Készült: 2020.08.11.06:31:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

156. ülésnap (2011.12.19.), 361. felszólalás
Felszólaló Dr. Hiller István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:16


Felszólalások:  Előző  361  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Az én meggyőződésem szerint a közoktatásról, vagy ahogy önök nevezik, a köznevelésről szóló törvény a Magyar Országgyűlés asztalán fekvő egyik legfontosabb törvény. Teljesen mindegy, hogy hajnalban vagy délután, délelőtt vagy éjfélkor beszélünk erről, olyan témáról beszélünk, ez - biztos vagyok benne, hogy mindannyian így gondolják, kormánypártiak és ellenzékiek - a legfontosabb dolog, ami az országunk jövőjét biztosítja. Ebben a felelősségérzetben ez a vita sok mindent mutatott meg. Sok mindent mutatott meg, mert világosan két felfogás parlamenten belüli és parlamenten kívüli összeütközését hozta.

(2.40)

Ennek a felfogásnak nem most és nem ennek a törvénynek a kapcsán volt keletje, a magyar pedagógiai és a pedagógián túlmutató szakirodalom, éppúgy, mint a nemzetközi, hosszú idők óta ütközteti ezt a két véleményt.

A vélemények között a különbség, amint ezt önök is érzékelhették, túlmutat és túlmutatott politikai pártok, illetve ellenzék és kormánypártok közötti határon. Itt ebben a kérdésben, másfél évvel azután, hogy önök átvették a kormányzást, világosan, túlmutatva a szakpolitikai határokon, felfogásbeli nézetkülönbségek ütköztek. Nem arról van szó, hogy az önök kormánykoalíciója, illetve a kormánytöbbséget alkotó két párt és az ellenzék, illetve annak két pártja, a demokratikus ellenzék két pártja ütköztette a nézeteit. (Derültség a Jobbik padsoraiból.)

Arról van szó, hogy létezett és létezik kétfajta felfogás. Ez a felfogás abban különböztethető meg, ami egyébként egy módosító indítványban ölt testet, amelyet önök voltak szívesek leszavazni, tudniillik, hogy a magyar közoktatásban és általában a közoktatásban a gyermek mindenekfeletti érdeke az, ami egy szakmai, szakmapolitikai elgondolásnak a magja. Vagy erre építjük az egészet, vagy pedig egy másik felfogásra, amely szintén létezik, ez is létező fogalomrendszer, és mag egy másfajta szakmai felfogásnak, amely nem a gyermek mindenekfelett álló érdekét, hanem az intézménynek vagy adott esetben az intézményhez tartozónak adja meg azt a jogot, hogy a szakmapolitikának a magját képezze.

Sok-sok professzort, sok-sok iskolát lehetne említeni. Elismerem, hogy ez a két felfogás ütközött össze, amelyet önök is láthattak úgy a nyilatkozatokból, mint a parlamenti bizottsági vagy éppen plenáris vitákból. Hangsúlyozom ismételten, ez nem ellenzék és kormánypárt, és nem is pártok, hanem nézetek közötti felfogáskülönbség.

Azt természetesen el kell ismerni, hogy mivel önök kapták a több szavazatot a legutóbbi, 2010-es választásokon, nem kétséges, hogy a szakmapolitikai érvelésen túl, minthogy arról szintén lehetett tudni, és azt gondolom, hogy ilyen dologban ez el is várható, az ország miniszterelnöke ebbe a nézetek különbözőségét megtestesítő politikai vitába beszállt, nyilván nem szakpolitikusként, hanem az ország miniszterelnökeként. Azt gondolom tehát, hogy egy erős miniszterelnöki elvárás formálta a szakpolitikát. Ennek eredményeként alakult ki úgy a bizottsági, mint leginkább a plenáris ülések véleménye.

Azt mondhatom önöknek, hogy a mi meggyőződésünk szerint az az út, amelyet önök követnek, létezik és helytelen. Nem arról van tehát szó, hogy azt mondom, hogy most találták ki, most összeeszkábálták; ez a magyar és a nemzetközi pedagógiában és szakpolitikában létező út, a mi felfogásunk szerint helytelen, mert az iskola akkor jó, ha annak középpontjában a gyermek áll. Ennek a törvénynek a középpontjában nem a gyermek áll. Ezt önök egyébként nyíltan, világosan ki is fejtik. Elismerem, hogy az önök felfogása szempontjából természetesen ez létező, azt gondolom, hogy (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: De helytelen!) nem helyes.

A vitában sok minden előfordult, akár financiális, akár rész-szakpolitikai kérdésekben. Ezeket megismételni felesleges. Azt gondolom ugyanakkor, hogy szükség lett volna és szükséges a magyar oktatásügyben, ezen belül a magyar közoktatásban egy olyan minimum kialakítása, amely kormányváltásoktól függetlenül képes biztosítani egyfajta stabilitást, hiszen ez az iskola és a gyermekek számára a legfontosabb. Úgy látom, hogy ezt önök elmulasztották. Ennek természetesen - minthogy semmi sem örök, sem birodalmak, sem kétharmad, sem korábbi, sem mostani - politikai, szakmapolitikai következményei vannak.

Nem próbálom önöket itt a vita utolsó fázisában arról meggyőzni, amit az elmúlt hetekben és hónapokban megpróbáltunk, és nem tettek. Meggyőződéssel azonban azt állíthatom, hogy nem pártpolitikai kérdésként önök helytelen és nem jó utat követnek. Így alakítsák ki a szavazatukat!

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  361  Következő    Ülésnap adatai