Készült: 2020.10.27.05:15:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

161. ülésnap (2000.09.28.),  1-349. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 8:42:06


Felszólalások:   1   1-349   350-418      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó reggelt kívánok! Köszöntöm önöket a mai ülésnapunkon. Köszöntök mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 9. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Erika és Kapronczi Mihály jegyzők lesznek a segítségemre.

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/2977. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/2977/272. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani a részletes vitában. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kívánnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés hétfői ülésnapján már döntött az elnöki napirend 2. számú mellékletében szereplő javaslat alapján a részletes vita szerkezetéről, így erről most nem kell határoznunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt megnyitnám a részletes vitát, a következőkről tájékoztatom önöket.

A vita menete és szerkezete követésének megkönnyítése érdekében valamennyi jelen lévő képviselő az ülésteremben kézhez kapta a részletes vita elfogadott szerkezetét; a később érkező képviselőtársaimnak természetesen ezt folyamatosan rendelkezésére bocsátjuk. Tájékoztatom önöket továbbá arról, hogy a vita során lehetőség van az olyan módosító javaslatok indoklására egyetlen vitaszakaszban, amelyek az összefüggésekre figyelemmel másik vitaszakaszhoz is kapcsolódnak, de kérem képviselőtársaimat, hogy az ilyen igényt felszólalásuk kezdetén jelezzék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Hétfői döntésünk értelmében az Országgyűlés a törvényjavaslat részletes vitáját 10 órás időkeretben tárgyalja, amelynek részletes bontását a napirendi ajánlás 1. számú melléklete tartalmazza. Felkérem a jegyzőket, hogy a szokásoknak megfelelően mérjék és folyamatosan összesítsék a frakciók által felhasznált időkeretet.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most tehát megnyitom az első vitaszakaszt a közvetlen adók témakörére vonatkozóan. Kérdezem önöket, ki kíván felszólalni.

Veres János képviselő úr jelezte hozzászólási szándékát, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az első vitaszakaszban az ajánlás pontjai szerinti 16. ponttal kezdődő módosítócsomagról szeretnék beszélni. Ez az a módosítócsomag, amelyet képviselőtársaimmal közösen jómagam is jegyeztem, és amely a Magyar Szocialista Párt azon indítványait tartalmazza, amely indítványok véleményünk szerint azért szükségesek, hogy az adótörvények módosítása után olyan adószabály legyen Magyarországon elfogadva, amely a leginkább méltányosan tudja kifejezni az adózással kapcsolatos terhek egyetemes voltát, azaz mindenkinek adófizetési kötelezettsége van. Ugyanakkor tudja azt is méltányolni és értékelni, hogy a társadalomban eltérő jövedelmű rétegek vannak, és lehetőleg elkerüljük azt a problémát, amely az 1999-ben elfogadott adószabályok eredményeképpen a 2000. évi adózásnál már érzékelhetően feszültséget jelentenek. Nevezetesen azt a problémát, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező állampolgárok relatíve több adót kell hogy fizessenek, és ezt az adózás technikai módosításával korrigálni lehet.

Szeretnénk azt a problémát is elkerülni ezzel a módosító indítványunkkal, amely abból adódik, hogy a nagyjából a jövőre tervezett átlagjövedelem, tehát 96 ezer forint/hó bruttó jövedelem körül kereső személyeknél egy relatív adóteher-növekedés lépne be a mostani tervezet szerint. Ezért a korábbi kormányjavaslat szerint 1 millió 50 ezer forintos értékhatárnál már belépő legfelső adósávot, mi úgy gondoljuk, egy más értékhatárhoz kell kötni, nevezetesen a javaslatunk szerint 1 millió 200 ezer forintos értékhatárhoz kötnénk. Ez az 1 millió 200 ezer forintos értékhatár tudja azt biztosítani, hogy ne fordulhasson elő az az elfogadhatatlan állapot, hogy az átlagjövedelemmel kereső magánszemélyek 2001-ben már a legmagasabb adókulcs szerint is adóznának, azaz 40 százalékos adómérték után kellene az adót tőlük levonni, illetve befizetniük.

Úgy gondoljuk, hogy ez egy rendkívül fontos módosítás lenne. Láthatóan a kormánypártok is felismerték, hogy a beterjesztett adóhatárok elég komoly feszültséget okozhatnak az imént elmondott okokból, hiszen van önálló MDF-es indítvány erre a problémára, és van a Fidesz részéről két olyan indítvány, amely ezt az adósávhatárt próbálja feljebb tolni, lévén, hogy fideszes képviselőtársaink is feltehetően úgy ítélik meg, hogy ez a mérték, nevezetesen a 40 százalékos mérték mégsem lenne méltányos, ha az átlagjövedelemmel keresők számára befizetendő adót jelentene.

A másik része ennek az indítványnak, amelyről szintén szólni szeretnék, az az, hogy az adójóváírás mértékét - amelyet sajnálatos módon a jelenlegi kormány a hatalomra lépése után drasztikus mértékben csökkentett - olyan mértékben kívánjuk megnövelni, hogy lényegében az első adósávban, amelynek a határa a minimálbérhez kötődő jövő évi tervezett növekedések után azt érné el, amit a minimálbéren keresők egy évben jövedelemadó-kötelezettségként el kell hogy könyveljenek, tehát ezt a mértéket mi szeretnénk lényegében adófizetési kötelezettség nélkülivé tenni. Azaz a mostani indítványunk a kormány által javasolt 3 ezer forintos havonkénti értékről 8 ezer forintos értékre kívánja megnövelni. Azért tesszük mindezt, mert megítélésünk szerint a méltányosság, az arányosság és mindenfajta más indokok alapján szükséges, hogy a minimálbér körül kereső emberek a következő évben ne fizessenek, ne viseljenek tényleges adóterhet. Ezt, a jelenlegi adókonstrukció alapjait nem bántva, nem vitatva és nem fölrúgva, az adójóváírás mértékének általunk történt 8 ezer forintra emelésével, úgy gondoljuk, biztosítani lehet.

Ugyanakkor természetesen azt az átmenetet, amely már több éve szerepel az adórendszerben, mi is meg kívánjuk őrizni. Igaz, hogy a kormány által javasolt 200 ezer forintos határt mi 300 ezer forint értékben javasoljuk változtatni, azaz nem egy hirtelen történő elvételét ennek a bizonyos adójóváírásnak, hanem egy 300 ezer forintos értékhatáron belül történő fokozatos elfogyását vagy elapasztását javasoljuk. Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat, figyelembe véve a vélhetően 2001. január 1-jétől 40 ezer forintban meghatározott minimálbér összegét, mindenképpen méltányos, szükségszerű, hiszen az számunkra elfogadhatatlan, hogy a legalacsonyabb jövedelmű rétegeknek kifejezetten komoly arányú adóterhet kelljen viselniük.

Ugyancsak az szja-törvény módosítását érintő azon szabályozás elhagyását javasoljuk, amely lényegileg megváltoztatná a társasházak adózási szabályait. Úgy gondoljuk, hogy azon közösségek, amelyek társasházi formában a jövő érdekében sok-sok lépésre tartalékolnak forrásokat, semmiképpen nem büntetendők, büntethetők azzal, ami jelenleg a tervezetben van. Ezért mi ezt a szabályozást elvetjük, javasoljuk, hogy hagyja el az Országgyűlés a döntéshozatala során.

Rendkívül fontos momentumnak tartjuk azt is, hogy a kormány által javasolt, igaz, hogy a kormány javaslatában érdemben csak 2003. évben igénybe vehető adókedvezmény, nevezetesen a beruházási hitelek kamata utáni adókedvezmény a mi javaslatunk szerint ne egy jelképes, 20 százalékos mértékű legyen, mint ahogy a kormány javasolja, hanem ettől magasabb mértékű: mi 60 százalékos mértéket javasolunk.

 

 

(8.10)

 

Az is természetes, úgy gondolom, hogy ha már kétéves költségvetést és az adótörvények változtatását is két évre tervezi a kormány, akkor ne az ezt követő harmadik évben belépő kedvezményről beszéljen a kormány, hanem már a következő években igénybe vehető adókedvezményről legyen szó. Azaz nyilvánvalóan javaslatunkkal a hatálybalépés idejét is előre kívánjuk hozni. Azért kívánjuk előre hozni, hogy abban a két évben, amelyre a kormány most beterjeszti javaslatát, legyen igénybe vehető a beruházási hitelek kamata utáni adókedvezmény mind a személyi jövedelemadó rendszerében, mind pedig a társadalmi adó rendszerében.

Ha valóban segíteni akarja a kormány a kis- és középvállalkozásokat az adótörvényeken keresztül is tevékenységükben, akkor nem 2003-ra kell ígérni, egy bizonytalan időszakot követően a beruházási hitelek kamata után adókedvezményt, hanem tessék a 2001. és a 2002. években is ezt az adókedvezményt biztosítani a kis- és középvállalkozások számára. Megítélésünk szerint ez elengedhetetlen, ha valóban úgy gondolja a kormány, hogy ezt a lépést meg kívánja lépni.

Szeretném megemlíteni azt is, kapcsolódva a személyi jövedelemadó, illetve a társaságiadó-törvényekhez: javaslatunkban szerepel annak a gondolatnak a megvalósítása is, amely már az elmúlt években is többször vita témája volt. Erről képviselőtársaim majd hosszasabban is fognak beszélni, én csak megemlítem, hogy a Szocialista Párt által benyújtott komplex adómódosítási csomagnak fontos része, hogy ha a kormány azt mondja, hogy minden gyermek ugyanannyit érjen, minden gyermek legyen egységes elbírálású az állami gondoskodás szempontjából, akkor kérnénk szépen azokra a gyerekekre is gondolni, akiknek szülei nem a gyermekek hibájából, de nem tudják igénybe venni a kormány által most beterjesztett javaslat szerinti adókedvezményeket, családi adókedvezményt. Tehát ezen gyermekek esetében mi javasoljuk a következő évtől kezdődően megteremteni annak lehetőségét, hogy az ilyen családok esetében az adóhivatal a Szociális és Családügyi Minisztérium számára adjon arról információt, mely családoknál nincs meg az a lehetőség, hogy igénybe tudják venni a családi adókedvezményt, és ezt követően a Szociális és Családügyi Minisztérium a költségvetésbe beterjesztendő javaslatunk eredményeképpen vagy következtében adja meg a kiegészítő családi pótlék intézményén keresztül a családok által igénybe nem vehető adókedvezmény mértékét ezen családoknak.

Úgy gondoljuk, hogy az a szlogen, ami sokszor elhangzott már e Ház falai között és nyilván a mai nap során is sokszor fogjuk még hallani, nevezetesen, hogy minden gyermek érjen ugyanannyit az állami gondoskodás, a költségvetés szempontjából, ilyen eszközzel, ilyen módon és csak így valósítható meg, és nem úgy, ahogy a kormány beterjesztette a javaslatát.

Ennyiben kívántam volna röviden összefoglalni az szja-hoz, társaságiadó-törvényhez benyújtott fontosabb indítványainkat. Képviselőtársaim a továbbiakban még néhány sarokponton ki fogják ezeket egészíteni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Zsikla Győző képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt képviselőtársaim! Az ajánlás 51. pontját és a törvényjavaslat 20. §-át érintő módosító javaslatomról szeretnék röviden néhány szót szólni.

Ez a személyi jövedelemadóval kapcsolatban a mezőgazdasági őstermelők személyi jövedelemadójával foglalkozik. A mezőgazdasági őstermelők többnyire kis falvakban tevékenykednek, mezőgazdasággal foglalkoznak. Többnyire kényszerből, mert a kis falvakban a magas munkanélküliség miatt más munkalehetőség számukra nem adott. Számuk igen magas. Magyarországon vitatott a pontos szám, de mindenesetre az tény, hogy több százezer ilyen őstermelő van Magyarországon. Ők abban különböznek a mezőgazdasági vállalkozóktól, hogy kisebb volumenben termelnek. Ebből adódik a problémájuk is. Elsősorban az, hogy ez a kisebb volumenű termelés nem biztosít akkora jövedelmet, hogy olyan közterheket tudjanak vállalni, mint a vállalkozók, illetve, hogy olyan adminisztrációt tudjanak végezni, vagyis könyvelőt tudjanak foglalkoztatni ebből az alacsony jövedelemből.

A rájuk vonatkozó szabály legutóbb '97-ben lett megállapítva. Akkor, emlékszünk rá, a tüntetések során Kiskőrösön született meg ez a szabályozás; az akkori politikai államtitkár, Draskovits úr és köztem folyó tárgyalások során alakult ki lényegében az a szabályozás, amiben szerepel az is, hogy a tételes költségelszámolást választó őstermelőknek 1,5 millió forint bevételi határig - tehát nem nyereségig, hanem éves bevételi határig - nem kell sokat adminisztrálni, nem kell nekik könyvelést vezetni, könyvelőt foglalkoztatni, hanem egy egyszerűsített nyilatkozattal nyilatkoznak év végén, hogy bevételük ezt a határt nem érte el, illetve a bevételük 20 százalékáról költségszámlát kell nekik felmutatni és őrizni öt évig.

Nos, a '97 óta eltelt időszak inflációja már egy kicsit leértékelte ezt a bevételi határt. Ezért javasoltam, hogy 2001 januárjától ez 2 millió forintra emelkedjen. Lényegében úgy gondolom, ez a kör adót tulajdonképpen nem képes fizetni, egyszerűen az alacsony jövedelemből adódóan, viszont a társadalmat mentesíti egy jelentős szociális ellátás alól, valamint az élelmiszer-termelésben is nagyon fontos szerepet tölt be.

Valamikor ők voltak a háztáji gazdaságnak nevezett formáció, most őstermelők, és belőlük nőnek ki, ahogy növekszik a termelés volumene, akik fejlődnek, a mezőgazdasági vállalkozók. Azt szeretnénk, hogy később ezek a mezőgazdasági vállalkozók, őstermelők saját akaratukból szövetkezzenek, és még hatékonyabb módon tudjanak gazdálkodni az úgynevezett európai típusú vagy új típusú szövetkezetek formájában. Nálunk ez a folyamat most zajlik. Ezért, míg ez nem alakul ki, az őstermelőknek ennek a kedvezménynek a megadása, úgy gondolom, méltányos a polgári kormány részéről.

A módosító javaslatom majdnem megkapta a bizottságokban a támogatást, csak hajszál híján nem lett támogatva. Most több képviselőtársammal pontosítást fogunk benyújtani a kapcsolódó módosítások során. Bízom benne, hogy ezzel a pontosított formával már a kormány is egyet fog érteni és a parlament elfogadja.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő asszony!

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy elnök asszony felszólított bennünket, hogy jelezzük, másik témakörhöz szeretnénk-e szólni: én a 278-ashoz is szeretnék majd szólni a felszólalásom végén.

Engedjenek meg néhány bevezető megjegyzést.

Az adókról és a járulékokról szóló törvényjavaslat tárgyalása csak féloldalas, mert a költségvetés bevételi oldalát jelentik. A kiadási oldalt nem most tárgyaljuk, tehát nem igazán tudjuk, hogy majd mire kerül elköltésre ez a pénz. A mérleg két serpenyőjében kell tehát kiegyensúlyozni a bevételeket és a kiadásokat.

A családok életét jelentősen meghatározó módosító javaslatunknak, csomagunknak több eleme van. Képviselőtársam már a részletes vita szabályai alapján a 16-ost említette. Én néhány aspektusból szeretnék ehhez kapcsolódni.

Határozott álláspontunk, hogy a személyi jövedelemadó-táblát meg kell változtatni. Abból indultunk ki, hogy elérkezett az idő arra, hogy az európai gyakorlatot érvényesítsük, mely szerint a minimálbért terhelő adót adójóváírással kell kompenzálni. Ez azt jelenti, hogy a jövő évi 40 ezer forintos minimálbérrel számolva, ami évi 480 ezer forintot jelent, s az ehhez tartozó 20 százalékos adó, tehát 96 ezer forint, ezt ott kell hagyni az adózóknál adójóváírás formájában. Ezért javasolja a Szocialista Párt, hogy emeljük föl az adójóváírást 20 százalékra, és ebben az értelemben ezeket a családokat 96 ezer forint pluszjövedelem illeti.

2002-re a kormány 50 ezer forintos minimálbérrel számol. Ennek a 20 százalékos adója 120 ezer forint, ami 10 ezer forintos havi adójóváírást tesz szükségessé.

 

(8.20)

 

Mindazok, akik minimálbérért dolgoznak 2001-ben és 2002-ben, így legalább érdemi, pozitív változást érzékelnének jövedelmi viszonyaikban, s nemcsak papíron és nemcsak a píár szintjén.

A jövedelemadó-tábla másik oldalával kapcsolatban, a legmagasabb adókulccsal adózóknál szeretném megismételni: fontos az, hogy az átlagjövedelem ne adózhasson a maximális kulccsal. Ez rendkívül fontos és nagyon hasznos lenne, ha ezt a kormánypárti oldal is elfogadná.

A 22. sorszámon szereplő javaslatunk - hogy ha a maximális adókulcs sávhatára alatt van a bér-jövedelem, akkor a havi adójóváírás 8 ezer forint legyen - egyedül a költségvetési bizottság támogatását nyerte el. Miután ez a javaslatunk plusz 60 ezer forintot hagy ott a munkavállalóknál, az átlag alatti és a átlagjövedelemmel rendelkező családok esetében ez havi 5 ezer forintot jelentene. (Varga Mihály elhagyja az üléstermet.) E helyről is kérem önöket, gondolják végig: ha kismértékben is, de valamivel könnyebb lehetne az élete az e jövedelemkategóriába tartozóknak. Ez valódi, érdemibb lépés lenne, mint az önök sokat hangoztatott, más irányú lépései.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy az államtitkár úr kiment, de gondolom, a telefonja miatt. Azért mondom, mert gondolom, hogy...

 

ELNÖK: Azonnal intézkedem, képviselő asszony. (Rövid szünet. - Varga Mihály visszatér az ülésterembe.)

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Én folytatni akartam, államtitkár úr.

 

ELNÖK: Kérem, folytassa, képviselő asszony, itt van az államtitkár úr.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm. A családtámogatás adókedvezmény formájában történő juttatását már az általános vitában részletes kifejtettük: igazságtalannak tartjuk. Igazságtalannak tartjuk a megszületett gyermek és a magzat esetében egyaránt.

A Szocialista Párt támogatja a várandóssági pótlékot. Ezt a magzati élet védelméről szóló törvény vitájában és annak a parlamenti szavazásánál kifejezésre is juttattuk; s erre szeretném fölhívni tisztelt kormánypárti képviselőtársaim figyelmét is.

Viszont az adótörvényekben szereplő 44., 46., 47. és 48. számú javaslataink arra irányulnak, hogy a várandóssági pótlék adókedvezmény formájában történő megjelenését nem tudjuk elfogadni. Azért nem tudjuk ezt elfogadni - bár már a magzati élet védelméről szóló törvény idején is éltünk a gyanúperrel -, mert úgy gondoljuk és úgy érezzük, hogy a szülők jövedelme alapján tesz különbséget gyermekek között. Ha durván szeretnék fogalmazni vagy akarok fogalmazni, akkor azt is mondhatom, hogy eleve elrendeltetett helyzetet teremt már magzati korban a gyermekek között.

Én szívesen ajánlom tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, próbáljanak arra a kérdésre válaszolni: ma a gyermekek annyit érnek, amennyit a szüleik keresnek? Nem. A gyermek jogán kell itt ellátásukat biztosítani. Tehát nem engedhető meg ez a szelekció.

A bizottsági és az általános vitában hiányoltuk, kértük a korrekt, valós magyar családi szerkezetre és jövedelmi viszonyokra vonatkozó adatokat. Megkaptuk, bár késéssel. Itt, a részletes vitában tudom tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy például a gyesen lévő 242 ezer kismama közül 175 ezer él a magyar társadalom alsó 40 százalékos jövedelmi csoportjában. Döbbenetes, hogy a legalsó, 10 százaléknyi jövedelmi sávban a 242 ezer kismama közül 62 ezer gyesen lévő kismamát találunk, míg a legmagasabb jövedelmi 10 százalékban 6 ezret.

A gyes azért jó mutató ebben az esetben, mert adómentes. Tehát ha egy várandós, de gyesen lévő kismamának van már egy óvodás gyermeke is, és alacsony jövedelmű a férje, helyzetükön egyáltalán nem segít az adókedvezmény formájában juttatott családi támogatás. És szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a három- és többgyermekes családok átlagjövedelme, családi összjövedelme 600 ezer forint, tehát ennyit tudnak a családi kasszában. Nekik csak az ígéret és a lehetőség felcsillantása jut: "ha magasabb jövedelmű lennél, több támogatást kaphatnál".

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék szólni a 120. sorszámot viselő, Bauer Tamás, Béki Gabriella és Kuncze Gábor által benyújtott javaslatról is. Szabad demokrata képviselőtársaim azt a módját választották a nevelési ellátás összege jelentős mértékű emelésének, hogy itt egy új fejezetet nyitnak a családtámogatási rendszerben. Mi ezt a költségvetésnél fogjuk majd megjeleníteni, de azért szeretnék az ő javaslatukról szólni, mert a javaslatuk egybecseng a mi várható javaslatunkkal. Javaslatuk kezeli azt a méltánytalan és igazságtalan helyzetet, hogy például az egyetemi hallgatók, az alacsony jövedelmű foglalkoztatottak vagy rokkantnyugdíjasok, illetve munkanélküliek vagy több gyermeküket egyedül nevelők, mivel nincs elég magas adóköteles jövedelmük, a családi adókedvezményhez nem jutnak hozzá. Javaslatuk a Szocialista Párt javaslatával összecseng, szándékainkkal egybeesik, és ezért tudjuk támogatni azt, hogy jelentősen, duplájára emeljék meg a nevelési ellátás összegét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bevezetőmben már említettem, hogy a 278-as számú szocialista párti javaslatról is szeretnék szólni, amely szerintem logikailag ide tartozik. Ennek ugyanis az a lényege, hogy ha valaki nem tudja igénybe venni a gyermek után járó adókedvezményt, mert kisebb a jövedelme, mint amennyi adókedvezményt igénybe tudna venni, akkor ezt kiegészítő nevelési ellátás címén kapja meg. Veres János képviselőtársam említette ezt. Ez rendkívül fontos, és kimódolható gyakorlati megoldása is van ennek, éspedig az, hogy tájékoztassa az adóhivatal a Szociális és Családügyi Minisztériumot, s utána pótlólagosan kell ezeknek a családoknak kifizetni.

Úgy gondoljuk, hogy így és csakis így valósulhat meg az, hogy minden, a gyermek jogán, a gyermek után járó ellátás azonos összegben eljut a családokhoz. Önök is tudják, hogy a gyermekek közötti különbségek leküzdése, illetve az esélyegyenlőség biztosítása minden felelősen gondolkodó magyar politikusnak elsőrendű kötelessége kell hogy legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gyermeket vállalni egy életre szóló vállalkozás, ha úgy tetszik, folyamatos üzemként működik a család, egészséges gyermekkel élő családban is. Fogyatékkal élő gyermekek családjában a gondok és problémák sokkal nagyobbak. Mécs Imre képviselőtársam javaslatai erről szólnak. Ezért támogatjuk javaslatait, miszerint a fogyatékkal élők számára emelt összegű nevelési ellátást és emelt összegű adókedvezményt nyújt.

Kicsit szeretném ezt aláhúzni, mert az adókedvezményt mi alapvetően nem fogadjuk el, de ha önök mégis csak adókedvezményben tudnak gondolkodni, akkor szeretném arra felhívni a figyelmüket, hogy van erre szolgáló módosító javaslat is, nem a mienk, hanem a szabad demokrata Mécs Imre képviselőtársé.

Kérem önöket, gondolkodjanak el, és fontolják meg javaslatainkat. Jó lenne, ha elnyernénk ezen a területen is az 50,2 százalékos támogatást, mint amit itt kedden délután szocialista javaslat elnyert. Én még mindig bízom abban, és kérem önöket arra is, hogy tényleges és valóságos családtámogatást biztosítsunk a gyermekeinknek.

Ha javaslatainkat - a kiegészítő nevelési támogatást és az adójóváírás 20 százalékra, illetve 8 ezer forintra történő felemelését - támogatják, akkor mi is tudjuk az önök családtámogatási politikáját támogatni. Különben nem.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra következik Lenártek András képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A következő két év adótörvényeiben a kisvállalkozásokat segítő kedvezmények - például a tb-járulékteher csökkenése, a 10 millió forint nyereség alatti adókedvezmény és a kisvállalkozások adminisztratív feltételeinek javítása - mellett képviselőtársaimmal pár módosító indítványt nyújtottunk be, melyekkel célunk az volt, hogy ahol lehetséges, további segítséget nyújtsunk a vállalkozások számára.

 

 

(8.30)

 

A T/2977/205. számon beterjesztett módosító javaslatunkkal pontosítani szerettük volna az előterjesztőnek azt a szándékát, hogy ha a vállalkozás költségeket fordít arra, hogy dolgozóit képezze, akkor ezeket a juttatásokat ne kelljen az egyes kedvezményezetteknek leadózniuk. Szándékunk egybeesik azzal a kormányzati szándékkal, hogy a gazdaság folyamatos fejlődése érdekében - a közelgő uniós csatlakozás kihívásával szemben - a vállalkozásoknak növelniük kell a technológiai és műszaki színvonal mellett az egyes alkalmazottak képzettségi szintjét is. Módosító indítványunk pontosítaná az eredeti szándékot azzal, hogy egyrészről olyan képzést lát célszerűnek elismerni, amelyikből a vállalkozás valóban profitál, valamint figyelembe kell venni azt a szokásos feltételt, hogy ehhez a vállalkozással tanulmányi szerződést célszerű kötni, melyben jogilag is rendeződhet mind az alkalmazott, mind a vállalkozó feltételrendszere.

Ennek a módosító indítványunknak a második eleme az, hogy elsősorban az uniós csatlakozásra gondolva fontos és szükséges az alkalmazottak nyelvtanulása. Ezt a típusú képzési költséget is szeretnénk módosító indítványunkban személyi jövedelemadó-mentessé tenni.

A törvényjavaslat 13. §-ának módosítását is javasoljuk úgy, hogy a szociális gondozói díjként feltüntetett összeg ne csak 30 ezer forinttal, hanem 48 ezer forinttal csökkentse a számított adót. A szociális gondoskodást szeretnénk ezzel a módosító indítványunkkal elismertebbé és anyagilag is érdekeltebbé tenni.

A T/2977/206. számon beterjesztett módosító indítványunkkal azon átalányadózó egyéni vállalkozók helyzetén, anyagi körülményein szeretnénk javítani, akik vállalkozásuk mellett egyúttal munkaviszonyban állnak. Módosító indítványunkkal lehetősége nyílna az egyéni vállalkozónak megbontani a jövedelmét a vállalkozói tevékenységre és a munkaviszonyból származó jövedelemre, úgy, hogy ez a kétféle adózás nem kizárná egymást, hanem együttesen alkalmazható lenne.

A 208. számon beterjesztett módosító javaslatunkban a törvényjavaslat 203. §-a (3) bekezdéséhez teszünk ajánlatot további módosításra. Ez ugyancsak az átalányadózó egyéni vállalkozókról szól. Az eredeti javaslat szerint az átalányadózó egyéni vállalkozó elismert költséghányada 35 százalékról 40 százalékra változna alapvető szabályként, amennyiben pedig az egyéni vállalkozó ezt kiegészítő tevékenységként végzi, akkor 15 helyett 25 lenne az elismert költséghányad.

Fontosnak tartjuk, hogy az egyéni vállalkozói kört minél kevesebb adminisztrációs kötelezettség sújtsa. A kormány javaslatával összefüggően ez akkor javítható, ha az egyszerű eljárásrendű átalányadózás kedveltebbé válik az egyéni vállalkozók számára az előző évihez képest. Ennek az egyik módszere például a törvényjavaslatban is szereplő módszer, az elismert költséghányadok emelése. Az eredeti javaslathoz képest módosító javaslatunkban további emelést látunk indokoltnak. Javaslatunk szerint az alaphelyzetben 45 százalék lenne az elismert költséghányad, amennyiben ezt a vállalkozó kiegészítő tevékenységként végzi, úgy pedig 30 százalék lenne az igazolt költség. Véleményünk szerint ekkor több vállalkozó élne ezzel a lehetőséggel, kevesebb időt kellene fordítaniuk az adminisztrációra, összességében kevesebb ellenőrzési költséggel is járna, és talán tisztulna a gazdaság is, mivel nem érné meg a számlákkal való manipuláció.

A 198. számon beterjesztett módosító javaslatunk a kormány előterjesztésében szereplő kis- és középvállalkozásoknak nyújtott társaságiadó-kedvezmények közül a beruházásokhoz igénybe vett hitelek után fizetett kamatok adócsökkentési lehetőségén szeretne még tovább javítani. Javaslatunk szerint már a jövő év január 1-je után megkötött beruházások után is élni lehetne az adó-visszatérítés és adócsökkentés lehetőségével, általános mértékben 20 százalékos, elmaradott térség esetében a javaslat szerinti 40 százalékos mértékben. Ez elsősorban azokon a kisvállalkozásokon segítene, melyek az elmaradott térségekben, például az észak-magyarországi régióban már a jövő évben terveznek beruházásokat, és mint tudjuk, ebben a régióban a tőkeszegénység a vállalkozásokra igen jellemző. Az egyéb beruházásokat segítő kedvezmények, beruházási támogatások mellett így még nagyobb lehetőségük nyílna ezen vállalkozásoknak fejlesztéseik megvalósításához.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Keller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Két kérdéskörhöz szeretnék hozzászólni. Az egyik a személyi jövedelemadó törvény módosítását illeti - 16., 19., 20., 21. pont -, a másik a társaságiadó-törvény módosítását jelenti.

Az szja-ról csak nagyon röviden. Az látszik, hogy a kormány által benyújtott javaslat nem nyerte el a kormánypártok képviselőinek a tetszését, hiszen ha megnézik képviselőtársaim, akkor láthatják, hogy a költségvetési bizottság Tállai András, Bánki Erik, Révész Máriusz módosító javaslatait is támogatta, tehát látszik, hogy keresik a kormánypárti képviselők is a jobb megoldást, azt a megoldást, amikor az átlagkereset környékén és attól lejjebb nem sújtják olyan mértékben az állampolgárokat, mint amilyen mértékben a kormány azt gondolja.

A 21. ajánlást, a szabad demokraták javaslatát is támogatta a költségvetési bizottság. Az MDF képviselője is próbálkozik egy jobb megoldással, mint amit a kormány benyújtott, mert Font Sándor egy másik, 18. ajánlási számmal benyújtott egy újabb javaslatot. Ha összerakjuk az szja-táblára vonatkozó módosító javaslatokat és megpróbálunk egy közös nevezőt találni, akkor azt gondolom, az a javaslat lehet a közös nevező, amit az ajánlás 16. pontja mutat - és Veres képviselő úr már erről részletesen szólt -, a Szocialista Párt javaslata, ami egyébként nagyjából-egészéből egybevág az MDF javaslatával. Tehát itt lehetne megtalálni azt a kompromisszumot, amit az SZDSZ, a Fidesz, az MDF és a szocialisták javaslata is magában foglal.

Érdemes lenne megfontolni, mindenféle pártpolitikai érdekektől mentesen, hogy a 16. ajánlási sorszámon benyújtott szocialista javaslatot támogassák, vagy adjanak be akkor fideszesek hasonló javaslatot, és akkor mi fogjuk támogatni. (Lenártek András közbeszólására:) Lenártek képviselő úr, pontosan olyan javaslat nincsen, én csak azt mondom, hogy itt lehetne megtalálni azt a kompromisszumos megoldást, amire önök is törekszenek, hiszen az látszik, hogy szja-témában a kormány adótáblája nem jó. Ez teljesen egyértelműen kimutatható.

Többet szeretnék foglalkozni a társasági adóban nyújtott kis-, középvállalkozási kedvezménnyel, ez az ajánlás 54., 55. pontja, ami az szja-ban az egyéni vállalkozóknak nyújtott kedvezmény, illetve a 74. ponttal és a kapcsolódó javaslataival.

Itt, tisztelt Ház, nagyon világosan, pontosan kell fogalmazni. Az általános vitában nagyon sok fideszes képviselő beszélt egy általunk nem látott módosítójavaslat-csomagról, amire azt mondták, hogy majd az fogja megsegíteni a kis-, középvállalkozásokat társasági adókedvezményben.

 

(8.40)

 

Ekkor nem tudtunk hozzászólni, mert egyszerűen nem ismertük a javaslatot. Sőt, szeretném felidézni a miniszterelnök úr szeptember 4-ei idénynyitó beszédét, amikor így beszélt arról a láthatatlan adókedvezményről, amelyet most már látunk Tállai képviselő úr és társai előadásában; azt mondta a miniszterelnök úr, nem haszontalan visszaidézni a gondolatait, hogy mit mondott: "Az adótörvényekhez tartozik, de csak a legutolsó pillanatban sikerült megállapodni ez ügyben a magyar vállalkozók képviselőivel." Ez azt jelenti, az adótörvényeket úgy nyújtották be, hogy nem volt megállapodás a vállalkozókkal. Nos, így folytatja a miniszterelnök úr: "Kérem, ezt a gondolatot támogassák, mely gondolatnak az a lényege, hogy 2001-ben és 2002-ben lehetővé szeretnénk tenni, régi reformkori álmokat segítségül híva, hogy a tőkeszegény kis- és középvállalkozásokat megerősítsük. Ennek érdekében készen állunk annak elfogadására, hogy az ötven fő alatti létszámot foglalkoztató kis- és középvállalkozások jövedelmük első 10 millió forintjáig ne fizessenek adót Magyarországon." Ezt mondta a miniszterelnök úr. Ennek a hatásáról pedig így szólt: "Annak érdekében, hogy átérezzük a döntés súlyát, szeretném önöknek elmondani, hogy ez összességében mintegy 70-80 milliárd forintot jelent a magyar gazdaság számára."

Tállai András képviselő úr az általános vitában, aki egyébként a módosító javaslatot menedzselte és benyújtotta, már így módosította az álláspontját, azt mondja: "Ezek közül egyetlenegyet szeretnék kiemelni, ami a bizottsági ülésen is elhangzott, és ma a miniszterelnök úr is megerősítette. Szeretném kiemelni, hogy a Ház elé fog kerülni az a javaslat, amely a 10 millió forint alatti nyereségű cégeknek beruházási kedvezményt - itt már nem adókedvezményt - fog adni, és így mintegy 50 milliárddal fogja javítani a kisvállalkozások helyzetét." A miniszterelnök 70-80 milliárdról beszél, Tállai képviselő úr 50 milliárdról beszél. És a bizottsági ülésen, amikor tárgyaltuk a módosító javaslatot, tisztelt Ház, kiderült, hogy ez az adókedvezmény-csomag szja-ban 2 milliárd, társasági adóban pedig 30 milliárd forintos kedvezmény, de nem ám 2001-re, hanem majd 2002-re. 2001-re elég szerény mértékű adókedvezményt tudnak igénybe venni az adózók, nevezetesen: az adóelőleg fizetésénél tudják érvényesíteni, majd akkor, ha beruháztak 2001-ben.

Szóval, tisztelt Ház, azok után, hogy a miniszterelnök úr ilyen vehemensen nyilatkozott arról itt, a Házban, hogy milyen mértékű kedvezményekkel szeretné a kormányzat - igaz, hogy utólag - támogatni a kis-, középvállalkozásokat, az a módosító javaslat, amelyet képviselőtársaim, még egyszer mondom, az 54., az 55. és a 74. kapcsolódó javaslatokban megfogalmaztak az egyéni vállalkozók és a kis- és középvállalkozók számára, azt gondolom, nem fedi le a miniszterelnök úr ígéretét. Ha önök nem tesznek újabb lépéseket azért, hogy elérjék azt a kitűzött célt, amelyet a miniszterelnök úr megígért szeptember 4-én itt, a Házban, akkor, tisztelt képviselő urak, pácban hagyják a miniszterelnököt, mert akkor azt fogják mondani a kis- és középvállalkozók, hogy a miniszterelnök úr szeptember 4-én nem mondott igazat. Ilyen helyzetet pedig megítélésem szerint a miniszterelnök úrnak nem szabad teremtenie.

Éppen ezért azt gondolom, hogy akár a mai vitában, de a későbbiek során is arra kellene törekedni, hogy közösen találjuk meg azt a jó kompromisszumot, amely valódi segítséget jelent a kis- és középvállalkozások számára, nemcsak 2002-ben, hanem már 2001-ben is, amivel a miniszterelnök úr elgondolásai is valóra válhatnak, s nemcsak egyfajta látszatkedvezményt szolgáltatnak. Mert Veres képviselő úr már utalt arra, hogy az a bizonyos hitelkamat-kedvezmény, amelyet a kormány eredetileg is beépített a javaslatába, igazából majd csak 2003-ban fog hatni a vállalkozásokra; az a kedvezmény, amelyet most Tállai képviselő úrék javasolnak, csak 2002-ben. (Moraj a Fidesz padsoraiból.) 2002-ben persze majd pont akkor nem kell adót fizetni, amikor a választások lesznek.

Tehát ne legyen illúziónk, ez olyan javaslat, amit a fideszesek azért találtak ki, hogy már a választási kampányban tudjanak hivatkozni arra, hogy: vállalkozók, eddig ugyan nem adtunk nektek kedvezményt, de most egy 30 milliárdos kedvezmény jár majd nektek. Ez pontosan 2000 májusában lesz aktuális, amikor elő tudják majd vezetni ezeket az érveket a kormánypárti képviselők. Nem baj, jó hogy ezeket a módosító indítványokat megfogalmazták, de meggyőződésem szerint tovább kell menni azon az úton, amelyen elindultak. A végcél az kell legyen, tisztelt képviselőtársak, amit a miniszterelnökünk megfogalmazott. Ha azt el tudjuk érni a részletes vita során, akkor azt mondom, hogy a kormány s az Országgyűlés valóban olyan adókedvezmény-csomagot fogalmazott meg a társas-, illetve az egyéni vállalkozók számára, amely vállalható. Kérem képviselőtársaimat, hogy ennek megfelelően beszéljünk a módosító javaslatokról!

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időtartamban megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen sajátságos helyzetben vagyunk a részletes vita kapcsán, tudniillik a szocialista képviselők kezdik egyrészt dicsérni, másrészt bírálni a kormánypárti képviselők módosító javaslatait.

Ennek egyrészt valószínűleg az lehet az oka, hogy ők nem tudtak olyat benyújtani, amely mellett ki kellett volna állni. Elsősorban arra gondolok, amit Keller képviselőtársam elmondott, hogy a társasági adóhoz a Szocialista Párt képviselőcsoportja lényegében azon túl, hogy kezdeményezte, a hitelek kamatkedvezménye már a 2001. évben is igénybe vehető legyen, más módosító javaslatot nem tudott benyújtani.

Azt pedig egyértelműen kijelentem, hogy a miniszterelnök úr szeptember 4-én igazat mondott. És azt is kijelentem, hogy Keller László szeptember 28-án nem mondott igazat. (Keller László: Na! - Varga Mihály: Kérjen bocsánatot!) Ezt a következőkkel támasztom alá. Magyarországon 770 ezer kisvállalkozás van, amelyeket elviekben érinthet ez az adókedvezmény. Abban az esetben, ha ezt a kedvezményt minden kisvállalkozó igénybe tudja venni, bizony 70-80 milliárd forint adókedvezmény, forrás maradhat a kisvállalkozók zsebében. Nyilvánvalóan nagyon nehéz kiszámítani azt, hogy mely kisvállalkozók élhetnek, fognak élni ezzel a lehetőséggel. Ezért kerültek elő, modellszámítás alapján, különféle variációk. Ez indokolja azt, hogy a kormány, a Pénzügyminisztérium számítása szerint 32 milliárd forint lehet ez a kedvezmény, amelyet a kisvállalkozók minimálisan igénybe tudnak venni.

Úgy ítélem meg, ez jelentős, nagy horderejű kedvezmény a mikro- és kisvállalkozások számára, és ők ezzel a lehetőéggel élni fognak. Megköszönöm Keller képviselő úrnak, hogy a módosító javaslatunk mellett érvelt végül is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces időtartamban megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is az elmondottakhoz szeretnék hozzászólni.

Valószínűleg jobban tette volna Tállai képviselőtársam, ha most nem mondja el azt, amit elmondott, mert ezzel teljes mértékben alátámasztotta a szocialista képviselőtársunk által korábban elmondottakat. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Ha a miniszterelnök úr ebben a Házban - a legnagyobb nyilvánosság előtt, a tévéközvetítésben, egy induló parlamenti szekcióban, amikor nagy a figyelem, és minden híradó közli majd ezt a mondatot - azt mondja, hogy 70-80 milliárd forintnyi támogatást jelent az az adókedvezmény, amelyet a kormány most, az adótörvények kapcsán elő fog terjeszteni, Tállai képviselőtársam pedig azt mondja, hogy ez a 70-80 milliárd akkor jönne ki, ha ezt mindenki igénybe veszi, aki potenciálisan egyáltalán igénybe tudja venni, akkor a miniszterelnök úr nem mondott igazat a tévé nyilvánossága előtt. (Derültség az MSZP padsoraiból. - Dr. Veres János: Pontosan így van!) Hiszen azt ő se gondolhatta komolyan, ha Tállai képviselőtársam most igazat mondott, hogy mind a 700-800 ezer kisvállalkozó igénybe fogja és tudja venni ezt az adókedvezményt.

A valósághoz sokkal közelebb áll a kormány becslése, mert a kormány azt mondja, hogy figyelemmel ezekre a vállalkozásokra és a vállalkozások anyagi helyzetére, ez maximum 32 milliárd kiesést jelent a költségvetés számára. Ezért a kormány a benyújtott terveiben már 32 milliárd forintról beszél. Tehát ami elhangzott a nagyon nagy nyilvánosság előtt, a 70-80 milliárd, az valóban képtelenség. Ez nem állja meg a helyét semmilyen szakmai fórumon, és még politikain sem.

 

 

(8.50)

 

Nagyon jó lenne, ha abból a 32 milliárdból az a 32 milliárd megvalósulna, és nem úgy, mint a lakásépítési hitelnél, ahol szintén óriási összeg be lett harangozva, és aztán annál a konstrukciónál kiderült, hogy már nem tudom, hanyadszor kell ahhoz módosítani, hogy az előirányzott összeg fele felhasználásra kerüljön. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért, képviselőtársam, azt gondolom, hogy ön inkább alátámasztotta azt a bírálatot, ami itt a miniszterelnök úrral szemben elhangzott.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Köszönöm szépen. Kérem képviselőtársaimat, hogy ne hozzanak nehéz helyzetbe az idő be nem tartása miatt.

Kétperces hozzászólásra megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden Keller László képviselőtársunk is érintette a személyi jövedelemadó sávhatárainak kérdését. Igen, a Magyar Demokrata Fórum is benyújtott egy olyan módosító indítványt, amelyben azt javasoljuk, hogy a 30 százalékos elvonással illetett úgynevezett középső sávhatárban 1 millió 200 ezer forintig terjesszük ki a 30 százalékos adómértéket, és ne már 1 millió 50 ezer forintnál lépjen életbe a 40 százalékos elvonás.

Ami viszont Keller képviselőtársam további megszólalását illeti a kis- és középvállalkozások támogatását illetően, nos, lehet, hogy ön később vette észre, hogy három héttel ezelőtt pénteken benyújtásra került közös koalíciós formában a társaságokat kedvezően érintő adókönnyítési csomagunk, ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum már kedden benyújtott egy hasonló változatot; hozzáteszem, nem olyan részletességgel, ezt elismerjük, és minden bizonnyal az utóbb közösen megfogalmazottat tudjuk majd mi is támogatni, de már kedden pontosan tudtuk, hogy van benn ilyen módosító indítvány.

Ami pedig az igénybevehetési időpontokat jelenti, nem tudom, miért gondolja képviselőtársam azt, hogy már 2000-ben kellene, mikor most tárgyaljuk az adótörvényeket, az életbe léptetés 2001-ben fog megtörténni érthetően, és a 2001. évre vonatkozik majdan az a nagyon nagy mennyiségű adó-visszatérítési és adókedvezményi lehetőség, amit az indítvány tartalmaz. És ezek után természetes, hogy a 2001. év elszámolásának 2002-ben van lehetősége, de a 2001. gazdasági évre vonatkozik.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László képviselő úrnak adom meg ugyancsak két percben a szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Tállai Képviselő Úr! Számon kéri, hogy miért nem nyújtottunk be módosító javaslatot a társasági adóhoz, egyébiránt elismerte, hogy nyújtottunk be. Az általános vita végig arról szólt kormánypárti részről, hogy egy nagy léptékű adómódosító csomagot fognak beterjeszteni.

Mi szerettük volna látni, és nyilvánvaló, ha konstruktívak vagyunk, akkor először is meg kell nézni azt, hogy a kormánypártok mit gondolnak erről a kérdésről, mert ne legyen illúziónk, nyilvánvaló, hogy prioritásuk azoknak a javaslatoknak van, amelyeket a kormánypártok nyújtanak be. De az általános vitában nem ismerkedhettünk meg az önök javaslatával, még a lényegével sem, hiszen egészen másról beszélt Tállai András és más képviselőtársaim; adókedvezményről, adóalap-csökkentésről beszéltek, mindenféle dologról beszéltek. Tehát nem tudtuk azt, hogy most végül is mi lesz a kormánypártok valódi szándéka. Most van már lehetőségünk látni azt, hogy hogyan gondolkodnak erről a kérdésről a kormánypártok.

Kovács Kálmán képviselőtársam nagyon okos érvekkel elmondta, miért nem lehetséges az, hogy évente 70-80 milliárd forint kedvezmény jöjjön ki. Tállai képviselő úr a gazdaságban él és dolgozik, tudja azt, hogy nincs tízmillió forintos nyeresége minden kis- és középvállalkozónak, és nem szabad az ilyen ideális feltételezésekből kiindulni. Egyébként az önök indokolása is azt mondja, hogy 0-10 millió forint közötti adókedvezmény, adóalap-csökkentés. Szóval, képviselő úr, továbbra is az a meglátásom, hogy közösen kell azon gondolkodnunk, hogyan lehetne a miniszterelnöki célkitűzést végrehajtani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót két percben Lenártek András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Én nem fogalmaznék olyan sarkosan, mint Kovács Kálmán tette; valamennyire egyetértek vele. Az lenne igazán jó, ha ezt a kedvezményt minden vállalkozás igénybe tudná venni. Tehát az, hogy most ez 30 milliárd forint lesz, 50 milliárd, 20 milliárd, az sajnos innen nem irányítható. Mi a lehetőséget teremtjük meg ezen vállalkozások számára ahhoz, hogy fejlesztéseiket megvalósíthassák. Ezt nem lehet elvitatni, azt hiszem.

A hatásait illetően, hogy ez mikor jelentkezik, abban én Font Sándor képviselő úrral értek egyet, hogy ez bizony jelentkezik már 2001-ben az adózásnál, adóelőleg-számításnál is. De nem erre az elemére térnék én rá, hanem arra az elemére, hogy ha a vállalkozások ezt a szándékot ismerik a kormánytól, akkor eleve úgy tudnak felkészülni, hogy a következő évben már beruházásokat hajtanak végre azért, mert bizton remélik azt, hogy egyrészt a kamatkedvezménynél, másrészt pedig a jövedelemadó-kedvezménynél több kedvezményt vehetnek igénybe, mint ez évben. Magyarán, nagyobb lesz a beruházási kedv, a beruházási kedvvel pedig munkahelyek teremtődnek. Tehát a hatása, amit tetszett említeni, bizony jelentkezik már a következő évben, akár már most is jelentkezhet.

De hogy kampányelem-e ez vagy nem, ezt aztán tényleg vissza kellene utasítani, mert ha ez kampányelem lenne, és igaza lenne Keller képviselő úrnak, hogy ez csak 2002-ben vagy 2003-ban hozza meg igazán a hatását, akkor ezt nem csinálnánk. De nyilván nem erről van szó.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szeretném tovább folytatni ennek a tulajdonképpen beruházási kedvezménynek a kérdéskörét. Tehát még egyszer, 700 ezer magyar kisvállalkozás esetén, ha mindannyian 10 millió nyereséget tudnának produkálni -, márpedig tudjuk, hogy hányan és hány ezren, hány tízezren a vállalkozások nem tudnak nyereségesek lenni -, ráadásul ha beruházásra tudnák fordítani jelentős mértékben ezeket a jövedelmeket, akkor tudják igénybe venni. Ezért mondjuk mi azt, hogy ez a bizonyos felső szám messze van a valóságtól.

A másik, amit szerettem volna elmondani: a tavalyi adóvitában már a szabad demokraták részéről beterjesztettünk egy, pontosan ezeket a mértékű beruházásokat támogató módosító csomagot, nem is önmagában egyetlen javaslatot, hanem egy komplex törvénymódosítást, amit azonban akkor nem beleilleszthető volta miatt az adótörvényekbe, nem tárgyalt a parlament. Ezért önálló törvénymódosításként benyújtottuk több képviselőtársammal együtt ezt a módosító csomagot. Ezt napirendre sem tűzte a tisztelt Ház.

Most szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy ismét benne van az adótörvényekről szóló módosító csomagban a szabad demokraták részéről ez a kezdeményezés, és javasolom a kormánykoalíció oldalán levő képviselőknek, hogy ezt vessék össze vagy dolgozzák össze a saját kis- és középvállalkozásokat támogató javaslatukkal. A mi javaslatunk célja ugyanis egyértelműen az, hogy ne csak az egy-, illetve tízmilliárdos nagyságrendű beruházásokra képes vállalkozásokat támogassa adókedvezménnyel a kormányzat, hanem azokat a kis hazai vállalkozásokat, amelyek csak egy-, illetve tízmillió forintos beruházásra képesek.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ez a koalíciós módosító javaslat mindenképpen nagyon jó megoldás, illetve azt mondom, jó megoldás. Azt lehet vitatni, hogy ez nagyon jó megoldás, jó megoldás vagy rossz megoldás. Amikor egy módosító javaslattal az adótörvényben 50 fő alatti vállalkozásoknak - ha úgy tetszik - adókedvezményt biztosítunk, és ezáltal a fejlesztéseit mentesítjük az adófizetés alól, illetve pluszforrásokat teremtünk a fejlesztéseihez, azt vitatni, hogy ez rossz, azt gondolom, ezt nem lehet (Keller László: Nem ezt mondtam!)

 

 

(9.00)

 

Azonban azt lehet vitatni - elfogadom -, hogy miért nem lehet továbbterjeszteni a nagyobb létszámúra, miért nem lehet nagyobb kedvezményt adni. A következő évi költségvetésben erre ennyi lehetőség van.

Kovács képviselő úr teljesen félreérti az elmondottakat, azt gondolom. Itt arról van szó, hogy a nyereséges vállalkozások tudják ezt igénybe venni. Nyilván nem minden vállalkozás nyereséges, és való igaz, hogy nem minden nyereséges vállalkozás tudja teljes összegben igénybe venni ezt a kedvezményt.

Ami pedig Keller úr érvelését illeti, teljesen mindegy, hogy egy vállalkozónál azt mondjuk, hogy a bevételét csökkentheti, az adóalapját csökkentheti, adókedvezményt adunk neki, a végeredmény egy és ugyanaz: nem fizeti meg az adót, abban az esetben természetesen, ha fejlesztésre fordítja. Én egyetértek azzal, hogy keressünk jobb megoldást. Mi úgy látjuk, hogy ez a módosító javaslat a legjobb megoldás most, ez az, ami szakmailag is elfogadott, hiszen így nem a veszteségét csökkentjük egy vállalkozónak, hanem azokat támogatjuk, akik fejleszteni kívánnak, és akik eredményesen, nyereségesen tevékenykednek.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Veres János képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából ugyancsak kétperces időtartamban. Képviselő úr!

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Egyrészt, képviselőtársaim, a beruházási kedv pénz kérdése is. Tehát amikor Lenártek képviselő úr érvelt, azt gondolom, egy nagyon fontos körülményt felejtett el: nem biztos, hogy 2001-ben lesz pénzük beruházni azoknak a vállalkozásoknak, akik majd igénybe tudják venni ezt az adókedvezményt 2002-ben. Éppen ezért a történet nem úgy működik, ahogy a képviselő úr elmondta, hanem egy sokkal problémásabb helyzet áll elő ennek hatására.

Tállai képviselő úr, senki nem mondta azt, hogy ne legyen adókedvezmény, senki nem mondta közülünk azt, hogy bővítsük az adókedvezményezetti kört. Mi azt mondtuk, hogy amikor bejelentette a miniszterelnök szeptember 4-én, hogy mennyi adókedvezményről van szó, önök nem megfelelően ítélték meg, nem megfelelően számolták végig. Egyébként nagyon érdekes az a szám, amelyet ön most itt elmondott. Azt mondta, hogy 270 ezer kisvállalkozás. Vajon van ezekkel a paraméterekkel rendelkező 270 ezer kisvállalkozás? Ön ezt is mondta. (Tállai András: Nem ezt mondtam!) Tehát azt gondolom, nem számolták rendesen végig. Nem számolták rendesen végig azt, hogy hány kisvállalkozást érint. Tudom, hogy a statisztikák szerint a magyarországi kisvállalkozásoknak több mint egyharmadát ez az adókedvezmény nem fogja érinteni. Ezekről is beszélni kell. Ez az adókedvezmény ugyanaz a történet... Nem fogja érinteni, mert nem rendelkezik ezekkel a paraméterekkel, amelyek meg vannak határozva. Ez a kedvezmény ugyanolyan adókedvezmény az önök szempontjából és az önök érvelése alapján, mint amit családi kedvezményként bevezettek. Úgy gondolom, hogy rendkívül nagy differenciáltságot fog majd eredményezni. Rengetegen vannak, akik már tudják, hogy őket ez sajnos nem fogja érinteni. Uraim, arról is beszélni kell, hogy 2001-ben ezzel önök nem adnak igazi kedvezményt, csak 2002-ben.

Végezetül: legalább annyit méltányoljanak már, hogy a miniszterelnök presztízsét ebben a Házban az ellenzék próbálja védeni a jelenlegi helyzetben. Teszi ezt annak érdekében, hogy a szeptember 4-én általa elmondottak teljesüljenek, azaz olyan kedvezmény kerüljön az adótörvénybe... Miközben ő nyilván fontos közfeladatot lát el Sydneyben, szurkol a magyar sportolókért, mi megpróbáljuk helyrehozni azt, amit önök összehangolatlanság miatt nem tudtak megvalósítani a beadott módosító indítványban sem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Tóth András képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, ugyancsak kétperces időtartamban. Öné a szó, képviselő úr!

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Veres János kétperceséhez szeretnék kapcsolódni. Azt állítja, hogy a vállalkozások egyharmada nem tudja igénybe venni. (Keller László: Így van!) Kétharmada valamilyen mértékben igénybe tudja venni - ezt fontos megjegyezni. (Keller László: De nem száz százalékban! - Tállai András: És?)

Szeretnék hozzájárulni ehhez az itt elhangzott számítási vitához. Kicsit szűkösnek tartottam azt a számolást, hogy ha mindenki igénybe veszi, akkor lehet potenciálisan 70 milliárd forintot igénybe venni. Számolgattam: ha 10 milliárd forint adóalap-csökkenéssel számolunk, az 1,8 milliárd forintos potenciális adócsökkentés. Ekkor 20 ezer vállalkozás esetében ez már 36 milliárd forint. Tehát ami a 30 milliárd forint lebeg (Keller László: Micsoda? Rosszul számolsz!), már ez 20... Nem! Számoljatok utána, képviselő urak! (Keller László: Nagyon rosszul számolsz!) Tessenek utánaszámolni, csak a tizedesekkel van egy probléma. Tehát csak a vállalkozók töredékének kell igénybe vennie, és akkor már teljesül ez a szám. (Keller László: Számoljátok ki, mert nagyon rossz!)

Azt, hogy 2001-ben nem lehet igénybe venni, megint nem tudom, honnan vették a képviselőtársaim. Ha figyelmesen elolvassák a módosító javaslatot, ebben egyértelműen le van írva, a likviditást is segíti azzal, hogy már a 2001 első félévére vonatkozó adóelőleg-megállapításnál sem kell megfizetni ennek az 1,8 milliárd forintnak az esedékes részét. (Tállai András az MSZP-s képviselők felé fordulva: Figyelmesen olvassátok el!) Illetve a 2002. évre vonatkozó adóelőlegnél szintén nem kell ezzel számolni. Tessenek elolvasni, és akkor meg tetszenek látni! Nem 2002-ben fog jelentkezni ez, hanem 2001-ben is forrásként jelentkezik ez az összeg.

Kovács Kálmán hivatkozott az SZDSZ-es képviselők indítványára. Én egy alapvető különbséget látok a kettő között, tehát a kormánypárti, illetve az SZDSZ-es módosító indítvány között. A mienk úgy fogalmaz, hogy legfeljebb 10 millió forint erejéig vehető igénybe, önök pedig úgy fogalmaznak, hogy legalább bizonyos nagyságú beruházáshoz kapcsolódóan. Tehát itt azért van különbség, mert önök egy minimális nagyságot határoznak meg, inkább a nagyobbakat támogatnák, mi pedig azt mondjuk, hogy kifejezetten a kicsiket kellene támogatni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Kovács Tibor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, eléggé furcsa vita tanúi vagyunk ismét csak a parlamentben. Demokratikusan működő parlamentekben, úgy gondolom, a kormány igazi szándékait a benyújtott törvényjavaslat mutatja leginkább. Most is, az elmúlt években is megtapasztaljuk azt, hogy az általános vitában, de különösen a részletes vitát követően, a bizottsági szakaszokban olyan jelentős módosító indítványokat nyújtanak be a kormánypárti képviselők, amelyek alapvetően átszabják egyes területeken az adótörvényeket. Erről van szó itt most jelen esetben is. Gyakorlatilag a kormány szándéka e tekintetben nem volt megismerhető. A képviselő urak által benyújtott módosító indítványokról nincs háttértanulmány, háttérvizsgálat, és amik itt elhangzanak érvek vagy ellenérvek, nincsenek megfelelő számokkal alátámasztva a kormánypárti képviselők által benyújtott módosító indítványokban.

Az elmúlt percekben csak arról esett szó, hogy milyen adókedvezmények illetik a kisvállalkozásokat az elkövetkező időszakban. De például, és majd a vita későbbi szakaszában szeretnék erről beszélni, ugyanilyen jelentős tétel a vállalkozások szempontjából a költségek. E tekintetben - és majd a jövedéki törvényekről szóló vitában szeretném ezt részletesen elmondani -, erre vonatkozóan sincs semmiféle kormányjavaslat, pontosabban annyi van, hogy az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) általunk benyújtott kedvezményeket a kormány nem támogatta.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, adom meg a szót, ugyancsak kétperces időtartamban. Képviselő úr!

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Örülök, hogy képviselőtársam a szabad demokraták javaslatát is szóba hozta végre ebben a vitában, miután - még egyszer mondom - másfél éve élő, azóta csiszolódó javaslatról van szó. Ha figyelmesen elolvassa a Ház, ez egy átfogó javaslat. Egyrészt a 100 millió forint fölötti, a 10 millió forint fölötti és az egyéb beruházásokat is kedvezményezi, attól függően természetesen, hogy milyen célt szolgálnak. Ha termék-előállítást vagy munkahelyteremtést szolgál, akkor nincs meghatározva az értékhatára - és így tovább. Tehát a mi javaslatunk, én úgy érzem, kifejezetten szakmailag megalapozottan azt akarja elérni, hogy mindenki, aki Magyarországon termelést, termék-előállítást növel vagy munkahelyet teremt, vagy olyan kereskedelmi szolgáltatást növel, mint például kereskedelmi szálláshely s a többi, akkor azok igénybe vehessék.

A második nagyon fontos eltérés a mi javaslatunkban, hogy az adókedvezmény lehetőségét több évre elnyújtottan adja meg, azért, mert az az elképzelésünk, hogy nem egy évben és bizonyos kedvezményezett helyzetbe kerülő vállalkozásoknak kell adókedvezményt adni, hanem hosszú, legalább 3-5 éves időszakra kell adókedvezményeket adni, hogy stabilizálódjon a magyar gazdaságban a kis- és középvállalkozás, mert a legnagyobb baj az, hogy egy-egy év alatt a vállalkozások 30 százaléka megszűnik. Ha azt akarjuk, hogy ne így legyen, ha azt akarjuk, hogy évekre szépen felépüljön családi vállalkozásként vagy középvállalkozásként, akkor igenis időszakra adott adókedvezményeket kell adni. Ez a meggyőződésünk. Nem értünk egyet ezért azzal, hogy csak egyetlen egy évben, éppen a legkedvezőbb szituációba kerülő vállalkozások kapjanak.

Köszönöm szépen. (Tállai András: Miről beszél?)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben megadom a szót Lenártek András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

 

(9.10)

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Most már nem igazán értem, hogy Veres János képviselő úrnak mi az elvárása felénk, hogy miért is kell valakit megvédeni (Keller László: Presztízsből!), ugyanis Kovács Tibor szerint is jelentős adómódosító indítványt jelentett be a miniszterelnök úr aznap, és azt gondolom, nagyon jól tette, hogy ezt bejelentette, ha önök is ennyire fontosnak és jelentősnek tartják ezt a módosító indítványt. Körülbelül egy órája beszélünk erről a módosító indítványról, tehát azt gondolom, ez igencsak fontos és igencsak jelentős lesz a vállalkozások számára.

Veres János képviselő úr mondta, hogy a beruházások akkor indulnának be, ha ahhoz pénzük lenne. Mint tudjuk, háromféle dolog kell igazán egy beruházáshoz forrásként (Dr. Veres János: Pénz, pénz, pénz.) - pénz, pénz, pénz -, támogatás, hitel és saját erő, ebből szokott összeállni általában egy fejlesztés.

Azt gondolom, hogy az a része, ami a hitel oldalát illeti, az kedvezőbb, mint az előző években, mert mennek le a jegybanki alapkamatok és így kedvezőbb a kondíciója, ezt javítanánk plusz azzal a lehetőséggel, hogy adókedvezményként egy kamattámogatást építünk be, emellett természetesen még működik más kamattámogatási rendszer is. A támogatásokról: önök is újságban olvastak, sőt nyilatkoztak is róla, hogy a következő évben megnőnek a beruházási támogatások (Dr. Veres János közbeszól.), többször nyilatkozták már, hogy túl sok pénz lesz valamelyik minisztériumnál, tehát magyarán, több támogatási lehetőség lesz. A saját erő, a harmadik elem tekintetében ez a javaslat segítene (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), javítana a vállalkozások sajáterőhelyzetén.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr következik ugyancsak kétperces időtartamban hozzászólásra. Öné a szó, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt gondolom, tovább is léphetünk ezen a kérdésen, mert nem fogunk tudni zöld ágra vergődni. Kormánypárti képviselőtársaim nem hajlandók tudomásul venni azt, hogy itt tényleg átverés van. Amiről beszélünk, ez az átverés, mert a miniszterelnök úr valóban nagy tömegű adódologról beszélt, az adótörvények között ilyen paragrafus nem volt nyitva, ezért vergődnek önök az adóalap kérdésében, és ettől kezdve tényleg mindössze arról a kis 18 százalékról van szó; de én most a másik lábáról akarok beszélni.

Mivel nincs megfelelő hatástanulmány, ezért lehet improvizálni 70-80 milliárdokat, a költségvetésben ezt szerepeltetni, valójában amit igénybe tudnak venni, ennek a töredéke lesz, viszont ezzel a trükkel megint ki lehet venni 40-50-60 milliárd forintot a parlament ellenőrzési lehetőségei alól. Mert év végén meg fogják állapítani, hogy sajnos nem vettek igénybe 80 milliárdot, mondjuk csak 30-at, viszont majd egy zárszámadásban el lehet újra tüntetni az 50 milliárdot. Ez az, amihez mi nem akarunk asszisztálni, ezért vitatjuk ezt ilyen sokat.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kovács Kálmán képviselő úrnak adom meg ismételten kétperces időtartamban a hozzászólás lehetőségét, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem ismét szót, hogy tisztázzuk, a szabad demokraták részéről az ügymenetnek megfelelően ezen módosító szakaszról vagy ezen módosításokat tartalmazó szakaszról vitatkozunk, és amiről mi vitatkozunk, az a miniszterelnök ígérete, amely nem jelent meg az adótörvényben. Ezek után, amikor ez kiderült, nyilvánosságra került, akkor a koalíciós képviselőtársak kidolgoztak egy módosító indítványt, amelyben azonban már nem tudták a miniszterelnöki ígéretet felmutatni, csak annak egy töredékét, és mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy miért nem lehet a szakmai alapon előkészített, másfél éve immár harmadszor benyújtott, a szabad demokraták és szakértőik által kialakított adómódosító és adókedvezményeket tartalmazó beruházásokat támogató indítványt tárgyalni.

Mi ebben a vitában egyfolytában azt az álláspontot képviseljük, hogy azt szeretnénk, ha az ajánlás 89. pontjában szereplő, általunk már régóta előkészített és benyújtott módosító indítványról is szó esne, legalább bírálat formájában, hogy miért nem elfogadható ez a kormányzat számára.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Veres János tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Számomra megnyugtató ez a vita, azért megnyugtató, mert mindenféle érvvel próbálják támadni az ellenzéki képviselők ezt a módosító csomagot, de igazából nem tudnak vele mit kezdeni. Az érvelés egyrészt abból adódik, hogy félreértik a módosító javaslatot, vagy nem olvasták teljesen végig.

Engedjék meg, hogy azt az érvet visszaverjem, amely szerint a 2001. évben ez nem jelent forrást a vállalkozóknak. Tessék megnézni az ajánlás 104. sorszáma alatt a módosító javaslat egyik részét, amely azt mondja, hogy "a vállalkozók 2001. január 1-jétől június 30-áig terjedő időszakra esedékes adóelőlegének, ha havi bevalló, 150 ezer forint feletti, ha negyedévi, akkor pedig a 450 ezer forintot meghaladó részét köteles megfizetni". Ugyanerre vonatkozik, figyelmükbe ajánlom az ajánlás 106. sorszáma alatt lévő módosító indítványt, amely azt mondja ki, hogy 2001. július 1-jétől 2002. június 30-áig az adóelőleg fizetése kapcsán hogyan kell ezt az adókedvezményt figyelembe venni. Tehát ez az érvelés egyszerűen nem igaz.

Az pedig, hogy egy demokratikus parlamentben a kormány szándékát mutatja az előterjesztésben, hogy mit szeretne: Kovács úr, egy demokratikus parlamentben képviselőknek, képviselőcsoportoknak koalíciós vagy ellenzéki képviselőknek joguk van benyújtani módosító javaslatot, és ha ezt a módosító javaslatot a parlament többsége elfogadja, hatályba fog lépni. Nagyon bízom benne, hogy ezzel a módosító csomaggal is ez fog történni.

Ami pedig azt a megjegyzést illeti, hogy hosszú távra kell adókedvezményt adni: szeretném ellenzéki képviselőtársam figyelmét felhívni, hogy ez a kedvezmény nem csak a jövő évre épül be az adótörvényekbe, ezt a kedvezményt majd folyamatosan igénybe lehet venni.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a televíziós időben a Fidesz képviselőcsoportjának 27 perc, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 22 perc 32 másodperc, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 26 perc 21 másodperc, a Szabad Demokraták Szövetségének 18 perc 13 másodperc, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 20 perc 57 másodperc és a MIÉP képviselőcsoportjának 22 perc áll még rendelkezésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig hozzászólásra következik Kovács Kálmán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid hozzászólásban két kérdést szeretnék érinteni, az egyiket, a szabad demokratáknak a 89. sorszám alatt benyújtott módosító indítványát már ez a polémia az előbb érintette. Ezt csak röviden annyiban szeretném összefoglalni és még egyszer hangsúlyozni, mert erről képviselőtársaim többet fognak még a mai napon beszélni, hogy ebben a módosító indítványban azt célozzuk meg, hogy a különböző szintű, nagyságrendű és különböző területen működő vállalkozásokat az állam milyen módon támogassa.

Ebben a támogatásban elsősorban beruházási támogatást célzunk meg, elsősorban olyan beruházásokat, amelyek termék-előállítást szolgálnak, munkahelyet teremtenek, és a szolgáltatás olyan területein jelentkeznek, amelyeknek a nemzetgazdasági hasznossága nagy, ugyanakkor nem kötjük ezeket a beruházásokat általában véve a nyereségességhez. A másik pontja pedig az, hogy a beruházáshoz adott kedvezményeket több évre elnyújtottan javasoljuk igénybe venni, pontosan azért, mert Magyarországon a legnagyobb gondot a kis-, illetve mikrovállalkozások körében ott tapasztaljuk, hogy egy év alatt átlagosan minden harmadik ilyen vállalkozás megszűnik, nem tud életben maradni. Ezzel a támogatással létre akarjuk hozni, esélyt akarunk adni arra, hogy ezek a vállalkozások megkapaszkodjanak, és valóban családi vállalkozássá nőjék ki magukat, egy európai értelemben vett kisvállalkozássá.

A második, amiről beszélni szeretnék, az a személyi jövedelemadóról szóló törvényhez benyújtott módosító indítványunk. A szabad demokraták a "Korszakváltás programja" című saját gazdasági programcsomagjukban elkészítettek a személyi jövedelemadó szabályozására egy új, reform jellegű szabályozást.

 

 

(9.20)

 

 

Magyarországon mindenki érzékeli és tudja, hogy már a középjövedelmű, sőt nyugodtan mondhatom, kis jövedelmű, tehát a pedagógus- vagy a közalkalmazotti körben is érzékelhető, hogy a legkisebb túlmunka esetén is közterhekre megy el a jövedelemnek több mint 50 százaléka. Egy 10 ezer forintos jutalom esetén jó esetben 4300 forintot tud hazavinni az a tulajdonképpen kis jövedelmű közalkalmazott, aki egyáltalán nem mondhatja, hogy éppen a nagy jövedelmi kategóriába esne és jólétben élne.

Mi úgy érzékeljük, hogy sokkal jobban szolgálná a magyar gazdaság és a személyi gyarapodás érdekét is az, ha egyszerűsítenénk a személyi jövedelemadó rendszerét Magyarországon. Úgy gondoljuk, hogy a legnagyobb adókedvezmény az alacsony adó. Úgy gondoljuk, hogy öt éven belül Magyarországon át lehetne térni az egykulcsos, egységesen 20 százalékos személyi jövedelemadóra, és ezt két lépésben gondoljuk megvalósítani.

Az első lépésben egy kétkulcsos, 20 és 40 százalékos adórendszert képzelünk el, amelyben a 20 százalékos adókulcs alá elég nagy jövedelmi határon belül esnének bele a jövedelemszerzők, tehát gyakorlatilag valamennyi közalkalmazott és a köztisztviselők jelentős része, a bérből, fizetésből élők jelentős része; és 40 százalékot az ezt meghaladó magasabb jövedelemmel vagy magas jövedelemmel rendelkezők fizetnének. Egy következő lépésben pedig áttérhetnénk az egységes, 20 százalékos személyi jövedelemadó-kulcsra.

Ezt a célkitűzést tartalmazza az a módosító indítvány, amit képviselőtársaimmal közösen nyújtottunk be, és amelynek, még egyszer hangsúlyozom, az a célja, hogy valóban, legalább a személyi jövedelemadó területén jelentős reformlépés történjen az adózásban. Szerencsére a 21. számot kaptuk az ajánlásban. Reméljük, hogy ez nyerő szám lesz. Meggyőződésünk, hogy az állampolgárok számára mindenképpen nyerő vagy nyertes lenne, ha ezt a kormánykoalíció többsége is elfogadná.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy korrekciót kell tennem, mielőtt tovább folytatnánk a munkánkat. A jegyzői egyeztetést követően tájékoztatom önöket, hogy elírás történt: 37 perc áll rendelkezésre a Fidesz képviselőcsoportjának. Úgyhogy kérném szépen, hogy ezzel együtt vegyék tudomásul a tájékoztatásomat.

Danka Lajos képviselő úrnak adom meg kétperces időtartamban a hozzászólási lehetőséget, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. A személyi jövedelemadóval kapcsolatban egy-két dolgot el kell mondani. Nagyon jól hangzik a 20 százalékos személyi jövedelemadó-kulcs. Kovács képviselőtársam sem gondolja komolyan, hogy ez most pillanatnyilag megvalósítható.

A múlt évben történt kísérlet pont a Fidesz, illetve a kormány részéről a kulcsok számának csökkentésére. Ha ezt tavaly meglépi a kormány, az azt eredményezte volna, hogy az alacsonyabb jövedelműek adója nőtt volna. Az a helyzet, hogy a kulcsok számának csökkentése természetesen azt jelenti, hogy a magasabb jövedelműek kulcsai csökkennek, tehát alacsonyabb adót fizetnek. Azért nem értem ezt a felvetést, mert itt a Házban most már lassan két éve az folyik, hogy a kormánypártok a magasabb jövedelműeket támogatják. Ha az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert elfogadnánk, bevezetnénk, abban az esetben ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű adóbevételre tegyen szert a Pénzügyminisztérium, magasabban kell meghúzni az adókulcsot, és ebben az esetben teljesen egyértelmű, hogy az alsó kategóriába tartozó fizetések adóterhelése nőne, míg a felső kategóriába tartozó fizetések adóterhelése csökkenne.

Az a véleményem, hogy ezt egyetlenegy parlamenti párt sem vállalhatja magára a mai körülmények között. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!

Ma már a számítástechnika és az információáramlás korszerű eszközein keresztül minden képviselőtársamnak, sőt a nagy nyilvánosságnak is lehetősége van arra, hogy meggyőződjön arról, elolvassa, hogy mit jelent az a gazdasági csomag, amit a szabad demokraták elkészítettek, amit fölvittek az internetre, és a világhálón bárhol elolvashatják. Egyébként Kanadából és Amerikából is kaptunk rá reflexiókat, tehát mások szokták ezt olvasni.

Ez a komplex csomag nem a személyi jövedelemadó keretén belül akar ugyanannyi adót elvonni az állampolgároktól. Igen, mi úgy gondoljuk, hogy az alacsony jövedelműek adóját nem emeljük. Nem tudom, megfigyelték-e: 20 százalék - mondtuk mi -, és nem kívánjuk az alsó kulcsot emelni 1 százalékkal sem, de egy féllel sem, képviselőtársam. Nem! Mi nem a személyi jövedelemadó rendszerén keresztül kívánjuk az adó mennyiségét növelni vagy a kívánt adóbevételt beszedni.

Úgy gondoljuk, hogy más eszközök is vannak. Van a vagyon forgalmának, a vagyon gyarapodásának és a fogyasztásnak olyan adókapacitása, amelyen keresztül ugyanazt a jövedelmet vagy közel ugyanazt az állami bevételt lehet biztosítani. Ráadásul szeretném mondani: mi nem szeretnénk ugyanazt biztosítani. A mi gazdasági csomagunkban egy ennél szerényebb méretű állam van. Ennek a szerényebb méretű államnak valamivel - nem sokkal, de valamivel - kevesebb jövedelemkoncentrációra vagy koncentrált jövedelemre, elvont adóra van szüksége.

Még egyszer azt tudom csak mondani, hogy ebben a módosító indítványban természetesen az egész gazdasági csomagunkat nem lehet föltüntetni, de mindenki számára nyilvánosak az erről folytatott vitáink. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Gazdasági szakemberek és nemzetközi, hazai közgazdászok is részt vesznek ebben a vitában.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lenártek András képviselő urat illeti a szó ugyancsak kétperces időtartamban, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! A Kovács Kálmán úr által említett két módosítóról mondanék egy rövid véleményt. Az egyik a 89. ajánlási számú. Itt gyakorlatilag beruházási adókedvezményekről van szó. Szeretném jelezni, hogy kiszámoltuk ennek a költségvetési kihatását. A költségvetésben mintegy mínusz 120 milliárd forintot jelentene.

A másik, amiről most volt szó, a 21. számú módosító indítvány. Ez egy egészen picivel többet, mínusz 125 milliárd forintot jelentene. A kettő együtt 245 milliárd forint. Lehet, hogy a tévénézők közül sokan nem tudják, hogy a költségvetés jelenlegi hiánya 478 milliárd forintra van tervezve. Magyarán: a felével megfejelné a költségvetési hiányt. Azt gondolom, hogy ez felelőtlen politizálás, vagy ha jobb érzésű vagyok: ez csak előrehozott szabad demokrata kampányígéret.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Danka Lajos képviselő urat illeti a szó, ugyancsak kétperces időtartamban, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Bűvészkedésnek tartom a számokkal, ami elhangzott a szabad demokraták részéről. Ugyanis teljesen egyértelmű, hogy ha itt adok, akkor ott el kell vennem. Tehát ezt tényleg kampányfogásnak látom részemről, ugyanis mindenhogy a lakosság fizeti meg ugyanazokat az adókat, akár a fogyasztásban, akár a személyi jövedelemadóban vonom el.

A kérdés csak az, hogy a lakosságnak melyik része: az a része, amelyik képes arra, hogy megfizesse, vagy az a része, amelyik amúgy is nehezen él meg. Ezért egy viszonylag átlátható adórendszert nem lehet egyik pillanatról a másikra csak azért megkavarni, hogy jól hangzó téziseket adjunk elő a parlamentben.

Nem hiszem el azt, hogy ezt a felvetést komolyan tárgyalni lehetne. Az előbb elhangzott számokat én is reálisabbnak tartom, mint ami a szabad demokraták részéről elhangzott.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A kétéves költségvetés és a kétéves adótörvény-előterjesztés jellege alapján ez talán az utolsó lehetőség arra, hogy a kormányt szembesítsük a választási ígéreteivel.

 

(9.30)

 

Az új évezred küszöbén címet viselő kormányprogram a kis- és középvállalkozások esélyegyenlőségéért tárgykörben megfogalmazza azt, hogy a vállalkozások segítése érdekében szükség van az adórendszer módosítására, a kis- és középvállalkozások hitelfelvételi lehetőségeinek bővítésére. Majd utal arra, hogy olyan megoldásra törekednének, amely azt segíti elő, hogy maguk a piaci szereplők, jelen esetben a bankok, legyenek hajlandók néhány éven belül magas kamatfelár nélkül is hitelt adni a megbízható adós kiscégeknek.

Mindezt, tisztelt képviselőtársaim, azért említem, mert két év huzavona után a kormány most terjesztett be olyan adótörvényelemet, amellyel a vállalkozások hitelkamat-kedvezményeit kívánja megvalósítani, 20 és 40 százalékos mértékben kíván hitelkamat-kedvezményt adni adóleírás formájában a vállalkozásoknak. Ehhez a tárgykörhöz én 92. ajánlási számon nyújtottam be módosító indítványt, és a megcélzott 20 és 40 százalékos kamat-, hitelkamat-volument magasabbra, 40, illetve 80 százalékra javasoltam fölemelni.

Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, a kamatszázalékok magas mértékű meghúzása mellett fontosnak tartom azt is, hogy mind ez idáig a kormány nem törekedett arra - és itt a választási ígéreteivel szembesíteni kell -, hogy a kis- és középvállalkozások hitelezését is valamilyen formában megoldja. Nem állnak rendelkezésre a kis- és középvállalkozások részére hitelek, a kereskedelmi bankok a kis- és középvállalkozói szektort továbbra is az utolsó helyen kezelik. Tehát nem megoldott a hitelellátás, a vállalkozások finanszírozása. Így tulajdonképpen azok a kedvezmények, hitelkamat-kedvezmények, amelyeket a kormány 20 és 40 százalékban jelöl meg - 40 százalék a kiemelt, elmaradott gazdasági térségekben -, így bőven megemelhetőek lennének, ugyanakkor figyelmeztetnünk kell arra is, hogy az égadta világon semminemű előrelépés a hitelek biztosítása érdekében nem történt.

Ugyanehhez a vitaszakaszhoz 97. ajánlási számon azt indítványoztam, hogy az igénybe vehető adókedvezmény a vállalkozások esetében adóévenként 5 millió forintról 10 millió forintra emelkedjen. Valójában így lehetne segíteni a kis- és középvállalkozásokat, már amelyek elérik ezt a fejlődést. Tehát itt tipikusan arról a vállalkozói körről van szó, akik a kisvállalkozói kategóriából mintegy a középkategóriás vállalkozói körbe tudnának belépni.

Ennek a módosító indítványnak én tulajdonképpen olyan indoklását is szeretném adni, hogy a jelenleg hatályos adókedvezmények az egymilliárd forint fölötti beruházással élő nagy, nemzetközi vállalatoknak tesznek lehetővé szinte 100 százalékos adókedvezményt, és továbbra is hatályos az a '91. évi adókedvezmény-elem, amely szerint az 50 millió forintos jegyzett tőkével működő gazdasági társaságok, amennyiben 30 százalékos külföldi tulajdonosi részvétellel működnek, úgy az első 5 évben 60, a második 5 évben pedig 40 százalékos kedvezményt kaphatnak. Továbbá kitétele ennek a '91-es, de még hatályban lévő törvénynek, hogy ez az adókedvezmény akár 100, illetve 60 százalékra is fölemelkedhet, amennyiben olyan jellegű tevékenységet végez a gazdasági vállalkozás, amelyet a törvény kiemelten fontos gazdasági tevékenységnek ítél.

Ezekhez az egymilliárdos, illetve 100, 60 százalékos adókedvezményekhez képest, tisztelt képviselőtársaim, kormánypárti képviselők, úgy gondolom, hogy a beruházási hitelkamat-kedvezmények 20 és 40 százaléka meglehetősen alacsony. Ez esélyegyenlőséget a belföldi, hazai vállalkozásoknak nem teremt a külföldi részvétellel működő, tőkeerős cégek ellenében. Tehát ezen túl ezt még tetézi az, hogy a hitellehetőségek sem teremtődtek meg a kereskedelmi bankok részéről. Én tisztában vagyok vele, hogy üzleti alapon megy a vállalkozások finanszírozása a bank részéről, azonban miért ne lehetne az állami költségvetésnek a vállalkozói hitelekre nagyobb mértékű garanciát vállalni. Gazdasági növekedés, képviselőtársaim, csak úgy képzelhető el kis- és középvállalkozói oldalról, ha felpezsdítjük ezeket a vállalkozásokat, a tőkét pedig előre meg kell előlegezni. Tehát így én nem látom teljesítve a kormánynak azt az ígéretét, amely szerint a kis- és középvállalkozások esélyegyenlőségére törekedne.

A másik fontosnak vélt indítványom, képviselőtársaim, a 101. ajánlási számon benyújtott indítvány. Ez azt indítványozza, hogy a mező- és erdőgazdálkodási ágazatban az adó fizetésére, a társasági nyereségadó fizetésére kötelezett vállalkozások adóelőleg-fizetését jobban széthúzzuk. Azzal tudnám ezt alátámasztani indoklásképpen, hogy a naptári év második felében jelentkezik a mezőgazdasági vállalkozásoknál a jövedelemképződés, illetve az árbevétel-befolyás, a mezőgazdaság természeti sajátosságai okán. Itt az én az első negyedévben az éves adóelőleget például 10 százalék helyett 5 százalékban javasolom meghúzni, a második negyedévben 20 százalék helyett 15 százalékban, majd a harmadik negyedévben 30 helyett 25 százalékban, illetve 40 helyett 55 százalékban. Tehát amikor a jövedelemképződés ténylegesen jelentkezik, akkor kellene, illetve akkor volna lehetősége a mezőgazdasági vállalkozásoknak nagyobb mértékű adó megfizetésére.

Amikor ezt a javaslatomat megfogalmaztam, talán még nem volt beterjesztve a Földművelésügyi Minisztériumnak az az indítványa, amely a mezőgazdasági szövetkezetek esetében a külső üzletrész-tulajdonosok kötelező üzletrészmegváltását szorgalmazta. Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy a 2001. adóévben a tsz-eknek, a mezőgazdasági vállalkozásoknak egyfajta könnyítést jelenthetne az adóelőleg-fizetési ütemezés eltolása. Hiszen ha törvénnyé válik a kötelező üzletrészek megváltása, akkor siralmas helyzet következhet be. Hiszen - mint tegnap is utaltam rá - az agrárvállalkozói szektorban '99-ben 20 milliárd forint veszteség képződött. Ha most ehhez hozzászámoljuk, hogy 50 milliárd forintos kifizetést kell teljesíteni, továbbá a Bankszövetség adatai alapján 265 milliárdra tehető az agrárszektor hitelállománya, akkor mindenképp azon az állásponton vagyok, hogy az agrárvállalkozások, jelesül a társas szövetkezetek, társas jellegű működést folytató termelőszövetkezetek esetében a pénzügyi könnyítést a társasági nyereségadó-fizetés tekintetében is lehetővé kell tenni.

Bízom abban, hogy kormánypárti képviselőtársaim nem jegyzik meg cinikusan, hogy ha megérik egyáltalán, jelesül, ha nem mennek csődbe ezek a mezőgazdasági szövetkezetek a 2000. év hátralévő időszakában. Bízom benne, hogy ezzel a lehetőséggel, ha a kormánypárti képviselők elfogadnák az indítványomat, minél több szövetkezet tudhatna élni.

Ehhez a vitaszakaszhoz, tisztelt képviselőtársaim, a beruházási, illetve vállalkozási adókedvezményeken túl még két indítványom volt. Az egyik a 2001., a másik pedig a 2002. költségvetési, helyesebben adótörvényekhez, a személyi jövedelemadó-tábla módosítására. Mi a 2002. évre javasoltuk azt a kormánypártoknak, illetve a kormánynak, hogy nagyobb mértékű jövedelemskála-széthúzást hajtson végre, továbbá javasoltuk azt, hogy a minimálbér 2002-ben legyen adómentes, tehát nulla százalékkal adózzon. A 2001. költségvetési évre még ezt a nullaszázalékos adókulcsot nem hoztuk be, hiszen a kormány az előkészületei alapján azt mutatja, az olvasható ki az indítványaiból, hogy a családi adókedvezmények igénybevételével kíván operálni. Ugyanakkor az az álláspontunk, hogy 2002-re felkészíthető úgy a magyar államigazgatás, a költségvetés, hogy a minimálbér után ne kelljen adót fizetni, illetve egy bizonyos, 5 millió forintos jövedelemszint fölött egy magasabb jövedelemkulcs jöjjön be.

 

 

(9.40)

 

 

Ezzel tulajdonképpen az igazságos arány szerinti közteherviselést szeretnénk előtérbe helyezni. Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a hozzászólását. Hozzászólásra következik - kétperces időtartamban - Danka Lajos képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Lentner képviselőtársam felszólalására szeretnék reagálni. Képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy annak idején a diplomamunkámat a kezdő kisvállalkozások pénzügyi finanszírozásából írtam, amibe ő is belefolyt. Tehát ezek nem mostani problémák. A '90-es évek óta élő gondok, és egyre nagyobb gondok, amiket felvet. Nem biztos, hogy az adótörvényeken belül meg lehet oldani, bár valóban, az adótörvényekkel lehet korrigálni a kisvállalkozások problémáit. Alapvető gond a hitelek kihelyezése, illetve a fedezet biztosítása, a fedezetgaranciák vállalása. Az a helyzet, hogy a garanciaalapok szolgáltatásainak igénybevétele, ha valamelyik vállalkozó igénybe veszi, igen drága. Ezen kívül tényleg a hitelkamatok magas volta is akadályozza, hiszen kevés az a kisvállalkozás, amelyik ezt ki tudja gazdálkodni.

A másik a téeszadók széthúzása. Ha a termelőszövetkezetek csődbe jutnak, akkor szerintem nem fognak társasági nyereségadót fizetni. A másik pedig, hogy rossz a hozzáállás abból a szempontból a külső üzletrész-tulajdonosokhoz, hogy az ő vagyonukról van szó. Tehát nem a téeszek vagyonát adjuk a külső üzletrész-tulajdonosoknak, hanem a külső üzletrész-tulajdonosok vagyonát szeretnénk, ha mobilizálni tudnák, ha hozzá tudnának jutni.

Az tehát, hogy a téeszek vagyonát széthordanák a kormánypártok, ez fals megállapítás. Egyszerűen arról van szó, hogy ahhoz a vagyonhoz, amit a külső üzletrész-tulajdonosok a termelőszövetkezetekben tartanak, most már évek óta eredmény nélkül, szeretnénk, ha hozzájutnának.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Lentner Csaba képviselőtársam nagyon fontos kérdést vetett fel, hogy mikor fizessenek a mezőgazdasági vállalkozások adót. Ezzel kapcsolatban hadd említsem meg: teljesen összhangban van a gondolata Adam Smith négy híres adózási alapelvével. Szó szerint idézem, ő azt mondja: "olyan időben szedessék be az adó, amikor annak befizetése a polgárokra nézve legkönnyebb". Tehát gyakorlatilag az adóbefizetés és az jövedelemképzés között feltétlenül kapcsolatot kellene teremteni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lentner Csaba képviselő úrnak adom meg, ugyancsak kétperces időtartamban a szót, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm. Először Danka Lajos képviselő úr véleményére szeretnék reagálni a külső üzletrész-tulajdonosok ügyében. Nem vitatja a MIÉP - ezt tegnap is elmondtam vezérszónokként - a külső üzletrész-tulajdonosok jogosultságát a kifizetésre, azonban most ennek az indokoltsága, illetve a kifizetés pénzügyi fedezete nem áll rendelkezésre. Ha mégis megtörténik ez a kifizetés, kötelezik a téeszeket erre, akkor csődbe mennek, és Magyarországon a belső piac élelmiszer-ellátása veszélybe kerül. Az agrárexportról ettől kezdve ne is beszéljünk, hiszen annak zömét a mezőgazdasági szövetkezetek adják. Állami támogatást kellene adni a téeszeknek vagy egy halasztott fizetési lehetőséget biztosítani, nem pedig a törvény elfogadását követően 60 napon belül ezt megvalósítani.

Ha az volt a Kisgazdapártnak ezzel a célja - hiszen Danka Lajos ezt mondja -, hogy a téeszek nem fognak társasági nyereségadót fizetni, ha tönkremennek, ez szomorú volna, mert ez egy nemzetgazdasági érdek, nem néhány téeszelnök ügye a közhiedelemmel ellentétben, hanem a mezőgazdaságban dolgozó, szövetkezetekben tevékenykedő 200 ezer alkalmazottról van szó, ezen keresztül pedig 10 millió magyar állampolgárról.

Az a körülmény, hogy nem kifejezetten az adótörvényeken keresztül lehet támogatni a kis- és középvállalkozásokat - harmadik témakör, Danka úr -, való igaz, ugyanakkor nem szabad kihagyni az adótörvényeket, hogy segítsenek a vállalkozásoknak. Bizony, megkaptuk a 2001-re, 2002-re szóló költségvetési törvényjavaslatot is, és kormánypárti képviselőtársaim, ebben a törvényjavaslatban nem szerepelnek olyan kitételek, hogy a kormány garanciát vállalna kis- és középvállalkozói hitelekre. Az adótörvények mellé igenis, azt mondom én is, mint ön, hogy a költségvetési törvény is rásegíthetne. Azonban így csak egy szerény mértékű hitelkamat-kedvezmény van, a költségvetési törvényben pedig nincs semmi erről.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Danka Lajos képviselő úr kért ismételten kettő percben hozzászólási lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Elnézést kérek képviselőtársaimtól, valószínűleg nem ez a téma van napirenden, de kénytelen vagyok egy-két szóval reagálni.

Az biztos, hogy a Független Kisgazdapártnak nem az a célja, hogy a szövetkezetek csődbe jussanak, és nem az a célja, hogy azokat a jól működő, versenyképes mezőgazdasági vállalkozásokat tönkretegyék, amelyek az országban vannak. Teljesen egyértelmű: mi versenysemlegességet szeretnénk ezen a területen, ezért próbáljuk meg támogatni a családi gazdaságokat.

A másik dolog, hogy végül is az adótörvényeken keresztül nagyon nehéz támogatni olyan vállalkozásokat, amelyek egy része tulajdonképpen kényszervállalkozás. Ezért mondom azt, hogy többféle lehetőség van a kisvállalkozások támogatására. Ennek valóban egyik módja az adó, azoknál a vállalkozásoknál, amelyek jól működnek. Viszont a probléma az, hogy többségüknek az egyszerű újratermelés is problémát jelent, nemhogy a bővített. Ezért mondom Lentner képviselőtársamnak, hogy valóban ezt egy összetett rendszeren keresztül lehet megtenni, amire szerintem lehetőség van, hogy beszéljünk róla. Én azt gondolom, eddig is próbáltuk ezt az irányvonalat képviselni, és a mezőgazdasági vállalkozásokon belül is ezt az irányvonalat képviseltük.

Egyébként visszatérve a szövetkezetekre: mindig azt hangsúlyozzák ellenzéki képviselőtársaim, hogy az élelmiszerek közel 30 százalékát a szövetkezetek termelik meg. Az a helyzet, hogy a másik 70 százalékot is megtermeli valaki. Tehát ezt a 30 százalékot is meg fogja termelni valaki, ha ne adj' isten - nem ez a célunk - tönkremennének. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időtartamban hozzászólásra következik Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Csak röviden szeretnék reagálni Danka képviselő úr utóbbi mondataira. A tekintetben nincs ellentmondás közöttünk, hogy a kis- és középvállalkozásokat meg kell segíteni, és a képviselő úr - szó szerint idézem - azt mondja, erről beszélnünk kell. Azonban, mint ahogyan a hosszabb lélegzetvételű fölszólalásomat is kezdtem, elment a villamos, elment a lehetőség, elment lassan a négyéves kormányzati ciklus. Két év eltelt az önök kormányzásából, hátra van két év, itt vannak az adótörvények, ebből pozitív fordulat nem derül ki. Megkaptuk a költségvetési törvényjavaslatot - átütő kedvezmények a kis- és középvállalkozások részére abban sincsenek. Én a jó szándékot soha nem vontam kétségbe, akár ön, akár a többi képviselőtársa részéről, azonban most már itt a cselekvésen volna a hangsúly.

Hogy a szövetkezetek az élelmiszer-volumenben mekkora részarányt képviselnek, én azt mondom, hogy fordítva: 70-et a szövetkezetek és 30-at a kis- és középvállalkozások. Az a helyzet, képviselő úr, az, hogy ezeknek a külső üzletrész-tulajdonosoknak nem fizettek a téeszek osztalékot, hozamot üzletrészeik után, annak köszönhető, hogy az elmúlt tíz évben a kormányok folyamatosan nem támogatták, sőt forráselvonást hajtottak végre a szövetkezetek irányába.

A másik súlyos probléma, képviselő úr, hogy a kis- és középparaszti gazdaságok mellé az elmúlt tíz évben a közgazdasági feltételrendszert nem helyezték oda a mindenkori kormányok, nem kaptak hitellehetőséget, nem kaptak állami támogatásokat és nem kaptak adópolitikai kedvezményeket. Nincs, ami kiváltsa, leváltsa a nagyüzemi mezőgazdaságot. A kisparaszti gazdaságok alig 5 százaléka csak, amely árutermelési méretekben tudna gazdálkodni. Ez itt a probléma.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Tardos Márton képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

(9.50)

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Képviselőtársaim! Alapjában véve csak a tőkeproblémáról szeretnék beszélni, és ennek az összefüggéséről az adórendszerrel. Úgy gondolom, a Ház egyik oldalán sem vitatják, hogy az a változás, amely a benyújtott adótörvények és a jelenleg érvényes adótörvény módosítása között bekövetkezett, kormánypárti képviselők javaslatára, a kis- és középvállalkozások támogatása vonatkozásában, egy pozitív eltérés. Pozitív eltérés, mert sajnálatos módon a kormány előterjesztése ezzel a kérdéssel lényegében nem foglalkozott; nemcsak az mondható, hogy nem megfelelően és nem eléggé foglalkozott, hanem lényegében nem foglalkozott. Így egy pozitív dolog, hogy a kérdés napirendre kerül, és hogy önök vállalják azt, hogy napirendre kerül.

A probléma és a vitatott kérdés ebben csak az, hogy azzal, hogy az előterjesztésben nem szerepeltették ezt a dolgot, csak képviselői előterjesztésre került napirendre, egyúttal a píár jelentősége a tervezett változásokhoz képest túlbecsült. Tehát egyáltalában nem arról van szó, hogy helytelenítenénk azt, hogy a kis- és középvállalatok tőketámogatást vagy hiteltámogatást, vagy adóelvonásban a tőke akkumulációs képessége kijavítására támogatást kapnak, nem, ezt nem helytelenítjük, ezt helyeseljük. De csodáljuk azt, hogy miért gondolják, hogy ezt az előterjesztett javaslatot ilyen mértékben fogja a társadalom felhasználni, és ilyen mértékben fog hatni a magatartásukra. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szeretnék egy ennél lényegesebb kérdésre is ráutalni.

Sokszor elhangzik az a jogos bírálat, hogy a magyar gazdasági növekedés az elmúlt időben a multinacionális vállalatok és a Magyarországra betelepedett külföldi tőke tevékenységének a következtében alakul ki, és akkor azt az ellenvetést szokták mondani, hogy a magyar kis- és középvállalatokat kellene támogatni. Nem, kérem, az a véleményem, hogy a magyar tőke akkumulációs képességét kell általánosságban támogatni, mert van elég nagy számban olyan közepesnél nagyobb vállalat, a középvállalatok felső részében elhelyezkedő vállalatcsoport, amely ugyancsak vergődik, és az átalakulás tizedik évében sem tudott még olyan rekonstrukciókat végrehajtani, hogy a jelenleg érvényes bel- és külföldi fizetőképes kereslethez igazodott volna.

A szabad demokraták javaslata, és nem most megtett javaslata, hanem már harmadik alkalommal a Ház elé hozott javaslata, erre vonatkozik, hogy a tőke akkumulációs képességét a magyar tőkének kell javítani, mert elviselhetetlen következményekkel jár, ha az a tőke, ami után eddig a külföldi tőke nem mutatott érdeklődést, nem alkalmazkodik a jelenleg kialakult keresleti és kínálati feltételekhez. És ez a helyzet, kedves képviselőtársaim, a jelenlegi átalakulásnak és a jelenlegi gazdasági növekedésnek egy súlyos baja. És ennek következtében véleményem szerint egy olyan javaslattal kell élni, és mi ezt a javaslatot megtettük - lehet rajta vitatkozni, hogy mértékében elfogadható-e jelenleg, vagy nem fogadható el, de irányában mindenképpen helyesnek kell mondani -, amely azt mondja ki, hogy a betelepedett külföldi tőke támogatásának az időszaka lejárt. Azokat a támogatási forrásokat, amelyeket az 1990-es évek elején egy különlegesen nehéz helyzetben a kormányzatok jól-rosszul megadtak, nem kell folytatni, hanem általában kell a Magyarországon működő, bel- és külföldi tulajdonban lévő - de itt a hangsúly a belföldi tulajdonban lévőn van - tőke támogatását biztosítani, és olyan akkumulációs lehetőségeket kell nyújtani, amelyek lehetővé teszik, hogy a fizetőképes kereslethez alkalmazkodjon a jelenleg vergődő magyar tőke.

A nagyobb vállalatoknál is jelentős tényező a tőke felélésének a folyamata, amikor a bevételekből az amortizációt sem fedezik, nemcsak hogy nem jutnak bővített újratermeléshez, de nem is a bővített újratermelésre teszem a hangsúlyt, hanem a jelenlegi fizetőképes kereslet mellett nyereséggel termelhető termékek, szolgáltatások előállításához való felkészülésre. Ezt a folyamatot kell támogatni, és ehhez módot ad, ha a különleges támogatásokat visszaszorítjuk, és módot ad, ha azokat a központi költségvetésbe kerülő tételeket, amelyek nem közvetlenül a gazdaság és a társadalom növekedését, hanem politikai célokat szolgálnak, visszaszorítjuk, racionalizáljuk és csökkentjük.

Lehetséges egyensúlyban tartott gazdasági növekedés mellett és költségvetési feltételek mellett a magyar akkumulációs képességet a jelenlegi javaslatban szereplőnél lényegesebb jobban fejleszteni, erre feltétlenül szükség van, csak ezen az úton juthatunk el valójában Európába, csak ezen az úton juthatunk el oda, hogy az európai életszínvonal és a magyar életszínvonal közötti jelentős, és még eddig is inkább növekvő, mint csökkenő különbséget lényegesen változtatni lehessen. Ehhez kérem a segítségüket, az együttműködésüket, az együttgondolkodást, és nem annak a kihasználását, hogy az egyes javaslatokból milyen politikai előnyöket és hátrányokat lehet szerezni, és hogyan kell úgy előadni, függetlenül attól, hogy a javaslat hasznos-e vagy kevésbé hasznos, hogy azt egyelőre széles tömegek pozitívan értékeljék.

A helyzet nehéz, nem könnyen megoldható, nem oldható meg egyszerűen népszerűsítő lépésekkel, de meg kell tennünk, mert ha nem tudjuk megtenni, úgy a magyar társadalom fejlődése elé akadályokat gördítünk, nem pedig segítjük annak kibontakozását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom önöket, hogy a képviselő úr hozzászólását követően 3 perc 27 másodperce maradt még a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának. Most pedig megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja ennek a törvényjavaslatnak a megszavazását. A képviselőcsoportban megvitatott és benyújtott módosító indítványaink véleményem szerint csupán finomítják, pontosítják a törvényjavaslat céljait, de meghatározó jellegén nem változtatnak.

A törvényjavaslat alapvető vonása az, hogy teherbíráshoz igazodó, arányos közteherviselés megvalósítása érdekében történik most előrelépés. Végre belátja a társadalom többsége azt az egyszerű igazságot, hogy más az adóviselő képessége annak, aki csupán önmagáról gondoskodik, és más annak, aki törvényeink szerint is köteles gondoskodni másokról, például több gyermek felneveléséről. Restelkedve látom azokat a családellenesnek is nevezhető, szociálisan érzéketlen módosító indítványokat, amelyek az összes európai ország adózási gyakorlatával szembemenetelve, ismét az eltartási kötelezettségre való tekintet nélkül kívánnák megadóztatni a keresőket. Vajon hogyan tudunk illeszkedni a közeljövőben az európai országok közös adózási filozófiájához, ha nálunk még mindig ennyire antiszociális nézetek vannak jelen a parlamentbe bejutott pártok képviselői között?

 

(10.00)

 

Remélem, hogy a családosok adócsökkentési lehetőségeit eltörölni szándékozó módosító indítványokat a képviselők többsége határozottan el fogja utasítani.

A családosok adókedvezményeit megszüntetni szándékozó képviselőtársaim véleménye szerint ezután hátrányos helyzetbe kerülnek azok a családok, akik - nem lévén jövedelmük - nem részesülhetnek adókedvezményben. Ez nagy csúsztatás, tisztelt képviselőtársaim! Ugye, milyen furcsa lenne az, ha a közeljövőben, miután a kormány megállapodik a fuvarosokkal a jövedéki adó visszatérítéséről, olyan lófogatú fuvarosok is tartanák a markukat a jövedéki adó visszatérítéséért, akiket nem is érint a jövedéki adó felemelése?

A jelen esetben is olyan családok számára kívánnak adó-visszatérítést kiharcolni egyes ellenzéki képviselők, akik számára nincs is mit visszatéríteni, mivel nem is kell adózniuk a gyermeknevelést fedező jövedelmeik után. Mint ahogy a jövedéki adók visszatérítését is csak azok követelheti jogosan, akik a jövedéki adó emelése miatt aránytalanul sok közteher viselésére lennének kötelezve, úgy a személyi jövedelemadóból történő adó-visszatérítés is csak azokat illeti meg, akiktől gyermekeik eltartásához szükséges összegeket vonna el az adózás. Mindenki más, aki adó-visszatérítést követel, holott nem is fizet adót, hasonló magatartást követ, mint a áfát jogosulatlanul visszaigénylő adócsalók.

Tisztelt Ház! A benyújtott törvényjavaslat társasházakat érintő indítványaival nem értek egyet. S ennek módosítása érdekében javaslatokat nyújtottam be. Az egyik ilyen javaslatom az, hogy ne tekintse magánszemélynek a társasházat a törvény, mivel az amúgy is sokféle, tízlakásos és hatszáz lakásos százéves épület tulajdonosait összefogó, és egy újonnan átadott épület tulajdonosait közösségbe szervező társasházak nagyon is sokfélék.

Ha ennyire sokfélék ezek a társasházak, akkor miért azonos adósávba tartozik például egy kétszáz lakásos, havi félmillió forintnyi létminimumot igénylő társasház, és egy tízlakásos, havi húszezres minimálkiadást fizető? Ha a társasházakat nem illetné meg a magánszemélyeket megillető sávok szerinti adózás, akkor mivégre fogadnánk el a törvényjavaslat 27. §-át, mely szerint a társasházak adóit úgy kell megállapítani, mintha azt magánszemély szerezte volna meg? Vajon mennyi jogvita támadhat ebből a hevenyészett azonosításból?

A társasházak ma nem jogi személyek. Tíz év óta adós azzal a feladattal a jogalkotásunk, hogy megkönnyítse a társasházak átalakulását olyan jogi személyiségű formába, ami a társasházakat olyan jogosítványokkal is felruházná, amelyekkel ma nem rendelkeznek. Ez a mai jogképtelenség az egyik oka a társasházak tömeges leromlásának és a szükséges felújítások elmaradásának, hiszen emiatt gyakorlatilag hitelképtelenek.

Ez a törvényjavaslat úgy róna kötelezettségeket a társasházakra az adózás kérdésében - magánszemély jövedelmének tekintve a társasház bevételét -, hogy semmilyen magánszemélyeknek kijáró jogosítványt nem biztosít számára. Hasonlóan viszonyult a feudális jog a hajdani jobbágyokhoz, akiknek kötelezettségeik voltak ugyan, de jogaik nem.

Módosító indítványt nyújtottam be annak érdekében is, hogy ne terhelje személyi jövedelemadó a felújítási alap felosztását. A tulajdonostársak a felújítási alapot adózott jövedelmükből gyűjtötték össze, azaz ha valamilyen oknál fogva fel kell osztani ezt az alapot, akkor teljesen indokolatlan ezt még egyszer a törvényjavaslatban említett 20 százalékos kulccsal megadóztatni.

Aggasztó számomra a törvényjavaslatból kicsengő társasházellenes szemlélet is. Nagyon nehéz körülmények közé kerülhet a közel egymillió társasházi lakásban élő, a lakosság több mint egynegyede, ha nem segíteni akarnak helyzetükön, hanem újabb adók és bürokratikus előírások elrendelése révén nehezednének a körülményeik. E társasházakban élők többsége gyermekes család vagy kisnyugdíjas, akik vagy most, vagy az elmúlt évtizedekben gyermekeiket nevelik, nevelték, taníttatták, s most a szerény jövedelemből vagy az élet alkonyán bizony a kicsi nyugdíjból kell hogy a közös költséget rendben, pontosan fizessék. Többségük inkább a szájától vonja el a falatot, de adósa nem lesz az államnak. Az állam tartozik annyival, hogy nem nehezíti a gyermekes családok s a kisnyugdíjasok életkörülményét, hétköznapi megélhetésüket.

Végezetül, tisztelt államtitkár úr, számomra is figyelmeztető jel, hogy a társasházak fűtés-korszerűsítését lehetővé tevő kedvezményes hitelt két év óta mindeddig egyetlenegy társasház nem vette igénybe, annyira korlátozott a hitelfelvevői és jogi mozgásterük. Jóvátehetetlen kár keletkezik a lakásvagyonban, ha mi most arról döntünk, hogy megadóztatjuk a társasházakat, ahelyett, hogy örülnénk annak, hogy számottevő állami segítség nélkül is léteznek, önmaguk felújítását és korszerűsítését képesek megszervezni. Úgy vélem, hogy a törvényjavaslatnak ez a része mindenképpen módosításra szorul, és e módosítást be is adtuk.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólását, képviselő úr. Kétperces időtartamban kért lehetőséget hozzászólásra Gidai Erzsébet képviselő asszony, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én csak csatlakozni szeretnék Lezsák Sándor képviselőtársamnak a társasházakra vonatkozó adómódosító javaslatához, hiszen közismert, hogy több mint egymillió olyan lakás van, amelyik társasházakhoz tartozik, és ennek több mint fele panellakás.

Közismert az, hogy amikor a panellakásokat gyors építkezéssel, a lakásigények viszonylag gyors kielégítésére létrehozták, harminc-negyven évre tervezték. Ezek jó része már lejár, és nagyon rossz állapotban vannak ezek a panellakások. Az is kétségtelen, hogy igen nagy mozgás volt a panellakásokból, és a kisjövedelműek, nagycsaládosok vagy a nyugdíjasok lakják a panellakásokat. Ezeknek a házaknak - tehát a panellakásokból álló házaknak - a felújítása óriási összeget jelent, és azt is tudjuk, hogy korábban, amikor nem társasház formájában jutottak panellakáshoz, hanem kiutalás formájában, akkor - nem olyan régen - egy intézkedés következtében viszonylag kedvező áron megvásárolhatták a tulajdonosok, de a felújítási költségeket a lerobbant házaknak viselniük kell.

Nagyon magas a közös költség. Magam is alkotmányellenesnek tartom, ha ezeket a közös költségeket - amelyeket összegyűjtenek, félretesznek felújításra - 40 százalékos adóval sújtják, és hogy az esetleg kifizetett részeket még a polgároknak az adózott jövedelméből 20 százalékos adókulccsal sújtják. Lehetetlenné válik így ezeknek a házaknak a felújítása. De nemcsak a panelházakról van szó, hanem más társasházakról is, hiszen ezeknek a zöme - több mint 80 százaléka - igen leromlott műszaki állapotban lévő épület.

Ezért tehát javasolni szeretnénk - és ezt kapcsolódó módosító javaslattal is megerősítjük -, hogy a társasházaknál ezeknek az adókulcsoknak a megállapítását vonják vissza, és ne adóztassák a felújításra szánt, illetve félretett jövedelmeket.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces időtartamban megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a társasházak problematikájában teljesen egyformán gondolkodunk ellenzéki és kormánypárti képviselők. Ezt jelzi az a módosító javaslatom, amelyik a 67. sorszámot viseli, amely ugyan még a tartalmi elemeit nem tudja a módosító javaslataimnak, hiszen utolsó pillanatban került beadásra. Azonban szeretném elmondani azt, hogy teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a társasházaknak az ingatlanhasznosításból és az egyéb bevételeiből származó jövedelmét csak az általános 20 százalékos adó terhelje, s azt követően, ha azt a társasház üzemeltetésére, illetve felújítására fordítják, akkor külön adó ne terhelje.

Vélhetően kapcsolódó módosító javaslat formájában a parlament elé fog kerülni az a javaslat frakciónk részéről, amelynek az a lényege, hogy ha nem osztják ki ezeket a jövedelmeket a társasház tagjai részére, akkor nem fogja terhelni ez a 40 százalékos adó. Tehát senkinek nem lehet a célja az, hogy a megtakarított pénzeket - csak azért, mert azt üzemeltetésre nem tudta elkölteni - külön 40 százalékos adó terhelje.

Úgyhogy én megköszönöm a képviselőknek ezt a jelzését, és megígérem a Fidesz frakciója nevében is, hogy mi ezeket támogatni fogjuk, illetve keressük azt a megoldást, hogy ez a 40 százalékos adó semmiképpen ne terhelje.

 

(10.10)

 

Hiszen ahogy el is hangzott mind az MDF, mind a MIÉP képviselői, az MSZP részéről is, nem lehet célunk az, hogy ezt külön adó terhelje.

Még egy dolgot szeretnék mondani, hogy van az előterjesztésben egy olyan rész, amely egyszerűsíti egyébként a társasházak bevallását, hiszen a jövőben az ingatlanhasznosításból származó bevételt a társasházak le fogják tudni adózni, és nem kell külön adóbevallást tenni a társasház tagjainak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kovács Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Körülbelül egy órával ezelőtt egy kétperces hozzászólásban kifejtettem azt az álláspontomat, hogy véleményünk szerint még mindig nem ismerhető meg a kormány, illetve a kormánypártok valós szándéka például a társasági adók kérdéskörében. Mondom ezt azért, mert képviselőtársaim az elmúlt órában elég részletesen kifejtették, hogy milyen bizonytalanságok vannak abban a benyújtott módosító javaslatban, amit kormánypárti képviselők nyújtottak be; mindenféle tekintetben bizonytalanság, olyan értelemben is, hogy például kik vehetik igénybe vagy kik nem vehetik igénybe, mekkora ez a pénzösszeg. Említették azt, hogy ilyen javaslatokat hatástanulmány nélkül benyújtani a Ház elé eléggé furcsa és szokatlan dolog. De itt a parlamentben azért gazdasági szakemberek is ülnek, és ők tudják nagyon jól, hogy a kis- és középvállalkozásokat nemcsak és nem elsősorban csak adókedvezményekkel lehet segíteni és támogatni, hanem például olyan módon is, hogy a kormány nem hoz olyan intézkedéseket, amelyek az ő terheiket, az ő költségeiket jelentősen növelik.

Két perccel ezelőtt említette Tállai képviselő úr, hogy újabb és újabb kormánypárti indítványok készülnek, de a sajtóban is hallhattunk, láthattunk az elmúlt napokban olyan leírásokat, amelyek arra utalnak, hogy a benyújtott javaslatok egy részét viszont szándékoznak a kormánypárti képviselők visszavonni. Ilyen például a 3 százalékos tb-járulékcsökkentés 2 százalékra csökkentése vagy a sportberuházások támogatásának megszüntetése. Ez megint csak olyan hatalmas bizonytalanságot visz a rendszerbe, amiről itt a parlament színe előtt nem lehet igazából mindenki számára világosan beszélni.

De szeretnék néhány példát mondani a tekintetben is, hogy miért nem őszinte az a szándék - legalábbis véleményünk szerint - a kormánypártok részéről, hogy a kis- és középvállalkozásokat hatékonyan támogassák. Hihetetlen nagy teher például a vállalkozások számára, és ezt csak a példa kedvéért mondom el, például az üzemanyagköltség. Az elmúlt hetekben, hónapokban itt már jelentős vita zajlott, hogy nemhogy emelni kellene a jövedéki adó mértékét, hanem sokkal inkább csökkenteni, és erre vonatkozóan vannak is benn ellenzéki módosító indítványok. Képviselő úr, ezt csak azért mondom el, mert ez a vállalkozások terheinek csökkentéséről szól, és egyik oldala az adókedvezmény, a másik oldala a költségcsökkentés kérdésköre. Ilyen ellenzéki javaslatok vannak benyújtva, kormánypárti képviselők is nyújtottak be, de a bizottsági vitákban ezeket a kormány képviselője és a kormánypárti képviselők sem támogatták. Tehát teljes bizonytalanság van e tekintetben, hogy mi lesz valójában a kormány szándéka. Folynak valami tárgyalások érdek-képviseleti szervezetekkel, elhangzanak olyan nyilatkozatok, hogy a megállapodás gyakorlatilag közeleg, de itt nincs miről vitatkoznunk, mert nincsenek olyan javaslatok, amit támogatnának a kormánypárti képviselők.

Egy másik ilyen dologra szeretném szintén fölhívni a figyelmet, ami a mezőgazdasági kisvállalkozásokat érinti leginkább. Van olyan értelmű javaslat is, hogy a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó adó-visszatérítés mértéke 80 százalékról 100 százalékra emelkedjen. Ezt a gazdasági bizottság megfontolásra ajánlotta és javasolta, ezt támogatták még kormánypárti képviselők is, ugyanakkor a kormány ilyen irányú javaslatot eddig egyetlenegyet sem nyújtott be. Ez nem az adókedvezmény kategóriájába, de a támogatás kategóriájába tartozik, és ezért mondjuk azt, hogy gyakorlatilag az egyik oldalon a támogatási formával adni akarnak a kisvállalkozásoknak, a másik oldalon viszont adók formájában az odaadott támogatásokat azonnal vissza is kívánják venni. De ugyanebbe a kategóriába lenne sorolható akár az az indítványunk is, amely a közúti tömegközlekedés gondjain enyhítene, merthogy megszűnő vasútvonalak mellett a közúti tömegközlekedés... (Tállai András: Nem a témához tartozik! Ügyrend!) Vállalkozások támogatási kategóriájába tartozik, tehát ezekről a kérdésekről szintén lehetne beszélni.

Ezért mondjuk azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem őszinte az a szándék, amit önök itt az elmúlt órákban is megfogalmaztak, mert ezek a példák bizonyítják, hogy amit az egyik kézzel akarnak adni, azt a másik kézzel azonnal vissza is akarják venni.

Tehát úgy gondolom, képviselőtársaim, hogy őszintén kellene ezekről a problémákról beszélni, kellene keresni a kompromisszumos megoldásokat, közösen kormánypárti és ellenzéki képviselőkkel együtt, és komplexen kezelve a problémát, nemcsak az egyik, hanem a másik oldalát is vizsgálva a kérdéskörnek, valóban olyan intézkedéseket hozni, ami a kis- és középvállalkozásokat támogatja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem továbbra is képviselőtársaimat, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a részletes vitában jelöljék meg azokat a módosító indítványokat, amelyekhez hozzá kívánnak szólni.

Megadom a szót kétperces időtartamban Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a helyreigazítást, tudniillik Kovács képviselőtársunk nem a tárgykörről beszélt, ez meggyőződésem; valószínűleg délután nem ér rá, amikor majd a jövedéki törvénynek lesz a tárgyalása.

És köszönöm az aggódást is, hogy a kormánypárti javaslatokkal foglakozik, amelyek őszerinte majd visszavonásra kerülnek. Szeretném megnyugtatni képviselőtársamat, hogy a sportberuházásról szóló javaslatom valóban visszavonásra kerül (Derültség az MSZP soraiban.), ugyanakkor pedig kapcsolódó módosító javaslattal az Országgyűlés elé fog kerülni és a kisvállalkozói csomagnak lesz a része, ami azt fogja jelenteni, hogy különféle sporteszközök, -beruházások adókedvezményben fognak részesülni, tehát ilyen értelemben a kezdeményezés nem fog elhalni.

Az viszont már megdöbbentő, hogy azért aggódik, mert a társadalombiztosítási járulék 3 százalékkal csökkentésre kerül. Ha képviselő úr megnézte volna a saját frakciója módosító javaslatait, akkor láthatta volna, hogy az MSZP frakciója kezdeményezi, hogy ne csökkenjen 3 százalékkal a társadalombiztosítási járulék se 2001-ben, se 2002-ben. Önök kezdeményezik ezt, képviselőtársam, nem pedig a kormánypártiak. A kormánypártiak gondolkodnak azon, hogy ne 3 százalékkal csökkenjen a társadalombiztosítási járulék, hanem esetleg kevesebbel, annak fejében, hogy a nyugdíjakat így plusz 3 százalékkal tudjuk emelni. Az önök javaslatában az áll, hogy ne csökkenjen a társadalombiztosítási járulék (Dr. Veres János: Nem igaz! Valótlan!), de nem mondja meg, hogy azt a nyugdíjemelésre kell fordítani. Tehát itt valami alapvető félreértésről van szó.

Azontúl megnyugtatom önöket, csökkenni fog a társadalombiztosítási járulék is és a nyugdíjak is többel fognak emelkedni, mint azt önök mondták. (Dr. Veres János: Valótlan!) Mert az önök első javaslatai 8 százalékról, 9 százalékról szólnak (Dr. Veres János: Ilyen javaslat nincs!), közlöm önökkel, hogy mire elfogadjuk az adótörvényeket és a költségvetési törvényeket, a nyugdíjak 10,3 százalékkal fognak növekedni. (Közbeszólás az MSZP soraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy a vita hevét egy kicsit csökkentsük, mindenkinek lehetősége nyílik saját időtartamában hozzászólásra és véleményének kifejtésére.

Tájékoztatom önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy jelenleg a Fidesz képviselőcsoportjának 31 perc 40 másodperc áll rendelkezésére televíziós időben, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 15 perc 38 másodperc, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 19 perc 24 másodperc, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának 3 perc 27 másodperc, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 13 perc 7 másodperc, a MIÉP képviselőcsoportjának 5 perc 4 másodperc és a független képviselőknek 2 perc áll rendelkezésre.

 

(10.20)

 

Most pedig kétperces időtartamban megadom a szót Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Akárhányszor szólal meg kormánypárti képviselő, mindig kiderül, hogy vagy visszavonnak módosító javaslatot, vagy majd be fognak terjeszteni módosító javaslatot. Tehát kapcsolódva Kovács Tibor képviselőtársam megállapításához, látható, és ahogy a részletes vitában haladunk előre, egyre inkább világossá válik, hogy a kormánypártokban is teljes bizonytalanság uralkodik az adótörvények módosítását illetően. Ez a bizonytalanság most még inkább fokozódik, ha meghallgatják a kormánypárti képviselőtársaim azt, amit mondok.

A 74. módosító indítványhoz kapcsolódva, amely benne van a mostani vitaszakaszban: utalt rá Veres képviselőtársam, hogy helyre kell állítani a miniszterelnök úr presztízsét, mert csorba esett rajta. Ha ehhez kapcsolódóan most azt is elmondjuk, hogy a jövedékiadó-törvénnyel kapcsolatban egyetlenegy olyan módosító indítvány nem került benyújtásra, amely a fuvarozók és a kormány közötti megállapodást visszatükrözné a módosító javaslatokban, akkor azt gondolom, még inkább bizonytalanabb a helyzet. A bizottsági vitában a költségvetési bizottsági ülésen azt javasoltuk, hogy legalább azt fogadják el a kormánypárti képviselők, hogy a módosító javaslatokban rögzítsük azt, hogy jövőre az üzemanyagok jövedékiadó-tartalma nem emelkedik. S hogy ők hogyan hozzák be majd módosító javaslat formájában azt, hogy a fuvarozókkal megegyeztek, az a későbbiek során kiderül. De legyen valami garancia arra, hogy jövőre nem fog emelkedni az üzemanyagok jövedékiadó-tartalma.

Nem fogadták el kormánypárti képviselőtársaim ezt a javaslatot, a mai napig nem hoztak be olyan javaslatot, amely a fuvarozók és a kormány közötti megállapodást tartalmazná.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lenártek András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, kétperces időtartamban. Képviselő úr!

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Úgy látszik, szocialista képviselőtársaink egész délelőtt csak a mi módosító javaslatainkkal óhajtanak foglalkozni. Úgy látszik, a sajátjaikat nem tartják erre méltónak. Én viszont méltónak tartom rá.

Tulajdonképpen kicsit zavarban vagyok, mert nem tudom, mi a szocialista frakció irányvonala a tekintetben (Keller László: Elmondta a János!), hogy a családokra vonatkozó adókedvezményt szeretik-e, vagy nem szeretik. Eddig, két évig az volt a probléma, hogy ez nem jó módszer; ezt támasztotta alá ma Szabó Sándorné is a felszólalásában, hogy ezt nem tartják jó módszernek. Veres János úr már másképp fogalmazott: azt mondta, nem nyúlnak a családi adókedvezmény rendszeréhez, nincs is ilyen módosítójuk, amelyik ezt kivenné. Tehát úgy tűnik, nagyjából elfogadják ezt. Göndör István képviselő úr 45. számon jelzett módosító indítványa viszont egyenesen tovább emelné a családi adókedvezményt.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

Úgy tűnik tehát, önök között is egyre többen vannak azok, akik ezt a módszert elfogadják. Kicsit az a baj ezzel a módosító indítvánnyal a véleményem szerint, a 45.-ről beszélek, hogy az egygyerekeseknél emelné nagyon nagy mértékben a támogatást, pont a háromgyerekeseknél csökkentené, s a kétgyerekesek járnának a legrosszabbul. Azt gondolom, az ország demográfiai helyzetéből kiindulva, amikor a jövőben mindenképpen a harmadik gyerek vállalása jelentene az ország számára nagy segítséget (Göndör István: A 45. nem is erről szól, egészen más!), ez ellentmond ennek.

Köszönöm szépen hogy meghallgattak.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Tállai András képviselő urat illeti a szó, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amit Keller képviselőtársam mond a bizonytalanságról: azt gondolom, ez nem a országban és a kormánypárti padsorokban jellemző, hanem inkább önöknél. (Derültség az MSZP padsoraiból.)

Mindez azért van, mert önök nem akarják elfogadni azt, hogy a Magyar Köztársaság kormánya az olaj, illetve az üzemanyag áremelését úgy kezelte le, ami Európában szinte példátlan, hogy egyetlen autó, egyetlen jármű nem ment ki az utcára, egyetlenegy tüntetés, egyetlenegy plakát nem volt az üzemanyagár-emelés ellen, pedig láthatjuk, hogy ez milyen nemzetközi problémákat, feszültségeket váltott ki. Lehet, hogy ez fáj önöknek.

Közlöm önökkel, hogy ez a megállapodás létrejött a fuvarozók és a Magyar Köztársaság kormánya között, mégpedig szeptember 16-án került aláírásra, Nógrádi László miniszter úr írta alá. Annak a 2. pontjában a Magyar Köztársaság kormánya kijelenti, hogy addig nem fogja emelni az üzemanyag jövedéki adójának a mértékét, amíg a nyersolaj negyedévi átlagára 25 dollár/hordó felett van. Tehát ha önöknek nem elegendő az a megállapodás, amelyet egy miniszter aláír a fuvarozókkal, akkor azt gondolom, ez nem jó. (Dr. Veres János: Törvényes...)

És hogy a parlament vitájába ez milyen módon fog bekerülni: megnyugtatom önöket, hogy ez törvényes formában, házszabályszerűen fog a Ház elé kerülni. A jelenleg benyújtott módosító javaslatok között tudniillik valóban nincsen olyan, amelyik ezt kezelné, tehát a nyersolaj hordónkénti árával, illetve az adóemelés feltételeivel most semmilyen módosító javaslat nem foglalkozik. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Csak mi...) Ennek ellenére, mire a parlament meghozza a döntését, elénk fog kerülni az a módosító javaslat, amelyben ezt a megállapodást a kormány teljesíteni fogja. (Keller László: Hol a javaslat?) És ezt, kérem, fogadják el! (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kökény Mihály képviselő urat illeti a szó, MSZP.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót. Csak Lenártek képviselő úrnak szeretném azt mondani, lapozgatom az ajánlást, de a 45. pontnál egyáltalán nem találom meg azt, amiről ön beszélt. Tehát nagyon sajnálom, hogy az ajánlási pontokat is össze tetszik keverni.

Hogy a családi adókedvezményről nincs átfogó, annak elmaradására vonatkozó szocialista javaslat, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy mi támogatjuk ezt a konstrukciót. Talán inkább az az igazság, hogy ez a konstrukció úgy rossz, ahogy van, tehát ehhez már nem is igazán akarunk hozzászólni. De megnyugtatom képviselőtársaimat, hogy nem fognak elmaradni azok a javaslatok és azok az indítványok, amelyek majd a családi pótlék emelésére tesznek javaslatot, csakhogy ennek nem az adótörvényben van a helye.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Takács Imre képviselő urat illeti a szó, szintén kétperces.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azért ülök itt nagy gondban, mert az egész vita, amely ma délelőtt kialakult, azért van, mert nem történt meg az adóreform. Nincs olyan iránytű egyikünk kezében sem, amely az egész adórendszert komplexen kezelné.

Hadd mondjam, hogy amikor a nyolcvanas években a fejlett országokban az adóreformot megcsinálták, az egyes adónemeket egymáshoz igazítva alakították ezt ki. Olvassák el képviselőtársaim, azt hiszem a magyar lapokban is megjelent, a német adóreformot vagy a francia adóreformot, hogy mennyire egybeillesztették a különböző adónemeket, az egyik kisegíti a másikat, és a nemzetnek mégis jót tesz. Tehát kedves képviselőtársaim, nincs értelme például azon vitatkozni, hogy 20 százalék legyen a személyi jövedelemadó vagy mennyi, amikor a közvetett adókkal kapcsolatban, a vagyonadóval kapcsolatban, vagy más adóval kapcsolatban semmiféle elképzelésünk nincs.

Itt mozaikokról beszélünk, de az egészet nem látjuk. Ugyanaz, mintha éjszaka elindulnék egy őserdőbe vagy valamerre, és iránytű nélkül kóvályognék összevissza. Iránytű nélkül adórendszerről, adónemekről vitatkozni rettentő nehéz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: A kétperces hozzászólások végére értünk, úgyhogy most megadom a szót Tóth András képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt. Az imént Szili Katalin alelnök asszony ismertette a délelőtti időkereteket, úgyhogy kérem, hogy mindenki ennek függvényében, ennek figyelembevételével fogalmazza meg a mondanivalóját!

 

 

(10.30)

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most ez után a kalandozás után, amit tett képviselőtársam a délutáni programban, szeretnék visszatérni az 1. vitaszakaszhoz, és szeretnék a társasági adóval foglalkozni általánosságban. Szeretném érinteni a 72., 73., 74., 76., 79., 82., 83., 86., 87., 90., 103-107. ajánlási pontokat.

Lentner Csaba képviselőtársam idézett a kormányprogramból, azt hiszem, nem haszontalan, ha kicsit bővebben, de én is megteszem ezt. Tehát az idézet a kormányprogramból, annak is a kis- és középvállalatok esélyegyenlőségéért szóló fejezetéből: a kormány nagy hangsúlyt helyez a kis- és középvállalatok működési feltételeinek javítására annak érdekében, hogy ezek a vállalatok az eddigieknél nagyobb mértékben járulhassanak hozzá a növekedéshez. Ehhez szükség van az adórendszer módosítására, a kis- és középvállalkozások hitelfelvételei lehetőségeinek bővítésére, az adminisztráció csökkentésére, az információs és tanácsadói rendszer fejlesztésére. Különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozásoknál folyó kutatás, fejlesztés és innováció támogatására.

Először is szeretném áttekinteni, hogy mennyire teljesül ez a kormányprogramban megfogalmazott cél, és szeretnék vitatkozni Tardos Mártonnal, aki azt mondja, hogy az adótörvény változtatása egyáltalán nem érinti ezt. Szeretném bemutatni, hogy igenis érinti.

Ugyan '99-ben a kiszámítható adózási környezet biztosítása érdekében a társasági adó és az osztalékadó szabályai nem változtak, a stabilitás és a lehetőség szerinti minél kisebb változtatás igénye jellemzi a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény módosításának 2001-2002. évekre vonatkozó előterjesztését is. A javasolt módosítások jelentős hányada a számviteli törvény változásából következő, annak szabályozásához igazodó változásokat fogalmaz meg. Tartalmi változást többnyire nem jelentenek ezek a változások, vagy ha igen, azok sem jelentős mértékűek és a vállalkozások számára kedvező irányúak.

A kormány előterjesztésében szereplő társaságiadó-változások mintegy 15 milliárd forinttal csökkentik jövőre a vállalkozások társaságiadó-fizetési kötelezettségét. Tehát igenis van itt változás.

Az általánosan kimutatható adóteher-csökkenésnél nagyobb mértékű a kis- és középvállalkozások adómegtakarításának aránya, a 15 milliárd forintból 9 milliárd forintnyi ezen vállalkozások terheit csökkenti majd, már az előterjesztésben is. Tehát itt már egyértelműen tetten érhető a választott preferencia, a kisvállalkozások támogatása.

Közel 6 milliárd forintnyi adóteher-csökkenést jelentenek az értékcsökkenés elszámolásában és érvényesítésében bekövetkező változások. A korábbi 30 ezer forintos értékhatár helyett a jövőben az 50 ezer forintnál kisebb bekerülési értékű tárgyi eszközöknél, immateriális javaknál lehet érvényesíteni az egy összegben történő leírást. Az adóalap meghatározásánál szélesebb körben érvényesíthető a számviteli törvény előírásai szerint megállapított terv szerinti értékcsökkenési leírás. Ez a kör kiterjed a legfeljebb 200 ezer forint értékű tárgyi eszközökre a korábbi 100 ezer forint helyett; tenyészállatokra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokra, valamint a kizárólag kutatás-fejlesztési célra használt tárgyi eszközökre.

Több értékcsökkenési leírási kulcs változik, például 4 százalékról 10 százalékos mértékre nő a gőz-, forróvíz-, termálvízvezeték, földgázvezeték, termálkút leírási kulcsa. Ezen változások hatása közel 4 milliárd forinttal csökkenti a vállalkozások társaságiadó-fizetési kötelezettségét.

A törvényjavaslat a kutatás-fejlesztés ösztönzése érdekében - ami a kormányprogram újabb kiemelten kezelt tétele - az alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést megvalósító adózóknál a jelenlegi közvetlen költségek 20 százalékának megfelelő adóalap-csökkentési lehetőséget 100 százalékosra emeli. Ezzel gyakorlatilag az ilyen jellegű költségek kétszeres érvényesítését teszi lehetővé. A vállalkozások ilyen jogcímen történő adómegtakarításának becsült összege mintegy 3,6 milliárd forint.

Jelentős változást jelent a jövőben, hogy a reprezentációs költségekhez nem kapcsolódik adóalap-növelési kötelezettség. Ebből eredően mintegy 2 milliárd forintos társaságiadó-megtakarításuk lesz az adózóknak.

A kis- és középvállalkozásokra oly sokszor jellemző alultőkésítettségen próbál segíteni, illetve a beruházásokat kívánja ösztönözni az a rendelkezés, ami lehetővé teszi a beruházási hitelek megfizetett kamata 20 százalékának vállalkozási övezetben, illetve kiemelt térségben vagy kedvezményezett térségben megvalósult beruházás esetén 40 százalékának adókedvezményként történő érvényesítését.

A kisebb vállalkozások likviditási helyzetét javítja az adóelőleg-fizetési szabályokhoz kapcsolódó értékhatárok növekedése. A jelenlegi 3 millió forintos értékhatár helyett ezután 5 millió forint feletti adókötelezettség esetén lesz havi adófizetési kötelezettség. Ezek mind olyanok, amelyek igenis változást jelentenek már az előterjesztésben is, és arra tekintettel, hogy ezekhez gyakorlatilag nemigen jött be módosító indítvány, úgy gondolom, hogy ezeket valamennyi parlamenti frakció el tudja fogadni és támogatni tudja.

Tisztelt Képviselőtársak! Szóltam róla, hogy az előterjesztés a társasági adó vonatkozásában 15 milliárd forintos adócsökkentést jelenthet a vállalkozásoknak. Ez a Fidesz-frakció számára kevés, ahogy ezt már az általános vitában is elmondtuk. Mint az már számtalanszor elhangzott ennek a Háznak a falai között, a magyar gazdaság növekedése európai, de világviszonylatban is kiemelkedő ütemű. A 2000. év első félévének adataiból látszik, hogy a Fidesz választási programjában megfogalmazott és ellenzéki képviselőtársaink által badarságnak tartott évi 7 százalékos gazdasági növekedés elérése immár kézzelfogható közelségbe került. Ennek a kiemelkedő gazdasági növekedésnek köszönhetően lehetőséget látunk arra, hogy adókedvezmény formájában teremtsünk lehetőséget arra, hogy a megtermelt jövedelem nagyobb hányada maradhasson a vállalkozásoknál.

Az említett kiemelkedő gazdasági növekedés motorjai jelenleg elsősorban a multinacionális nagyvállalatok. Szükségesnek tartjuk, hogy a hazai mikro-, kis- és középvállalatok is egyre jelentősebben kapcsolódhassanak be a növekedésbe. Ennek érdekében mintegy pozitív diszkriminációként született meg az a koalíciós képviselőtársaim által megfogalmazott, a kormány által is támogatott módosító indítvány, amelyre a mai vitában már többször is hivatkoztunk, és ami elég nagy bosszúságot okozott az ellenzéki képviselőtársaink számára. Ezzel a már szintén tárgyalt, szabad demokrata képviselőtársaink által jegyzett, 226. számon beterjesztett, elsősorban a nagyvállalkozások további adókönnyítését javasoló indítvánnyal szemben a koalíciós pártok kifejezetten a mikro- és kisvállalkozások megerősítéséhez szeretnének hozzájárulni ebben a 197. sorszámon beterjesztett módosító indítványban. Nyilván az ajánlási pontokat most nem akarom felsorolni, ez többet is érint.

Azt hiszem, érdemes még egyszer visszatérnünk, hogy mit is tartalmaz ez a módosító indítvány, hogy egyértelmű legyen ellenzéki képviselőtársaink számára is, és egyáltalán, bizonytalanság van ebben a kérdésben. Tehát az adózás előtti eredményt csökkentheti az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerint a mikro- és kisvállalkozásnál a korábban még használatba nem vett műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolható tárgyi eszköz, illetve tenyészállat, építmény, erdő, ültetvény üzem behelyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke. Ez egyértelmű, itt semmi bizonytalanság nincs. Egyébként írásban is megvan, úgyhogy lehet olvasgatni, képviselőtársak.

A kedvezményt az adózó abban az adóévben alkalmazhatja, amely adóév egészében valamennyi tagja kizárólag magánszemély volt. Ezt a feltétel azért szükséges hangsúlyoznunk, hogy itt szeretnénk elsősorban a családi vállalkozásokat támogatni. Az adóalapot csökkentő összeg nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, és nem lehet több 10 millió forintnál. Ebben megint kifejeződik az a preferenciánk, hogy szeretnénk a kisebb vállalkozásokat támogatni.

A módosítás likviditási könnyítést is jelent, erre is már többször hivatkoztunk. Gyakorlatilag amit vitattak ellenzéki képviselőtársaink - és nem volt igazuk ebben a kérdésben -, már 2001. január 1-jétől kezdődően azzal, hogy nem kell megfizetni ezután a 10 millió forint után a társaságiadó-előleget (Keller László: Ha beruház!) - nem ha beruház, ez általánosságban így van leírva, tehát ha már csak a beruházási szándék megvan, akkor sem kell már megfizetni. Ez gyakorlatilag likviditási könnyítést jelent a vállalkozások számára.

Szeretnék még néhány olyan adómódosítást is megemlíteni, amire eddig nem terjedt ki a figyelmünk. A törvényjavaslat a megváltozott értékcsökkenési leírási szabályokat csak a 2000. december 31-e után üzembe helyezett tárgyi eszközökre és immateriális javakra engedné alkalmazni. A 200. sorszámon beterjesztett kormánypárti javaslat a korlátozó rész elhagyására tesz javaslatot, ezzel kívánja lehetővé tenni azt, hogy a kedvezőbb leírási kulcsok már a 2000-ben üzembe helyezett eszközökre is érvényesíthetőek legyenek, tehát egy kedvező intézkedés már visszamenőlegesen is érvényesíthető legyen.

Korábban szóltam róla, hogy a kis- és középvállalkozónak minősülő adózók a tárgyi eszköz beszerzéséhez pénzintézettől felvett hitel kamata után adókedvezményt vehetnek majd igénybe. Szintén született olyan módosító indítvány, ami a korábban tervezett, 2001. december 31-e után kötött szerződésekre vonatkoztatta volna ezeket a kedvezményeket, ez egy évvel a módosító indítvány értelmében előrébb tolódik.

 

 

(10.40)

 

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az idő rövidségére tekintettel nem szeretnék most már további módosító indítványokkal foglalkozni, mert azok igazán csak technikai és kismértékű kiegészítő korrekciós módosításokat tartalmaznak. Kérem önöket, hogy a társasági adóra vonatkozó részt, illetve a már többünk által előterjesztett módosító indítványokat is szíveskedjenek támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Lentner Csaba képviselő úr, Magyar Igazság és Élet Pártja.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárti képviselők felszólalásaiban rendre visszatérő elem, hogy kifejezésre juttatják, mekkora nyereségadó-kedvezményt jelent ez a hitelkamat-kedvezmény, illetve az értékcsökkenési leírások korrekciója. 15 milliárd forint kedvezmény hangzik el rendre.

Azonban arra hívnám fel a figyelmet, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy a vállalkozások szintjén azt a pozitív nyereségadó-alapot meg is kell termelni. Nyilván utána lehet csak az adókedvezmény lehetőségével élni. Azért vagyok kicsit pesszimista e tekintetben, mert ha Magyarországon a külső költséginfláció, tehát input oldali infláció gyorsabban növekszik, mint a vállalkozások által kibocsátott termékek árszínvonala, akkor a nyereségadó-alap nem nőni fog, hanem csökkenni fog. Így pedig nem lesz lehetőség arra, hogy az értékcsökkenési leírással, nyereségadó-kedvezményekkel, szerény kedvezményekkel a kis- és középvállalkozások élni tudjanak.

Az az inflációs intervallum, amelyet önök 2001-re és 2002-re terveznek - a 4, illetve 7 százalékos inflációs intervallumról van szó -, azt hiszem, ez a vágyak birodalmába tartozik, hiszen 2000. augusztus végén az infláció 9,6 százalékos volt, az üzemanyagárak drasztikus emelkedése, a világpiaci árrobbanás, a Brendt-olaj hordónkénti 37 dolláros tartományba történő felszökése azt vetíti előre, hogy év végére az infláció Magyarországon a 10 százalékot is meghaladhatja. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 2001. január 1-jétől akkor miért volna alacsonyabb az infláció, tehát illuzórikus elem, amelyre önök hivatkoznak. (Kiss Andor tapsol.)

 

ELNÖK: Göndör István képviselő úr következik, Magyar Szocialista Párt.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak néhány dolgot szeretnék kiemelni ebben az első vitaszakaszban. Az egyik a gyermekkedvezmény kérdése, ehhez szeretnék visszatérni. Ennek különösen indokot ad, amit Lezsák képviselő úr elmondott. Én szeretném továbbvinni az ön javaslatát. Feltételezhetően önt rosszul tájékoztatták, vagy nem nézte meg az ajánlást. Mi azt szeretnénk, ha az a gyerek, aki a lófogatos családjába születik, ugyanolyan feltételekkel tanulhasson, mint az, akinek a családjában már a Mercedesre is futja.

Tessék megnézni, ellentétben Lenártek képviselő úrral, nem a 45-ös, a 41-es és a 43-as indítványunk szól arról, hogy lehetőség szerint 80 ezer forintnyi adót igényelhessen vissza mindenki. Ebben a javaslatban még mindig az van, hogy vannak olyan családok, ahol évi 4 millió forint bruttó jövedelem után lehet visszaigényelni adót. Ez azt jelenti, hogy lesznek olyan családok, ahol 1 millió 600 ezer forint adót lehet visszakérni. Ez gyerekenként több mint 500 ezer forint, szemben azokkal, akik esetében ez csak néhány tízezer forint lehet. Azt hiszem, ezt semmi körülmények között nem lehet támogatni.

A következő dolog a társasági adó kérdése, kedves képviselőtársaim, Tállai és Lenártak képviselő urak. Tudom, önöknek rettentően fáj, hogy mi szeretnénk beszélni arról is, hogy igen, a vállalkozók körében legyen olyan pozíció, a nyereségük legyen akkora, hogy az önök által kilátásba helyezett, ma még csak mint mézesmadzagként elhúzott lehetőséget minél többen vehessék igénybe. De ehhez igenis hozzátartozik az, hogy a jövedéki adó, az egészségügyi hozzájárulás révén - és a sort folytathatnám, de nem akarom, hogy az elnök úr rendre utasítson, a második vitaszakaszban ezekről nagyon részletesen fogunk majd beszélni - igenis tegyük lehetővé, hogy képződjön az a nyereség, amit majd fel lehet használni. De lesz olyan indítványunk is, amikor arról beszélünk, hogy igenis az informatikában, számítástechnikában vagy környezetvédelmi beruházásokban amortizációs kedvezményekkel tegyük lehetővé azt, hogy igenis a kis- és középvállalkozások ezen a területen lépjenek.

De szeretnék kiemelni még egy részt. Tegnap esett szó a szövetkezeti üzletrészről. Ha segíteni akarnak - és sajnálom, hogy elment Danka képviselő úr -, ha akarják, hogy ez a dolog megoldódjon, akkor igen, az adórendszer az, ahol lehet segíteni, hogy alakuljon ki minél előbb tiszta kép a szövetkezeti üzletrészrendszerben.

Befejezésül a hatályba léptető rendelkezések közül hadd emeljek ki mindössze hármat. Önök nem szívesen beszélnek róla, elhiszem, hiszen eltűnik a rendszerből a gépjárművezetők üzemanyag-megtakarításának adókedvezménye, egyszerűen csak így a hatályba léptetőkből, eltűnik az érdekképviseleti szervezeteknél befizetett tagdíjak kedvezménye, különös tekintettel - ami nagyon érdekes - a kamarai tagdíjra.

A végére hagytam, ami most különösen aktuális, az olimpiát. Úgy látom, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt érezték - és a 336. körüli számon jegyzett javaslatokban ezek szerepelnek -, hogy azok az olimpikonok, akik most megkapják a juttatást, hazaérkezvén azonnal adót fizetnek? Ezt valahol meg kellene oldani. És én azt látom, hogy az indítványok közül sem a kormánypártit, sem az ellenzékit nem támogatta a kormány egyetlen bizottságban sem. Azt gondolom, ezzel valahol valamit kezdeni kellene.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Varga Mihály: És aki nézi az olimpiát, az is! - Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Lenártek Andrásnak adom meg a szót.

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársak! Kökény Mihály felszólalásához szeretnék hozzászólni, amely felszólalás nagy részben arra terjedt ki, hogy nem találja a frakciótársa módosító indítványát. Közben már rendeződött a probléma. Annyit szeretnék csak hozzáfűzni, hogy az eredetileg kiadott ajánlás számát mondtam be, ott ténylegesen 45-ös számú volt, de mivel visszavonások voltak, így lett ez most 41-es számú.

Kökény Mihály úr újabb véleményt formált meg arról, hogy mi a véleményük a családi adókedvezményekkel kapcsolatban. Átfogóan kívánnák ezt a kérdéskört rendezni, annyira átfogóan, hogy a következő kétéves költségvetéshez összesen ezt az egy módosító indítványt nyújtották be (Dr. Kökény Mihály: Még nincs is benyújtva! - Keller László: Hol van még a költségvetés!), amit speciel nem talált meg Kökény Mihály úr. Elég nehéz önökkel konstruktívnak lenni úgy (Derültség az MSZP padsoraiból. - Keller László: Te miről beszélsz?), ha arra a fél órával ezelőtti kérdésemre nem hajlandók válaszolni, hogy most végül is mi az irányvonal önöknél a családi adókedvezmények tekintetében. (Keller László: A költségvetésben fog megjelenni! - Dr. Kökény Mihály: Kis türelmet kérünk!)

Köszönöm szépen, várom a válaszukat.

 

ELNÖK: Van még idő a felkészülésre. Tállai András képviselő urat illeti a szó, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Vártam volna a választ az MSZP padsoraiból, de nem érkezett, így eddigi kérdéseimet én is megtoldom néhánnyal.

Engedjék meg, hogy beszéljek egy módosító javaslatról, ami ugyan nem kormánypárti, de bevallom őszintén, hogy nagyon megnyerte a tetszésemet. Ez pedig a 41-es számot viseli. Göndör István képviselőtársunk nyújtotta be egy személyben, nem csomagként. Maga az a tény, hogy ez teljesen ellentétes azzal, amit az MSZP képviselőcsoportja képvisel az adótörvények vitájában, ez az önök belső ügye. Azonban az, hogy a tisztelt képviselőtársunk elfogadja a Fidesznek, a kormánypártoknak azt az elképzelését, hogy a családi adókedvezményeket kell növelni, és a családi adókedvezménnyel kell támogatni a gyermeket nevelő családokat, ezt teljes egészében alátámasztja. A képviselő úr a módosító javaslatában a családi adókedvezmény növelését próbálja elősegíteni, mégpedig úgy, hogy egy eltartott esetében majdnem duplájára, 80 ezer forintra, két eltartott esetében 140 ezer forintra emelné, és három eltartott esetében egy kisebb csökkenést javasol.

A módosító javaslatnak az az érdekessége, hogy szerintem mind szakmailag, mind családpolitikai szempontból teljesen el van hibázva.

(10.50)

 

Tudniillik azt mondja, hogy az, akinek egy gyermeke van - ahol egy eltartott van -, magasabb támogatást kapjon, kapjon 6600 forintot havonta, akinek viszont már két gyermeke van, ne kapjon gyermekenként 6600 forintot, csak 5800 forintot fejenként, és ez, amikor három gyermek lesz, újra ugorjon fel egy magasabb összegre, 7500 forint fölé.

Egyrészt azt üdvözlöm, hogy támogatja az elképzelésünket a családi adókedvezményre vonatkozóan, azonban annak belső tartalmát illetően, hogy az egy gyerekre magasabbat, a két eltartottra kevesebbet, majd a háromra újra többet, nem értem a logikát. Szívesen venném a magyarázatukat. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Révész Máriusz következik, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! azt hiszem, minden állampolgár azt szeretné, ha kevesebb adó és magasabb színvonalú állami közszolgáltatás lenne, és ebben a vitában a mindenkori kormánypártoknak nehezebb a helyzete, hiszen a végére össze kell hogy jöjjenek a számok, az ellenzéknek könnyebb helyzete van.

Ennek a témának a kapcsán egy-két eddigi problémára szeretném felhívni a figyelmet. Az MSZP padsoraiból bekiabálás jelleggel elhangzott, hogy nem volt 10 százalék alatti nyugdíjemelésre javaslat az elmúlt időszakban. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy Burány Sándor tartott egy sajtótájékoztatót, ahol 9,5 százalékos nyugdíjemelésre tett javaslatot (Dr. Vojnik Mária közbeszól. - Varga Mihály: Így van!), és amikor kiderült, hogy a Fidesz-frakció tesz egy olyan javaslatot, amely ennél magasabb, akkor a tisztelt ellenzéki párt, az MSZP is emelte a tétet. De azt az egyet ne vonjuk itt a parlament előtt kétségbe, hogy ez a sajtótájékoztató elhangzott... (Keller László: Hányas módosító javaslatról beszél?) Ne haragudjanak, ezt önök mondták, erre mindképpen reagálni kell, ott hangzott el, amikor a járulékcsökkenésről volt szó. (Keller László: Nem is voltál itt a vitán!)

A következőt mondanám el még az szja-val kapcsolatosan: az a közhiedelem él a magyar társadalomban, hogy azok a sávhatárok, amelyek Magyarországon vannak, túlságosan magasak, azonban ha szétnézünk Európában, megnézzük például a skandináv országokat, akkor kiderül, hogy azok a sávhatárok, amelyek a magyar adótörvényben meg vannak határozva, nem túl magasak, hiszen például Dániában a legmagasabb sávban 61 százalék adót fizetnek. (Kuncze Gábor: Az nem sávhatár, az kulcs! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyugalom! - Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Elnézést, valóban igaza van Kuncze Gábor képviselő úrnak, a kulcsról beszéltem. (Kuncze Gábor: Szólj, segítünk! - Varga Mihály: Most már lesz időd, Gábor, ráérsz!) A probléma az, hogy Magyarországon a sávhatárok vannak túlságosan alacsonyan meghatározva.

Több képviselőtársam adott be módosító javaslatot ezzel kapcsolatosan, például az MDF is, és adtunk be mi is módosító javaslatot, mert úgy érezzük, mindenképpen az lenne a jövő iránya, hogy ezeket a sávhatárokat lenne célszerű feljebb tolni. Mi tettünk egy olyan javaslatot, hogy 480 ezer forintról 500 ezer forintra emelkedjen a sávhatár, ameddig 20 százalékos adót kell fizetni, és 1 millió 50 ezer forintról 1 millió 100 ezer forintra emelkedjen a 30 százalékos kulcs felső határa. Az az igazság, hogy kiszámoltattuk a Pénzügyminisztériummal és az első felének 5 milliárd, a második felének 9 milliárd forintos, tehát összesen 14 milliárd forintos költségvetési vonzata van. Itt áll elő az a probléma, hogy a költségvetést valamilyen módon egyensúlyban kell tartani, és megfontolandó az, hogy ez a 14 milliárd forint a későbbiek folyamán honnan hiányozhat.

A cél, azt hiszem, mindenki szempontjából követendő vagy követhető, vagy támogatásra érdemesnek tartható, de ugyanakkor látni kell, hogy ennek valamiféle hiánya lesz a költségvetésben.

A tavalyi költségvetési évben rendeződött az a probléma, amely tavalyelőtt fennállt, hogy egy bizonyos összeg átlépésekor az adójóváírást egy lépésben vesztette el az a személy, aki átlépte az egymillió forintot. Valamelyest segített az a módosító javaslat, amit az elmúlt évben elfogadtunk, nevezetesen, hogy 200 ezer forint alatt folyamatosan szűnjön meg az adójóváírás, viszont látni kell, hogy ebben a sávban, ebben a 200 ezer forintban, ami a következő évben 1 millió 50 ezer és 1 millió 250 ezer forint között van meghatározva, az adóterhelés mértéke nagyon nagy, ebben a sávban ebből a javaslatból kifolyólag még mindig 58 százalékos az adóterhelés. Megfontolandónak tartanám, hogy egy olyan javaslatot fogadjon el a parlament, hogy ne 200 ezer forint alatt, hanem ennél lassabban szűnjön meg az adójóváírás, ebben a sávban ez az adóteher folyamatosabb elosztását jelentené, és ebben a 200 ezer, illetve 300 ezer forintban, ha ezt elfogadná a parlament, nem 58 százalékos személyi jövedelemadó-terhelést jelentene, hanem ennél alacsonyabb mértékűt.

Mindenképpen kell még néhány szót szólnom a szociálpolitikáról. A szociálpolitika esetében régi vita van köztünk, amely évről évre megismétlődik. Van egy koherensnek tűnő gondolatmenet, amely azt mondja, hogy a családi pótlékot adjuk össze az adókedvezményekkel, és akkor kiderül az, hogy a kormánypártok a módosabb társadalmi rétegeket támogatják. Ez egy koherensnek tűnő gondolatmenet, de van egy másik, legalább ilyen koherens gondolatmenet, amit Lezsák elnök úr vázolt fel. Ez a gondolatmenet azt mondja, hogy a társadalmi közteherviselés szempontjából teljesen igazságtalan az, hogy azok a személyek, akik két vagy három gyermeket eltartanak, pontosan ugyanannyival járuljanak hozzá a közterhekhez, mint azok, akik ezt a társadalom szempontjából hasznos közfeladatot nem látják el. Tehát teljesen méltánytalan az, hogy két házaspár ugyanannyit keres, és az egyik, amely felnevel három vagy négy gyereket, pontosan ugyanannyi adót fizessen, mint az a házaspár, amely ezt nem teszi. Azt hiszem, a gondolatmenetünk között ez az alapvető különbség.

Végül engedjenek meg arra egy reflexiót, hogy itt felvetették, hogy nincsen módosító javaslat a benzinárra vonatkozó jövedéki adóval kapcsolatosan. Tállai képviselőtársam jelezte, hogy a megállapodás a fuvarosok és a kormány között szeptember 14-én (Tállai András: 16-án.) - 16-án jött létre, akkor írta alá Nógrádi miniszter úr, a módosító indítványok leadási határideje pedig, amiről most vitatkozunk, szeptember 9-e volt. Úgyhogy arra hadd kérjem az ellenzéket, hogy olyan dolgokat, ami fizikailag megvalósíthatatlan, ne kérjenek számon a kormánypártokon.

Köszönöm szépen. (Derültség az MSZP soraiban. - Keller László: Ugyan, ugyan! - Varga Mihály tapsol.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Veres János képviselő úrnak.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Az utolsó megjegyzésre reagálnék először: a bizottságban javaslat hangzott el arra nézve, hogy nyissa meg a bizottság ezt a szakaszát az előterjesztésnek, azért, hogy a kormány majd be tudja nyújtani a megállapodást, de úgy látszik, hogy ezek a javaslatok nem találnak fogadtatásra a kormánypártiaknál, tehát ezt az iménti indoklást abszolút mértékben nem lehet elfogadni.

A képviselő úr az imént hivatkozott arra, hogy milyen nagyszerű indítványt tettek, hogy emeljék fel azt a bizonyos sávhatárt. Szeretném közölni, az önök indítványa csak annyit ér el, hogy ugyan emelik, de még mindig a legmagasabb adómértékkel adóztatják a jövőre átlagbéren kereső embereket. Úgyhogy ne legyen annyira büszke arra az indítványukra!

Lenártek képviselő úrnak pedig azt szeretném mondani, ha itt lett volna reggel 8 órakor, hallhatta volna az MSZP hivatalos álláspontját (Varga Mihály: Itt volt!) - nem volt itt (Varga Mihály: Itt volt, ne vicceljen már!), akkor nem tenne fel kérdéseket -, hallhatta volna az MSZP hivatalos álláspontját családi kedvezmény és kiegészítő családi pótlék ügyében. A jegyzőkönyvben meg tudja nézni, a hivatalos álláspont elhangzott, van benn módosító indítvány az MSZP részéről erre a kérdésre, remélem, támogatni fogják, és akkor valóban minden gyermek egységesen Magyarországon annyit fog a költségvetés szempontjából érni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, de újra vissza kell térnem Göndör úr felszólalására, mert olyan sok dolgot hordott ott össze, hogy kénytelen vagyok rá reagálni.

Ami az aktualitást jelenti, az az olimpia. Képviselő úr, egyszerűen nem értem, hogy mit kifogásol. Azt mondja, hogy hazajönnek az olimpikonok és adózni fognak. Tessék elolvasni a hatályban lévő adótörvényt! Azt mondja, hogy adómentes juttatásban részesülnek azok, akik az olimpián érmet szereznek, ezen senki nem változtat, de ha fellapozza az ajánlást, akkor a figyelmébe ajánlom a 336. számmal jelzettet, ezt az ajánlást én jegyzem, amelynek az a lényege, hogy a jövőben ne csak az érmet szerzők, hanem a 4-6. helyen végzett olimpikonok is adómentes juttatásban részesüljenek.

 

 

(11.00)

 

Közlöm a képviselő úrral, hogy a kormány ezt a javaslatot támogatni fogja - igaz, hogy egy kicsit kiegészítésre szorul. (Derültség az MSZP soraiban. - Keller László: Hol van a kormány támogatása?) Egyszerűen az a bejelentés az olimpia idején, hogy hazajönnek az olimpikonok, és ezután már adózni fognak, egyszerűen képtelenség, mert a tényeknek nem felel meg. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy a képviselő úr ebből a kérdésből így készült föl. Egyébként pedig az előző módosító javaslatát - még egyszer mondom - nagyon nagyra tartom, tehát inkább oda kellene visszatérni.

Ami viszont közös öröm lehet, és ha már az olimpiáról van szó, nem tudom, ki tudja - sajnos mi nem láthattuk a televízióban (Csige József: Már mondtam!) -, a kézilabdás hölgyek megverték Ausztriát, és így egy góllal továbbjutottak. Ha olimpiáról van szó, inkább erről beszéljünk, és ne azokról a badarságokról, amiket Göndör képviselő úr mondott. (Font Sándor: Hurrá! - Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Éppen Göndör István képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most már tényleg magunk is nevetünk, mert ez a Ház teljes megcsúfolása.

Kedves Tállai Képviselő Úr! Ön azt mondja, hogy a kormány támogatni fogja. (Nevetve:) Itt írva van: a kormány nem támogatja, nem ért egyet. Ne haragudjon, én erre nem tudok mint mondani, csak az írott szöveggel tudunk vitatkozni! (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Ön is elismerte: az idő miatt nem beszélhettem hosszan erről, de még beszélhettem volna ott a paralimpiáról is, és sok minden más van ebben az indítványban.

A másik. Kedves Képviselő Úr! Az adókedvezménynél a kormány előterjesztésében a kétgyerekes az egyhez viszonyítva mínusz 35 százalék, a háromgyerekes plusz 6. Az én indítványomban az egygyerekeshez viszonyítva a kettő mindössze mínusz 10, a háromgyerekes meg plusz 10! Ennyi a különbség.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban. - Balla György: Miről beszélsz? Nagy bajban vagy! - Tállai András: A sajátodat nem olvasod el?)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás következik. Lenártek András képviselő urat illeti a szó.

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Veres képviselő úrnak mondanám, hogy itt voltam 8-kor, és megértettem, amit mondott. Én nem tudtam, hogy az koncepció, amit ön állít, azt gondoltam, hogy az csak egy módosítónak az egyik eleme - de most derült ki, ugye... Többször megkérdeztem a nap folyamán, hogy mi a koncepció; ezek szerint most már helyben vagyunk: ez a koncepció.

Ez annyit jelentene, hogy a gyerekek utáni kedvezményt akkor is meg lehessen kapni, ha valaki nem dolgozik. Tehát ha dolgozik az illető, ha nem (Dr. Veres János közbeszól.), a gyerekek utáni kedvezményt megkapja. Nem tudom, hogy ebben mi az ösztönző. Én ezt nem tudom elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az egész vitának van egy háttérrésze, mégpedig az, hogy olyan témáról vitatkozunk, milyen további kedvezményeket lehet nyújtani történetesen a társasági adó, a személyi jövedelemadó és majd a további adók formájában. Mi ennek a vitának az alapja?

Az, hogy lehet nyújtani további adókedvezményeket. Miért? Mert olyan teljesítőképességű a magyar gazdaság - hála istennek -, amilyen teljesítőképességű. Hogyan lehetséges az ezek után, hogy amikor eljutunk arra a szintre, hogy végre ténylegesen megengedhető a magyar államnak a magyar gazdaság teljesítőképessége következtében, hogy konkrétan érezhető támogatásokat nyújtson az egyéneknek - akár vállalkozási formában, akár személyi jövedelemadó formájában -, akkor ezt a nagyon pozitív lehetőséget az ellenzék mégis abszolút negatívként tünteti föl?

Nem tudom, hogy milyen logikai következtetés alapján lehet oda eljutni, hogy az a nagyon nagy arányú családi kedvezmény, az a nagyon nagy arányú társaságiadó-kedvezmény és személyi jövedelemadó-kedvezmény, ami az egyéni vállalkozókat érinti, mégis negatív színben kerül feltüntetésre. Ez egyféleképpen lehet: úgy, hogy az ellenzéknek ez nagyon fáj. (Keller László: Nem fáj! Nem igaz!) Nagyon fáj az, hogy ez a gazdasági állapot ilyen értelemben nagyon pozitív. Ennek következtében ennek a polgári kormánynak van lehetősége arra, hogy ezeket a kedvezményeket megadja.

Innentől kezdve nem arról kellene vitatkozni, hogy miért ilyen formában, miért nem amolyan formában, hanem azon, hogy az elért eredményeket minél pozitívabb, minél készségesebb hozzáállással még tovább lehessen javítani, mert csak a várható növekedés és minden egyéb által reménykedhetünk abban, hogy további kedvezményeket lehessen adni a magyar társadalom részére.

Külön ki szeretném emelni a vállalkozások támogatásánál - mint már említettem -, amellett, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak van, volt egy indítványa, aztán egy koalíciós képviselői indítvány ezt precízebbé tette, de ennél a pontnál nem áll meg a Magyar Demokrata Fórum, mert tudjuk, hogy az egyéni vállalkozóknak, a kisvállalkozásoknak van még egy nagyon komoly terhelésük. Ez nem a társasági adó és nem is a személyi jövedelemadó, hanem az egészségügyi hozzájárulás, amely témakörbe nem szeretnék részletesen belemenni, mert nem tárgya, de kvázi adóként jelenik meg a vállalkozók tekintetében. Ennek a tehernek - mint kvázi adótehernek - a csökkentését javasoljuk. Csak így, egységesen tekinthető, hogy a kis-, középvállalkozások kapjanak ugyanolyan mértékű - ez milliárdokban kifejezhető mérték - adókedvezményt, könnyítést, mint amit a nagyobb foglalkoztatotti létszámmal rendelkező nagyvállalkozások kapnak.

Még egyszer: ez a két nagyon komoly adókedvezmény és személyi jövedelemadó-kedvezmény szerintem óriási eredménye a magyar gazdaságnak, óriási eredménye ennek a polgári kormánynak. Innentől kezdve lehetetlen és alaptalan minden egyéb negatív színben való feltüntetése ezeknek a támogatási formáknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A számok és a tények makacs dolgok, ezek talán még a kormánypárti oldal számára is mondanak valamit.

Ma Magyarországon eltartott gyermekes család, ahol nyugdíjas van - tehát ahol nyugdíjas a családfenntartó, ha úgy tetszik -, 427 ezer van. Gyesen lévő kismamás család, ahol tehát legföljebb a másiknak van adózó jövedelme, 242 ezer van. Tehát 670 ezer ilyen család van, ahol gyermeket nevelnek.

Szeretném fölhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ezeknek a családoknak nincs olyan mértékű, tehát nincs adózó jövedelme. Elmondtam a hozzászólásomban a különböző módosítóinkhoz kapcsolódóan, hogy például az a kismama, akinek már van egy ötéves gyereke és most várandós a második gyerekével, és a férje az átlag, a háromgyerekesekre jellemző átlagbért kapja vagy átlagjövedelemmel rendelkezik, a töredékét sem tudja igénybe venni annak, amit önök jövőre ígérnek nekik: 30 ezer forintot havonta.

Kérdezem én: ezek a családok nem érdemlik meg azt, hogy a gyermekeik jó anyagi helyzetben éljenek? Pedig dolgoznak is ráadásul és a társadalom számára hasznos tevékenységet végeznek, mert beruháznak a jövőbe: gyermeket vállalnak! Nem mindenki lumpen, aki például rokkantnyugdíjas, aki főiskolai vagy egyetemi hallgató és gyermeket vállal, aki gyesen van otthon! Ezt nem mindenkiről mondhatja el! Vagy olyan részében él az országnak, ahol rossz a munkaerő-piaci helyzet vagy magas a munkanélküliség. Egyszerűen az ő nevükben is kellene önöknek gondolkodni!

De azt hiszem, haszontalan erről beszélnünk ebben a parlamentben, mert süketek párbeszéde zajlik. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Font Sándor: Mindenki magából indul ki!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tudom, honnan szedte Göndör képviselőtársam ezt a mínusz 30 százalékot két gyermeknél. Ugyanis a kormány által elfogadott törvényjavaslatban a következő szerepel: egy gyermek után 3000 forint adókedvezmény jár, két gyermek után gyermekenként 4000 forint - ez nem mínusz 30 százalékot jelent, mert a 3000-nél több a 4000 forint -, aztán három gyermeknél nagyon jelentősen növekszik.

Göndör képviselőtársam javaslatával szemben, amit ő megfogalmazott, az van, hogy két gyermekre vetítve gyermekenként alacsonyabb adókedvezmény jár, mint egy gyermeknél. Ez nyilvánvalóan teljes abszurdum, és erről beszéltünk, ezt hozta szóba Tállai képviselőtársam. És az a 30 százalék, amit a képviselő úr említett, egyszerűen nem igaz, nem állja meg a helyét. (Göndör István: A törvényjavaslatot kellene elolvasni! 18. §!)

A következőt akarom még kiemelni. Az alsó adókulcs határa 400 ezer forintról 480 ezer forintra növekedett. Ez nagyon jelentős - ha kiszámoljuk, 20 százalékos - növekedés. Ennek a javaslatnak a kedvező hatása éppen a legalsó réteg esetén érezhető. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer változása az önök állításával szemben éppen a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező rétegek számára kimondottan kedvező az előző évhez képest.

Nyilvánvalóan jó lenne, ha a 20 százalékos sáv határa nem 480 ezernél, hanem 2 millió forintnál lenne meghúzva, de az a fajta változás, amit az adótörvény tartalmaz, az alacsony jövedelmű rétegek számára kimondottan kedvező irányú változás. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

 

(11.10)

 

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Zsikla Győző képviselő úr, Független Kisgazdapárt.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Független Kisgazdapárt frakciójának álláspontja valósult meg a kormány és a fuvarozók megállapodásában. Emlékezhetünk, arról van szó, hogy az üzemanyagok jövedéki adója ne emelkedjen ilyen világpiaci árak mellett az üzemanyagok vonatkozásában. Továbbá üdvözöljük a gyermekek utáni adókedvezményt is. Jó esélyt láttunk most már itt a vita alapján, hogy az őstermelők adókedvezménye is növekedni fog. Az is egybeesik szándékunkkal, hogy a jövő évtől a nyugdíjasok emelése a tervezetthez képest plusz 3 százalékkal fog növekedni. (Kuncze Gábor: A nyugdíjasokat ne emeljétek, a nyugdíjakat elég lesz! - Derültség az ellenzéki képviselők padsoraiban.) Sőt nemcsak 2001-ben, hanem 2002-ben is fontosnak tartjuk a benyújtott tervezethez képest, hogy a nyugdíjak tervezett emelése nagyobb legyen.

Abban a könnyű helyzetben vagyunk, hogy nem kell a vitában részt vennünk, ezért bejelentem elnök úrnak, hogy az időkeretünkből 10 percet a Fidesz részére át szeretnénk adni, hogy tudja folytatni a vitát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban. - Dr. Takács Imre a Fidesz padsoraiban ülők felé: Fele nektek, fele nekünk! - Csige József: Nincs mondanivalójuk!)

 

ELNÖK: Ha javasolhatnám, ezt az osztozkodást inkább folytassák le a parlamenti üléstermen kívül, hogy kinek mennyi jár. Egyelőre rögzítettük, hogy az időkeret ezek szerint a Fidesz oldalán növekedett. Ha pedig a Szocialista Párt is hasonló ajánlatokat tudna tenni más frakcióknak, lehet, hogy ő is tudna még szerezni plusz időkereteket.

Megkérdezem, kíván-e még egyáltalán valaki szólni. Tállai András képviselő úr jelentkezett kétperces hozzászólásra.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Érthetetlenek számomra azok a számok, amiket Szabóné képviselőtársunk mondott el, a következők miatt. Magyarországon a családok száma 1 millió 270 ezer, és ebből családi adókedvezményt igénybe vett 1 millió 65 ezer, ez 83 százalék. Persze, erre lehet mondani, hogy sok, lehet mondani, hogy kevés. Semmiképpen nem jön ki az, amit a kedves képviselő asszony mondott, amely szerint ő 600 ezer családról beszélt, amelyik nem tud hozzáférni ehhez a családi adókedvezményhez.

Azokra a példákra, amiket elmondott, nyugdíjascsaládban gyermeket nevelők, illetve a gyesen lévők: ne felejtsék el, hogy ott van még egy házastárs, egy másik eltartó, akinek ugyanúgy lehet jövedelme, és van is jövedelme, mert a számok azt mutatják. Ha ez nem lenne igaz, akkor nem jönne ki az a statisztika, hogy 33 milliárd forint adókedvezményt vettek igénybe 1999-ben.

Való igaz, hogy a 83 százalék elgondolkodtató, és mi ezen szeretnénk és fogunk is javítani. A javítás módja pedig az, hogy 2001-től 40 ezer forintra szeretnénk emelni a minimálbért, 2002-től pedig 50 ezer forintra. Ez azt fogja jelenteni, hogy ha egy családban egy házastárs a kereső, és csak a minimálbért fogja keresni, minimálbér jövedelmet fog szerezni, akkor is kis híján elegendő lesz, hogy a két gyermekére igénybe vegye a családi adókedvezményt. Ez az összeg 2002-ben szinte teljes összeg lesz.

Meggyőződésem, hogy ha ugyanezeket a számokat elő fogjuk venni jövőre, akkor nem 83 százalék, hanem sokkal magasabb lesz ez az arányszám, és ez is a célunk. Azt nem várhatják el, hogy egy-két év alatt egy teljes rendszert, egy gondolkodást át tudunk fordítani. Ez egy folyamat, aminek a vége véleményünk szerint az lesz, hogy azok, akik munkát kívánnak vállalni, jövedelemhez tudnak jutni, szeretnének dolgozni és a gyermeküket úgy eltartani, ők mindenképpen kedvező pozícióba kerülnek, ha alacsonyabb lesz a jövedelmük, akkor is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Újra csak kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Balla György képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék reagálni én is Szabó Sándorné képviselő asszony hozzászólására. Egy apró, pici figyelemfelhívást szeretnék tenni. Ön hivatkozik a gyeses családokra, ezt nagyon helyesen teszi. Mondott is egy szép magas számot, bízunk abban, hogy jövőre ez még magasabb lesz. Csak kérem, ne felejtse el, hogy ez a szám attól olyan magas, hogy egyébként mi visszaadtuk azt, amit önök elvettek tőlük, magyarul: alanyi jogúvá tettük a családi pótlékot, ellentétben önökkel. Önök a gyesen lévőkkel kapcsolatban is a következőt tették annak idején: elvették a gyest és az adókedvezményt.

A Bokros-csomag idején arra hivatkoztak, hogy az ország gazdasági helyzete ezt nem teszi lehetővé. Most, amikor lehetővé tenné, akkor sem támogatják ezeket a javaslatokat. Magyarul: kibújt a szög a zsákból, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.

 

ELNÖK: Veres János képviselő úr következik.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Elsőként: nem igaz, hogy nem támogatjuk a javaslatot. Elmondtam, hogyan támogatjuk, milyen feltételekkel, tehát valótlanság hangzott el.

A másik dolog pedig, hogy a családok 83 százaléka vette igénybe, valamilyen mértékben, '99-ben a gyermekkedvezményt. Az a probléma, hogy önök nem hajlandók mind a mai napig elénk tenni azt a kimutatást, hogy hány család milyen mértékben tudta igénybe venni. A 83 százalék önmagában is kevés, ha pedig megnézzük a KSH adatait, azt kell mondjam, feltehetően nem több, mint 50 százalék tudta igénybe venni teljes mértékben. Ez a nagy hiba!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Lentner Csaba képviselő úr következik, Magyar Igazság és Élet Pártja.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Egy rövid reflexió Tállai András képviselő úr felszólalására. Engem eléggé elszomorít, hogy 105 ezer család semmilyen formában nem tudta igénybe venni a családi kedvezményeket.

A másik dolog pedig, amit felszólalásom kapcsán Veres képviselő úr az imént elmondott. Azt kellene megvizsgálni, hogy ez az 1 millió 65 ezer család, aki élt a családi kedvezményekkel, milyen mértékben tudta kimeríteni a lehetőséget. Mert hiába adottak a családvédelmi kedvezmények, ha azzal az alacsony jövedelemmérték miatt nem tud élni a családok többsége. Azokra a családokra is kellene gondolni, akik a minimálbéren vagy annak a közelében vannak. De ha egy kicsit följebb nézzük a bérskálát, egy közalkalmazott, egy orvosnő, egy ápolónő, egy tanítónő közalkalmazotti szinten sem tudja kimeríteni teljes mértékben az adókedvezményeket, pedig dolgozik, tenni akar és a gyermekét akarja nevelni.

Tehát ezeket a kedvezményeket jobban hozzáférhetőbbé kellene tenni a családok részére. Mi ezen az állásponton vagyunk.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Szabó Sándorné képviselő asszonyt illeti a szó.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): A tények makacs dolgok, és szeretném, ha a fideszesek beszélgetnének Harrach miniszter úrral, aki elismerte az általam elmondottakat már egy alkalommal. Viszont azt is el szeretném mondani, hogy '97 januárjától a gyest alanyi jogúvá tettük. Mi. Abban az időszakban, amikor az ország gazdasági helyzete éppen lehetővé tette. Önök csak annak a 6000-nek, aki a jövedelmi viszonyok felső 10 százalékába tartozik, biztosították. Ezt jó, ha tetszik tudni. A gyes alanyi jogúvá tétele, munkaviszony-előzmény nélkülivé tétele, nem a fölső 10 százaléknak, hanem a munkaviszony-előzmény nélküliekre való kiterjesztése '97-ben történt meg. Nem a fölső 10 százalék jövedelműeknek, hanem alul, tehát a munkaviszony-előzmény nélkülieknek, az igazán rászorultaknak. Szeretném, ha utánanézne képviselőtársam.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Lenártek András képviselő urat illeti a szó.

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Veres János úr többször említette már ezt a 600 ezer forintos átlagot a háromgyermekesek esetében. Sehol nem találtam meg a statisztikákban ezt a számot, de örülök, ha megmutatja. Viszont utánanéztem a statisztikákban, és amit Tállai úr említett, egy kicsit kibontanám.

Lentner Csaba képviselő úr kérdésére is válaszolva: az 1 millió 66 ezer keresőképes adózó család közül, ahol legalább egy kereső van és legalább egy hónapig keresett az illető, aki teljesen érvényesítette, az 1 millió 32 ezer. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Tehát gyakorlatilag 2 százalék volt, aki csak részben érvényesítette az adókedvezményt. (Derültség az ellenzéki képviselők padsoraiban.) Igen, ezzel lehet vitatkozni, ez akkor is tény.

Ha megnézzük, hogy az egygyerekeseknél hányan tették ezt meg, akkor azt tapasztaljuk, hogy az egygyerekeseknél a hozzáférés 84 százalék, a kétgyerekeseknél 83 százalék. Tényleg a legnagyobb gond a háromgyerekeseknél van, ott 60 százalék. De az az állítás, az a hiedelem, amit önök állítanak, nem igaz, hogy nem lehet ezt a családi adókedvezményt igénybe venni. Ha csak annyit veszünk alapul, hogy 55 ezer forintot keres egy családban a férj, két gyerekük van, minden adókedvezményt igénybe tud venni. Ha azt vesszük alapul, hogy van egy család, ahol 70 ezer forintot keres egy illető, a felesége a minimálbérrel jövőre 40 ezer forintot keres, három gyerekük van, majdnem teljesen, 75 ezernél már teljesen biztos, hogy igénybe tudják venni a családi adókedvezményt.

Tehát ezek a hiedelmek nagyon rossz pánikot keltenek. Köszönöm. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

(11.20)

 

ELNÖK: Danka Lajos képviselő úr következik, Független Kisgazdapárt.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Remélem, jó tanítvány vagyok: a tények makacs dolgok. El kell mondanom, hogy itt folyamatosan az van, hogy mi a gazdag rétegeknek adunk plusztámogatást. Nem hiszem, hogy gazdag az a réteg, amelyik 40 ezer forint felett keres.

Bizonyos kedvezményeknek a visszaállításánál, például a gyesnél mindenkinek tudni kell azt, hogy a gazdagabb családok is rászorulnak. Ugyanis az történik, hogy azokat a középjövedelmű családokat viseli meg a legjobban az, hogy az egyik kereső kikerül a keresők közül, amelyek viszonylag jobb körülmények között vannak, hiszen az életszínvonaluk egyből esik. Tehát nem arról van szó, hogy ők nincsenek rászorulva, elnézést kérek, ez egy téves megállapítás! Ők is rá vannak szorulva, sőt, nekik egzisztenciális visszaesést jelent mindenképpen az, hogy a család egyik tagja elmegy gyesre. A szegényeknél az a helyzet, hogy náluk mindenhogy, így is, úgy is, problémát jelent, akár szül, akár nem szül, teljesen mindegy. (Közbeszólás az MSZP soraiban.)

Nekem van egy olyan felvetésem, hogy a Kisgazdapárt mindig is mondta a családi adózást. Ez a családi adózás segítséget jelent a családoknak. Jobb, mintha semmi nem lenne. Ez teljesen egyértelmű, hogy ha a kormány biztosít egy ilyen pluszlehetőséget, akkor ezt csak dicsérni lehet, és nem azzal kötözködni, hogy ja, hát a gazdagabb családoknak adunk kedvezményt... Elnézést, de adunk! Nem az, hogy nem adunk semmit, és utána jártatjuk itt az Országgyűlésben a szánkat.

Köszönöm szépen. (Derültség, taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: További kétperces hozzászólások következnek. Keller László!

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amit Lenártek András az előbb elmondott, az mutatja a Fidesz családpolitikájának, családkedvezményének a tarthatatlanságát. Annak, akinek nem adnak pénzt, nem lehet így a számokkal bűvészkedni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Balla György képviselő úr következik, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Három nagyon rövid megjegyzésem lenne. Először Szabó Sándornénak szeretnék reagálni. Van egy szép vastag könyv, tisztelt képviselő asszony, úgy hívják, hogy Értelmező kéziszótár, legyen szíves, lapozza fel, és nézze meg, mit jelent az "alanyi jogúság": arról szól, hogy mindenkinek jár. Ha önök ezt 1997-ben visszaállították, akkor nem tudom, hogy nekünk ezt miért kellett megtenni egyébként a választási győzelem után 1998-ban. Ugyanis nem kevesebbet állított, mint azt, hogy 1997 óta alanyi jogú a családi pótlék, ez olyan nyilvánvaló tévedés... (Közbeszólások az MSZP soraiban: Nem ezt mondta!) A képviselő asszony ezt mondta, el kell olvasni a jegyzőkönyvet! Én finoman fogalmaztam, nyilvánvaló tévedésnek neveztem azt, ami nyilvánvalóan nem tévedés volt, hanem nagyon durva csúsztatás.

A másik: a családi adókedvezményt az MSZP, bármilyen furcsa, soha nem támogatta, most sem támogatja, ellentétes a politikájukkal, ellentétes a gondolkodásukkal. Csak miután rájöttek arra, hogy a társadalom nagy többsége egyébként emellett van, ezt a társadalompolitikát támogatja, ezek után adnak be olyan mondvacsinált módosító javaslatokat, amelyek nyilvánvalóan nem fogadhatóak el, és egyébként ezt használják fel arra a célra, hogy elutasítsák a kormány javaslatát.

Ami pedig azt illeti, hogy mindenki beleférjen a támogatásba, aki becsülettel dolgozik, azt nem feltétlenül az adórendszeren keresztül kell megvalósítani, hanem lehetőség szerint olyan jövedelmet kell adni az embereknek (Közbeszólások az MSZP soraiban.), hogy bele tudjanak ebbe férni; ez az, ami 2001-ben és 2002-ben meg fog történni, erről beszélünk. Nem az adórendszert kell ehhez módosítani, hanem olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, ellentétben önökkel, amely a munkajövedelmeket nem leértékeli 20 százalékkal, hanem felértékeli 20 százalékkal. Ezt fogjuk mi csinálni, ellentétben önökkel.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Révész Máriusz következik.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A gyesen, azt hiszem, nem fogunk összeveszni Szabó Sándornéval, de én sem értettem azt a hozzászólásában, hogy hogyan lehet alanyi jogú az, amiből 6000 gazdag család az ő véleménye szerint kimaradt, tehát ez itt mindenképpen némi ellentmondás volt, de tudjuk be ezt egy tévedésnek. De azt hiszem, a gyedet például már semmiképpen nem lehet vitatni, ez teljesen egyértelmű, hogy a gyed mikor történt, és a gyesnek igenis megtörtént a kiterjesztése.

Keller Lászlónak mondanám, hogy lehet sokféle mérőszámot mondani, hogy milyen családpolitika jó, de azért felhívnám a figyelmet arra, hogy hosszú évek után először fordult elő az idei évben, hogy több gyermek született az első félév során, hivatalos statisztikai adatok szerint, mint az előző időszakban. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Azt hiszem, hogy ezt is talán érdemes lenne végiggondolni.

A másik: Danka Lajossal egy árnyalatnyit vitatkoznék, ugyanis én továbbra is azt mondom, hogy nem lehet kizárólag abból a szempontból vizsgálni azt a rendszert, azt a gyermekek után járó adókedvezményt, hogy ez támogatás a rászorulóknak. Itt egyszerűen nem erről van szó. Teljesen méltánytalan, még egyszer mondom, hogy azok a családok, akik gyermekek nevelésére vállalkoznak, ugyanolyan mértékben járuljanak hozzá a közterhekhez, mint azok a családok, akik gyermekek nevelésére nem vállalkoznak. Tehát teljesen hibásnak tartom azt az ellenzéki gondolatmenetet, hogy ezt kizárólag támogatásként fogjuk fel, és rászorultsági alapon közelítsük meg. Arról van szó, hogy méltánytalan, hogy a közteherviselésben a két-három gyermeket nevelő családok ugyanolyan mértékben vállaljanak részt, mint azok, akik sítúrákra, ilyen-olyan utazásokra fordítják ezt a jövedelmüket, de igazából gyereknevelésre nem vállalkoznak belőle.

Azt hiszem, hogy ez az alapvető vita közöttünk, és szerintem, ha ezt így gondolják végig, hogy méltányos-e, hogy ugyanúgy járuljanak hozzá a közterhekhez ezek a családok, akkor erre önök is csak ezt a választ adhatják, amit a kormánypártok megfogalmaztak.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Mielőtt megadnám Veres Jánosnak a szót, egy rövid ismertetés, csak gyorsan ki kellett vonni Révész Máriusz felszólalási idejét a Fidesz-frakció idejéből. Így a Fidesz frakciónak még 4 perc 3 másodperc, az MSZP frakciónak 1 perc 39 másodperc, a Független Kisgazdapárt frakciójának 6 perc 6 másodperc, az SZDSZ-nek 3 perc 27 másodperc, az MDF-nek 9 perc 24 másodperc, és a MIÉP-nek 1 perc 42 másodperc áll rendelkezésére a délelőtti időszakban, tehát a tévéközvetítés időszakában.

Úgyhogy Veres János képviselő úr, mivel most ketten is jelentkeztek az MSZP-ből, vagy megosztják ezt az 1 perc 39 másodpercet, vagy egyedül elmondja, de ennyi áll a frakció rendelkezésére, tehát 1 perc 39 másodperc. Veres János képviselő urat illeti a szó.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Révész Máriusz! Az 1998-as születésszámot nem érték el még mindig, csak az 1999-es mínuszhoz képest emelkedhet a születésszám, vegye figyelembe - ilyenek a Fidesz-statisztikák.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Takács Imre képviselő úr következik, szintén Magyar Szocialista Párt.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! A gondom az, hogy a kereszténység elveivel ellentétes az egész gondolat, amit a kormánypárt mond. XIII. Leó 1891-ben a következőt mondja: "Az egyének jogainak védelmében elsősorban az alsóbb osztályokra, a szegénysorsúakra kell tekintettel lenni. A gazdagok amúgy is körül vannak véve saját védőbástyáikkal, így kevésbé szorulnak rá az állam védelmére."

 

ELNÖK: Danka Lajos következik, Független Kisgazdapárt.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Révész Máriusszal bizonyos szintig egyet kell értenem, valóban figyelembe kell venni azt, hogy az adózás rendszere úgy áll össze, hogy aki többet keres, az többet adózik. Tehát ebből a szempontból tulajdonképpen az, hogy a gyerekkedvezmény bekerült az adózási rendszerbe, azt jelenti, hogy elismerjük a gyermekek nevelési költségeit. Tehát ebben sincs vita köztünk. Amiben viszont van, az például a minimálbér hatásainak elemzése, ami a mai napig szerintem nem történt meg.

Akkor, amikor a kormány meghatározza azt, hogy mennyivel kívánja emelni a bérszintet, az infláció mértékéhez viszonyítva, elég problematikus azt mondani, hogy megemelem a minimálbért, ami a mezőgazdaságban, az egészségügyben és egyéb területen dolgozóknál jelentős rétegeket érint, ugyanakkor nem veszem figyelembe azt, hogy ez beleszámít a béremelés mértékébe.

 

(11.30)

 

Itt összetorlódások történhetnek, tehát megtörténhet az, hogy azért nem emelnek az egyébként nem túl magas béreken, mert a minimálbértől elmaradó rétegeknek kell emelni. De ez nem jelenti azt, hogy mi nem támogatjuk a minimálbér emelését, csak azt, hogy ezeket az ellentmondásokat fel kell valahogy oldani, és fel kell oldani azt is, ami a másik, hogy a vállalkozók erre hogyan fognak reagálni.

Ebben viszont van egy kis ellentét köztünk, de én azt hiszem, hogy ez bizonyos szintig ellentételezésekkel feloldható. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Tállai András képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy közel négyórás vita alapján azt kell mondanunk, hogy számunkra az ellenzék a módosító javaslataikkal sem a személyi jövedelemadó törvény vonatkozásában, sem a társaságiadó-törvény vonatkozásában nem tudott olyan alternatívát elénk tenni, amin komolyan el kellene gondolkodni, hogy az a társadalom számára megfelelő és jó.

Az MSZP javaslata lényegében egy dologról szól: növeljük az adósávokat, csökkentsük az adót, emeljük az adójóváírást, szüntessük meg a társadalombiztosítási járulék csökkentési folyamatát, a családi adókedvezményt lényegében tegyük családi pótlékká. Tehát egy értelmezhető, egyirányú vonala van, mégpedig az, hogy nincs alternatívája, csak egy van, hogy az, amit a Fidesz ad, nem jó, azt mi vonjunk el. Nem mondja meg azonban, hogy minek a terhére.

Az MSZP módosítócsomagja mintegy 100 milliárd forint bevételkiesést jelentene a költségvetés számára. Nincs alternatíva mellette, hogy ezt miből lehet előteremteni, hogy milyen kiadások maradjanak el. 100 milliárd forint 8 százalékos nyugdíjjárulék-emelést jelent és közel 100 kilométer autópályát megépítését. De lehetne azt is mondani, hogy a tervezett béremelések maradjanak el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy mind az előterjesztés, mind pedig a kormánypártok által beadott módosító javaslatok korrigálják azokat az elképzeléseket, az előterjesztés azon esetleges gyengéit, ami a járuléktörvényben nem volt benne. De semmiképpen nem támogatandó az a folyamat, amely azt mondja, hogy adjunk, csökkentsünk, azt a kedvezményt pedig vonjuk el, amit mi szeretnénk adni a vállalkozóknak.

Különösen igaz ez a vállalkozásokra vonatkozóan, hiszen az egyéni vállalkozók esetében sem az szja-törvényhez, sem pedig a társaságiadó-törvényhez semmilyen olyan konkrét elképzelése nincs az ellenzéknek, ami, hogy úgy mondjam, elfogadható lenne. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak. Két perc áll rendelkezésére, hacsak a Kisgazdapárt idejével nem tud gazdálkodni még.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy lassan az első vitaszakasz végére ér a vita. Engedjék meg, hogy röviden néhány megjegyzést tegyek a vitában eddig elhangzottakhoz.

Egyrészt azt gondolom, hogy senki nem vitatta, hogy mind a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosításában, mind a társasági adóról szóló törvény módosításában a kormány jelentős lépéseket tesz, részben a kis- és középvállalkozások támogatásának a növelésére, részben pedig a családi támogatások további bővítésére. Ezt még ellenzéki képviselőtársaim sem vonták kétségbe. Azt gondolom, a kormány ilyen irányú törekvései helyesek, és ezeket a lépéseket - függetlenül attól, hogy melyik oldalán ülünk a patkónak - támogatni lehet.

Arról lehet vitatkozni - akár a kis- és középvállalkozóknál, akár a családoknál -, hogy nem lehetne-e esetleg több kedvezményt adni. Mi azt mondjuk, hogy egyelőre a költségvetési korlátaink ennyire biztosítanak lehetőséget. De ez még mindig több annál a kedvezménynél, amire az előző kormányzati ciklusban volt a kormánynak akarata, hogy ezeket a kedvezményeket bővítse. Lehet persze azt mondani, hogy ennél többet szeretnének most, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, de azt gondolom, hogy a kormány a reális lehetőségeket fölmérve biztosítja ezeket a kedvezményeket.

Elhangzott, hogy az olimpián szereplők adómentessége nem biztosított. Ezt Tállai képviselőtársam cáfolta. Olvassák el azokat a beterjesztéseket, amelyek önök előtt szerepelnek! A kormány a Nemzetközi Olimpiai Bizottságon és a MOB-on keresztül már elérte azt, hogy Ausztráliában adómentesség övezze ezeket a kifizetéseket; Magyarországon is megvan annak a lehetősége, hogy ezek adómentes jövedelemmé váljanak.

Szeretném még itt elmondani, hogy a nyugdíjaknál megtörténik az emelés, a tb-járulék csökkentése fedezetet fog biztosítani arra az emelésre, amelyet egyébként önök is javasoltak, sőt - mint ahogy itt el is hangzott - az MSZP korábbi 9,5 százalékos emeléséhez képest 10,3 százalékos nyugdíjemelés lesz jövőre.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja; 1 perc 42 másodperc a rendelkezésére álló idő.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Egy rövid számvetésre késztetem önöket. "Az új évezred küszöbén" című kormányprogramban önök a családtámogatási rendszer kapcsán ígérték, hogy visszaállítják a gyermekek utáni adókedvezményt. Ez megtörtént.

Ígérték azt, hogy a családi pótlék és a gyes alanyi jogosultságát megteremtik. Ez megtörtént. Ehhez a frakciónk önöknek szavazáskor minden támogatást megadott.

Azonban hadd hívjam föl a szíves figyelmüket, hogy ebben a kormányprogramban szerepel az is, hogy a kormány megvizsgálja a családi típusú adórendszer lehetséges alternatíváit, s megalapozza - a választhatóság elvének fenntartása mellett - annak fokozatos bevezetését a kormányzati ciklus alatt. Képviselőtársaim, ez nem történt meg.

Ugyanakkor szerepel a kormányprogramban, hogy a csecsemő- és gyermekgondozáshoz szükséges egyes alapvető termékek, tápszerek, valamint egyes szolgáltatások általános forgalmi adóját is megvizsgálja, hogy hogyan lehetne ezt csökkenteni, megszüntetni, és a gyermekgyógyszerek családbarát ártámogatásának feltételeit is kidolgozzák. Ez sem valósult meg.

Ezek, amik nem valósultak meg, annyira kardinális kérdések, hogy azokat a jótékonynak tartott intézkedéseket, amelyeket önök bevezettek, tulajdonképpen ezek agyoncsapják.

Összességében: ha ebben a ciklusban ez volt az utolsó költségvetési, illetve adótörvény-készítési időszak, akkor a kormány a kormányprogramját, a választási ígéreteit nem hajtotta végre. Ezt mi végtelenül sajnáljuk.

 

ELNÖK: Tardos Márton képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra jelentkezett.

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálatos dolognak tartom a vitának azt a módját, ami itt most befejezéshez közeledik. A kormány tett egy előterjesztést. A kormány-előterjesztést nagyon lényeges pontokon a képviselői javaslatokban megváltoztatták. Ez úgy tűnik, és úgy adják elő, mintha egységes vélemény lenne, és nem veszik észre azt, hogy az ellenzék alapjában véve két dologgal teljes mértékben egyetért. Nevezetesen abban, hogy a vállalatok helyzetét - és ezen belül a kisvállalatok helyzetét is - javítani kell a beruházások vonatkozásában, és hogy a társadalmi támogatásokat, többek között a többgyermekes családok támogatását segíteni kellene.

A kérdésben véleménykülönbségek vannak. A véleménykülönbség, hogy ezt hogyan kell megcsinálni. Nem is arról folyik a vita, hogy mennyit kell adni, hanem arról, hogy hogyan, kinek és milyen elosztásban kell adni. Ezekben a kérdésekben nincs örök igazság, csak véleménykülönbségek vannak, és véleménykülönbségek maradnak; és ezekben nagyon fontos, hogy a társadalom konszenzussal fogadja el azt a politikát, amit a parlament határozatában meghozott.

Az az agresszivitás, amivel minden ellenzéki javaslatot elutasítanak, számomra elfogadhatatlan, és gyöngíti a társadalom fejlődésének lehetőségét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Egy-két szót szeretnék szólni az elhangzott vitához, erre még van lehetőségem.

Az egyik a statisztikák. A statisztikák mindig arról szólnak, amit ki akarok hozni belőle. Ez teljesen egyértelmű. Ha most a statisztikát nézzük, az, hogy a gyermekek születésének száma csökkent az elmúlt időszakban, egy kemény statisztikai tény.

 

 

(11.40)

 

 

Szerintem az is köztudott mindenkinek, aki foglalkozott a kérdéssel, hogy egy megszorító intézkedés sokkal nagyobb hatással van a gyermekek születésének számára, mint egy kedvezménycsomag, ugyanis arra egyből reagálnak a családok, ha a lehetőségeiket megszüntetik, és ennek következménye többek között az, hogy kevesebb gyerek születik. Kétségtelen, hogy összefüggés van a kettő között. Ha valaki megnézi a statisztikákat, tisztán látszik, hogy milyen szoros összefüggés volt például - most már nem emlegetem - az adócsomag és a gyerekek születése között, és hogy ennek a negatív hatásait milyen nehéz visszafordítani.

Teljesen egyértelmű és világos az, hogy hiába hozunk mi kedvező lépéseket a gyermekes családok számára, ha ezt a családok később, halasztottan fogják megérezni, míg a megszorításokat egyből észrevették. Ez az, ami alapvető probléma, és ezért nem lehet azt mondani, hogy számon kérem, hogy '99-hez képest nőtt csak a gyermekek születési száma. Ha ez egy folyamat, akkor jó folyamat, és nekem az a véleményem, hogy ezt pártállástól függetlenül mindenkinek teljes mértékig támogatnia kell, ezekhez megfelelő eszközt kell nyújtani. Az, amit most a kormány tesz, egyik eszköz ennek a növeléséhez.

A másik: lehet ellenzéki padsorokból olyan adótörvény-módosításokat javasolni, amik adott esetben borítják a teljes államháztartást, mivel ellenzéki képviselőtársaim tudják, hogy a kormányzással pillanatnyilag foglalkozó pártok nem engedhetik meg maguknak azt, hogy felelőtlen adótörvények szülessenek, felelőtlen rendszer lépjen életbe, amely lehetetlenné teszi adott esetben az állam működését. Tehát népszerű, légből kapott - mint ahogy az elmúlt vita folyamán meglátszott - beterjesztéseket nyújtanak be adott esetben, ami alapját kérdőjelezi meg annak a gazdaságpolitikának, amit a kormányzó pártok szeretnének folytatni. Nem állítom azt, hogy nincsenek ellentétek a kormánypártok között, hiszen mindenki tudja azt, hogy vannak. Ezek a viták megjelentek parlamenti szinten is, nemcsak belső egyeztetési szinten. Elég problematikusnak tartom, hogy parlamenti szinten kellett megjelenni, mert azt gondolom, hogy ha előtte az egyeztetések megtörténtek volna, akkor ez nem is merülhetett volna föl itt.

Mindenesetre egy biztos, a Független Kisgazdapárt frakciója olyan törvénymódosítást tud csak támogatni, ami reális, amely a magyar családok, a magyar vállalkozók és általában az ország lakói számára megfelelő tendenciát mutat - nem azt mondom, hogy egyből azt is érik el, de a tendencia olyan, hogy ezt jótékonyan érzékeli az ország -, és ennek érdekében folytat egyeztető tárgyalásokat a koalíciós partnerekkel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A Független Kisgazdapárt örül azoknak a tendenciáknak, amelyek kialakultak az országban, és ezért támogatja ezt a csomagot.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Csak a rend kedvéért kérdezem meg, hogy kíván-e még valaki szólni, mert igazából csak a Magyar Demokrata Fórumnak van még ideje, az összes többi frakció néhány másodperccel rendelkezik vagy egyáltalán nem rendelkezik már semennyivel sem. Veres János a még rendelkezésére álló mintegy 45 másodpercet szeretné kihasználni, úgyhogy megadom neki a szót.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tekintettel arra, hogy normál hozzászólásra nyomtam be a gombot, így elnök úr normál hozzászólásra adott nekem időt - ugye jól értettem? (Zaj.)

 

ELNÖK: Miután 45 másodperce van, úgyhogy majdnem mindegy.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Nem mindegy, miután normál hozzászólásra kaptam időt, nem 45 másodpercem van, hanem az azt jelenti, hogy akkor folyamatosan megy a vita tovább. (Zaj.)

 

ELNÖK: Nem. Nem így van.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Abban az esetben, ha elnök úr nem erre adott nekem szót, noha hozzászólásom egyértelműen erre kértem, akkor is szeretném azt elmondani...

 

ELNÖK: Ehhez a vitaszakaszhoz szólhat hozzá, képviselő úr. Tévéidőben vagyunk még, 45 másodperc áll rendelkezésére. Vigyázzon, mert mindjárt letelik! (Zaj az MSZP soraiban.) Ennek következtében 45 másodpercben ehhez a vitaszakaszhoz elmondhatja a véleményét. Az eddig elhangzottakat nem veszem figyelembe, most indul az idő.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Három megjegyzést szeretnék tenni ehhez a vitaszakaszhoz. Egyrészt láthatja elnök úr, az ön által beterjesztett javaslat milyen lehetetlen helyzetbe hozza az ellenzéki pártokat, mert nem tudják rendesen kifejteni a véleményüket az időkorlát miatt. (Tállai András: Nincs mit!) Ez természetesen a demokráciának... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, figyelmeztetem a Házszabály szerint, és rendre utasítom, hogy térjen a tárgyra, s az ülésvezető elnököt ne bírálja! A Házszabály szerint, ha a másodszori figyelmeztetés is eredménytelen lesz, el fogom öntől vonni a szót. Folytassa!

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): A másik dolog: a Fidesz belátta azt, hogy a nyugdíjban reálcsökkenés következett be, ebből következően most úgy tűnik, mintha adna, miközben csak a törvényes kötelezettségüket teljesítik. (Révész Máriusz közbeszól.)

A harmadik dolog az, hogy itt, kérem szépen, nem arról volt szó, hogy akarat és lehetőség vitatkozik egymással. Arról van csak szó, hogy természetesen mi nem azokat preferálnánk, akiket önök preferálnának, és úgy gondoljuk, az igazságosság jegyében szót kell emelni azoknak a javaslatoknak az elfogadásáért, amelyeket mi benyújtottunk, mert az igazságosabb rendszert hozna létre, tenne lehetővé, szemben az önök által mondottakkal, ahogy számtalan számszerű példa is bizonyította ma délelőtt, hogy nekünk van igazunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Göndör István is jelentkezett, de nem tudom már megadni a szót, mert az MSZP elhasználta a rendelkezésére álló időt. A Magyar Demokrata Fórum kíván-e szólni még ebben a vitaszakaszban? (Font Sándor: A másik vitaszakaszban.) Ebben a vitaszakaszban nem kíván szólni. Kíván-e esetleg még valaki szólni ebben a vitaszakaszban? (Keller László jelentkezik.) Keller László sem tud szólni már ebben a vitaszakaszban, hiába jelentkezett. Még az SZDSZ-nek van néhány másodperce. Kíván-e esetleg az SZDSZ szólni? (Nincs jelzés.) Nem kíván, ha jól látom. Úgyhogy ebben az esetben, miután nincsen több jelentkező, ezt a vitaszakaszt lezárom. (Göndör István: Még nem zárul le az első vitaszakasz!)

Ennek következtében megnyitom a következő vitaszakaszt, a járulékok és az egyéb költségvetési bevételek témakörét érintő módosító javaslatokra, és itt megint csak - egyelőre legalábbis - az MDF számára van mód és lehetőség arra, hogy szóljon addig, amíg a tévéidő le nem telik, utána természetesen újraszámítódnak az idők. Tehát egyelőre csak a Magyar Demokrata Fórumnak van módja és lehetősége arra, hogy elmondja a véleményét.

Ügyrendi kérdésben többen jelentkeztek. Szeretném, ha ez valóban ügyrendi kérdés lenne. Figyelmeztetem a jelentkezőket, hogy abban a pillanatban megvonom a szót, amint az érdemi vitához kívánnak hozzászólni, ügyrendi kérdésnek álcázva a véleményüket. Először az ügyrendi kérdéseknek van elsőbbsége, úgyhogy Keller László képviselő urat illeti a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök úr, ügyrendi javaslatom az, hogy az írásban rögzített napirendi pontok szerint történjen a vitaszakaszok lezárása. Írásban az került rögzítésre, hogy pénteken lesz lezárva mind a három vitaszakasz. A tévéközvetítés és az egyes vitaszakaszok lezárása elválik egymástól, elnök úr. A délután folyamán még az első vitaszakaszról szeretnénk kifejteni az álláspontunkat, mert a televíziós idő csak egy meghatározott lehetőséget kínált fel számunkra. Tehát azt indítványozom, és már előbb nyomtam a gombot, mint ahogy elnök úr lezárta volna az első vitaszakaszt, hogy az eredetileg írásban rögzített lezáráshoz ragaszkodjon, elnök úr.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Tévedésben van, képviselő úr, nem is tekintem ügyrendi javaslatnak, egy tévedésből származó megjegyzésnek tekintem inkább az ön által elmondottakat. Teljesen világos, hogy a részletes vita szakaszolása egyértelmű, három vitaszakaszról van szó. A három vitaszakasz közül most tévéidőben az első vitaszakasz lefolytatására nyílott lehetőség. Ha úgy gazdálkodtak volna az idővel, akkor nyilván más vitaszakasznál is meg lehetett volna nyitni a vitát, nem ez történt. Az első vitaszakasz lényegében a délelőtti tévéidőt elvitte. Egyedül a Magyar Demokrata Fórumnak van még ideje, hogy a második vitaszakaszhoz hozzászóljon.

Amire ön utalt, az azt jelenti, hogy péntekig lehet beadni majd a kapcsolódó módosító indítványokat, de ez egy egészen más, ez egy eljárástechnikai kérdés, ami azt eredményezi, hogy ne ma kelljen még, hanem ha akarnak, még holnap is tudnak dolgozni a vita végéig a módosító indítványok benyújtásán. Egyébként a vita szakaszolására nincs ennek semmilyen jelentősége. Tehát az ügyrendi kérdést nem tudom elfogadni.

Újabb ügyrendi kérdés, Veres János!

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az érvényes ajánlás alapján szeretném elnök úr figyelmét fölhívni arra, hogy az érvényes ajánlásban nem az szerepel, hogy az első vitaszakasz lezárul a televíziós időkeret elfogyásával, hanem az érvényes ajánlásban az szerepel, hogy három darab vitaszakasz van, de az egyes vitaszakaszoknak nincs időkorlátja föltüntetve.

 

(11.50)

 

Tízórás időkorlát van a három vitaszakaszra, és a televíziós közvetítésre van a négyórás időkorlát. A kettő között nincs egymással közvetlenül összefüggés. Éppen ezért ügyrendileg az az indítványom, hogy az elnök úr adjon szót az első vitaszakaszban, televíziós időn kívül, a hozzászólni kívánó képviselőknek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Ugyanaz a javaslat hangzott el, ha jól hallottam. (Dr. Veres János ingatja a fejét.) Úgyhogy fél perc türelmet kérek, megnézem, hogy pontosan mi van az előterjesztésben. A főtitkár úrral konzultálok, hátha én emlékszem rosszul, és akkor mindjárt visszatérünk az önök javaslatára. (Az elnök az Országgyűlés főtitkárával konzultál. - Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Akkor ezt az ellenmondást, amelyet önök vélelmeznek, a következőképpen tudjuk feloldani: tíz perc szünetet rendelek el, mert ezek szerint tévéidőben már senki sem kíván hozzászólni. (Keller László: Ez nekünk jó!) Ezt csak így tudjuk megoldani, hogy a tévéidő beosztási szempontjait is figyelembe vegyük, meg az önök által megfogalmazott vitaszempontokat is. Nem véletlenül tettem fel úgy a kérdést, hogy ebben a vitaszakaszban kíván-e még valaki felszólalni. Nem jelentkezett senki sem, ezért zártam le a vitaszakaszt; utána jelentkeztek önök. De egyébként nincsen akadálya, miután tízórás vitakeretben vitatkozunk, ha az Országgyűlés úgy gondolja vagy az országgyűlési frakciók úgy gondolják, akár kilenc óráig is tarthat az első vitaszakasz és egy óráig tarthat a két utolsó vitaszakasz, ennek nincsen akadálya. Ezért feltettem a kérdést, hogy kíván-e még valaki felszólalni. Nem jelentkezett senki sem.

Tehát Keller László és Veres János ügyrendi javaslatát úgy fogom fel, hogy egyelőre szünetet javasolnak. Ilyen értelemben a tévéidő elmúlik, tévéidőben már senki sem fog hozzászólni a vitához, és a tévévitaidőn túl szeretnének még az első vitaszakaszhoz hozzászólni. Így értem a kezdeményezést, így helyénvaló a kezdeményezés.

Ennek következtében még egyszer megkérdezem, kíván-e valaki hozzászólni ehhez a vitaszakaszhoz. (Jelzésre:) Egyetlen személy jelentkezhet csak, a Magyar Demokrata Fórum részéről Font Sándor, aki azonban ügyrendi kérdésben kívánt hozzászólni.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Így van. Köszönöm a szót, elnök úr. Ügyrendi kérdésben, miszerint ragaszkodunk hozzá, a tévéközvetítési időben a Magyar Demokrata Fórum hátralévő kilenc percét fel szeretnénk használni. Lehetetlen az, hogy megfosztanak bennünket attól, hogy elmondjuk, a társadalombiztosítási járulék csökkentése terhére igenis a nyugdíjak további növelését szeretnénk kezdeményezni, és bent is van a módosító indítványunk, amely 3 százalékpontos további növekedést... (A képviselő mikrofonját kikapcsolják.)

 

ELNÖK: Jó, tisztelt képviselő úr, világos a javaslata. Azt gondolom, ennek az indoklását nem kell ennél továbbvinni, mert azt gondolom, indokolatlan lenne, hogy az érdemi vitát folytassuk ügyrendi indítvány formájában. Erre nincsen lehetőség. Az első vitaszakaszhoz lehet hozzászólni. (Font Sándor: Az elsőhöz?) Akkor lehet a második vitaszakaszhoz hozzászólni, ha az első vitaszakaszt lezártam. Ez nem történt meg, mert erre irányult egy indítvány.

Ennek következtében, még egyszer mondom, most már nem is szükséges, hogy tíz perc legyen - hat perc szünet következik. Tizenkét órától folytatjuk a vitát.

Köszönöm a figyelmüket.

(Szünet: 11.54-12.03

Elnök: dr. Áder János

Jegyzők: Kapronczi Mihály és dr. Szabó Erika)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytassuk a munkát! Láthatóan minden új javaslat okoz némi problémát, mert láthatóan nem mindenki számára volt világos, hogy ez a szakaszolt részletes vita időkeretben milyen feltételekkel folytatható. Tehát akkor a helyes értelmezése az ügyrendi javaslatnak; és ilyen értelemben akkor a korábbi döntésemet módosítva, nem zárult le természetesen a részletes vita első szakasza, hiszen van még jelentkező, és ezen jelentkezők neve itt már szépen sorakozik is a monitoron.

Azonban még mielőtt nekik megadnám a szót, Font Sándor jelentkezett ügyrendi kérdésben, megadom a szót.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Sajnálattal azt kell mondanom, hogy tiltakozom és ellenvéleményemet fejtem ki, mert...

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Arra önnek nincsen lehetősége, hogy a levezető elnökkel szemben bármilyen ellenvéleményt fejtsen ki, úgyhogy fogalmazza meg az ügyrendi javaslatát. Kérem az ügyrendi javaslatot, és utána ezt indokolja meg!

 

FONT SÁNDOR (MDF): Ügyrendi javaslatom a következő: kérem, hogy házelnök úr a házbizottság előtt legyen szíves napirendi ponti tárgyalásban fölvetni, hogy az időkeretet hogyan kell biztosítani tévés időben olyan esetben, amikor a parlament megszavazza egy adott törvénytervezet vitájának szakaszokban folyatott tárgyalását, és ehhez a napirendi ponthoz csatolva megkapjuk, hogy melyik frakciónak milyen időkerete van tévé előtti megszólalásra, és ezt nem áll módjában biztosítani annak a frakciónak, amelynek még van időkerete, főleg akkor, amikor a vitaszakasz lezárásra került, és a lezárás utáni jelentkezéskor akartuk a továbbiakban is felhasználni ezt az időkeretet.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: A kérdés megoldása egyértelmű és világos, az eljárás ebből a szempontból a korábbi tájékoztatásnak és a kiküldött napirendnek megfelelő volt. Amennyiben a képviselő úr kívánja, természetesen az ön megjegyzéséről - mert ügyrendi javaslatnak ezt nem tekintem - majd tájékoztatom a házbizottságot, és természetesen ha legközelebb lesz arra vonatkozó indítvány - egyébként ezt a frakciók is kezdeményezhetik -, hogy a tévéidő még hosszabb legyen - ilyen kezdeményezés egyébként nem érkezett, csak jelzem, hogy ne 12-ig legyen közvetítés a televízióban, hanem ennél hosszabb idejű legyen a tévéközvetítés -, akkor nyilván ezt a televízió vezetése majd megfontolja. De ilyen kezdeményezés - mondom még egyszer - sem a házbizottság ülésén, sem azt követően nem érkezett.

Akkor folytatjuk az első vitaszakaszt, mert vannak még hozzászólók. Kétperces hozzászólásra jelentkezett először Keller László, ha pontosan rögzíti a monitor a felszólalási szándékot (Keller László: Igen.), és utána következnek a rendes felszólalásra jelentkezők.

Keller László képviselő urat illeti a szó két percben.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Pusztán azért kértem szót, mert Varga Mihály államtitkár úr megjegyzésére nem volt lehetőség televízióidőben reagálni; persze nyilvánvaló, hogy képviselőtársaim majd bővebben fognak erre reagálni.

Azt gondolom, államtitkár úr, hogy itt nem mennyiségi vitáról van szó akkor, amikor a családtámogatások rendszeréről beszélünk. Biztos vagyok benne, hogy ezt ön nagyon jól tudja. Tehát nem arról van szó, hogy itt pusztán csak többlettámogatásokat fogalmaz meg az ellenzék, amely - ahogy itt sokan mondták - felborítja az államháztartás egyensúlyát. Szó sincs erről! Mi egy egészségesebb és igazságosabb elosztást szeretnénk azon kereteken belül, vagy ha többletforrásokat igénylő keretekről beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy a költségvetésben megjelöljük azokat a lehetőségeket, amelyekből ezt biztosítani lehet.

Tehát itt pusztán arról van szó - és sajnálom, hogy a négyórás vita után az államtitkár úrban ez szűrődött le, hogy itt az ellenzék többlet családi támogatásokat akar. Igen, azok számára, akik nem tudják igénybe venni az önök által megjelölt családi és gyermekkedvezményeket, azok számára többlettámogatásokat akarunk. És megjelöljük a másik lábát is.

Én azt kérem az államtitkár úrtól - tekintettel arra, hogy mi minden nagyrabecsülésünket sokszor kifejeztük már amiatt, hogy végigköveti a vitát -, hogy figyeljen is oda arra, hogy mit mondunk, és ne próbálja az ellenzéki javaslatokat elferdítve bemutatni, és rossz színben, kedvezőtlen színben feltüntetni. Inkább annak szellemében kellene eljárni, ahogy azt Tardos képviselő úr mondta. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Mielőtt folytatnánk a vitát, akkor elmondom az időkereteket, nehogy ebből később vita legyen. A Fidesz-Magyar Polgári Pártnak a délutáni vitában 97 perc áll rendelkezésére; az MSZP-nek a mostani kétperces levonása után 103 perc; a Független Kisgazdapártnak 54 perc; a Szabad Demokraták Szövetségének 45 perc és 45 másodperc, itt hozzáadtuk a délelőtti maradék időt; az MDF-nél ugyancsak hozzáadva a délelőtti időt 48 perc és 24 másodperc; és a MIÉP-nek pedig 38 perc áll rendelkezésére, hogy elmondja, kifejtse véleményét. Nyilván ezzel a frakciók majd úgy gazdálkodnak, ahogy a vita szakaszolása alapján a legindokoltabbnak tartják.

Most már rendes felszólalások, tehát nem kétperces felszólalások következnek.

Elsőként megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Két nagyobb kérdéssel szeretnék foglalkozni a mostani hozzászólásomban az első vitaszakaszban.

Az egyik a személyi jövedelemadó-táblán a sávhatárok, és itt kapcsolódnék Révész Máriusz képviselő úrhoz, aki már a délelőtti vitaszakaszban említette az általuk benyújtott 19. vagy 20. ajánlási pont alatt levő indítványukat. Az ő javaslatuk és a szocialista frakcióból érkező javaslat között nem túl nagy a különbség, és hiszem azt, hogy ők is ugyanabba az irányba mozognak, hogy azoknál, akik az átlagkeresetet elérik, lehetőség szerint még ne kelljen 40 százalékos adót fizetni. De sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy ezek közül az indítványok közül a kormány egyetlenegyet nem támogat. Én azt kérem, hogy a kormány mérlegelje ezt, itt van öt olyan indítvány, ami ugyanabba az irányba mutat, és célszerű lenne, ha ezek közül valamelyiket támogatná.

A következő, ami sokkal súlyosabb kérdés, a gyerekkedvezmény kérdése. Nagyon sajnálom, hogy sem Tállai, sem Lenártek képviselő úr nincs a teremben, mert szerettem volna hivatkozni dokumentumszerűen olyan anyagokra, amelyek nekik is és nekem is rendelkezésre állnak, ezek alapján bizonyítani azt, amit állítottunk délelőtt televízióidőben is; ezek teljesen helyénvalóak.

Lehet, hogy a képviselő urak adóbevallását könyvelő készíti, és ezért nem foglalkoztak olyan mélyen ezzel a kérdéssel. Előrebocsátanám azt, hogy az az elv, amit elmondtam délelőtt, hogy számunkra minden gyerek érték, és számunkra nagyon fontos elv az, hogy függetlenül attól, hogy a gyerek milyen családba született, milyen jövedelmi viszonyokkal rendelkező családba született, a gyerekekbe fektetett pénz a jövőbe való beruházás, tehát feltétlenül fontos, hogy lehetőség szerint minden gyerek számára adott legyen a tanulás és adottak legyenek a megfelelő jó feltételek.

 

 

(12.10)

 

Ezzel szemben - hiszen elfogadjuk és tudomásul vesszük azt, hogy önök a többség, és önök abba az irányba mozognak, hogy igenis családi adókedvezményt vezetnek be - az az indítvány, amelyet a 41. és 43. sorszám alatt jegyzek, csak azt szeretné elérni, arra szeretné felhívni az önök figyelmét, hogy az önök rendszerében is fantasztikusan nagy az igazságtalanság. Nem tudok mást tenni, azért, hogy ne legyen külön számháború, kénytelen vagyok néhány adatot elmondani. Ha csak abból a feltételezésből indulunk ki, hogy minden egyes család, az egygyermekes, a két- és a háromgyerekes esetén is egymilliónál nagyobb jövedelme van a kedvezményt igénybe vevő eltartónak, ebben az esetben ez azt jelenti, hogy az egy gyermeket nevelő család évi 160 ezer forint adókedvezményt vehet igénybe. Két gyermek esetén 257 ezret, és engedjék meg nekem, hogy ne forint-fillére számítsak, tehát a kerekítés szabályait alkalmazzam. Tessék visszaszámolni! Ez már egy gyerekre 128-129 ezer forint. Tehát azt mondom, hogy nagyon lényeges különbség van az önök eredeti javaslatában, a törvényjavaslat 18. §-ában, a 7. oldalon, szó szerint onnan való a számítás is. Ugyanez három gyerek esetén 540 ezer vagy 180 ezer forint gyerekenként.

Tehát nem tettem mást, mint ezt a hihetetlen nagy távolságot megpróbálom tompítani, és ha emellett figyelembe veszem, tételezzük fel, hogy van egy olyan család, egy pályakezdő fiatal pedagógus család például, akinek csak 400 ezer forint vagy azt alig meghaladó az éves jövedelme, akkor ott az egy gyermek mindössze 80 ezret ér, szemben az előbbi 160 ezerrel. Vagy egy olyan család, ahol 1 millió 350 ezer forint az összes jövedelem, egyáltalán nem fog adót fizetni, mert gyerekkedvezményként mindent visszakap, itt mindössze 145 ezer forintot jelent az adókedvezmény.

Tehát, kedves képviselő urak, én azt szeretném ebben az indítványban - és kérem önöket, még egyszer mérlegeljék, ha már egyszer ott maradunk, hogy igen, legyen családi adókedvezmény, és azok, akik nagyobb terheket vállalnak abból, hogy a központi büdzséhez hozzájárulnak jövedelemarányosan, hadd ne folytassam, elfogadom, legyen így, de ne tegyünk a gyerekek között ekkora diszkriminációt. Ez nem vezet jóra, azt gondolom, hogy ezt mindenképpen mérlegelni kellene. Úgy, ahogy elmondta Tállai képviselő úr, én meg vagyok győződve arról, hogy ez a javaslat koherens, csupán annyi, hogy azt a mérhetetlen igazságtalanságot, amit az eredeti előterjesztés magában hordoz, valamilyen formában mérsékelni fogja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Veres János képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Én a szünet előtt elhangzott egyik érvelésnek arra a mondatára szeretnék visszatérni, melyben egyik fideszes képviselőtársunk azt bizonyította számunkra, hogy ha az egygyermekes családok esetén 83 százalék, a kétgyermekes családok esetében 83 százalék, a háromgyerekes családok esetében 60 százalék tudja igénybe venni a családi adókedvezményt, akkor vajon hogy fog ebből kijönni átlagosan 83 százalék. Szerintem valamennyi képviselőtársunk, aki a teremben van, egyszerűen ki tudja számolni, hogy sehogyan sem. Ebből az is következik, hogy az a számítás, amelyet a Pénzügyminisztérium egyedül hiteles információként számunkra eddig lehetővé tett megismerni a családi adókedvezmény 1999. évi igénybevételéről, bizonyára ingatag lábakon áll. Bizonyára nincs hiteles információja az előterjesztőknek sem arra nézve, hogy vajon hány gyermek után tudták teljes mértékben igénybe venni 1999-ben a családi adókedvezményt.

Ezt roppant módon sajnálom, hiszen most már lényegében egy hónapja annak, hogy az adótörvények beterjesztett módosításának bizottsági vitája során kérte a költségvetési bizottság azt adatokat. Ott elhangzott a minisztériumot képviselő helyettes államtitkártól, hogy a képviselők mindegyikének rendelkezésére fogják bocsátani azt a számítást, amely az 1999. évi adóbevallások feldolgozása alapján az APEH rendelkezésére áll, nevezetesen, hogy ki, mely család, mely személy, milyen jövedelem után, hány gyermek után mennyi adókedvezményt tudott igénybe venni. Számomra elfogadhatatlan az, hogy egy hónappal ez után az ígéret után a képviselőknek nem lehet ma sem a kezében az a kimutatás, amely alapján lehet tudni azt, hogy pontosan az előző időszakban, 1999-ben hogyan tudták igénybe venni az újonnan bevezetett családi adókedvezményt.

Ha nem ismerjük a '99. évi tényszámokat, akkor természetesen mindenfajta kényszerből tett számítást kell igénybe vennünk annak kiderítésére, hogy vajon milyen módon fogja érinteni a most tervezett változtatás 2001-ben a családokat. Azt kell mondanom - miután elhangzott a kérdés, hogy vajon milyen számításból lehet -, hogy van olyan központi statisztikai hivatali adat, amely az előző évek adatfelvétele alapján bemutatja azt, hogy az egy-, két-, illetve többgyermekes családoknál mennyi a család egy főre jutó átlagjövedelme. Ez az egyetlenegy adat jelen pillanatban a mi ismereteink szerint, amely alapján számításokat lehet végezni, természetesen csak átlagos jövedelemnövekményekkel felszorozva, hiszen ez '98-ra vonatkozó adat. Ez alapján, amely a KSH-adatokban jelenleg rendelkezésre áll, lehet számításokat végezni arra, hogy vajon ugyanezen családoknál, ugyanezen eltartotti körben hogy fog alakulni a 2001-es jövedelem, és vajon hogy fogják tudni igénybe venni 2001-ben a most tervezett családtámogatásokat.

Ez alapján lehet azt mondani, Lenártek képviselő úr, hogy ami akkor annyi összegű volt, amire én már hivatkoztam, akkor vajon most milyen lehetősége lesz egy átlagos jövedelemnövekedést elérő akkori átlagos egy, két, vagy három és több gyermeket nevelő család esetében az adókedvezmény igénybevételére. Ha önöknek ehhez képest vannak pontosabb adataik - de még egyszer mondom, az nem pontos adat, amelyre ön hivatkozott, tehát ilyen értelemben azt ne hivatkozzák meg -, akkor, kérem, tárják az Országgyűlés elé, azt gondolom, hogy szükséges lenne, fontos lenne, igényeljük. Ha visszaemlékszem, 1994 és '98 között itt valamennyi adótörvény tárgyalásánál a benyújtotthoz képest is részletesebb hatástanulmányt követeltek az ellenzéki képviselők. Minden egyes alkalommal volt ilyen tanulmány, most is van egy bizonyos adatkörre kiterjedő háttérszámítási anyag a képviselők rendelkezésére bocsátva, erre a témára azonban semminemű megbízható információt nem kaptunk. Az imént elmondtam, hogy ez a bizonyos 83 százalék miért nem lehet valós átlagérték. Azt gondolom, akkor ide kellene adni a valós értéket is.

 

 

(12.20)

 

Egy másik itt elhangzott reagálásra is szeretném az észrevételemet megtenni. A Fidesz vita-összefoglalójában elhangzott, hogy az ellenzéki képviselők egyrészt meg akarják vonni a kormánypártok által nyújtott kedvezményeket, másrészt pedig - ezzel némi ellentmondásban - olyan újabb teljesíthetetlen kedvezményeket akarnak adni, amelyek megingatnák a költségvetés egyensúlyát.

Nincs ilyen javaslat bent a módosító javaslatok között, olyan javaslat van, amely a kormánypártok által nyújtani kívánt adókedvezményeket bizonyos mértékben kibővítené, én úgy fogalmazok, hogy az igazságosság jegyében szeretné kiterjeszteni azokra is, akik ezt nem tudják igénybe venni. Ez az szja-ban megjelenő családi kedvezménynél az MSZP által benyújtott módosító javaslatra érvényes megjegyzésem.

Másrészt pedig valóban érzékelhető kedvezményt szeretnénk megjeleníteni a társasági adóban, illetve az szja-ban is a beruházások hitelkamatának kedvezménye alapján, hiszen ahogyan a most beterjesztett javaslat kedvezményét a kormány benyújtotta, azt csak 2002 után tudná igénybe venni az egyes vállalkozó vagy vállalkozás. Ezt a fideszes képviselők is észlelték, és beadtak módosító indítványt arra nézve, hogy legalább 2002-ben már érvényesíthető kedvezményről legyen szó. Azt gondoljuk, hogy van teljesen jogszerű megoldási lehetőség arra, hogy már 2001-ben is érvényesíthető adókedvezmény legyen a beruházási hitelek kamata után. Erre nézve jómagam is nyújtottam be indítványt, hiszen semminemű indok nem támasztja alá azt, hogy csak a 2001 január után igénybe vett hitelek kamatánál legyen érvényesíthető ez a bizonyos kamat utáni adókedvezmény. Megítélésünk szerint ebből a szempontból a hitelfelvétel időpontja nem perdöntő, az izgalmas az, hogy mikor tudják elszámolni a kamatot, illetve a kamat utáni adókedvezményt.

Nagyon remélem, hogy ezt a módosító indítványt támogatni fogják a kormánypárti frakciók is, és nem csak azt a most benyújtott változtatást, amely a 2001-ben megnyíló hitelek kamata után tenné lehetővé az adókedvezmény elszámolását. Tehát én a 91. módosító javaslat mellett érvelek, a 90. módosító javaslattal szemben, mert azt gondolom, ha a vállalkozóknak valóban adni akarnak kedvezményeket a következő évi adótörvényekben, akkor ezt is minden további nélkül meg lehetne lépni.

Végezetül pedig arról az egyetlen egy kérdésről szeretnék szólni, hogy itt vitatták azt, hogy valakik akarnak adni kedvezményeket, mások pedig nem akarják, hogy ezek a kedvezmények megszülessenek. Szerintem olyan indítvány nincs, amely kedvezmények megszüntetésére vagy kedvezmények korlátozására vonatkozna az ellenzék részéről, olyan indítvány viszont számos van, amely ezen kedvezményeket egy más elv, más gondolatrendszer jegyében szeretné megosztani az azt igénybe vevők között, úgy gondoljuk, hogy ezek az igazságosabb megosztási módok és lehetőségek, amire már utaltam kétperces hozzászólásomban is.

Ugyanakkor pedig nagyon fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy ez a vita azt nem jelenti, hogy az ellenzéki oldalról született indítványok teljesíthetetlen kedvezményeket nyitnának ki. Az, hogy a társaságiadó-törvényhez - már többször elhangzott a vitában - viszonylag csekély számú módosító indítvány érkezett be az ellenzék oldaláról, semmi mással nem magyarázható, tisztelt képviselőtársaim, mint azzal, hogy ez az az adótörvény, amelyhez a legkevésbé nyúlt hozzá a mostani kormánykoalíció, amelynek logikája leginkább folytatja az 1997-től jól funkcionáló és jól bevált adótörvényét, és azt gondoljuk, ha valami jól működik, akkor szükségtelen csak azért, mert ellenzéki pozícióban vagyunk, olyan változtatásokat kezdeményezni benne, ami lehet, hogy kedvezőbbé tenné, de lényegében Magyarországon ez az adótörvény, amikor 36 százalékról 18 százalékra szállította le az előző parlament az adómértéket, és azt követően pedig a beruházásokhoz kötött kedvezmények lehetőségét nyitotta meg, jól funkcionált, jól működik, ezért tehát nem tartjuk indokoltnak, hogy érdemben túlságosan sok módosító indítványt nyújtsunk be hozzá.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a 39. és a 40. pont alatt beterjesztett módosító javaslataimról szeretnék szólni. A 39. számú módosító javaslat azt indítványozza, hogy az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havi 6 ezer forinttal.

Úgy gondolom, nem kell ecsetelni, milyen nagy dolog, ha egy súlyosan fogyatékos személy, leküzdve a nehézségeket, iszonyatos erőfeszítéssel, az átlagnál lényegesen nagyobb erőfeszítéssel a társadalom számára hasznos munkát végez, ezért a hasznos munkáért ellenértéket kap, adót fizet, fenntartja a társadalmat, holott a ráfordításai, az erőfeszítései sokkal nagyobbak. Tehát veredignum et iustum est, ha megemeljük a kedvezményt 6 ezer forintra havonta. Lehet hogy nem minden fogyatékos dolgozó magánszemély tudja ezt kihasználni, de legyen egy keret, amelynek a terjedelmében igenis rekuperálódik, visszatérítődik neki valami. Nem segítségről, hanem kompenzálásról van szó, arról, hogy egy súlyosan fogyatékos magánszemélynek sokkal nehezebb az életvitele, a munkába járása, a munkahelyen a munka elvégzése. Tehát ezeket kell kompenzálnunk lehetőség szerint minél több területen.

A 6 ezer forintos értéket a súlyosan fogyatékos személyek érdekvédelmi szervezeteinek a képviselője javasolta, azt hiszem, minden képviselőnek e-mailban elküldték ezt a levelet, aki olvas e-mailt, az tapasztalhatta. Teljesen indokoltnak láttam ezt, és ezért javaslom ennek a megadását.

A bizottsági tárgyalások során a költségvetési bizottság támogatja ezt a javaslatot. Sajnos, az egészségügyi bizottság, az emberi jogi bizottság nem támogatja, ami számomra érthetetlen, jó lenne - a költségvetési bizottság támogatja, fura módon a legtöbbször ez nem szokta támogatni a módosító indítványokat -, ha a többi bizottság is felülvizsgálná az álláspontját.

A másik javaslatom a családi adókedvezményekre vonatkozik. Súlyosan fogyatékos eltartottanként szerintem lényegesen magasabb értéket kellene engedélyezni, ezért 600 ezer forint egytizenketted részét javasoltam súlyosan fogyatékos eltartottanként havonta, hogy az adóból vissza lehessen téríteni, mert ilyen kacifántosan fogalmaz az adótörvény.

Azt hiszem, aki látta például a Pető Intézet bejáratát... - én mindennap ott jövök el, és látom, hogy micsoda erőfeszítéssel tolják a kocsikat a szegény kis anyák, hozzátartozók, milyen nehéz tömegközlekedési járműre felszállni, hányszor kell taxit igénybe venni, milyen nehéz a lépcsőkön a lakásba felvinni és így tovább. Ha már megtettük azt, hogy egyre több helyen a járdákon rámpákat, feljárókat helyezünk el, nem lehet közintézményt építeni anélkül, hogy ezt ne biztosítanák, akkor úgy gondolom, hogy nem lehetünk szűkkeblűek és a családi kedvezménynél eltartottanként a 600 ezer forint tizenketted részét meg kellene szavaznunk. Sajnos, ezt a javaslatot egyetlen bizottság sem támogatta, és ezt helytelennek tartom.

Ugyanakkor szeretném tisztelettel megjegyezni, sajnálatos, hogy nem tudunk a családi pótlék támogatásának rendszeréhez egészében hozzányúlni, mert a családok jelentős részében nincs olyan adó, amiből le lehetne vonni ezeket a támogatásokat, holott ezekre a támogatásokra ott is szükség lenne. Különösen igaz ez súlyosan fogyatékos gyerekek esetén; legtöbbnyire az anyának otthon kell maradnia, nem tud munkát vállalni, ez szinte lehetetlen, gondoznia kell a gyermekét, nem szólva arról, hogy ezzel az állami egészségügyben kapacitásokat takarít meg.

 

 

(12.30)

 

 

Ugyanakkor adott esetben a másik házastárs nem tud annyi jövedelmet termelni, hogy az adójából le lehessen vonni. Ugyanakkor helytelen volna - ha már a családi kedvezmények rendszerét ebben a törvényben megszavazza a Ház -, ha nem tennénk ilyen pozitív diszkriminációt a súlyosan fogyatékos gyermekekkel kapcsolatban. Nem akarom ecsetelni, hogy milyen sok nehézséggel jár ezeknek a gyerekeknek vagy bizony felnőttkorban már felnőtteknek az ellátása.

Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a két javaslatot. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitaszakaszban. Szemrevételezéssel is megpróbálom megállapítani, nehogy tévedjek, de úgy tűnik, hogy senki. (Jelzésre:) De úgy tűnik, hogy mégiscsak. Lenártek András jelentkezett.

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Egyrészt a Veres János által említett dolgokra szeretnék reagálni. Említette azt a bizonyos 600 ezer forintos statisztikát, amit nem találtam meg eddig. Most már minden világos számomra.

Ugyanis mondta, hogy ez '98-as adatok alapján lett összeállítva. Ezzel mindent megmagyarázott. A '98. évben ugyanis nem volt családi adókedvezmény, így teljesen valószínűsíthető az is, hogy a statisztikánál, amit ő mondott, figyelembe vannak véve azok a családok is, akik keresőképtelenek. Ugyanis nem lehetett, nem volt értelme különbontani az adózó családokat, illetve azokat, akik nem adózó családok, abból a szempontból, hogy ki veheti igénybe az adókedvezményt.

Ha tehát átlagszámot mondunk, mindig figyelembe kell venni azt is, hogy ki veheti igénybe az adott adókedvezményt. Nyilvánvalóan egy 600 ezer forintos átlag esetében a statisztikába belezavar azok létszáma, akiknél kereseti lehetőség sajnálatos módon nincs. Ami a mi számadatainkat illeti, még egyszer nem ismételném el.

Mécs Imre módosító indítványával kapcsolatban mondanám, hogy személy szerint támogattam a költségvetési bizottságban is, és nyilvánvalóan további egyeztetésekkel szerintem megoldható ez.

Veres János mondta még azt, hogy a társasági adótörvény jó, nem szabad rajta változtatni. Én Tardos Mártonnal értek egyet, akinek a véleménye az volt, hogy új fordulatot kell vinni a kis- és középvállalkozások támogatásába. Ezt tettük akkor, amikor benyújtottuk a beruházási kedvezményt és kamatkedvezményt.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. Keller László, kétperces.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak a társasági adóval kapcsolatban szólnék. Olyat mi nem mondtunk, hogy nem kell változtatni. (Lenártek András közbeszól.) Nem ezt mondta, félreértelmezi Lenártek képviselő úr.

Önök nem azt a lépést teszik meg, amit Tardos képviselő úr javasolt. Négy órán keresztül folyt a vita a televízió előtt, és Tardos képviselő úr teljesen világossá tette, hogy az ő elgondolása, illetve az SZDSZ elgondolása gyökeresen más, mint a Fidesznek ez a leszűkített javaslata. Mert teljesen világosan kell látni, hogy a Fidesz a vállalkozói kör egy szűk csoportjának 2002-re biztosít adóalap-csökkentést, ebből következően adókedvezményt.

Nem szabad tehát összemosni, képviselő úr, az egyes elgondolásokat. Való igaz, hogy a társaságiadó-törvény az az adótörvény, amelyik kiállta az idő próbáját. Az adómérték hosszú időn keresztül, 1995 óta rendkívül alacsony. Ehhez képest is szükséges további adókedvezményeket biztosítani. De az, hogy milyen módon találjuk meg a megfelelő megoldást arra, hogy valóban egy széles körnek - az EU-előírásokat is figyelembe véve - megfelelő támogatást nyújtson, erre kellene érzékenyebbnek lenni, hogy mit mondanak az ellenzéki pártok, tisztelt képviselőtársaim.

 

ELNÖK: Tóth András képviselő urat illeti a szó, aki szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett.

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Keller László képviselő úr hozzászólása késztetett arra, hogy én is megszólaljak. Képviselő úr, nem arról van szó, hogy a vállalkozók szűk körét érinti ez a kedvezmény. Itt arról van szó, hogy minden egyes vállalkozást - aminek magánszemély tagja van és ötven főnél többet nem foglalkoztat - érint. Egyáltalán nem arról van szó, hogy egy szűk kört érint.

Az SZDSZ módosító indítványa - amit már korábban is elmondtam a vitában - annyiban különbözik a mienktől, hogy mi azt mondjuk, hogy egy bizonyos befektetési nagyság alatt támogatjuk... (Keller László: Leszűkítve? - Balsay István: Ösztönözzük...) Ez egy pozitív diszkrimináció a kisvállalkozások számára.

Mi azt mondjuk, hogy egy bizonyos befektetésnagyságig, az SZDSZ indítványában pedig az szerepel, hogy bizonyos befektetésnagyságtól. Ők azok tehát, akik az eddig is működőképes és életképes nagyobb vállalkozásokat kívánják támogatni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége .

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szívesen zavarom meg képviselőtársaimat az SZDSZ módosító indítványának megvitatásában, de ehhez a kérdéshez szeretnék röviden hozzászólni.

Nem vitatva a kormányzati szándékot, illetve most már a módosítási szándékokat is, valóban helyes dolog a kisvállalkozások részére valamilyen fajta befektetéseket ösztönző támogatást adni.

Hadd hívjam fel a figyelmet azért arra, hogy a mai magyar valóság nem az, hogy a kisvállalkozásoknak 10 milliónyi nyereségük lenne, amely esetében most ösztönözni kell őket a befektetésekre, mert a problémájuk egyelőre egyáltalán a működés. De ezzel együtt is helyes, ha kapnak ilyen kedvezményt.

Csakhogy mi egy másik célt jelölünk meg, tisztelt képviselőtársaim, mert ez a cél a nyereséges kisvállalkozásokat ösztönzi arra, hogy befektessenek, hogy fejlődjenek. Mi meg azt mondjuk, hogy - egyetértve egyébként ezzel a céllal - a magyar gazdaságnak van egy másik nagyon fontos feladata -, illetve nekünk, akik a szabályozórendszert csináljuk -, hogy elősegítsük, hogy Magyarország minél gyorsabban zárkózzon fel Európához.

Erre azért van szükség, hogy a beruházási hányad folyamatosan növekedjen, közelítsen meg belátható időn belül egy 30 százalék körüli szintet. Ezért aztán azt mondjuk, hogy ösztönözzük a gazdaság szereplőit arra, hogy maguk is beruházzanak. Ehhez csatlakoznak persze az állami beruházások, és ezen keresztül is segítsük elő minél gyorsabban a felzárkózás folyamatát. Ezért nyújtottuk be azt a javaslatot, ami további ösztönzéseket ad és nemcsak azon szereplők számára, akiknek lehetőségei ehhez esetleg még kevésbé adottak, hanem a gazdaság minden szereplője számára.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Pál Béla képviselő úr jelentkezett szintén kétperces hozzászólásra.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kuncze Gábor képviselőtársam érveléséhez hadd csatlakozzam azzal, hogy bár én magam is fontosnak tartom a kormány által javasolt adókedvezményt, arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy kicsit hamis az a megfogalmazás, miszerint itt kisvállalkozói kedvezményről van szó, hiszen ekkora bevételnél már nem lehet kisvállalkozásról beszélni.

Ezt nemcsak én mondom, nemcsak mi, ellenzéki képviselők mondjuk, hanem ez a véleménye a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének is. Hiszen számításaik szerint 15 millió forintos árbevétel alatt nem lehet igénybe venni a támogatást, így a mikrovállalkozók - úgy, ahogy erről az előttem szóló képviselőtársaim is beszéltek - kimaradnak ebből.

Becslések szerint 100 ezer tőkeszegény kényszervállalkozó számára elfogadhatatlan a vagyoni alapokra épülő támogatási rendszer. A kormány üzenete tehát ebben a tekintetben: aki gazdag, tovább növelheti vagyonát, aki szegény, az pedig éljen meg, ahogy tud.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólások következnek. Balla György képviselő úr jelentkezett, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

(12.40)

 

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslom előző képviselőtársamnak, hogy olvasgassa a törvényeket, hiszen Magyarországon körülbelül egy éve egyébként rögzítve van törvényben, mit értünk kisvállalkozón, középvállalkozón és mikrovállalkozón. Magyarul: a most beterjesztett javaslat a korábbi törvény értelmében is teljesen egyértelműen megfelel a kisvállalkozói és a mikrovállalkozói körnek. Ezt a törvényt egyébként közösen fogadtuk el, nyilván emlékszik rá képviselőtársam is, csak most valahogy elfelejtette.

A másik pedig, hogy kifejezetten hasznos a pozitív diszkrimináció ebből a szempontból. Amit az SZDSZ állít, az azt mondja, hogy mindenkinek ugyanúgy, ami nem segíti a magyar kis- és mikrovállalkozókat. A magyar kis- és mikrovállalkozókat pozitív diszkriminációval lehet segíteni. Ne felejtsük el, hogy ők azok, akik a foglalkoztatáspolitika szempontjából például, de más szempontokból is a leglényegesebbek a magyar társadalom számára. Megilleti őket a pozitív diszkrimináció. A kormány erre tesz javaslatot, az SZDSZ pedig, hasonlóan a Bokros-csomaghoz, mindenfajta vállalkozói rétegre egyébként kiterjeszti annak a lehetőségét, hogy gyarapodjon.

A Bokros-csomag dilemmája van egyébként most is a tisztelt Ház előtt, munkajövedelmek le, tőkejövedelmek föl. Gyakorlatilag bujtatva ugyanez kerül elő az SZDSZ javaslatában. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Mielőtt átadnám az ülés vezetését Gyimóthy Géza elnök úrnak, megadom a szót Tállai Andrásnak. Szintén kétperces hozzászólások következnek. Innentől már a további felszólalóknak a szót Gyimóthy Géza alelnök úr fogja megadni.

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót és az együttműködést, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elég ellentmondásos, amit az ellenzéki képviselők erre a módosító csomagra fölhoznak. Egyszer azt mondják, hogy igazából ez nem is kedvezmény, nem is támogatás, igazából ezt egy szűk csoport kapja. Az a szűk csoport 770 ezer vállalkozást jelent, aki elviekben ezt a támogatást igénybe fogja tudni venni.

Szándékosan Keller képviselő úr mindig arra hegyezi ki a hozzászólását, hogy ezt csak 2002-től lehet majd igénybe venni. Képviselő úr, nem így van! Én nem tudom, hányszor kell elmondani. Ha a képviselő úrnak lenne ideje, kimennénk a folyosóra, és akkor értelmeznénk ezt a módosító javaslatot, ha lenne türelme rá.

Nem szabad eldönteni otthon, hogy mit fogok mondani, meg kell hallgatni a másikat. Ha egyszer benne van a módosító javaslatban, hogy az adóelőleg-fizetésnél ezt figyelembe lehet venni 2001. január 1-jétől, akkor azt tessék már tudomásul venni. Ha az 50 fő fölötti vállalkozások száma 770 ezer Magyarországon, akkor azt is tessék figyelembe venni, és úgy tessék az érveket használni!

Arról lehet vitatkozni, hogy csak az 50 fő alattiakat, a 10 millió elegendő-e vagy sok, de azt a tényt elvitatni nem lehet, hogy ezzel a csomaggal egyértelműen a kisvállalkozásokat kívánjuk támogatni. Természetesen azokat a kisvállalkozásokat, akik a vállalkozásaikat képesek eredményesen, nyereségesen működtetni. Persze lehet olyan javaslatokat is a tisztelt Országgyűlés elé hozni, hogy csökkentsük ezt, csökkentsük azt, csökkentsük amazt. Világos, egyértelmű a célzat, azzal a javaslattal is azt lehet elérni, hogy kedvezőbb helyzetbe hozzuk a vállalkozásokat, magyarul: a veszteségeket csökkentjük.

Ugyanaz, mint a családi adókedvezménynél: aki jövedelemhez jut, az részesül adókedvezményben, aki nyereséget termel és fejleszt, beruház - egyébként a vállalkozások nagy többsége ezt önként is megteszi, adókedvezmény nélkül is -, annak kívánunk ezzel kedvezményt biztosítani. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak, SZDSZ.

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Balla képviselő úrra akartam reagálni, de Tállai képviselő úr felszólalása akár indokolatlanná is tehette volna, hiszen ő pontosan azt mondta el, amiről mi is beszélünk. A Bokros-csomagra hivatkozás érdekes volt a képviselő úr részéről, hogy ezek szerint a Bokros-csomag is fantasztikus kedvezményeket akart adni, pedig önök csak egy szűkebb körnek. Ez volt a logikája az ön felszólalásának.

Arról van szó, amiről Tállai képviselő úr beszélt: van nyereség, ösztönözzük a befektetést, mert ez fogja hosszú távon megalapozni a növekedést. A vita abban van, hogy önök azt mondják, az a pozitív diszkrimináció, hogy ezt csak a kisvállalkozások kapják, 50 fő alatt. Ez rendben van, erre mondom: az egy kérdés, mennyi olyan kisvállalkozó van, amelyik ezt a lehetőséget igénybe fogja vagy tudja venni, de támogassuk.

Mi egy másik szempontot érvényesítünk, nevezetesen: ösztönözni kell a beruházási hajlandóságot a gazdaság egészében, ezért aztán kiterjesztjük ezt mindenhová, ahol a nyereség valóban képződik, meghatározva azokat a feltételeket, ahol ösztönözni akarjuk ennek a kedvezménynek az igénybevételét. Még egyszer mondom: nem tőkejövedelmekről van szó, azért, mert befektetés; a beruházás is egy befektetés, képviselő úr. Arról van szó, hogy azt akarjuk, nőjenek a gazdaságban a beruházások annak érdekében, hogy Magyarország európai uniós felzárkózása minél előbb bekövetkezzék. Lehet ezt elfogadni vagy nem elfogadni, lehet azt mondani, hogy erre most nincsen pénz, ennyi bevétel nem eshet ki a költségvetésből, ezért önök kevesebbet akarnak adni egy szűkebb csoportnak, de nem lehet ezt akár megszorításként értelmezni vagy semmilyen egyéb, más módon. Ezt jelenti a mi módosító javaslatunk.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, Fidesz.

 

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint nem olyan egyszerű a gondolat, mint egy előző képviselőtársam - nem Kuncze Gábor - mondta, hogy az adókedvezmény egyszerűen csak azt jelenti, hogy a gazdagok további támogatást kapnak. Én úgy hiszem, mint aki a gazdasági életben dolgozik: jelentős dolog, hogy 10 millió forintos eredményt fölmutató cégek nyereségadó nélkül fejleszthetnek 2001-ben és 2002-ben is az előterjesztés szerint. Az is nagyon pozitív dolog, hogy aki 2000-ben már nyereségadót fizet, 2001-ben nem kell neki ezt megfizetni nyereségadó-előlegnél, ez nagyon fontos.

Az egy másik nagyon érdekes kérdés, hogy amikor egy kisvállalat vagy kisvállalkozás jól működik, tehát az látszik kívülről, hogy az viszonylag jól prosperál, tehát az ön szóhasználatával élve gazdag, az nem jelenti, hogy a benne élő vállalkozó vagy vállalkozók gazdagok. Esetenként azt jelenti, hogy leadózzák az eredményüket, fejleszteni akarnak, amortizációs hányadra akarnak szert tenni, nem pedig azt mutatja, hogy ki szeretnék venni az eredményt, és a hétköznapokban, a családi életben szeretnék ezt felhalmozni.

Tehát ha valamelyik gazdasági társaság, kisvállalat, kisvállalkozás adózik, egyáltalán nem jelenti azt, amit ön a szóhasználatával mondott, hogy gazdag az a vállalkozó a hétköznapokban. Az a hétköznapokban igenis, nagyon szegény lehet, mert nagyon egyszerű életmódot élhet, hanem azt akarja, hogy megalapozza ezt a vállalkozását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre adom meg a szót Pál Béla képviselő úrnak, MSZP.

 

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem a definíciókról, hanem arról a körről beszéltem, amelyik igénybe veheti, és arról a körről, amelyik pedig tudja igénybe venni a kedvezményeket. Azért is hangsúlyozom ezt, mert a definíciókra, még akkor is, ha gyakran a parlamentbe hozzuk, nagyon sokszor rácáfol az élet.

Én most ezeket az adatokat, amelyekről az előbbi hozzászólásomban szóltam, újra elmondom. A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének az adatai alapján idéztem önöknek, pontosan abból a célból, hogy az ő véleményük alapján milyen hatása lehet ennek a javaslatnak, amelyet beterjesztettek.

Egyébként pedig köszönöm a felszólítást arra vonatkozóan, hogy tanulmányozzam a törvénytervezeteket. Azért tettem ezt a felszólalást, kedves Balla György képviselőtársam, mert tanulmányozom, és mert azt gondolom, mindannyian, Kuncze Gáborral és más képviselőtársainkkal együtt az az érdekünk, hogy olyan javaslatot hozzunk, amely egyrészt az érdekképviseleti szerveknek, másrészt pedig - az még fontosabb - maguknak a vállalkozásoknak minél inkább megfeleljen.

Ebben a tekintetben tehát az a véleményem, hogy fontosabb egy törvénytervezetnél maga a tartalom, a kör, amire irányul, mint a definíció, hogy adott esetben hogyan definiáltuk a kisvállalkozások vagy mások körét.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre adom meg a szót Tóth András képviselő úrnak, Fidesz.

 

TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kuncze Gábor képviselő úr felszólalásához szeretnék kapcsolódni. Képviselő Úr! Abban mindnyájan egyetértünk, hogy akarjuk a gazdaság kiemelkedő növekedését. A különbség, hogy mi még hisszük is, hogy lehet ez kiemelkedő Magyarországon.

A két javaslat, ami vitázik, az önöké és a miénk. Mind a kettő hatástanulmányát elvégezték. Az általunk előterjesztett javaslatnak körülbelül 30 milliárd forintos megtakarítási vonzata van. Ha jól emlékszem, elhangzott, hogy az önök javaslatának 120 milliárd forint.

 

 

(12.50)

 

Képviselő Úr! A lehetőségeink korlátozottak, és nyilván mérlegelni kell azt, hogy melyik módszert választjuk; nem biztos, hogy jelenleg az országnak van 120 milliárd forintja arra, hogy általában tudjunk egy ilyen kedvezményt nyújtani.

Pál Béla kétszeri idézetéhez is hadd kapcsolódjak; idézte, hogy a kormánypárti javaslatot hányan fogják tudni igénybe venni. Nem tudom, hogy ugyanez a nyilatkozó nyilatkozott-e arról, hogy az SZDSZ indítványát hányan fogják tudni igénybe venni. Nekem meggyőződésem, hogy lényegesen kevesebben. Tehát én nagyon furcsa érvelésnek és rossz érvelésnek tartottam Kuncze Gábor úr javaslatának a támogatására a Pál Béla úr által elhangzottakat.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre adom meg a szót Balla György képviselő úrnak, Fidesz.

 

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kuncze Képviselő Úr! Én szeretném világossá tenni, hogy mi a vita közöttünk. Gondolom, abban nem fogunk vitatkozni, hogy a befektetésösztönzés, beruházásösztönzés leghatékonyabb eszköze az, ha jó gazdaságpolitika folyik az országban, ha az ország stabil, növekszik, gyarapodik. Ez az egy dolog az, amiben talán nincs vita közöttünk, hogy ez a helyzet most egyébként megvan. Tehát ma Magyarországon minden egyes vállalkozásnak lehetősége van arra, hogy növekedjen, befektessen, beruházzon.

Az a nagy kérdés, hogy ezen a körön belül, az általános jó helyzeten belül van egy réteg, akit külön szeretnénk preferálni. Mi azt mondjuk, hogy igen, a magyar kis- és középvállalkozásokat külön szeretnénk preferálni, tehát a vállalkozások egészéhez képest, egymáshoz képest is segíteni szeretnénk. Az önök javaslata pedig egyáltalán nem erről beszél. Azzal, hogy ezt teljes egészében kiterjesztené, nem adná meg ezt a preferálási lehetőséget, ezt a pluszkedvezményt a magyar kis- és középvállalkozások számára. Tehát azt gondolom, ez a két javaslat között egyébként a generális különbség.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Viszontválaszra két percre megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak.

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Kisgazda képviselőtársam egyrészt elmondta, hogy négyszer annyiba kerülne a mi javaslatunk, másrészt elmondta, hogy lényegesen kevesebben tudnák igénybe venni. (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Fideszes!) Ez rendben van, csak ezt az ellentmondást talán nem ártana egy kicsit feloldani.

Másrészt, Balla képviselőtársam mondanivalójának egy részével persze egyetértek, és ugyan nem egészen idetartozó téma, de azért mégis egyszer valahol azt is meg kellene vitatni, hogy miért is nem tudnak a kisebb vállalkozások fejlődni, befektetni, beruházni, növekedni. Azért, mert nyereségük nem keletkezik jelentős részben, tessék megnézni talán, képviselőtársam, az idevonatkozó mérlegbeszámolókat, ezért aztán ebből a nyereségből befektetni nem tudnak, és egyébként pedig nem képesek hitelhez jutni ahhoz, hogy fejlesszék saját magukat. Ha a problémát kiszélesítjük annyira, hogy hogyan tudnánk helyzetbe hozni a kisvállalkozókat, akkor beszélni kellene a hitelkamatokról, beszélni kellene a hitelgarancia-feltételekről, és egyébként pedig nagyon helyes, hogy akinek van nyeresége, azt mentesítsük az adó alól annak érdekében, hogy beruházzon. Mi bővítjük azzal, ahogy már elmondtam párszor, hogy azt szeretnénk ráadásul, ha gyorsulnának a beruházások, befektetések Magyarországon a felzárkózás érdekében.

Tulajdonképpen nem is annyira vitatkozunk egymással persze, mert a kormány javaslata, vagy a Fidesz által támogatott kormányjavaslat a kisvállalkozókat, a nyereséges kisvállalkozókat preferálja; helyes. Mi pedig a gazdasági növekedést, a felzárkózást akarjuk preferálni a mi javaslatunkkal, szerintem egyébként ez is helyes.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Tállai András képviselő úrnak.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kuncze Képviselő Úr! Tóth András nem kisgazda, hanem a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak a tagja, bár el tudom képzelni, hogy az SZDSZ a kormánypártokban szívesebben látná a kisgazdákat. (Sic!)

Amit Pál Béla képviselőtársunk mondott, azt nem értem, komolyan, beszéljünk róla. Mit jelent az, hogy azért nem lehet igénybe venni ezt az adókedvezményt, mert valakinek 15 millió forint az árbevétele? Az adókedvezmény nem az árbevételhez kötött, hanem ahhoz kötött, ahogy mondtam, nyereséget termel-e, és azt fejlesztésre vissza tudja-e fordítani.

Tehát tényleg nem értem, hogy az az érdekképviseleti szerv, amely önt tájékoztatta erről, mi ennek a lényege, miért mondja ezt. Hiszen ez nem azt jelenti, hogy csak a tízmillió... Semmi máshoz nincs kötve, csak ahhoz van kötve, hogy mennyi a vállalkozásnak a létszáma, és a másik két feltételnek kell érvényesülni: nyereséget kell termelnie, és fejlesztenie kell. De nem hiszem, hogy annyira újdonság az önök számára, hogy milyen kedvezményeket kell adni a társas vállalkozásoknak.

Ugyanazon adótörvény, amelyet 1996-ban fogadott el a parlament, beruházási adókedvezmények és térségi egyéb adókedvezmények címén, több mint két oldalon sorolja fel, hogy milyen kedvezmények léteznek. Tessék ezeket átnézni, hogy ebben a törvényben, amelyet önök hoztak meg, milyen kedvezményekről van szó. Szintén beruházási kedvezményekről van szó. Csak az a nagy különbség, hogy önök egymilliárd forintos beruházásról beszéltek akkor, tízmilliárd forintos beruházásról beszéltek, hárommilliárd forintos beruházásról beszéltek, 500 fő alkalmazottat foglalkoztató cégekről beszéltek, és nem beszéltek soha a kisvállalkozásokról, a közepes vállalkozásokról. Mi ebben a probléma, hogy mi most azt mondjuk, hogy igen, valami alapján meg kell különböztetni kicsit és közepest, mi azt mondtuk, hogy a létszám alapján tudjuk megkülönböztetni. Tessék elmondani, mi a különbség akkor!? (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Önök a társaságiadó-törvényben ugyanolyan beruházási adókedvezményt biztosítottak, mint most mi ugyanabban a törvényben a kisvállalkozásoknak. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Tállai Képviselő Úr! Nyilvánvaló, hogy Pál Béla és az az érdekképviselet, amelynek a véleményét ő most itt megjelenítette a Parlament falai között - hiszen az is a feladatunk, hogy megjelenítsük, miután önök, a miniszterelnöki beszéd alapján is mondható, nem fejezték be az egyeztetéseket, és úgy terjesztették be az adótörvényeket, akkor nyilvánvaló, hogy valahol az érdekképviseleteknek, a vállalkozóknak a véleményét be kell csatlakoztatni -, nagyon jól tudja azt, ugyan nem olvashatták a benyújtott javaslatban, mert szó sem volt arról, hogy itt milyen kedvezmény lesz, de miután már itt elhangzott az, hogy milyen módosító javaslatok vannak, hogy nem az árbevételhez kötik a kedvezményt.

Tisztelt Képviselőtársam! Már utaltam többször arra a mai napon, hogy ön a gazdaságban van, nyilvánvalóan nem várható az el, hogy egy egymillió forintos árbevételű cégnek lesz tízmillió forint nyeresége, mert ilyen még nem volt a világon. Éppen ezért egy olyan cégnagyságot próbált megfogalmazni az az érdekképviselet, amelynek nagyjából van 15 millió forintos árbevétele, akinek több árbevétele van, nagyjából kialakulhat egy olyan nyeresége, hogy már érzékelhető lesz számára az a kedvezmény, amelyet a Fidesz-kormányzat kíván nyújtani. De a valóban kicsi árbevétellel rendelkező vállalkozók egyszerűen nem tudnak olyan nyereségre szert tenni... - lásd Göndör képviselő úrnak a hozzászólását, amikor a minimálbérről beszélt, az egészségügyi hozzájárulásnak az emeléséről beszélt, és a reprezentációs költségnek a növekedéséről, amit megjárulékoltatnak, egészségügyi hozzájárulékoltatnak. Tehát megemelkednek úgy a költségek, hogy nagyon kicsi árbevételnél egyszerűen nem lesz olyan nyereség, amelyet utána be tud fektetni, és amely után az adót igénybe tudja venni. Erről beszélünk, képviselő úr, és erről beszélt Pál Béla is.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Lenártek András képviselő úrnak, Fidesz.

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Szerintem annak a 15 millió forintos árbevételű cégnek, amelyről ön beszélt, a nyeresége, ha mi benyújtjuk ezt a módosítót, ha nem, ugyanannyi. Az, amit az érdekképviseletek mondanának, azt jelentené, hogy nem is érdekes az, hogy mennyi a nyeresége, valamit adjunk neki, magyarul, egy veszteséget finanszírozzunk. Az aztán végképp egy katasztrofális művelet lenne, én mást nem érzek az önök logikájában.

Ettől az SZDSZ-é teljesen eltér, azt is mondhatnám, hogy újszerű, és érezzük benne ezt a fordulat iránti igényt is. Tardos professzor úr érvelésével, mint már említettem, teljesen egyetértünk, hogy hazai vállalkozásokat kell támogatni, általában kell támogatni, a tőkehelyzetén kell javítani, és beruházásokat kell támogatni. De szerintünk a következtetés nem jó, eléggé sokrétű ez a több mint kétoldalas indítvány. Egyrészt preferál ágazatot, preferál térséget, 50 fő alattit, tehát nem biztos, hogy a hatásai egyértelműen mérhetők. Mi azt mondjuk, hogy hazai, 50 fő alatti réteget kell támogatni. Nem érzek ellentmondást a Balla képviselő úr és a Tóth képviselő úr által elmondottakban, mert mi azt mondjuk, hogy igaz, hogy az SZDSZ-hez képest a kört szűkítjük, de önök az adókedvezményt csak 50 százalékban adnák oda, mi pedig száz százalékban oda tudjuk adni, ha beruházna az illető.

 

 

(13.00)

 

Tehát összegszerűségében lehet, hogy a mi kedvezményeink bizonyos körökben jobbak.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselők! Több felszólaló nem jelentkezett, így a részletes vita e szakaszát, tehát a közvetlen adók témakörét lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt, a járulékok és egyéb költségvetési bevételek témakörét érintő módosító javaslatokra. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. Lezsák Sándor képviselő úrnak adom meg a szót, MDF.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az általános vita szakaszában már szóltam arról a dilemmáról - és miniszter úr is itt volt akkor -, amiről döntenünk kellett az MDF képviselőcsoportjában is.

Egyrészt egyöntetűen üdvözöltük a munkáltatók terheit csökkentő, a foglalkoztatottságot elősegítő társadalombiztosítási járulékok törvénytervezetben szereplő csökkentését. Ugyanakkor szembesültünk azzal a következménnyel is, hogy a csökkenő járulékbevételek esetén nem lesz forrása annak a 15 százalékos nyugdíjemelésnek, aminek a megvalósítását szintén szükségesnek tartjuk.

Az ellentmondó célok közelítése érdekében képviselőcsoportunk korábban javasolta a tisztelt Háznak a Font Sándor képviselőtársunk által benyújtott indítvány elfogadását, miszerint évente ne 3 százalékponttal csökkenjen a társadalombiztosítási járulék kulcsa a járulékalapot képező jövedelmek után, hanem csak 2 százalékponttal. Az így képződött, terven felüli járulékösszeg minden jel szerint elégséges lehet egy jelentősebb nyugdíjemelés fedezésére.

Font Sándor eredeti módosító javaslata ma délelőtt immár hárompárti kormányzati javaslat lett, így jó esélye van annak, hogy megvalósulhat a tíz százalékon felüli nyugdíjemelés mind 2001-ben, mind pedig 2002-ben.

Tisztelt Ház! Képviselőcsoportunk változatlanul idegen elemnek tekinti a fix összegű egészségügyi hozzájárulás összegét a hagyományos, szolidaritáson alapuló társadalombiztosítás rendszerében. Ellenezzük ennek az összegnek a törvényjavaslatban szereplő növelését, és ehelyett a csökkentésére nyújtottunk be indítványt.

Ismét idéznem kell mind a szakmai érdekképviseletnek, mind a munkaügyi szakembereknek azt a véleményét, hogy Magyarországon a rugalmas foglalkoztatási formák elterjedésének a legfőbb gátja ez a fix összegű járulék. Míg az Európai Unió országaiban a foglalkoztatottak 17,4 százaléka, az Amerikai Egyesült Államokban a foglalkoztatottak 13,4 százaléka, Japánban 23,6 százaléka dolgozik részmunkaidőben, nálunk csupán 3,4 százaléka.

A Magyar Tudományos Akadémia egyik múlt heti rendezvénye foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy Magyarországon alacsony a munkaképes korúak foglalkoztatottsági aránya, csupán 55,7 százalék, míg az Európai Unió országaiban átlagosan 62,2 százalék, az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban 74-75 százalék. Ezek az országok a magas foglalkoztatottsági arányukat többek között annak köszönhetik, hogy segítették a részmunkaidőben történő foglalkoztatást. Nyilván nálunk is hasonló mértékben növekedne a rugalmas foglalkoztatási formákban dolgozók száma, ha lebontanák az akadályozó korlátokat.

Ennek érdekében javasoljuk, hogy ne növekedjen, hanem fokozatosan csökkenjen a tételes egészségügyi hozzájárulás összege 2001. január 1-jétől havi 3450 forintra, azaz napi 115 forintra; 2002. január 1-jétől pedig havi 3 ezer forintra, azaz napi 100 forintra.

Kérem, hogy a foglalkoztatottság bővítése, a nemzeti jövedelem növelése érdekében támogassák a Magyar Demokrata Fórum indítványait.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén felszólalásra jelentkezett Farkas Imre képviselő úr, MSZP. Tessék!

 

FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlások közül azokhoz kívánok ebben a szakaszban hozzászólni, amelyeket Tóth Sándor képviselőtársammal benyújtottunk, és amelyek a minimálbér-emeléssel leginkább terhelt vállalkozások átmeneti támogatását, kétszintű tb-járulék bevezetését és az egészségügyi hozzájárulás összegének befagyasztását tartalmazzák.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy ezeket a javaslatokat azért adtuk be, mert egyetértünk ugyan a minimálbér jelentős emelésével, de figyelembe kell venni, hogy a jelentős emelés következtében a vállalkozók terhei rendkívüli mértékben nőni fognak.

Délelőtt, az első vitaszakasz során elhangzott, hogy a vállalkozók milyen jól fognak majd járni, már amennyiben lesz nyereségük, és ez alapján fejlesztésre fordítanák a pénzeiket. Az viszont biztos, hogy a kormányzat előterjesztése alapján a vállalkozókat keményen meg fogják terhelni, hiszen a minimálbér emelése következtében az állam nem kíván részt vállalni a terheik növekedésében.

Az általános vitában elmondtam, hogy ha a két minimálbért veszem alapul - a 25 500 forintos mait és a jövő évi 40 ezer forintot -, akkor ennek a kitermeléséhez, hogy ezt biztosítani tudja egy vállalkozó, 18 385 forinttal kell többet kifizetnie. Ez több mint 50 százalékos növekedés a mai értékhez képest.

Ez gyakorlatilag három részből áll. Meg kell finanszírozni a bérkülönbözetet, ami 14 500 forintot tesz ki; meg kell finanszírozni a tb-járulék növekedését, amit még én a tb-járulék 3 százalékos csökkenését figyelembe véve számoltam ki, és akkor az a tb-járulék 3508 forintos növekedését eredményezi; és meg kell finanszírozni az egészségügyi hozzájárulás 300 forintos emelését.

Ebben a helyzetben, miután a kormány - hangsúlyozni szeretném újra - nem kívánt a vállalkozókkal tárgyalni, és eddig nem tudott a munkaadókkal, a munkavállalókkal ebben a kérdésben megegyezni, az állam azt tervezi, hogy semmit nem nyújt számukra - legalább is ezeken a tereken -, ugyanakkor beszed 8380 forintot havonta minden egyes dolgozó után, akiknél a minimálbér-növekedést alkalmazni fogják. Ez a tb-járulék, a munkáltatói járulék, az egészségügyi hozzájárulás növekedését jelenti, személyi jövedelemadót jelent, és az egyéni tb-járulék növekedését.

Mi úgy gondoljuk, hogy feltétlenül szükség van egyfajta kormányzati segítségre, hogy ez a minimálbér-emelkedés tisztességes módon történjen meg. Amennyiben ez nem így lesz, akkor véleményünk szerint ez áremelkedéshez, a feketegazdaság növekedéséhez, a vállalkozók jelentős megterheléséhez vezet.

Ezért nyújtottunk be képviselőtársammal olyan módosító javaslatokat, amelyekkel azt szeretnénk elérni, hogy az állam, a kormány segítse a vállalkozókat a minimálbérre való áttérésnél.

 

(13.10)

 

(A jegyzői székben Kapronczi Mihály helyét Kocsi László foglalja el.)

 

Mint a legelején is elmondtam, három ilyen javaslatot terjesztettünk elő. Az egyik és legnagyobb tétel a vállalkozások közvetlenül való támogatása, mintegy a bérelemelésnek valamilyen mértékű támogatása. 14 000 forinttal kell majd több bért kifizetni ezután a munkáltatónak. Mi úgy gondoljuk, hogy már ezt is valamilyen módon támogatni kell. A kormányzati előterjesztés indoklásában is benne van, hogy megjelölhetők azok az ágazgatok, amelyeket ez nagyon sújtani fog. A mezőgazdaságot, a könnyűipart, az egyéni és társas vállalkozásokat, a szolgáltatókat említik meg. Ők lesznek azok, akiket ez terhelni fog.

Így nyilvánvalóan látszani fog, hogy melyek azok a munkáltatók, akiket ezek a terhek kifejezetten érinteni fognak. Mi azt javasoljuk a kormánynak - és ez áll a javaslatunkban is -, hogy a kormány dolgozza ki a megfelelő támogatási formát.

Nem kell messze menni, hiszen amikor az előző kormány az egészségügyi hozzájárulást bevezette, annak az ellentételezéseként a leginkább érintett társaságoknak egyfajta támogatást nyújtott. Tehát ha azt átnézik, az alapján ez a támogatás megtehető, kidolgozható.

A másik tétel, amit javaslunk, a kétszintű tb-járulék alkalmazása. A kormányzat azt tervezte, hogy 3 százalékkal csökkenti a tb-járulékot, lehet hogy most már majd csak 2 százalékkal fogja csökkenteni. Az általános vitában is elmondtam, hogy ennek 90 százaléka gyakorlatilag azokhoz a munkáltatókhoz kerül, ők lesznek a kedvezményezettjei, akiknek a minimálbérhez semmi közük nincs. Viszont akiket a minimálbér érint, az ő esetükben pedig a 2 vagy 3 százalék nagyon keveset jelent a 3508 forintos tb-járulék növekedéséhez. Hogy az állam se járjon rosszabbul, tehát ne kelljen olyan mértékű tb-járulékbevételtől elesni, mint amilyen mértékben azt a kormányzat tervezi, mi úgy gondoljuk, ez a probléma kiküszöbölhető egy kétszintű tb-járulékkulccsal.

A javaslataink szerint az akkori 3 százalékos általános csökkentést a minimálbér szintjéig megduplázva kell biztosítani, tehát a minimálbér szintjéig kapjanak a munkáltatók 6-7 százalékos tb-járulékcsökkentést, illetve annyit számolhassanak el, azt követően pedig a minimálbér szintje fölött a tb-járulék kulcsa maradjon a jelenlegi. Így bekövetkezhetne, hogy a kormányzat valóban megtámogatja azokat a vállalkozásokat, akiket a minimálbér-áttérés meg fog terhelni, és csak olyan mértékben támogatná meg a multinacionális cégeket vagy a bankszférát, ahol nagyon magasak a jövedelmek, amilyen mértékben a minimálbér szintjéig ők is nagyobb kedvezményt kapnának a tb-járulékhoz.

Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, illetve a kormányt, gondolják ezt át! A gazdasági bizottságban erről hosszan vitatkoztunk, és a legnagyobb örömömre a gazdasági bizottság támogatni tudta ezt az indítványt. Nyilvánvalóan azokban a bizottságokban, ahol az ember nem vesz részt és nem tud érvelni az álláspontja mellett, elmarad ez a támogatás, de tessék elgondolni, hogy ezzel valóban segíteni lehetne a minimálbérrel kapcsolatosan.

Végül az indítványunk harmadik része az egészségügyi hozzájáruláshoz kapcsolódik. Úgy látom, hogy több képviselőtársam, szinte a Fidesz kivételével valamennyi pártból lévő képviselőtársaim beterjesztették az egészségügyi hozzájárulás csökkentését. Megmondom őszintén, most azt is megoldásnak tartanám, tehát ha jelentősen, 40-50 százalékkal csökkentik, akkor most erre a problémára az is adna valamiféle választ, de azt is elmondom, hogy nem látok erre különösebb esélyt. Egyébként is azt hiszem, hogy ez a mostani lecsökkentés egy statikus modell, míg a mi javaslatunk, amely elsősorban tb-járulékban akarja előidézni a kedvező változást, az egy mindenkori helyzetre, egy mindenkori minimálbérhez alkalmazható lesz, például a 2002-es növekedéshez is. Ezért mi csak azt javasoljuk, hogy az egészségügyi hozzájárulást ne emeljék tovább, tehát egyfajta befagyasztását kérjük az egészségügyi hozzájárulásnak.

Kérem képviselőtársaimat, gondolják át ezeket a kérdéseket, a kormányzatot pedig arra kérem, hogy még most gondolja át, hogyan fog tárgyalni a munkavállalókkal és a munkaadókkal a minimálbérről. A múlt alkalommal, néhány nappal ezelőtt részt vettem a könnyűipari szövetség és a könnyűipari szakszervezetek egyfajta tárgyalásán, ahol Glattfelder államtitkár úr elmondta, hogy milyen komoly tárgyalásra készül a minimálbér emelése kapcsán a munkáltatókkal és a munkavállalókkal.

De könyörgöm, ha most nem fogad el a kormányzat és nem támogat egyetlen olyan javaslatot sem, amely támogatná azokat a vállalkozókat, akiknek jelentős terhet okoz majd a minimálbér-emelkedés, akkor milyen munícióval fog a kormányzat tárgyalni, amikor már az adótörvények megszavazásra kerülnek? Nem hiszem, hogy elég muníciónak fog ígérkezni, hogy igenis, tessék ezt megtenni, és a kormányzat majd elvonja a maga megfelelő, jelentős havi 8 ezer forintos összegét, ugyanakkor a vállalkozóknak nem ad semmit. Ez egy nagyon rossz tárgyalási pozíció lenne.

Nem gondolom és nem hiszem, hogy feltétlenül a mi módosító javaslatunk az egyedüli, ami ezt a helyzetet megoldhatja, de ilyen és ehhez hasonló javaslatokkal mindenesetre lehetne ezen a helyzeten segíteni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A nyugdíjjárulék csökkentésével kapcsolatban, azt hiszem, sok mindenki egyetért a Házban. De hozzá kell tenni, nem biztos az, ha a nyugdíjjárulékot csökkentjük, akkor ezzel a járulékbefizetési összeg ennek arányában csökken. Ezzel kapcsolatban vannak nyugati tapasztalatok, amelyek azt igazolják, hogy egy bizonyos adó csökkentése nem biztos, hogy a befizetett adó csökkentésével együtt jár. Ez az egyik megállapításom.

A másik az, hogy nyilvánvalóan az egészségügyi hozzájárulás jelenti a legnagyobb nyűgöt a vállalkozók számára, legalábbis akikkel beszéltem, ezt mondják. Tehát az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatban benyújtott javaslatokat jó lenne a kormánynak támogatni.

A harmadik: mindennek kapcsán azt is meg kell jegyezni, hogy azért a felosztó-kirovó rendszerrel együtt egy vegyes rendszert kell alkalmazni nálunk a nyugdíjrendszerben. Például nem értek egyet azzal, amit most Németországban bevezetnek, hogy tulajdonképpen a költségvetés ki akar vonulni a nyugdíj-finanszírozásból, mert a költségvetési hiány emiatt jelentősen nő. Ezért például ők, azt hiszem, 13 milliárd márkával, majd később 15 milliárd márkával támogatják az adókedvezményeket, tudniillik azoknak az adókedvezményét, akik átállnak a magánnyugdíjpénztárra.

Nálunk feltétlenül a felosztó-kirovó rendszert, azaz a vegyes rendszert kell alkalmazni, de ezzel kapcsolatban feltétlenül hangsúlyozni kell: nem biztos, hogy a nyugdíjjárulék csökkentése és a befizetett járulék összege között egyenes arány van.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Steinerné Vasvári Éva képviselő asszonynak, Fidesz.

 

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A második vitaszakasz IX. fejezetéről szeretnék néhány szót mondani. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosításának kormányzati szándéka a biztonság, a kiszámíthatóság növelése volt. A beterjesztett törvényjavaslat nem érinti az alapelveket, hanem a pénztártagnak, a jövendő nyugdíjasnak jelent garanciát arra, hogy a választott nyugdíjpénztára eredményesen tudja biztosítani nyugdíjas éveinek megélhetését.

A 236. javaslat alatt a törvényjavaslat 160. §-ához érkezett módosítás. Ez az egyik leglényegesebb módosítás, mert rögzíti a normajáradék számításának a módszerét, ami az eredeti törvényből hiányzik. A lényege az, hogy a nyugdíjpénztárt választó választásától függetlenül egy garantált mértéket állapít meg oly módon, hogy az legjobban hasonlít a társadalombiztosítási nyugdíjjárulék kockázatához. Az ellenzék ehhez benyújtott javaslata pontosan azt szüntetné meg, ami a lényege, a választástól független garancia mértékét, hisz a választás lehet a pénztártag részére nem kedvező is. Ezért a Fidesz részére ez a módosítás nem elfogadható.

A 237. és 238. ajánlat - tulajdonképpen mindkettő - ugyanarról szól, mégpedig a magánnyugdíjpénztárak számlavezetéséről.

 

 

(13.20)

 

Az eredeti módosítás úgy fogalmazott, hogy a magánnyugdíjpénztárak számlavezetését az értékpapírtörvény szerint letétkezelői tevékenységet végző hitelintézet végezheti. A beterjesztett 237-es és 238-as módosítási pontok mindegyike nagyon helyesen megkülönbözteti a működéshez szükséges pénzforgalmat és a befektetéshez szükséges pénzforgalmat, mert a kettő különböző megoldásokat igényel.

Míg a Fidesz képviselőjének, Tállai Andrásnak a 238. ajánlatban beterjesztett módosítása következetesen végigviszi e két pénzforgalmi tevékenység kettéválasztását, addig a 237. pont ellenzéki javaslatában a befektetési tevékenység ugyanúgy benne marad a működési tevékenység felsorolásai között.

A két módosítás között még egy nagyon lényeges különbség van. Az ellenzéki javaslat a pénzforgalmi számla és a befektetési számla közötti pénzáramlás szabályait ebben a paragrafusban a kormány rendeletében szabályozná, míg a Fidesz javaslata azt határozza meg, hogy ez a pénztár feladata, hogy pénzkezelési szabályzatot készítsen; és egy későbbi ajánlásban, a 247. pontban javasolja felvenni a kormányfelhatalmazások közé, hogy ott kelljen meghatározni, a pénzkezelési szabályzat milyen tartalmi elemeket tartalmazzon.

Nagyon lényeges módosítás a pénztárak vagyonértékelésére és teljesítménymérésére vonatkozó kötelezettségek szigorítása. A mostani negyedéves kötelezettség jelenleg nem ad megfelelő védelmet a pénztártagok megtakarításaira vonatkozóan. Az előterjesztő javaslata napi gyakoriságot ír elő, megfelelő felkészülési idő után. Ez nagyon fontos szigorítás, ezért a Fidesz számára nem fogadható el a 239. ajánlásban beterjesztett ellenzéki módosítás, amely a napi kötelezettséget javasolja egy hónapra módosítani. Ez a kitűzött cél szempontjából csaknem ugyanolyan alkalmatlan, hosszú időtartam, mint a negyedév. Mire a felügyelet tudomására jut, hogy romlik egy pénztár teljesítménye, már csak konstatálhatja a romló eredményeket, de jelzésre, beavatkozásra már nincs idő.

A nyugdíjpénztári tagok védelmét szolgálja a 164. § 1. pontjában az a módosítás, amely biztosítja a letétkezelő teljes körű rálátását és folyamatos ellenőrzési lehetőségét a vagyonkezelési tevékenység vonatkozásában. Ezért a Fidesz számára nem elfogadható a 240. pont alatt benyújtott módosítás, amelyik ezt a részt, amely arról szól, hogy a vagyonkezelés során rendelkezésre bocsátott eszközöknek végig a letétkezelő tulajdonában kell maradniuk, kivenné. Ezt a megszorítást a polgári kormánynak nem szabad felpuhulni hagyni.

Az általános vita során is az a pont kavarta a legnagyobb vihart, amelyre most a 245. ajánlás alapján érkezett módosítás, mégpedig a visszalépés időpontjának a kitolása; 2000. december 31-éről 2002. december 31-ére kitolja azt az időpontot, ameddig a magánnyugdíj-pénztári rendszert saját döntésük alapján választó személyek visszaléphetnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A polgári kormány a visszalépés határidejének két évvel történő kitolásával az egyén, a jövendő nyugdíjas biztonságát szolgálja, hiszen így majd több tapasztalat, több információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy a jövendő nyugdíjasok a végleges döntést meg tudják hozni. Hiszen jelenleg még alig van adat, alig van egységes számítási módszer arról, hogy ezek a pénztárak milyen eredményt képesek realizálni. Tehát ennek a határidőnek a meghosszabbítását nagyon szükségesnek tartjuk, ettől nem kívánunk elállni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP. Tessék!

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vitaszakaszban a szocialista frakció nevében benyújtott módosító indítványaink közül a XIV. fejezethez, az egészségügyi hozzájárulásról szóló '98. évi LXVI. törvény módosításához beadott indítványunkhoz kapcsolódó véleményemet szeretném megfogalmazni, és részben szeretnék reagálni képviselőtársnőm előbbi felszólalására.

De mielőtt e két dolgot megtenném, még szeretnék a tévéidőben lezajlott vitához néhány megjegyzést fűzni. Mindeközben elnézést kérek azoktól a képviselőtársaimtól, akiknek a hozzászólására csak most tudok reagálni, de már nincsenek jelen, és ezért a vita bizonyos mértékig egyoldalúvá is válhat.

Azért nem tudtam hozzászólni, mert tartottam magam ahhoz az ajánláshoz, hogy a társadalombiztosítási ellátásokra és magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló '97-es törvény módosító indítványaihoz, illetve a kormány véleményéhez házszabályszerűen csak ebben a vitaszakaszban lehet véleményt fűzni. Ezért őszintén remélem, hogy az elnök úr ugyanolyan türelmes lesz velem, mint amilyen az előző szakaszban volt az elnök azokhoz a képviselőtársakhoz, akik nem egészen szabályszerűen szóltak hozzá az előző vitaszakaszban.

 

ELNÖK: Még türelmesebb, képviselő asszony! (Derültség.) Tessék!

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm. A dolog lényege az, hogy a társadalombiztosítási járulékok 3-3 százalékos csökkentését dicsérték fideszes képviselőtársaim, miközben erőteljes hangsúlyt kapott, hogy a Fidesz-kormány és a Fidesz-frakció több és magasabb mértékű nyugdíjemelésre tett javaslatot, mint a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja.

El szeretném mondani, hogy ezt a vitát a magam részéről méltatlannak tartottam. Azért tartottam méltatlannak, mert az eredeti ajánlás szerint, a járulékmértékek csökkentésének ismeretében, az alapok közti járulékmegosztási szabályok önök által való megváltoztatása ismeretében nem lehetett reálisan, ésszerűen és jogszerűen nagyobb nyugdíjemelés-mértékre ajánlatot tenni, mint amennyit mi megtettünk. Az önök eredeti ajánlása 7,5 százalék volt. Önök az ajánlatukat a 10,5 százalékra, mintegy überelve a Magyar Szocialista Párt 9,5 százalékos javaslatát, csak azáltal tudták megtenni, hogy 1-1 százalékkal csökkenteni kívánják a társadalombiztosítási járulék mértékét.

Ezért ebben a Házban egy kétszínű vita folyik: folyik egy vita egy társadalombiztosítási járulékmértékről, amelyikről ki is mondhatjuk, hogy élt három hetet. Hiszen önök már bejelentették, hogy ez a járulékmérték nem áll, azonban ezt a módosítási indítványt önök nem terjesztették a Ház elé.

Így őszintén reméltem volna, hogy a minimális politikai korrektség okán önök ma ezeket a be nem terjesztett, de országszerte szétkürtölt változatokat legalábbis elénk hozzák. Ezt azonban önök nem tették meg.

És akkor most beszéljünk arról, hogy mire futotta vagy futná a 3-3 százalékos járulékmérték-csökkenésből; azért mondom a 3-3 százalékot, hiszen két évre előre javasolják a járulékmérték ilyetén való csökkentését. Erről már az általános vitában elmondtam, hogy nemcsak az változott, hogy a csökkent mértékű járulékból valamennyivel kevesebb fedezet fog kerülni az egészségbiztosítási és nyugdíjalapba, amelyet természetesen valamennyire kompenzálni fog a fix összegű egészségbiztosítási hozzájárulás emelése, a keresetkiáramlásból adódó járulékmérték növekedése, hanem nyilván arra is számítani lehet, hogy az egyéb közkiadásokból további forrásokat kaphatnak ezek az alapok.

 

(13.30)

 

Ennek mértékét természetesen ma még nem ismerhetjük, mert azt gondolom, ez mértékében és összegében nyilván változhat. Ezért azt gondolom, hogy azzal megkecsegtetni a nyugdíjasokat, hogy úgy történik a járulékmérték-csökkentés mellett a nyugdíjak 10,5 százalékos növekedése, ahogy azt önök eltervezik; ezt majd csak akkor fogjuk tudni megmondani, ha az erre vonatkozó indítványt önök írásban is meg fogják tenni. Addig a dolog nem szól másról, mint egy olyan politikai versengésről, amelyiknek ma még nem láthatók a valóságos megalapozásai.

Az általános vitában elmondtam, hogy a társadalombiztosítási járulékok mérséklésével az Egészségbiztosítási Alap, amelyik tartósan deficites, nagyon nehéz helyzetbe fog kerülni, és a szolgáltatások fedezete nehezen biztosítható. És miközben önök hivatkoznak a közteherviselés arányosságára, eközben a valóságos életben bizonyos ágazatokban, bizonyos foglalkoztatottak körében ezt nem lehet érvényesíteni.

El kell ismerni - és erről kevés szó esik -, hogy önök tettek egy lépést. Ez a lépés pedig az volt, hogy a jövedelem felső korlátjának eltörlésével a jövedelemmel tették arányossá valóságosan a járulékfizetés mértékét. Én azt gondolom, hogy ez egy valóságos, érdemi lépés volt, azonban bizonyára ennek a hozadéka az önök elgondolása szerint sem lesz elégséges.

Van azonban a jövedelemkörnek egy másik vége, mégpedig az alacsony jövedelmezőségű ágazatok, ahol a foglalkoztatottak minimálbéren vagy annak közelében keresnek, ahol nagyon magas az élőmunkaigény, ahol a munkáltatói járulékterhek nagyon magasak. Ebbe a foglalkoztatási ágba többen tartoznak, itt már előttem képviselőtársaim elmondták, hogy ilyen a hagyományos szolgáltatás, ilyen a kereskedelem, ilyen a könnyűipar, a mezőgazdaság, és van egy foglalkozási, egy vállalkozói csoport, amelyben a járulékterhek, a fix összegű egészségügyi hozzájárulás terheinek a növekedése aránytalanul magas. Ezért tehát mi a szocialista frakció nevében azt a javaslatot tettük, hogy a fix összegű egészségügyi hozzájárulások mértékét fogyasszuk el, a következő évben felezzük meg.

Mi azt gondoljuk, hogy a fix összegű egészségügyi hozzájárulás mértékének felére való csökkentése érdemben fogja csökkenteni a vállalkozások terheit, mégpedig nagyobb mértékben, mint amennyire kedvező helyzetbe hozná őket az önök által javasolt 3 százalékos egészségügyi járulékmérték-csökkentés.

Tartozik ehhez egy másik javaslatunk, amelyet természetesen az adó- és járuléktörvények vitájához nem tudtunk benyújtani, de amelyet persze a költségvetés vitájában majd előhozunk, és módosító indítvány formájában előterjesztünk. Ez az, hogy a Munkaerő-piaci Alapból a munkáltatók pályázat útján olyan forrásokhoz jussanak, amelyek az élőmunka-terhelés további csökkentéséhez vezetnek. Ezt a módosító indítványunkat azért hoztam elő, mert a kettő együtt jelenti a valóságos munkáltatói terhek csökkentését, a kedvezményeket elsősorban a kisvállalkozások és a minimálbér-emelések miatt nehezebb helyzetbe került foglalkoztatók körében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom végén szeretnék még egy általános megjegyzést tenni, részben nem a viták megelőzésére, hanem talán a vita tárgyszerűségét segítendő. Ez pedig az, hogy a parlament valamennyi politikai pártja, amelynek tagjai megnyilvánultak ebben a vitában, azt gondolom, egyek abban, hogy a lehetséges mértékig segíteni szeretnék a gazdaság fejlődését, a foglalkoztatás színvonalának növekedését, és amennyire azt lehetővé teszi a gazdasági helyzet, az élőmunka terheinek csökkentését. Közöttünk részben mértékekben, részben irányokban jelentős különbségek vannak.

Azt gondolom, hogy a Szocialista Párt képviselőcsoportjának javaslata ebbe az irányba mutat, konstruktív is és mértéktartó is. Ezért azt gondolom, hogy érdemi vitában döntsük el, hogy ez a javaslatunk az önökéhez képest jobb-e vagy sem, és a megfontolást az önök által is meghirdetett program szerint közösen tegyük meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Három kérdéssel szeretnék foglalkozni ebben a második vitaszakaszban.

Az egyik. A 229. ajánlási pontban tettem egy kezdeményezést, amely szerint szeretném, ha azoknak a munkanélkülieknek a problémáján, a probléma megoldásán próbálnánk közösen gondolkodni, akik már betöltötték az 55. életévüket, több évtizedes munkaviszony van mögöttük, viszont vagy azért, mert a cég eltűnt vagy valami egyéb más okból nincs munkahelyük, munkanélküliek. Rettentően nehéz, vagy mondhatnám azt, hogy szinte minimális esélyük van arra, hogy újra elhelyezkedjenek, és hogy nyugdíjas éveik előtt még aktív munkával tölthessenek néhány évet. Azt gondolom, hogy kísérletet kellene tennünk valamilyen támogatási formában ennek ösztönözésére, ösztönözni a munkáltatókat arra, hogy alkalmazzanak ilyen munkavállalókat.

Erre kínálkozott ez a lehetőség, az a törvényhely, ahol lehetőséget látok erre, és az én kérésem, az én indítványom, hogy tegyünk egy olyan engedményt, hogy az a munkáltató, aki olyan munkavállalót alkalmaz, aki már betöltötte az 55. életévét és egy évig munkanélküli, ott a minimálbér mértékéig a költségvetés vállalja át a társadalombiztosítási terheket. Ez azt jelenti, hogy ha ezt a munkavállalót valaki csak az átlagbért figyelembe véve foglalkoztatja, akkor is a terhek 50 százalékát átvállalja a költségvetés, tehát azt hiszem, hogy teremtünk egy lehetőséget. Abban is biztos vagyok, hogy nem lesznek tömegesen olyanok, akiket e foglalkoztatási lehetőség körében, ebben az intézményi formában alkalmaznának, tehát nem okoz a költségvetés számára olyan mérhetetlen terhet, hogy ezt ne lehetne felvállalni.

A javaslatot a gazdasági bizottságban a képviselőtársak, úgy látom, megértették és támogatták. Én tisztelettel kérem a kormány képviselőit, hogy gondolják ezt még egyszer végig, mérlegeljük, hogy ezt a lépést tegyük meg.

 

 

(13.40)

 

A másik a 243. ajánlási pont, amelyben azt indítványozom, hogy ne az eredeti törvényjavaslatban szereplő pénztár-felügyeleti díj kerüljön bevezetésre, hanem a korábbi maradjon meg. Indoklom ezt azzal - gondolom, a képviselő hölgyek és urak látták az elmúlt napokban, több újságcikkben publikáltak róla -, hogy a pénztáraknál mennyire nőnek a költségek. Márpedig ha a költségek növekednek, miközben nem engedjük, hogy jogszerűen növekedjen az oda befizethető összeg, ez azt jelenti, hogy közvetve mindenképpen azoknak a zsebéből veszünk ki pénzt, akik a magánnyugdíjpénztárakat vagy valamely más egészségpénztárat választanának. Azt gondolom - és itt megint kompromisszum felé hajlik a javaslatom -, részben elfogadva, hogy a kormány szakít a korábbi hagyományokkal és nem teszi lehetővé a növekményt, de legalább többletköltségekkel ne terhelje a magánnyugdíjpénztárakat. Én kérném még egyszer a mérlegelést és a megértést.

A harmadik ebben a vitaszakaszban a 262. ajánlási pont, amelyről már Vojnik képviselő asszony is beszélt; most már csak kiegészítem az általa elmondottakat. Az a meggyőződésem, hogy nyugodt szívvel csökkenthetjük a fix összegű egészségügyi hozzájárulás mértékét, mert ha a képviselő hölgyek, urak visszaemlékeznek arra, amikor a fix összegű rendszer elindult, akkor is, az akkori kormánypártokban is nagyon sokat vitatkoztunk azon, hogy ez milyen hosszú ideig tartható fenn, de akkor éppen a feketefoglalkoztatás miatt, éppen azért, mert nagyon sokan voltak kívül a munkaerőpiacon, kellett egy olyan rendszer, amely némi fedezetet nyújt az ellátásokra. Most, amikor már a minimálbért 40 ezer forintra lehet emelni és a foglalkoztatás is minden körülmények között növekszik - erről a kormány, maga a kormányfő is sokszor tett említést -, ez lehetővé teszi, hogy újra a jövedelemarányos járulékokból szedje be a kormány, vagy mondjuk azt, hogy teremtődjön meg a költségvetésben a fedezet a különböző szolgáltatásokra. Tehát mindenképpen érdemes lenne, ha nem is ezzel a mértékkel, de valamilyen közbülső értékkel a fix összegű egészségügyi hozzájárulást csökkenteni.

Azt gondolom, ha ebbe az irányba tennénk lépést, talán megszabadulnánk attól a problémától, amiről már délelőtt is olyan sokat beszéltünk, hogy mit jelent a minimálbér ilyen mértékű növekedése. Mert nemcsak azt az oldalát kell vizsgálnunk, hogy ez mit jelent a munkavállalóknál, hanem azt is, hogy a munkáltatóknál ez milyen többletterheket jelent, és ebben az irányban ez egyfajta enyhítést jelenthetne.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. (Farkas Imre jelentkezik.) Még ehhez kért volna szót? (Farkas Imre: Igen.) Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak - de máskor jobb legyen a reakcióidő!

 

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Ha kérdezte volna, hogy kíván-e még valaki hozzászólni, akkor nyilván jelentkeztem volna, de ennek most már nincs jelentősége.

Még egyetlenegy javaslatunkhoz szeretnék hozzászólni, amelyik a táppénzzel kapcsolatos. Az előbb nem mondtam el, mert úgy gondoltam, hogy a minimálbérrel kapcsolatos vállalkozói támogatások egy zártabb egységet képeznek, és nem lenne célszerű, ha együtt kezelném a két dolgot. Ez viszont a munkavállalókat érinti rendkívüli módon. A kormányzat azt javasolja, hogy akinek hat havi jövedelme nincs meg, az ő esetében a táppénz csökkenjen, azaz konkrétan a minimálbérből induljon ki, függetlenül attól, hogy éppen milyen jövedelem mellett dolgozik adott időszakban.

Van egy logika is hozzá, amit, megmondom őszintén, a magam részéről nem tudok kizárni, tehát el tudok képzelni ilyen eseteket, hogy valaki, mondjuk, amikor készül beteg lenni, akkor megegyezik egy olyan munkáltatóval, akinél egy nagyon magas jövedelmet állapítanak meg, és később, amikor hosszan beteg lesz, akkor ebből a magasabb táppénzből fog megélni. Nem vitatom, hogy ilyen lehetséges. De azért mégis arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy gondoljuk át, ezek az egyedi esetek talán vannak-e olyan számban és olyan súllyal, hogy ilyen szigorú lépést kell tenni a táppénzzel kapcsolatosan.

Úgy gondolom, képviselőtársaim, hogy a munkavállalók többsége, amikor beteg készül lenni, nem tud munkáltatót váltani ilyen szándékkal. A munkavállalók egy részének nincs munkája; nem, ha beteg készül lenni, máskor sem tud munkát vállalni. Főleg nem tud ezzel a szándékkal azonnal egy másik munkáltatót találni és egy másik munkáltatót erre rávenni. Tehát azt hiszem, ezen el kellene gondolkodni.

Nem tudom, az lehet-e a megoldás, hogy maradjon változatlan a jelenlegi gyakorlat. Én egyfajta kompromisszumkeresésként olyan indítványt nyújtottam be Tóth Sándor képviselőtársammal, hogy ezt a hat hónapos jövedelemmel rendelkező időszakot két hónappal váltsuk fel. Ez azt jelenti, hogy ebben a rendszerben is érvényesülhet az a gondolat, amit a kormány meg kíván előzni vagy meg kíván szüntetni, ugyanakkor nem kívánja elérni, hogy a munkavállalók egy jelentős részének a táppénze valóban csak a minimálbérből indulhasson ki. Kérem, hogy ezt tessenek átgondolni.

Nem vagyok ugyan meghatalmazva, de mégis elmondanám, hogy azt pedig kifejezetten jónak tartom, amit Tokár István képviselőtársam benyújtott mint ajánlást: javaslatában azt mondja, hogy a pályakezdőkre nem kellene kiterjeszteni. Úgy gondolom, hogy amikor a kormány elmondja, milyen módon segíti a pályakezdőket, akkor nem lehet számukra sem cél, hogy a pályakezdők, amennyiben mégis táppénzre szorulnak, ilyen helyzetbe kerüljenek. De mondhatnánk a többi formát is, ezért arra kérem a képviselőtársaimat, hogy gondolják ezt át, és ha az itt bent lévő készletet nem tartják jónak, nyújtsanak be olyan módosító javaslatokat, amelyek finomítják ezt az elképzelést.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Hadd térjek vissza két percben az előző felszólalásokra. Kezdeném Vojnik Máriával. Azt mondta méltatlan az a vita, amely arról szól, hogy szeretnénk 10,3 százalékkal emelni a nyugdíjakat. Ez érthetetlen számomra. Véleményem szerint az volt a méltatlan, amikor önök vitatkoztak arról, hogyan adjanak 0,5 százalék emelést a nyugdíjasoknak, hogyan tudják '94-98 között csökkenteni a nyugdíjak reálértékét. Az az érvelés pedig, hogy az MSZP 9,5-et tudott elképzelni a nyugdíjasoknak, a Fidesz pedig 10,3-at tud adni és megjelöli ennek a forrását, ez elég szegényes. Azt javasolnám a képviselő asszonynak, hogy ilyenkor azt kell mondani, hogy a Fidesz túljárt az eszünkön, beismerjük, alámondtunk; a Fidesz kitalálja, hogyan tudja 10 százalék fölött emelni a nyugdíjakat.

Az az érvelés pedig, hogy nem terjesztették be, képviselő asszony...! Tessék átnézni a Házszabályt, milyen megfelelő eszközök vannak arra, hogy az Országgyűlés tárgyaljon és elfogadjon módosító javaslatokat, nagy horderejű vagy kisebb horderejű törvénymódosításokat. Higgye el, hogy megtalálja a módját, a frakció egyébként meg is találta. A 268-as kapcsolódó módosító javaslatot, amelyet Horváth János és Steinerné Vasvári Éva nyújtott be éppen ennek kapcsán, legyen szíves átnézni, és látni fogja, hogy van az Országgyűlés előtt ilyen javaslat.

Az meg aztán teljesen elképesztő, hogy az egészségügyi hozzájárulásról néhány év elteltével teljesen fordítva gondolkodnak a tisztelt képviselő hölgyek és urak. Hiszen még 1996-ban azt mondták, hogy a társadalombiztosítási alapok krónikus helyzete indokolja azt, hogy egy fix összegű hozzájárulást ki kell találni, most pedig lám, néhány év elteltével azt mondják: nem, nem, erről szó sem lehet, ezt el kell felejteni, itt most valami másnak kell következni.

Mivel az időm lejárt, ezért nem folytatom.

 

(13.50)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elkeserít engem a képviselő úrnak az a vitastílusa, amelyben teljesen a tényektől elrugaszkodva, képviselőtársai szavait kicsavarva érvel, ezért megismétlem: méltatlan az a vita, amikor olyan tételekről vitatkozunk, amelyekről szabályszerűen nem lehetne, mert nem fekszenek a Ház előtt. Nem a 10,5 százalék a méltatlan - az egyszerűen csak jár a nyugdíjasoknak, ha önök 10,5 százalékot gondolnak, ezzel egyet fogunk érteni -, hanem a beterjesztés módja és az érvelésük.

Azt gondolom, képviselő úr, hogy köztünk olyan mérhetetlenül nagy szakadék van abban, hogy mikor, mivel és milyen kicsavarásokkal lehet érvelni, hogy én nem is szállok önnel ezen a szinten vitába. Önök nem terjesztették be a járulékcsökkentésre vonatkozó javaslatukat, mert nem lehet róla vitatkozni, mert nincs itt. Nem tárgyalták bizottságok; jelentkezzen az a bizottság, amelyik tárgyalta! A kapcsolódó módosító indítvány még nincs a Ház előtt. Képviselő úr, azt gondolom, hogy ez a napnál is világosabb, mert akkor itt lenne előttünk, beszélhetnénk róla. Nem is találok szavakat a képmutatásra, az álságosságra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit ön tanúsít.

Köszönöm szépen. (Jauernik István tapsol.)

 

ELNÖK: Képviselő asszony, nem szeretném, ha személyeskedéssé fajulna ez a vita. Eddig kora délutáni szép, becsületes hangnemben ment, nincs értelme ezeknek a jelzőknek, amit ön használt. (Dr. Vojnik Mária közbeszól. - Tállai András: Köszönöm szépen.) Megkérem, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat érdemi módosító javaslatairól beszéljenek, a pozitív dolgokat hangsúlyozzák, ne a negatívat, annyi negatívum van ebben a világban, mindig a szépet lássuk meg belőle, erre szeretném kérni önöket. Nem a másikat szidni; ami a jó, azt mondani, mindenki a maga jóságát próbálja bizonyítani. (Taps a Fidesz soraiból.)

Természetesen a kétpercesek folytatódnak. Göndör István képviselő úrnak adom meg a szót.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Tállai Képviselő Úr! Azt hiszem, hogy a mi foglalkozásunk, a gazdaság ettől szép, hogy vannak helyzetek, amiket meg kell oldani, és teszünk kísérleteket arra, hogy olyan megoldásokat találjunk ki, amelyek rövid távon és hosszú távon érvényesülnek.

Azt gondolom, és ma is az a meggyőződésem, hogy az a nyugdíjtörvény, amit a tisztelt Ház elfogadott néhány évvel ezelőtt, az egy ilyen törvényjavaslat volt, olyan törvényt fogadott el a Ház, amely évtizedekre szól, fokozatos fejlődést, változást helyezett kilátásba, mintegy kiszámítható megoldást kínált azok számára, akik dolgoznak, jövedelemmel rendelkeznek és választják az öngondoskodás lehetőségét.

Azt hiszem, a mindenkori kormánypártoknak és az ellenzéknek is sokat segített volna, ha megszabadul a Ház attól, hogy évente így a költségvetés vitáját terheljük azzal, hogy most 9,3-9,5-9,7 vagy 10,5, nem jó ez nekünk sem, nem jó a nyugdíjasoknak sem. Itt elszórakozhatunk ezen, de lehet, hogy két hét múlva a miniszter úr fog mást mondani, mert ha az infláció másképp alakul, akkor kényszerhelyzetből, a törvény erejénél fogva lehet, hogy ez nem 10 felett lesz, hanem azt fogja mondani, már 10,8, de lehet, hogy 11. Nem akarok ezzel hosszú időt eltölteni, azt gondolom, hogy ez benne van a pakliban. Tény, egy kell: hogy törvényszerűen járjon el a korány.

A másik az egészségügyi hozzájárulás. Tényleg igaz, akkor volt egy helyzet, amit kezelni kell, de időközben változik a gazdaság, változnak a lehetőségek, és van értelme gondolkodni azon, hogyan lehet kiváltani ezt a megoldást valamivel. Mi nem mondtuk, hogy nulla legyen, mi csak azt mondtuk, a kormány tanúsítson önmérsékletet, ez van a javaslatunkban is.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Szintén két percre adom meg a szót Farkas Imre képviselő úrnak.

 

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tállai Andrásnak az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos észrevételéhez szeretnék hozzászólni, bár arra Göndör képviselőtársam már utalt. Úgy érzem, azért van jogalapom hozzászólni, mert amikor az előző kormány ezt előterjesztette, a magam részéről azt akkor sem fogadtam el és érveltem mellette. Megmondom őszintén, néha én is meglepődöm, amikor a saját frakciómból olyanok akarják csökkenteni, akik akkor erőteljesen érveltek mellette. (Tállai András tapsol.) De Tállai képviselőtársam, azt is szeretném elmondani, hogy akkor a Fidesz-frakció, a kisgazda frakció és az MDF-frakció szörnyű dolgokat mondott az egészségügyi hozzájárulásra, fantasztikus mértékben elítélték azt. Azóta a korábbi években soha nem látott mértékben emelték az egészségügyi hozzájárulást. Tehát az önök frakciója, akik most kormányon vannak, nagyon megszerették valami miatt ezt az egészségügyi hozzájárulást, és rendkívüli mértékben emelték.

Azt hiszem, hogy ez a délutáni, valóban kicsit lecsillapodott vita akkor lesz igazán korrekt, ha ezen az oldalon is elismerjük, talán akkor nem kellett volna ezt a kevésbé jó formát előhozni, de azt is el kell ismerni és remélem, önök is elismerik, hogy önök nagyon beleszerettek ebbe a formába, és ma úgy kívánják támogatni, szemben azzal a gondolattal, amit akkor még vallottak. Ma nincsenek itt önök között azok a képviselők - illetve itt van, csak a padsorokban nem ül itt, Selmeczi Gabriella, Torgyán József, az MDF-es képviselőt nem tudom megmondani -, akik fantasztikus véleményeket mondtak. Tessék ezeket átnézni!

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Steinerné Vasvári Éva képviselő asszonynak.

 

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Göndör István úr pénztár-felügyeleti díjakkal kapcsolatos módosítására szeretnék reagálni.

Teljesen természetes az, hogy a díjak emelését senki nem szereti, és nagyon népszerű azt mondani, hogy ne változzanak a díjak az évek során. Ha viszont megnézzük azt, hogy mindehhez milyen feladatnövekedés járul, akkor már nem mondhatjuk azt, hogy az elkövetkezendő időben is legyen akkora a felügyeleti díj, mint eddig. A módosítások között szerepel, hogy az eddigi negyedéves teljesítménymérésről és vagyonértékelésről át kell térni a napi kötelezettségű jelentésre. Ezt nem két-, két és félszeres munkát jelent, hanem lényegesen nagyobbat. Azt, hogy erre mennyire szükség van, mindannyian láthatjuk, ha megnézzük a PSZÁF honlapját, hogy naponta a magán-, illetőleg önkéntes nyugdíjpénztárakkal kapcsolatban hány határozatot hoznak, és általában ez mind olyan, ami hiányosságokat tár fel, pótlásokat ír elő, illetőleg gazdálkodási, fegyelmi vétségeket tár fel.

Úgy gondolom, hogy akármilyen keserű is ez a dolog, de egy sokkal nagyobb védelemért, sokkal nagyobb biztonságért szükség van ennek a munkának a megfizetésére is. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Nem, így a részletes vita e szakaszát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom az utolsó vitaszakaszt, amely a közvetett adók témakörét érintő módosító javaslatokat tartalmazza. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Göndör István képviselő úr, MSZP.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ebben a vitaszakaszban a legtöbb módosító javaslatot a jövedéki adóval kapcsolatban nyújtottuk be Kovács Tibor képviselőtársammal. Ebből az egyik, a legegyszerűbb a 123. számú, ahol szeretnénk továbbmenni azon az úton, hogy kik lehetnek megbízható adósok, kik lehetnek azok, akik valamilyen eljárási kedvezményben részesülhetnek. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem támogatta a kormány képviselője, kérem önöket, hogy ezt mérlegeljék újra.

A következő, a 131. és a 324., mind a kettő - még akkor is, ha rendkívül távol esnek egymástól - a jövedéki adó visszaigénylésével kapcsolatos lehetőségeket bővítené.

 

(14.00)

 

Először mondom az egyszerűbbet. A mezőgazdasági üzemek esetében azt gondoljuk, hogy az agrárium számára... - és ugyanaz a kérdés, amiről már délelőtt beszéltünk, hogy tudjuk-e segíteni azt, hogy a költségek valamelyest csökkenjenek. Ezért mi azt gondoljuk, hogy itt lehetőség kínálkozik arra, hogy a mezőgazdasági üzemek a meghatározott tevékenységi körben felhasznált üzemanyagok után a jövedéki adó 100 százalékát igényelhessék vissza.

A másik, a 114. számú az általános forgalmi adó körét érinti. Ez része a szocialista frakció módosító csomagjának. A javaslatunk az, hogy abban a szakaszban, amikor a gazdasági növekedésből eredően folyamatosan nő az államháztartás bevétele, lassú, kis lépésekkel elindulhatnánk, hogy az európai harmonizáció irányába fokozatosan csökkentsük az általános forgalmi adót.

Ebben a javaslatban azt kezdeményeztük, hogy az egyébként 12 százalékos kulcs 10 százalékra csökkenjen. Gondolom, hogy a jelenlévők tudják - és ahogy körbenéztem, nem kell túl sokat beszélnem arról -, hogy milyen áruk és milyen szolgáltatások tartoznak ebbe a fogyasztói körbe. Tehát azon kívül, hogy a felhasználók számára vagy a fogyasztók számára ez egyfajta kedvezmény, azt hiszem, egy kicsit segítene a lakossági energiafelhasználás és -ár összefüggés kérdésének a megoldásában, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a 2 százalék valójában az egyes fogyasztók szintjén egészen minimális.

De azt hiszem, gesztus értékű lépés lenne, amelyben a kormány kifejezi azt a szándékát, hogy fokozatosan hajlandó csökkenteni az általános forgalmi adó szintjét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, MSZP.

 

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hasonlóan, mint az általános vitában, most is a gyümölcspálinka jövedéki adójával szeretnék foglalkozni. Nagy örömmel láttam, hogy a bizottságok többsége és a kormány is támogat néhány olyan indítványt, amit én is kezdeményeztem. Így többek között azt, hogy a kedvezményes adótételű, eddig 50 hektoliterfok mennyiségig egy főzető részére egy évben biztosított kedvezményes adótétel marad tovább, nem kerül leszállításra 30 hektoliterfokra.

Akkor elmondtam, hogy semmi értelme nem lenne, nem lenne több bevétel, inkább a feketegazdaságba, a feketefőzés irányába mozdult volna el a tevékenység. Ugyancsak öröm számomra, hogy ma már a kormány is elfogadja, hogy nem kell előzetesen bejelenteni azt, ha egy szeszfőzdébe a főzető be akarja szállítani az alapanyagot, amiből a pálinka készül; gyakorlatilag megvalósíthatatlan lett volna ez az előírás. Ellenőrizhetetlen lett volna, ugyanakkor nem segítette volna az ellenőrzést és a jövedéki tevékenység szabályozását.

Sajnálom, hogy ez idáig nem fogadta el a kormány, és a bizottságokban sem kapott többséget az az indítványom, amely a jövedéki adó mértékének átlagot meghaladó emelését szándékozta kiküszöbölni. Mint tudjuk, a gyümölcspálinkánál a jövedéki adó mértékében az inflációt meghaladó, 2002-ben már kétszeresen meghaladó mértékű emelésre kerül sor. Úgy gondolom, hogy semmi nem indokolja.

Az általános indoklásban az szerepelt, hogy európai uniós elvárások meg majd a felzárkózás, meg az egykulcsos rendszer... Amíg nem vagyunk az Európai Unióban, úgy gondolom, addig a magyar állampolgároknak az a jobb, ha alacsonyabb adótétel van. Majd ha odakerülünk és nem lesz más megoldás, akkor majd tudomásul veszik a magyar állampolgárok, hogy olyan mértékben kell adózniuk, de úgy gondolom, hogy addig pontosan elégséges lett volna az infláció mértékével emelni.

Azt kérem, hogy a kormány gondolja ezt végig még egyszer. Lehet, hogy eltelik akár még több év is az európai uniós felzárkózásig. Nem egy olyan jelentős adótétel, amely adókiesést jelentene, ami az adóbevételt érdemlegesen befolyásolná, ugyanakkor nagyon sok kistermelőnek, nagyon sok vidéki embernek jelent gondot az, hogy a saját részre főzött pálinka után egyre nagyobb és inflációt meghaladó mértékű adót kell fizetni.

Úgy gondolom, hogy ezeket végig kellene gondolni, és itt is az inflációval megegyező mértékű emelést javaslok. Van bent ilyen indítvány, és ennek a támogatását kérném képviselőtársaimtól is.

Még egy másik adóval kapcsolatban szeretnék hozzászólni. Nem generális kérdés, de a bizottsági vita során is fölmerült és ott sem tudtam elfogadni az indoklást. Az illetéktörvénnyel kapcsolatban van a 214. ajánlási számon egy módosító indítványom. Azt indítványozom, hogy a lakóépület fogalmának meghatározását pontosítsuk. A lényege ennek az indítványnak az, hogy az a lakóépület, amelyet túlnyomórészt lakás céljára használnak. Nem tudom, hogy mi alapján kell azt eldönteni, hogy mi az a túlnyomó rész. A mérete alapján, a beépített köbméter alapján vagy mi alapján? Éppen ezért azt javasoltam, hogy az értéke alapján túlnyomórészt lakás céljára használt épület. Ez egy pontosítás.

A bizottsági vita során a kormány képviselője azt mondta, hogy ezzel idáig nem volt probléma, miért kell ez. Lehet, hogy eddig nem volt probléma, de nem biztos, hogy a következő évben nem lesz ezzel probléma. Ha az állampolgároknak egy jó törvénnyel, egy pontos fogalommeghatározással egyértelművé tesszük a dolgot, az csak előnyére válik a törvénynek. Ne abban bízzunk, hogy nem lesz ilyen vita, nem lesz ilyen probléma, mert ha vita lesz, akkor bizony a törvény pontatlan szabályozása miatt nem fog tudni senki igazságot tenni addig, amíg a szabályozást egyértelművé nem teszik.

Éppen ezért kérem a miniszter úrtól, a képviselőtársaimtól, hogy támogassák ezt az indítványt is, amely valóban egyértelművé és pontosabbá tenné a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja - mérlegelve a kőolaj világpiaci árának drasztikus növekedését - arra a következtetésre jutott, hogy a gazdálkodók számára épp elég gond lesz a megnövekedett energiaköltségek ellenértékének előteremtése. Azaz nem szabadna még ennél is jobban megnövelnünk a termelők kiadásait az üzemanyagokat terhelő jövedéki adók megemelése révén.

Jeleztük a pénzügyi kormányzat számára, hogy nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatnak azokat a szakaszait, amelyek az ólmozott és ólmozatlan benzin, a petróleum, a gázolaj és a fűtőolaj jövedéki adóját növelték volna meg. Font Sándor képviselőtársunk nyújtotta be az MDF javaslatait, melyek szerint maradjon változatlan ezeknek a termékeknek a jövedéki adója.

Időközben hallhattunk arról - és erről szó esett ma délelőtt is -, hogy a kormány és a fuvarozók érdekképviseleti szervei megállapodtak az üzemanyagokat terhelő adónövelés elhalasztásáról. De addig is, amíg az ezt megszövegező módosító indítványt nem kapjuk kézhez és frakcióülésen nem vitattuk meg, fenntartjuk képviselőcsoportunk javaslatait.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ismeretes, hogy az MDF képviselőcsoportja annak idején határozottan ellenezte és nem szavazta meg a bor jövedéki adójáról rendelkező törvényt. Ellenezte azt, hogy egy gyümölcsöt, a szőlőt, ha nem is nevesítetten, de gyakorlatilag jövedéki termékké minősítsen az Országgyűlés.

A törvény elfogadását követően, augusztus 1-je után a sokszorosára növekedtek a szőlőtulajdonosok és a pincegazdák adminisztrációs kötelezettségei. Bács-Kiskunban is keserűen panaszkodnak, hogy mostanában a pincékben nem poharakat töltögetnek, hanem űrlapokat, jelentéseket, bevallásokat és statisztikákat. Az idő azóta bebizonyította, hogy képtelenség eleget tenni a szőlőtermelésre és borászatra vonatkozó adminisztrációs kötelezettségeknek.

 

(14.10)

 

Például a pincekönyv vezetése és a borszállítmányokat kísérő dokumentumok kitöltése túl bonyolult, egyetlen szállítmány elindításának az adminisztrációja is órákat vehet igénybe. A vendéglátóhelyeken a napi nyitó- és zárókészlet nyilvántartása hajnalig tartó munkát adhat az álmos és fáradt alkalmazottaknak. A gyakorlatban végrehajthatatlan az a szabály, amelyik előírja, hogy a szőlőt csak megfelelő kísérő okmányokkal lehet szállítni. Ennek érdekében például mérlegeket kellene elhelyezni a szőlősorok végére, hogy a pincére szállítás előtt meg lehessen mérni és a szállítólevélen fel lehessen tüntetni a szüretelt szőlő súlyát.

Egyáltalán, tisztelt miniszter úr - ezt kérdezik választókerületemben -, akkor most a bor a jövedéki termék, vagy pedig a szőlő?

Hasonlóan nehezen végrehajtható az a szeptember 1-jei hatállyal életbe lépő szabály is, amelyik termékmérleg összeállítását írja elő. A forrásban lévő must ugyanis változtatja térfogatát, ezért azt nem lehet az előírt pontossággal lemérni.

Felmerült az az igény is, hogy a szőlőre és a borra vonatkozó jövedéki nyilvántartásokat a többi szeszes italra is ki kellene terjeszteni, különben súlyosan sérül a versenysemlegesség. Már most tapasztalható, hogy a forgalmazók az adminisztrációval kevésbé terhelt szeszes italokat szívesebben árusítják, és ez hátrányos helyzetbe hozza a bortermelőket.

Csak példaszerűen soroltam fel a borra vonatkozó jövedéki előírások hátrányos következményei közül néhányat. Bizonyára sok a félremagyarázás, bizonyára sok a nehezen értelmezhető következmény is. Azt vártuk, hogy ebben a törvényben sor kerül az azóta már nyilvánvalóan hibás jogszabályok módosítására vagy törlésére. Sajnos, csak néhány ilyen paragrafus változtatását indítványozza az előterjesztő, és más, a képviselőkhöz már eljuttatott önálló indítványok nem orvosolják az újonnan bevezetett jövedéki szabályok miatt keletkezett gondokat.

Választókerületem lakóinak egy részét nagyon hátrányosan érintik a bortermelőkre vonatkozó törvényi előírások. Súlyosbítja helyzetüket, hogy a nagyon gyenge termőerejű földeken szinte csak a szőlő tud elfogadható termést és jövedelmet biztosítani, más növényi kultúra nem. Az ipari munkahelyek száma is inkább csökkent, semmint növekedett ebben az évtizedben. Nem tudnak sem más mezőgazdasági kultúrába, sem más nemzetgazdasági ágazatba menekülni az itteni szőlősgazdák. Minden, a rossz bortörvényen történő apró javítás segít a helyzetükön, mert most, ennek a törvényjavaslatnak a keretein belül nincs lehetőség jelentősebb korrekcióra.

Ilyen apró előrelépések sokaságát határozta el a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, mintegy tíz módosító indítványban, melyeket Font Sándor képviselőtársunk nyújtott be, részben a maga nevében, részben más képviselőkkel együtt. Ezek az indítványok egyszerűsítenék a zárjegyek megvásárlását, mérsékelnék az adóraktári engedélyre kötelezettek körét, nem naprakészre, hanem csak havonta történő aktualizálásra köteleznék a pincekönyvek vezetését. Törölnék a bérfőzőknek a vámhivatalhoz történő előzetes bejelentési kötelezettségét, hiszen amúgy is előre kell bejelentkezniük a szeszfőzdében.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a bortermelőket érintő adminisztrációs terhek mérséklését célzó indítványainkat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kerényi János képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. KERÉNYI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A jövedékiadó-törvényhez beadott módosító javaslataink a borra és a bérfőzésre vonatkozó szabályozás pontosítását, kiigazítását, legtöbb pontban pedig az egyszerűsítést szolgálják.

Először a bérfőzésre vonatkozó módosító javaslatokról kívánok beszélni. Az ajánlás 134. pontja szűkíti a bérfőzető személyek körét, mert nem vitás, hogy az eddigi szabályozás visszaélésre adott lehetőséget. Így a 18 év alattiak személyi igazolványa az új rendelkezés beiktatásával nem lesz már felhasználható. Tulajdonképpen ez az egy módosító javaslat tartalmaz szűkítő rendelkezést.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről ehhez a témához benyújtott módosító javaslatok pozitív irányban változtatják a szabályozást a hazai gyümölcspálinkát előállítók körében. Az előterjesztéssel szemben változatlanul az 50 hektoliterfok kedvezményes adó mellett előállítható pálinka mennyiségét kívánjuk fenntartani. Az előzetes bejelentési kötelezettség előírása megnehezíti a szeszfőzdei vállalkozások folyamatos munkarendjét.

A bor jövedéki termékké válása folytán a borászatban képződött melléktermékekkel el kell számolni az egyszerűsített adóraktáraknak is. Ezek a szeszfőzdék jelentős alapanyag-felvevőként fognak működni az elkövetkezendő időszakban, tehát nem értünk egyet a további szigorításokkal.

Az ajánlás 144., 145., 146. pontja egy témára vonatkozik. A javaslat az állami ellenőrzőjegyre vonatkozó eredeti szabályozást kívánja megtartani. Igaz, hogy az előterjesztés költségkímélő megoldással jobb helyzetbe hozza a borelőállítókat és a termelőket, de a szabályozás megszüntetne egy olyan jelölést, amely 1936 óta szolgálja a kiemelkedő minőségű származási hely, fajta, évjárat, vagy a készítés módja miatt megkülönböztetésre érdemes palackozott borokat.

Az állami ellenőrzőjegy használata az elmúlt 64 évben teljesítette az elvárásokat, a vásárlók megismerték, a kiváló minőség biztos garanciájának tartják. Megfontolásra érdemesnek tartjuk a beadott módosító indítványainkat.

A 161. módosító javaslat egy olyan problémát kezel, amely az eredeti szabályozásba nem került be. A sörre vonatkozó szabályozás beemelése nem kezelte azt a problémát, hogy a borban a palackba töltés után is lejátszódnak olyan biológiai és kémiai folyamatok, amelyek a bor minőségét nem befolyásolják, csak az esztétikai megjelenését. Így lehetővé kellett tenni a bor újrafeldolgozása esetén az adó-visszaigénylést.

Rendkívül fontosnak tartjuk a 190. módosító javaslatunkat. A javaslat a jövedéki törvény 72. § (18) bekezdésének módosítását javasolja, amely a borra vonatkozóan diszkriminatív szabályozást tartalmaz. Pontosítva: csak a borra írta elő a törvényhely a külön nyilvántartást és a napi elszámolást. Módosító javaslatunk ennek a szabályozásnak az elhagyását javasolja, hogy ne élvezzen a bor adminisztratív szempontból megkülönböztetett figyelmet.

Módosító javaslataink egyértelműen az egyszerűsítés irányába mutatnak, de feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az adótörvények elfogadása után a Pénzügyminisztérium és az FVM közös végrehajtási rendelete további egyszerűsítéseket tartalmazzon a borkísérő okmányok és a szőlő-bor pincekönyv tekintetében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tulajdonképpen három témakörről szeretnék beszélni, kapcsolódva Göndör István képviselőtársam mondanivalójának egy részéhez, ami a jövedékiadó-törvényt illette, illetve délelőtt Kovács Tibor képviselőtársam is szólt erről a kérdéskörről. Most ténylegesen megnyílt ez a vitaszakasz, és most is el kell mondani mindazt, amit már eddig is többé-kevésbé elmondtunk.

Kezdem azzal, hogy én Lezsák Sándor képviselőtársamnak a jövedéki adóval kapcsolatos mondanivalóját ugyanolyan álságosnak tartom, mint ahogy Vojnik Mária tartotta Tállai képviselő úr megszólalását, mert ha megnézi képviselő úr, hogy az ajánlásokban hogyan néz ki a bizottsági támogatottsága azoknak a javaslatoknak, amelyeket ön rendkívüli módon itt, a plenáris ülésen támogatandónak ítélt, akkor azt látja, hogy bizony az MDF-es képviselők a bizottsági vitában nem támogatták azokat a javaslatokat. Tehát, amikor ki lehetett volna fejezni szavazattal is, hogy mi mit akarunk, hogy mi nem támogatjuk azt, hogy a jövedéki adó mértéke a jövő évben - figyelemmel mindarra, amit majd mondani fogok - növekedjen, akkor azt szavazatokkal kell kifejezni, nemcsak a rádióhallgatók előtt elmondani, hogy az MDF nem akarja támogatni a jövedéki adó mértékének a növelését, közben meg megszavazzák bizottságban és itt a Ház előtt.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy valóban a cselekvésnek is szinkronban kell lennie az elhangzott beszéddel.

 

(14.20)

 

Ezt azért mondom, képviselő úr, mert a költségvetési bizottságban óriási vitát folytattunk arról a javaslatról, amelyet ön is érintett, de Göndör képviselőtársam Kovács Tiborral szintén benyújtott egy módosító javaslatot, amely azt eredményezné, hogy jövőre a jövedéki adó tartama nem növekszik. Azt kértük a kormánypárti képviselőktől, tekintettel arra, hogy akkor már a kormány és a fuvarozók megállapodtak egymással, hogy legalább ezt a módosító javaslatot fogadják el, legyen jelzés értéke a fuvarozók felé, hogy a kormány még a végleges megoldást nem tudja, de semmiképpen nem akarja emelni január 1-jétől az üzemanyagok jövedékiadó-tartalmát. Erre a kormánypárti képviselők azt mondták, hogy ők ilyet nem tudnak támogatni, majd be lesz hozva a módosító javaslat, amely biztosítékot fog adni a fuvarozóknak arra vonatkozóan, hogy teljesül a kormányígéret. Mert, azért legyünk őszinték, számos kormányígéret az elmúlt két és fél év során nem teljesült.

Tehát mi joggal követeljük meg azt itt a parlamentben, hogy akinek megvan a megfelelő eszközrendszere ahhoz, hogy a törvényben is érvényesíteni tudja a kormányakaratot, legyen itt, lássuk, hogy miben gondolkodnak a kormánypártok, hogyan tudják végrehajtani azt, amiről a kormány megállapodott. Lassan lezárul a mai részletes vita is, és nincs előttünk az a megoldás, hogy a jövedékiadó-törvényt hogyan, milyen módon fogják módosítani annak céljából, hogy a közúti fuvarozókkal megkötött megállapodás visszatükröződjön a benyújtott törvénymódosító csomagban. Majd megint valószínűleg a zárószavazás előtt véletlenül beesik egy olyan javaslat, amelyről nem tudjuk, hogy ez valóban azt a célt szolgálja-e, vagy jól szolgálja-e azt a célt, amiről a megállapodás szól, és akkor már nem lesz lehetőségünk gyakorlatilag se módosító javaslatot benyújtani, se elmondani a véleményünket arról a kormányzati javaslatról, amely képviselői indítvány formájában fog feltehetőleg majd megjelenni, tehát annak a tartalmáról egyszerűen nem tudunk véleményt mondani.

Én most csak sajnálattal tudom azt megállapítani, ha legalább azokat a számunkra fontos javaslatokat, a 129-est vagy legrosszabb esetben a 126-ost, Göndör képviselő úr javaslatát, támogatná a kormányzat vagy a kormányzati többség, ha ez a támogatás meglenne, akkor ez egy világos üzenet lenne mindazok számára, akik azt várják, hogy a jövedékiadó-tartalom 2001. január 1-jétől ne növekedjen. Erre nagyon nagy szükség lenne, miután a szocialistáknak az ez évre vonatkozó törvénymódosító javaslatát még csak tárgysorozatba se vette a kormányzat, amely pontosan azt célozta meg, hogy csökkentsük már az idén a jövedékiadó-tartalmat, persze nem egy elfogadhatatlan mértékben, hanem egy általunk is kiszámolt mértékben, és ha ezt elfogadták volna, akkor elképzelhető, támogatható lenne az az elgondolása a kormánynak, hogy jövőre mégiscsak növeljük. De se egyiket, se másikat nem fogadják el, és közben pedig kifelé a sajtón keresztül, a kommunikációban azt sugallják a polgárok felé, hogy megállapodtak a kormánnyal. De ha megállapodtak, akkor itt kell lenni, képviselőtársaim. Ez persze ugyanolyan, mint az, hogy itt a délután folyamán, délelőtt is elmondták, hogy 1 százalékkal mégiscsak visszahozzák a járulékcsökkentés mértékét, tehát nem 3-mal, hanem 2 százalékkal fog csökkenni, és éppen ezért majd a nyugdíjak nem olyan mértékben fognak növekedni, amilyen mértében azt eredetileg gondolták.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vegyes rendelkezésekhez szólok hozzá. Hol van az 1 százalékos javaslat? (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Tállai képviselő úr kérjen szót, és utána, amikor szót kapott, akkor minősítheti a hozzászólásomat.

Én azt gondolom, hogy megalapozott mindaz, amit én most mondok, mert sem a jövedéki adóról szóló törvénymódosításnak a korrekt változata nincs előttünk, és lezárul a részletes vita is, sem az 1 százalékról szóló módosító javaslat nincs előttünk. És közben az MDF azt mondja, hogy hú, de támogatná azt, hogy a jövedéki adó mértéke ne változzon. Ennyit a jövedéki adóról és az 1 százalékról.

Még egy témakört szeretnék érinteni, ez pedig az adózás rendjéről szóló törvénynek a módosítása, az ajánlás 278. pontja; ha feltételeznék, hogy nem a tárgyról beszélek, akkor le tudják kontrollálni a képviselőtársaim. Itt arról van szó, hogy mindazokról az adózókról, akik a kormány által benyújtott törvény alapján nem tudják igénybe venni a családi gyermekkedvezményt... - mert ezt már a délelőtti vitában tisztáztuk, hogy ilyen család nagyon sok lesz, a mértékekben eltérés van, de azt önök is megerősítették, hogy bizony, nagyon sok család nem tudja százszázalékos mértékben, vagy csak részlegesen tudja igénybe venni a családkedvezményt. Ha ez így van, márpedig ez tény, akkor kell egy olyan megoldást találni, hogy minden gyermek után igénybe lehessen venni, erre pedig a legjobb megoldás a mi megítélésünk szerint az, ha az adózás rendjéről szóló törvényt módosítjuk. Egy kimutatás készül azokról az adózókról, akik nem tudják igénybe venni az adókedvezményt, és ezek számára a jövő évi, illetve az azt követő évi költségvetésben költségvetési forrásokból lehetővé tesszük azt, hogy az igénybe nem vett kedvezményt, gyermekkedvezményt, családi kedvezményt, ahogy akarják, úgy nevezem, igénybe tudják venni. Én azt gondolom, hogy így korrekt az eljárás.

És arra nagyon szeretném kérni a kormánypárti képviselőtársaimat, azt látom, hogy többen meglehetősen komolyan felkészültek az adóvitára, hogy gondolják végig ezt a javaslatot, számolják végig a mi javaslatunkat, és tekintettel arra, hogy a most nálunk lévő költségvetés már úgyis annyi sebből vérzik, például csak az 1 százalékra hadd utaljak vissza, Tállai képviselő úr, 3 százalékos járulékcsökkentésre van benyújtva a költségvetési törvény, újra kell számolni. Az adótörvényeket önök nagymértékben, nem 70-80 milliárd forint értékben, hanem csak 30-cal, de módosítják. A költségvetési törvény nem ezzel számol. Módosítani kell. Az adótáblát biztos, hogy módosítani fogjuk, mert az látszik, hogy nincs egyetértés. A jövedéki adóra most mondta az MDF képviselője, hogy nem szavazzák meg. A kisgazdák is mondtak ilyet, aztán utána korrigálták. Tehát látszik, hogy az a költségvetési törvény már messze nem az igazi, nem olyan, amelyre Bánk Attila azt mondta, hogy ezt mi elfogadjuk látatlanban, módosító indítvány nélkül; jól is néznénk ki, ha nem lenne módosító indítvány a költségvetési törvényhez! Tehát látszik, hogy szükséges módosítani a költségvetési törvényt.

Én arra kérem felkészült, szakmailag is megalapozott véleményeket mondó kormánypárti képviselőtársaimat, Lenártek képviselő urat, Tállai képviselőtársamat, és még sorolhatnám, a politikai államtitkár urat, hogy gondolják végig alaposan a mi Art.-s javaslatunkat, és nagyon kérem őket arra, hogy támogassák, a költségvetésben pedig közösen keressük meg ennek a fedezetét, mi partnerek leszünk ahhoz, hogy a fedezetet valamilyen formában megtaláljuk, úgy, hogy az az államháztartás egyensúlyi pozícióját ne veszélyeztesse.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, hogy meg fogom ismételni azt, amit délelőtt mondtam, de a probléma is és a hozzászólás lényege is ugyanaz volt. Arról van szó, hogy miért nincs az Országgyűlés előtt az a jövedéki törvényt módosító javaslat, amely szerint az elkövetkezendő időszakban bizonyos feltételek fennállása esetén lehetséges csak a jövedéki adó mértékét emelni az üzemanyagok vonatkozásában.

Elhangzott ma már, hogy a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtási határideje megelőzte azt a megállapodást, amely a Magyar Köztársaság kormányának minisztere és a fuvarozók érdekképviseleti szervei között létrejött.

 

(14.30)

 

Ennek a 2. pontja ezt valóban kimondja. Azonban ez 2001. január 1-jére fog vonatkozni. Ma szeptember 28-a van. Keller képviselőtársam is nagyon jól tudja, hogy vannak törvényszerű, jogszerű, házszabályszerű eszközök arra vonatkozóan, hogy ezt az Országgyűlés a novemberi végszavazásnál, illetve a három hét múlva esedékes módosító, kapcsolódó módosító javaslatok szavazásánál hogyan fogja jogszerűen, törvényszerűen ide hozni önök elé.

Önnek pedig az a félelme, hogy nem tud arról véleményt mondani, hogy mi lesz akkor, ha nem emelkedik az üzemanyagok jövedéki adója, egyszerűen elképesztő! Ön mondja, hogy saját javaslatuk van! Akkor mondja el a saját javaslatukról a véleményét! Erről csak azt lehet elmondani, hogy támogatja ezt a dolgot vagy nem támogatja, részben támogatja, milyen elképzelése van arra vonatkozóan, hogy a 20 milliárdos bevételkiesést hogyan finanszírozzuk. Nem olyan nehéz kérdés ez, képviselő úr, hogy erről ne lehessen véleményt mondani! Hogy egy magyar kormány megállapodást köt a fuvarozókkal arra vonatkozóan, hogy nem fog emelkedni a jövedéki adó, csak akkor, ha bizonyos feltételek fennállnak, hogy ez milyen hatással van az adótörvényekre, a költségvetésre, tessék szíves elmondani most a véleményét! Tudja nagyon jól, hogy miről van szó! (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Keller Képviselő Úr! Én megértem az ön lendületes indulatait. Savanyú a szőlő. (Keller László: Érett a szőlő!) Ugyanis, tisztelt képviselőtársam, érdemes volna alaposabban elolvasni a módosító indítványaink indoklását, és úgy megszólalni.

A Magyar Demokrata Fórum korábban is, ma is következetes volt (Keller László: Mégse szavazták meg!) ebben a témakörben is. Emlékezzen vissza, hogy mi nem szavaztuk meg a bor jövedéki adójáról rendelkező törvényt. Az akkori vitában és a bizottsági vitákban - a jegyzőkönyvek bizonyítják - elmondtuk azokat az aggályainkat, amelyek sajnos be is következtek. S most is, akár bizottsági vitákban, akár a korábbi megszólalásokban következetesen képviseltük azt a véleményünket, ami egyrészt a valóságból érkezik, másrészt pedig megfogalmazódik módosító indítványokban is.

Kérem képviselőtársamat, hogy ha már savanyú a szőlő (Keller László: Érett a szőlő...), legalább ne érzékeltesse a rádió hullámain.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először a frissebb dologra hadd mondjak annyit Lezsák képviselő úrnak, ez megint nagyon egyszerű matematika, és ennyiben van igaza Keller Lászlónak. Ha a szándékunk azonos vagy egy irányba mutat, akkor a demokrata fórumos képviselők szavazatával legalább egy bizottságban kaphatott volna többséget az indítvány - de azt hiszem, hogy erről nem kell többet beszélni -, mint ahogy mi ezt megtettük a hasonló indítványokkal.

Én a jövedéki adóra hadd térjek vissza. Tállai képviselő úr nagyon ügyesen forgatja a szavakat, vetekszik lassan a pénzügyminiszter úrral, aki kiáll a televízió nyilvánossága elé, és azt mondja, hogy nem változik a jövedéki adó (Varga Mihály: Reálértékben!), miközben már írva volt akkor, hogy azért egy vélelmezett infláció... (Varga Mihály felé:) Nem értem. (Varga Mihály: Reálértékben. - Göndör István nevet.) Bocsánat, reálértékről, kedves államtitkár úr, szó se esett! Eltettem magamnak, én ezt nagyon sokáig fogom őrizni, mert a hasonló szakmára készülő fiamnak azt mondtam, hogy na, erre vigyázz, ilyet soha ne mondj, hogy amikor leírtad, hogy 6 százalékkal nő, akkor azt mondod, hogy nem változik. Azért a 6 már akkora, hogy változik! Még a fizetéseknél is azt mondják, hogy 2 százalékig érzéketlenek a munkavállalók a változásokra, de afölött már igen.

Nos, amit kihagy a számításból, az az, hogy valamikor volt egy olajár, ami 18 dollárral indult, aztán van egy 25 dolláros ár, amihez most minden kötődik és minden ekörül forog, miközben a piacon valamilyen egészen más ár van, ettől lényegesen fölfelé eltérő ár van, és ennek vannak adóvonzatai.

Lehet ezzel játszani, hogy egy ilyen magas árnál ez a viszonylag konstansnak nevezhető jövedéki adó relatív arányaiban csökken. De ez a vállalkozóknál, a vállalkozásoknál többletköltséget jelent, ha tetszik, ha nem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Csak a pontosítás végett kértem szót, elnök úr, köszönöm szépen.

Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Én nagy elismeréssel adózom annak a csűrés-csavarásnak, amit reggel nyolc óta az adótörvények vitájában elkövet, mégis engedje meg, hogy most itt egy pontosítást tegyek.

Tételezzük föl, hogy ön egy kereső tevékenységet végez. (Derültség a Fidesz soraiban.) Az országban, ahol ön dolgozik, van egy 20 százalékos infláció. Önnek a munkaadója a bérét emeli 10 százalékkal. Növelte a bérét, ön valószínűleg mégis azt fogja mondani, hogy csökkent a bére.

Ugyanez történt a jövedéki adónál. Igen, a kormány 6 százalékkal valorizálta a jövedékiadó-tételeket, de ez pontosan annyinak felel meg, amennyivel a jövő évi inflációt számoltuk.

Tehát, tisztelt Göndör képviselő úr, álljon már meg a menet! Szó sem volt itt semmiféle emelésről. A pénzügyminiszter úr nagyon korrekten mondta el, hogy a kormány ellenezné és ellenzi is azt, ha emelkednének a jövedékadó-tételek, csak a szükséges inflációs korrekciót végezzük el. De ezt minden területen megtettük! Megtettük a közbiztonságnál? Megtettük. Egészségügynél? Oktatásnál? Így van! És mégsem mondja senki sem azt, tisztelt képviselő úr, például az egészségügyi kiadásoknál, hogy a kormány drámai mértékben növelte az egészségügyi kiadásokat; egyébként ott reálértékben is növekedésről van szó.

Szóval azt gondolom, hogy a korrektséghez ez is hozzátartozik, és ezt a pontosítást itt el kellett mondanom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Nagyon sok kétperces következik. Először megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, SZDSZ.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lezsák Sándor képviselő úr azt mondta, hogy savanyú a szőlő. Azt mondanám, hogy savanyú a szőlő - most idén szerencsére nem savanyú -, de keserű a szőlőtermelő és borkészítő gazdák hangulata. Bizony nagyon keserű a miatt a törvény miatt, amelynek a módosítását igen sok pontban most tervezi a kormány is, pont azért, hogy el ne lehetetlenüljön az a szőlőtermelés, borkészítés, aminek hagyományai vannak Magyarországon. Erre egy hosszabb felszólalásban kívánok kitérni, de ebben a kétpercesben mindenképpen szeretnék a jövedékiadó-polémiához hozzászólni.

Azért azt, tisztelt államtitkár úr, ne mondja nekem, hogy a kormány nem úgy szokta például mondani, hogy a pedagógusbérek jövő évben 8 százalékkal fognak emelkedni, majd szeptembertől újabb 20 százalékkal. Még egy dedós is tudja, hogy ez így hangzott el a tévében. És gondolom, ezzel nem vonja kétségbe a saját miniszterelnökének a szavahihetőségét, ő mondta így, hogy 8 százalékkal emelkednek januártól.

Tehát akkor ezek szerint a jövedéki adó az üzemanyagárakon bizony emelkedni fog januártól, és akkor nem igaz az, hogy nem emelkedik, mert ha valamit emelünk, nem a reálértéket szoktuk harsogni politikusok a parlamentben; kivéve persze, ha negatív az az emelés - akkor lehet, hogy ön is már csak azt az 1 vagy 2 százalékot emelné. Ugyanis korrektül akkor így hangzott volna a miniszterelnök bejelentése, hogy a pedagógusbéreket januártól 1, uszkve 2 százalékkal emeljük, mert akkor csak az inflációhoz képestit lenne szabad mondani, ugye? Hát nem ez hangzott el, és nem is így van a dolog! Elmondjuk, hogy mennyivel emelkedik, aztán elmondjuk, mennyi az infláció, és ahhoz képest mindenki tud viszonyítani.

Ez azért fontos, mert aztán ha nem úgy alakul az infláció, akkor valóban el lehet mondani, hogy a reálbérek vagy éppen a jövedéki adó emelésének a reálértéke hogyan változott.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Göndör képviselőtársam azzal kezdte a megszólalását, hogy egyetlen dologban mindenképpen igaza van Keller képviselőtársának. Hát ezzel értek egyet, egyetlen dologban van igaza mindössze Keller képviselőtársának, mégpedig abban, hogy vannak közös, közösen elfogadható nézeteink e törvényen belül is, és nagyon bízom abban, hogy ez a megszólalása azt jelzi, hogy a frakció támogatni fogja a módosító indítványaink többségét.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Keller László képviselő úrnak.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államtitkár úr megszólalására csak annyit, hogy nagyon érdekesen használják önök is a szófordulatokat, hiszen akkor, amikor a szocialisták azt mondták, hogy már az idén a jövedékiadó-tartalmon csökkentsünk, akkor a miniszterelnök azt mondta, hogy ez nem változtatható, ez egy fix összeg, nem lehet változtatni. És akkor most meg kiderül, hogy mikor változtatja a kormány, a változásra azt mondja, hogy ez nem változik.

 

 

(14.40)

 

Szóval, államtitkár úr, azt gondolom, hogy önnek nem Göndör képviselő urat kell arra kérni, hogy pontosabban fogalmazzon, meg nézzen a dolgok mögé, hanem a polgároknak egyértelműen, világosan kell megmondani a szándékunkat, azt, hogy nem akarjuk, hogy csökkenjen idén a jövedékiadó-tartalom, és ha ránézünk arra, hogy mit támogat a kormány, meg mit támogatnak a kormánypárti képviselők, akkor azt sem akarjuk, hogy változatlan szinten maradjon. Mi emelni akarjuk, mondják önök, mert hiszen jelen pillanatban a mai napig más szándékot nem tükröz vissza ez az ajánlás. Még egy gondolat ehhez, államtitkár úr, azt gondolom, nem kell természetesnek venni azt, hogy a jövedékiadó-tartalmat az inflációval növelten, teljesen természetesen növelni kell. Azt gondolom, hogy egy új szituáció van - ezt már persze az általános vitában is elmondtam -, újra kell értékelni a helyzetet, és lehet, hogy egy más megoldást kell találni.

Tállai képviselő úrnak pedig azt szeretném mondani, hogy a kormánymegállapodás az én legjobb tudomásom szerint úgy szól, hogy 25 dollár/hordós árhoz köti a jövedékiadó-tartalom módosítását, és ezért kell vitatkozni arról, hogy vajon az jön-e vissza a módosító javaslatban, amiről a kormány megállapodott a fuvarozókkal. (Dr. Veres János tapsol.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Veres János képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Felénk ezeket a fogalmazási finomságokat úgy szokták mondani, hogy mondjuk meg magyarul - nem valorizálás, mert azt nem biztos, hogy mindenki egyformán érti -, drágulni fog az üzemanyag január 1-jétől, ha a kormány eredetileg beterjesztett javaslatát fogadja el a parlament. A drágulás mértéke is meg van határozva, üzemanyagfajtánként változó összegben ugyan, de 4 és 9 forint közötti értékben. Erről kell beszélni, nem azt kell mondani, hogy valorizálás, meg finomkodni erre, arra, amarra. Noha elfogadom, hogy a szakmai szóhasználatban persze ez hangzik el, de úgy gondolom, akik köznapi hallgatóként hallják a vitát, azok számára ez a világos beszéd: ennyi forinttal emelkedik.

Miután a kormány nem támogatott semmi más indítványt a bizottsági vitákban, a kormánytöbbség leszavazott minden más indítványt, ezért okkal feltételezzük azt, hogy továbbra is ez a kormánytöbbség, illetve a kormány szándéka, azaz drágítani kívánja az üzemanyagokat az imént elmondott értékhatáron belül, attól függően, hogy milyen üzemanyagfajtáról van szó, és akkor ez világos beszéd mindannyiunk számára.

Köszönöm a figyelmet. (Keller László tapsol.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azok után, amit Veres János elmondott, már nem kell hogy hosszan vitatkozzam az államtitkár úrral, mert azon gondolkodtam, ha én most megpróbálom tételesen elmondani erről a négy oldalról, hogy hol hány százalékkal változik, és az nem mind esik pont a 6 százalékba... - de nem tenném, a költségvetés vitáját meg nem akarom megelőzni. El fogom mondani, külön fogok rá figyelni, hogy elmondjam az államtitkár úrnak, hogy hol nem az infláció mértékével történik a változtatás.

Köszönöm szépen. (Keller László és dr. Veres János tapsol.)

 

ELNÖK: Szintén két percre adom meg a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én Veres úrnak csak annyit szeretnék mondani: lehet, hogy ön azt szeretné, hogy január 1-jétől dráguljon (Derültség az MSZP soraiban.) a jövedékiadó-tétel emelése miatt az üzemanyag, de közlöm önnel, bármilyen csűrés-csavarást folytatnak itt, bármit kitalálnak, hogy így nem jön, meg úgy nincs előttünk, itt fog lenni, és önnek joga lesz arról véleményt mondani és szavazni is. Higgye el! (Keller László: Mikor mondhatok véleményt?)

Ami pedig Keller úr felszólalását illeti, én szeretném kiemelni valóban ezt a 278. számú módosító javaslatot, amely nagyon-nagyon fontos és nagyon nagy horderejű módosító javaslat. A következőről van szó. Arról van szó, hogy azokról a családokról, akik nem tudják az adókedvezményt igénybe venni, az év végén az adóhatóság egy kimutatást készít, azt átadja a Családügyi Minisztériumnak, majd a Családügyi Minisztérium nyilván posta útján vagy számlára utalva odaadja azoknak a családoknak, akik nem részesültek adókedvezményben, tehát azoknak, akik nem dolgoztak egész évben, nem mentek be a munkahelyükre, nem kaptak jövedelmet és a többi. Természetesen azok is benne vannak, akik dolgoztak, de nem volt annyi jövedelmük, illetve adójuk, hogy ezt a kedvezményt igénybe vegyék. Mit is jelent ez? Ez az égvilágon semmi mást nem jelent, mint a családi adókedvezmény megszüntetését.

De uraim, tisztelt képviselőtársaim, ha önök ezt akarják, akkor ezt kell leírni a módosító javaslatban! Mint ahogy tette az SZDSZ korrektül, az SZDSZ azt mondja, szűnjön meg a családi adókedvezmény, 80 milliárdot kiveszünk a családok zsebéből, már ami az adókedvezményt illeti. Sokkal korrektebb eljárás, ha megmondjuk: nincs adókedvezmény. Ki kell állni a társadalom elé, és azt kell mondani 1 millió 65 ezer családnak, hogy uraim, ha rajtunk múlna, mi megszavaznánk azt, hogy ne legyen családi adókedvezmény, csak egy forma legyen, a családi pótlék. Bizonyára tetszeni fog a családoknak, de higgyék el, hogy a családi pótlék ösztönző hatása meg sem közelíti azt, amit a családi adókedvezménnyel mi el tudunk érni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Lenártek András képviselő úrnak.

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Kovács Kálmán fölszólalásának örültem. Hétfőn ugyanis az hangzott el hosszas vitában, Kuncze és Bauer úr felváltva kifogásolta, hogy miért csak tíz óra a vita, és ez a demokrácia megcsúfolása is egyben. Órák hosszat egy szabad demokrata képviselő sem volt, úgyhogy most a demokrácia megmentőjeként üdvözölhetjük Kovács Kálmán urat.

A Keller László úr által említett bizonyos 278. ajánláshoz szeretnék valamit hozzáfűzni, amiről eredetileg azt hittem, hogy az egy trükk, ahogy Tállai úr jelezte. Időközben lassan-lassan a nap folyamán kiderült, hogy végül is ez a koncepciója a Szocialista Pártnak. Jó pár elemét említette Tállai úr, ami nem biztos, hogy szerencsés, ösztönző hatása ugyanis ennek nincs. Még egy, amit önök szoktak mindig állítani, hogy az adózásnál nagyon rossz, ha mi beviszünk bizonyos szociális jellegű támogatásokat, szociális módszereket. Ez pedig ezek szerint pont ezt akarja. (Dr. Veres János közbeszól.) Hogy a háromgyerekes családok esetében kik vehetik igénybe - délelőtt már elmondtam, hogy tulajdonképpen miért nincs szükség erre a 278-asra -, még egyszer el fogom mondani: az adózók száma 1 millió 65 ezer volt '99-ben, ebből ténylegesen érvényesítő 1 millió 32 ezer fő volt. Magyarán, amit önök akarnak csinálni, annak tulajdonképpen hatása nincs is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Szintén két percre adom meg a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, SZDSZ.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én inkább a tartalmi, mint a személyeskedő észrevételre szeretnék reagálni. Tállai képviselőtársunk azt mondta, hogy az SZDSZ legalább korrekt volt, megmondta, hogy azt a bizonyos betervezett családi adókedvezményt visszavonja, s így 80 milliárd forintot kivesz a családok zsebéből. Csakhogy ugyanő néhány órával ezelőtt itt, ma a parlamentben azt mondta, hogy az SZDSZ-nek az az adókedvezménye, amit a személyi jövedelemadóban meg akar szavaztatni ugyanennek a törvénynek a módosítása keretében, 120 milliárd forintot ad a személyeknek, ennyivel csökkenti ugyanis a költségvetést. Nem felelőtlen ajánlat ez? - mondta akkor. Nos, ha mi 80 milliárdot elveszünk a családoktól és 120-at adunk, akkor ez egy korrekt ajánlat, mert akkor 40 milliárddal többet hagynánk a családoknál.

Köszönöm szépen, hogy megerősítette abban a hitemet, hogy jó javaslatot terjesztett be a Szabad Demokraták Szövetsége. (Derültség az MSZP soraiban.)

A másik észrevételem a jövedéki adóhoz: úgy érzem, akárhogy csűrjük-csavarjuk a szót, a magyar parlament előtt van most olyan módosító indítvány, nevezetesen a szabad demokratáknak a 229. számmal jelzett módosító indítványa, amely módosító indítvány helyben hagyja, az idei értéken hagyja az üzemanyagok jövedéki adóját, magyarul, annak az emelését a törvényből kiveszi. Tehát ha képviselőtársaimnak felelős és őszinte volt a gondolata és ígérete, hogy nem emelkedik a jövedéki adója az üzemanyagáraknak annak érdekében, hogy ne gerjesszen inflációt, hogy ne tegye tönkre az apró és főleg kényszervállalkozásokat és kisgazdaságokat, akkor módjukban áll, csak meg kell szavazni ezt a javaslatot.

Azt ajánlom, hogy ne a szavakat csűrjük-csavarjuk, hanem tisztességesen szavazzuk meg azt, amit megígértünk a polgároknak. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Szintén két percre adom meg a szót Veres János képviselő úrnak.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Úgy tűnik, hogy van értelme a mai vitának, mert ahogy Lenártek képviselő úr fogalmazott, most már érti, hogy pontosan ez az indítvány miről is szólt. Elkövettünk mindent annak érdekében, hogy ezt hamarabb is megérthessék, hiszen a bizottsági vitában is indokoltuk az indítványainkat. Remélem, hogy az indítványok megértése után a vele való azonosulás is be fog következni rövidesen, és nem kell olyan tévutakra tévedni, ahol Tállai képviselő úr eltévedt, mert olyanokat feltételezett rólunk, aminek semmi alapja nem volt.

 

(14.50)

 

Úgyhogy az a kérésem, hogy legközelebb ne a feltételezései alapján fogalmazza meg a véleményét, hanem a vitában elhangzott hozzászólások és az előtte lévő papír alapján! Ha ez alapján fogalmazná meg, akkor nem mondana olyanokat, mint amit az iménti hozzászólása első két mondatában. Kérem, ettől tartózkodjon a későbbiekben!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szintén két percre kap szót Vojnik Mária képviselő asszony, MSZP.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, a szocialista frakció nem szeretne mást, mint amit a törvényjavaslat kapcsán meg is fogalmazott, és amihez az indoklást ma már több alkalommal elmondtuk. Vagyis ahogy az írva van, ez arról szól, hogy a családok számára az igénybe nem vett kedvezmény összege, kiegészítő családi pótlék formájában, az adózó vagy az adófizetésre kötelezett személy számára kifizetésre kerülhessen. A javaslatunk lényege tehát az, hogy a családtámogatások maradéktalanul eljussanak az alacsony, kis jövedelmű családokhoz is. Ezért javasoljuk a családi pótléknak a gyerekek után járó adókedvezmény szintjéig történő kiegészítését minden családnál, ahol ezt teljeskörűen nem tudják igénybe venni.

Azt gondolom, világos, magyar szavakkal fejeztük ki, hogy mit szeretnénk. Mit mond erre ön? Azt mondja, nem ösztönöz. Mire nem, kedves képviselőtársam? El nem tudom gondolni, de ha arra, amit Danka képviselő úr mondott délelőtt, vagyis hogy a szegényekhez ugyan nem jut el semmilyen támogatás, meg semmire nem elég, van azoknak elég bajuk, azt tudom mondani: mondhatná szebben, képviselőtársam. Marie-Antoinette egyszer azt mondta, amikor felpanaszolták, hogy az embereknek nem jut kenyér, hogy egyenek kalácsot. Hát így vannak önök ezzel!

Köszönöm szépen. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Kovács Kálmán: Ez szép volt!)

 

ELNÖK: Szintén két percre adom meg a szót Göndör István képviselő úrnak.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Élcelődünk, de tényleg nem tudom kihagyni. Vagy azért, mert elég hosszú időt ültünk itt, majdnem klubszerűen, és az indulatok talán mindenkiben egy kicsit alábbhagynak, és ezért alakul ki bennünk lassan az az érzet, hogy tényleg nem hiába töltöttük el ezt a tíz órát. És lehet, hogy ha lenne még időnk tartósabban vitatkozni, talán jobban nyitottak lennénk arra, amiről beszélünk, de nem tudom már szó nélkül hagyni.

Lenártek képviselő úr - visszakerestem a délelőtti jegyzeteimet -, többször elhangzott ez az 1 millió 65 ezer körüli család. Aztán szó esett arról, hogy ebből körülbelül 83-84 százalék veszi ezt igénybe. Utána ön azt mondja, hogy 1 millió 50. Akárhogy nézem, 1 millió esetén a 10 százalék 100 ezernél több! Tehát itt valami óriási gubanc van! Attól félek, a hátralévő idő már kevés ahhoz - mert egyre jobban fogy az időnk -, hogy ezt megvitassuk, ezért inkább két mondatot hadd szánjak még rá.

Tisztelt kormánypárti képviselők, ha el tudunk jutni oda, hogy a gyerek a fontos a számunkra - a gyerek, akit szeretnénk a legmagasabb fokon felkészíteni arra, hogy amikor Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozik, akkor versenyképes munkaerőként jelenjen meg a piacon -, ha ebben egyetértünk, lehet hogy utána tudunk majd arról beszélni, hogy a juttatást hogyan kell a szegényeknek odaadni. Lehet, hogy nem készpénzben kell, mert az nem úgy hasznosul, ahogy mi szeretnénk, de valahol az elvben talán meg kellene először egyeznünk. Mert itt mindig előjön az a mögöttes szándék, hogy ha odaadjuk, akkor azt úgyse a gyerek kapja, meg a szegényeknek amúgy is van elég bajuk, törődjenek magukkal - nem igaz! A gyerekkel kellene törődnünk, ebben valahol egyet kellene értenünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács képviselő úr hozzászólását hallgatva olyan érzésem volt, mint amikor régen, gyerekkoromban, az orosz háborús filmeket néztem, amelyekben az orosz katonák folyton csak lőttek és sohasem töltöttek.

Nekem is az az érzésem, hogy a képviselő úr is a hozzászólását kicsit összeszedetlenül és a kellő mértékszámokat össze nem egyeztetve mondta el. Hiszen amikor Tállai András képviselő úr felvetésére reagálva azt mondta, hogy a 80 milliárdos családtámogatás megvonásával... - ugye, ők azt javasolták, hogy 120 milliárdot adnának a családoknak az adótábla módosításával -, akkor azt elfelejtette figyelembe venni, hogy az egyik támogatási rendszer kifejezetten a gyerekvállalást ösztönzi, míg a másik támogatási formának egyáltalán nincsenek ilyen gyermekvállalást ösztönző hatásai.

Továbbá ha a számokat figyelembe vesszük, hozzá kell számolnunk módosító javaslataiknak azt a hatását is, amely a családi pótlék emelésével további 50 milliárd forint pótlólagos kiadást jelentene. Ezzel együtt, ha a számokat összevetem, sincs meg az arány, hiszen az egyik oldalon 170 milliárd többlet áll az önök javaslata alapján, a másik oldalon pedig 80 milliárd hiány a jelenlegi családtámogatási rendszerből kivett összegként. Ilyen módon sem a számok nem egyeztethetők össze, sem a cél, hogy a kormány ezzel a gyerekvállalást ösztönözze, hiszen ha megnézzük a népesedés jelenlegi alakulását, akkor az elég elkeserítő.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Szintén két percre adom meg a szót Lenártek András képviselő úrnak.

 

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Először Göndör úr felvetésére szeretnék reagálni. Rendben vannak ezek a számok, csak lehet, hogy tényleg sok helyen mondtam el, és akkor most még egyszer el kell mondjam. 1999-es adat alapján az összes családok száma 1 millió 280 ezer, amely keresettel rendelkező család, adózó... (Mádai Péter: Az összes után nem többes szám - család!) Csak család, jó. Nem tudom, miről tetszik beszélni, felszólalásra majd biztos lesz lehetőség... 1 millió 66 ezer - tehát ez a 84 százaléka az összes családnak. Mindannyian kifejtettük a véleményünket, hogy nagyon nagy az az arány a családok közül, amelyek nem rendelkeznek keresettel, és ezen mindenképpen javítani kell. De azon belül, akik keresettel rendelkeznek, az összesen 33 ezer fő, azaz 2,6 százalék, aki '99-ben csak részlegesen vette igénybe a családi adókedvezményt.

Számoltunk, Kovács Kálmán úr, nemcsak vagdalkoztunk a számokkal. Amikor a 120 milliárdot említjük, nyilván szóba került ennek a párhuzama, tehát ha elvonok valamit a személyi jövedelemadóból, kiveszem a családi kedvezményt, ugyanakkor a másik oldalon rendezem családi pótlék címén, ki kell számolni: egy gyerek után 100 forintos családipótlék-emelés 3 milliárd forintot jelent. Én csináltam egy ilyen számítást: ez alapján 150 milliárd forintra jönne ki a családipótlék-emelés, magyarul ennyivel lenne még leterheltebb a költségvetés.

Hozzátéve azt, hogy azt is megcsináltam, hogy gyerekenként mit jelent az önök javaslata - semmivel nem jelent többet a gyerekes családoknál, ha összeadom ezeket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Keller László: Csak a szegények nem kapnak!)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, SZDSZ.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Röviden: a délelőtti vitában elhangzott, képviselőtársam, és elmondtam, meg lehet nézni az interneten, hogy mi valóban nem úgy gondolkodunk, hogy a személyi jövedelemadón belül kell adóreformot csinálni, aztán a jövedéki adón belül kell - azt nem tudom, mi -, hanem egységesen úgy gondoljuk, az adóreform azt jelenti, hogy szabad merészen hozzányúlnunk, és azt mondjuk, hogy az állampolgárnál direktben több jövedelem marad - ez a legnagyobb adótámogatás! Ez a legnagyobb adókedvezmény, ha a személyi jövedelemadót leviszem és ott sok pénz marad.

Akiknek nincs pénzük, szegényebbek, az ő érdekükben és a gyermekvállalási kedv élénkítése érdekében a családi pótlék reálértékét megőrizzük - ez a csomag második része -; és a vagyongyarapodáshoz, a vagyonosodáshoz és a fogyasztáshoz kötődő adónemekben azt a hiányt a költségvetés számára behozzuk. Ezzel teremtünk egyensúlyt. Úgy gondoljuk... (Tállai András: Hol van?) Hol van? Képviselő úr, a módosításokban, csak össze kellene olvasni! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem olvasta össze!) Természetesen, képviselő úr, nem tehetek arról, hogy ön nem olvas. Nyugodtan ki lehet nyitni, meg lehet nézni az interneten, nekünk nincsenek titkaink, nekünk leírt számaink vannak, szemben az önök javaslataival, amelyekről nem lehet tudni (Lenártek András: Vitastílus!), hogy mit is takarnak, s az önök ígéretével, amely nem köszön vissza ezekben az adómódosításokban.

Igen, mi azt is vállaljuk, hogy egyes javaslatunk az adott helyen meglepetést okoz, vagy az adott helyen akár kellemetlen is, mint például az úgynevezett családi adókedvezmény elvonása.

 

(15.00)

 

Csak mi azért merjük ezt nyugodtan vállalni, mert ahogy önök is elmondták, mi a családoknál többet hagyunk.

Megismétlem: 80 milliárdot vonunk el, a személyi jövedelemadóban 120 milliárdot tartunk ott, és önök mondták, nem én, hogy a családi pótlék keretében még további 50 milliárdot adunk. Tehát akkor 170 milliárdot adunk a családoknak, 80-at meg elvettünk - az 90 milliárd többlet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És más csatornákon biztosítjuk a költségvetésben az egyensúlyt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Tállai András képviselő úrnak.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kovács Képviselő Úr! Nagyon téved, amikor ezeket a számokat emlegeti. Fel kellene készülni egy ilyen vitára, és meg kellene nézni annak hatását, hogy a beadott módosító javaslatoknak mi az ára.

Tehát: 125 milliárd forintot jelent önöknél csak az adótábla-módosítás, amikor 0-tól 1 millió 500 ezer forintig 20 százalék adót kell fizetni. Ez a módosítás; illetve még a kis mellékek hozzá, adójóváírással kapcsolatos szigorítás, és a többi. Azon túl még 80 milliárd forint elvonást jelent a családi adókedvezmény. Ez már összesen 200 milliárd. (Kovács Kálmán: A családoknál ez nem így jelentkezik, az egyiket kapja, a másikat fizeti!) Azon túl, amit a családi pótlék emelésére fordítanak, az nem 80 milliárd, amit a családoktól most elvesznek adókedvezmény címén, hanem jóval több. Tehát azt is valakinek állnia kell. Ez így összesen csak a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása kapcsán közel 200 milliárd forint.

De a másik módosítási csomagjuk, ami viszont a társasági adóra vonatkozik, összesen 120 milliárd forint. Összességében több mint 300 milliárd forint hiányt okoznának, majdnem annyit, mint amennyi a költségvetési tervben van, annyi hiányt okoznának az önök felelőtlen módosító javaslatai! (Kovács Kálmán: Ha minden számot csak összead...) Ennek egyetlenegy célja van - valószínű, ha Demszky Gábor itt ülne a parlamentben, akkor ő írta volna alá ezt a módosító javaslatot -, egyetlenegy célja van, hogy önök politikailag színre tudjanak lépni, hogy mi vagyunk a nemzet megváltói!

Kérem szépen, ezt a 300 milliárd forintot tessék megmondani, hogy honnan vegyük el! Emeljük a hiányt? Ehhez önök nagyon értenek! De ezt csinálják önök, mi nem fogjuk! Vegyük el a nyugdíjasoktól? Kitől vegyük el? Tessenek megmondani, kitől! Ne építsünk autópályát? Ön annyira kedveli az autópályát, szereti építeni, épített is, mondja meg, hogy honnan vegyük el a 300 milliárd forintot! (Dr. Veres János: Térj a tárgyra!)

Ha megmondja a képviselő úr, hogy honnan teremtsük elő a 300 milliárd forintot, komolyan mondom, hogy tárgyalhatunk erről a módosító javaslatról, és én is el fogok gondolkodni azon személy szerint, hogy támogassam-e. De amíg nem mondja meg ennek a forrását, nem mondja meg, hogy kitől vegyük el ezt, addig nem. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Keller László: De nem nyújtotta be a kormány a költségvetést időben!)

 

ELNÖK: Az egyszeri vicc jut eszembe, hogy mindig a másik rétje zöldebb. Tényleg azt szeretném, ha pozitív vita lenne, mindenki a saját magáét dicsérje, mint amit bizonyos vásárokon szoktam én, parasztember megtapasztalni, mondjuk, a kisbéri vásáron, mert ha ez a személyeskedés megy tovább... Nem a másikkal kellene most foglalkozni véleményem szerint, hanem mindenki a maga javaslatairól szóljon. Vissza kéne térni tényleg, és a saját javaslatok jóságát bizonyítani. Ez jó lenne mindkét oldalon, képviselőtársak, mert mondjuk, én nemsokára elbúcsúzom, de jó lenne azokat, akik a későbbiekben jönnek, megkímélni, és a tárgyra kellene térni. (Keller László: Visszajössz még, elnök úr!)

Véget értek a kétpercesek; Csáky András képviselő úrnak, MDF, adom meg a szót.

 

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Türelmesen kivártam, pedig a vita kapcsán az embernek időnként elkezdett viszketni az ujja, hogy kétpercest kérjen, ugyanis megmondom őszintén, hogy nem tudom, mi az, hogy álságos, dacára annak, hogy szoktam olvasni, meg tudok is olvasni. Az-e az álságos, hogy egy bizottsági ülésen a hasonló indítványok közül az ember a frakciótárs vagy a koalíciós társ indítványát támogatja, vagy inkább az az álságos, hogy egy adóvitánál az adó mérséklése mellett érvelünk, mondván, hogy a gazdaság helyzete ezt lehetővé teszi, aztán majd amikor jön a költségvetés és a különböző fejezetek, akkor pedig azt hiányoljuk, hogy miért nem adunk többet a különböző fejezetekhez, hisz a gazdaság helyzete ezt lehetővé teszi? Nem tudom, hogy ez nem álságos-e.

Nem tudom, az nem álságos-e, hogy fölállunk és azt mondjuk, hogy a szegényekhez nem jut semmi, jóllehet nagyon jól tudjuk, hogy hál' istennek egy elég jó, nem tökéletes, de elég jó olyan szociális rendszer működik az országban, amely több csatornán keresztül juttat az arra rászorulóknak anyagi javakat, illetve egyéb javakat. Nem tudom. Az én véleményem szerint inkább ez az álságos, de miután eredetileg nem akartam ebben a vitában részt venni, csak kihasználom azt, hogy a türelmem rózsát termett és végre szót kaptam, ezért visszatérnék a tárgyhoz.

A törvényjavaslat III. fejezetében a vegyes rendelkezések között húzódik meg a 271. § (3) bekezdése, amely valóban igen gondos olvasást igényelt, és különösképpen az indokolás gondos olvasását igényelte, hogy rájöjjünk arra, miről is szól ez a módosítás. Nagyon szívesen várok, ha képviselőtársaim befejezik, akkor folytatom. (Keller László, dr. Veres János és Molnár László beszélgetnek.)

A módosítás az 1997. évi CIII. törvény, a jövedéki törvény 87. §-ának (14) bekezdését hatályon kívül kívánja helyezni. Ez az idézett paragrafus arról szól, hogy a cigaretta árusítása 2001. december 31-éig automatából is megengedhető. Tehát a kormányjavaslat azt mondja, hogy ezt töröljük el, azaz 2001. december 31-e után is lehetne - reményeim szerint nem fog bekövetkezni - automatából is cigarettát vásárolni. A 319. szám alatt jegyzett módosító indítványomban kezdeményeztem, hogy ez a rész kerüljön ki a törvényből, tehát maradjon ez a majdan életbe lépő tilalom hatályban.

Két dologgal indokolnám ezt a módosító javaslatomat. Az egyik tulajdonképpen magával a törvényhozással, a törvényalkotással és a joggal összefüggő, a másik inkább szívemhez közelebb álló és komolyabbnak tűnő, az egészségügyi része. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy lassan talán már elmúlt két éve, hogy tárgyaltuk és végül elfogadtuk - illetve nem, bocsánat, csak egy év telt el, múlt év tavaszán - az 1999. évi XLII. törvényt a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól.

Engedjék meg, hogy idézzem a tisztelt Ház által elfogadott törvény 5. §-ának (2) bekezdését, mely kimondja, hogy dohánytermék kereskedelmi forgalomban a 18. életévét be nem töltött személy számára nem szolgálható ki, és hogy ezen szabály megszegésének konzekvenciája legyen, a 7. §-ban az ezt a szabályt megszegőket büntetéssel fenyegeti a törvény, méghozzá a dohánytermékek forgalmazását érintő tilalmak, korlátozások megtartására vonatkozó kötelezettségek elmulasztása esetén minimum 50 ezer, legfeljebb 100 ezer forint bírság fizetendő.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

Tehát úgy gondolom, ez már önmagában indokolná azt, hogy igenis 2002-től ne lehessen automatából cigarettát venni, hisz saját magunknak mondanánk ellent, amikor hatályban tartunk olyan rendelkezést, ami egyszerűen a korábban elfogadott törvényünk ellenőrzését és véghezvitelét lehetetlenné teszi.

S ez valahol átvisz a másik sokkal jelentősebb, sokkal komolyabb indokomhoz, hisz akkor, amikor erről a törvényről vitatkoztunk - és elég komoly viták voltak -, akkor abban mindannyian egyetértettünk, hogy hazánk népegészségügyi állapota indokolttá teszi azt, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy morbiditási, mortalitási mutatóink valamit javuljanak.

Akik foglalkoznak vele, tudják, de hát akik nem foglalkoznak vele, azért hadd tájékoztassam tisztelt képviselőtársaimat, hogy hazánkban évente több mint 12 ezer honfitársunk hal meg például tüdődaganatban, és a szakemberek egyöntetű álláspontja szerint nemcsak a tüdőrák, hanem az egyéb daganatos megbetegedések, szív-, érrendszeri megbetegedések kialakulásában is a dohányzásnak vezető, igen komoly szerepe van.

 

 

(15.10)

 

Vita volt abban - nyilvánvalóan elsősorban a gazdasági környezet miatt még a kormány részéről is bizonyos kérdésekben ellenállás volt -, hogy ezekről a bevételekről a költségvetés nem mondhat le. Ugyanakkor a humán szféra folyamatosan - én ugyan első generációs országgyűlési képviselő vagyok, de ha visszafelé az ember elolvassa a tíz év hasonló jellegű vitáit, láthatja - próbálta az éppen aktuális kormányzattal megértetni azt, hogy az esetlegesen itt elvesztett forintok, illetve itt kieső bevételek középtávon, hosszabb távon busásan megtérülnek. Nagyon nehéz felmérni annak a gazdasági következményeit, hogy a népegészségügy mennyit vesz ki a központi költségvetésből. De bizonyos felmérések alapján mondható, hogy önmagában csak a dohányzás - a két szélső értéket említem - évente 30-70 milliárd forint bevételkiesést okoz a költségvetésnek, a táppénz, a halálozás miatt. Sajnálatos módon ezek a betegségek az aktív korban lévő honfitársainkat érintik elsősorban.

Amikor a nemdohányzók védelméről szóló törvényről vitatkoztunk, a végén abban egyetértettünk, hogy meg kell akadályozni, hogy a fiatalság rászokjon a dohányzásra, hozzászokjon ahhoz, mert ez a legjobb megelőzése a dolgoknak. Többen vagyunk gyarló emberek, akik ezzel a szenvedéllyel még mindig bírunk, saját példákkal tudjuk bizonyítani, hogy egy berögzült megszokásról való leszoktatás igen nehéz, időnként az ember úgy érzi, hogy jóformán lehetetlen, tehát az utánpótlás kialakulását kell mindenféleképpen megakadályozni. Az utánpótlás kialakulásának egyik megakadályozási módja - és ebben is többé-kevésbé egyetértettünk -, ha a hozzáférhetőség lehetőségét szűkítjük.

Ezért - összefoglalva - nagyon szépen kérem a képviselőtársaimat, támogassák e javaslatot. Miután ez a törvénymódosítás abszolút nem érinti a költségvetés részét, nem hiszem, hogy a dohánytermékek forgalmában, mondjuk, az automatákból vásárolt mennyiség számottevő lehetne, tehát kiesést semmiféleképpen nem okoz, azonban komoly szerepe lehet abban, hogy a fiatalság, az utánpótlás kontrollálatlanul ne jusson hozzá a cigarettához, hangsúlyozva azt a furcsaságot is, hogy be tudjuk tartani, illetve be tudjuk tartatni a saját magunk által korábban hozott törvényt. Úgyhogy elsősorban az egészségügyi okokra való tekintettel az egészségügyi bizottság konszenzussal támogatta ezt a javaslatot, és tájékoztatás szerint a költségvetési bizottság is túlnyomó többséggel vagy egyhangúlag elfogadta.

Kérem a képviselőtársaimat, mindannyian a saját frakciójukban adják át, hogy ezt a módosítást - mert sajnos a kormányzat nem fogadta be - vigyük keresztül a Házon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak kétperces hozzászólásra.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már egy korábbi kétpercesemben jeleztem, hogy a magyar borkészítésnek, szőlőtermelésnek igen nehéz esztendeje lesz az idei, elsősorban azért, mert a bor jövedéki termékké alakításával és a hozzá kapcsolódó jogszabályokkal kapcsolatos teendőket egyrészt nehezen ismerték meg, másrészt kiderült, hogy ezek a jogszabályok igen sok anomáliát tartalmaznak. Ezért szeretnék amellett érvelni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége egy olyan módosító csomagot nyújtott be, amely módosító csomag egy sor kérdést ebből megpróbál rendezni.

Az egyik legfontosabb a szőlőbor előállításának fogalma, amit szeretnénk definiálni. Miután nagyon sok egyetértő szakmai vélemény elhangzott arról, hogy ezen meghatározás jó és alkalmas a jogszabályban rögzítésre, szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a 237. számon benyújtott módosításunkat.

A másik, amit nagyon fontosnak tartunk, hogy az adóraktár fogalmát pontosítsuk. Bizonyára önök is tudják, hogy elsősorban a szőlős pincéknek, a pincékben történő vendégfogadásnak és a pincének mint adóraktárnak a viszonyát rendezni kell, mert elég kaotikus állapot alakult ki. Ezért szeretnénk ezzel a módosító indítványunkkal, amely a 236. számot viseli, ezen javítani. Kérem a képviselőtársaimat, hogy részben bírálják, részben próbálják pontosítani, javítani és elfogadni.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a muzeális borok értékesítésére külön jogszabályi elgondolás legyen, mert a jelen helyzetben ez nem megoldott. Ezért külön bekezdésben, a 105. § (8) bekezdésében javasoljuk a muzeális borok árverés útján történő értékesítését rendezni.

Továbbá a jövedéki termék szabad forgalomban végzett árusítását is szeretnénk tisztázni, ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák a 239. számon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) benyújtott módosító indítványunkat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 3. vitaszakaszhoz kapcsolódóan a 108., 156., 177., 178., 180., 181., 184. és a 275. számú ajánlási pontokon nyújtottam be módosító javaslatokat a törvénytervezethez. Ezek a módosító indítványok alapvetően három csoportba sorolhatók, és így egyenként, külön-külön szeretném a képviselőtársaimmal ismertetni ezeket az indítványokat, illetve kérem, hogy vitassuk meg ezeket a javaslataimat, és kérném a képviselők támogatását ezekhez az adótörvény-változásokhoz.

A 108. számon az áfatörvényhez kapcsolódóan terjesztettem elő egy módosító indítványt. Ennek az a lényege, hogy 2001-től a törvényalkotó azt tervezi, a kormány előterjesztésében az szerepel, pontosabban így fogalmaznék: ha a koncessziós jog, ideértve a műsorszolgáltatási jogot is, átengedésekor az ellenérték nem ismert, illetve nem a teljes összege ismert, akkor a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja legyen. A kormány által előterjesztett, beterjesztett indítvány ezen elemének én az elhagyását javaslom, és ehhez a következő indoklást terjesztem elő.

A koncessziós jog, ideértve a műsorszolgáltatási jog átengedésekori áfatartalmának mellőzését, indokolatlan előnyszerzést biztosítana a gazdaság más, további vagyoni értékű jogokat szerző szereplőivel szemben. Kiváltképpen az autópálya-üzemeltetőknek, az ORTT-től frekvenciát, műsorszolgáltatási jogot szerzőknek kedvezne. A vagyoni értékű jogokból a koncessziós jog és a műsorszolgáltatási jog kiemelése az áfa szerződéskori megfizetésének mellőzése céljából, gazdaságilag indokolatlannak vélelmezhető, hiszen a kedvezményezett a joggal a megszerzés kezdetétől szabadon és teljes terjedelmében rendelkezik. A gazdasági realizálással egy időben ezért szükséges az áfafizetést is előírni a teljes szerződéskori értékre.

Az általam elhagyásra javasolt (10) bekezdést ugyanakkor mesterkéltnek is vélem, hiszen köztudott, hogy az elmúlt években az ORTT több milliárd forint értékben nem számlázta le a kereskedelmi frekvenciákat birtoklóknak a szerződések áfatartalmát a műsorszolgáltatási jog átadásakor. Így a tervezett jogszabályhely a korábbi hibák elpalástolását hivatott legalizálni, a hibás gyakorlat káros hatását kívánja elfedni.

 

 

(15.20)

 

Jobbára az autópályák esetében felmerülő koncessziós jog utáni áfatartalom a koncessziós jog megszerzésétől elvonatkoztatott felszámítása egyértelműen az autópálya-üzemeltetésre szóba jöhető nagy nemzetközi és hazai vállalatoknak kedvezne, amely ugyancsak indokolatlan előnyszerzést jelentene például egy szolgalmi jogot megszerző kisvállalkozóval szemben, akinek a szolgalmi jog díjának áfatartalmát a megszerzéskor egy összegben kell kifizetni, és az is ugyanúgy a számviteli törvény szerint immateriális jószág, mint a koncessziós jog vagy pedig a műsorszolgáltatási jog megszerzése.

A tavaszi parlamenti ülésszakon én több esetben is felszólaltam az ORTT hibás áfaelszámolási, illetve szolgáltatásteljesítés-elszámolási dolgai miatt, többször kifejtettem azt, hogy több milliárd forintos áfaösszeggel károsította meg az ORTT hibás számlázási gyakorlata a magyar költségvetést; az ORTT-be delegált MIÉP-es kurátor, Bánlaky József is többször szót emelt ez ellen. Úgy érezzük, hogy most az előterjesztő Pénzügyminisztérium el akarja fedni ezt a hibás gyakorlatot, tehát fátylat akar borítani a múltra, ugyanakkor arra vonatkozóan nincsenek információink, hogy a Pénzügyminisztérium hatékonyan az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalon keresztül ennek a többmilliárdos áfatartalomnak a beszedésére intézkedett volna vagy azt szorgalmazta volna. Tehát ez egy látszatmegoldás, a lényegi problémák elfedésére irányul.

Ez egy olyan módosító indítvány - 15 módosító indítványom volt az adótörvényekhez -, amely a bizottsági előterjesztésekor a többivel ellentétben nem kapta meg az egyharmad feletti részarányt, így elviekben szavazásra nem kerülhetne, azonban most jelzem, hogy a MIÉP-frakció a szavazáskor - erre joga van minden frakciónak, hogy egy módosítóról, amelyik nem kap kellő mértékű támogatást - erről külön szavazást fogunk kérni. Az az álláspontunk, hogy egy törvény egyenlő mértékben vonatkozzon a kisvállalkozóra és a nagyvállalkozóra. Ez kimondottan a nagyvállalkozói körbe tartozó frekvenciagazdálkodók előnyszerzését próbálja biztosítani - ezzel mi nem értünk egyet.

A következő témakör, amelyhez módosító indítványt fűztem, a 275. ajánlási számon jelenik meg a számunkra kiadott adótörvénycsomagban. Ennek az a lényege, hogy ha a munkáltató a munkáltatói adómegállapítást követően feltárja, hogy a magánszemély jogszerű eljárása mellett az adót tévesen állapította meg, akkor a tévesen megállapított adó megfizetésére a Pénzügyminisztérium előterjesztésében hat hónapot jelöl meg arra nézve, hogy az adó így utólag megfizetésre kerüljön, tehát hat hónap alatt rendeli a kifizetést teljesíteni. Azonban azt mondom, ha a munkáltató hibájából történik ennek az adónak a hibás kiszámítása, levonása, vagyis adóhátralék keletkezik az adózónál, akkor ne fél év, hanem ennek a duplája, 12 hónap álljon rendelkezésre a késedelembe esett összeg kiegyenlítésére. Ezzel alapvetően a munkavállalók érdekeit kívánjuk szolgálni, hosszabb átfutási időt, egy nagyobb likviditási lehetőséget jelent számukra. Akármilyen kisebb összegről, akár néhány tízezer forintról is van szó, egy alacsony keresetű ember, ha nem fél év alatt kell kifizetnie, hanem 12 hónap alatt, akkor az egy hónapra eső törlesztő részlet kisebb, és azt könnyen ki tudja gazdálkodni a családi pénztárcából.

A 156. ajánlási számon benyújtott indítványommal, tisztelt képviselőtársaim, a szőlő- és bortermelő gazdák, gazdaságok érdekeit kívántam szolgálni, ugyanis az adóraktári engedély előírását a törvényt előterjesztő Pénzügyminisztérium 1500 négyzetméteres szőlőterület után jelöli meg. Én az indítványomban, módosító javaslatomban 5 ezer négyzetmétert jelöltem meg.

A további indítványaimra szeretnék utalni, a 177., 178., 180., 181., illetve 184.-re, ahol jövedéki termékek adótartalmára terjesztettem elő módosító indítványt. Itt tételesen alkoholtermékekről, szénhidrogén-származékokról van szó. Néhány gondolattal összefoglalva ezeket az indítványokat: az a cél, hogy a szóban forgó jövedékiadó-köteles termékek adótartalma a 2002. költségvetési évben olyan meredeken, ahogy azt a kormány tervezte, ne kerüljön bevezetésre. Az az álláspontom, hogy az a költségvetési törvény, amelynek a csíráit már egy hete megismertük, hiszen kipostázásra került a képviselők számára a 2001. és 2002. évre szóló költségvetési törvényjavaslat, alapvetően hibás és alulbecsült inflációs számításokból indul ki. A költségvetési törvény és az azt megalapozó adótörvények közgazdasági környezete az inflációt illetően vélhetően nem egy 4, illetve 7 százalékos árszínvonal-intervallumban fognak elhelyezkedni, hanem akár 10-15 százalékra is felkúszhat Magyarországon az infláció akár már a jövő év, a 2001. év első felében. A javaslatom konkrétan az, hogy a 2002. évben 2001-hez képest ne emelkedjen a szóban forgó termékek adótartalma.

Nem javasolnám a képviselőtársaimnak elfogadni azt a kormányzati metodikát, miszerint ameddig a kőolaj világpiaci ára, a Brent-ár a hordónkénti 37 dollár körül van, addig nem gondolkodik a kormány azon, hogy adót emeljen, de ha lejjebb megy, akkor majd gondolkodik. Gondoljunk bele, a gazdálkodók számára, akik inputanyagokkal gazdálkodnak, terveznek, követhetetlenné válik a folyamat, mert lehet, hogy az amerikai elnökválasztás után a világpiaci olajár lemegy 27 dollárra, de lehet az is, hogy egy fél év múlva ismét egy világgazdasági krízis következtében ismét visszamegy 37 dollárra. Tehát amikor lemegy 27 dollárra, ezt kivárva a kormány mégiscsak megemeli az adót, amikor ismét felmegy 37 dollárra, akkor visszaállítja. Ez a folyamat így követhetetlenné válik.

Az a meglátásom volt tavaly is, amikor az adótörvény vitája folyt, hogy a jövedékiadó-körbe sorolt termékek adótartalmának megállapításával a törvényhozásnak csínján kellene bánni, hiszen a növekvő adótételek rövid távon a költségvetésnek bevételi oldalon többletbevételt okoznak, de azzal is számolni kell, hogy kiadási oldalon egyszerre jelentkezik a többletkiadási tétel. Tehát ami többletként bejön a költségvetésbe, az később többletként ki is megy; ami viszont állandó, az a hiány - 500 milliárdos költségvetési hiány lesz most a 2001-2002. költségvetési évben is.

Úgy érzem, hogy tavaly, amikor a bor jövedéki adójának nulla százalékban történő megállapítását javasoltam önálló képviselői indítványban és minimális szavazatot kapott ez az indítványom, tehát elvetette az Országgyűlés, elejét lehetett volna venni azoknak a feszültségeknek, amelyek bortermelő vidéken vagy akár szőlősgazdák szintjén kialakul, hiszen a bor jövedékiadó-kötelessé tétele első körben - emlékezzünk vissza - tavaly 10 forint/liter lett volna, majd 5 forint/literre lecsökkent, ugyanakkor én nulla forintot javasoltam, amely természetesen a bor ilyen mértékű drágítása ellen lett volna, illetve attól, hogy nulla forintra lett volna beállítva a bor jövedéki adója, még jövedékiadó-köteles termék maradhatott volna.

 

 

(15.30)

 

Sajnos ezt a képviselőház elvetette. Ennek a következményeit tulajdonképpen megtapasztalhatjuk. Azokat a nyilvántartás-vezetési kötelezettségeket - pincekönyvet, pénztárkönyvet, naplófőkönyvet, adóraktári engedélyeket, elszámolásokat -, amelyek most megkeserítik a szőlőtermelő gazdák életét, én bizony ezeket is elhagyásra javasoltam volna.

Ha megnézzük az elmúlt tíz évet, öt vagy hat kormánypárti képviselői indítvány is foglalkozik azzal, hogy ezek a könyvelési elszámolások kerüljenek egyszerűsítésre. Nyilván tisztában vagyok azzal is, hogy a bölcsek kövét nem tartja senki sem a zsebében, én azonban azt tudom csak mondani kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy az ellenzéki padsorokból érkező módosító indítványok mögött ne feltétlenül a rossz szándékot feltételezzék, hanem a jó szándékot, mert bizony mi annak is örültünk volna egy évvel ezelőtt - még ha nem is az én indítványomat fogadják el, hogy legyen nulla százalékos meg egyszerűbb nyilvántartás-vezetési kötelezettség -, ha a kormánypárti képviselők ezt hasonló tartalommal előterjesztették volna, nem fél év múlva meg egy év múlva hozakodnak elő önálló képviselői indítványokkal ebben a tárgykörben. Akkor nem lennének ilyen nagy mértékű feszültségek a hegyközségekben és a szőlőtermelő gazdaságoknál. Köszönöm a lehetőséget.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Mádai Péter képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Két kis apró szösszenet és egy bejelentés. Gyimóthy Géza alelnök úr megfeddett azért, mert egy képviselőtársam beszéde alatt közbemorgicoltam, és hangosan. Tettem ezt azért, mert alapvetően rosszul - tudatosan vagy véletlenül, de rosszul - használta a magyar nyelvet. Azt gondolom, hogy mi képviselők, akik a parlamentben vagyunk, két alapértékkel kell hogy rendelkezzünk: az egyik az erkölcsi feddhetetlenségünk, a másik: legnagyobb nemzeti kincsünk, az anyanyelvünk pontos, tiszta használata. Tudomásul veszem azt, hogy az alelnök úr ezért megfeddett, de azt gondolom, jogom van ezt észrevételezve kifogásolni, mert még hiszem azt, hogy talán tőlünk is tanulják nyelvünket.

A másik apró észrevételem. A tegnapi vitában és ma is többször elhangzott, hogy képviselőtársaink egymást per ilyen, per olyan úr kifejezéssel szólították meg. A magyar parlament klasszikus, szép hagyománya, hogy itt képviselő urak és képviselő hölgyek ülnek. Szerencsésnek tartanám, ha ez a szóhasználat megmaradna: X. képviselő úr, X. képviselő asszony, és nem X. úr vagy X. asszony. Saját magunkat becsülnénk meg ezzel.

A harmadik: be szeretném jelenteni, elnök úr, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója a rendelkezésére álló időkeretből 10 percet átad a Magyar Szocialista Párt frakciójának.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban. - Keller László: Köszönjük. - Perlaki Jenő: Elfogyott a muníció?)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Kálmán képviselő urat illeti a szó.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örültem képviselőtársam - nem Mádai Péter képviselőtársamra gondolok, hanem az előtte felszólaló Lentner Csaba képviselőtársam - azon fejtegetésének, amely a magyar szőlőtermeléssel, borkészítéssel kapcsolatos jogi visszásságokra hívta fel a figyelmet; arra a megnehezült jogszabályi környezetre, amelyben idén nagyon nehéz a gazdáknak megfelelni az előírásoknak. Ez sajnos több polémiában elhangzott már itt a Ház falain belül is. Ki vannak szolgáltatva annak, hogy jóindulattal forduljanak feléjük az APEH tisztviselői, adott esetben ne a törvény betűinek szigorával járjanak el, különösen azon kistermelők, hobbikertészek, borgazdák vonatkozásában, akik a borospincékben vagy borospincén keresztül vendéglátást és némi kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le.

Ezért szeretném még egyszer - miután elhangzott ezen módosító indítványok értékelése is - fölhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy két olyan indítványcsomagot is beterjesztett a Szabad Demokraták Szövetsége, amely egyfelől bizonyos fogalmakat pontosítana, tisztázna. Így még egyszer hangsúlyozom, hogy a szőlőbor előállításának fogalmát jogszabályban kell rendezni - és erre nagyon-nagyon nagy szükségünk van, ha jó minőségű borokkal akarunk kilépni a világpiacra és a nemzetközi kereskedelembe -, hogy megfelelő jogi háttere legyen a szőlőbor előállításának és definíciójának, ami kompatibilis az uniós és a világpiaci fogalmakkal.

Másrészt nagyon fontosnak tartjuk, hogy az adóraktár fogalmát pontosítsuk úgy, hogy a pincék, a kis szőlőtermelők ne lehetetlenüljenek el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ne legyenek kiszolgáltatva az APEH tisztviselői jó szándékának, jóindulatának.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Megadom a szót Csige József képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Bánki Erik.

 

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy szelíd, a 363. sorszámon található módosító indítványt szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Van annyi szerencsém, hogy nem igazán politikum jellegű, kevés benne ez a politikai ethosz, ami a korábbi kétpercesekben oly erőteljesen megmutatkozott. Vagy ha egyáltalán van ilyen, akkor az a fonákán van, de ha elég előkelően akarom kifejezni magam, akkor azt mondom, hogy paradox módon mutatkozik meg benne ez a fajta politikum. (Mádai Péter nevet.)

Arról van szó ugyanis ebben a módosító indítványban, amely a 13. számú melléklet második része kiegészítését célozza változtatni egy új 41. pont felvételével, hogy az áfatörvény 1. számú melléklete első részének 2., 14,. 23,. 33., 43,. 48., 49., 53., 75. és 93. pontjai, továbbá az 1. számú melléklet második részének 1. és 15., valamint 41. pontja helyébe a következő rendelkezések lépjenek. Így szól ez: "Közoktatásban használt tankönyv és CD-ROM (a segédkönyvek, a tanulási segédletek, tanári segédletek és tanári kézikönyvek kivételével), mely a tárgyévet megelőző év december hónap 31-ig elkészítendő, tárgyévre érvényes tankönyvjegyzékben szerepel, továbbá fakultatív hit- és vallásoktatáshoz használt könyv, ha az oktatási miniszter a jelzett időpontig igazolja, hogy a hit- és vallásoktatást a közoktatásról szóló törvény szerint megszervezték" - hogy tudniillik ezek a hit- és vallásoktatást segítő könyvek legyenek áfamentesek.

Majd olvasom alatta az ajánlásnál, hogy ezt - mármint hogy a hit- és vallásoktatást segítő tankönyvek áfamentesek legyenek - nem támogatja a költségvetési bizottság, az alkotmányügyi bizottság, az emberi jogi bizottság, a gazdasági bizottság, a kulturális bizottság. Már-már arra gyanakodtam, hogy az ellenzékiek itt valami... - de hát minden bizottságban a kormánypártiak vannak többségben! Itt és ennyi politikum van a mondandómban, hogy nagy meglepetés számomra, hogy egy ilyen módosító indítvány ennyire elkerüli a figyelmet - mert legyünk jóhiszeműek -, hogy elfelejtik megszavazni, elfelejtik támogatni, nem tartják fontosnak.

Nem tartozom azok közé, akik túl gyakran adnak be módosító indítványt, és azok közé sem, akik túl gyakran adnak be vallással, egyházzal kapcsolatos módosító indítványt. De azok közé igen, akik nem szokták ellenezni a nevelésnek, az életnek eme faktorát. Ezért azt gondolom, hogy érdemes ezt végiggondolni. Érdemes még akkor is, ha egyetlen bizottság sem támogatja; sőt odabiggyesztetett, -íratott a végére, hogy: az előterjesztő képviselője a módosító javaslattal nem ért egyet.

Én meg nem értem az előterjesztőt! Oly sokszor - a propaganda szintjén ezerszer - elmondjuk jó vagy rossz ejtéssel, latinosan vagy magyarosan, hortobágyi vagy dunántúli tájszólással, kiejtéssel, dialektussal - hogy mindegyik kifejezést használjam -, hogy a millennium évében az ezeréves keresztény Magyarország, a konzervatív jobboldal... - nem mondom végig.

 

 

(15.40)

 

Ne csak mondjuk! Cselekedjünk! Amikor Donáth László nagytiszteletű úrral, képviselőtársammal együtt beadtuk ezt a módosító indítványt, arra gondoltunk, hogy soha ilyen könnyen elfogadható módosító indítványt ez a kormány még nem kapott. Tévedtünk.

Nem hiszem - és cáfoljanak is meg -, hogy az lenne az oka a nem támogatásnak, hogy ellenzéki képviselő adta be. Ez az ország nem úgy oszlik két részre, mint ez a parlamenti patkó, hanem úgy, hogy sokszor és sok esetben máshol van a felezővonal. Ne csak ezekre a felezőkre, hanem az összekapcsolókra is figyeljünk néha. Ha a másik oldal, önök egy szocialista ízű, ha innen egy ilyen egyházi ízű javaslatot tesznek, fogadjuk egy kicsit nagyobb bizalommal, empátiával. Mindig mondani kell az elegáns kifejezéseket is, még egy vén gimnáziumi tanárnak is, aki harcolt egy életen át ez ellen, mert az úgy jól veszi ki magát. Szóval, nagyobb beleérzéssel, együttérzéssel, támogatólag, kérem, fogadják képviselőtársaim ezt a javaslatot is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Font Sándor képviselő úr.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt többször visszatértek már előttem megszólaló képviselőtársaim a szőlő-bor kérdéskörében a jövedéki törvénnyel kapcsolatosan. Csak jelezni szeretném, hogy nagyon kevesen tudnak tárgyszerűen megnyilvánulni abban, hogy mi is a probléma a jövedéki szabályozással kapcsolatosan. Ezen belül tisztázni szeretném, hogy magában a jövedéki törvényben is van mód és lehetőség arra, hogy egyszerűsítsük azt az adminisztrációs terhet, ami most jelentkezett. De hozzáteszem, hogy a legtöbb teher, ami a jelenlegi őstermelőket, gazdálkodókat sújtja egy rendeletben jelent meg. Ez egy más kérdés, politikai kérdés lesz, hogyan tudjuk ennek a hatását érvényesíteni.

A boradóraktárnak azonban valóban olyan túlzó adminisztrációs terhei vannak, amelyeket országszerte minden hegyközségről, minden borvidékről a gazdálkodók, az érintett pincészetek jeleztek. Ennek következtében túl vagyunk a negyedik olyan tárgyaláson, amelyben teljes, hiteles képet akartunk kapni, hogy milyen lehetőségek lennének arra, hogy a keretet ne feszítsük szét, ami a bor jövedéki törvényére vonatkozik, azonban ami ezen belül ésszerűsíthető és egyszerűsíthető, azt tegyük meg.

Ennek kapcsán számos módosító indítványt és kapcsolódó módosító indítványt fogunk benyújtani, de az is lehetséges, hogy még a pénzügyi bizottság is élni fog avval a jogával, hogy az átlátott problémákat követően nyújtsunk be bizottsági módosító indítványt. Tehát ez a meccs nincs lefutva, sőt azt hiszem, most vagyunk éppen a finisében és a legizgalmasabb percekben. Nagyon nagy az elvárásunk, hogy tényleg egyszerűsítsük, ami egyszerűsíthető, az elért eredményeket viszont tartsuk meg.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Kovács Kálmán képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm Font Sándor képviselőtársunk szakszerű és remélem, az együttműködést valóban elősegítő hozzászólását. Szeretném - az ő figyelmébe kevésbé kell - a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani a 236. módosító javaslatunkat, amely pont az adóraktár - nyilván most itt a bor jövedéki termékkel kapcsolatos adóraktáráról van szó - definícióját szeretné tisztázni.

Meglehet, hogy ez a javaslat, amit mi beterjesztünk, nem a legtökéletesebb, mégis azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, kiindulási alapként próbálják ezt a javaslatot, amit a szakértőink dolgoztak ki, elfogadni, és amennyiben ehhez pontosítást vagy a bizottságnak a bizottsági szakértőkön keresztül egy részletesebb vagy egy pontosabb megfogalmazást tudnak adni, azt mi messzemenőkig támogatnánk.

Ennek a javaslatnak valóban az a lényege, hogy a borászati üzemek sajátos kialakítása folytán gyakori, hogy egy vállalkozás több, fizikailag önálló egységgel, pincével rendelkezik, ahol nem folyik vagy nem folyhat értelemszerűen adóraktári tevékenység. A módosító javaslattal, az egyikkel például azt szeretnénk kiküszöbölni, hogy ilyen esetben ne kelljen egyes egységeket önállóan, adóraktárként működtetni és úgy nyilvántartani, annak az összes terhét vinni, hanem egybefüggő helyi egységként lehessen kezelni.

Hasonló módon egy másik indítványunkban szintén ennek a kezelését szeretnénk könnyíteni. Hozzáteszem: valóban rendelet szabályozza az adóraktárhoz kapcsolódó vagy az adóraktárként működő pincéhez kapcsolódó adminisztratív teendőket, de az, hogy a különböző pincéket külön-külön adóraktárnak kell tekinteni, ebben az esetben még a jogalkotási szinten (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a törvény szintjén fogalmazódott meg, és ezért szeretnénk ezen a szinten módosítani.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Font Sándor képviselő urat illeti a szó, szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szeretnék ennek a törvénynek túl nagy védelmezőjeként föltűnni. Magam nem szavaztam meg tavaly, amikor a zárószavazásra került sor, éppen a sok aggályom miatt, amelyből sok beigazolódott, azonban sokat már sikerült kiküszöbölni éppen tavasszal, a vámtörvény kapcsán egy áttételes indítványsorozattal, és most itt a lehetőségünk ennek a törvénynek a további, tényleges racionalizálásra.

Ez a kérdéskör, amelyben egy adóraktár, egy borászat, egy pincészet és még több telephely, külső pincészetek vannak, hogyan kell ezt értelmezni, értjük. Ugyanezen a logikán végigmentünk, amin képviselőtársam. Sajnos, van egy buktató pontja, ami miatt nehezen fogadható be a kérés, mégpedig a következő: a két elkülönült telephely közötti útszakasszal mi történjen? Azaz, ha egy adóraktár fogalmába veszem - az egy nagyon szigorú kategória, mi az, hogy adóraktár -, az adóraktárak közötti szállítmányozás, márpedig egy borászat, pincészet között ez napi gyakorlat, a fejtések, a különböző palackozások és minden egyéb következtében, értelmezhetetlen a jogszabályban, hogy mi történjen a két telephely közötti időpontban a jövedéki termékkel.

Ez azért nagyon fontos, mert mindig arra kell gondolnunk, ha az eredeti célunkat el akarjuk érni, mégpedig hogy a borhamisítást visszaszorítsuk, és az európai szabványoknak, uniós követelményeknek megfeleljünk, akkor a borhamisítás visszaszorítása területén itt egy rés keletkezne, mert a két telephely között, ami ez esetben egy adóraktár, de fizikailag eltávozik az egyik helyről a bor, és innentől éppen az útszakaszon fogalmunk sincs, hogy mi történik vele, márpedig a hamis bor szállítása is utakon szokott történni, ezért kezelhetetlen sajnos. Pontosabban: kinyitnánk egy olyan rést, ami lehetőséget adna, hogy visszaszivárogjon az a nemkívánatos borfajta, amit nagy erőfeszítésre, de az egyedi jelek mutatják, hogy talán sikerül visszaszorítani. Sajnos, adóraktáranként önállóan kell továbbra is az önálló pincészeteket kezelni.

 

ELNÖK: Kovács Kálmán képviselő úr következik, szintén kétperces hozzászólásra.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Bár nem akarunk ennek a részletes szakmai vitájába belemenni, de most a részletes vita folyik, és ha megengedi Font Sándor képviselőtársam, az ő véleményéhez reflexióként elmondanám, a véleményére reflektálva, hogy valóban, abban az esetben, ha itt két, jól elkülönített telephelyként működik ez a borászati üzem vagy bor-előállítási hely, akkor nagyon nehéz ezt egy közös adóraktárként vagy egyetlen adóraktárként definiálni; illetve nagyon pontosan körül kell írnunk azokat a feltételeket, amelyek mentén megy. De megengedem, hogy javaslatunknak ez a teljesen általános formája esetleg éppen ezért elfogadhatatlan.

Ezért utaltam arra, vagy ezért vezettem föl éppen úgy az előző mondanivalómat, hogy ebben a javaslatban ennél több van. Ugyanis ma azokban az esetekben is külön adóraktárként kell megfogalmazni, külön adóraktárként definiálja a törvény a pincéket, ha azok egyébként fizikailag, mondjuk, egy kerítésen vagy egy elkülönített területen belül vannak. Tehát mi legalább ezt a lépést szeretnénk meglépni, és gondolkozzunk közösen azon, hogyan lehetne még továbbmenni az ésszerűség határain belül, de esetleg mégiscsak segíteni, elsősorban azokat a kis pincészeteket, kis borelőállító egységeket, amelyeknél nem igazán a kereskedelmi mennyiség előállítása vagy a nagykereskedelmi mennyiség előállítása a jellemző, hanem az őstermelő jelleg, a kis mellékjövedelem szerzésére vagy akár saját fogyasztásra szolgáló termelő jelleg.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

 

(15.50)

 

ELNÖK: Megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az illetéktörvény módosítására vonatkozó néhány módosító javaslatáról szeretnék most beszélni.

Az egyik legfontosabb része a törvényjavaslatnak véleményem szerint, amely az 1990. évi XCIII. törvény módosítására tesz javaslatot, az otthonteremtés érdekében megtett pontja, miszerint a visszterhes vagyonátruházási illeték alól mentes a 30 millió forint értéket meg nem haladó forgalmi értékű lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által értékesítés céljára épített első új lakás megvásárlása.

Ennek a módosítására adtak be 202. ajánlási számon Tóth Sándor és Farkas Imre képviselőtársaim olyan javaslatot, amely szerint ez a 30 millió forintos értékhatár 20 millió forintra lenne csökkentve. Egyik oldalról megértem a javaslatot, miszerint kevesebb költségkiesést jelent a költségvetés számára az, ha ezt az értékhatárt alacsonyabban húzzuk meg, hiszen kevesebben lesznek azok, akik igénybe tudják venni ezt a lehetőséget. A másik oldalról viszont azt kell mondanom, hogy mivel hosszú távra tervez a jogalkotó ebben a kérdéskörben, és látjuk, hogy az ingatlanárak hogyan alakulnak ma, milyen költségei vannak egy lakásépítésnek, illetve milyen költségei vannak egyes telekvásárlásoknak, akkor ez a 30 millió forintos értékhatár egy jó javaslat, tehát nem értek egyet ennek csökkentésével.

A másik, amit ugyanebben a témakörben Font Sándor képviselőtársam 204. számú ajánlásában tesz: amellett, hogy a 30 millió forintos értékhatárt meghagyná az első épített lakások megvásárlására, ő 15 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű használt lakásnak, illetve ilyen lakás tulajdoni hányadának az első megvásárlására is kiterjesztené ezt az illetékmentességet. Ezt megfontolandónak tartom, hiszen egyrészről a lakásmobilitás beindulásában, illetve az első lakáshoz való hozzájutásban segít, viszont a másik oldalról azzal, hogy a használt lakások esetében is ezt az illetékmentességet lehetővé teszi, az új lakások építésének motiválását egy picit korlátozza. Tehát azt mondom, hogy érdemes ezen a javaslaton gondolkodni, azt hiszem, talán több az előnye, mint a hátránya jelen formájában.

A másik terület, amiről mindenképpen szólni szeretnék, Tállai András, Rubovszky György és Vitányi István képviselő urak javaslata, amelyet 207. számon találhatunk meg. Módosító indítványukban egy nagyon fontos kérdést feszegetnek, miszerint a természeti katasztrófa miatti károk enyhítése érdekében vissztehermentes a vagyonátruházási illeték alól a 4 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű lakás magánszemély általi szerzése, ha ez a lakásszerzés a magánszemélyek természeti katasztrófa következtében megsemmisült egyetlen lakásának a pótlását szolgálja.

A módosító indítványukban ezt a 4 millió forintos értéket 6 millió forintra javasolják felemelni, éppen az előzőekben elmondott érvelések mellett - mármint ami az új lakások megszerzésének a költségeit illeti - mindenképpen támogatandónak ítélem meg azt, hogy ebben az esetben az értékhatárt 6 millió forintra módosítsuk majd a törvény elfogadása során.

Szintén e területhez kapcsolódik a 208. számon benyújtott módosító indítványuk, illetve ez már csak Tállai András képviselő úr módosító indítványa, amely szerint a vagyonszerző a megsemmisült lakás tulajdoni viszonyait hiteles tulajdoni lap másolatával igazolja, és itt a lakástulajdon fekvése szerint illetékes önkormányzat jegyzője által illetékmentesen kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolhatja a vagyonszerzést az illetékkiszabás bejelentésekor. Tehát itt egy újabb segítség és könnyebbítés lenne e javaslat által az illetékmentesen kiállított hatósági bizonyítvány megszerzése révén.

Tehát ezeket tartottam fontosnak, és kérném képviselőtársaimat, hogy ezeket a módosító indítványokat mindenképpen támogassák majd.

Köszönöm szépen. (Hadházy Sándor tapsol.)

 

ELNÖK: Szintén vagy újra kétperces hozzászólásra jelentkezett Kovács Kálmán képviselő úr.

Megadom a szót.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Bánki Erik Képviselőtársunk! Az előbb elhangzott módosító indítványokat nagyon jó és nagyon célszerű indítványoknak tartjuk, és örülünk annak, bár alapvetően nem szoktuk támogatni a kivételes vagy az egyedi mentességek ügyét, de úgy érezzük, hogy a vis maior, tehát azok az esetek, amikor természeti katasztrófa vagy olyan, az emberi számítás szerint kiszámíthatatlan körülmény lép be az emberek életébe, amely tragikussá tesz családokat, kistérségeket, akár egy régiót is, ilyen esetben igenis úgy értékeljük, hogy ekkor van helye és van is tere az ilyen egyedi illetékmentességnek, adómentességnek vagy egyéb kedvezményeknek, ezért ezeket a javaslatokat támogatjuk.

Köszönöm szépen.

 

 

(A jegyzői széket dr. Szabó Erika helyett
dr. Vidoven Árpád foglalja el.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hozzászólásomat a helyi adókról szóló törvény módosításához szeretném megtenni, jelesül a 216. sorszámon benyújtott módosító javaslat váltotta ki belőlem a hozzászólás szükségességét.

Az önkormányzatok finanszírozása régi probléma, régi betegség, és a költségvetési törvények során általában az ellenzéktől szokott elhangzani az, hogy az önkormányzati finanszírozás gyenge, és sokkal több pénzt kellene ebbe a szektorba áramoltatni.

Való igaz, az önkormányzatok nagyon szeretnék ezeket az állami forrásokat is bővíteni, ugyanakkor egyértelműen törekednek arra is, hogy minél kisebb függőségi viszony alakuljon ki az állam és az önkormányzat között. Ennek érdekében minden eszközt megragadnak azért, hogy a saját bevételüket minél nagyobb arányban tudják teljesíteni. A saját bevételek között talán az első helyen áll manapság a helyiadó-bevétel. A nyugat-európai országokban az állami finanszírozási rész körülbelül 20 és 30 százalék közé tehető, a többi forrás pedig helyben keletkezik. Ez Magyarországon a jelen pillanatban meghaladja a 40 százalékot. Nyilvánvaló, hogy ez jó néhány önkormányzatot kedvezőtlen pozícióba helyez.

Ennek megfelelően messzemenően támogatom a benyújtott törvénymódosítást, és ennek is a 130. §-át. Ugyanis az elmúlt években az önkormányzatok adókivetési lehetőségei folyamatosan beszűkültek, ez a régi törvényi szabályozás nagyon komoly visszaélésekre adott alkalmat. Mentesült az idegenforgalmiadó-fizetés alól a munkavégzés céljából a településen tartózkodó személy, és munkavégzésnek tekintették a különféle konferenciákat, szakmai megbeszéléseket, továbbképzéseket, és ez sajnos általában a kistelepüléseket érintette hátrányosan.

 

 

(16.00)

 

Különösen fájó ez az önkormányzatoknak azért, mert minden beszedett egy forint mellé az állami költségvetésből további két forint kiegészítő támogatáshoz jutnak. Ennek megfelelően ez a törvényi módosítás ezt a kiskaput bezárja, és ennek megfelelően az önkormányzatok a helyiadó-bevételből jelentős többlethez juthatnak. Ezt én nagyon fontosnak tartom, és messzemenően támogatom.

Ennek megfelelően az idegenforgalmi bizottság ezt a javaslatot nem is támogatta természetesen, de ott ez a kérdés csak nemleges módon fogalmazódott meg, azonban az önkormányzati és a területfejlesztési bizottságban a javaslat nem kapta meg az egyharmados arányt sem. Nyilvánvaló, hogy ott többségben vannak az önkormányzati emberek, polgármesterek és azok a képviselők, akik ezekkel a kérdésekkel, ezekkel a részletkérdésekkel tisztában vannak.

Még egy érvet szeretnék felhozni annak érdekében, hogy miért kell bezárni ezt a kiskaput. Tudjuk azt, hogy ilyen szakmai konferenciákat, továbbképzéseket általában a vállalatok szerveznek. Tehát nem a kispénzű turisták nem fizetik be az adót, hanem inkább a tehetősebb réteg nem fizeti be az adót, amely - megjegyzem - még költségként is el tudja ismertetni ezt az adót. Ennek megfelelően nem tudom támogatni a 216. sorszámon benyújtott javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Kovács Kálmán képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két módosító indítványra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Az egyik módosító indítvány, amely a 278. sorszámot viseli, azokat a családokat, gyermekes családokat célozza meg, akik nem tudják teljes egészében igénybe venni a gyermekek után járó adókedvezményt.

Úgy gondoljuk, hogy bár mi alapvetően éppen a gyermekek után járó adókedvezmény részleges igénybevehetősége vagy egyáltalán igénybe nem vehetősége miatt nem támogatjuk ezt a rendszert, mégis úgy gondoljuk, hogy ha bevezetésre kerül, vagy ahogy most látjuk, folyamatban marad ennek a bevezetése, ennek a kedvezménynek a megadása, akkor annak bizony igazságosabbnak kellene lennie.

Mi úgy érezzük, és a 278. sorszám alatti módosító indítvány az ezzel kapcsolatos érzésünkkel egybevág, hogy azok, akik adóznak - akik jövedelemmel rendelkeznek -, az adójuk nem elegendő ahhoz, hogy az adójukból le tudják írni a gyermekek után járó adókedvezményt, tehát nem tudnak teljes mértékben élni ezzel az adókedvezményezettségi lehetőséggel, azok bizonyos kompenzációt kapjanak. Tehát azok más forráson, más csatornán keresztül legalább részben élhessenek ezzel a lehetőséggel, kapjanak kompenzációt. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat - még ha némi pontosítással is -, amely az adózás rendjéről szóló '90. évi XLI. törvényünket módosítja, az aktuális módosítását tárja elénk, támogatandó.

Egy másik módosítás a szabad demokraták részéről... - még mindig visszatérnék a jövedéki adóhoz, de majd a következő két percben. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Pál Béla képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

 

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb Hadházy Sándor képviselőtársam hozzászólása alapján még arról is értesülhettünk, hogy az is baj, ha ellenzéki képviselők komolyan veszik azt, amit például a kormány a Széchenyi-programban ígér, nevezetesen a konferenciaturizmus fejlesztését, és módosító indítványaikkal azt szeretnék elősegíteni, hogy ez a konferenciaturizmus a jövőben tényleg még inkább húzóágazattá váljon és fejlődjön.

Nem vonom kétségbe azt, amit a képviselőtársam elmondott, az önkormányzatok szűkös anyagi helyzetét, a megnövekedett feladatait, mégis azt gondolom, hogy nem ilyen módon kellene hozzájárulni az önkormányzatok működéséhez. Ez a módosító javaslat persze egy sajátos helyzetet teremt. Valóban így van, mert az egyik oldalról azt mondjuk, hogy fejleszteni kell a konferenciaturizmust, ezért azt gondoljuk, hogy helyes volt az a rendelkezés, amely a szervezett szakismereti oktatás, szakmai átképzés címén az önkormányzatok illetékességi területén a vendégéjszakát eltöltő személyeknek adómentességet biztosított. Ezt azért kívánjuk továbbra is fenntartani, mert az a véleményünk, hogy ezzel ösztönözzük a konferencia-turizmust.

A kiskapuk bezárásával egyébként egyetértek, de azt gondolom, hogy ennek nem ez a módja. Azt pedig, hogy az önkormányzatok finanszírozásán hogyan lehetne más formában javítani, természetesen azt is hajlandók vagyunk támogatni, de úgy ítéltük meg, hogy a konferenciaturizmus fejlesztését mindenképpen tovább segítenénk azzal, ha ez a korábbi szabályozásnak megfelelően adómentes maradhatna a vendégéjszakát eltöltő személyek számára.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hadházy Sándor képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy a konferenciaturizmus nem olyan támogatásra szorul, hogy helyiadó-mentességet élvezzen, hanem a probléma ott rejlik, hogy nincsenek olyan konferenciaközpontok, ahol igazából konferenciákat lehetne szervezni. A Széchenyi-terv erre irányul, hogy létesüljenek ilyen konferenciaközpontok, és legyenek meg a konferenciaszervezés tárgyi feltételei. Meggyőződésem továbbá az is, hogy a konferenciaszervezés nagyon komoly üzletág, és nem hinném, hogy ettől az apró, néhány száz forintos adótételtől rendülne meg ez a szektor.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek továbbra is. Bánki Erik képviselő urat illeti a szó.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak egy hasonlatot szeretnék felhozni, egy hasonló példát, amivel alátámaszthatom Hadházy Sándor képviselőtársam érvelését. Amikor általában az idegenforgalom vagy a turizmus fejlesztéséről beszélünk, akkor az önkormányzatokat arra kérjük, hogy minden eszközzel segítsék azokat a beruházásokat, amelyek megvalósulnak az adott településen, arra gondolván, hogy ebből a későbbiekben elsősorban a helyi adók, az idegenforgalmi adók beszedésével tud javadalomra szert tenni az adott önkormányzat.

Tehát én gyakran szoktam elmondani és arra kérni a polgármester hölgyeket és urakat, hogy adott esetben még ingyenes telek biztosításával is törekedjenek arra, hogy az adott területen szálláskapacitás épülhessen ki. Én maximálisan megértem a képviselő úr érvelését, hiszen ő polgármesterként egyszerre egy adott szempontból nézi, tehát az önkormányzatoknak az idegenforgalomból való részesedését szeretné továbbra is megtartani. Én is azt gondolom, hogy azzal kell támogatni a konferenciaturizmust, hogy a kongresszusi tervek építéséhez a kormány vissza nem térítendő támogatásokat ad, mint ahogy az ma a Széchenyi-tervben is jelen van. Tehát ezzel szükséges támogatni.

A másik oldalon meg kell hagyni a lehetőséget arra, hogy az önkormányzatok ne csak a munkahelyteremtésből, amely az adott településen e konferenciaközpontok felépülésével megvalósulna, hanem hosszú távon a helyi adókból is bevételekhez jussanak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Kovács Kálmán képviselő urat illeti a szó.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a helyi adókkal kapcsolatos 219. módosító indítványhoz, a Tállai képviselőtársunk által jelzett módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni. Nagyon fontosnak tartom, hogy pontosítani kívánja a biztosítók és a befektetési vállalkozások esetében a nettó árbevétel fogalmát, mármint e törvény vonatkozásában a nettó árbevétel fogalmát annak érdekében, hogy pontosítsa, hogy mi az adó alapja, hogy mire történik a helyi adó vetítése.

Ugyanakkor a bizottsági ülésen nálunk - gondolom, időhiány miatt -, de talán más bizottságban sem hangzott el konkrét számítás, konkrét háttéranyag abban a vonatkozásban, hogy ez a módosítás milyen nagyságrendű, ez a módosítás mennyiben változtatja például Budapest főváros helyi adójának mértékét, amennyiben ezt a c), illetve e) pontot beiktatjuk.

 

 

(16.10)

 

Nem tudom, hogy erre itt a részletes vita keretében lehet-e információhoz jutni. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A módosító javaslatok közül a 281. javaslathoz szeretnék hozzászólni, amely az adózás rendjéről terjeszt elő egy módosító javaslatot a termőföldek haszonbérbe adása tekintetében.

Módosító javaslatunkkal azt szeretnénk elérni, hogy nagyobb haszonbérleti időre ösztönözzük a bérbe adókat, ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy a gazdálkodók szempontjából és a gazdálkodás racionalitása szempontjából ez szükségszerű lenne. A gazdálkodók nem tudnak normális tápanyag-gazdálkodási terveket készíteni, az ültetvények telepítése, erdők telepítése vonatkozásában nagymértékben akadályozza a gazdálkodókat, hogy a haszonbérleti szerződések egy-hároméves időtartamra köttetnek.

A javaslatunk lényege: ha a haszonbérleti szerződés időtartama legalább tíz évet elér, abban az esetben a megkötés évében és az azt követő három évben ne kelljen a földhaszonbérleti díj után a 20 százalékos forrásadót befizetni. Ez a módosító javaslat - mielőtt a polgármester urak feljajdulnának - természetesen látszólag az önkormányzatoktól vesz el bevételt, de úgy gondolom, ez nem így van, ugyanis abban az esetben, ha a gazdálkodók hosszabb távra köttetik a haszonbérleti szerződés, hajlandók magasabb haszonbérleti díjat fizetni, és a harmadik évtől ez után a díj adója is lényegesen magasabb lesz. Másrészt pedig meg vagyok győződve arról, hogy jelenleg nagyon sok látszat-, szívességi földhasználati megállapodás van érvényben, azok kifehérednének, és legális földhaszonbérleti szerződéssé válnának, ezáltal a termelők helyzete ültetvénytelepítési és gazdálkodási szempontból lényegesen javulna. Ez a földtulajdonosok nagy részét nem érintené, hiszen 3 hektár alatti földtulajdon esetében, illetve a 60 aranykorona alatti tulajdon esetében nem kell megfizeti a földhaszonbérleti díj után az adót.

Arra szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy fontolják meg módosító javaslatunkat. Természetesen beépítettünk egy biztosítékot is javaslatba: abban az esetben, ha mégis megszakad ez a földhaszonbérleti szerződés tíz éven belül, késedelmi pótlékkal növelten kell az önkormányzatnak ezt az adót megfizetni.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni a részletes vitának ebben a szakaszában. (Pál Béla a helyére megy, közben jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem, de Veres János képviselő úr megnyomta a gombot. Nem tudom, hogy azért, hogy hagyjon időt ezzel arra, hogy Pál Béla a helyére érjen? Lassan olimpiai versenyeket lehetne rendezni itt, az ülésteremben, pedig van hely bőven, úgyhogy nem kell akadályfutásra vállalkoznia Pál Béla képviselő úrnak. De ha két percben még szólni kíván, akkor természetesen megadom a szót.

 

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nem az akadályfutásban akartam jeleskedni, csupán kíváncsi voltam arra, hogy mennyi időnk van még hátra.

Hadházy Sándor képviselőtársam az előbb az általuk vitatott módosító indítvánnyal kapcsolatban azt a kifejezést használta, hogy miért sajnáljuk ezt a néhány száz forintot az önkormányzatoktól. Nem sajnáljuk, szeretném megerősíteni, csak azt gondoljuk, hogy más módon kellene támogatni őket. Visszakérdezhetném, hogy miért sajnáljuk ezt a néhány száz forintot azoktól, akik részt vesznek ezeken a képzéseken. Azt gondolom, ennek a dolognak két oldala van. Egy dologban mindenképpen megállapodhatunk: nem biztos, hogy az önkormányzatok anyagi helyzetét ezzel az üggyel kell javítani. Van az állami költségvetésnek ezer más forrása arra - ennek érdekében nyújtottunk be módosító indítványokat, mondtuk el a hozzászólásainkat -, hogy az önkormányzatok anyagi helyzetét más formában javítsa.

Úgy gondoltuk, hogy a másik oldalt, a konferenciaturizmust is fejleszteni kell, és ennek egyik ösztönzési lehetősége az, ha ez az adókedvezmény, amelynek a visszaállítását javasoltuk, fennmarad.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Hadd kérdezzem meg, hogy Veres János fenntartja-e felszólalási szándékát. (Dr. Veres János: Igen.) Akkor egy kicsit várnia kell, ugyanis Hadházy Sándor következik kétperces hozzászólásra.

 

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Megpróbálom még egyszer elmagyarázni, talán kevéssé volt érthető. A konferenciákat, továbbképzéseket, vállalati happeningeket általában négy-ötcsillagos szállodákban vagy jobb háromcsillagos szállodákban szoktak szervezni. Ez önmagában mutatja azt, hogy ez egy tehetősebb keresleti oldal, és pontosan ezt a tehetős keresleti oldalt akarjuk mentesíteni egy néhány száz forintos idegenforgalmi adó megfizetése alól. Szeretném érzékeltetni, hogy ebben a kategóriában a szobaárak a tízezer forintos átlagot érik el. A tízezer forinthoz képest ez az egy-kétszáz forint egyszerűen nem tétel, és nem fogja visszavetni a konferenciaturizmus lendületét, ellenben az önkormányzatok ezt az egy forintot meg tudják háromszorozni az állami támogatással, és jobban el tudnák látni azokat az idegenforgalmi feladatokat, amelyek akár a közbiztonságban, akár a köztisztaságban, akár más területen többletteherként jelentkeznek az önkormányzatoknál - ehhez nyújt segítséget.

Nagyon sok önkormányzat fájlalta, hogy eddig ez a kiskapu nyitva volt, és éppen az ő érdekükben és az idegenforgalom fejlesztése érdekében történik ez a törvénymódosítás.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Bánki Erik képviselő úr.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokat beszéltünk erről a 216. ajánlási számon szereplő módosító indítványról. Ha ennek a bekezdésnek a jelenlegi állapotát nézzük, akkor annak a feléig, szerintem, nincs is probléma vele, tehát addig, amíg a közép-, illetve felsőfokú oktatási intézményeknél tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján, hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, illetve a szakmunkásképzés céljából tartózkodnak az adott önkormányzat területén az emberek. Ennek az első résznek a helyi adó alól való mentesítésével még egyet is tudnék érteni, a második résznél azonban tényleg az a helyzet, amit Hadházy Sándor képviselő úr is mondott. Ez nem egy olyan társadalmi réteget, amelyiknek problémát jelenthet ez az adózás, és ha itt a közteherviselésről beszélünk, akkor ebbe bőven bele kell férnie annak, hogy a konferenciaturizmusban részt vevők ezt a helyiadó-fizetési kötelezettségüket teljesítsék.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Most megadom a szót Veres János képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az iménti vitához csak egyetlenegy mondatot fűzök hozzá: az "aki sokat markol, keveset fog" helyzet nehogy előálljon. Azt gondolom, a törvénymódosítás eredményeképpen arra is gondolni kell, hogy nyilvánvalóan nemcsak az ebből származó egyetlen bevétele van egy önkormányzatnak, hanem ennek a járulékos bevételei esetleg számosabbak lehetnek, ha ez a fajta ügy nem esik vissza. Ha ebben egyetértünk, akkor szerintem létezhet olyan megoldás - Bánki Erik iménti hozzászólására utalok -, ami mentén a dolgot esetleg helyére lehet tenni még pontosabban. Nem akarok ezzel többet foglalkozni, mert azt gondolom, a kérdésről a következő fordulóban, majd bizonyára a bizottságban vita lesz módosító indítványok kapcsán.

Viszont részletesebben szeretnék szólni a 331. ajánláspontról, amely azt a témát próbálja megoldani, amely meglehetősen sok feszültséget okozott, finanszírozási gondot okozott a hazai kis- és középvállalkozásoknak, nevezetesen, hogy mikor is jut hozzá a vállalkozás a visszaigényelt áfához. Ebben az évben már valamennyi adózási szakaszában minden vállalkozásnak meg kellett tapasztalnia, hogy csak abban az esetben tudja pénzügyileg is látni a visszaigényelt áfát, ha két egymást követő bevallási időszakban visszaigénylős az adott vállalkozás.

Azt gondoljuk, az elmúlt időszak tapasztalatai kellő alapot és kellő rutint adtak már mind az APEH-nek, mind a vállalkozásoknak ahhoz, hogy ettől a nagyon durva szigorítást eredményező szabálytól célszerű lenne eltérni, és célszerű lenne a hazai kis- és középvállalkozások finanszírozási gondjainak enyhítése érdekében azt a régen bevett gyakorlatot követni, amely lehetővé teszi, hogy ne kelljen megvárni a második visszaigénylési időszakot, hanem már az első után lehetősége legyen az egyes vállalkozásoknak a tényleges pénzügyi rendezéshez is.

 

 

(16.20)

 

Természetesen a szükséges APEH-ellenőrzések és egyéb más lefolytatását ebbe az időszakba bele kell érteni. Ugyanis a most kialakult helyzetben ha valaki negyedéves bevalló, akkor - mindannyian tudjuk - több mint fél évet kell várnia arra, hogy hozzájuthasson a visszaigényelt áfához.

Én ajánlom a tisztelt képviselőtársak figyelmébe ezt a módosító javaslatot, mert úgy gondolom, hogy ez a javaslat lehetőséget fog teremteni arra, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy a kisvállalkozások ilyen jellegű finanszírozási gondjain kíván-e a parlament többsége segíteni.

Ehhez kötődik egyébként a 329-es ajánlási pontban szereplő indítvány is. Én azt hiszem, hogy célszerű ezt a gondolatkört kinek-kinek egyrészt magáévá tenni, másrészt pedig próbálni megoldást adni erre a felmerült a konfliktusra, felmerült problémára, ami előttünk van.

Köszönöm, ebben a fordulóban akkor ennyi. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Több forduló nem lesz, ez az utolsó forduló. Tállai András képviselő urat illeti a szó két percben.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Veres Képviselő Úr! Ezt a vitát az elmúlt év során lefolytattuk az áfa-visszaigénylés, az áfatörvény módosítása kapcsán.

A képviselő úr arról felejtett el beszélni, hogy ez milyen vállalkozói kört érinthet. Mert azt a vállalkozói kört ezt a szabályozás nem érinti, akik tárgyi eszközt szereznek be, fejlesztenek és beruháznak, és jellemzően egy vállalkozásra az áfa-visszaigénylés akkor igaz, és akkor szükséges neki, amikor beruház, fejleszt, és növeli a vállalkozását.

Egyébként abban egyetértünk; hiszen tavaly a kormány eredeti javaslata három hónapról szólt, és módosító javaslat kapcsán lett két hónap, viszont meg kell vizsgálni azt, hogy mely vállalkozásoknál jellemző ez. Nyilvánvalóan olyan vállalkozásoknál, amelyek olyan tevékenységet végeznek, ahol egyrészt vagy exporttevékenységet folytatnak, vagy magának a tevékenységünket az áfakulcsa kedvezményezett, tehát 12 százalékos áfakulccsal szolgáltatnak. Ez leginkább éppen a fuvarozók tekintetében áll fönt. Tehát ott valóban jogos ez a követelmény.

Ugyanakkor pedig más vállalkozások tekintetében ez leginkább akkor igaz, ha eleve veszteséget termelnek, tehát ha beszerzéseik meghaladják az értékesítéseiket. És ezek a vállalkozások vannak jóval többen. Ilyen tekintetben rájuk ez nem vonatkozik.

Azt gondolom, hogy ez a szabályozás azzal, hogy két egymást követő hónapot meg kell várni, nem sújtja olyan szinten a vállalkozókat, hogy most szükség lenne módosításra, hiszen nekik még emellett meg kell felelni egy árbevételi követelménynek is, és csak akkor válnak jogosulttá az áfa visszaigénylésére. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni ebben a fordulóban. Ahogy ránéztem Veres Jánosra, egyből úgy érezte, hogy ezt feltétlenül meg kell tennie, úgyhogy ezek szerint mégis fölszólal ebben a fordulóban. Parancsoljon!

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tekintettel arra, elnök úr, miután a "forduló" kifejezés az imént tőlem hangzott el, úgy gondoltam, hogy élni kell ezzel a lehetőséggel. Ha jól gondolom, nagyjából öt perc áll rendelkezésemre. Ebben az öt percben szeretnék arra utalni, hogy azért áll öt perc rendelkezésemre, mert az MSZP-frakció jelen lévő képviselői, akik a mai nap során részt vettek a vitában, szerették volna valamennyi benyújtott módosító indítványukat részletesen megindokolni, elmondani az ezzel kapcsolatos érveket pro és kontra, megvitatni a kormánypárti frakciókkal. Azonban az időkeretes tárgyalás miatt ez nem áll módunkban, nincs lehetőségünk, így most én nem tudok minden egyes benyújtott módosító indítványról kellő mélységben és kellő időterjedelemben érvelni, ezt legnagyobb sajnálatomra itt, most, e teremben nem tehetjük meg. Az imént ezért használtam azt a kifejezést, hogy "ebben a fordulóban".

Ellenben a vitának ebben a szakaszában szeretném ismételten megerősíteni azt, hogy az MSZP-frakció úgy gondolja, hogy a benyújtott törvényjavaslat módosító indítványokkal több ponton korrigálandó. Láthatóan a mai vitában e tekintetben nagy egyetértés alakult ki közöttünk a törvényjavaslat jövedéki részével kapcsolatban, nagy egyetértés alakult ki közöttünk a személyi jövedelemadó-táblával kapcsolatban, és nagy egyetértés alakult ki közöttünk a tekintetben is, hogy a benyújtott javaslattól eltérő végső megoldást kell találni a járulékügyekben.

Hogy ezek a változtatások a benyújtott javaslathoz képest pontosan milyen mértékű és milyen tartalmú változtatást fognak indukálni a kormánypártok részéről - elfogadni majdan -, sajnálatos módon nem volt módunkban megismerni a mai részletes vitában. Ezért már látható, hogy ugyanaz a szituáció fog előállni, hogy egy utolsó szakaszban - vélhetően a hét vége felé vagy rosszabb esetben csak a bizottsági vita szakaszában - fog majd olyan módosító indítvány előállni az imént elmondott kérdéskörökben, amelyről a kormány és a kormánypárti képviselők azt fogják gondolni, hogy támogatni kell.

Az is nyilvánvalóvá vált itt, a mi vitában, hogy a kormánypárti képviselők nem tudták elmondani azon érveiket, amelyek a megalapozottságáról győztek volna meg bennünket ama nagy léptékű módosítóindítvány-csomagnak, amely az adókedvezményekre vonatkozóan utólag lett beterjesztve a parlamenthez, azaz az általános vita lezárását megelőzően néhány órával. Nem tudták elmondani azt, hogy ez pontosan milyen vállalkozói kört milyen értékben fog majd érinteni, és mindaddig, amíg ezeket az információkat nem ismerjük meg, sajnos ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint amilyen helyzetben vagyunk a családi adókedvezmény esetében, ahol nem állapítható meg az, hogy hány gyermek után, milyen mértékben fogja tudni majd igénybe venni az a magyar állampolgár, aki sokat kell hogy dolgozzon azért a jövedelméért, ami után az adókedvezményt kellene majd érvényesítenie.

Úgy gondolom tehát, hogy a vita lezárásaként, a vitának ebben a szakaszában - amikor nem lesz lehetőségünk arra, hogy több módosítást tegyünk - célszerű lenne megfontolni a kormánypárti képviselőknek azt a gondolatot, hogy az ellenzék által benyújtott módosító indítványokból a logikájukba, a megvalósítandó adómódosítások logikájába illeszkedőeket befogadják. Több ilyet találtunk; erre ma képviselőtársaim több példát mondtak el, hogy bizony a jövedéki módosító csomagnál az a két módosító indítvány működik és van bent a rendszerben jelen pillanatban, amely két módosító indítvánnyal meg lehet oldani azt, hogy ne emelkedjen január 1-jétől majdan a jövedéki adó mértéke az üzemanyagoknál.

Igaz, hogy ebben az indítványban természetesen nincs benne az a feltétel, ami a tárgyalások során az elmúlt hetekben alakult ki. És az itt többször hivatkozott szeptemberi megállapodásban szerepel nevezetesen a 25 dolláros olajár mint kritérium meghatározása.

Megítélésem szerint mégis nagyon fontos lenne, hogy ilyenkor, amikor a részletes vitának ebbe a szakaszába érkezett el a parlament, az ellenzéki képviselők megismerhessék végső változatát annak a javaslatnak, amelyet a kormány támogatni kíván. Sajnos, ma ez számunkra nem adatott meg.

Ilyen módon természetesen nem lehet támogatásunkról biztosítani a benyújtott kormánypárti módosító javaslatokat sem, hisz azoknak a végső tartalma számunkra ma még ismeretlen.

Köszönöm figyelmüket. Sajnálom, hogy nem volt lehetőségünk több érvelést elmondani a benyújtott módosító indítványaink mellett. Remélem jövőre erre több időnk lesz.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Most is lehetett volna, ha a házbizottság ülésén a frakcióvezető urak elfogadták volna az erre irányuló javaslatomat - csak jelzem. (Keller László: Az mi volt?) A házbizottság ülésén én ennél magasabb óraszámot javasoltam, de kérdezzék meg a frakcióvezetőjüket, úgyhogy majd ő elmondja.

Tállai András képviselő urat illeti a szó, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselőtársam utolsó mondataihoz nincs mit hozzáfűzni (Keller László: Nem is lehet!), hiszen egyetlenegy olyan csomagot nyújtottak be az Országgyűlés elé, ami 14 pontból áll, és nem hiszem, hogy erre a 14 pontos módosító javaslatra ne lett volna elegendő idejük abban a több mint 160 percben. Egyébként ezt - úgy gondolom - meg is tették.

De mit is lehet ahhoz az adó- és járuléktörvény-javaslathoz benyújtani, aminek egyértelmű célja az, hogy segítse a családokat, segítse a kis- és közepes vállalkozásokat?

Maga az előterjesztés is erről szól. Hiszen ami a családokat illeti: mindannyian tudjuk, hogy jelentős adókedvezmény-bővülést fog jelenteni azoknak a családoknak, akik gyermeket nevelnek, akik jövedelemmel rendelkeznek, akiknek van munkájuk, és azoknak természetesen legfőképpen, akik akarnak is dolgozni.

Jelentős előrelépés lesz az elkövetkezendő évben - ha a minimálbér növekedése valóra fog válni, a 40 ezer forintos, illetve az azt követő évben az 50 ezer forintos minimálbér valóság lesz -, hogy a legalacsonyabb jövedelműek is teljes mértékben igénybe fogják tudni venni a családi adókedvezményt.

 

(16.30)

 

Tehát az az irány, amelyre a polgári kormány törekszik az adótörvénycsomaggal is, illetve a koalíciós képviselőtársak a módosító javaslataikkal, az egyértelmű. Az a cél, hogy támogassuk a családokat, és úgy támogassuk a családokat, hogy ugyanakkor teljesítményre ösztönözzük, orientáljuk őket. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Helyes!) Ezt nem lehet egy év alatt, nem lehet két év alatt megvalósítani, ehhez nyilván több évre van szükség, és ezt az irányt kritizálják erősen tisztelt képviselőtársaink. Megértem őket, hiszen egy ellenzéknek mindig bírálnia kell, nem mondhatja azt, hogy ez a támogatási irány helyes.

Hogy miért nem az érveiket hallhattuk? Ez örök vita közöttünk. Ezt nemcsak az adó-, járuléktörvénynél fogjuk hallani, hanem valószínűleg a költségvetési törvény tárgyalása során is; és minden egyes alkalommal elmondják kedves képviselőtársaim, hogy ők ezzel nem értenek egyet.

A módosítások másik iránya a kis- és középvállalkozások segítése. A vita során elmondtam, hogy a társaságiadó-törvényben, amelyet 1996-ban fogadott el a parlament, jelentős beruházási adókedvezmények kerültek meghatározásra. Tessék fellapozni - önök fogadták el -, kinek kedveznek ezek az adótörvények, ezek a beruházási adókedvezmények. Ugyanúgy adókedvezményt adtak abban a törvényben önök is, mondhatnám azt, hogy a nagy multinacionális cégeknek, és tesszük most ezt a kis- és középvállalkozásoknál, amelyek alkalmazotti létszáma 50 fő alatt van, illetve nyereségesek, és azt beruházásra, fejlesztésre fordítják. Ennek a maximális összege 10 millió forint, tehát ez 1,8 millió forint adómegtakarítást jelent. Ez elviekben több mint 700 ezer vállalkozást érinthet. Érintheti azt, amelyiknek 300 ezer forint bevétele van, és érintheti azt is, amelyiknek 300 millió forint bevétele van. Mi tehát széles rétegnek adunk kedvezményt, és szeretnénk ezzel azt elérni, hogy ezek a vállalkozások ezekből a forrásokból munkahelyet teremtsenek, visszaforgassák fejlesztésre a meglévő forrásaikat, illetve hogy fejlesztésre ki tudják egészíteni a külső és a belső pénzforrásaikat. Ez a kedvezmény, ha a 10 millió forintos adóalapot igénybe tudja venni, 1,8 millió forint, ami azt jelenti, hogy egy 10 milliós beruházáshoz 1,8 millió forintot kap a kormánytól, az államtól az adott vállalkozó.

Hallhattuk, hogy ez az irány nem helyes. Önök szerint az a helyes irány, amikor 1 milliárd forintos esetre van beruházási kedvezmény, csak az 500 főt foglalkoztató cégekre van kedvezmény - mi ezt nem tartjuk helyesnek. Azt mondjuk, hogy adjunk a kicsiknek is, hiszen a magyar gazdaságot alapvetően a kisvállalkozások viszik.

Ami pedig a módosító javaslatokat illeti: valóban vannak olyan kérdések, amelyekben egyetértünk. Azt látom, hogy többnyire egyetértünk. Abban nem értünk egyet, hogy melyek a lehetőségek. Nyilván a kormány mögött álló képviselők felelőssége az, hogy mennyit tudnak elosztani és azt mire tudják elosztani. Az adó-, járuléktörvény vitájának tényleges sajátossága, hogy itt lényegében csak az államháztartás bevételeinek a szűkítése, faragása van a kezünkben eszközként. Itt nem kell megmondania a javaslattevőnek azt, hogy ha adócsökkentést szeretne elérni, akkor azt milyen áron szeretné elérni. Ebben kedves képviselőtársaink nyilvánvalóan éllovasok, hiszen nincs mellette az a felelősségük, hogy megmondják, egy 100 milliárdos módosítócsomag igazából mibe is kerül és a társadalom mely rétegét hozza hátrányos helyzetbe. Ezt most nem kell itt megmondani. Nekünk viszont gondolnunk kell erre, és ezért vállalni kell a felelősséget, és nyilvánvalóan olyan módosító javaslatokat kell beadnunk, amelyeknek megtaláljuk az ellenpárját is; megtaláljuk azt, hogy ezt miből, hogyan fogjuk tudni kigazdálkodni. Mert önök azt nem mondták el - csak mindig azt hangsúlyozták, hogy a fix összegű egészségügyi hozzájárulást szeretnék csökkenteni, amit egyébként önök találtak ki -, azt elfelejtették hozzátenni, hogy a módosítócsomagban benne van az a javaslatuk, amikor sem 2001-re, sem 2002-re nem akarják csökkenteni a társadalombiztosítási járulékot, tehát a jelenlegi szinten próbálják... (Dr. Vojnik Mária és dr. Veres János ingatja a fejét.) Tessenek megkeresni, azt hiszem, 238-as a sorszáma! Ezt sem a képviselő asszony, sem egyetlenegy képviselő nem indokolta meg, hogy ezt miért teszik, mindig csak a pozitív elemeit mondták el a módosító javaslataiknak.

Tételesen végig lehet rajtuk menni; egyértelműen politikai célzatú javaslatok. Egyértelműen azt szeretnék velük mondani, hogy: ha erről mi dönthetnénk, akkor még többet szeretnénk adni. Mi is szeretnénk még többet adni! Igen, szeretnénk változtatni az adótáblát; szeretnénk az adókulcsokat változtatni; szeretnénk még több családi adókedvezményt adni és még nagyobb minimálbért szeretnénk adni; és a kisvállalkozóknak pedig nem 10 millió forintos határnál, hanem esetleg 20-nál vagy még magasabb összegnél meghatározni az adókedvezmény mértékét.

A mi felelősségünk az, hogy tudjuk, hol a határ, tudjuk, hogy mit milyen áron teszünk. Nem szeretnénk, ha a jövő évi költségvetés tárgyalásánál arról kellene vitáznunk, hogy a benyújtott törvényjavaslatot hol csorbítjuk, hol fogunk elvenni, milyen társadalmi rétegtől veszünk el. A nyugdíjasoktól? - kérdezem én. Vagy tessenek megmondani, az autópálya-építéstől? Vagy honnan vegyünk el, az egészségügytől? Az oktatástól? Nem hiszem, hogy olyan lehetőségeink vannak, amelyek nagy mozgásteret biztosítanának.

Természetesen a fantáziával egy adótörvény módosítása kapcsán senkinek nem lehet gondja, problémája. Egyértelmű a cél: mindenkinek az a célja, hogy minél kevesebb "jusson" - idézőjelben - az államnak, de a legfőbb cél az, hogy a polgárok zsebében minél több maradjon. Itt valóban közös a célunk. A mi felelősségünk annyival több, hogy nekünk tudni kell azt, ez mibe kerül és mibe nem.

A Szocialista Párt módosítócsomagja 100 milliárd forint bevételkiesést jelent az államháztartásnak, és akkor még csak az adótörvény változtatására gondolok; s akkor még nem beszéltünk a társadalombiztosítási járulék azon hatásáról, hogy két év alatt közel 300 milliárd forintot vesz ki a vállalkozások zsebéből. Ugyanakkor pedig hallhatjuk azokat a hangzatos szólamokat, hogy így vagy úgy szeretnénk támogatni mi is a kisvállalkozásokat. Tessenek megmondani, hogy ebben a módosító javaslatban milyen olyan módosítás van... Egyet valóban elismerek, az előbb hallhattuk, hogy azoknak a veszteséges vállalkozásoknak az áfáját ne két hónap múlva adjuk vissza, hanem egy hónap múlva - valóban van benne egy módosító javaslat, elnézést kérek! (Dr. Veres János: Ilyen nem hangzott el!) De talán nem tetszenek azt mondani, hogy az a módosító javaslat, amikor azt mondják, hogy a következő évben ne csökkentsük a társadalombiztosítási járulékot egyetlen százalékkal sem, az vállalkozáspárti?! Biztosan nem tetszenek ezt mondani, ugye? (Dr. Veres János: Miről beszél?) Mert ez így nem igaz. Tehát nagyon érdekes dolog ez...

Ami az áfa kulcsának a változtatását illeti, teljes felelőtlenségről tesznek tanúbizonyságot. Tudniillik arról nem beszélnek, hogy amely termékek és szolgáltatások most 12 százalékos áfakörben vannak, az Európai Unióban kötelezettséget vállaltunk arra, legfőképpen az energiaszektorban, hogy normál kulcsba fogjuk tenni őket. Tehát ez most azt jelenti, hogy 12-ről levinnék 10 százalékra, ami elvileg azt jelentené, hogy kevesebbet kellene fizetnünk a vízért, a gázért, a villanyért, azt azonban nem teszik hozzá, hogy amikor levisszük kevesebbre, amikor belépünk az Unióba vagy azt megelőzően, akkor már vissza kell tennünk a normál kulcsba, ami most 25 százalék - vélhetőleg ez is csökkenni fog -, ez milyen jelentős emelkedést fog majd ugyanennek a polgárnak jelenteni. Persze most lehet azt mondani, hogy most 12-ről 10-re, mert most ellenzéki pozícióban vagyunk, és az nekünk nem kerül semmibe, hogy leírjuk a papírra, nem kerül semmibe, hogy belemondjuk a tévé nyilvánosságába, hogy ez lenne a helyes út. Igen, ez lenne a helyes út, de ennek a következményeit is fel kell vállalni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hasznos volt a mai vita; az valóban érzékelhető, hogy közös célunk van. Az a közös célunk, hogy az ország lakosságának megteremtsük azokat a feltételeket, hogy jobban éljen. Abban azonban, hogy ezt milyen formában és milyen eszközökkel teremtjük meg, sem a felelősségünk nem egyforma, sem pedig a gondolkodásmódunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Keller László, de csak egy perc áll a rendelkezésére.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, Tállai képviselő urat megzavarta az, hogy még nagyon sok idő áll rendelkezésére a Fidesznek.

Azt hiszem, ebben a vitában az egyértelműen világossá vált, hogy mi a Fidesz és a kormánypártok célja. Hogy milyen eszközrendszert rendelnek a cél megvalósításához, az a vita alapján is egyre bizonytalanabb lett, és még sokáig bizonytalan is lesz.

(16.40)

 

Azt hiszem, abban újszerű volt ez a mai vita, hogy az ellenzéki képviselők nemcsak bírálták a kormánypártokat, hanem a saját javaslatukon keresztül megpróbálták megkeresni azokat a közös pontokat, amelyeket egyébként azért is szükséges megkeresni, mert látható volt a mai vitában is, hogy a kormánypártok között is jelentős eltérés van az egyes kérdések megítélésében.

Tállai képviselő úr abban, hogy az ellenzéki képviselők mit nyújtottak be, legalább úgy csúsztatott, mint amikor azt mondta, hogy adókedvezményt az államtól, a kormánytól kapnak, miközben a saját adójukat... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Elnök úr, máskor legyen olyan kedves előterjeszteni olyan javaslatot, amely többlet időt biztosít a vitákhoz. Meg fogjuk szavazni, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tállai András képviselő urat illeti a szó.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Keller képviselő úr, kihasználva az utolsó percet is, azt próbálta bizonygatni, hogy nem sikerült nekünk, kormánypártiaknak meggyőzni őket arról, hogy a beterjesztett törvényjavaslat, illetve a módosító javaslatok pozitív változást hoznak. Képviselőtársam, azt hiszem, ebben téved! De azt azért el kell mondanom, hogy nem is az volt a célunk, hogy önöket meggyőzzük, mert önöket, ebben egészen bizonyos vagyok, nem lehet meggyőzni. Ha önöknek nem tetszik, hogy 700 ezer vállalkozó miért kap adókedvezményt, ha beruház, ha ez önöknek nem tetszik (Keller László: Ne csúsztass!), akkor nyilvánvalóan képtelenség önöket meggyőzni. (Dr. Veres János: Ne csúsztass!) Vagy amikor arról beszélünk, hogy a családi adókedvezmény hogyan növekszik, akkor erre önök azt mondják, hogy ez nem támogatható (Keller László: Ne csúsztass!), vagy amikor a minimálbér növeléséről beszélünk, akkor is azt mondják, hogy önök ezt elutasítják ezért meg ezért, meg azért (Keller László: Nem utasítottuk el! - Dr. Veres János: Ilyen nem hangzott el!), akkor nem próbálkozhatunk azzal, hogy mi önöket meggyőzzük arról az irányról, amelyet a polgári kormány követ.

De valószínűleg önöknek nem is feladatuk, hogy ezt megértsék. Az lenne a feladatuk, hogy bizonyítsák, hogyan lehet másképpen. Tessenek megnézni azokat a módosító javaslatokat - visszatérnék ehhez -, amelyeket be tetszettek adni! Hol tér el az az irány, hol tér el az attól, amit a polgári kormány az elmúlt években kialakított? Semmilyen új ötletük nincs! Azt sem merik kimondani, hogy a családi adókedvezményt megszüntetjük, ha ez rajtunk múlna. Hanem helyette különféle módosítókkal jönnek, hogy kapja meg valaki az adókedvezményt, de aki nem kapja meg, az pedig várja meg a postást, mert a különbséget ki fogja neki postázni. Milyen megoldás ez, milyen gondolkodás ez?! Aki a családi adókedvezményről így gondolkodik, hogy ha nem kapja meg valaki, az majd megkapja az adóhatóságon keresztül, akkor nyilvánvalóan nem lehet őt meggyőzni sohasem arról, hogy az az irány, amelyet a kormányunk és mi is akarunk, egy helyes irány. (Dr. Vojnik Mária: Kiegészítő családipótléktámogatásnak fogják hívni 2002-ben!) De reméljük, hogy az ország lakossága ezzel nem így van.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Gondolkodtam Keller László javaslatán. Tulajdonképpen, képviselő úr, szívesen eleget teszek ennek a javaslatnak két év múlva, 2002 végén, amikor újra adótörvényeket tárgyalunk. (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiból. - Keller László: Akkor már nem kell!) De még van lehetősége néhány frakciónak, hogy szóljon, úgyhogy Bánki Erik képviselő úrnak adom meg a szót.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden csak arra szeretnék kitérni, amit az ellenzék nehezményezett, hogy kevés volt számukra az az időkeret, amelyet a törvényjavaslat részletes vitája számukra biztosított. Ha visszaemlékszünk a törvényjavaslat általános vitájára, volt szerencsém végigülni azt, a mai vita délelőttjén nem voltam itt sajnos, mert hivatalos elfoglaltságom (Derültség az MSZP padsoraiból.) nem tette lehetővé; ugyanis egy szocialista vezetésű városban, Egerben vettem részt egy idegenforgalmi konferencián (Keller László: Jó volt az úszás?) - csak hogy az ellenzék hörgésére reagáljak.

Tehát e bizonyos általános vita során, amely péntek délután volt, csodák csodájára egyik ellenzéki párt sem használta ki a számára megállapított időkeretet. (Keller László: Mi kihasználtuk! Az MSZP kihasználta!) Az MSZP több mint harminc percet hagyott benn, a Szabad Demokraták Szövetsége is... (Dr. Veres János: Ez nem igaz!) Utána kell nézni, itt ültem végig a vitában, péntek délután senki nem volt hajlandó (Keller László: Ez nem igaz!) a törvényjavaslat általános vitájában részt venni. Tállai Andrással ketten maradtunk itt a végén úgy, hogy a legkevesebb visszamaradt ideje a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak volt abban a vitában. Tehát bőségesen elég volt az időkeret a vitára, azt gondolom, és a most benyújtott módosító indítványok kapcsán is szerintem bőségesen elegendő ideje volt a parlamentnek arra, hogy ezeket végigtárgyalja.

Köszönöm szépen a szót. (Keller László: Akkor gratulálunk! - Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni a részletes vita e szakaszában. (Mádai Péter jelentkezik.) Nem kíván senki sem. (Mádai Péter: Elnök úr, én nyomom a gombot!) Mádai Péter képviselő úr nyomja, de nem jelzi a gép. Hát akkor, képviselő úr, jelezze kézfelemeléssel! (Mádai Péter kezét felemelve szólásra jelentkezik.) Nagyszerű! Megadom a szót.

 

MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nem akarok belemenni abba a kicsit érdemtelen vitába, hogy sok-e az idő vagy kevés. Igaza van az elnök úrnak, valóban lett volna lehetőség rá. Azt gondolom, az idő lehetett kevés is, meg lehetett elég is. Nekem igazában az a gondom, hogy ilyen módon sűrítve, egy nap alatt tárgyalva nincs az az ember - nem véletlen, hogy az elnököket is sűrűn váltjuk -, aki ezt folyamatosan kísérni tudja. Innentől kezdve körülbelül a felénél már nem egészen azt érzékelem, hogy a kormánypárt teljes joggal védi a magáét, hiszen a második felében az indokok már kevésbé követhetők, az ellenzék pedig a maga természetes módján támadja ezt, mert egy darabig az indokai jók, aztán később ezek is bizonytalanok lesznek.

Tehát azt gondolom, az időkeret önmagában elég, ha célszerű időkeretben tárgyalni egy ilyen fontos témát - az egybesűrítését érzem én soknak. Egy bizonyos idő után elfáradunk. Valahogy az volt az érzésem, hogy a huszadik félidőt kell játszani, és még mindig nincs gól.

Úgy gondolom, hogy nem volt haszontalan a vita, bár nem voltam itt minden részében, de tanultam Bauer Tamástól: amikor nem vagyok itt, közben hallgatom. Én nem érzem ennyire rossznak a vitát. Azt gondolom, két gazdaságfilozófia ütközik, egyik az ellenzéké, a másik a tisztelt kormánypárti képviselőké, és ezek nyilvánvalóan nem egyezhetnek, de nincsenek antagoniszti..., feloldhatatlan ellentmondások - nem szeretek idegen szavakat használni. Nincs! Abból kellene kiindulni, hogy az, hogy az ország növekvő gazdasági pályán van, az köszönhető a jelenleg ellenzékben lévőknek, felhasználója, haszonélvezője pedig elsősorban az ország lesz. Mi azt vitatjuk, nem többet, hogy ez jó irányba mutat-e vagy nem, többleteket költünk-e el vagy nem. És én azt gondolom, ha ide visszatérünk, egy részletesebb vita során talán-talán kiderül, hogy nem állnak olyan messze az álláspontok.

Még van 25 másodpercem, ezért még valamit szeretnék mondani Tállai képviselő úrnak; lehet, hogy rosszul értettelek, akkor ne haragudj. A magyar gazdaságot a kisvállalkozások viszik. Adná a Jóisten Magyarországnak, hogy annyi kisvállalkozásunk lenne, amelyik ezt teheti. Örülök a kisvállalkozások erősítésének, de ezt az országot közösen viszik nagy-, közepes és kisvállalkozások; nem zászlós hajó, azt gondolom, egyik sem.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni a részletes vitában. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem.

Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita lezárására, ahogy ezt korábban már jeleztük, a kapcsolódó módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

De mielőtt véglegesen lezárnám a vitát, megkérdezem Varga Mihály államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tekintettel arra, hogy az MSZP-s képviselőtársaink nagy része már felkapta táskáját és elment az ülésteremből, a vita egy későbbi szakaszában kívánok majd zárszót mondani. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:   1   1-349   350-418      Ülésnap adatai