Készült: 2020.02.22.20:30:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

334. ülésnap (2013.12.09.), 330. felszólalás
Felszólaló Dr. Staudt Gábor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:08


Felszólalások:  Előző  330  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem összefoglalóan beszélni a késői időpontra tekintettel. Azzal nem vitatkoznék, hogy a szabályozásra szükség volt, sőt sokkal szigorúbb szabályozásokra is szükség lenne e téren, néhány példa erejéig ki is fogok erre térni.

A nyilvánosság fontos eszköz és nagyon fontos eszköz lehet, de sok esetben nem elégséges a vagyonnyilatkozatok esetében, de valóban az, hogy számtalan közjogi tisztségviselőnek annak ellenére, hogy az országgyűlési képviselőkhöz hasonlóan kellett vagyonnyilatkozatot tenni, de ezeknek a szabályrendszerét nem sikerült eddig még megfelelően összehangolni, ez jó irány lehet, viszont felhívnám néhány hiányosságra is a figyelmet.

Kezdjük például az Állami Számvevőszéknél és az ő alelnökeinél! Egyébként egy rész, amit el fogok mondani, az egész javaslatra igaz. Tehát rendben van, ha valaki nem teszi meg időre a vagyonnyilatkozatát, vagy ha egyáltalán nem teszi meg, akkor ne gyakorolhassa addig a jogait és javadalmazásban ne részesülhessen.

(23.30)

De a valódi erőszankció, az összeférhetetlenség megállapítása ebben az esetben úgy kerül megfogalmazásra az új szabályok alapján, hogy ha megtagadja valaki, akkor kell megállapítani az összeférhetetlenségét, vagy lényeges adatot, tényt valótlanul közöl - erre még vissza fogok térni -, illetve a teljesítést szándékosan elmulasztja, tehát itt a "szándékos" szó betoldásra kerül. Fontos dolog, lévén véleményünk szerint nem szükséges a "szándékosan" szó szerepeltetése, mivel ha a legfőbb közjogi méltóságoktól nem várható el, hogy objektív mérce alapján határidőre teljesítsék ezeket a vagyonnyilatkozatokat, akkor ki lehessen mondani az összeférhetetlenségüket. Ekkor csak egy fél lépést léptünk előre, megfordul a bizonyítási teher ugyanis. Tehát majd még a szándékosságot kell bizonyítania valakinek, az Országgyűlésnek vagy a megfelelő bizottságának, akár a mentelmi bizottságnak? Miért nem lehet ezt objektív kritériumhoz kötni?

Jól tudjuk, hogy a szándékosság bizonyítása nagyon nehéz. Tehát ha azt mondja, hogy én gondatlanul jártam el, vagy egyéb körülmények felmerültek, ami miatt nem sikerült teljesíteni, akkor én ezt nem érzem kielégítőnek. Ha ez a betoldás - bár a múlt hétre volt ez a javaslat kiírva, de ahogy megnéztem, és ha jól emlékszem, akkor a jelenlegi szabályozásban nem mindenhol szerepel ez a szándékos kikötés, vagy nem ebben a formában szerepel - bekerül, akkor mindenképpen gyengíti a szabályozás erejét.

Aztán azon is vitatkoznék, hogy a számvevőszéki vezetők és számvevők vagyonnyilatkozata nem nyilvános, és ez meghatározásra kerül. Még egy úgymond szimpla számvevő esetében is indokolt lehet a nyilvánosság, lévén, hogy ha valaki számvevőként dolgozik, nemcsak vezetőként az Állami Számvevőszéknél, akkor olyan vizsgálatokban vesz részt, és napi szinten olyan munkát végez, ahol akár a korrupció veszélye is jelentősebb, és ahol a nyilvánosságnak bizony szerepe lehet. Ugyanez igaz a számvevőszéki vezetők esetére is, tehát itt nem tartom indokoltnak, hogy ezek ne legyenek nyilvánosak. Erre két módosító javaslatot is beterjesztettem: az egyik esetében a vezetőkre és a számvevőkre is kiterjedne, a másik esetben csak a vezetőkre; valamelyiket jó lenne támogatni.

Ugyanez igaz, amit a szándékossággal kapcsolatban elmondtam, és ez az átvezetés megtörténik ugyanúgy a Nemzeti Bank vezetőinél, a Médiatanácsnál, a Közbeszerzési Tanácsnál vagy akár a Gazdasági Versenyhivatal vezetőjénél. Úgy gondoljuk, hogy ezeknek - ahogy mondtam - a kicserélése, a "szándékos" fordulat belevitele gyengíti az alkalmazhatóságát.

Az 5. §-ban látjuk, hogy például a (2) bekezdésben az "elmulasztja" szövegrész helyébe a "szándékosan elmulasztja" szöveg lép, tehát itt is látszik, hogy egy hatályos - és ez sok helyen megtörténik -, szándékossági alakzattal nem bíró fordulatot fordítanak, tehát tulajdonképpen a bizonyítási terhet is megfordítva ilyen formában kívánják szabályozni.

Úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem jó. Nyilván lehet azt válaszolni rá, hogy már kellő szankció az is, ha valaki nem kapja meg a javadalmazását, de miután megtörténik a mulasztás pótlása akár egy idő eltelte után, eltelhetnek hónapok - ha csak az a szankciója, hogy nem kap javadalmazást, vagy esetleg a tisztségét nem gyakorolhatja, és nem egy összeférhetetlenség kimondása, akkor ez megint csak nem találkozik az állampolgárok elvárásaival.

Azért utalnék még itt egy apró kitételként arra az esetre, amikor például felmerült, hogy Schmitt Pál volt köztársasági elnök nem megfelelően tett vagy nem időben tett vagyonnyilatkozatot, ha jól emlékszem, és ezt talán valamelyik bulvárlap nyomozta ki és fordult az alkotmányügyi bizottsághoz. Jómagam is ott voltam a szavazás alkalmával, és úgy éreztük, hogy ha a kormányzati többség úgy gondolja, hogy valamiből nem csinál ügyet úgymond, akkor a nyilvánvaló jogszabálysértések sem feltétlenül kell hogy szankcionálva legyenek. Abban az esetben is így van, ha ez teljesen egyértelmű, és a közvélemény számára is észlelhető, ahogy ennek az általam most nem megnevezett bulvárlapnak a vizsgálata és az ő tényfeltárása például Schmitt Pál esetében bekövetkezett. De mivel az illetékes bizottság, az alkotmányügyi bizottság kimondta, hogy nincs ügy, ezért ebből nincs is ügy és nem is volt ügy.

Felhívnám még a figyelmet, hogy itt a hozzátartozók vagyonnyilatkozatának a nem nyilvánossága is - már azokban az esetekben, amikor az adott személy vagyonnyilatkozata nyilvános - súlyos probléma és megoldandó, hiszen tulajdonképpen semmi mást nem kell tennie, mondjuk, egy országgyűlési képviselőnek vagy egy bevallásra kötelezett személynek, mint hogy mondjuk, mindent a feleségére íratni, és így az újságírók számára ez már nem elérhető, vagy egyébként bárkinek, nemcsak az újságíróknak. Ha ez nem elérhető, akkor ennek a nyomon követése már nagyon nehéz, és az adott bizottságokban lehet, hogy betekinthetnek vagy nagy nehezen sikerülhet betekinteni, de ha ezek nem lesznek nyilvánosak, ha az adott kormánypárti többség úgy gondolja vagy úgy nem gondolja, illetőleg azokban az esetekben, amikor kimondják többségi döntéssel, hogy nincs ügy, akkor nem is lesz ügy.

Véleményem szerint ez nem szolgálja azt, hogy az állampolgárok jobban higgyenek a vagyonnyilatkozat-tételben és annak erejében. Tehát súlyosabb szankciókra van szükség, és egyébként sok esetben megtörténik az, itt sokszor a közröhej tárgyává silányul az, hogy felsorolják, hogy hivatalosan melyik képviselőnek vagy állami vezetőnek mi szerepel a vagyonnyilatkozatában, miközben az emberek azt látják, hogy az életvitele és egyébként a róla kialakuló közvélekedés egyáltalán és semmiképpen nem találkozik - ezzel valamit kellene tenni.

Visszatérve a javaslatra - és lezárva, nem szeretném tovább húzni az időt -, úgy gondoljuk, hogy amennyiben a módosító javaslatainkat támogatni tudják, és egy objektív kritériumrendszert meg tudunk teremteni a nem benyújtással kapcsolatosan, és nem még a szándékosságot kell majd a szakbizottságnak bizonygatnia, akkor könnyebb szívvel tudjuk ezt támogatni. Egyébként kibúvók, kiskapuk és időhúzásra való lehetőségek fennállnak, ez semmiképpen nem jó, és az elvárás az állampolgárok részéről mindenképpen az, hogy következmények és objektív következmények legyenek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  330  Következő    Ülésnap adatai