Készült: 2024.03.29.11:24:45 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

175. ülésnap (2012.03.27.),  109-166. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:23:38


Felszólalások:   95-109   109-166   167-284      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról, a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény és az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról, valamint a katasztrófavédelemmel kapcsolatos egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/6390. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/6390/49. számon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az első helyen kijelölt bizottság az ajánlás 14., 27., 32., 33. és 35. pontjait házszabályellenesnek minősítette, ezért ezekre nem nyílik meg a részletes vita.

Indítványozom, tisztelt Országgyűlés, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem jegyző urat, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő.

Az első vitaszakaszban az egyes szabálysértési tényállásokat, illetőleg büntetési tételeket módosító javaslatok szerepelnek, az ajánlás 1-44. pontjai szerint.

A második vitaszakaszban az egyes törvénymódosítások, illetőleg a hatályt érintő rendelkezések módosítása található, az ajánlás 45-49. pontjai szerint.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tájékoztatom önöket, hogy a vitában a felszólalási időkeret vitaszakaszonként 6 perc.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1-44. pontjaira, és megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Néhány módosító javaslatot mi is beadtunk a szabálysértési törvény jelenlegi, egyébként elég furcsa módon idekerült módosításához, ami egymagában jelképezi a jogalkotás előző féléves tevékenységének színvonalát, hiszen ugye ez az a törvény, amit még hatálybalépése előtt kénytelen kiigazítani az Országgyűlés. A 2. ajánlási ponthoz, az 5., a 18., a 23., a 35. és a 36. ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni ebben a vitaszakaszban, elnök úr. Ezeket a módosító javaslatokat jegyzem én.

A 2. pontban arra teszünk javaslatot, hogy a szabálysértés fogalmának meghatározásakor a (2) bekezdés b) pontját hagyjuk el. Föl is olvasom, mert szerintem szinte mulatságos lenne, ha nem a szabálysértési törvényről beszélnénk. Azt mondja itt a jogalkotó a szabálysértési törvényben, hogy az a tevékenység vagy mulasztás veszélyes a társadalomra, az a) pontban ezt egyébként korrektül körülírja, majd a b) pontban azt mondja a jogalkotó, hogy amelyre e törvény szabálysértési elzárás büntetés kiszabását is lehetővé teszi, vagy járművezetéstől eltiltás alkalmazását kötelezően elrendeli.

Azt gondolnám, képviselőtársaim, hogy ennek se jogi, se elvi alapja nincs. Attól, hogy én egy tollra azt mondom, hogy az egy pálmafa, attól még nem lesz az. De hogy érthető legyek, nyilván nemcsak ilyen nyelvtani vagy jogászkodási szempontból fontos ez, hanem, azt gondolom, ezzel teljesen parttalan és korlátlan jogalkotási szabad kezet ad magának a kormány és a jogalkotó. Hiszen nem valamilyen elvi álláspont alapján mondja meg, hogy milyen, a társadalomra veszélyességi szint az, ami a szabálysértési törvényben egyébként elég komoly szankciókkal sújtható cselekményeket meghatároz, hanem saját maga által, úgymond a büntetési tételek sorában feltüntetve ezt az elvi kérdést, gyakorlatilag korlátlanul kinyitja ezt a lehetőséget. Hiszen bármi, amire elzárással büntetés kiszabását vagy járművezetéstől eltiltás alkalmazását kötelezően elrendeli innentől kezdve a törvény, az ezek szerint már szabálysértésnek minősül. Itt most nem szeretnék vicces vagy nagyon közérthető példákat mondani, de azt gondolom, érthető, hogy ez így teljesen elfogadhatatlan.

Az 5. és 18. pontban, egyébként már a törvény alapvitájában is elmondtuk, jelenlegi formájában számunkra teljesen aránytalan az elzárás büntetés köre, amit ez a törvény alkalmaz. Hosszan beszéltünk erről, tán Bárándy képviselőtársam is beszélt róla. Sőt, azt gondolom, azóta talán már fideszes képviselőtársamtól is hallottam, hogy azt, amikor a szabálysértési jogot ennyire elviszik a büntetőjog irányába, és ennyire összekeverődik egyébként a társadalomra veszélyesség szintje, tehát hogy milyen cselekményt büntet és milyen szankcióval bünteti, legalábbis egy koherens jogalkotás részeként akkor lehetne megtenni, ha ezt a büntető törvénykönyv kodifikációjával egy időben, és bár tudom, hogy nem ugyanaz a tárca a gazdája, de mégiscsak ugyanaz vagy nagyon hasonló társadalmi viszonyokat rendez, azzal együtt szabályozná a kormány ezt a két területet. Hiszen könnyen lehet, hogy így a büntetőjog és a szabálysértési jog össze fog keveredni, mármint az arányosságát tekintve. Mi azt állítjuk, ezért is adtam be ezt a módosító javaslatot, mert az elzárás tekintetében biztos, hogy aránytalan ez az eljárás.

Pontosan így látjuk egyébként a járművezetéstől eltiltás kötelező szabályai tekintetében is. Az általános vitában is elmondtuk, szerintem az nem normális, hogy kisebb súlyú közlekedési szabálysértések esetén kötelező jogosítványelvételt ír elő, hiszen ez elsősorban azokat az emberek érheti, akik egyébként életvitelszerűen például a járművezetéssel keresik a kenyerüket. Hiszen kisebb súlyú szabálysértés, mondjuk, egy napi vagy heti több száz vagy több ezer kilométert vezető embernél bármikor előfordulhat. És ezek nem azok a társadalomra veszélyes cselekmények, mint az ittas vezetés vagy a záróvonalon előzés, vagy bármi más ilyesmi. Ez például a lakott területen kívül a lámpa föl nem kapcsolását is jelentheti, ami szerintünk teljesen elfogadhatatlan.

Ugyanígy, és ez össze is függ a 18. ajánlási ponttal, szerintünk már minden határon túlmegy az a jelenlegi gazdasági és társadalmi viszonyok között, hogy a mostani javaslatban még tovább is mennek ezen az úton, és az ismételt szabálysértések esetében kétszeres, illetve háromszoros pénzbüntetést is előírnak.

(14.50)

Nagyon könnyen belátható, hogy egy hétvégi családlátogatás esetén ma egy átlagos keresettel, vagy egyáltalán fix havi jövedelemmel vagy bevétellel rendelkező családnak a teljes létét is megkérdőjelezheti egy-egy ilyen szabály végrehajtása.

A 23. ajánlási pont egy komplett rész elhagyására tesz javaslatot, de csak azzal a szándékkal, hogy ha a kormány részéről bármilyen megértés vagy szakmai megfontolás látszódna, akkor legalább megnyitásra kerüljön a törvényjavaslatnak ez a része, akár csak egy kapcsolódó módosító javaslat erejéig is, hiszen ez a szabály, ami első ránézésre csak egy nyilvántartási szabály, ez alapvetően nem... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Bocsánat, lejárt az időm.

ELNÖK: Tessék befejezni ezt a gondolatot. (Dr. Harangozó Tamás: Majd fogok még gombot nyomni. Bocsánat, elnézést, köszönöm.) Köszönöm, képviselő úr. Hatperces időkeret van.

Megadom a szót kettő percre Lamperth Mónika képviselő asszonynak.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Harangozó Tamás képviselőtársam 2. sorszám alatt adott be egy módosító indítványt, és ennek az indokolásával kezdte is a hozzászólását. Ez arról szól, hogy e törvény alkalmazásában mi az a tevékenység, ami társadalomra veszélyesnek minősül. Az a) pont definícióját nem kérdőjelezzük meg, ezt most nem sorolnám fel, mert precízen le van írva ide, de amit a b) pontban írtak a tervezetben, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy cselekmény azért veszélyes a társadalomra, mert egyébként szabálysértés. Ennek pont fordítva kéne lenni! A büntetőjogvizsgán nem elég az, Bárándy Gergely biztosan megbuktatná, ha valaki csak annyit mondana, hogy bűncselekmény az, ami a társadalomra veszélyes, mert ott több feltétel van. De ez biztos ott van és nagyon fontos, hogy azokat a cselekedeteket szankcionáljuk, amelyeknek valamilyen veszélyességük van. Nem attól lesz valami veszélyes a társadalomra, mert szabálysértés, hanem pont fordítva, és azt lehetne minősíteni.

Azt szeretném kérni a szaktárcától, ne azt nézzék, hogy ki nyújtotta be ezt a módosító indítványt, egy ellenzéki képviselő, hanem a tartalmát nézzék. Olyan szakmai igénytelenséget mutat ez a szöveg, ami szerintem nem vállalható a Belügyminisztérium részéről, s ezt mint volt belügyminiszter is mondom. Államtitkár úr, kérnénk ebben megfelelő nyitottságot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A következő hozzászóló Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben a körben az ajánlás 24. és 28. pontjaihoz szeretnék hozzászólni.

A 24. ajánlási pontban Gaudi és Z. Kárpát képviselőtársaim terjesztettek elő egy módosító javaslatot. Az a téma, amit ők érintenek, már többször felmerült, de mind ez idáig nem kaptunk tökéletesen megnyugtató válaszokat arra, hogy ez rendeződni fog. Az ő javaslatuk arról szól, hogy a foglalkoztató mely szabálysértések esetén nem kívánja foglalkoztatni az adott elkövetőt közérdekű munkára. A kérdést természetesen úgy is fel lehet tenni, a jövőben megjelölésre kerül-e, hogy ki milyen szabálysértést követett el, és ehhez képest lesz-e valamiféle hozzápasszintása azoknak a helyeknek, ahol ő közérdekű munkát vagy egyéb munkát végezhet. Ez azért lenne fontos - és lehet, hogy megnyugtató választ kapok államtitkár úrtól, hogy erre már gondoltak, vagy hogy erre lesz valamiféle szabályozás -, mert úgy gondoljuk, hogy egy tulajdon elleni szabálysértés elkövetőjét, például azt, aki lopott, nem lenne jó olyan közérdekű munkán alkalmazni, vagy legalábbis a foglalkoztatóknak meg kellene adni a lehetőséget, hogy éljenek a visszautasítással, ahol olyan emberek közelébe kerülhetnek, hogy még egyszer elkövethetik azt, amit egyszer már elkövettek. Ebben valamiféle konszenzusra kellene jutni. Egyébként a 24. ajánlási pontnál az indokolás ezt tartalmazza, és csak megerősítőleg szeretném erre felhívni a figyelmet.

Ami viszont érdekes, és biztos, hogy ha ebben az állapotban kerül elfogadásra a 28. ajánlási pont, akkor a jövőben újra csak annak lehetünk szemtanúi, hogy a rendőrség és egyéb jogalkalmazó szervek - de az utóbbi időben ez inkább a rendőrségre volt jellemző - nem megfelelően fogják alkalmazni az egyébként sem teljesen érthető jogszabályt. Mire gondolok? Az egyenruha-viselésre. Normális és méltányolható az a törekvés, hogy a törvényjavaslat a rendvédelmi szervek, a honvédség rendszeresített egyenruháját és jelvényét nem engedi használni, sőt, ezt minden országban büntetik. Ezt tehát nem nóvumként éljük meg. Viszont hogy ezt a kitételt ezeknek az egyenruháknak a megtévesztésre alkalmas utánzatára is kiterjesztik, a jövőben a jogalkalmazás szempontjából hagy némi kivetnivalót véleményem szerint. Nincs meghatározva, hogy mi az a megtévesztésre alkalmas utánzat.

Kérdem én, hogy egy terepszínű ruha megtévesztésre alkalmas utánzat-e. A vidék valóságát ismerők tudják, hogy mezőgazdasági munkákat is nagyon gyakran terepszínű ruhában végeznek, vagy azért, mert ehhez jutottak hozzá, vagy azért, mert ideális viselet. Tehát az a kérdés, hogy ha valaki alul-felül terepmintás öltözetben dolgozik kint a mezőn, akkor ő ezzel a honvédség egyenruhájának megtévesztésre alkalmas utánzatát viseli-e, és ez alapján eljárás alá vonható-e. Hiába tűnik ez triviálisnak vagy egyszerű kérdésnek, nagyon jól láttuk, hogy a rendőrség, de néhol még a bíróságok is a fennálló jogszabályokat számtalan esetben nem tudták jól értelmezni és megfelelően használni, vagy talán nem is akarták. Ilyen kiskapukat nem szabad hagynunk!

A törvényalkotóknak véleményem szerint az a felelősségük, hogy a lehető legzártabban, legkörülhatárolhatóbban határozzanak meg egy tényállást, az ellenzéknek meg nyilván az a feladata, ha olyat észlel a kormányzat részéről, hogy gumijogszabályokat vagy értelmezési nehézségeket fognak látni a kormány alá rendelt szervek, akkor erre felhívja a figyelmet. Nos, ennél a módosító javaslatnál, amit Balla Gergő képviselőtársam terjesztett be, nagyon is fennáll annak a veszélye, hogy a valódi szabályozandó érdeken kívül olyan esetek is eljárás alá kerülnek, amelyek egyáltalán nem indokoltak, de legfőképpen nem veszélyesek a társadalomra, ezáltal a társadalom igazságérzetét is sérteni fogják, ad absurdum módosítani kell újra a szabálysértési törvényt.

Ezért kérem, hogy ezt fontolják meg. Bár a bizottságban ezt sajnos nem támogatták a kormánypárti képviselők, de a kormányzat talán újragondolja a véleményét a jogalkalmazás tekintetében, és egy előremutatóbb jogalkalmazást és jogalkotást fog mutatni a jövőben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Lamperth Mónikának adom meg a szót.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most egy másik módosító indítványról, a 4. sorszámúról szeretnék beszélni. Ez a módosító indítvány a tevékeny megbánás törvényi tényállását hozza be a jogszabályba. Azt gondolom, helyes abba az irányba elmozdulni a büntetőpolitikának, a szabálysértési törvénynek, hogy azt a szabálysértést elkövetőt, aki kvázi megbánja, beismeri még a felelősséget megállapító határozat meghozatala előtt, hogy elkövette ezt a cselekményt, és azt a sérelmet, amit okozott, a sértett által elfogadott módon jóváteszi, tehát minden olyan igénynek megfelel, ami az igazságosságot próbálja kielégíteni, nem kell megbüntetni.

(15.00)

Ez arra is szolgál, és szabálysértésnél talán még inkább igaz, mint mondjuk, a bűncselekményeknél, hogy bárkivel előfordulhat, hogy figyelmetlen, megbotlik, elkövet valami olyat, amit egyébként nem kéne vagy nem helyes, és utána ezt megbánja, és szeretné jóvátenni, a sértett jóváhagyásával próbálja meg reparálni azt a helyzetet, ami kialakult. Ez mindenképpen jó hatású lehet, ennek lehet visszatartó ereje, ha valaki egy-egy ilyen alkalommal - ezt a szót használom újra, amit mondtam - megbotlik. Van a tevékeny megbánásnak jogilag is garantált előnye.

Én arra szeretném biztatni az államtitkár urat, a kormányoldalt, hogy fontolják ezt meg. Most nem mondok olyan szigorú mondatokat, mint az előbb, mert az tényleg durvább, amit az előbb mondtam (Az elnök csenget.), de ez tényleg megfontolás kérdése; kérem, tegyék meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Harangozó Tamás MSZP-s képviselő úr felszólalása következik.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ott tartottam a 23. ajánlási pontnál, hogy az államtitkár urat próbáltam győzködni arról, hogy ezen rész, amelyik a közérdekű munka - elvileg vagy első ránézésre - nyilvántartásához köthető szabályozásokat tartalmazza, amely egyébként nem csak nyilvántartáshoz kötődő szabályokat tartalmaz, hanem alapvetően anyagi jogi rendelkezéseket is, egyrészről nem elegáns, de jogilag egyébként nem is állja meg a helyét így.

De ami sokkal fontosabb ennél - és nem fogok hosszan ennél időzni, mert az én megítélésem szerint ez megint egy olyan része lesz a törvénynek, amit nem gondoltak át, kapkodva, gyorsan összedobáltak, és az életben problémákat fog okozni elsősorban önöknek, meg persze a közmunkában részt vevő sok-sok tízezer embernek, és egyébként a cégeknek is, hiszen ezzel a nyilvántartási és alaprendelkezési szabályokkal nem lesz megoldva az, hogy hogyan fog ez a dolog működni. Szerintünk és a megítélésünk szerint erre sokkal komolyabb előkészítő munka és átgondolás kellett volna, hogy a törvény világosan szabályozza ezt a területet, kik kötelesek, milyen szervezetek a foglalkoztatás biztosítására, illetve az ehhez szükséges jogi, szervezési és finanszírozási feltételek is látszódjanak.

Még egyszer mondom, azért adtam be így, hogy az egész bekezdést elhagyjuk, a módosító javaslatot, hogy amennyiben esetleg a kormány ezt átgondolná, akkor kapcsolódóval még hozzá lehessen nyúlni. Nyilván nagy reményeket nem fűzünk hozzá.

A 35., 36. ajánlási pontokból a 35. pontot számomra azért elfogadhatatlan módon házszabályellenesnek minősítette a bizottság, mert a kettő teljesen összefügg, és ha valami összefügg, akkor annak az egyik fele nem lehet házszabályszerű, a másik pedig házszabályellenes. Itt egy olyan témáról van ismét szó, amiről sokat beszéltünk már az elmúlt években. A konkrét ügy a Terrorelhárítási Központ titkos információgyűjtése ismét, ami azért bájos a jelenlegi időszakban, hiszen a kormány most nagyon komoly erőfeszítéseket tesz arra, hogy az ügynökmúltat és az előző rendszer titkosszolgálati tevékenységeit feltárja. Illetve legalábbis a retorikában erről volt szó, most már látjuk, hogy megszelídült ez az elhatározásuk, és talán mintha ismét nem lenne semmi ebből az ügyből.

Azért mondom ezt el párhuzamként, mert már nem tudom, hányadik szervezetet hozzák létre és ruházzák fel titkos információgyűjtéssel az elmúlt két év alatt, ami továbbra is teljesen elfogadhatatlan a számunkra. Az pedig, hogy kiderült a törvény alkalmazása alapján, amit mondtunk, hogy nincs tisztességes jogi felhatalmazása a TEK-nek ezen információgyűjtéshez, most tetten érhető, hiszen önök behozzák azt, hogy egy újabb miniszteri jóváhagyásra egyébként maga a szerv vezetője szabályozza a titkos információgyűjtés belső eljárási és engedélyezési szabályait az Rtv. módosításával.

A mi megoldásunk nagyon egyszerű, és azt gondoljuk, hogy jogállami: ezt a parttalan, miniszteri engedélyre adott, a saját szerv saját belső vezetőjének adott utasítási jogosítványt nem adnánk meg, hanem magában az Rtv.-ben a Terrorelhárítási Központ titkos információgyűjtési lehetőségét és törvényi szabályozását törvényi szinten szeretnénk megteremteni. Erre mondta azt a bizottság fideszes többsége, hogy ez így nem házszabályszerű.

Csak mondom, hogy a 36. § így egymagában, hogy csak kiveszi a felhatalmazást, nyilvánvalóan nem is állná meg a helyét, hiszen továbbra is ugyanaz a törvénytelen vagy legalábbis kétséges jogi szabályozás maradna egy olyan területen, aminek a legfontosabb lenne a törvényi szabályozottsága és az átláthatósága, ez pedig a titkos információgyűjtés. Tehát ezt így egymagában nyilván nem nagyon lehet figyelembe venni.

Még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, hogy botrány, hogy az elmúlt két évben ezen a területen a Fidesz-kormány által létrehozásra került különböző szervek lassan már egymást figyelik, és az állampolgárok, de lassan már a szakma által sem nyomon követhető titkos információgyűjtési felhatalmazással, miniszteri utasítási szinten. Ez nem elfogadható, legalábbis a mi megítélésünk szerint. Tessék ezt törvényi szinten, tisztességesen szabályozni!

A következő hozzászólás már a következő vitaszakaszban lesz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőpercesek következnek, elsőnek Kontrát Károly államtitkár úrnak adok szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Harangozó képviselőtársunk iménti hozzászólására szeretnék reagálni, ami a TEK titkos információgyűjtési lehetőségeit érintette.

Helytelenül idézte, képviselő úr. Szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy a TEK információgyűjtési lehetőségét továbbra is törvény határozza meg, annak belső eljárási szabályait határozhatja meg a miniszter egyetértésével kiadott utasítás. Ez a szervezetekre vonatkozik, és nem az állampolgárokra.

Ezt mindenképpen szerettem volna elmondani, és kérem, ezt az információt vegye figyelembe. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth Mónika képviselő asszony következik kettő percre. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 12. sorszámú módosító indítványra szeretném fölhívni a figyelmet, ami egy emberséges, egy nagyon emberséges szabály, és szeretném az államtitkár úr figyelmébe ajánlani.

Ez arról szól, hogy amikor a bizonyítási cselekmények zajlanak, akkor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait, a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani, és biztosítani kell azt, hogy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra.

Lehet, hogy ez egy evidencia, sőt, azt gondolom, hogy az emberi méltóság védelme más szintű jogforrásban is meg van fogalmazva, tehát magára ennek a tartalmára, a céljára szeretném a figyelmet fölhívni, hogy ez egy emberséges szabály. De lehet, hogy ha az államtitkár úr - mert láttam, hogy reagálni fog - azt mondja, hogy hiszen ebben vannak olyan védendő értékek, amelyeket más jogszabályok garantálnak, én is azt gondolom, hogy érdemes lenne ezt szétszálazni. Lehet, hogy egy kapcsolódó módosító indítvánnyal lehetne egy olyan szöveget meghatározni, megfogalmazni, amely arra nézve próbál meg valamilyen garanciát adni, hogy adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra. Mert lássuk be, hogy az ilyen típusú eljárásokban bizony ez előfordul, és az állampolgár érdekének védelmét én fontosnak tartom.

Summázva, ennél a pontnál az a véleményem, hogy valóban egy korrigált megfogalmazásra lenne szükség. Az államtitkár úr bólogatásából azt láttam, hogy igen, itt vannak olyan védendő értékek, amelyeket más jogszabály garantál, de mégis azt gondolom, hogy egy korrigált kapcsolódó módosító indítvánnyal lehetne egy helyes, egy jó tartalmat elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Újra Kontrát Károly államtitkár úr következik, őt majd Harangozó Tamás képviselő úr követi.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lamperth Mónika képviselőtársam hozzászólásaira szeretnék reagálni.

Egyrészt én úgy gondolom, hogy a jelenlegi szabályozás is alkalmas annak a célnak az elérésére, amit ön fontosnak tart. Mi is fontosnak tartjuk, úgy gondolom, az közérdek, hogy ez minden eljárásban megvalósuljon.

Ami pedig a korábbi hozzászólását illeti, a tevékeny megbánás értékelését illetően, szeretném felhívni a tisztelt képviselő asszony figyelmét, hogy a szabálysértési törvény 21. § (5) bekezdése kimondja, hogy nyomatékos enyhítő körülményként kell figyelembe venni a tevékeny megbánást. (Dr. Lamperth Mónika: Csak nem így van.) Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos és egyértelmű rendelkezés.

Köszönöm szépen. (Dr. Lamperth Mónika: Csak nem így van.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Harangozó Tamás képviselő úr következik.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak kérdezném az államtitkár urat, reagálnék a kétperces hozzászólására, hogy amennyiben törvényi szinten ez teljesen rendben szabályozott dolog, akkor egyrészt miért kell most ezt a szabályt behozni a törvénybe, amiről beszélünk.

(15.10)

Miért kell külön utasítási felhatalmazást adni a miniszternek, illetve a TEK vezetőjének? Ha pedig kell, akkor szeretnék érdeklődni, hogy az elmúlt időszakban mi alapján működött a Terrorelhárítási Központ belső titkosszolgálati szabályozása és a belső ügyrend meghatározása, hogyha jogszabályi feltétele eddig nem volt a törvényben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth Mónika képviselő asszony következik.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Közben itt Bárándy Gergely képviselőtársammal egyeztettünk arról, amit az államtitkár úr mondott a tevékeny megbánásnál, hogy egy másik joghelynél ez enyhítő körülményként kerül megfogalmazásra, de ez két külön dolog. Az, hogy enyhítő körülmény, az is több, mint a semmi, de az, hogy ez kizáró ok legyen, amellett is szólnak érvek.

Tehát arra kérem az államtitkár urat, mert értem, amit mondott, ezt is fontosnak tartjuk, és több, mint a semmi, de úgy gondoljuk, érdemes ezt megfontolni, hogy ez kizáró ok legyen, amennyiben ezek a feltételek fennállnak.

Még egy módosító indítványra, a 15. számúra szeretném itt felhívni a figyelmet. Itt a szellemi vagy egyéb állapotuk miatt, akik korlátozottan képesek megítélni annak a jelentőségét, hogy ők most tesznek-e tanúvallomást vagy sem, erre ad egy ugyancsak emberséges szabályt. Arra kérem az államtitkár urat, hogy ezt is nyitottan vizsgálják meg.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Bárándy Gergely képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szintén a tevékeny megbánásról szeretnék néhány szót és gondolatot mondani. Államtitkár úr, én csak kérdezném öntől, hogy ha és amennyiben önök jónak tartják ezt, és úgy tűnik, az új Btk.-koncepció alapján jónak tartják, hogy ez a jogintézmény szerepel a büntető törvénykönyvben, méghozzá úgy szerepel a büntető törvénykönyvben, hogy kizáró okot jelent és nem enyhítő körülményt, akkor legyen szíves nekem azt megmondani, hogy ugyanez a jogintézmény a szabálysértési törvényben miért nem kerül hasonló módon bevezetésre. Azon egyszerű oknál fogva kérdezem ezt, mert tudvalevőleg a szabálysértés mindig, minden esetben enyhébb megítélésű, mint a bűncselekmény. Tehát ha a tevékeny megbánást a bűncselekménynél jónak tartjuk, akkor egy annál lényegesen enyhébb megítélésű cselekménynél miért nem tartjuk jónak?

Felmerült egyébként ez már a szabálysértési törvény vitájában is, ott is volt ilyen módosító indítvány, és ott is amellett érveltünk, ha jól emlékszem, akkor is LMP-s módosító indítvány volt, hogy bizony, a sértettnek főleg egy kicsi súlyú ügyben - és a szabálysértési ügyek jellemzően ilyenek - lényegesen nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy megtérítsék a kárát, mint ahhoz, hogy valamilyen büntetést kapjon az elkövető. Egyszerűbben fogalmazva: a szabálysértési eljárásnál fokozottan igaz ez, hiszen itt, mondjuk, egy pénzbírság esetén az elkövető nem az állam részére fizeti majd meg a pénzbírságot, hanem az okozott kárt fogja megfizetni annak, akinek azt okozta. Én úgy hiszem, ez sokkal igazságosabb, sokkal méltányosabb és sokkal inkább sértettközpontú megközelítés, de még egyszer mondom: tehát ha ez az intézmény a büntetőjogban rendben van, akkor miért nincs rendben az enyhébb megítélésű szabálysértési jogban? - kérdezem az államtitkár urat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontrát Károly államtitkár úr következik.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Harangozó képviselő úr kérdésére szeretnék válaszolni, amit a TEK-kel kapcsolatban tett fel a képviselő úr.

Tisztelt Képviselő Úr! Pontosan azért van szükség törvényi felhatalmazásra, törvényi felhatalmazó rendelkezésre, hogy egy szervezeti belső utasítást kiadhasson a vezető. Tehát úgy gondolom, ezek a szabályok világosak, pontosan a törvényi hátteret teremtik meg a belső utasítás kiadásának, úgyhogy kérem, ezt a rendelkezést figyelembe véve alakítsa ki az álláspontját.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Rendes felszólalásra Kiss Sándor képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. 6 percben öné a szó, képviselő úr.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottsági ajánlás 29., 30. egybefüggő pontjához szeretnék hozzászólni, itt a gyógyszerrendészeti bírságról lenne szó. Úgy vélem, az előterjesztő arra a kialakult, piacon tapasztalható helyzetre próbál megoldást találni, ahol is illegálisan, engedély nélkül árusítanak gyógyszert. Ez nagyon helyénvaló, örülünk ennek a szabályozásnak. Csak azt elfelejtették, hogy a b) pontban van egy olyan kitétel, hogy olyan gyógyszert készít vagy olyan gyógyszert hoz forgalomba, amely a vonatkozó jogszabályban foglaltaknak nem felel meg.

Kérem, előfordulhat olyan eset is, amikor a gyógyszerész gyógyszert készít, és az bizony a vonatkozó jogszabálynak, a szabványnak nem felel meg, mert ő ezt nem a szakmai szabályoknak megfelelően készítette. Most ilyen esetben a régi és helyes gyakorlat az volt, hogy az egészségügyi hatóság, az ÁNTSZ bevizsgáltatta a készítményt, és amennyiben ez nem felelt meg a szabványnak, akkor megbírságolta az illető gyógyszerészt. Igen ám, csak itt még arra is utal a törvényalkotó, hogy ezt most már a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve hatáskörébe utalja. Kérem szépen, nem tudom, az Adó- és Vámhivatal hogyan fogja megvizsgálni ezt az elkészített gyógyszert, milyen szakmai kritériumok alapján fogja azt mondani, hogy az most megfelel-e a szabványos vénymintáknak, vagy nem felel meg. Erre próbáltam egy módosító javaslatot benyújtani. Talán szerencsésebb lenne, természetesen meghagyva, hogy az Adó- és Vámhivatal járjon el a piacon illegálisan árusított gyógyszerek esetében, de a normális gyógyszerkészítés során észlelhető szabálytalanságokat inkább bízzuk az egészségügyi hatóság hatáskörébe.

A másiknál, a 31. ajánlási pontnál, ott arra próbáltam javaslatot tenni, hogy a törvényalkotó azt mondja, hogy egy állampolgár annyi gyógyszert tarthasson magánál, amennyi az ő szükségleteihez indokolt, tehát az illegális gyógyszerfelhalmozók, akik valószínűleg kereskedés céljából halmozzák fel a gyógyszert, ezt ne tehessék meg. Igen ám, csak most mennyi az indokolt gyógyszermennyiség? Tehát úgy gondolom, ez egy igen tág fogalom. Ha valaki azt mondja - elnézést -, de én három évre való potencianövelő szert kívánok a spájzban tartani, akkor annyi, ezt nem lehet megkérdőjelezni, tehát ha a gyógyszer lejáratáig akar gyógyszert tárolni, akkor addig. Úgy gondolom, mindenképpen helyes lett volna egy időintervallumot meghatározni. Én egy évre tettem javaslatot, amit persze lehet vitatni, hogy talán sok vagy kevés, de mindenképpen konkrétan meg kellett volna határozni azt, hogy mennyi az az időtartam.

A másik az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló törvény módosítása. Úgy gondolom, itt is egy kis pontosítás lenne szükséges. Van egy olyan kitétel, amely szerint a társadalombiztosítási támogatással vagy az árhoz nyújtott társadalombiztosítási támogatással, ezek elszámolásával, folyósításával, ellenőrzésével kapcsolatos jogszabályokban előírt kötelezettséget valaki megsérti. Na most, kérem szépen, ha egy orvos esetleg nem megfelelő jogcímen írja fel a gyógyszert, vagy egy patika nem megfelelő jogcímen is kiszolgáltatja a gyógyszert, vagy netalán a számítógépes elszámolási rendszerben hiba következik be, akkor ezen jogszabály szerint úgy tűnik, neki egészségügyi hatósági bírságot kell fizetnie. Tehát nem tartom ezt szerencsésnek, hogy esetleg egy elszámolási hiba okán vagy egy nem megfelelő jogértelmezés folyományaként az egészségügyi szolgáltatóknak ilyen bírságot kelljen fizetniük.

Tehát kérem, függetlenül attól, hogy nem támogatta sem a honvédelmi bizottság, sem az alkotmányügyi bizottság ezen javaslataimat, szeretném, ha mégis elgondolkodnának ezen, meg nem is vagyok benne biztos, hogy a honvédelmi bizottságnak kellett volna a gyógyszerrendészeti szabályokkal foglalkozó témát megvizsgálni, talán szerencsésebb lett volna, ha kikérik az egészségügyi bizottság véleményét is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontrát Károly államtitkár úr következik. Parancsoljon!

(15.20)

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bárándy képviselőtársam kérdést intézett hozzám az imént a tevékeny megbánással kapcsolatban.

Képviselő úr, nagyon röviden összefoglalva a következőt szeretném önnek válaszolni. Ha a Btk. szabályait, tehát a büntető törvénykönyv szabályait vesszük figyelembe, akkor azt mondhatjuk, hogy a Btk.-ban nagyobb, szigorúbb szankciók vannak, ott az enyhítés szükséges lehet, a szabálysértési törvényben pedig enyhébb szankciók vannak, a Btk.-hoz viszonyítva enyhébb szankciók vannak, emiatt kisebb lenne a visszatartó erő vagy akár nem is lenne. Emiatt vannak ezek a szabályok, amelyekről ön kérdezett. Köszönöm szépen.

Még dr. Kiss Sándor képviselőtársunk iménti hozzászólására engedje meg, hogy annyit reagáljak, hogy az egészségügyi hatóságnak nem lehet szabálysértési hatásköre.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon bízom benne, hogy államtitkár úr az én feltett kérdésemre, módosító javaslatomra egy picit talán bővebb és meggyőzőbb szakmai választ ad, ugyanis nagyon üdvözöltem és nagy örömmel vettük az általános vitában kifejtettek szerint a szabálysértési törvénnyel kapcsolatban azt, hogy az áldozatvédelem területén egy nagyon komoly áttörés következett be, amit mi is nagyon szorgalmaztunk, mégpedig azt, hogy a tulajdon elleni szabálysértések áldozatai számára megnyitja ez a törvényjavaslat a kártalanítás és az áldozatvédelem egyéb lehetőségeit. Ez óriási lehetőség, hiszen a mindennapi bűnözéstől szenvedő, napi életvitelükben ellehetetlenített emberek számára, akiknek a terhére elkövetett szabálysértésnek minősülő, rendkívül bosszantó vagyon elleni cselekmények elkövetőit nem tudja a rendőrség általában megtalálni, de most kérhetik ezek szerint az államtól azt, hogy ellopott termelőeszközüket, kis vagyontárgyukat, tyúkjukat, állatukat, bármilyen más vagyontárgyukat térítse meg az állam. Ez egy jó dolog.

Azonban én azért éltem már az általános vitában is egy felszólalással, és államtitkár úr ígérte meg a szavaimra, hogy minden pénzt, paripát, fegyvert mozgósítani fognak, nem lesz gond, lesz elég pénz az áldozatsegélyezésre, áldozatvédelemre, én viszont egy törvényes garanciát is szeretnék teremteni, ezért nyújtottam be egy módosító javaslatot, amit 39. számon találunk a részletes vitához adott ajánlásban. Ennek pedig egy kicsit garanciális jellegű jelentősége van, mégpedig az, hogy tegyünk be egy rendelkezést az áldozatvédelmi törvénybe, amely egy normaszintet, egy kötelezettségi szintet teremt, a mindenkori költségvetési törvényben egy garantált összeget kell áldozatsegítő szolgáltatásra és állami kárenyhítés céljára fordítani, nevezetesen: a mindenkori költségvetési törvényben a rendőrség részére biztosított források legalább 10 százalékának megfelelő összeget. Ha jól emlékszem, tavaly közel 50 milliárd körüli számot ért el vagy negyvenvalahány-milliárd forint összeget a rendőrség költségvetése, tehát ez körülbelül egy 4-5 milliárdos nagyságrendet jelentene évente.

Nem tudom a pontos statisztikákat, talán államtitkár úr segít nekem, hogy elmondja, hogy tulajdonképpen éves szinten mennyi kárt okoz, tehát mennyi az a forintban mérhető kár állampolgárok oldalán, amelyet a bosszantó, mindennapi bűnözést jelentő vagyon elleni szabálysértések elkövetésével okoznak nekik.

Én úgy gondolom, hogy ha egy ilyen nagyságrendű összeggel jön elő a mindenkori költségvetés, mentesülve a politikai szempontoktól - válságkezelés, adósságterhek, ide kell csoportosítani, itt a megszorítás, IMF-, EU-diktátumok s a többi -, ne legyenek ilyen külső körülmények, a magyar polgárokat tekintsük annyira értékesnek, fontosnak, hogy amennyiben szabálysértés vagy bűncselekmény áldozataivá válnak, a számukra legyen egy átlátható rendszerben működtetett, megfelelő forrásokat tartalmazó, könnyen lehívható, humanisztikusan kezelt rendszer, amely valóban gyors és hatékony pénzügyi segítséget ad a sokszor az utolsó vagyontárgyától vagy éppenséggel utolsó termelőeszközétől megfosztott kistermelőnek vagy háztáji esetében éppenséggel az utolsó falatjait kertjében termelő nyugdíjasnak, aki már egyébként az éhhalál szélén áll, mert egyébként olyan a helyzete, amilyen Magyarországon.

Tehát én arra kérem államtitkár urat, hogy ezt a rendelkezést támogassa. Elismerem, lehet, hogy mondjuk, ez adott esetben az alaptörvény szintjén egy még elegánsabb, még emeltebb rendelkezés lehet, hiszen az alaptörvény rendelkezik például az adótörvények egyes típusainak a bizonyos feltételek mellett történő módosításáról s a többi. Ez szerintem egy minden polgár érdekét szolgáló olyan javaslat, ami szerintem nyugodt szívvel támogatható, erre kérem államtitkár urat, és bízom az általános vitában elmondottakhoz hasonló pozitív válaszában.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Újabb kettőpercesek következnek. Elsőnek Kontrát Károly államtitkár úrnak adok szót.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni.

Képviselő úr, köszönöm a módosító indítványát. Az általános vitában, amikor is részletesen megvitattuk ezt a kérdést, azt gondolom, hogy világos, egyértelmű és korrekt választ adtam a tekintetben, hogy attól függetlenül, hogy az alap összege jelenleg nem túl nagy, de ez egy felülről nyitott alap, méghozzá konkrétan a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítése fejezeti előirányzat tehát felülről nyitott. Ez azt jelenti, hogy a szükség szerinti kárenyhítés forrását ez tartalmazza. Tehát ezért nincs szükség arra, hogy ezt a módosító javaslatot pártoljuk.

Én arra kérem a tisztelt képviselő urat, hogy egyrészt bízzon ebben az előterjesztésben, bízzon ezekben a nyilatkozatokban, és kísérje figyelemmel, ellenőrizze ezeknek a nyilatkozatoknak a valóságtartalmát, tegye szóvá itt a parlamentben, hogyha ez nem történik meg, hogyha olyan esetről tud, amikor ez nem valósulna meg. De még egyszer mondom, úgy, ahogy az általános vitában elmondtam, most a részletes vitában is itt megerősítem a tisztelt Ház és az ország nyilvánossága előtt ezt a nyilatkozatot, hogy ez egy felülről nyitott alap, ebből az következik, hogy a források szükség szerint rendelkezésre állnak. Én egyébként abban bízom, hogy minél kevesebb szabálysértést követnek el, minél hatékonyabban működik az ezt elhárító rendszer, de akinek a terhére ez mégis megtörténik, annak a kárenyhítése, kártalanítása megtörténhet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Bárándy Gergely képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is köszönöm szépen, hogy válaszolt a kérdésre, de mindazonáltal hadd szálljak önnel vitába, államtitkár úr. Ha jól értem, ön azt mondja, hogy a büntető törvénykönyvben komolyabb büntetések vannak, a szabálysértési jogban pedig enyhébb súlyú büntetések, és ezért nem szükséges az, hogy korlátlan enyhítést tegyen lehetővé vagy büntethetőséget kizáró okot képezzen a tevékeny megbánás a szabálysértési jogban.

Én megmondom őszintén, államtitkár úr, hogy nem nagyon látok ebben az okfejtésben logikát, és megmondom azt is, hogy miért. Mert ezzel egyben azt is mondja államtitkár úr, hogy aki a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el, aki nyilvánvalóan bűnösebb - tehát az ő bűnösségi foka jóval magasabb, mert nemcsak szabálysértést, hanem bűncselekményt követ el -, ott a jogszabályok szerint a tevékeny megbánásnak az lesz a hatása, hogy egyáltalán nem büntetik meg. A szabálysértési jogban pedig, ahol egy lényegesen enyhébb megítélésű cselekményt követ el - ezért szabálysértés és nem bűncselekmény -, mégiscsak kap valami büntetést az, aki a tevékeny megbánás útját választja.

Tehát én azt gondolom, hogy az nem jól van, és az nem felel meg az arányosság követelményeinek, hogy valaki egy komolyabb súlyú cselekményért, egy társadalomra veszélyesebb cselekményért, egy olyan cselekményért, ahol a bűnösségi foka neki nagyobb, mint egy szabálysértés esetén, ott ne kapjon büntetést ugyanazért a magatartásért, tehát a tevékeny megbánásért - most így értem -, a szabálysértési jogban pedig megbüntetik őt, ha egy kicsit kevésbé is, mármint ha nem tanúsít tevékeny megbánást.

Megmondom őszintén, hogy én ebben nem nagyon látok logikát. Én abban látnék logikát, hogy aki súlyosabbat követ el, és nem büntetik, akkor azt se büntessék meg (Az elnök csenget.), aki kevésbé súlyos cselekményt követ el.

Köszönöm szépen. (Dr. Harangozó Tamás tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Staudt Gábor képviselő úr következik kettőperces felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Nem kívántam itt a tevékeny megbánásról szóló vitába belefolyni, de akkor kénytelen leszek, mert én se értem, államtitkár úr, azt kell mondjam, csatlakozva ellenzéki képviselőtársaimhoz, hiszen abszurd és dogmatikailag is magyarázhatatlan, hogy ha a bűncselekményeknél... - javítson ki, hogyha rosszul tudom, az állam a büntetőjogi igénye, hogy ez megbüntetésre kerüljön, mindig erősebb. Közvádas bűncselekményeknél minél magasabb tétellel fenyegetett egy tényállás, annál inkább az állam és a társadalom rendjét veszélyeztető, tehát a megbüntetése annál fontosabb az állam számára. Ha a szabálysértéseket emellé tesszük, akkor egyszerűen érthetetlen, hogy a tevékeny megbánást miért kell kivenni.

(15.30)

Ráadásul ez egy nagyon fontos kitétel, amivel, ha nem lenne benne a tevékeny megbánás fogalomkörében, akkor tulajdonképpen még egyet is lehetne érteni: "a sértett által elfogadott módon és mértékben". Tehát ez azt jelenti, hogy a sértett is úgy nyilatkozik, hogy ő megfelelő elégtételt kapott - hogy milyen módon, ennek nyilván sok formája létezik, és a gyakorlat is számtalan formáját alakította ki ennek -, tulajdonképpen a sértett sem kívánja már a megbüntetését az elkövetőnek, de az állam úgy gondolja, hogy neki ez nem elég, és ő annak ellenére büntetést kíván kiszabni, hogy ezt a sértett sem kívánja, és az elkövetett szabálysértés súlya sem indokolja. Ez egy dogmatikai zűrzavar, amit jó lenne feloldani akármilyen módon. Értem én, hogy ellenzéki indítvány, de akkor nyújtsák be önök külön, és akkor ígérjük, hogy azt is támogatni fogjuk, csak hárítsuk el ezt a kellemetlen dogmatikai zűrzavart.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontrát Károly államtitkár úr következik.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Staudt Gábor képviselőtársam felhívására mondanám, hogy hárítsuk el ezt a zűrzavart: képviselő úr, hárítsuk el, engedje meg, hogy felhívjam az ön figyelmét a szabálysértési törvény 21. § (5) bekezdésére, amely egy világos rendelkezést tartalmaz. Olvassa el, és ha úgy gondolja, hogy még érez zűrzavart, akkor kérem, hogy a továbbiakban is szóljon hozzá.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Visszacsatolnék az áldozatsegítés témájához, és megnyugtatóak Kontrát Károly államtitkár úr szavai. Csak én pontosan azt szeretném ezzel a módosító javaslatommal, hogy ne egy felülről nyitott alap, jelenleg most ezzel az üggyel egyetértő kormány szava vagy elképzelése legyen a garancia, hanem egy törvényi előírás, amelyet azért már nem lehet olyan könnyedén áthágni, bár erre is láttunk példát az elmúlt sok-sok évben, ugye, nemcsak az elmúlt két évben, hanem az elmúlt nyolc évben is, de mindenesetre úgy látom, hogy nincs érdekütközés. Hiszen ha az államtitkár úr azt mondja, hogy ez egy felülről nyitott alap az áldozatok számára, hogy minél több, minél hatékonyabb pénzt tudjunk fordítani az egyébként valóban felderítetlen szabálysértések vagy bűncselekmények áldozataira; egyébként meg az államnak valóban elsőrangú feladata, kutya kötelessége, hogy egyrészt általános elrettentéssel eleve elrettentse az embereket attól, hogy mások javait dézsmálják; ha pedig ilyet elkövet, akkor gyors, hatékony felelősségre vonás következzen, a bűnüldözés hatékony legyen.

Tehát én akkor nyugodnék meg a legjobban, bevallom őszintén, ha az államtitkár úr támogatná ezt a módosító javaslatot, és akkor ezzel tényleg megoldódna. Gondoljunk egy későbbi kormányra! Például azért a szocialisták időszakában nem emlékszem arra, hogy annyira túlcsordultak volna a milliárdok az áldozatsegélyezésre. Tegyük fel, hogy valami rossz álmot élünk meg, és mondjuk, éppenséggel visszajönnek a hatalomba akár még Gyurcsánnyal is megspékelve. Ebben az esetben mi lesz az a törvényi gát vagy garancia, amivel az áldozatokat megvédik?

Végül pedig egy kicsit a tevékeny megbánás témakörére átkalandoznék. Nekem a tevékeny megbánással egyetlenegy komolyabb gondolatom van most itt a mai napra, mégpedig a hiányérzet a szocialisták és Gyurcsányék részéről. Tehát azt a fajta tevékeny megbánást már nagyon szeretném látni azért a nyolc évért, amit okoztak akár szabadságjogi szempontrendszerből vagy akár a büntetőpolitikában, de bárhová nyúlunk, államadósság-gerjesztés, hazugsághegyek, emberek szemének kilövése és a többi. Tehát a tevékeny megbánás itt nagyon hiányzik, úgyhogy most már jó ideje lenne, kedves szocialisták és gyurcsányisták, elkezdeni ezt is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontrát Károly államtitkár úr, parancsoljon!

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gaudi-Nagy Tamás ismételt, áldozatsegítés körében elmondott hozzászólására szeretnék reagálni. Képviselő úr, úgy gondolom, hogy nincs komolyabb vita közöttünk a tekintetben, ha visszagondolok az általános vitában tett hozzászólására és a mostani hozzászólására is; ön üdvözölte ezt az intézményt, üdvözölte ennek az intézménynek a létrehozását, bevezetését, a szabályait. Ön úgy fogalmazott, hogy akkor lenne a legjobban megnyugodva, ha az ön módosító javaslatait támogatná a kormány.

Azt kérem, hogy bízzon abban, hogy nekünk nem az a célunk, hogy ezeket a szabályokat kikerüljük, hiszen ezeket a javaslatokat, ezeket a szabályokat a kormány terjeszti elő pontosan azért, hogy érdemi segítséget nyújtson az áldozatoknak, és nem az a célunk, hogy ezeket áthágjuk vagy kikerüljük, vagy megkerüljük. Ön úgy fogalmazott, hogy megnyugtató, de nem annyira, mint ahogy szeretné; azt gondolom, az is előrelépés, hogy ön ezt megnyugtatónak tartja, fontosnak tartja, jónak tartja. Kérem, fogadja el és támogassa.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy Gergely képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gaudi képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy én megértem és elfogadom, hogy önök szeretik szidni a szocialistákat meg a szocialista kormányzást, ezt megszoktuk, eztán is el fogjuk viselni, csak néhány tényadatra szeretném az ön figyelmét felhívni, ha az áldozatsegítésről beszél, mert azt gondolom, hogy ez viszont így méltányos.

Az Igazságügyi Hivatalt az MSZP-kormány állította föl; azt az Igazságügyi Hivatalt, amelyik éppen a kiszolgáltatottaknak nyújt jogi segítséget; azt az Igazságügyi Hivatalt, amelyik az áldozatsegítő szolgálatot integrálja magában, tehát az áldozatsegítést a rászorultaknak - legyen az egyébként áldozat vagy akárki más -, az ingyenes jogi segítségnyújtást éppen a szocialista kormány teremtette meg. Ugyancsak a szocialista kormány alatt került bele a büntető törvénykönyvbe a tevékeny megbánás intézménye, és éppen erről beszélünk most ezen a parlamenti vitán, hogy kifejezetten az áldozatok érdekeit szolgálja, az áldozatok érdekében került be.

Szeretném kiemelni, hogy a tevékeny megbánás nem arról szól, hogy aki megbánja azt, amit elkövetett és jóváteszi, az automatikusan mentesül a felelősségre vonás alól, hanem az áldozat eldöntheti, hogy akarja vagy nem akarja: ha az áldozat nem akarja, és azt mondja, hogy tessék inkább megbüntetni, akkor megbünteti a hatóság; ha az áldozat azt mondja, hogy nekem fontosabb az, hogy jóvátegyék azt a kárt, amit nekem okoztak, akkor viszont élhet ezzel az elkövető. Tehát kifejezetten áldozatcentrikus, sértettcentrikus az a szabályozás, amit kialakítottunk.

Tehát én azt szeretném azért hangsúlyozni, hogy mindezek a jogintézmények mind a jogszabályok tekintetében, mind az intézményi háttér tekintetében az MSZP-kormány alatt álltak föl.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen Bárándy képviselőtársam emlékeztető szavait, de nyilván tudjuk, hogy 2005-ben született meg valóban az áldozatvédelmi törvény. Azért itt megint csak hadd legyek egy kicsit rosszmájú tapasztalati jogvédő gyakorlatomból: azért önök nemcsak az áldozatvédelemben, de az áldozatteremtésben is eléggé komolyan élenjártak. (Derültség.) Úgy gondolom, egy picit hasonlít nekem ahhoz a római jogi esethez, amit talán, azt hiszem, a kártérítési jognak egy különleges formájaként tanultunk még az egyetemen: valamelyik római szenátor vagy nemes úr azzal foglalkozott a szabadidejében, hogy végigment Róma utcáján, mögötte ment a rabszolgája, ugye, a megfelelő mennyiségű sestertiussal, és akkor bizonyos kiválasztott embereket képen vágott, és közölte, hogy itt a kártérítés mögöttem, át lehet venni a kedves munkatársamtól. Tehát azért egy picit tegyük helyre a dolgokat!

Másrészt meg a mélyebb kritika tekintetében, nyilván persze nem az elmúlt nyolc évet kritizáljuk elsősorban, most egy törvényjavaslat vitája van, részletes vita, de mégis az elmúlt egész időszakot kritizáljuk mi, frissen parlamentbe került nemzeti radikálisok, akik azt mondjuk, hogy a büntetőpolitika tekintetében viszont mindkét kormányzatot nagyon komoly felelősség terheli, hogy gyakorlatilag idáig harapóztak az események, és ennyire elburjánzott a bűnözés. A statisztikai adatok szerint, ugye, valóban megemelkedtek a bűncselekmények. Erről persze lehet vitatkozni, hogy azért, mert szigorúbb a felelősségre vonás, és most már több bűnözőt fognak el, de egy tény: nem volt eléggé erős, sem a szocialista kormányzatok nem voltak elég erősek a bűnözés visszaszorításában, sem a mostani kormányzat sem tett úgymond rendet két hét alatt ugye, és ezért kell most is foglalkozni az áldozatokkal. Ezért nyújtottam be én is ezt a javaslatomat, bízva abban, hogy azért a törvényi garanciák alapvetően a közösen értékesnek tartott dolgokat erősítik.

Tehát itt, mondom én, szívesen megnyugszom Kontrát államtitkár úr sokadszori szavaira, de azok a polgárok, akik engem ideküldtek, már csak valószínűleg attól nyugodnának meg, ha törvényi szinten is garantálva látnák azt, hogy nagyon komoly pénzek lesznek minden évben az áldozatok segélyezése javára (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), a következmények elhárítása érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát a 45-49. ajánlási pontokra. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. Igen, elsőnek megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az egyik a 48. módosítási javaslat, ahol azt gondolom, a jogalkotási munka egyik mélypontjának nevezhető módosítást szerettük volna korrigálni; ahol is egyébként a törvény eredeti, elfogadott szövegében, a törvényen belül, az egyik paragrafuson belül kettő darab (5) bekezdés volt.

(15.40)

Egyébként az hagyján, hogy két darab (5) bekezdés volt, ez a két (5) bekezdést ugyanazt a tárgykört szabályozta, csak egymással teljesen ellentétes módon. Ezt, azt hiszem, hogy a magyar jogalkotás egyik remekművének nyugodtan lehet hívni. Itt a szabályozás konkrét tárgya a Rendészeti Panasztestület elnöke mandátumának keletkezése, jogviszonya és annak megszűnése.

Mi továbbra is szeretnénk fenntartani az eredeti, egyébként annak idején konszenzussal elfogadott törvényi szabályozást, tudniillik hogy a Független Rendészeti Panasztestületnek az elnökét ezen a poszton ne lehessen újraválasztani. Nyilván a Fidesznek az újraválasztási szabálya, amit most betett, illetve akkor a törvény eredeti módosításánál betett, illeszkedik abba a sorba, ami általában a független közjogi intézmények élére most az önök által kinevezett vezetőknek a leváltását akármilyen módon, akár csak a legszigorúbban szakmai szempontból történő váltását egyszerűen gyakorlatilag törvényi szinten kizárja. Ezt nem tartjuk jónak és megfelelőnek, ezért szeretnénk, hogyha ez a módosító javaslat elfogadásra kerülne.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Tiba István váltja fel.)

A 45., 46. ajánlási pontban pedig - egy perc türelmet kérek szépen, nekem is meg kell néznem - Staudt Gábor képviselő úrhoz kapcsolódóan kapcsolódó módosító javaslatot is adtam be, ami továbbmegy azon, amit a képviselő úr beadott, egyszerűen az elkobzás intézményét az egész közigazgatási eljárási törvényből elhagyná.

Ez a javaslat, amit önök itt most megfogalmaznak, arról szól, hogy a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályai közé beteszik az elkobzás lehetőségét, hogyha "a jogsértés elkövetésénél eszközül használták vagy arra szánták, birtoklása jogszabályba ütközik vagy veszélyezteti a közbiztonságot, jogsértés elkövetése útján jött létre, amelyre a jogsértést elkövették, és a tulajdonosának hozzájárulásával mástól kapott" című. Azért nem olvasom végig, mert ez a szabályozás, mint ahogy a bizottsági ülésen is elhangzott, a büntető-, illetve a szabálysértési jogból egy az egyben átvételre került.

Ez a szabályozás a Ket. hatósági ellenőrzés lezárása alcím alatt egészíti ki az elkobzás intézkedéssel. '12. február 1-jétől hatályos ez az alcím, tehát nem sokat élt módosítás nélkül. Mégis azt szeretnénk határozottan mondani és állítani, hogy az elkobzás az állam javára, főleg így, ahogy a törvényjavaslatban most van, hogy fő szabályként egyébként el kell kobozni és csak bizonyos esetekben, ha aránytalan az elkobzás, akkor lehetőségként van megjelenítve, hogy ez ne történjen meg, ezt teljesen elfogadhatatlannak tartjuk, hiszen közigazgatási hatósági eljárásról beszélünk. A közigazgatási hatósági eljárás során, mondjuk, alapvetően például ellenőrzést tart valamelyik hatóság, akkor nyilvánvalóan, hogyha szabálysértést vagy bűncselekményt észlel, akkor azt a dolgot lefoglalhatja, és majd a szabálysértési vagy büntetőeljárás végén eldöntik, hogy elkobozzák-e vagy nem. Teljesen parttalan és egyébként szerintem teljesen elfogadhatatlan, hogy hatósági ellenőrzés során ilyen tényállások alapján hivatalnokok közigazgatási hatósági eljárás során elkobozzanak, azaz véglegesen a tulajdont elvegyék, és az államra szálljon ez a tulajdon.

Mondhatnék én itt egész meredek példákat, de azt gondolom, hogy most ezzel nem untatnám az egyébként is szemmel láthatóan elég komolyan unatkozó képviselőtársaimat. Mégis azt szeretném mondani, hogy az Alkotmánybíróság ezen a területen eléggé világosan kijelölte azt a terepet, ami miatt azt gondoljuk, hogy ez ráadásul az alkotmányosságon, akár az önök alaptörvényén is túlterjeszkedő rendelkezés, hiszen az arányosságot az elkövetett cselekmény és egyébként a szankció között fent kell tartani. Egy közigazgatási hatósági eljárás során, még egyszer mondom, véglegesen elvenni, elkobozni ezeket az eszközöket nem jó.

Mondok egy konkrét példát azért mégiscsak, mondjuk, az építésügy területéről, egy építésügyi hatósági ellenőrzés során jelenleg a törvénybe berakott szövegük szerint, államtitkár úr, elvileg, illetve gyakorlatilag egy jogellenesen épített háznál például a betonkeverőt is el kéne koboznia, nem lehetne, hanem el kéne koboznia az építésügyi hatóságnak attól az építő vállalkozótól vagy magától a családtól, aki építi, akinek a tulajdonát képezi. Azt gondoljuk, hogy nem ez a jogalkotó célja, és ezért szeretnénk kérni, hogy ezt mindenképpen gondolják át.

Mint ahogy egyébként azt a kamiont is, amivel romlott húst szállítanak, az egészségügyi hatóságnál tartott ellenőrzés végén vagy során nem lehetőségként, hanem kötelességként el kéne kobozni, és véglegesen az állam tulajdonába venni, például azt a kamiont, amivel romlott húst szállítanak.

A jelenleg így benyújtott szöveg alapján szeretnénk kérni, hogy ezt fontolják meg. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Staudt Gábor képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt Harangozó képviselőtársam javarészt már elmondta vagy belevágott abba, amit jómagam is szerettem volna mondani.

A két módosító javaslatom arra irányul, és próbálok itt a részletes vitában is valamiféle kísérletet tenni arra, hogy meggyőzzem a jelen lévő kormányt képviselő és kormánypárti képviselőket, hogy gondolják át az elkobzásnak az ilyen formában való alkalmazását.

Én azért nem az egész elkobzásnak a kivételére tettem javaslatot, bár ezt is alátámasztották volna érvek, mert ezek szerint kevésbé vagyok optimista, mint Harangozó képviselőtársam, úgy gondoltam, hogy bizonyos olyan elemeknek a kiemelése, ami talán önöknek sem fájna annyira, elég lehet ahhoz, hogy egy kicsit jogállamibb megoldás felé tereljük ezt az egész elkobzással kapcsolatos átemelést. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy ez sikerülni fog, lévén hogy a bizottságok nem támogatták, de azért kísérletet teszek rá, hogy meggyőzzem önöket.

Miről is van szó? Önmagában már gyanús szokott lenni, hogyha egy az egyben egy büntető és szabálysértési jogszabályból átemelés történik, hiszen - ahogy egyébként itt, ennél a napirendnél többször is felmerült - az élethelyzetek nem ugyanolyanok. Nem véletlenül beszélünk büntetőjogról, illetve nem véletlenül beszélünk szabálysértési jogról és nem véletlenül beszélünk közigazgatási eljárásjogról. Más élethelyzeteket más igénnyel szabályoz az állam. Tehát erre ugyanazt a kaptafát ráhúzni - hogy mondjam - dogmatikailag sem jó, és jogalkotásilag is egy szegénységi bizonyítvány, hogyha ezt nem sikerül jobban kidolgozni.

Én nem azt mondom, hogy egyáltalán ördögtől való a Ket.-nek a szabályai között az elkobzást szerepeltetni, de úgy, hogy a részletszabályok sem kerülnek bele, csak ahogy mondtam, egy az egyben átemelés egyéb szabályokból, így én is hajlok afelé, és a bizottsági vitában is elmondtam, hogy a szükségesség-arányosság tesztjét nem állná ki, és alaptörvénybe - most már így hívjuk - ütközne, vagy legalábbis Alkotmánybírósághoz fordulhatnánk, hogyha meglenne a jogosítványunk hozzá, de sajnálatosan ehhez olyan nagy számú képviselőnek az indítványa szükségeltetik, amit a Jobbik-frakció önállóan nem tud megtenni. Ez is, azt hiszem, egy jogállami szegénységi bizonyítvány, hogy ilyen esetekben sem tudunk az Alkotmánybírósághoz fordulni, de most nem is ez a téma.

Tehát ezt legalább a látszat kedvéért végig kellene gondolni, és lehetne azokat a példákat folytatni, amit itt hallhattunk, hogy milyen esetekben fogja nagyon súlyosan érinteni az állampolgárokat egy kötelező elkobzás, ráadásul a kimentést vagy az elkobzás mellőzését egy különleges helyzetként kezelve, egy különös méltánylást igénylő helyzetként kezelve. Ez egyáltalán nem jó, ráadásul úgy nem jó, hogy azokat a részletszabályokat, amit önök, ahogy említettem, miniszteri rendeletben kívánnak szabályozni, azért illett volna ide belerakni, és legalább a Ket.-nek az egyéb szabályrendszeréhez közelíteni. Ez így, ebben a formában nem jó.

A 45. ajánlási pontban azért javasoltam, hogy legalább az eszközül használást, tehát amelyet a jogsértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, tehát ezt a dolgot legalább kivennénk vagy ki lehetne venni az elkobzás köréből.

(15.50)

De ami még triviálisabb példákat eredményez, az a 46. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslatom: "amelyre a jogsértést elkövették, és amelyet a jogsértés befejezését követően a dolog elszállítása céljából használtak." Tehát egy bűncselekménynél még meg tudom érteni, egy szabálysértésnél talán elgondolkozom rajta, és egyébként is számos esetben szorgalmaztuk az elkobzásokat és a vagyonelkobzásokat, de egy közigazgatási eljárási törvényben ezt azért egy kicsit erősnek tartom. Olyan helyzeteket fog generálni, ebben egészen biztos vagyok, ami kapcsán az állampolgárok vélhetően majd az Alkotmánybírósághoz tudnak fordulni, hiszen egyedi ügyben fogja őket érinteni.

Csak azt nem értem, és ez többször elhangzott a mai nap folyamán, hogy miért nem gondoljuk át, vagy miért nem gondolja át a kormányzó párt és a kormányzat, hogy mit hoz be. Hogyha ennek még egy dogmatikai kidolgozása igényeltetik, akkor esetleg kérjenek segítséget, vagy egy héttel később jöjjön be a javaslat, vagy bármit találjanak ki, de így, ebben a formában ez nem alkalmas azoknak a céloknak az elérésére, amit önöket meghatároztak. Főleg nem úgy, hogy a bizottságban, az alkotmányügyi bizottságban sem kaptunk megfelelő válaszokat erre. Tulajdonképpen egy plasztikus válaszban a jelen lévő kormányt képviselő, ha jól emlékszem, főosztályvezető úr, azt mondta, hogy egyszerűen ez egy szükséges szabály, és ezt egy az egyben át lehet emelni a meglévő szabálysértési és büntetőjogi szabályokból. Szerintünk ez nem így van, és ha jobban átgondolnák, önök is ugyanerre a végkövetkeztetésre jutnának.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra Harangozó Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is az államtitkár úrhoz szeretnék még egyszer, nagyon röviden szólni. Próbálnám összefoglalni és talán egyszerűbben elmondani, hogy mi a legnagyobb probléma.

Először is nagyon üdvözlöm, hogy a rendészeti bizottságban Kocsis Máté elnök úr és utána a vezényletével a fideszes többség sem volt hajlandó leszavazni ezt a módosító javaslatot, mint ahogy a kormány erről nyilatkozott, és ahogy a kormány ezt kérte. Ezen látszik, hogy az ott ülő jogász és rendvédelmi dolgokhoz értő képviselőtársaink is érezték, hogy itt valami azért alapvetően nem stimmel. Reméljük, hogy ennek az lesz a vége, hogy a Fidesz frakcióülésén vagy akár a Belügyminisztériumban át tudják gondolni ezt a szabályozást, és elfogadják a módosításnak legalább valamelyik szintjét.

Még egyszer mondom, a legnagyobb probléma az, hogy általános közigazgatási hatósági eljárási felhatalmazásként teszik be, általános szabályként, ráadásul nem is lehetőségként, hanem kötelességként, kötelezettségként, ahogy azt képviselőtársam is mondja, ami elképesztő dolgokat fog egyébként az eljáró hatóságoknak is, de főleg az állampolgároknak, a magyar embereknek okozni.

Az ágazati jogszabályokban most is benne van, vagy ha nincs benne valahol, akkor, államtitkár úr, azt kell módosítani, hogy egyébként bizonyos speciális hatósági ellenőrzéseket, eljárásokat hogyan kell lefolytatni, és ott most is van lefoglalásra lehetőség, akár elkobzásra is van lehetőség. Nyilván van az egészségügyi ellenőrzés, vagy akár más hatósági ellenőrzés területén például olyan, társadalomra veszélyességi fokok, ahol most is lehetővé teszi, már nem szabálysértési vagy büntetőeljárási, hanem közigazgatási eljárás keretében lefoglalni az árut, vagy akár elkobozni is. Ezen az úton kell pontosan, körültekintően továbbmenni, és nem szabad a Ket.-be általános felhatalmazásként beletenni, mert bele fog rokkanni a jogalkalmazó, és no pláne a magyar lakosság.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételt felszólalásra Staudt Gábor képviselő úr kért szót. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ami kimaradt, és ígérem, most már nem az elkobzásról szólok, bár nagyon sajnálom, hogy az államtitkár úr nem reagált erre. (Dr. Kontrát Károly: A végén!) A végén fog. Az nagyon jó, csak akkor meg nem tudunk viszontreagálni. Gondolom, hogy ez a metodikája a dolognak. Jobban szeretjük, ha a vitában reagál, államtitkár úr, és ez egyébként minden államtitkárra vagy miniszterre igaz, hogy jobb az, hogyha egy tartalmi vita tud generálódni. Nem csak arról van szó, hogy nyilván egy válaszban önök megpróbálnak valamit elmondani, és erre esetleg nem tudunk reagálni.

De a következő, 47. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, ezért kértem szót. Itt az önkormányzati bizottság által benyújtott módosító javaslattal van dolgunk, ami kiegészíteni javasolja az önkormányzati törvényt. Ez egy kicsit furcsa számomra, hiszen itt arról van szó, hogy az önkormányzatok felhatalmazást fognak kapni a jövőben az önkormányzati törvényben, hogy tiltott, kirívóan közösségellenes magatartásokat - akár önkormányzati rendeletben - akár 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal, igazgatási bírsággal sújtsanak, amely az önkormányzat saját bevételét fogja képezni. Ez elsőre még jónak is tűnhet, mondhatnánk, de hogyha jobban végiggondoljuk, akkor nagyon fájó, hogy ebben egy nagyon erős önkormányzati lobbi van, ami még szintén nem lenne probléma, hogy a szép számban polgármesterként az önkormányzati bizottságban és a parlamentben országgyűlési képviselői posztot betöltő képviselőtársaink gondolnak arra, hogy helyben is lehessen szankcionálni bizonyos eseteket, csak éppen szembemegy - és ezért nem értem, hogy az előterjesztő képviselője miért értett vele egyet - azokkal az elvekkel, amiket itt korábban a kormány kifejtett. Talán Kontrát államtitkár úr mondta el, amikor a szabálysértési kódexről beszéltünk, hogy egységes kódexet szeretnének, hogy az állampolgárok minél inkább, minél könnyebben jogkövető magatartást tanúsíthassanak, hogy minél több tényállást egy helyre gyűjtsünk össze, egységes szabályok mellett, és elváljanak egymástól a különböző jogterületek.

Ha viszont rést ütünk ezen a pajzson, és gondolják el, hogy tulajdonképpen ez a 150 ezer forintig terjedő bírság ez egy az egyben, az elzárást nem számítva, a garázdaság tényállására hasonlít, legfőképpen annak a szabálysértési alakzatára. Csak akkor nem értem, hogy miért kettőzzük meg, és miért engedjük azt, hogy rendeletekben, önkormányzati rendeletekben kvázi szabálysértési súllyal megjelenjenek olyan büntetendő és igazgatási bírság útján büntetendő tényállások, amelyekről nyilván a helyi közösségnek is sokkal nehezebben lesz tudomása, de az odalátogató állampolgároknak - legyenek azok magyar állampolgárok, EU-s állampolgárok vagy bárhonnan ott tartózkodó turisták -, halvány fogalmuk nem lesz arról, hogy mi az a magatartás, amit az a település egy önkormányzati rendeletben kirívóan közösségellenesnek minősít.

Nagyon jól tudjuk, hogy ha ezt rendeletben engedjük meg az önkormányzatoknak, akkor tulajdonképpen bármi, amit ott helyben ebbe a kategóriába sorolnak, beleférhet, csak éppen úgy fognak kiróni akár 150 ezer forintos bírságokat is, hogy egyébként semmiféle tudomása nem lehetett arról annak, aki arra a településre látogat.

Nem hiszem, hogy ez járható út. Nyilván valamilyen módon meg kell teremteni azt, hogy a helyi közösségeknek beleszólásuk legyen abba, hogy milyen tényállásokat kívánnak büntetni, de ezt én túl erősnek és a Fideszen belüli önkormányzati lobbi túlzott erejének vélem, ami sajnos a kormány által is támogatásra lelt, annak ellenére, ahogy elmondtam, hogy szép ígéreteket kaptunk arra, hogy végre nem lesz széttagolt ez a rendszer, és megpróbáljuk kódex jellegűen szabályozni ezt a területet.

Ez ezen rést üt, és tudjuk, ahol egy rés van, ott lesz több is. Hozzáteszem: sajnos a Btk. koncepciója kapcsán is felmerülnek ilyen problémák. Ott is megfogalmaztuk azokat a javaslatainkat, hogy bizonyos, akár a jogi személyeket sújtandó büntetőjogi következményekkel kapcsolatban nem voltak képesek beemelni az új Btk.-ba, annak ellenére, hogy ott is kódexjellegű átfogó szabályozást ígértek. És úgy tűnik, hogy ez a 47. ajánlási pont, módosító javaslat is azt bizonyítja, hogy nem lesz egységes a szabálysértési jog se, és számos esetben találkozhatnak az állampolgárok olyan esettel, hogy őket, azt kell mondjam: méltánytalanul fogják megbüntetni, mert nem ismerték azokat a szabályokat, amelyek alapján ezt megtehetik. És egy önkormányzati testületnek ráadásul nincs meg az a szakmai felkészültsége, ami alapján egy olyan jogkört adhatnánk neki, ami tulajdonképpen egy szabálysértési tényállás megalkotásához a megfelelő hátteret biztosítaná. Úgyhogy kérem, ezt is gondolják meg, és egyeztessék le ennek az esetleges visszavonását.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(16.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel többen felszólalásra nem jelentkeztek, a részletes vita e szakaszát és ezzel együtt a vita egészét lezárom.

Megkérdezem Kontrát Károly államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mind az általános vitában, mind a részletes vita nagy részében azt követtem, hogy a hozzám közvetlenül intézett kérdésekre közvetlenül megpróbáltam válaszolni, de figyelembe vettem egyébként a többi képviselőtársam azon intését is, hogy az előttünk levő, a délután még hátralévő törvényjavaslatok tekintetében ne nyújtsuk túl a vitát, úgyhogy engedjék meg, csak emiatt nem reagáltam mindenkire, így Staudt Gábor elkobzást firtató kérdésére sem.

Az elkobzás kérdésével kapcsolatban - és talán Harangozó képviselő úr is beszélt erről - a javaslatot azért nem támogatjuk, mert ez az elkobzási esetkörök szűkítését érné el. Az elkobzás részletes szabályait a Ket. tartalmazza. E tekintetben hadd hívjam fel Staudt Gábor képviselő úr figyelmét arra, hogy a jogalkalmazói mérlegelés e tekintetben biztosított. Idézem a Ket. 94/A. §-át, amely a következő 94/B. §-sal egészül ki, és ami az elkobzás szabályait részletesen taglalja. Ezt most nem olvasnám föl teljes mértékben, hanem tisztelettel ajánlom a tisztelt képviselő úr figyelmébe.

Ami pedig az önkormányzati bizottsági módosítóról, az igazgatási bírságról föltett kérdését illeti, a következőt szeretném elmondani. Az igazgatási bírság valóban bekerül, de ez pontosan dekriminalizál, ilyen például a közintézmények fellobogózása tényállás. Eddig egyébként bármit szabálysértéssé nyilváníthatott az önkormányzat, ami nem volt törvényellenes.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni mind az általános, mind a részletes vitában elhangzott hozzászólásokat és a benyújtott módosító javaslatokat. Úgy gondolom, nagyon fontos leszögezni azt az alapvetést - és itt utalnék a vita azon szakaszaira, amikor a tevékeny megbánást emelték ki képviselőtársaim -, hogy ez a törvényjavaslat és önmagában a szabálysértési törvény is a jogkövető, törvénytisztelő állampolgárok érdekeit, az ő biztonságukat szolgálja elsősorban és teljes mértékben. Tehát ez a mi kiindulási pontunk, ehhez igazítjuk a többi szabályokat, hogy ennek a célnak a megvalósítását azok mennyire segítik vagy hátráltatják.

Ami a benyújtott módosító javaslatokat illeti, számos módosító javaslat túlságosan szigorúnak ítélte a szabálysértési visszaesés bevezetését. Ezeket a módosító javaslatokat a kormány nem támogatta, aminek az volt az indoka, hogy a szabálysértések ismételt elkövetése esetén feltételezhető, hogy az első, illetve másodízben kiszabott szankció nem volt kellő visszatartó erejű. A kormány ezért indokoltnak tartja, hogy a hat hónapon belül harmadszori elkövetés súlyosabb szankció legyen.

Az új szabálysértési törvényből kikerültek az igazgatásellenes magatartásokat fenyegető tényállások - mintegy száz tényállás -, azok a magatartások, amelyek esetében mégis fennáll a társadalomra veszélyesség valamilyen formája, a közigazgatási jogon belüli szankcionálása indokolt. Ennek következtében 13 ágazati törvény módosítása vált szükségessé. Az ágazati törvényekhez kapcsolódó módosító javaslatok többsége a bírság összegére vonatkozott, amelyet a javasolt formában a kormány nem támogatott.

A javaslat célul tűzte ki a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósítását, ennek érdekében rendezi, hogy a fiatalkorúakkal kapcsolatos eljárás során kivételes bánásmódban részesüljön a fiatalkorú, legyen az eljárás alá vont személy, sértett vagy tanú. Ehhez kapcsolódik az a módosító javaslat, amely a tevékeny megbánáshoz hasonló intézményrendszert alakítana ki a fiatalkorúak vonatkozásában. A kormány ezt nem támogatta, ugyanis a büntetőjog rendszerében működő tevékeny megbánás intézményéhez hasonló rendszer bevezetése a szabálysértési törvényben már megtörtént, utaltam erre többször is a vita során, ez az a bizonyos 21. § (5) bekezdés.

A törvényjavaslat áldozatok megsegítéséről szóló módosításáról részletes vitát folytattunk. Örülök annak, hogy itt Gaudi képviselő úr elfogadta az érveimet, és megnyugtatónak találta ezeket a szabályokat. Bízom abban, hogy a gyakorlat ezt teljes mértékben megerősíti, és igazat ad nekem ebben a nagyon fontos kérdésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, a lefolytatott általános és ez a részletes vita is elősegítette azt a célkitűzést, amit a kormány a javaslat benyújtásakor megfogalmazott, ezért kérem önöket, hogy a támogatott módosító javaslatokat, illetőleg magát a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen.




Felszólalások:   95-109   109-166   167-284      Ülésnap adatai