Készült: 2020.09.29.20:37:00 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

54. ülésnap (1999.03.04.),  1-61. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 2:30:16


Felszólalások:   1   1-61   59-97      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőtársakat, munkatársainkat, a szakértőket és természetesen mindenkit, aki figyelemmel kíséri a mai ülésnap munkáját. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 9. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Juhászné Lévai Katalin és Szabó Erika jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a képviselőket, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól Csurka István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló három megkeresés érkezett rágalmazás vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt. Az Országgyűlés elnöke a megkereséseket kiadta a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a szabálysértésekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/669. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/669/4-7. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, melynek időtartama az elfogadott napirendi ajánlás szerint nem haladhatja meg a vezérszónoki felszólalásokra biztosított 15 perces időkeretet. Először megadom a szót Hörcsik Richárd képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Balogh László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztelt Ház előtt lévő, a szabálysértésekről szóló törvényjavaslat egyetlenegy paragrafusát szeretném kiemelni, és egy kicsit részletesebben megvilágítani, amely a vallásgyakorlást jogainak megsértése címet viseli. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ez a szakasz bekerült a törvényjavaslatba. Mint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja - és mint a polgári életben lelkipásztor - e szakasz jelentőségére szeretném felhívni a közvélemény és tisztelt Ház figyelmét.

Tisztelt Elnök Asszony! Közismert, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya, valamint a lelkiismereti és vallásszabadságról és az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény rendelkezései szerint a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapjog. Ennek tartalma szerint mindenkinek jogában áll Magyarországon a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztása és elfogadása, valamint az, hogy ezen meggyőződését vallásos cselekmények útján, szertartások útján vagy egyéb módokon, akár egyénileg, akár másokkal együtt nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, vagy éppen kinyilvánítását mellőze, gyakorolhassa vagy taníthassa.

Tisztelt Elnök Asszony! Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 21. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya - amelyet egyébként az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet hirdetett ki Magyarországon - 2. cikkének értelmében az alkotmányunk 76/A. §-a rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés - nevezetesen: faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel - nélkül.

Az állampolgároknak bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. Az 1996. június 17-én hatályba lépett 1996. évi XXVII. törvény 3. §-a új bűncselekményként vezette be a Btk.-ba a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak bűntettét. Ez viszonylag széles körben vonja meg a büntetendő magatartások körét, nemcsak a csoporthoz tartozás, hanem a csoporthoz való vélt tartozás miatt történő elkövetést is bünteti. Elkövetési magatartásként pedig a bántalmazást, illetve az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő kényszerítést határozza meg.

A vallásszabadság jogának súlyosabb megsértését egyébként a Btk. 147/A. §-a szankcionálja. Szeretném előrebocsátani, hogy ezeket a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlása elleni legdurvább, személy elleni támadásokat a Btk. büntetni rendeli, azonban törvényhozásunk a rendszerváltást követően még nem tett meg mindent ezeknek az alapjogoknak a maradéktalan biztosítása érdekében, ezért van különös jelentősége annak, hogy a szabálysértésekről szóló törvényjavaslat tartalmazza az említett szakaszt.

Tisztelt Elnök Asszony! A 64/1991. számú alkotmánybírósági határozat megfogalmazza, hogy az állam kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére a vallásszabadsággal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodik az egyéni jogok megsértésétől, hanem gondoskodnia kell a vallásszabadság érvényesüléséhez szükséges feltételekről, azaz a vallásszabadsággal kapcsolatos értékek és élethelyzetek védelméről az egyéni igényektől függetlenül is. Az állam semlegessége a vallásszabadsághoz való joggal kapcsolatban nem jelent tétlenséget, ugyanis az államnak kötelessége, hogy a vallásos meggyőződés kinyilvánítása, tanítása és az életvitelben való követése, az egyházak működése, másrészt pedig ugyanígy a vallás elutasítása, továbbá a vallási meggyőződésről való hallgatás számára olyan teret biztosítson, amelyben a különböző felfogások szabadon képződhetnek, fejlődhetnek, vagyis ezen keresztül lehetővé teszik az egyéni meggyőződés szabad kinyilvánítását. Úgy vélem, hogy ez az értékrend elfogadott egy polgári társadalomban.

Ennek helyes értelme szerint az államnak nemcsak a hit szavakban való megnyilvánítása, megvallása - latin szóval confessio -, a cselekedeteikben való érvényesítése, a kultusz lehetőségét, hanem az általában látható, érzékelhető módon való megvalósításának religio-környezetét, annak tárgyi feltételeit is védeni hivatott.

Tisztelt Elnök Asszony! Törvényhozásunk eddig adós maradt az istentiszteletek és egyéb szertartások zavartalansága, a templomok, az imaházak, a szertartásokra rendelt helyiségek, a kegytárgyak sérelmére elkövetett kisebb súlyú cselekmények szankcionálásával.

 

(9.10)

Szeretném kiemelni, hogy ezeket a dologi feltételeket általában nem a puszta rongálás szándéka motiválta erőszak támadja meg, hanem a szertartások rendjét, áhítatát megzavaró, a kegytárgyakat meggyalázó magatartás. Talán a pusztító szándék mélyebb. A vallási hovatartozás nemritkán az ehhez kapcsolódó faji hovatartozás elleni erőszakos viszonyulás megnyilvánulása.

Az elmúlt évtizedekben többször tapasztaltuk, hogy tóratekercsek égtek, keresztek törtek, úrvacsorai eszközök semmisültek meg, majd azt is hallhattuk, hogy templomok épületei kaptak lángra. A súlyosabb esetekben még találunk büntetőtörvényi tényállásokat, de büntetlenül maradhatnak idáig a hitélet gyakorlását akadályozó, vagy annak szentségét sértő, garázda jellegű magatartások. Tehát ezért fontos és szükségszerű a vallásgyakorlás jogának különleges jogi oltalmazása, amely alkalmas arra, hogy az ezt támadó, erőszakos magatartásokkal szemben az állam, a kisebb súlyú esetekben a szabálysértési eljárások által kínált gyorsabb, hatékonyabb eszközökkel lépjen fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a lehetőséget kívánja most megteremteni ez a beterjesztett törvényjavaslat, új szabálysértési tényállás beállításával és beiktatásával. Meggyőződésem, hogy a vallásgyakorlás alkotmányos alapjogának védelme politikai hovatartozástól függetlenül valamennyi magyar állampolgár érdeke. Így ennek a szakasznak, és ezen keresztül természetesen a törvényjavaslat egészének az elfogadását, mind a kormánypárti, mind pedig az ellenzéki képviselőtársaimnak javaslom.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Balogh László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Tóth Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A szabálysértési törvény megalkotásával az Országgyűlés alkotmányos mulasztást pótol, továbbá modernizálja, és a társadalmi viszonyok változásához igazítja a joganyagot. A törvény elfogadása a bírói út igénybevételének megteremtésével lehetővé teszi, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezmény ratifikációja alkalmával tett fenntartás megszüntethetővé váljék.

Az új törvény megalkotásával a hatályos szabálysértési törvény a jogtörténeti tankönyvek lapjaira kerül. A benyújtott törvényjavaslat, legalábbis az általános rész vonatkozásában törekszik a teljességre, részletező, például a bizonyításra vonatkozó szakaszok esetén. Ugyanakkor sajnos nem egy kodifikációs remekmű, sem tartalmi, sem jogtechnikai szempontból, ezért sok módosítás kell ahhoz, hogy a törvény elfogadhatóvá váljék. Ezen persze segíthetne az előterjesztő bölcsessége, ha visszakérné átdolgozásra a tervezetet a következők miatt. Megítélésem szerint a tervezetnek négy alapvető problémája van:

1. Rossz a felfogása. A tervezet büntetésközpontú olyannyira, hogy az ártatlanság vélelme sem érvényesül benne. A megelőzésre nem fektet hangsúlyt. Fenyegető jellege miatt alkalmatlan arra, hogy illeszkedjen egy konszolidált állam jogrendszerébe.

2. Szankciórendszere egysíkú, a pénzbírság uralja, az intézkedések nem kellő súllyal jelennek meg benne.

3. Hiányoznak a törvény végrehajtásának a feltételei, emiatt félő, hogy a törvény gyakorlati alkalmazása komoly akadályokba fog ütközni.

4. Egyes rendelkezései rosszak, újragondolást igényelnek.

Mindezekről egy kicsit részletesebben; a tervezet - említettem már - alapfilozófiájánál fogva alkalmatlan lesz arra, hogy illeszkedjék egy konszolidált állam jogrendszerébe. Ha belegondolunk, a törvény fenyegeti és bünteti az állampolgárt, nem célja a megelőzés és a visszatartás. Ami a szankciórendszerét illeti, uralkodó szankciója a pénzbírság. Azonban ennek a nagyságrendje sok esetben olyan, amelyet az átlagkeresettel rendelkező elkövető még ha akarja, akkor sem tudja kifizetni.

A tervezetben meghatározott bírságtételek nyilván ismételten emelni fogják az évek óta egyébként is emelkedő átlagbírság összegét. Ez azonban nem lehet kodifikációs szempont, sokkal inkább az, hogy a törvény bírságtételében se szakadjon el a mai magyar társadalmi valóságtól. Az indokolás azt írja, hogy a kiszabott bírságok összege 1997-ben meghaladta a négymilliárd forintot, azt nem említi, hogy ennek mekkora hányada nem volt behajtható. A behajthatóság azért is lényeges kérdés, mert ha a megemelt bírságtételeket az elkövetők egy része nem lesz képes megfizetni, ez oda vezet, hogy az elzárás nem kivételes szankció lesz. Egyébként is, a törvénynek egyértelműen rögzítenie kellene az elzárás funkcióját, nevezetesen azt, hogy kivételes, atipikus és vagylagos jellegű. Ezzel a tervezet adós marad.

A törvényjavaslat legnagyobb hiányossága az indokolásban írtakkal ellentétben a megítélésünk szerint az, hogy nem látszanak biztosítottnak a végrehajtás feltételei. Az önkormányzatok oldaláról vizsgálva a kérdést megállapítható, hogy a tervezet tovább terheli azokat pénzügyi szempontból, holott a költségvetési törvény elfogadása után egyértelműen romlottak az anyagi kondícióik. A kistelepüléseken külön problémát okoz majd az új törvény alkalmazása, hiszen az évi három-négy ügy elbírálása nem ad kellő gyakorlatot a szinte kivétel nélkül nem jogi végzettségű ügyintézőknek, ami eredményezheti, hogy a kifogás hatására a megalapozott határozatot is megváltoztatják az elkövető javára, vagy visszavonják csak azért, hogy ne kelljen bírósághoz menniük.

Megoldás lehetne, ha a gyám- és építési igazgatásban alkalmazottakhoz hasonlóan a szabálysértési ügyekben is a városi jegyző járna el a város környéki településekre kiterjedő illetékességgel. Ennek hiányában komoly anyagi eszközöket kell a kormánynak biztosítania az előbb jelzett települési kör szabálysértési ügyintézőinek szakmai felkészítésére azért, hogy ne egy felkészületlen közigazgatás kerüljön a gyakorlat nélküli bíróság elé.

Ami a bíróságoknak a törvény végrehajtására való felkészülését illeti, ezen a területen számháború folyik. Az indokolás azt állítja, hogy egy bíró havi hatvan ügyet lesz képes befejezni, ezért plusz negyven bírói létszámmal számol. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elképzelése ettől jelentősen eltér, százhúsz bíró és csaknem kétszáz fogalmazó és ügyviteli alkalmazott beállítását tartják indokoltnak a törvény zökkenőmentes végrehajtásához. Szerintük mindez 5,2 milliárd forint többletkiadással jár majd.

A fentiek ismét felvetik azt a sokszor emlegetett dilemmát, hogy megalkotunk egy szakmailag indokolt törvényt, ugyanakkor nem biztosítjuk mögé a végrehajtáshoz szükséges eszközöket. Akkor vajon nem csak papírt gyártottunk? Reméljük, hogy a kormány a törvény hatálybalépéséig ténylegesen megerősíti az eljáró hatóságokat, különösen a bíróságokat.

(9.20)

A törvényjavaslatnak vannak olyan elemei, amelyek kiegészítésre, módosításra vagy újragondolásra szorulnak. Néhány példa ezekből:

Azok, akik a kiutasítás szabályait fogalmazták a tervezetben, feltehetőleg nem vették figyelembe, hogy a menedékjogról és az idegenrendészetről szóló jogszabályok szigorúbb feltételeket fogalmaznak meg az alkalmazáshoz, mint amelyek itt találhatók. Szükséges lenne harmonizálni a joganyagot.

A törvényjavaslat meghatározza a szabálysértés miatt eljáró hatóságok és más szervek rendszerét, ugyanakkor bizonytalan a közigazgatási hivatalok szabálysértési hatóságokkal kapcsolatos jogosítványait illetően. Nehezen megállapítható, mi lehet a tartalma a felettes közigazgatási szerv által tartott törvényességi ellenőrzésnek, különösen hogy a IX. fejezet az ügyész ugyanilyen jogköréről rendelkezik.

A javaslat nem szabályozza kifejezetten a meghallgatás nélküli határozathozatal lehetőségét, azt, hogy az elkövető meghallgatása nélkül, pusztán a feljelentés alapján hozhat-e határozatot a szabálysértési hatóság. A tényállás bizonyításával kapcsolatos rendelkezések arra utalnak, hogy az esetek többségében nem. Ez pedig az ügyek elhúzódását eredményezi. Rendkívül fontos lenne, hogy a tervezet egyértelműen szabályozza, mikor lehet a határozatot csupán a feljelentésre alapozni és mikor a meghallgatásokra. Mint ahogy az is, hogy rögzítse: a törvényellenesen beszerzett bizonyítási eszközök a bizonyítás során nem használhatók fel. Ezt az 52. §-nak tartalmaznia kellene.

A pénzbírság végrehajtása vonatkozásában önkormányzati oldalról aggályos az adók módjára történő behajtás általánossá tétele. Ez előreláthatóan olyan terhet ró az adóhatóságokra, amelyre különösen a nagyobb városokban nincsenek felkészülve. A tervezet 111. §-ának (3) bekezdésében foglaltak azt jelentik, hogy ha a közvetlen letiltás nem vezet eredményre, valamennyi szabálysértési hatóság az önkormányzat adóhatóságának fogja megküldeni behajtás végett a határozatokat. Kérdés: mennyi idő múltán állapítja meg az önkormányzati adóhatóság, hogy a behajtás aránytalanul hosszú idő után vezetne eredményre? Vagyis a javaslat szerint nem marad más hátra, mint az elzárásra történő átváltoztatás. A másik probléma: lehetséges, hogy az eljárás elhúzódása a pénzbírság végrehajtásának elévülését eredményezi, miután a 26. § (2) és (3) bekezdései szerint a letiltás kibocsátása, illetve az adóhatóság intézkedése nem szakítják meg az elévülést.

Az egyes szabálysértések közül egy példát emelek ki, amely ellentétes a kodifikációs gyakorlattal, ez pedig a 143. §; így szól: "Aki törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján hozott önkormányzati rendeletben meghatározott korlátozást, illetve tilalmat megszeg, 30 ezer forint pénzbírsággal sújtható." Tudják miről szól ez a tényállás? A tiltott kéjelgésről! Tudom, hogy nekünk, magyaroknak általában egy rugóra jár az eszünk, mindenről az jut az eszünkbe, de ez mégiscsak törvénytervezet! No meg az önkormányzatok, ha törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletet alkotnak például az állattartás rendjéről vagy a helyi adókról, amelyekben tilalmakat, korlátozásokat állapíthatnak meg, nem valószínű, hogy ezek megszegése tiltott kéjelgésnek minősülne. Ezért indokolt meghatározni, hogy milyen tárgyban alkotott jogszabály megszegése valósítja meg a szabálysértést.

Tisztelt Ház! Az általam elmondottak talán érzékeltetik, hogy van mit javítani a tervezeten, amit valószínűleg azzal lehetne a leginkább elérni, ha az előterjesztő átdolgozásra visszakérné a joganyagot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tóth Imre képviselő úr következik, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kóródi Mária képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A szabálysértésekről szóló T/669. számú törvényjavaslat mottója talán az is lehetne, hogy a kevesekkel szembeni szigor nem más, mint a sokakkal való egyetértés. A törvényjavaslat műfaját tekintve természetesen a kevesekkel szembeni szigort és annak módozatait veszi számba, de az előterjesztés indítékai, filozófiája tehát arra épül, hogy a társadalmi-gazdasági viszonyaink jelentősen változtak, s ezt a szabálysértési törvénynek illik lekövetni. Más megközelítésben érdekeltek vagyunk, hogy a jogkövető magatartás alapvetően erősödjön az országban.

Az eddigi vitákban elhangzottak szerint senki nem vitatja a törvény szükségességét. Szembesültünk azokkal a meghatározó okokkal, amelyek mentén a javaslat beterjesztése elkerülhetetlen volt. Ezek az okok alapvetően három csoportba sorolhatók, amelyekből az első kettő szorosan összefügg a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokkal. A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény rendelkezéseivel kapcsolatban több indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság azokat egyesítette, és 1997 decemberében egy eljárás keretében bírálta el. Megállapította, hogy az Országgyűlés elmulasztotta a szabálysértési jognak az alkotmány 50. §-ának (2) bekezdése, illetőleg az alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése követelményeinek megfelelő újraszabályozására vonatkozó jogalkotói feladatát. Ezért felhívta az Országgyűlést, hogy a szükséges törvényalkotást 1998. december 31-ig végezze el. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló úgynevezett római egyezménnyel összefüggésben szintén kezelhetőségi problémák merültek fel, tételesen a bírósághoz fordulás jogával összefüggésben.

Az elénk tárt törvényjavaslat szabályozása lehetővé teszi szabálysértési ügyekben a bírói út igénybevételének biztosítását. Ezzel lehetővé válhat az úgynevezett fenntartás mielőbbi visszavonása. Az újraszabályozás második csoportját képező okok lényegében ahhoz fűződnek, hogy az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló törvény három rendelkezését minősítette alkotmányellenesnek. A harmadik indok, hogy a meglévő és hatályos szabálysértési törvény rendelkezései már korszerűtlenek, elavultak. A több mint harminc éve megalkotott törvény körül időközben a társadalmi, gazdasági és a politikai viszonyok jelentősen megváltoztak.

Tételesen a beterjesztett javaslatról. A törvényjavaslat a jogkövető magatartás erősödését összességében jól szolgálja, mert a társadalom alapvetően alkalmazkodik a jó szabályokhoz. Pozitívumnak tekinthető, hogy ez egyeztetett törvényjavaslat, amit az előterjesztések egy részénél nem mindig mondhatunk el. Az érintettek a véleményeket valóban figyelembe vették, és a javaslatba beépítették. Az eljárási szabályok részletességét a nem jogi végzettségű jogalkalmazók szempontjából megnyugtatónak találhatjuk. Eddig több hozzászóló is érintette, az előttem szóló is, hogy miután a 3200 önkormányzat fele olyan ezer lakos alatti, ahol nincs megfelelő számú, jogi végzettséggel rendelkező jogi szakember, ott ez a végrehajtásban problémákat okozhat. A kistelepüléseken pedig az évi 3-4 szabálysértési ügy nem biztosít kellő gyakorlatot, szakmai tapasztalatot a jegyzők részére. Megoldásként merül fel annak a gyakorlatnak az alkalmazása, amit a jogalkotás a gyám- és építészeti igazgatásban megvalósított, nevezetesen, hogy ahhoz hasonlóan a szabálysértési ügyekben is a városi jegyző járhasson el a város környéki településekre kiterjedő illetékességgel.

A hatályos jogszabályi rendelkezések azonban ma is lehetőséget biztosítanak az úgynevezett igazgatási társulások alakítására, például a szabálysértési ügyintézés területén is. Ha úgy ítélik meg az önkormányzatok, hogy a néhány üggyel dolgozó községi apparátus helyett szívesebben látnák el ezt a feladatot összevontan, úgy az eredményesebb és hatékonyabb munkavégzés érdekében társulási formát hozhatnak létre ma is.

A törvényjavaslat az eddigi jogi megoldással egyezően változatlanul általános hatáskörű szabálysértési hatóságként jeleníti meg az önkormányzat jegyzőjét. A szabálysértési ügyekben eljáró közigazgatási szervek részére nem állapít meg az eddigiekhez képest új feladatokat. Ezért nem azonos az álláspontom azzal a véleménnyel, hogy a javaslatban foglalt feladat hihetetlen módon fogja megterhelni az önkormányzatokat, és kérdés, hogy azok erre szakmailag, technikailag, anyagilag hogyan tudnak felkészülni.

A szabálysértési hatóságok munkaterhe csökken, hiszen nem kell tárgyalniuk. A feljelentés és egyéb adatok alapján hozhatnak érdemi döntést.

 

(9.30)

Az eljárás közigazgatási jellege mutatkozik meg abban, hogy a beérkezett kifogás alapján a szabálysértési hatóság hozzányúlhat a saját határozatához, azt visszavonhatja, illetve módosíthatja. Ez a lehetőség is igen sok ügytől mentesíti a bíróságokat.

Felvetődött továbbá, hogy a bíróságoknál megteremtődnek-e a feladat végrehajtásának feltételei. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által tervezett többletkiadások, a szükségesnek ítélt bírói, fogalmazói vagy egyéb alkalmazotti létszám és a javaslat indoklása szerinti negyven fő bíró és ezzel kb. azonos számú igazságügyi alkalmazott szükségessége között valóban nagy eltérés mutatkozik.

Az erre vonatkozó előzetes felmérések és számítások szerint az 1997. évi adatok figyelembevételével a helyi bíróságokra háruló többletügymennyiség körülbelül évi 40 ezerre prognosztizálható. A várható ügyforgalmi adatokra és a havi ügybefejezésekre tekintettel a javaslatban feltüntetett létszámigény - figyelemmel a törvény év közepén történő hatálybalépésének időpontjára is -, azt gondolom, elfogadható.

Ha végiggondoljuk, a törvény hatálybalépését követően a bíróságok ügyiratforgalmáról tényadatok 1999 harmadik negyedévében állnak majd rendelkezésre. Ez képezheti majd az alapját a tényleges és végül pontos létszámigény meghatározásának, amelynek költségvonzatát a következő év költségvetésének elkészítésekor lehet érvényesíteni.

A bírósági létszámtöbbletigényhez néhány megközelítés. A bírói eljárásban a kifogásról kell dönteni. Ezt egyesbíró látja el, egyszerűsített eljárás keretében. Hogy miért állítható, hogy - szemben az ellenzéki véleményekkel - viszonylag kis bírói létszámmal is ellátható a bírói felülvizsgálat? Azért, mert:

1. A döntő többségében egy elkövető által megvalósított, egyetlen cselekményből álló, különleges szakértelmet, illetve hosszadalmas bizonyítást nem igénylő ügyben kell dönteni.

2. Már rendelkezésre áll egy érdemi határozat, amelynek állításait a kifogás vitatja.

3. Az első érdemi döntést a bíróság tárgyalás mellőzésével hozza meg, de az elkövetőnek alanyi joga, hogy tárgyalás tartását kérje, igényelje.

Az elzárás a szabálysértési végrehajtás - nézetem szerint - legsikeresebb intézménye. A legtöbb esetben - 90 százalékban egyébként - nem is kell realizálni. Az elkövetők vagy helyettük más a közvetlen fenyegetés hatására - például rendőri elővezetés - befizetik a bírságot. Nézetem szerint az, aki az elzárást támadja, az egész szabálysértési szankciórendszert teszi kérdésessé, hiszen őszintén be kell vallani, hogy sem a letiltás, sem az adók módjára való végrehajtás a jelenlegi intézményi és társadalmi közegben nem működőképes.

További kérdésként fogalmazódott meg, hogy elfogadható-e az a javasolt, korlát nélküli felhatalmazás, amelyet a kormányzati szerv kap egyes szabálysértési tényállások meghatározására. Helyesnek bizonyulhat az az álláspont, miszerint nem kifogásolható az a javasolt megoldás, amely elválasztotta egymástól a társadalom nagy többsége által jogsértőnek ítélt és feltétlen törvényi szabályozást igénylő, kiemelt súlyú jogsértéseket a más típusú és más jogtárgyat veszélyeztető jogsértésektől, amelyek a törvény hatálybalépéséig megalkotandó kormányrendeletben nyernek elhelyezést.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szabálysértésekről szóló hatályos törvényt felváltani szándékozó most tárgyalt törvényjavaslat, amely az előterjesztő által állítottan sem hibátlan, közös megítélésünk szerint tehát szükséges. A hibák kiküszöbölésére, a szükséges korrekciókra a javaslat tárgyalása során nyilván lehetőségünk nyílik. Az előzőekben elmondottak alapján a benyújtott törvényjavaslatot elfogadásra javaslom, és én magam támogatom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Kóródi Mária képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; majd őt követi Gémesi György képviselő úr. Képviselő asszony, öné a szó.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A belügyminiszter úr expozéjában azt mondta, hogy régi adósságot teljesít a magyar törvényhozás, amikor dönt a szabálysértési kódex megalkotásáról. Hozzátette a belügyminiszter úr azt is, hogy e jogterület az évtizedek során jelentősen átalakult, és ma már nehezen áttekinthető, nem illeszkedik a nemzetközi egyezményekhez sem.

Nagyon szeretnék egyetérteni a belügyminiszter úrral, de sajnos azt kell mondanom, hogy ha ezt a benyújtott törvényjavaslatot fogadja el az Országgyűlés, ha ezt a javaslatot emeljük törvényerőre, akkor nem teljesítjük régi adósságunkat. Nem teljesítjük azért, mert ez a törvény nemhogy nem változtatja meg, hanem éppenséggel konzerválja a meglévő, áttekinthetetlen és korszerűtlen helyzetet. Előre látható az is, hogy ez a törvényjavaslat nem tudja kielégíteni azokat az elvárásokat és azokat a nemzetközi kötelezettségeket, amelyeket nemzetközi egyezményekben elfogadtunk. Előre látható az is, hogy ez a törvényjavaslat olyan normákat léptet életbe vagy tart fenn hatályban, amely normák egyáltalán nem illeszthetők be a demokratikus jogállami keretek közé és a demokratikus elvárási rendszerbe.

Én is azt gondolom, mi is azt gondoljuk, hogy valójában jó lenne megalkotni a szabálysértési kódexet, de most nem ez történik, most nem alkotunk egy új szabálysértési kódexet, hanem egyszerű kodifikációs csomagolással, módosításokkal valójában fenntartjuk mindazt, amit az előterjesztő maga is nehezen fenntarthatónak, zavarosnak látott, és amelynek megváltoztatását szerette volna megcélozni. Ahhoz, hogy valóban szabálysértési kódexet tudjunk alkotni, az első és legfontosabb feladatunk talán az lenne, hogy egyértelműen meghatározzuk, tisztázzuk, hogy mit is értünk szabálysértés alatt - nem konkrétan, hanem úgy általában.

Az 1968. évi I. törvény - amely a szabálysértésekről szól - preambuluma ad egyfajta meghatározást arra, hogy mit is ért szabálysértés alatt. Azt mondja ez a preambulum, hogy szabálysértések azok a jogellenes cselekmények, amelyek a társadalomra veszélyesek, akadályozzák az államigazgatási szervek működését, munkáját, illetve sértik a társadalmi együttélés szabályait. Ez a meghatározás a kor szellemének, az 1968-as és az azt követő időszaknak is teljes mértékben megfelelt, mert ebből a meghatározásból le lehetett vonni azt a következtetést, hogy milyen konkrét tényállások határozhatók meg szabálysértésként.

Nézzük, hogy a mostani javaslat mit tartalmaz a szabálysértés definíciójáról! A javaslat preambuluma az állam oldaláról közelíti meg a kérdést, és azt mondja, hogy az államnak van célja ezzel a törvénnyel, méghozzá az a célja, hogy minél gyorsabban és eredményesebben lépjen fel mindazokkal szemben, akik enyhébb fokban sértik vagy veszélyeztetik a társadalomban általánosan elfogadott normákat, illetve akadályozzák vagy zavarják a közigazgatás működését.

Majd a javaslat 1. §-a azt mondja, hogy a szabálysértés tulajdonképpen nem más, mint jogellenes tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, amelyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, és amelynek elkövetőit a törvényben meghatározott joghátrány fenyeget. Mindebből jól látható, hogy a szabálysértés bármi lehet, amit az állam vagy illetékes szervei másként kezelni nem tudnak. Hiszen korlátlan a felhatalmazás, és mivel a törvény nem ad eligazítást arra, hogy pontosan milyen cselekmények, milyen cselekménytípusok sorolhatók szabálysértés alá, milyen feltételeknek kell megfelelni, hogy ezt a szabálysértési tényállási körben meg lehessen határozni, ezért valójában minden szabálysértési tényállás lehet, amit a hivatalok egyéb módon nem tudnak kezelni.

(9.40)

Mindebből jól látható, hogy a törvény nem dönt arról, milyen szabályozást vállal, hogy a szabálysértést alapvetően a közigazgatás szankciórendszerének tekinti-e - és ehhez rendeli az eszközeit -, vagy az úgynevezett bagatell büntetőjognak tekinti, azaz kisebb súlyú, de büntetendő cselekményeknek, és ehhez rendeli az eszközöket. A kérdés az, hogy miért nem döntött arról az előterjesztő, melyik irányt választja. Mondhatjuk azt is, hogy azért nem döntött, mert nagyon nehéz átalakítani egy évtizedek óta úgy-ahogy működő rendszert, bonyolult is, költséges is, és cinikusan még azt is hozzá lehet tenni, ha úgyis drága, és az emberek már úgy is megszokták az elmúlt évtizedek alatt, akkor minek a pénzkidobás. De én azt gondolom - látva és megismerve az eddigi kormányzati tendenciákat -, hogy ez a kormány mindig előszeretettel nyúl azokhoz az eszközökhöz, amely eszközök szigorítást, büntetést vagy valamilyen fenyegető megoldást jelentenek.

Éppen azért, mert más esetekben is ezt a tendenciát látom, ezért azt gondolom, hogy most is többről van szó. Önök úgy érzik, ez a törvény jó így, ahogy van, azzal együtt, hogy tág teret enged arra, hogy szabályozzon, szigorítson, büntessen minden hivatal, amely feladatot kap, és a feladatának megoldásában ezt a fajta büntetést tartja célszerűnek.

Ezt a szemléletet én rendkívül károsnak ítélem meg, mert az állam büntető karakterének erősödése elkényelmesíti az ő hivatalait. Nem megoldani kell a problémákat, hanem betartatni a szabályokat - ez olyan rend, amelyet én nem kívánok a XXI. század Magyarországnak. Sajnos, bármerre nézzek a kormányszabályozás koncepcióiban, mindenütt ezt találom.

Nem a szolgáltató, hanem a büntető kényszerintézkedéseket nyakra-főre alkalmazó közigazgatás felé indultunk el. Egyre-másra szaporodnak azok a szervek, amelyek büntethetnek, kényszerintézkedéseket alkalmazhatnak velünk szemben. A bíróság, a rendőrség, az adónyomozók, az önkormányzat jegyzője, a Vám- és Pénzügyőrség, a Határőrség, a tisztiorvos, a fogyasztóvédelem, a bányakapitányság, a munkaügyi felügyelőség, a hírközlési felügyelet, a közterület-felügyelet, a nemzetipark-igazgatóság, a Szerencsejáték Felügyelet, és kérdezem: hol van a sor vége, kik büntethetnek még ma Magyarországon polgárokat?

Nem szeretném, ha félreértenének, szükségesnek tartom, hogy az együttélés szabályait mindenki betartsa, és ha nem teszi önként, legyen a köznek hatalma arra, hogy betartathassa. De tudom, hogy a szabályok betartására sokkal nagyobb az esély, ha azok ésszerűek és áttekinthetők, a társadalmi gyakorlat által elfogadottak, mintha egyszerűen büntetünk. Ez a javaslat azonban azt erősíti, hogy büntetni könnyebb és egyszerűbb, mint ésszerű és elfogadható szabályokat alkotni.

Még egy momentum, amely a törvényjavaslat szellemét mutatja. Teljesen egyetértek Kiszely Katalin kisgazda képviselőnővel, hogy nem lenne szabad a szabálysértési eljárás alá kerülő embert elkövetőként meghatározni. Tudom, ez még jogászi körökben is ellentmondásos kérdés, sokan nem osztják ezt a véleményt, azt mondják, hogy ez nem fontos, mert a jogi tartalom a lényeges, ami mögötte van, de én is úgy ítélem meg, hogy a magyar nyelv hétköznapi használatában ez azt jelenti, hogy az illető megtette. Így már stigmatizálva van akkor is, amikor az eljárás még csak megindul, és még nem is lehet tényleges tudni, hogy mit tett, mit nem tett. Ez az elnevezés, gondolom, belefért még a szocialista hivatalok eljárási módszereibe, ezért 1968 óta ezt senki nem kérdőjelezte meg, de aki ismeri a hivatali működés lélektanát, az nagyon jó tudja, hogy mit jelent, mit jelenthet ma is úgy odaérkezni, hogy az ember elkövető, azaz eleve bűnös, mert ügye van.

Ez apró finomság, de nagy jelzés arra, hogy hogyan kell az állam polgáraira tekinteni, jelzés arra, hogy az állam polgárait nem lehet eleve elkövetőnek tekinteni, még akkor sem, ha a mögöttes jogi tartalom erre valamilyen feloldást ad.

Ennél a dolognál is súlyosabb jelzés és elfogadhatatlan szabályozás, hogy a tervezet szerint a legcsekélyebb súlyú szabálysértésekért is börtönbe lehet kerülni, ha a pénzbírságot valaki nem tudja befizetni.

Nem feladatom most a magyar népesség szociális helyzetét elemezni, és nem áll szándékomban a börtön- és fogdaviszonyokról sem hosszasabban szólni, mert azt valamennyien tudjuk, hogy az ilyen megoldások mai helyzetünkben éppen a legszegényebb rétegeket sújtják, őket hozzák abba a kényszerhelyzetbe, ha nem tudják kifizetni vagy éppen más dolgokra fontosabb az az összeg, amit a pénzbírságra fordítanának, börtönbe mennek. Éppen ezeket a legszegényebb néprétegeket kriminalizáljuk azzal, hogy csekély súlyú cselekmények miatt börtönbe kerülhetnek. Ezzel egyrészt az a baj, hogy a legszegényebb rétegeket kriminalizáljuk, másrészt viszont az a baj, hogy saját magunkat, a társadalmat veszélyeztetjük azzal, ha minél szélesebb rétegek kerülnek olyan helyzetbe, hogy közelebb kerülnek a bűn elkövetéséhez, a bűnözéshez, mint abban az esetben, ha ezekre az elzárásokra nem kerülne sor.

Amikor széles körű felhatalmazást adunk kormányzati szerveknek, önkormányzatoknak szabálysértési rendeletek megalkotására, akkor itt kellene valahol megtalálnunk azt az arányosságot, ahol a pénzbírság átváltoztatható börtönre, illetve ahol nem változtatható át. Nem egészen értem, hogy miért nem lehet más és más szankciórendszert rendelni a különböző típusú szabálysértési cselekményekhez, és azt sem egészen értem, hogy miért nem lehet megtiltani, hogy a kormányrendeletben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott szabálysértések esetében ne lehessen átváltoztatni a pénzbírságot elzárásra.

Ez a törvény - ugyanúgy, mint ahogy már a szervezett bűnözés elleni csomag is - felmutatja az állam negatív vélekedését úgy általában az idegenekről, mert mi mást is jelenthet a kiutasítás lehetősége a legcsekélyebb szabálysértés esetén is. Nem is szólva arról, hogy ez a kiutasítás gyakran nem is valósítható meg. Napi emlékünk, amikor a kurd tüntetés után a rendőrség szóvivője azt mondta, hogy ki kellene utasítani őket, ha ki lehetne utasítani, és akkor az ember arra gondolt: de hova is utasítnák ki őket, van-e hely, ahová egyáltalán kiutasíthatóak? Itt sem szeretném, ha félreértenénk. Természetes és elfogadott, hogy azt a külföldit, akinek itt-tartózkodása sérti a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot vagy a gazdasági rendet, azt ki kell utasítani. De ennek megfelelő bírósági eljárásban, valódi jogállami garanciákkal kell megtörténnie és nem úgy, olyan parttalan felhatalmazással, mint ahogy ez a mostani szabálysértési törvényjavaslatban megjelenik.

Számtalan részletkérdésben van még kifogásunk, és van, amivel egyetértünk. Nagyon fontosnak tartjuk a bírói út bevezetését, de mint azt már többen elmondták, valóban nem látjuk a törvényjavaslat mögött a valódi szándékot, hiszen a számadatok alapján a bíróságok nem fogják tudni ellátni azt a feladatot, amit a törvényjavaslat rájuk hárít, csak más feladataik terhére. Az előttem szóló képviselő úr azt mondta: hiszen a bíróságoknak nem is lesz olyan sok feladatuk, mert nem kell eljárniuk, nem kell vizsgálódniuk, előkészített iratok alapján olyan eljárásban, amiben csak rá kell tekinteni a papírokra, hozzák meg a döntéseiket. Azt gondolom, hogy nem ez volt a szándék. Semmiképpen nem az volt a szándék, hogy a különböző szabálysértési eljáró hatóságok pecsétnyomói legyenek a bíróságok, hanem éppen az érdemi felülvizsgálat volt a szándék, márpedig ha az érdemi felülvizsgálat volt a szándék, akkor ezzel a szemléletmóddal nem lehet a bíróságok feladatait meghatározni.

Mindezek alapján nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot, pedig higgyék el, hogy mi is rendet akarunk, de olyan rendet, amelyben az állam hivatalai nem terpeszkednek ránk, amelyben a problémáinkat megoldani segítenek, és ha mégis szabályt sértünk, akkor méltányos és arányos büntetésnek nézhetünk elébe.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony hozzászólását. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Tímár György képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

(9.50)

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tulajdonképpen három gondolatot szeretnék igen tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani. Az első és legalapvetőbb az, hogy nem sokkal ezelőtt hallottuk Tóth Imre képviselőtársam szavait. Tekintettel arra, hogy neki egészen kiemelkedő közigazgatási praktikuma, gyakorlata van, mindazon eljárási vonatkozásban, amelyet önök elé tárt, kérem, hogy önök nyomatékosan vegyék figyelembe az előterjesztés módosítása kapcsán.

A másik szempont - amely kapcsán természetesen csatlakozom a most megszólalt Kóródi Mária képviselő asszonyhoz, illetőleg a korábbiakban Kiszely Katalin képviselő asszony által elmondottakhoz - lényege az, hogy megítélésem szerint tévedésen, egyszerű törvényszerkesztési tévedésen alapul, amikor "elkövető"-nek titulálja a szabálysértési eljárás alanyát. Sokkal valósabb, életszerűbb és jogszerűbb, alkotmányszerűbb ugyanezt a személyt "szabálysértő"-nek vagy "szabálysértési eljárás alá vont személy"-nek titulálni.

A harmadik szempont, amelyet szeretnék a figyelmükbe ajánlani, a 66/1991-es alkotmánybírósági határozatnak az a rámutatása, hogy abban az esetben, ha a szabálysértési eljárás bármilyen megalapozatlan hátrányt okoz a szabálysértőnek, az ezzel kapcsolatos reparációs kérdések kidolgozása, részletezése éppen úgy joganyag tárgyát kell hogy képezze, mint a jelen törvényjavaslat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Juharos Róbert képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő urat illeti a szó.

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt SZDSZ-es Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy azt gondolom, a mulasztásos alkotmánysértésért nem ezt a parlamentet, nem a jelenlegi kormányt terheli alapvetően a felelősség. Továbbá szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy ha jól emlékszünk, akkor az SZDSZ vezette azt a minisztériumot, amelynek éppenséggel a kötelezettsége lett volna azt a törvényjavaslatot előterjeszteni, amely egyébként most itt, a tisztelt Ház asztalán fekszik. Úgyhogy felkérem önöket, hogy lehetőség szerint ne riogassák a polgárokat a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormánnyal, ne akarjanak mumust csinálni a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormányból! (Dr. Hack Péter: Nem mi csináltuk!) Azt gondolom, a polgárok tudják, hogy nem ettől a kormánytól kell félni (Dr. Hack Péter: Ááá!), mert ez a kormány meg fogja védeni a polgárok jogait, és hatékonyan fel fog lépni a közbiztonság javítása érdekében, ellentétben az önökével.

Azt gondolom, hogy a polgárok alapvetően a bűnözéstől félnek. Éppen ezért nem értem, hogy önök miért követnek el mindent annak érdekében, hogy megakadályozzák azt, hogy ez a kormányzat hatékonyan léphessen fel a szervezett bűnözéssel szemben.

Tímár György képviselőtársam felvetésére annyit engedjenek meg, hogy azt gondolom, a "szabálysértő" című fogalom szintén nem fogja megoldani a problémát. A probléma egyébként valós, tehát én is azt gondolom, hogy az ártatlanság vélelmének megfelelő fogalomhasználat kívánatos. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) De a "szabálysértő" ugyanúgy feltételezi, mint az "elkövető" (Az elnök ismét csenget.), azt a már befejezett, megvalósult cselekményt, ami nem adekvát az ártatlanság vélelmével.

ELNÖK: Képviselő Úr! Kérem, a kétperces hozzászólását fejezze be!

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): A rendes hozzászólásomban kifejtem az álláspontomat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Rendben van, képviselő úr. Köszönöm szépen. Kóródi Mária képviselő asszonyt illeti a szó, kétperces hozzászólásra.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, mindenképpen meg kell jegyeznem azt, hogy a hatékonyságot sokféleképpen lehet értelmezni. Mi is hatékonyságra törekszünk, de másfajtára, mint amit az önök rendelkezéseiben, intézkedéseiben látunk. Mint ahogy a felszólalásomban is elmondtam, mi azt szeretnénk, ha a dolgok azért működnének, mert ésszerűek, célszerűek, jók a szabályok, és nem azért, mert büntetéssel vannak fenyegetve. A szabálysértési eljárási törvény pedig - úgy ítéljük meg, még egyszer mondom - sokkal inkább arra fekteti a hangsúlyt, hogy ha a hivatal, a hivatalok, az állam nem tud megoldani egy feladatot, ha nem tudja megtalálni a célszerű és ésszerű szabályozás módját, akkor büntessen - kerül, amibe kerül. Ezt nem méri fel! S azért gondoljuk mi, hogy a hatékonyságnak az általunk javasolt módja a szabálysértési törvény esetében és a szervezett bűnözésről szóló törvénycsomag esetében is más, mint amiket önök javasolnak.

Tisztelt Képviselő Úr! A szabálysértési törvény előkészítése hosszú éveken keresztül folyt. De az, ahogy most ide bekerül, nem az előkészítésből fakad, hanem azokból a választásokból, illetve nem-választásokból, nem-döntésekből, amelyeket önök nem tettek meg! Mert nem döntötték el, hogy melyik koncepciót választják, fenntartották a régi beidegződést, mert tapasztalataink szerint úgy ítéljük meg, hogy önök valójában elég jól használják az egypárti állam eszközeit, csak azt mondják hozzá, hogy ez most demokratikus. (Derültség.)

Én nem gondolom, hogy ez így van. Ha a dolog tartalmát vizsgáljuk, akkor nem így van. Ha a dolog tartalmát vizsgáljuk, akkor ez se nem demokratikus, se nem hatékony - ez csak a szöveg, amit önök hozzá fűznek. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tekintettel arra, hogy több kétperces hozzászólásra nem érkezett jelentkezés, Gémesi György képviselő urat illeti a szó, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Néhány dologban én is reagálnék az előző hozzászólásra, illetőleg a felvetett gondolatokra. Lehet, hogy a Magyarországon kiszabott büntetések most az elmúlt időszakban meghozott jogszabályok és törvények alapján egy kicsit szigorúbbak lesznek, de azt gondolom, hogy azoknak az állapotoknak, amelyek ma tapasztalhatók az országban a különböző területeken, annak egyik oka az, hogy nem volt mitől tartania a bűnelkövetőnek. Ez az egyik gondolatom.

A másik: én sem értek egyet azzal, hogy Kóródi Mária képviselőtársam úgy állította be az előbbi hozzászólásában a gondolatait, mintha az elmúlt hónapokban a magyar állampolgárok riogatása és fenyegetése és büntetésének kilátásba helyezése sorozatának törvényi feltételeit alkotta volna meg a parlament és a kormány. Ezt egész egyszerűen a magam részéről elfogadhatatlannak tartom, hiszen feltehetően Kóródi Mária képviselőtársamnak nincsenek olyan mindennapi gyakorlati tapasztalatai (Dr. Kóródi Mária: Valóban nincsenek! Ááá!), vagy ha vannak, akkor nem olyanok, amivel egészen egyszerűen, mondjuk, egy közösséget, egy települést, egy nagyobb közösséget irányítani kell. Azok az állapotok, amelyek kialakultak az elmúlt években, pontosan sokszor a büntetések hiánya és a lehetőségek, a szankciók lehetőségének hiánya miatt ma már sokszor elviselhetetlen állapotokat teremtenek például a településeken is. (Dr. Hack Péter: A rosszul irányított településeken!) Ez a második gondolatom.

A harmadik gondolatom: az előző hozzászólásból kitűnt az, hogy mintha a szegénység együtt járna a bűnözéssel. (Bauer Tamás: Nem ezt mondta!) Igen tisztelt képviselőtársam, én egy nyolcgyermekes családból származom, és nagyon-nagyon szegények voltunk, és nem kellett olyan eszközökhöz nyúlni soha, ami törvénybe vagy jogszabályba ütközött volna. Tehát nagyon szeretném ezt elválasztani, mert nem kizárt az, hogy a bűnözés hátterében sokszor a szegénység van, de a szegénység hátterében nem feltétlenül kell meghúzódjon a bűn és a bűnözés. (Dr. Kóródi Mária: Ezt senki nem mondta! Rosszul tudja, képviselő úr!) Csak mintha az összefüggésekből így lehetett volna kivenni.

Végül pedig hadd mondjam el, hogy a nyugat-európai országokban - ami feltehetően a képviselőtársam előtt is ismert - vagy akár Amerikában is, kőkeményen büntetik például az adócsalást és az olyan típusú jogszabály- és törvénysértéseket, amelyekről egyébként most beszélünk, és tárgyaltunk az előző hónapokban. (Dr. Hack Péter: A szabálysértési törvényben nincs szó adócsalásról! El sem olvasta!)

A Magyar Demokrata Fórum egyébként egyetért e törvény előterjesztésével, fontosnak és szükségesnek tartja. Természetesen vannak ennek az előterjesztésnek, hiszen az előterjesztés megfogalmazta a hiányosságait, de arra való az általános és a részletes vita, arra valók a beadható módosító és kapcsolódó módosító indítványok, hogy ezt tökéletesítsük és kicsit kitisztítsuk, hiszen a gyakorlat nyilván egy csomó olyan példát hoz elő, amely ezt szükségessé teszi.

 

(10.00)

Tehát az új törvény megalkotása időszerű, nem is halasztható.

Indokoltnak látom, hogy szóljak néhány, a törvényjavaslattal kapcsolatosan megfogalmazható aggályomról, pontosan a jobbítás szándékával.

Olvasható a törvényjavaslat indoklásában és hallhattuk a miniszteri expozéban, hogy a szabálysértés nem jelent új feladatot az állami és önkormányzati igazgatási szerveknek, mert ezt eddig is végezték, ezért úgymond, többletköltséggel nem jár. Ezt némi fenntartással tudom elfogadni. Úgy vélem, a szabálysértési ügyintézőket fel kell készíteni, meg kell tanítani az új szabálysértési joganyag hozzáértő alkalmazására. Az oktatásnak, képzésnek természetesen vannak költségei, indokolt tehát már most feltenni a kérdést: milyen forrásból biztosítható a finanszírozás? Célszerű lenne a korábban, az előző kormány és parlament által meghozott gyermek- és ifjúsági törvény életbe léptetésének szomorú tapasztalatait újra látni, hogy a képzéseket javarészt pénzért, a hatálybalépéskor szervezték meg, és a költségeket az önkormányzatok állták.

Elvileg is tisztázandónak tartom, gyakorlati szempontból pedig megkerülhetetlennek, hogy legyen világos és egyértelműen kezelhető a jogi személyek révén megvalósuló szabálysértés. Gyakori ugyanis, hogy a szabálysértés elkövetője a jogi személyiségű munkáltató utasítását követve cselekszik. A csapda abban van, hogy a munka törvénykönyve nem, vagy csak nagyon szűk körben ad lehetőséget a munkáltató utasításának megtagadására. Ezért gondolom úgy, hogy az általam most felvetett problémára megoldást kell találni, ha nem a szabálysértési törvényben, akkor más jogi eljárásban.

Meg kell mondjam, nem látom, hogy végiggondolt lenne a törvényjavaslat 29. §-a, amely szerint a fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete vagy megfelelő vagyona van. Kérdésként teszem fel, hogyan állapíthatja meg a hatóság a rendelkezésére álló eszközeivel, hogy van-e megfelelő vagyon; és ha feltételezzük, hogy van, akkor pedig hogyan történik a fiatalkorú vagyonára folytatott végrehajtás - például a gyámhivatal közreműködésével? De hadd folytassam: mi értendő a "megfelelő vagyon" megfogalmazáson? A vagyon tömege, netán a minősége?

A tervezet II. fejezete a szabálysértés miatt alkalmazható jogkövetelmények keretében rögzíti a büntetések és intézkedések körét. Ezek közül hadd emeljem ki a kiutasítás intézményét - ellentétben egyébként Kóródi Máriával -, amelynek beépítését a szabálysértési intézkedések közé jónak tartom. Mert például a külföldi állampolgárok engedély nélküli kereskedelmi tevékenysége nagyon sok problémát okoz, mert az általuk eladásra kínált áruk minősége erősen kifogásolható, nincs állandó helyük és a többi; ismerjük ezt a kialakult problémát. Állandó a konfliktus a kereskedők és az árusító külföldi állampolgárok között. Az eddig alkalmazható büntetésnek gyakorlatilag nem volt visszatartó ereje.

Jelentősége miatt említeni szeretném az elkobzás intézményével kapcsolatos aggályaimat. Az elkobzást szabályozó 20. § (3) bekezdése szerinti rendelkezéssel ilyen megfogalmazásban nem értek egyet. A rendelkezés lehetővé teszi annak a dolognak az elkobzását, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást lehetővé teszi. Ez a rendelkezés egyrészt tág mérlegelési jogkört enged a hatóságnak, másrészt megteremti annak a lehetőségét, hogy akár az önkormányzati rendelet tegye lehetővé az elkobzást. Szükségesnek látnám legalább arról rendelkezni, hogy milyen szintű jogszabály teremtheti meg az elkobzás lehetőségét.

A 20. § (7) bekezdése szerinti rendelkezés lehetővé teszi az elkobzást azt követő időtartamra is, hogy a cselekmény elévülésének abszolút határideje lejárt. Ez lényegében annak lehetőségét teremtené meg, hogy az ott megjelölt esetekben külön eljárás legyen lefolytatható elkobzás érdekében. Úgy vélem, ez a gyakorlatban igen nehezen alkalmazható rendelkezés lenne. Az elkobzásra mint intézkedésre a szabálysértési eljárás keretében és a szabálysértéssel összefüggésben kellene hogy sor kerüljön, mert ha az elkobzást ettől függetlenül kezeljük, az intézkedés nem tölti be a célját.

A büntetés kiszabása: az intézkedés alkalmával kapcsolatos szabályoknál rendelkezik a tervezet arról, hogy a büntetést, intézkedést úgy kell megállapítani, hogy az igazodjék a cselekmény súlyához. Az elkövető személyi körülményeit annyiban kell figyelembe venni, amennyiben azok a szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezésére álló adatokból kitűnnek.

A szabálysértési eljárás során a gyakorlatban nagyon jól bevált az a módszer, mely szerint az elkövető nyilatkozott a szabálysértési hatóság megkeresésére anyagi, szociális helyzetéről. A büntetés, intézkedés megállapításánál ez nagymértékben segítette a hatóság munkáját. Ennek hiányában a feljelentést elbíráló hatóság a feljelentett természetes azonosító adatain kívül csak a cselekmény súlyát ismerte. Ha az elkövető nem nyilatkozott, a hatóság természetesen nem tudta figyelembe venni anyagi, szociális helyzetét.

Továbbá az elkövető már ezen a nyilatkozaton is jelezhette, ha a feljelentéssel kapcsolatosan valami nem tisztázott, akár tárgyalás tartását is kérhette. Az eljárás gyorsabb lezárását is eredményezte ez a nyilatkozat, hiszen a pénzbírság kiszabásánál már figyelembe tudta venni a szabálysértési hatóság által ismert jövedelmi helyzetet, így kevesebb kifogás benyújtására kerülhetett sor. Véleményem szerint ezt a nyilatkozati formát célszerű lenne fenntartani, mert ez az ügyek gyorsabb és eredményesebb lezárását jelentheti.

Szóvá kell tennem, hogy a törvényjavaslat magától értetődőnek veszi a pénzbírság elzárásra történő átváltoztatását, pedig ez az eljárás azon túl, ami pedig prognosztizálható, hogy egy valóságos új ügytömeget hoz a bíróságra, egyben ugyanott komoly pluszkiadást is jelent. Ezért gondolom, nem lehet megoldottnak tekinteni a végrehajtással kapcsolatos anyagi és adminisztratív kérdéseket.

Az új helyzetben, mivel a szabálysértési hatóság a pénzbírság elzárásra átváltoztatásáról nem dönthet, a végrehajtási eljárás folyamata megoszlik, az ügyek egy részében a szabálysértési hatóság, másik részében, amikor a pénzbírság átváltoztatásáról kellene rendelkezni, a bíróság fog dönteni.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat számos rendelkezéséhez lehetne még egyetértő vagy pontosító észrevételt, illetve javaslatot fűzni. Én néhány általam fontosnak tartott kérdést emeltem ki. Képviselőként, polgármesterként felelősséget érzek azért, hogy a kor követelményeinek megfelelő, ugyanakkor jól alkalmazható és a preambulumban megfogalmazott céloknak megfelelő törvényt alkossunk.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: természetesen - mint ahogy elhangzott a vezérszónoklatban - a Magyar Demokrata Fórum támogatja ennek a törvénynek a megalkotását, pontosító módosító javaslataival szeretné tisztázni, egy kicsit pontosítani azt a törvényt, aminek megváltoztatására valóban nagy szükség van.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra következik Kóródi Mária képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Azért kérek röviden szót, mert három dologban szeretnék pontosítani.

Az egyik, ami ugyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de azt, hogy kinek miről vannak és milyen tapasztalatai, gondolom, nem kell itt részletesebben megvitatnunk. De azt mindenképpen fontosnak tartom elmondani a képviselő úrnak, hogy hosszú ideig dolgoztam a közigazgatásban, többek között szabálysértési előadó is voltam, ezért belülről ismerem azt a problémakört, amivel egy szabálysértési ügyintéző találkozik azokban az esetekben, ha szabálysértési eljárást folytat le. S ebből különösen tudom, hogy mit jelent az a lélektan, ami az elkövetőkkel, a szabálysértőkkel szemben megjelenik.

A másik, amit szeretnék megjegyezni, hogy én nem mondtam és nem is gondolom, hogy a szegénység jár együtt a bűnözéssel. Én azt mondtam, hogy a büntetés jár együtt a szegénységgel; súlyosabb büntetést kap az, aki szegény és nem tudja kifizetni, mint az, aki nem szegény, és ki tudja fizetni a pénzbírságot. Ez szerintem nagy különbség, és nem szeretném, hogyha ezt kifordítaná!

A harmadik, amit mondani szeretnék: nem tiltakozom az ellen, hogy ha valaki sérti a Magyar Köztársaság gazdasági rendjét - adott esetben a kereskedelemben -, az kiutasításra kerüljön. De azt igenis gondolom, hogy ezt csak jogállami garanciákkal, bírósági eljárással lehessen megtenni, mert nem mindegy, hogy ki és miért utasíthat ki embereket. A szabálysértési törvény alapján ma olyanok is kiutasíthatók, akik mondjuk, szemeteltek egy parkban; nem nagy szemetelésért, kis szemetelésért!

Ezek nem illenek hozzá egy jogállam megoldásaihoz, nem illenek bele abba a képbe, amit Magyarország szeretne, ha róla Európában kialakulna, hogy itt egy valóban demokratikus, garanciákkal körülbástyázott ország működik. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Pozsgai Balázs képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Juharos Róbert képviselő úr. (Dr. Gémesi György jelzi, hogy kétperces hozzászólásra jelentkezett.)

Képviselő úr, kérem, hogy jelezze... (Dr. Gémesi György: Megnyomtam időben!) Nincs a monitoron az ön neve! (Dr. Hack Péter: Még gyakorolni kell! - Dr. Gémesi György: Kétszer is megnyomtam! - Dr. Hack Péter: Az a baj! Csak egyszer kellett volna! Ha kétszer nyomja meg, azzal kikapcsolja!) Csak egyszer kell, képviselő úr! (Dr. Gémesi György: Utána még egyszer megnyomtam!) Kérném szépen, hogy ezen ne nyissunk nyilvános vitát!

Gémesi képviselő urat két percre illeti a szó. Kérem, hogy a jövőben ellenőrizze a gépét, hogy valóban megtörtént-e a jelzés. Addig Pozsgai képviselő úr türelmét kérném.

 

(10.10)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen, és köszönöm a lehetőséget; elnézést kérek, ez az új technika még nem bejáratott. Ha Kóródi Mária pontosította a szegénységgel kapcsolatos kérdéseit, akkor azt gondolom, feltehetően én értettem félre, és azt szeretném, hogy a jövőben valóban ezt a kérdést, a szegénységet a bűnözéssel kapcsolatban nagyon világosan és tisztán lehessen kiolvasni minden nyilatkozatból és hozzászólásból, mert számomra úgy tűnik az elmúlt időszak nyilatkozatai, hozzászólásai alapján, hogy az általam kritizált gondolat egyértelműen érvényben van.

A másik: a kiutasítással kapcsolatosan elhiszem azt, hogy ezt bíróságnak kellene kezelni. Pont most volt szó arról, hogy a bíróságnak mennyi pluszterhe lesz akkor, ha ilyen típusú feladatai vannak, mégis azt gondolom, a napi gyakorlat nem ez. A napi gyakorlat az, hogy bejön a kereskedő közé a települési piacra az árus, egyetlenegy lehetőség van ma, ha elkobozzuk tőlük az árut, utána visszaküldjük, és utána a következő héten megint jön, mert nem arról van szó, hogy ő bejött Magyarország területére, és a saját maga által átcsempészett, egyébként bizonytalan eredetű árut árulja, hanem arról, hogy ma már ilyen szervezetek működnek Magyarországon, hogy ezek a határon túlról bejövő, lerobbant gazdasági helyzetben, pénzügyi helyzetben levő emberek egész egyszerűen bekerülnek egy ilyen értékesítői körbe. Ezt egész egyszerűen nem lehet másképp kezelni, mint azonnal és nagyon gyorsan kiutasítani az országból, hogy még véletlenül se jusson eszükbe az, hogy újabb ilyen dolgokkal nehezítsék meg a települések életét, és gyengítsék azt az egyébként korrekt és igazságos versenyhelyzetet, ami a kereskedők között van.

Én nagyon-nagyon jónak tartom a kiutasításnak ezt az intézményét. Szépen el fog köztük terjedni az, hogy ha ilyen dologba fognak bele, akkor az a lehetőség is a fejük fölött van, hogy nem jöhetnek be egy vagy két évig Magyarországra.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Hack Péter képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kiutasítás ön által említett példája kapcsán szeretném jelezni azt, hogy az ön által elmondott szavakból az derül ki, hogy azzal nincs probléma, ha egy magyar állampolgár engedély nélkül árusít ugyanezen a piacon, ebből a vízióból az következik, hogy vele szemben nem lehet fellépni; de ha az külföldi állampolgár - és itt kell megjegyeznem, hogy az ön által említett kör többnyire a határon túli magyarokat érinti, azok kiutasítását szorgalmazza ezzel a felszólalással -, akkor már egy súlyosabb fellépésre, radikálisabb intézkedésre van szükség.

Azt hiszem, hogy ha van olyan szervezett bűnbanda, amelyik szervezetten csempészést folytat, akkor azokat a büntető törvénykönyv szerint kell elbírálni. És ezért tartom sajnálatosnak, hogy az előbb is egy kormánypárti képviselő, most ön is a bűnözésről beszél, amikor itt piti ügyekről van szó a szabálysértések vonatkozásában. A szabálysértés nem a bűnözés elleni fellépés, az a piti normasértések elleni fellépést jelenti, és ebben a tekintetben a jogállami követelmény az, hogy ha két ember ugyanazt csinálja, akkor ugyanazzal kell megbüntetni, függetlenül attól, hogy magyar állampolgár vagy nem magyar állampolgár. Mind a kettővel szemben hatékony védelmet kell nyújtani, mert az engedéllyel árusítókat ugyanúgy fenyegeti a belföldi engedély nélküli árusító, mint a külföldi engedély nélküli árusító. Mi a logika a mögött, hogy a külföldit sokkal súlyosabban büntetjük meg, mint a belföldit?

Ráadásul, ugyan a képviselő úr a múltkor nem volt ott, most pedig nem figyel ide... (Dr. Gémesi György: Figyelek, figyelek, bocsánat, csak megint gondom van a szerkezettel! - Dr. Gémesi Györgynek az egyik teremőr mutatja a készülék használatát.) A múltkori vitában, tegnapelőtt is elmondtuk: abszurd az, hogy egy súlyosabb szabálysértés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elkövetőjét nem lehet kiutasítani, míg egy enyhébb szabálysértés elkövetőjét igen. A tulajdon elleni szabálysértést elkövető külföldit nem lehet kiutasítani...

ELNÖK: Képviselő úr! Kérném szépen... (Dr. Hack Péter: Igen, köszönöm, majd egy újabb körben...) fejezze be a hozzászólását, a Házszabály ebben rendkívül... (Dr. Hack Péter: Tudomásul vettem, elnök asszony.) szigorú, két percet ír elő.

Gémesi képviselő úr ismételt kétperces hozzászólásra kért a monitor szerint lehetőséget.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Nyilvánvalóan nagyon jó szakmai háttérrel rendelkezik Hack Péter képviselőtársam, és én nem is kívánok orvosként jogi, alkotmányügyi és egyéb kérdésekben állást foglalni, hiszen nem az én területem, és nagyon jól tudom, hogy hol vannak a szakmák határai. De a mindennapi gyakorlat nem ez. Egész egyszerűen nem ez a mindennapi gyakorlat! Én kilenc éve vagyok Gödöllőn polgármester, feltehetően itt levő polgármestertársaim ugyanezzel küszködnek, és ez egy megoldási lehetőség. És semmiféle más nincs mögötte! Ez az egyik.

Hogyan tesz különbséget valaki a külföldi vagy nem külföldi szabálysértő között, mondjuk, ha a piacon árul? Kérem szépen, sokkal jobban kezelhetők a magyar állampolgárok, hiszen ismert a kör, hiszen pontosan tudják, ki, mikor és hogyan... Most meg Hack Péter képviselőtársam nem figyel... (Dr. Hack Péter egy jegyzetlapot olvas.) Nem baj - viszont neki szerettem volna ezt mondani...

Feltehetően - nyilvánvalóan a gyakorlatból - sok segítséget tudok adni az ő elméleti megfogalmazásaihoz, tehát gyakorlatilag a magyar állampolgár sokkal jobban kezelhető e tekintetben, mint a külföldi, mert egyszerűen a külföldi a polgármester, a hatóság, a jegyző szemébe nevet, és jön újra és jön újra és jön újra. A magyarok pedig, akik ott laknak a településen, nyilvánvalóan megfelelő tisztelettel nyilvánulnak a helyi hatóságok felé, illetve nyilvánvalóan tudják azt, hogy a következmények számukra súlyosabbak lehetnek, ha a szabályokat folyamatosan megszegik.

Tehát én újra és újra azt mondom, hogy magával a kiutasítás intézményével ilyen formában egyet tudok érteni, és ez nagy segítséget fog jelenteni a településeken, azokon a bizonyos gócpontokon, amelyek egyébként a bűnözés forrásai, ha tetszik, ha nem. Nem csak piti ügyekről van szó, mert akkor jön a ragasztott bélyeg a kábítószerrel, jön a másik, a harmadik ezeken a bizonyos korábbi KGST-piacokon vagy lengyel piacokon, ami egyébként egy nagy szemfényvesztés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A kereskedőknek konkurenciát jelent...

ELNÖK: Képviselő úr...

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): ...inkorrekt versenyt, a vevők számára pedig szemfényvesztés, hiszen az áru eredete, minősége teljesen bizonytalan.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy a Házszabály kétperces hozzászólásra vonatkozó szabályait tartsák be; rendkívül nehéz helyzetbe hozzák az elnököt, ha ezt nem teszik.

Ismételten Hack Péter képviselő úr kért hozzászólásra lehetőséget, két percre öné a szó, képviselő úr.

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony, elnézést kérek azoktól, akik a vita másik vonalát szeretnék folytatni, de azt gondolom, ez egy nagyon fontos kérdés, és különbségeket kellene tenni. A képviselő úr ismét azzal példálódzott, hogy kábítószerrel kereskedik valaki, és mindenfajta más dolgot csinál - akkor a hatóságoknak ebben a körben kell fellépni! Én felhívom a képviselő úr figyelmét arra, hogy lehet, hogy az a gyakorlat, amit ön elmond, és én ezt nem vitatom, csak olvassa el az egész javaslatot. Az egész javaslat - és ezt egyébként az SZDSZ részéről nem vitattuk - bizonyos vonatkozásokban súlyosítja a kiszabható büntetések körét, és azzal szemben az SZDSZ részéről egyetlen felszólalás nem hangzott el, hogy a pénzbírság mértéke növekedhet, és ettől a pillanattól kezdve az önkormányzatnak a külföldivel szemben is hatékonyabb fellépési lehetősége van.

Az általam ismert gyakorlatban a belföldi zugárusok is problémát jelentenek - lehet, hogy Gödöllőn nem vagy más vidéki településeken nem, de Budapest nagyon sok területén igen -, és akkor ezzel a jelenséggel szemben kell fellépni, és nem a külföldiekkel szemben kell hangulatot kelteni. Még egyszer mondom, különösen azért nem, mert az ön által említett külföldiek 99 százalékban vagy 90 százalékban magyarok.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Varga László képviselő úr kért hozzászólásra lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Két percre öné a szó, képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy szempontra szeretnék rámutatni, nemcsak mint védőügyvéd, hanem úgy érzem, az emberség is szól belőlem. Helytelennek tartom azt a megállapítást, hogy a bíró az enyhítő körülményeknél csak azokat a körülményeket veheti figyelembe, amelyek az iratok között vannak. Ez először is sérti a bíró hatáskörét, másodszor sérti a tárgyilagosságot, és nem utolsósorban az igazságszolgáltatás menetét. Egy bíró minden körülményt és minden jelenséget számításba vehet az ítéleténél, akkor is, ha az a tárgyalásnál vagy a meghallgatásnál kerül szóba és észleli.

Tehát szeretném kihagyatni azt a részt, hogy a bíró hatáskörét csökkentsék, illetve elvegyék; a bíró az enyhítő körülmények figyelembevételénél teljesen szabad és semmiféle kötöttséget a bíróra rászabni nem lehet. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most pedig ténylegesen Pozsgai Balázs képviselő urat illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; öt követi majd Juharos Róbert képviselő úr.

Képviselő úr, öné a szó.

(10.20)

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Véleménynyilvánításom e törvénytervezet vitájában beleilleszkedik abba a sorba, amit szocialista képviselőtársaim, Vastagh Pál és Balogh László urak ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban idáig már elmondtak.

A törvény tervezetét olvasva megállapítható, hogy annak célja az egymáshoz eddig is viszonylag közel álló szabálysértési és büntetőeljárás további közelítése egymáshoz, hosszú távon a bíróság szerepe további térnyerésének elősegítése, a közigazgatási bíráskodás megteremtése. Ezt látszik alátámasztani az általános, vagyis jegyzői hatáskör háttérbe szorulása, amely egyrészt megnyilvánul abban, hogy a helyszíni bírság maximális összegét felemelték, s ugyanakkor nem változtatták meg a tulajdon, a vagyon elleni szabálysértést a bűncselekménytől elválasztó értékhatárokat, illetve új szabálysértési hatóságokat hoztak létre, valóban új törvényi tényállások megalkotása nélkül.

A tervezet szerint a törvény nemcsak bővülne, de bizonyos eddig meglévő intézmények is megszűnnének; ilyen a pénzbírság önkormányzat által méltányosságból történő elengedése. Ez a ritkán igénybe vett intézmény a végrehajtási eljárás alatt ténylegesen és lényegesen nehezebb körülmények közé kerülő elkövetővel szemben hátrányos, viszont előnye, hogy növeli a szabálysértési hatóság tekintélyét és a jogbiztonságot azáltal, hogy a jogerős szabálysértési határozatok végrehajtási eljárásban történő megváltoztatását nem teszi lehetővé. A szabálysértési törvény ezen rendelkezésének eltörlése annál is inkább indokolt, mert a tervezet szerint a közigazgatási szerveken kívül már a bíróság is hoz szabálysértési határozatot, amelynek megváltoztatására semmiképpen sem jogosult az önkormányzat. A tervezet ezen intézmény pótlására lehetővé teszi a határozat végrehajtásának egy hónapra történő felfüggesztését. Ez azonban az amúgy is hat hónapra lehetséges halasztást egy hónappal meghosszabbítja, így a tervezet ezen rendelkezésének nincs nagy jelentősége.

A szabálysértési törvényt alkalmazó hatóságok számára a sikeres végrehajtási eljárásban az egyik legnagyobb problémát a pénzbírság behajtása okozta. Az évek során egyre csökkent az alaphatározatokban kiszabott pénzbírságot önként befizetők száma. Ezt a szűkebb körzetem, Győr is számokkal tudja igazolni.

A tervezet a végrehajtási eljárásban a letiltás eredménytelensége esetére lehetővé teszi az adók módjára történő behajtást, illetve ennek sikertelensége esetén új lehetőség a pénzbírság elzárásra történő átváltoztatása. A letiltást az utóbbi időben végbement változások indokolták, így: a személyi igazolványban nem szerepel a munkahely, a munkanélküliek nagy száma, illetve olyan gazdasági tevékenységi formák, egyéni vállalkozások elterjedése, amelyek nem teszik lehetővé az alkalmazást, s ezek miatt gyakorlatilag alkalmazhatatlanná vált. Az így behajtott bírságok összege néhány százaléka a kiszabott bírságösszegeknek.

A fentiek miatt megítélésünk szerint jelentős növekedés várható az adóhatóságoknál, amelyekre - a jegyzői hatáskörben végrehajtásra kerülő ügyeken kívül - a szabálysértési eljárások többségét kitevő rendőrségi szabálysértési eljárások végrehajtása is rá fog zúdulni. A bíróságok szintén nagy ügyiratforgalom-növekedéssel számolhatnak, hiszen ha sok ügy remélhetőleg véget is ér a sikeres adóbehajtás következtében, reális esély van arra, hogy a bírságoló határozatok körülbelül harmada, elzárásra történő átváltozás céljából, eléjük fog kerülni.

Nem lehet pontosan előre tudni azt sem, tisztelt Ház, hogy milyen hatása lesz a bírságösszeg napi minimuma 100 forintról 1000 forintra történő emelésének. Az így esetleg elzárásra kerülő elkövetőknek több mint fele 3-4 napon, döntő többsége egy héten belül szabadulna a jelenlegi bírságátlagok alapján. Ha figyelembe vesszük, hogy a 4 órát meghaladó előállítás már egynapi elzárásnak felel meg, akkor az elkövetők egy-két napos elzárással való fenyegetésének nincs komoly visszatartó ereje. A többség nyilván a jövőben sem kívánja majd az elzárásokat letölteni, ugyanakkor elgondolkodtató lesz a számukra, hogy ne üljék-e le mégis azt a pár napot, akár a szabadságuk terhére is, ha ezen idő alatt szerzett keresményük, nettó jövedelmük nem éri el az átváltoztatás napi 1000-2000 forintos összegét.

A munkanélküliek vagy a hajléktalanok, akik amúgy is nehéz anyagi-szociális körülmények között élnek, még jobban érdekeltté válnak abban, hogy inkább leüljék a pénzbírság összegét. Az ilyen elzárások nem serkentik az elkövetőket a befizetésre, hanem inkább arra ösztönöz, hogy kivárják, amíg a hatóságok az elővezetésüket elrendelik. Sikeres elővezetés esetén még mindig kifizethetik a pénzbírságot, vagy néhány nap után szabadulnak.

A továbbiakban arról szeretnék szólni, hogy a helyszíni bírság alsó határát megtartja, tehát az 500 forintot nem szünteti meg a tervezet, a helyszíni bírság készpénzben történő kifizetésének lehetőségét viszont eltörli. Ugyanakkor lehetővé teszi az adók módjára történő behajtását, majd ennek sikertelensége esetén az elzárásra történő átváltoztatását. Az adók módjára az 1000 forintnál kisebb összeg behajtására az 1990. évi XLI. törvény 93. §-a értelmében nincs lehetőség, s az elzárást is 1000 forint/nap összegre lehet a tervezet szerint átváltani. Ennek következtében a behajthatatlan helyszíni bírság elkerülése céljából biztosra lehet venni, hogy 1000 forintnál kisebb összeget nem fognak kiszabni az eljáró hatóságok.

A helyszíni bírság maximális tételének 10 000 forintra emelése előreláthatóan csökkenteni fogja a szabálysértési hatóságok ügyiratforgalmát, hisz ez eljáró szervek gyakran azért tesznek feljelentést, mert a valamilyen okból kiszabható 2000 forintos helyszíni bírság összegét alacsonynak találják.

A fentiek figyelembevételével előre látható, hogy a szabálysértési hatóságok esetében a feljelentések száma csökkenni fog. Az is valószínűsíthető, hogy az 1000-2000 forintos pénzbírságok száma szintén csökken, és ehelyett a hatóságok figyelmeztetést vagy magasabb összegű pénzbírság kiszabását fogják alkalmazni.

A tervezet harmadik része foglalkozik az egyes szabálysértési tényállásokkal. Érdekessége, hogy tartalmaz bírósági hatáskörbe tartozó két szabálysértési tényállást is: a veszélyes fenyegetést, amelynek van vétségi megfelelője, illetve az új szabálysértési tényállásként megfogalmazásra kerülő rendzavarást.

Módosul a koldulás szabálysértési tényállása is a tervezet szerint, s csak a gyermekkorúakkal együtt megvalósított koldulást rendeli el büntetni. Meglátásunk szerint ez semmilyen mértékben nem fogja gátolni a köztereken ma már meglévő üzletszerű koldulást. (Dr. Hack Péter: Így van!)

A prostitúcióhoz megváltozott tartalommal kapcsolódik a tiltott kéjelgés és két új szabálysértési tényállás. Ezeket azért említem meg, mert a tényállást kitöltő törvény, illetve egyéb jogszabály - ismert módon - még nem jelent meg, illetve ismeretes az Alkotmánybíróság ezekkel kapcsolatos döntése.

A tulajdoni szabálysértések két szempontból is említést érdemelnek, egyrészt azért, mert a tervezet nem változtatta meg a bűncselekmény szabálysértéstől elválasztó értékhatárát, ennek az összege továbbra is 5000 forint, holott az utolsó karbantartása, 1993 óta jelentősen inflálódott.

(10.30)

A másik érdekessége, hogy itt is megvalósul több szabálysértési tényállásnak egy tényállásba történő összefoglalása.

Tisztelt Ház! Néhány gondolatot még arról, hogy miért javasoljuk az előterjesztőnek annak megfontolását, hogy vonja vissza átdolgozásra a törvényjavaslatot. Talán már a címe miatt is, hiszen ez együtt tartalmazza a szabálysértési eljárás szabályait és az egyes szabálysértésekről szóló tényállásokat. Helyesebb volna viszonylag hosszabb távra alkalmazható eljárási szabályokat külön törvénybe foglalni. Továbbá gondunk van a törvénytervezet nyelvhelyességi dolgaival is, hiszen érezhető rajta, hogy egy német anyanyelvű törvénytervezet átvételéről van szó, s ennek következtében több helyütt a jogszabály fogalomhasználata is következetlen. A tervezet - mint már az előbb is jeleztem - visszahozza az elzárás büntetés alkalmazását. Tény, hogy mindezt szűk körben teszi lehetővé, azonban növeli a szabálysértés miatt kiszabható, személyi szabadságot korlátozó büntetést. Nem akarom Galgóczi Erzsébetet ide idézni a Házba - hiszen a fényképek alapján itt ült, majdnem velem szemben a padsorok közepén -, aki a Vidravasban ír arról, hogy nem helyes az a törekvése egy nemzetnek, amely polgárait minél inkább elzárásra, tehát a kivonásra ítéli.

Pontatlannak tartjuk az egyes feladatok ellátását létrehozó rendőri szervek hatáskörének megjelölését. Pontosabban kellene körülírni, megfogalmazni, megnevezni így az autópálya-rendőrséget a törvénytervezetben vagy éppen a repülőtéri biztonsági főigazgatóságot. A járművezetéstől való eltiltás szabályaival kapcsolatban az egy évi eltiltást súlyosnak tartjuk, hiszen ez ismételt és összegzett büntetést is jelenthet az elkövetőre, illetőleg szeretnénk, ha az ilyenfajta büntetést bírói útra lehetne terelni. Az elzárással is sújtható szabálysértés miatt elsőfokon a helyi bíróság jár el, kérdés, hogy akkor ez mitől szabálysértési eljárástervezet.

A bíróság előtti általános eljárás szabályai szerint súlyosítási tilalmat tartalmaz a törvénytervezet, eszerint a szabálysértési hatóság határozatában megállapított rendelkezéseknél hátrányosabb rendelkezést a bíróság csak akkor hozhat, ha erre új bizonyíték vagy új tény merül fel. Ez egyébként szabálysértési esetekben nagyon ritka. Valójában az történik, hogy a szabálysértés elkövetőit fellebbezésre ösztönzi a jogszabály, amely elviselhetetlen terheket ró a fellebbviteli fórumokra, ezért javasoljuk megfontolni azt, hogy nem kellene-e az ügyészséget beiktatni ebbe a fellebbezési fórumba. A törvény végrehajtási szabályai között szerepel, hogy az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben, illetőleg rendőrségi fogdában kell végrehajtani. Nem tisztázott véleményünk szerint, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben milyen végrehajtási szabályok alapján kell az eljárást foganatosítani, illetőleg az eljárás költségei kit terhelnek.

Befejezésül: nem tisztázottak a tervezet hatálybalépésének költségvetési feltételei, nincs pontos becslés a bíróság megnövekedett terheinek tényleges mértékére, és nem látható az sem, hogy milyen költségnövekedést jelent a törvénytervezet elfogadása a büntetés-végrehajtási intézetek számára.

Ezek miatt javasoljuk átgondolni, illetőleg azt a tisztelt előterjesztő számára, hogy esetleg módosító indítványokkal ezeket kiküszöbölje.

Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Juharos Róbert képviselő úr kért kétperces szólásra lehetőséget, bár ön következik egyébként a következő hozzászólóként is. Amennyiben ragaszkodik most a kétperces hozzászólásához, képviselő úr, akkor erre önnek lehetőséget adok.

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Igen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azért kértem kétperces hozzászólásra lehetőséget, mert reflektálni szeretnék az előttem szóló képviselő úr felvetésére, ugyanis egy tárgyi tévedés volt abban a hozzászólásban, és ezt szeretném pontosítani.

Az Alkotmánybíróság döntése, amely a szervezett bűnözéssel kapcsolatos törvénycsomag vizsgálata során került meghozatalra, nem terjed ki a prostitúciós tényállásokra, hiszen kifejezetten csak azokat - és kérem szépen, hogy nézzen majd utána a döntésben - a tényállásokat érintette, amelyek elfogadásához kétharmados többségre lett volna szükség, és feles többséggel került elfogadásra. Nos, a prostitúciós tényállások egyike sem követelte meg a kétharmadot, tehát ilyen értelemben ebben a jelenlegi formában is hatályba léptethető lenne, illetve nyilvánvalóan így fog majd hatályba léptetésre kerülni, tehát ezt a kérdést mindenképpen pontosítani szerettem volna.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel további reflexió nincs a képviselőtársaimtól, Juharos Róbert képviselő úr következik; őt követi majd Világosi Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság 63/1997. (XII.12.) számú határozatában megfogalmazást nyert, tisztelt képviselőtársaim, az Alkotmánybíróság azon álláspontja, mely szerint a szabálysértési jog reformja nélkül a magyar jogrendszer nem felel meg a jogállamiság követelményeinek. Súlyos szavak ezek, kérem, tessék megfontolni!

Tisztelt Ellenzék! A szabálysértési törvény újrakodifikálásának kötelezettségét az önök kormánya, az MSZP-SZDSZ-kormány hagyományozta ránk örökül. Az eddigi alkotmányellenes állapot fenntartásáért ezért kizárólag önöket terheli a felelősség. (Dr. Hack Péter közbeszól.) Számomra ezért egy kicsit furcsa, hogy az önök négyéves kormányzása alatt egy hosszú és egyébként kellően mély és közel egy évtizedes kodifikációs előkészítő vita után pont önök támadják ezt a javaslatot. (Dr. Kóródi Mária: Ezt a javaslatot támadjuk!) Az MSZP-SZDSZ-kormány három különböző kormányhatározatában foglalt állást az új Sztv.-ről. Pontosan meghatározta azokat az egyébként jelentős szakmai konszenzuson nyugvó (Dr. Hack Péter: Fejből mondjad!), egyébként a francia modellel szemben a német szabályozás elveit követő alapvető koncepcionális kereteket, elvi döntéseket, amelyeket most ebben a törvényjavaslatban önök, immár ellenzékből oly hevesen támadnak. (Csige József: Nincs tévéközvetítés, nem érdemes erőlködnöd! - Dr. Kóródi Mária közbeszól.) Ez a javaslat tudniillik ugyanezen elvek mentén került előterjesztésre.

ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, türelmesen hallgassák a felszólalót!

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Kellő tisztelettel hadd hívjam fel a figyelmüket álláspontjuk következetességének teljes hiányára. Vagy önök talán kizárólag csak annak alapján támadnak vagy támogatnak egy szakmai konszenzuson nyugvó javaslatot, hogy éppen kormányon vagy ellenzékben vannak? És valójában - kérdem én - mi akadályozta meg önöket abban, hogy az önök által elkészített, a jelenlegivel elveiben és koncepciójában azonos, textusában is jelentős mértékben egyező javaslatukat letegyék e Ház asztalára? (Dr. Hack Péter: Az, hogy rossz a javaslat.) Miért kellett megvárjuk az Alkotmánybíróság lesújtó döntését? Miért kellett fenntartani ezt a nyilvánvalóan a jogállami követelményekkel nem adekvát alkotmányellenes helyzetet? (Dr. Kóródi Mária: Miért nem lehet a jogállamisággal adekvát törvényt benyújtani?)

Önök, ugye, kezelni méltóztattak a problémát, mi most azonban megpróbáljuk tényleg megoldani. A Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormány komolyan veszi alkotmányos kötelezettségét, ezért fontosnak tartotta, hogy ezen törvényjavaslat minél hamarabb kerüljön e Ház asztalára. Meggyőződésünk, hogy a szabálysértések dogmatikájáról és rendszertanáról folytatandó vita hasznos, ahhoz komoly tudományos érdek fűződik. De úgy gondoljuk, hogy a közel tízéves tudományos vita után a mi felelősségünk, hogy az előző kormány által előidézett alkotmányos visszásságot megszüntessük. Ezért legalább olyan fontos, hogy a tudományos vita végére pontot nem téve, de a kodifikáció vitáját befejezve megalkossuk ezt a törvénykönyvet.

Tisztelt Ház! Történeti bevezetést nem fogok most a javaslathoz fűzni, mert azt a frakció vezérszónoka már megtette, de egypár gondolat erejéig áttekinteném az európai megoldásokat. Az európai államok szabálysértési jogát durva leegyszerűsítéssel a jogági betagozódás és a fórumrendszer tekintetében kétféle modell jellemzi. A francia modell az egyik, amely szerint a szabálysértés kis bűncselekmény, így - az úgynevezett igazgatásellenes cselekményeket is ide értve - a büntető igazságszolgáltatás rendszerébe tagozódik be. Ebben az esetben a bizonyítási eljárás egyszerűbb és gyorsabb formában történik, mint a bűncselekmények esetében. Ez a modell módot ad széles körben a helyszíni bírságolásra, illetve ezen bírságoló határozatokkal szemben kifogás előterjesztésére, melynek megalapozását az ügyész bírálja el, és súlyának megfelelően tereli az ügyet vagy a sommás vagy a rendes bírói útra.

 

(10.40)

A másik modell a német szabályozás, amely ezen tervezethez és a jelenlegi hatályos szabályozásunkhoz hasonlóan elkülönülten kezeli a szabálysértéseket. Itt elsőfokon a közigazgatási hatóság jár el, amely az úgynevezett büntetőparancs rendszere szerint a marasztaló, pénzbírságot kiszabó határozatát tárgyalás nélkül hozza meg, ami azonban akkor válik jogerőssé, ha az elkövető abba beleegyezik. Amennyiben az érintett halasztó hatályú kifogással él, a közigazgatási hatóságnak módjában áll a határozatot visszavonni, vagy az ügyet az ügyész útján, vagy más módon az elsőfokú büntetőbíróság, az Amtsgericht elé terjeszteni, amely tárgyaláson a bizonyítás felvétele után dönt az ügy érdeméről.

Tisztelt Ház! Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény ratifikációja alapvetően új helyzetet eredményezett a szabálysértési jog területén, ugyanis jelenleg hatályos jogunk az egyezmény 6. cikkelyében rögzített bírói út igénybevételének lehetőségét az eljárás alá vont személyek számára nem biztosítja. Mint ahogyan az Emberi Jogi Bíróság gyakorlatából ismertté vált, ez a követelmény nem elégíthető ki pusztán azzal, hogy a fair eljárás szabályainak alkalmazásával a bírói felülvizsgálat lehetőségét biztosítjuk, hanem az ügyek bíróság előtt történő érdemi elbírálásának esélyét is biztosítanunk kell. Ezért a kodifikációnak végül is döntenie kellett, hogy ebben a vitában melyik utat választja, fenntartja-e továbbra is a jelenleg szabálysértésnek nevezett kis súlyú, részben határozottan kriminális karakterű cselekmények anyagi és eljárásjogi önállóságát, vagy ismét egyfajta kihágási büntetőjogot teremtve visszatereli ezeket a tényállásokat oda, ahova kétségkívül jogi eredetük, természetük szerint valók, és ahonnan korántsem elméleti megfontolásból került ki az elmúlt négy évtized dekriminalizációs trendje alatt a közigazgatási jogellenesség dogmatikailag is képlékeny kategóriájába.

Tisztelt Ház! Mára ez a kodifikációs vita világosan eldőlt az első megoldás javára, bár a vita tudományos fronton még nyilván folytatódni fog. Elnézést egy német idézetért, de talán precízebb egy picit és nehezen fordítható, az 1871-es, mintául vett német birodalmi Btk. előterjesztőinek szkepszisét szeretném felvetni, amely így hangzik: "Vergeblich ist von den Rechtsschulen des Mittelalters bis herab zu unserer Zeit... der Versuch gemacht worden die Grenzlinie zwischen dem kriminellen und polizeilich Strafbaren zu finden. Auch in der neusten Zeit ist es nicht gelungen." Nem szeretném tovább idézni, de annyit azért jegyezzünk meg, hogy a jogtudósoknak a középkor óta nem sikerült ez a feladat, hogy a criment, a bűncselekményt hogyan és mi módon határolhatják le a polizeilich Strafbartól, a rendőrségileg, hatóságilag büntethetőtől. Azt gondolom, hogy önök, tisztelt ellenzék, négy évig nem terjesztettek elő gyakorlatilag semmit ezzel kapcsolatban, és most ennek a tudományos vitának a lezárását kérik rajtunk számon. Azt gondolom, hogy ez nem méltányos.

Tisztelt Ház! Beszéljünk most az itt fekvő javaslatról! A tervezetet magát kifejezetten jónak és támogatandónak ítéljük. Kiemelt jelentősége van annak, hogy hatálybalépése után megnyílik a bírói út, valamint annak, hogy a korrupció lehetősége csökken a helyszíni bírság kiszabása körében a készpénzfizetés kizárásával.

Gyakorlati jogalkalmazóknak küldtem meg a törvény tervezetét véleményezésre. Számos véleményt gyűjtöttem össze, szeretnék egypárat idézni ezekből: "Nagyon jónak tartjuk, a törvénytervezet egyik legnagyobb erénye, hogy tisztázza a fogalmakat, és részletesen szabályozza az eljárás menetét. Az Sztv.-nél sokkal gondosabban, körültekintőbben összeállított jogszabály, annak ellenére, hogy az Sztv. több mint harminc éve - bár sok módosítással - jól szolgálja a hatósági munkát."

"A 23. §-ban a jogalkalmazó részére az eljárás gyorsításához jelentős segítség, hogy az elkövető személyes körülményeinek ismeretétől eltekint, azokat csak ha tudomása van a hatóságnak, akkor kell figyelembe vennie. Jelenleg a feljelentésekből szinte mindig hiányzó személyes körülmények miatt idézni kell az elkövetőt, és csak akkor hozhatunk távollétében határozatot, ha az idézést átvette szabályszerűen, illetve "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza. A szabályszerű idézés 15-20 nap. Erre az új szabályozás szerint nem lesz szükség, az eljárás sokkal gyorsabban lezárul."

"Az értelmező rendelkezések egyértelműen nevesítik mind a fogalmakat, mind a hozzátartozót, ezért nem tartja a hatóságot bizonytalanságban az alkalmazandó jogszabály tekintetében."

"A jelenlegi szabályozás hiányosságát pótolja az a rendelkezés, hogy az ügy irataiba mikor és ki tekinthet bele, nem fog a továbbiakban félreértésre okot adni a szabályozatlanság." (Dr. Hack Péter: Próbáld meg inkább németül, úgy jobban megy!)

További jogalkalmazói vélemények szabálysértési hatóságok részéről: "Ugyanez a helyzet a bizonyítás eszközeinek nevesítésével. Teljes szabályozást ad mind a tanú jogairól, mind kötelezettségeiről." "Részletesen szabályozza a szakértő jogállását, nevesíti, hogy mikor, kit, mire lehet szakértői közreműködésre meghívni." "Összességében az eljárásban részt vevők jogainak, jogállásának, kötelezettségeinek nevesítése egyértelműbbé teszi az eljárásban részt vevők helyzetét, megkönnyíti az ügyintéző munkáját." "Nevesíti a jegyzőkönyv tartalmi és formai követelményeit. A kézbesítés szabályainak e törvénybe foglalása miatt vita sem merülhet fel a postai kézbesítés rendjének nem ismerete miatt." "Nagyon jó, hogy a bírságot be lehet hajtani adók módjára is." - mondja a jogalkalmazó.

"Jó, hogy elhagyta a speciális illetékességre vonatkozó szabályokat a tervezet." "Jó, hogy a jegyző, illetve a rendőrség eljárhat az egyébként nem a hatáskörébe tartozó szabálysértési ügyekkel kapcsolatban is." "Jó, hogy az idézettnek csak 5 nappal korábban kell az idézést megkapnia." "Kedvező, hogy az értéktelen dolgokat a megfelelő feltételek esetén a lefoglalás megszüntetése után meg lehet semmisíteni." "Helyes, hogy a szabálysértési hatóság tagja részt vehet a bírósági tárgyaláson." "Jó, hogy az elzárás rendőrségi fogdában is végrehajtható." "Jobb, hogy a becsületsértésnél a kibékítési kísérlet eredménytelensége után rögtön lefolytatható az eljárás az általános szabályok szerint." "Helyes, hogy megjelent a rendzavarás mint új tényállás." "Jó, hogy a tiltott kéjelgés sokkal kidolgozottabb, profibb tényállás lett." És még számos más méltató levelet kaptam e tárgyban. Azt gondolom, hogy a gyakorlati jogalkalmazóknak nagyon komoly segítséget fog majd nyújtani ez a törvény, amennyiben hatályba lép.

Azonban a magam részéről is aggályosnak tartom az eljárás alá vont személy elkövetőként történő aposztrofálását a marasztaló határozat jogerőre emelkedése előtt, mert ez valóban sérti az ártatlanság vélelmének alapelvét. Ezt elfogadom, magam is fogok erre módosító indítványt beterjeszteni. Ugyancsak módosító indítványt kívánok előterjeszteni arra, hogy az elzárás büntetés alkalmazására természetesen alternatív módon sor kerülhessen a prostitúciós tényállásoknál is, mert meggyőződésem, hogy a maffiatörvény közrendvédelmi szabályai, valamint a különös részi prostitúciós tényállások csak akkor jelentenek valóban eszközt a rendőrség és az önkormányzatok kezében, ha ezen cselekmények elkövetőit elzárással is fenyegetjük. Ugyanakkor fel szeretném hívni a figyelmet arra is, hogy a maffiatörvény és a jelenlegi szabálysértési törvény tervezete közötti összhangot - különös tekintettel a hatálybalépésre - meg kell teremteni.

Végül felhívom tisztelettel ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy közállapotainkon, közbiztonságunkon nem feltétlenül azzal segítenek - ez MSZP-s képviselőtársaimnak szól -, ha rendre azon törik a fejüket, hogy milyen koncepciót gyártó, gittrágó bizottságot kellene felállítani szép számmal.

Mi világos koncepció mentén törvényjavaslatokat teszünk a Ház asztalára, és talán többet segítene, ha a beterjesztett törvényjavaslatokkal foglalkoznának, azok jobbításán serénykednének, és elfogadásában jeleskednének. Ebben az esetben ma már a maffiatörvény végrehajtását kísérhetnénk figyelemmel, és nem a hatályba léptetéséhez szükséges rafinált jogtechnikai megoldásokon kellene törnünk a fejünket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Juharos képviselő úr! A felszólalása bevezetőjéhez szeretnék egy megjegyzést tenni. Ha a jó hírű ifjú operaénekes vendégművészként fellép az Operában, mielőtt elénekeli a szerepét, esetleg akkor is megtapsolják, ha utána hamisan énekel. De ha már hamisan énekelt, akkor hiába jó hírű, és hiába üdvözlik a fellépését, mégis ki fogják fütyülni. Önmagában az a tény, hogy benyújtottak egy törvényjavaslatot - különösen ha már elolvasták a törvényjavaslatot mások, a kritikusok -, nem elég ahhoz, hogy ünnepeljük a törvényjavaslatot. Ha egyszer rossz a törvényjavaslat, akkor bizony meg kell bírálni. Az a gondolatmenet, hogy benyújtottak valamit, nem elég a sikerhez, jónak is kell lennie. Márpedig, Juharos képviselő úr, önök azt írták a kormányprogramjukra, hogy "Az új évezred küszöbén", és azt olvassuk mindig a televíziókban a kormányszóvivő háta mögött, hogy "Az új évezred küszöbén".

(10.50)

Ha az önök jogszabályainak egész sorozata nem az új évezred küszöbére, hanem egy kétszáz évvel ezelőtti jogfelfogásra és jogfilozófiára emlékeztet, akkor bizony mi önöket nem fogjuk ünnepelni, mert Európa az új évezred küszöbén évtizedek óta egész más irányt képvisel a büntetőjogban és általában a deviáns magatartások kezelésében - legyen szó a Btk.-ról, a szervezett bűnözésről és folytathatnám -, mint amit önök itt a törvényjavaslataik egész sorában képviselnek. Engedje meg, hogy akkor legalábbis a közönségnek ez a része - ha már hallotta az áriát, amely hamisan szól - ne tapsoljon, hanem fütyüljön.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Zsikla Győző képviselő úr neve jelent meg a monitoron, de úgy látom, hogy a képviselő úr nincs a teremben. Kérem a kétperces hozzászólási szándékát törölni. Juharos Róbert képviselő úrnak adom meg a szót kétperces reagálási lehetőséggel.

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Kedves Bauer Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Természetesen a Fidesz által vezetett kormány nem az SZDSZ tetszésnyilvánítására áhítozik. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy a polgárok jogos érdekeit bizony meg kell védeni. Az az egyezmény, amelyhez a Magyar Köztársaság 1993-ban csatlakozott, és amelynél egyértelművé vált, hogy alkotmányellenes helyzet állt elő, azt gondolom, kellő indok lett volna az 1994-től kormányon lévő SZDSZ számára is, amely egyébként - mint ahogy már hangsúlyoztam - a Belügyminisztériumot vezette, hogy egy törvényjavaslattal előálljon.

Azt gondolom, hogy mivel ezt nem tette meg, és ezért fenntartotta azt az alkotmányellenes állapotot, ezért nincsen igazából hitele annak a kritikának, amely az SZDSZ részéről megfogalmazódik, hiszen négy éven keresztül az égvilágon semmit nem terjesztett a Ház elé e tárgyban az önök kormánya. Azt gondolom, hogy innentől kezdve arról a törvényjavaslatról kellene beszélni, amely ezt a nyilvánvaló alkotmányellenes helyzetet orvosolni kívánja, és ez a mi felelősségünk. Természetesen vállaljuk ezért a felelőséget, akkor is, ha önök ennek nem fognak tapsolni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra lehetőséget adok Pozsgai Balázs képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Juharos Képviselőtársam! Én is akkor nyomtam meg a gombot, amikor ön a bevezető szavait mondta, és véleményezte a hozzászólásainkat e törvénytervezettel kapcsolatban.

Az első egy olyan ajánlat részemről, hogy szívesen rendelkezésre bocsátom azt a törvénytervezetet, amely még az előző időszak kodifikációs időszakában készült, összevetheti, hogy mennyiben tér el a két törvénytervezet, és akkor láthatja, hogy mi az, amit mi ebben a törvényben támadunk. Azt viszont nem mondhatja, hogy nem akartuk, hogy ez a törvénytervezet módosításra kerüljön, hiszen 1968 óta érvényben lévő alaptörvényről van szó, amely mindenképpen megérett a módosításokra. Igenis, voltak ennek az időszaknak olyan komoly előzményei, hogy ez szakmai szinteken egyeztetett törvénytervezet volt. Mi azokra a hibákra hívtuk fel az elmúlt hozzászólásainkban a figyelmet, amiket nem tartunk helyesnek az önök által átdolgozott törvényjavaslatban.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tekintettel arra, hogy több kétperces hozzászólásra nem kértek lehetőséget a képviselőtársaim, Világosi Gábor képviselő úr következik, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; majd őt követi Dán János képviselő úr. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt néhány elvi problémára felhívnám az önök figyelmét, engedjék meg, hogy rámutassak az előterjesztő vétkességére. Az előterjesztő vétkességét pedig abban jelölném meg, hogy elszalasztott egy óriási nagy lehetőséget, egy óriási nagy esélyt, mégpedig annak a lehetőségét, hogy a mintegy tízéves komoly szakmai, tudományos munkára alapozva valóban a XXI. század közigazgatásának megfelelő szabályozást terjesztett volna elő. Ehelyett az előttünk lévő javaslat egy eklektikus, lényegében a fennálló rendszert fenntartó javaslat, szövegtervezet.

Ezt még akkor is ki merem jelenteni, ha a kormánypárti képviselők részéről az előbb megfogalmazódott az a vád, hogy a korábbi kormányzat és annak szabaddemokrata belügyi vezetése nem tett semmit ebben az ügyben. Azt hiszem, hogy maga a kormánypárti képviselőtársam is hivatkozott arra a munkára, amely folyt, és most az előttem szóló szocialista képviselőtársam is ebből idézett. Tehát önmagában véve ez az állítás nem felel meg a valóságnak. Megmondom őszintén, hogy azért sajnálkozásomat fejezem ki, hogy a korábbi kormányzat hagyott valami munkát az önök részére is, és nem munkanélküli-segélyre kárhoztatta önöket. Szeretném azért csak lábjegyzetben megjegyezni, hogy a Határőrségről szóló törvény, a menekültügyről szóló törvény, a polgári védelemről szóló törvény, a tűzvédelemről szóló törvény mind az elmúlt négy évben került elfogadásra.

Most pedig néhány elvi problémára szeretném felhívni a figyelmet. Különös figyelmet érdemel annak az elvnek a fel- és elismerése, amely szerint a bűncselekményekre vonatkozó eljárási követelményeket a szabálysértések elbírálása során is ki kell elégíteni. Igaz ez akkor is, ha nyilvánvalóan a szabálysértések alapjául szolgáló cselekmények egyszerűbb volta miatt az eljárás is adott esetben egyszerűbb lehet. Ez azonban már nem jelenti azt, hogy az igazságszolgáltatáshoz fordulás lehetőségére hivatkozva vagy hagyatkozva alapvető garanciákat mellőz a törvényjavaslat a közigazgatási szervek előtt folyó eljárásban. Ugyanis az alkotmányból, valamint a nemzetközi jogból folyó garanciáknak véleményem szerint az eljárás elejétől a végéig érvényesülniük kell, hiszen ellenkező esetben a jelzett és helyeselt cél nem valósulhat meg. De pusztán pragmatikus szempontból is azt hiszem, hogy áll ez az állítás, hiszen amennyiben az eljárási garanciák nincsenek már meg a kezdet kezdetén, akkor ez az adott eljárások elhúzódását, és nem megfelelő szintű levezetését eredményezi.

Ebben a megközelítésben tehát mindenképpen súlyos hiányosság az ártatlanság vélelmének és a védelem jogának a mellőzése. Állítom ezt annak ellenére, hogy a törvényjavaslat részletes indokolása szerint ez az általános jogelv - mármint az ártatlanság vélelme - szerepel a törvényjavaslatban. Csak egyet emelnék ki, amit az előbb kormánypárti képviselőtársam is kiemelt, ez pedig az "elkövető" szó használata az eljárás alá vont személyek kapcsán, amelyet a 47. § tartalmaz, hiszen súlyosan kifogásolható az "elkövető" szó használata. A szónak a magyar nyelvben egyértelműen bűnösségre utaló jelentése van, és ezért használata önmagában sértő és prejudikáló, ami az általános indokolásban jelzett elvárásokkal teljes mértékben összeegyeztethetetlen.

Természetesen ebből nem következik, hogy az egyes eljárási stádiumokban feltétlenül külön-külön elnevezést kellene használni, azonban tekintettel arra, hogy a javaslat számos kifejezést amúgy is átvesz a büntetőeljárás szabályozásából, nyilvánvalóan semmi akadálya nincs annak, hogy a "terhelt" szót használjuk, amely, azt hiszem, minden szempontból megfelelőbb lenne. Ugyancsak ebbe a problémakörbe tartozik a harmadik fejezet, a szabálysértés miatt eljáró hatóságok felsorolása, illetve az ebbe a fejezetbe tartozó szabályozás, hiszen jogállamban a hatóság nem szabálysértés miatt jár el az elkövetővel szemben, hanem a jogsértés alapos gyanúja miatt az eljárás alá vont személlyel szemben jár el, az eljárás alá vont személy pedig lehet gyanúsított, lehet terhelt, mint ahogy az előbb mondtam.

A szabálysértés megállapítása és konkrét személyhez kapcsolása alkotmányos államokban nem a kiinduló-, hanem a végpontja lehet egy eljárásnak, és azt hiszem, hogy ha máshonnan nem, de a Tanú című könyvből, illetve filmből ezt tudhatjuk.

Bár többen foglalkoztak már az elzárás jogintézményével, én is szeretnék erre kitérni néhány szóban. A véleményemet arra alapozom, hogy a korszerű kriminológiai, pönológiai felfogások meglehetősen nagy egyetértésben vallják, hogy a kisebb súlyú cselekmények elkövetőit a lehető legnagyobb mértékben ki kell vonni a szabadságvesztésnek mind az egyénre, mind pedig a társadalomra nézve káros hatásai alól.

(11.00)

A bűnözés legnagyobb részét kitevő csekély vagy közepes súlyú bűncselekmények elkövetőinek kezelésére csak a diktatórikus rendszerek állítják hadba a végrehajtandó szabadságvesztést, mint ahogy ezt a "Kriminológiai ismeretek - bűnözés - bűnözéskontroll" című kiváló szakkönyvben is olvashatjuk. Mindebből tehát következik, hogy a bagatell cselekmények szankcióinak sorában semmi keresnivalója nincs a szabadságvesztésnek. Ehelyett éppen itt volna a leginkább tere a tett és az elkövető körülményeihez igazított alternatív büntetéseknek, amelyek a pénzbírságon kívül éppen ebben a körben kecsegtetnek a legnagyobb reménnyel.

A jelenleg hatályos törvény úgy fogalmaz, hogy a büntetést a jogszabályban megállapított keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a cselekmény súlyához és az elkövető személyi körülményeihez. Azt hiszem, teljesen természetes, hogy a hatóság vagy a bíróság a rendelkezésre álló adatokból ítéli meg a személyi körülményeket. Ugyan mi másból is ítélhetné meg? Ugyanakkor pedig a javaslat által hozzátett mondat, amely úgy hangzik, hogy az elkövető személyi körülményeit annyiban kell figyelembe venni, amennyiben azok a szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezésére álló adatokból kitűnnek, lényegében nem jelent mást, mint a személyi körülmények jelentőségének jelentős csökkentését, illetve relativizálását.

Úgy vélem, hogy az elkövetők sorsát mélyen érintő döntések lényegi elemeit az emberi viszonyok helyett a bürokrácia szempontjaihoz igazítani nem szabad. A hatalom szempontjainak a szolgálandó értékek fölé emelése a rendőrállam jellemzője, és a szükséges alapossággal nem vizsgált személyi körülmények logikusan vezethetnek a méltánytalanul súlyos bírságok kiszabásához, innen pedig egyenes az út az elzáráshoz.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Néhány szót az adatkezelésre vonatkozó szabályokról, ami véleményem szerint teljes mértékben elégtelen módon kerül a törvényjavaslatba. Az adatkezelés ugyanis nem merül ki a nyilvántartásban, a dolgok logikájánál fogva is a jelzettnél sokkal szélesebb körre kell kiterjednie a hatósági adatkezelésnek, például a tanúk, sértettek adatainak kezelésére, és az is nehezen képzelhető el, hogy különleges adatok kezelése nem válik szükségessé adott esetben egyes eljárásokban, például a vallásgyakorlás jogának a megsértése. Ha pedig ez így van, pontos törvényi szabályozásra van szükség, és ez az előttünk lévő javaslatban egyáltalán nem szerepel.

Úgy vélem, hogy talán ezen néhány elvi problémának a felvetése is elégséges ahhoz, hogy azt állítsam, az előttünk lévő törvényjavaslat nem eléggé kiérlelt, ezért számunkra ebben a formában elfogadhatatlan. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Dán János, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót. Őt Szalai Annamária, a Fidesz képviselője követi.

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyéni választókerületben megválasztott képviselőként és nem jogi doktorátussal rendelkezőként egy-egy törvénytervezetet aszerint vizsgálok és minősítek, hogy mennyire felel meg közvetlenül a választóim véleményének, akaratának. Ugyanakkor meg kívánom jegyezni, hogy sohasem törekedtem olcsó népszerűségre és a jogszabályi, törvényi kereteket sohasem hagytam figyelmen kívül.

Mi az, ami a törvénytervezetben jó? A történetisége, mely végigkíséri, és - több mint egy évszázad után is láthatóan - a közigazgatási jog és a büntetőjog mezsgyéjén hol itt, hol ott jobban megalkotott törvény. Tehát történetiségében az 1879. évi XL. törvény önállóan a kihágásokat szabályozta, gyakorlatilag a büntetőjoghoz tartozott. Majd 1955-ben törvényerejű rendelet a szabálysértések egy részét államigazgatási hatáskörbe helyezte. Az 1968. évi I. törvény, a 17/1968. számú kormányrendelet alapján létrejött az úgynevezett szabálysértési kódex. A szabálysértések nem képezték a büntetőjog részét, a mai törvény visszatér az eredeti törvényhez, sajátos munkamegosztás alakult ki. Némely szakértők a Btk. kicsinyített másának tekintik. A magyar jogi hagyományoknak megfelel.

Az 1990. évi XXII. törvény hatályon kívül helyezi az önálló elzárás intézményét, egy nyomás alól felszabadított társadalomban ez természetesnek tekintendő. Az 1993. évi XXXI. törvény csatlakozás az európai jogok egyezményének 6. cikkelyéhez, a bírósági út követelményét jelentette. Végül az Alkotmánybíróság volt kénytelen határozni: 63/1997-es határozata alapján a szabálysértési jog reformja nélkül nem felel meg a jogállamiság feltételeinek. Tehát a történeti visszatekintés alapján nem volt könnyű helyzetben az, akinek az új törvénytervezetet meg kellett alkotnia.

Mit vár a törvénytől a lakosság - illetve a törvény hatásától? A választópolgár az anyagi jólét mellett legalább olyan fontosnak tartja a rendet és a nyugalmat. A választópolgárok zöme óhajtja a törvényalkotásban, jogalkalmazásban a szigorítást. Úgy érzem, hogy képviselői mandátumom átvételével erre is jogosítványt kaptam. Úgy érzem, hogy a választópolgárok által joggal elvárt büntetési tételek szigorítása mellett fontos, hogy a kihágások terén - újabb nevén szabálysértések terén - is rend legyen. Bár meg kell jegyeznem, hogy ezekkel szemben a társadalom elnézőbb, sokszor tán cinkosabb is, mint a nagy érték vagy testi és élet elleni bűncselekményekkel szemben. Igény, hogy a kihágásokért, újabb nevén szabálysértésért arányos büntetés járjon, azonban ezekben az esetekben inkább nevelő, mint a sújtó hatásának kell érvényesülnie. Elenyésző szabálysértésért aránytalanul nagy büntetés a társadalom ellenérzését váltja ki, nem éri el a célját. Végrehajtási módjában igyekszik megakadályozni a korrupciót, hogy mennyire sikerül, majd az élet fogja eldönteni, kívánom, hogy a t. Házban ebben a témában soha többet ne kelljen korrupcióról beszélni.

Nem önálló büntetésként jelentkező az elzárás intézménye, vagylagos a pénzbüntetéssel szemben. Valószínű, társadalmi feszültségeket hoz felszínre. S ebben nagyon nehéz igazságot tenni, valószínű, hogy akinek sok pénze van, játszva kifizeti, és cinikusan vigyorog az eljáró jogalkalmazó képébe; és felvetődik a kérdés, hogy a törvény elérte-e hatását. Amennyiben megvalósul a hatékonyabb, gyorsabb eljárás, és az állampolgároknak egyezik az érdekével, találkozik az elképzelésével, akkor ez helyes. Meg kívánom jegyezni, hogy össztársadalmi igény a bíróságok esetében is az eljárási idő lerövidítése. Szerencsésnek tekinthető a törvénytervezet, mert megfelel a nemzetközi elvárásoknak, megfelel az Alkotmánybíróság előírásának. Pozitívum, hogy a társadalmi együttélés rendjét védi, a sok kis ügy - évente körülbelül négyszázezer - lerendezése a társadalmi közérzet szempontjából fontos.

Egy új törvény megalkotásakor mindig megvalósul, hogy az eddigi széttagoltság megszűnik, reméljük, itt is ez a gyakorlat fog beválni. Fontosnak tartom, hogy átemelték az ártatlanság védelmét, ugyanakkor egyetértek Kiszely Katalin képviselőtársammal és más képviselőtársammal is, akik felvetették, hogy az "elkövető" elnevezés nem szerencsés, helyette egyéb, például "szabálysértési eljárás alá vont elnevezés" lenne a megfelelő. Ellenzéki képviselők részéről felvetődik, hogy az állam büntető jellege erősödött, nem a szolgáltató állam. Erre azt tudom mondani, hogy a társadalomban, egy szűk rétegétől eltekintve, jelenleg erre van igény. Jó, hogy megteremtődött és meg is kellett teremtődnie a bírói út lehetőségének, én azt javaslom, hogy ennek a személyi és költségvonzatát ne ennek a törvényjavaslatnak a keretében vitassuk.

A kihágásokról szóló törvény történelme és a jelenlegi törvénytervezet is mutatja, hogy a mindenkori jogalkotó nincs könnyű helyzetben, balanszíroz az államigazgatási jog és a büntetőjog határán, mindegyikből átvéve valamennyi részt, tulajdonképpen a mindenkori társadalmi és esetenként politikai igény alapján.

Melyek a beépített fékek, biztosítékok? Csak törvény állapíthatja meg az elzárásokkal is szigorítható törvénysértést. Jelen állapotában megállapítható, hogy a büntetőjoghoz állt közelebb a törvénytervezet, de a társadalmi igény is ez. Ha a törvény életbe lépése után megvalósul, hogy az örömlányok reklámjai nem jelennek meg, hogy a gyermekekkel való koldulás megszűnik, visszaszorul a tiltott szerencsejáték, a rendőrök kevesebbszer keverednek korrupcióba és sorolhatnám, akkor az ellenzéki képviselőtársaim által kifogásolt többmilliárdos többletkiadás nem lesz ablakon kidobott pénz.

A törvényt módosítások után elfogadásra ajánlom. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

(11.10)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Bánki Erik úr, a Fidesz képviselője; őt Ruchti Róbert, a Fidesz képviselője követi.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szabálysértési törvény 1968-ban, azaz három évtizeddel korábban készült. Megalkotása óta a társadalmi változásoknak, elvárásoknak megfelelően hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de folyamatosan módosult. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mindennek ellenére a jogalkotó, a jogalkalmazó és a közvélemény részéről egyaránt állandó igény van arra nézve, hogy a hatályos joganyag továbbfejlesztése megtörténjék.

A gyakorlat hosszú idő óta számos olyan anyagi jogi, hatásköri és eljárási rendelkezés problematikusságát jelzi, amelyek feltétlenül megérlelték egy új szabálysértési kódex létrehozását. Ehhez kapcsolódnak az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségből adódó változások, amelyek ugyancsak igénylik a törvény megreformálását.

Nyilvánvaló, hogy az európai jogrendszer részeként, valamint az Európai Unió majdani részeseként néhány alapvető követelményt kell szem előtt tartanunk a törvény megalkotásakor. Az új javaslat végre átfogó novációt hajt végre, és egységes szerkezetű, teljesen új törvényjavaslatot tárgyalhat a tisztelt Ház. A kodifikáció általam legfontosabbnak ítélt rendelkezéseihez szeretnék néhány észrevételt, gondolatot fűzni.

Az új törvény középpontjában az új szabálysértési rend áll. Ezzel mint a legfajsúlyosabb kérdéssel kívánok magam is részletesebben foglalkozni. A szabálysértési határozatok bíróság előtti megtámadásának általánossá tételét az alkotmány több rendelkezésére tekintettel alapvető fontosságú problémaként kell kezelni.

Szeretnék néhány bekezdést idézni az alkotmányból. "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, mely a jogát vagy jogos érdekét sérti." - Végül: "Az alapvető jog megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatos állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."

A szabálysértés kétarcú intézmény. A szabálysértések egy része úgynevezett közigazgatás-ellenes cselekmény, a másik része pedig az emberi együttélés általános szabályait sértő magatartás, úgynevezett kriminális cselekmény. A szabálysértési büntetés a múltban elkövetett jogsértést represszív módon szankcionálja. A szabálysértési törvény részletesen szabályozza a szabálysértési büntetés ellen igénybe vehető jogorvoslati eszközöket. A bírói utat azonban jelenleg csak nagyon szűk körben nyitja meg.

A bírói út igénybevételének lehetőségét mind a közigazgatás-ellenes, mind a kriminális jellegű szabálysértések miatt kiszabott büntetés tekintetében biztosítani szükséges. Az Alkotmánybíróság, valamint a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság álláspontja szerint sem alkotmányellenes az, ha az úgynevezett kriminális szabálysértéseket a szabálysértési hatóság bírálja el. Az elkövetőnek azonban lehetőséget kell teremteni a teljes körű érdemi bírósági felülvizsgálatra. Amíg erre a törvény által felállított keretek nem megfelelőek, addig a szabálysértési törvény rendelkezései e tekintetben - mint tudjuk - alkotmányellenesek. Az alkotmányellenes helyzetet nem legitimálja az a körülmény sem, hogy hazánk az e tárgykörben vele szemben jogalkotói kötelezettséget feltételező Európai Emberi Jogi Egyezményt azzal a fenntartással ratifikálta, hogy a Magyar Köztársaság a szabálysértési ügyekben nem biztosítja a bírói út lehetőségét. Ezt a jogot azonban az egyezmény alanyi jogként kezeli az érintettek számára.

Jogállamiságunk alapvető feltétele, hogy a törvény bizonyos rendelkezéseit igen erős revízió alá vegyük, az alapvető jogi anomáliákat megszüntessük, valamint az európai elvárásoknak mindenben megfelelő precíz szabályozással tegyünk eleget. E célokat igyekszik elérni az új koncepció, mely lehetővé teszi a bírósági út igénybevételét is, amennyiben a szabálysértési hatóság határozatával az egyes felek nem értenek egyet.

Valószínűleg mindenki átélte már az úgynevezett "packázik velem a hivatal" helyzetet. Ebből a szempontból a javaslat szerinti eljárási szabályok nagy előrelépést jelentenek az elmúlt 30 év gyakorlatához képest; végre a közigazgatási szervek is egyenrangú, azonos pozíciójú félként jelennek meg a vitás kérdések jogorvoslati procedúrájában.

Őszintén remélem, hogy a bírósági út megnyitásával egy jogszerűbb és hogy úgy mondjam, sportszerűbb közigazgatási gyakorlatot lehet megvalósítani. Itt kell megemlítenem ugyanakkor azt a sajnálatos és mindenki számára nyilvánvaló tényt is, miszerint az igazságszolgáltatás hosszú idő óta szinte mérhetetlenül terhelt, a folyamatban lévő ügyek száma sokszorosa a bírák által ésszerű határidőn belül lezárhatóaknak.

Minderre figyelemmel nyilvánvaló, hogy a szabályozásban olyan megoldást kell alkalmazni, amely valamilyen módon érdekeltté teszi az érintetteket abban, hogy a bírói utat ténylegesen csak a szükséges helyzetekben vegyék igénybe, és elsősorban a közigazgatási szerv határozatait preferálják. E célokat kitűnően el lehet érni azzal, hogy a bírói út nem automatikus elem az eljárásban. Természetes, hogy az érintettek döntő többségében elégedettek a közigazgatási szervek határozataival, ezért a bírói igazságszolgáltatásra nincs minden esetben szükség. Amennyiben az ügyfél mégsem ért egyet a meghozott döntéssel, még a halasztó hatályú kifogással is közigazgatási körben marad a kérdéses ügy. A hatóságnak ugyanis joga van a korábbi döntésének módosítására, illetve akár visszavonására is. Végső esetben azonban a jogbiztonság biztosítékaként a fél a bíróság előtti eljárás során küzdhet az őt ténylegesen ért, illetve vélt sérelmei orvoslásáért.

Ugyancsak az előbb említett célt szolgálja az is, hogy a viszonylag kisebb horderejű jogsértések esetében egyfokú jogorvoslati út áll rendelkezésre az ügyek minél gyorsabb tisztázása érdekében. Ez alól egy igazán indokolt esetben, az elzárással is sújtható szabálysértéseknél van kivétel, ahol már az elsőfok is bírósági eljárást jelenthet.

Hölgyeim, Uraim! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szerkezeti és tartalmi módosításait tekintve úgy gondolom, hogy egy olyan régóta várt és szükséges módosítást hajt most végre a tisztelt Ház, amely az előző kormányzat idején elmaradt, és '93 óta rendezetlen kérdés a magyar jogalkotásban. Azt gondolom, hogy az önök előtt fekvő anyag minden tekintetben a korszerű, európai elvárásoknak megfelelő, a magyar jogrenddel és az európai normákkal is harmonizáló javaslat, amelyből a magyar állam polgárai csak pozitív hasznot húzhatnak. Támogatom a javaslat elfogadását, és arra kérem önöket is, hogy támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ruchti Róbertnek, a Fidesz képviselőjének adom meg a szót; őt Braun Márton, a Fidesz képviselője követi.

RUCHTI RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő, szabálysértésekről szóló, T/669. számon benyújtott törvényjavaslatot, úgy gondolom, szemrebbenés nélkül nevezhetjük nagy fontosságúnak és elengedhetetlenül szükségszerűnek. Tehetjük ezt nem csupán azért, mert nemzetközi szerződés és egyúttal az Alkotmánybíróság 1997-es határozata is jogszabály-módosításra kötelezi e téren a parlamentet, de annak okán is, mivel egy harminc évvel ezelőtt született s azóta rendeletek sokaságával toldozott-foldozott törvényt fog reményeim szerint ez az új szabálysértési kódex leváltani.

A feladatokat, területeket világosan elkülönítő, egységes szerkesztésű törvényjavaslat jó esélyt ad a céljai közt elsődleges helyen szereplő gyors és eredményes fellépésnek, amely nem kizárólag a jogalkalmazók, hanem bizony a törvénytisztelő polgárok régi vágya is.

 

(11.20)

Azon nyilván lehet vitatkozni, bár szerintem nem nagyon érdemes, hogy egy ekkora országban, mint a miénk, a napi több mint ezer szabálysértési ügy soknak minősül-e, kell-e emiatt aggódnunk és a szankciókat szigorítanunk, de azt mindannyian jól tudjuk, hogy ez esetben a tényleges eljárások és az igazából elkövetett szabálysértések között óriási a különbség, nyilván az utóbbi javára.

Nyolcéves önkormányzati képviselői tapasztalataim is hozzájárultak ahhoz a meggyőződéshez, hogy a lakosság, a közvélemény egyáltalán nincs elragadtatva attól az eredménytől, amit a büntetőjog és a különböző hatóságok, a társadalom általánosan elfogadott normáit felrúgó magatartások, jogsértések megelőzése, üldözése, megbüntetése terén nyújtani tudtak.

Tisztelt Képviselőház! Egy ilyen törvény alapvető kritériuma, hogy minden esetben az elkövetett szabálysértés súlya megfelelő mértékű büntetéssel legyen arányba hozható, olyan szankciórendszerrel rendelkezzék, mely visszatartó erejénél fogva is csökkenti az ilyen cselekmények végrehajtási hajlandóságát. A korábbi jogszabályok sokszor nevetségesen alacsony büntetési tételei - gondolok itt például a helyszíni bírság 2000 forintos maximumára - erre semmiképpen nem voltak alkalmasak.

A jelenlegi javaslat szerint az eddigieknél sokszínűbb szankciórendszer, a pénzbírság általános maximumának emelése olyan, a mai realitásokra szabott válaszok, melyek már régóta váratnak magukra. Mindamellett a pénzbírság 1000-től 100 ezer forintig terjedő nagysága széles mérlegelési lehetőséget ad a jogalkalmazó számára, hogy az eset összes körülményeinek értékelése alapján a tettre s az egyénre szabottan állapítsa meg a büntetés mértékét.

Mivel a jogszabálytervezet nem notórius bűnözők megfékezésére szolgál, pénzbírság végrehajtásánál - nagyon helyesen, az eredendő állampolgári felelősségtudatra számítva - a fokozatosság elvét alkalmazza akkor, amikor befizetéselmulasztás esetén a letiltást, majd ennek eredménytelenségekor az adók módjára történő behajtást, végezetül az elzárást helyezi kilátásba. Új eleme a tervezetnek az adók módjára való ingó és ingatlanvagyonra vezetett végrehajtás általánossá válása és a folyamat végén az elzárás eshetősége. Nem hiszem persze, hogy ezek után főleg az utóbbi tömegbüntetéssé válna, nem is ez a cél, viszont van ennek a két intézkedési lehetőségnek egy igen fontos üzenete: nem érdemes arra számítani, hogy akármilyen ürüggyel ki lehet játszani, el lehet kerülni a felelősségre vonás következményét.

Tisztelt Képviselőház! A szigorítások, az eszközrendszer kiterjesztése mellett ugyanakkor a törvényjavaslat - és ez így van rendjén - a jogorvoslat lehetőségével garanciát nyújt bármiféle hivatali elfogultság, túlkapás felülbírálatára is. Ezek után - ahogy olvashattuk - amenynyiben az érintett nem ért egyet a közigazgatási szerv határozatával, bírósághoz fordulhat. Megnyugtató ebben a struktúrában, hogy tulajdonképpen egy harmadik, független és pártatlan fórum dönti el két, lényegében azonos perbeli pozíciójú fél vitáját.

Végezetül: a javaslat külön érdemének tartom a gyermekek védelmét szolgáló paragrafusait, melyek a tiltott kéjelgésre, a gyermekkel koldulásra vagy akár a játék- és pénznyerő-automaták üzemeltetésére vonatkozóan tartalmaznak lényeges szigorító intézkedéseket.

Összességében úgy gondolom, rendkívül időszerű, egységes szerkesztésű szabálysértési kódex került a tisztelt képviselőház asztalára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Braun Márton, a Fidesz képviselője. Megadom a szót Braun úrnak.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): (Nincs hangosítás.) Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház!

ELNÖK: Képviselő úr, a mikrofont!

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szabálysértési cselekmények kodifikációjának szükségességével nem kívánok foglalkozni, azt hiszem, széles körű konszenzus alakult ki ez ügyben, de engedjék meg, hogy négy ponton érintsem az előttünk fekvő törvénytervezetet.

A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezés szerint a törvényjavaslat nem tesz különbséget a tanköteles vagy rendszeres iskolai oktatásban részesülő fiatalkorúak tekintetében. Az indokolás szerint célszerűtlen a fiatalkorúak státusa szerint megosztani a hatáskört a gyámhatóság és a szabálysértési hatóság között. Ugyanakkor a 40. §-hoz fűzött indokolás azt rögzíti, hogy áttétel lehetséges esete, ha a feljelentett cselekmény szabálysértés ugyan, de annak elbírálására a szabálysértési hatóságnak nincs hatásköre. Így kell eljárni a tanköteles fiatalkorú tekintetében az illetékes gyámhatósághoz történő áttétel esetén. A fentiekből megállapítható, hogy a 29. § rendelkezése nincs összhangban a törvényjavaslat 40. §-ához fűzött indoklással.

Jelentős problémát okozhat az a rendelkezés, hogy a fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete vagy megfelelő vagyona van. Az eddigi tapasztalatok alapján egyetlen fiatalkorú sem rendelkezett önálló jövedelemmel, vagyonáról csak személyes nyilatkozatából lehetett meggyőződni.

A "megfelelő vagyon" fogalmának meghatározása nélkül az eljáró hatóság munkája bonyolódik. Úgy érzem, hogy ez a definíció bekerülhetne a törvénytervezetbe.

A törvényjavaslat a tulajdon elleni szabálysértéseket, amelyek az összes szabálysértési ügyiratnak körülbelül az 50 százalékát teszik ki, a jegyző hatáskörébe utalják. A gyakori tapasztalatok azt igazolják, hogy a pénzbírság átváltoztatására 80 százalékban a tulajdon elleni szabálysértések esetében került sor. A bizonyítási eljárás is ezeknél a leghosszadalmasabb, az ilyen típusú ügyekben hozott szabálysértési határozatok, amennyiben kifogást nyújtanak be, illetve átváltoztatásra kerül sor, legtöbbször a bíróság elé kerülnek. Véleményem szerint ezért célszerű első fokon a tulajdon elleni szabálysértési ügyeket a bíróság hatáskörébe utalni. Nyilvánvaló, ez a többek által emlegetett bírósági leterheltséget fokozza, de talán az aktatologatás lerövidíthető ezáltal.

A javaslat 20. §-a tartalmazza az elkobzásra vonatkozó rendelkezéseket. Számos problémát okoz az (5) bekezdésben megfogalmazott arányossági szabály helyes értelmezése. A rendelkezés szerint az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene az elkövető számára.

A legnagyobb problémát a gyakorlatban a játék- és pénznyerő-automaták üzemeltetése okozhatja, hiszen az üzemeltetésre vonatkozó szabályok megszegése esetén a játékautomatára vonatkozó szabály azt mondja, hogy elkobzás is lehet a szankció. A szabálysértés megvalósításától a többszöri elkövetőket a játékautomata elkobzása tarthatja vissza. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a szabálysértés súlyával arányban álljon az elkobzás, és az ne jelentsen méltánytalan hátrányt az elkövető számára. Azon vállalkozók, akik ennek a típusú szabálysértésnek a rendszeres elkövetői, nyilatkozatuk szerint vagyontalanok, minimálbérből élnek, egyéb járandóságuk nincsen, ezért a több százezer forintot érő automaták elkobzása aránytalan hátrányt jelent számukra, illetőleg nincs arányban az 50 ezer forintos kiszabható bírság az automata árával.

Tisztelt Ház! Végezetül engedjék meg, hogy Balogh László képviselőtársamhoz hasonlóan én is felhívjam arra, hogy a 143. §, ami a "tiltott kéjelgés" címszó alatt áll, nem tartalmaz tényállást - vagy nem annyira élénk a fantáziám, hogy belelássam a tényállást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: A határozathozatalt megelőzően. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a területszervezési eljárásról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/499. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/499/55. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani a részletes vitában. (Nem érkezik jelzés.)

Miután jelentkezőt nem látok, javaslatot teszek a részletes vita szerkezetére. A törvényjavaslat szerkezeti rendjét követve indítványozom, hogy a részletes vita három szakaszból álljon. Felkérem a jegyzőt, hogy ismertesse az egyes vitaegységeket.

 

(11.30)

 




Felszólalások:   1   1-61   59-97      Ülésnap adatai