Készült: 2020.03.28.17:01:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

276. ülésnap (2013.05.13.),  252-262. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 39:41


Felszólalások:   246-251   252-262   262-279      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek az elektronikus anyakönyv kialakításával összefüggésben szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/10902. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/10902/12. számon megkapták.

A bizottsági ajánlás összesen 35 ajánláspontot tartalmaz. A módosító javaslatok közötti összefüggésekre figyelemmel indítványozom, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát tehát az ajánlás 1-35. pontjaira, 15 perces felszólalási időkeretben. Megadom a szót Staudt Gábornak, a Jobbik képviselőjének.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány nagyon fontos módosító pontról szeretnék beszélni. Kezdeném a 2. ajánlási ponttal, amely a bizottsági vitában merült fel, Székelyné dr. Sztrémi Melinda képviselőtársam volt az, aki ezt a módosítást benyújtotta. Itt arról van szó, hogy az eredeti javaslat, amely a Ház elé került, úgy szólt, hogy "az ügyfél az anyakönyvi okiratát és névváltoztatási okiratmásolatát írásbelinek nem minősülő elektronikus úton is kérelmezheti". Ebből a javaslatból - mindjárt ki fogok rá térni, hogy ez pontosan mit jelent - a "nem" szót kívánná a képviselőtársam kivenni, ami némi magyarázatra szorul, de ha mögé nézünk, akkor súlyos következményei lehetnek az állampolgárokra nézve. Arról van ugyanis szó, hogy ha minősített okiratban, minősített kérelemben kell kérni ezeket az iratokat, amire javaslatot tesz képviselőtársam, akkor az jelentősen megnehezítheti azt az ügyintézést, aminek önök az egyszerűsítésére esküdtek fel.

Az eredeti javaslatban véleményem szerint nem véletlenül szerepelt, és amikor önök ezt benyújtották, mivel az anyakönyvi eljárásról szóló törvény kapcsán egy elég részletesen, szakértők által kidolgozott javaslatról beszélünk, tehát nem csak egy olyanról, amit itt gyakran be szoktak nyújtani és nem kellően megfontolt, vélhetően az lehetett az alkotók, illetve a tervezetet megfogalmazók szándéka, hogy bizonyos esetekben akár egy e-mailben is lehessen bizonyos adatokat kikérni. No, természetesen vélelmezhetően ez nem azt jelenti, hogy azonosítás nélkül, személyazonosítás nélkül is meg lehet kapni ezeket az adatokat, egyrészről ha ezek az adatok nem szerepelnek a kérelemben, akár mondjuk, egy e-mailben, akkor már nem fogják tudni beazonosítani az azt kérőket, mondjuk egy anyakönyv, okirat igénylése esetén, de ha benne szerepelnek, akkor még mindig felmerülhet, hogy kis túlzással nem a szomszéd adataival szeretném az ő anyakönyvi kivonatát kikérni. Ebben az esetben viszont az átvételnél vagy a postázási címnél ez meghatározásra kerül, hogy hová küldik ki, és ugyanúgy a szomszédnak fogják kiküldeni, hiába akart vele bárki visszaélni, legfeljebb kap egy olyan okiratot, amit ő nem kívánt kikérni. Hozzáteszem, hogy mivel itt illetékfizetési kötelezettség is szokott párosulni, ez a gyakorlatban egy nehezen elképzelhető kategória.

Viszont összefoglalva: az, hogy már a kérelmet is csak minősített elektronikus aláírással vagy minősített elektronikus úton kelljen benyújtani, ezzel nem értünk egyet, és ebben az esetben, bárki is volt a szakmai előkészítője ennek a passzusnak, vele értenék egyet, és a 2. ajánlási pontnál jobb lenne, ha az Országgyűlés ezt nem támogatná.

A következő, amihez szeretnék hozzászólni és egy szintén fontos kitétel, ez most pozitív irányban, a 21. módosító javaslat, amely egyébként megegyezik a 20-assal. Gondolom, Schiffer András lehetett az, aki benyújtotta először, és az egy furcsa véletlen, hogy kormánypárti képviselőtársaink is hasonló javaslatot nyújtottak be, ilyennel, azt kell mondjam kicsit cinikusan, hogy soha nem találkoztunk még. Viszont ez egy fontos módosítás a születési anyakönyv tartalma tekintetében, ami azt jelenti, hogy a származási hely és ne csak a születési hely kerüljön feltüntetésre, például amikor valaki egy kisebb településről származik, akkor nem feltétlenül az adott kórház és a születési hely az, ami a származási hely is egyben.

Ami viszont érdemibb - és még csapataink harcban állnak, ahogy szokták mondani -, ez a 24. javaslat, amely nem szól másról, és érdekes módon Gyimesi képviselőtársam is ugyanazt szó szerint, ha nem is indoklásában szó szerint azt a javaslatot nyújtotta be, amit Gyüre Csaba és Korondi képviselőtársammal benyújtottunk, és ez az anyakönyveknek, a már levéltárban őrzött anyakönyveknek a kutathatóságára és megismerhetőségére utal.

(19.10)

Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az eredeti javaslat esetében kizárták volna azt, hogy akárki, akár az érintett hozzátartozója betekintést nyerhessen akár a felmenőinek az anyakönyvi kivonataiba is. Hozzáteszem, hogy ez a kutathatóságot is ellehetetleníteni, de a családon belüli megismerhetőség korlátozása és a családfakutatás korlátozása elfogadhatatlan. Itt nem ismételném meg az általános vitában elmondottakat, de ez mindenképpen egy jelentős korlátozás, és úgy tűnik, hogy a kormányoldalról Gyimesi képviselőtársam is úgy gondolja, hogy igazunk lehet, amikor szeretnénk a jelenleg hatályos állapotot fenntartani, ami egy adott személy halálát követő 30 év után a korlátlan megismerhetőséget tűzné ki a zászlajára. A kormányzat érzékelte az általános vitában, illetve gondolom, az egymás közti egyeztetések alapján is, hogy itt egy kicsit túlszaladt a kés, ahogy mondani szokás, és a legfajsúlyosabb államtitkokhoz képest is egy jóval szigorúbb szabályozást próbálnak bevezetni, lévén, hogy a minősített adatok esetében is van egy védelmi idő, amit persze meg lehet hosszabbítani néhány alkalommal, de ez nem lehet örökké tartó. Ebben az esetben tulajdonképpen örökre elzárták volna ezeket a levéltári anyakönyvi kivonatokat, akár a családfakutatástól vagy akár a történelmi kutatásoktól is elzárva.

Én úgy gondolom, hogy ezt a 24. javaslatot kellene támogatnia az Országgyűlésnek, a jelenlegi állapot fenntartását, de hozzátenném és hangsúlyoznám, hogy ez megkapta az egyharmadot a bizottsági szavazáson, úgyhogy kikérés nélkül is a Ház elé került. Úgy gondolom, hogy akkor még van esély arra, hogy a tisztelt Ház támogassa ezt a javaslatot.

A másik javaslat, ami ezzel konkurál, és már annak is tudunk örülni, hogy itt két konkuráló javaslatból mindegyik egy pozitívabb helyzet, mint ami a beterjesztett törvényjavaslatban van, ez a 29. módosító, illetve van még néhány pont, amely ezt tárgyalja, de itt most a 29.-re térnék ki, amely "Az anyakönyv kutathatósága" címet illesztené az anyakönyvi eljárásról szóló törvénybe. Erre mondtam, hogy azt érzékelte a kormányzat is, hogy egy kicsit necces, ami beterjesztésre került, hogy így fogalmazzak. Viszont úgy érzem, hogy még egy kicsit ezzel a javaslattal is távol kerültünk a realitásoktól, lévén, hogy itt kibújt a szög a zsákból, mert önök itt arra hivatkoznak és azt próbálják megteremteni, hogy bizonyos adatok, amelyek eddig vagy abban a korszakban, amikor születtek, teljesen nyilvánosak voltak, így például akár a vallásra lehet gondolni vagy arra, hogy milyen betegségben hunyt el valaki, ha ezek már kellően régi és levéltári anyakönyvekben szerepelnek, nos, ezeket az adatokat se lehessen, csak a hozzátartozók részére kiadni, tulajdonképpen akkor se, ha eltelt már nagyon sok idő vagy történelmi távlatokból kell szemlélni. És mindezt arra hivatkozással teszik, hogy ez személyazonosításra alkalmas, kiadása az új törvények, tehát az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerint különleges adatnak minősül.

Mi ezzel a probléma? Az a probléma, hogy dogmatikailag megint összekeveredtek a fogalmak, lévén, hogy az előbb említett törvény és egyáltalán a személyhez fűződő jogok az élő személyhez kapcsolódnak, ebben a kontextusban értelmezhetők. Ha valaki elhunyt, akkor utána ezek kegyeleti joggá alakulnak át, és egyébként, ahogy a Btk. szerint és egyéb törvényi védelmek kegyeleti jogként illetik meg az elhunytat, illetve adott esetben a hozzátartozók felléphetnek e jogok sérelme kapcsán, ahogy az idő telik, a kegyeleti jog jellege - ha szabad így fogalmaznom - egyre erősödik. Tehát nem beszélhetünk valójában ilyen adatokról elhunyt emberek esetében, tehát a személyes adatok kiesnek.

Erre mondta Répássy államtitkár úr a bizottsági ülésen, hogy igen, de valaki felmenőinek az adataiból a jelenleg élő személyek, leszármazók a különleges személyes adataira vonatkozóan is egyfajta következtetés vonható le. Ez azért megint egy nagyon érdekes kérdés, és mivel ezt államtitkár úr pont vallási szempontból fogalmazta meg, ezért felmerül a kérdés, hogy mennyiben gondolják komolyan azt, ha valaki felmenőinek - és most itt személyes példával és ahogy a bizottság előtt elmondtam, szintén egyfajta coming outtal élek (Mile Lajos: Na, te is?), tehát ha apai ágon katolikus felmenőim vannak - tehát ezt megosztom az ország-világgal, mint egyfajta különleges személyes adatot, egyébként én ezt egyáltalán nem szégyellem -, viszont anyai felmenők között református vallásúak vannak, és valaki nagyon ravaszan elkezdi az én családfámat kutatni, és a hátam mögött kikéri ezeket az adatokat, mert mondjuk, én titkolom a vallásomat, egyébként római katolikus vagyok, ezt is elmondom, tehát a poént ilyen formában lelőttem, de ha ezt én nem mondanám el, és valaki a felmenőim kapcsán szeretné ezt kideríteni, akkor elég nagy gondban lenne, lévén, hogy a keresztény vallás ellenére több irányzattal is találkozhatnak. Arról nem is beszélve, hogy ha még egyfajta totót kezdenének el játszani, hogy apai vagy anyai irányba nagyobb a valószínűség, akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi van, ha valaki ateistának vallja magát, és azt mondja, hogy én márpedig annak ellenére, hogy a szüleim vagy a nagyszüleim, dédszüleim milyen vallásúak voltak, nem gyakorlom a vallásomat. Vagy továbbmegyek, esetleg más vallást vesz fel az adott illető. Mondjuk, én áttérhetek a buddhista hitre, ha az áll hozzám a legközelebb.

Tehát nem tudom értelmezni, hogy az, hogy az én dédszüleimnek, nagyszüleimnek, ükszüleimnek vagy akármelyik felmenőmnek már levéltári anyagok között őrzött anyakönyvi kivonataiban esetleg az ő vallásukra utaló meghatározás szerepel, hogy egyrészt ez rám nézve miért sérelmes, hogy ezt valaki megtudja... - én büszke vagyok az őseimre, szerintem nem vagyok én ezzel egyedül, sok képviselőtársam is ugyanúgy, illetve nem tudom, van-e itt olyan, aki ne lenne büszke a saját őseire és ne vállalná ezt fel.

A másik fele meg, ahogy mondtam, következtetés és egyértelmű következtetés ebből nem vonható le, főleg nem olyan mértékben, ami veszélyeztetné az élő személynek a személyhez fűződő jogait.

Tehát úgy gondolom, összefoglalva ezt a kérdéskört, hogy túlzott félelmek és túlzott megfelelni vágyás vezérli a kormányzatot, mert attól még, hogy az alkotmányügyi bizottság terjesztette be, azért egy kormány által előterjesztett módosításként kell hogy értelmezzük. Ez így, ebben a formában még mindig túlzott, bár ahogy mondtam, azért egy kicsit előrelépés, már az eredeti javaslathoz képest. És a kutatási szabadság, illetve a személyhez fűződő jogok konkurálása, illetve a túlzott félelmeik okán esetleg olyan történelmi tényeket és a történelmi kutatást is el fogják lehetetleníteni, ami pedig önöknek se lehet céljuk. Úgyhogy arra szeretném kérni önöket, hogy az előbb említett, egyébként Gyimesi képviselőtársuk által is beadott módosító javaslatot támogassák, és így a jelenlegi rendszert tartsák hatályban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Engedje meg, hogy megjegyezzem, amit ön itt coming outnak nevezett, ne számítson rá, hogy ezzel a holnapi bulvárlapok címlapjára kerül, ez nem az a típus volt. (Ertsey Katalin: Facebook!)

Megadom a szót Gyimesi Endrének, a Fidesz képviselőjének.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy azt már az általános vitában is említettem, tekintélyes terjedelmű törvény, jól átgondolt, strukturális változásokat is tartalmazó alapos munka. Esemény alapú nyilvántartásból személyi alapú nyilvántartássá formálja át a rendszert. Mindez jelentősen megkönnyíti a hivatalhoz forduló állampolgárok dolgát, de könnyíti a hivatalnokok munkáját is.

(19.20)

Így a törvényjavaslat elfogadása mindenképpen támogatható.

Egyetlen neuralgikus pontot említenék, amely körül az általános vita is kicsúcsosodott, ez a levéltárba került anyakönyvek kutathatóságával kapcsolatos. Itt kell megtalálnunk azt a bölcs kompromisszumot, amely elfogadható a jogalkotónak, de megfelel a kutatók, a civil szféra jogos igényeinek is. 1980-ig az anyakönyvek másodpéldányait átadták a levéltáraknak, és ők az anyakönyvvezető értesítése alapján a közben történő változásokat tovább vezették, és az első példányok pedig az anyakönyvvezetőnél maradtak. Ezekből a másodpéldányokból történik jelenleg is a kutatók tájékoztatása.

A T/10902. törvényjavaslat viszont 60. §-ában sommásan fogalmaz: 79. §, az 1980. december 31-éig vezetett anyakönyv levéltár által őrzött másodpéldányával a 78. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatás kivételével adattovábbítás nem teljesíthető. Mindez nagy értetlenséget és felháborodást keltett a közelmúlt történetét kutató történészeknél, valamint a civil szervezetek, családfakutatók, genealógusok és mindenki más tagjai között. Úgy érezték, hogy a tudományos kutatáshoz való alkotmányos joguk sérült. Ugyanakkor viszont figyelembe kell venni azt is, amit a törvényjavaslat készítői képviselnek, hogy a személyes adatok védelme szintén alkotmányos alapjog.

Ezt a két fontos alapjogot hangolja össze a közlevéltárakról szóló törvény úgy, hogy fő szabályként kimondja: a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő 30 év után válik bárki számára kutathatóvá. A személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő 30 év után kutatható, ahogy mondtam, bárki számára. A védelmi idő, ha a halálozás éve nem ismert, az érintett születésétől számított 90 év, ha pedig a születés és a halálozás időpontja sem ismert, a levéltári anyag keletkezésétől számított 60 év.

Ez a jelenlegi szabály, ugyanakkor a szabályozás szintjén ellentmondást szül, hogy eltérő rendelkezések vonatkoznak a levéltárban őrzött másodpéldányokra és az anyakönyvvezetőnél maradt első példányokra, holott mindezek adattartalma azonos. Ugyanakkor az emberek élettartama is szerencsére folyamatosan nő, és ha így marad a szabályozás, akkor minden 90 év feletti személy adata kutathatóvá válna, és ez adatvédelmi aggályokat vet fel, így a mostani gyakorlatot a jogalkotó véleménye szerint mindenképpen szűkíteni kell.

Szeretném ugyanakkor megemlíteni azt, hogy a már fejlett demokráciákban az adatvédelem körében immár nem az adatok megismerhetőségét korlátozzák, hanem a megismert adat felhasználását kötik feltételekhez. Nekünk is elsősorban efelé kellene elmozdulnunk.

Figyelembe véve a jogalkotó szándékát, amely hajlik a változtatásra, nagyon örülnék neki, és örülök, hogy képviselőtársam is azt mondta, hogy szívesen támogatja azt a módosító javaslatot, amit beadtam, egyharmadot kapott. De ha ez nem nyer elfogadást, akkor kompromisszumot kell keresni, és kapcsolódó módosító javaslatként mindenképpen fontosnak tartom beadni. Remélem, hogy a törvényhozó, a jogalkotó erre hajlik is, hogy fő szabályként kerüljön vissza: az anyakönyvekbe bejegyzett adatok az érintett halálozási évét követő 30 év után bárki számára kutathatók legyenek, és ez a történelmi közelmúlt kutatásának lehetőségét teremti meg, illetve adja vissza. Ha a halál időpontja nem ismert, az érintett születésétől számított 100 év legyen, jelen pillanatban 90 év, viszont az élettartam, mint említettem, folyamatosan szerencsére nő. És ha sem a születés, sem a halálozás időpontja nem ismert, a bejegyzés keletkezésétől számított 75 év után, a korábbi 60 évvel szemben, válik bárki számára kutathatóvá, és rendkívül fontosnak tartom, hogy ebben a 93/A. §-ba épüljön be egy 5. pont, amely szerint: ha a kutató a kutatást tudományos célból végzi, a kutatás a bejegyzés keletkezését követő 30 év elteltével a védelmi időn belül is lefolytatható, feltéve, hogy a kutatása a közlevéltárakról szóló törvényben meghatározott kutatási tervre és arra jogosult intézmény támogató állásfoglalására, továbbá személyes adatok kezelésére vonatkozó előírásoknak is megfelel.

Úgy gondolom, hogy így teljesül a jogalkotó szándéka is, és teljesül az az igény, hogy a közelmúlt történeti kutatását mind a civil társadalom, mind pedig a hivatásos történészek kutatni tudják.

A védelmi időre vonatkozó szabályok megállapításával a módosító javaslat arra törekszik, hogy élő személy személyes adatai csak hozzájárulása alapján vagy megfelelő garancia mellett tudományos célú kutatás keretében váljanak megismerhetővé, de teljesül az az elv is, hogy megállapítja azokat a szabályokat, amelyek az általános védelmi időn belül a tudományos célú kutatást lehetővé teszik, a lehetőségekhez indokolt és méltányos adatvédelmi garanciákat támasztva.

A módosító javaslat hatályba léptetésével kapcsolatban, ellentétben talán az általános vitában elhangzott kritikákkal, én helyesnek tartom, hogy itt a 2014. július 1-je kerüljön megállapításra, két okból is. Az első ok az, hogy van idő, több mint egy esztendő arra, hogy a jelenlegi gyakorlat alapján felkészüljünk az új törvény fogadására, másrészt pedig talán arra is lehetőség van, hogy az egyharmadból kétharmad legyen, és esetleg a szűkítéseket, a korlátozásokat a későbbiek során újragondolva esetleg még kedvezőbb, a történeti kutatás számára még kedvezőbb szabályozás történjen meg.

Mindezek alapján úgy ítélem meg, hogy feloldható az az ellentét, ami sem a törvénytervezet alkotója, sem pedig a használók számára nem kívánt volt, és ugyanakkor egy olyan törvény lép hatályba, amely mindenki számára vállalható és segíti a munkát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Elnök úr, ugyan nem kétpercest nyomtam, de nagyon rövid leszek. Először Staudt képviselőtársamra szeretnék csak reagálni. Pontosan annak az aggályunknak adtam hangot az általános vitában, hogy miközben ez egy nagyon szépen kidolgozott törvényjavaslat, és egy szükséges, sőt már egy picit talán el is késett lépés az elektronikus anyakönyvi rendszer kialakítása, nem látjuk azt, hogy ez a rendszer néhány hónapon belül hogyan lesz alkalmas például az elektronikus aláírások fogadására.

Viszont az elektronikus aláírásokra ebben a rendszerben pontosan azért van szükség, mert adott esetben szenzitív adatokkal, tehát a különböző családtagoknak - nem feltétlenül csak felmenőkről van szó - akár a vallásával, de más különleges adatával is lehet találkozni. Tehát az, hogy az elektronikus adatkérések esetén, az elektronikus anyakönyvi kivonat elektronikus úton történő megkérése esetén elektronikus aláírást követel meg a jogszabály, azt gondolom, hogy ez egy szükséges lépés lenne, mert egyszerre kellene - ebben egyetértettünk természetesen az általános vitában -, egyszerre van szükség arra, hogy egy olyan elektronikus anyakönyvi rendszer legyen, amelyik lehetővé teszi a családfakutatást, másfelől viszont biztosítani kell az információs önrendelkezési jogot, a személyes adatok, azon belül is a különleges adatok megfelelő védelmét.

(19.30)

Éppen ezért csak megfelelő, elektronikusan is hitelt érdemlő kérelmeket teljesíthetnek a hatóságok.

Ugyanakkor viszont én is szeretném kiemelni, hogy meglehetősen kicsinyes módon nem az LMP által előterjesztett javaslatot, hanem egy fideszes javaslatba átemelve, de legalább úgy néz ki, hogy a kétharmados többség támogatja azt, hogy az elektronikus anyakönyvi kivonatban a származási hely szerepeljen. Bár azt gondolom, talán az lenne az elegáns megoldás, ha ilyenkor az ellenzéki javaslatot támogatná a kétharmados többség, ezzel együtt azt gondolom, a lényeg az eredmény.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De talán nem árt még egyszer hangsúlyozni, arra, hogy az elektronikus anyakönyvi kivonatokban a származási hely feltüntetésre kerüljön, pontosan azért van szükség, nehogy véletlenül több generációval később a feledés homályába merüljön az, hogy adott esetben éltek emberek falun a XX. század végén, a XXI. század elején. Ezért szükséges az, hogy az elektronikus anyakönyvi kivonatokban a származási hely, tipikusan azok a települések, amelyek nem rendelkeznek kórházzal, szülőotthonnal, szintén feltüntetésre kerülhessenek. Az általános vitában is elmondtam, most is meg tudom erősíteni, hogy pontosan a helyi közösségek identitása, az azonosságtudat érdekében tartjuk fontosnak ezt a kiegészítést az elektronikus anyakönyvi kivonatok tartalmánál.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz mögött ülő függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, tisztelt képviselő úr. Üdvözlöm a Házat, átvettem alelnök úrtól az ülés vezetését.

Gyüre Csaba képviselő úr kért szót, Jobbik.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is a 24. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amelyről már Staudt Gábor és Gyimesi Endre képviselőtársam is kifejtette a véleményét, illetve ezzel kapcsolatban az általános vitában is elmondtuk a véleményünket, és elég sokan egyetértettünk. Az a különleges helyzet volt, hogy mind a kormánypárti, mind az ellenzéki padsorokból hasonló vélemény jött ki.

Amikor először átolvastuk ezt az anyakönyvi jogszabályt, akkor azt láttuk, hogy egy alapvetően szakmai alapon megalkotott, pozitív irányba mutató, az eljárás gyorsítását és ügyfélcentrikusságot feltételező jogszabályról van szó. Mindannyian, akik kritikus szemmel néztük ezt a jogszabályt, ugyanott akadtunk fenn, ugyanazon a szakaszon, a törvény 79. §-án, amely az anyakönyvek megismerhetőségéről és kutatásáról szól. Az ember nyilván próbál utánajárni azoknál a szakembereknél is, akik családfakutatással foglalkoznak, és folyamatosan nézik a régi anyakönyveket, azokból állítják össze a családfákat. Ilyen szakemberekkel beszélgetve kiderült, hogy a szakma teljes felháborodását váltotta ki a törvénytervezetnek ez a paragrafusa. Amikor megkérdeztem, mi lehet az oka annak, hogy maga az egész mű szakmailag egy jó törvény, ehhez képest bejön egy olyan paragrafus, amely egy nem szakembernek, olyannak, aki nem a családfakutatással foglalkozik, megüti a szemét, akkor az illető szakember csak annyit mondott, hogy ez a paragrafus a lex Szegedi Csanád. Nem is mondtam volna mindezt el, ha a mai bizottsági ülésen nem Répássy Róbert államtitkár úr hivatkozik gyakorlatilag ugyanerre, amikor Staudt Gábor képviselőtársam kérdésére adott válaszában éppen Szegedi Csanád esetét hozta fel ezzel a paragrafussal kapcsolatban, és a családfakutatók is ezt hozták ki.

S ha már itt tartunk: már többször is kifejtettük, a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem tartja jónak azt, ha eltitkoljuk azokat, amik a régi anyakönyvekben szerepelnek, ha a kutatás számára sem tesszük lehetővé az abban foglaltakat. Ez a módosítás gyakorlatilag az adattovábbítás nem teljesíthetőségéről nyilatkozik, azaz az adattovábbítás semmilyen formában nem lenne teljesíthető adott esetben a levéltári anyagokból. Mi azt gondoljuk, senkinek nem lehet az érdeke, hogy ilyen módon beszűkítsük ennek a lehetőségét.

Azt is elmondtam az általános vita keretében, hogy arról is tájékoztattak bennünket, hogy ezek az adatok már nagyrészt nem csak a levéltárak birtokában vannak meg, hiszen egyrészt mikrofilmre vették, másrészt digitalizálták a szabad kutathatóság idején. Ezért már vannak olyan adatbázisok, amelyekkel az államtól teljesen különálló nem állami szerv, hanem akár egyházak, más jogi személyek rendelkeznek. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy ha itt a teljes tiltás valósulna meg, akkor bizonyos szervezeteknek monopóliumként lenne adott maga az adat, amely értéket is jelent, tehát ezzel mintegy kvázi különleges hatalommal ruházza fel az állam, a jogalkotó azokat a szerveket, amelyek ezekkel az adatokkal már rendelkeznek, hiszen kizárólagosan ők lesznek azok, akik ezzel foglalkozhatnak, akik ezeket fel tudják használni, akik hasznosítani tudják, és ezáltal nem kis pénzforráshoz, egy különleges anyagi monopóliumhoz is juttatná hozzá őket az állam ezáltal. Nagyon örülök annak, hogy ezt a problémát az előterjesztők is belátták, és bizottsági módosítóban bejött egy javaslat azzal, hogy még nem döntötte el a kétharmados többség, hogy melyik javaslatot fogja támogatni, azt, amelyiket Gyimesi Endre képviselőtársam, Staudt Gábor, Korondi Miklós és jómagam nyújtottunk be, vagy pedig a bizottsági módosítót. Mi azt mondjuk, hogy a korábbi szakmai álláspontoknak és az egyeztetéseknek mindenképpen az felel meg, amit mi nyújtottunk be módosítóban, ez pedig a korábbi 16-os, most pedig 24. számú módosítása - ez az ajánlási száma - lenne az eddigi jogszabálynak.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a módosítást támogassák. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nem látok több hozzászólási szándékot.

Megkérdezem Rétvári Bence államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. A készülődéséből úgy látom, hogy igen. Öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek kormánypárti és ellenzéki oldalról a hozzászólásait, amiket a módosító javaslatokhoz tett. Egyértelmű számomra, hogy a javaslat lényegével mindenki egyetért, a javaslat lényegét érintő módosító javaslatot senki nem nyújtott be, azt támogatja. Van egy-két rész, amelyek egy részét nem is kommentálnám, mert egy párton belüli - hogy úgy mondjam - személyi nézeteltérések kivetülése a mostani vitánkra, úgyhogy azt hagyjuk meg a párt belső fórumaira, de másrészről viszont voltak olyan kérdések, amelyeket önök felvetettek, és már akár az általános vita ideje alatt, vagy azóta a kormánypárt és a kormánypárti képviselők igyekeztek ezt orvosolni.

Az egyik a származási hely kérdése. Egyébként valószínűleg mindnyájunk különböző frakcióülésein ez már korábban felmerült, tehát nyilván mindenkinél volt ilyen, hogy ne csak a születési hely mint kórház, hanem a származási hely is kerüljön benyújtásra. A parlamenti honlap alapján ezt először fideszes, majd utána független képviselő nyújtotta be.

Az írásbeli kérelem és az elektronikus úton való kérelmezés lehetőségével kapcsolatban - bár éppen nincs itt Staudt Gábor képviselőtársam - azt tudom elmondani, hogy nyilvánvalóan itt szükséges az illető személyének az azonosítása. Innentől fogva ha személyazonosításra sor kerül, akkor lényegében az elektronikus út, egy egyszerű e-mail teljes mértékben kizárt, hiszen be kell menni a hivatalba, és azonosítania kell magát a kérelmezőnek. Ráadásul 3 ezer anyakönyvvezető nyilván még nem készült fel ennek a munkának a mostani vitelére, de ettől függetlenül mind a 3 ezernél lehet továbbra is anyakönyvi kivonatokat kérni, és ott rögtön helyben meg is kapja, bárhol is vannak a bejegyzések vagy a bejegyzés helye.

Ami a régebbi kutathatóságot jelenti, önök is látják, hogy folyamatosan nyílt ki a kormányzat álláspontja, és végül most már egy, a hatályosnál is szélesebb körű kutathatóságra nyílik lehetőség, hiszen a szokásos levéltári szabályok 30 éves kutathatóságát túlmúlóan az eddig nem kutatható, anyakönyvvezetőnél lévő anyakönyvek is 30 évvel az illető halála után, vagy egyéb módon, vélelmezve a születés vagy az utolsó bejegyzés időpontját, ahhoz képest arányosan, hogy az illető halálát már valószínűsíthessük, szintén hozzáférhetők.

(19.40)

Ezáltal a nyilvánosság köre bővült, hiszen nemcsak a '80 előtti másodpéldányok a levéltárban, hanem az első példányok is kutathatóak. Ezáltal itt mindenki számára nagyobb a lehetőség, de természetesen a visszaélésektől kívánjuk mentesíteni ezt a fajta rendszert, így vagy a leszármazónak kell a hozzájáruló nyilatkozattal vagy megbízással a kutató felé fordulni, vagy más tekintetben, itt tudományos kutatás céljából a megfelelő szakmai követelmények betartásával folytathatóak kutatások.

Önök is elmondták, nyilvánvalóan a javaslatban is szerepel, hogy ettől függetlenül a védelemre azért van szükség - hiszen élőknek az ilyesfajta érzékeny, szenzitív adatait védeni kell, és nyilvánvalóan, bár lehet, hogy sokan nem értenek vagy nem értünk egyet azzal, hogy ha ennyire széles körű, mondjuk az, hogy a vallásra vonatkozó adatokat mennyire titokban kell tartani és őrizni, és sokaknak a véleménye ennél természetesebb vagy a régi szabályozással is jobban egyetértő -, mert a hatályos nemzetközi szerződések és a Magyarországon is elfogadott adatvédelmi jogszabályok ezeket egyértelműen fokozott védelem alá helyezik. Mert ezek érzékeny adatok, úgyhogy így a jogszabályok koherenciája érdekében ezt meg kell tegyük.

A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény is azt mondja az 5. § -ában, hogy állami hatóság által a lelkiismereti és vallásszabadsággal összefüggésben e törvény hatálybalépésekor nyilvántartott különleges adat kizárólag az érintett hozzájárulásával, halál esetén leszármazói hozzájárulásával továbbítható vagy hozható nyilvánosságra. Így tehát sarkalatos törvény mondja ki az ebbéli adatok érzékenységét.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a módosító javaslatait, azokat is, amiket benyújtott, meg azokat is, amiket nem, mert amiket nem nyújtottak be a törvény 97 százalékához, körülbelül, azok ezek szerint egyetértésre találnak. És bízom benne, hogy most mind származási hely, mind hozzáférés, mind adatnyilvánosság, mind pedig kutathatóság vagy védelmi idő tekintetében most, hogy a kormányzat még inkább megengedő álláspontra helyezkedett, bízom benne, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy ezt az egyébként mindenki által szakmailag jó minőségűnek tartott anyagot minden párt támogatni tudja majd a végszavazása során.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Várhatóan a következő ülésünkön majd döntünk a benyújtott javaslatokról.

Most soron következik az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/10903. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/10903/6. számon kapták meg.

Összesen négy ajánláspontot tartalmaz az ajánlás, ezért azt javaslom, hogy egy szakaszban tárgyaljuk meg. Kérem a képviselők egyetértését. (Szavazás.) Ráérzésre azt mondom, hogy megvolt a többség.

Megállapítom tehát, hogy ezek szerint haladunk tovább.

Az 1-4. pontokra megnyitom a részletes vitát. Ki kíván hozzászólni? Ügyrendi jelentkező, Ivanics Ferenc képviselő úr! Számoljuk meg a szavazatokat?




Felszólalások:   246-251   252-262   262-279      Ülésnap adatai