Felszólalás adatai

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitanap végén természetesen egy hozzászólás keretében lehetetlen összefoglalni, és nem is tisztem, nem is feladatom; néhány reflexiót szeretnék hozzáfűzni mindahhoz, ami elhangzott, és elmondani mindazt, amit magam is fontosnak tartok a vitához való hozzájárulásban.

Közel egy évvel ezelőtt, 2004. május 12-én tartott - szintén szerdai napon - az Országgyűlés vitanapot. Ennek a vitanapnak az volt a címe, hogy megfelelően felkészült-e Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozásra. A vitanap kezdeményezője ugyanaz az ellenzéki párt, akik most is kezdeményezték a vitanapot, most azzal a címmel és azzal a szándékkal, hogy elégtelent adjanak a jelenlegi kormány uniós teljesítményére.

Tizenkét nappal a csatlakozás után azt tetszettek bizonygatni, hogy Magyarország nem készült fel megfelelően, egy évvel a csatlakozás után pedig azt tetszenek bizonygatni, hogy katasztrófa az, ami Magyarországon történik, és a kormány teljesítménye elégtelenre minősíthető. Ezzel szerintem felrúgnak egy olyan konszenzust, amely végigkísérte az elmúlt tizenöt esztendőt. Ennek a konszenzusnak az volt a lényege, hogy kormányok jöttek-mentek, váltották egymást, és mindig a jelenleg éppen kormányzó erő - és ebben egyetértés volt az ellenzék és a kormánytöbbség között - elismerte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az előző kormány az uniós felkészülés érdekében az integrációs folyamatban tett.

Ez az első eset, amikor radikálisan és teljes mértékben negatív módon értékelik mindazt, ami ez alatt az egy év alatt történt. Ez nem jó jel. Nem jó jel, mert azt mutatja, és azt hiszem, anélkül, hogy a részletekben bárki elveszne, hogy nem a közös gondolkodásra való törekvés az erősebb tényező, hanem inkább az a szándék, hogy a helyzetnek egy olyan egyoldalú értékelése váljon meghatározóvá, amely minden erőfeszítést annullál. Mintha ezek a folyamatok szétválaszthatók lennének, mintha ezek a folyamatok csak egy esztendőn belül mérhetők lennének, és kiállítható lenne a végső bizonyítvány. Mindenki tudja, hogy ez nem így van, a pillanatnyi helyzet is egy folyamat eredménye, előzményekből következik, és az ezekért az előzményekért viselt felelősség pedig valamennyi politikai erő számára egyetemleges.

Ezért lett volna jobb - és tegnap az európai ügyek bizottságában el is hangzott -, hogyha a vita tárgya az a sokoldalú jelentés lenne, amely jót és rosszat egyaránt tartalmaz; vannak benne olyan számok, amelyek tényleg elgondolkodtatók, tényleg meghökkentik az embert, és arra sarkallják, hogy kritikusan szemlélje mindazt, ami azon a területen történt, ugyanakkor vannak más folyamatok, amelyeket reálisan normális megvilágításba helyez. Ez a 68 oldalas jelentés ma már, úgy tudom, hogy a rendelkezésére áll a képviselőknek, jobb alapot jelent az objektív reális értékeléshez, mint ami a vita során elhangzott.

Mert nem hiszem, hogy az egy jó megközelítés, hogy még azokat az erőfeszítéseket is lekicsinyeljük, amiket közösen tettünk meg, még csak nem is a kormány, hanem közösen, a parlamenti erők és a kormány együttesen. Én ilyennek tartom azt, hogy Magyarországon nagyon stabil alapja, közjogi bázisa van az európai ügyek parlamenti vitelének, a kormány és a parlament közötti kapcsolatnak. Meglepődve hallottam én is Hörcsik képviselő úr hozzászólását. Én nem felejtettem el azt, amikor 2002-t megelőzően számtalanszor kértük, hogy konzultáljunk alkotmánymódosításról, a törvény koncepciójáról - nem tapasztaltunk ilyen készséget. Sokkal előrébb járhatnánk, ha megelőző, olyan szakmai-politikai viták zajlottak volna Magyarországon a csatlakozás közjogi feltételeiről, amelyek meggyorsították, felgyorsították volna ezt a folyamatot.

Egyébként én is azt tapasztalom, hogy az újonnan csatlakozó országokban különös figyelemmel vannak a magyar gyakorlatra, értékelik azt a széles közjogi alapot, ami több kétharmados törvényből, alkotmánymódosításból, házszabály-módosításból áll, és ami talán ennél is fontosabb, amit nem lehetett volna konszenzus nélkül kialakítani, és hadd tegyem hozzá, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben a Magyar Országgyűlés minden olyan kétharmados törvényt elfogadott, amely elengedhetetlen volt a csatlakozás szempontjából. Ezek olyan tények, amelyeket sokkal inkább és sokkal jobban tisztelni kellene, és meg kellene becsülni.

Ez a rendszer egy működőképes rendszer, hiszen az európai ügyek bizottságában, az úgynevezett nagybizottságban folyamatos és rendszeres munka folyik, minden ülésen ott vannak a felelős miniszteriális vezetők, a tárca nélküli miniszter, a pénzügyminiszter, a környezetvédelmi miniszter, minden olyan kérdésre igyekeznek választ adni, ami a bizottság tagjait foglalkoztatja, érvényesül a parlamenti ellenőrzés.

Valóban, a miniszterelnök úr nem volt ott december 8-án ezen az ominózus Európai Tanács előtti tájékoztatón, azért, mert abban az időpontban kormányülés volt, de ezt megelőzően is és azt követően is minden ilyen tájékoztatót a törvénynek megfelelően megadott, ez alkalommal pedig a helyettesítés jogával és lehetőségével élt. Beindult az egyeztetési eljárás, a magyar parlament bekapcsolódik a közösségi jogalkotásba, nyilván a kezdeti lépések nehézségeit követően ez sokkal zökkenőmentesebben és sokkal gördülékenyebben mehet majd.

(14.00)

Sok minden elhangzott a mai vitában, amit, azt hiszem, nem kezelünk kellő realitással, és nem értékelünk megfelelően. A magyar állam, a Magyar Köztársaság valóban nem kapta meg a határőrizeti ügynökség székhelyét. Elmondta a miniszter a tegnapi bizottsági ülésen, hogy milyen körülmények, milyen feltételek nehezítették azt, lévén Magyarország nem tengeri állam, és a határőrizeti ügynökség tevékenysége szárazföldre és a tengeri határőrizeti tevékenységre egyaránt kiterjed. Ebből következően Lengyelország eleve jobb esélyekkel indult. De ha azt vesszük alapul, hogy az európai alkotmány szövegébe magyar kezdeményezésre, a magyar érdekérvényesítés eredményeként került be a nemzeti kisebbségek jogainak védelme, akkor tessék megmondani, képviselőtársaim, melyik a fontosabb számunkra: a határőrizeti ügynökség, mert ez egy negatív példa, de mellette van számos olyan komoly pozitív példa, amely azt mutatja, hogy a magyar érdekérvényesítés nem jár gyerekcipőben, és nem vagyunk képtelenek érdekeinket érvényesíteni.

Ugyanígy számos olyan jogszabály, közösségi jogszabálytervezet tárgyalása előtt állunk - például a kishatárforgalmi irányelv -, amelyben ismét nagyon fontos nemzeti szempontokat kell érvényesítenünk a területi hatály szempontjából is, vagy például az a francia törekvés, amit sikerült magyar oldalról meggátolni, hogy a Magyarországra történő belépés anyagi fedezeteinek biztosításánál mindössze 1000 forint legyen az, amit egy belépőtől meg kell követelni, azért ezek nem kis eredmények. Ez is hozzátartozik az igazsághoz, ez is hozzátartozik a teljes képhez, csak ezek a mai vitában nem hangzottak el.

Nagyon fontosnak érzem azt is, hogy a kormánynak világos, egyértelmű Európa-politikai koncepciója van. Én ezt nem hanyagolom el, és nem tartom feleslegesnek. Lehet, hogy nagyon izgalmas vitákat lehet arról folytatni, hogy pillanatnyilag a különböző kifizetések, az ezt szolgáló mechanizmusok hogy és miképp működnek, de én is egyetértek azzal, amit Kósa képviselő asszony a pulpitusról elmondott, hogy az Európai Unió nem csak egy olyan pénztár, ahol időről időre meg lehet jelenni és különböző összegeket fel lehet venni.

Igenis fontos az, hogy legyen a kormánynak egy világos Európa-politikai elképzelése, hogy milyen Magyarországot szeretnénk az Európai Unióban, és milyen Európai Uniót szeretnénk, milyen Európai Uniót akarunk. Mint ahogy szintén nagyon fontos számunkra - és erről is érdemes egy ilyen vitanapon szót ejteni - az európai alkotmányozási folyamat, az, hogy vajon az Európa jövőjét keretbe foglaló alapvető jogi dokumentum életbe lép-e 2006. november 1-jétől, vagy megtorpan az a reformfolyamat, az az átalakulási folyamat, amely összességében Magyarország számára kedvező.

Igenis fontos számunkra, hogy sikerrel fejődjön be az európai alkotmányozási folyamat, hiszen számos kezdeményezésünket - a kisebbségi jogokon kívül - tudtuk érvényesíteni például a megerősített együttműködés tekintetében, amelynek súlyos következményei lehetnek éppen abból a szempontból, hogy ne alakuljon ki, jogi eszközökkel is ne segítsük elő a többsebességű Európa kialakulását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra is érdemes felhívni a közvélemény figyelmét, hogy az Európai Unió hatalmas apparátusának személyi állománya lassan-lassan - rossz kifejezéssel szólva - feltöltődik az új tagállamok szakembereivel. Tessék megnézni az adatokat! Az ország lélekszámához viszonyítottan sokkal többen maradnak bent magyarok azon a nagyon szigorú rostán: 955 főből 211 magyar, aki bent maradt; tehát Magyarországon ez a szám igenis azt bizonyítja, hogy van hatalmas szellemi kapacitás, a magyar társadalom érdeklődik az Európai Unió iránt. Fiatal szakemberek szívesen foglalkoznak európai uniós kérdésekkel, és nyilvánvalóan a nemzeti hovatartozás bármennyire nem számít az apparátusban való munka során, de nem lehet közömbös számunkra, hogy hány magyar dolgozik az uniós intézményekben.

Mint ahogy a csatlakozási folyamat is kedvezően alakul számunkra, az Országgyűlés aláírta, illetőleg elfogadta azt a határozati javaslatot, amelynek nyomán a magyar miniszterelnök 25-én - néhány nap múlva - aláírhatja más ország állam- és kormányfőivel együtt Románia és Bulgária több elemből álló csatlakozási okmányait. Sorsdöntő, meghatározó számunkra, hogy erre a lépésre sor kerül. Természetesen segítenünk kell ezt a csatlakozási folyamatot, segítenünk kell a szomszéd országoknak mindazokban az ügyekben, amelyeket a csatlakozásig korrigálniuk kell, amit át kell alakítaniuk, de biztos vagyok benne, hogy közös véleményünk az, hogy ez a legfontosabb nemzeti érdekeink közé tartozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül annyit szeretnék hozzátenni, hogy természetesen helye van a kritikának, jogosak a kritikus észrevételek. De az, hogy egyoldalú képet állítsunk ki egy év erőfeszítéseiről, ez meglehetősen igazságtalan, és azt hiszem, hogy semmiféle eredménnyel nem jár, nem segíti azt, hogy közösen megtaláljuk a jobbítás útját és lehetőségét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)