Készült: 2020.04.05.19:26:15 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 30 1999.05.04. 16:52  21-58

PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Javaslom, hogy egy kicsit evezzünk békésebb vizekre. Olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, mely igen nagy közérdeklődésre számíthat, hiszen foglalkoztatja a magyar pedagógustársadalmat, a szülőket, a diákokat és az iskolafenntartókat. A polgári koalíció kormányprogramjában kiemelt szerepet szánt az oktatásnak - mint a társadalmi esélyegyenlőtlenségek mérséklése helyszínének. A gyermekeknek esélyt kell biztosítanunk tehetségük, szorgalmuk kibontakoztatására, a felemelkedésre, ez pedig az egész ország számára nyereség.

A közoktatás változásai hosszan fejtik ki hatásukat, és tartósnak bizonyulnak. A kötelező iskolai tanulmányok igénye először 1845-ben, majd 1848-ban jelenik meg Magyarországon, és végül Eötvös József előterjesztésében 1868-ban megszületik a népoktatási törvény, amely kimondja, hogy a gyermekek 6 éves koruktól 12 éves korukig kötelesek iskolába járni, s azok, akik ezt követően nem tanulnak tovább, 15 éves korukig úgynevezett ismétlő iskolai oktatásban kötelesek részt venni. Ez a törvény teremtette meg a modern magyar iskolarendszer, a közoktatás alapjait. A magyar közoktatás immár másfél évtizede a permanens reformok állapotában él. A rendszerváltás örömteli tényét figyelembe véve a meghozott intézkedések igyekeztek hozzáigazítani a közoktatás rendszerét a megváltozott társadalmi-gazdasági feltételekhez.

(10.00)

Mindezek ellenére tudomásul kell vennünk, hogy a közoktatás rendszere elvesztette stabilitását, az idő előrehaladtával egyre jobban bebizonyosodik, hogy a korábbi kormány által készített nemzeti alaptanterv nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Elfogadhatatlan, hogy olyan rendszer alakult ki, ahol nem a tanuló tehetsége, szorgalma, hanem családja anyagi helyzete vagy éppen lakhelye határozza meg a tudás megszerzésének, a társadalmi előrejutásnak a lehetőségét.

A Monitor '97. felmérés összefüggő megállapításai a következők voltak. A Budapest, megyeszékhelyek, egyéb városok, községek közötti teljesítmények különbségét jellemző olló tovább nyílik. Ezen belül különösen elmaradnak az egyéb városok és községek. A tanulói teljesítmények szempontjából a lakóhelyi meghatározottság erősebbnek tűnik, mint az iskolai. Hogy mennyire erősebbnek, ideértve az iskolások családjának szociális, kulturális hátterét is, azt a Magyar Tudományos Akadémia nemzeti stratégiai kutatási programjának részeként folytatott vizsgálatból tudjuk. A gimnáziumban a korábbi ötszörös esélykülönbségek tizenegyszeresre növekedtek az elmúlt években.

A hagyományos iskolaszerkezet szétesett, illetve a NAT került szembe a hagyományos iskolaszerkezettel. Az általános iskolák és a gimnáziumok harcolnak a gyermekekért, a rendszerből fakadóan korai pályaválasztásra kényszerítve a tanulókat. Ma nem biztosított az intézmények közötti átjárhatóság, a zökkenőmentes iskolaváltás és az életkori sajátosságokat szem előtt tartó pályaválasztás.

A magyar közoktatásból évek óta hiányzik az ellenőrzés, összehasonlítás, értékelés. Mindezek alapján a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja és szükségesnek tartja a közoktatásról szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosítását.

Tisztelt Ház! A törvény módosításából öt területre szeretnék kitérni. Az első a tartalmi szabályozás változása, mely nagy valószínűséggel heves ellenzéki támadásokat fog kiváltani, és sokan félremagyarázták az elmúlt napokban, leegyszerűsítve egészen a NAT eltörlésének szintjéig. A NAT megmarad, de a fejünk fölött magasan lebegő, a műveltségtartalmat tágan megfogalmazó nemzeti alaptanterv és a helyi pedagógiai program közé be kell illeszteni egy új szintet, a kerettantervet. A kerettanterv 18 éves tankötelezettséggel számol és 12. évfolyamig szabályoz, összhangban az alapműveltségi vizsga, illetve az érettségi vizsga követelményeivel. A kerettanterv képes összefogni az egyes iskolatípusokba tartozó iskolák programját, képzési céljait, hogy ezzel valóságos átjárhatóság legyen az iskolák között. A NAT művelődési területekre osztotta szét a követelményeket, a tantárgyi struktúra megalkotását, a tantárgyak időkeretének megszabását viszont a helyi szabályozás szintjére utalta. Ezzel sok konfliktust vitt be az iskolákba. Tantestületeken belül megindult a harc az órákért. De nemcsak pedagógusok kerültek ki vesztesen, hanem tantárgyak is, így például a történelem vagy a készségtárgyak.

Az iskolák többsége nehezen birkózott meg a feladattal, és ez az alábbi körülményekkel magyarázható. Az elmúlt években a pedagógusoktól nem várt el az oktatásirányítás hasonló jellegű alkotó munkát, s erre nem is képezték ki őket. Kevés volt a minősített tanterv, és a pedagógusoknak nem volt tantervkészítési gyakorlatuk. A tartalmi szabályozás dokumentumai későn jelentek meg. S végül, de nem utolsósorban az iskolák nem tudták megfizetni a pedagógiai program készítésén dolgozókat. Az Oktatáskutató Intézet 1998 novemberében elvégzett közvélemény-kutatása szerint a pedagógusok fele iskolaszerkezeti, 40 százaléka belső, tartalmi problémákat lát az alaptantervben, 10 százalékuk teljesen feleslegesnek tartja. A felmérésben részt vevők 80 százaléka a kerettantervet javasolja új szabályzóul. A kormányprogramban megfogalmazottaknak megfelelően a kerettantervet tartjuk a pedagógusoknak kellő szabadságot, a diákoknak és a szülőknek kellő átjárhatóságot és biztonságot nyújtó szabályzó eszköznek.

A második terület, mely összefügg NAT-tal, kerettantervvel, az iskolaszerkezet stabilizálása. Nem oldódott meg a NAT pedagógiai szakaszai és az iskolaszerkezet közötti ellentmondás. A NAT 4+2+4-es felépítése nem illeszkedik a hazai közoktatás leggyakoribb - a közoktatási törvényben is hangsúlyozott -, nyolc évfolyamos, 4+4+4-es alapstruktúrájához. A nyolcosztályos általános iskolát befejező tanulókat az iskola úgy kénytelen kibocsátani, hogy számos tárgy betetőző részét nem tanítja. A gimnáziumok arra kényszerülnének, hogy a tizedik évfolyam végére megtörjék az érettségit választó általános műveltségének megalapozási folyamatát.

A törvényjavaslat értelmében az általános iskola az 1-8. évfolyamig működhet. A módosítás 16. §-a szerint a hat vagy nyolc évfolyammal működő gimnáziumban a nevelést, oktatást négy évfolyamon is meg kell szervezni. Így minden középiskolát fenntartó településen adott a lehetőség 14 éves korban is a gimnáziumi képzésbe történő bekapcsolódásra. Ez a törekvés nem teljesen új elem, hiszen az 1996-ban módosított közoktatási törvény, valamint a megyei és fővárosi fejlesztési tervek megnehezítik a négy osztálytól eltérő gimnáziumi osztályok beindítását, mert ez csökkenti a gimnáziumi férőhelyek számát, és korai szelekcióval növeli a társadalmi esélyegyenlőtlenséget. Magyarországon a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok terjeszkedésével a túl korai szelekció honosodott meg, és erősödött az elitképző folyamat, ugyanakkor a tehetséges, később érő tanulók számára nehézzé vált a középiskolába való bejutás.

A harmadik terület a minőségbiztosítási rendszer létrehozása. Mit jelent a minőség és ennek biztosítása? Eredményességet, sikerességet, színvonalat, az elvárásoknak való megfelelést; ezek biztosítása pedig a közoktatási rendszer olyan működését, amely garantálja az eredmények javulását. A magukat komolyan vevő, jó iskolák csak minőségközpontúak lehetnek. A minőség érték, amire lehet és kell is áldozni. Ha az oktatásügy értéke, azaz minősége emelkedik, akkor készségesebben áldoz rá többet a társadalom. Ha azt akarjuk, hogy a nemzeti össztermékből az oktatás magasabb százalékban részesüljön, akkor növelni kell a minőséget, látni kell a minőség garanciáit. Ezt a minőségbiztosítás országos rendszerének kiépítésén keresztül lehet elérni.

1998 őszére az iskolák megalkották saját minőségbiztosításukra vonatkozó elképzeléseiket a pedagógiai programjukban. A minőséget tehát - tekintettel az intézményi autonómiára - a saját programjuknak való megfelelésként is lehet értelmezni. Ez igaz lehet akkor, ha valóban jó volna a helyi pedagógiai programok mindegyike. Az őszi felmérés arról tanúskodik, hogy az iskolai dokumentumok gyakran komoly minőségi kívánnivalókat hagynak maguk után, tehát szükség van külső viszonyítási pontokra.

A minőségbiztosítás nem nélkülözheti a külső kontrollt. A korábban hosszú évtizedeken keresztül működő szakfelügyeleti rendszert iskolarendszerünk 1985-ben kivetette magából. A szakfelügyelők eltűnését a pedagógusok többsége nem fájlalta. Sajnálatos módon azonban így eltűntek az iskolából azok a szakemberek is, akik a külső szemlélő elfogulatlan látásával rendelkeztek, és segítséget jelentettek. Ma az intézmények jelentős része ellenőrzés és értékelés hiánya mellett működik. Ez az állapot joggal válthatja ki a szülők, diákok, fenntartók elégedetlenségét. A pedagógusok is szeretnének munkájuk eredményességéről és minőségéről szakmailag megalapozott visszajelzéshez jutni. Csekély azoknak a száma, akik elvetik a külső ellenőrzés visszaállítását.

A hatályos közoktatási törvény nem határozta meg pontosan az ellenőrzési, értékelési feladatokat. A mostani módosítás pontosan definiálja az értékelés, ellenőrzés, minőségbiztosítás fogalmát. Az országos közoktatási értékelési és vizsgaközpont létrehozásában megteremthetők az értékeléssel, ellenőrzéssel összefüggő hatósági feladatok ellátásának feltételei, valamint a minőségbiztosítással összefüggő szolgáltatások koordinálása. A minőségbiztosítás két szintje az intézményi és fenntartói szint; az értékelés és ellenőrzés négy szintje: az intézményi, fenntartói, regionális és országos szint. Ennek a rendszernek a kiépítése szükséges ahhoz, hogy összehasonlítható legyen az intézmények tevékenysége, a fenntartó önkormányzatok szakmai munkájának minőségi javítása, a helyi oktatásirányítói kompetencia biztosítása.

 

(10.10)

Végül, de nem utolsó szempont: a rendszer nyilvános működtetése jelentősen hozzájárulhat a pedagóguspálya presztízsének javításához.

Negyedikként a finanszírozásról: a törvénymódosítás 58. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a 80 százalék helyébe 90 százalék kerül. Ezzel módosul az alaptörvény 118. §-a. Az iskolafenntartók állami támogatásának rendszerébe az 1996-os törvénymódosítás nyomán beépült egy garanciális elem, a helyi önkormányzatok részére biztosított mindenkori éves központi költségvetési hozzájárulás, amely nem lehet kevesebb, mint a tárgyévet megelőző második évben a helyi önkormányzatok által a közoktatásra fordított kiadások 80 százaléka.

A számítások szerint az így megállapított normatíva az iskolák működési költségeinek 60 százalékát fedezi, a szükséges további 40 százalékot az önkormányzatoknak kell biztosítaniuk. A hátrányos helyzetű önkormányzatok szegényesen fenntartott, pusztuló, leromló iskolákat fognak működtetni. Az előnyös helyzetű önkormányzatok iskoláinak eddig is meglevő előnyei évről évre jobban nőnek. Ez nemcsak az iskolák anyagi helyzetében, felszereltségében, a pedagógusok életkörülményeiben tükröződik, hanem a gyerekek teljesítményében is. El kell érni, hogy az intézmények tényleges működési költségeinek 80 százalékát központi forrásból lehessen fedezni. Tehát jelentősen növelni kell a központi újraelosztás arányát a közoktatásban.

Ahhoz, hogy a normatíva valóban fedezze a költségek 80 százalékát, jelentős normaemelésre van szükség. A kormányprogramnak megfelelően a mostani 10 százalékos emelés az első lépés, a garancia a tisztelt Ház előtt levő törvénymódosítás megvalósulásához, valamint csökkenthető az egyes országrészek és településtípusok közötti különbség. Ez a 10 százalékos emelés 31 milliárd forintot jelent.

Végezetül az iskolai nevelés fontosságáról szeretnék szólni. A magyar iskolák jelentős részében megbomlott a nevelés és képzés harmóniája. Az elszegényedő iskolák elsőként a tanórán kívüli nevelés legfőbb színtereit, a személyiség- és közösségformáló szakköröket, a délutáni programokat adták fel.

A Fidesz ezt elfogadhatatlannak tartja, s a nevelési feladatok törvényi hangsúlyozása mellett a nevelést pénzügyileg is el kívánja ismerni. A nevelést jogilag is megfoghatóvá kell tenni, finanszírozhatóvá kell formálni, hogy a pedagógusok érdekeltek legyenek olyan foglalkozások megtartásában, amelyek a gyerekeket az együvé tartozás, a közösség, a szolidaritás élményével ajándékozzák meg. Anyagi és szakmai segítséget kell nyújtani az iskoláknak az erkölcstan alapjaitól a bűnmegelőzésig, a családi élettől a testi-lelki higiénéig sok mindent felölelő nevelési programok megvalósításához.

Tisztelt Ház! A közoktatásból megfelelő végzettség nélkül kilépő, lemorzsolódó tanulók aránya igen nagy. Az iskolai kudarc nemcsak a fiatalok és családjaik, hanem a társadalom számára is súlyos veszteség, amelynek csökkentése a közoktatás fejlesztésének egyik kiemelt célja. Az elmúlt években nem sikerült mérsékelni az esélyegyenlőtlenségeket az oktatásban annak ellenére, hogy ennek kezelésében fontos terület az iskola. Az iskola nem képes teljesen megszünteti a társadalmi hátrányokat, de vannak eszközei az enyhítésre. Az egyik ilyen eszköz a demokratikusan szervezett iskolarendszer, amely mindenkinek esélyt nyújt arra, hogy érdeklődésének megfelelő iskolába jusson be, hozzásegítheti az egyént ahhoz, hogy nagyobb eséllyel induljon a munkaerőpiacon, elősegíti a társadalmi mobilitást és ezzel a társadalmi békét.

Tisztelt Ház! A közoktatásról szóló törvény módosítását figyelmükbe ajánlom, és elfogadásra javasolom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 184 1999.05.07. 2:00  167-231

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Szabados Tamás Képviselőtársam! Köszönöm szépen, hogy többször is idézett minket, kormánypárti képviselőket. Én a Monitor '97-es felmérést nem a nemzeti alaptantervvel vettem párhuzamba. Én egy '97-es helyzetet említettem, amit nagy valószínűséggel a '98. szeptember 1-jén bevezetett nemzeti alaptanterv azóta nem tudott, nem változtathatott meg, és remény sincs arra, hogy azon a helyzeten változtasson, amire a Monitor '97-es felmérést mondtam példaként. Én azt említettem meg, hogy a helyzet '97-ben úgy alakult, hogy rettentő nagy lett a művelődésbeli, tudásbeli olló Budapest, a megyeszékhelyek és az egyéb települések között. Azt gondolom, hogy ez most, 1999-ben is így van, hacsak még nem növekedett azóta.

Ezt a példát arra hoztam fel a hozzászólásomban, hogy fontos célnak tekintjük az esélyegyenlőtlenségek mérséklését. Azt gondoljuk, hogy nem az elitoktatás ellen szól ez a módosító törvényjavaslat, hanem amellett, hogy az átlagpolgár átlaggyereke kapja meg azt a minőségi oktatást, legyen az Vasban, Zalában, Somogyban vagy éppen Budapesten. Éppen ennek a biztosítása az, hogy kerettanterv vagy minőségbiztosítás, finanszírozás vagy az iskolaszerkezet megőrzése, a 8+4-es - mert annak van realitása, ma ez van az országban!

A miniszter úr hozzászólását többször említették. Én úgy gondolom, az ő 85 perces hozzászólása arra bizonyíték, hogy kellőképpen komolyan veszi ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 115 2000.09.25. 4:38  114-115

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az elmúlt évben itt, a tisztelt Házban is sok szó esett természetes vizeink védelméről, állapotuk megőrzéséről vagy javításáról. A szakemberek, az érintett települések önkormányzatai, a települések lakói, a vízügyi dolgozók, környezetvédők kiváló eredményeket értek el például a Balaton vízminőségének javításán.

A nyári szezonban is ivóvíz minőségű volt a Balaton, és ez az idegenforgalomban is éreztette hatását. Az Tisza folyót ért emlékezetes cián-, majd nehézfémszennyezés ellenére a folyó újra életre kelt. A Tisza-tavat pedig sikerült megóvni a katasztrófától.

A pozitív példák mellett én most szeretném ráirányítani a figyelmet egy kiaknázatlan, az utóbbi négy évtizedben tönkretett tájegységünkre: a Ráckevei (Soroksári)-Dunára. A Ráckevei-Duna-ág és környéke, a Csepel-sziget természeti értékekben gazdag vidék; annak ellenére az, hogy kialakulása az emberi beavatkozás következménye, és 1920-ra nyerte el mai alakját.

Az ember és természet együttes közreműködésének eredményeként kialakult Duna-ág és környéke kedvező adottságai alapján az évek során kedvelt üdülőterületté vált. Az 57 kilométer hosszú, szabályozott, alig ingadozó vízszint, kis vízsebesség, a Dunáénál melegebb vízhőmérséklet, a szép természeti környezet, a főváros közelsége miatt az ország fontos idegenforgalmi központjává válhatna.

Az ország központi régiójában lévő területen a Széchenyi-tervvel összhangban óriási lehetőségek rejlenek. A térség környezeti és társadalmi adottságai, történelmi emlékei adottak a turizmus fejlesztéséhez. A vízi-, gyógy-, lovas-, falusi, horgászturizmus, az idegenforgalom prosperitást, fellendülést hozhatna a térségnek.

A befektetők azonban távol maradnak, mert a Duna-ág vizének szennyezőanyag-terhelési már a tűréshatáron vannak. Természetesen az idegenforgalmi befektetőknél is fontosabb az ott élők egészséges környezetének kialakítása, hogy jó legyen a térségben és az adott településen élni.

A Ráckevei-Dunából az '50-es években még inni lehetett. A halászlét a folyóból merített vízzel főzték. Ma a folyóág felső szakasza a bakteriológiai szennyezettség miatt fürdésre is alkalmatlan.

Hogyan alakult ki ez az állapot? Az elmúlt évtizedekben a folyóágat élő szennyvíztisztítónak használták. Ide ömlött a főváros dél-pesti részének tisztítatlan szennyvize.

A természet öntisztító képességének csodája, hogy az alsó szakaszon, a Tasi-zsilip közelében még ennek ellenére is első osztályú a víz minősége. A befolyó Duna eredendően magas szennyezőanyag-terhelése is jelentős. A befolyó vízzel együtt érkező hordalék mennyisége évente 25-40 ezer köbméter. Az iszap lerakódása mind fizikai, mint biológiai, kémiai értelemben komoly konfliktusforrás.

Az egyre erősödő feltöltődési folyamat következtében a Duna-ág vízmélysége egyre kisebb, ezáltal egyre kevésbé tud megfelelni a vele szemben támasztott igényeknek és követelményeknek. Ma a legfontosabb feladat a rehabilitáció megkezdése, a Duna-ági beavatkozás haladékot nem tűrővé vált. Az iszaptalanító kotrás megkezdésével e páratlan, sokszínű érték fennmaradása hosszú távra is biztosított lehet.

A közelmúlt eredménye, hogy átadásra került a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep, így közvetlenül tisztítatlan szennyvíz már nem kerül a folyóágba, de meg kell vizsgálni a tisztított szennyvíz Nagy-Dunába történő átvezetésének lehetőségét is. Az érintett önkormányzatok feltérképezték, és ha kellett, megszüntették az elszaporodó vízi állásokat, stégeket. A Ráckevei-Duna-ági Horgász Szövetség szabályozta a vízbe szórt etetőanyag mennyiségét.

A folyóág rehabilitációja nemcsak a térség érdeke. Az Európai Unióhoz való csatlakozás belátható közelsége a csatlakozási feltételek teljesítésének felgyorsítását igényli. Hangsúlyossá vált ebben a helyzetben az ország környezeti állapotának javítása is.

Tisztelt Ház! Elnök Úr! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Remélem, hogy így, a költségvetési vita előtt jó másfél hónappal sikerült ráirányítani erre a térségre a figyelmet.

Köszönöm. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 6 2001.03.08. 4:29  3-21

PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága mint első helyen kijelölt bizottság, 2001. február 8-án tárgyalta a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslatot, melyet általános vitára alkalmasnak tartott. Az általános vitára való alkalmasság mellett a következő érvek hangzottak el.

A tankönyvpiac létrejötte és működése 1990-91 óta létező tény. A jelenlegi tankönyvjegyzéken több mint 5200 kötet található, ezek jelentős része szöveggyűjtemény, segédkönyv, munkafüzet, és nagyjából egyharmada tankönyv. A tankönyvpiac évtizedes fejlődése, valamint a kiadók nagy száma - körülbelül kétszáz kiadó, melyből tíz-tizenöt tekinthető nagynak - azt jelzi, hogy ezt a speciális piacot törvényi szinten kell szabályozni. A tankönyvpiac létrejötte a kiadók között komoly versenyhelyzet kialakulását eredményezte, az iskolák oldaláról nézve ez a helyzet a kínálat sokszínűségét teremtette meg. A pedagógusok általában elégedettek a kínálattal, és a tankönyvek kiválasztásában eddig is és a törvényjavaslat szerint a jövőben is nagy szabadságot élveznek.

A kérdés: be lehet-e avatkozni a piaci viszonyokba? Azt gondoljuk, igen, mert ez egy sajátos piac. Sajátos, évi tízmilliárdos piacról van szó, melynek hatásai végső soron a szülőkön csapódnak le. Ez az a piac, ahol a vásárló nem dönthet a nem vásárlás mellett; a tankönyvet mint árut piaci viszonyok között hozzák forgalomba, de a szülő és diák mintegy kényszervevőként vesz részt a folyamatban. A szülők fizetik meg a tankönyvek árának nagy részét, és a tankönyvek minősége a gyerekek tanulmányi esélyeit is befolyásolhatja.

A szülők nagy része elégedett a tankönyvkínálattal, a tankönyvek színvonalával, de szívesen vennének nagyobb beleszólást a kiválasztásba, és bővebb tájékoztatást várnak az iskoláktól. A javaslat szerint ezen jogukat az intézményi SZMSZ-ekben kell rögzíteni.

A törvényjavaslat alapelvi szinten fogalmazza meg a tankönyvjóváhagyás és a tankönyv kiválasztásának az elveit. A javaslatba az elmúlt három-négy évben is már bevált rendelkezések emelődtek be, melyek ma már garanciális jellegűek.

Kényes kérdés a beszerzési ár is, melynek meghatározását szükségesnek tartjuk törvényi szintre emelni. Bár a tankönyvek árait a támogatási konstrukciók jelentős mértékben csökkentik, a szülők egy része számára így is gondot okoz a megvásárlásuk. Fontos a beszerzési ár, az ár aránytalan növelésének pontos meghatározása, hiszen ez költségkímélő hatású a felhasználók számára.

Fontos, hogy minden tanulóhoz eljusson a tankönyv. Az iskolai könyvtárak ezután is a támogatás 25 százalékát kötelesek tartós tankönyvek vásárlására fordítani.

Új elem a tankönyv kipróbálása, mely hivatott biztosítani a tanítható és tanulható tankönyvek forgalomba hozatalát. A pedagógusok, a szülők és a diákok örömmel üdvözölték azt, hogy csak kipróbált, garanciával rendelkező könyvek kerüljenek be az iskolákba. A piacot szakmai oldalról is szabályozni kell.

Szintén új elem a javaslatban a tankönyves vállalkozók testületének köztestületté alakítása, mely testület közreműködne a tankönyvpiac szereplőinek ellenőrzésében, a vitás kérdések megoldásában. A jelenleg működő testület egyesületi alapon működik, kevesebb mint 60 kiadó részvételével. A bizottsági ülésen elhangzott: a testület tíz éve küzd azért, hogy köztestületi jogosítványokat kapjon, a törvény által garantáltan kapjanak egyeztetési lehetőséget, és hatékonyan tudjanak fellépni etikai ügyekben.

Végezetül fontosnak tartjuk, hogy a tankönyvpiac, melyet jelenleg több jogszabály, rendelet, miniszteri rendelet, törvény szabályoz, egy egységes törvényi keretben jelenjen meg. Mai oktatásunkban még fontos szerepe van az írott eszközöknek, és úgy gondoljuk, a jó tankönyv és jó segédanyagok, a minőségi oktatás, igaz, csak egyik, de nélkülözhetetlen feltételét biztosítják.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 135 2002.02.04. 2:57  130-166

PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság napirendjén szerepelt a H/5632. számú határozati javaslat és a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített stratégiai program megvalósulásáról szóló jelentés. A bizottság vita nélkül tudomásul vette az oktatás területén a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében tett intézkedéseket és a bizottsági ülésen elhangzott kiegészítéseket.

A nemzeti drogstratégia elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat 2. pontja kötelezi a kormányt arra, hogy kétévenként a stratégia végrehajtásáról beszámoljon. Örvendetesnek tartotta a bizottság, hogy nagyon sok előremozdulás tapasztalható, a '90-es évek elején történt drasztikus drogfogyasztás növekedését sikerült megállítani, és a jelenlegi tendenciák kedvezőek.

Nagyon nagy előrelépés történt az iskolákat érintő prevenciós programokban. Kiemelendő az ISM és az Oktatási Minisztérium közös iskolai drogprevenciós pályázata, melynek két fordulója zajlott le, 400 millió forint támogatási összeggel. A pályázat eredménye, hogy 183 ezer középiskolás vehetett részt a programokban. Az integrált drogprevenció bekerült az egészségfejlesztés, egészségtan tantárgymodulba, így a tantervbe építve jelenik meg, valamint az osztályfőnöki órák mintegy egyharmadát egészségfejlesztési célokra lehet és kell felhasználni.

2001-től megjelent a pedagógusok továbbképzésében is a prevenció és egészségfejlesztés témaköre, mely akkreditált továbbképzéseket az Ifjúsági és Sportminisztérium 11,2 millió forinttal támogatta pályázatok útján. Az OM szervezésében elindult az iskolai drogügyi koordinátorok képzése. Ez az elmúlt évben hétszáz középiskolai tanárt, míg az idei tanévben ezer általános iskolai tanárt érint majd.

2000 szeptemberében az Oktatási Minisztérium valamennyi magyar közoktatási intézménybe eljuttatta prevenciós csomagját, oktatási segédanyagot, pedagógusok munkáját segítő módszertani anyagot. Az Ifjúsági és Sportminisztérium és az Oktatási Minisztérium közösen meghirdetett pályázata teszi lehetővé, hogy a középiskolákhoz hasonlóan idén szeptembertől az általános iskolák hatodik, hetedik, nyolcadik évfolyamán is korszerű prevenciós tevékenységet indítsanak útjára.

Miniszter Úr! Az oktatási bizottság egyhangúan támogatta a jelentés általános vitára való alkalmasságát és a határozati javaslat elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)