Felszólalás adatai

Utaltam arra, hogy az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága 2012 szeptemberében vizsgálta hazánk országjelentését, amelyben a kormánynak arról kellett beszámolnia, hogy milyen intézkedéseket tett az egyezményben meghatározott kötelezettségek teljesítése érdekében. 2012. szeptember 27-én a bizottság elfogadta a záró észrevételeit, amelyekben ajánlásokat fogalmazott meg a magyar kormány számára. A kormány jelentésével párhuzamosan a civil társadalom is elkészítette és elküldte alternatív jelentését a bizottság számára.

A bizottság ajánlásaiban a következőket fogalmazta meg. Aggályosnak tekintette a cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményének teljesen korlátozó gondnokság néven történő fenntartását a jogrendszerben. Hiányosságként észlelte a fogyatékossággal élő személyek döntéshozatalának támogatását, hiszen akkor ez még nem szerepelt olyan módon a Ptk.-ban, ezért most mindenképpen hiányt pótol a jelenlegi törvénytervezet. Tehát úgy is felfoghatjuk, hogy ezzel megfelelt a bizottság ajánlásának a kormány, és így is fogjuk fel. Javasolta azt is, hogy az állam tegyen azonnali intézkedéseket annak érdekében, hogy a helyettes döntéshozatal a gondnokság intézményétől mozduljon el a támogatott döntéshozatal irányába. Erre tesz most kísérletet az előttünk fekvő törvényjavaslat, amellyel kapcsolatban azonban nemcsak nekünk vannak aggályaink, hanem a civil szervezeteknek is. A bizottsági ülésen rákérdeztünk arra, hogy figyelembe vették-e a civil szervezetek véleményét és milyen tekintetben, s erre a bizottság ülésén megnyugtató választ kaptunk, ugyanakkor a hozzánk eljuttatott észrevételek, vélemények nem ezt tükrözték.

Tisztelt Országgyűlés! A polgári törvénykönyvről szóló új törvény elég szűkszavúan rendelkezik a támogatott döntéshozatalról, mindössze egyetlen szakasz szabályozza a döntéshozatalukban segítséget igénylő vagy arra rászoruló embereket támogató új jogintézményt, a támogatott döntéshozatalt. Ebben a tekintetben fontosnak tartjuk, hogy a kormány ezt a hiányt pótolva benyújtotta a támogatott döntéshozatalról szóló törvényjavaslatot.

Nem sokkal részletesebb azonban a jelen törvényjavaslat sem. A Magyar Szocialista Párt osztja és tartalmilag is támogatja az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének véleményét, akik szintén eljuttatták véleményüket a törvény előkészítésekor. Ennek a véleménynek pedig az a lényege, hogy a cselekvőképesség gyakorlásának elősegítését szolgáló jogintézmény polgári törvénykönyvbe, illetve a jelen törvényjavaslatba foglalt rendelkezései alapvetően ellentétesek a támogatott döntéshozatal koncepcionális alapelveivel. A támogatott döntéshozatal rendszere ebben a törvényjavaslatban a gondnokság logikáját követi. Kissé merev adminisztratív szemléletet tükröz, teret sem enged a rugalmasságnak, és távol áll a szükséges progresszivitást követelő rendszertől.

Feltétlenül hangsúlyozni kell azt is, hogy mindaddig, amíg létezik a helyettes döntéshozatal, azaz a cselekvőképességet teljesen korlátozó, kizáró gondnokság, aggályos, hogy a szükségesség-arányosság elveivel összhangban képes-e gyökeret verni és meghatározó módon érvényesülni a támogatott döntéshozatal rendszere, a legnagyobb jó szándék mellett is. A statisztikai adatok is azt támasztják alá, hogy bár 2001-ben a polgári törvénykönyv bevezette a cselekvőképességet ügycsoportok szerint korlátozó gondnokságot, a kizáró gondnokság meghatározó szerepe 2012-re, azaz több mint egy évtized alatt sem szűnt meg. A gondnokság alatt álló személyek többsége, mintegy kétharmada ma is kizáró gondnokság alatt áll.

A gondnokság számos diszfunkcionális eleme annak gyakorlati megvalósulásából ered, és egy ilyen rendszert épít most a jogalkotó a támogatott döntéshozatal jogintézménye kapcsán is, hiszen az új jogintézmény létrehozásakor az a civil szervezetek érzése, és a Magyar Szocialista Pártnak is ez a véleménye, hogy a gondnokság optikáján keresztül tekint erre az új jogintézményre is. Ezzel pedig nem változik semmi, megmaradnak a segítségre szoruló embertársainkkal szembeni társadalmi előítéletek - amelyben szintén elengedhetetlen a szemléletváltás; ebben persze nemcsak a kormánynak van szerepe, hanem az összes civil szervezetnek és minden magyar állampolgárnak -, és továbbra is jellemző lesz a fogyatékosság orvosi szemléletű megítélése, és ezen nem segít majd a törvénytervezetben előirányzott képzés sem.

Határozottan azt állítjuk, hogy nem csupán azok szorulhatnak segítségre a döntéseik meghozatalában, akiket a belátási képesség kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szoruló nagykorú személynek nevez a törvényjavaslat, hiszen államtitkár úr is nagyon helyesen felsorolta azokat, akik erre a támogatott döntéshozatalra ezentúl is rászolgálnak, igényt tartanának. Ahogy említettem, a támogatott döntéshozatal önkéntes bizalmi viszonyon alapuló jellegével ellentétes az orvosi szemlélet dominanciája is, nevezetesen hogy a támogató kirendeléséhez a belátási képesség kisebb mértékű csökkenését igazoló véleményt szükséges beszerezni.

Maga a törvényjavaslat az elmondott általános kritikákon túl is jelentős átdolgozásra szorulna. Hiányzik például a támogató eljárás, a támogató munkájának, a munka folyamatának a részletes kifejtése. Ennek különös jelentősége lenne azért, mert a támogatott és a támogató közötti bizalmi viszonyt a jogviszony teljes tartama alatt fenn kell tartani, és ennek a szemléletnek a javaslat szövegében is meg kell jelennie.

(14.20)

A bizalmi viszony fokmérője, hogy a támogató és a támogatott személy élethelyzete, vagyoni, jövedelmi viszonyai, céljai és érdekei elsődleges figyelembevételére köteles. Ez a követelmény nem hiányozhat a törvényjavaslatból sem, ezért módosító javaslatot is benyújtunk majd.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Míg a gondnokság a helyettes döntéshozatal elvére épül, ennek megfelelően paternalista szemlélettel bír, addig a támogatott döntéshozatal, a támogatott döntéshozatal jogintézményének az egyénből kell kiindulnia, a támogatott személy autonómiáját tiszteletben tartva, információkkal, tanácsokkal segítve a saját döntései meghozatalában, hiszen ez jelenti a cselekvőképesség fenntartását azokon a területeken, ahol ez lehetséges.

A gondnokság és a támogatott döntéshozatal elvi, szemléletbeli különbsége miatt szükséges a szabályozásban is élesen elválasztani a két rendszer mögötti intézményi hátteret is. A támogatott döntéshozatal csak abban az esetben tudná a célját megfelelően betölteni, ha nem a már létező, teljesen különböző elvi alapokon működő gondnoksági rendszer részeként akarják meghonosítani. Sokkal nagyobb szerepet kellene kapnia ebben azoknak a civil szervezeteknek, amelyeknek alapszabályban foglalt tevékenységi köre és célja az értelmi vagy pszichoszociális, illetve halmozott fogyatékossággal, vagy éppen autizmussal élő személyek érdekvédelme.

A törvényjavaslat a gyámhatóság elsődleges szerepére épít, miközben a gyámhatóságnak csak az elengedhetetlenül szükséges hatósági döntéseket kellene meghoznia. A szemléletet igazolja az is, amit mi ebben a tekintetben hibásnak tartunk, hogy 30 kormánytisztviselő jogviszonyban álló támogató esetében akár 45 támogatottal is foglalkozhatna egyszerre a hivatásos támogató. Ez elfogadhatatlan, 45 személlyel nem lehet bizalmi viszonyt kialakítani.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat végül is egy formailag kész törvény képét mutatja, még akkor is, hogyha a törvénytervezet címet viseli. Az a helyzet viszont, hogy ennek a törvényjavaslatnak úgy érezzük, hogy nincs lelke. Pedig a támogatottaknak valójában csak egy ilyen szemlélet segítene.

Köszönöm a figyelmüket.