Készült: 2020.09.21.02:27:19 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

56. ülésnap (1999.03.22.),  37-71. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:42:55


Felszólalások:   37   37-71   71      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása. A házbizottság csütörtöki ülésén nem volt egyetértés a napirendi ajánlásról, ennek megfelelően a javaslatot elnöki jogkörömben terjesztem elő.

Az MSZP képviselőcsoportja a Házszabály 47. § (3) bekezdése alapján kezdeményezte, hogy az ülés napirendje egészüljön ki a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumi elnöksége további tagjainak választásával. Elsőként a napirendi ajánlás kiegészítésére irányuló javaslatról határozunk, majd ezt követően döntünk az elnöki napirendi javaslatról. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a napirendi ajánlás kiegészítésére irányuló indítvánnyal. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Zaj. - Szavazás.)

Tisztelt Országgyűlés! Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

Tisztelt Országgyűlés! Most az elnöki jogkörben előterjesztett ajánlást teszem fel szavazásra. Az Országgyűlés ülésének napirendjére, a tanácskozás időtartamára, a felszólalási időkeretekre vonatkozó ajánlást kézhez kapták. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlással. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta. (Zaj, moraj.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/855. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/855/1-5. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Pintér Sándor belügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Az Országgyűlés tagjaitól pedig figyelmet és legfőképpen csendet kérnék!

DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A mai napon az Országgyűlés megkezdi a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényjavaslat tárgyalását.

A törvényjavaslat aktualitását cáfolhatatlanná tették az elmúlt hónapokban, hetekben és a sajnos még napjainkban is zajló szomorú események. Az árvizek, a nagy havazás, a belvíz okozta hatalmas károk minden erőfeszítés ellenére családok százait sújtják, anyagi javakat tesznek tönkre. Mindez azt bizonyítja, hogy a kormánynak és a kormány javaslata alapján a tisztelt Háznak olyan lépést kell tennie, amely biztosítja, hogy természeti vagy ipari katasztrófa bekövetkezése esetén a védekezés és annak irányítása a leghatékonyabban történhessen meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a törvényjavaslat beterjesztésekor az elismerés hangján szóljak mindazokról, akik jelenleg is küzdenek a természeti csapás okozta károk csökkentéséért, az emberi élet és az anyagi javak megmentéséért. Köszönöm azok helytállását, akik jelen pillanatban is a gátakon teszik a dolgukat.

Tisztelt Ház! A kormányprogram célul tűzte ki egy hatékonyabb katasztrófaelhárító rendszer működtetését. Alapvető feltételeként határozta meg, hogy annak jogi szabályozása törvényi szinten történjen meg. A katasztrófavédelemben részt vevők tevékenységével jelenleg több törvény is foglalkozik, mindezek mellett azonban nem rendelkezünk olyan magas szintű jogszabállyal, amely mind a kormány, mind az önkormányzatok szintjén szabályozná katasztrófa esetén a védelem irányításának egységes rendjét. A törvényjavaslatnak ez az egyik célja: meg kell határozni a kormány, a védelmi bizottságok és a végrehajtás szintjén folyó irányítást, létre kell hozni ennek jogi alapját, szervezeti kereteit és működési rendjét.

A fentiek arra ösztönözték a kormányt, hogy az e cél érdekében készülő törvényjavaslat tartalmazza mindazokat a rendelkezéseket, amelyeket megfelelő garanciával alkalmazhat a katasztrófák megelőzése, a bekövetkezett károk enyhítése érdekében. További célja a javaslatnak, hogy egységes jogszabályi keretbe foglalja a katasztrófák elleni védekezés irányításában és a védekezésben érintett szervezetek működtetését; szabja meg a kormányzati és irányítási szervek ezzel kapcsolatos feladatát és a katasztrófa sújtotta területen alkalmazható szabályokat.

A törvényjavaslat megteremti annak lehetőségét, hogy a különböző katasztrófahelyzetekben adódó feladatok megoldását ugyanazon szerv irányítsa és koordinálja. Ezáltal kialakul egy gyakorlott apparátus, amely gyorsabbá és szakszerűbbé teszi a végrehajtást. A javaslat garanciális szabályként rögzíti, hogy a kormány által bevezetett intézkedések a veszélyhelyzetben maximum 15 napig lehetnek hatályban, meghosszabbításuk csak az Országgyűlés által történhet.

A katasztrófák elleni védekezés során ezen túlmenően a honvédelmi törvény, illetve a polgári védelmi törvény adta lehetőségek szerint a katasztrófa sújtotta területen a kormány elrendelheti a polgári védelmi szervezetek aktivizálását, illetve a honvédelmi törvény által biztosított tartalékos katonai szolgálat bevezetését. Mindezekkel megteremtik a védekezés bázisát, amely hatékony irányítás mellett a jelenleginél megbízhatóbban garantálja majd a védekezést.

Tisztelt Országgyűlés! Figyelemreméltó, hogy a javaslat első ízben szabályozza törvényi szinten az illetékes miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőjének felelősségét az ágazat feladatkörébe tartozó katasztrófavédelmi tevékenységét. Hasonlóan fontos elemnek tartom a javaslat azon részeit, amelyek a megyei, a fővárosi és a helyi védelmi bizottságok feladatait határozzák meg. Az ő hibátlan és szakszerű tevékenységük az elsődleges feltétele az eredményes katasztrófaelhárításnak.

Tisztelt Ház! Külön szeretném kiemelni a törvénytervezet azon paragrafusait, amelyek lehetőséget biztosítanak a belügyminiszter irányítása alá tartozó, a polgári védelem és az állami tűzoltóság országos parancsnokságainak bázisán egy integrált, országos szintű katasztrófavédelmi szerv kialakításához. Ennek alárendeltségében működnének a megyei polgárvédelmi parancsnokságokból és a megyei tűzoltó-parancsnokságokból integrált megyei katasztrófavédelmi szervezetek.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A nemzetközi tapasztalatok szerint az Európai Unióban és a NATO-országokban sem a polgári védelem, sem a tűzoltóság vonatkozásában nincs egységesen alkalmazott szervezeti modell. Ezekben az államokban egymástól eltérő rendszerek alakultak ki, amelyek alapvetően az adott ország történelmi hagyományait követik. Ezért kizárólag egy célt tartunk szem előtt: ez pedig a katasztrófavédelem hatékonyságának növelése. A katonai jellegű szervezet benyomását keltő struktúra és vezetési rend csökkentését olyan ütemben lehet végrehajtani, ahogy ezt anyagi lehetőségeink biztosítani tudják.

A belügyminiszter irányítása alatt lévő egységes rendvédelmi szerv képes lesz a katasztrófavédelemmel összefüggő ágazati feladatok összehangolására, illetve a polgári védelmi és a tűzvédelemről szóló törvény maradéktalan végrehajtására. Az országos katasztrófavédelmi szerv lényegében változtatás nélkül képes feladatai végrehajtására minősített időszakban is.

(14.50)

Itt szeretném kihangsúlyozni azt, hogy a polgári védelmi kötelezettség e szervezeti változtatás ellenére továbbra is a honvédelmi kötelezettség része marad.

Az integrált országos és megyei szintű szervezetek létrejöttével megszűnik a jelenleg meglévő párhuzamosság; tisztább lesz a kapcsolati rend a hazai és nemzetközi együttműködőknek; szakszerűbbé és korszerűbbé tehető a NATO-tagságból eredő nemzetközi segítségnyújtás lehetőségeinek kialakítása; katasztrófa bekövetkezése esetén a nemzetközi segítségadás fogadásának megszervezése. Áttekinthetőbbé válik a területet érintő hazai és külföldi információcsere, amely nélkülözhetetlen része a szakszerű, gyors feladat-végrehajtásnak. A végrehajtás helyi szintjén a tűzoltóság önkormányzati jellege miatt az integráció nem valósul meg.

Mivel az operatív és a hatékony irányítás megvalósítása a kormány felelőssége, ezért a javaslat a végrehajtás részletes szabályozására a kormányt hatalmazza fel, mindezzel biztosítja a szervezeti és törvényi alapjait egy hatékonyabban működő katasztrófaelhárító rendszernek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hazánkban a súlyos ipari balesetek reális veszélyt jelentenek. Az átfogó szabályozás, a védekezési feladatok előírása jelen törvényjavaslat másik fő feladata. A szabályozás megteremtése elsődlegesen magyar érdekeket szolgál, amellett, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk fontos feltétele is.

A Helsinkiben elfogadott, Egyezmény az ipari balesetek országhatáron túlterjedő hatásairól című dokumentum megteremtette annak lehetőségét, hogy Európában elfogadják és bevezessék a biztonságos technológiákat, a biztonsági irányítási rendszereket, az állandó információcserét, valamint az állami felügyeletet a fejlesztések, veszélyhelyzeti tervek kidolgozása területén.

Hazánk 1992-ben az elsők között csatlakozott ezen egyezményhez. Amennyiben az egyezmény hatálybalépéséig nem rendezzük a súlyos balesetek megelőzésének és elhárításának átfogó jogi szabályozását, akkor az egyezményben foglaltakat nem tudjuk teljesíteni.

A nemzetközi irányelvek szerint az új létesítmények létrehozásához vagy a meglévők módosításakor érvényesíteni kell azokat a hosszú távú igényeket, amelyek figyelembe veszik a környezet és a lakosság védelmét. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a lakosság megismerje a biztonsági intézkedésekről szóló információkat és a baleset esetén követendő magatartást, a veszélyekről időben tájékoztatást kapjon. Lehetőséget kell adni az állampolgároknak, hogy kifejtsék véleményüket az új, veszélyes létesítmények tervezésekor, a meglévők módosításakor, és ismerjék meg a létesítményben lévő veszélyes anyagok hatásait.

Az Európai Unió e területen a Seveso-II. irányelvet fogadta el. A Seveso-II. irányelvben központi helyet foglal el, hogy a biztonsági intézkedésekről adott tájékoztatók a közvélemény részére rendelkezésre álljanak, és azokat mindenki megismerje, illetve megismerhesse. Az illetékes hatóságnak joga van információkat kérni a létesítmény vezetésétől, hogy a súlyos baleset értékeléséhez vagy a külső terv elkészítéséhez a szolgáltatott adatok elégségessé váljanak.

Az irányelv szerint a tagállam kijelölt hatósága rendelkezéseivel megtilthatja bármely létesítmény vagy üzem, azok egyes részeinek használatát, illetve használatbavételét. Erre akkor kerülhet sor, ha komoly hiányosságokat észlel, vagy ha az üzemeltető nem tesz eleget jelentési kötelezettségeinek.

A részes államoknak fel kell állítani vagy ki kell jelölni egy központi szervezetet, amely nemzetközi és országos szinten egyezteti az egyezményből fakadó tevékenységeket. Ez a szervezet részt vesz a hazai és az országhatáron túlterjedő súlyos ipari balesetek megelőzésének szervezésében, hatásainak csökkentésében, kapcsolatot tart más nemzetek hasonló szervezeteivel, és megfelelő felhatalmazás alapján a kölcsönös segítségnyújtás irányítója is.

A törvénytervezet alkalmas mindezek végrehajtásának elrendelésére, sőt, jól biztosítja a nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettség teljesíthetőségét is.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat beterjesztésekor arra törekedtünk, hogy kihangsúlyozzuk az általunk legfontosabbnak ítélt kérdéseket, azokat, amelyeket a jövő szempontjából meghatározónak tartunk a katasztrófák elleni védekezés irányításában, és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elkerülése érdekében.

A törvényjavaslat kidolgozása és a közigazgatási egyeztetések időszakában több alkalommal elhangzott, hogy a tervezet egyetlen célja a polgári védelem megszüntetése és nagyarányú létszámcsökkentése. Ezeket a felvetéseket a törvénytervezet jól érzékelhetően cáfolja.

Tisztelt Ház! A katasztrófák elleni védekezés irányítása döntő jelentőségű a védelem gyakorlati végrehajtásában. Nyitottak vagyunk minden olyan javaslatra, amely arra irányul, hogy jobbítsa a törvényben megfogalmazottakat, a jövőben korszerűbbé és szakszerűbbé tegye ez irányú munkánkat. E cél szolgálatába kívánjuk állítani a parlamenti frakciókkal kezdeményezett politikai egyeztetéseket is, hogy pártállásra való tekintet nélkül vessük össze elképzeléseinket és javaslatainkat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági vélemények ismertetésére kerül sor, az elfogadott napirendi ajánlás szerint öt-öt perces időkeretben. Az önkormányzati, az egészségügyi és a gazdasági bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.

Megadom a szót Bernáth Varga Balázs úrnak, az önkormányzati bizottság elnökének, a bizottság előadójának.

DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS, az önkormányzati és rendészeti bizottság elnöke, a bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság az itt napirenden lévő, T/855. szám alatt beterjesztett törvényjavaslatot március 18-i ülésén megtárgyalta.

A tárgyalást előkészítette az önkormányzati és rendészeti bizottság albizottsága is, tehát széleskörűen lehetett e témakörben tárgyalni. Végül is kétféle álláspont alakult ki. Az egyik álláspont döntően meghatározta, hogy alkalmasnak tartja e törvényjavaslatot parlamenti vitára, így a mai ülésen ennek a javaslatnak a megtárgyalása úgymond nem ütközik akadályba.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt a bizottság alelnöke, Kóródi Mária asszony terjeszti elő.

Megadom a szót.

DR. KÓRÓDI MÁRIA, az önkormányzati és rendészeti bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A kisebbség a bizottsági ülésen támogatott minden olyan törekvést, amely törekvés hatékonyabbá, szervezettebbé, áttekinthetőbbé teszi a katasztrófák elleni védekezést, azok megelőzését, a károk minél nagyobb fokú enyhítését.

Nem támogatta viszont ezt a javaslatot, hiszen ez a javaslat mindezen elvárásoknak ellentmond. Ez a javaslat véleményünk szerint szakmailag megalapozatlan, szervezetileg áttekinthetetlen, jogtechnikailag hibát hibára halmozó, és éppen ezért nemcsak hogy nem hatékony, de tényleges katasztrófahelyzetben egyszerűen használhatatlan.

Valójában egyetlen törekvést véltünk felfedezni ebben a törvényjavaslatban, ez az egyetlen törekvés az, hogy összevonja a tűzoltóságot és a polgári védelmet. Valójában nem értette a bizottság kisebbsége, hogy miért ez a nagy sietség, miért ilyen sürgős, miért nem tudunk egy valóban jó összevonást, egy jól előkészített szervezeti változást előkészíteni.

Valószínűleg nem véletlen, hogy ilyen rossz ez a törvényjavaslat, hiszen a bizottság ülésén egyértelműen kiderült, hogy sem a szakmai, sem az önkormányzati, sem a védekezési feladatokat ellátó egyéb szervek véleményét nem kérték ki, illetőleg nem vették figyelembe.

(15.00)

A javaslat jogi szempontból áttekintve, jogi olvasmányként végignézve - elnézést a kifejezésért, de a bizottság ülésén is elhangzott - olyan fércmű, hogy még az is kétséges, hogy olyan jogász látta, aki kodifikációra is képes. Teljesen érthetetlen, hogy miért kívánja a javaslat előterjesztője egyetlen törvényben szabályozni a szervezeti összevonást - ami tulajdonképpen nem más, mint a Belügyminisztériumban és a kormányban végrehajtandó szervezeti változás - az ipari katasztrófákra vonatkozó rendelkezésekkel. Ezek a rendelkezések ugyanis valójában valódi nagy gazdasági és védelmi programot jelentenek, és nem egyszerű szervezeti kérdéseket. Ráadásul az ipari katasztrófákra vonatkozó részek nem is lépnek hatályba bizonytalan ideig, amíg az egyezményt ki nem hirdetjük.

Tisztelt Miniszter Úr! A kisebbség nem ellenzi a védelmi szervezetek jól átgondolt, megalapozott, a feladatokhoz illeszkedő összevonását, ha tudjuk, hogy milyen hatás várható ettől az összevonástól, és ha azt is tudjuk, hogy mennyibe kerül. E javaslatból azonban csak azt látjuk, hogy most felborítja az eddig kialakult, alulról építkező, jól működő rendszert bizonytalan szervezeti érdekek miatt. Az erők összefogása helyett úgy hajt végre irányításkoncentrálást, hogy megkettőzi a feladatellátókat, beépítve ezzel rengeteg szervezeti feszültséget.

Ahogy most is, a bizottság ülésén is a kormány képviselője tolmácsolta a miniszter úr üzenetét, hogy hajlandó egyeztetésre, hiszen ez a törvény egyébként is kétharmados. Azt javasoljuk a miniszter úrnak és a minisztériumnak, hogy az egyeztetés előtt elemezzék megfelelő időben az elmúlt időszak katasztrófaeseményeinek tapasztalatait, az előkészítő munkálatok során szerezzék be az érintettek véleményét, készítsenek hatás- és költségelemzéseket; mindezek ismeretében az egyeztetésre sor kerülhet. A javaslatot azonban jelen formájában általános vitára teljességgel alkalmatlannak tartjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Surján László úrnak, az egészségügyi bizottság előadójának.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: (A képviselő mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót, elnök úr. Az egészségügyi bizottság is megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és véleményét a következő gondolatok alapján fogalmazta meg, illetve hozta meg. (A képviselő elé kézi mikrofont helyeznek.) Úgy ítéljük meg, hogy először is szükség van egy ilyen irányú törvényre. (A képviselő a saját mikrofonját mutatja.) Ez ég, elnézést...

Tehát úgy ítélte meg az egészségügyi bizottság, hogy szükség van egy ilyen jellegű törvényre, és azzal az információval is rendelkeztünk, a bizottsági ülésen a kormány jelen levő képviselője elmondotta, hogy ez a törvény már nagyon sok egyeztetést, sőt, több kormányt is megélt. Az volt a véleményünk, hogy a kormányzaton belüli egyeztetések nem fogják előbbre vinni a kérdést, nem fogják megoldani azokat a problémákat, amelyek láthatók, illetve felvethetők a törvénnyel kapcsolatban. Hiszen éppen az egyeztetési szándék volt az az egyik elem, amelynek során az egyes részérdeket képviselők bizonyos gondolataikat érvényesíteni tudják, másokban viszont engedniük kellett.

Nem voltunk meggyőződve arról, hogy a döntések mindenütt a legoptimálisabb irányban történtek meg, de arról meg voltunk győződve, hogy a minisztérium képviselőjének a bizottság ülésén elhangzott kijelentései, illetve a miniszter úr most ismertetett állásfoglalása valóban egy kompromisszumkészséget jelent, és úgy ítéltük meg, hogy a továbbiakban a parlament a maga bizottságaiban, illetve a plenáris ülésen alkalmas lesz arra, hogy a megfelelő, jó irányú döntések megszülessenek. Vonatkozott ez azokra a problémákra is, amelyek éppen bizottságunk szorosabb értelemben vett kompetenciájába tartoznak, akár az ÁNTSZ szerepe a katasztrófaelhárításban, akár legyen az a mentőszolgálat megfelelő bevonása a feladatok sorába.

Mindezek alapján a bizottság többségi határozattal az általános vita megkezdését támogatta, és ennek során kívánja érvényesíteni azokat a szakmai szempontokat, amelyek hitünk szerint tovább javíthatják az előttünk fekvő törvénytervezetet. S azt gondolom, hogy mindannyian figyelembe vettük azokat a szempontokat, amelyeket éppen a mostani idők tárnak elénk, nevezetesen hogy éppen egy katasztrófa sújtotta helyzetben kerül sor ennek a törvénynek a tárgyalására. Ha ez a törvénytervezet már évek óta csiszolódik, akkor azt hiszem, itt az ideje, hogy végső formájába hozzuk. Ez volt bizottságunk többségi véleménye, amely tehát - mint mondtam - támogatja a törvényjavaslat vitáját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Vojnik Mária ismerteti, megadom a szót.

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényjavaslat vitájában a bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. A kisebbség abban értett egyet a többséggel, hogy a természeti és civilizációs katasztrófák elleni védekezésben, az élet- és vagyonmentésben, a kárenyhítésben, illetve az elhárításban szükség van egy alaptörvény jellegű törvénykezésre. Azonban abban már nem értett egyet a többséggel, hogy ez az a törvény, amelyik erre a legmegfelelőbb formában ad helyes választ.

A bizottság meghallgatta a szakértőket, és a legfontosabb megállapításokat szeretném a tisztelt Ház elé hozni. Az első, amelyet az országos tisztifőorvos közvetített számunkra, hogy a súlyos ipari balesetekről és a katasztrófaelhárításról szóló törvényt egy jogszabályban kívánja rendezni a törvényalkotó. Tekintettel arra, hogy a katasztrófa az európai jogrendben speciálisan definiált fogalom, ez véleményük szerint nem mosható össze a súlyos ipari balesetekkel, és ezért a megoldást sem tartja szerencsésnek. Ugyanígy a kémiai biztonságról szóló törvény meghozatalának hiányában úgy látja, hogy a törvény nem lesz teljes ebben a körben. Az ÁNTSZ nehezményezte, hogy a jogalkotó rendkívüli mértékben eljelentékteleníti, illetve kihagyhatónak tartja az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatot. A mentőszolgálat vezetője - mely szervezetnek alapvető szerepe van a katasztrófák elleni védekezésben - azt a véleményét tolmácsolta, hogy az operativitás szorul háttérbe ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése kapcsán.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat fogalmi tisztázásokkal és értelmező rendelkezésekkel kezdődik. A bizottsági vitában elhangzott, hogy ezek a fogalmi tisztázások nem sikerültek teljes mértékben. Különösen a törvényjavaslat szempontjából fontos katasztrófa, katasztrófahelyzet és katasztrófaveszély definiálása volt a legsikerületlenebb. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy miután ezek a fogalmak nem tisztázottak, ezért a belőlük való következtetés sem lehetett teljesen szerencsés.

A tárcák közötti kompromisszumok eredményeképpen nem egy hatékony, a katasztrófák elleni védekezésben alkalmazható szabályozás született, hanem a kompromisszumok inkább a párhuzamosságok, a feladatmegkettőzések irányába tolták el ezt a törvényjavaslatot. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a törvényt világosabbá kellene tenni, mert a gyakorlatban így nem használható. A bizottsági vitában is elhangzott, hogy módosító indítványainkkal, a hatékony, alkalmazható törvény irányába történő javaslatainkkal fogunk ehhez hozzájárulni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Németh Zsoltnak, a gazdasági bizottság előadójának.

NÉMETH ZSOLT, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Éles viták, jelentős nézetkülönbségek jellemezték a gazdasági bizottság március 17-ei ülését, amelynek napirendjén azt vizsgáltuk, hogy általános vitára alkalmas-e a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló T/855. számú törvényjavaslat.

(15.10)

A "vonja vissza a kormány" kezdetű ismert ellenzéki érvelés egyik hangsúlyos eleme az volt, hogy miért éppen most terjeszti be a belügyminiszter a javaslatot, hiszen mire elfogadjuk, a mai ismert, katasztrófaközeli ár- és belvízhelyzet megoldódik - gondolom, a következő, bizonyára előre bejelentett katasztrófáig meg még van idő bőven. Ezzel szemben a kormánypárti képviselők úgy vélték, hogy a törvénytervezet benyújtásával az előterjesztő a kormányprogram szerint jár el, hiszen a koalíció egy hatékonyabban működő katasztrófaelhárító rendszer működtetését tűzte ki célul.

Nézetkülönbség alakult ki arról, hogy a törvény két, látszólag markánsan elkülönülő részét, a katasztrófák elleni védekezés irányításáról és szervezetéről rendelkezőt, illetve a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szólót egy törvény keretében kell-e szabályozni.

Kormánypárti és ellenzéki képviselőkben is kétségek ébredtek afelől, hogy az előkészítő munka során a szakmai szervezetekkel való egyeztetés kifogástalanul működött-e.

Bizottságunk nagy figyelmet fordított arra, hogy a törvény végrehajtásának gazdasági hatásait vizsgálja. Ellenzéki képviselők úgy vélték, hogy az új technológiai adatszolgáltatási előírások aránytalanul nagy anyagi terhet rónak a főként multinacionális vegyipari üzemekre, a meghosszabbodott engedélyezési eljárás ellehetetleníti a beruházásokat. Ezzel szemben a többség úgy vélte, hogy ez a törvény nem a vegyipari üzemek, hanem a magyar polgárok, mindannyiunk védelméről szól, és nem korlátozhatja semmiféle szűk, pénzben mérhető gazdasági érdek a katasztrófák, veszélyhelyzetek kialakulására, elhárítására tett intézkedéseinket, sőt többen is úgy gondolták, hogy a törvény adta türelmi idők indokolatlanul hosszúak.

Fontos lenne viszont eloszlatni az aggályokat az új katasztrófavédelmi szervezet, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és annak megyei szervei kialakításával kapcsolatban. A bizottság tagjai hangsúlyozták a jelenleg kisvárosokban működő polgári védelmi parancsnokságok, illetve kirendeltségek működésének fontosságát, jelentőségét. A helyi védelmi bizottságok csak e szervek segítségével működtethetők zavartalanul, csak így biztosítható, hogy egy bármilyen előképzettségű polgármester - például ének- és zenetanár - szükség esetén már megválasztásának másnapján képes legyen a katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatait ellátni.

A veszélyhelyzetek elhárítására való felkészülés - a jelenlegi szabályozás mellett - az önkormányzatok számára szinte megoldhatatlan feladat, hiszen nincsenek ismereteik arról, hogy saját területükön egy-egy vállalkozás milyen termelést folytat a cégbíróságon bejegyzett akár százas nagyságrendű tevékenységek közül. A veszélyes tevékenységgel kapcsolatos, a javaslatban rögzített bejelentési kötelezettség, engedélyezési eljárás ezt a gondot orvosolja.

Mindezt összegezve: a bizottság a törvényjavaslatot 14 igen, 10 nem arányban általános vitára alkalmasnak találta, azonban megszavazását csak módosító indítványok elfogadásával látja lehetségesnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Göndör István, az MSZP képviselője ismerteti. Megadom a szót.

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Mint ahogy Németh Zsolt képviselőtársam elmondta, a gazdasági bizottság ülésén - egy nagyon részletes vita keretében - megvitattuk a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezéséről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló T/855. számon előterjesztett törvényjavaslatot. Tízen nem tartottuk általános vitára alkalmasnak ezt a javaslatot. Az öt perc kevés arra, hogy ennek okát részletesen kifejtsem, a vitában a hozzászólók nagyon részletesen el fognak mondani egy-egy részt.

A nemmel szavazó képviselőtársak egyetértettek azzal, hogy szükség van a katasztrófák elleni védekezéssel kapcsolatos feladatokat összefoglaló kerettörvényre, de számos kifogás van a törvényjavaslatban megfogalmazottak ellen, és ma is az a meggyőződésünk, hogy egyszerűbb lenne, ha a kormány ezt a javaslatot visszavonná, átdolgozná, mert az a száznál is több módosító javaslat, amely már a levegőben lóg, nem valószínű, hogy biztosítja egy koherens, egységes törvény elfogadásának lehetőségét.

Kifogásoljuk azt, hogy a természeti katasztrófák és az ipari balesetek megelőzésére vonatkozó szabályok egy törvényjavaslatba kerültek, és éppen ezért számos belső ellentmondást lehet felfedezni.

Kifogásoljuk, hogy nem történt meg a szakmai szervezetekkel való részletes egyeztetés, és hiányzik a polgármestereket érintő paragrafusok közül az olyan, amely lehetővé tenné, hogy a polgármesterek gyorsan és határozottan intézkedhessenek. Kifejezetten aggályosnak tartjuk ezt azért, mivel ez egy kétharmados törvény, így az egyeztetés hiánya egyszerűen veszélyeztetni ennek a nagyon fontos törvénynek az elfogadását.

Az a meggyőződésünk, hogy ez a javaslat része a kormány médiapolitikájának: most vészhelyzet van, kell egy nagyon jól hangzó nevű törvényjavaslat a közvélemény megnyugtatására. Éppen ezért hangsúlyozzuk azt, amit Németh Zsolt is elmondott: ez a jelenlegi természeti katasztrófaveszély már elmúlik, sőt reményeink szerint talán már a károk jelentős részét is elhárítják, tehát semmi nem indokolja azt, hogy ilyen lóhalálában és ilyen gyorsan, fércmunkával fogadjunk el egy törvényjavaslatot.

Azok közül, amivel gond van, néhányat még konkrétabban is szeretnék kiemelni:

A "katasztrófa mint olyan" definíció megközelítését nagyon hibásnak tartjuk. Ki dönti el, hogy mikor van veszély és mikor van katasztrófa?

Nem kielégítő - mint ahogy már említettem - a polgármesterek különleges jogosítványaira vonatkozó rész sem. A megelőzés, az elhárítás költségeiről szóló fejezet meg sem említi, hogy a közreműködőket is kötelezze valami a törvényben arra, hogy együttműködjenek a hatóságokkal.

Amit kifejezetten hiányoltunk, az az, hogy az együttműködők körében meg sem említi az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot. A jelenlegi helyzet mutatja azt, hogy a belvíz esetén is milyen súlyos járványveszély állt fenn, tehát ezt a szolgálatot semmiképpen nem lehetne kihagyni.

A katasztrófavédelmi szervezettel kapcsolatban is megfogalmaztunk kifogásokat. A belügyminiszter irányítása alatt létrehoznak egy olyan, országos hatáskörű szervezetet, önálló költségvetési intézményként, amelyről semminemű hatásvizsgálat nem készült. Egyszerűen nem tisztázott, hogy hol lesznek kirendeltségek és milyen lesz a viszonya ezeknek a szervezeteknek a helyi önkormányzatokhoz, polgármesterekhez és a megyei közgyűlések elnökeihez. Az a meglátásunk, hogy ez egy túlzott hatalmi koncentrációt jelent; a tűzoltóság, a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága és a belügyminiszter közé beépül még egy plusz szervezet. Részletesebben még kitérünk majd a más törvényekkel való összefüggésekre is.

Az ipari katasztrófákkal kapcsolatban is hadd emeljek ki néhány gondolatot. Az, hogy a törvény-előkészítők nem ismerik, hogy más törvények jelenleg is kötelezik az ipari üzemeket ilyen tervek készítésére - és vannak is ilyen tervek -, az nem jelenti azt, hogy nincsenek ilyenek. Viszont ha ezt a polgári védelem kezébe adjuk, az óriási többletköltséget fog jelenteni, és azt jelenti, hogy a feladatok még jobban összekuszálódnak.

Összefoglalva: az a meggyőződésünk, hogy a IV. fejezet sem az európai direktíváknak, sem a magyar ipar érdekeinek nem felel meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Pap János úrnak, a környezetvédelmi bizottság előadójának.

DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság megtárgyalta az előttünk lévő T/855. számú törvényjavaslatot, és a következő fontosabb megállapításokat tette:

Bizottságunk a törvényjavaslatot tartamilag szükségesnek és időszerűnek tartja, megállapítja, hogy az alkotmányban és a nemzetközi szerződésekben vállaltakkal összhangban van.

(15.20)

A törvényjavaslat társadalmi-gazdasági hatásai széles körűek, sajnos azonban erre vonatkozóan nem tartalmaz számvetést.

A bizottság kiemelte, hogy a hatások mérlegelése szempontjából prioritást kell kapnia a környezetvédelemben alapkövetelményként megfogalmazott megelőzés elvének, vagyis a törvény elfogadása után nagyobb figyelmet kell fordítani a katasztrófák, a veszélyhelyzetek és a súlyosabb balesetek megelőzésére, elkerülésére. Ebben a tekintetben a törvényjavaslat - a bizottság úgy ítélte meg - módosító javaslatokkal korrigálható.

Véleményünk szerint a veszélyhelyzet kihirdetéseinek indokai túlságosan lazán, széleskörűen és pontatlanul kerültek megfogalmazásra.

A bizottság felvetette azt is, hogy a koordináció szükséges és kötelező lenne a különböző tárcák között, és ennek az együttműködésnek az előírását törvénybe kellene foglalni, mégpedig ebbe a törvénybe.

Fontosnak tartja a bizottság az illetékes regionális környezetvédelmi felügyelőség bekapcsolását a helyi védelmi tevékenységbe.

Ha katasztrófatörvényről beszélünk, megállapíthatjuk, hogy az jelentős mértékben a környezetvédelmi tárcához tartozik, de ez még mindig nem kellő mértékű a felvázolt javaslatban és azon belül is az irányításban.

A bizottság részéről felmerült az a kérdés, hogy nem lett volna-e egyszerűbb és teljesebb, ha külön törvényjavaslat készül a természeti katasztrófákra és külön a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetekre, mert véleményünk szerint ezek eléggé különbözőek.

Felmerült továbbá, hogy nincs egy olyan egységes térképrendszer, amely pontosan bemutatná helyileg a polgármesterek számára, hogy az adott településszerkezetben milyen katasztrófamegelőzési eljárásokra lenne szükség, vagyis feltárná a veszélyes helyzetet. Nincs olyan térkép sem, amely pontosan behatárolná, hogy egy-egy adott területen az üzemi tevékenységből milyen kategóriájú katasztrófahelyzet állhat elő.

Véleményünk szerint a törvényjavaslatnak hangsúlyosabban kell foglalkozni az eddig felhalmozott és nagy mennyiségben jelen lévő veszélyes hulladékok kérdésével, ami, azt gondolom, kimondottan környezetvédelmi kérdés, illetve rendkívül nagy katasztrófa forrása lehet, és kiemelt kell hogy legyen a megelőzés területén is.

Megállapította azt is a bizottság, hogy az előkészítéskor, a megalkotáskor nagyobb szerepet kellett volna juttatni a környezetvédelmi tárcának, illetve a Gazdasági Minisztériumnak is.

A bizottság nem kis meglepetéssel vette tudomásul, hogy a törvény 4. §-ának hatálya nem terjed ki az atomenergiára, a veszélyes anyagoknak a veszélyes létesítményeken kívüli közúti, vasúti vagy vízi szállítására, továbbá létesítményen kívüli ideiglenes tárolására, a veszélyes anyagoknak a veszélyes létesítményen kívüli vezetékes szállítására, a feltárást folytató mélyművelésű vagy külszíni bányákra és hulladéklerakókra. Ez azért elszomorító, mert ezek a veszélyforrások okozzák a legtöbb és a legnagyobb katasztrófákat. E szakasz módosító javaslatokkal feltétlenül javításra szorul.

Mindezeket figyelembe véve, amiket most felsoroltam, a bizottság az előttünk lévő törvényjavaslatot szükségesnek ítélte, és a mielőbbi elfogadását is indokoltnak tartja. A bizottságban a szavazás eredménye, ami az általános vitára való alkalmasságot volt hivatott eldönteni: 10 fő igennel szavazott, 2 nemmel, 5 pedig tartózkodott. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalása következik, az elfogadott napirendi ajánlás alapján 15-15 perces időkeretben; ezek között kétperces felszólalásra nem kerül sor.

Megadom a szót Fazekas Sándornak, a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

DR. FAZEKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a törvényjavaslat, amely most előttünk van, a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szól; mint ahogy a címből is látható, döntően szervezeti, hatásköri, feladatköri kérdésekkel foglalkozó jogszabálytervezet. Ez mindenképpen fontos azért, hogy utaljak arra, azok az anyagi jogszabályok, amelyek a vonatkozó szervezetek jelenlegi működését szabályozzák, önmagukban megállnak, önmagukban szabályozzák a területet. A tervezet, amely előttünk van, egyfajta felső irányítási, rendszerező gondolatból született. Azt hiszem, a törvény fontossága, kiemelt szerepe a mai évezredvégi társadalmi viszonyok között nem szorul külön megerősítésre.

A civilizációs, urbanizációs szint növekedésére, a veszélyforrások egyre sokrétűbbé válására utalni mindenképpen szükséges és fontos. Rendkívül jelentős ökológiai, természeti változásokkal kell ma szembesülni azoknak, akik az érintett területeken dolgoznak, és nap mint nap tapasztalhatják, hogy miközben egyre több nyilvántartási rendszer, egyre több monitoring rendszer készül, épül ki, ezek a lépéstartás tekintetében bizony állandó korrekcióra kénytelenek, kényszerülnek azokkal a gyorsan fejlődő gazdasági viszonyokkal, amelyek gyakran magukban hordozzák a veszélyforrásokat, a katasztrófaforrásokat. Mindez fontos elkötelezettséget jelent; fel kell vállalni a civil társadalom, a lakókörnyezet, a lakosság védelmét. A Fidesz-Magyar Polgári Párt, a kormány fontosnak tartja ezt a kérdést felvállalni.

Külön aktualitást ad a dolognak az, hogy az elmúlt egy évben bennünket számtalan katasztrófa vagy katasztrófahelyzet sújtott; elég itt a közelmúltbeli gázkitörésre, a két árvízveszélyes helyzetre, a belvízveszélyre utalni, arra a földcsuszamlásra, amely Hollóházát fenyegeti, és még lehetne sorolni. Emberi sorsok, közösségek sorsa fordul meg szemünk láttára, egyszerre láthatjuk a lenyűgöző lakossági összefogást, a kormányzati és helyi szervek komoly teljesítményeit, és azt a kiszolgáltatottságot, amely az évezredvég fejlett civilizációs szintje ellenére is fenyeget bennünket, fenyegeti a helyi közösségeket, az egyént, személyében és vagyonában egyaránt.

Az elmúlt egy év alatt több katasztrófahelyzet volt Magyarországon, azt lehet mondani, mint az egész évtizedben. Mindez felszínre hozta a társadalom szolidaritását az állandó hétköznapi problémák ellenére, és az önzetlenség, segítőkészség valamennyiünk számára emlékezetes példáira mutatott rá.

Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a terület régóta rendezésre szorul a jogbiztonság, a felelősségvállalás, egyáltalán a jogi rendezettség területén. Ezt a munkát és felelősséget vállalta fel a kormány akkor, amikor a javaslat beterjesztése mellett foglalt állást.

Tisztázni kell a tisztázandókat, hiszen - ahogy már említettem - az ágazati jogszabályok kikövezik a cselekvés útját, jó néhány szokás, ahogy én gyakran fogalmazok, szokásjog is megfigyelhető, a helyi közösségek összefognak és ösztönösen érzik azt, kinek mi a feladata, de mindenképpen szükséges azt tisztázni, hogy felső szinteken, megyei szinteken, a területi és a helyi vonatkozásokban kik viselik a felelősséget.

Egyébként már a korábbi időszakban is volt ezen a területen kodifikációs kísérlet; vélhetően anyagi és szervezeti konzekvenciák miatt nem került elfogadásra a törvény. Sajnálatos, hogy az előző kormánynak négy év kevés volt erre; azt hiszem, még egyszer ezt a luxust nem lehet megkockáztatni.

Arra is fel szeretném hívni, tisztelt képviselőtársak, a figyelmet, hogy a katasztrófavédelem össznemzeti ügy, bárkit érinthet, mint ahogy most láthattuk, bármennyire is messzire lakunk a tényleges veszélyforrásoktól, hatásaiban az egész társadalomra nézve komoly következményekkel szembesülhetünk.

Ugyanakkor a törvénytervezet, amely előttünk van, szakmai törvényt céloz meg, az ugyanis döntően szakmai kérdés, hogy a katasztrófák elleni védekezés szervezeteinek hatékonysága ne csökkenjen, hanem növekedjen, a párhuzamosok megszűnjenek, a döntéshozatal rendszere egyértelműbbé váljon; ugyanakkor közérdek a terület viszonyainak rendbe tétele, az irányítás, a hatáskörök tisztázása is. Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy ezen a területen döntően múltbeli eseményekből kell jövőre vonatkozó következtetéseket levonni, döntéseket meghozni.

A törvény elfogadása esetén szabályozza a védelem irányításának egységes rendjét. Meglévő jogszabályi szerkezetre épül, a jól működő ágazati szabályokat kevéssé érinti, így a polgári védelem, tűzvédelem, honvédelem területei döntően érintetlenek maradnak.

 

(15.30)

A működő rendszerekhez nem szükséges hozzányúlni. Fontos és tisztázandó, hogy a polgári védelem és a tűzoltóság működését felsőbb irányítási szinteken érinti. Meghatározza a kormány feladatait, a szervezési, megelőzési, katasztrófák elleni védekezési területeken. A kormány rendelkezési körét, intézkedéseit veszélyhelyzet, katasztrófa esetén garanciális szabályokkal kiegészítve biztosítja, ugyanakkor növeli a kormányzati munka operativitását, hiszen kormányzati koordinációs bizottság, egy összehangoló, előkészítő szerv létesül, amelyben munkabizottságok is működnek az egyes területeken.

A törvényjavaslat rögzíti a belügyminiszter, a miniszterek, az országos hatáskörű szervek feladatait, ezzel is elősegítve azt, hogy a párhuzamosságok csökkenjenek. Fontos kiegészítő szabály a korábbiakhoz képest az, hogy leszögezi: a polgármester az adott terület felelőse, az adott közösség vezetője krízishelyzetben, ő irányítja, szervezi a felkészülést és a védekezést.

Talán a legfontosabb új intézmény, amelyet külön ki kell emelni, az, hogy a javaslat megteremti a jogszabályi alapját az egységes központi katasztrófavédelmi szervezetnek, amely mindmáig hiányzott. Ez a belügyminiszter irányítása alatt a BM országos katasztrófavédelmi főigazgatóságaként működik, mintegy összefogja, koordinálja, irányítja a védekező munkát. A polgári védelem és a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága országos szinten kerül integrálásra, míg a területi szerveknél, a megyékben a polgári védelem és a tűzoltóság megyei szintű szervezetei kerülnek összevonásra mint megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok. A Budapesti Polgári Védelmi Parancsnokság pedig a központ mellé alárendelten működik. Így tehát, bár az országos és megyei szervek összevonásra kerülnek, a helyiek önállóak tudnak maradni. Így érvényesül az az elkülönülés, hogy a polgári védelem állami, míg a helyi tűzoltóság önkormányzati feladat.

Külön részben tárgyalja a törvény a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szabályait. Ennek a területnek az átfogó szabályozása - azt hiszem, elég visszagondolni Bhopalra vagy Sevesóra - mindenképpen indokolt. Magyarországon is körülbelül 40-50 olyan létesítmény van, amelyre tekintettel és figyelemmel kell lenni. A tervezet a veszélyes létesítményekkel kapcsolatban az építési engedélyezés, a használatbavételi engedélyezés szabályait, a bejelentési kötelezettségeket, a felkészülési terveket, a biztonsági elemzést, jelentést, az értesítési kötelezettségeket a polgármester irányába, a hatósági koordináció lehetőségét tartalmazza. Nagyon fontos elem az, hogy a lakosság véleményt nyilváníthat az új létesítményekről. Az üzemeltető ugyanis tájékoztatást köteles adni. Ugyanakkor rendkívül kiemelendő: a működési engedélyek visszavonhatók, a tevékenység felfüggeszthető akkor, ha a biztonságos üzemeltetés feltételei hiányoznak. Kényszerintézkedések is foganatosíthatók ebben az esetben. Az üzemeltető biztonságtechnikai rendszereket, kiképzési, szervezési és intézkedési terveket köteles készíteni, megvalósítani.

Tisztelt Képviselőtársak! Aki ilyen létesítmények közelében él, ilyen létesítmények esetleg az udvar végéből láthatók, ahol lakik, az át tudja érezni mindezen dolgok felelősségét, mindezen dolgok jelentőségét. Meggyőződésem, hogy nekünk, a törvények alkotóinak ilyen esetben mindig a lehető legrosszabbra kell felkészülnünk, és a lehető legkörültekintőbben kell eljárnunk. Külön rész foglalkozik a védekezés költségeinek megtérítésével. Ezek terhét az állam viseli csakúgy, mint a kárenyhítést, amely a központi költségvetést terheli.

Mindenképpen le kívánom szögezni azt, hogy az áttekinthető, világos jogszabályi környezet megteremtése egyúttal szervezeti érdek, azoknak az érdeke is, a lakosság mellett azoknak a szervezeteknek az érdeke is, amelyek ezen a területen dolgoznak. Meggyőződésem, hogy az operativitás, a felelősségi viszonyok, a hatás- és feladatkörök egyszerűsítése, tisztázása az az irány, amelybe a textus mutat.

Ahhoz, hogy a központi államigazgatás, a hozzá kapcsolódó területi, megyei szervek határozottan, gyorsan tudjanak fellépni katasztrófahelyzetben, amikor egy társadalom minden erejét meg kell hogy feszítse, ezek a szervezetek is rendelkezhessenek azokkal az erőforrásokkal, amelyek eddig nemritkán párhuzamosan és szokás szerint, a jó szándékú segíteni akarás, az összefogás alapján álltak rendelkezésre és kerültek bevetésre, ahhoz, hogy mindez jogszabályi háttérre támaszkodva történhessen meg, szükséges az, hogy a terület rendezése ilyen formában megtörténjen. Ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Balogh László úrnak, az MSZP-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aktuálisabb időpontban nem is kerülhetett volna a tisztelt Ház elé a katasztrófavédelemről szóló törvénytervezet, mint most, hiszen az országot a közelmúltban és ma is természeti csapások sújtják. Először az árvíz, aztán a töménytelen hó, utána a belvíz, és most ismét az árvíz keseríti az életünket. Akiket érintett vagy érint, ma is nyögik a következményeit. Lehet, hogy egy életre tönkrementek, vagy hathatós segítség nélkül képtelenek lesznek talpra állni.

Kell tehát a törvény, mert az az ország, amelyet hazaként emlegetünk, nem hagyhatja magára az elesetteit. Más okai is vannak persze annak, hogy e törvényt meg kell alkotni. Az elmúlt évszázadok, főként az utóbbi évtizedek során az ember alapvetően megváltoztatta a tevékenységével élőhelyét, a Földet, és olyan negatív folyamatokat indított el, mint a globális felmelegedés, amelynek nemcsak a világ másik oldalán lehetnek, lesznek káros következményei, hanem nálunk is, és amelyek ellen védekeznünk kell, mégpedig felkészülten. A civilizációs ártalmak és az emberi felelőtlenség ipari katasztrófákhoz vezetnek, amelyeket szintén ki kell védenünk, vagy a következményeit enyhítenünk. Jó és hatékony katasztrófaelhárításra van tehát szükség. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az eddigi veszélyhelyzetek elleni fellépés az elhárítás mai rendszerében nem volt eredményes - az volt. Százak álltak helyt becsülettel a hó elleni küzdelemben, vagy a belvíz visszaszorításában, vagy most a gátakon.

Működik ez a mostani szisztéma is, elsősorban az emberi tényező okán, vagyis a segíteni akarás, a kötelességérzet, a mentésben részt vevő szervezetek tagjainak hozzáértése, kitartása miatt. Maga a rendszer azonban biztosan tovább javítható. Mivel? Elsősorban azzal, hogy egyszerű és szakszerű lesz, egységes és átlátható, jól irányítható szervezettel működik, a felelősség és a jogosítványok megfogalmazása egyértelmű, és biztosított a finanszírozás háttere. A most tárgyalandó tervezet indoklása szinte kivétel nélkül említi a fenti követelményeket. Eddig tehát egyetértés van köztünk.

A szabályozás kérdésében azonban nézetkülönbségeink vannak. Az MSZP-frakció úgy látja, hogy ha a tisztelt Ház megalkotja a katasztrófavédelemről szóló törvényt, akkor annak ebben a tárgykörben alaptörvénynek, kódexnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi joganyagot valóban harmonizálni kell, és ennek a törvénynek kell tartalmaznia minden lényeges rendelkezést a katasztrófa elleni védelemről, illetőleg elhárításáról. Most ezzel szemben úgy néz ki, hogy a tervezet tele van különböző utalásokkal más törvényekre, ami a kezelhetőségét, az érthetőségét kétségessé teszi.

Az viszont nem törvényszerkesztési probléma, hogy a rendszer különböző szereplőinek kompetenciái összemosódnak, nem egyértelműek. Pedig ez az a törvényhozási tárgykör, ahol egyértelmű felhatalmazások kellenek, hiszen ha katasztrófahelyzet van, akkor nincs idő jogszabály-értelmezésekre.

 

(15.40)

Megkerülhetetlen egy ilyen törvény esetén a kétharmad problematikája. Fölösleges olyan lopakodó jogalkotásba kezdeni, vagy ha úgy tetszik, folytatni, ami fennakadhat az alkotmányosság hálóján. Ennek a törvénynek, miután katasztrófahelyzetekre készül, vitathatatlannak kell lennie. Ez azonban azt igényelné, hogy az előkészítés során egyeztetések legyenek a parlamenti pártok és a szakmai szervezetek részvételével. Nem voltak ilyenek, így nem tud egyértelműen támogatottá lenni a törvény. Különösen nem azokban a rendkívül széles felhatalmazási szándékokban, amelyek tulajdonképpen nagyon is lényegi kérdéseket utalnának kormány- vagy miniszteri rendeleti szabályozások útjára. Például: mikor nyilvánítható katasztrófa sújtotta területté egy térség, vagy milyen támogatás illeti a károsultakat? A módosító és a hatályon kívül helyező rendelkezések kétharmados törvényeket is érintenek. Mindezek arra utalnak, hogy az előzetes egyeztetések nem spórolhatók meg, különös tekintettel az alkotmány 19/D. §-ában foglaltakra.

Problémát jelent a törvényben a kormány intézkedéseivel kapcsolatos szabályozás. A kormány a 7. §-ban a szükségállapothoz hasonló szabályozást kíván alkalmazni veszélyhelyzet kihirdetésére. A kettő azonban nem ugyanaz, hiszen a veszélyhelyzet nem politikai típusú állapot. Itt a kárelhárításon, illetve a kárenyhítésen van a hangsúly, ezért olyan intézkedések, mint például a média vagy a pártok működésének korlátozása, szóba sem kerülhet. Ezt a különbségtételt azonban a javaslat nem teszi meg.

Ugyanilyen problémának tartom az Országgyűlés szerepének bagatellizálását azzal, hogy a tervezet 8. §-ának a) pontja a polgári védelmi szervezetek egyidejű alkalmazásának elrendeléséről tájékoztatni rendeli az Országgyűlést és a köztársasági elnököt. Célszerű lenne ugyanezt érvényesíteni a b) és c) pont esetén, annál is inkább, mert például a tartalékosok bevonultatása sokkal súlyosabb és komolyabb helyzetre utal. Ami a katasztrófavédelem szerveinek felépítését illeti, nehezen átlátható rendszert fogalmaz meg a törvény. Túl sok az oldalág, túlságosan aprózódnak a feladatok kormányzati szinten. Nehezen követhető, ki miben illetékes, ki miért felel például a kormányzati koordinációs bizottság és a védekezési munkabizottságok viszonyában. Mely szervezet végül is a koordinációs bizottság kiszolgáló szervezete, vagy ki kit integrál? A kormányprogram még úgy akar egységes katasztrófavédelmi szervezetet, hogy annak az alapja a tűzoltóság, ahova integrálódna a polgári védelem. A tervezet viszont a fordítottját sugallja.

Igaz, a katasztrófaelhárítás állami feladat, de ha abból indulunk ki, hogy a veszély helyben keletkezik, aztán nő megyei vagy országos üggyé, és ehhez képest az elhárítást is helyben kezdik meg, és csak később kapcsolódnak be nagyobb egységek, akkor érdemesebb lett volna a szervezetet magát is alulról felépíteni, hogy egyértelmű és átlátható legyen. A védekezés és a veszélyelhárítás fontos szervei a helyi és területi védelmi bizottságok, amelyeknek az elsődleges intézkedéseket kell meghozniuk. Célszerű lenne tisztázni, hogy a polgármesternek és a közgyűlés elnökének az önkormányzati források igénybevételét hogyan és milyen módon kell utólag a saját testületeik előtt jóváhagyni, illetve azt, hogy a felhasznált forrás mennyi időn belül kerül utólag pótlásra az állam részéről.

Tisztelt Ház! Az általános problémák közül a végére hagytam, de mondhattam volna az elején is az egyik talán leglényegesebb hiányosságát a tervezetnek. Ez pedig a forrásoldal hiánya vagy bizonytalansága. Az utóbbi időszak médiatudósításai a veszély és az elhárítás bemutatása mellett többnyire arról szóltak, hogy kapnak-e támogatást a rászorultak a kárért vagy sem. A hivatalok szerint igen, a károsultak szerint nem. Egyértelmű, a károsultak helyzete olyan, hogy állami segítségre szorulnak. Úgy ítéljük meg, ennek a törvénynek kell létrehoznia egy elfogadható nagyságrendű katasztrófaelhárítási alapot, amelyből ez a kérdés is megoldható. Nem szabad, hogy a tárcák közti viták hátráltassák a rászorultak megsegítését, ezért kell a katasztrófaelhárítási alap beépítése a törvénybe.

Néhány konkrét rendelkezésről is szeretnék említést tenni. Itt van mindjárt a kormányzati koordinációs bizottság problémája. A normaszöveg szemérmesen elhallgatja, hogy mely szervezet, de főként hogy ki lesz ennek a vezetője. Aztán az indokolásból az látszik ki, hogy a Miniszterelnöki Hivatal. Egy ilyen törvényben nem egyértelműsíteni, hogy ki a főnök, több mint pontatlanság. Az ipari katasztrófákkal kapcsolatban felmerül a kérdés, eleget teszünk-e az ellenük való hatékony védelemnek azzal, hogy a sok pénzbe kerülő, de ténylegesen szükséges feladatokat előíró rendelkezéseket 2003-ig kell teljesíteni. Aztán nyitva hagyjuk azt a kérdést, hogyan lesz erre pénz.

Érdekes az önkormányzati tűzoltóság problémája. Vajon nem lenne-e egyszerűbb a tervezetben rendelkezni róluk, illetve arról, hogy a központi szerv utasíthatja, irányíthatja-e őket, mint az, hogy BM-rendeleti körbe utaljuk a problémát, ami nem is biztos, hogy megoldás. Jelentőségüknél, szerepüknél fogva a települési és megyei védelmi bizottságok szabályozása lehetett volna részletezőbb, egyrészt hogy a jogosítványaik, feladataik egyértelműbbek legyenek, másrészt azért, mert az elnökök személye ciklusonként változhat, és egy ilyen rendkívüli súlyú feladatnál a részletes szabályozás mindenképpen segítené az újonnan belépők munkáját.

A tervezet 16. §-ának (2) bekezdése g) és h) pontja olyan feladatot fogalmaz meg a megyei védelmi bizottságok részére, amelyek a polgári védelemről szóló, jelenleg is hatályos törvény szerint a megyei közgyűlés elnökének feladatai. Ez lehetne törvényszerkesztési probléma is, de lehet üzenet is, ami például arról szól, hogy a közigazgatás átszervezése után a védelmi bizottságok elnökei már nem a megyei közgyűlés elnökei lesznek.

Végezetül, tisztelt Ház, a tervezet sokat és értelmeset akart, ugyanakkor keveset valósított meg. Tulajdonképpen mit is? Összevonni rendelte a tűzoltóságot és a polgári védelmet. Ezt felső és középszinten megcsinálta. A katasztrófavédelem irányítását a belügyminisztertől a Miniszterelnöki Hivatalba helyezte. Lesz néhány új pozíció, ami valószínűleg súlyponteltolódásokat okoz majd a központi irányításon belül, de a végrehajtásban részt vevők helyzete ténylegesen nem javul, hiszen arról, hogy ők milyen költségvetési forrásokkal megerősített támogatást kapnak majd, nem szól a tervezet. A tervezet elfogadása megítélésünk szerint nem javít a tiszai árvízkárosultak helyzetén sem.

Tisztelt Ház! Az MSZP véleménye az, hogy a törvényre szükség van, de olyan törvényre, amely egyszerű, átlátható, egységes, jól irányítható, biztonságosan finanszírozott katasztrófavédelmi rendszert eredményez. Ez nem az a törvény, emiatt a kormánynak vissza kellene vonnia. Az MSZP kész arra, hogy az újbóli előkészítés során segítse egy olyan törvény megalkotását, amely kétharmados többséggel is elfogadható.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló Franco Danielit, az olasz képviselőház külügyi bizottsága delegációjának vezetőjét és kíséretének tagjait. (Taps.) Magyarországi megbeszéléseikhez sok sikert kívánok! (Franco Danieli a díszpáholyban felállva köszöni meg a tapsot és az elnök jókívánságait.)

Megadom a szót Várhelyi Andrásnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

DR. VÁRHELYI ANDRÁS, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy kicsit rendhagyó és szokatlan dologgal kezdjem a vezérszónoklatot. Március 20-án, szombaton a Kossuth rádió hajnali adásában valamivel 6 óra után beszélt egy 85 éves özvegyasszony, Ilonka néninek hívják. A Bodrogközben él, a házát a mostani iszonyatos erejű áradás gyűrűbe fogta, körbezárta.

(15.50)

A rádiós tudósítás arról szólt, hogy Ilonka nénit csak motorcsónakkal tudják elérni, körben áll a víz, és a kis, éppen hogy dombocskából álló házikóból az idős néni nem hajlandó sem kiköltözni, sem kényszerszállásra menni. Marad otthon, lesz, ami lesz. Az önkormányzat látja el, küld neki reggelit, ebédet, vacsorát - motorcsónakon. A riportban - Kondor Katalin szerkesztőnő jóvoltából - megszólaltatták ezt a 85 éves idős nénit.

Mit is mondott? Engedjék meg, hogy pár mondatot idézzek. "Volna nekem hova menni, kedves, mert van testvérem, de nem megyek. Tetszik tudni, az ember hol itt ül útban, hol ott áll rossz helyen, én már öreg vagyok. 56 éve vagyok özvegy, s 26 éve élek egyedül ebben a kicsi házban. A szomszéd sem ment el, pedig az ő háza falát már mossa a víz. Segítenek a jó emberek, az Isten áldja meg érte őket! És tetszik tudni, ki van most legközelebb hozzám, kedves szerkesztőnő? Megmondom: a Jóisten. Ő nem engedi, hogy összedőljön az Ilonka néni háza. Nem akarhatja ezt ő, vigyáz rám. Én ebben hiszek." - Eddig az idézet.

Tisztelt Ház! Le a kalappal a közszolgálati rádió szombat hajnali szerkesztősége előtt! Nagyon felkavaró, nagyon megrázó, de nagyon emberi és erőt adó riport volt; mert jelzi, hogy még van az emberekben tartalék, hitben és emberségben. Mondtam is rögtön magamban: na, polgári kormány, na, konzervatív kisgazda képviselő! Ez az Ilonka néni! Ez a te példád!

Miről is vezérszónokolunk most, tisztelt Ház? A katasztrófákról, az elhárítás módozatairól, ennek erősítéséről, a modernizálásról, a technikáról, az anyagi eszközökről, az igazgatásról, egyszóval a törvényről. Sajnos soha időszerűbb - elnézést a vulgarizmusért -, aktuálisabb nem volt tárgy disputája a Házban, mint most. Magyarország északkeleti és közép-, dél-alföldi megyéit árvíz és belvíz veri. Szívszorongató nézni a híradókban, látni szemtől szemben a helyszíneken, ahogy a csepp emberek egy élet munkájának egyetlen maradékát - a hajlékot a fejük felől - elveszítik. Ahogy áll a vízben ember és jószág, tanácstalanul, kétségbe esve, rogynak össze a házak, ólak, istállók, csűrök - és ott, akkor nincs segítség, csak a keserűség, a könnyek és az ima. Mert akinek a háza a feje s családja fölül összedől, annak ez jelenti a katasztrófát. Az jelenti a katasztrófát, ha vízbe fúlnak a jószágai a szeme láttára.

Kedves Képviselőtársaim! Ez a katasztrófa! Itt van: magyarokat ver a víz, szegény embereket kerget ki az otthonukból. Mit is kezdjen a szegény azzal, hogy itt mi most okosan és politikusan argumentálunk azon, hogy melyik előző kormány minő mulasztása, hogy a gátrendszer ilyen állapotban van, hogy a védművek elöregedtek, és nem kerülközött sem szakmai lelkiismeret, sem erős törvény s főleg pénz, elég ahhoz, hogy védve lehessen az érték, az élet?! - az ember, aki kicsi, szegény, és nem tud ellenállni.

Kevés ebben a helyzetben vízügyi térképek előtt, kamerák villogásában egymásnak, a polgári védelemnek, a szakmának, a sajtónak magyarázni, hogy mi történik. Mert akik menekülnek, akiknek a szemük előtt vész oda a maradék életük mindene, azok tudják, hogy mi történik! Mert velük történik az egész.

Tisztelt Ház! Az ókori rómaiak nem ismerték ezt a kifejezést, hogy katasztrófa. Azt mondták: vis maior. S a regula így szól: "Vis maior, qui humana infirmitas, resistere non potest." Magyarul: "Ellenállhatatlan erő, aminek az emberi gyengeség nem képes ellenállni." Ez akkor az árvizet, a tűzvészt, a földrengést és a háborút jelentette.

Ma a vis maior, a katasztrófa szélesebb kottájú ennél. Jelenti a légszennyezést, a szmogriadót, a vegyi anyagok elszabadulásának veszélyét, az atomrobbanás és sugárszennyezés veszélyét, a legkülönfélébb veszélyes hulladékok keletkezéséből, tárolásából, esetleges szállításából, illetve megsemmisítéséből származó veszélyt, az elektronikus robbanások veszélyét, a légi, vasúti, közúti tömegközlekedésben bekövetkezhető tömegszerencsétlenségek veszélyét, a feltárásban, szén-, gáz-, olajbányászatban előfordulható katasztrófákat - mint legutóbb a zalai kitörést.

Igen, az ember előreszalad a természet birtokbavételében. Igen, a világ bonyolultabb és gazdagabb a természeti csodák igába fogásában, mint a boldog emlékű rómaiak csak álmodhatták volna. Csakhogy a természet nem könnyen adja meg magát; figyelmeztet - katasztrófákkal is. Talán azt mondja: vigyázz, ember, most többet akarsz, mint amivel bánni tudsz! Nem tudom; egyet tudok: a természet erősebb, mint az ember. Ezért az ember védekezik; hódít, de védekezik. Hogyan?

Létrehozza a katasztrófaelhárítás szervezetét, a polgári védelmet. A magyar polgári védelmi szervezet álláspontom szerint elnehezült, ellustult, önadminisztráló, korszerűtlen, nyomorúságos anyagi ellátottságú, és kilátástalanul szerény technikai felszereltségű hálózat. A hivatásos állomány hűsége, kitartása működteti - ma még. De mi lesz holnap? Mi lesz, ha a polgári védelmi szakszolgálatok erre kiképzett szakemberei feladják? Ezt nem szabad megvárni, meg kell erősíteni őket.

Tisztelt Ház! Lehet precíz terveket készíteni a 93 ezer négyzetkilométeres Magyarország potenciális katasztrófazónáira. Lehet akcióterveket számon kérni a kormányon vagy ilyeneket rajzolgatni; belevonva a tűzoltóságot, a rendőrséget, a honvédséget, a mentőszolgálatokat, a speciális egységeket. Lehet mindenkitől - főként az egyenruhásoktól, a testületekhez tartozóktól - helytállást, szolgálatkészséget követelni, mert megadják. Ők helytállnak. Csakhogy el vannak szegényedve, le vannak rongyolódva, tönkre vannak menve. Ezt örökölte ez a mi, polgári kormányunk az előzőtől. Bizony, ezt!

Ahogy a költő mondja: "A figurák derékbavágva, nincs gondjuk életre, halálra, íjidegük is cipőpertli. Ezekkel kell minékünk nyerni. Fohászkodunk a fegyelemhez." - Ezt Szécsi Margit mondta.

A szolgálatok is fohászkodnak a mindenkori kormányhoz, de belátják, hogy amit negyven évig halogattak mások, azt nem lehet fél év alatt teljesíteni. Mit lehet teljesíteni ma? Lehet egy jó törvényt hozni, lehet ehhez szervezet-korszerűsítést s ehhez pénzt rendelni és megadni.

Lehet EU-kompatíbilissá tenni a magyar katasztrófaelhárítás szervezetét, kommunikációképessé szervezni a társországok szakmai, reguláris és civil szerveivel. És lehet - sőt kell - komolyan venni ezt az egészet! Ha ezen a törvénytervezeten az ellenzéki képviselőtársaim mosolyognak, kicsikét áttételesen, bizony, azokon mosolyognak, akik derékig állnak most a vízben. (Közbeszólások az SZDSZ padsoriban. - Dr. Kóródi Mária: Jaj, hazugság!)

Az uniós csatlakozás komoly követelményeket állít elénk a katasztrófaelhárítás szakterületén is. Meg kell tanulni az elhárítás szervezetének európai nyelvét, a szakterület követelményeit, csatlakozási pontjait. A régiók kialakításával további pluszfeladatokat kapnak a megyei közgyűlések, a városok, kistérségek önkormányzatai, ezek védelmi szakszolgálatai.

 

(16.00)

Nem könnyű! Az ipari övezetek, a környezetben egzisztáló energiaszolgáltatók, a villamos, gáz- és olajvezetékek, vagy termelő, állomáskezelő egységek, üzemek mind-mind katasztrófaforrások is. Ezek védelméhez, felkészítéséhez, kézben tartásához, ellenőrzéséhez pénz kell - sok pénz! A mi kormányunk azért dolgozik, hogy ez meglegyen, hogy Magyarország polgárai védve lehessenek a katasztrófák ellen.

Az előbbiekben főként a természeti katasztrófákat említettem, az emberi gonoszságról, a terrorizmusról nem is beszéltem. Metrógázmérgezés, tízemeletes üzletházrobbantás, víztározó-mérgezés, élelmiszerlánc-mérgezés, hála Istennek, Magyarországon még nem fordult elő.

Tisztelt Ház! A törvény, amely előttünk van, elkezdi ezt a feladatot megoldani. Itt emberek százezreiről, sorsokról, biztonságról, védelemről, önvédelemről van szó - nemzeti szinten. Kérem, akarják megvédeni a védteleneket, a 85 éves Ilonka néniket is és a többieket! Ők mind a saját polgáraink. Mondjanak igent a kormány javaslatára! Mondhatnám azt is: mondjanak áment - csak ez az ámen nehogy macbethi legyen!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint a MIÉP padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kóródi Máriának, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő asszonynak.

DR. KÓRÓDI MÁRIA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Az előttem szólóval ellentétben sokkal inkább különösnek tartom, hogy éppen most, amikor igazán megszenvedjük a természet csapásait, egy olyan törvényjavaslatot terjeszt a kormány - hirtelen gyorsasággal - a parlament elé, amely javaslat egyáltalán nem elemzi a védekezés tapasztalatait. Nem tekinti át az események tükrében, hogy a mostani védekezés alatt mi működött jól, mi hiányzott, hol, mit, hogyan szükséges és indokolt változtatni. Azt is rendkívül különösnek tartom, hogy amikor a védelmi szervezetek teljes erőbedobással küszködnek a gátakon, olyan javaslat tárgyalását kezdjük meg a parlamentben, amely javaslat indokolatlan feszültségeket gerjeszt e szervezetek vezetésében.

Mi indokolhatja ezt a nagy sietséget? Miért kell egy szakmailag megalapozatlan, szervezetileg, feladat- és hatáskörében áttekinthetetlen, jogtechnikailag hibát hibára halmozó javaslatot éppen egy ilyen, fontosabb feladatokat igénylő időszakban előterjeszteni? Hacsak az nem indokolja, hogy visszaélnek azzal a hittel, amit éppen az előttem felszólaló képviselőtársam is tanúsított, hogy katasztrófa idején minden javaslat átmegy, amelyről azt mondják, hogy segít az elhárításban. Sajnos ma már nem különös az, hogy ezzel a laikus hittel folyamatosan visszaélnek.

A katasztrófák elleni védekezés nemzeti ügy, megszervezése és irányítása állami feladat. E feladatának az állam akkor tesz eleget, ha hatékony szervezeteket állít fel és működtet a megelőzés, a felkészülés és az elhárítás időszakában egyaránt, és mindezek mellé rendeli a szükséges és lehetséges anyagi eszközöket és a szabályokat.

Ez a törvény nem erről szól! Egyetlen és láthatóan erőszakolt célja a tűzoltóság és a polgári védelem egyes szerveinek, szervezeteinek összevonása. Ez az összevonás 1993-ban már megtörtént az MDF kormánya alatt, majd 1995-ben, alkotmánybírósági döntés nyomán, a szétválásuk is megtörtént. Most ismét az 1993-as állapotot akarják visszahozni. A szabaddemokraták frakciója támogat minden olyan javaslatot és törekvést, szervezeti összevonást, amely valóban növeli a hatékonyságot és nem növeli indokolatlanul a költségeket.

Örömmel fogadjuk, ha a kormányon belüli együttműködésnek is a jelenleginél hatékonyabb formáját találják meg a koordinációs bizottságban. Nem tartjuk ugyanis szerencsésnek, ha katasztrófák idején a különböző minisztériumok vezetői, a miniszterek külön-külön tesznek áttekinthetetlen ígéreteket, hoznak áttekinthetetlen intézkedéseket. De ez a javaslat nem erről szól, hanem arról, hogy felborítja az eddig kialakult, alulról építkező és jól működő védelmi rendszert, miközben ténylegesen adós marad a védekezés irányítási rendszerének pontos és szakszerű meghatározásával. Pedig a katasztrófák elleni hatékony védekezés több mint másfél évtizede folyamatosan foglalkoztatja a magyar kormányzati és szakmai köröket egyaránt. 1994-ben törvényjavaslat is készült.

E mostani előterjesztésben az eddig felhalmozott ismereteket teljességgel figyelmen kívül hagyták. A javaslat kidolgozásába nem vonták be sem a tűzoltóság, sem a polgári védelem aktív szakembereit, az önkormányzatokról és más érintettekről már nem is beszélve. Talán ennek is köszönhető, hogy már az értelmező rendelkezések is olyan értelmetlenek, hogy nem tudjuk meg belőlük, mi számít katasztrófának vagy veszélynek - vagy éppen katasztrófaveszélynek. Például amikor a törvényjavaslat meghatározza a katasztrófahelyzetet, azt mondja: "Katasztrófahelyzet: olyan mértékű katasztrófaveszély, illetőleg bekövetkezett katasztrófa, amikor az arra felhatalmazott állami szerv vezetője a katasztrófa veszélye bekövetkezésének tényét megállapította és a szükséges intézkedéseket elrendelte." Azt gondolom, ebből a meghatározásból sok minden kiderül: az, hogy valaki valamit megállapíthat - de hogy ez a megállapítás milyen alapokon történik, az nem derül ki. És ezt a törvényt kell alkalmazni "katasztrófahelyzetben, illetve a katasztrófa megelőzése érdekében a Magyar Köztársaság területén végzett katasztrófaveszélyes tevékenységre, továbbá akkor, ha a katasztrófa károsító hatása ellen Magyarországon fel kell lépni." Ezek azok a megfogalmazások, amelyek nemcsak hogy szűkítik a katasztrófa fogalmát, hanem olyan bonyolult módon közelítik meg, hogy feltehetőleg senki nem tudja megérteni, valójában mi is az a jogi tárgykör, amelyről ez a törvényjavaslat rendelkezik.

Az értelmező rendelkezéseken túl is a törvény tartalmaz sajátos és egyáltalán nem követendő, joginak tűnő megoldásokat, amelyekkel az alkalmazás során - különösen, ha katasztrófahelyzetben kell alkalmazni ezt a törvényjavaslatot - nem lehet mit kezdeni.

A javaslat II. fejezete címében a katasztrófák elleni védekezés irányításáról szól. De csak a címében szól valódi irányításról! A feladatok, intézkedések és szervek, szervezetek áttekinthetetlenül sorjáznak egymás után. Jó néhányról azt sem lehet tudni, hogy micsoda! Azt pedig végképp nem, hogy hogyan működik, milyen tartalommal, kik a tagjai és mi a feladat maga. Ahol kiderül, mint például a 12. §-ban, hogy az egyes ágazati minisztereknek milyen védekezési munkabizottságokat kell vezetni, ott azonban az nem derül ki, hogy ha szükséges az együttműködés, az egységes irányítás, az kinek lesz a feladata. Érthetetlen, hogy a 16. és 17. § miért vonja el a feladatot a megyei közgyűlés elnökétől és a főpolgármestertől, és miért teszi át a védelmi bizottsághoz, ezzel is lassítva a döntés meghozatalát, hatékonyságát és a döntéshez fűződő felelősséget.

A törvényjavaslat III. fejezete a belügyminiszter irányítása alá tartozó, a katasztrófavédelem végrehajtását végző szervekről és feladataikról szól. Ez egyrészt érthető, hiszen a Belügyminisztérium irányítása alá tartozik a polgári védelem és a tűzoltóság, másrészt azonban, ha egységes rendszerről beszélünk, más minisztériumok alá is tartoznak katasztrófavédelemben közreműködő szervek. A javaslatnak ez a leggyengébb és a leginkább összelapátolt része.

A 24. § (1) bekezdése egyszerűen értelmetlen: próbálják meg, hogy ha ebben a szakaszban máshová teszik a vesszőt, akkor egészen másról szól a szakasz! S mivel pedig vessző egyáltalán nincs benne, ezért aztán nem lehet megtudni, hogy az országos és megyei szintű parancsnokságokból, összevont államigazgatási feladatot ellátó rendvédelmi szervek, vagy pedig az országos és megyei szintű parancsnokságokból összevont, államigazgatási feladatot is ellátó rendvédelmi szervek jönnek létre.

 

(16.10)

A javaslatnak ez a fejezete is tulajdonképpen teljesen a központi szerv vezetőjére és főigazgatóságára mint költségvetési szervre találódott ki, és indokolatlanul nagy hatáskörrel, nem létező, illetve nem értelmezhető fogalmakat használva. Az egész törvényjavaslat logikája olyan, hogy mindig felülről építkezik, mindig a legfelső pontot hozza be először. Itt is először a központi szerv vezetőjének feladatát határozza meg, és csak ezt követően határozza meg magát a szervet, szervezetet; valójában soha nem lehet tudni, hogy miről beszél a törvényjavaslat, mert a "szerv" és a "szervezet" fogalmát rendszeresen összekeveri.

A IV. fejezet szól a súlyos ipari balesetek megelőzéséről és elhárításáról. Ez a kérdés rendkívül fontos, hiszen a modern ipari társadalmak technológiai fejlettsége, a termelésben felhasznált anyagok, energiák hatóképességének növekedése egyre sérülékenyebbé és kiszolgáltatottabbá teszi az emberi közösségeket. Ugyanakkor e kérdés rendkívüli módon hat a gazdasági versenyben is. A gazdasági verseny kiéleződése súlyos érdekellentéteket, sőt konfliktusokat keletkeztet a termelő-szolgáltató tevékenységet folytatók és a társadalom közösségei között. Számos példát hozhatunk fel arra, hogy a felelőtlenül végzett gazdasági tevékenység milyen következményekkel járhat.

Szóval, rendkívül fontos egy átfogó jogi szabályozás, de e szabályozásnak nem itt, nem ebben a törvényben van a helye. Különösen nem úgy, hogy a javaslatnak ezt a részét sem egyeztették a szakmai szervekkel, és senkivel, aki ebben a kérdésben érdemileg hozzá tudott volna tenni valamit a törvényjavaslathoz. Ráadásul tudnunk kell, hogy a törvényjavaslatnak ez a része nem lép hatályba. Nem úgy nem lép hatályba, hogy majd egy későbbi időpontban hatályba lép - nem tudjuk, hogy mikor lép hatályba: akkor, amikor a nemzetközi egyezmény, irányelv kihirdetésre kerül. Valójában tehát van idő és lenne lehetőség, hogy valódi egyeztetést folytassanak le ebben a kérdéskörben, és hogy megfelelő előkészítettség után hozzák a parlament elé.

Tisztelt Miniszter Úr! A törvényjavaslat rossz és rosszkor került benyújtásra. Célszerű lenne megvárni, míg az Országgyűlés elfogadja az új biztonsági és védelempolitikai alapelveket, valamint a nemzetbiztonsági stratégiát, amely alapján világosan átlátható lesz a biztonság eléréséhez szükséges feladat- és feltételrendszer, amelynek része a katasztrófák elleni védekezés is.

A miniszter úrnak arra a javaslatára, hogy folytassunk egyeztetést, örömmel állunk rendelkezésre, de tisztelettel azt kérjük, hogy először a minisztérium szíveskedjék kielemezni mindazokat az eseményeket, amelyek a mostani katasztrófák elhárítása során ebből a szempontból értékelhetőek. Tisztelettel kérjük, hogy készítsenek a jogalkotásról szóló törvényjavaslatnak is megfelelően társadalmi és gazdasági hatáselemzést, állapítsák meg a költségeket, ezt rendeljék a törvényjavaslat mellé, és mindezek ismeretében az egyeztetésre sort tudunk keríteni. Ilyen egyeztetés után remélhetőleg valóban olyan katasztrófavédelmi törvénye születik ennek az országnak, amely alkalmas arra, hogy a katasztrófák idején az emberek érdekében a megfelelő intézkedéseket, a megfelelő szervezetek szintjén el tudjuk látni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gémesi György úrnak, az MDF-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, arról, hogy ez a törvénytervezet miért ennyire aktuális, nem nagyon kell beszélni, hiszen az elmúlt időszak, az elmúlt hetek, hónapok, félév történései a természeti katasztrófák tekintetében is igazolják, hogy ennek a törvénynek valóban a Ház előtt a helye, és a minél előbbi megalkotását az Országgyűlésnek meg kell tennie.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezéséről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatban súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvény megalkotását. Időszerűnek és halaszthatatlannak tartja két okból is.

Az egyik, hogy úgy véljük, fontos érdek fűződik ahhoz, hogy Magyarország nemzetközi integrációs felzárkózási és csatlakozási törekvéseinek komolysága abban is igazolódjon, hogy eleget teszünk a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinknek, teljesítjük vállalt jogharmonizációs feladatainkat. Nem vitathatóan a törvényjavaslat egyik célja ez. Fontos tisztában lennünk azzal is, hogy a nemzetközi szervezetekben való tagságunk nemcsak jogokkal és előnyökkel jár, hanem kötelezettségekkel is, így többek között azzal is, hogy modernizáljuk és a nemzetközi követelményeknek megfeleltetjük, arra alkalmassá tesszük a feladatokat ellátó hazai szervezeteinket. Vállalni kell ezt akkor is, ha kialakult struktúrákat, vélt vagy valós megszerzett társadalmi pozíciókat, konkrét szervezeti érdekeket sért. A megítélésünk szerint a vitát a konszenzus létrehozásának szándékával, a megvalósítás módjára, hogyanjára kell helyezni.

A másik: alapvetően fontos érdeknek, nemzeti érdeknek tekintjük a katasztrófahelyzetek eddiginél hatékonyabb és eredményesebb elhárító, védekező rendszerének kiépítését és működtetését. A Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint egységes törvényi szabályozást igényel a katasztrófák károsító hatásai elleni védekezés feladatainak megosztása, az ehhez rendelhető hatáskörök megfelelő telepítése és a feladatot ellátni képes szervezet kialakítása. A társadalom belső biztonságának megteremtése komplex feladat, a társadalom valamennyi szervezetének összehangolt közreműködését igényli.

 

(Németh Zsolt helyét a jegyzői székben
Herényi Károly foglalja el.)

 

Álláspontunk szerint nem lehet a szabályozást az úgynevezett ágazati szaktörvények - polgári védelem, tűzoltóság, honvédelem s a többi - körébe utalni. Ezen szaktörvényeknek az egyes vészhelyzetekből adódó részletes szakmai, szervezeti feladatokat kell tartalmazniuk. Ma is léteznek azok az állami, rendészeti, önkormányzati és az ezeket kiegészítő önkéntes lakossági szervezetek, amelyek vészhelyzetekben a katasztrófaelhárításra, az ezzel szembeni védekezésre mozgósíthatók. Van olyan vélemény, hogy ezeket a szervezeteket kell továbbfejleszteni, alkalmasabbá tenni a feladat eredményesebb ellátására.

Ezt a felfogást koncepcionálisan is hibásnak tartjuk; az egyes részelemeket, szaktevékenységeket nem lehet önmagukban, úgymond, fejleszteni, ha a stratégiai cél nem világos, és nem azonos módon meghatározott és értelmezett. Ha azzal értünk egyet, hogy a katasztrófák elleni védekezés nemzeti ügy, és a megszervezése állami feladat, akkor a parlamentnek ezt a közérdeket jól szolgáló, ennek megfelelő törvényben kifejezésre kell juttatnia. Az elmúlt évek veszélyhelyzeteinek tapasztalatai is arra utalnak, hogy szükség van a különböző közigazgatási szervezetek feladat- és hatásköreinek, felelősségrendszerének, intézkedési jogköreinek az egyértelmű, precíz meghatározására.

A törvényjavaslat adós marad a katasztrófák elleni védekezés irányítási rendszerének tételes, pontos és összefüggő szabályozásával. Ebből adódóan az egyes szervezetek jogosítványai között párhuzamosságok jönnek létre, és indokolatlanul kikerülnek az egységes irányítás rendszeréből azok a katasztrófák, amelyek felszámolásában a katasztrófaelhárítás irányításában részt vevő szervezetek és az általuk irányított különféle szervezetek működnek közre.

A katasztrófák elleni védekezés irányítása legmagasabb szinten a kormány hatáskörébe tartozik, amelyet a kormányzati koordinációs bizottság útján végez. Ennek a bizottságnak az összetételéről a törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezést. Célszerű lenne, ha ezt nem végrehajtási rendelet foglalná magába, hanem alapelvi szinten - elnök, elnökhelyettes, konkrét feladatkörök, a megelőzés, illetve a beavatkozás irányítása, valamint a pénzügyi alapok tekintetében - a törvényjavaslatba kerülne be.

A törvényjavaslat 12. §-ában megfogalmazottak nem segítik elő az egységes irányítás és megelőzés rendszerét, mert a jelenlegi helyzetet hozzák vissza azzal, hogy katasztrófafajtánként védekezési munkabizottságokról rendelkeznek, és ezeknek a munkabizottságoknak a vezetőiként az egyes ágazati minisztereket jelölik ki. Ez a megoldás nem teszi lehetővé, hogy a bizottság elnöke egységesen tudja irányítani a katasztrófaelhárítást, különösen azokban az esetekben, amikor egy időben többféle katasztrófa is bekövetkezik; például közlekedési baleset, tűz, földrengés, árvíz és sorolhatnám tovább.

(16.20)

Az egységes irányítási rendszer lényegi eleme az ágazatilag kialakult, különböző irányítás alatt álló védekezési rendszerek integrált működtetése. A közös válságmenedzselési elvek szakmai normatívákra és összehangolt informatikára, jelző és riasztó infrastruktúrára épülő rendszere lehetővé teszi a meglévő erőforrások optimális felhasználását, a reális kockázatvállalást, és biztosítja a hatékony megelőzés és a tervszerű válaszintézkedések összhangját. A rendszer egységes jellegének ki kell fejeződnie mind a katasztrófák elleni megelőző védelem, mind a védekezés területén.

Úgy gondoljuk, az elmúlt időszak katasztrófahelyzeteinek tapasztalatai megfelelően alátámasztják és indokolják, hogy integrált szervezetre van szükség. Egyetértünk azzal, hogy a polgári védelem és az állami tűzoltóság összefont rendvédelmi szervként működjön a törvényjavaslat elfogadása esetén. Úgy ítéljük meg, hogy a katasztrófaelhárítás rendszerében a tevékenység hatékonyságát javítja az integrált szervezet. Előnye lehet: megteremti az alapját az egységes katasztrófaelhárítási rendszer létrehozásának, a katasztrófaelhárításban részt vevő más szervekkel történő racionális együttműködésnek. Lehetőséget teremt a hivatásos szervek megfelelő időben és helyen történő alkalmazására, a készenlétbe helyezés koordinált végrehajtására. Országos szinten egységes ügyeleti és műveletirányítási központ hozható létre; csökkenthetők az eddig két külön szerv működtetésével kapcsolatos funkcionális, személyzeti, anyagi, pénzügyi és a többi feladatok, az ehhez szükséges szervezeti egységek. A személyi állomány képzése és felkészítése a közös feladatra azonos módon történhet. Egységes szakmai irányítás valósulhat meg az önkormányzatok feladatellátását illetően.

Természetesen megfogalmazhatók megoldásra váró problémák is a két szervezet integrációját illetően, mint például az eltérő munkamódszerek összehangolása, a képzés tartama, az eltérő rendeltetésű szaktechnikák kezelése, a hatáskörök, jogkörök továbbgondolása, melyekről, illetve egy részükről indokolt a törvényben rendelkezni.

Különösen fontosnak tartjuk, hogy a törvényjavaslat egyértelműen rögzíti: a településeken a polgármester felelős a katasztrófaelhárítás és a védekezés megszervezéséért. Az elmúlt időszakban esetenként érzékelhető volt, hogy a polgármesterek nem kezelték súlyának megfelelően ezt a feladatot, nem érezték a felelősségüket. Maguk az önkormányzatok sem feltétlenül tekintették helyi közügynek is a település biztonságát és védelmét. Ebből következően a felkészülést az ilyen helyzetekre, az erőforrások számbavételét és megtervezését is időnként hanyagolhatónak tartották. Van olyan tapasztalat is, hogy veszélyhelyzet esetén a különböző szakszolgálatok, rendvédelmi szervek közötti hatásköri villongásokkal, időnként presztízsharcokkal értékes idő veszhet el.

Itt kell megjegyeznünk, hogy a katasztrófavédelemre kötelezettek köréből kimaradnak a gazdálkodó szervek, amelyek tevékenységi körükben leginkább alkalmasak arra, hogy kellő megelőzés, folyamatos védekezés vagy gyors reagálás esetében - amennyiben kiemelkedő veszéllyel járó tevékenységet folytatnak - potenciális katasztrófaveszélyt okozók lehetnek, ezért kötelezettségeikről törvényi szinten rendelkezni szükséges.

A katasztrófák elleni védelem leghatékonyabb módja a megelőzés. A prevenció szerepe az emberek közötti viszonyban realizálódó és újratermelődő - természetátalakító folyamatokat jellemző, úgynevezett civilizációs - veszélyforrások területén meghatározó, de nem elhanyagolható jelentőségű a természeti eredetű katasztrófák körében sem. A megelőzés irányulhat a katasztrófa kiváltó okára éppúgy, mint a károsító hatás elleni hatékony védelemre. A katasztrófák elleni védekezés döntő eleme tehát a megelőzés. Az ezzel kapcsolatos követelmények megfogalmazásával a törvényjavaslat több tekintetben adós marad. A megelőzés a katasztrófa előidézésére alkalmas tevékenységet végző természetes személy vagy szervezet kötelessége, biztosítéka pedig a veszélyes tevékenység hatósági engedélyhez kötése és szigorú ellenőrzése.

A hatósági engedélyezés ágazati rendszerei kiépültek, működnek, ezek továbbfejlesztése és a hatósági feltételrendszer folyamatos korszerűsítése továbbra is ágazati keretekben megvalósuló feladat kell hogy maradjon. Erre tekintettel kapjanak felhatalmazást az érintett miniszterek az ágazati tevékenységi körükben jelentkező katasztrófák megelőzésével és az ellenük való védekezéssel kapcsolatos feladatok ellátásának rendeletileg történő szabályozására.

Az elmúlt években és a jelenleg megélt események megérlelték azt a gondolatot, hogy az értékeket nem elég megteremteni, azokat meg is kell tudni őrizni, védeni. Ehhez nem csupán új, egységes védelmi rendszerre, új szervezetre, de a működéshez szükséges feltételek biztosítására is szükség van, amelyre a szó igazi értelmében áldozni is kell. Nem mellőzhető tehát a védekezés anyagi fedezetének biztosítása. Kétségtelen, hogy a törvényjavaslat a költségek viselését viszonylag nagyvonalúan, úgymond az elvek szintjén kezeli, amikor azt mondja, hogy a költségeket az állam viseli, a felkészülés költségeit az érintettek az éves költségvetésükben tervezik.

Itt kell megemlítenem azt, hogy hosszú idő után először látom azt, amikor egy ilyen feladatmegosztási rendszerben ennek ellenére határozottan le van szögezve, hogy a költségeket az állam viseli, tehát nem ad feladatot, illetve ha ad feladatot az önkormányzatoknak, akkor, bízom benne, e mellé forrásokat is biztosít. Úgy gondoljuk, hogy a költségviselés arányait, megosztását a különböző szervezetek között rögzíteni szükséges, e célra a források számbavétele nem mellőzhető. Szükségesnek tartjuk annak vizsgálatát, hogy milyen anyagi kihatással jár a törvény hatálybalépése, és honnan, milyen forrásokból teremthető elő ez az összeg.

A törvényjavaslat IV. fejezetének jelenlegi szabályozási indokoltságát megfontolandónak tartjuk, egyetértünk azzal, hogy a nemzetközi egyezményeknek megfelelően a magyarországi hatályos joganyag részévé kell tenni a Seveso-II. irányelv tartalmát. Ha azonban ezen fejezet hatálybalépéséről külön törvény fog rendelkezni, célszerű megfontolni, hogy az egész kérdéskört önálló törvényben szabályozzuk.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvény elsősorban szervezeti, hatásköri feladatszabályozás és -megosztás a különböző katasztrófahelyzetekben érintett szintek között. A Magyar Demokrata Fórum támogatja ennek a törvénynek a megalkotását, és több módosító javaslatával szeretné ezt tisztábbá, egyértelműbbé és jobbá tenni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kiss Andornak, a MIÉP-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

KISS ANDOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Éppen távozóban lévő tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt T/855. számú törvényjavaslatról az előttem szólók, bizottsági előadók, illetve az öt vezérszónok szinte már mindent elmondott, szegről-végről kivesézték az első ponttól az utolsó pontig, de remélem, ennek ellenére még én is tudok egy-két újdonsággal szolgálni.

A törvényjavaslat mostani benyújtását nem indokolnám azzal, hogy azért került ez most a tisztelt Ház elé, mert éppen most ár- és belvíz fenyegeti országunk keleti részét. Azt hiszem, hogy a részünkre kiadott anyagban már elég régen szerepelt ez a bizonyos katasztrófavédelmi törvény, és talán egy szerencsés vagy szerencsétlen véletlen az, hogy pontosan egybeesik a törvény tárgyalása ezzel a bizonyos ár- és belvízhelyzettel.

Miért szerencsés ez talán? Azért, mert a törvényalkotók még most, a tárgyalás fázisában kicsit megvizsgálhatják, hogy hogyan is működne ez a törvény akkor, ha már élne ebben a mostani rendkívüli helyzetben. Szerencsétlen dolog azért, mert szinte mindannyiunknak meg kellett emlékezni erről a jelenlegi katasztrófahelyzetről, ami a Tiszántúlon, illetve a Tisza mellett található.

Magáról a törvényjavaslatról: mindenki elmondta, és mi is azt tartjuk, hogy erre a törvényjavaslatra mindenképpen szüksége van Magyarországnak. Én a magam részéről nagyon fontosnak tartom azt, hogy ez a törvényjavaslat egy kicsit piramisszerűen összefogja azt a sok-sok törvényjavaslatot, jogszabályt, amely a katasztrófavédelemmel és a katasztrófaelhárítással foglalkozik, és a csúcsára áll. Van külön polgári védelmi törvény, tűzoltóságról szóló törvény, honvédelmi törvény, amelyek szintén foglalkoznak bizonyos mértékig a katasztrófaelhárítással. Ennek a törvénynek a piramis csúcsára kell helyezkednie, és útmutatást kell adnia e bizonyos szervek működésére.

Ha konkrétan végigolvassuk a törvényjavaslatot, a fogalommeghatározások után kerül sor a törvény érvényességi körének tárgyalására. A törvény e vonatkozásban nem vonatkozik az atomenergiáról szóló törvény ionizáló sugárzás hatása elleni védelmére, veszélyes anyagok közúti, vasúti és vízi szállítására, ideiglenes tárolására, veszélyes anyagok vezetékes szállítására, feltárást folytató mélyművelésű és külszíni bányákra és a hulladéklerakókra.

(16.30)

Amikor ezt a törvényben elolvastam, rögtön hátralapoztam az indokoláshoz, hátha találok valamit, hogy a törvény miért nem foglalkozik ezekkel az igen lényeges katasztrófaveszély-források témakörével. Sajnos az indoklásban erre vonatkozó utalást nem találtam.

Megfontolandónak tartom az előterjesztő számára, hogy akár módosító indítványokkal valahogy ezt a 4-es, 5-ös témakört is be kell vonni a katasztrófavédelem témakörébe, bár tudom, hogy bizonyos melléktörvények, tehát nem e témakörhöz tartozó törvények foglalkoznak ezekkel a területekkel.

A törvényjavaslat a következőkben pontosan meghatározza a kormány feladatait katasztrófa esetén. Hiányolom ebből a meghatározássorból az ellenőrzési feladatköröket, illetve a felelősség kérdését. A kormány gyakorlatilag egy rendeletben egyetlenegy szóval kihirdetheti a rendkívüli állapotot a katasztrófa súlyosságának megfelelően, és gyakorlatilag csak beszámolási kötelezettséggel tartozik a Magyar Országgyűlésnek. Ez tulajdonképpen érthető is egy katasztrófa során, hogy azonnal és hirtelen ki kell hirdetni a rendkívüli állapotot, de a törvény nem tartalmaz határidőt a beszámolási kötelezettségre, hogy mennyi időn belül kell az Országgyűlésnek beszámolni - egy év múlva, két év múlva, öt év múlva vagy akár egy-két óra vagy nap múlva?

A 15 napos parlamenti hosszabbítás határidejét én egy kicsit túlzottnak tartom. Egy ilyen katasztrófa esetén, szükségállapot esetén nyilván előbb össze lehet hívni az Országgyűlést, és esetleg felhatalmazást adatni a kormánynak a rendkívüli állapot meghosszabbítására.

Szintén nem foglalkozik a javaslat a kormány feladatai között egy nagyon fontos dologgal, a határon átnyúló katasztrófákkal. Sajnos az elmúlt években ilyenre is volt példa, a tiszai árvíz is példa erre a határon átnyúló katasztrófára. Mi a teendő olyankor, amikor nem belül keletkezik a katasztrófa, hanem országhatárainkon kívül, és ennek következtében kell valamilyen rendkívüli helyzetet elrendelni Magyarországon?

A törvényjavaslat szerint létrehozott kormányzati koordinációs bizottságot mint legfelső irányító szervezetet elvként helyesnek tartjuk. Miért? A mostani rendkívüli helyzet is azt bizonyítja, hogy a kormánynak rendkívüli intézkedésként mindig valamelyik minisztert vagy államtitkárt kellett nagy hirtelenjében kormánybiztosnak kijelölni. Azzal, hogy lesz egy állandó kormányzati koordinációs bizottság, azt hiszem, elkerülhető ez az ad hoc jellegű állandó kinevezgetés, hogy mikor ki legyen éppen a védelmi bizottság elnöke vagy a kormánybiztos.

A törvényjavaslat szerint szervezett védelmi tagozódás megfelel a jelenlegi közigazgatási tagozódásnak, felépítésnek, tehát van egy központi, országos, megyei szerv, és gyakorlatilag így jutunk el a települési védelmi bizottságokhoz.

A kérdés az, hogy mi lesz a tervezett új területi átalakítások esetén. A kormány terveiben szerepel bizonyos régióknak a kialakítása, és ezek a régiók túlnyúlhatnak egy-egy megyehatáron. Akkor hogyan oldja meg a kormány ezeket a védelmi bizottságokat? Esetleg el kellene gondolkozni azon is, hogy nem területi elv szerint kell szervezni ezeket a védelmi bizottságokat, hanem katasztrófatípusonként, tehát árvízre, egyéb katasztrófákra, valamilyen természeti katasztrófára, tűzkárra.

A törvényjavaslat nagyon pontosan rendezi a polgármesterek feladatait a katasztrófavédelemmel kapcsolatban. Szerettük volna - és azt hiszem, ezt a többi párt képviselője is említette - látni azt, hogy hogyan teremti meg a kormány ennek anyagi hátterét. Ezek a feladatok az önkormányzatokra, a polgármesteri hivatalokra többletterheket rónak, amelyeknek a fedezetét nyilván meg kellene teremteni.

A kormány feladatai közül a belügyminiszter kapta a legtöbbet, így érthető, hogy a feladatokkal egy teljesen külön fejezet foglalkozik. Itt találjuk a törvényjavaslat legtöbbet vitatott pontját, a polgári védelem és a tűzoltóság összevonását. A Magyar Igazság és Élet Pártja arra az álláspontra jutott, hogy ha a kormány szeretné összevonni a polgári védelmet és a tűzoltóságot, tegye. Meglátjuk, hogyan fog működni ez a két összevont szervezet, melyiknek az infrastruktúráját tudják majd felhasználni, melyiknek a személyi állományát fogják felhasználni. Reméljük, a párhuzam megszüntetése az ország javát fogja szolgálni.

A törvényjavaslat részlegesen taglalja a BM országos katasztrófavédelmi főigazgatósága és vezetője kötelezettségeit, ami leképezése a kormány és a katasztrófavédelmi bizottságok feladatainak. Tehát véleményünk szerint egy újabb párhuzamos irányítási szint jelenik meg e törvényjavaslatban. Kérdés, hogy szükséges-e ez a párhuzamosság. Talán az indokolja ezt a kettősséget, hogy ez a bizonyos védelmi bizottság csak kimondottan katasztrófák esetén illetékes működni, a főigazgatóság pedig egy állandó szerv, amelynek mindig vannak feladatai, néha még hatóságiak is.

A törvényjavaslat következő fejezete gyönyörű szép címet kapott: "A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szabályai". Itt mi is azon a véleményen vagyunk, amit az előttem szólók közül nagyon sokan kifejtettek, hogy a törvényjavaslat ezen része nem igazán illik társbérletbe a katasztrófavédelemmel, bár az igaz, hogy a veszélyes anyagok vagy a veszélyes üzemekben történt balesetek súlyos katasztrófákat okozhatnak.

A törvényjavaslat ezen része is részletes és pontos szabályozásokat, követelményrendszert tartalmaz. De ezek a szabályozások és követelményrendszerek csak akkor működnek, akkor érnek valamit, ha betartják őket, illetve folyamatosan karbantartják, a dokumentációkat időnként ellenőrzik, a védekezési terveket folyamatosan átdolgozzák.

Valamikor egy régi, még szocialista nagyvállalatnál - emlékszem rá kezdő mérnök koromból - két-három évenként mindig le kellett akasztani a falról a tűzriadótervet, amikor ellenőriztük, azért, mert erről bizonyos jelentéseket kellett írni. Akkor döbbentünk rá, hogy ezek a bizonyos tűzriadótervek bizony már réges-régen elvesztették aktualitásukat. Ezért tartom nagyon fontosnak azt, hogy ezek a bizonyos szervezetek megköveteljék a folyamatos karbantartást.

A magam részéről kiemelném a törvényjavaslatból azt, hogy az ilyen ipari baleseteknél, tehát veszélyes anyagokkal történt baleseteknél az üzemeltetőknek, tehát a balesetet okozóknak kell viselni a következményeket, ide értve a védekezés költségeit, a védőeszközöket és egyebeket is. Én megdöbbenve hallottam a gazdasági bizottság előadóinak a véleményét arról, hogy ez a multinacionális vállalatoknak milyen költségeket és egyebeket okozhat. Hát Magyarország nem a multinacionális vállalatoknak a veszélyforrásává kell hogy váljon! Sajnos nagyon sok olyan vegyipari üzem települt már be Magyarországra, amelyek nem nagyon foglalkoznak sem a környezetvédelemmel, sem a veszélyes hulladékok elhelyezésével, erre nem hajlandók pénzt áldozni.

Összegezve: mindenképpen a katasztrófavédelmi törvény pozitívumaként értékeljük azt, hogy keretet ad a katasztrófaelhárítás, -védelem szervezeti egységére, egy piramis tetejére helyezi magát a többi törvénnyel kapcsolatban. De eme pozitívuma mellett, azon kívül, hogy szükség van egy ilyen törvényre, mi is még további kritikát és javaslatokat fogalmaznánk meg. A további együttműködő szervezeteket mindenképpen fel kellene sorolni a törvényjavaslatban; ide tartozik a sokat emlegetett ÁNTSZ, a vízügy, a környezetvédelmi főfelügyelőségek, a nukleáris balesetekkel foglalkozó szervezetek, a földrengésekkel foglalkozó szervezetek. Ezeket nem lenne célszerű kihagyni, és csupán a meteorológiai szolgálatra és a mentőszolgálatra korlátozni.

 

(16.40)

A definíciókat bizony-bizony, ahogy többen itt elmondották, pontosítani kellene. Én egy példát említenék: a katasztrófa megfogalmazásánál egy "például" szócska szerepel, ami nem pontosan az egzakt megfogalmazás jelképe.

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Az indokolás nem tartalmaz utalásokat az anyagi vonzatokra, nem találtunk benne hatástanulmányt. Nem tartalmaz utalást, hogy a már bekövetkezett katasztrófa esetén miként kell a különböző bizottságoknak, szervezeteknek a keletkezett környezeti károkat elhárítani vagy enyhíteni. Nem igazán foglalkozik a katasztrófamegelőzési stratégiával. És - mint már egyszer a kormány feladatai között említettem - nem foglalkozik a határon átnyúló katasztrófák kezelésével, csupán azzal, hogy a nemzetközi segítségnyújtásban miként vegyen részt a kormány, vagy miként kérjen a nemzetközi szervezetektől segítséget.

Ezeket egybevetve a Magyar Igazság és Élet Pártja - a megfelelő módosító indítványok áttekintése után, ha ezekben az általunk felvetett kérdésekre választ kapunk - a törvényjavaslatot megfontolásra és elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban és a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Zakó László képviselő úr kért kétpercesre lehetőséget. Téves? (Zakó László: Igen!) Köszönöm szépen. Ebben az esetben Göndör István képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Kérném szépen Hargitai János képviselő úr nevét is törölni, a képviselő úr nincs pillanatnyilag a teremben. Köszönöm szépen.

Göndör István képviselő urat Pozsgai Balázs képviselő úr követi. Képviselő úr, öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Belügyminiszter Úr! Ahogy az előttem szóló képviselők már többen érintették, valóban meg kell erősítenem, hogy a véleményalkotó tényleg rendkívül nehéz helyzetben van akkor, amikor a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényjavaslat vitájában vesz részt.

Hónapok óta, lassan lehet mondani, hogy fél év óta több különböző eredőtől származó természeti katasztrófaveszély van, tehát a társadalom részéről, az emberek részéről egyre határozottabb igény fogalmazódik meg egy ilyen törvény, kerettörvény elfogadásának irányában. A címben megfogalmazott céllal messzemenően egyet lehet, sőt egyet kell érteni. De mint annyi más esetben, itt is a részletekkel, az egyes paragrafusokkal, az egyes bekezdésekkel van gond. Ebben a törvényjavaslatban két egymástól lényegesen eltérő veszélyforrást próbál meg együtt kezelni a törvény benyújtója: a természeti katasztrófák esetét, az ipari balesetek, veszélyek és végső esetben katasztrófák esetét; és harmadikként kísérletet tesz arra, hogy az Európai Unióval folyamatban levő jogharmonizációs kérdésekben is előrelépjünk.

Sajnos ez a törvényjavaslat számos ponton nem felel meg az általunk támasztott várakozásnak. Nagyon erősen vélelmezhető, hogy ez nem más, mint a kormánypártok médiastratégiájával összefüggő dolog. A kormány benyújtott egy nagyon hangzatos nevű törvényjavaslatot, amely alkalmas arra, hogy kipipáljanak a Fidesz választási programjából egy újabb pontot. De a valóságban, a gyakorlatban ez a törvényjavaslat feltételezhetően nem működik, és a meglevő törvényekkel nem harmonizál.

Mielőtt a részletekre áttérnék, szeretném hangsúlyozni azt, amit már több képviselőtársam megtett, hogy egy ilyen fontos törvénynél valóban nem volt megkerülhető az, hogy a szakmával mélyreható és részletes elemzést és együttgondolkodást valósítsanak meg, még odáig is elmegyek: lehet, hogy ez meghiúsítja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.

Fontos lenne ez a törvény - ha jó törvényjavaslat lenne - annak érdekében, hogy a kormányt a törvény erejénél fogva egyértelmű cselekvésre kötelezze a katasztrófaveszély elhárításában, illetve a katasztrófák okozta károk elhárításában.

Az első nagyon fontos kérdés: nagyon furcsán közelíti meg a törvényjavaslat magát a "katasztrófa" kifejezést és annak tartalmát.

Az igénybe vehető elhárító erők oldaláról akarja ezt definiálni; kísérletet sem tesz arra, hogy ezt a veszély oldaláról közelítse meg, holott erre azért a polgári védelmi törvényben már van példa. Ez a megoldás óriási veszélyt jelent mind a két oldalról. Rossz rágondolni, mi van akkor, ha az adott helyzetben a döntési pozícióban levő netán azért nem alkalmaz nagyobb erőt, mert az az erő esetleg már tényleg katasztrófa sújtotta területet helyez előtérbe. De ugyanúgy komikus a másik dolog, amikor valaki más rovására próbál meg nagyobb erőt alkalmazni, és ezzel bizonyítja, hogy ekkora erő igénybevételénél az ő körzetében bizony már katasztrófaveszély és katasztrófahelyzet volt.

Azt hiszem, kísérletet kellene tenni - ha már a Ház asztalán van a törvényjavaslat - annak konkrét megfogalmazására, hogy mi a veszély, és ezen belül - úgy, ahogy ez a polgári védelmi törvényben van - különböző fokozatokat is felépíteni. Mert erre rá lehetne építeni - úgy, ahogy már többen elmondták képviselőtársaim közül - az alulról fölfelé építkező szervezetet, lehetne tudni, hogy mikor köteles valaki a feladatot átadni, és nem kamikaze módjára, egyedül megpróbálja megoldani a feladatot, és ezzel még nagyobb veszélyhelyzetet teremt.

Amikor a katasztrófák elleni védekezés irányításáról beszélünk, meggyőződésem, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a honvédelemről szóló '93. évi CX. törvényt, a polgári védelemről szóló '96. évi XXXVII. törvényt, a tűzvédelemről szóló '96. évi XXXI. törvényt sem. Ahogy már mondtam, a polgári védelmi törvény egyrészt kísérletet tesz arra, hogy meghatározza, mi a katasztrófa, és ennek számos alpontját teszi még a definíció mögé, hogy egyértelmű legyen.

Az idézett három törvény katasztrófaveszély vagy akár ipari baleset esetére nagyon konkrét kötelezettségeket állapít meg az állami szervek, az önkormányzatok, a magánszemélyek és a gazdálkodó szervezetek számára is. Ezért van az a gond, hogy ez a törvény számos párhuzamos dolgot rögzít, ami más törvényekben rögzítve van. Lehetett volna egyszerűen utalni rá, hogy azok mellett, azok betartásával. Mint ahogy bizottsági előadóként is elmondtam, ez azt sugallja számomra, mintha a tervezet benyújtóinak nem lenne tudomása arról, hogy valójában mi az, ami már megvan akár az önkormányzatokban, akár az ipari üzemekben.

Itt egy mondattal hadd térjek ki arra - sajnálom, hogy Kiss Andor képviselő úr nincs a teremben -, hogy a gazdasági bizottságban is arról volt szó, ha valaha valahol egy munkahelyen megsértenek jogszabályokat, érvényben levő rendeleteket, azt nem egy újabb törvénnyel kell elrendezni, vagy akkor az új törvénynek összesen egy mondatosnak kellene lenni, hogy igen, Magyarországon be kell tartani a törvényeket. Itt pedig nem erről van szó, hanem valójában tényleg a három törvényből számos párhuzamosságot hoznak egymás mellé.

 

(16.50)

 

Megítélésem szerint - ahogy ezt elmondta Gémesi képviselőtársam - bizony a polgármesterek vagy a megyei közgyűlési elnökök dolgait még konkrétabban kellene rögzíteni. Ebből két dolgot emelek ki. Bizony, ha egy katasztrófaveszély van, -helyzet van, akkor szörnyű az, amikor polgármesterek egymással rivalizálnak, hogy éppen ki a felelős és ki mit fog lépni. Tehát ezt a törvényben mindenképpen rendezni kellene, különös tekintettel arra, hogy nem biztos, hogy egy-egy katasztrófaveszély mindig megáll egy megyehatárnál. Tehát a több települést fenyegető veszélyek esetében egyértelmű, hogy a megyei közgyűlés elnöke a felelős - de mi van akkor, ha két megyét is érint a katasztrófa?

A kérdés az, hogy a szervezet, amit elég elnagyoltan, de leír a törvényjavaslat, hogyan fog működni. Tisztelettel javaslom a képviselőtársaimnak, nézzék meg, nem akarom megismételni az előttem már elmondott gondolatokat, de ha valaki veszi a fáradságot és lerajzolja egy diagrammba, mit jelent az országos katasztrófavédelmi főigazgatóság, az alatta lévő igazgatóságok, kirendeltségek és mellette az egyes ágazati minisztériumok munkabizottságai - ezek nem találkoznak egymással; miközben a belügyminiszter úr alá rendelt főigazgatónak koordinálási joga van a törvényjavaslat szerint. Azt hiszem, ezt minden körülmények között egyértelműen rendezni kellene, és bátorkodom megjegyezni: lehet, hogy a gazdasági miniszter urat talán nem kellett volna ennyire kihagyni ebből a törvényjavaslatból, lehet, hogy a gazdasági tárcánál még találni olyan munkatársakat, akik tudják, hogy a régen gazdaságmozgósítás címen szereplő tervek ma hogyan élnek tovább és milyen formában működnek.

Különösebben nem akarom ragozni, de még egyszer szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy rettentően hiányzik a 2. §-ból az ÁNTSZ szerepeltetése.

Nem akarom tovább ragozni ezt a szervezeti dolgot, nagyon sokan elmondták már, egyszerűen csak aggályom van azzal kapcsolatban, hogy módosító indítványokkal képesek leszünk-e úgy összeláncolni ezeket a szervezeteket a maguk bonyolultságában, hogy majd alkalmasak legyenek a működésre.

A költségek viseléséről: amíg akár a polgári védelmi, akár a tűz elleni védekezésről szóló törvényben konkrétan rögzítve van, ki, hogyan és meddig tartozik viselni a költségeket, addig itt rendkívül pongyola a megfogalmazás. Azt hiszem, azoknak, akik közreműködnek - a törvény erejénél fogva - a költségek meghatározásában is mindenképpen részt kellene venniük.

A IV. fejezettel kapcsolatban szeretném felidézni - mert azért itt mégiscsak baleseti veszélyről, forrásról és csak végső esetben van katasztrófáról szó -, hogy az előttem szóló képviselők többször felhozták a gázkitörés ügyét. Én azt hiszem, hogy ennek a fordítottja az igaz, és ékes példája, hogy ilyen esetben igenis a gazdálkodó szervezet szakértelmére, felkészült munkavállalóira van szükség, és jól elhatárolva kell meghatározni azt, melyik az a pont, amelyen túl a védelmi bizottság és a védelmi bizottság alá rendelt szervezetek kötelesek működni. A kételkedőknek szeretném elmondani, hogy amit mondok, a polgári védelmi törvény 13. §-ában tételesen fel van sorolva, azaz hogy mely mértékig kötelezett a munkáltató gondoskodni tagjainak a felkészítéséről, a műszaki-technikai eszközök biztosításáról, sőt az alkalmazottak védelmére megfelelő létesítményekről és védőeszközökről.

Annyit szeretnék még elmondani, megint csak Kiss Andorra hivatkozva: én még azt is el tudnám képzelni, hogy ebben a törvényben megfogalmazzuk azt, hogy amikor a munkavállaló belép az adott munkahelyre, tehát munkát vállal, akkor a veszélyekre hívják fel a figyelmét, és azt írásos anyagban tudja megtekinteni, de erről itt nem esett szó.

Még továbbmegyek: ugyancsak a polgári védelemről szóló törvény 19. §-a azt is elmondja, hogy ki jelöli ki azokat a szakembereket, akik kapcsán később majd a polgármester a munkája során dönthet, mely szervezetben kell őket alkalmazni. Ezzel szemben szeretném elmondani, hogy ebben a törvényben a 40. § olyan pongyolán fogalmaz, hogy nincs meg, ki és kinek a részére, egyszerűen csak az van, hogy védőeszközöket, védőfelszereléseket és -anyagokat kell biztosítani. Tehát amikor költségekről beszélünk - és megint csak Kiss Andorra hivatkozom -, itt nem a multinacionális cégekről van szó! Ajánlom a figyelmébe, olvassa el a gazdasági bizottság jegyzőkönyvét, ott ugyanis arról volt szó, hogy igenis, a 10-20-50 fős kisüzemekre is vonatkozni fog ez a törvény, nekik is tudniuk kell ennek keretei között dolgozni.

Még egy dolgot szeretnék elmondani, ami már tényleg paródiába illik. Jelen törvényjavaslat próbariadóról szóló 39. §-a azt mondja, hogy a hatóságokat jegyzőkönyvvel kell tájékoztatni. Tessék belegondolni: hát nem az lenne a fontos, hogy egy próbariadónál ott legyen a hatóság, és ott, helyben győződjön meg arról, hogy van-e zavar az adott gazdálkodó szervezetben? Itt jön megint, hogy tálcán kínáljuk a lehetőséget, hogy ne nyújtsa be - hát hogyan csinálna saját magára nézve egy olyan jegyzőkönyvet, amely szerint valamilyen formában esetleg nem felel meg a követelményeknek?!

Az üzleti titok kérdése. Azt gondolom, hogy ha a gazdasági társaságokról szóló törvény erről rendelkezik, akkor nagyon furcsa lenne, ha ebben a törvényben azt mondanánk: a hatóság megengedheti. Hiszem, hogy ebben lényeges változtatást kell tenni.

Befejezésül csupán egy gondolatot! Ha már belekerült a törvénybe ez a IV. számú fejezet, amely külön is megérne egy hosszú beszélgetést, tessék belegondolni: a 20/98-as BM-rendelet alapján a polgári védelmi szervezetek most készítik a védelmi terveket, egyebeket. Ennek a törvényjavaslatnak a 35-38. §-ára három év türelmi idő van - ott elkészítenek valami mást! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egyszerűen nevetség tárgyává tesszük a kettőt!

Én tehát azt gondolom - és ez az utolsó mondatom, köszönöm, elnök asszony -, adjunk olyan felmentést az ipari üzemek számára, és mindegy, hogy az kicsi vagy nagy, amely lehetővé teszi, hogy az európai uniós csatlakozásunkkor is működjenek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak írásban jelentkezett Pozsgai Balázs képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy az elfogadott ajánlás értelmében a hozzászólások időtartama a vezérszónoki hozzászólások 15 perces időkeretét nem haladhatja meg. Képviselő úr, öné a szó.

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, talán az ellenzéki hozzászólók nagy száma is azt jelzi önöknek, hogy az ellenzéki oldalt mélyen érinti e törvényjavaslat, és valóban azt szeretnénk, ha ebből végezetül egy használható és működőképes törvény kerülne ki.

Tisztelt Ház! Az utóbbi időben a szakmai körök és a közvélemény is egyre többet foglalkozik a katasztrófaveszéllyel, fokozottabban érdeklődik a katasztrófák hatásai és elhárításuk lehetőségei iránt. Bár a katasztrófák csapásait ősidők óta szenvedte az emberiség, tudományos igényű elemzések, felmérések csak a múlt század végén indultak meg. A katasztrófavédelem igazi lehetőségei csak napjainkban körvonalazódnak. Az ilyen irányú vizsgálatokat számos tényező nehezíti, mert a katasztrófák kiszámíthatatlanul, váratlanul jelentkeznek, ezért általában nincs lehetőség közvetlen, szakszerű tanulmányozásukra. Vitathatatlan, hogy ma már minden országnak szüksége van egy katasztrófatörvényre, mert bizonyítható: katasztrófahelyzetben a rendelkezésre álló, jól felszerelt, azonnal vagy rövid időn belül bevethető, képzett és gyakorlott elhárítószervezettel a károk, a környezeti hatások és a személyi veszteségek nagyságrendekkel kisebbek lehetnek.

A benyújtott tervezettel kapcsolatos véleményünkről konkrétabban:

A mostani törvénytervezet egyik hiányosságának tekintjük, hogy a kérdést elvi oldalról közelíti meg, anélkül, hogy egyértelműen megfogalmazná a katasztrófa fogalmát, felosztását. A tervezet sok esetben megkerüli a szakmai kérdéseket, és inkább az elvi irányítást, a szervezeti felépítést és a hatósági jogköröket tárgyalja.

A javaslat hibájának tartjuk, hogy már a címében is azt a látszatot kelti: két külön kérdésről van szó, egyrészt a katasztrófák elleni védekezésről, másrészt a veszélyes anyagokkal kapcsolatos baleset elleni védekezésről.

(17.00)

Abban az esetben, ha tisztázná a katasztrófa fogalmát, akkor egyértelmű lenne, hogy egy és oszthatatlan probléma kezelését kellene megoldani. Tény, hogy a katasztrófa fogalmát nehéz definiálni, jelenleg is több fogalmi meghatározás van érvényben, mert nem lehet egyértelműen sem a halálesetek számához, sem a keletkezett anyagi, környezeti károkhoz, sem a beavatkozási szinthez kötni. Talán szerencsésebbnek tűnik a katasztrófafogalom alatt a katasztrófát és súlyos szerencsétlenséget érteni.

Ugyanakkor engedjék meg, hogy megpróbálkozzam egy fogalmi megközelítéssel: a katasztrófa sok ember életét, egészségét, ellátását, az anyagi javakat, a környezetet súlyosan károsító természeti csapás, ipari, közlekedési, szállítási baleset vagy hasonló esemény, amely csak különleges helyi, illetve központi intézkedésekkel hárítható el. A megfelelő szintű beavatkozás nemcsak a bekövetkezett katasztrófa, hanem annak veszélye esetén is szükséges.

Néhány gondolatot arról, hogy mit értek, értünk katasztrófa elleni védelem alatt. A katasztrófa elleni védelem a katasztrófaveszélyes helyzet kialakulásának megelőzését, valamint a bekövetkezett esemény hatásának és következményeinek teljes körű felszámolását foglalja magába. Egységesíti mindazon intézkedések, rendszabályok, tevékenységek, módszerek és eszközök összességét, amelyek a katasztrófák megelőzésére szolgálnak, továbbá amelyek a katasztrófa bekövetkezése esetén az anyagi javak és az élővilág pusztulását vagy károsodását a lehető legkisebb szintre korlátozzák.

A katasztrófák felosztása többféleképpen történik. Tény, az irodalomból látható, hogy vannak, akik aprólékosan, precízen kategorizálják az egyes katasztrófaformákat, vannak, akik az egyszerű felosztást tartanák célszerűnek. Én célszerűbbnek tartom, ha a katasztrófák felosztásánál figyelembe vesszük azt, hogy az okok alapján és a végrehajtandó feladatok szerint is felosszuk. Így a katasztrófák esetében két alaptípusról beszélhetünk, természeti és technikai katasztrófákról.

A természet által okozott katasztrófákba azok tartoznak, amelyeket a természet erői, illetve az elemi csapások okoznak. A teljesség igénye nélkül ilyenek az árvíz, belvíz, tűzvész, földcsuszamlás és vihar. Ugyanakkor Magyarországon az egyik leggyakoribb és leginkább reális katasztrófaveszély az árvíz - és mint tudjuk, a belvíz is.

A katasztrófák másik nagy csoportját a technikai katasztrófák alkotják. Anélkül, hogy fogalmi kérdésekbe bonyolódnánk - ezeket ugyanis civilizációs, ipari katasztrófáknak is nevezik, ez végső soron közmegegyezés kérdése -, e kategóriába az ember, az emberi tevékenység által okozott katasztrófákat sorolva, és kizárva a társadalmi okokra, illetve a háborúkra visszavezethetőket.

A technikai katasztrófák közül a nukleáris erőművek, a vegyipari létesítmények katasztrófáit, illetve a veszélyes szállítmányok kérdését emelném ki. Az atomerőművek esetleges balesetei, katasztrófák elleni védekezés a legjobban szabályozott és a leghatékonyabban működő rendszert alkotja ma hazánkban. Ugyanakkor a vegyipari létesítmények mostani helyzete ennél lényegesen kedvezőtlenebb képet mutat. Az elmúlt közel egy század alatt az emberek megszokták a vegyipart, megtanultak vele együtt élni. Hazánkban ma nincs a vegyipar részére az atomreaktorokéhoz hasonló szigorú magyar és nemzetközi ellenőrzési rendszer kialakítva, pedig a veszély nagyságrendjét jól érzékelteti az, hogy hazánkban közel ötszázféle veszélyes anyagot jelentettek be mintegy 500 ezer tonna mennyiségben, és ebben a mennyiségben még nem szerepelnek a mezőgazdaságban felhasznált anyagmennyiségek.

A törvényjavaslat ezt a kérdést úgy tárgyalja, hogy 4. § (3) bekezdésének a) pontja szerint a törvény hatálya nem terjed ki az ionizáló sugárzás hatása elleni védelemre, de a katasztrófaveszély-elhárítás során a védekezési munkabizottság működik a nukleáris elhárítás során. Itt célszerűbb lett volna az a megfogalmazás, hogy a védekezési munkabizottság szorosan együttműködik a hazai atomenergetikai bizottsággal, valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel.

A veszélyes létesítmények kérdését a tervezet megpróbálja külön tárgyalni a veszélyes anyagokkal kapcsolatos részben, amikor látszik, hogy ez szerves része a technikai katasztrófák kérdésének. Ha külön szigorításokat akarnak bevezetni, akkor a katasztrófatörvény végrehajtási részében elegendő lenne részletesen leírni a veszélyes anyagokkal kapcsolatos szigorító intézkedéseket.

Tisztelt Ház! Nagyon jelentős veszélyforrást alkotnak a közúti szállítmányok, amelyeket a törvénytervezet ugyancsak úgy vesz, hogy nem tartoznak a törvény hatálya alá, pedig egy közúti baleset során tetemes mennyiségű veszélyes anyag kerülhet a környezetbe. Ez lehet olyan mértékű, amely veszélyezteti a környező lakosságot is. Gondoljanak, tisztelt hölgyeim, uraim, arra az 1992-ben Százhalombattán beesett ammóniaszállítmánnyal kapcsolatos balesetre, ahol csak az időjárás és az el nem hanyagolható szerencse akadályozta meg a nagyobb katasztrófa kialakulását.

Hasonlóan a közutak és vasútvonalak leromlott állapota, az infrastruktúra hiányossága, a közlekedési szabályok durva megsértése miatt is megnőtt a katasztrófa jellegű közlekedési balesetek bekövetkezésének veszélye. Elég, ha arra a nem régi esetre gondolnak, amikor egy kistehergépkocsin a kötelező előírások betartása nélkül szállítottak olyan veszélyes anyagot, amelyet úgy nem lett volna szabad, és ráadásul a jármű megállt lakott területen belül, ott hagyta a vezetője, és a járművet ellopták. Szerencsére ebből nem lett katasztrófa.

Nincsen megoldva a veszélyes szállítmányok ellenőrzése sem, mert az önkormányzatoknak erre nincsen szakképzett apparátusa, a rendőrség pedig erre nincsen felkészítve.

Tisztelt Ház! A törvénytervezet hibájának tartom azt is, hogy a katasztrófa megelőzésére mint egy adminisztratív tevékenységre gondol, feltételként szabja, hogy az ipari létesítmények milyen bejelentési kötelezettséggel tartoznak, és milyen engedélyeket kell új létesítmény esetén beszerezniük.

A törvénytervezet figyelmen kívül hagyja a környezetvédelemről szóló törvény egyes rendelkezéseit, azt, hogy a veszélyes anyagokat felhasználó vállalatokat kötelezte a törvény arra, hogy katasztrófaelhárítási tervvel rendelkezzenek. A veszélyes tevékenységet folytató vállalatoknak az 1997-ben törvényben módosított, munkavédelemről szóló 1993. évi XLIII. törvény is előírja, hogy kockázatfelmérést kell végezniük a veszélyes tevékenységükről és arról, hogy ezek milyen mértékben károsítják az egészséget.

(A jegyzői székeket dr. Juhászné Lévai Katalin és Németh Zsolt foglalják el.)

A törvényjavaslat olvasata alapján a veszélyes tevékenységről, ha összevetjük a többi törvényben leírtakkal, már több helyütt kell azonos jelentést készíteniük, azonos tartalommal, illetve ugyanezeket beszerezniük a felhasználóknak, így az ÁNTSZ-től, a környezetvédelmi felügyelőségtől, az OMFF-től, és még az országos katasztrófavédelmi főigazgatóság, illetve a Műszaki Biztonsági Főfelügyelőség engedélyét is be kellene szereznie. Ezek párhuzamos intézkedéseket, illetve egymástól eltérő követelményeket fognak eredményezni.

Az adminisztratív intézkedések között elveszhet a konkrét és egységes feladatértelmezés. A hatósági jogkör tekintetében célszerű lenne megnézni az egyéb területen hozott törvényeket, rendeleteket, hogy egy jogharmonizált törvényről dönthessünk. Ezért, egyetértve az eddigi ellenzéki hozzászólókkal, abban kérem a tisztelt kormány figyelmét, hogy e törvénytervezetet kérje vissza átdolgozásra.

Utolsó gondolatként, reagálva, tisztelt Ház, Várhelyi András képviselőtársam megjegyzésére, amikor azzal vádolta az ellenzéki képviselőket, hogy megmosolyogják e törvénynek a kormánypárti előterjesztőjét: hogy mi a számomra a megmosolyogtató?

 

(17.10)

 

Az, amikor egy törvényt tárgyalunk, az a folyamat, amikor nem döntöttük el, hogy egy törvénynek mi lesz a szervezete, ugyanakkor nem tudom, hány millió forintért a tárca elkészíttet egy céggel egy arculattervet a BM jövendő országos katasztrófavédelmi főigazgatóságának arculattervéhez, akkor, amikor tudjuk, hogy 850 millió forint hiányzik a tűzoltóság béréből, 2,5 milliárd a rendőrség béréből - számomra ez egy picikét megmosolyogtató. Ha ezzel egy törvény után találkozunk, amikor befejeztük a vitáját, és tudjuk, hogy milyen szervezet áll fel, akkor ezt természetesnek és jogosnak tartom - így azonban nem.

Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak írásban jelezte hozzászólási szándékát Kovács Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, öné a szó.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy ilyen hosszú vita után már elég nehéz újdonságokat mondani. Én is inkább azokat a kérdéseket eleveníteném fel most, az általános vitában, amelyek egyrészt a bizottsági vitákban már elhangzottak, némelyikről itt is szó esett. De nem igazán kaptunk rá választ a kormány képviselőitől sem a bizottsági vitában, és értelemszerűen itt, a plenáris vitában nyilvánvalóan nem kaphattunk még választ.

Az első és ilyen fontos kérdés volt, amiről itt már többször esett szó, hogy mennyire aktuális ez a törvényjavaslat. Senki nem vitatta az ellenzéki képviselők részéről... - itt egy pici kitérőt tennék, mert ez is érdekes momentuma a vitának: gyakorlatilag a bizottsági előadókon, illetve a vezérszónokokon kívül csak ellenzéki képviselők szóltak hozzá ehhez a vitához, a kormánypárti képviselők részéről nem volt semmiféle hozzáfűznivaló az eddig elhangzottakhoz. Tehát visszatérve arra, hogy mi indokolja: teljesen természetes, hogy a természeti katasztrófák aktualitását az őszi, illetve a mostani árvízhelyzet adja, de gondolom, nem ez volt az első számú szempont, ami motiválta a kormányt, hogy most benyújtotta ezt a törvényjavaslatot.

Nem ilyen egyértelmű a helyzet az ipari katasztrófák esetében. Teljesen természetes, hogy van egy társulási megállapodás, amit az Európai Unióval kötöttünk, és ebben mi vállaltuk azt, hogy az Európai Unió vonatkozó direktíváit a hazai joganyagunkba beépítjük. De úgy gondolom, hogy ez a kötelezettség még nem aktuális. Tehát ezzel nem magyarázható, nem indokolható egyértelműen, hogy miért került ebbe a javaslatba. Az sem érthető egyértelműen, mert erre nem igazán van példa a nyugat-európai gyakorlatban sem, hogy két ennyire eltérő jogterületet, mint a természeti katasztrófák, illetve az ipari katasztrófák kérdése, miért kell egy jogszabályban szabályozni. A miniszter úr által is emlegetett Seveso-I., Seveso-II. külön az ipari katasztrófákkal foglalkozik, és a természeti katasztrófák egy más törvényi szabályozási kategóriába tartoznak. Tehát ez sem indokolja azt, hogy egy egységes szerkezetű jogszabály szülessen.

Elhangzott az is - itt az általános vitában is több képviselőtársam megjegyezte -, hogy nincs költségelemzés a tekintetben, hogy mennyibe kerül e jogszabály bevezetése. De a gazdasági bizottsági ülésen elhangzott, hogy bizony itt 40-50 milliárd forintról van szó. Tehát egy hihetetlenül nagy összegről van szó! Ezek után nyilvánvaló az az óvatosság, amit az Európai Unió tagországaiban is követtek, jó hosszú időt adva az egyes gazdasági társaságoknak a jogszabály alkalmazására, mert hiszen hihetetlen nagy pénzmennyiségről van szó. Ezek után számomra teljesen érthetetlen, hogy miért ez a nagy sietség, és miért kellett ezt ilyen egységes szerkezetben benyújtani. Az is érthetetlen, hogy miért nem történt meg egy egyeztetés a szakmai szervezetekkel, akik levél formájában juttatták el a véleményüket a parlamenti bizottságokhoz. Miután a költségek legnagyobb része a gazdasági társaságokat terheli, érthető az ő aggályuk e jogszabály bevezetésével kapcsolatban.

Ennyit kívántam elmondani bevezetőül, és a tartalmi jellegű kifogásokat is lehet sorolni, csatlakozva azon képviselőtársaimhoz, akik ezt már előttem szólva megtették.

Csak példákat szeretnék kiragadni, mert hiszen nem akarom megismételni azokat, amik már elhangzottak. Úgy gondolom, ezek a példák jól példázzák azokat az ellentmondásokat, amelyeket ez a javaslat tartalmaz. Például ilyen a belső védelmi tervekről szóló szabályozás, amely a 38. §-ban található. Ez a szabályozás úgy szól, mintha más, jelenleg hatályos jogszabályokban ilyen jellegű előírások nem lennének. De vannak: ilyen például a '95. évi LIII. törvény, amely a környezetvédelemről rendelkezik, és kötelezően előírja a környezetvédelmi, kárelhárítási tervek készítését; vagy a 102/96. számú kormányrendelet, amely a veszélyes hulladékokról rendelkezik, és környezetbiztonságra vonatkozó terveket ír elő. Ez a szabályozás például semmilyen utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy e terveket a továbbiakban egységesen kell-e kezelni, vagy mindhárom terv megmarad a továbbiakban külön-külön. Ezeknek a tartalmi követelményeiről nyilvánvalóan ez a szabályozás nem rendelkezik. Tehát rendkívül sok szakmai ellentmondást tartalmaz.

Szeretnék visszautalni néhány képviselőtársam - és különösen Kiss Andor képviselő úr - megjegyzésére: mintha a nagy gazdasági társaságok nem akarnának jelentős pénzösszegeket fordítani akár a katasztrófavédelemre, akár a munkavédelemre. Úgy gondolom, hogy ez a helyzet nem ismeréséből adódik, mert aki ismeri, hogy például az olajipar vagy a vegyipar éves szinten milyen hihetetlenül nagy összegeket fordít a katasztrófavédelemre, a munkavédelemre, úgy gondolom, nem tenne ilyen megjegyzéseket. A tervezet nem egyértelműsíti az egyes hatósági jogköröket, hogy kinek milyen területen van a jogszabály életbe lépését követően hatásköre. Például nincs utalás az ÁNTSZ vagy a munkabiztonsági felügyeletek hatáskörére, de a Bányászati Hivatal szerepét sem tisztázza egyértelműen.

A külső védelmi tervekről: a szabályozás szerint ennek a felelőse egyrészt a polgármester, másrészt a helyi polgári védelmi szervezetek. Csak példaként az én választókörzetemet említeném, Tiszaújvárost, ahol van egy nagy vegyipari kombinát, van egy kőolaj-finomító, van egy erőmű, és körülötte néhány kilométeres körzetben több kisebb település, ezres, kétezres települések, és ezek - még egyszer hangsúlyozom - néhány kilométeres körzetben vannak. Elgondolkodtam helyi önkormányzati képviselőként is, hogy ez a törvény milyen feladatokat ró a helyi polgármesterre, a helyi képviselő-testületekre, és ezeknek a követelményeknek hogyan fognak tudni mind szakmailag, mind gazdaságilag megfelelni az önkormányzatok, illetve a polgármesterek. Ilyen tekintetben a hatáskörök nincsenek tisztázva, hogy kinek a feladata ezt elkészíteni, kivel kell egyeztetnie, hogyan működik ez az egész rendszer, tehát én óriási problémákat látok a szabályozás e részeit tekintve.

A biztonsági jelentésről úgy beszél a törvényjavaslat, mintha ez az állampolgárok számára olyan többletinformációt szolgáltatna, amely már aztán mindenféle problémát megold. Úgy gondolom, hogy ez messze nem így van, mert egy dolog az, hogy az állampolgár elméletileg többletinformációkhoz juthat a biztonsági jelentés kapcsán, de egyszerűen megkérdezhető: és akkor mi van?

 

(17.20)

Mit tehet utána az állampolgár, ha olyan veszélyeket lát ebben a biztonsági jelentésben, amelyről az a véleménye, hogy nem nyújt megfelelő garanciát az a program, amelyet a gazdasági társaság kidolgozott? Egyáltalán nincsenek szabályozva az állampolgár azon jogosítványai, amelyek alapján ezen biztonsági jelentés megismerése után tehet valamit, és nincs szabályozva, hogy hová fordulhat, mit tehet.

Az engedélyezési eljárásokról: tudott dolog, hogy ha ma Magyarországon valaki egy veszélyes üzem megvalósítását tervezi, akkor milyen hosszú és bonyolult engedélyezési procedúrán kell végigmennie. Ez a javaslat most egy újabb engedély, a katasztrófavédelmi engedély beszerzését teszi kötelezővé, és ezt a katasztrófavédelmi engedélyt csak a környezetvédelmi engedély megszerzése után teszi lehetővé ez a szabályozás. Nagy az aggály a tekintetben, hogy ez még inkább meghosszabbítja egy-egy beruházás megkezdésének a határidejét, és hihetetlen versenyhátrányos pozíciót okozhat az egyes gazdasági társaságoknak, más országokban honos beruházási gyakorlattal szemben. Mert az nem vitatható, hogy ha egy új üzem megvalósításakor egy velünk szomszédos országban egy vagy másfél év alatt ez megvalósítható, de nálunk az engedélyek beszerzése miatt ez akár két vagy három évig is elhúzódhat, akkor az milyen hátrányt jelent a gazdasági társaságok számára. A szakmai szervezetek ezen aggályaikat meg is fogalmazták, amikor a véleményüket írásban megküldték egyes parlamenti bizottságoknak.

Nem is szaporítom tovább a szót, egyetértek azon képviselőtársaimmal, akik azt a véleményt fogalmazták meg, hogy vagy az egész törvényjavaslatot kellene a kormánynak visszavonnia, vagy kivenni a IV. fejezetet, amely az ipari katasztrófákra vonatkozik, és azon az egyeztetési folyamaton, amelyet itt észrevételeztünk, végigmennie a kormánynak, és egy új, egységes szerkezetű törvényjavaslatot benyújtani a parlament elé.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát elnapolom, folytatására a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az egészségügyet, illetve a gyógyszerellátást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/851. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/851/1. számon kapták kézhez.

Először megadom a szót Gógl Árpád egészségügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Miniszter úr, önt illeti a szó.




Felszólalások:   37   37-71   71      Ülésnap adatai