Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - elnapolom, lezárására a mai ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Bethlen Gábor Alapról szóló 2010. évi CLXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9062. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alaptörvény D) cikke szerint "Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal."

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A Bethlen Gábor Alap ezen alaptörvényben rögzített cél elérése érdekében jött létre, illetve folytatja munkáját immáron lassan két esztendeje. Figyelembe véve a működés során felmerült gyakorlati tapasztalatokat, felmérve az egyre bővülő mértékű ellátandó feladatokat, illetve a határon túlról érkező igényeket, szükségessé vált a Bethlen Gábor Alapról szóló törvénynek az eddigi tapasztalatokon alapuló pontosító és kiegészítő jellegű módosítása.

A törvény hatályos rendelkezései szerint a Bethlen Gábor Alapból nyújtandó támogatás kedvezményezettjei lehetnek többek között társadalmi szervezetek, önkormányzatok, valamint az általuk alapított, illetve fenntartott jogi személyiségű intézmények. Indokolttá vált a kedvezményezetti kör időközben bekövetkezett változásokhoz való igazítása. Egyrészről a továbbiakban kedvezményezett lehet civil szervezet, települési és területi önkormányzat, valamint az általuk alapított, illetve fenntartott jogi személyiségű intézmény. Ezen rendelkezés összhangban áll az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről szóló törvény terminológiáival, illetve rendelkezéseivel.

Másrészről szintén pontosító jellegű a szakmai egyeztetés során felmerült módosítási javaslat a belső egyházi jogi személy kedvezményezetti körben való feltüntetése. A szabály összhangban áll a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény rendelkezéseivel.

Szükségessé vált az alap kezelésével kapcsolatosan felmerülő költségekre vonatkozó rendelkezések törvényi szintű szabályozása. Ennek alapját a 2012. január 1. napjától hatályos, az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény vonatkozó rendelkezése képezi. Eszerint az elkülönített állami pénzalap kezelésének kiadásait az elkülönített állami pénzalap költségvetése, az elkülönített állami pénzalapot létrehozó törvényben vagy a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértékben finanszírozhatja.

(13.00)

Tekintettel arra, hogy ennek szabályozására a Bethlen Gábor Alapról szóló törvény végrehajtásáról szóló 367/2010. (XII. 30.) számú kormányrendeletben került sor ez idáig, indokolt, sőt szükséges a Bethlen Gábor Alapról szóló törvény kiegészítése az alap kezelésével kapcsolatos költségekre vonatkozó rendelkezéssel. Így teremthető meg az összhang az államháztartásról szóló törvényben meghatározott általános szabályokkal, mivel az államháztartásról szóló törvény a kezelési költség tárgykörében törvényi szintű szabályozást követel meg.

A törvényjavaslat a Bethlen Gábor Alap kollégiumi tagjai, illetve elnöke vonatkozásában is tartalmaz módosítást. A Bethlen Gábor Alapról szóló törvény hatályos rendelkezései szerint a kilencfős kollégium tagjait, valamint a tagok közül a kollégium elnökét a Bethlen Gábor Alap felett rendelkező bizottság nevezi ki. A tagok, illetve az elnök megbízatásának megszűnéséről szóló hatályos rendelkezések azonban jelenleg teremtik meg a lehetőséget arra, hogy a bizottság a kinevezési jogköre mellett értelemszerűen a visszahívás jogát is gyakorolhassa. A törvényjavaslat e jogosultság megteremtéséről is rendelkezik, valamint szabályozási átmenetet biztosít a törvényjavaslat átmeneti rendelkezéseivel, miszerint a visszahívhatóságot a kollégium már kinevezett elnöke és tagjai tekintetében is alkalmazni lehet, illetve szükség szerint alkalmazni is kell.

A Bethlen Gábor Alap működésének majdnem két éve során szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján indokolt, hogy különös méltánylást érdemlő esetekben, illetve az adminisztrációs költség csökkentése érdekében a Bethlen Gábor Alap felett rendelkező bizottság dönthessen a kamat felszámításának, illetve a már megállapított kamat megfizetésének az elengedéséről. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvényben meghatározott általános szabályok szerint a költségvetési támogatások jogosulatlan igénybevétele, jogszabálysértő vagy nem rendeltetésszerű felhasználása esetén a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás összegét kamattal növelt mértékben kell visszafizetni. A törvényjavaslat alapján a Bethlen Gábor Alap felett rendelkező bizottság különös méltánylást érdemlő esetekben eltekinthet a céltól, illetve a szerződésben rögzítettektől eltérően felhasznált támogatás visszafizetésével kapcsolatos kamat felszámításától, illetve dönthet a már megállapított kamat elengedéséről, kivéve ha a támogatást gazdasági tevékenységhez kapták vagy használták fel.

A törvényjavaslat meghatározza azt az esetkört, illetve azokat a körülményeket, amelyek különös méltánylást érdemlőnek tekintendők. Ezen esetek két kategóriáját különbözteti meg a tervezet. Egyrészről a természetes személy támogatott esetében különös méltánylást érdemlő eset a kedvezőtlen szociális helyzet, illetve az a körülmény, ha a támogatás kamattal történő visszafizetése a kötelezett és a vele egy háztartásban élők megélhetését súlyosan veszélyeztetné. Másrészről nem természetes személy támogatott esetén különös méltánylást érdemlő körülmény, ha a támogatás kamattal növelt összegben való visszafizetése a támogatottnak a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulása, anyagi és szellemi gyarapodása, nyelvének és kultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése, az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolatának fenntartása és erősítése érdekében kifejtett tevékenységét veszélyeztetné. A törvényjavaslat ezen részében megfogalmazott kivétel, azaz a gazdasági tevékenységhez kapott vagy felhasznált kamat elengedésének, mérséklésének a tilalma a tiltott állami támogatásokra vonatkozó európai uniós versenyjogi szabályoknak hivatott eleget tenni.

A javaslat szól a beszámolási kötelezettségről, azaz a nemzetpolitikáért felelős miniszter szükség szerint, de legalább évente egyszer május 31-ig tájékoztatja a kormányt, a kormány pedig ezt követően beszámol az Országgyűlésnek az alap előző évi tevékenységéről és működéséről, valamint a Bethlen Gábor Alapról szóló törvény alkalmazásának tapasztalatairól. Az államháztartás szervezeti, beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátos szabályairól szóló 249/2000. (XII. 24.) számú kormányrendelet előírásai alapján az elkülönített állami pénzalapoknak az előzetes éves elemi költségvetési beszámolót a tárgyévet követő év április 30-ig, a végleges beszámolót pedig március 31-ig kell elkészíteni és továbbítani az államháztartásért felelős miniszterhez. Az alapok végleges beszámolóját könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell, és ezt az ellenőrzést az Állami Számvevőszék által meghatározott módszertan alapján kell elvégezni. Ez az iránymutatás a zárszámadás időszakában is fogalmazhat meg ellenőrzési feladatokat az ellenőrzést végző könyvvizsgálók részére. Éppen ezért indokolt, hogy ezt a határidőt a hivatkozott rendelethez igazítjuk. Erre tekintettel vált szükségessé a Bethlen Gábor Alapról szóló törvény vonatkozó rendelkezésének módosítása is.

Az áttekinthető jogi szabályozás érdekében az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvényben általános jelleggel szükséges rögzíteni azt, hogy elkülönített állami pénzalap, azaz a Bethlen Gábor Alap javára a fejezetet irányító szerv más fejezethez hatáskörében átcsoportosítást hajthasson végre. Erre tekintettel a Bethlen Gábor Alapról szóló törvény 18. § (2) bekezdése okafogyottá válik, így hatályon kívül kell azt helyezni.

Tisztelt Országgyűlés! A most általános vitára bocsátott előterjesztés többlépcsős előkészítő munka eredménye, sokrétű egyeztetést igényelt. A törvényjavaslatban nevesített módosítások elengedhetetlenül szükségesek a további hatékony és eredményesebb működés szempontjából. Kérem, hogy mind hozzászólásaikkal, mind pedig szavazatukkal a későbbiekben támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a nemzeti összetartozás bizottsága álláspontjának ismertetésére kerül sor, ötperces időkeretben.

Megadom a szót Csóti György képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

CSÓTI GYÖRGY, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A nemzeti összetartozás bizottsága november 19-én megtárgyalta a Bethlen Gábor Alapról szóló 2010. évi CLXXXII. számú törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, valamint az e törvény végrehajtását biztosító 367/2010. számú kormányrendelet módosítására vonatkozó előterjesztést. A módosításokra azért van szükség, hogy a Bethlen Gábor Alap további jogszerű működése és átláthatósága biztosítható legyen.

A bizottság a módosításokat 8 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak ítélte, és egyben az elfogadását támogatta. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőnek Ékes Ilonának, a Fidesz képviselőjének.

ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Bethlen Gábor Alap legfontosabb küldetése a határon túli nemzettársaink erkölcsi és anyagi támogatása. Ezt a szubvenciós rendszert a Fidesz-kormány hozta létre, építette fel még 1998 és 2002 között, de annak működését hamar szétzilálta a 2002-től hatalomra került Gyurcsány-kormány.

A Gyurcsány-Bajnai-korszakban az elcsatolt területeken élő magyarokhoz a célzott támogatások, befizetések hollétét átláthatatlan homály kezdte uralni. Történt ez annak köszönhetően, hogy a támogatás két részre szakadt: a források egyik halmaza a Miniszterelnöki Hivatalhoz került, ahol az illetékes szakállamtitkár egymaga rendelkezett tetemes pénzösszegek felett, a célirányzatok mégsem tudták lefedni az ellátandó feladatokat. A rendszer másik eleme a Szülőföld Alap volt, amely a Gyurcsány-Bajnai-éra alatt úgy működött, hogy annak kollégiumai rábólintottak a határon túli magyar pártok által benyújtott egyezségre, majd a miniszter végül egymagában döntött a kötelezettségvállalásról.

Azt követően, hogy a nemzeti ügyeket szívén viselő jobboldali kormány 2010-ben ismét többséget szerzett az Országgyűlésben, a határainkon túl lévő magyar szervezetek érzékelték a nemzetpolitika változását, így megtöbbszöröződött a túljelentkezés a forrásokra, ezáltal lehetetlenné téve a kisebb és nagyobb szervezetek egységes kezelését a Szülőföld Alapon belül. A fentieket alapul véve kapott teret az az egységesítési szándék, amelynek eredményeként létrejött a Bethlen Gábor Alap, a Szülőföld Alapot felváltva, átcsoportosítva a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál az e célra elkülönített forrásokat.

Ez a fajta átszervezés három fő pillérrel biztosítja azóta is az átláthatóságot. A pénzalap egységes kezelése kiküszöböli az esetleges párhuzamosságokat. Ha a költségvetést elvonás vagy zárolás terhelné, a Bethlen Gábor Alapban elkülönített összeget az nem érinti, valamint a Bethlen Gábor Alap az Állami Számvevőszék félévente esedékes pénzügyi, jogi és szakmai vizsgálatának tárgyává válik, ezzel is elősegítve az átláthatóságot és elszámoltathatóságot.

(13.10)

Mindezek mellett hangsúlyozandó, hogy a Bethlen Gábor Alap létrejötte a lehetőségek bővítéséhez is hozzájárult, hiszen a MÁÉRT által megfogalmazott igényekkel összhangban az alapból nemcsak a szomszédos országokban, hanem a világ bármely részén élő nemzettársaink is részesedhetnek. Az alap kiemelt támogatottsági köréhez tartoznak a mikro-, kis- és középvállalkozások, így abból önrészt vagy kamattámogatást igényelhetnek az európai uniós pályázatokhoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek fényében kérem, támogassák a Bethlen Gábor Alapot érintő törvénymódosítást, ami egyértelműen a kormány még tisztább átláthatósági, ellenőrizhetőségi szándékát tükrözi.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces reagálásra megadom a szót Dorosz Dávidnak, az LMP képviselőjének.

DR. DOROSZ DÁVID (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika megalakulásakor sem támogatta a Bethlen Gábor Alap felállítását, illetve azóta bebizonyosodott, hogy a félelmeink, aggályaink jogosak voltak, a Bethlen Gábor Alap eredménytelenül, átláthatatlan módon és konfliktusokat okozva működik. Ezeknek a problémáknak az orvoslására Mile Lajos képviselőtársammal nyújtottunk be egy törvényjavaslatot, amelyet önök vita nélkül lesöpörtek az asztalról.

Azt gondoljuk, hogy a Bethlen Gábor Alap önök által kitalált felépítése, struktúrája, működése teljesen hibás, azt összevissza toldozgatni-foldozgatni semmi értelme. Éppen ezért ezt a törvényjavaslatot támogatni nem fogjuk tudni. Nem fogjuk tudni többek között azért sem, mert a Bethlen Gábor Alap eddigi, rövidke működése során is már olyan fennakadások és olyan hibák fordultak elő, amelyek, azt gondolom, teljes mértékben egyértelművé teszik, hogy önök rossz úton járnak. Rossz úton járnak, mert az oktatási-nevelési támogatást több tízezer határon túl élő magyar család több hónapos késéssel kapta meg az önök hibája miatt. Egy elhibázott koncepcióban, elhibázott szervezeti struktúrával akarják önök ezt működtetni, és ezt magyar családok tízezrei keserülik meg a határon túl.

Emellett önök a hibák mellett sajnos politikai osztogatásra is használják a szervezetet, egyértelműen megbélyegzik az önökkel egyet nem értő határon túli szervezeteket, legyenek akár civil szervezetek, akár kulturális egyesületek. Őket elvágják mindenféle anyagi támogatástól, és a saját kis kedvenceiket támogatják a határon túl.

Önök ugyanazt a megosztó politikát folytatják a határokon kívül is, amit a határon belül, önök ugyanúgy gyarmattá akarják tenni a határon túli magyar közösségeket, ahogyan Magyarországot is Fidesz-gyarmattá akarják tenni. Azonban látható módon nagyon sok közösség ennek ellenáll, és ők is jelezték, hogy ez, ahogy a Bethlen Gábor Alap működik, nem tartható tovább.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Szintén kettőperces reagálásra következik Szávay István, a Jobbik képviselője.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Azért remélem, hogy a Lehet Más a Politikának majd azért lesz szakmai észrevétele is a javaslat kapcsán, és nem csak egy kétperces hozzászólásban kívánják a frakciójuk álláspontját ismertetni.

Amit viszont Ékes Ilona képviselőtársam mondott, arra hadd kívánjak most reagálni, és nem a saját felszólalásomban kívánom elmondani, azt majd tételesen meg fogom tenni. Azért azt nagyon sajnálom, képviselő asszony, hogy az ön felszólalásában még csak egy fél mondat erejéig sem érintette azokat a konkrét módosító javaslatokat, amelyek a törvényben szerepelnek, csak egy egyoldalú kormánypropagandát hallhattunk számos, egyébként tételesen cáfolható állítással abban, amit ön elmondott. Ugyanakkor egyetlenegy mondattal sem indokolta, hogy maga a konkrét javaslat és az abban foglaltak miért támogathatók a Fidesz részéről. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most visszatérünk az írásban előre bejelentkezett felszólalók köréhez, és megadom a szót Szabó Vilmosnak, az MSZP képviselőjének.

SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ékes Ilona képviselőtársamnak csak azt tudom mondani, hogy sem formailag, sem tartalmilag nem igazán felelt meg a valóságnak az, amiről szólt. Ajánlanám figyelmébe, hogy tanulmányozza azokat a működési formákat, amelyek 2002-2010 között zajlottak (Kontur Pál közbeszól.), ezek egyébként az akkori határon túli szervezeteket is sértették (sic!). De hát azt gondolom, ezt majd megteszi, ha úgy kívánja.

Magáról a beterjesztett törvényjavaslatról el szeretném mondani, hogy nagy várakozás övezte, mind államtitkár úr, mind államtitkár asszony, a területen dolgozók részéről olyan információkat közöltek velünk, illetve az érintettekkel, hogy komolyan tanulmányozni kívánják a Bethlen Gábor Alap működésével kapcsolatos eddigi tapasztalatokat, felvetéseket, kritikákat, tehát egyáltalán azt a helyzetet, amely gyakorlatilag működésképtelenséget is idézett elő. Erről itt a parlamentben is volt szó, amikor a kicsit elkésett - vagy nem is kicsit elkésett - éves beszámolóról folytattuk le a vitát.

Maga az előterjesztés is leírja azt a mondatot, hogy a Bethlen Gábor Alap jogszerű és átlátható működésének biztosítása érdekében szükséges a módosítás. Ezzel tulajdonképpen azt is elismeri, hogy eddig nem volt teljesen átlátható, és nem volt jogszerű sem a működés. Nyilván maga ez is indokolja azt, hogy fontos és jelentős pontokon kellett volna, kellene továbbra is módosítani a meglévő törvényt.

Ha összegészében nézzük, akkor ami született, az nagyon távol áll attól, amire szükség lenne, ami a várakozás volt, ami a határon túli érintett nemzeti közösségek részéről is elvárt és elvárható lenne. Mondhatnám azt is, hogy vajúdtak a hegyek és egeret szültek, technikai jellegűnek minősített módosításokat terjesztett be a kormányzat. Szeretném mondani persze, hogy nem becsüljük le ezt sem, ahogyan államtitkár úr is az előterjesztés bevezetőjében ezeket felsorolta, nyilvánvalóan van jelentősége - és pozitív jelentősége - annak, hogy kibővítik a támogatások kedvezményezettjeinek a körét, hogy igyekeznek az alap működésének, működtetésének a költségeit is behatárolni.

A kollégium elnökének és tagjainak a visszahívására vonatkozó szabályozás már nem teljesen ilyen egyértelműen nevezhető pozitívnak, hiszen azt fogalmazzák meg, hogy indoklás nélkül hívható vissza. Szeretném jelezni, hogy ez nem az átláthatóságot és a jogszerűséget erősíti. Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy igenis szükséges az indoklás megfogalmazása ebben a tekintetben.

Hasonlóképpen üdvözlendő az önmagában, hogy a beszámolási kötelezettség időpontját módosították, és meghatározzák a kormány elé történő beterjesztés időpontját, azonban a parlament esetében már kiveszik a konkrét időpontot, vagyis nem kötik időponthoz. Ez már egyáltalán nem pozitív, és egyáltalán nem az átláthatóságot és az ellenőrizhetőséget erősíti, ebben a tekintetben is módosító indítványt nyújtunk be.

Azok a technikai jellegű részek, amelyek a kamatok felszámításáról, illetve ezek érvénybe léptetéséről, alkalmazásáról, illetve az átcsoportosításról szólnak, nyilván szintén lehetnek a pozitív kategóriába sorolhatók. Az azonban, hogy azokra az alapvető kérdésekre nem adnak választ, és amelyekhez nem nyúltak, továbbra is azok a kritikus pontok, amelyeket a Magyar Szocialista Párt, de más, a többi ellenzéki képviselőcsoport is fölvetett. Ez elsősorban is az irányító és döntéshozatali fórum, a háromtagú bizottság, amely az eddigi nem átlátható és nem ellenőrizhető formában fogja majd a munkáját végezni. A döntés-előkészítő jogkörrel bíró kilencfős kollégium továbbra is csak a nyílt pályázatok esetében illetékes, amely az idei évben a támogatási keretnek csupán az 5 százalékát jelenti, nyilvánvalóan ebben sem fog változás történni a módosítást követően sem, amennyiben így fogadja el a többség ezt a törvényjavaslatot.

(13.20)

Továbbra sem vehetnek részt érdemben a döntés-előkészítésben, döntéshozatalban a helyzet- és terepismerettel rendelkező külhoni magyar szakértők vagy a MÁÉRT munkájában részt vevő személyek. Azt hiszem, hogy ezek is továbbra is negatívan fogják befolyásolni az alap működését.

Ehhez kapcsolódóan nyilván sok minden egyéb felvetés is megfogalmazható lenne, nem kívántak hozzányúlni végül is érdemben a Bethlen Gábor Alap működését negatívan befolyásoló tényezőkhöz, pontokhoz. Úgy tűnik, hogy ebben a formájában némi kis foltozgatással kívánják ezt továbbra is működtetni, ezért, miután a törvényjavaslat továbbra sem szolgálja az átlátható, jogszerű működést, a Magyar Szocialista Párt nem fogja támogatni ebben a formában annak az elfogadását.

Szeretnénk jelezni, hogy amint lehetőségünk lesz arra, meg fogjuk változtatni az alap döntéshozatali rendszerét, ismét bevonjuk a külhoni magyar szakértőket a döntés-előkészítésbe, döntéshozatalba, és arra törekszünk, hogy a támogatási keretösszeg minél nagyobb arányban legyen megpályázható, ahogy az egyébként korábban is volt, nyílt pályázati keret formájában, és ez lesz átlátható vagy ennek alapján lesz átlátható a támogatás. Kiemelt figyelmet fogunk fordítani a szórványtelepülésekre, oktatás, kultúra támogatására, és nyilvánvalóan a nemzeti jellegű, jelentőségű intézmények rendszerében is változtatást kell és fogunk is eszközölni.

Elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Megadom a szót Csóti Györgynek, a Fidesz képviselőjének kettő percben.

CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Visszautasítom Dorosz Dávid képviselőtársam politikai indíttatású és alaptalan vádaskodásait, és elfogadhatatlannak tartom azt a magatartást, hogy belekiabálja a világba az alaptalan vádakat, utána angolosan távozik. Lám, senki nincs itt a Lehet Más a Politika részéről, ez is mutatja, hogy mennyire szívügyük a határon túli magyarság kérdése. (Révész Máriusz: Nem jár bizottsági ülésre.)

És azonkívül reagálok érdemben is az elhangzottakra. Azt mondja, hogy nem alakult ki a vita a javaslatukról. Azért nem alakult ki, tisztelt képviselőtársaim, mert az előterjesztők közül egyik sem tisztelte meg a bizottságot, sem Mile Lajos, sem Dorosz Dávid, hogy részt vegyen a vitában, így nem volt kivel vitatkozni az előterjesztésről.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szávay István, a Jobbik képviselője.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, nem okozott nagy csalódást az előttünk fekvő javaslat, tekintve, hogy nem is voltak vérmes várakozásaim azzal kapcsolatban, hogy érdemi, lényeges pontokhoz fognak hozzányúlni. Sajnos, minimális volt a reményem annak kapcsán, hogy önök valóban felelősen, érdemben végiggondolják a Bethlen Gábor Alap tragikus elmúlt közel két évének a működését, s ha már egyszer ehhez a törvényhez hozzányúlnak, akkor a működési tapasztalatokat is esetleg beépítik a javaslatokba.

A Bethlen Gábor Alapról szóló törvényt 2010 decemberében az utolsó ülésnapokon fogadtuk el, fogadta el a parlament. A Jobbik akkor tartózkodott, egyfajta konstruktív jó szándékáról tanúbizonyságot adva. Számos fenntartásunk, problémánk volt, módosító javaslatot nyújtottunk be, ebből egyet-kettőt önök is elfogadtak vagy elfogadott a kormánypárti többség. Voltak alapvető fenntartásaink, nemmel azonban nem kívántunk szavazni, mert bíztunk abban, amit Semjén Zsolttól a miniszteri expozéban hallhattunk, illetve bíztunk abban, ami a törvényben lefektetésre került, és annak a vitájában kormánypárti képviselőtársaim elmondtak, hogy önök egy új, szakszerű, átlátható, megbízható, elszámoltatható és a korábbiaknál igazságosabb rendszert kívánnak létrehozni.

Szeretnék visszautalni csak nagyon röviden az alap éves, tavalyi éves tevékenységéről néhány héttel ezelőtt zajlott beszámolóra, a beszámoló parlamenti vitájára. Nagyon szoros volt sajnos az a 20 perc, amennyi vezérszónokként a rendelkezésemre állt, hogy minden gondot és problémát a Bethlen Gábor Alap működésével kapcsolatban összefoglaljak.

Engedjék meg, hogy így bevezetőként azért egy-két olyan gondolatra a magunk szemszögéből is reagáljak, amit Ékes Ilona képviselő asszony is említett. Ezt egyébként magamnak is fölírtam, mint bevezető kritikákat, csak így még aktuálisabbá teszi, hogy képviselő asszony ennek teljesen az ellenkezőjét elmondta. 2010-ben a Jobbik választási programjában nem véletlenül szerepelt az, hogy mi nemzetpolitikai minisztériumot szeretnénk fölállítani. Ennek a célja egyébként éppen az volt, amit szavakban önök is elmondanak, hogy jó lenne az, ha a külhoni magyaroknak szánt költségvetési támogatások és az egyébként ezzel kapcsolatos különböző kormányzati döntéshozatali kompetenciák egy helyen, a kormányzati struktúrán belül egy helyen, elkülönítve és egy jól látható felelőssel megnevezve működnének.

Ez utóbbi láthatóan vagy talán inkább csak sejthetően, vagy felszínesen megvalósult azzal, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes személyében van valaki, aki felügyeli a nemzetpolitikát, azonban a döntéshozatali struktúrában és ezeknek a pénzeknek a csoportosításában vagy központosításában - amit egyébként szerintem teljesen alaptalanul Ékes Ilona képviselőtársam is üdvözölt -, ebben nem történt érdemi változás.

Itt szeretném megint és ismételten felhívni a figyelmet, és a legmélyebb felháborodásomat kifejezni azzal kapcsolatban, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr most sem, mint ahogy eddig soha, amikor ezzel a törvénnyel kapcsolatban bármit is beszéltünk, nem érezte feladatának, vagy biztos van valami más fontosabb feladata - most nem akarok rá utalni, hogy milyen tippjeim vannak, mert a múltkor nagyon megsértődött azon, amikor a kismadarak vadászatát hoztam összefüggésbe a nemzetpolitikai tárgyú ténykedésével, úgyhogy most inkább nem fogok elsütni ízléstelen poénokat, főleg az elmúlt napok tükrében, hogy most biztos mivel foglalkozik, és mi az, ami fontosabb számára, mint a külhoni magyarok -, de tény az, hogy az alapot felügyelő, miniszterelnök-helyettesként felügyelő kormánytagként, amire egyébként önök büszkék annyira, hogy mindig elmondják, hogy ez mennyire kiemelt feladat a kormányon belül, hogy egy miniszterelnök-helyettes felügyeli, miniszterelnök-helyettes úr ismét nem vesz részt ezen a vitán.

A források átcsoportosítása, képviselőtársaim, nem történt meg. Párhuzamosságok továbbra is vannak a rendszerben, olyan szinten vannak a külhoni magyarok támogatásában párhuzamosságok, hogy tavaly még az Állami Számvevőszék is az éves jelentésében ezt bírálat tárgyává tette, mint ahogy azt a nemzeti összetartozás bizottságának ülésén megtudtuk, és akkor most hadd hivatkozzam az Állami Számvevőszékre, talán ezt még elfogadják valamennyire szakmai véleménynek. Tehát nincsen szó átcsoportosításról, és nincsen szó a pénzalapok teljesen egységes kezeléséről, és mint ahogy Ékes Ilona fogalmazott itt a Fidesz nevében, a párhuzamosságok kiküszöböléséről. Számos párhuzamosság van még sajnos most is a rendszerben.

Amit viszont tételesen szeretnék cáfolni, és annak idején felháborodásomat is kifejeztem ezzel kapcsolatban, és nyilvánosságra is hoztam az álláspontunkat, egész egyszerűen, képviselő asszony, nem igaz az, hogy a zárolások nem érintették a Bethlen Gábor Alap által kezelt forrásokat. Ez konkrétan nem igaz, amit ön mondott. Tavaly 600 millió forintot vontak el olyan forrásokból, illetve olyan célokból, amelyek egyébként a Bethlen Gábor Alaphoz kapcsolódnak; 600 millió forintot, miközben egyébként azt kommunikálta folyamatosan a kormány és a kormánypártok, hogy a megszorítások - nem megszorítások, most nem tudom, hogy éppen most minek keresztelik a megszorításokat -, kiigazítások vagy korrekciók nem fogják érinteni a külhoni magyarságnak szánt pénzeszközöket. De, érintették egyébként, és ha még ezt a 600 millió forintot nem vesszük figyelembe, akkor sem beszélhetünk egyébként érdemben és lényegében több pénzről és több támogatásról, mint amennyit a Gyurcsány-Bajnai-rezsim utolsó éveiben a külhoni magyarok kaptak.

Aztán hadd idézzem miniszterelnök-helyettes úr 2010. XII. hó 7-én mondott miniszteri expozéját a Bethlen Gábor Alapról szóló törvény kapcsán, ahol hosszan fejtegette, hogy ez a rendszer miért lesz majd jobb. Mint jeleztem, ezt részben mi magunk és elhittük. Akkor adott egy kis történelmi visszatekintést egészen Bethlen Gábor koráig magáig egyébként visszanyúlva. Többek között arról beszélt akkor Semjén Zsolt, hogy nyílt pályázati pénzeket pedig a 2006 elején induló Szülőföld Alap döntéshozó kollégiumi rendszerben osztotta. Az utóbbi esetben 2 milliárd forintról van szó.

2006-ra utalt vissza miniszterelnök-helyettes úr, és távol álljon tőlem, félreértés ne essék, nehogy nekiálljon itt valamelyik fideszes képviselőtársam arról beszélni, hogy most miért vagyunk egy platformon az MSZP-vel, vagy hogy én bármiben is az MSZP-kormányt kívánom dicsérni, mert ez a lehető legtávolabb áll tőlem. Ez inkább önökre nézve és a kormánypártokra nézve sajnálatos, mint hogy rájuk nézve dicséretes, hogy akkor, amikor 2006-ban 2 milliárd forint volt az, amit nyilvános pályázatok keretében lehetett szétosztani külhoni magyar célokra, addig ez az összeg hat év elteltével mindösszesen 600 millió forintra csökkent, képviselőtársaim. Például lehet, hogy erről kellett volna vagy erről is kellett volna ebben a javaslatban beszélni.

Ugyanis a nyílt pályázati keretben felhasználható vagy megítélhető pénzek két évvel ezelőtt a törvény eredetijében szereplő 10 százalékkal ellentétben mára már csak 5 százalékra csökkentek, ez az a 600 millió forint, szemben, még egyszer mondom, a 6 évvel ezelőtti 2 milliárd forinttal, és akkor most ne is beszéljek még arról, hogy 6 év alatt mennyi volt az infláció, és akkor hogyan lehetne ezt a dolgot felpörgetni.

(13.30)

Tehát többszörös összegről beszélünk, többszöröse volt hat évvel ezelőtt az az összeg, amit pályázati formában kaptak meg.

A pályázatokkal kapcsolatban szintén - és aztán utána nem macerálom már többet Ékes képviselőtársamat, és beszélek majd a javaslatról is -, ugye, a pályázatokkal kapcsolatban szintén elhangzott egy mondat, amit ön kritikának szánt, Ékes képviselőtársam. Méghozzá az, hogy a pályázatokról úgy döntöttek, hogy azt a határon túli magyar pártok alkujának az eredményeképpen közvetítették Budapestre. Na most, úgy gondolom, hogy a határon túli magyar pártok vagy azoknak egy része nagyon boldog lenne ma, ha egy ilyen alkufolyamat részese lenne. Ugyanis most nemhogy nincs alkufolyamat, hanem önök kifejezetten pozitívan diszkriminálnak, illetve negatívan diszkriminálnak bizonyos határon túli pártokat vagy az ő vélt vagy valós érdekkörükbe tartozó civil szervezeteket.

Az elcsatolt régiók döntő többségében a kormányzati forrásokat önök igenis és kifejezetten politikai logika alapján döntik el, aminek a szakmaisághoz a legtöbbször köze sincsen. Ezért hiába végez valaki kiváló magyarságmentő tevékenységet a kultúrában, az oktatás területén vagy a közösségszervezésben, ha nincs a megfelelően favorizált ottani magyar párt vagy szervezet érdekkörében, akkor a legcsekélyebb esetben sem számíthat támogatásra. Akkor, amikor ön kritikaként arról beszél, Ékes Ilona képviselőtársam, hogy mennyire fölháborító volt az, hogy különböző szervezetek alkuja alapján születtek pályázati döntések, amit én magam sem tartok jónak, félreértés ne essék, azt hiszem, ez sok esetben még mindig jobb volt, mint a mostani rendszer, ahol semmi másról nincs szó, mint határon túli klientúraépítésről magyar állami pénzből.

Nézzük akkor, hogy mivel foglalkozik még a javaslat. Mondhatnék nagyon sok mindent, hogy mivel nem foglalkozik, és mivel kellett volna, de ha már egyszer behozták ezt, akkor nézzük, hogy mi az, ami előttünk van. Hadd kezdjem egy technikai jellegű hozzászólással. Itt az 1. § rendezi és kétségkívül egy kicsit jobban megfogalmazza, hogy tulajdonképpen kik azok, akik támogatásban részesülnek. Itt azért megfontolásra ajánlom, ajánljuk, Vágó Sebestyén képviselőtársammal be is adtunk egy módosító javaslatot ezzel kapcsolatban, hogy a b) pontban, ahol a civil szervezetekről beszélünk, a d) ponthoz hasonlóan kerüljön feltüntetésre az, hogy támogatásban részesülhetnek a civil szervezetek által fenntartott különböző oktatási, gyermekjóléti, kulturális és szociális intézmények is. Ez egyfajta pontosítás. Azzal együtt is, hogy egyébként magát az eredeti szöveget is jobbnak és helyesebbnek tartjuk, mint ami a mostani törvényben szerepel. És akkor nagyjából ezzel véget is ért a pozitív kritikáim sora.

2. §. A 2. § szabályozza azt, hogy az alap pénzének hány százaléka költhető vagy használható fel működésre. Jelen esetben, illetve a tavalyi és az idei évben nagyjából ez 7 százalék, tehát 7 százalékos összeg az, amit működésre használtak. Na most, ezt a javaslat szeretné 10 százalékra emelni, pontosabban rögzítené ezt a 10 százalékot, ami a korábbi javaslatban nem volt benne vagy nem volt számszerűsítve, a költségvetési törvényben jelent csak meg külön nevesítve ez az összeg. Ezt a 7 százalékot, amiről most beszélek, képviselőtársaim, nem emelni kellene, hanem éppen hogy csökkenteni kellene. Ha arról beszélnénk, hogy milyen nagyszerű, kiváló, szakszerű és mindenki által elfogadott és üdvözölt munkát végez a Bethlen Gábor Alap, és ennek működése a szakszerű pályázatelbírálást, ügyintézést, bürokráciamentességet és egyebeket, sorolom azokat a szavakat, amelyek egyáltalán nem jellemzők az alap működésére, az ezt szolgálná, ha ez valóban így lenne, akkor talán lehet, hogy indokolt lenne, hogy ehhez nagyobb működési forrásokat biztosítsunk.

De amikor azt látjuk, hogy az alap olyan munkát végez, amilyet, és közben olyan kiadásai vannak, mint amilyenek, hogy például az alap igazgatóságának minden egyes tagja külön szolgálati gépkocsival furikázik 15 millió forintért, meg hogy semmit nem érő, több tízmilliós tanulmányokat rendelnek meg, bizonyos esetekben bizonyíthatóan, más esetekben csak sejthetően közeli érdekkörükbe tartozó cégektől, akkor talán felmerül az a gyanú vagy felvethető az, azt hiszem, jogosan a részünkről, hogy nem kellene az egyébként sem túl átlátható működés költségeit az eddigiekhez képest emelni, és ezt még ráadásul törvényben is rögzíteni, és világossá tenni, hogy ezekre a célokra az alap 10 százalékát, még egyszer mondom, 10 százalékát el lehet működgetni. Ezt felháborítónak tartom! Amikor érdemben az elmúlt években semmivel nem emelkedett a külhoni magyarok támogatása, akkor az ő támogatásukat kezelő Bethlen Gábor Zrt. működését akarják a mostani 7-ről 10 százalékra fölemelni. Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan!

Aztán van itt több szó a kollégiumok elnökéről és a kollégium tagjairól, különböző összeférhetetlenségeket megállapítva. Szeretném megkérdezni államtitkár urat vagy bárki mást, aki tud erre válaszolni, mert február 5-e óta a kollégiumnak nincs kinevezett 9. tagja: miért nincs? A kollégiumnak elvileg ugyanis 9 tagja van. Február 5-én Horváth Tamás lemondott a kollégiumi tagságáról, miután egyébként február 6-án a cége kapott egy 12,5 millió forintos megbízást szervezetfejlesztésre, teszem hozzá halkan, zárójelben, azóta nincs kinevezve senki a kollégium 9. tagjává.

Aztán a 6. §, amiről többször is szó volt, a határidők kérdése. Ahelyett, hogy világosabban szabályoznák azt, hogy az ezért felelős miniszter, illetve kormánytag mikor kell beszámoljon a kormánynak, és a kormánynak mikor kell beszámolnia a parlamentnek, ehhez képest ezeket a szabályokat inkább lazítják. Miért teszik? Azért teszik, mert az idei évben is a kormány és egyébként személyesen miniszterelnök-helyettes úr törvényt sértett azzal, hogy a megfelelő határidőt a beszámolásra nem tartotta. Ugyanis április 30-ig Semjén Zsolt nem küldte el a Bethlen Gábor Alapról szóló beszámolót a kormánynak, a kormány azt valamikor csak nyáron terjesztette a parlament elé, és most, októberben tárgyaltuk a tavalyi éves beszámolót, amit szintén nehezen minősíthetőnek tartok. Tehát a javaslat felpuhítása ebből a szempontból szintén elfogadhatatlan; nem is értem, hogy Szabó képviselőtársam miért üdvözölte ezt a rendelkezést.

Na, és az utolsó pedig a 7. §. Ezt meg érthetetlennek tartom, az eddigiek fényében elmondottak szerint pedig szintén elfogadhatatlannak. Miközben önök folyamatosan az elszámoltathatóság és az átláthatóság fontosságáról beszélnek, betesznek egy gumiszabályt. Kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan és kire fogják majd alkalmazni. Tehát a bizottság, figyeljen a megfogalmazásra, különös méltánylást érdemlő esetben eltekinthet a céltól, illetve a szerződésben rögzítettektől eltérően felhasznált támogatás visszafizetésével kapcsolatos kamat felszámításától, illetve dönthet a már megállapított kamat részben vagy egészben történő elengedéséről, kivéve, ha a támogatást gazdasági tevékenységhez kapták vagy használták fel.

Ez tág teret ad az egyéni döntéseknek, és tág teret ad a visszaéléseknek is. Sajnálom, hogy ezt a szót kell használjam, de az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján, azt hiszem, nyugodtan tehetem. Egy ilyenfajta megfogalmazás elfogadhatatlan. Mi az, hogy különös méltánylást érdemlő eset? Ki dönti el, hogy mi a különös méltánylást érdemlő eset? Mivel kell ezt indokolni, és mivel kell ezt alátámasztani? Ez természetesen megint az egyéni döntéseknek és a teljesen szubjektív megítéléseknek ad majd lehetőséget.

A fent említett problémákkal kapcsolatban benyújtottuk a megfelelő módosító javaslatainkat. Számos paragrafusához az eredeti törvénynek ezt nem tudtuk megtenni, mivel a javaslat ezt nem nyitotta meg vagy nem tette lehetővé. Jelen formájában és jelen szövegezés alapján ez a javaslat számunkra elfogadhatatlan. Várjuk módosító javaslataink sorsát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szili Katalin független képviselő. Képviselő asszony, öné a szó.

DR. SZILI KATALIN (független): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Engedjék meg képviselőtársaim, hogy én ott folytassam, ahol képviselőtársam befejezte. Egy egészen más aspektusból szeretném a harmóniát megteremteni abban, ami a célját szolgálta önmagában ennek a módosításnak, egyrészt a tekintetben, amiről már Szabó Vilmos képviselőtársam is szólt. Néhány hónappal ezelőtt egy általa benyújtott és éppen a határidővel foglalkozó módosító indítványnál a tárca részéről azt az információt kaptuk, hogy lesz majd egy egységes módosítás, abban ez szerepelni fog.

Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy önmagában a május 31-i határidő megjelölése logikus, bár annyiban javasoltam volna, államtitkár úr, hogy esetlegesen azt is határozzuk meg, hogy mely határidő az, amíg a kormány a parlament elé terjeszti a beszámolót. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, ami pontosan elősegíti azt a közös tudást, amit nekünk, parlamenti képviselőknek igenis tudnunk kell, hogy ezt az egyébként nemzeti érdeket szolgáló alapot hogyan működtetik, milyen célokra került felhasználásra az a finanszírozási összeg, amit erre biztosítunk.

Képviselőtársaim! Ami a mondandóm lényegét jelenti, az önmagában a 7. §. Utal arra a módosítás indokolásának általános része, ami az alaptörvény D) cikkét idézi, mégpedig azt, hogy önmagában a nemzet összetartozását szem előtt tartva Magyarország felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti a közösségek fennmaradását, fejlődését, támogatja a magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, a szülőföldön való boldogulást.

(13.40)

Azt gondolom, nincs ma köztünk egyetlen olyan képviselő, aki ennek a fontosságát megkérdőjelezné. Azt gondolom, ez egy nagyon magasztos cél, és az is, ami egyébként az alaptörvényből fakadóan a Bethlen Gábor Alap létrehozásában fogalmazódott meg célként, a szülőföldön való egyéni és közösségi boldogulás, anyagi, szellemi gyarapodás elősegítése, és sorolhatnám tovább, hiszen egyébként a módosítással érintett törvény ezt nagyon jól megfogalmazza. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, a 7. §-ban az szerepel, ahogyan képviselőtársam utalt rá, itt két gondolatjel között: a bizottság - különös méltánylást érdemlő esetekben - eltekinthet a céltól és a szerződésben rögzített feltételektől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Önmagában mi tekinthető szerződésszegésnek? Természetesen az, ha önmagában nem azt a célt szolgálja, ami egyébként a törvényben megfogalmazódott, illetőleg szabad kezet adunk arra, hogy eltérően is fel lehessen használni. Tehát két dologra is utal ebben a módosítás: egyrészt, hogy el lehet térni a céltól, ugyanakkor a szerződésben foglaltaktól is. Képviselőtársaim! Azt gondolom, ha a mi célunk valóban az, hogy ez egy átlátható, mindenki számára világos kereteket megfogalmazó törvény legyen, ahhoz ez nem illő és azzal nem harmonizálható. A Magyar Köztársaság parlamentje nem adhat lehetőséget arra, még méltányossági alapon sem, hogy az egyébként a törvényben megfogalmazott céltól, amelyhez nyilván támogatási eszközök odaadása fűződik, bárki eltekintsen. Arról nem is beszélek, hogy egy szerződésszegést sem szankcionál egyébként ebben az esetben a 7. §-ban megfogalmazott, azt kell mondanom, rendkívül elasztikus szabály. A Magyar Köztársaság parlamentje ebben az esetben lehetőséget nyújt arra, hogy bárki egyébként nyugodtan térjen el a céltól vagy pedig szegjen szerződést, hiszen teljesen szubjektív módon dönthet úgy egy bizottság, hogy akkor ehhez kapcsolódóan nem követeli azt a kamatot, ami egyébként, én úgy gondolom, úgymond - idézőjelben - ennek a szankcionálását biztosítja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, gondolják azt át, hogy valóban megfelel-e annak a célnak a 7. §, és arra csak utalnék, államtitkár úr, hogy az indokolásban ehhez a szakaszhoz egyetlenegy olyan mondat nem fűződik, amelyik kibontaná azt, hogy a jogalkotónak, illetőleg a beterjesztőnek mi a célja azzal, hogy azt fogalmazza meg, hogy a bizottság eltekinthet a céltól, illetőleg a szerződésben rögzítettektől eltérően a felhasznált támogatás visszafizetésével kapcsolatos kamattól és a többi.

Képviselőtársaim! Én maximálisan egyetértek azzal, hogy nyilván méltányossági esetekben, ott, ahol a szociális körülmények - és sorolhatnám tovább - indokolják, abban az esetben legyen lehetőség arra, hogy akár a kamatot csökkentsék vagy tekintsenek el tőle. De az, hogy egy jogszabály azt mondja ki, hogy egyébként a bizottság eltekinthet a céltól, miért fogalmaztunk meg akkor célt, képviselőtársaim? Itt szórakoztatjuk saját magunkat, hozzuk a jogszabályokat, utána mi magunk adunk felmentést az alól, hogy egyébként a szabályozásban is fixen megfogalmazott szabályokat bárkinek be kelljen tartania. És akkor még melléteszi azt is, hogy egyébként annak sincs következménye, ha a bizottság úgy dönt, teljesen szabad kezet kap, ha valaki nem a szerződésnek megfelelően használta fel ezt az összeget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ezt a 7. §-t, főleg ebben az (1) bekezdést át kellene gondolni, egyrészt azért, mert ha kimondjuk azt, hogy a cél éppen az átláthatóság, és nyilvánvalóan itt nem megkérdőjelezve azokat a nemes célokat, ahogyan én magam is a bevezetőmben említettem, ami akár az alaptörvényben, akár egyébként a Bethlen Gábor Alapról szóló 2010-ben megalkotott törvényben megfogalmazódott. De akkor, tisztelt képviselőtársaim, nem tehetjük azt meg, mi, akik itt egyébként a jogszabályokat alkotjuk, törvényeket alkotunk, hogy önmagunk biztosítunk arra menekülési utat vagy bármilyen egyébként teljesen szubjektív módon történő megítélést a támogatások odaítélésénél, arra az esetre is, ha az nem felel meg a célnak vagy éppen nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően történt a felhasználása.

Kérem az államtitkár urat is, hogy gondolják át ezt még egyszer. Azt gondolom, nagyon-nagyon rontja annak a nemes célnak a megítélését, amit, még egyszer hangsúlyozom, önmagában az alap jelent, a finanszírozás jelent. Az előttem szóló képviselőtársaimmal kapcsolatosan is megjegyzem, hogy úgy gondolom, önmagában azt, ami egy nemzet közös érdekét szolgálja egy ilyen alap működtetésénél, nem lehet megkérdőjelezni. Azt hiszem, nekünk az a feladatunk, hogy tegyük hozzá azokat az értékeket, amelyek egyébként ezt valóban kiszámíthatóvá, átláthatóvá teszik, és valóban olyanná teszik, hogy olyan felhasználásra kerüljenek ezek az összegek, amelyek ennek a nemzetnek az identitását, nyilván ehhez kapcsolódóan a közösségek boldogulását, a szülőföldön maradását, a nyelv megőrzését, és sorolhatnám tovább, ezeket a nemes célokat segítik.

Államtitkár úr, elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem rétvári Bence államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Úgy látom, igen. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, csak nagyon röviden szólnék. Először is szeretném megköszönni azoknak a frakcióknak, amelyek itt maradtak a vita végére is; nem csak bejöttek, és a tények ismertetése nélkül elmondták a kormányt ostorozó álláspontjukat, majd azon két perc végeztével el is hagyták az üléstermet. Ez jelzi, hogy ez a frakció, az LMP, amelyik így vitázott, mit gondol a határon túli magyarokról.

Nyilvánvalóan mindenki valamelyes politikai túlfűtöttséggel is mondta a hozzászólását az ellenzéki padsorokból, de annak örülök, hogy ez egy olyan témakör volt, hiszen nem volt ez mindig így - gondoljunk csak a népszavazás időszakára -, de mindenki a határon túliak szülőföldön maradását, kulturális támogatását, a helyi környezetben való gyarapodásukat, megmaradásukat, kulturális életük javítását szolgálva igyekezett elmondani felszólalását. Ezt szeretném megköszönni mindenkinek, hogy a Bethlen Gábor Alap fő missziója, az alaptörvényben lefektetett fő célok mindannyiuk számára ugyanazok voltak.

Ugyanakkor az nyilvánvalóan sejthető volt, hogy egyes részekhez kritika érkezik. Azt azért szeretném visszautasítani, hogy ez a kormány kevesebbet költene a határon túliak támogatására, amint azt elődei tették. Ez akár a kisebb szervezetek támogatásában, akár a nagyobb intézmények, egyetemek támogatásában tetten érhető, vagy akár a határon túliak melletti kötelező kiállásban, mondjuk, a vajdasági magyarok kollektív megbélyegzése kapcsán, amelyben a kormányzatnak már az anyagiakon is túlmutató kiállása volt.

Nyilvánvalóan lehet ugyanolyan értelmezési problémákat felvetni a mostani törvényjavaslattal kapcsolatban, mint általában is, hogy mi a különös méltánylást érdemlő helyzet, de ezt a szófordulatot, az ilyesfajta körülményekre való utalást nemcsak ez a törvény, de számtalan más jogszabályunk is tartalmazza, ugyanúgy szerepel ez az előző napirendben szerepelt polgári törvénykönyvben is. Tehát nyilvánvalóan ezeket csak egyenként lehet megmondani, és bár itt-ott tesz felsorolást példálózó jelleggel a törvény, de ettől függetlenül azt, hogy mi az egyedi méltánylást érdemlő eset, csak ott, helyben lehet megállapítani. És ne feledjék el, képviselőtársaim, itt csupán a kamat összegéről, tehát egyfajta büntetés elengedéséről vagy meg nem ítéléséről van szó, amennyiben egyébként a cél a Bethlen Gábor Alapkezelő céljaival és az alaptörvényben lefektetett nemzetpolitikai célokkal azonos.

Én köszönöm szépen mindenkinek, hogy részt vett itt a vitában. Örülök, hogy a szabályozás módosításának egyik-másik irányát pozitívnak találták, bár nyilvánvaló, hogy az ellenzéki képviselők kevésnek fogják találni ezeket az irányokat. A konkrét felvetésekről pedig - hiszen lesz, hiszen mondták, hogy benyújtanak módosító indítványokat - akkor a részletes vitában tudunk majd a továbbiakban is eszmét cserélni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.50)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk.

A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében nem került sor. A képviselők benyújtották indítványaikat. Az általános vitát most lezárom, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Most napirend utáni felszólalás következik. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Korondi Miklós úr, a Jobbik képviselője: "Merjünk nagyok lenni - A magyar labdarúgás napja" címmel. Képviselő úr, öné a szó ötperces időkeretben.

Felszólalások:   1-51   51-71   71      Ülésnap adatai