Felszólalás adatai

DR. KÉKESI TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ahogy a felvezetésből is érzékelhető, a költségvetési bizottság kisebbségi álláspontját tudom elmondani, amely támogató a törvényjavaslat mellett, és ebből természetesen, aki ismeri a parlamenti menetrendet, tudja, hogy ugyan a költségvetési bizottság nem, de más, nálunknál felelősebben viselkedő bizottság elfogadta a törvény általános vitára való alkalmasságát, ezért tudunk róla most tárgyalni.

Rögtön azzal kezdeném, hogy mi is ennek a törvényjavaslatnak a címe, hiszen a sajtóban alapvetően bankmentő csomagként van aposztrofálva. Nos, ennek a törvényjavaslatnak az a címe, hogy a pénzügyi közvetítői rendszer stabilitásának megteremtését szolgáló törvényjavaslat. Miért is fontos ezt hangsúlyozni, hogy ez az egész közvetítőrendszer stabilitását hivatott támogatni? Mert nem bankot szeretnénk megmenteni. Nem egy bankról, nem egy konkrét bankról, nem néhány bankról van szó, hanem azokról a pénzintézetekről, hitelintézetekről, amelyek ha veszélyt okoznának a közvetítői rendszerben, veszélyt okoznának mindannyiunknak. A mi pénzünkről, az emberek pénzéről, a vállalkozók, a kisebb, az országnál kisebb közösségek pénzéről, betéteiről van szó, és akkor jár el felelősen a kormányzat, akkor járunk el felelősen mi, ha ezt a közvetítői rendszert stabilizáljuk, mentjük meg, ha úgy tetszik, azoktól a veszélyektől, amik nem Magyarországon idéződtek elő.

Képzeljünk el egy asztalt, amin dominók vannak. Ha bármelyik dominó eldől, több vagy kevesebb további dominó eldőlését okozhatja. Ez az asztal a magyar, a hazai pénzügyi közvetítői rendszer. Ebben kell megakadályozni, hogy fölboruljanak, megszűnjenek azok a kapcsolatok, ahogy Varga képviselőtársam is mondta, az az érrendszer, amitől működik, és nemcsak maga a pénzügyi rendszer, hanem az egész gazdaság, hiszen a hiteleken keresztül táptalajt, üzemanyagot, energiát kapnak azok az ágazatok, amelyek élnek és fejlődnek ez által a pénzügyi közvetítői rendszer által. Tehát nem kockáztathatjuk, hogy egy-egy hitelintézet veszélybe sodorja mindezeknek az embereknek, vállalkozásoknak, közösségeknek a pénzét, a működését. Ezért azt gondolom, hogy szükséges a beavatkozás.

Hogy hogyan tesszük ezt a beavatkozást, erre két fő megoldást kínál a törvényjavaslat. Egyrészt ajánlja a tőkepótlást, a tőkeszerkezet átalakítását mint megoldást. Hosszabban nem fejtegetném, de tudjuk róla, hogy mind a mai napig egyetlenegy Magyarországon működő pénzintézetről sem derült ki az, hogy ő valamilyen kétes, bizonytalan, veszélyekre utaló hitelmennyiséget halmozott volna fel, egyetlen hitelintézetről sem derült ki, hogy ne tudna eleget tenni önmagában azoknak a ma jogszabályba iktatott követelményeknek, ami egyébként az ő működését kérdésessé tenné. Tehát még egyszer hangsúlyozom: nem a bankok megmentéséről van szó, hanem arról, hogy elfogyott a pénzintézetek, a hitelintézetek közötti bizalom, nem mernek egymásnak kölcsönadni. Javítani kell ezt. Ezt részben tőkeágon lehet megtenni, ez a tőkepótlás, de én alapvetően azt tartom sikeres beavatkozásnak, azt tartanám sikernek, ha ilyen módon egyetlenegy magyar pénzintézetnek sem volna szükséges segítséget nyújtani.

A másik ág - ez az igazi megfejtése a problémának - a garancia, mert ez egyrészt egy úgynevezett multiplikatív hatáson keresztül megsokszorozódik, nemcsak egy hitelnyújtáson, hanem sok hitelnyújtáson keresztül jelent további üzemanyagot, további vérellátást ebben az érrendszerben, és valójában ezzel áll helyre a bizalom, amikor ott van mögötte az állami garancia, már minden bank mer nemcsak egymásnak, hanem majd valóban az ügyfeleknek is pénzt juttatni.

Ezzel együtt tehát a kisebbség általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot, és látván, hogy más bizottság is így döntött, támogatnánk, ha az Országgyűlés is ilyen felelősen járna el.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)