Készült: 2020.07.05.16:15:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

78. ülésnap (2011.03.24.), 128. felszólalás
Felszólaló Simonka György (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:14


Felszólalások:  Előző  128  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SIMONKA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem mondok újdonságot azzal, hogy Magyarországot a jelenlegi nehéz helyzetéből csak az emelheti ki, ha sikerül minél előbb minél több embert bevonni a foglalkoztatási körbe. Csak ez lehet a tartós növekedési pálya záloga, ha munkát és megélhetést tudunk adni az embereknek, és ha az emberek komolyan veszik a munkához való jogot és a felelősségét is. A korábbi közmunkaprogramokkal az volt a probléma, hogy az abban szereplők munkájának nagy részének nem volt gazdasági hozadéka, sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

De hogyan is jutottunk el idáig? A rendszerváltozás után számtalan ember veszítette el a megélhetését a munkaerőpiac átalakulásával. A nagy állami vállalatok és szövetkezetek megszűntek, a bennük felhalmozott értékeket elkótyavetyélték, és nem kell mondani, hogy kiknek a kezére kerültek a korábban a dolgozók munkája által összerakott vagyonok. A mai napig papolnak itt nekünk liberális gazdaságpolitikáról, egyenlő versenyfeltételekről és szabad piacról is ugyanezek az emberek. Az előző rendszer, majd a rendszerváltozás haszonélvezői bátran beszélhetnek erről, súlyos milliárdokkal a zsebükben. De hogyan tudtak volna velük bárkik is versenyezni, amikor néhány nokiásdoboznyi előnnyel indultak minden versenyben?

Vidéken különösen szembetűnő ez a helyzet, Dél-Békésben, ahonnan érkeztem, az emberek elsősorban mezőgazdaságból élnek, és próbálnak megélni a jövőben is. Miután azonban az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek megszűntek, az ő munkájuk is megszűnt. Számottevő ipar hiányában nem volt olyan szektor, amelyik fel tudta volna szippantani ezt a felszabaduló munkaerő-kapacitást. Később a szabadpiac jegyében sorra számolódtak fel azok a nagy múltra visszatekintő és nemzetközi szinten is elismert színvonalon működő mezőgazdasági feldolgozóüzemek, amelyeknek nem csupán közvetlen foglalkoztatási képességük volt, hanem nagyszámú beszállítói kapacitást is jelentettek a környékbeli termelőknek. Elég, ha a mezőhegyesi cukorgyárra, a nagybánhegyesi tejüzemre vagy a húskombinátokra gondolunk.

(16.00)

A feldolgozóipar felszámolásának következtében drasztikusan csökkent az állatállomány, de nemcsak a nagyüzemi termelésben. A szülőfalumban, Pusztaottlakán néhány éve még minden háznál hizlaltak marhát vagy sertést, ma sajnos sehol, s ennek hatása a szántóföldi növénytermesztésben is jelentkezett.

Amikor az új alkotmányunkat megfogalmazzuk, éppen ezekből kifolyólag nagyon fontos, hogy rögzítsük a magyar föld és a víz védelmét. Számomra ezért örvendetes, hogy az új alkotmány tervezetének már a preambulumában is benne van a természeti erőforrásaink védelme. Az O. cikkben ki is tér rá a tervezet, egyrészt "Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet", másrészt "A természeti erőforrások, különösen a termőföld és az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége."

Nem ártana a több ezer éves múltra visszatekintő magyar mezőgazdaság védelmét is belefoglalni, mert a mezőgazdaság, amely például a vetésforgó használatával vagy a bánkúti búzával ajándékozta meg az egész világot, méltán megérdemelné ezt. Történelmünk során többször fosztották ki országunkat, mi mindig képesek voltunk talpra állni a messze földön híres mezőgazdaságunknak és a szorgalmas munkáskezeknek köszönhetően. A szocialista kormányokat is túl fogjuk élni, de csak ha életet tudunk bele lehelni, és megőrizzük a mezőgazdaságot a magunk és a jövő számára. Jómagam Békés megyei emberként különösen büszke vagyok arra a földre, amelyre születtem, hiszen világszinten is egyedülálló annak a termőföldnek a minősége, amely például Kunágotán és Medgyesegyházán található.

Nekünk, a törvényhozás szereplőinek a felelősségünk, hogy lehetőséget biztosítsunk az embereknek arra, hogy munkába állhassanak. Azonban az állampolgároknak is van felelőssége, mégpedig az, hogy tudjanak és akarjanak is élni ezzel a lehetőséggel. A lakosságnak is rá kell ébrednie arra, hogy a szorgalmához és a tehetségéhez mérten hozzá kell járulnia az ország fellendítéséhez. Aki munkaképes, annak kötelessége, hogy ő is letegyen valamit az ország asztalára, amelyről aztán leveheti az őt megillető részt. Az állam csak így tudja fenntartani az egészségügyet, az oktatást, a közbiztonságot.

Véleményem szerint a vidék gondjait elsősorban a termőföld és az ivóvizünk védelme, valamint a mezőgazdaság fennmaradása oldhatja meg. De hiába minden törvényhozói szándék, ha az emberek nem kívánnak ezzel élni, vagy nem képesek élni az eléjük tárt lehetőségekkel. Az ország sorsának javítása mindannyiunk közös felelőssége, mert ahogy az új alkotmány preambulumában is olvasható: "Valljuk, hogy a közösség erejének, s minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye."

Teljesítsük mi is a dolgunkat, és alkossuk meg Magyarország új alaptörvényét! Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  128  Következő    Ülésnap adatai