Készült: 2024.03.29.13:43:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

271. ülésnap (2005.11.24.), 84. felszólalás
Felszólaló Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:07


Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy a bevezetőben köszöntsem a körünkben megjelent országos főállatorvos urat, aki az utóbbi időben… (Lengyel Zoltán: Már órák óta itt van!) Ehhez a törvényhez jött, köszöntheted te is; minél többen köszöntjük, annál jobb, mert akkor nem vádolhatnak bennünket pártelfogultsággal. Ő a szolgálatot is képviseli itt, és a szolgálat eddigi tevékenysége - mint ahogy azt Ódor képviselő úr is említette - kiváló, nemzetközi szinten is elismert, és azt szeretnénk, ha a szolgálat ezt a munkát a továbbiakban is így látná el, de ehhez természetesen az a törvény, amely egy tíz évvel korábbit vált fel, bizonyos átalakulásokat, változásokat is megkövetel.

Én még emlékszem arra, hogy amikor tíz évvel ezelőtt ennek a törvénynek az elődjét készítettük elő a minisztériumban, előjöttek ugyanazok a problémák, amelyekre Ódor képviselő úr utalt. Óriási feszültség volt az állatorvosi karon belül is, hogy mely tevékenységet kik és hogyan láthatnak el, különös tekintettel arra, hogy azok, akik a hatósági állatorvosi tevékenységi körben dolgoztak, tíz évvel ezelőtt - ezt Fenyvesi képviselő úr megerősítheti -, éhbérért, szinte a semmiért dolgoztak. S hiába volt akkor még nagyobb állatállomány, mint most, jóformán semmit sem kaptak a hatósági feladatokért, és tiltottunk nekik mindent, ami a magán-állatorvosi tevékenység kapcsán elvégezhető lenne. Akkor az az elv működött, hogy fizessük meg majd jól a köztisztviselői státusban lévő hatósági állatorvosokat, és elkülönítve a két kört, remekül meglesznek egymás mellett.

Hát nem nagyon sikerült - bár voltak rá kísérletek - a magánállatorvosok és a hatósági állatorvosok közötti viszonyt, illetve az ellátandó feladatokat definiálni. A piacon azonban ez nem így jelentkezett. Nem szívesen mondom el, de bizony számtalan esetben találkoztam a minisztériumban azzal, hogy az állatorvosok egymást jelentgették fel. A magánállatorvost feljelentette a hatósági állatorvos, hogy az zugban hatósági feladatokat is ellát, hogy elmegy oltogatni, meg kötelező oltogatást osztogat az ő piaci körét lefedve. Aztán volt olyan magánállatorvos, aki feljelentette a hatósági állatorvost, hogy az időnként kutyával, macskával meg mit tudom én, még mivel szórakozik, és ebbe teszi a pénzt. Tehát áldatlan viszonyok voltak, amelyek csupán egzisztenciális alapon keletkeztek. Nem szakmai probléma volt ez, és különösen nem a testület belső problémája, hanem az egzisztenciális és a megélhetési körülmények kényszerítették ki, hogy egyes kerületekben, egyes részeken ez így összemosódjon.

Majd ahogy csökkent az állatállomány, a verseny még nagyobb lett, a hatósági állatorvosok száma is csökkent, sőt sok magánállatorvos is kénytelen volt vagy felhagyni a hagyományos tevékenységével, és jobb esetben elkezdeni a kedvtelésből tartott állatok gondozását és gyógyítását, rosszabb esetben pedig elment gyógyszerügynöknek, vagy nem tudom, minek. Ebben a törvénytervezetben arra tesz kísérletet az előterjesztő - képviselőtársaim engem nem vádolhatnak azzal, hogy ezerrel szoktam a kormány-előterjesztéseket dicsérgetni jobbra-balra, mert eléggé kritikus éllel figyelem a különböző irományokat, amelyeket itt ezerrel megpróbálnak velünk elfogadtatni, de ennél a törvénynél azt látom -, olyan kompromisszumra törekszik a jogalkotó és a nevében eljáró minisztérium, amely kompromisszumban mindenképpen sérülnek érdekek. Sérülnek hatósági érdekek, és sérülnek magánérdekek is. Egyetlenegy érdek nem sérülhet, az állat-egészségügyi rendszer működőképessége és az az intakt együttműködési modell, ami egy esetleges beavatkozás esetén ezt hadra fogható és hatékony rendszerként működő szervezetben tudja bevetni; bár reméljük, hogy erre nem kerül sor.

(13.30)

Azzal mindenféleképpen egyetérthetünk - és talán ezt majd módosító indítványokban is lehet kezelni -, hogy a szervezeti felépítésnél külön hatóságok milyen terjedelemben és hogyan járjanak el. Én laikus vagyok, nem szívesen avatkoznék bele, hogy miért kell nekünk itt három intézetet külön igazgató főállatorvossal működtetni, meg lehet ezt oldani úgy, hogy van egy intézet, és annak ez a három szakága külön-külön működik, de egy rendszeren belül, ami természetesen a kiszolgáló egységeknél mindenféleképpen, úgy gondolom, hogy gazdaságossági okból is jelenthet megtakarítást, és talán a hatékonyságot sem rontja.

Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, tíz évvel ezelőtt, sőt még később is, még nyolc évvel ezelőtt is voltak kísérletek arra, és itt közösen léptünk föl ezzel szemben, hogy az állatorvosi intézményrendszert beintegrálják. Emlékeznek? Arról volt szó, hogy milyen jó helyük lesz majd azoknak az FVM-hivataloknál, hogy ott ellesznek egy ilyen akármilyen csoportként, és bizony az Országgyűlésnek kellett keményen fellépnie, hogy ezt a szervezetet úgy kell fenntartani, hogy az alkalmas legyen a feladata elvégzésére, és még csak véletlenül se kerüljön olyan utasítási körbe, ami szakmai és teljes egészében ágazati érdekektől mentes döntéseket tud meghozni. Hál’ istennek, ezt sikerült elérni, és ez a törvény sem tesz kísérletet arra, hogy ezt bármiféleképpen is csorbítsa.

Megjelenik itt a jogosult állatorvosi kategória, ami olyan, mint egy öszvér; nyilvánvalóan ki kellett valamit találni azokra az állatorvosokra vonatkozóan, akik egyébként saját maguk dolgoznak bizonyos állattartó telepeken mint magánállatorvosok, hogy kaphassanak olyan hatósági jogosítványt, ami a szállításhoz elengedhetetlen a dokumentációnál. Én a főállatorvos úrtól is megkérdeztem a bizottsági ülésen, hogy az a rendelkezés, ami itt a részükre még külön feladatokat meg akar határozni kormányrendeleti szinten, az milyen körben értendő, és megnyugtatott - persze, majd ha látjuk írásban, akkor leszek igazán nyugodt -, hogy ez nem jelentheti ennek a körnek olyan jellegű bővítését, ami már összeférhetetlenségi szabályokat is felvetne, bár a köztisztviselői törvény erre nézve ad némi eligazítást.

Mire gondolok? Arra, hogy ha valamely állatorvos, mondjuk, jogosult állatorvosi lehetőséget kap, így lesz nyilvántartásba véve, annál az üzemnél, élelmiszerüzemnél, ahol dolgozik, kiadhat-e olyan bizonylatot, hogy az előállított termék minden szempontból megfelel. Hát nem adhat ki, és a jövőre nézve sincs ilyen szándék, mert a saját munkáját ne ő ellenőrizze, különös tekintettel azok után, amit itt az előbb tárgyaltunk, hisz az élelmiszer-biztonság mindenféleképpen megköveteli a független kontrollt és az ellenőrzést.

Voltak példák a múltban arra nézve, és ez kellően elítélendő, amikor megjelentek olyan csoportok is, amelyek abba az irányba próbálták a hatósági és a magántevékenységet terelgetni, hogy egyazon rendszerben készüljön a minősítés a benti munkáról, és ehhez ugyanazok vagy ahhoz közel álló körök adják ki a hatósági engedélyeket. Ez nem működtethető természetesen.

Azt, hogy technikai módosító indítványokat készül beadni Ódor képviselő úr, örömmel vesszük, mert valóban, olyan kategória nincs, hogy magánállatorvos; állatorvos van, van a hatósági állatorvos és a most tárgyalt jogosult állatorvos. A törvény több helyen hivatkozik a magánállatorvosra mint kategóriára, ez föloldható, meg lehet csinálni, és azt gondolom, hogy ez a törvényt semmiképpen sem fogja rontani, és a hatékonyságát nem csökkenti.

Abban megállapodhatunk és egyetérthetünk, hogy ennek a szabályozásnak csak abban az irányban és úgy szabad elmennie, ami a járványügyet, az élelmiszer-biztonságot, az állat- és a humán-egészségvédelmet mindenféleképpen maximálisan ki tudja szolgálni.

Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. (Szórványos taps a kormánypártok és az MDF soraiban.)




Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai