Készült: 2024.03.29.16:05:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

156. ülésnap (2004.05.26.), 8. felszólalás
Felszólaló Kovács László (MSZP)
Beosztás külügyminiszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 10:05


Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Örülök, hogy a Fidesz képviselőcsoportja ezt a kezdeményezést megtette, és alkalmat adott a kormánynak arra, hogy elmondja, mit is tett az elmúlt két év alatt. Ez nem a kormány érdeke, azt gondolom, ez a választók érdeke, hogy pontos képet kapjanak arról, ami történt, és ez talán - legalábbis reményeim szerint - hozzásegíti a választókat ahhoz is, hogy jó döntést hozzanak június 13-án. Örömöm csak akkor lenne nagyobb, ha azok, akik aláírták ezt a kezdeményezést, jelen is lennének, mert ezzel azt mutatták volna, hogy tényleg érdekli őket, hogy mit tett a kormány, nemcsak az volt a céljuk, hogy a kormány ne tudja megtartani délelőtt az ülését, hanem az, hogy akkor vitassuk meg ezt a teljesítményt. Ha legalább a fele eljött volna azoknak, akik aláírták, azt hiszem, már elégedettek lehetnénk. No, de nem baj, remélem, elolvassák a parlamenti jegyzőkönyvben. (Közbeszólások a kormány képviselői részéről: Szokták. - El szokták olvasni.)

Nos, Magyarország nemzetközi kapcsolatrendszere, tisztelt Ház, ma szélesebb körű, kiegyensúlyozottabb és feszültségmentesebb, mint évtizedek óta bármikor volt. Nemzeti érdekeink világpolitikai és világgazdasági érvényesítésének a lehetőségei jobbak, mint bármikor korábban. Én szeretném ennek csupán néhány elemét - a teljesség igénye nélkül, az időkorlátra tekintettel - a tisztelt Ház és a média segítségével a nyilvánosság, a közvélemény figyelmébe ajánlani.

Kezdjük a legfontosabbal, a történelmi sorsfordulóval, amit Magyarország május 1-jei csatlakozása jelentett az Európai Unióhoz. A Horn-kormány kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat 1998. március 31-én, és a Medgyessy-kormány fejezte be 2002 decemberében. De soha nem állítottuk, hogy az, ami történt, a szocialista-liberális kormányok teljesítménye. Azt mondtuk, hogy ez a magyar nép teljesítménye, és ehhez hozzájárult, ebben részes volt minden, a rendszerváltás óta hivatalban lévő kormány, minden szabadon, demokratikusan megválasztott parlament, az önkormányzatok, a civil szervezetek. Azt talán azért mégis megkockáztatom, hogy a jelenlegi és a korábbi, '94-98 közötti koalíciót alkotó két párt az, amelyik mindig következetesen - akár kormányon voltuk, akár ellenzékben - képviseltük azt az álláspontot, hogy Magyarország jövője nem az Európai Unión kívül, hanem az Európai Unión belül biztosítható a leginkább. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Meg a Németh-kormány! - A Kádár-kormányzat is ezt gondolta, persze! - Az elnök csenget.) Én azt remélem, tisztelt Ház, hogy idővel - nem gyorsan, mert azért nehéz megválni szokásoktól - talán a politikai kultúra is javulni fog az európai uniós csatlakozás eredményeként. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarország nem a megálmodható, de az elérhető legjobb feltételekkel csatlakozott az Unióhoz, felkészülten csatlakoztunk. Ha valaki kételkedik ebben, vegye elő az országjelentéseket, és hasonlítsa össze a változásokat, mondjuk, a 2000, 2001, 2002, 2003 őszi országjelentéseket érdemes tételesen összehasonlítani. Azt hiszem, minden érvnél többet mond a valóság.

Az is tény, hogy nemzetközi szakértők elemzése szerint Magyarország egyike azoknak az országoknak, amelyek felzárkózási idejét a legrövidebbnek tartják, tehát nekünk van esélyünk arra, hogy a leggyorsabbak között vagy a leggyorsabban zárkózzunk fel. Azoknak, akik azt hiszik, hogy a csatlakozás valamiféle katasztrófa, tragédia, hadd mondjam, hogy például erre a kérdésre, hogy hány év alatt zárkózunk fel az átlagos fejlettségi színvonalra, ha nem csatlakoztunk volna, ha azokra hallgatunk, akik riogattak, akkor erre igen egyszerű, de nagyon szomorú választ lehetne adni: soha. Így lehet arról vitatkozni, hogy 10 év, 12 év vagy 15 év alatt érjük el az Unió áltagos fejlettségi színvonalát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Egy év alatt aktív megfigyelőként eredményesen dolgoztunk az alkotmányozásban, elértük a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartására utaló hivatkozás beemelését az alkotmányba - korábban ezt nem sikerült elérni -, a megerősített együttműködés beemelését az alkotmányba, a közös védelem olyan megfogalmazását, amely kizárja a NATO és az Európai Unió között a fölösleges átfedéseket és a fölösleges versengést, rivalizálást, és nem okoz problémákat a transzatlanti kapcsolatrendszerben. S a legutóbbi eredmény: bekerült az alapelvek közé a tagállamok egyenjogúságának elve. Bármilyen furcsa is, eddig ez nem volt benne az alkotmánytervezetben, portugál-magyar együttműködés eredményeként került be, és így jó esély van arra, hogy megvalósul az az igényünk is, hogy minden országnak legyen joga egy, szavazati joggal rendelkező biztost jelölni, delegálni a Bizottságba. A közös kül- és biztonságpolitikában - amit az Európai Unióban és az Atlanti-óceán túlsó partján is mindenki eredménynek ismer el - az a tevékenység, amit Magyarország a transzatlanti kapcsolatrendszer erősítése érdekében a feszültségek enyhítése érdekében tett, a másik: ahogy a magyar szomszédságpolitika harmonikusan beilleszkedik az Európai Unió “szélesebb Európaö vagy “új szomszédságpolitikaö elnevezésű programjába.

(9.50)

Helyreállt a NATO bizalma Magyarország iránt, nem vagyunk már a szégyentáblán, nem szoktak emlegetni mint olyan országot, amelyik nem teljesíti a kötelezettségeit. A Medgyessy-kormány idején került le Magyarország arról a szégyenlistáról, amin a pénzmosásban együtt nem működő országok szerepeltek. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük Tóth István: Kulcsár üdvözöl! - Az elnök csenget.) Erre a listára korábban felkerültünk, és a Medgyessy-kormány alatt kerültünk le erről a listáról. Azt gondolom, hogy ezzel nagyon sok mindent tettünk a terrorizmus elleni harc érdekében, de ennél többet is, nem akarok ennek a részleteivel most foglalkozni.

Amit nagyon fontos eredménynek tartok, az az, hogy Közép- és Kelet-Európában a térségben Magyarországot ma újra a stabilitás tényezőjeként tartják számon. Sikerült a kedvezménytörvény módosításával elérnünk azt - úgy, hogy a kedvezmények köre nem csökkent, hanem bővült, a kedvezményezettek köre bővült -, hogy a szomszédok alkalmazhatónak tartják és alkalmazzák, erről meg is tudtunk állapodni. Megkezdődött a támogatások folyósítása, és a feszültség kiiktatása a kétoldalú kapcsolatokból lehetővé tett egy sor olyan komoly eredményt, mint például a megállapodást a Budapest-Bukarest autópálya Észak-Erdélyen keresztüli nyomvonalának elfogadásában, és egy sor olyan dolgot, ami a határon túli magyarság helyzetét sokkal nagyobb mértékben javítja, mint a hangzatos szólamok, amelyek inkább esetleg csak feszültséget okoznak.

Határátkelőhelyek nyíltak azóta, vízummegállapodást kötöttünk azzal a két országgal, amelynek a közeljövőben nincs esélye az európai uniós csatlakozásra, és támogatjuk a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit is. Nem arra ösztönözzük őket, hogy fontolják meg a fegyveres harc lehetőségét, mert másoknál ez eredményesnek bizonyult - mert ezt felelőtlenségnek tartanánk -, hanem arra, hogy megállapodással, a többség és a kisebbség megállapodásával, amit mi támogatunk, érjék ezt el.

Továbbvittük az előző kormány által kezdeményezett szegedi folyamatot. Annyi az új benne, hogy ez most elsősorban a demokráciaépítésre és a stabilitásra összpontosít, és külföldi részvételt is biztosítottunk, Németország, Ausztria és Bajorország is bekapcsolódott ebbe a programba, akárcsak a jelenlegi kormány által kezdeményezett nyíregyházi folyamatba, amely az ukrán határ menti területek és a szomszédos uniós tagállamok határ menti területei között alakult ki.

Helyreállt a bizalom Magyarország és az Egyesült Államok viszonyában, új fejezet nyílott a magyar-orosz kapcsolatokban, és ennek olyan eredményei vannak, mint az államadósság évtizedes problémájának a rendezése, mint a magyar export 40 százalékos növekedése, és ezzel a kereskedelmi forgalom egyensúlyának javítása, mint a rudkinói katonai temető reménytelennek látszó megnyitása és egy sor más kérdés. És egy jelentős offenzívát indított Magyarország a számunkra különösen fontos ázsiai országok, Kína, India, Japán, Vietnam felé.

Végül a külpolitikai stílusról: nem a hangerő, az eredmény minősíti a külpolitikát, és az eredmény nem az, hogy hány országgal tudunk összeveszni egységnyi idő alatt, hanem az, hogy hány országgal tudunk kölcsönösen előnyös együttműködést kialakítani.

Ez a kormány, tisztelt Ház, nem jelszóként használja a nemzeti érdekeket, hanem képviseli és érvényesíti azokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai