Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési viták, adótörvények vitája során legalább kétszer megfogalmaztam azt a szándékomat, hogy de jó lenne megélni azt a pillanatot itt az Országgyűlésben, amikor nem csak a szépen alakuló költségvetési makroszámokról számolhatnánk be évről évre; hisz az Orbán-kormány hosszú évek óta igazolni tudja ezeket a szép makroszámokat, növekvő gazdaság, mindig féken tartott államháztartási hiány, foglalkoztatottak növekvő száma, az utóbbi időben már növekvő reálbérek és így tovább, még mondhatnék makroszámokat. De az emberben mindig ott motoszkált, hogy az átlagember fejével gondolkodva elégedetlenek vagyunk, mert szerettük volna elérni azt, hogy a növekvő makroszámok adta lehetőséget az átlagember, a kisember, a munkát vállaló ember vagy a vállalkozó, elsősorban a kisvállalkozók is megérezzék.

Voltak már törekvések a kormány részéről az elmúlt években arra, hogy elsősorban azon a területen, ahol a kormány gazdája a béremelések világának, ez nyilvánvalóan a közszféra, béreket emelt. Ez látványosan érintette a pedagógusokat ‑ több éven keresztül, most is zajlik ez a folyamat ‑, érintette a ren­dőröket, a rendvédelmi dolgozókat, részben a hon­védségi állományt, egészségügyieket, és másokat is mondhatok az állami szektorban. Most azonban egy olyan lépésre nyílik lehetőség, ami az eddigi, közszférában történt béremeléseket is nagyban meghaladja, mert a normál munkavállalók világában hoz létre a kormány egy áttörést, és ez az áttörés, ha a minimálbér-emelésekre és a szakmunkás-mini­mál­bér emelésére gondolkodunk, akkor azt mondhatjuk, hogy ez legalább egymillió munkavállalót érint. Ez alulról úgy meglöki a bértáblát, hogy ennek éveken át érezhető hatása lesz.

Az is teljesítmény ‑ és ezt itt el kell ismernünk, amit Varga miniszter úr az expozéjában mondott ‑, hogy képes volt a kormány különböző érdekszervezetekkel hat évre előre ‑ álmodni nem mertünk volna korábban ilyen számokról ‑ egy megállapodást kötni arról, hogy hogyan kívánatos a bérek területén a változás, és a versenyképesség területén milyen lépéseket tehet a kormány ezekkel az érdekvédő szervezetekkel egyetértésben, hogy az ország költségvetése javuljon.

Ráadásul úgy vagyunk képesek hat évre előre gondolkodni, hogy szakítva a szocialista világ gyakorlatával, ahol mindig a rögtönzések világa működött, mindig mindent hitelből tettek, ezek a béremelések, mint az eddigi, közszférában történt béremelések, nem hitelből történnek, ezek fedezetét a magyar gazdaság, a magyar emberek teljesítménye, a magyar vállalkozások teljesítménye nyújtja.

Ez egy óriási fordulat, tisztelt Burány képviselő úr. Önök könnyen voltak akkor. Margaret Thatchert idézem újra, talán egyszer már megtettem: a szocialistákkal az a baj, hogy előbb-utóbb mindig kifogynak a mások pénzéből. Önök évtizedeken keresztül gyakorolták ezt a költségvetési politikát, mások pénzével gazdálkodtak, és abból előbb-utóbb kifogytak, aminek az eredménye az lett, hogy újabb hiteleket vettek fel. A magyar gazdaságot ma igazán egy probléma sújtja még mindig, az az óriási adóteher, ami a nyakunkon van, amit önöktől örököltünk. Ennek az óriási adótehernek egy részét már nyilvánvalóan produkálták az előző érában, tehát a szocialista világban. Ez Közép-Kelet-Európában nem volt divat, mert a mi versenytársaink sokkal kisebb adóterhekkel futottak neki a rendszerváltoztatások időszakának ‑ a mi adósságunk már akkor is a csillagokban volt ‑, és a rendszerváltás után a szocialista kormányok ugyanazt az adópolitikát folytatták, elmentek a nemzetközi piacokra és nyakló nélkül vették fel a hiteleket.

Mindig elhazudták az aktuális valóságot. Ennek a legszebb példája a 2006-os választások előtti időszak, amikor beígérnek látványos adócsökkentéseket a választóknak, megnyerik a választásokat ezekkel a remek ígéretekkel. Nyilvánvalóan a kormány és önök már akkor tudták, hogy az ígéreteik tarthatatlanok, és amint kormányra kerülnek, az ellenkezőjét fogják csinálni, és megemelték, nagyon megemelték az adókat. Ekkor veszítették el minden hitelességüket, ha még volt a választók szemében, és ekkor zavarták önöket el a választók.

(10.00)

Na most, ezek után minket kioktatni az önök gazdaságpolitikai elképzeléseivel, az eléggé disszonáns, és nyilvánvalóan a minket televízión követő választók is megmosolyogják az önök érveit. (Z. Kárpát Dániel közbeszól. ‑ Burány Sándor: Lemaradtunk valamiről?) Mert lehet vágyakat bemondani, hogy mi azt szeretnénk, hogy így meg így alakuljanak a minimálbérek, meg azt szeretnénk más területen, hogy így alakuljanak a számok, de egy költségvetés nem a vágyakra épül, hanem a realitásokra épül, ha nem hitelekből akarunk gazdálkodni, akkor a realitásokhoz mindig igazodnunk kell. Ezt az Orbán-kormány következetesen teszi, ezért tudtuk kiemelni az országot a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól, amibe önök taszították bele ezt az országot, ennek az eljárásnak a hatálya alatt voltunk gyakorlatilag azóta, amióta európai uniós tagok vagyunk, pár évvel ezelőtt az Orbán-kormány emelte ki ebből a gyalázatból az országot, és mára azt is elértük, hogy képesek voltunk visszafizetni azt a hatalmas adósságot, amit önök az ország gazdasági összeomlása előtt, 2008 után felvettek, mára ezt az adósságot visszafizettük.

Ma már a nemzetközi hitelminősítők is elismerik a magyar gazdaság teljesítményét, mindhárom jelentős hitelminősítő kiemelt minket a bóvli kategóriájából. (Burány Sándor: És mikor kerültünk a bóvli kategóriába?) Ezzel én nem gondolom azt, hogy már a csillagokban lennénk, hatalmas munka áll még előttünk a magyar gazdaság megszilárdítása kapcsán, de mára eljött az a pillanat, és ez a törvényjavaslat arról szól, hogy a makroszámokban megmutatkozó és a nemzetközi hitelminősítők által eddig is elismert magyar gazdasági teljesítményt úgy váltsuk aprópénzre, hogy abból a munkavállalók és a vállalkozók is megérezzenek valamit.

A minimálbér-emelésekre térve, ami ennek a csomagnak a legszebb, s legveretesebb része, azt kell rögzítenünk ‑ ahogy a miniszter úr mondta ‑, hogy egy hat évre szóló megállapodást kötöttünk az érdekszervezetekkel. Burány képviselő úr persze mondhatja, hogy hát, rossz megállapodás, meg valójában alá sem akarták írni, de a tény mégiscsak az, hogy aláírták. Nyilvánvalóan felelős emberek ülnek ott, ezek a felelős emberek megértették azt, hogy miért célszerű ebbe az irányba elvinni Magyarországon a bérszínvonalat, és azt nyilvánvalóan annak reményében tették, hogy képesek lesznek élni ezekkel a lehetőségekkel. Ráadásul a kormány ehhez azért részben a fedezetet is ott hagyja a vállalkozóknál, de erre majd kitérek.

Nézzük először a minimálbér-emelés kérdését! 2010 és 2016 között 51 százalékkal emeltük eddig a minimálbéreket, most 111 ezer forint, ezt emeljük meg 2017-ben a megállapodás alapján 15 százalékkal, 127 500 forintra, és jó reményünk van arra, a törvény ezt most rögzíteni fogja, hogy ez 2018-ban további 8 százalékkal emelkedik, és el fogja érni a 138 ezer forintot. A garantált bérminimum, vagyis a szakmunkásokat megillető minimálbér esetében 2010 és 2016 között 44,1 százalékkal tudtuk emelni ezeket a béreket, ez most 25 százalékkal fog emelkedni, 129 ezer forintról 161 ezer forintra fog emelkedni, 2018-ban pedig további 12 százalékkal, és 185 ezer forint lesz a szakmunkás-minimálbér. Azt reméljük, hogy a bértáblát lentről, alulról megtolva nyilvánvalóan a további keresetek, tehát a magasabban keresők keresete is nőni fog, reálisnak tűnik a kormánynak az a várakozása, hogy hat év alatt elérhető az, hogy 40 százalékkal nőjenek a reálkeresetek Magyarországon. Ez egy ambiciózus szám, de a magyar gazdaság teljesítménye és a munkavállalók elvárásai ezt, azt gondolom, joggal meg is alapozzák.

Fontos változtatás, amit a törvényben hozunk ‑ ez itt sok kritika tárgya volt a szocialista vezérszónoktól, Burány képviselő úrtól ‑, hogy a társasági adót egységesen 9 százalékra csökkentjük, ezzel 145 milliárdot hagyunk ott a vállalkozóknál. Az az érvelés, amit ön megfogalmazott, hogy ennek nagyobb része persze a nagyobb vállalkozásoknál marad, és csak kevésbé érinti ez a kisebb vállalkozásokat, igaz, csakhogy éppen ezektől a nagyobb vállalkozóktól remélhetjük azt, hogy további beruházásokkal, további olyan tőkemozgásokkal segítik az országot, ami munkahelyekben nyilvánul meg, és ami nagyban hozzájárul a magyar GDP jövőbeni emelkedéséhez.

Én tehát eredménynek gondolom, hogy a kormány képes volt arra, hogy 145 milliárdról lemondjon a magyar költségvetés, és ezt a vállalkozóknál hagyja. Ezzel a 9 százalékkal, ezzel az egy kulccsal ‑ ezzel egykulcsos lesz a társasági adó ‑ Euró­pá­ban a legszimpatikusabb, a legkisebb számot fogja produkálni a társasági adó. Azt remélem ettől, hogy a külföldi tőke érdeklődése tovább fog erősödni Magyarország irányt, a külföldi tőke látni fogja, hogy ebben az országban érdemes beruházni, nemcsak a kicsi adókulcs miatt, hanem azért is, mert egy olyan kormány van hatalmon, amely következetes gazdaságpolitikát folytat most már hosszú évek óta, amit a hitelminősítők ‑ mint bevezetőm elején mondtam ‑ is elismernek.

Nyilván ahhoz, hogy a cégek meg tudják lépni ezeket a törvényben most már elvárt minimálbéreket, a kormány segíti is ezeket a törekvéseket azzal, hogy a járulékot, a munkáltatókat terhelő járulékokat érdemben, 5 százalékkal csökkenti, 2018-ban pedig majd további 2 százalékkal; és hogyha a béremelések úgy alakulnak, ahogy azt a törvény elvárja, akkor egy további 0,5 százalékos járulékcsökkentés is történhet 2018-ban, tehát akár 2,5 százalék is lehet. Varga miniszter úr arról is beszélt, ami még nem tárgya ennek a törvénynek, hogy évenként, a bérszínvonal megfelelő alakulása esetén évi további 2 százalékkal is csökkenhetnek a járulékok, tehát az azt követő, a 2018 utáni négy évben további 8 százalékkal. Én azt gondolom, hogy ezek olyan jelentős átrendeződések, hogy ezek mindenképp megemlítendők itt.

A szocialisták vezérszónoka, amikor kritikát gyakorol a beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban, akkor valójában egy jó vitát folytat velünk, mert elismeri azt, hogy a magyar gazdaság képes ezeknek az adóátrendezéseknek a végrehajtására. Én az ő mondatait úgy értelmezem, hogy legfeljebb máshova teszi a hangsúlyokat, ők is megtennék ezeket a lépéseket, ha kormányon lennének, legfeljebb némi hangsúlyeltolódással. Tehát egy alapvetően jó vitának gondolom, ami köztünk zajlik, mert nem megszorításokról, nem elvonásokról szól ez a vita, amit a magyar gazdaság, a magyar gazdaság szereplői az önök időszakában az elhibázott gazdaságpolitikájuknak megfelelően megéltek, hanem alapvetően arról szól, hogy azt, amit megtermelt a magyar gazdaság, hogyan és milyen mértékben adjuk vissza a magyar munkavállalóknak vagy a magyar kis- és középvállalkozásoknak, vagy esetleg a Magyarországon működő nagyobb cégeknek is.

Ez az átrendezés, amit mi teszünk az adócsökkentés terén és a minimálbérek emelése terén, kikényszeríti azt, hogy más adónemekben is korrekciókat tegyünk. Megemlítem, hogy a katát érintően az eddigi félmillió helyett havi egymillió forintos bevételig választhatják ezt az adónemet a vállalkozók, és a kiva-értékhatár használhatóságának megemelése is említést érdemel, 1 milliárdos mérlegfőösszegig választhatják ezt az adónemet a növekedésnek, remélhetőleg nagyobb növekedésnek induló középvállalkozások.

Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez a törvényjavaslat támogatható, mert eredményekről szól. Megjegyzem ‑ mert korábban ez is kritikát kapott, és lehet, hogy még szóba fog kerülni ‑, hogy az adótörvényekhez az idén harmadszor nyúlunk hozzá, amikor utoljára, másodszor módosítottuk őket, és a szocialisták kritizálták azt a gyakorlatot, hogy még meg sem száradt az adótörvényeken a tinta, máris módosítunk, akkor is azt mondtam, hogy bárcsak abban a vitaszakaszban további könnyítésekről tudnánk rendelkezni ‑ erre még akkor nem volt lehetőség ‑, és a második módosítás, ami pár héttel ezelőtt, egy-két héttel ezelőtt lezajlott itt a Házban, az is csak kedvezményeket jelentett a vállalkozóknak, semmiképp sem tehernövekedést.

(10.10)

Azóta a kormány lefolytatta az érdekképviseleti szervezetekkel az egyeztető tanácskozásait, és ezeket a megállapodásokat, a hat évre szóló megállapodásokat öntjük most törvénybe.

Üdvözölhető az, ami előttünk van, mert még egyszer mondom: ez a magyar gazdaság teljesítményét dicséri, a magyar emberek és a magyar vállalkozások teljesítményét. Ez az, amit mi ebben a törvényben el tudunk ismerni és törvénybe tudunk önteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)