Készült: 2020.08.12.04:06:19 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 228 2002.11.12. 4:41  217-301

DR. KARAKÓ LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága november 6-án megtárgyalta az érintett T/1218. számú törvényjavaslatot, és az alábbi álláspontot alakította ki, amit a tisztelt Ház elé terjesztek.

A bizottsági ülésen hosszas vita alakult ki arról, hogy a büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó törvények tervezett módosítása a stabilitást szolgálja vagy az ellenkezőjét. A teljes filozófiai koncepcióváltást az ellenzék egyáltalán nem tartja támogatottnak. A bizottsági vita különösen két kérdéscsoport körül alakult ki. Az egyik kérdéscsoport az újszülött megölése, a Btk. 166/A. § tényállásának hatályon kívül helyezése, illetve a 14. életévét be nem töltött személyek, gyermekek sérelmére elkövetett emberölés törvényi tényállásának tervezett módosítása.

Kisebbségi álláspontunk szerint az újszülött megöléséről rendelkező Btk.-szakasz hatályon kívül helyezése és az indoklásban foglaltak két okból nem megalapozottak. Az újszülött megölésének külön privilegizált tényállásban való szabályozása nem a sértett, hanem az elkövető speciális helyzetére való tekintettel született meg, azt csak és kizárólag a szülő nő esetén lehet alkalmazni. Különleges helyzetben lévő elkövetői körről van szó - szülő nő speciális fizikai állapota és a beszámítási képesség. Olyan állapotról van szó, amely az emberölés alaptényállását megvalósító elkövetőnél fel sem merülhet. Semmiképpen sem tartjuk indokoltnak, hogy a törvény a szülő nő által újszülött gyermeke sérelmére elkövetett emberölést különbségtétel nélkül, szándékos emberölés tényállása alatt rendelje büntetni.

Nem tartjuk indokoltnak továbbá, hogy a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés, amely a legsúlyosabb minősítés alá esik, hatályon kívül helyezésre kerüljön. A javaslat indoklása szerint a hatályon kívül helyezésre azért van szükség, mert: "A hatályos jog nehezen feloldható ellentmondása az, hogy egyrészről legsúlyosabb minősítés alá esik a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés, ugyanakkor az elvileg ugyanazon minősítés alá eső emberölési cselekmény privilegizált elbírálás alá esik, ha azt a szülő nő a gyermeke sérelmére a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után követi el."

 

(16.10)

 

Véleményünk szerint azonban két különböző elkövetői körről van szó. Az újszülött megölését csak és kizárólag az újszülött anyja, a szülő nő követheti el. A 14 éven aluli sértett sérelmére elkövetett emberölés tettese viszont bárki lehet. Nincs tehát ellentmondás, az ellenzék, a kisebbség nem támogatja, hogy a 14 éven aluli sérelmére elkövetett emberölést hatályon kívül helyezzék, és az emberölés alapesete, a Btk. 166. §-a vonatkozzon rá.

A másik kérdéscsoport a kábítószerrel való visszaélés tényállásának tervezett változásaira vonatkozik. A kisebbségi vélemény szerint a törvényjavaslat túlzottan liberalizál ezen a területen, és veszélyessé válhat a társadalom meghatározott csoportjai, különösen a középiskolások, a fiatalkorúak számára.

A büntető törvénykönyvet módosító 1998. évi LXXXVII. novella hatálybalépése óta nem telt el annyi idő, illetve nincsen elégséges alap, vizsgált alap arra, hogy ezekhez a jogszabályokhoz hozzányúljunk. Kisebbségi véleményünk szerint a büntetőpolitikában egyfajta stabilitásra van szükség. Nem gondoljuk, hogy változtatni szükséges a hatályos törvény e rendelkezésein.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 200 2003.06.16. 2:19  199-202

DR. KARAKÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az O. Nagy Gábor szerkesztésében megjelent Magyar szólások és közmondások könyvben többek között az alábbi magyar közmondás olvasható: „Kétszer ad, ki gyorsan ad.ö Majd magyarázatot is fűz hozzá a szerkesztő, amely egy közmondással is felér: „A gyors segítség értékes igazán.ö

Tisztelt Államtitkár Úr! 2003. február 5-én katasztrófa­helyzetnek megfelelő időjárás alakult ki az ország területén, különösen a keleti és az alföldi régióban. Megbénult a közlekedés, emberek maradtak távol szeretteiktől, veszélybe került az alapellátás, mely aggodalommal töltötte el a településen élő polgárokat. Az önkormányzatok saját erőből megszervezték a lakosság ellátását, tisztították a belterületi útjaikat, kimentették a hó fogságába került utasokat, autósokat és tömegközlekedési járműveket is. Éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy szembeszálljanak ezzel az előre nem látható kényszerítő körülménnyel, a nagyobb erővel, a vis maiorral. Ennek több mint négy hónapja.

Az önkormányzatok azóta sem tudják, hogy mikor kapják meg a jogszabályban ilyen célra biztosított pénzüket. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez közel 160 települést érint, 200 millió forint összegben. Országosan számításaim szerint 2 milliárd forintról van szó. Nevük elhallgatását kérő területfejlesztési szakemberek szerint a teljesítésre eddig azért nem került sor, mert a költségvetés központi tartalékában erre nincs pénz. Már ilyen rossz a helyzet? Az államháztartást is vis maior érte? Nem elég, hogy a működésükhöz szükséges forrást sem kapják meg az önkormányzatok, még a katasztrófahelyzetet is előfinanszíroztatják velük, melyet hosszú hónapokig nem egyenlítenek ki? Az értékes, gyors segítség a kormány részéről elmaradt.

Tisztelettel kérdezem, mikor fizetik ki az önkormányzatok számára a vis maior kár kapcsán keletkezett, több mint négy hónapja fennálló jogos járandóságukat.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 200 2004.05.11. 5:03  191-217

DR. KARAKÓ LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága 2004. március 2-i ülésén tárgyalta a T/7730. számon előterjesztett, a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény és a kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Szomorúan állapítottuk meg, hogy bizottsági ülésünk óta több mint két hónap telt el. Tudjuk, hogy a kormány már 2003 decemberében beterjesztette a törvényjavaslatot a tisztelt Ház elé, majd a kormányzati többség levette napirendről, aztán hosszú csend következett. Öt hónap telt el a benyújtás óta. Mindez azt látszik alátámasztani, hogy a koalícióban sincs egységes álláspont a törvényjavaslat megítélésében. A kormány késésben van az EU-források fogadására alkalmas intézményrendszer kialakításában. A bizottságunkban elhangzott vélemények is ezt támasztották alá, amely alapján 9 igen és 10 nem szavazattal a törvényjavaslatot nem tartottuk alkalmasnak általános vitára.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló időt arra használjam fel, hogy a többség által megfogalmazott főbb kifogásokra és kételyekre irányítsam figyelmüket.

Bizottságunk többsége nem ért egyet a törvényjavaslat koncepciójával és alapvető célkitűzéseivel, és nem támogatja a tervezett intézményrendszeri változtatásokat sem. Véleményünk szerint a törvényjavaslat nem járul hozzá az összefogottabb szabályozáshoz, és elmarad a kormányprogramban megígért közigazgatási reformok következetes megvalósítása is. A törvényjavaslat nem vizsgálja komplexen és egységesen a régió, a megye, kistérségi társulás problémáját.

Kérdésként hangzott el az előterjesztőhöz, hogy hol tart az átfogó közigazgatási reform kérdése, és mi lesz a régiókra vonatkozó szabályozással, illetve ezekhez hogyan viszonyul a jelen törvényjavaslat. Erre nem kaptunk kielégítő választ.

E vélemény képviselői pozitív elmozdulásnak tekintik a kistérségi munkaszervezet munkáltatói jogára vonatkozó, jelenleg tervezett szabályozást. Amennyiben azonban a kistérségi megbízottak nem lehetnek a kistérségek alkalmazottjai, abban az esetben a törvénynek egyértelművé kell tenni a megbízottak szakmai szerepét és politikamentességét, valamint jogkörének tervezett szabályozását.

Jogbiztonsági szempontból nem szerencsés, hogy a kistérségi lehatárolás ügyében előbb döntött a kormány, mintsem erre a törvény felhatalmazta volna, még akkor sem, ha eddig nem jogszabályi formában jelölték ki a kistérségeket. Tudjuk, hogy KSH-elnöki közlemény döntött erről régebben.

Bizottságunk többsége nem tartja helyesnek a kistérségi tanács belső szavazati arányára vonatkozó rendelkezéseket, valamint a megyei fejlesztési tanácsokban túlreprezentáltnak találjuk a megyei közgyűlés és a megyei jogú város képviseletét. Ugyanakkor a megyében működő kistérségi fejlesztési tanácsok csupán két főt delegálhatnak, így a kistérségi elv háttérbe szorul, óhatatlanul előtérbe helyezi a tervezet a pártpolitikai elveket. Javasoltuk, hogy a megyék valamennyi kistérsége képviseltesse magát az adott megyei fejlesztési tanácsokban.

Bizottságunk üdvözli, hogy a tanács munkájában tanácskozási joggal részt vehet a nők és férfiak esélyegyenlőségéért küzdő szervezetek egy-egy képviselője, ugyanakkor kifogásolták, hogy miért nem az adott területen a legnagyobb létszámban élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviselői kapcsolódnak be a fejlesztési tanács munkájába. A tervezetben, mint tudjuk, analógiaként a törvényjavaslat a cigány kisebbségekkel operál.

Az elmondottakon túl azonban véleményem szerint a szervezeti struktúrák hiányosságai mellett is a törvénymódosítás csak akkor töltheti be a szerepét, ha a területfejlesztés szereplői részére a működésükhöz szükséges források rendelkezésre állnak. Sajnos ebben a tekintetben a törvényjavaslatban nincsenek beépített garanciák.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vitában ennyiben kívántam bizottságunk többségi véleményét összefoglalni. A részletes vitában természetesen több, számunkra kifogásolható technikára is felhívjuk a tisztelt Ház és az előterjesztő figyelmét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 163 2005.10.24. 2:12  162-165

DR. KARAKÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Választókerületem központja, a régen jobb sorsra érdemes Tiszavasvári életét napjainkig leginkább az ICN Alkaloida 1996-ban történt felelőtlen privatizációja keserítette meg. Azóta a gyárban több mint kétezer munkahely szűnt meg, és ezzel hosszú időre kedvezőtlen helyzetbe hozta Tiszavasvári város, valamint szűkebb és tágabb környezete fejlődésének lehetőségeit.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik zászlós hajójának elvesztése mellett Tiszavasvári polgárainak életét, testi épségét és közlekedésének biztonságát a várost átszelő 36-os főúton tarthatatlan mértékig megnövekedett közúti forgalom borzolja, nem beszélve a környezetszennyezésről, a zajról és az épületekben bekövetkezett értékcsökkenésről. 1990 óta több mint 300 százalékos növekedést mutatnak a mért forgalmi adatok: ez napi 17 ezer járművet jelent, percenként tizenkettőt, öt másodpercenként egyet. Ez elképesztően magas szám, elviselhetetlen és tarthatatlan állapot!

(Az elnöklést Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke veszi át.)

Tisztelt Államtitkár Úr! A közlekedésbiztonság pártsemleges, ezért 2005. június 17-én a város lakosságának 20 százaléka, mintegy 2500 fő aláírásával kérte a polgármester és a képviselő-testület közbenjárását az ügy érdekében; nyomatékul forgalomlassításra is sor került. Mindezek figyelembevételével kérdezem: milyen megoldást lát államtitkár úr a kritikus és tarthatatlan helyzet megoldására Tiszavasváriban, továbbá van-e lehetőség a Tiszavasvárit elkerülő út megépítésére? Ha van, mikor valósul meg, ha nincs, miért nincs? Végezetül kérdezem: a végleges megoldásig van-e lehetőség sebesség- és súlykorlátozásra Tiszavasvári belterületén?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)