Készült: 2020.09.21.22:14:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

31. ülésnap (1998.11.19.),  109-244. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 6:04:30


Felszólalások:   1-109   109-244   244      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Az általános vitát elnapolom. Folytatására várhatóan jövő heti ülésünkön kerül sor.

Most 15 perces szünetet rendelek el. 3/4 1-kor folytatjuk munkánkat.

 

 

(Szünet: 12.32-12.50

Elnök: dr. Wekler Ferenc

Jegyzők: dr. Juhászné Lévai Katalin és Molnár Róbert)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés folytatja munkáját. Köszöntöm a jelen lévő képviselőket, a televízió előtt ránk figyelő nézőket, valamint a rádió hallgatóit.

Soron következik a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó véleménye általános vitájának a folytatása. Az előterjesztést T/325. és T/325/1. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig T/325/2-19. számon kapták kézhez a képviselőtársak.

Felkérem a jegyző urat, hogy ismertesse a mai napra az egyes frakciók rendelkezésére álló időkeretet.

 

MOLNÁR RÓBERT jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a kiadott napirendi ajánlásnak megfelelően az egyes frakciók időkerete a mai napon a következők szerint alakul: Fidesz-Magyar Polgári Párt: 93 perc; Magyar Szocialista Párt: 100 perc; Független Kisgazdapárt: 50 perc; Szabad Demokraták Szövetsége: 42 perc; Magyar Demokrata Fórum: 37 perc; Magyar Igazság és Élet Pártja: 37 perc.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentkezett képviselők felszólalásai következnek. Elsőként megadom a szót Turi-Kovács Béla úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezet- és természetvédelem általánosan elismerten az egész társadalom ügye. Ebben többnyire nincs is vita. Sőt, széles körben, pártállástól függetlenül egyetértés mutatkozik egészen addig, amíg szóba nem kerül, hogy a környezet- és természetvédelem magától értetődő módon költséges dolog, és pénz nélkül az egyébként támogatott célok nem érhetők el. A jogos igényekhez képest az eddigi - 1990 óta működő - valamennyi kormány meglehetősen szűkmarkúnak bizonyult.

A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésére vonatkozó törvényjavaslatban a környezet- és természetvédelem előirányzatait döntően az EU-csatlakozás követelményeinek teljesítése határozza meg. E követelmény összhangban van a parlament által 1997-ben kivételesen erős parlamenti támogatással elfogadott nemzeti környezetvédelmi programmal, amely program 2002-ig határozza meg az ország környezetpolitikájának prioritásait és cselekvési irányait. Mind a két cél igen nagy erőfeszítést igényel mindenkitől, aki a környezetvédelmi program megvalósításában érdekelt.

Magyarország fejlett országokhoz történő felzárkózásának egyik jelentős kérdése, hogyan lehet az élet- és környezetminőség javítását a gazdasági fejlődéssel összeegyeztetni, és így elérni a fenntartható fejlődést. Ennek elérését fogalmazza meg az Európai Unió 5., környezetvédelmi akcióprogramja, és ezzel összhangban átfogó célja a nemzeti környezetvédelmi programnak is azonos.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk különböző feltételekhez kötött. Ezek között az egyik meghatározó követelmény, hogy a jogharmonizáción felül a környezetvédelmi kívánalmaknak eleget tudjunk tenni. Számos olyan terület van, amelyeknél csak igen nagy erőfeszítésekkel teljesíthetjük a követelményeket. Ilyenek a teljesség igénye nélkül: a hulladékgazdálkodás, a vegyi anyagok kezelése, katasztrófamegelőzés és -elhárítás, és ezt a sort még folytatni lehetne.

Az elkövetkező években figyelembe kell vennünk, hogy az Európai Unió környezetpolitikai eszköztárában egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a horizontális és az önkéntes típusú eszközök, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a különböző gazdasági és társadalmi érdekcsoportokkal az eredményes együttműködést, a partneri viszonyt, és így megosztott felelősséggel kell kialakítani és hosszabb időre biztosítani a környezetvédelem területén a politikai és a társadalmi konszenzus feltételeit. Ezekkel a követelményekkel már részben számol az 1999. évi költségvetés, és ennek alapján történt meg a direkt támogatások aránycsökkentése.

A mérték azonban erősen vitatható. A környezetvédelmi kiadások aránya Magyarországon 1995-re a GDP 1 százalékára emelkedett, és lényegesen nem változott 1996-ban sem. Az 1997. évben a hazai össztermék 1,1 százalékára emelkedett a környezetvédelmi fejlesztési kiadás. A tendencia az 1999. évi költségvetésben tovább folytatódott, és az 1998. évi 1,2 százalékos arányhoz képest 1,3 százalékra emelkedik. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az elfogadásra kerülő költségvetés erőteljesen bevételorientált. A bevételek 60 százalékát saját bevételként kell megteremteni, és csak 40 százaléka ered támogatásból. Ez igen jelentős feladatot ró a szakminisztériumra, mert ezt a bevételhányadot nézetem szerint csak a környezetvédelem területi szervezeteinek lényeges megerősítésével lehet biztosítani olyan módon, ha ezek a szervezetek alkalmasak lesznek arra, hogy a saját hányad előteremthető legyen.

A legsúlyosabb teendők három területen jelentkeznek: a levegőtisztaság védelmében, ahol a fő szennyező források az erőművek és a városi közlekedés, ez utóbbi szintén meghatározó erővel; a szennyvízelvezetésben és -tisztításban; valamint a hulladék-elhelyezésben és annak kezelésében. Ezeken a területeken az elmaradásunk az EU-előírásoktól és gyakorlattól szerényen fogalmazva is tetemes. A felzárkózás, amennyiben a jelenlegi trendek megmaradnak, hosszabb időt, legalább 10-15 évet és fokozott anyagi ráfordítást igényelne. El kell érni, hogy a környezetvédelmi kiadások a jelenlegi, kb. 1,2 százalékról az EU-átlagot megközelítő 1,8-2,5 százalékra emelkedjenek, és ekkor a GDP-ben még mindig jelentős különbség mutatkozik. Az előbb említett három feladat képezi az összes tervezett környezetvédelmi fejlesztési kiadás 85-90 százalékát, azaz a nemzeti környezetvédelmi program súlypontját adja.

A környezetvédelem 1999. évi feladatait a fentebb elmondottak behatárolják. A környezetvédelmi feladatok ellátása nem egy tárcához kapcsolódik, ezért a költségvetésnek a környezetvédelemre vonatkozó fejezete csak akkor értelmezhető, ha a más tárcáknál megjelenő forrásokat is figyelembe vesszük, amelyek szintén a nemzeti környezetvédelmi program megvalósítását szolgálják. Ennek hiányában ugyanis a lemaradás még sokkal-sokkal nagyobb lenne. A mezőgazdaságban az agrárkörnyezeti program feltehetően az EU-csatlakozási programból kerül finanszírozásra. Az erdőtelepítés, amely a költségvetésben 2,1 milliárd forinttal jelenik meg, a vadon élő állatok tartalmas hasznosítására vonatkozó programra előirányzott 100 millió forint, a vadgazdálkodási tevékenységekre rendelkezésekre álló 600 millió forint voltaképpen szintén a környezet- és természetvédelmet szolgálja. Ezek tehát a költségvetés pozitív oldalai.

Igen fontos, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban szereplő feladatok túlnyomórészt megjelennek a gazdálkodók finanszírozásánál. Az energetikai program, az energetikai Phare-program, a biomassza energetikai célú felhasználását elősegítő japán segély szintén ezeket a célokat szolgálhatja. Igen fontos, hogy a közlekedési ágazatban megvalósuljon a Volán rekonstrukciója, a vasút fejlesztése, mert ezek is a nemzeti környezetvédelmi program megvalósulását szolgálják.

Külön szólnunk kell annak fontosságáról, hogy megfelelő források álljanak rendelkezésre a településeket elkerülő utak létesítésére. Sajnálatos, hogy a kerékpárút-hálózat fejlesztése nem volt fellelhető egyetlen tárca esetében sem, pedig ennek igen nagy fontosságot kell tulajdonítanunk. Meggyőződésünk, hogy a motorizáció előbb vagy utóbb zsákutcát jelent a közlekedésben is, annak a változtatására, úgy gondolom, valamennyi tárca érdekeltségével kell megtalálni a módot.

Csak következtetni lehet arra, hogy a szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási program megvalósítására milyen nagyságrendű forrás áll rendelkezésre a költségvetésben. A BM címzett és céltámogatások összege ugyan 48 milliárd forint, azonban ez nemcsak az előbbi célokat szolgálja, nyilvánvalóan. Külön sorban szerepel ugyanakkor a KHVM-fejezetben a kiemelt városok szennyvízkezelése, valamint a BM-fejezetben a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatása.

Mindennek az összevetéséből az állapítható meg, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban a központi költségvetés terhére előirányzott, mintegy 56 milliárd forint ebben a költségvetési évben nem teljes egészében biztosított. Ezt mi erőteljesen sajnálatosnak tartjuk.

 

 

(13.00)

 

Sajnos szintén nem található a nemzeti környezetvédelmi programban előirányzott 500 millió forint költségvetési támogatás sem a környezetkímélő egyedi szennyvíz-elvezetési kislétesítmények létrehozásához. Ez a viszonylag nem túl nagy tétel igen fontos lenne éppen a szerény lehetőségekkel bíró önkormányzatok esetében, ezért ennek a változtatásán még el kell gondolkodni.

A fentebb felsoroltak, a hulladékégetők levegőszennyezésének csökkentésére vonatkozó program, ennek 2,5 milliárd forintnyi költségigénye meg kell jelenjen a következő költségvetésben. Ezt, úgy gondoljuk, ha csatlakozni kívánunk az Európai Unióhoz, tovább halasztani már nem lehet.

Az a körülmény, hogy a Központi Környezetvédelmi Alap a fejezeti költségvetésben jelenik meg, céltámogatásként lesz igényelhető, önmagában akár helyeselhető is. Felveti azonban annak szükségességét, hogy a céltámogatások elnyerésének feltételrendszerét közérthetően, gyorsan, úgy kell eljuttatni az érdekeltekhez, hogy valóban azok tudjanak ezzel élni, akiknél ennek meg kell jelennie.

Örvendetes, hogy az Alföld-programra a megfelelő forrás a Környezetvédelmi Minisztérium fejezetében szerepel, és ezt egészíti ki az FVM 37 millió forintos további költségvetési tétele. Meg kell azonban jegyezni, hogy az Alföld helyzete, az Alföld-programmal kapcsolatos minden egyéb és elkövetkező cselekvés nagyon céltudatosan szem előtt kell tartsa mindazokat a környezetben bekövetkezett változásokat, mindenekelőtt az időjárási változásokat, a talajváltozásokat, amelyek hiányában az Alföld igen nehéz helyzetbe kerülhet.

A természetvédelem a költségvetésben csak összevontan néhány sorban szerepel, összességében 1,1 milliárd forinttal. Ezt fájlaljuk. Meg kell mondanom, hogy környezetvédőként, természetvédőként egyszerűen a magam részről ezt nagyon-nagyon nehezményezem; a természetvédelem és a környezetvédelem ugyanis egymástól nem elszakítható két olyan ügy, amelyet összhangban kell kezelni. Ha a természetvédelem hátrányokat szenved, akkor azt a környezet is meg fogja szenvedni. Azt gondoljuk tehát, hogy ezeken a részeken feltétlenül javítani kell; ha az idén nem lehet, akkor mindenképpen a következő esztendőkben.

El kell mondanom, maguk a környezetvédők is egyetértéssel fogadták, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium végül is tiszta, világos és áttekinthető költségvetéssel rendelkezzen, a Környezetvédelmi Minisztérium letisztult profillal működjön. Nem szerencsés a megítélésünk szerint, ha a Környezetvédelmi Minisztérium címszó alatt különböző feladatok összevonásra kerülnek. A Környezetvédelmi Minisztériumnak nagyon határozott, konkrét céljai kell hogy legyenek. Ez a konkrét feladat pedig a következőkben éppen az egyes tárcáknál megjelenő és azok fejezeteiben szereplő, de a környezetvédelem célját is szolgáló eszközök felhasználásánál jelentkezik. Itt kiemelt szerepe kell hogy legyen a tárcának, amikor összhangba kell tudja hozni, mondjuk, egy gazdasági tárcánál annak feladataival a környezetvédelmi feladatokat, és meg kell próbálni a kormányon belül érvényesíteni a környezetvédelem igényeit.

Fontos, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium a következőkben - erről már szóltam, de ismételten szólnom kell - megerősítse a saját helyi szervezeteit. Ennek hiányában ugyanis éppen az az önrész, amely 60 százalékot tesz ki ebben a költségvetésben, egyszerűen nem lesz teljesíthető. Ha nem sikerül megoldani, hogy ezek a helyi szervezetek ténylegesen működjenek, ebben azt esetben - azt gondolom - súlyos problémája lesz a környezetvédelmi tárcának, mert a költségvetés egy jelentős hányada nem fog a rendelkezésére állni. Meggyőződésem azonban, hogy ezek megoldható feladatok, olyan feladatok, amelyeket a környezetvédelmi tárca meg tud és meg kíván oldani.

Ismételten kiemeljük annak szükségességét, hogy a területi szervek mint szakmai szervek - csatlakozva a központi akarathoz - működjenek együtt a központtal, és ők maguk is tegyenek meg mindent azért, hogy ez a költségvetés valóban teljesíthető legyen.

A Független Kisgazdapárt a most tárgyalásba vett költségvetést előremutatónak és egyben a lehetőségekkel összhangban állónak gondolja. Ezek a lehetőségek ma még, úgy ítéljük, szűkösek azon a területen, amelyet kiemelkedően fontosnak tartunk, de úgy gondoljuk, hogy miután előremutató, miután vannak benne olyan részek, amelyek kifejezetten a következő esztendőt készítik elő, így ez a költségvetés a számunkra elfogadható, ezért támogatjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Kovács Tibor, az MSZP képviselője; őt Surján László, a Fidesz képviselője követi. Megadom a szót Kovács Tibor úrnak.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Választókörzetem önkormányzatai - tekintettel a választási kampányban ígértekre, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium létrejöttére - igen nagy várakozással tekintettek az új kormány első költségvetési javaslata elé. El kell mondjam, igen ellentmondásos térségről van szó, mivel Tiszaújváros és néhány másik település kivételével a több mint húsz település valamilyen szempontból hátrányos helyzetű kategóriába tartozik. Ezen önkormányzatok számára a munkanélküliség, az oktatásügy, az infrastrukturális fejlesztések és felújítások jelentik a legnagyobb problémát. Így ebből a szempontból szeretnék a költségvetés néhány fejezetéről véleményt mondani.

Úgy tűnik, ezen önkormányzatok gondjai a jövő évben sem csökkennek, mivel - és most az ÁSZ véleményét olvasom - "tovább folytatódik az önkormányzatoknak a központi költségvetésből juttatott források reálértékének csökkenése. Az önkormányzati alrendszer pénzügyi kondíciója 1999-ben nem javul, miközben a központi igazgatás költségvetését több mint 30 százalékkal tervezi növelni a kormány." Mi ez, ha nem központosítás az önkormányzatiság rovására?

Különösen nehezen kezelhető helyzetet eredményez ez az úgynevezett forráshiányos településeken, amely helyzeteket konkrét példákkal szeretném bemutatni. Előbb azonban néhány szót az úgynevezett kiegyenlítési támogatási rendszerről.

A célkitűzéssel, vagyis a helyi önkormányzatok jövedelmi helyzetének egyre fokozódó különbségei mérséklésére való törekvéssel egyet lehet érteni. Az is igaz, hogy ez a probléma az eddig alkalmazott szja-kompenzációval nem orvosolható megfelelően.

Az adóerő-képesség bevezetése és annak figyelembevétele az állami támogatások rendszerében első ránézésre jó megoldásnak tűnne, de a javasolt megoldás elhibázott és elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan és végrehajtatlan, mert becsült adatokon alapul, elhibázott, mert ez a javaslat két azonosan jó adóerő-képességgel rendelkező önkormányzat közül attól von el több forrást, amely több feladatot lát el. Ez egyszerűen abszurd és elfogadhatatlan, tisztelt államtitkár úr! Nincs előttünk egyetlen próbaszámítás, hatástanulmány sem; és ráadásul úgy tűnik, néhány próbaszámítást saját magunk elvégezve, hogy érzékelhető többletet nem nyújt egyetlen önkormányzatnak sem, tehát úgy vesz el egyesektől, mintha másoknak többet adna.

Ugyanez a helyzet a közoktatást érintő normatívák esetén is, amely 14,6 százalékkal haladja meg az előző évi szintet. A kormány szerint ez fedezetet nyújt a pedagógusok kiemelt bérfejlesztésére. Többször elhangzott már a vitában, hogy ez a pénz nincs benne a költségvetésben. Ez olyan megalapozatlan várakozásokat kelt a pedagógusokban, amelyeknek az önkormányzatok nem tudnak majd megfelelni, például azért sem, mert ezeken a településeken nincs mód a létszámleépítésre, amelyekre a javaslat is épít. Sok esetben már nem is a bérek jelentik a legnagyobb problémát, bár azok is nagy problémát jelentenek, hanem a korszerű taneszközök teljes hiánya. Sok iskolában 30-50 éves iskolabútorok, taneszközök vannak, amelyek cseréje tovább már nem halasztható, erre nincs fedezet az önkormányzatoknál. Korszerű számítógépekről pedig sok helyütt továbbra is csak álmodhatnak, mert ezt a programot is leállították.

Sajnos, ezeken a településeken az országos átlagot messze meghaladó a munkanélküliség; az önkormányzatok sokszor erőn felül megpróbáltak ezen a gondon is segíteni a munkanélküliek közhasznú foglalkoztatásával. Most ez is 300 forinttal többe kerül fejenként havonta az EU-hozzájárulás növekedése miatt. Nem beszélve arról, hogy a közmunkaprogramokra feleannyit különített el a kormány, mint az elmúlt évben, 4 milliárd forint helyett 2 milliárd forintot.

A települési igazgatási, kommunális és sportfeladatok normatívája összesen jövőre 1053 forint/fő, az idén ez 1200 forint/fő volt.

 

 

(13.10)

 

 

Tehát jövőre még kevesebb jut ezeken a településeken az utak, a hidak, a járdák felújítására és a sportra, pedig eddig is csak fillérek jutottak ezekre. Persze, Torgyán Józsefnek 100 milliók vannak beállítva a költségvetésbe a Fradi támogatására. Hallatlanul igazságtalannak tartom, hogy néhány kivételezett budapesti egyesületet ma is költségvetésből finanszíroznak, a vidékieknek pedig morzsák is alig jutnak, pedig ott is szeretik a sportot, és erőn felül is áldoznak rá.

Mindezek mellett ráadásként a törvényjavaslat az önkormányzati támogatásra is ki akarja terjeszteni az 1,9 százalékos mértékű előirányzati zárolást. A kormányt az sem zavarja, hogy ezt az önkormányzati törvény nem teszi lehetővé.

Összefoglalóan: ez a költségvetés a nehéz helyzetű önkormányzatoknak nem sok jót ígér. Módosító indítványokkal megpróbálunk változtatni ezen a helyzeten. Bízom abban, hogy kormánypárti képviselőtársaim támogatni fogják ezeket a javaslatokat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Surján László, a Fidesz képviselője; őt Balczó Zoltán, a MIÉP képviselője követi. Megadom a szót Surján László úrnak.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az 1990. évi pótköltségvetést is figyelembe véve ez a tizedik költségvetés, amelynek vitáján részt veszek. Az első négy évben az infláció elleni igyekezetet, a pénzügyminiszterek görcsös akaratát, egy külgazdasági térvesztést láttam, és látom a szakminiszterek erőlködését, hogy az ágazatot felszínen tartsák. Emlékeztetni szeretnék e korszak rendszeres családipótlék-emeléseire, a nyugdíjemelések körüli szenvedélyes vitákra. Akkoriban szinte minden hozzászóló abban versengett, ki adna többet az elesetteknek, majd hangosan követelte az államháztartási reformot. A következő négy évben még nagyobb lett a zűrzavar. A kormány nem a választóinak, hanem nemzetközi tekintélyeknek akart megfelelni, és ez olyan durva hibákhoz vezetett, mint a szociális ellátórendszer - elvek, meghirdetett választási programok ellenében való - megnyirbálása, az egészségügy padlóra küldése, az önkormányzatok ellehetetlenítése.

Ez az első olyan költségvetés a tíz közül, melyben nem a kormánytagok egymás közti tusakodásának véres verejtékét látom. Ez az első olyan költségvetés, amelynek egységes üzenete van. Üzenet arról, hogy megváltozik az ország, helyreáll az erkölcsi rend, nem az jár jobban, aki kevesebbet dolgozik, aki kevésbé iparkodik. Nem fűnyíró szabja egyenletessé a rózsát, az ibolyát és a harangvirágot, hanem mindenki a maga belső indíttatása szerint fejlődhet. Üzenet arról, hogy a tervek - ha komolyan akarjuk - valóra válnak. A gyermek már kisebb teher, nem dönt szegénységbe. Az eddigi kormányzás abból állott, hogy a kormány elvett és visszaadott. Most az újraelosztás dinamikája mellett megjelent egy új jelenség: az állam nemcsak elvenni és adni tud, hanem otthagyni is, ott, ahol a jövedelem létrejött. Üzenet ez a költségvetés arról is, hogy mindehhez nagyobb biztonságot kapunk, erélyesebben és hatékonyabban lesz módunk megálljt parancsolni a bűnözésnek.

Végül üzenet arról, hogy a kormány az újraelosztás során valójában befektet. Minden többletforint, amelyet oktatásra fordítunk, befektetés a jövőbe. A jövő egyébként kezd jelenné válni. Néhány évvel ezelőtt eszelősnek tekintettünk volna arra a pénzügyminiszterre, aki a NATO-tagság költségeit is betervezi a következő év költségvetési kiadásai közé. (Mádai Péter: Ez hol van most?) Most pedig eljutottunk oda, hogy azt kérdezhetjük, hogy vajon elég lesz-e a Külügyminisztériumban a tagsági díjra tartalékolt harmadfélszáz millió akkor, ha nem áprilisban, hanem hamarabb leszünk tagok. Ha már a Külügyminisztériumnál tartok, öröm, hogy a követségek sorozatos bezárása után a következő évben három új misszió nyílik meg.

Minden költségvetés olyan, mint egy tükör, melybe belenézve megláthatjuk az érte felelős kormány jellegzetes vonásait. Ez a költségvetés még csak egy ókori fémtükör, melyben homályosan látni; idegen alapokra épült, a valódi kormányzati szándék inkább csak jelzés értékű. Az egyes tételeken láthatóan végigment egy meghatározott százalékra kinyitott olló, s megnyírták így például a Magyarok Világszövetségének költségvetési támogatását is.

Ugyancsak hiba, szinte elírási hiba a javaslatban az, ami a kötelező 3 százalékos elbocsátás következtében felszabaduló pénzeket nem engedné bérre fordítani. Éppen a Külügyminisztériumban, ahol alig van más forrás bérfejlesztésre, feltétlenül lehetővé kell tenni, hogy a felszabaduló összegről szabadon dönthessenek. A Fidesz-frakció nem fogja módosító indítványok sorozatával szétbombázni ezt a költségvetést, de a fentieket és az azokhoz hasonló néhány, az egészhez képest apró hibát biztosan orvosolni fog.

Tisztelt Ház! A költségvetési vita nehéz műfaj, melyben már megszokott dolog, hogy az ellenzékiek ócsárolják a tervezetet. A reális kritika fontos, és az ország javát szolgálja. Mit szóljunk azonban ahhoz, hogy azok, akik bevezették a törvényhozási gyakorlatba, hogy egy törvényen belül törvények több tucatját módosítják, most azért kárhoztatják az előterjesztést, mert ugyancsak ezt teszik? Most, fél év után, egyesek megpróbálják számon kérni rajtunk a négy évre szóló terveinket. Teszik ezt olyanok, akik többségi szavazással úgy határoztak az elmúlt ciklusban, hogy a kormánypártokon a parlamentben nem lehet számon kérni a választási programot. A baloldal választási vereségének fő oka a hiteltelensége volt. Az ez évi költségvetési vitában néhány üde kivételtől eltekintve ezt a hiteltelenségi csorbát nem sikerült kiküszöbölni. Pedig minden csorbát ki lehet küszöbölni, amíg a penge tart.

Tisztelt Ház! Ez a költségvetés jobb, mint az előzőek voltak, és abban bízom, hogy rosszabb, mint a következők lesznek. Ezzel a bizalommal ajánlom mindenkinek elfogadásra.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hegyi Gyula, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Surján László képviselő úr azt mondta, hogy az jár jól ezzel a költségvetéssel, aki iparkodik. Nem tudom; talán azok a nyugdíjasok, akik igen rosszul járnak a költségvetéssel, vagy a munkanélküliek, vagy a kistelepülésen élők, vagy az alacsony jövedelműek? - akárhogy iparkodnak, szerintem ezzel a költségvetéssel nem járnak sokkal jobban. Vannak persze, akik iparkodnak, és jól járnak - Torgyán miniszter úr menye iparkodott, és igazgatótanácsi tag lett. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Sajnos azonban ez a fajta lehetőség nem áll rendelkezésére tízmillió magyar állampolgárnak.

Hogy egy tényt említsek - mivel Surján képviselő úr azt mondta, hogy tények nélkül ócsároljuk ezt a költségvetést -: a szociális biztonságot sok más törvény mellett ebben az országban az Európai Szociális Charta ratifikálása is erősítené. Mi idén szeptemberben szerettük volna ratifikálni, de elfogadtuk azt az érvelést, hogy a kormányváltással járó bonyodalmak miatt erre később kerüljön sor. Őszintén reméltük, hogy november 30-ig megszületik, legutóbb azonban azt hallottuk a tisztelt kormány képviselőitől, hogy erre csak jövő májusban kerül sor.

Kétszer átlapoztam a költségvetést, és ha tévedtem, ha rosszul láttam, akkor itt az idő, hogy államtitkár úr vagy bárki a kormány oldaláról kijavítson engem: a Szociális Charta bevezetésével kapcsolatos költségeket sehol nem találtam meg a költségvetésben, egyik minisztériumnál sem. Többször végigolvastam, és amennyire tudom, néhány milliárd forintba kerül a feltételek megteremtése. Ezt egyik minisztérium kiadásánál sem találtam, ezért sajnos ami aggályt már egyszer elmondtunk ebben a Házban, ismét fel kell vetnem: félünk attól, hogy az egyéves halasztásból hosszabb időhalasztás lesz, vagy névleg, papírforma szerint ratifikáljuk, de valódi szociális biztonságot nem jelent. A részletes vitában majd kitérek arra, hogy módosító indítványt nyújtunk be annak érdekében, hogy a Szociális Charta ratifikálásához szükséges források a kormány rendelkezésére álljanak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádai Péter úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tények nélkül ócsárol az ellenzék - meglehet, ez nem vitaalap -, de tények nélkül dicsérni legalább olyan felelőtlen dolog. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Ön említette a NATO-csatlakozás költségét - nos, ez elsősorban a Honvédelmi Minisztériumot érinti, és csak ezért kívántam szólni. Nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti képviselőtársaim is elmondták, hogy a honvédelem költségvetése egy logikai bukfenc.

 

(13.20)

 

Olyan 30 milliárd forintos bevételt tervez, amit 8 év alatt nem sikerült a Honvédelmi Minisztériumnak teljesítenie; nem számol azzal, hogy az SFOR valamilyen módon fennmarad; nem számol azzal, hogy ígéretet tettünk, miszerint felállítunk egy gyorsreagáló hadtestet; nem számol azzal, hogy törvény kötelezi a parlamentet és a kormányt, hogy '99. január 1-jétől beálljanak a bérek - azt gondolom tehát, hogy ezt mint a NATO-csatlakozás költségvetését dicsérni, legalábbis felelőtlenség. Én természetesen nagyon bízom benne - mint mindenki ebben a parlamentben -, hogy a NATO tagjai leszünk, de tartok tőle, hogy ezzel a költségvetéssel a NATO cselédszobájába jutunk csak.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Surján László úrnak.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! "Az ellenzékiek ócsárolják a tervezetet" - mondtam, szó sem volt arról a formáról, hogy tények nélkül, ebbe én nem kívántam belemenni, de ha hivatkozni tetszenek, akkor arra tessék hivatkozni, amit mondtam.

A kistelepülésekkel kapcsolatban pedig hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy minden olyan 1100 főnél kisebb lakosszámú település, amely iskolát tart fenn, részesedhet egy összességében 1 milliárd forintos többletjuttatásban. Ez olyan hatalmas injekciót jelent a kistelepülések intézményei felé, amire eddig nem volt példa. Én a külügyi költségvetésről beszéltem, ahol a NATO politikai vonatkozásai vannak. és a tagdíjak körében szerepel az említett összeg.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Veres János úr, az MSZP képviselője.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Surján képviselő úr arról beszélt, hogy ebben a költségvetésben nem érvényesül a fűnyíró elv. Szeretném a figyelmébe ajánlani a 47. és a 48. §-t, amely két fűnyírót is elindít ebben a költségvetésben: egyrészt az 1,9 százalékos, mindenkire kiterjedő kötelező tartalékolással, másrészt pedig azzal a 3 százalékos létszámcsökkentés-előírással, amely mindenkire, valamennyi költségvetési fejezetre egységesen érvényesül, azokra is, amelyekre igazából a kormánynak nem lenne joga szabályokat hozni, ilyen az Alkotmánybíróság, a bíróságok általában, az Országgyűlés egésze, a köztársasági elnöki hivatal, az ügyészségek s a többi, nem akarom most tovább sorolni. Azaz ez a két paragrafus klasszikusan azt mutatja meg, hogy igenis érvényesül a fűnyíró elv ebben a költségvetésben - sajnos.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Balczó Zoltán, a MIÉP képviselője; őt Gémesi György, az MDF képviselője követi. Megadom a szót Balczó Zoltán úrnak.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja képviselői a vita előző napjain elmondták a véleményüket a költségvetés egészéről, szerkezetéről; és arra való tekintettel, hogy nem látunk lényegi változást, nem látjuk azokat a szükséges forrásbevonásokat, amelyek nélkül az általunk fontosnak ítélt társadalmi célok nem teljesíthetők, sőt, annak a veszélyét látjuk, az is kétséges, hogy a kormányzat programjában vállaltak teljesíthetőek lesznek, ezért nem támogatjuk a költségvetést - az egyes részkérdések és ágazatok terén tapasztalható pozitívumok ellenére sem. Ezek közé a pozitív területek közé tartozik az az ágazat, amelyről most beszélni kívánok: az oktatás és a kutatás területe.

Néhány adat: az Oktatási Minisztérium tárca szintű támogatása 27,9 százalékkal; a felsőoktatás támogatása 27 százalékkal; a Magyar Tudományos Akadémia kiadási főösszege 35,7 százalékkal, ezen belül a működési támogatás közel 17 százalékkal emelkedik; és lényeges az Országos Tudományos Kutatási Alap 18,4 százalékos emelkedése. A költségvetés tervezetéből, a törvényjavaslatból tehát az derül ki, hogy ezen a területen nem teljesül az a negatív helyzet vagy aggály, amit a kormányprogram vitájában elmondtunk, mondván: vajon nem jön-e majd a nagy mumus, a pénzügyminiszter, aki azt mondja, hogy igen, de erre a területre nem jut forrás. Nos, ez a mumus, úgy tűnik, most más helyen jár.

A felsőoktatást minden kormányzat stratégiai ágazatnak deklarálta. Az előbb említett szám, illetve azok a részletek, amelyeket ezen belül ismerünk, reményt adnak arra, hogy most nemcsak deklaráltan lesz stratégiai ágazat a felsőoktatás, hanem a lehetőségek tekintetében is azzá válik. Hogy ebben az évben ezzel a többlettámogatással milyen szintre jut, abban a kérdésben azért vissza kell menni egy gondolat erejéig 1995-höz. Tudom, elhangzott itt ma, meg tegnap is, hogy ne a múltat emlegessük, és hogy nem helyes dolog törvényt ülni a múlt felett - nem is ez a szándékom. Csupán azt szeretném megállapítani, hogy amikor egy adott területen egy adott forrással pótolni akarjuk az elmúlt időszak hiányait, akkor nem feledkezhetünk el egy dologról a felsőoktatás területén: az 1995-ös súlyos megszorításoknak személyi következményei voltak, erejük és tudásuk teljében lévő emberek mentek el nyugdíjba a nyugdíjkor elérése előtt, adott tanszékekről fiatal emberek mentek el azért, mert nem találták meg a jövő biztonságát. Ezeket a feltételeket sokkal nehezebb újból megteremteni, mint egy-egy költségvetési évben önmagában a forrást megtalálni. A helyrehozatal tehát nem lehetséges egy év alatt, és csak a reményemet tudom kifejezni, hogy valóban stratégiai ágazat marad a felsőoktatás, tehát nem egy évben szerepel majd az élen, hanem ez folytatódni fog.

A közoktatás pénzügyi helyzetét nem választhatjuk külön az önkormányzatok helyzetétől és lehetőségeitől. A kormány előterjesztésében a fókuszban a 16 százalékos pedagóguskereset-növelés, -növekedés áll, ami szeptembertől 3 százalékkal egészül ki. Tegyük fel a kérdést, hogy ez orvosság-e a közoktatás bajaira! Igen, ez orvosság, de egyet azért tegyünk hozzá, amit oly sokszor hallunk: "A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg orvosát és gyógyszerészét!". (Szórványos derültség.) Mi a kockázat ebben a 16 százalékban? Ez a 16 százalékos központi normatívaemelés tiszteletre méltó, de hogy ebből a borítékban valóban lesz-e 16 százalék, ahhoz meg kell néznünk, milyen részben finanszírozza saját forrásból egy önkormányzat a közoktatási kiadásokat.

Az átlagos arány, amit hallunk, jelenleg 63:37 százalék, amit javítani szeretne a költségvetés. Én talán nyilván gazdagabb önkormányzatok, két budapesti kerület példájáról tudok, ahol a közoktatás normatívája 54 százalékra, a másikban 48-ra elég, tehát azt mondhatnánk: vannak olyan önkormányzatok, ahol ez a normatíva ezeknek a kiadásoknak a felét jelenti. Tehát a kétharmada-fele van finanszírozva központilag, ez azt jelenti, hogy akkor lesz ebből 16 százalékos tényleges keresetnövekedés, ha az adott iskolafenntartó önkormányzatok azt mondják: igen, erre a részre mi is rátesszük a magunk 16 százalékát. Milyen források állnak erre rendelkezésre? Átcsoportosít más normatívát? Ehhez hozzá kell tenni, hogy reálértékben csökkenő az önkormányzatok támogatása; idézhetem az Állami Számvevőszék megállapításait is: 9,7 százalékra tehető ez az eljutó forrás. A kérdés az, hogy honnan vegye el. Vegye el az egészségügytől vagy a kultúrától? Ez a megoldás egy káros mellékhatás lenne, a nagyon fontos pedagógusbér-emeléseket úgy oldja meg, hogy mellékhatásként csökkenteni kell más területeknek a még ily módon is viszonylag szerény emelését.

A másik lehetőség természetesen az önkormányzatok saját forrásai. Megint hadd idézzem az Állami Számvevőszék jelentését: "Az idei várható bevételhez viszonyítva az infláció mértékétől elmaradóan bővülnek az önkormányzatok saját forrásai, a privatizációs bevételek csökkenése és a mobilizálható vagyonrészek korábban elkezdett folyamatos értékesítése miatt elsősorban a felhalmozási és tőke jellegű bevételek mérséklődésével lehet számolni.". Ebből tehát az derül ki, hogy saját forrás sem áll igazán rendelkezésre ahhoz, hogy ez a 16 százalékos valóban létrejöjjön.

 

(13.30)

 

A kormányzat, illetve a kormánypártok képviselői érzik ezt, és elhangzott, hogy garanciát kívánnak adni. Nos, én frissiben elolvastam a három kormánypárti frakcióvezető által benyújtott módosító indítványt, amely valóban garancia, csak nem az, amire én gondoltam. Ugye, a garanciát jelen esetben az jelenti, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény esetében van egy melléklet, amely megállapít szakmai szorzókat, és e szakmai szorzók pontosan a tervezett 16, majd plusz 3 százalékos keresetnövekedést tartalmazzák kötelező törvényi erővel. Tehát a garancia ebben a felfogásban a kötelezettség szigorú előírását jelenti, holott az érdemi garancia a források hozzárendelése lenne. S hogy erre azért volt példa, hadd utaljak arra, 1995-ig érvényesült az, hogy egy ilyen típusú keresetnövekedés esetén azt a fedezetrészt, amelyet az önkormányzatnak a saját erejéből kellett megoldania, központi támogatással, bérpolitikai intézkedés típusú forrásként megkapták az önkormányzatok.

Tehát még egyszer: ez a típusú garancia egyfajta törvényi kötelezettséget teremt, nem pedig a forrást garantálja.

Néhány gondolat erről a bizonyos "fókuszálás" kifejezésről. Ez igen szemléletes, és természetesen nagyon pozitív folyamat is lehet, ha arról van szó, hogy miközben különböző területeken egyenletesen és tisztességes módon emelkednek a juttatások a közalkalmazotti és köztisztviselői kategóriákon belül, alkalmanként egy-egy terület kiemelkedő lehetőséghez jut, elsősorban a bér tekintetében. Akkor ez a fókusz ráirányul erre a területre, és így tulajdonképpen jelentős javulás érezhető. Ez így helyes. De vajon nem azt jelenti-e ez a fókuszálás adott esetben, hogy aki most kevesebbet kap - adott esetben talán még az inflációnál is -, azt azzal lehet biztatni, hogy várj türelemmel, a következő évben te kerülsz a fókuszba? S aki most a fókuszba került, az legyen nyugodt az elkövetkezendő években, és maradjon csendben, hiszen akkor megkapta a magáét? Ha tehát maga az átlag stagnál, akkor ez a bizonyos fókuszálás teljesen fiktívnek tűnő jó érzést teremthet. Én ahhoz tudom hasonlítani, ha ez következik be, mint amikor "utolsó pár, előre fuss!" játék folyik, hiszen nagy a lendület az előrefutáskor, s utána esetleg egy idő múlva megint csak kiderül, hogy leghátul vagyok. Ezek az aggályok arra vonatkoznak tehát, hogy vajon milyen módon valósul meg ez a bizonyos nagyon szép kifejezés az elkövetkezendő években.

Összefoglalva tehát a Magyar Igazság és Élet Pártja örül annak, hogy a stratégiai fontosságú felsőoktatás ebben az évben komoly forrásokhoz jut, a kutatási terület is többletlehetőséget kap; és tudomásul veszi, hogy a kormányzat egy tisztességes, 16 százalékos normatívával kívánja segíteni a pedagógusbéreket, s hogy ebből mire futja, az majd kiderül az önkormányzatok saját lehetőségeiből.

S talán engedjenek meg még egy rövid megjegyzést a vita jellegével kapcsolatban. Számomra ez a költségvetési vita olyannak tűnt, mintha már tényekről beszélnénk, holott nagyon fontos a költségvetés, de hát mi van, ha 13 százalék lesz az infláció, vagy mi van, ha 9,5?! Ugye, itt elhangzott az előterjesztésben kormányzati oldalról, hogy ez a legjobb költségvetés, a legdinamikusabban fejlődő gazdaságok egyike leszünk, és ezzel a költségvetéssel teljesítik a kormánypártok a programbeli ígéreteiket. Még egyszer mondom, a költségvetés nagyon fontos, de a teljesítés nem ebben a tervezetben nyilvánul meg; ugyanúgy, ahogyan a volt kormánypártok ostorozzák és már a fejükre olvassák a jelenlegi kormánynak, hogy nem teljesítette azt, amit vállalt.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának véleménye tehát az, hogy mi egy év múlva tudjuk azt megítélni, hogyan teljesült ez a kormányprogram, hogyan felelt meg az elvárásoknak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Felszólalásra következik Gémesi György, az MDF képviselője; őt Horn Gábor követi, az SZDSZ részéről.

Előtte azonban Hargitai János jelentkezett kétperces felszólalásra, neki adom meg a szót.

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, Balczó képviselő úr ellenzéki képviselőként is nagyon higgadt elemzését adta a költségvetésnek. A felsőoktatást érintő részekről ugyanabban a szellemben szólt, ahogyan megszólalt tegnap egy szocialista képviselő is; az ő felszólalását ugyanígy tudom minősíteni.

S itt utalok vissza a Veres János által elmondottakra, hogy ebben a költségvetésben csak egy fűnyíróelv érvényesül. Megengedte magának azt a csúsztatást, hogy hivatkozott egy olyan törvényszakaszra, amelyik alapján ezt a következtetést persze le lehetett vonni, csak elfelejti azt, hogy ha be is indul - nem várt gazdasági mozgások miatt - ez az 1,9 százalékos fűnyíró, ez akkor is másként érinti a felsőoktatást, másként a vidékfejlesztést, a közbiztonsági területet, magának az oktatásnak a területét.

Azt gondolom, hogy ha szakszerű vitát akarunk folytatni, akkor ezeket a tényeket is el kell ismernünk, főleg költségvetési bizottsági tagként - Veres János jól ismeri a költségvetést.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Veres János úrnak.

 

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Szeretném pontosítani: nem azt mondtam, hogy "csak" a fűnyíróelv érvényesül, hanem mivel Surján képviselő úr a hozzászólásában azt mondta, hogy ez az a költségvetés, amelyikben nem érvényesül, én idéztem két paragrafust - amit idézek most is: a 47. és a 48. §-t -, amelyben klasszikusan érvényesül a fűnyíróelv. Azt gondolom, ebben vitánk talán kettőnknek sincs egymással, mert ez tipikusan fűnyíróelvet érvényesítő két paragrafus. S nem azt mondtam, hogy az egész költségvetésben ez érvényesül.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Gémesi György úrnak, az MDF képviselőjének.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy költségvetés - és erről folyik itt a vita - nyilvánvalóan nem adhat mindenre megfelelő választ, és minden igényt sem elégíthet ki. Erről szól ez a most már napok óta folyó vita, melyek azok a hangsúlyok, melyek azok a prioritások, amelyeket a jelenlegi kormány föl tud vállalni, tudatában annak, hogy vannak olyan területek, amelyekre a lehetőségei miatt kevésbé tud koncentrálni.

Egy olyan területről szeretnék szólni, amely örvendetes, és amelyben meggyőződésem szerint egyetértés van közöttünk: ez pedig a sport és az ifjúság kérdése.

A hiteles politizálás szándéka furcsának tűnő helyzeteket is teremthet. Az egyik kormányzó párt tagjaként tegnap ugyanezen a helyen kritikai megjegyzéseket kellett megfogalmaznom a költségvetés önkormányzati fejezetének vitája során. Most viszont - ugyancsak a hitelesség igényétől vezetve - egy olyan területről szólva kell a kormány teljesítményét dicsérnem, amelytől a politika teljesen idegen. Mert azt egyikünk sem vitathatja, hogy a sportélettől jó esetben igencsak távol esik a politika. Jó esetben, mondom, mert a történelem folyamán nemegyszer próbálták a sportot közvetlenül pártérdekek befolyása alá vonni, ám ezt csak igen erős elnyomórendszereknek sikerült megtenniük, olyan vezetőknek, olyan berendezkedéseknek, amelyek az egész társadalmat ellenőrzésük alatt tartották. Azt azonban még a saját aktív kardvívó koromból tudom, hogy a sportolók közösségétől a közvetlen politizálás végtelenül távol eső fogalom. A parlament ifjúsági és sportbizottságának a sportért felelős alelnökeként remélhetem, hogy a sport politikamentessége bizottságunk soraiban is megmutatkozik majd.

Mindezek tükrében ellentmondásnak tűnhet, ha most a kormány sporthoz való hozzáállását, eddig elvégzett munkáját és jövőbeni terveit értékelem hallatlanul jónak, hasznosnak, ha mégsem az. Illő, hogy állításomat mindenki által elfogadható tényekkel támasszam alá.

Nos, az egyik legszimpatikusabb mozzanat már a kormány alapállásában is felismerhető. Az Ifjúsági és Sportminisztérium koncepciójának és költségvetésének elkészítésekor a szakembereket érezhetően az az alapfelfogás vezette, miszerint a sportélet az egyetemes emberi kultúra szerves része, a magyar sportélet pedig a magyar szellemi örökség egyik összetevője, napjaink fontos és széles körben elismert értékhordozója. Mindez talán egyértelműnek tűnhet az önök számára. Mégis, a jelenlegi koalíció kormánya az első olyan magyar kormány, amely nemcsak felismerte, hanem ennek megfelelő rangra is emelte és januártól önálló minisztériumként kezeli a sport és az ifjúság összekapcsolódó ügyét.

 

 

(13.40)

 

A Magyar Demokrata Fórum egyik vezetőjeként külön örömet jelent számomra, hogy ez a felfogás megegyezik a Magyar Demokrata Fórum programjában megfogalmazottakkal.

Lássuk tételesen, melyek azok az intézkedések, azok az új elemek, amelyek a jövőben a sport mindennapjaiban ezt az oly régen várt s korábban oly érthetetlenül meg nem hozott fordulatot biztosítják!

Ilyen új, jó, hasznos és értékes elem a támogatás mértéke. Míg 1994-ben a sportra fordítható pénzösszeg a költségvetésnek mindössze 0,2 százalékát, '96-ban 0,24 százalékát, '98-ban is csak 0,28 százalékát tette ki, addig a most benyújtott javaslat értelmében ez az arány a jövő évben eléri a 0,41 százalékot. Ez hatalmas előrelépés.

Ilyen új, jó, hasznos és értékes elem például az adósságok kezelése. Közismert tény, hogy a sportegyesületek, a sportlétesítmények jó része súlyos eladósodással küzd: adó- és társadalombiztosítási hátralékaik nagysága az egyik legfenyegetőbb rém a számukra. Az előterjesztés ezúttal először nevesíti a probléma megoldásához a segítséget nyújtó összeget, amikor 1 milliárd forintot különít el erre a célra.

Ilyen új, jó, hasznos és értékes elem a sportpiac fejlesztésére és megerősítésére szánt 700 millió forint, amely elsősorban a kis- és középvállalkozások beindulását, megerősödését hivatott támogatni. Fontos szempontnak tartom, hogy a pályázatok elbírálásánál döntő a világos üzleti tervek megléte.

Ilyen új, jó, hasznos és értékes elem a két nagy program - a futballfejlesztési program és a nemzeti atlétikafejlesztési program - elindítása. A két sportág kiválasztásánál figyelembe vették, hogy a világ jelenlegi vezető sportágairól van szó. A labdarúgásban elért egykori sikereinket senkinek nem kell ecsetelnem, és az atlétika, a sportok királynője szerepéről pedig mindenkit meggyőzhetett az augusztusi budapesti Európa-bajnokság hihetetlen közönségsikere is. A labdarúgás fejlesztésénél külön érték, hogy a hangsúlyt a gyermek- és ifjúsági foci körülményeinek javítására helyezi. A program másik eleme a felkészülés a 2004-es, Ausztriával közösen tartandó Európa-bajnokság lebonyolítási jogának megszerzésére. Egy ilyen esemény megszervezése és sikeres megrendezése üzleti szempontokból is kimagasló eredményeket hozhat nemcsak a labdarúgás, hanem az egész ország konyhájára.

Ilyen új, jó, hasznos és értékes elem a fogyatékosok sportjának, de úgy is mondhatnám, a fogyatékosok mindennapjainak megkönnyítése. A szemléletváltást bizonyítja, hogy Szekeres Pál személyében a terület egy népszerű, hiteles és elismert államtitkár-helyettest kap.

Ilyen új, jó, hasznos és értékes elem a Magyar Olimpiai Bizottság támogatásának megerősítése. A Magyar Olimpiai Bizottság költségvetése az elmúlt évinek a 350 százalékát teszi ki, ami óriási mértékű előrelépés. A jövőben az olimpiai felkészülés menedzselése tehát az arra legilletékesebb szervezet kezébe kerül, a pénzek elosztásának és a felhasználás hatékonyságának ellenőrzését avatott szakemberek végzik majd. Itt emelem ki azt az általános elvet, miszerint a támogatások elosztásában ezentúl kiemelt szerepet kapnak a szakszövetségek. Megszűnik az eddigi munkamódszer, amelyben az OTSH komoly centralizációs szerepet töltött be. A döntésben, a pénzek elosztásában ezentúl kiemelt szerepet kapnak a demokratikusan választott szakszövetségek.

S ha a már Magyarország számára oly fontos olimpiáknál tartunk, ilyen új, jó, hasznos és értékes elemnek tartom az olimpiai műhelyek támogatását. Az igazi értékmentés, a világsikereket eredményező munka ezekben a kicsiny közösségekben zajlik olyan szakemberek irányítása alatt, akiket manapság már csak a sportág szeretete s az elhivatottság érzése tart idehaza, hiszen ugyanezzel a tudással és felkészültséggel számos külföldi országban könnyedén teremthetnének maguknak kimagasló életszínvonalat. Minden reményünk megvan rá, hogy ez az áldatlan helyzet most alapjaiban változzon meg.

Ugyancsak az olimpiákhoz kapcsolódik az az új, jó, hasznos és értékes elem, amelynek alapján a jövőben nemcsak az olimpiai bajnokok kapnák meg az őket megillető járadékot, hanem a játékok érmes helyezettjei is. Részletkérdésnek tűnik, de sok-sok sportolónak és sportvezetőnek jelent megnyugtató, jóleső hírt, hogy a leendő Ifjúsági és Sportminisztérium céljai között szerepel az 1984-es Los Angeles-i olimpiáról politikai okok miatt távol maradt sportolók kárpótlása, rehabilitációja.

További új, jó, hasznos és értékes elem a szabadidősportok támogatásának hatalmas mértékű megnövekedése. Szemben az 1998-as 20 milliós összeggel, a jövő évi keretszám már 150 millió. A felismerés világos: a sport távolról sem egyenlő az élsporttal, a sport szórakoztató oldala mellett ugyancsak fontos az egészségmegőrzésben, a nevelésben betöltött, betölthető, betöltendő szerepe is. Mindezekhez kapcsolódik, hogy a jelenleg működő két közalapítvány jogutódjaként a jövőben a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány, a szabadidősportok finanszírozása mellett a már futó ösztöndíjprogramok kezelését is ellátja.

Ugyancsak új, jó, hasznos és értékes elem a létesítmények és stadionok építésének, korszerűsítésének programja, hiszen várható, hogy ezáltal a világszínvonalú magyar sportban élők és dolgozók végre megkapják a munkájukhoz méltó körülményeket.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár felszólalásomban a most felállítandó Ifjúsági és Sportminisztériummal kapcsolatban elsősorban a magyar sportéletben várható pozitív változásokat emeltem ki, szakértőimmel és a Magyar Demokrata Fórum szakértőivel az egész koncepciót alaposan áttanulmányoztuk. A vizsgálatok fényében bátran és nyugodt szívvel jelentem ki: a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja az ismertetett javaslatot és javaslatrészt, és ugyanerre kérem fel valamennyi képviselőtársamat, azokat az ellenzékieket is, akik az ifjúság és a sport kérdéskörét igazán szívügyüknek tekintik, olyan kérdéskörnek, amely valóban független mindenféle pártérdektől.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kovács Tibor úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Gémesi úr dicsérte a kormány sportpolitikáját és sportfinanszírozását. Én pedig néhány perccel ezelőtt éppen arra hívtam fel a figyelmet, hogy milyen mérhetetlenül igazságtalan az, hogy még mindig a költségvetésből finanszíroznak néhány kivételezett sportegyesületet, a vidék sportjára pedig fillérek jutnak. Érdekes, hogy a sportfinanszírozást a kormány besöpörte az új Sportminisztérium alá. Ez alól két sportegyesület és két minisztérium kivétel: a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, illetve a Honvédelmi Minisztérium. Azt szeretném kérdezni, hogy ezek nem tartoznak a kormány egységes sportkoncepciójába és sportpolitikájába?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Horn Gábor, az SZDSZ képviselője, őt Frajna Imre, a Fidesz képviselője követi. Megadom a szót Horn Gábor úrnak.

 

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha ilyen kevesen is, de egy újabb költségvetéshez érkeztünk. Jó néhányunk számára nyilván más helyzetben, hiszen ellenzéki pártként kell kifejtenünk az álláspontunkat a jelenleg előttünk lévő anyagról. Jómagam arra vállalkoznék, hogy az általános vitában ennek oktatási részéről beszélnék, a részletes vitában nyilván lesz módunk a módosító indítványainkat külön is alátámasztani.

Hadd kezdjem a látszólag egyszerűbbel, a felsőoktatási résszel. Mint hallottuk az előbb, a felsőoktatási részben nagyfokú egyetértés van, hiszen a magát kevéssé ellenzéki pártnak minősítő - bár a másik oldalról ellenzéki pártnak minősülő - MIÉP messzemenőleg támogatja a felsőoktatás finanszírozási részét. Ez az ő bajuk.

Szeretném jelezni, hogy a felsőoktatási költségvetéssel mi a magunk részéről korántsem vagyunk ilyen elégedettek. Egyetlenegy pozitívuma mindenképpen van a dolognak: talán ez az első olyan terület, ahol az elmúlt néhány hónapban jelentős rombolás nem történt. Ha ez pozitívum, akkor ezt ki lehet emelni. A felsőoktatási törvény '96-os módosítását figyelembe véve ez a fajta felsőoktatási költségvetés ahhoz képest semmiféle pluszt nem nyújt - ezt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni -, arányaiban sem jelentősebben emel: 1997-ben 29,5 százalékkal nőtt a felsőoktatás finanszírozása, 1998-ban 25,6 százalékkal. Ehhez képest van most egy 28 százalék körüli növekmény, amiből sajnálatosan le kell vonnunk a tandíj-kompenzáció részét, hiszen az nem többlet. A felsőoktatás számára semmiképpen nem többlet.

 

 

(13.50)

 

Tehát ilyen értelemben 20-21 százalékos növekményt mutathatunk ki, ami semmiképpen nem bizonyítja azt, hogy kiemelt terület lenne önmagában, valamiféle fantasztikus "Örömódával" a felsőoktatás. Arról van szó, hogy itt ebben a kérdésben, és még egyszer mondom, ha ez pozitívum, akkor ezt lehet mondani, legalább nem nyúltak hozzá az elindult folyamatokhoz, nem verték szét azokat a lépéseket, amelyeket '96-ban, egy előző kormányzati időszakban megtettünk. Itt tehát olyan pályák vannak, a Széchenyi-professzúrától kezdve a főiskolai, egyetemi docens és afölötti pótlékokon keresztül, a hallgatói juttatások növekedéséig, a lakhatási támogatásokig és egyebek, amelyek, ha tetszik, elkerülhetetlenek, megvoltak a rendszerben és ezek végrehajtása történt.

Van azonban két lényeges kérdés, amelyet külön ki kell emelnünk. Az egyik, amit sokszor elmondtunk, úgyhogy most csak jelezném: a tandíj ügye. A tandíj eltörlése az ország költségvetésének 7-8 milliárd forintjába kerül, szerény számítások szerint ennél valószínűleg többe, de fogadjuk el most, hogy ennyibe. Meggyőződésünk szerint - és ezt sokszor elmondtuk, tehát ezt csak jelzem - ebben a kérdésben semmilyen formában nem jutottunk előre. Meg vagyunk arról győződve, hogy ha az igazán rászorulóknak kívánt volna ez a kormányzat segíteni, akkor olyan ösztöndíjrendszert hívott volna életre, amit mi egyébként javasoltunk már a nyáron is, létre is hoztuk ennek alapját, az Esély Közalapítványt, amelynek 200-ról 400 millióra emelkedik ugyan az alapja, de hogyha csak egy töredékét, mondjuk, a felét a tandíjra fordított 7 milliárd forintnak betették volna ebbe a közalapítványba, és odaadták volna annak a körülbelül egyharmadnyi ténylegesen rászorulónak, akkor valóságos segítséget nyújtottak volna. Most az a helyzet, amit elmondtunk itt, hogy ez a fajta költségvetés ebben az elemében is a jó pozícióban lévő társadalmi csoportoknak segít, és nem segít igazából, sőt, egyáltalán nem a rászorulóknak, hiszen a tandíjmentességet eddig is megkapták volna a ténylegesen rászorulók, többletforrás azonban nem áll rendelkezésre.

A másik nagyon komoly probléma a felsőoktatási költségvetéssel, ami, mintha észre se vettük volna, eltűnt ebben a költségvetésben a világbanki programnak a magyarországi költségvetési oldala. Összesen 1 milliárd forint van betervezve erre a dologra, körülbelül 50 milliárd forint többletet jelentene a világbanki támogatás vagy hitel az ország felsőoktatási intézményei számára. Ennek nem látjuk a másik oldalát. Itt tehát semmiféle tájékoztatást erről eddig nem sikerült kapnunk, hogy arról van-e szó, hogy ez a kormány nem kívánja - mint annyi minden mást - ezt a fajta hitel-megállapodást sem végigvinni, vagy pedig arról van szó, hogy elfeledkeztek ennek betervezéséről, vagy átütemezni kívánják egy későbbi időszakba és nem az integrációhoz kapcsolódva ezt a fajta lehetőséget.

A másik, ennél, sajnos, sokkal rosszabb helyzetben lévő terület a közoktatás. A közoktatás területén, mint ahogy erre egyébként összességében pozitívnak ítélve meg Balczó Zoltán már utalt, a közoktatási költségvetés egyik alapvető problémája a forráshiány. Ezen lehet viccelődni és lehet nem figyelembe venni, gyakorlatilag arról van szó, hogy miközben az önkormányzatok tényleges forrásnövekedése 9-9,5 százalék, aközben az önkormányzatok számára legjelentősebb területet jelentő közoktatásnál van egy kényszerintézkedés, a pedagógusbér-szorzó bevezetése, amit egyébként még nem láttunk, tehát én benyújtott indítványként még nem láttam, de bízom abban, hogy ez nem egy olyan kormányzati blöff, amit időnként hallunk, hanem tényleg ebből lesz egyszer valami, és láthatjuk írott formában is, hogy miről szól ez az előterjesztés. Ha ezt végre kell hajtani az önkormányzatoknak, akkor az a helyzet áll elő, hogy az összes, nemcsak a fejlesztési, hanem működtetési források terhére kell az egyébként nagyon helyénvaló pedagógusbér-fejlesztést megcsinálni.

Nézzük azonban önmagában, nézzük ezt egy kicsit mélyebben. A kormányzat költségvetési előterjesztésében a személyi jövedelemadó eddig 20 százaléknyi ott maradó része 15 százalékra csökken, s ennek újraelosztásával pótlódik lényegében ez a fajta normatíva-növekedés. Tehát nem arról van szó, hogy a rendszerbe több pénz kerül, hanem arról van szó, hogy a normatívák növekedésének forrása alapvetően a személyi jövedelemadónak ez a plusz 5 százaléka.

Az a kicsi probléma van ezzel, hogy az iskola fenntartásának terhe jellemzően, körülbelül az iskolafenntartás 90 százalékában azokat az önkormányzatokat terheli - még egyszer mondom: 90 százalékban -, amelyektől ez a fajta lépés öt százalékpontnyi személyi jövedelemadó-elvételt jelent. Ez egy másik formában ugyan visszakerül a normatívanövekedésben, de csak kompenzálja, illetve nem kompenzálja az egyébként jelentősen növekedő terheket. Ez azt fogja jelenteni önkormányzati szempontból a következőkben - függetlenül attól, hogy milyen önkormányzatokról van szó -, hogy a nagy iskolafenntartó önkormányzatok, városi, kisvárosi, nagyvárosi környezetben, ahol ténylegesen jelentős iskolák vannak, vagy nagyközségi környezetben rosszabbul fognak járni, és az újraelosztás lehetőségeivel még csak a kompenzációs szinten sem tudnak élni. Tehát ki lehet, sajnos, szomorúan mondani, hogy nincsenek meg azok a források, amikről itt beszélünk. Nincs elegendő pénz a közoktatásban megtörténő bérfejlesztésekre, mert ennek a forrása csak más területek működésének fedezése lehet.

Nagyon lényeges problémának látjuk ugyanakkor azt is, hogy ez a fajta bérfejlesztés semmiféle modernizációs elemet nem tartalmaz. Összességében itt folyik egy számháború. Szeretném azzal kezdeni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt programjában 8-10 százalékos reálkereset-növekedést ígért a pedagógusoknak. Rendben van, ígérni sok mindent lehet. Ehhez képest most a költségvetési törvényben 4-5 százalékos alapbér-emelkedés, reálalapbér-emelkedés történik, ez ténylegesen 2-3 százalékos reálbér-növekedést fog jelenteni a szakmában. Idén, '98-ban ez az előző átkozott kormány 2,5 százalékos reálbér-növekedést tudott a pedagóguskörbe bevinni, ehhez képest kétségkívül egy fél százalékkal több fantasztikus, kiemelt eredménnyé vált a közoktatás területe. Ez nagyon lényeges, hogy ne csapjuk be a pedagógusokat. Persze, itt könnyen lehet a parlamentben ezt megtenni, hiszen a harag majd az önkormányzatokra, polgármesterekre hárul ebben a kérdésben. De szeretném jelezni, még egyszer mondom, az alapbér emelése nem azonos a pedagógus-jövedelmek emelésével, és az alapbér-emelés is nagyon messze van a tényleges ígéretektől.

Itt tehát sajnálatos módon látnunk kell azt, hogy nem fog javulni a pedagógusok helyzete; hozzáteszem, a Fidesz-Magyar Polgári Párt, illetve a kormány közösen azt ígérte, hogy összességében a gazdasági növekedés ütemét meghaladó mértékű lesz a pedagógusok helyzetének javulása. Ez a 2-3 százalékos reálérték-növekedés szerencsénkre alulmarad a tervezett 4-5 százalékos gazdasági növekedéstől, ami mellesleg alulmarad az eredetileg 7 százalékosnak ígért gazdasági növekedéstől. Ennyit az ígéretekről.

A másik nagyon lényeges probléma ennek az egész jövedelemnövekedésnek a belső struktúrája. Annak idején nem kis viták során, egyébként ellenzéki pártok - vagy legalábbis a Fidesz-Magyar Polgári Párt - oktatási szakértőinek a támogatásával, úgy hívják ezt a kollégámat, hogy Pokorni Zoltán, elindítottunk egy folyamatot - itt a parlamentben Pokorni Zoltán támogatta -, a differenciált, a minőséget is figyelembe vevő bérrendszer kialakítását. Egyetértettek abban is a pártok, legalábbis az oktatással komolyan foglalkozó pártok a programjaikban, hogy szükséges egy önálló pedagógus- bértábla megteremtése, mert csak ez oldja meg a tanárok jövedelemhelyzetének hosszú távú rendezését.

Ehhez képest a minőségi bérpótlékot, ami ennek első eleme volt, aminek egyébként idén tanáronként 3300 forint volt az alapja, és jövőre a közoktatási törvényben garantáltan fejenként 4500 forint lett volna, egyébként a bérfejlesztésnek egy jó része ebből van, ebből a közoktatási törvényben betervezett részből, ezt egy gáláns tollvonással kihúzta a kormány a költségvetésből, és ehelyett 1500 forintos fejenkénti mozgóbért adott oda a pedagógusoknak, mindenféle minőségi garancia nélkül. Ismerve a pedagógus-társadalom helyzetét, ez a mozgóbér nyilvánvalóan le lesz osztva, tehát ez a bérfejlesztés része lesz, tehát egy jelentős minőségi elemet egyszerűen kihúzott a rendszerből.

Itt egyébként a tanárok csak annyiban járnak rosszul, hogy 4500-ról 1500-ra csökken ez a rész, ami nem olyan jelentéktelen összeg, de mindegy. Akik igazán rosszul járnak, azok a szülők és a diákok. Hiszen az a fajta folyamat, ami elindult volna végre, hogy a színvonalasabban tevékenykedő pedagógus, a magasabb színvonalon jobb teljesítményt nyújtó, több munkát végző pedagógus az iskolában jobb helyzetbe is kerül, ez a folyamat ezzel egyértelműen megállt, és ha jól értem a szándékokat, nincs is arra semmiféle elkötelezettség, hogy folytatódjon.

Nagyon röviden hadd beszéljek erről a bizonyos fókuszálás-ügyről is. Itt Balczó Zoltánnal, aki közben elment, tehát már többet nem nézek rá, egyetértve azt kell mondanom, hogy egy ilyen fókuszálásos bérfejlesztés egy esetben értelmes: hogyha három-négyéves programként jelenik ez meg, és lehet látni azt, hogy mi lesz jövőre. Tudniillik nemcsak félő, hanem majdnem bizonyosan mondható, hogy arról van szó, hogy idén a pedagógusok messze az ígéretek alatt és a gazdasági növekedés alatt "kiemelkednek" a többiektől, akik semmit nem kapnak reálbér-növekedésben, tehát nem az a helyzet, hogy a többiek is kapnak egy tisztességes jövedelemnövekedést és ehhez képest a pedagógusok többet, hanem az a helyzet, hogy a közalkalmazotti, köztisztviselői kör egy fillér reálbér-növekedéssel nem számolhat a következő időszakban, a pedagógusok pedig 2-3 százalékkal. Ez a realitás.

 

 

(14.00)

 

Nagyon félő, sőt, biztosnak mondható, hogy miután nem látjuk azt, mert semmiféle garancia nincs a törvényben, hogy mi lesz a következő időszakban, ebből az lehet, hogy a következő évben majd az egészségügyi dolgozók jönnek, amit egyébként én nagyon is fontosnak és elkerülhetetlennek tartok, akkor viszont a pedagógusok nem jönnek. Tehát gyakorlatilag a mostani két-három százalékos reálnövekedés ott szépen elveszik. Ezt nem hívják fókuszálásnak, ezt átverésnek hívják! - elnézést a kifejezésért. Ez nem az a módszer, amivel ezt végig lehet csinálni! Akkor lenne igaz a fókuszálás, ha látnánk egy négyéves programot, amiből kiderül, hogy milyen lépésekben, milyen szakmai területek és milyen béralapon kerülnek jobb helyzetbe az elkövetkező időszakban.

Végül nagyon röviden hadd beszéljek ennek a költségvetésnek a közoktatásra vonatkozó egyéb területeiről. Sorban látunk olyan lépéseket, amelyek abszolút a modernizáció ellen ható lépések, és messze vannak még a jobboldali kormány ígéretétől is. Példának okáért az a fajta lépés, ami az eddigi 1-6., 7-8., 9-10., illetve 11-13. osztálynyi finanszírozást bonyolította, ami egyszerűen arról a pici dologról szólt, hogy az iskoláztatás hetedik-nyolcadikban drágább, mint egytől hatig, mert csoportbontás van, mert nyelvóra van, mert informatika van és így tovább, kilenc-tizedikben megint drágább, és tizenegy-tizenharmadikban drágább.

A tényleges költségekhez közelítve gálánsan kihúzták ezt a tételt a költségvetésből, és van egy nagyon rosszul mutató összerendezés: egytől nyolcig, függetlenül attól, hogy ténylegesen mennyibe kerül az oktatás, ugyanaz a költségvetési tétel marad. Ez egy klasszikus visszalépés egy olyan finanszírozási modellben, ahol nem számít a valóságos költség... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, sajnos, lejárt az ideje.

 

HORN GÁBOR (SZDSZ): Elnézést, én úgy tudtam, hogy 15 percem van.

ELNÖK: 13 perc 40 másodperce, miután egy kétperces hozzászólással Mádai Péter úr elvett ebből 1 perc 20 másodpercet. Kérem, hogy fejezze be a hozzászólását!

 

HORN GÁBOR (SZDSZ): Igen, akkor befejezném. Összességében mi a magunk részéről a költségvetés oktatási részével nemcsak nem értünk egyet, hanem súlyos hibának is tartjuk ezt a költségvetési elképzelést, jelentős visszalépésnek látjuk, és egyáltalán nem látjuk azokat a többletforrásokat, amiről ebben a parlamentben bárki nyugodt szívvel azt mondhatná, hogy a következő évben kiemelt terület akár a felsőoktatás, akár a közoktatás.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismertetném a televíziós közvetítési időben még rendelkezésre álló frakció-időkereteket: a Fidesz 23 perc 30 másodperccel, az MSZP 23 perc 30 másodperccel, a Független Kisgazdapárt 3 perccel, a Szabad Demokraták Szövetsége 0 perccel, a Magyar Demokrata Fórum 2 perc 10 másodperccel és a MIÉP 0 perccel rendelkezik.

Felszólalásra következik Frajna Imre, a Fidesz képviselője. Kis gondban vagyok, Danka úr. Három percben el tudja mondani a hozzászólását? (Danka Lajos jelzi, hogy igen.) Őt Danka Lajos követi, a Független Kisgazdapárt részéről.

Megadom a szót Frajna Imre úrnak.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés négy prioritása közül - mint ezt már valószínűleg hallották: az oktatás, a családok gyarapodása, a közbiztonság és a kis- és középvállalkozások támogatása - én most a családok gyarapodásáról fogok beszélni.

A polgári kormány első költségvetésével azon a helyzeten kíván javítani, amit úgy írtak le a rendszerváltozást követő években a szociológusok, hogy a szegénységnek gyerekarca van. Ma úgy is leírhatnánk '96 óta, hogy a szegénységnek Bokros-arca van. Ezeket a károkat a polgári kormány a következő intézkedésekkel kívánja az 1999. évben enyhíteni.

A legjelentősebb változás a gyermekek után járó adókedvezmény bevezetése, ennek eredményeképpen az egygyermekes családoknak évente több mint 20 ezer, a kétgyermekes családoknak évente több mint 40 ezer, a háromgyermekes családoknak pedig évente több mint 80 ezer forinttal több jövedelme marad.

Azoknak a pártoknak a részéről, amelyeknek az első intézkedése az ennél jóval szerényebb mértékű adókedvezmény eltörlése volt, természetesen heves ellenzés fogadta ezt a javaslatunkat. Azonban azt gondolom, hogy az adókedvezmény ellen felhozott érveik nem állják meg a helyüket. Az adókedvezmény ugyanis természeténél fogva alkalmatlan arra, hogy azokat támogassa, akik nem rendelkeznek jövedelemmel, és nem is ez a célja.

A gyermekvállalás adókedvezményen keresztüli támogatásának kettős célja van: egyrészt kifejezi azt a társadalmi szolidaritást, amely a gyermek vállalását mint a jövőbe való beruházást értékeli, és e célból kedvezményeket csoportosít át a gyermeket nem vállalóktól a gyermeket nevelők számára; másrészt segít megakadályozni azt, hogy a gyermeket nevelők az adóelvonás mértéke miatt szegényedjenek el, és kelljen őket más, sokkal drágább és megalázóbb módon segélyezni.

A gyerekek után járó adókedvezmény ugyanúgy a jövőről való gondoskodás elismerését jelenti, mint például a nyugdíjpénztári befizetések adókedvezménnyel való támogatása, csak míg a gyermeket vállalók mindannyiunk jövőjébe fektetnek, addig a nyugdíjpénztári tagok saját idős korukról gondoskodnak.

Érdekes pszichológiai vakságnak lehetünk tanúi az ellenzéki oldalon. Míg azt a tényt, hogy az adórendszeren keresztül támogatandó az, aki saját maga idős koráról gondoskodik, nem vitatják - noha nyilvánvaló, hogy nem tekinthető szegénynek az, aki rendszeresen félre tud tenni a jövedelméből idős korára, bár gazdagnak én ettől nem nevezném a nyugdíjpénztári tagokat -, addig a gyermekek után járó adókedvezmény kapcsán azzal vádolják a kormányt, hogy ezzel a lépéssel kizárólag a gazdagokat preferáljuk. Sajnos, még messze nem tartunk ott, hogy az adókedvezménnyel segített családoknak akár számottevő részét is gazdagnak tekinthetnénk.

A családokat segítő második lépésünk a családi pótlék és a gyes alanyi jogúvá tétele. Ismét Bokros Lajosra kell hivatkoznom, az ő szemüvegén keresztül (Derültség és közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) az egygyermekes, közepes beosztásban lévő közalkalmazott házaspár is gazdag, és ezzel a lépéssel is a gazdagokat segítjük. De a magunk részéről, mint említettem, máshol húzzuk meg a gazdagság határát. A családi pótlék alanyi jogúvá tétele ugyanazt az üzenetet hordozza, hogy számunkra minden gyermek érték, akinek a felneveléséhez támogatást kívánunk nyújtani.

Sok kritika érte ellenzéki oldalról a családi pótlék értékének szinten tartását. Azt gondolom, hogy a gyermekek után járó kedvezményeket összességében érdemes áttekinteni. Azok, akik rendelkeznek adóköteles jövedelemmel, az adókedvezmény bevezetése révén sokkal több támogatáshoz jutnak, mint a korábbi kormány bármelyik évében. Azok pedig, akik nem rendelkeznek adóköteles jövedelemmel, a megemelt gyermekvédelmi támogatás révén reálértékben szintén nem csökken az eddigi támogatásuk.

A tankönyvek nulla áfakulcsba sorolása minden iskolás gyermeket nevelő család esetében megkönnyíti a beiskolázás terheit. A lakáshoz jutást pedig két módszerrel támogatjuk: egyfelől az illeték mértékét csökkentettük igen jelentősen az első lakás vásárlása kapcsán; másrészt a lakás építése esetén 400 ezer forint összegig visszatérítjük a befizetett általános forgalmi adónak megfelelő összeget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés a polgári koalíció kormányának első költségvetése. Az előző kormány által itt hagyott, felesleges két-háromszáz milliárd forint kiadás miatt nem lehet olyan, mint amilyennek szeretnénk. Ám a felsoroltakból látható: a beszűkített mozgásterű költségvetésben is több támogatást kaptak a jövő évre a családok, mint az előző kormánytól négy év alatt kaptak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most egy ellenzéki hozzászólás következik: Németh Imre, az MSZP részéről; őt fogja követni Danka Lajos, a Független Kisgazdapárt részéről. (Jelzés az MSZP padsoraiból: Kétperces!)

Amíg a helyére érkezik Németh úr, addig kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Herczog Editnek, az MSZP képviselőjének.

 

HERCZOG EDIT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Frajna Imre képviselő úrnak szeretnék egyetlen percben reagálni, úgy is, mint egy vidéken élő, háromgyerekes édesanya, akinek két kiskorú gyermeke jelenleg óvodába jár. Szeretném elmondani Frajna úrnak, hogy abban az óvodában, ahova az én gyermekeim járnak, és ahova száz gyerek jár rajtuk kívül, szerény számításaink alapján mindösszesen 12 család fogja tudni igénybe venni ezt a bizonyos adókedvezményt, amiről önök olyan nagy tisztelettel és olyan nagy erővel beszélnek! (Horn Gábor: Így van!)

Ezzel önök azt érték el, hogy egy olyan édesanyának, amilyen én vagyok, aki viszonylag jól keres, és aki eddig büszke lehetett a három gyermekére, ma szégyenkezni kell egy faluban a szomszédai, a gyermekei óvodástársainak rosszabbul kereső szülei és az ott élő emberek előtt. Ezt érték el önök, tisztelt Frajna úr, ezzel a törvénytervezettel, amit benyújtottak! Úgyhogy kérem, ne legyenek olyan büszkék rá, mert mi, akik nem tudunk és nem akarunk onnan, ahol születtünk, elköltözni a Rózsadombra vagy valahova máshova, mi, bizony, nem vagyunk erre olyan nagyon büszkék! Sajnos! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Varga Mihály: Demagógia! - Horn Gábor: Kéne egy kicsit gondolkozni! - Varga Mihály: Gondolkozom, Gábor!)

 

ELNÖK: Frajna Imre jelentkezett kétperces hozzászólásra. Megadom a szót.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Nos, kedves Herczog Edit, akkor én is megosztom a saját óvodáim tapasztalatát, bár a rózsadombi óvodákról nem tudok nyilatkozni, mivel én egy zuglói lakótelepen lakom két gyermekemmel egyetemben.

 

(14.10)

 

Abban az óvodában, ahová a gyerekeim járnak, ez az arány feltehetően jóval magasabb. Bár nem végeztünk egzakt számításokat, de nagyjából sejthetően a szülők jelentős része igénybe tudja venni az adókedvezményt. (Horn Gábor: Számításokat kell végezni, hogy tudjuk, milyen hatása lesz. Jó dolog a számítás, hogy tudjuk, ki jár rosszul.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Németh Imre úrnak, az MSZP képviselőjének, aki hozzászólásra jelentkezett.

 

NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hozzászólásomban elsősorban a költségvetés XII. fejezetével, az agráriummal és az ezzel összefüggő területekkel kívánok foglalkozni.

Örömmel hallottam a pénzügyminiszter úr expozéjában, hogy a jövő évi súlyponti területek között sorolta fel az ágazatot, amely prioritást élvez a támogatások terén is. Erre rá is szorul, hiszen az elmúlt évtizedben komoly megpróbáltatások érték. A termelési volumen 1990-94 között 37 százalékkal visszaesett, s ebből az elmúlt kormányzati ciklusban alig több mint 10 százalékot sikerült lefaragni.

Az 1991-ben megkezdett tulajdonosi reform a mai napig sem zárult le, jelentős bizonytalanságot okozva a termelők számára. Az agrárvállalkozók jövedelemszerzési lehetőségei közel egyenlők a nullával, az élelmiszer-alapanyagok felvásárlási árainak növekedése 1990 óta mintegy 50 százalékkal kisebb mértékben emelkedett a termeléshez szükséges energiahordozók és ipari termékek áránál. Ha ez utóbbi megállapítás következményeit átszámítjuk a mai termelési volumenre, ebből adódik az, hogy az agrárolló nyílása évente mintegy 100 milliárd forint jövedelemelmaradást jelent a termelők számára.

Közel hasonló eredményre jutunk, ha árarányainkat vagy inkább -aránytalanságainkat az Európai Unióéval hasonlítjuk össze. E válságos helyzetből való kilábalás céljából született meg az elmúlt év végén - társadalmi konszenzus alapján - az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény. A költségvetés milyenségét - a kialakult valóság szabta követelmények mellett - a törvényben rögzítettek érvényesülésével kell értékelni.

A törvényjavaslat áttanulmányozása alapján megállapítható, hogy a Torgyán miniszter úr által beharangozott 40 százalékos agrártámogatás-növekedésnek mára a fele sem igaz. Ha a célterületek és funkciók tárcák közötti átcsoportosítását báziskorrekcióval vesszük figyelembe, kiderül, hogy az agrártámogatás 118 százalékra nő. Ez az érték megfelelne az agrártörvényben rögzített előírásoknak, az infláció és a GDP-arányos nemzetgazdasági növekedés reálértékének, ha a számsorok között nem mélyülnénk el, és nem vennénk figyelembe az egyéb determinációkat, azt, hogy a kimutatott összegből 2,4 milliárd forint zárolásra kerül az általános előírások szerint, és ki tudja, mi lesz a sorsa; azt, hogy az áthúzódó beruházási kötelezettségvállalás mintegy 10,5 milliárd forint, s jelentősen meghaladja a korábbi évekét; azt, hogy a gabonapiaci intézkedések hatása, főleg a kukorica intervenciós terhe áthúzódik a jövő év elejére; azt, hogy a szolgáltatási díjak jelentős emelésével mintegy 1,3 milliárd forintra növekszik a gazdálkodók befizetése.

Mindezek figyelembevételével állítjuk, hogy a jövő évi ténylegesen felhasználható támogatás nem éri el az agrárfejlesztési törvényben rögzített szintet, reálértéken, az idei mértéken marad, tehát törvényt sértő.

Az agrárköltségvetés eddigi formálása engem egy lyukas zsákra emlékeztetett. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az 1999. évi pénzügyi szabályozórendszere tervében még tele zsákkal mutatkozott. A költségvetési törvényjavaslat kézhez vételénél már elfolyt belőle 20 százalék; a részletek megismerése után körülbelül ugyanennyi, tehát a tele zsákhoz képest 40 százalékos a hiány.

Azt hittem volna, hogy kisgazda képviselőtársaim nem hagynak ennyi lyukat vágni a tele zsákon!

Ha a támogatási keret előirányzatát vizsgáljuk, jelentős arányeltolódásokat figyelhetünk meg. A piacra jutási támogatás 41 milliárdról 38,8 milliárdra csökken. Ennek a hátterében feltételezhetően az áll, hogy a kormány módosítani szándékozik az agrárrendtartásról szóló törvényt, eltörli a garantált áras felvásárlás intézményét, s a jövőben az irányárat tekinti a piacszabályozás fő eszközének. Ez nem is lenne baj; a tévedés ott van, hogy ez a módszer kevesebbe kerül az elődjénél. Az ár elfogadható szélességű lebegtetési sávban tartásának garanciája nélkül semmit sem ér az új rendszer. Nem tekinthető irreálisnak a gazdálkodók elvárása, hogy termelési költségeik az eladási árban térüljenek meg - erre nemcsak az energiaiparban kell garanciát nyújtani! Az intervenciós állami felvásárlásokra igenis forrást kell biztosítani, ha máshonnan nem, hitelből, mert fajlagosan ez a legolcsóbb módja a piac normalizálásának, a termelőket sújtó ciklikus veszteségek elkerülésének. Persze nem úgy, mint a búza esetében jelenleg történik!

A cél eléréséhez szükséges mennyiségben felvásárolt terményt, ha időlegesen is, de ki kell vonni a belföldi piacról, a kereslet-kínálat egyensúlyát ugyanis csak így lehet helyreállítani. Mi történik ma? A felhasználók többsége az állami készletekre spekulál, amit a garantált ár alatt is megszerezhet az ide vonatkozó rendelkezések szerint. Meg kell jegyeznem, hogy a rendeleteknek nem a darabszáma, hanem az eredményessége számít.

Teljesen irreális egyébként a piacra jutási rovaton megjelölt 11 milliárd forintos bevétel, amit az intervenciós termények eladásából remél a tárca. A gazdálkodóknak ugyanis több mint fele a 3 ezer forintos jövedelempótló támogatást választotta, lemondva a garantált áras kvótájáról. A felvásárlás nem kis hányada pedig hitelből történt, és ezt a hitelt vissza is kell fizetni.

Ugyancsak elégtelennek tartom az alaptevékenységi beruházásokra fordítható keretet, amely az előterjesztés szerint látszólag 14,5 százalékkal nő, az idei keretátcsoportosítás révén megnövelt támogatási összeget azonban nem éri el, még nominálértékben sem. Tekintsük úgy, hogy a kormány lemondott a gazdasági növekedésről az agrárágazatban? A kormányprogramban külön ki van emelve, hogy a mezőgazdaság részesedése a beruházásokból az 1980. évi 12,8 százalékról 2,2 százalékra zsugorodott, ami tényleg meghökkentő jövedelemhiányról árulkodik egy átalakulóban lévő ágazat esetében. De az is benne van, hogy a kormány tudatában van annak, nem késlekedhet a termelés pangásának megoldása érdekében. Itt lenne az alkalom, tisztelt képviselőtársaim!

Az agrárkutatási feladatok támogatási előirányzatát mindennél jobban minősíti az a tény, hogy a sportlétesítményekre és a Fradira több pénz jut, mint a gazdaságfejlesztés e fontos láncszemére. A vetőmagok leromlott minősége, s a kétes minősítési rendszerek óriási károkat okoznak a gazdáknak, így ez az összeg elfogadhatatlan. A termelési támogatások 50 százalékos növekedésének akkor tudnék maradéktalanul örülni, ha az szektorsemlegesen a legális piaci szereplők helyzetének javítását szolgálná azáltal, hogy a minőségi termelést ösztönzi, és nem diszkriminálja a hatékony nagyságrendet elérő termelőket és vállalkozásokat. A közel egymillió őstermelő nagyobbik hányada szociális kényszervállalkozó, akik különböző okok miatt esélytelenek arra, hogy a versenyszférában megkapaszkodjanak; tenni akarásukat, erőfeszítéseiket azonban méltányolni és segíteni kell.

Nagyon sajnáljuk, hogy kormánypárti képviselőtársaink nem támogatták a személyi jövedelemadó törvényhez benyújtott azon módosítási javaslatainkat, amelyek elősegíthették volna, hogy legális gazdasági szereplők maradhassanak azok is, akik a mai szabályok mellett kénytelenek visszaadni őstermelői igazolványukat, hogy munkanélküli-járadékhoz, jövedelempótló támogatáshoz, vagy éppen rokkantnyugdíjhoz jussanak. A tervezett jövő évi termelői regisztrációs rendszer bevezetése okán ez még inkább indokolt lett volna.

Tudomásul kell azonban venni: ha versenyképes mezőgazdaságot akarunk, amely egyenrangú szereplő lehet az európai uniós piacon, akkor jelentős termelői szelekciós fázis előtt állunk. A magyarnál nagyobb kapacitású dán mezőgazdaságban 85 ezer termelő talál megélhetést, de közülük 27 ezer a fővállalkozású farmer, akik a produktum közel 80 százalékát biztosítják.

 

 

(14.20)

 

Ez is alátámasztja, hogy a vidékfejlesztésnek milyen óriási feladatai lennének hazánkban. Annak én őszintén örülök, hogy a mezőgazdaság- és a vidékfejlesztés összhangjának megteremtése érdekében jelentős szervezeti előrelépés történt, azonban egy világos és megalapozott vidékfejlesztési stratégiának még a nyomait sem tudtam kiolvasni az előterjesztésből, de a mezőgazdasági bizottság elé terjesztett középtávú fejlesztési koncepcióban sem volt meg. Mindössze annyi történt, hogy a három területfejlesztési alapból a területfejlesztési célelőirányzatot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetébe sorolták, a másik kettő pedig a Belügyminisztériumhoz került. Teljesen homályos azonban a támogatás formája és célrendszere, így a levegőben lógó témáról nem lehet érdemi véleményt mondani.

A költségvetési törvényjavaslatban benyújtott törvénymódosítások okán meg kell állapítani, hogy az intézményrendszer fejlesztését jelentős ellentmondások és pazarlások kísérik. Konkrétan a 114. § h) pontjára gondolok, a gazdasági önkormányzatok visszafejlesztése, a gazdasági kamarákról szóló módosításai koncepcionális kérdéseket vetnek fel és döntenek el. Ez azért is furcsa, mert a Ház előtt van egy országgyűlési határozattervezet, amely a kérdéskör átfogó felülvizsgálatát ígéri. Túlzásnak tartom, hogy a kamarai törvényből olyan rendelkezések hatályon kívül helyezését indítványozzák, amelyekből egyébként is a mindenkori kormány mérlegelése alapján adható át közigazgatási feladat a kamaráknak. Arra pedig európai - nyugat-európai - országban nincs példa, hogy a termelők szaktanácsadási rendszerét államilag vezérlik.

A gazdajegyzők állami irányítás alá vonását is meglepőnek tartom. Az 533 gazdajegyző eddig döntő részben szolgáltatásokat és információkat nyújtott a termelőknek. A gazdasági önkormányzat testületein keresztül a gazdálkodók felügyelete és irányítása alatt álltak ezek a munkavállalók. Megjegyzem, hogy kiválasztásukban a települési mezőgazdasági bizottságoknak volt döntő szava. Úgy gondolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy állami hivatalnokhoz szívesebben fordulnak a gazdák segítségért, aki ráadásul szolgáltat és revizorkodik is egyúttal? Az Európai Unió követelményeivel ez teljesen ellentétes szervezetet jelent. Ha van a kormánynak plusz 700 millió forintja e célra, akkor azzal a megyei földművelésügyi hivatalok adminisztratív és ellenőrző bázisát kellene kiépíteni, illetve megerősíteni, mert a várható feladatok ezt követelnék meg. A tervbe vett lépések ellentétesek a piacgazdaság intézményrendszerének hosszú távú követelményeivel. A termelők és gazdasági önkormányzataik iránti bizalmatlanságot mutatják, a hatalomkoncentráció egyértelmű szándékát bizonyítják e területen is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jóllehet, objektív körülmények is jelentős szerepet játszanak az agrártermelésben a mai áldatlan helyzet kialakulásában - az időjárásra, a gabona világpiaci árára, az orosz válság hatására gondolok elsősorban -, de ez nem vigasztalja azokat a termelőket, akik forráshiány miatt megkéstek az őszi munkákkal, akiknek már esélyük sincs elvetni őszi búzájukat, betakarítatlan a kukoricájuk, a cukorrépájuk, és nem tudják, hogy jövőre miből lesz jövedelmük, miből fizetik vissza hiteleiket. Az ilyen helyzetre készülnie kell a kormánynak a mostani költségvetésben is, nem úgy, hogy eltörli a Katasztrófa Alapot, a biztosításidíj-támogatást, a mezőőri szolgálat támogatását, a foglalkoztatási támogatást, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a perspektíva, ami az agrártermelők számára a költségvetési törvényjavaslatból kiolvasható, a válságban való bentragadást vetíti elénk. Ez pedig a szocialista frakció és agrárszövetséges elvbarátaim számára elfogadhatatlan.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-frakció időkerete terhére megadom a szót Pálinkás József oktatási minisztériumi politikai államtitkár úrnak.

 

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A költségvetés általános vitája során az Oktatási Minisztériumot számos bírálat érte. Ezen bírálatok főként a televízió nyilvánossága előtt hangzanak el, és rendszerint sok számot és százalékot, köztük sok hibás számot és százalékot tartalmaznak. A bírálatokban szereplő számtanról majd később szólok. A politikai bírálatok vagy inkább vádak lényege, hogy az oktatási költségvetés feszültséget gerjeszt, rétegeket fordít szembe egymással, megosztja a társadalmat. Ez nem igaz.

Az oktatási költségvetés kiemelten növeli az egyetemi oktatók és a közoktatásban dolgozó tanárok keresetét. Ennek szükségességével a társadalom nagy része egyetért. Épp a tanárok alacsony fizetése az a feszültség és megosztottság, amelyet ez a költségvetés, csökkentés old. A felsőoktatásban a vezető oktatók Széchenyi-ösztöndíj pótléka és a Széchenyi-ösztöndíjas oktatók keresete természetesen jobban nő, mint az adjunktusok és a tanársegédek fizetése. Ezt a vezetőoktatói pótlékot és a Széchenyi-ösztöndíjat nem mi találtuk ki. Mi javasoltuk viszont, hogy ezen az előző kormányzat által hátrahagyott meghatározottságon túlmenően legyen egy általános 13 százalékos alapbéremelés, mert egyébként az adjunktusok és tanársegédek fizetése alig növekedett volna.

A közoktatásban az oktatási feladatokra juttatott költségvetési támogatástöbblet teljes mértékben fedezi a tanárok januártól 16, szeptembertől újabb 3 százalékos keresetnövekedését. (Horn Gábor: Alapbér-növekedés, nem keresetnövekedés!) Az önkormányzatoknak senkitől nem kell elvenni ahhoz, hogy a tanárok bére emelkedhessen, a növekményt teljes mértékben biztosítja az oktatási támogatás növekménye.

A költségvetési számtanról nagyon röviden: a felsőoktatásban valóban 29 százalékkal nő a támogatás, 10 százalékos infláció mellett. Igaz, '96-ban is növekedett a támogatás, 25 százalékos infláció mellett.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hargitai János úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két ellenzéki képviselő hozzászólását hallottuk, Horn Gáborét, aki döntően oktatási kérdésekkel foglalkozott, Németh Zoltán, az MSZP részéről, az agráriummal foglalkozott. (Közbeszólások: Imre!)

Németh képviselő úr hozzászólásának voltak olyan elemei, amelyeket én magam is megfontolandónak gondolok. Azt gondolom, higgadtan elemzett egy olyan területet, amire mi azt gondoljuk, hogy forrásnövekedés jellemző erre a területre ebben a költségvetésben. Ilyen az oktatás is.

Horn Gábor, persze, amikor hevesen érvelt és az oktatási koncepciónk kritikáját adta, nehéz helyzetben volt, ezért kellett is az a hevesség, aminek itt ő tanújelét adta, mert a tényekkel szemben nehéz vitatkozni. Ő azt mondta, hogy a felsőoktatás egy olyan terület, ahol talán nem verünk szét semmit. Ebből az is következik, hogy a közoktatás egy olyan terület, ahol ennek a szétverésnek tanújelét adjuk. Én egyetlen ilyen területet sem tudtam az ön mondandójában felfedezni, amiből ezt a következtetést levonhatta volna. Ugyan mondta, hogy talán minőségi elemeket kiveszünk az oktatásból, a modernizáció ellen dolgozunk, de én nem gondolom, hogy a Fidesz oktatási koncepciója, illetve ez a költségvetés ilyen lenne. Egyébként is, a közoktatás egy olyan nagy rendszer, megvan a jól felfogott tehetetlensége, hogy ha mi hibáznánk, sem tudnánk dolgokat szétverni ebben a költségvetésben.

Mindössze azt tesszük, hogy korrekciókat, hangsúlyos korrekciókat teszünk ebben a költségvetésben. Egyébként nem gondolom, hogy a Magyar miniszter által fémjelzett oktatási kormányzat szétvert volna valamit az oktatásban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem volt rá idő.) De még egyszer mondom, mi korrekciókat... Nem volt rá idő, igen, ahogy itt megfogalmazódik. Azért nem volt rá idő, mert egy ilyen nagy rendszerben nem lehet csak úgy szétverni dolgokat. És ez még akkor is igaz, ha - amikor az államtitkár úr érvel - Horn Gábor újságokba feledkezik, illetve újságokat néz. Akkor is tény, amit mondok, és kevésbé tény az, amivel ön érvelt. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Danka Lajos, a Független Kisgazdapárt képviselője; őt Göndör István, az MSZP képviselője követi.

Megadom a szót Danka Lajos úrnak.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelem rendkívüli prioritást élvez minden fejlett iparral rendelkező ország költségvetésében. A Független Kisgazdapárt szerint, amennyiben a Magyar Köztársaság fontosnak tartja az EU-integrációt, abban az esetben az ország költségvetéséből egyre nagyobb arányt kell képviselnie az emberi tevékenység által keletkező károk megelőzésének, illetve enyhítésére fordítandó összegeknek.

A költségvetési tervezet szerint az eddigi gyakorlatnak megfelelően 1999-ben a GDP további egytized százalékával nő az erre a célra fordítható összeg, ami dicsérendő, ám a szakértők szerint az EU-csatlakozás környezetvédelmi feladatainak teljesítéséhez még szükséges 2000-2500 milliárd forint, aminek fedezete egyelőre nem biztosított.

 

 

(14.30)

 

A nemzeti környezetvédelmi program 1999. évi akciótervének előirányzatai a költségvetési törvényjavaslat alapján nagyjából tarthatóak. Ugyanakkor sajnálatos, hogy az egyik legfontosabb terület, a vízgazdálkodás által elérni kívánt célok egy részének forrásaiból hiányzik 35-40 milliárd forint.

Fontos feladat a tömegközlekedés, valamint a kombinált árufuvarozás fejlesztése, a légszennyezés csökkentése a környezetbarát tüzelőanyagok előtérbe helyezésével, valamint az elöregedett gépjárműpark fokozatos lecserélése modern, kevésbé szennyező eszközökre.

A környezetvédelmi célok eléréséhez nagyobb mértékben be kell vonni a vállalkozásokat a finanszírozásba. A későbbiekben nem fordulhat elő, hogy a termelőüzemek olyan beruházásokat hajtsanak végre, amelyekről előre lefelejtik a környezetvédelmi berendezéseket, majd miután befejezték, tartják markukat a KKA-támogatásért, arra hivatkozva, hogy a problémákat egyedül nem tudják megoldani. Ez gyakran előfordult az elmúlt időszakban még tőkeerős nyugati tulajdonú cégeknél is. Meg kell értetni a vállalkozókkal és a lakossággal, hogy a környezetvédelem nem öncélú beruházás, hanem a jövőbeni erőforrások biztosításához és a költségek csökkentéséhez szükséges eszköz.

Átolvasva a költségvetést a fentiek kihangsúlyozásával mi támogatjuk azt, és kérem képviselőtársaimat, hogy önök is támogassák.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Hozzászólásra következik Göndör István, az MSZP képviselője; őt Illés Zoltán, a Fidesz képviselője követi.

Megadom a szót Göndör István úrnak.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány gondolatot szeretnék elmondani ezzel a költségvetéssel kapcsolatban - és nem makro-, hanem inkább mikroszintűeket.

Azt gondolom, nem elégséges, ha a kormánypártok a kampányban és a miniszterelnök úr szinte naponta elmondja, hogy megakadályozzuk a közpénzek elfolyását és átláthatóvá tesszük a rendszert. Az a meggyőződésem, hogy ennek egy ilyen fontos törvényben, mint a költségvetés is tükröződni kellene.

Hogy mi alapozza meg a bizalmatlanságomat, konkrét példát mondok. A privatizációs bevételek kapcsán 7 milliárd forintról dönthet Torgyán, Járai és Stumpf úr; 1,5 milliárdról, környezetvédelmi károk kapcsán megint csak más miniszter urak. Azt gondolom, csak kellene arról is beszélni, hogy kik, milyen címen vagy hol, hogyan pályázhatnak, hogyan lehet hozzájutni majd ezekhez a forrásokhoz; azt, hogy üvegzsebűek legyenek, ezt az Istenért sem akarnám.

Egy másik dolog: Frajna úr délelőtt azt mondta - lehet, hogy csak nyelvbotlás volt, de tisztázni kellene a Házban -, hogy majd a január 1-től érvényes törvények vonatkoznak erre a kormányra. Kedves Frajna úr, én mondok még egy olyan törvényt, amelyet ez a költségvetés félig-meddig annullál: a gyermekekről szóló 1997. évi XXXI. törvény, amelynek alapján lassan működni kezdenek a gyermekvédelmi szolgálatok, gyermekjóléti szolgálatok. Ez a törvényjavaslat valóban nem tesz mást, mint hosszan felsorolja, hogy család és/vagy gyermek, és csupán a végén mondja, hogy aki csak az egyiket működteti, az félnormatívát kap. Tessék elgondolni, hogy azok az intézmények, amelyek eddig már működtek, most ezzel a féllel mit fognak kezdeni! Mit fognak tenni a jegyzők? Azt mondják, hogy köszönjük szépen, holnaptól nem csináljuk, nincs rá forrásunk. Ezt nagyon hosszan folytathatnám, mert idézhetném Harrach miniszter urat, aki a múlt héten nyilatkozott, hogy az ő becslése szerint több mint 400 ezer olyan gyerek van, akit ezeknek a szolgálatoknak nagyon gyorsan fel kellene karolni.

Tehát úgy gondolom, hogy ezt a részét meg kell nézni ennek a költségvetési tervezetnek, mert itt még ilyen is szerepel, hogy legalább három fő legyen az intézményben. Tessék elgondolni, hogy ott, ahol több mint 20 falu tud egy intézményt fenntartani, ebben vannak olyan falvak, ahol 21 lakos van és a legfiatalabb 54 éves! Tehát nem könnyű dolog ez.

Ezen az ágon hadd menjek egy kicsit tovább. Szeretném, ha a következőkben még tudnánk arról beszélni, hogy a kistérségek valahogy alanyi jogon valami normatívához jussanak, és engedjék meg, talán sokkal szembetűnőbb, ha egy viccet mondanék: ha két szegény ember összeházasodik, attól még nem lesznek gazdagok, sőt, ha nem kapnak valami kis támogatást, akkor lehet, hogy még a gyerekvállalásra sem gondolnak. Tehát azt hiszem, hogy az elmúlt parlamenti ciklus idején elindult mozgás a kistérségek irányába, erre mindenképpen kellene valami forrást találni.

A következő aggályom - nagyon sajnálom, hogy Manninger államtitkár úr kiment -: lehetne számunkra megnyugtató, hogy ő elmondja ország-világ előtt, hogy 60 milliárd forintot terveznek autópálya-építésre, de ez ebben a költségvetésben nincs benn. A bizalmunk igazán akkor lenne nagy, ha ezt láthatnánk, és tudnánk, hogy ebből, mondjuk, például a 7-es autópálya mely szakaszaira és mekkora összeg jut.

Egy másik kérésem: szerepel a javaslatban a határátkelőhelyek támogatása. Meg kellene fontolni a kistelepüléseknél előforduló - évente kétszer-háromszor - ideiglenes jellegű határnyitást. Mert a javaslatban az bent van, hogy a pénzügyminiszter úr meg fogja állapítani a normatívát, hogy mit kell fizetni, csak ők ezt nem tudják kifizetni. Tehát ehhez valami segítség kellene, azt hiszem ez az uniós csatlakozásunk irányában egy kicsit jó képet is mutatna rólunk.

A tudományfinanszírozással kapcsolatban röviden csak annyit: azt gondolom, lépést kellene tenni abban az irányban, hogy ösztönözzük jobban a magántőke bekapcsolódását, ezt pedig csak úgy lehetne, ha egy kicsit nem az osztogatás felé mennénk, hanem a kamattámogatásokat preferálnánk; de lehet, hogy ezt egy parlamenti vitanapon kellene majd megbeszélnünk.

Ami még a bizalmatlanságomat fokozza: néhány nappal ezelőtt kezdtek kiszivárogni a hírek a céltámogatásokról. Számomra rettentően megrázó az, hogy egy olyan könyvtár, amelyből ki kell költözni, mert életveszélyes, aztán néhány hónap múlva már be kell fedni a járdát, mert annyira életveszélyes, a kormányváltást követően már nem az. Azt hiszem, hogy így megértik kormánypárti képviselőink, hogy mitől van a bizalmatlanságunk.

Befejezésül csak annyit szeretnék elmondani: tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy a papír elbírta volna az 5,5 vagy a 6 százalékos gazdasági növekedésből fakadó bevételeket, akkor ma lehet, hogy nem vitatkoznánk, mert akkor papíron be lehetne mutatni, hogy mindenki jól jár. Csupán csak annyit kellett volna tenni, hogy nem 1,9, hanem 2,5 vagy 3,5 százalék az általános tartalék, és akkor most mindannyian együtt térdepelnénk és imádkoznánk, hogy a jó Isten hallgassa meg kérésünket, hogy teljesüljenek vágyaink. Ez így egy kicsit szemfényvesztés.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Frajna Imre úr. Megadom a szót.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, félreértés áldozata lett Göndör képviselőtársam. Nem azt mondtam, hogy erre a kormányra a január 1-től hatályos törvények lesznek érvényesek (Göndör István: A nyugdíjtörvénnyel kapcsolatban!), azt mondtam, hogy az abban az időben hatályos érvényesek egy adott aktus megítélésekor, például a nyugdíjemelést, amit január 1-jén kell végrehajtani, azt a január 1-jén hatályban levő törvények szerint kell megtenni. Ennyi volt az állításom.

A gyermekvédő szolgálatokat illetően pedig egyetértek az értékelésével, azt gondolom, hogy ezek a szolgálatok kifejezetten fontos szolgálatok, és valóban, ahogy a miniszter úr is elmondta, igen sok gyermeket kell a gondozásukba venniük. Könnyen el tudom képzelni, hogy elírás került a költségvetési törvény normatívájába (Derültség az MSZP soraiban.), már találtam hasonlót a törvény kapcsán belőle, ahol egyébként a nyilvánvaló normák kapcsán egy elírás került a támogatás igénybevételéhez.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Illés Zoltánnak, a Fidesz képviselőjének.

Illés Zoltán úré a szó.

 

DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Magyar Polgárok! (Csige József közbeszólása.) Elsősorban a saját érdekünk, de az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk is megköveteli az állami szerepvállalás jelentős növekedését a környezet- és természetvédelem területén.

 

 

(14.40)

 

Példának okáért a környezet- és természetvédelmi államigazgatás munkafeltételeinek javítására költött minden forint a többszörösét termeli ki a nemzetgazdaság részére. Egyrészt a területi szerveknél, a felügyelőségeknél jelentősen lerövidülhetnek az engedélyezési eljárások, másrészt a környezetvédelmi hatóságok időben és megfelelő felkészültséggel kezdhetik el az eseti környezeti károk megelőzését, illetve felszámolását, ami hatalmas tovaterjedő károk megakadályozását és jelentős összegek megtakarítását eredményezheti.

A második témakör, amit említenék, a közpénzekkel finanszírozott nagyberuházások esete. Elengedhetetlennek tartom ezek felülvizsgálatát gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt. A jelenlegi társadalmi-gazdasági feltételek mellett ilyen szempontból megkérdőjelezhető nagyberuházások közül most csak arról szólnék néhány szót, hogy miért nem szabad ma pénzt költeni a tervezett 4. fővárosi metróra. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem képes egyszerre öt óriási feladatnak megfelelni a közlekedés területén: először, a már meglévő s főleg a vidéket érintő közúti hálózat fenntartása és felújítása, különös tekintettel az e téren tapasztalható óriási elmaradásokra; másodszor, a közúti hálózat bővítése; harmadszor, a MÁV működőképességének biztosítása és az Európai Unió követelményeit is kielégítő fejlesztése; negyedszer, a helyi és helyközi tömegközlekedés üzemeltetése, fenntartása és felújítása; valamint ötödször, a tervezett 4. metró megépítése.

Ha a kormány a 4. metró finanszírozása mellett döntött volna, mint ahogy azt helyesen nem tette, akkor még kevésbé lenne mód az összes többi közlekedési feladat megoldására. A metróval kapcsolatban a Világbank a következő véleményt alkotta; szó szerint idézem: "Amennyiben megépül a 4. metróvonal, úgy a BKV utasainak 10 százaléka részére egy luxus utazási rendszer jön létre, miközben a 90 százalékukat arra kárhoztatják, hogy nagyrészt alacsony színvonalú tömegközlekedési eszközökkel, kedvezőtlen feltételek között utazzanak. Idővel ez a helyzet tovább romlana, mivel a felújításra fordítható összegeket elviszi a metróépítés, miközben a tömegközlekedési tarifák még tovább növekednének. Számos olyan beruházás lehetséges a fővárosban, vidéken, a nemzetgazdaság más területein, illetve a kevésbé fejlett megyékben, amelyeknek gazdasági szempontból valószínűleg elsőbbséget kellene biztosítani."

A Fővárosi Önkormányzat nem adott tárgyszerű és hiteles tájékoztatást a tervezett új metró megépítése kapcsán. Egyoldalú propagandát folytatott a beruházás mellett, elhallgatva annak hátrányait. Csak zárójelben jegyzem meg: az új metróval kapcsolatos közvélemény-kutatások során, amelyeket a Fővárosi Önkormányzat megrendelésére készítettek, nem tartottak be elemi szakmai és etikai normákat. Mindezek mellett rendkívül fontosnak, sőt elkerülhetetlennek tartom a budapesti és főváros környéki tömegközlekedés színvonalának javítását. Épp ezen belül is kiemelném a BKV, a MÁV és a Volán részvételével a Budapesti Közlekedési Szövetség létrehozatalának szükségességét. Külön is felhívom a figyelmüket az elővárosi vasúti hálózat fejlesztésének jelentőségére és a benne rejlő lehetőségekre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A közlekedés vonatkozásában tehát az elővárosi vasutat működtetve, és kialakítva a Budapesti Közlekedési Szövetséget, Budapesten és környékén lehet a leginkább költséghatékonyan csökkenteni a környezeti ártalmakat és enyhíteni a közlekedési feszültségeket. A fővárosi agglomeráció lakosait is figyelembe véve, ezek az intézkedések mintegy 3 millió ember életfeltételeit javítanák, de nem a metró megépítésével.

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A harmadik témakör a társadalomnak a környezettel és egészséggel kapcsolatos tudatossága. Ezen a téren is komoly feladatok várnak az államra. Sajnos, a gazdasági reklámok tetemes része olyan tevékenységeket állít követendő mintaként, fontos értékként az emberek elé, amelyek hatásai a környezetet és az egészséget súlyosan károsítják, és igen komoly károkat okoznak a társadalomnak. Azt hiszem, elég, ha itt csak a dohányzásra vagy az alkoholfogyasztásra utalok. Egyre kevésbé elkerülhető, hogy ezt társadalmi célú kommunikációval ellensúlyozzuk. Úgy vélem, hogy e rendkívül fontos oktató-nevelő célú tevékenységhez rendelkezésre álló pénzforrásokat oly módon kellene bővítenünk, hogy a hirdetések kulturális járulékát emeljük. Az így befolyó többletbevétel jó alapot teremtene egy, a mainál jóval hatékonyabb társadalmi célú kommunikáció megvalósítására. Ez olyan kommunikációt jelent, amely a humán értékrendet helyezi a középpontba, emeli a lakosság kulturális színvonalát, elősegíti az egészséges életmódot, útmutatást ad a színvonalas szórakozáshoz, és javítja a lakosság jelenleg sajnos rendkívül alacsony egészségi és környezeti tudatosságát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek tükrében többek között környezet- és természetvédelmi szempontból is támogatom a kormány költségvetését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Felolvasnám a frakcióknak a televízió előtt rendelkezésre álló idejét: a Fidesznek 13 perc 40 másodperce van (Zaj. - Dr. Pető Iván: Mínusz Illés!) - és ebből jött le 6 perc 10 másodperc. A Fidesznek így 6 perc 30 másodperce maradt, az MSZP-nek 2 perc 30 másodperce, az MDF-nek 2 perc 10 másodperce.

Most újra fideszes képviselő következik, Horváth László képviselő úr. (Jelzésre:) Nincs jelen a teremben.

Hörcsik Richárd képviselő úr következik, Fidesz.

 

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az 1999. évi költségvetés egyetlen apró, de annál fontosabb részét, az egyházak finanszírozását szeretném rövidre szabott felszólalásomban áttekinteni. Jóllehet, a költségvetésnek egyházi célú kiadásai... (Mádai Péter: A táblán nem jelent meg a felszólalási idő! - bocsánat.)

 

ELNÖK: Kérem a technikusokat, hogy kapcsolják be! Hörcsik Richárdot arra kérem, hogy elölről kezdje elmondani a felszólalását.

 

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az ez évi költségvetés egyetlen apró, de annál fontosabb részét, az egyházak finanszírozását szeretném rövidre szabott felszólalásomban áttekinteni. Jóllehet, a költségvetés egyházi célú kiadásai számokban mérve szerényen húzódnak meg például az oktatás vagy az egészségügy kiadásai mögött, mégis jelentősége abban áll, hogy az egyházaknak nyújtott költségvetési támogatás valójában a társadalom egészét hatja át az által a szolgálat által, amit az egyházak végeznek akár az oktatás, a kultúra vagy az egészségügy, vagy éppen a szociális szféra területén.

Hadd említsek egy másik példát: amikor az egyházi ingatlanok visszaadására ez a költségvetés 5 milliárd forintot szán, ezek nagyobb része éppen az önkormányzatokat segíti az ingatlanok kiváltásával. Ezért kell tehát nagy figyelmet szentelni az egyházi célú kiadásokra.

Tisztelt Elnök Úr! Közismert, hogy minden költségvetésnek van társadalmi üzenete, így a polgári kormány előttünk lévő első költségvetésének is. Az egyházakkal kapcsolatban a következőket szeretném hangsúlyozni:

1. A polgári kormány ezzel a költségvetéssel megpróbálja rendezni azokat a hiányosságokat, amelyeket - talán a jó szándék ellenére is - az elmúlt szocialista-liberális kormány maradéktalanul nem tudott megoldani, annak ellenére, hogy megszületett az egyház-finanszírozási törvény vagy a Szentszékkel történő megállapodás.

2. A Fidesz-Magyar Polgári Párt koalíciós partnereivel együtt betartja választási ígéreteit, amikor arra vállalkozik, hogy ezeket a hiányosságokat megszüntesse.

3. Az Orbán-kormány nemcsak a szlogenek szintjén, hanem a gyakorlatban is számít az egyházak, a felekezetek aktív és hatékony közreműködésére a polgári Magyarország megteremtéséért.

 

 

(14.50)

 

Tisztelt Elnök Úr! A megelőző kormányzati ciklusban megszületett a '96. évi CXXIV. törvény az szja 1 százalékának felhasználásáról, a '97. évi CXIV. törvény az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységéről, valamint a Szentszékkel kötött megállapodás. Mindezek ellenére az akkor előre prognosztizált '98. évi költségvetési egyház-finanszírozási növekedés nem hozta meg a várt eredményt. Bölcskei Gusztáv, a zsinat lelkészi elnöke így összegezte ezt: "A négy történelmi egyház együttes erővel próbál javítani a törvénycsomagon. A közös fellépés elsősorban olyan kérdésekben valósul meg, mint például a hitoktatói óradíj jogcímének nevesítése vagy az új iskolák indítására vonatkozó felesleges gátak lebontása. Azért is érthetetlen a fékező mechanizmusok beépítése, mert a magyarországi iskolák alig néhány százaléka van az egyházak kezelésében, ezekbe pedig óriási a túljelentkezés." - eddig az idézet.

Megszűnt tehát a hittanoktatás finanszírozása, megszűnt az egyházi cél- és új beruházások támogatása, és csak a műemlékekre kaphattak pénzt az egyházak. "Ezzel figyelembe vette a kormány a múltat - fogalmazott az egyik egyházi vezető -, de már nem támogatta a jövőt." Volt olyan felekezet, amely elutasította az szja 1 százalékával való támogatását. Végül a protestánsok sérelmezték a már említett egyház-finanszírozási törvények módosításakor a velük szemben keletkezett méltánytalanságokat.

Tisztelt Elnök Úr! A polgári kormány programjában világosan megfogalmazta, hogy számít a történelmi egyházak szolgálatára lelki, szellemi, erkölcsi, kulturális, oktatási, nevelési, szociális téren egyaránt, s amennyiben a lakosság igényei alapján közfeladatot vállalnak át, akkor ők is megkapják a normatív támogatást. Mindezek számszerű megvalósítását látjuk a költségvetésben, amely az előző évi forráshoz képest mintegy 25 százalékos általános növekedést biztosít az egyházak számára, ami tehát egyrészt a múlt korrekcióját, másrészt pedig a jövő építkezését foglalja magába. Úgy vélem, a polgári társadalom értékrendjébe beletartozik az egyházak léte és szolgálata.

Külön fejezet rendelkezik a hittanoktatás támogatásáról. Megjegyzem, hogy erre a tanévre 430 ezer tanuló iratkozott be hittanoktatásra, több mint 44 ezer csoportban.

A kulturális örökség értékeinek rekonstrukciója mellett támogatást nyernek az új beruházások is. Az egyházi alapintézményi, tehát a hitéleti támogatás mellett megjelennek a közfeladatok ellátásának normatív támogatásai.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programjában ígérte, hogy tárgyalásokat kezd a protestánsokkal a méltánytalanságok megszüntetésére. Információim szerint december elejére aláírásra kerülhetnek a velük kötött megállapodások.

Tisztelt Elnök Úr! Úgy vélem, a jelen költségvetés egyházakat érintő rendelkezéseinek megítélésére maguk az egyházak a legkompetensebbek, amelyek november 11-én találkoztak a miniszterelnökkel, és a találkozó után kinyilvánították pozitív véleményüket.

Végül engedjék meg, hogy idézzem Vastagh Pál, volt szocialista igazságügy-miniszter úr tavaly Budapesten, egy egyházi szimpóziumon elhangzott előadásának egyik mondatát: "Az egyházak tevékenységének támogatása a társadalom érdeke, és választóink akaratát fejezi ki." Hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy a polgári Orbán-kormány ezzel a költségvetéssel pontosan ezt teszi.

Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az örökség kezeléséről szeretnék szólni. Azért kívánok erről szólni, mert a hozzászólások során sokan beszéltek arról, hogy nem lehet teljes mértékben az új kormány költségvetésének tekinteni ezt a költségvetést.

Persze, soha nem lehet kötelezettségek nélkül indulni, ezt már tegnap is elmondtam egy kétpercesben, de ha ilyen örökség van - márpedig van, természetszerűleg -, akkor legalább egyszer be kellene ezt mutatni.

Negyedik napja tart a költségvetés vitája, és sajnos e bemutatás mind ez idáig nem következett be. És nem úgy kellene bemutatni, mint ahogy azt tegnap Homoki képviselő úr, politikai államtitkár tette, aki teljesen megalapozatlan számokat kezdett felsorolni a Házban. El kellene tudni mondani, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt államtitkár úr, hogy mi a tárgya a kötelezettségvállalásoknak, melyik fejezetet érinti a korábbi kormány kötelezettségvállalása, mekkora annak a költségvetési kihatása a jövő évre, az azt követő évekre és az után, és hogy milyen egyéb feltételekkel vállalta az előző kormány ezeket a kötelezettségeket.

Jellemző módon a metróberuházással kapcsolatban szeretném bemutatni ezt az örökségkezelést. A kormányzati körök elmondták, hogy egy 160 milliárd forintos beruházást nem lehet felvállalni. Valószínűsíthetően valamilyen inflációs prognózis mellett, folyó áron kalkulált költséget hangoztattak, mert azt nem mondták meg, hogy mit értenek a 160 milliárd forint alatt. Megnéztem, hogy mit vállalt az előző kormány e tekintetben: '99-re 3 milliárd forintot, 2000-re 8 milliárd forintot, 2001-re 10 milliárd forintot, 2002-re 13 milliárd forintot.

A kormányzati tényezők elhallgatják azt a tényt, hogy a kormányzat által a következő öt év során fedezendő költségrész mellett a főváros a projekt számláinak 20 százalékát saját költségvetése terhére állja. Elhallgatják, amikor a metró leállításáról beszélnek, azt, hogy a beruházás hasznosságáról - hosszas és eurokonform módon elvégzett, részletes elemzések után - meggyőződő finanszírozó pénzintézetek hiteleinek visszafizetése csak ötéves türelmi idő után, 2004-et követően válik esedékessé, vagyis egy egységnyi kormányzati erőforrás több mint háromszoros multiplikátorral kalkulálható beruházási értéket hozna létre.

Van-e olyan közlekedési vagy más infrastrukturális projekt, tisztelt államtitkár úr, ahol hasonló hatékonysággal hasznosulnának, pótlódnának ki nem központi forrásból a korábban a metróberuházásra szánt költségvetési források? Be kellene mutatni annak racionalitását, hogy egy igen kedvező kamatozású hitelt vissza kell utasítani. Be kellene mutatni, hogy miért kell visszautasítani! Be kellene mutatni, hogy 200 millió ECU-t - ez 52 milliárd forint értékű, változó kamatozás esetében, gyakorlatilag libor szintű fix kamatozás esetén, a mai pénzpiacon az EIB 3A-s minősítésének és nonprofit jellegének megfelelően, az elérhető legkedvezőbb kamatozású, 20 éves lejáratú hitelt - miért kell visszautasítani. Ezt azzal kell összevetni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nemzetközi pénzpiacon Magyarország ötéves lejáratra a libor felett 72 bázispont kamatfelárral tud forrásokhoz jutni.

De arra is megnyugtató választ kellene adni, hogy, mondjuk, a Nemzeti Színház új helyszínét nem valami háttérben meghúzódó különleges gazdasági érdek motiválja. Meg kellene nyugtatni a közvéleményt, hogy az Erzsébet térre nem azért van szükség, hogy legyen majd parkolója a Postabanknak egykor átadott ingatlannak, annak az ingatlannak, amely '94 előtt került a mára elhíresült bank birtokába a rendőrpalota megépítése ellenében.

Ha minderre és az itt felvetett kérdésekre választ kaptunk volna a vitában, akkor nem lehetne önöket, tisztelt kormánypárti képviselők, azzal vádolni, hogy nem nyílt tekintetű, szavakban, ígéretekben és tettekben egymásnak ellentmondó politikát folytatnak.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kiszely Katalin képviselő asszonynak, Független Kisgazdapárt. Tájékoztatom a képviselőket, akik szóvá tették, hogy lejárt az MSZP 2 perc 10 másodperce, ami még a tévéközvetítés alatt állt a rendelkezésére: természetesen azért nem szakítottam meg, hogy folyamatosan elmondhassa a képviselő úr, hiszen most már nincs tévéközvetítés, és így folyamatosan... De ezt az időt természetesen levontuk az MSZP további időkeretéből. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: A holnapiból! Ügyes!) Tessék, képviselő asszony, öné a szó.

 

(15.00)

 

DR. KISZELY KATALIN (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a költségvetés VI. fejezetéről; ez a fejezet a bíróságok jövő évi fenntartási és fejlesztési előirányzataival foglalkozik.

A költségvetési irányelvek ezen fejezetéhez - meglehetősen rendhagyó módon - két előterjesztés is érkezett: az egyiket az OIT, tehát az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, a másikat a pénzügyminiszter úr jegyezte. A kettős előterjesztés oka ismert: a kormány úgy ítélte meg az egyik oldalról, hogy az ország jelenlegi pénzügyi lehetőségei, másik oldalról pedig a ma működő bíróságok munkáját kedvezőtlenül befolyásoló, elsősorban dologi jellegű alulfinanszírozottság miatt el kell halasztani a három ítélőtábla felállítását. Természetesen én most e kérdésnek csak a költségvetési aspektusát vizsgálom.

A két verzió közötti különbség 1 milliárd 143 millió 100 ezer forint, amely összeg a bíróságok 1999. évi 30 milliárd 530 millió 800 ezer forint állami támogatásához képest és viszonyítva nem nagy összeg; ez a teljes támogatásnak valamivel több mint 3 százaléka. Megítélésem szerint a kormánynak joga és kötelessége is a költségvetésben kormányprioritásokat érvényesíteni, ez jelen esetben is így történt.

Tisztelt Ház! Utalni szeretnék ugyanakkor arra a tényre is, hogy a bírósági szféra költségvetési támogatásai az 1999. évben 8 milliárd 402 millió 600 ezer forinttal, százalékban kifejezve: 14,5 százalékkal növekednek. E növekedés a támogatások bővülése és a konkrét elvonások egyenlegeként jelenik meg. Az elvonások egy része valamennyi tárcát érinti, aminek oka, hogy a kormány gazdaságpolitikai céljainak megfelelően csökkennek a munkabérek közterhei. A társadalombiztosítási járulék szintjének mérséklődése nemcsak a magán-, hanem a közszférában is érződik; a bíróságok tekintetében valamivel több mint 0,5 milliárd forintról van szó. Ehhez az összeghez járul hozzá az ítélőtáblák felállításának elhalasztásából származó támogatáskiesés.

Az igazságügyi reform továbbvitele a kormány eltökélt szándéka. Ennek jeleként a kormány készen áll az új javadalmazási rendszer folytatására. A bírósági szférában dolgozók jövedelmei 1999-ben az 1998. évi eredeti előirányzathoz képest 5 milliárd 192 millió 900 ezer forinttal nőnek, bár ezeknek egy része átcsoportosítás a fejezeti kezelésű előirányzatokból.

Általában is elmondható, hogy a közszférában a kormány odafigyel az igazságügyi fizetésekre. Ez a tendencia az 1990-94-es parlamenti ciklustól folyamatosan megfigyelhető, és bizonyos bírói kategóriák fizetése nem marad el a kiemelt állami vezetők fizetése mögött. Ugyanakkor az igazságügyi reformmal összefüggő jogszabályi változások, például az új büntetőeljárási törvény miatt is, nőnek a bér jellegű kiadások. Az 1999. évi személyi fejlesztések - az igazságügyi fejezetből történt átcsoportosításokat leszámítva - a következők: a bírák és igazságügyi dolgozók új javadalmazási rendszerének bevezetésével összefüggő módosulás 3 milliárd 177 millió 200 ezer forint; az OIT hivatala béralapjának kipótlása 37 millió 700 ezer forint; az egészségügyi törvényből fakadó bérkiadások összege pedig 425 millió forint.

A bíróságok úgynevezett dologi keretei összességében 781 millió 300 ezer forinttal növekednek, ami azt jelenti, hogy e kiadási tétel nemcsak lépést tart az infláció mértékével, hanem reálértékben is növekszik. Sajnálatos módon a közszférában és így a bíróságon is a dologi kiadások közel 80 százalékát az üzemeltetési és fenntartási kiadások teszik ki. Ez azt jelenti, hogy a támogatások növekedésének túlnyomó többsége részben a közüzemi díjak - villany, fűtés, posta s a többi - folyamatos emelését ellensúlyozza, részben pedig az épületek építészeti, gépészeti karbantartását. Az 1999. évi költségvetésben biztosított felújítási források - összege: 581 millió 900 ezer forint - lehetőséget nyújtanak a Legfelsőbb Bíróság, a Fővárosi Bíróság most is folyó felújítására és a Szalay utca 16. szám alatti kollégiumi terem korszerűsítésére.

Szintén növekszik a VI. fejezetben az új központi beruházásokra szánt összegek mértéke; a növekmény 1999-ben eléri a 430 millió 800 ezer forintot. A szerződésben lekötött beruházások értéke ugyan ennél kisebb, de magában foglal több építkezést: így a Baranya megyei bíróság beruházása 200 millió forint, a székesfehérvári bíróság rekonstrukciója 160 millió forint, a Heves megyei bíróság rekonstrukciója 140 millió forint, a tiszaújvárosi bíróság rekonstrukciója 25 millió forint; ez összesen 525 millió forint többletkiadás.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az itt felsorolt tételek csak az 1999. évi költségvetés VI. fejezetében felsorolt változások. Bizonyos kiadások fejezeti kezelésű intézményi előirányzatok, de a bíróságok érdekkörében merülnek fel; példázó jelleggel ide tartozik a büntetőeljárási törvény hatálybalépése miatti létszámfejlesztési és technikai eszközök cseréje, gyermektartásdíj állami megelőlegezése, a büntetőeljárási törvény alapján megállapított kártalanítások kifizetése, egyéb központi beruházások keretében megvalósuló bírósági építkezés, a XVIII-XIX. kerületi, a Nógrád megyei, a Pest megyei és a Veszprém megyei bíróságok rekonstrukciója.

A felsorolt érvek és számadatok is alátámasztják a kormány törekvéseit a választási programban vállalt kötelezettségek betartására, a vártnál sokkal szűkösebb lehetőségekhez képest.

Kérem a tisztelt Házat, támogassa a költségvetés elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Következik Pető Iván képviselő úr, SZDSZ; felkészül Bánki Erik képviselő úr, Fidesz.

 

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Ennek a költségvetésnek a vitájánál is folytatódik, csak talán más módon az a - nyugodtan nevezhetjük úgy - képmutatás, amit az előző négy évben megszoktunk a mai kormánypártoktól. A megnyilvánulások mások, de a módszer nagyjából ugyanaz. Négy évig, akik az előző négy évben itt ültünk a parlamentben, de parlamenten kívül is jócskán tapasztalhattuk: a mai kormánypártok olyan benyomást igyekeztek teremteni, mintha csak a kormányzat akaratán múlna, mennyi pénzt oszt el, hogyan néz ki egy költségvetés. Sőt, maga a miniszterelnök úr éppen a kormányprogram vitájakor mondta azt, hogy igen, jelentős részben akarati tényezőkön múlik, hogy mi történik egy gazdaságban.

A mostani költségvetés - sok egyéb dolog mellett - tanúskodik arról, hogy ez a kormány is kénytelen tudomásul venni: nem csak akarati tényezőkön múlik, hogyan néz ki egy ország költségvetése; részben akarati tényezőkön, de alapvetően nem akarati tényezőkön. (Varga Mihály: Négy éve...) Természetesen négy éven belül sem csak akarati tényezőkön múlik - ha az államtitkár úr vitatkozik velem a padokból -, nem akarati tényezőkön, mert ha csak akarati tényezőkön múlna, akkor az ellenzék olyasmiket követelhetne a költségvetéstől, mondjuk, olyan bevételcsökkentést és olyan kiadásnövekedést (Varga Mihály: Teszi is!), amit az előző kormány idején az akkori ellenzéki pártok jócskán megtettek. Amennyire én a költségvetési vitát követem, a mai ellenzéki pártok nem követelnek radikális költségnövekedést.

Egy másik tényező, amit talán érdemes megemlíteni, az az, hogy a kormánypártok tovább folytatják azt a politikát, amit az előző négy évben, annyiban, hogy az úgynevezett Bokros-csomag minden intézkedését szidalmazzák - ebből éltek tulajdonképpen, mármint verbális értelemben, három évig és a választási kampány idején és azóta is -, és közben természetesen boldogan fürdőznek a Bokros-csomag következményeiben, abban a lehetőségben, amit az ország mai gazdasági állapota igenis a Bokros-csomag következtében büszkén magáénak mondhat.

Nem tudom tulajdonképpen, hogy mi a rosszabb, és nem is kívánom eldönteni: ha hiszik - mint, mondjuk, Frajna képviselő úr iménti felszólalásából kitűnik -, hogy a Bokros-csomag és következményei, mármint pozitív következményei elválaszthatóak egymástól; vagy ha nem hiszik, csak mondják. Nem lehet tudni, és nem is akarom eldönteni, hogy a kettő közül melyik a rosszabb.

 

 

(15.10)

 

Áttérve most már a költségvetés egy részére, a kulturális költségvetésre, elmondhatjuk, és ezzel a kormánypárti képviselők büszkélkednek, hogy hála a Bokros-csomagnak - ezt én mondom, nem a kormánypárti képviselők -, hogy a kulturális költségvetés ma jóval több pénzt oszthat el, mint az előző években.

Persze, erre a költségvetésre jórészt ugyanazok az elemek jellemzőek, amelyek az egész költségvetésre. Jellemző például a kulturális költségvetésre, hogy a központi államigazgatás kiadásai jelentősen megnövekednek. A kultúrát ma egy új minisztérium irányítja. Jellemző adat a költségvetésben, hogy az intézményi működési kiadások, ha a minisztériumot is beleszámítjuk, 34 százalékkal nőnek; ha a minisztériumot kivesszük az intézményi kiadásokból, akkor az átlag már csak 16 százalék. Jellemző a kulturális költségvetésre, hogy jelentős részben - és ez egy parlamenti demokráciában nem elfogadható - biankó felhatalmazást kér a kormány: nem mondja meg, nem tartalmazza a költségvetés, hogy mire kívánják fordítani a milliárdokat. És természetesen tudni kell azt, hogy az új minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma címszó alatt kultúra címen kerül elszámolásra a műemlékvédelem - ami nem választható el élesen a kultúrától, de mégsem tekinthető közvetlen kulturális kiadásnak -, és természetesen, mint azt tudjuk, kultúra címszó alatt kerül elszámolásra az egyházi támogatás - nemcsak annak kultúrát érintő része, hanem a teljes egyházi támogatás nagyobb része.

Ezeken a területeken, tehát a műemlékvédelem területén és különösen az egyházi kiadásoknál - mint azt kormánypárti képviselőtársaim dicsérőleg mondták - jelentős kiadásnövekedés van. Ez a kultúra fontos területeiről már sokkal kevésbé mondható el. Hogy csak egy példát emeljek ki, a közgyűjtemények, tehát az ország - ha tetszik, valóban nemzeti kulturális örökség - alapintézményeinek: levéltáraknak, könyvtáraknak, múzeumoknak a támogatása, illetve finanszírozása nominálértékben 10 százalékkal növekszik a jövő évben. Ez reálértékben elmarad az ez évitől. Ugyanez a helyzet a művészeti intézményeknél. Ott körülbelül 10 százalékkal nő a támogatás, ami reálértékben megint támogatáscsökkenést jelent. Ha ehhez még hozzáveszem azt, hogy a céltámogatásokból a kormány kiemelt egy olyan fontos intézményt, mint a Fővárosi Levéltár - ami nem települési beruházás lenne, hanem az ország nemzeti kulturális öröksége fontos részének megmentését szolgálná -, és nem finanszírozza, akkor a kultúrpolitikáról közel sem olyan kedvező a kép, mint ha csak a globális számokat nézzük.

Anélkül, hogy részletekbe kívánnék bocsátkozni megemlítem - és ebben Hörcsik képviselő úrétól természetesen nagyon eltér az álláspontom és az SZDSZ álláspontja -, hogy mi nem tartjuk helyénvalónak azt, hogy állami költségvetési kiadási tételként 1,7 milliárdos összeggel szerepel a hitoktatás. Azt gondoljuk, hogy nem állami feladat a hitoktatás, a hitoktatás támogatása, mert ilyen jogcímen nagyon sok minden mást is lehetne támogatni, ami a költségvetésnek nem feladata. Azzal természetesen egyetértünk, hogy az egyházi kiadások számottevő részét az állami költségvetés támogassa, de ebben is elsősorban a kulturális jellegű kiadásokat, a közfeladatok ellátását tartjuk helyesnek, illetve a műemléki jellegű kiadásokat és azokat a kötelezettségeket, amelyek kormány-egyház megállapodásokra épülnek; bár az SZDSZ, mint ismeretes, az előző kormány idején sem támogatta az úgynevezett vatikáni megállapodást, és annak meglehetősen súlyos következményei ma megjelennek ebben a költségvetésben.

Tulajdonképpen három kérdéssel szeretnék röviden, de kiemelten foglalkozni. Az egyik a Nemzeti Kulturális Alap ügye. A Nemzeti Kulturális Alapnál - mint az sokszor elhangzott már itt, a parlamentben is -, mint az elkülönített állami alapok többségénél, a kormányzat megszüntette a Kulturális Alap önállóságát. A Nemzeti Kulturális Alap azonban egy különleges intézmény, hiszen a kultúrára fordítandó pénzek jelentős részénél a döntést nem úgynevezett objektív paraméterek alapján lehet meghozni, hanem a kulturális pénzek felhasználása jelentős részben ízlés alapon dől el. Azt gondolom, hogy ez azzal együtt is, hogy mellette lennék, hogy az elkülönített állami alapok nagyobb részét vonják be a költségvetésbe a költségvetés áttekinthetőbbé tétele érdekében, indokolja azt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap különleges elbánásban részesüljön.

A változás lényege természetesen az, hogy így beépül a minisztérium, az államigazgatás költségvetésébe a kultúra támogatása, és - mint a Nemzeti Kulturális Alap már ennek a kormánynak az idején kinevezett új vezetője megfogalmazta - ez azt jelenti, hogy a mindenkori miniszter, a mindenkori kormány tulajdonképpeni jóindulatától függ a nemzeti kultúrára fordított speciális támogatások felhasználásának módja.

Érdemes a Nemzeti Kulturális Alapról azért is szót említeni, mert jól jelzi ennek a kormánynak a működését. A kulturális bizottságban engem a bizottság elnöke, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára - ha tetszik: - leckéztetett azzal, hogy elfogadhatatlan a polgári kormány számára, hogy a kormányon belül érdekharcok legyenek, és különösen az, hogy döntés után miniszterek - úgymond - lobbyzzanak az ügyekért. A Nemzeti Kulturális Alapról szóló döntés megmutatta, hogy ez a kormány sem tudja magát mentesíteni az ilyen, valóban nem helyeselhető, de nehezen elkerülhető megoldások alól. A Nemzeti Kulturális Alap költségvetésbe való építéséről úgy született a döntés, hogy a miniszter nem tudott róla - mint ezt sokszor nyilvánosan megfogalmazta -, a Nemzeti Kulturális Alap vezetője, akit ez a kormány nevezett ki, nem tudott róla; és a döntés után kezdődött a lobbyzás azért, hogy valamennyire enyhüljön a költségvetés és a Nemzeti Kulturális Alap kapcsolata.

Újsághírek szólnak arról, hogy a kormány enyhített álláspontja Homa képviselő úr neve alatt, illetve az egyébként külföldön tartózkodó Sasvári képviselő úr neve alatt módosító indítványként meg fog jelenni, de ha azokat a problémákat ez a módosító indítvány megoldja, amelyeket meg kellene oldani, akkor teljesen értelmetlen a beolvasztás az állami költségvetésbe, ha nem oldja meg, akkor pedig az a probléma. És itt nem az ellenzéki képviselő aggályoskodása vagy kötözködése szólal meg belőlem, hanem az a probléma vezérli a mondanivalómat, hogy a Nemzeti Kulturális Alap - még egyszer mondom - elkülönítendő az állami költségvetéstől, mert ízlés alapján, kuratóriumok, illetve hivatalos nevükön kollégiumok döntései alapján elosztandó pénzekről van szó.

És van egy különleges tulajdonságuk is a Nemzeti Kulturális Alap által elosztandó pénzeknek: a költségvetés utófinanszírozási technikájával szemben itt az előfinanszírozás az indokolt. Szóban elhangzott, hogy ezt meg kívánják oldani. Ha ezt megoldják egy technikával, akkor ez nem illik a költségvetés rendszerébe, tehát kíváncsian várom azt a megoldási technikát, ami "ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes" megoldást tud teremteni.

A másik kérdés, amit egy kicsit részletesebben érintenék, az a millenniumi kiadások. Most nem kívánok abba belemenni, amit különböző parlamenti megszólalásokkor volt már alkalmam és másoknak is volt alkalma fölvetni, hogy miért nem lehet ebből a jelentős összegből, mondjuk, a Nemzeti Színház megépítéséhez, az eredeti terv megépítéséhez hiányzó összegeket pótolni, miért nem lehet egy nagyszabású létesítményt a millennium alkalmára létrehozni. Még csak azt sem kívánom fölvetni - bár tudom, hogy a vidéknek is megfelelő arányban kell részesülnie a millenniumi kiadásokból -, hogy miért nem jut valakinek eszébe az, hogy száz évvel ezelőtt, a honfoglalás ezredik évfordulóján is jutott arra - és az összegek most is jelentősek lesznek -, hogy a vidék 400 elemi iskolában - az akkori millenniumi kormányprogramban az szerepelt - részesüljön egyrészt, másrészt a fővárosban metró is épült akkor: az első fővárosi földalatti vasút ebből épült meg. Tehát nem kívánom fölvetni, hogy miért nem épül most meg a 4. metró a millenniumra vagy a millenniumra fordítandó milliárdokból.

Pusztán azt vetem föl - és a költségvetés kapcsán elsősorban ez érdekes -, hogy miért nem szerepel a költségvetésben vagy a költségvetés kiegészítéseként, azt megelőzően egy olyan törvényjavaslat a parlament előtt, ami részletesen megismerhetővé tenné, hogy a milliárdokat, tízmilliárdokat milyen technikával kívánja a kormány fölosztani, hogy néznének ki azok a pályázatok - ha pályázatok lennének -, amelyek alapján vidékiek pályázhatnának a millenniumi kiadásokra, és egyáltalán mit tekint a kormány millenniumi megemlékezés címén megvalósítandónak. Egyelőre semmi ismeretünk nincs arról, hogy a több tíz milliárdot hogyan kívánja a kormány fölhasználni.

 

 

(15.20)

 

 

Azt gondolom, vitára érdemes dolog az, hogy hogyan lehet biztosítani azt, hogy átélhető legyen - ha egyáltalán valóban átélhető - az államalapítás 1000. évfordulója a ma élő generációk számára. Mert nem biztos, hogy úgy élhető át az államalapítás 1000. évfordulója, ha minden településen valami apró, kis rendezvény lesz, hanem lehet, hogy úgy élhető át inkább, hogyha valami nagyszabásút és maradandót csinálunk, nemcsak a fővárosban természetesen, hanem az országban sok helyütt. De erről ma semmit nem tudunk, szórványos nyilatkozatok hangzanak el, a miniszter úr itt a parlamentben mást mond, mint a millenniumi kormánybiztos, mást mond a pénz elosztásáról, mást mond a millenniumi megemlékezés céljairól.

Olyan elemei vannak a költségvetésnek, ami elég meglepő, hogy millenniumi filmprodukció címén 700 millió forintot kíván a kormány felhasználni. Csak mellékesen említem meg, hogy a két, állami költségvetéshez kapcsolódó filmalapítvány, a Magyar Mozgókép Alapítvány 1,1 milliárdot kap, ez az összes filmtámogatás, amit a kormány költségvetésében biztosítani lehet; és a Történelmi Filmalapítvány az 150 milliót, ezzel áll szemben ennek a két összegnek a felét kitevő egyetlen attrakció, a millenniumi filmprodukció. Fogalmunk sincs arról természetesen, hogy ezt milyen technikával kívánják célhoz juttatni. Nem tudni azt, hogy az ünneplésre szánt 1,7 milliárd mit jelent, ki kapja. Nem jelentős költségvetés természetesen az ország egészének költségvetéséhez képest, de a kulturális költségvetésen belül meglehetősen komoly tétel. Lényeg az, hogy nem elfogadható egy olyan költségvetés, amely milliárdokról, 10 milliárdokról, ráadásul egy olyan jelentős alkalomra elköltendő milliárdokról, mint a millennium nem mond semmit, nem lehet megtudni semmit erről a dologról.

Végül még egy dologról szeretnék beszélni, ami nem a kulturális minisztérium költségvetéséhez tartozik, de a parlamentnek igenis van teendője ezzel kapcsolatban: ez a közszolgálati televízió ügye. A közszolgálati televízió ügyében a miniszterelnök a közelmúltban eljuttatott egy levelet november 17-i dátummal a parlament kulturális bizottságához. Ebből a levélből kitűnik, hogy rossz a médiatörvény, és a kormány majd akkor ad pénzt a televíziónak, ha egy jobb törvény alapján jobban működik a közszolgálati televízió.

Ezzel kapcsolatban különböző problémák vethetők fel. Az egyik probléma az, ami itt a Ház előtt is szóba került, hogy Stumpf miniszter úr határozott és konkrét ígéretet tett a televíziónak jelentős pénzügyi támogatásra, és ennek kapcsán a televízió meglehetősen merész, 6 milliárdos költségvetési támogatást kért. Nem jó technika ez - csak halkan jegyzem meg, úgyis tv-adásidőn kívül vagyunk -, ilyen sok pénzt kérni, mert ez nem alkualap. Egyébként azt hiszem, hogy sem a kormánypártok, sem az ellenzéki pártok nem értenének egyet azzal, hogy alkalmi pénzadományokkal próbálja meg a kormány életben tartani a televíziót. Nincs is joga a kormánynak alkalmi pénzadományokat adni, ez összeegyezhetetlen a médiatörvénnyel.

Az azonban már a kormánypártok felelőssége, hogy nem sikerül a parlamentnek a Magyar Televízió kurátorait megválasztani. Ma törvényen kívüli, törvénytelen állapot van: az, hogy a Magyar Televíziónak nincs kuratóriuma. Ha lenne kuratóriuma, az nem oldaná meg a televízió összes baját, sőt, a bajainak lényegét nem oldaná meg, de legalább törvényes állapotot teremtene, de legalább lennének olyanok, akik felelősek a költségvetésért, de legalább lehetne a televíziónak elnöke - és ez valamivel jobb helyzet lenne, mint a mai.

Az igazi probléma az, hogy az, amit a miniszterelnök most november 17-én papírra vetett, egy fél évvel ezelőtt is lehetett tudni. Én magam vetettem föl szeptemberben a kulturális bizottságban, lényegében ugyanazokkal a szavakkal, mint amit a miniszterelnök most leírt, hogy a médiatörvény működése során kiderült, hogy ez a törvény nem működik jól a Magyar Televíziónál, kezdjenek hatpárti tárgyalást a parlamenti pártok a kulturális bizottságban, próbáljuk meg együtt módosítani alkalmazható módon a médiatörvényt. Az, hogy a miniszterelnök ezt most kezdeményezte, és azóta, mióta szeptemberben kezdeményeztem én a kulturális bizottságban, nem történt gyakorlatilag semmi, ennek meglehetősen súlyos következményei vannak. Hiszen feltehetően a parlamenti pártok egyetértenek abban, hogy közszolgálati televízióra szükség van - abban már nyilván nem értenek olyan egyértelműen egyet, hogy milyen módon kell ennek a televíziónak működni -, de azt mindannyian tudjuk, hogy egy médiatörvény módosítása több hónapos munka. Ha a Magyar Televízió akkor jut a működéséhez szükséges pénzekhez, azok az emberek, akiknek a televízió tartozik munkabérrel és más bérekkel, akkor jutnak pénzhez, amikor a parlamentben létrejön a médiatörvény módosítása, akkor gyakorlatilag ezt az idők végtelenségéig kitolt döntésnek nevezhetjük.

Jogosan fogalmazzák meg sokan, hogy a kurátor-megválasztás elhalasztása miatt, illetve a televízióval kapcsolatos döntés, hatpárti döntés és tárgyalás elhalasztása miatt olyan a helyzet, mintha a kormány arra játszana, hogy a közszolgálati televízió menjen tönkre, legyen zsarolható állapotban. Ez pedig elfogadhatatlan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szájer képviselő úr, Fidesz-frakcióvezető vezérszónoklatában azt mondta, hogy a költségvetés valódi látlelete a kormány politikájának. Ebben az egy mondatban feltehetően egyetértünk, én is azt gondolom, valódi látlelete a kormány politikájának: bizonyos helyeken pazarló ez a költségvetés, más helyeken sokkal szűkmarkúbb, mint lehetne; ez a költségvetés őszintétlen, nem mond igazat, a költségvetéshez kapcsolódóan még kevesebb igaz szó hangzik el; ez a költségvetés a kulturális tárcánál is bizony megteremti a korrupciót, az intézmények zsarolásának lehetőségét, és ezért elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Az SZDSZ a 22 perc rendelkezésére álló időkeretéből felhasznált 19 perc 40 másodpercet. Kétperces felszólalásra Hargitai János képviselő úrnak, Fidesz, adom meg a szót.

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Pető Képviselőtársam! Mielőtt a három konkrét ügy elemzésére ön rátért, általános megjegyzéseket tett a kulturális területtel, annak költségvetési vonatkozásaival kapcsolatban, de először a miniszterelnök gondolatát idézte, hisz ez volt mondanivalójának gyakorlatilag első mondata. Így kezdte, én felírtam magamnak, hogy "a költségvetés is bizonyítja azt, hogy nem csak akarati tényezőkből áll a világ", idézte ön a miniszterelnök urat; ezért fogalmazott úgy egyébként a miniszterelnök, hogy részben akarati tényezőkön áll. (Dr. Pető Iván: Nagyobb részben.) Nagyobb részben. Én így írtam föl, hogy részben, nem vitatkozom, lehet, hogy ön másként mondta, tehát a miniszterelnök úr se állított szögesen mást, mint ön, csak azt mondta, hogy részben áll akarati tényezőkön a világ.

Mi nem gondoljuk azt, hogy amit a kultúra területén itt ebben az első költségvetésünkben tenni tudtunk, az úgy csodálatos, hogy az nem képezhetné kritika tárgyát. Ön azt mondja, hogy a nagy számokat vizsgálva közel sem olyan kedvező a kép, mint ahogy mi beállítjuk. Mi csak azt állítjuk, és én kormánypárti képviselőként csak azt állítom, hogy vannak itt is pozitív és kedvező elmozdulások. Nem tekintjük mi se csodálatosnak ezt a világot, még három-négy év költségvetése kell ahhoz, hogy odáig eljuttassuk, ahol azt mi szeretnénk látni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szólásra következik Bánki Erik képviselő úr, Fidesz; őt követi majd Fenyvessy Zoltán.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1999. évi költségvetés tervezetét a Magyar Köztársaság kormánya minden korábbi gyakorlattól lényegesen eltérő felfogásban, egészen más megközelítésben készítette el. Bár a benyújtott törvénytervezet nem tükrözi, és nem is tükrözheti minden részében az új kormány elképzeléseit, hiszen a kormányváltás óta eltelt időszak nem hagyott szabad kezet a költségvetés tervezete készítőinek, ennek ellenére fáradságos munkával sikerült a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett koalíció legfontosabb célkitűzésének, a magyar polgárok szabadságának és jólétének biztosítása érdekében a kormányprogram jó néhány, igen meghatározó elemét beépítenie a jövő évi költségvetésbe.

A következőkben a költségvetési tervezet súlyponti kérdéseire szeretném felhívni a tisztelt képviselő hölgyek és urak figyelmét.

 

 

(15.30)

 

A tisztelt Ház elé benyújtott törvénytervezet összhangban van a kormányprogramban is megfogalmazott gazdaságélénkítő stratégiával. A gazdasági növekedést elősegítő intézkedéscsomag része többek között a munkanélküliség enyhítésében is jelentős szerepet betöltő kis- és középvállalkozói réteg támogatása, illetve a vidék fejlesztésére fordított kiadások jelentős növelése. E két terület kulcsfontosságú a magyar gazdaság egy meghatározó ágazata, az idegenforgalom fejlesztése szempontjából.

Az idegenforgalomnak - igen jelentős devizakitermelő képessége mellett - a munkahelyteremtés, illetve az országról alkotott pozitív kép kialakításában is igen komoly szerepe van. Ennek megfelelően a kormány a költségvetésben a turisztikai célelőirányzat keretösszegét a korábbi évhez képest közel 20 százalékkal emeli, a vidékfejlesztési célfeladatokra szánt összeget pedig minden előzetes várakozást felülmúlóan 77 százalékkal, mintegy 3,4 milliárd forinttal kívánja megemelni.

A munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés ütemének gyorsítását segíti a munkabérköltségeket terhelő társadalombiztosítási járulék mértékének 45 százalékról 39 százalékra történő csökkentése, amit képviselőtársaim korábban már elfogadtak.

Az 1999. évi költségvetés a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormány programjára épül, ezért természetes módon az egyik legfontosabb súlypontja a gyermeknevelés terheinek csökkentése, valamint a családok jelenlegi helyzetének javítása.

Új fogalomként kerül meghatározásra a gyermekek után járó adókedvezmény, amelynek mértéke egy gyermek esetében 20 400 forint, két gyermek után 40 800 forint, a harmadik gyermek esetén pedig éves szinten 82 800 forint.

Annak érdekében, hogy minden család élhessen e kedvezmény legnagyobb mértékével, a következő lehetőséget biztosítjuk számukra: amennyiben valamelyik szülő nem tudja igénybe venni a kedvezmény maximális mértékét, úgy a másik szülő jogosult a fennmaradó különbözetnek az adójából történő levonására. E kedvezmény nem más, tisztelt képviselőtársaim, mint a családi típusú adózás irányába történő elmozdulás mérföldköve.

A családi támogatások között említhetjük még azt a fontos tényezőt, mely szerint a jövő évtől a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermekgondozási díj alanyi jogon illeti meg a magyar családokat. A családi támogatások körébe sorolható még a tandíj eltörlése, valamint a tankönyvek árát terhelő áfa megszüntetése is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az előttünk fekvő költségvetés-tervezet megfelel a kormányprogram irányelveinek, és, bár nem Bokros-csomag, mint ahogy azt Pető képviselőtársam emlegette, mégis hűen szolgálja a magyar gazdaság további növekedésének elősegítését, a magyar családok és a polgárok felemelkedését.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, MIÉP; őt követi Atyánszky György, Független Kisgazdapárt.

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat legfőbb vonása, hogy nincs semmilyen új vonása. Szerkezeti felépítésében tökéletesen illeszkedik a Magyar Köztársaság 1991-98. évi költségvetéseinek sorába.

Ez a költségvetés defenzív, önfeladó, kívülről, a monetáris folyamatok, világfolyamatok által irányított és arra visszahatni nem akaró, ennek kritikáját, illetve a modifikációt előkészíteni nem akaró, még hídfőállásokat kijelölni sem képes program. A benne megfogalmazott növekedési optimizmus az 1997. évi 4 százalékos és az 1998. év várható 4-5 százalékos növekedésére alapozott - valamint az azt követő két-három gazdasági év 5 százalékos előrejelzésére. Ezzel a kincstári optimizmussal a következő bajok vannak.

Először: a statisztikai rendszer nem elég megbízható ahhoz, hogy e számokat minden kétséget kizáróan elfogadhassuk.

Másodszor: a hazai tőzsdeválság, a külföldi válságok begyűrűző hatásai és a fejlett országok, tehát fő felvevőpiacaink lelassuló növekedése már az idei 4-5 százalék teljesülését is kérdésessé teszik, nem is beszélve a következő évekéről.

A harmadik, de elvileg legfontosabb probléma az, hogy a növekedés diszharmonikus, csak a nemzetgazdaság egyes ágazataira, és szinte kizárólag a külföldi multinacionális tulajdonú vállalatok kibocsátására vonatkozik, a többi stagnálása, illetve újabb visszaesése mellett.

A növekedés szűk spektrumú, feltétlenül kiterjesztendő voltát maga a kormány is elismeri a költségvetés indoklásában, sőt, kiemelt problémaként kezeli. Egy triviális példával illusztrálva: tavaly neked 900 forint jövedelmed volt, nekem pedig 100, tehát összesen 1000 forint jövedelmünk volt; idén neked van 980 forintom, nekem csak 70, ketten együtt átlagosan tehát 5 százalékos növekedést produkáltunk. Hamis ez az átlagolás!

A külföldi tulajdonú szektor valóban dinamikus, 15-25 százalékos növekedése nemcsak hogy nem húzza magával a többi ágazatot, hanem visszafejleszti azokat, leszakítja, csődbe viszi, további csökkentésre kényszeríti a belföldi termelőt, kereskedőt és szolgáltatót, a mezőgazdaságot, a feldolgozóipart, a ruhaipart, a kiskereskedelmet és sok mást, aminek felsorolása hosszú lenne, és pontosabb vizsgálatok hiányában esetleg megtévesztő is.

Egészében véve azonban megállapítható, hogy a külföldi tőke térnyerése és diadalmas növekedése nem a magyar nemzetgazdaság növekedése, hanem az azt lerontó, azon élősködő növekedés; legalábbis a jelenlegi formájában csupán az. Ezen a szerkezeti gyengeségen, a rossz szerkezetben való növekedésen nem segít az a jámbor, kenetteljes óhaj, miszerint jó lenne, ha a növekedő szektor bővülése beszállítói, háttéripari és egyéb kapcsolatokon keresztül húzná magával a többit is. Ehhez konkrét elemzéseken alapuló konkrét gazdaságpolitikai intézkedések kellenének!

Az adósságszolgálat az 1998. évi költségvetésben - és így az 1999-esben is, amely nem különbözik tőle - már nem csupán a központi költségvetés, hanem az egész nemzetgazdaság első számú problémájaként jelentkezik. A költségvetési hiányt már évek óta egyedül a kamattörlesztési kiadás okozza, enélkül a költségvetés elsődleges egyenlege többletet mutatna.

Ez azt jelenti, hogy nemcsak meglévő hiteleink törlesztésére, de ezen hitelek kamatainak törlesztésére kell újabb hiteleket felvenni, azaz az államadósság folyamatos növelése nem jelent forrásbővítést, hanem forrásszűkítést jelent, vagyis a bevont újabb és újabb források nem termelő és az azokat kiszolgáló infrastrukturális beruházásokra fordítódnak, amelyek aktiválódása később segíthetne ezen hitelek törlesztésében, hanem passzív kamattörlesztésekre. A rossz körforgás tehát: hitelt veszünk fel a kamatok törlesztésére, ettől még több adósságunk lesz, aminek még több a kamata, aminek törlesztésére még több hitelt kell felvenni - és így tovább a végtelenségig.

A jelenlegi pénzügyi kormányzat a problémát továbbra is csak azzal az álságos, öncsaló eszközzel kívánja kezelni, mint elődei: a gazdasági növekedéssel, melynek segítségével a nemzetgazdaság, illetőleg a költségvetés majd úgymond kinövi a problémát. A gazdasági növekedés azonban a legritkább esetben növi ki a költségvetési hiányt, különösen nem az ilyen mértékűt. Ehhez egészen fantasztikus, 10 százalék körüli növekedés kellene, ráadásul tartósan, három-négy éven keresztül, ami azért valószínűtlen, mert éppen a tartóssághoz a kiadási oldal beruházási, tehát nem törlesztési része is dinamikusan kellene hogy bővüljön. Nem lehetséges tartósan, nagymértékűen úgy növekedni, hogy a növekedés tárgyi forrásait önmagából szülje meg, s ezenközben forrásbővülési eredménye mind a törlesztésre fordítódjon.

 

(15.40)

 

A költségvetési hiány csökkenése csak az adósság egy részének annullálásával, illetve a kamatok mértékének csökkentésével képzelhető el, amelyhez hozzájárulhat a gazdasági növekedés is. Egészen pontosan: e három tényezőből legalább kettőnek az együttes megléte, még pontosabban, ezek művészien egyensúlyozó kormányzati végrehajtói kezelése eredményes lehet. Ha a jelenlegi gazdaságtudományi fő sodor, a monetarizmus elméletileg, a nemzetközi pénzügy-irányítási rendszer pedig gyakorlatilag nem teszi lehetővé a kormányzat számára az első elem, az adósságannullálás használatát - legalábbis a jelen pillanatban -, akkor a második elemre, a kamatcsökkentésre kellene helyezni a hangsúlyt. A kormányzat számol ugyan bizonyos kamatcsökkentéssel az évek folyamán, így lesz az 1999-es, 2000-es, 2001-es évek 6457, 7211, 7646 milliárd bruttó adósságához rendelve 752, 753, 754 milliárd kamat; vagyis az emelkedő összadósság stagnáló kamatterhelés feltétele mellett van extrapolálva, s ez így - a szintén extrapolált gazdasági növekedésből eredő növekvő forrásmennyiség és költségvetési főösszeg mellett - valóban csökkenő terhelést jelentene a nemzetgazdaság számára a központi költségvetésen keresztül. Ez a csökkenés azonban - minden kedvező feltétel valóságos bekövetkezése mellett is - nagyon kevés, nem jelentős forrásfelszabadító. Ez mindenképpen a bruttó eladósodás abszolút növekedése mellett következik be, ami az aktuális kamatmozgások spekulációs ingadozások által is generált kiszolgáltatottságát jelenti. Az egyetlen valóságos megoldás a bruttó államadósság volumenének csökkentése, amely ma a fejlett és fejlődő nemzetgazdaságok számára is kötelező követelmény. Nagymértékben eladósodott, szegény, csökkent jövedelemtermelő képességű országok számára nincs más megoldás, mint a kamatcsökkentés.

Az a javaslatunk, hogy a kormány haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a Magyar Nemzeti Bankkal, a kamatok, azaz az alapkamatszint, s a repókamatok csökkentéséről, lévén ez nem kormányzati, hanem MNB-hatáskör. Javasoljuk továbbá a forintleértékelésnél már bevált csúszó kamatleértékelés-csökkentés formáját, amely a kamatjövedelmek csökkentését hosszabb távon elosztja, kiszámíthatóvá teszi, és deklarálja, hogy itt nem egyszerű pánikintézkedésről és nem ellenséges lépésről van szó, hanem arról, hogy közös áldozatot kell most már hozni - még monetáris eszközökkel -, a sokkal rosszabb válsághelyzet elkerülése érdekében.

Az államháztartás súlya, elvonási, újraelosztási mértéke nem csökken elég szignifikáns mértékben, minden gazdasági szereplő által azonnal és elsődlegesen érezhető mértékben.

A takarékosság, a racionalizálás még mindig nem jelenik meg erőteljesen sem a központi költségvetési, sem a helyi önkormányzati intézményeknél. A takarékos állam, az optimalizált államháztartás felé még mindig nincs határozott lépés, még mindig csak bizonytalan, tétova mozdulatok vannak - igaz, szép óhajokkal megtűzdelve. Az állam még mindig nem tesz határozott költségvetési intézkedéseket az infláció csökkentésére egy olyan nemzetgazdaságban, amelyben az infláció fő oka és gerjesztője ma már csak és kizárólag a központi, a monopol áremelések gyakorlata. Az infláció kezelésének rendkívül hatékony eszköze lenne a központi áremelések - és itt az adótartam-emelésekre gondolunk elsősorban -, elhalasztása, a monopóliumok, a termelő és szolgáltató kartellek árainak letörése. Ezáltal a kiadási oldal nyomása csökkenthető lenne, s a takarékosabb államháztartás önmagától megvalósulna.

Megjegyezzük, hogy az adózásnál a jövedelem típusú adókat kellene előnyben részesíteni a többi, jelesül a fogyasztáshoz kapcsolt adókkal szemben, és a jövedelem típusú adók közül is a jelentős volumenű jövedelmekhez járulókat. Az szja jövedelem típusú adó, mégis nevetségesen alacsony, létfenntartáshoz is alig elégséges jövedelmeket is megadóztat. Az ebből származó költségvetési bevételi terv az 1999. évi költségvetési évben 532-560 milliárd forint, az önkormányzatokkal együtti konszolidált szja-bevétel pedig 731,4 milliárd. Ezzel szemben a társasági adó 1999. évre tervezett bevétele összesen 306 milliárd forint, akkor, amikor a gazdálkodó szervezetek nyeresége, adóalapja 1999-ben 1925 milliárd forint, vagyis 50 százalékkal magasabb, mint 1998-ban. Ez a legdinamikusabban fejlődő jövedelempozíciójú szektor: még a felét sem adózza annak, mint a lakosság.

Az adóztatási szerkezetrendszer tehát egyáltalán nem számol a jövedelempozíciókkal, a jövedelemszerzési lehetőségekkel, mindent a végfogyasztásra, végső soron a lakosságra terhel. Javaslatunk: az szja mintájára a lineáris helyett a progresszív társasági adó bevezetése, háromsávosan, csak példaként: 18, 37, 36 százalékos adómértékkel, 50 és 500 millió kedvezményhatárokkal. Mivel technikailag ez már aligha lehetséges 1999. január 1-jével, javasoljuk ennek 1999. július 1-jén történő bevezetését.

Az általános elveket a következőkben lehet összefoglalni, s a költségvetés tervezésének preferenciáit ebben a sorrendben megadni. Elsőként: a költségvetés bevételi és kiadási oldalának hitelfelvétel nélkül is egyensúlyban kell lennie az államadósság növekedésének megakadályozása céljából. Másodszor: az infláció központi költségvetési eszközökkel történő leszorításával el kell érni, hogy a költségvetés főösszege évente ne növekedjen többel, mint az előző évi gazdasági növekedés mértéke, így szűnjön meg a folyamatos túladóztatási nyomás, az infláció adóztatása. Harmadszor: az elvonási adóztatási szerkezet a jövedelem típusú adók felé mozduljon el a fogyasztáshoz kapcsolt adóktól, valamint a jövedelemadóztatás a jövedelempozíciók változásának arányában történjen.

Remélem, hogy még nem késő a tisztelt pénzügyi kormányzat figyelmét ezekre felhívni, s remélem, hogy figyelembe is veszik azt, ami még január 1-jéig megvalósítható, vagy azt, ami esetleg július 1-jével valósítható meg.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kicsit késve reagálok, mert őszintén szólva nem hittem a fülemnek.

Fideszes képviselőtársam a gyermekgondozási díjról beszélt, és úgy gondoltam, lehetséges, hogy már megint tudnak valamit, amit mi, az ellenzéki oldalon ülők nem. Ezért újra fellapoztam a költségvetés tervezetét, és azt tudom mondani, akkor legalább a szememnek kell hinni - és mindannyiunknak -, hiszen ebben a költségvetés-tervezetben nincs előirányzat a gyermekgondozási díjra, tisztelt képviselőtársaim. Ezért is baj, hogy a családok támogatásáról szóló törvénytervezetet egy későbbi időpontban fogjuk tárgyalni, mert azt gondolom, jó lett volna, ha ezt ugyancsak ebben az ülésszakban, vagy ebben a környezetben meg lehetett volna beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Még egy kétperces jelent meg a monitoron, Frajna Imre képviselő úr, Fidesz. Megkérem önöket, kicsit gyorsabban reagáljanak!

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Elnézést, csak Vojnik Mária aggodalmait szeretném egy kicsit eloszlatni.

Ebben a költségvetésben valóban nem található gyermekgondozási díj nevezetű címsor, de a módosító indítványok beadásának a határideje még nem járt le, úgyhogy könnyen lehet, hogy találkozunk még ezzel a címsorral a költségvetésben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Jól megválaszoltad! A beruházásokkal is így lesz.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Újra Vojnik Mária képviselő asszonyé a szó.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor megbeszélhetjük, hogy ez a titkok költségvetése. Érdeklődéssel várom a további módosító indítványokat is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Közben jegyezni kell a másodperceket. Elnézést kérek, de olyan rövid válaszokat adnak, s azzal megy el az idő, hogy a másodperceket jegyezzük, mert ha véletlenül tévedünk, akkor önök biztosan megdobálnak bennünket a mai napon. (Derültség.)

Megadom a szót Atyánszky Györgynek, a Független Kisgazdapárt képviselőjének; őt követi majd Pál Béla képviselő úr. Tessék!

 

(15.50)

 

ATYÁNSZKY GYÖRGY (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő költségvetési tervezet összhangban van a koalíciós pártok által elfogadott kormányprogrammal. Több támogatást nyújt, nemcsak a társadalom erre rászoruló tagjainak, hanem a stratégiai fontosságú területeknek is. Meggyőződésünk, hogy minden megfontolt támogatás egyben befektetés is, ezért számos területen lényegesen megemeltük a támogatások mértékét. Ezzel együtt jövőre természetesen tartani fogjuk a 10-11 százalékos éves inflációs rátát és az 5 százalék körüli gazdasági növekedést. A stratégiailag fontos területek közül én a honvédelmi bizottság tagjaként elsősorban a Honvédelmi Minisztérium költségvetésével szeretnék most foglalkozni.

Mindenekelőtt eloszlatnék egy, a társadalomban élő tévhitet, mely szerint hazánk mielőbbi NATO-csatlakozása hatalmas anyagi terheket ró a költségvetésre, ezzel együtt a társadalomra. Ez, tisztelt hölgyeim és uraim, nem így van. A NATO illetékesei tisztában vannak gazdasági helyzetünkkel, ezért nem támasztanak teljesíthetetlen feltételeket hazánkkal szemben. Annak is tudatában vannak, hogy a csatlakozás időpontja nem jelenti azt, hogy minden tekintetben érett NATO-tagok lehetünk. Erre a példa az, hogy 16 év kellett Németországnak is, míg ezt a szintet elérte. Természetes, hogy hosszú évek telnek még el a megfelelő fejlesztési szint eléréséig.

A Honvédelmi Minisztérium kiadási főösszege 1998-ban 122,5 milliárd forint volt, míg az 1999-es tervezett főösszeg közel 164 milliárd forint. Ezzel a 33 százalékos növekedési ütemmel is teljesítettünk egy NATO-elvárást, mely szerint évente 0,1 százalékkal kell növelni a költségvetés arányát a GDP összegéből. A részesedés aránya itt is nő, hiszen 1998-ban 1,3 százalék volt, míg 1999-ben 1,41 százalék lesz.

A technikai fejlesztés mellett szeretném felhívni a figyelmet az emberi tényezőkre, a hadsereg személyi állományának továbbképzésére, illetve felkészítésére a NATO-tagsággal járó új kihívásokra. A NATO-ban is legfőbb érték a katona. Tudjuk, hogy a pénz hiánya súlyosan érintheti a repülőcsapatok működését. A személyi kiadásokat illetően a Magyar Honvédség katonáinak illetménye átlagosan 19 százalékkal növekszik. Bízom abban, hogy kormányunk lehetőséget talál arra, hogy a közalkalmazottak bérét is hasonlóképpen rendezhessük a hadseregben. Hogy ez eddig miért nem került rendezésre, annak törvényi hátteréről az előző kormány illetékeseit kellene megkérdezni.

A Horn-kormány számlájára írható az értékes ingatlanok elherdálása, a meglévők gondatlan kezelése. Itt szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy a "Pajzs 07" Biztonságvédelmi és Magánnyomozó Rt.-vel kötött megállapodást szíveskedjen felülvizsgálni, mert elképzelhető, hogy indokolatlanul magas összeget fizet ki részükre a minisztérium.

Gondolom, általában az ingatlanok mindenhol megőrzik az értéküket, de sajnos ebben az esetben azt látom, hogy ez egyre csökken. Ezt mondom azért, mert a 30 milliárd forintos bevételi oldalt látom veszélyeztetve.

Hölgyeim és Uraim! A magyar népet óriási vérveszteségek és tragédiák érték: háború, diktatúra, válságok, és igen súlyos anyagi és lelki megpróbáltatások. Sokszor és sokan feltették már a kérdést itthon és külföldön is, mi volt az az erő, amely ennyi kudarc után életben tartotta, sőt újra meg újra bízni és tenni tanította a népet. Anélkül, hogy erre a kérdésre tudományos igényű választ tudnék adni, röviden csak annyit mondanék: a tehetsége.

A honvédelem össznemzeti ügy. A kormánynak kötelessége hazánk szuverenitásának biztosítása, az állampolgárok nyugalmának, biztonságának megteremtése és megőrzése. Különösen nagy hangsúlyt kell hogy kapjon ez a terület egy olyan időszakban, amikor sajnos hazánk szomszédságában nemrég még háború dúlt, és az időközben nehezen megteremtett viszonylagos béke is rendkívül törékeny, még a mai napig is. Éppen ezért a hadsereg zavartalan működése elengedhetetlen feltétele a NATO-csatlakozásunknak.

Az elmondottak alapján kérem önöket, hogy támogassák a beterjesztett költségvetési javaslatot, melyet a Független Kisgazdapárt frakciója egyhangúlag támogat. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Pál Béla képviselő úr, MSZP; frakción belüli csere folytán őt követi majd Oszlár Albert, Fidesz. Tessék!

 

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Orbán-Torgyán-kormány pénzügyminisztere, dr. Járai Zsigmond úr az 1999. évi költségvetés tervezetének indoklásánál arról beszélt, hogy a költségvetésben súlypontokat képeznek, és a súlypontok között szerepel a kulturális terület is. Szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaim már szóltak arról, hogy a költségvetés a zengzetes kormánypárti szólamokon túl mennyiben szolgálja a gyermekek, a családok vagy éppen az idős emberek helyzetének a javítását, hiszen a költségvetés tervezetéből és a hozzá kapcsolódó törvényekből is világosan látható, hogy a jövőben pont a legrosszabb anyagi helyzetben lévők terhei nőnek, és így képviselőtáraim felhívták a figyelmet a törvény belső ellentmondásaira és feszültségeire is.

Így én most csak egyetlen területtel foglalkozom, és azt vizsgálom, hogy a kulturális tárca költségvetése, a kulturális terület milyen garanciákat kap az 1999-es költségvetésben arra, hogy a kormány valóban súlypontként kezeli, és teljesülnek-e ebben azok az ígéretek, melyek szerint a kormány a korábbi éveknél többet fordít a kultúrára, ezen belül is elsősorban a közművelődési és közgyűjteményi intézményekre, a kultúra napszámosaira, az intézmények alkalmazottaira, a kultúra közvetítőire.

Az 1999-es költségvetés tervezetét áttanulmányozva a kulturális területet illetően meg kell állapítsam, hogy nagyon vegyes a kép. Ugyanúgy nem sikerült megtalálni az összhangot az ígéretek és a valóság, illetve a költségvetés tényszámai között, mint ahogy más területen sem. Valószínű, ebben szerepet játszhatott az is, hogy nem folytak előzetes egyeztetések a költségvetés tervezetéről a szakmai szervezetekkel és a szakszervezetekkel sem. Egy kicsit úgy érzi magát az ember, mintha a népmesék rossz királya működött volna a költségvetés kulturális területének összeállításakor, aki, amit az egyik kezével adott, a másik kezével azon nyomban visszavette. Természetesen örülök annak én is, hogy az 1999-es költségvetés tervezetében több jut a kulturális területre, még ha nem is annyival, mint amennyit a kormányzati propaganda hirdet, és akkor is, ha e többlet jelentős része abból adódik, hogy a minisztériumhoz kerültek az egyházi támogatások vagy például a műemlékek védelmének, helyreállításának költségei, és akkor is örülök, ha tudom: ennek forrását az előző kormány és az állampolgárok erőfeszítései teremtették meg.

Örülök annak, hogy többet terveznek a művészetek támogatására, műemlékvédelemre, múzeumi rekonstrukciókra, az egyházak, az egyházi közgyűjtemények támogatására, a társadalmi szervezetek költségeire, a határon túli magyarok kulturális tevékenységére, színházak támogatására, vagy például a nemzeti, etnikai kisebbségek kulturális feladatainak megvalósítására, a millenniumi rendezvényekre, kulturális és művészeti alapítványokra.

Ugyanakkor nem örülök annak, hogy az Orbán-Torgyán-kormány jellemzője, a döntések központosítása e területen is tetten érhető, amely a szakmai szervezetekhez telepített döntések elvonásával jár, és kétségessé teszi azt, hogy a jövőben szakmai vagy politikai alapon születnek az e területet érintő lényeges döntések. Ennek jegyében például megnő a miniszteri külön keret, így tehát csak dr. Hámori József miniszter úr jó szándékában bízhatunk, hogy tárcájánál nem politikai alkudöntések születnek.

A törvénytervezet szerint a Nemzeti Kulturális Alap beolvad a tárca költségvetésébe, a szakmai kollégiumok rendszerének megőrzését a továbbiakban nem törvény garantálja, hanem a parlament nyilvános vitája nélkül is megváltoztatható miniszteri rendelet. Bár a mai lapokból már értesültem arról, hogy a Nemzeti Kulturális Alap elnökének, Jankovics Marcell úrnak, a főbizottságnak, valamint ellenzéki képviselőtársaim tiltakozásának köszönhetően egy később benyújtandó módosító indítvánnyal a titkok költségvetésében - ahogy Vojnik Mária képviselőtársnőm jellemezte - talán mégis lesz esély a Nemzeti Kulturális Alap önállóságának biztosítására, a pályáztatás feltételeinek és a szakkuratóriumok rendszerének a fenntartására.

 

 

(Dr. Juhászné Lévai Katalin helyét Kocsi László,
Molnár Róbert helyét Vidoven Árpád foglalja el
a jegyzői székben.)

 

(16.00)

 

Az 1997-es kulturális szaktörvény a nemzeti kulturális örökség gondozására közalapítvány létrehozását írja elő. Ennek a tervezett forrásai megjelennek a tárca egyik költségvetési rovatában, ez azonban, mivel a közalapítvány még nem jött létre, a Nemzeti Kulturális Alap sorsához hasonló veszélyeket jelenthet.

Az 1999-es költségvetésben, mint ahogy már Pető Iván képviselőtársam is szólt róla, jókora összeg áll rendelkezésre a millenniumi ünnepségek tervezett költségeire, ugyanakkor ennek felhasználása, elosztása nem tisztázott, bizonytalan, hogy kik és minek alapján döntenek arról, hogy például korábban nyertes pályázatok, mint lakóhelyem, Veszprém önkormányzatának, a királynék városának pályázata, kap-e a jövőben támogatást vagy sem. Ez esetben Veszprém polgármesterét az elmúlt napokban a kormánybiztosi iroda vezetője arról tájékoztatta, hogy a város korábban nyertes pályázatát, amelynek megvalósítása megkezdődött és amelynek megrendezésében teljes egyetértés született a helyi egyházak, a parlamenti pártok, a legfontosabb kulturális intézmények vezetőivel, a továbbiakban nem támogatják, mivel nem illik bele a koncepcióba. A baj csak az, hogy a polgárok előtt nem ismert részleteiben a kormányzati koncepció és az sem, hogy kik és milyen alapon döntenek szakmai vagy politikai indokok alapján arról, hogy méltó-e egy városi önkormányzat által alaposan és körültekintően előkészített rendezvény a kormányzati támogatásra. Ki tud garanciát adni egy ilyen esetben arra, hogy nem politikai, hanem szakmai véleményeket figyelembe vevő döntések szülessenek az e területre szánt pénzeszközök felosztásánál?

Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben a kormány és a kulturális tárca vezetői arról szónokolnak, hogy megállítják azt a folyamatot, amelynek során egy évtized alatt a települések egyharmada maradt könyvtár és művelődési ház nélkül, falvakban sorra szűntek meg a közösségi élet színterei, s ennek érdekében többet fordítanak a közművelődési és a közgyűjteményi intézmények támogatására, az e területen dolgozók helyzetének javítására, a valóságban az 1999-es költségvetés tervezetében az ehhez szükséges konkrétumokat csak elvétve találjuk.

Azt azonban tapasztaljuk, hogy a közalkalmazotti szférára előírt 3 százalékos létszámcsökkentés érinti a közművelődési és közgyűjteményi területen dolgozókat is, még akkor is, ha tudjuk mindannyian: az elmúlt tíz esztendőben a magyar közgyűjteményekben és közművelődési intézményekben dolgozók feladatai megsokszorozódtak, a velük szemben támasztott szakmai, minőségi követelmények megnövekedtek, eközben pedig már korábban is - szakmailag még soha meg nem indokolt okokból - az e területen dolgozók létszáma nem növekedett, hanem mintegy 7 százalékkal csökkent. Ebből következően gyakori a túlmunkáztatás, számos szakembert küldtek el vagy csábítottak át kényszervállalkozásokba.

A kulturális alaptörvény megalkotása, amelyet 1997 decemberében több mint kétharmados többséggel fogadott el a magyar parlament, az utolsó pillanatban tette megváltoztathatóvá a helyzetet, visszafordíthatóvá a lepusztítási és a lepusztulási folyamatot. Közismert tény ugyanakkor az is, hogy hazánkban a közalkalmazottak, köztük a közgyűjteményi és közművelődési dolgozók bérei elfogadhatatlanul alacsonyak mind a versenyszféráéhoz, mind pedig a köztisztviselőkéhez képest. Bruttó 44 289 forintos bérátlaguk nem teszi megengedhetővé, hogy 1999-ben ne kapjanak bérfejlesztést.

A bértábla befagyasztása az e területen dolgozóknál tíz év óta először azt jelenti, hogy csökken az amúgy sem magas nettó bérük a jövő évben, hiszen a személyi jövedelemadó háromkulcsossá alakítása az alacsonyan fizetett rétegek terheit növeli meg 6-8 százalékkal az adófizetési kötelezettségen keresztül; egy százalékkal növekszik a munkavállalói társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség; az alkalmazotti kedvezmény pedig 20 százalékról 10 százalékra csökken. Ha ehhez még hozzászámítjuk a 11 százalékra tervezett inflációt, könnyen kiszámítható, hogy a közgyűjtemények és a közművelődési intézmények dolgozói is azok közé tartoznak a következő évtől kezdve, akiknek az Orbán-Torgyán-kormány szivárványos választási ígéretei, majd tevékenysége nyomán csökken a kézhez kapott nettó munkabére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális szaktörvény 1999-re tervezett eszközeinek bevezetését a törvény módosításával 2000-re szeretnék halasztani. A kultúraközvetítő szakemberek számára kötelező képzés, továbbképzés támogatása, a tudományos munkakörök számára kötelező bérpótlék és a könyvvásárlási támogatás meg nem adása újabb 1,2 milliárd forintot von el ettől a szférától.

A törvényben előírtnál kevesebbet terveznek 1999-re a kulturális szaktörvény végrehajtását célzó minisztériumi eszközökre, 4,5 milliárd forint helyett 2,67 milliárd forintot, ami különösen nagy ellentmondás az ígéretekhez képest, hiszen ennek egy jelentős része a vidéki, intézményi és kulturális infrastruktúra fejlesztését célozza.

A közművelődési, közgyűjteményi normatívát a törvény szerint járó tízmilliárd forint értékben tervezték, ez pozitívum az önkormányzatok számára, felhasználásukat azonban veszélyezteti az önkormányzatok egyre nehezedő gazdasági helyzete, hiszen az e területen hozzászóló képviselőtársainktól már hallottuk, hogy az önkormányzati támogatások reálértéke a jövőben csökken. Az a kormányzati szándék pedig, hogy az egészségügyi hozzájárulást is kiterjesztik a szerzői jogvédelem alá eső szellemi tevékenységekre is, mintegy 2,6 milliárd forintot von el a kulturális és a tudományos intézményektől mindenféle kompenzáció nélkül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Dr. Hámori József miniszter úr egy 1998. szeptember 23-án vele készült interjúban azt nyilatkozta, hogy a kultúra ügye a kormányzati prioritások közé került, így komoly remény van az eddigi finanszírozási szint érdemi javítására. Majd azt találta mondani, hogy az új kultusztárca igyekszik korrigálni a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi törvény hibáit, és a hozzá kapcsolódó rendeletek megalkotását sürgeti, egyre többet kíván áldozni arra, hogy a bezárt klubok, faluházak, közgyűjtemények újra kinyithassák kapuikat. Azt reméltem - sok más képviselőtársammal együtt -, hogy a miniszter úr e szándéka az 1999. évi költségvetési törvény tervezetének kulturális fejezetében már testet ölt. Ezt pontosan a korábban általam felsorolt ellentmondások tanulmányozása során nem tapasztaltam, ezért én is úgy gondolom, mint az interjú készítője, aki az írásának ezt a címet adta: "Biztató ígéretek, bizonytalan jövő". Ez jellemző, tisztelt képviselőtársaim, a tárca 1999-es költségvetésének kulturális fejezetére.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Oszlár Albert képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Tardos Márton képviselő úr. (A teremben megcsörren egy mobiltelefon.) Kérem, kapcsolják ki a rádiótelefonokat!

 

OSZLÁR ALBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Elöljáróban fontosnak tartom leszögezni, hogy az 1999. évi költségvetés összhangban van azokkal a célokkal, melyeket az új kormány programjában megfogalmazott.

Az igen hangsúlyos szerepet kapott és többször emlegetett kis- és középvállalkozások fejlesztése, a közbiztonság javítása, az oktatás színvonalának erősítése vagy a kultúra rangjának lényeges emelése a legfontosabb tennivalók közé soroltatott. Én ez utóbbi kérdéssel, a kultúra, a közművelődés ügyével kapcsolatban kívánok rövid véleményt nyilvánítani.

A tegnapi napon egyik képviselőtársam azt mondta: "Ez a költségvetés alkalmas arra, hogy megtartsa a kultúra pozícióit." Azt hiszem, ez nem kis elismerés, különösen ha arra gondolok, hogy említett képviselőtársam korábban saját kormányán is többször számon kérte a kultúrára szánt forintokat.

Természetesen az én véleményem szerint ennél sokkal többször van szó. Ez a költségvetés végleg szakítani kíván azzal a felfogással, mely a kultúra támogatását pusztán gazdasági kérdésként kezeli. A kultúra végre a költségvetés tételeiben kifejezve is elfoglalhatja méltó helyét, hiszen 60 százalékkal emelkedik e terület támogatottsága.

Eötvös József szerint: "Minden iparkodásaink és törekvéseink, hogy a hazában a szabadságot, az egyenlőséget biztosítsuk, haszontalanok, ha azon egyenlőséget nem tudjuk előállítani, mely a műveltség egyenlősége."

 

 

(16.10)

 

 

Ez a költségvetés egy lépés az eötvösi gondolat megvalósításához. Amíg az úgynevezett pénzes ember nem egyenlő a kultúra emberével, addig valódi és tartós előrelépés nem várható országunk fejlődésében. A gazdaság sikere nem csupán a tőkétől, hanem elsősorban az embertől, annak szaktudásától, jövőt építő alkotókedvétől, egyszóval kultúrájától függ.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kultúra ügye tehát nem csupán egy fejezet a jövő évi költségvetésben, hanem egy új szemlélet és új gyakorlat kezdete is egyben. A közművelődés konkrét feladataira fordítható pénzeket ez a költségvetés jóval az infláció mértéke fölé emeli, hiszen közel 20 százalékkal növekszik az állami normatíva összege. Ez a kormány nem elsősorban kötelező feladatokat kíván adni a közművelődés terén a települési önkormányzatoknak, hanem anyagi bázist is, és nemcsak 1999-ben, de a következő esztendőkben is.

Sajnos, mára sokhelyütt összekuszálódtak, széttöredeztek a kultúrát működtető hálózatok, ám ugyanakkor új kezdeményezéseket is üdvözölhetünk. Megjelentek a színes, önszerveződő közösségek, a civil szervezetek, megújulóban van a hagyományok ápolásának és továbbadásának igénye is. Éppen ezért úgy gondolom, nem elég csupán az új szemlélet, hanem magát a közművelődési struktúrát, ha úgy tetszik, a kultúra működési rendjét is újra kell gondolni, hogy jobban megjelenjen, és megfeleljen jelen elvárásainknak, jövőnk érdekeinek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap Vitányi Iván többek között azt mondta, hogy a kultúra Magyar Bálint szellemében fejlődjön tovább. Képviselőtársam mondandójának felével teljesen egyetértek: a "Magyar" stimmel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Szólásra következik Tardos Márton képviselő úr, SZDSZ. A rendelkezésre álló idő 7 perc 20 másodperc. Őt követi majd Dán János.

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nem gondoltam arra, hogy a tegnapelőtt elmondott fő gondolatomat meg kell ismételnem, de a felszólalások hangneme elkerülhetetlenné teszi. Nevezetesen, minden képviselőnek és mindenkinek, aki a magyar parlament legfontosabb döntésében, a költségvetési döntésben részt vesz, tudnia kell, és számolnia kell azzal, hogy egy hallatlanul nagy gazdasági visszaesés után jutottunk el 1998 végére és beszélünk az 1999. évi költségvetésről. Ebből következik, hogy most egy növekedési időszakban vagyunk, de egy olyan időszakban, ahol az elmúlt évek visszaesései és az ebből következő pénzügyi nehézségek nyomasztóan hatnak minden területre.

Örülni kell annak, hogy többet tudunk elosztani, mint amit eddig elosztottunk, de tudni kell azt, hogy az a színvonal, ahogy élünk, ahogy a béreink alakulnak, ahogy a jövedelmeink alakulnak, ahogy az elosztási színvonal alakulhat, az nagyon-nagyon messze van a vágyainktól. Hiszen 1989-ben nem voltunk megelégedve a helyzettel - és jogosan voltunk elégedetlenek -, és ma az újraelosztás mértéke, az állami támogatások mértéke több mint 10 százalékkal, körülbelül 15 százalékkal alacsonyabb, mint akkor volt reálértékben. Ennek jegyében kell a problémákkal foglalkozni, az elégedetlenségeinket megfogalmazni.

Ezután rá szeretnék térni arra a fő problémára, hogy ebben a költségvetésben mi jó, és mi rossz. Jó az, hogy számol azzal a realitással, hogy egy ország csak akkor lehet nyugodt a nagyon alacsony színvonalon kialakult növekedésével, és akkor tudja felgyorsítani vagy megtartani a nem elhanyagolhatóan magas színvonalú növekedési rátát, ha tartja az egyensúlyt. Ebben a vonatkozásban a kormány ígérete, hogy 4 százalék alatt tartja a költségvetés deficitjét, nagyon ígéretes.

A másik dolog, ami ígéretes: ha egy ország eladósodott, és az adósságait az elmúlt évek válságai alatt csak részben tudta csökkenteni, tehát az adósság nyomasztó terheinek egy jelentős része még ma is terheli az országot, az állampolgárokat, akkor tudnia kell, hogy az adósságok törlése, az adósságok nem fizetése, az adósságokkal kapcsolatos kamatterhek vállalása vagy nem vállalása milyen követelményekkel és következményekkel jár. Ha a belföldi állampolgároknak, akik kötvényeket vásároltak, és ezzel hitelezőivé váltak az államnak, nem megfelelő kamatokat fizetünk, akkor a megtakarítási hajlandóságukat alapjában és gyökeresen szüntetjük meg, és tönkretesszük a gazdasági növekedés lehetőségét.

Ha a külföldi hitelezőknek nem fizetünk, akkor nem számíthatunk arra, hogy azok friss tőkével megjelennek az országban, és az ország gazdasági növekedését elősegítik beruházásaikkal. Egy olyan országban, amely fokozatosan, nagymértékben külkereskedelmi hiánnyal él, ahol az export nem éri el az import színvonalát, és milliárdos nagyságrendű a különbség, annak bizony külföldi befektetőkkel is számolnia kell, mert enélkül bajban lenne. Örülök annak, hogy ebben a vonatkozásban az itt elhangzott kritikák ellenére a kormány igyekszik racionális politikát folytatni, és tudja, hogy szódavízzel szél ellen nem lehet piros tojást festeni.

Ami aggaszt, az más: az aggaszt, hogy a költségvetés nagyon feszített, a kiadások és a bevételek ügyében nagyon sok a probléma. Ennek kapcsán csak egy kérdést szeretnék megemlíteni, nevezetesen azt, hogy a kormány a vállalatok és ezen belül a magyar tulajdonban lévő vállalatok stabilizálását kívánja elérni, és ezt teljes mértékben támogatom és szükségesnek tartom; mégis ebben a vonatkozásban - mint sok minden másban - ráncigál, bizonytalanná tesz. Miről van szó? Érdekeltté teszi a növekvő jövedelemmel rendelkező magyar vállalatokat, amelyek nem olyan nagyon nagy mértékben ruháztak be, és ennek a következménye az, hogy az import gyorsabban nő, mint a belföldi fogyasztás, és a belföldi piacon a magyar vállalatok nem tudják megtalálni megfelelően a helyet, mert nem találják meg azt a termelési szerkezetet, nem tudják kiépíteni azt a kapacitásrendszert, amellyel a fizetőképes keresletre tudnak reagálni. Ezek a beruházások növekedjenek! Ezeket a beruházásokat tovább kellene támogatni, erősíteni nem feltétlenül támogatás formájában, hanem hitelkönnyítésekkel, hitelhalasztással, fizetési, visszafizetési halasztással és sok minden mással. Ebben a vonatkozásban egy lépést sem megy előre a költségvetés a korábban kialakult és elégtelen helyzethez képest.

A következő dolog a bérekkel kapcsolatos: nemcsak az a probléma, hogy az alacsony jövedelmű rétegek bérszínvonala és jövedelem-színvonala nem alakul az átlagnak megfelelően különböző tényezők miatt, hanem még zavart is okoz, hogy az adótáblák változtatása olyan helyzetet teremt, hogy a munkaadó egyszerűen nem tudja érvényesíteni, hogy a jövedelmi viszonyoknak megfelelően növeli a bért, hanem tulajdonképpen valami olyasmit kellene végrehajtania a kormány kapkodása miatt, amit azelőtt az állam hajtott végre, hogy bruttósítja a béreket, és annak alapján számítja ki mindenkinek egyénenként, hogy ha az ő helyzetében 13 százalékkal nominálisan növelni akarjuk a jövedelmét, akkor mennyit kellene adni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

 

 

 

(16.20)

 

 

Én ezt a kapkodást érzem veszélyesnek, és ezért nem tudom, a szabad demokraták nem tudják támogatni a költségvetést. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Dán János képviselő úr, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Balogh László, MSZP.

 

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO alma-atai deklarációja az egészség fogalmát a teljes testi, lelki és szociális jólét megléteként határozta meg. Az egészség tehát nem csupán a betegség hiányát, hanem egy legalábbis elfogadható szintű életminőség meglétét jelenti.

Meglátásom szerint a koalíciós kormányzat által most benyújtott és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlott 1999. évi költségvetés összességében és részleteiben is ez irányba, vagyis az ország polgárai életminőségének javítása irányába tesz egy viszonylag szerény, de ugyanakkor hatásában és jelentőségében óriási lépést. Ez a lépés szerény, mivel a szükségesnél és joggal igényeltnél lényegesen kevesebbet képes biztosítani, e tekintetben az elmúlt évek súlyos mulasztásai, nem egyszer visszaélései, több területen felelőtlen rablógazdálkodása, esetenként szakmai felkészületlensége miatt elherdált 100 milliárdos veszteségek miatt, amelyek súlyos örökséggel terhelik a mostani kormányt.

Ugyanakkor merem állítani, hogy ennek a költségvetésnek a benyújtása egyben korszakos jelentőségű is. Hosszú évek után paradigmaváltást jelent, a költségvetés száraz adatsora, pénzügyi terminus technicusai mögött a hozzáértő és elfogulatlan olvasó számára kirajzolódik egy új, a kormány és a kormánykoalíciót alkotó pártok által vallott értékrend, a költségvetésnek - a rendelkezésre álló források bevonásának és újraelosztásának - a humán értékek szolgálatába való állítása. Több év után először terjeszt be a kormány az Országgyűlésnek olyan költségvetést, amely szerkezetében és arányaiban azt tükrözi, hogy számára a társadalom és az azt alkotó kisebb-nagyobb közösségek integritását és megfelelő működését elsődleges fontosságúnak tekinti, és ennek rendeli alá a pénzeszközöket. Az eddigi évek gyakorlatával szemben nem a humán értékeket, a családok és az egyének életminőségét, a kultúrát, az oktatást, a szociális szférát kívánja feláldozni egy fetisizált pénzügyi egyensúly oltárán, hanem éppen ellenkezőleg: a rendelkezésre álló pénzforrásokat rendeli az említett célok megvalósításához.

Nem kétséges, hogy a benyújtott költségvetésnek vannak hiányosságai, amelyekre a részletes vita során képviselőtársaim minden bizonnyal ki fognak majd térni - és már most jelzem, hogy én is meg fogom tenni a megjegyzéseimet és javaslataimat. Ezek a kisebb hiányosságok, esetenként hibák azonban egyrészt még korrigálhatóak, másrészt pedig eltörpülnek az előbbiekben általam említett radikális szemléletváltozás jelentőségéhez képest. Itt és most csupán azt emelném ki, hogy a legmesszebbmenőkig egyetértek a megújuló család- és szociálpolitika költségvetési eszközeivel, kiemelt támogatásával, és ugyancsak nagyon fontosnak és szükségesnek tartom az oktatás különböző szintjeinek prioritásként történő kezelését - hiszen bérrabszolgák nem, csupán kiművelt emberfők képesek az Európához való újracsatlakozásra. Szeretném azonban megjegyezni: az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott és elfogadott egészség fogalomba a lelki és szociális jólét komponens mellett a testi jólét is beletartozik természetszerűleg.

Tudom és elfogadom, hogy nem lehet minden területen egyszerre és azonnal nekikezdeni a radikális struktúraátalakításhoz és a diszfunkciók felszámolásához; az egészségügy több évtizeden át állandóan görgetett, a '90-es évek elején megkezdett, de 1994-ben félbemaradt szerkezetátalakítása azonban már nem tűr halasztást. E szférában az első nagyon bátor lépést, az Egészségbiztosítási Önkormányzat felszámolását és kormányzati felügyelet alá helyezését - hiszem, hogy a társadalom nagyobb részének helyeslése mellett - már megtette a kormány. Szeretném kérni és javasolni, hogy ha idén még nincs is mód a további radikális intézkedések megtételére és a hozzájuk rendelendő pénzforrások biztosítására, a következő esztendő költségvetéséből világosan tűnjön ki: a polgári kormánynak van mersze és eltökéltsége az egészségügy betegségeinek orvoslására is.

Összefoglalva: a költségvetést elfogadásra ajánlom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Balogh László képviselő úr, MSZP; felkészül Horváth László, Fidesz.

 

DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Elnök úr! Tisztelt Ház! Figyeltem a költségvetéssel kapcsolatos miniszteri expozét, figyeltem a Fidesz vezérszónokának hozzászólását. Mindketten hangsúlyozták többek között azt, hogy ez a költségvetés értékválasztó, ebből következőleg kiemel bizonyos rétegeket, és azokat preferálja. A költségvetés egészének áttanulmányozása után - figyelembe véve az említett felszólalásokat is - azt kell mondanom: a preferált területek között nincsenek ott az önkormányzatok, amelyek helyzetéről szólni szeretnék.

Ez a költségvetés nem önkormányzatbarát, és nem felel meg az európai gyakorlatnak sem. Mind a Települési Önkormányzatok, mind a Regionális Önkormányzatok Európai Chartája egyértelműen megfogalmazza ugyanis, hogy a helyi közügyek csak akkor láthatók el eredményesen, ha az állam szavatolja az önkormányzatok működésének gazdasági és pénzügyi alapjait. Ez a garancia a mostani költségvetésben nincs meg. Ismerem az önkormányzati szövetségek idevonatkozó állásfoglalásait, amelyek egyértelműen rögzítik, hogy mind a GDP-ből való részesedés aránya, mind a helyi önkormányzatok támogatási aránya elmarad a költségvetés kiadásai között az előző évitől. Ez pedig azt jelenti, hogy az önkormányzati szféra képtelen lesz ellátni azokat a feladatokat, amelyeket az állam meghatároz a részükre, illetve amelyeket a választók elvárnak tőle.

Az önkormányzatiság léte fontos kérdés, a működés biztonsága is az, egyrészt a helyi demokrácia, a decentralizáció követelményei miatt, másrészt az európai csatlakozásunk miatt. Az uniós országok gyakorlata azt mutatja, hogy az államok egyre több hatáskört adnak az önkormányzatok számára. Ez szükségszerű, hisz az államok feladatvállalása a csatlakozással nő; hogy normálisan legyenek képesek működni, meg kell osztaniuk a hatalmukat lefelé, az önkormányzatokkal. Ez a szándék ebből a költségvetésből hiányzik. Miért? Ez a hatalomkoncentráció költségvetése, hiszen mindent megtesz annak érdekében, hogy a kormányzat pénzköltési lehetőségeit bővítse.

Példaként hozom fel a tartalékképzés sokat támadott módját. Ha a növekedés 5 százalék alatt marad, a zárolt összegek felett, ami az önkormányzati szférát illetően 8 milliárd forint körül lesz, a kormány rendelkezik. Ez egyrészt hatáskörelvonás az Országgyűléstől, másrészt az önkormányzatok működését - ha nem ebbe a szférába kerül vissza a zárolt pénz - végtelenül megnehezíti.

A költségvetésből kiolvasható, hogy jövőre drágább lesz az állam költségvetése, legalábbis a kormányzati struktúra működése, ezzel szemben az önkormányzatok az előző évinél kevesebb támogatást kapnak. A költségvetés szembeállítja a központi és a helyi kormányzást, és ezt is az önkormányzatok rovására teszi. Amíg az önkormányzatok 9,6 százalékos, tehát a tervezett inflációt el nem érő támogatásban részesülnek, addig a központi igazgatási szervek támogatása 25 százalék körüli. Furcsa reakció ez ahhoz képest, hogy - emlékszünk még a kijelentésre - az önkormányzati választásokat a Fidesz nyerte. Akkor miért e szűkkeblűség?

De nem elég az önkormányzatoknak a maguk baja, a költségvetés önkormányzati típusokat is szembeállít egymással. A magam részéről tökéletesen egyetértek azzal, hogy az önkormányzatok közti területi, jövedelmi különbségeket mérsékelni kell, de nem úgy, hogy szembeállítom a szegény és a gazdag önkormányzatokat, mint ahogy azt a költségvetés tervezete teszi, hanem az lenne a megfelelő megoldás, ha az állam pénzforrásokat biztosítana erre a célra, és nem a fejlődő, következésképp a környezetüket meghúzó önkormányzatokat sújtja.

 

(16.30)

 

Konfliktushelyzetet teremt az is, ahogyan a 13 százalékos átlagbér-növekedést elképzelik. Először is a 3 százalékos létszámleépítést az önkormányzatok többsége már meglépte, és nincs további létszámcsökkentési lehetőség. Sőt, azt mondom, ennek a költségvetésbe való beépítése cinizmus, hiszen a szakmai törvények egyértelmű létszámnövekedést írnak elő az önkormányzatok részére. Mit csináljanak az önkormányzatok? Melyik törvénynek tegyenek eleget? Csökkentsék a létszámot és a költségvetésnek, vagy növeljék és a szakmai törvényeknek feleljenek meg? Ez a kérdésfeltevés itt és most tűnhet ugyan teoretikusnak, de az egyes önkormányzatoknál ez emberek, családok, intézmények sorsát érinti.

Ugyanígy értékválasztás az is, hogy bizonyos rétegek kapjanak több, míg mások kevesebb béremelést. Ez abszolút megosztja az intézmények dolgozóit, és megoldhatatlan konfliktus elé állítja a helyi érdekegyeztetésre kötelezett önkormányzatokat. Honnan vonjanak el? Miből biztosítsák például a NAT-tal kapcsolatos többletkiadásokat?

Újabb konfliktusforrás a dologikiadás-növekedés. Miből? A százféle célra felhasználni tervezett saját bevételekből? Ha nincs mozgásterük még a saját bevételeket illetően sem, mit mondjanak a képviselők a választóiknak, hogyan és miből kezeljék a helyi sajátosságokat?

A beruházási támogatások 5,6 százalékos növekedési üteme pedig arra jó, hogy elvegye a sikerélményt az önkormányzatok vezetőitől, a testületektől. Egy önkormányzat ugyanis akkor sikeres, ha külső erőforrások bevonásával egészíti ki a saját forrásait - de így miből? Négy év múlva minden önkormányzat fel szeretne mutatni valamit, amiben előrelépett, és ezek között természetesen a leglátványosabbak az újonnan átadott beruházások. Ne vegyék el az önkormányzatok örömét, és ne vegyék el a hitüket sem abban, ami alkotmányos alapelv, hogy tudniillik az önkormányzatok egyenlőek, még a fejlesztési forrásokhoz való hozzájutásban is! Aki hisz az önkormányzatiságban, az, úgy gondolom, megérti ezeket a kételyeket. Fontosak az önkormányzatok. Például abban is, hogy helyben az emberek azt érezzék: számít valamit a szavazatuk, számítanak elképzeléseik, vágyaik.

Az államot stabilizálják a helyi békék. Ezért is érdemes odafigyelni az önkormányzatok fő követeléseire. Mik is ezek? A törvényekben meghatározott feladatokhoz elégséges pénzt kell biztosítani, és ez a költségvetés elsődleges feladata az önkormányzatok vonatkozásában. A normatíváknak inflációkövetőknek kell lenniük. Az szja-bevételek továbbra is legyenek szabadon felhasználhatóak. A saját bevételek növekedési ütemét ne értékelje túl a kormány, mint ahogy azt a helyi adók esetén a 130 százalékos növekedéssel teszi. A helyi önkormányzatok részesedése a GDP-ből, illetve a támogatás aránya a költségvetési kiadásokból ne csökkenjen, hanem az ország teljesítőképességének megfelelően növekedjék!

Tisztelt Ház! Az önkormányzati választásokon a választópolgárok közel fele vett részt, akik a működőképes önkormányzatokra szavaztak. Meggyőződésem: mi sem tehetünk másképp. Ehhez azonban a költségvetésnek is igazodnia kell.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Horváth László helyett Hadházy Sándor képviselő úr következik, Fidesz; őt követi majd Tompa Sándor.

 

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Immár negyedik napja tart az 1999. évi költségvetés vitája. Az számomra nyilvánvaló, hogy a szűk időkeret miatt csak arról lehet és érdemes beszélni, aminek aktualitása van. Ezért csak egy mondat erejéig arra kérem az igen tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, tegyék félre saját választási programjukat, és vegyék elő a kormányprogramot - mert a májusi választásokon az kapott bizalmat, és nem az önöké.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programja kormányprogrammá emelkedve kijelölte azokat a fő irányokat, amelyeket a költségvetésben is érvényesíteni kell. Az előterjesztésben szereplő jövő évi költségvetés csupán egy lépés céljai megvalósítása terén. Ez a lépés sokkal nagyobb is lehetne akkor, ha a leköszönő kormánytól nem örököltük volna meg a Postabank veszteségeit, a társadalombiztosítás hiányát és még számos egyéb kérdés súlyos terheit, amelyekről csak a kormányváltás után kaphattunk részletes tájékoztatást.

Tisztelt Ház! A költségvetési javaslat középpontjában a család áll, és azt mondhatjuk: ez befektetés a jövőbe, a mi jövőnkbe. Az elmúlt napokban látott napvilágot egy előrejelzés, amely szerint, ha a jelenlegi folyamatok tartósak maradnak és nem következik be jelentős pozitív változás, akkor 2050-re Magyarország lakossága 3 millió fővel fog csökkenni. Ezzel együtt jár az is, hogy a lakosság elöregedése tovább folytatódik. Ez, mint tudjuk, azt jelenti, hogy egyre vékonyabb lesz a termelőmunkát folytató réteg, tehát egyre nagyobb gondot, feszültséget fog jelenteni az egészségbiztosítási és nyugdíjalapok feltöltése, finanszírozása. Eddig a világ a túlnépesedés problémájával küzdött. Más természetű, de nem kevésbé jelentős feszültségeket fog okozni a népesség elöregedésének már elkezdődött folyamata is.

Ezt a közeli jövőnket fenyegető problémát a Fidesz-Magyar Polgári Párt felismerte, választási, majd kormányprogramjának középpontjába helyezte. Az elmúlt hónapokban a kormány számos olyan törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűléshez, amelyek a családok körülményeinek javítását célozzák, a gyermekvállaláshoz, gyermekneveléshez nyújtanak segítséget. Gondoljunk itt a tandíjmentességre, az alanyi jogon járó családi pótlékra, a gyesre, vagy legutóbb a tankönyvek áfájának eltörlésére, az adó-jóváírási lehetőségekre! Ezek az 1999. évi költségvetésben is megjelentek, ami több százmilliárd forint kiadást jelent összességében. Meggyőződésem szerint ez nem más, mint a választási program betartása, a kormányprogram végrehajtása terén tett átgondolt és megalapozott intézkedéssorozat.

A költségvetési javaslatot tanulmányozva megállapítható, hogy a szervezett bűnözés elleni harcra, a kis- és középvállalkozások támogatására, a mezőgazdasági struktúra átalakítására, a családi vállalkozások és a termelők támogatására, a családi támogatások növelésére, az oktatásra, a kultúrára 1999-ben sokkal több forrás áll rendelkezésre, mint az elmúlt évben. Nem csupán a lakosságban kelt rossz érzetet a magas infláció, de a gazdaságot is visszafogja a magas hitelkamatokkal, a befektetések bizonytalan megtérülésével. Ezért a kormány mindent megtesz az infláció további mérsékléséért; számos jel mutat arra, hogy ez hamarosan egy számjegyű lehet. A gazdasági növekedést jelentősen befolyásoló költségvetési hiány várhatóan tovább csökken, így 2001-re 3 százalék alá kerülhet. A miniszteri expozé is főként ezekre helyezte a hangsúlyt.

Tisztelt Ház! Megállapítható: ez a költségvetés szigorú, feszes, a pazarlásokat nélkülöző, az erőket, forrásokat a lényeges kérdésekre koncentráló költségvetés.

Ilyen lényeges kérdésnek tekinti a kormány az államalapítás és a kereszténység felvétele ezeréves évfordulójának megünneplését. Ezt mutatja az is, hogy a korábbi miniszteri biztos helyébe kormánybiztost nevezett ki, továbbá hogy a jövő évi költségvetésben 40 százalékkal több forrás található a királyi városok kiemelkedő történelmi műemlékei rekonstrukciós programjának folytatásához. Ezzel összefüggésben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának beruházási programja igazodik a millenniumi ünnepségekhez, amelyek keretében fontos múzeumi felújítások kezdődnek el, úgymint a budavári Szent György tér, a Szent István-bazilika és mások.

Fontos felhívnom a figyelmet arra, hogy ezek a programok elsődlegesen a mi ünnepeink lesznek, ezek a beruházások elsősorban a magyar kultúra megbecsülését szolgálják, egyben azonban jelentős turisztikai programkínálatot, értéknövekedést is hoznak. Ezért a finanszírozásban, az erők koncentrálásában a turisztikai források figyelembevételét is szeretném támogatni.

 

(16.40)

 

Ennek biztosítása céljából a turisztikai célelőirányzatot talán szűkösnek gondolhatnám, már csak azért is, mert ez az előirányzat összegszerűségében is kevesebb az 1999. évi tervezettnél. Összességében a költségvetés elfogadását támogatom. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Tompa Sándor képviselő úr, MSZP; felkészül Orosházi György képviselő úr.

TOMPA SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a felszólalásokat - most már mondhatom azt, nem túlzás: napok óta -, az az érzésem, hogy a kormánypárti képviselők és mi, ellenzéki képviselők másik kötetet kaphattunk, mert olyan dolgok derülnek ki, amelyek a mi köteteinkben nem szerepelnek. De erre is megadta Frajna képviselő úr a magyarázatot: módosító indítványok várhatók, ami teljesen természetes, csak ez azt eredményezheti, hogy mire eljutunk a végére, a költségvetés alapvetően megváltozhat. Még ebből sem lehetne gond, hiszen érthető, mert a Fidesz-kormány időt kért a költségvetés elkészítéséhez, hogy a maga választási elképzeléseit is tükröztetni tudja. Nos, ezt az időszakot is felhasználják arra, hogy a választási programnak megfelelően formálják a költségvetést.

Ezzel együtt egy olyan területről szeretnék beszélni, amely megint csak azzal a problémával küzd, amellyel sok terület, hogy voltak ígéretek, és előttünk van a költségvetés, amely nem tükrözi ezeket az ígérvényeket. Magam munkacímként "A Fidesz-kormány útjai az 1999. évi költségvetés tükrében" munkacímet adtam; de ezen belül is, különös tekintettel a Fidesz-kormány által beterjesztett költségvetésre, az utakkal, közutakkal, autópályákkal foglalkozó fejezetét vettem górcső alá, és erről szeretném elmondani gondolataimat, és bátorkodom egy javaslatot is megfogalmazni.

Nos, a költségvetés tanulmányozásakor és a fideszes, a kormánypárti képviselők megszólalásakor sorra azt tapasztalom, hogy az elbizonytalanodást, de a költségvetés olvasásakor az elbizonytalanítást is kiolvashatjuk, és ez igaz erre a területre is. Nevezetesen: hogy gondolja a jövőt illetően a közutak, a utak sorsát, fenntartását, fejlesztését az előttünk álló költségvetés? Hadd emlékeztessem önöket két igen gyakran emlegetett szlogenre. Az egyik így szólt: "Ingyenes állami autópályákat!" - mondta az egyik - ma már a kormánykoalíció tagjává vált - párt; valamint egy szintén elhíresült mondással kezdeném, amely azt mondta: "A kapuk helye a focipályán van."

Ehhez képest persze ma már azzal találkozunk, amit részletezni szeretnék a hozzászólásomban. A határozott kampányszövegek viszonylag határozatlan döntéseket, költségvetési terveket takarnak maguk mögött. De hogyan jutottunk el ide?

Nézzünk egy rövid visszatekintést, amely talán arra is magyarázatot ad, hogy milyen javaslatot lehet ebből a helyzetből megfogalmazni.

A '90-es évek elején, a rendszerváltást követően, az Antall-kormány idején elkészült a magyar közúthálózat fejlesztési koncepciója: közlekedéspolitikai koncepciót fogalmazott meg az akkori kormányzat, és a parlament megalkotta a koncesszióról szóló törvényt, amelynek nyomán többek között az autópálya-hálózat fejlesztése is megindulhatott. Ennek nyomán indulhatott meg a mára már elhíresült Ml-es autópálya építése, valamint ekkor, ennek, a koncesszióról szóló törvénynek az alapján köttetett meg az M5-ös továbbépítéséről szóló szerződés is, és erre az időszakra - az Antall-kormány idejére - tehető az M3-as autópálya előkészítésével kapcsolatos munkák elindítása is.

A Horn-kormány '94-ben a koncesszió fogalmát és ennek alkalmazását az autópályák vonatkozásában újraértékelte, és egyáltalán az állami szerepvállalás kérdését újrafogalmazta az autópályák, az utak építése vonatkozásában. Erre az időszakra, a Horn-kormány idejére tehető, hogy elkészült az M5-ös és az M3-as egy-egy újabb szakasza, elindult az M7-es autópálya folytatásának előkészítése, és erre az időszakra tehető, hogy az M5-ös és M3-as pályák határig való fejlesztésének projektje, terve is elkészülhetett. Erre az időszakra tehető az is, hogy most már a működő, fizető-autópályák vonatkozásában elindult egy, a tarifákról szóló, szakmai és időnként politikával is nagyon keményen átszőtt vita.

Erre az időszakra tehető az is - és ez az idei tavasszal fogalmazódott meg -, hogy elkészült a kormány tízéves autópálya-fejlesztési programja, amely - röviden - a következő tíz évre mintegy 120 kilométer autópályát, 265 kilométer kétszer egy sávos pályává fejleszthető gyorsforgalmi utat tűzött ki célul erre a tízéves időszakra, amely idei árakon számolva több mint 300 milliárd forintos beruházást jelentett, és évi ütemezéssel, 32-35 milliárd forintos állami - tehát költségvetési - szerepvállalást ígért. A többit hitelekből, illetve koncessziós társak bevonásával vélte megvalósíthatónak.

Mi az, amivel az elmúlt időszak vonatkozásában a szocialista frakció is egyetért, és továbbra is támogathatónak tart. Mindenekelőtt azt gondoljuk, hogy fejleszteni szükséges - és ebben egyetértés van - az autópálya-hálózatunkat, hiszen bármilyen módon számoljuk a magyarországi mutatókat, lassan már a környezetünkben lévő országokhoz képest is nagyon hátul kullogunk.

Másodszor: azt gondolom, abban mindenki egyetért, hogy az elkövetkezendő tíz évben mindegyik autópálya-szakaszunknak el kell érnie az országhatárt. Ezekkel mintegy a nemzetközi közlekedési folyosókat is biztosítanunk kell.

Harmadszor: amikor egy ilyen rendkívül fontos infrastruktúra-fejlesztésről beszélünk, mint az autópálya, akkor tekintettel kell lenni a területfejlesztési, gazdaságfejlesztési ügyekre is. Ennek kapcsán szeretném megemlíteni az M3-as építésének ügyét, amely egybefonódott a keleti országrész felzárkóztatásának programjával és az ehhez kapcsolódó állami szerepvállalás programjaival. Ha a területfejlesztés és a gazdaságfejlesztés ügyét is górcső alá vesszük egy ilyen autópálya-fejlesztési program kapcsán, akkor megfogalmazható, hogy egy olyan hálózatra van szükség, amely a gazdasággal, a térség szereplőivel való együttműködés révén mutathat majd fel komoly eredményeket. Magyarul, azt lehet megfogalmazni az eddigi tapasztalatok alapján is, hogy az autópálya építése egy-egy térség felzárkóztatása szempontjából szükséges, de nem elégséges feltétel.

Negyedszer: szeretném megemlíteni, hogy környezetvédelmi problémákat és szempontokat is figyelembe kell venni e program megvalósítása kapcsán; a légyszennyeződés-csökkenés és az üzemanyag-fogyasztás csökkenése áttételesen is gazdasági érdekünk.

Ötödször: abban is egyetértés van az eddigi viták szereplői között, és a Szocialista Párt is egyetért ezzel, hogy elviselhető díjakat kell alkalmazni, meghatározni ezekre a pályákra, azaz az üzemeltetés-fenntartás díját a használók kell hogy fizessék, a fejlesztést-építést pedig az államnak és az állam által bevont szereplőknek kell elvégezni. Ezzel együtt az előttünk fekvő 1999. évi költségvetési tervezet tükrében, ahogy bevezetőmben is fogalmaztam, ezen a területen is - dacára annak, hogy régóta folyik az a szakmai előkészítő munka, amelyről szóltam, és az előző kormányok határozatai, munkaanyagai a fő irányokat megfogalmazták - az elbizonytalanodás jeleit tapasztalhatjuk az előttünk fekvő költségvetésben.

Miben látom én ezt? Mindenekelőtt a költségvetési törvény intézkedik arról, hogy megszűnik az Útalap mint önálló alap, ezzel egy, az elmúlt nyolc év alatt bevált konstrukciót, formát dob ki az ablakon. Azok a nemzetközi és hazai partnerek is, akik ebben a programban részt vettek, meg kell hogy ismerkedjenek valami más konstrukcióval, amely egy centralizáltabb működési formát jelent. Bár a költségvetésben megjelenik az úgynevezett útüzemeltetési, -fenntartási és -fejlesztési célelőirányzat, azok a grandiózus programok azonban, amelyek a kampány idején elhangzottak, nem tükrözik vissza, hogy ez a célelőirányzat tartalmazná ezek forrásait.

 

 

(16.50)

 

Hiszen ha az idei évre az Útalap főösszegét, több mint 79 milliárdot vesszük alapul, ez az előbb említett hosszú nevű, mondjuk úgy, útügyi célelőirányzat mindössze 81 milliárd forintot tartalmaz, és ezen belül persze nagyon sok tételről - mint ahogy az Útalapnak is nagyon sok tételről - gondoskodnia kell.

Másodszor: abban látom, abban látjuk az elbizonytalanodást, ha egy tízéves programban a jövő évre - márpedig úgy tudjuk, ez a kormány is egy tízéves programban gondolkodik - legalább 32-35 milliárd fejlesztési forrásra lenne szükség, ezzel szemben az útügyi fejlesztési célelőirányzatban körülbelül 18 milliárdnyi fejlesztési forrás szerepel. Ehhez ugyan a miniszter úr nem a költségvetési törvény tervezetében, hanem sajtónyilatkozatában kiegészítést tett, miszerint egy körülbelül 60 milliárdos út-, autópálya-fejlesztési programot szeretne indítani, azonban mindössze az nem tisztázódott, hogy ez a jövő évben 60 milliárd, vagy a kormány négy éve alatt lesz 60 milliárd, vagy tíz évre szólóan lesz 60 milliárd. Mindenesetre ezeket a kérdéseket jó volna tisztán látni, és akkor talán egyértelműen megítélhetővé válnának a kormányzat szándékai.

Harmadszor: elbizonytalanítást tapasztalunk a már megindított projektek kapcsán is. Szeretném a figyelmükbe idézni, hogy az M7-es autópályával kapcsolatos előkészítő munkálatok gyakorlatilag leálltak, elbizonytalanították az ott érintetteket. Ugyanakkor szintén hiányoznak a jövő évi költségvetési törvényből azok az elkerülő útszakaszok, amelyeket már elkezdtek korábban, de a jövő évi tervekben nem szerepelnek, és - bár erről még később szólni szeretnék - az M3-as autópálya folytatása is ugyanúgy bizonytalanságban van.

Negyedszer: szeretném megemlíteni, hogy a tarifapolitika egy olyan kérdés, amelyről jó lenne egyszer világosan és őszintén beszélni. A kapuk ugyanis a helyükön vannak, és az ingyenességet pedig már elfelejtették azok, akik annak idején a kampányban erről beszéltek, és legalábbis szakmai körökben, de a politikusok fejében is tisztázódott az, hogy a "használó, fizess!" elvet kell egy ilyen új infrastruktúránál alkalmazni. Azaz lassan elülni látszanak azok a blöffölések, ígérgetések, rálicitálások, amelyek autópályadíjak kapcsán az elmúlt hónapokban, gondolom, talán nem véletlenül éppen az önkormányzati választások miatt jellemezték az elmúlt időszakot. Abban ugyanis lassan egyetértésre jutottak a felek, hogy az előző kormányzatok és a jelenlegi kormány szakértői is 8-10 forint/kilométeres díjban látják azt a díjat, amely fedezi a működtetés költségeit.

S ötödször: szeretnék arról szólni, amire már utaltam, hogy elbizonytalanodott az M3-as autópálya továbbépítésének a kérdése. Ezt teszem abból az apropóból is, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselő vagyok, és az elmúlt időszakban képviselőtársaimmal, de más megyék képviselőivel is nagyon sokat tettünk azért, igyekeztünk tenni azért, hogy ez a térségfejlesztést is elősegítő projekt elinduljon és ütemesen folytatódjék.

Azonban azt kell hogy tapasztaljuk, hogy az előző kormányzat által elindított előminősítési és tendereztetési eljárások nem folytatódnak, illetve nem zárultak le. Ebből kifolyólag ugyan ünnepélyes keretek között Katona Kálmán miniszter úr ősszel átadta Füzesabonynál a felépített új szakaszt, azonban azóta ott semmi nem történt. Ha ez így folytatódik, valószínű, hogy jövő nyárig nem is fog semmi sem történni, és az a 2001-es határidő, amely ebben a projektben szerepel, miszerint Füzesabony és Polgár között meg kellene építeni a következő esedékes szakaszt, kérdésessé vált. De vita van, és elbizonytalanítja az ott élőket az is, hogy vajon Polgár után mi lesz, vajon a Nyíregyháza vagy Debrecen irányába való továbbépítés kap-e prioritást, és ugyanígy nincs döntés arról sem, hogy Miskolcot, Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyét milyen módon és mikor kapcsolják be az M3-as által biztosított vérkeringésbe, gazdasági vérkeringésbe.

És utoljára: elbizonytalanító ez az egész költségvetés az M3-as vonatkozásában azért is, mert a már említett területfejlesztési vonzatok, programok is bizonytalanságban szenvednek; mindenekelőtt az a '95 óta működő, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei integrált szerkezetátalakítási és válságkezelési program, amelyet az előző kormányzatok indítottak el. Nos, nagyon szerény, vérszegény forrásokkal rendelkeznek az előttünk fekvő költségvetési törvény tervezetében ennek a programnak a támogatási rovatai. Magyarul, tehát azt látjuk, hogy erről az oldalról is bizonytalanságban tartják a térséget és azt a régiót, amelynek a felzárkóztatását elősegíthetné az M3-as továbbépítése.

Mint említettem, egy javaslatot is szeretnék megfogalmazni, már részben utaltam rá: ha komolyan gondolja a Fidesz-kormányzat, hogy ezt a programot folytatni kívánja, akkor javaslom a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úr számára, hogy az általa bedobott 60 milliárdos csomagot építsék be. Most már megismertük a technikáját, egy képviselői módosító javaslattal tegyék emellé mindazokat a garanciális elemeket, amelyet egyébként az államháztartásról szóló 1992. évi törvény ilyenkor megfogalmaz, mármint akkor, hogyha ezt hitel formájában kívánják elindítani. Ezek a lépések garanciát teremthetnek azokra a programokra, amelyeket mi szeretnénk a Fideszen számon kérni - már ha ezeket az ígéreteket annak idején komolyan gondolták. Azonban ezek nélkül - és az elmondottak alapján - az előttünk fekvő költségvetési törvény tervezetét elfogadni, támogatni nem tudjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szólásra következik Orosházi György képviselő úr, Független Kisgazdapárt; őt követi Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony.

 

DR. OROSHÁZI GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről általában és a nemzetgazdaságot nagymértékben meghatározó Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium úgynevezett XII. fejezete költségvetéséről részletesebben beszéljek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány költségvetésének szinte minden fejezete igyekszik támogatni azt a lemaradást, amit a magyar nemzet elszenvedett az előző kormányok felelőtlen gazdálkodása miatt. Sajnos, elképzelését ebben a költségvetésben még nem tudja teljes mértékben érvényesíteni. A jövőben, a pazarló vagy inkább elherdálónak nevezhető gazdálkodás megszűnése után jelentősen növelhető az arra rászorultak támogatása: oktatás, egészségügy, környezetvédelem, közbiztonság, honvédelem, mezőgazdaság.

Kérem egyben, hogy a Magyar Országgyűlésben helyet foglaló kitűnő gazdasági és pénzügyi szakembereink csak úgy futólag számolják át, hogy hány évi költségvetés került elpazarlásra már e tisztelt Házban. Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljunk itt a bankok támogatásától a külföldi hitelek felvételén át az elherdált több milliárdnyi állami vagyonra. Nagyon kérem a tisztelt gazdasági és pénzügyi szakértő képviselőtársaimtól, hogy egyszer már a költségvetési hiány említésekor nevesítsék ezt az összeget - csak úgy, képzeletben végül is ez matematikai feladat -, a költségvetési hiány egyenlegébe helyettesítsék be, és véleményem szerint ez a több száz milliárdnyi összeg kiegyenlíti a költségvetési hiányt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy most a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium területét érintő fejezetet kissé részletesebben elemezzem. Természetesen a rendelkezésemre álló ötperces időkeretben szinte csak futólag érinthetem a szaktárca egyes tételeit.

Hazánk, a Magyar Köztársaság tradicionálisan kedvező mezőgazdasági adottságokkal rendelkező ország. Most az EU-csatlakozás küszöbén valamennyiünk örömére szolgál, hogy az FVM gazdálkodási alapja körülbelül 40 százalékkal bővült.

(17.00)

 

Ez a bővülés remélhetően kedvezően hat a későbbiekben felsorolandó területekre.

Remélhetőleg az EU-csatlakozás időpontjára jelentősen javulnak a magyar mezőgazdaság mind mennyiségi, mind minőségi mutatói. Rendkívül lényeges, hogy az európai piacok remélhető megnyílása után a világpiacok is könnyebben megnyílnak számunkra.

Azt ne feledjük el, hogy a mezőgazdaság rendkívül fontos stratégiai ágazat minden kormány számára, mivel a föld lakosságának száma ma már jóval meghaladja az ötmilliárdot is.

Tisztelt Képviselőtársaim! 25 éve dolgozom gyakorló állatorvosként a magyar mezőgazdaságban. Az évek során dolgoztam a magyar mezőgazdaság szinte valamennyi szektorában - állami gazdaság, téesz, magángazdaság, privatizált gazdaság -, de a mai napig az a szent meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaság, amelyet a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején szétvertek, csak a kormány által is támogatott családi mezőgazdasági vállalkozások visszaállításával és hatékony támogatásával lehet eredményes.

Az egyes fejezetek átolvasása után örömömre szolgál az agrárkutató intézetek, a mezőgazdasági minősítő- és törzstenyészetek, valamint a mezőgazdasági szakoktatás támogatásának növelése.

Számomra mint állatorvos számára rendkívül lényeges az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások támogatásának növelése. Itt kell megemlítenem, hogy az ország állat-egészségügyi és járványhelyzete évek óta kedvező, de sajnos, bármikor számolhatunk egy állatjárvány fellépésével, ami a költségvetés pénzügyi kereteit rendkívüli mértékben megnövelheti; gondolok itt a kergemarhakórra és egyéb fertőző betegségekre, amit sajnos, bármikor behurcolhatnak az országba.

A jövőre nézve javaslom fontolóra venni a támogatás növelését, természetesen a pénzügyi kerettől függően az állatlétszám növelését, a tenyészállatok minőségi javítását, a növényi és állati termékek feldolgozásának növelését, valamint a mezőgazdasági kisvállalkozók számára a gépesítés kedvező hitelbiztosítását.

Természetesen a rövid időkeret miatt a mezőgazdaság minden területét még érinteni sem tudtam, de összességében javaslom a kormány által beterjesztett költségvetés elfogadását.

Egyúttal már most mérlegeljük az agrárágazat fejlesztésének perspektivikus feladatait is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Ismertetném a rendelkezésre álló időkereteket: a Fidesznek 46 perc 10 másodperce van; az MSZP-nek 27 perc 10 másodperce; a Független Kisgazdapárt idejéből lejön az 5 perc 20 másodperc a 15 perc 50 másodpercből, ez 10 perc 30 másodperc áll rendelkezésre; az SZDSZ ideje elfogyott; a Demokrata Fórumnak 25 perc áll rendelkezésére, de nem igényelték; a MIÉP-nek 11 perce van.

Megadom a szót Juhászné Lévai Katalin képviselő asszonynak. Tessék!

Megköszönöm, és átadom az elnöklést alelnöktársamnak.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Elsősorban a költségvetési törvény foglalkoztatáspolitikát érintő kérdéseihez kívánok hozzászólni, de előtte engedjenek meg néhány általánosságot is.

Jóllehet ellenzéki képviselőként nem tartozom a polgárok azon sorába, akik megfogalmazhatják aggodalmaikat, de ennek ellenére megteszem, mert hiszek a józan ész diadalmaskodásában.

Mindenekelőtt aggasztónak tartom azt a megállapítást, hogy ez lenne minden idők legjobb költségvetése; aggódom amiatt a sikerpropaganda miatt, ami mindezt körüllengi; és egyáltalán, amit nap mint nap tapasztalunk a kormány tevékenységével kapcsolatban. Veszélyes, kedves kormánypártiak, a túlzott sikerpropaganda, mert elhomályosítja a tisztánlátást, és előbb-utóbb már azt is elhiszik majd, ami meg sem történt. Különösen veszélyes ez egy ország sorsát meghatározó törvényjavaslatnál, mint amilyen a költségvetés is.

Ellenzéki képviselőtársaimmal együtt nem látom meggyőzőnek a költségvetés bevételi oldalát, az infláció tervezett mértékének meghatározását. Véleményünk szerint a bevételek túlzottak, és erőn felüli a kormány garanciavállalása is. Elhibázottnak tartjuk a növekedés ismeretében kialakított bérpolitikát, azt, hogy az adótörvényekkel a munkavállalók 25 százalékát juttatják rosszabb helyzetbe, mint amit a gazdaság állapota indokolna.

Nem fogadhatjuk el, hogy csak a családok öt százalékát preferálják a többiek rovására. A jogbiztonságot veszélyeztetve módosították a nyugdíjtörvényt, a járulékrendszert. Az sem tetszik, hogy a centrális irányítást erősítendő, jelentős mértékben támogatják a központi szerveket, és alulfinanszírozzák az önkormányzatokat. Teszik mindezt úgy, hogy a költségvetés szerkezetében követhetetlen és átláthatatlan átcsoportosítások történnek. Például a Munkaerő-piaci Alapból elindult három milliárd forint másfél milliárd forint formájában érkezik meg a címzetthez, a Gazdasági Minisztériumhoz. A privatizációs bevételek hová tűnnek, vagy a közszféra illetményalapja befagyasztásából származó többletet mire fordítják? Mi lesz azzal a zárolt 33 milliárd forinttal? Hogyan lehet majd ehhez hozzájutni? Folytathatnám tovább a sort. Úgy tűnik, hogy a kormányzat, mint egy ügyes bűvész, hókuszpókuszokkal kápráztat el bennünket.

Tisztelt Országgyűlés! Mindnyájan tudjuk, hogy az egyik legnagyobb horderejű változtatása volt a jelenlegi kormánynak, hogy megbontotta a jól működő, egységes munkaügyi rendszert. Nem készült el ugyanakkor a foglalkoztatáspolitika koncepciója. Hónapok óta csak annyit sikerült elérni, hogy a minisztériumok között megtörtént a feladatok megosztása. De hogy a feladatok koordinálását ki végzi, azt a mai napig nem sikerült megtudni!

Természetesen ez is nagy teljesítmény, de talán még fontosabb lenne így a költségvetés tájékán választ kapni arra, hogy a gazdaságpolitika milyen eszközökkel kívánja fejleszteni a foglalkoztatást, hogyan kapcsolódik mindehhez a szakképzés, s hogyan kívánnak tenni azon állampolgárokért, akik kiszorultak a munkaerő-piacról, vagy pályakezdőként be sem jutottak oda.

Tudom, hogy idegesen reagálnak kormánypárti képviselőtársaink arra, amikor választási ígéreteiket vetjük össze tetteikkel, de ezt most sem lehet megkerülni. Hisz egy kormányt nem csupán a szándékai, sokkal inkább annak megvalósítása minősíti, és most a tettek jöttek el, ezeknek van itt az ideje.

A kormányprogramban megfogalmazódik, hogy a gazdasági növekedés motorja, a jólét első számú feltétele a munkahelyteremtés, és ehhez elengedhetetlen az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök előtérbe helyezése. A költségvetésből ez a szemlélet nem tükröződik, kivéve egy területen, a minisztériumok létszámának bővítésében. Ezek közül is kiemelkedik a Miniszterelnöki Hivatal, ahol száz százalékkal javultak a foglalkoztatási mutatók.

Túlzottnak tartom a kormányzati várakozást a jó jövedelemtermelő képességű vállalkozások felé, ugyanis ezek nem bővítenek jelentősen létszámot, hisz ennek nem kedveznek sem a belső gazdasági, sem a külső exportot befolyásoló folyamatok, szerintünk inkább visszaszorulás várható a jövőben. A rosszabb jövedelemtermelő képességű vállalkozásokra pedig negatív hatással van a terhek növekedése - szja, egészségügyi hozzájárulás -, és az ő esetükben inkább leépítések várhatók. Sőt, e területen a fehérgazdaságból a szürkébe, és onnan pedig a feketébe való visszalépés prognosztizálható. Mire alapozom mindezt? Arra, hogy a visszaesés olyan mértékű a legalacsonyabb jövedelmeknél, hogy megéri majd kockáztatni. Sajnos, mint az ország hátrányosabb, keleti részét képviselőnek mindez borúlátásra ad okot.

Nagyobb mértékű támogatást szorgalmazunk a zöldmezős beruházásoknál, amelyeknek elsősorban áttételes munkahelyteremtő hatása jelentős. A vállalkozói tehercsökkenés némileg javíthat ugyan a helyzeten, de jól ismerjük a gyakorlatot, hogy a többletpénzzel nem munkahelyet teremtenek, hanem saját nyereségüket növelik. A visszaforgatással már ma is él az, aki ezt komolyan gondolja.

A munkahelyteremtésnek közgazdasági termelési, értékesítési korlátai is vannak. A kereslet oldaláról sem ösztönzőek a folyamatok a termelés bővítésére.

 

 

(17.10)

 

Közvetlen munkahelyteremtést jelenthetnének az infrastrukturális beruházások, melyek jótékony hatása a hátrányos helyzetű térségekben a külföldi és a belföldi tőke odairányításában is megmutatkozna. Pontosan ezek a beruházások kerülnek visszafogásra a költségvetésben. Ez nemcsak az elmaradott térségek fejlődését hátráltatja, de az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatát is lassítja. A betervezett minimális mértékű fejlesztésekről is olyan információink vannak, hogy politikai jutalomként kerülnek odaítélésre a kormánynak kedves önkormányzatoknak.

Nem érthetünk egyet azzal, hogy a költségvetésből kiirtottak minden normatív vagy szakmai grémiumon alapuló kritériumrendszert a különböző támogatások odaítélésénél. Az aktív eszközök sorában nagy jelentősége van a munkaerőképzésnek, -átképzésnek. De lehet-e úgy hatékony a szakmai képzés, ha elszakítják a munkaerőpiac napi szükségleteitől? Nem tartjuk elégségesnek a 2,1 százalékos előirányzat-növekedést e területen, különösen nem a szakképzés esetében az 1,7 százalékot. Nem világos, hogy ezek felhasználásáról hol születnek majd meg a döntések, s hogyan valósul meg a hatáskör és a pénzeszközök igénybevételének összhangja.

Eddig nem készült kormányzati program a tartós munkanélküliség visszaszorítására sem. Megszüntették a Közmunka Tanácsot, s hogy mi lesz a folytatás, ma még nem látjuk. Közben pedig zajlanak az ez évben beindult programok, amelyeknek márciusig áthúzódó hatásai vannak. A kormány azon elképzelése, amelyet csak úgy hallottunk, hogy az önkormányzatok kezébe adja a közmunkát, ellentmondásos, mert a legnagyobb igény erre pontosan a legszegényebb önkormányzatoknál jelentkezik, akiknek nem lesz miből előteremteniük a közmunkához szükséges saját erőt és a szervezéshez szükséges apparátust, pontosan a kormányzat jóvoltából.

Keveslem a közmunkára szánt összeget, amely az ez évi 4,1 milliárd forintról jövőre 2 milliárd forintra csökken. A munkahelyek iránti igényt csak fokozza a kormány által képviselt bérpolitika, amely a közszférában 3 százalékos létszámcsökkentést irányoz elő.

S végül a Munkaerő-piaci Alapról szeretnék néhány konkrétumot megemlíteni. A bevételi oldalon a munkaadói járulék túltervezett, azonos százalékra hozva: növekedése 20,8 százalékos bérnövekedést feltételez. A munkavállalói járulék esetében 21 százalékos bérnövekedésre épít az előirányzat. Nem tudtam megfejteni, milyen indokok alapján nő 70 százalékkal a rehabilitációs hozzájárulás előirányzata. A munkaadói-munkavállalói járulék aránya '94 és '99 között ötszörösről kétszeresre csökkent. Javasolni fogjuk a munkavállalóknál is az 1 százalékos csökkentést, amelynek forrása az alap '99-es nyitóállománya, maradványa.

Kiadási oldalon a Bérgarancia Alap előirányzatát növelni kell, s indokolt a felhasználhatóság bővítése - a csődön és felszámolásokon túl - az átmeneti fizetőképtelenség helyzetére is. A Munkaerő-piaci Alapból a költségvetésbe, államháztartásba visszafolyó pénzeket, járulékokat vissza kellene juttatni az alapba. Legalább ekkora hozzájárulás lenne indokolt az állam részéről az aktív foglalkoztatáspolitikai céljaihoz, eszközeihez. Az alap céljától idegen elvonásoknak, kiadásoknak tartom a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási támogatását: szerintem ez költségvetési feladat, s ugyanúgy a jövedelempótló támogatás is, amely pedig szociálpolitika, és szintén a költségvetéshez tartozik.

A munkanélküliek ellátására tervezett előirányzat is elégtelen, mert nem tükrözi a jövedelmek várható növekedését, de főleg nem a minimálbér kormány által is támogatott, legalább 16 százalékos emelkedését. A kiadások elosztása, mint már említettem, a különböző minisztériumok között átláthatatlan, s nem érzékelhető egy foglalkoztatáspolitikai koncepció megléte az alap eszközeinek felhasználásában. A MAT működése sem egyértelmű a törvényjavaslatban. Szomorú, hogy a kormány szándékaival ellentétben a passzív eszközök még mindig 2,2-szeresét teszik ki az aktív eszközöknek.

Az elmondottak alapján, tisztelt képviselőtársaim, gondolom, egyértelmű, hogy nem tudom támogatni a kormány által beterjesztett költségvetési javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban, valamint a MIÉP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Gyimesi József, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

 

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat VIII. fejezete rendelkezik az ügyészségről, s én a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében az ügyészségről, az ügyészség költségvetési helyzetéről kívánok szólni.

Az elmúlt hetek során az Országgyűlésben, s a szélesebb szakmai közvélemény előtt is a figyelem középpontjába került az ügyészi szervezet. Ennek egyik oka az a vita, amely a kormánypártok és az ellenzék között az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatásával kapcsolatosan kialakult. A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási terveiben szerepelt már az ügyészség és a kormány viszonyának újraszabályozása iránti igény, ezért természetesen ez megjelent a kormányprogramban is. A kezdeti politikai kötelezettségvállalás ekként jogi érvényűvé vált, "Az új évezred küszöbén" elnevezésű kormányprogramot ugyanis az Országgyűlés határozatával elfogadta.

A kormány tehát teljesítette kötelezettségét, beterjesztette a tisztelt Ház elé a szükséges javaslatokat, sajnos azonban az ellenzék - nem biztos, hogy azért, mert nem értett velünk egyet, talán csak azért, mert úgy gondolja, a neve kötelezi rá - ellenzi azt a kormányzati szándékot, amelyet korábban kormányzati pozícióból maga is megvalósítandónak tartott. Az ügyészség azért is a figyelem középpontjába került, mert a közbiztonság javítását, a szervezett bűnözés elleni eredményes fellépést célzó kormányzati törekvések megnövelik a szerepét, s feladatait.

Az ügyészségnek a bűnüldözésben játszott szerepe nem annyira közismert, mint a rendőrségé vagy a bíróságé, pedig a hatályos büntetőeljárási törvény is számos olyan feladatot ad az ügyészségnek, amelynek közvetlen és meghatározó szerepe van az állami büntetőigény érvényesítésében. A nyomozás feletti felügyeleti jog a büntetőeljárás nyomozati szakaszában, míg a vád képviseleti joga a bírósági szakaszban biztosít olyan jogokat az ügyész számára, amellyel a büntetőeljárás eredményességét alakítóan befolyásolhatja, és ezzel végső soron a bűnözés elleni gyors és hatékony kormányzati célt is szolgálja.

A szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépéssel összefüggésben folyamatban van a büntető törvénykönyv módosítása. Az új büntetőeljárási törvény alapvetően megváltoztatja az ügyésznek a büntetőeljárásban, annak mindkét fő szakaszában betöltött szerepét, s több, eddig nem ismert eljárási módot bevezetve, a jelenlegieken túl új feladatot ró az ügyészségre.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja messzemenően egyetért azzal a kormányzati felismeréssel, hogy az anyagi feltételeket már előzetesen biztosítani kell nemcsak a technikai felkészüléshez, hanem a büntetőeljárási törvény és az ahhoz kapcsolódó nagyszámú jogszabály alkalmazásához szükséges egész éves továbbképzési programhoz is.

A büntetőeljárási törvény hatálybalépésével a büntetőjogi szakterület információs rendszere is megváltozik. Alapvető bűnüldözési érdeket szolgál az egységes gyanúsítotti nyilvántartási rendszer létrehozása. A rendszer kiépítése és oktatása ugyancsak a törvény hatálybalépéséig, tehát 2000. január 1-ig, reményeink szerint elvégzendő feladat.

Szükséges utalni az ügyészség egyéb, folyamatosan, törvényhozási úton bővülő közigazgatási, magánjogi feladataira is. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja úgy gondolja, hogy az ügyészség esetében a létszámcsökkentés - éppen a megnövekedett feladatokra tekintettel - a javaslatban foglaltakkal ellentétben nem tűnik indokoltnak. Az 1999. év folyamán az ügyészi utánpótlás folyamatos biztosítására a javaslat 100 fogalmazói, illetve titkári állás betöltésére biztosít pénzügyi lehetőséget.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt üdvözli a költségvetési törvényben megfogalmazott azon kormányzati törekvést, amely a megnövekedett feladatok mellé reálértékben is több pénz rendel.

 

(17.20)

 

A nagyobb költségvetési előirányzat azonban elsősorban a dologi kiadások fedezeténél és a központi beruházások finanszírozásánál mutat igen jelentős mértékű emelkedést. Képviselőcsoportunk tudja azt, hogy jelenleg a kormányzati szándékok és lehetőségek nem eshetnek teljesen egybe. A most tárgyalt költségvetés ugyanis egy örökölt költségvetés, és mint ilyen, csak bizonyos pontokon teszi lehetővé, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vallott értékek megjelenhessenek benne. Érthetővé vált, hogy miért ellenezte a költségvetés benyújtására kért egy hónapos halasztás biztosítását a hatalomból távozó koalíció, a jelenlegi ellenzék, hiszen mind nyilvánvalóbbá válik a tényfeltáró munka során, hogy a közpénzekből 100 milliárdok hiányoznak, és a leltár még nem teljes.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt ezen helyzetet ismerve támogatja a benyújtott törvényjavaslatot, mert az hiánytalanul tartalmazza az elmúlt négy év öröksége szabta korlátok között a Fidesz által meghirdetett és a polgárok által elfogadott választási elveket és értékeket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Zsikla Győző, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót Zsikla úrnak.

 

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! A jövő évi költségvetési törvényjavaslatból a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetési fejezetéről kívánok szólni röviden.

40 százalékkal nő e minisztérium támogatása, hallhattuk az előterjesztőtől. Igen, de azért tegyük hozzá, hogy ebből legalább 10 százalékot tesz ki az átvett új feladatok, a terület- és vidékfejlesztési, valamint a vízgazdálkodási feladatok támogatása. A várható 11 százalékos inflációt is figyelembe véve, a növekedés reálértéke így már csupán csak 18-19 százalékos. Ha figyelembe vesszük az agrártermelés szabályozatlanságából kialakult piaci válságot, az orosz piaci agrárexportgondokat, a belvízkárokat, az Európai Unió megnövelt exporttámogatása miatti versenyhátrány-növekedést, az idei év forráshiánya miatti átcsúszó kötelezettségeket, megállapíthatjuk, hogy a támogatásemelkedést mindezek várhatóan lekötik. A mezőgazdaság helyzetének javítása így csak a támogatások hatékonyságának javításával érhető el.

Mivel a mezőgazdaságnak folyamatosan romlott a jövedelmezősége az utóbbi időszakban, üdvözlendő, hogy az agrártermelés költségeit csökkentő támogatás az átlagosnál jobban emelkedik. Azt azonban át kellene gondolni, hogy érdemes-e nekünk a gazdag országok magas exporttámogatásaival versenyeznünk. Szerintem célszerűbb lenne egyes területeken a termelést visszafogni és a termelők elmaradt jövedelmét pótolni. Ez kevesebbe kerülne, mint a magas exporttámogatás.

Ha megnézzük az Európai Unió történetének agrártámogatási koncepcióját, láthatjuk, hogy ez a módszer ott bevált. A termelői ár alacsony szintje is elvégzi a termelés-visszafogást, csak ez a termelőket is tönkreteszi. Jelenleg sajnos ez történik az előző kormány hibája és a kedvezőtlen világpiaci folyamatok hatására. Már látható, hogy mindezek miatt csökkennek a vetésterületek és várható, hogy kevesebb árut kell jövőre piacra segíteni, tehát kevesebb kell válságkezelésre. Viszont a tönkretett, leszegényített termelők jövedelempótlására több pénz kellene. Javaslom az FVM költségvetésének ez irányú átcsoportosítását. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi kormánynak nem a bankok és nagykereskedők konszolidálását kell folytatni, hanem az MSZP-SZDSZ irányítással tönkretett kisembereket kellene konszolidálni.

Összefoglalva tehát: mivel a mezőgazdaság válságát elsősorban az agrárolló nyílásából fakadó jövedelemhiány és a piaci viszonyokhoz nem igazodó termékszerkezet és gyenge minőségből fakadó értékesítési gondok okozzák, ezért a termelők jövedelempótló támogatására és a termékszerkezet-javítás ösztönzésére, tehát a válság megelőzésére még több támogatás volna szükséges.

A nem mezőgazdasággal foglalkozók támogatására elmondom, hogy nem a mezőgazdaság kap jövőre 162 milliárd forint támogatást, mert ebben az összegben benne van a szakigazgatási intézmények fenntartása, a területfejlesztés, építésügy, a földhivatalok fenntartása, a szakoktatás finanszírozása, sportlétesítmények támogatása, vízügyi feladatok ellátása s a többi, amelyek csak részben tartoznak a mezőgazdasághoz. Megemlítem még, hogy az erdőtelepítésre környezetvédelmi szempontok miatt is szerintem még több támogatás kellene.

Ez a költségvetés valóban magán viseli még az átmenet jegyeit, tehát még nem az igazi, de már felfedezhető az új irányvonal, ami biztató.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Az előre bejelentkezett felszólalók között most már csak fideszes képviselők vannak. Megadom a szót Sáringer Gyulának, a Fidesz képviselőjének, és megkérdezem a jelen lévő képviselőket, beleegyeznek-e abba, hogy őt egy MSZP-s képviselő kövesse, miután az MSZP-nek van még úgynevezett műsorideje, és akkor folytathatnánk az egy kormánypárti - egy ellenzéki felszólalási sorrendet. Ellenkező esetben meghallgatjuk a három fideszes felszólalást és utána jönnek az MSZP-sek. Én azt gondolom, az előző javaslat életszerűbb. (Szabó Lukács: A MIÉP-nek is van még időkerete.) A MIÉP-nek is van, csak a MIÉP nem jelezte, hogy kíván szólni. Ha kíván szólni, természetesen a MIÉP-et is beiktatjuk a felszólalók sorrendjébe.

Ha egyetértenek a javaslatommal, kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (A jelen lévő képviselők látható többsége jelentkezik.) Igen, úgy látom, a jelen lévők többsége ezt elfogadja. Sáringer Gyula úr következik; őt Hegyi Gyula, az MSZP képviselője követi majd.

 

DR. SÁRINGER GYULA (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársaim! Ha valaki kézbe veszi a Fidesz-Magyar Polgári Párt programjáról 1988-ban megjelent kiadványt, annak 24. oldalán a következőket olvashatja: "A jövő Magyarországnak versenyképessége a ma felsőoktatásától függ. Az európai munkamegosztásban elfoglalandó méltó helyünk érdekében célul tűzzük ki, hogy hazánk Közép-Európa országai közül azzal tűnjön ki, hogy kiválóan képzett polgárokkal, a lehető legkvalifikáltabb munkaerővel rendelkezzen."

Nos, ha ezek ismeretében áttanulmányozzuk a Magyar Köztársaság T/325. számú törvényjavaslatát, amely az 1999. évi költségvetést foglalja magában és, fellapozzuk ennek a költségvetésnek a 20. fejezetét, amely az Oktatási Minisztérium évi költségvetését tartalmazza, és górcső alá vesszük a felsőoktatásra vonatkozó adatokat, világossá válik előttünk, hogy a fentebb említett programban megfogalmazott célkitűzések a számok tükrében maradéktalanul érvényesülnek.

De vizsgáljuk meg közelebbről a számokat! Az Oktatási Minisztérium 1999. évi támogatási előirányzata 29,4 százalékkal több, mint az 1998. évi előirányzat volt. Az 1999. évi adatok továbbá a nemzeti informatikai program működésére 6 milliárd forint tandíj-kompenzációt és 900 millió forint pénzeszköz-átcsoportosítást tartalmaznak. E két tétel nélkül az Oktatási Minisztérium fejezet támogatása 22,6 százalékkal növekedett.

Az Oktatási Minisztériumhoz tartozó intézmények személyi juttatási előirányzata az 1998. évi bázishoz képest 15,4 százalékkal nőtt.

 

(17.30)

 

Az önkormányzati közoktatás támogatása 14,9 százalékkal több, mint az 1998. évi volt. Ezen belül a normatív támogatás 15,9 százalékkal meghaladja az 1998. évi előirányzatot. A nem állami intézmények közoktatási támogatása 16,7 százalékkal magasabb az ez évi előirányzatnál. 1999-ben az Oktatási Minisztérium felügyelete alá kerül a Munkaerő-piaci Alap részeként működő Szakképzési Alap, amelynek 1999. évi bevétele és kiadása 8 milliárd forintra emelkedett, tehát megkétszereződött.

Az említett előirányzatok ismertetése utána rátérek a felsőoktatással kapcsolatos 1999. évi támogatások ismertetésére. Az ide vonatkozó táblázatokban található számadatok tanulmányozásából világosan kiderül, hogy az Oktatási Minisztérium költségvetésének legnagyobb részét a felsőoktatásra fordított összegek teszik ki. Eszerint 1999-ben 113,3 milliárd forintot fordít a kormányzat a felsőoktatás támogatására. Ez az összeg mintegy 28,7 százalékkal több, mint az 1998-ban volt. A megnövekedett támogatás biztosítja a felsőoktatási intézményekben dolgozók személyi juttatásának növekedését mintegy 16,9 százalékkal. A Széchenyi-ösztöndíj nélkül számítva a támogatásnövekmény a rendszeres személyi juttatás 19,2 százalékos emelését teszi lehetővé.

Hosszú évek óta 1999-ben sor kerülhet a dologi kiadások támogatására is. A várható 1998. évi dologi kiadásokhoz képest a támogatásból 14,3 százalékos növekedést lehet biztosítani. Ebből 8,3 százalékra a tandíj-kompenzáció, 6 százalékra a normaemelés biztosít fedezetet.

Említésre méltó, hogy az államilag finanszírozott hallgatók száma 3,3 százalékkal emelkedik 1998-ról 1999-re. Magyarországon a 18 és 22 éves korosztályba tartozók közel 20 százaléka tanul valamelyik felsőoktatási intézményünkben. Az Európai Unióban ez a szám 30 százalékot tesz ki. Hogy el tudjuk érni ezt a hallgatói létszámot, ahhoz a felsőoktatásban dolgozó oktatók további létszámának csökkentése elképzelhetetlen. Mint ismeretes, 1995-ben a Bokros-csomag nyomán rendkívül jelentős oktatóilétszám-csökkentésre kényszerültek a felsőoktatási intézmények.

Tisztelt Ház! A felsőoktatásnak nyújtott összevont normatív támogatások összege 1998-ban 297 600 forint/fő volt, amely összeg 1999-ben 334 800 forint/főre, vagyis 12,5 százalékkal emelkedik. 1999 második félévétől a tandíj-kompenzáció beépítésével további 8-10 százalékos normaemelésre lesz lehetőség. A hallgatók pénzbeli támogatása 1999-ben is 70 ezer forint marad, de a tandíjmentesség kompenzálja a támogatásemelés elmaradását.

Fontos változás 1998-hoz képest a hallgatók kollégiumi és lakhatási támogatása, amely évi 30 ezer forintról 33 ezer forintra emelkedik, vagyis 10 százalékkal növekszik. A jegyzettámogatás 6 ezer forintról 7 ezer forintra nő. Az Esélyt a Tanulásra Közalapítvány támogatása 200 millió forintról 400 millió forintra emelkedik, tehát kétszerese lesz 1999-ben az idei évinek.

A PhD-s vagy más szóval doktorandusz hallgatók képzési támogatása 18 ezer forint/hónapról 20 ezer forint/hónapra, illetve 36 ezer forintról 40 ezer forintra növekszik. A PhD-s hallgatók havi ösztöndíja a jelenlegi 34 ezer forintról 39 ezer forintra nő, tehát havi 5 ezer forinttal magasabb összegű lesz.

Miután a kormányprogram szerint irányt kell venni az oktató-kutató egyetemmé válásra, ezért a fejezeti kezelési előirányzatokon belül jelentős mértékben, mintegy 1,5-szeresére emelkedik a kutató tevékenységek támogatása az egyetemeken.

Az úgynevezett kiegészítő normatív támogatásra elsősorban az agrár- és orvostudományi egyetemeken 1,1 milliárd forintot irányoz elő a költségvetés - a klinikák és tangazdaságok üzemeltetéséről van szó. A felsőoktatás központi beruházásának 12,1 milliárd forintos összegéből 7 milliárd 480 millió, durván 7,5 milliárd forinttal részesedik a lágymányosi egyetemi campus fejlesztése. A világbanki beruházás mintegy 1,3 milliárd forintot tesz ki, amelyből egymilliárd forintot lehet fordítani nem beruházási célokra.

Miután agártudományi egyetemen dolgozom mint kutatóprofesszor, engedtessék meg nekem, hogy a költségvetésben található néhány agráregyetemre vonatkozó adatról említést tegyek. A működési kiadásokból a személyi juttatás 1998-hoz képest 1999-ben 15,48 százalékkal, a dologi kiadás pedig 36,51 százalékkal, végül az egyéb működési célú támogatás 65,35 százalékkal emelkedik.

A Felhalmozás című fejezetből az intézeti beruházás 13,55 százalékkal, a felújítás 17,94 százalékkal és az egyéb kormányzati beruházás pedig 92,66 százalékkal lesz nagyobb, mint 1998-ban volt.

Összefoglalva megállapítható, hogy a polgári koalíció kormánya a választási, majd a kormány programjához hűen kiemelten kezelt néhány fontos területet, ilyen fontos területek a közbiztonság, a kis- és középvállalkozások erősítése, a családok és nem utolsósorban, amiről szóltam, az oktatás.

Azt hiszem, hogy az 1999. évi költségvetési előirányzatokban érvényesülnek a kormányprogram időarányos céljai, amelyek expressis verbis deklarálják, hogy a közoktatás és a felsőoktatás valóban kiemelten kezelt stratégiai ágazat.

Megtisztelő figyelmüket köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Szólásra következik Hegyi Gyula, az MSZP képviselője; őt Fehérvári Tamás, a Fidesz képviselője követi. Megadom a szót Hegyi Gyula úrnak.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Fel lehet tenni a kérdést, hogy miért nem szeretjük mi, szocialisták ezt a költségvetést. Önök nyilván azt válaszolnák a jobb oldalon, hogy elsősorban azért, mert nem a mi kormányunk terjesztette be. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen! Így van!) Szeretném közölni önökkel, hogy ennél sokkal nyomósabb okai vannak a kritikánknak, amelyet a költségvetéssel szemben megfogalmazunk.

Az első és a döntő: úgy érezzük - és minden számadat, amelyet ismerünk a magyar gazdaság állapotáról, azt mutatja -, hogy idén valóban lenne lehetőség legalábbis megkezdeni azoknak a sebeknek a begyógyítását, amelyeket az elmúlt tíz év, a piacgazdaságra történő átállás és kedvezőtlen világgazdasági folyamatok okoztak a magyar társadalom igen jelentős részének, több millió embernek. Úgy érezzük, hogy ez a költségvetés nem tesz meg mindent, sőt nagyon-nagyon keveset tesz azért, hogy ezt a bizonyos társadalmi deficitet, a rendszerváltozás sebeit begyógyítsa az igazi veszteseknél.

Másrészt azért is bíráljuk ezt a költségvetést, és úgy hisszük, azért is van erre erkölcsi alapunk, mert az elmúlt években nemcsak Magyarországon, hanem világszerte és elsősorban Nyugat-Európában súlyos kritika alá került az a fajta, egyoldalúan a szabad versenyre építő, egyoldalúan liberális paradigma, neoliberális gazdaságpolitika, amelyet 1989-90-ben nagyon sokan vallottak ebben az országban azok közül, akik ma nem vallják. Hiszen ha meggondoljuk, az egykori Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain gyakorlatilag nem voltak gazdaságpolitikai viták, vagy ha voltak, akkoriban mindenki elfogadta azt a gazdaságpolitikát, amelynek érvényességét ma már nagyon sokan, határainkon belül és határainkon kívül, megkérdőjelezik.

 

(17.40)

 

Sajnos ebben a költségvetésben ennek a megkérdőjelezésnek nyoma sincsen. Egy kétpercesben már felvetettem, mégis szeretnék a kétperces műfajától eltérően egy kicsit - nem nagyon hosszan - nyugodtabban reflektálni arra a tényre, hogy az Európai Szociális Charta ratifikálásának nincsenek nevesítve - illetve számokkal jelezve - a feltételei ebben a költségvetésben.

Mi idén szeptemberben szerettük volna ratifikálni ezt a chartát. Tudomásul vettük, hogy a kormányváltás miatt a határidő tekintetében néhány hónap csúszás történt, aztán hallottuk, hogy idén már nem is kerül rá sor, hanem a tisztelt kormány jövő májusra tervezi. Kétszer végiglapoztam a költségvetést - gondolom, önök is, akik még itt vannak a teremben -, és egyetlenegy előirányzatot sem láttam erre a ratifikációra, a feltételeinek a megteremtésére. Akkor, amikor még én is foglalkoztam ezzel a témával, mármint közvetlenül olyan értelemben, hogy a minisztériumokhoz bejárásom volt, akkor 4-5 milliárd forint körülire tették azt az összeget, amennyibe a charta ratifikációjával kapcsolatos legalapvetőbb, legsürgetőbb tételek kerülnének. Infláció azóta mindenképpen van, úgyhogy jövő májusban nem nulla forint, hanem legalább 5 milliárd forintnál valamennyivel több kellene ennek az előkészítéséhez. Szomorú, hogy ezt nem látom a költségvetésben. Beterjesztettünk egy módosító indítványt - persze elég furcsa, hogy ellenzéki képviselő próbál egy minisztérium számára pluszforrásokat biztosítani, de reméljük, hogy erre sor fog kerülni, és reméljük, hogy ez a minisztérium - amely fontosnak tartja a Szociális Charta ratifikációját - érvelni fog emellett.

Képviselőtársaim már említették azt, hogy ez a költségvetés éppen abban a szférában nehezíti meg az új munkahelyek teremtését, ahol arra a legnagyobb szükség lenne. A fix egészségügyi járulék magas jövedelműek esetén nyilvánvalóan nem egy olyan jelentős összeg, az alacsony jövedelmű kategóriákban, a kevésbé fejlett régiókban azonban a munkaadók és a munkahelyet teremtők számára még ez az alacsony - többségünk számára alacsonynak tekintett - fix egészségügyi járulék is igen-igen komoly költséget jelent, és sajnos megnehezíti a munkahelyek teremtését ott, ahol azokra szükség lenne. Az adójóváírás csökkentése - tudom, ez nagy szó - lényegében csak merénylet a munkavállalók milliói ellen, azt jelzi, hogy ők nem olyan fontosak ennek a polgári kormánynak, mint a polgárok, tehát a vállalkozók, a tőkések, a tőkejövedelemből élők. Ha jól meggondolja az ember, ez természetesen világos volt, csak sokan mégis felültek különböző szociális ígéreteknek.

A nyugdíj mellett dolgozók adóztatása olyan kérdés, amelyet többen felvetettek. Ez mindenképpen nagyon-nagyon súlyos morális kérdéseket vet fel. Nem azzal a szándékkal jöttem erre a pódiumra, hogy az elmúlt négy, nyolc vagy tíz év minden gazdaságpolitikai intézkedését védelmezzem, azonban azt hiszem, megértek, elérkeztek a feltételek ahhoz, hogy az öregségi nyugdíj mellett - és nem a 40-45 éves korukban nyugdíjba vagy rokkantsági nyugdíjba vonulókra gondolok - munkát vállalók sokkal kedvezőbb adózást érdemelnének. Azt hiszem, hogy ezt az ország már meg tudná teremteni.

Azzal szeretném befejezni mindazt, amit mondtam, hogy egy sokkal igazságosabb, sokkal méltányosabb, sokkal korszerűbb, a szó szociális értelmében korszerűbb és az új európai trendekhez inkább igazodó költségvetést vártam volna, mint ami elénk került.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szólásra következik Fehérvári Tamás, a Fidesz képviselője, de előtte Hargitai János jelentkezett kétperces hozzászólásra, úgyhogy egy kis türelmet kérek. Megadom a szót.

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hegyi Gyula Képviselő Úr! Ön szóba hozta a társadalmi deficit problémáját, mint ahogy megemlítette ezt egy kétpercesben az én hozzászólásom után is. Én is azt gondolom, hogy ez a költségvetés messze nem tud annyit tenni, hogy ezt a társadalmi deficitet, ami felhalmozódott - nemcsak a Bokros-csomag miatt - egy költségvetéssel korrigálni lehetne. Ugyanakkor, gondolom, ön sem vitatja, hogy éppen azokon a területeken, ahol ez a deficit felhalmozódott - a családok problémája, az oktatás problematikája, az egészségügy, bár az egészségügyben nem különösen hangsúlyosan, de az összes többire és a közbiztonságra is igaz az -, van egy mérhető forrásbővülés, amellyel ezt a társadalmi deficitet csökkenteni akarjuk.

A másik: ön azt is tudja - hiszen itt volt, amikor az adó jellegű törvényeket elfogadtuk -, hogy a gazdasági miniszter és a szociális miniszter rendelete alapján a Munkaerő-piaci Alapból azok a foglalkoztatók, akik alacsony bérrel foglalkoztatják a munkavállalóikat, és a megemelt egészségügyi hozzájárulás gondokat jelentene, egy megfelelő technikával forrásokhoz fognak jutni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót hozzászólásra Fehérvári Tamás úrnak, a Fidesz képviselőjének; őt Szabó Lukács követi a MIÉP részéről.

 

FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! 1998 októberében a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett polgári kormány beterjesztette a tisztelt Ház elé az 1999. évi költségvetés-tervezetet. Ez a költségvetési javaslat a lehetőségek költségvetése. Áttekinthetősége, teljessége lehet biztosíték arra, hogy az ország a következő költségvetési évet sikeresen zárja. Megvan erre minden reményünk, hiszen a tervezett gazdasági sarokszámok, a fejlődés ütemének megítélése a tervezetben korrekt és tartható. Annak ellenére is tartható lesz, hogy a világ számos pontján a fejlődés megtorpant, sőt felszínre kerültek nehezen megoldható gazdasági problémák - gondolok itt elsősorban az orosz válságra. A szakmailag is alátámasztott 5 százalékos gazdasági növekedés tervezete biztosíthatja azon szándékok, célok megvalósulását, amelyeket a Fidesz a választások előtt a programja negyven pontjában megfogalmazott, majd a választási győzelem után a kormányprogramban kiteljesítette.

Eme célok megvalósulását teszi lehetővé a költségvetés inflációra vonatkozó elképzelése is. Az infláció a következő év végére egyszámjegyű lehet, így sokkal jobban tervezhetővé válik a társadalom alapsejtjének, a családnak a működése, nem kell folyamatos és nagymértékű áremelkedésekkel számolni azoknak. Jelentős szempont a kormányprogramban és a költségvetés-tervezetben is a családok helyzetének javítása. Több lényeges költségvetési tétel is azt jelzi, hogy ez a kormány számára nagyon fontos kérdés. Különösen a többgyermekes családok helyzetén könnyíthetnek a költségvetés vonatkozó elképzelései. A család egészsége, fejlődése motorja lehet a társadalom fejlődésének.

Fontos szempontként jelenik meg a költségvetésben a biztonság, a polgárok nyugalmának megteremtése. Jelentősek az erőfeszítések, hogy a társadalom minden tagja a munka után biztonságban hazaérhessen szeretteihez, gondtalanul tölthesse a szabadságát, és nyugodtan küldhesse a gyermekeit, akár egyedül is, iskolába, sportolni vagy szórakozni. Ne leselkedhessenek a becsületes polgárra olyan veszélyek, amelyek eredetéről, hátteréről nem tud semmit, és ne kerülhessen olyan helyzetbe sem, hogy ne tudjon védekezni az egyes bűnözői csoportokkal szemben.

Mivel kiemelt szerepet kap a család a kormány programjában, kiemelten kell kezelnie a költségvetésnek az oktatás egészét is. A normatívák növekedése, a pedagógusbér-emelés, a felsőoktatás helyzetének rendezése és az oktatással kapcsolatos egyéb tételek is bizonyítják azt, hogy a kormány tisztában van az e téren végrehajtandó feladatokkal. Meg kell teremteni a jövő lehetőségeit az oktatás területén, annak hosszú távú kiemelt támogatásával.

Tisztelt Ház! Egy társadalom egészségét, jövőbe vetett hitét, munkabírását, lendületét nagyban befolyásolja a társadalmat alkotó egyének testi, lelki és fizikai egészsége. Nem fogadható el az, hogy a magyar népesség a szív- és keringési betegségek statisztikáját vezeti a világon, különösen vonatkozik ez az ötven év alatti férfi lakosságra, hogy az öngyilkossági statisztikában, az alkoholfogyasztásban, a lelki zavarokban és most már a kábítószer-fogyasztásban is az elsők közt vagyunk.

 

 

(17.50)

 

 

Nagy gond ez, és éppen ezért nagy figyelmet kell fordítani ezekre a kérdésekre.

A megoldáshoz a megelőzés vezethet el, hiszen egyrészt logikusabb ezen az úton haladni, másrészt pedig olcsóbb is. Megoldást jelenthet a költségvetésben kiemelt szerepet kapó Ifjúsági és Sportminisztérium támogatása, egyszerűbben kifejezve: az ifjúságra és a sportra fordított pénzek elosztása. Nem kidobott pénz ez, hanem hosszú évek alatt megtérülő befektetés. Sikertörténetet írhat a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormány a megelőzés terén. Ha részleteiben vizsgáljuk az ifjúságra és a sportra fordított tételek nagyságát, azt állapíthatjuk meg, hogy az eddigi évekhez mérten jóval magasabb az erre a területre fordított támogatások nagysága, az, hogy a működési költségvetés a sport és ifjúsági vonalon 4,6 milliárd forinttal, 94 százalékkal nő a tavalyihoz képest, míg összességében vizsgálva 5 milliárd forinttal növekszik ezen területek támogatása. Nem kívánok mélyebben belemerülni a számok ismertetésébe, de meg kell említeni, hogy 1999-ben a közel 14 milliárd forintnyi állami finanszírozás, amely a leendő Ifjúsági és Sportminisztérium feladataira kerül felhasználásra, jelentős növekedést mutat az előző évekhez képest.

Több hangsúlyos eleme van a leendő Sportminisztérium költségvetésének. Az első - és számomra talán a legkedvesebb - a nemzeti atlétikai alapprogram beindítása. Minden sportok alapja, így lehetne röviden definiálni ezt a sportágat. Milyen lehetőségeket rejt magában ez a kiemelt, 1999-ben 330 millió forinttal támogatott program? Segíthet számtalan egészségügyi probléma megelőzésében, a gerincferdülésre, a kövérségre, az asztmára gondolok elsősorban, de megemlíthetném akár a honvédségi alkalmatlansági mutatók csökkentését is. Emellett a hatékony program jól működtetve olyan alapokkal rendelkező korosztályos sportolókat adhat az úgynevezett látványsportoknak, például a labdajátékoknak, akikkel a precíz szakmai és pedagógiai munka után biztosítható ezen sportágak utánpótlása, szakmai fejlődése és az elvárható eredmény elérése is.

Azt gondolom, azt mindenki beláthatja, hogy egy vázrendszerében, izomzatában, keringési és légzőrendszerében kellően megalapozott fiatal jóval alkalmasabb a versenyrendszerbe kerülve az eredmények elérésére, mint azon társa, aki sokáig csak a kötelező testnevelési órákon találkozott a sporttal. Nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is alkalmasabb lesz a terhelésre, az edzésekkel, valamint a versenyekkel járó nagyobb igénybevétel elviselésére. Azoknál pedig, akik majdan kikerülnek, kinőnek az atlétikai program által lefedett időszakból, jóval nagyobb lesz az esély arra, hogy nem felejtik el: a sport már az életük részévé vált, folytatják, folytathatják azt a lakossági vagy tömegsport szintjén.

Jól példázza a tömegsport és a fiatalkori rendszeres edzés kapcsolatát az is, hogy például lakóhelyemen, Dombóváron, annak a közel 400 főnek, aki aktívan részt vesz a városi kispályás labdarúgásban tömegsport szinten, jelentős része kisgyermek kora óta, szervezett keretek között, a városi sportiskola atlétika, úszó, kosárlabda vagy labdarúgó szakosztályaiban sportolt. Jóval hasznosabb, hogy ezek az emberek, az iskolarendszerből fiatal korban kikerült felnőttek nem a kocsmába járnak szabad idejükben, hanem a focipályákra, nem is beszélve azokról, akik még készülnek is meccseikre.

Néhány gondolatot a lakossági és szabadidősportról: nagyon fontos és nagyon jelentős területe ez a sportfinanszírozásnak, mert komoly és fokozható igényeket elégít ki. Az erre tervezett 150 millió forintot szívesen megemelném, de mivel tudom, hogy erre a célra a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány is biztosít forrásokat, elégségesnek tartom a tervezett összeget.

Fontos dolognak érzem, és meg kell említenem, hogy a sportra fordított pénzek útját feltétlenül és szigorúan ellenőrizni kell, mert az elmúlt időszakban számtalan negatív példát lehetett találni arra, hogy a meghatározott célra biztosított összegek más területen kerültek felhasználásra, így a finanszírozás hatékonysága kérdőjeleződött meg.

Tisztelt Országgyűlés! Jelentős és várható pozitív hatású eredmény az, hogy a következő évi sport célú költségvetés külön program keretén belül foglalkozik a magyar labdarúgás ügyével: ez a futballfejlesztési program a maga 600 millió forintjával. Ha sikerül ezt a pénzt az utánpótlás-nevelésre fordítani - és ez csak ellenőrzés kérdése -, és a következő években hasonló módon folytatni e programot, úgy elképzelhető, hogy hosszú évek múlva a magyar labdarúgás európai szinten mérhető lesz, minősége jelentősen fog javulni, és sok hasonló eredménnyel fog megörvendeztetni bennünket, mint a tegnap esti Svájc elleni válogatott mérkőzés. Ennek a programnak a végrehajtásánál is különösen fontos, hogy a tervezett költségvetési összeg ne az élvonalbeli labdarúgásra vagy ne a felnőtt-labdarúgásra szivárogjon át, hanem - a terveknek megfelelően - a fiatalok, az utánpótlás neveléséhez járuljon hozzá.

Tisztelt Ház! A kormány által előterjesztett költségvetési tervezettel, ezen belül az Ifjúsági és Sportminisztérium számára biztosított támogatással egyetértek, hiszen azzal megvalósíthatónak látszanak azok a feladatok, amelyeket a kormányprogram rögzített. Kérem képviselőtársaimat, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot támogassák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szabó Lukács úrnak, a MIÉP képviselőjének; őt Szalai Annamária, a Fidesz képviselője követi.

 

SZABÓ LUKÁCS (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! A polgári kormánynak ez az első költségvetés-tervezete, így nyilvánvaló: mindazok a célok, amelyeket a kormányprogramban megfogalmazott, még csak nyomokban tükröződhetnek benne, tekintettel arra, hogy mivel az egész előző évet nem ő maga kormányozta végig, nem dönthetett még szabadon arról, hogy mit akar tenni, hiszen azok a lehetőségek, amelyek 1998-ban rendelkezésére álltak, az előzőekben elmondottak miatt még csak korlátozottak voltak. Nem volt szerencsés az 1998-as világgazdasági helyzet Magyarországra nézve sem, a miénknél sokkal erősebb gazdaságokat is alapvetően rengetett meg. Ha ebből a szempontból közelítjük meg a kérdést, akkor bizonytalan lehet az 1999. év is, úgy a világra, mint Magyarországra nézve.

A globalizálódó világ bebizonyította azt, hogy nem tudni, mikor és milyen mértékben rendül meg vagy omlik össze, nem tudni, hogy a multinacionális cégek béklyóiban vergődő országok mikor és milyen mértékben szenvednek óriási hátrányokat. Ha ebből a szempontból közelítjük meg a kérdést, akkor nyilvánvaló: Magyarország, amely egy kis ország, mint egy hulló falevél az őszi szélben, az egész költségvetésével együtt is nagyon könnyen félresöpörhető. Ha ebből az aspektusból közelítjük meg a kérdést, akkor azt kell mondjuk: ennek a kormánynak is - mint az előző magyar kormányoknak is - igen szűkösek a lehetőségei, amelyek között akár egy költségvetést is benyújthat, kezelhet, illetve a kormányprogramot is betarthatja.

Minden országnak alapvető érdeke az, hogy a költségvetésén keresztül is azt a gazdasági szektorát erősítse, amelyhez a legtöbb ember érdeke fűződik, amely a legtöbb embernek ad közvetve vagy közvetlenül munkát, illetve amely területről neki komparatív előnyei származnak. Magyarországon a mezőgazdaság ez a szektor. Mindent el kellett volna már eddig is követni, mint ahogy a jövőben is mindent meg kell tenni azért, hogy mind a mezőgazdaság, mind pedig a mezőgazdaság beszállító iparágai, az élelmiszer-feldolgozók, illetve az élelmiszer-külkereskedelem és -belkereskedelem olyan helyzetbe kerüljön, amelyre nyugodtan rá lehet építeni egy ország jövőjét.

Ezt Dániában megértették, és ezt az alapvető nemzeti érdeket érvényesítik is, akarják és tudják is érvényesíteni a Európai Unión belül is. Tekintettel arra, hogy ez egy járt út már az Európai Unión belül is, így nem kell már külön kitalálnunk semmiféle csodát, egyszerűen ezt az utat kell követni.

 

(18.00)

 

Ilyen szempontból nézve vannak olyan jelei a költségvetés-tervezetnek, amelyek okot adnak a bizakodásra. Szerencsés dolog volt már a minisztériumok átalakításakor is az, hogy a vidékfejlesztést és a mezőgazdaság-politikát egy tárcán belül kezelik, tekintettel arra, hogy a kettő között szoros összefüggés van. Így egy tárcán belül a területek, a régiók gazdasági fejlettsége közötti különbséget folyamatosan közelíteni lehet egymáshoz. Szerencsés az is, hogy bizonyos vízügyi feladatok szintén a tárcához kerültek.

De mint ahogy előttem Zsikla Győző független kisgazdapárti képviselőtársam már elmondta, az a 40 százalékos forrásbővülés, ami a Földművelésügyi Minisztérium rendelkezésére álló összegeket illeti, ez nagyon megtévesztő lehet, és nem igazán szerencsés dolog azoknak a részéről erre hivatkozni, akik arról akarják meggyőzni az ország közvéleményét, hogy most a mezőgazdaság kap ekkora fejlesztési lehetőséget, holott erről szó sincs, mivel az infláció, illetve a megnövekedett feladatok, valamint az 1998-ról '99-re áthúzódó költségvetési tételek ezt a 40 százalékot el is viszik. S akkor még az agrárollóról, a nemzetközi gazdasági helyzet fokozódó romlásáról, a magyar szempontból hagyományos orosz piacnak az összeomlásáról még nem is beszéltünk!

Ha innen közelítjük meg ezt a kérdést, akkor nyilvánvaló, hogy az illetékes szakminisztériumnak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy forrásokat takarítson meg. Van-e lehetőség ilyen forrásmegtakarításra? Van, tekintettel arra, hogy bár úgy tűnt ezelőtt két hónappal, hogy Magyarországon nagyon sok búza termett, most kiderült, miután pontosan a mai napon járt le az az idő, amíg búzát még érdemes vetni - a hosszú évszázadokra visszamenőleg megállapított népi bölcsesség is azt mondja, hogy Erzsébet-nap után már nem érdemes búzát vetni -, hogy a tervezett búzamennyiségnek még csak 50 százaléka van elvetve, s tekintettel a meteorológiai körülményekre, félő, hogy még ez az elvetett búza sem fog olyan termést produkálni, mint amilyent az előző években. Ebből az következik, hogy sokkal kevesebb lesz az 1999. évi búzatermés, mint ahogyan azt reméltük. Tehát máris meg lehet változtatni azt a miniszteri rendeletet, amely azt írta elő, hogy támogatásban részesülnek azok az 50 hektárnál nagyobb területen termelők, akik 10 százalékkal csökkentik a vetésterületet.

Ezen túlmenően véleményünk szerint felülvizsgálatra szorul az a rendelet is, amely tonnánként 3000 forintot helyez kilátásba minden olyan termelőnek, aki nem él a garantált áras vagy intervenciós felvásárlás lehetőségével. Ez hatalmas összeg, mondhatnám, tízmilliárdos nagyságrendű. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy ezen felül még a búzaexportőrök is hatalmas pénzhez jutnak a magyar költségvetésből, ez is megtakarítható. Ehelyett mit kell tenni? A garantált áras és az intervenciós áras felvásárlásokat kell ismét előtérbe helyezni, és ilyen módon akár az állami tartalék megtöbbszörözésével lehet biztosítani azt, hogy a következő évben is biztosított legyen az ország ellátása kenyér- és takarmánygabonából, ezen túlmenően pedig nem kell agyontámogatott módon a kényszerexportálás eszközéhez nyúlni, hanem ha a következő évben olyan lesz a helyzet, akkor végre tisztességes áron, nyereséget is realizálva lehet a búzát piacra juttatni. Ilyen módon tehát a piacra juttatási támogatásra fordított vagy fordítani tervezett 50 milliárd forint megnövelhető, mert a megtakarítások összege nyilvánvalóan ezt fogja bővíteni.

Ugyancsak pluszforráshoz lehet jutni azzal, hogy nem akarjuk mindenáron segíteni a piacra juttatást olyan módon, hogy az exportőröknek hatalmas lehetőségeket adunk. Meg kellene próbálni azt is, hogy csökkentsük az importot, és a Magyarországon megtermelt élelmiszert itt használjuk fel, a magyar állampolgárok élelmezésére fordítsuk. S el kellene azon is gondolkodni, hogy azok a multinacionális cégek, amelyek bevásárlócentrumokat építettek itt, Magyarországon, vajon honnan töltik fel az üzleteiket. Nyilvánvaló, hogy alapvetően külföldről, hatalmas nagy exporttámogatásokkal idehozott élelmiszert forgalmaznak! Ezzel egyrészt megfosztják a magyar parasztot a megélhetése lehetőségétől, másrészt pedig a magyar kormányt, a mindenkori magyar költségvetést arra kényszerítik, hogy a költségvetés terhére hatalmas exporttámogatást legyenek kénytelenek az exportőröknek adni.

Csak néhány elemet emeltem ki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - köszönöm szépen - abból a csomagból, amely nem minden vonatkozásban felel meg ezen átmeneti költségvetésben sem az ország, illetve a mezőgazdaság érdekeinek.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy lelkiismeretük szerint szavazzanak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Szólásra következik Szalai Annamária, a Fidesz képviselője. Megadom a szót a képviselő asszonynak.

 

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a választásokon a polgárokkal közösen megfogalmazott elképzeléseit kormányprogrammá alkotta, majd számokba foglalta, benyújtotta önök elé, az Országgyűlés elé, az ország elé. Megalkotta azt a költségvetést, amelyet összefoglalóan a családok gyarapodásának költségvetéseként nevezünk.

Mit tartalmaznak a hosszan sorakozó, ridegnek tűnő számoszlopok? Nem mindent, amit a Fidesz frakciója szeretett volna. Elődeink terhes-terhelt hagyatéka nem tette lehetővé, hogy nyílegyenessé váljon az az út, amelyen a polgárokkal együtt kívánunk haladni. Azonban a Fidesz vezette kormány első költségvetése is határozottan tükrözi: a jövő elkezdődött. Tartalmazza legfontosabb közös értékeinket, a családok kiemelt támogatását, biztonságunk megalapozását, erősítését, az oktatás hangsúlyos szerepét, a kis- és középvállalkozások fejlesztését.

A jövőnk elképzelhetetlen nemzeti örökségünk őrzése, ismerete, átadása, gyarapítása nélkül. A költségvetés a kormányprogramhoz hűen mutatja, hogy a kultúra stratégiai jelentőségű ágazata a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak. A kultúrára fordítható pénzösszeg emelkedett a legnagyobb mértékben: több mint 60 százalékkal nőtt támogatása.

Melyek ezen belül a kiemelkedő pillérek? Fideszes képviselőtársaim beszéltek már a millenniumi ünnepségsorozat jelentőségéről, az esemény rangjához illő anyagi hátterének biztosításáról; beszéltek az egyházak szerepükhöz méltó megítéléséről.

 

(18.10)

 

Én további három területet emelnék ki. A film ágazata hosszú évek stagnálása, mondhatni leépítése után végre nagyobb támogatást kap. A Magyar Mozgókép Közalapítvány lélegzethez jut, és hatszorosára nő a Magyar Történelmi Film Alapítvány előirányzata, elősegítve a közelmúlt történelmének feltárását, megismerését, továbbá a millenniumra készülő produkciók is önálló forráshoz juthatnak.

Elindul a Nemzeti Kulturális Alap-program, amely megerősítve és kibővítve a Nemzeti Kulturális Alap önállóságát, jelentősen megemelt, 4,6 milliárd forintos előirányzattal számol. A várható bevétel következtében, amely a következetesebb behajtásból ered, olyan területek is támogatást kaphatnak, amelyek eddig kimaradtak. Ugyanakkor a beépített garanciák nem adnak lehetőséget az alap megcsapolására. Az összeférhetetlenség szabályozásának kialakításával megszűnik a gyakorta felmerült panasz: a pénz egymásnak történő osztogatása. Megmarad viszont a pályázati, szakkollégiumi, kuratóriumi rendszer és az előfinanszírozás is.

A határainkon túl élő magyarok kulturális életének fellendítése az anyaország feladata is. A Magyarországon kívül élők kulturális támogatására a polgári koalíciós kormány 38 millió forinttal többet fordít, mint elődje. Elsősorban a külhoni magyarság közművelődésére, könyvkiadásra, hagyományőrző programok szervezésére, szakemberek képzésére. Emellett jelentősen nő a határon túli magyar színházak előirányzata.

Fontos Magyarország külföldi arculatának kialakítása, amelyet többek között olyan rangos rendezvény szolgál, mint a frankfurti könyvvásár. A kultúrdiplomácia lehetővé teszi az országok, kultúrák jobb megismerését. Így a kulturális külkapcsolatok nemcsak ebben az ágazatban, hanem a külügyi tárca költségvetésében is - főként alapítványi támogatások formájában - jelentkeznek.

Itt említendő az Európai Unióhoz való csatlakozás nemzeti programjára tervezett 83 millió forint, amely megteremti az Európai Unió kulturális programjaiban történő részvétel feltételét. Mint például a Raphael, Ariane, Média-II-programok.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében megállapítható, hogy a nemzeti kultúra méltó bemutatása közös érdek. Alig van fejezete a költségvetésnek, amely ne tartalmazna kulturális célra fordítandó tételt, a kulturális szolgáltatáshoz való hozzájárulást az egységes kormányzati szándékot megjelenítendő. Meggyőződésem, hogy a Fidesz-vezette kormány előttünk álló költségvetése megalapozza közösen alkotott, jövőre vonatkozó terveinket. Kérem, támogassák a törvényjavaslatunkat!

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az előre jelentkezett hozzászólók elfogytak. Keller László kétperces hozzászólásra jelentkezett? (Keller László jelzi, hogy nem.) Azt szeretném megkérdezni, hogy ki kér szót. Keller László jelentkezett elsőnek; őt Sáringer Gyula, a Fidesz képviselője fogja követni. Megadom a szót Keller Lászlónak.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Negyedik napja folyik a vita a Házban. Úgy érzem, hogy a nap végén ismét szükséges összefoglalni e vitanap tapasztalatait.

A szocialista frakció a mai napon is igyekezett tényekkel, megalapozott állításokkal bizonyítani a tisztelt Ház, a közvélemény és a kedves rádióhallgatók előtt a költségvetéssel szemben megfogalmazott fenntartásainak megalapozottságát. Sokrétűen fejtettük ki álláspontunkat a gazdaság, a társadalom szempontjából legfontosabb kérdésekben. Sajnáljuk, hogy a kormánypártok jóvoltából nem alakulhatott ki érdemi vita, mert a sok-sok négy-ötperces hozzászólás során a kormánypártok képviselői nem törekedtek arra, hogy felvetéseinkre érdemben válaszoljanak. Azt viszont megtanulhattuk - hiszen szinte minden fideszes felszólalás így indult - hogy a Fidesz a választásokon kapott felhatalmazás alapján a választási programot kormányprogrammá formálta, ami most a költségvetésben ölt testet.

Az elmúlt napokban - különösen az ülésnapok végén - szocialista és fideszes képviselők között nagy vita volt a minimálbér reálértéknek jövő évi változásáról. Nagyon sajnálom, hogy Tállai képviselő úr, aki a Fidesz részéről ezt a vitát folytatta, most nem tartózkodik a teremben. Mert akkor átadhattam volna neki a kimutatásunkat, amely a minimálbér reálértékének jövő évi változását foglalja össze.

Mivel tudom, hogy el fogja olvasni a jegyzőkönyvet, ezért most a legfontosabb számokat szeretném összefoglalni. Azt gondolom, hogy ez más számára sem lesz haszontalan. És elnézést kérek képviselőtársaimtól, hogy egy kicsit untatom önöket a számokkal, de úgy érzem, hogy a számok önmagukért beszélnek, és mindazt, amit érvként elmondtunk, azt gondolom, nagyban alá fogják támasztani.

Tehát jelenleg, 1998-ban 19 500 forint a minimálbér. A munkaadót terhelő elvonás egy ilyen minimálbér után: 10 778 forint. A munkavállalót terhelő elvonás: 2243 forint. Tehát a nettó nominálkeresete ma egy minimálbért kereső állampolgárnak: 17 257 forint. A kormány azt tervezi, hogy 1999-ben 22 600 forint lesz a minimálbér. Most már elfogadtuk a különböző járulékokat és adótörvényeket. Ez alapján a munkaadót terhelő elvonás - amennyiben nem alkalmaznánk a '99-es szabályokat - a 22 600 forintra vonatkozóan: 12 157 forint. A munkavállalói teher összesen 2825 forint. És ebben az esetben, ha a 22 600 forintra a '98. évi szabályok lennének érvényesek, akkor a munkavállaló nettó nominálkeresete 19 775 forint lenne.

Ugyanezek a számok akkor, ha a jövő évi szabályozórendszer érvényesül, márpedig sajnálatos módon ez fog érvényesülni: a munkaadót terhelő elvonások összege: 12 075 forint, tehát szinte ugyanannyi, mint a '98. évi szabályok szerint, a munkavállalót terhelő járulékok összesen: 4633 forint. Jól hallanak, tisztelt képviselőtársaim, a 2825 forint helyett 4633 forint! Tehát jövőre a 22 600 forintos minimálbér mellett a munkavállaló az idei 17 257 forinttal szemben 17 967 forintot fog hazavinni.

Ha most az egyes elemek reálértékének változását tekintjük 1999-ben, 11 százalékos infláció mellett, akkor azt lehet látni, hogy az 1999. évi szabályok mellett a minimálbér bruttó összege reálértékben 104,4 százalékra változik, a munkaadót terhelő elvonások 100,9 százalékra változnak. A munkavállalót terhelő elvonások reálértéke 186,1 százalék lesz, és végül a nettó nominálkereset reálértéke 93,8 százalékra alakul, tisztelt képviselőtársak.

 

 

(18.20)

 

A minimálbérről beszéltem - és ha nem nyúltak volna ehhez a szabályhoz vagy a szabályrendszerhez, akkor a 93,8 százalék 103,2 százalék lenne.

Én azt gondolom, hogy bár az általam felsorolt számok nyilván így, beszéd alapján nehezen követhetők, de majd a jegyzőkönyvből ki lehet olvasni és el lehet gondolkodni azon, hogy vajon a szegényekkel, az alacsony jövedelmű polgárokkal hogyan, milyen módon bánik el ez a kormány.

Remélem azt, hogy holnapra kiértékelik az eddig megalapozott véleményünket, és akkor valódi, érdemi válaszokat is meg fognak fogalmazni a holnapi vitában. Enélkül csak azt tudjuk mondani, amit a társadalombiztosítási költségvetés vitájában ma délelőtt én elmondtam: ez a költségvetés bizonytalan lábakon áll, keserű szembesülést jelent majd a polgárok számára, csalódás mindazok számára, akik jobbat reméltek a jobboldali kormánytól.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Dr. Katona Béla tapsol.)

 

ELNÖK: Szólásra jelentkezett Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Visszaléptem.

 

ELNÖK: Visszalépett. Akkor elnézést kérek, de kétperces hozzászólásra jelentkezett Vincze László, a Független Kisgazdapárt részéről; először neki kell szót adnom.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Úgy gondolom, hogy még a maradék idővel nekem, kisgazdapárti képviselőnek is illik élni. Egyetlen tényt hadd említsek meg, ez a mostani kormány dicséretére legyen mondva: nem kellett pótköltségvetést készítenie válságok közepette.

Mire gondolok? Gondolok itt a búzaválságra, a borválságra, s mindazon dolgokra, amik gyakorlatilag terhelték azt a költségvetést, amelyet úgy örököltünk, hogy ezt az örökséget '98. december 31-ig mi fogjuk működtetni.

Tehát reményteljes az a helyzet, hogy a '99-es költségvetés - igaz, hogy még átmeneti költségvetésnek tekinthető, de - már magában rejti például a beruházásokat illetően az ipariparkprogramot, vagy - ne adj' isten! - a Belügyminisztérium részéről rendőrőrsök létrehozását, hidak elkészítését, lesz lehetőség regionális hulladékfeldolgozóra, tehát gyakorlatilag lesznek beruházási lehetőségeink, és bízunk benne, hogy a különböző minisztériumok, tárcák működtetése oly mértékű lesz, hogy például a mezőgazdaságban nem kell hogy sor kerüljön gazdatüntetésre, mint amit '97-ben Horn Gyula idejében megéltünk. Bízom abban is, hogy ez a fajta rendelet, ami akkoriban született, a '95-ös, úgynevezett előfeldolgozott termékekre vonatkozó rendelet, felfüggesztésre fog kerülni, hiszen január 1-jén ez életbe lépne. Nagyon sok időzített bombát kellett ennek a mostani kormánynak hatástalanítania, és ettől az átmeneti költségvetéstől, mely lényegesen jobb lesz az előzőnél, lehet várni az első lépést az irányban, hogy az elkövetkező három év költségvetése jobb lehessen.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Sáringer Gyula visszalépett. Megadom a szót Balsay Istvánnak, a Fidesz országgyűlési képviselőjének. Balsay István urat illeti a szó.

 

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Az 1999. évi költségvetés vitáját hallgatva az egyik legtöbbet bírált és legtöbbet emlegetett terület a helyi önkormányzatokat érintő költségvetés volt. Minden évben, még abban az évben is, amikor az önkormányzatok számára a mostaninál több idő áll majd rendelkezésre a költségvetésük elkészítéséhez, az egyik legnagyobb várakozás - persze más területekkel együtt - mindig a helyi önkormányzatok különböző bevételeit, különböző lehetőségeit szabályozó költségvetési fejezeteket kíséri. Én ezt természetesnek tartom.

A harmadik évezred felé közeledve ez a költségvetés valóban átmeneti, több szempontból. Itt az egyik leglényegesebb elem a következő év költségvetésének az előkészítésénél, hogy újra kell gondolnunk az államháztartás egyik fontos alrendszerének, az önkormányzati alrendszernek a költségvetés- készítési módszerét, az önkormányzatok gazdálkodását, finanszírozását, és nem utolsósorban a gazdálkodásuk ellenőrzését.

Ebben a költségvetésben lehetőséget biztosít a kormány arra, hogy az állam, az önkormányzatok és a civil szféra közötti feladat- és hatáskörmegosztást újragondoljuk. Ehhez idő kell, és szükséges mind a területi igazgatás, mind a központi igazgatás, mind az önkormányzatok együttműködése, az ellenzék és a kormánypártok megfontolt, következetes javaslatrendszere az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésére.

A jövő évi költségvetésben kiemelkedő szerepet kap a kormányprogramnak megfelelően a közbiztonság, az oktatásügy, az oktatásügyben az esélyegyenlőséget teremtő iskola és a pedagógusok megfelelő illetményrendszerének a kialakítása, hangsúlyos szerepet szánunk a területfejlesztés, a vidékfejlesztés különböző lehetőségeire, és jelentős mértékben nő a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása és a szükséges megközelíthetőség, az infrastruktúra fejlesztése.

Ez merőben más filozófia, mint a korábbi években volt, és néhány önkormányzati szövetség aggódva figyelte azt a jelenséget, hogy a korábbi kormányprogramokban megfigyelhető területeken visszaesést tapasztalt. Az előzetes egyeztetések során rávilágítottunk arra, hogy a pedagógusbérekre, az egészségügyben és a szociális területen dolgozók számára a fedezet három helyen található meg ebben a költségvetésben, és a következő napokban újra és újra érdekegyeztető fórumokon tisztázzuk a Pénzügyminisztérium, az önkormányzati és rendészeti bizottság képviselőivel, hogy mely területek azok, amelyek garantálják a majd külön törvényben is és kormányrendeletben is például a pedagógusok számára juttatható, kormányzati szándékot kifejező bérfejlesztést.

Ez a három terület, a normatív állami támogatások, a személyi jövedelemadó soha nem látott mértékű megosztottsága, amelyek elsősorban az ilyen bevétellel és jövedelemmel nem rendelkező kistelepüléseknek, és sem vagyonnal, sem helyi lehetőségekkel nem rendelkező települések számára is biztosítják az intézményműködtetést és a közalkalmazottak egyik csoportja, jelentős csoportja bérének a rendezését. És van egy harmadik terület is, amiről az eddigi hozzászólások során kevés szó esett. Ez pedig a tb-járulékok csökkenése következtében az önkormányzati fejezetben visszamaradó igen jelentős, közel 10 milliárdos tétel, amely szintén a jövő év lehetőségeit gazdagítja az önkormányzatok költségvetésének az elkészítésénél.

Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány tiszteletben tartja az alkotmányban is rögzített és az önkormányzati törvényben is rögzített tételt, amennyiben az önkormányzatok bevételeikkel szabadon gazdálkodnak. Itt hangsúlyozni szeretném - hiszen lehet, hogy sokan hallgatják, akik majd önkormányzati költségvetést készítenek, a rádión keresztül a parlament adását, ülését a késő órákban -, hogy törvényi keretek között, és ezért szükséges az állami akarat, a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormány akarata, hogy a pedagógusok, a jövő társadalmát nevelő és a magyar gazdaság stratégiai elképzelései között jelentős szerepet betöltő, a kiművelt emberfőket képező csoport kiemelt támogatást kapjon ebben a nehéz gazdasági helyzetben is.

Ezért tehát fontos, hogy a költségvetési törvénnyel egy időben szülessenek meg azok a jogszabályok, amelyek lehetővé teszik az önkormányzatok gazdálkodását, a bevételeikkel való szabad gazdálkodást, de megteremtik a törvényi feltételeit annak, hogy a pedagógusok az önkormányzatok intézményeiben és az egyházi intézményekben is hozzájuthassanak azokhoz a kormányprogramban és a költségvetésben is szereplő összegekhez, amelyek őket megilletik.

 

 

(18.30)

 

 

Én természetesnek tartom, hogy más csoportokat is ilyen kiemelt bérezésben kellene részesíteni, áttekintjük ezt, és a következő év egyik nagy feladata és kihívása lesz, hogy csökkenő létszám mellett, hatékonyabb munkavégzéssel mind a köztisztviselői, mind a közalkalmazotti testületek bérezését új alapokra helyezzük, átláthatóbbá tegyük, és érvényesíteni szeretnénk azokat a parlamenti és állami akaratokat, amelyek e területen az európai uniós felkészítés reményében a minőségi munkát, a felkészült munkavégzést díjazzák is.

Sok alkalommal elhangzott, hogy a közalkalmazotti bértáblázatnál ennek a kormánynak az európai uniós felkészülésben, a hatékonyság vizsgálatában többet kellene tennie. Én természetesnek tartom azt, feltétlenül fontos, hogy a köztisztviselői, közalkalmazotti bértábláknál megjelenhessen a minőség különböző szorzószámokon keresztül, és ebben az irányban elkezdődött a munka.

Szeretnék szólni a Balaton ügyéről is, hiszen a Balaton megjelenik különböző ágazatok, különböző szakminisztériumok költségvetésében, és lehetőség lesz a Balaton környéki, nemcsak a közvetlen üdülőterületen, hanem a Balaton vízgyűjtő területén is ennek a nemzeti kincsnek a megőrzésében részt vevő önkormányzatok számára további környezetvédő beruházások és higiéniát fejlesztő beruházások végzésére.

A korábbi éveket meghaladó összegekről szerezhettünk eddig tanúbizonyságot. Fontosnak tartom, és az Országos Területfejlesztési Tanács legutóbbi ülésén is elhangzott, hogy a 3131 önkormányzat, ahol nem rendelkeznek még településrendezési, településszerkezeti tervvel, támogatási formákat keresve elkészítse ezt a nagyon fontos jogi, műszaki manővert is.

Tisztelt Ház! A következő időszakban nemcsak a parlamentben folyik a költségvetés előkészítése, hanem az önkormányzatokban is elkezdődik, és ez a költségvetés jó alapokat biztosít ahhoz, hogy mind a megyei, mind a települési önkormányzatok elvégezzék e fontos feladatokat. Ehhez minden szükséges információt megadunk számukra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismertetném a még hátralévő időkereteket, kérem a jegyző urakat, hogy segítsenek. Az én számításaim szerint a Fidesznek 4 perc áll rendelkezésére, a Magyar Szocialista Pártnak 3 perc, a Független Kisgazdapártnak pedig 3 perc 30 másodperc áll rendelkezésére.

Ezek után megadom a szót Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a vitához partnerekre is szükség van. Most, ezen a késői órán azt konstatálhatjuk, hogy az egész napos vita után az MSZP frakciójából még egy fő van jelen az ülésteremben. (Keller László: Kettő!) Ez mindenképpen több annál, mint ami az SZDSZ frakciójában van, hiszen az SZDSZ-től már senki nincs jelen az ülésteremben, senki nem vesz részt ebben a vitában. Ez azonban nem kell hogy akadálya legyen annak, hogy elmondjuk az érveinket, hiszen mint ahogy Keller képviselő úr is utalt rá, a jegyzőkönyvben majd vissza lehet keresni, hogy melyik felvetésre mi volt a válasz.

Azt hiszem, hogy azt is lassan hagyományossá tehetjük, hogy az MSZP frakciója minden nap végén elmondja, hogy nem volt érdemi vita, nem kaptak választ a felvetéseikre. Már kedden este elmondta ezt Nagy Sándor frakcióvezető-helyettes, holott akkor még három nap, három teljes nap hátra volt a költségvetés vitájából. Most mégis szeretnék néhány dolgot elmondani Keller képviselő úr felvetéseire.

Az egyik, hogy ahhoz, hogy valóban érdemi vita legyen, azt hiszem, célszerű a tényekből kiindulni. Márpedig a tények azt igazolják vissza, hogy az MSZP-frakció ma elmondott álláspontja sok tekintetben nem a költségvetés tényszámaiból indult ki, hanem olyan számokból, amelyeket nem állított senki, amelyek nem szerepelnek ebben a törvényjavaslatban.

Így azt kell elmondanom, bár a képviselő úr itt sok tekintetben visszautalt az adótörvények vitájára, arra akkor válaszoltunk, hogy ott milyen módosítások történnek. Ezeket most csak címszószerűen hadd ismételjem meg: áfamentes lett a tankönyv és a pelenka; a lakásépítés áfája után 400 ezer forintot vissza lehet igényelni; az első lakásépítés illetéke 50 százalékos kedvezményben fog részesülni jövőre; szja-ban a gyermekek után járó adókedvezmény bevezetésre kerül; a családokban tandíjmentességet kapnak a felsőoktatásban részt vevő diákok; alanyi jogúvá vált a családi pótlék és a gyed. Azt gondolom tehát, hogy igen sok olyan lépés van, amely a családokat kedvezőbb helyzetbe hozza.

Ehhez még hadd tegyem hozzá azt, hogy a következő évi költségvetésben az idei 45,6 milliárd helyett 60 milliárd forintot irányzott elő lakástámogatásként a költségvetés. A lakás célú kiadások az idei esztendő 83 milliárdja helyett a következő esztendőben 97,5 milliárdot tesznek ki. Tehát azt gondolom, hogy a lakásépítés területén is érdemi előrelépés történik.

A béreknél szintén ez a helyzet: 13 százalékos, tehát reálértékben 2 százalékos bérnövekedést javasol a kormány jövőre, ezen belül a bíráknál, ügyészeknél 22 százalékos növekedés van; a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjainál pedig 19 százalék, tehát közel 20 százalékos növekedést irányoztunk elő; a pedagógusoknál 16 százalékos a növekedés. Azt gondolom tehát, hogy itt is van egy érdemi elmozdulás a korábbi esztendőkhöz képest.

Végül hadd mondjam el, hogy a mai napon elmondottakkal ellentétben, mondjuk a vállalkozások támogatása '99-re 22,3 százalékkal nő, 158,7 milliárd forintra; az agrártámogatások 35 százalékkal nőnek 1999-ben az ideihez képest; a központi beruházások, amiről azt mondják, hogy leállítjuk őket, a következő esztendőben 23 százalékkal nőnek: 191 milliárd forint fog erre a célra fordítódni.

Tehát azt gondolom, hogy a vitának akkor van igazából érdemi alapja, ha a tényekből indulunk ki, a tényekkel próbálunk meg vitatkozni, és ezekhez képest próbáljuk a magunk álláspontját kifejteni. Én tehát arra kérem, hogyha holnap is egy ilyen zárszót mond a képviselő úr, akkor előtte azért még tanulmányozza a költségvetési törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller Lászlónak.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én nagyon örülök annak, hogy most a Fidesz nem tart frakcióülést, és most, e késői órában összesen 13 kormánypárti képviselő jelen van a teremben. (Vincze László tapsol.) Hogyha ezt nagy eredménynek tartja az államtitkár úr, akkor én elismerem ezt az eredményt. (Varga Mihály: Ez tizenháromszor több, mint az MSZP-nél!) Így van!

Nyilvánvaló, hogy most nem lehet újrakezdeni a vitát azon az alapon, ahogy ön ezt elindította. Mi a feszültségekről, a bizonytalanságokról, a problémákról beszéltünk. Most ön egyoldalúan kiemelt olyan pozitív elemeket a költségvetésből, illetve az adótörvényekből, ami, úgy gondolom, egyoldalú beállítása az egész költségvetésnek.

Szeretném mellékesen fölhívni az államtitkár úr figyelmét arra, hogy itt a lakásépítések áfájánál fogalmazzunk már világosan! Semmi köze annak az adó-visszatérítésnek az áfához, az áfatörvényhez, ezt az államtitkár úr nagyon jól tudja! Itt is világosan kellene fogalmazni, nem olyan homályosan, mint ahogy fogalmaz! Be kell ismerni, hogy a választási kampányban nem egy szakszerű ígéret hangzott el, ezzel szembesíteni kell a választókat is, és meg kell mondani, hogy lesz adó-visszatérítés, amit a lakásépítésben megjelenő áfához viszonyítunk!

Én azt gondolom, hogy az lett volna a korrekt eljárás, hogyha a kormánypártok képviselői valóban az általunk felvetett feszültségekről, problémákról váltanak szót itt, a költségvetés vitájában.

 

 

(18.40)

 

Most 1 perc 50 másodpercnél tartok, és ügyrendi javaslatot szeretnék tenni. Kérem, hogy ezt ne számítsák bele az időbe!

Az ügyrendi javaslatom pedig arra vonatkozik, tisztelt elnök úr, hogy tisztelettel felkérem a Ház elnökét, járjon el a kormánynál azért, hogy a múlt héten a kormányfő bólogatásával megígért adótörvények, járuléktörvények költségvetési kihatását bemutató táblázatokat teljeskörűen kapjuk meg. Az államtitkár úr ennek néhány elemét felolvasta ugyan a vitában, de a képviselők az adótörvények hatásának kimutatását teljeskörűen nem kapták meg. Az nem fogadható el, hogy néhány gondolatot felolvas ebből.

Tisztelettel indítványozom, hogy ha a kormány ezt nem tudja produkálni, akkor a Ház ne zárja le az általános vitát. Egy nap van hátra a költségvetés általános vitájából, s nem kaptunk tisztességes, korrekt kimutatást a kormánytól. Holnapra már így sem tudunk felkészülni, de azt gondolom, ha a reggeli vitakezdetre a kormány képes lesz produkálni az általunk kért, s megítélésem szerint a kormányfő által megígért táblázatokat és kimutatásokat, akkor holnap le lehet zárni a vitát. Amennyiben nem, úgy gondolom, nincs alapja annak, hogy az általános vita lezáruljon.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Keller László tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendi javaslat hangzott el, így frakciónként egy-egy hozzászólásra van lehetőség, természetesen az ügyrendi javaslatra vonatkozóan. (Jelzésre:) Varga Mihály a Fidesz nevében kíván hozzászólni.

 

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ügyrendi észrevételhez kívánok hozzászólni. Arra kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a javaslatot érdemben se vitassa meg, s ha pedig szavaz róla, ne támogassa, ugyanis ezt a tájékoztatást korábban már megkapta a tisztelt Ház - szóban tettem meg ezt.

Szeretném emlékeztetni Keller László képviselő urat: az ügyrendi észrevétel után elmondtam azt, hogy a Pénzügyminisztérium elvégezte a számításokat, s a számítások alapján az adó- és járulékrendszerben két helyen van a bevételt érintően módosítás.

Most megismétlem még egyszer: az egyik adótörvénynél az áfánál van ilyen jellegű módosítás. Elmondom azt a négy tételt, amelyeknél az áfabevétel változott: a közoktatásban felhasznált tankönyvek áfacsökkenése miatt 1,3 milliárd forint, a csecsemőpelenka áfacsökkentése miatt 400 millió forint, a vakok által használt egyes speciális termékek áfacsökkentése miatt 100 millió forint, s a csatornaberuházások utáni áfamentesítésnél pedig 700 millió forintos tétel fog kiesni - ez összességében 2,5 milliárd forint. A képviselő úr ezt a véleményt már korábban is ismerhette. Most akkor kiegészítem azzal, amit egyébként már tud a képviselő úr, hiszen erre hivatkozott is: a Nyugdíj-biztosítási Alap támogatásánál - a parlament által elfogadott módosítással - 11 milliárd forintos bevételkiesés van; a többi adótörvénynél nincs ilyen jellegű kiesés.

Képviselő úr, most újra megismételtem ezt szóban, azt gondolom tehát, hogy az ön ügyrendi észrevétele nem indokolt. Ezért kérem, hogy a Ház ezzel érdemben ne is foglalkozzon!

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Az ügyrendi javaslathoz a Független Kisgazdapárt részéről Vincze László képviselő úr kíván hozzászólni. Megadom a szót Vincze László képviselő úrnak.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Igazán nem is az ügyrendihez szerettem volna szólni, de egy gondolatot hozzá: támogatom az... (A képviselő mikrofonját kikapcsolják.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, csak az ügyrendi javaslathoz tud hozzászólni! (Vincze László: Akkor ahhoz! - Derültség.) Ha ahhoz, akkor parancsoljon! Tessék!

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ügyrendi javaslattal nem értek egyet, s a Független Kisgazdapárt sem ért egyet az ügyrendi javaslattal. Támogatom az államtitkár úr által elmondottakat, hiszen a bizottsági üléseken is lehetőség lett volna ezeknek az adatoknak a megismerésére. Ennélfogva nem támogatom képviselőtársam ügyrendi javaslatát.

 

ELNÖK: A Szocialista Párt részéről Nagy Sándor jelentkezett ügyrendi hozzászólásra. Megadom a szót.

 

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Támogatom Keller László képviselő úr javaslatát (Derültség.), a javaslat ugyanis megalapozott. Önök most jól mulatnak. Azt gondolom, azon jobban kellene mulatni, hogy egy ilyen javaslatnak körülbelül ötödször kell elhangoznia a Magyar Országgyűlésben. Ez így van! (A Fidesz padsoraiban a képviselők bólogatnak.), hiába bólogatnak erre! Meg kell nézni a jegyzőkönyveket, mert körülbelül ötször hangzott el!

Ha ennyire egyszerű a helyzet, államtitkár úr, úgy mi az akadálya annak, hogy egy A/4-es papírra öt sorban felírják ezeket a számokat? (Varga Mihály: Elmondtam szóban.) Mégiscsak valamivel nagyobb nyomatéka van annak, ha leírják és azt mondják, a Pénzügyminisztérium hivatalosan tájékoztatja a Magyar Országgyűlés tagjait, hogy ennek figyelembevételével vegyenek részt a költségvetés vitájában.

Nem tudom egyébként, hogyan számolták ki ezeket az összegeket, de mindenesetre a beterjesztetthez képest csak öt módosító indítványt fogadott el az áfatörvényben a Magyar Országgyűlés. Az öt módosító indítvány mindegyike érintette az áfatörvényt, így: a gyógyszeralapanyagok ügye, a szennyvíztisztító ügye, a szennyvízelvezetés áfáztatása vagy annak elmaradása, a közműre korábban ki kívánták terjeszteni, a közműfejlesztésre (Varga Mihály: Ugyanaz!), majd megváltozott. Nagyon szeretnénk, ha valaki felelősséggel írná le ezt az összes adótörvényre, illetőleg a társadalombiztosítási járulékokat oda-vissza érintő mozgásokra vonatkozóan, és ezt a dokumentumot hivatalosan kézbe lehetne venni.

Ezért támogatom Keller László javaslatát a Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében, és kérem az elnök urat, tegye meg azt a kezdeményezést, hogy ennek hiányában az általános vita ne kerüljön lezárása. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Az ülést vezető elnököt nem hozzák túlságosan könnyű helyzetbe a nap végén.

A kezdeményezést a kormány jelen lévő képviselője meghallgatta, s én azt gondolom, holnap reggelig el tudja dönteni, hogy a képviselő hölgyek és urak asztalára kerülnek-e ezek a számok. Amennyiben nem, abban az esetben a Házszabály adta lehetőségeken belül az MSZP-frakciójának módja van arra, hogy különböző lépéseket tegyen. Kérem, ezeket mérlegelje az MSZP-frakció! (Keller László: Igen!)

A frakciók időkerete nagyrészt elfogyott, két töredékidő van még a kisgazdák és a szocialisták részéről. Miután jelentkező nincsen, az általános vitát elnapolom. (Keller László: Van!) Máris van.

Nagy Sándor úr jelentkezett először a Szocialista Párt részéről. A Szocialista Pártnak 1 perc 30 másodperc áll a rendelkezésére.

 

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívánom tulajdonképpen ezt az időt sem kitölteni. Tényleg minden tréfa nélkül akartam - ha már ilyen családi körben folyik ez a beszélgetés ma este - megkérdezni, hogy amennyiben ez nem áll rendelkezésre, volt-e szándéka vagy van-e terve arra nézve a Pénzügyminisztériumnak, hogy hivatalosan mikor kaphatják meg ezeket a számokat az országgyűlési képviselők? Hogyan történik ennek az átvezetése a költségvetésben? Mikor ismerkedhetnünk meg ezekkel, s a szavazás, döntés előtt mikor áll a rendelkezésünkre? Azt gondolom, ez mindenkit érdekel. Bár lehet, hogy csak az ellenzéki képviselőket érdekli, de higgyék el, ez a kormánypárti képviselők érdekeit is szolgálja, amennyiben tényleg el akarnak mélyedni a költségvetés rejtelmeiben.

Köszönöm szépen. (Keller László tapsol. - Varga Mihály: Keller László tapsol, a jegyzőkönyv kedvéért!)

ELNÖK: Vincze László úr jelentkezett hozzászólásra a Független Kisgazdapárt részéről. Megadom a szót.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetés egyetlen momentumához szólnék kiegészítésképpen: örülök, hogy a forráshiányos tervezési lehetőség továbbra is fennáll az önkormányzatoknál, hiszen az önkormányzatok egy része legalább olyan nehéz helyzetben van, és olyan dolgokat örökölt, mint a mostani kormány.

 

(18.50)

 

Választókörzetemben is van egy ilyen önkormányzat, egy városi önkormányzat, amely súlyos milliókat örökölt mínuszban, és talán a szerencsén meg a kötéltáncon fog majd múlni a sorsa - meg esetlegesen a központi segítségadáson -, hogy csőd nélkül megússza az idei évet.

Tudom, hogy az idén már nem igazán lesz lehetőség pénzügyi segítségre, de a forráshiányra való tervezhetőség a jövőt illetően végül is valamit jelent ezeknek az önkormányzati településeknek.

Nem rablom a tisztelt Ház idejét tovább. Köszönöm szépen a szót és a türelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután újabb jelentkezőket nem látok, az általános vitát elnapolom. A folytatásra holnapi ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai ülésnapunkat berekesztem. Holnap 8 órakor folytatjuk a munkánkat. Mindenkinek jó pihenést, kellemes éjszakát kívánok!

 

 

 

(Az ülésnap 18 óra 51 perckor ért véget.)

 




Felszólalások:   1-109   109-244   244      Ülésnap adatai