Készült: 2024.03.28.13:02:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

327. ülésnap (2013.11.20.), 140. felszólalás
Felszólaló Dr. Szél Bernadett (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:13


Felszólalások:  Előző  140  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából, amikor erről a törvényről beszélünk, akkor muszáj megemlékeznünk arról, hogyan jutottunk el odáig, hogy ezekről az intézkedésekről kell most beszélnünk. A Fidesz már három és fél éve van hatalmon, és az egyik első intézkedése volt, amellyel gyakorlatilag a rokkant és a megváltozott munkaképességű embereknek hatalmas károkat okozott. Lassan két éve van annak, hogy hatályba lépett a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény.

(15.40)

Ez volt az a törvény, amelyik tulajdonképpen egy tollvonással felszámolta a rokkantnyugdíjrendszert, helyébe pedig egy szociális ellátási formát állított, a rokkantsági és a rehabilitációs ellátást.

Az, hogy Európában az egy minimumelvárás, hogy legyen rokkantnyugdíjrendszer, egy dolog. Az, hogy Magyarország ezzel szakított, ez viszont felháborító, és az is felháborító, ahogy ez itt Magyarországon megtörtént. Nem lehet elégszer felidézni azt, ahogy a kormány megtette ezt, ahogyan véghezvitte ezt a lépést. Ugye, mivel nyilvánvalóan alkotmányellenes volt ez, hogy a rokkantnyugdíjat mint szerzett jogot megvonják, a kétharmados többség ezt egész egyszerűen beleírta az alkotmányba, hogy a korhatár előtti ellátások csökkenthetők, szociális ellátássá alakíthatók, illetve munkaképesség esetén megvonhatók. Tehát az történt, hogy önök úgy tették alkotmányossá ezt az alkotmányellenes intézkedést, hogy egész egyszerűen beleírták az alkotmányba, és sajnos nem először és nem is utoljára alkalmazták ezt a módszert.

Ha rátérünk a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló törvényre, nagyon jól mutatja ennek a törvénynek a minőségét, hogy a hatálybalépése óta számtalanszor módosították, és nem is akárhogy. Amióta én itt vagyok és figyelem ezeket az eseményeket, azt látom, hogy mindig jött valamilyen salátatörvény, és csak-csak fel lehetett fedezni rendre olyan dolgokat eldugva, amelyek a rokkant embereket jellemzően hátrányosan érintik. Tele van ilyen módosítással; meghozták ezt a törvényt, és utána salátatörvényekkel folyamatosan módosították. A Lehet Más a Politika nem volt rest, és folyamatosan beadta azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel megpróbálta ezeket a káros hatásokat megszüntetni, sőt még egy törvényjavaslatot is benyújtottam, amelyet a szociális bizottság kormánypárti többsége a megszokott módon leszavazott, méghozzá tartózkodással; tehát kényelmesen letartózkodták az én jobbító javaslataimat.

Az EMMI-től mindig az a válasz érkezett, hogy önök nyomon követik a törvény megvalósítását a gyakorlatban, és ha azt látják, hogy szükséges a módosítás, akkor neki fognak állni és módosítani fognak rajta.

Nos, emlékezzünk arra vissza, hogy az első egyik ilyen lényegesebb módosítás pontosan akkor történt meg, amikor az ombudsman beadványára az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes az a szabály, amely bármely, akár minimális jövedelemmel járó keresőtevékenység végzése esetén kizárja a rehabilitációs ellátás folyósítását. Gyakorlatilag az történt, hogy az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szabályozás nem segíti elő, sőt akadályozza a rászorulók munkába állását. Ennek a hatására módosította a kormány a rehabilitációs ellátásra vonatkozó szabályokat, de ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy évig alkotmányellenesen vonták meg az amúgy is egyébként szégyenletesen alacsony ellátást azoktól, akik csak pár óra munkát vállaltak rokkant emberként. És utólag ezek az emberek persze nem kaptak semmifajta kárpótlást, nem kapták meg azt a támogatást, amelyet alkotmányellenesen megvontak tőlük. Tehát a visszamenőlegességet, amelyet anno a rokkantnyugdíjrendszer felszámolásánál alkalmaztak, ezt most már nem alkalmazták ugyanolyan előszeretettel.

Idén februárban volt az, hogy egy komplex törvényjavaslatot nyújtottam be a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló törvény legkirívóbb méltánytalanságainak a megváltoztatására, de itt is kényelmes tartózkodás volt a válasz. S ez, amiről most beszélünk, ez a törvényjavaslat egyébként több ponton emlékeztet azokra a tendenciákra, amelyeket én javasoltam volna bevezetni, de én azért sokkal erőteljesebb intézkedéseket vártam el a kormánytól, sokkal erőteljesebb, az érintettek életét számottevően javító javaslatokat fogalmaztam meg. De hozzáteszem, még mindig csak a legkirívóbb méltánytalanságokra szorítkoztam, pontosan azért, mert reménykedtem abban, hogy meghallják azt a segélykiáltást, ami hozzám nap mint nap beérkezik, a postafiókomba, a leveleken keresztül, a telefonokon, az érintett szervezeteken keresztül, és amelyek önöket is ugyanúgy elérik, csak éppen úgy látom, nem hallják meg ezeket a segélykiáltásokat.

Az én javaslatom ebben az ötpontos törvényjavaslatban az volt, hogy egyrészt legyen magasabb a kereseti korlát, és hogy más kereseti szabályok vonatkozzanak a magasabban kvalifikáltakra, s hogy a rokkantsági ellátás miatt ne szűnjön meg, csak szüneteljen az ellátás. Azt látom, hogy ebben a törvényjavaslatban, amelyet önök most előterjesztettek, ebből semmi nem valósul meg. Én javasoltam az előzetes biztosítási idő szabályainak életszerűbbé tételét - ehhez most már önök is hozzányúltak. Az én célom az volt, hogy ne zárjon ki annyi embert az ellátásból. Ez a törvény némiképpen, mondom, hozzányúl ehhez, de túl szigorúnak tartom még mindig azt, amit önök itt előterjesztettek.

Végül arra is benyújtottam egy módosítót, hogy azok is vehessenek részt a támogatott foglalkoztatásban, akik még nem szerezték meg a komplex minősítést. S pontosan azért tettem ezt, mert folyamatosan érzékeltem azt, hogy a komplex felülvizsgálatok borzasztóan lassan zajlanak ahhoz a menetrendhez képest, amelyet önök a saját maguk számára kijelöltek. Nagyon sokszor felszólaltam a parlamentben, államtitkár úrral nagyon sokszor beszélgettem erről, hogy lassítsanak már le egy kicsit, hogy tudja a rendszer legalább azt a tempót garantálni, amit önök elvárnak tőle, és ne az emberek, ne a rokkant, a megváltozott munkaképességű emberek jöjjenek ki duplán rosszul ebből a hibából, ami alapvetően a kormány felelőssége. Azt látom, hogy ez a javaslat, amelyet most tárgyalunk, nem javít érdemben ezen a helyzeten, ugyanis önök most csak azt mondják ki, hogy aki fogyatékossági támogatásban részesül, az komplex minősítés nélkül is dolgozhasson támogatással. De akkor most kérdezem én, hogy a többiekkel mi lesz; mi lesz azokkal az emberekkel, akik december 31-éig nem szerzik meg a minősítést; mi lesz azokkal az emberekkel, akik betegség vagy baleset következtében váltak megváltozott munkaképességűvé?

Továbbra is hiányzik ebből a javaslatból, és fájóan hiányzik, mert azt hiszem, ez lenne a minimum, hogy tényleg tudjunk arról beszélgetni, hogy itt valamifajta változás áll be, ez az, hogy a rokkantnyugdíjban töltött évek is számítsanak be a nyugdíj-jogosultsági időbe. Látniuk kell, és nagyon szeretném, ha ezt végre megértenék, nem a rokkant emberek hibája volt az, hogy nem fizették a járulékot - a rendszer volt ilyen. Egy rendszernek a hibáját számon kérni sok évvel később azokon az embereken, akik ilyen nehéz helyzetben vannak, én azt gondolom, az nem méltányos dolog. Úgy gondolom, a kormánynak kötelessége lenne, hogy ezen változtasson.

S kérdezem, továbbra is ez a legfájóbb kérdés - és nem csökkent azoknak a leveleknek a száma, nem csökkent azoknak a segélykiáltásoknak a száma, amelyeket az elmúlt években kaptam -: mi lesz azokkal az emberekkel, akik kiestek az ellátásból? Valamilyenfajta gondoskodást kellene hogy kapjanak, mert önök voltak azok, akik felszámolták a rokkantnyugdíjrendszert, önök voltak azok, akik ezt az egész új rendszert kitalálták, önök kényszerítették ezeket az embereket ebbe a helyzetbe - azt gondolom, az önök feladata kell hogy legyen, hogy valamilyen módon kivezessék őket a kátyúból.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, ebben az országban - ma jöttek ki a legfrissebb KSH-adatok - 21 ezer fővel kevesebben dolgoznak nemzetgazdasági szinten, mint amikor önök kormányra kerültek. Ez tehát egy olyan ország jelenleg, ahol még az ép embereknek is nagyon nehéz munkát találni, nagyon-nagyon rosszak a statisztikák, bármit mondjanak is a kormánypropagandában. Nos, kérdezem: önök hova akarják visszaküldeni ezeket az embereket dolgozni? Még az ép embereknek is nehéz munkát találni! A minimum az lenne, hogy gondoskodunk a legelesettebb embertársainkról. Úgy gondolom, a Fidesz kormányzásának az egyik legnagyobb hibája az, hogy ezt elmulasztotta; és hogy ilyen hangzatos szólamokkal próbálják itt a parlamentben ezt retorikailag korrigálni, ez inkább csak ront a helyzeten, mert nagyon álságos és nagyon méltatlan.

Köszönöm.




Felszólalások:  Előző  140  Következő    Ülésnap adatai