartozik. Most csak annyit mondanék, hogy ez növeli a bürokráciát és erősíti a kiszolgáltatottságot.

Már a köztisztviselői életpálya elején nehézséget fog okozni az a kitétel, hogy a pályáztatás helyett erősítik a meghívásos kiválasztási eljárást. Ez azt jelenti, hogy már a köztisztviselői jogviszony keletkezése is szubjektív lesz. Félünk, hogy ez meg fogja valósítani a Fidelitas elnökének azt a vízióját, hogy a kormánytisztviselőket és a köztisztviselőket a saját nem régen kiképzett kádereikkel töltsék fel. Az ország érdekében nagyon nem szeretnénk, ha ez így lenne.

Összességében elmondható, hogy egyszerre nő a kormánytisztviselők és a köztisztviselők kiszolgáltatottsága, és várható a szolgáltatás színvonalának csökkenése. Ezzel a törvénymódosítással tehát semmivel nem vagyunk beljebb, sőt elmondható, hogy mindenki egyformán veszít, a dolgozók, a kormánytisztviselők, a köztisztviselők és a szolgáltatást igénybe vevő oly fontos és oly sokszor emlegetett emberek is. Ezért benyújtottunk négy módosító javaslatot, amelyek elfogadását kérjük, mert ezekkel talán kicsit változtathatunk ezen a helyzeten.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló Szilágyi Péter képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Anélkül, hogy megismételném az általános vitában elmondottakat, szeretnék egy dolgot hozzátenni. Tegnap az alkotmányügyi bizottság két módosító indítványt nyújtott be a javaslathoz, ami eléggé megkavarta a dolgokat. A javaslat ettől nem lett jobb, sőt inkább bebetonozta azt a szemléletet, amit már eredetileg is tartalmazott, nevezetesen: továbbvinné az indoklás nélküli felmondás lehetőségének a szellemiségét.

Mielőtt ennek a részleteibe belemennék, egy pozitívumot mégiscsak ki kell emelnem a tegnap benyújtott alkotmányügyi bizottsági módosítókból. Nevezetesen, az alkotmányügyi bizottság egy olyan kitétellel bővítette ki a javaslatot, hogy a munkakör és munkavégzés egyoldalú módosítása nem járhat aránytalan sérelemmel a munkavállaló részére. Ezt üdvözöljük, mert ez pozitív irány, de nagyjából ennyi pozitívumot mondhatunk el erről a javaslatról.

Ennek a javaslatnak a vitája kapcsán nagyon sűrűn és általánosan felmerül a gumifogalom, a gumiklauzulák fogalma. Ezt kiküszöbölendő egy olyan módosító indítványt nyújtottunk be, amely objektíven megragadhatóvá tenné azokat az eseteket, amikor a munkavállalókat, illetve köztisztviselőket, kormánytisztviselőket fel lehet menteni. Úgy véljük, szükséges lenne egy olyan ponttal kiegészíteni ezt a javaslatot, amely előírná, hogy csak abban az esetben lehessen felmondani, ha a kormánytisztviselő, illetve köztisztviselő a kötelezettségét súlyosan vagy rendszeresen megszegi.

Arra, hogy ez a javaslat továbbviszi az indoklás nélküli felmondás lehetőségét, bizonyíték az is, hogy a tegnapi módosulással bekerült egy újabb lehetőség, amely megengedi az indoklás nélküli felmondást, mégpedig tartós külszolgálat esetében. Innentől kezdve visszaállunk abba a helyzetbe, hogy a jövőben mégiscsak lesz indoklás nélküli felmondás.

(10.00)

Nagyon aggodalomra okot adónak tartjuk azt a méltatlanság esetében - a méltatlanná válás egy felmentési ok lesz -, hogy a méltatlanságra okot adó körülményre a munkáltató egy évig hivatkozhat. Ezt nagyon aggodalmasnak tartjuk azért, mert nem gondolom, hogy egy évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a munkáltatóban felmerüljön az, hogy a köztisztviselő magatartása méltatlan volt a közszolgálati pályához. Nem gondolom azt, hogy ez helyénvaló dolog lenne. Amennyiben ilyen méltatlanság merülne fel, akkor úgy gondolom, sokkal szűkebb határidő is elegendő lenne. Mindazonáltal egyáltalán a méltatlanságot mint okot nem tudjuk támogatni.

Végezetül ehhez az ajánlási szakaszhoz még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az eredeti javaslat a Ktv.-be egy új szakaszt illesztene be, ez a 37. § (4) bekezdése, és pontosan ez szabályozná azt, hogy a vezető iránti lojalitásnak mi tekinthető. Úgy véljük, hogy ebben olyan egymásnak ellentmondó passzusok is találhatók, amelyek mindenképpen gumifogalommá teszik ezt a javaslatot, és ezért javasoltuk ennek elhagyását.

És a következő szakaszban szeretnék még a döntőbizottsághoz kapcsolódóan is felszólalni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy óhajt-e még valaki ehhez a vitaszakaszhoz hozzászólni. Jelentkezőt nem látok. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Most megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 14., 15., a 23-28., valamint a 40. és 41. pontjaira. Megkérdezem, ki kíván e vitaszakaszban felszólalni. Szilágyi Péter képviselő úr kért szót, az LMP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az általános vitában már jeleztük fenntartásainkat a kormány-tisztviselői döntőbizottsággal kapcsolatban, ugyanakkor azt is elmondtuk, hogy nem tartunk ördögtől valónak egy olyan, a szakmaiságon belüli bizottságot, amely egyfajta előzetes lépés lehet a bírósági utat megelőzendő. Tehát tulajdonképpen bizonyos módosításokkal ezt üdvözölni is tudtuk volna. Egy olyan módosítást javasoltunk, hogy a döntőbizottság tagjait ne a kormány javaslatára nevezze ki a miniszterelnök, hanem az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetési Tanács javaslatára nevezzék ki ennek tagjait.

A tegnap benyújtott bizottsági módosítóban - és kérem államtitkár urat, javítson ki, ha félreolvastam, sajnos nagyon rövid idő állt rendelkezésemre olvasni -, az egyik módosítóban a döntőbizottság tagjainak összeférhetetlenségét szabályozza az egyik pont, míg a másik pont az egész döntőbizottságot megszüntetni rendelné. Nagyon szeretném megkérni az államtitkár úrnak a véleményét, illetve hogy a kormánynak mi az álláspontja ezzel kapcsolatban, mert itt némi zavart érzek az erőben.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólalásra jelentkező Nemény András képviselő úr, az MSZP-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Szilágyi Péter által elmondottakat hallgatva, valóban, önmagában nem ördögtől való egy ilyen ötlet, hogy kormány-tisztviselői döntőbizottságot hozzon létre a mindenkori parlament - és mi az LMP-nek ezt a javaslatát, ami módosító javaslat volt, tudtuk is, tudnánk is támogatni -, de sajnos ebben a formájában, ha nem is ördögtől, de Fidesztől valónak látszik, és ez úgy tűnik, minőségben nem más, mint a korábbi javaslataik. Vagyis a kormány-tisztviselői döntőbizottságot a miniszterelnök, a tagjait és az elnökét a miniszterelnök nevezi ki az igazságügy-miniszter javaslatára, tehát ez csak egy újabb fórum lenne, ahol a kormánytisztviselők és a köztisztviselők egy előzetes perben, talán megelőzve a bírósági szakaszt, nem éppen jól járnának. Mi ezt vélelmezzük, hiszen az eddigi működésük erre ad okot.

Ráadásul azt is nehezményezzük, hogy magas juttatásban részesülnének, ami, azt gondoljuk, hogy indokolatlan, és csak tovább növelné a bürokráciát, ami ellen elvileg, legalábbis szóban minduntalan és mindig küzd a Fidesz, és ehhez képest újabb és újabb olyan fórumok jönnek létre, amelyek csak növelik a bürokráciát. Ezért mi arra tettünk javaslatot, hogy ezt a kormány-tisztviselői döntőbizottságot törölje el a törvénymódosításból a parlament, és ki is tartunk emellett, ameddig csak lehet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Bertha Szilvia képviselő asszony, a Jobbik-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő asszony!

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezt a kormány-tisztviselői döntőbizottságot csak a jogorvoslati eljárás meghosszabbítására és elnyújtására tartjuk alkalmasnak. Nagyon sajnáljuk, hogy semmilyen módosító javaslatunkat nem szavazták meg a bizottságokban. És szeretném bejelenteni, hogy amennyiben ez a törvénymódosító javaslat így kerül megszavazásra, benne a méltatlan magatartással, illetve a vezetői bizalomvesztéssel, akkor az Alkotmánybírósághoz fogunk fordulni, mert ezt az indokolás nélküli kirúgás egy kicsit bővítettebb és terjengősebb változatának tartjuk.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces hozzászólásra Szilágyi Péter képviselő úrnak adok szót, az LMP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Nem fogom sokáig húzni az idejüket, az előbb elfelejtettem azt megemlíteni, hogy míg az eredeti javaslatban a döntőbizottság elnökének a juttatását főosztály-vezetői szinten határozta meg a javaslat, addig a tegnapi bizottsági módosító helyettes államtitkári juttatásban részesítené. Mindezek tükrében tényleg érthetetlen számomra az, hogy egy azonos bizottsági ülésen elfogadott módosítóval egyrészt megemelik a fizetést és szabályozzák az összeférhetetlenséget, egy másik módosítóval pedig egy tollvonással kiiktatják az egész testületet a rendszerből. Tényleg kíváncsian várom, hogy erre mi adott okot. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki ehhez a vitaszakaszhoz még hozzászólni. Jelentkezőt nem látok.

A részletes vita e szakaszát és ezzel a vita egészét is lezárom. Megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, kíván-e az elhangzottakra válaszolni. Igen, államtitkár úr, öné a szó. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! Valóban, a részletes vitában már úgy érzem, hogy sokkal szakmaibb és ezáltal egymás véleménye iránt sokkal inkább fogékony érvek hangzottak el a különböző padsorokból. Szeretném újra leszögezni, hogy ez a javaslat - aminek az irányával, úgy érzem, önök is egyetértettek, ha a részleteit itt most opponálták is - újra bevezeti azt, hogy indokolással lehet csak a kormánytisztviselőket felmenteni, méghozzá valósnak és okszerűnek kell ennek lennie.

Amilyen indokok vannak, amiket önök kifogásolnak, azok pedig mind-mind szakmai kitételek, mind-mind szakmai követelmények, amelyeknek meg kell felelniük a kormánytisztviselőknek. Hogy ezek mennyire meghatározottak és mennyire nem, erre én csak azt mondanám önöknek, hogy azért van a bírósági szervezetrendszerünk, hogy pontosan ezeket a kérdéseket eldöntse. Ne tekintsük kiskorúaknak a bírókat, hogy nem tudják önmaguk megítélni egy-egy felmentésről, hogy az valós és okszerű volt-e, hogy szakmai szempontok alapján történt vagy nem úgy történt, hanem bízzunk benne, hogy ezt meg tudják ítélni, egyenként és ügyenként. Önök is tudják, 66 ezer kormánytisztviselő dolgozik a közigazgatás különböző részeiben, a központi kormányzat különböző szerveinél, háttérintézményeinél, egyenként kell mérlegelni ezeket a helyzeteket, és nem szabad visszatérnünk a korábban, 1992 és 2010 között bevett formákhoz, hiszen az Magyarország versenyképességét rontotta.

Ugyanakkor nagyon fontos, pontosan a jól dolgozó és a közszféra többségét kiadó kormánytisztviselők és köztisztviselők szempontjából, hogy az ő munkájuk presztízse biztosított legyen. Ezen presztízs és az ő fizetésük fedezetének biztosítéka pedig az lehet, ha ezek a szakmai szempontok érvényesülnek.

Úgy gondolom, a döntőbizottság tekintetében, még ha általában ellenezték is önök, mégiscsak azért elfogadóbbak voltak, mint a korábbiakban. A magyar jog rendszerében nem ismeretlen ez a forma, korábban is a szociális területhez tartozott az MKDSZ, a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat, amely hasonló mediációs feladatokat ellátott. Ez egy speciális szakértelemmel rendelkező, speciális munkavállalói körre vonatkozó ilyesfajta döntőbizottság lett volna kormánytisztviselőkre, köztisztviselőkre, pontosan azért, hogy egyes jogvitáknál, ahol egyértelműbb a helyzet, ott egy gyorsabb eljárás valósuljon meg.

Önök is tudják, hogy bár más európai uniós tagállamokban, mondjuk, a munkaviszony fennléte, fennállta, fenn nem állta kapcsán 14 napos határidőkkel dolgoznak egyes bíróságok, de Magyarország ettől még nagyon messze van, sajnos. Éppen ezért lenne fontos, ha egy ilyen speciális szakértelemmel és joghatósággal rendelkező bíróság vagy hatáskörrel rendelkező döntőbizottság tudna ezekben az ügyekben ítélkezni. Ez növeli a jogbiztonságot, növeli a kormánytisztviselőknek olyan szempontból az érdekérvényesítő képességét, hogy hamarabb tudnak egy érvényes döntést kieszközölni, ami jó esetben az ő javukra szolgál, illetve hogy mindenkinek a jogállami biztosítékai megmaradjanak. Természetesen minden döntés ellen, amit önök itt felsoroltak a részletes vitában és esetleg az eljárásmódot nem tartották a legjobbnak akár a felmentésnél, akár az áthelyezésnél, akár pedig más területeken, a döntőbizottság döntésénél - fegyelmi felelősségre is kiterjed elvégre a döntőbizottság hatásköre -, mindig lehet bírósághoz fordulni, tehát a legfőbb jogállami garancia mindig, mindenki számára megmaradt.

(10.10)

Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy a jó dolgozóknak az az érdeke, hogy ilyesfajta hatékonyságnövelés megtörténjen, ez nyilvánvalóan az államnak is az érdeke.

Ahogy Szilágyi képviselő úr is mondta, vannak olyan módosító javaslatok, melyek egymásnak ellentmondanak. Én biztos vagyok benne, hogy pontosan, amikor a jövő héten szavazunk majd ezekről a módosítókról, akkor egy koherens javaslat fog elénk kerülni. Úgy látom, hogy azért itt végül egy olyan javaslat fog kialakulni, amely illeszkedik a korábbi, a közigazgatás hatékonyságát célzó javaslataink közé, így a közszolgálati egyetem létrehozatala, a kormányhivatalok integrációs folyamata - amely 14 hivatalt olvasztott magába január 1-jétől - és a további lépésekben, így például a június közepén Tatán meghirdetendő Magyary-programmal, amely a közszolgálati életpályát fogja bemutatni mindenkire nézvést.

Biztos vagyok benne, hogy a próbát majd kiállja ez a törvényjavaslat, és utólag hasznosnak fogjuk mindnyájan megítélni ezt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)