Készült: 2020.04.03.06:27:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

254. ülésnap (2013.02.19.),  72-126. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:23:50


Felszólalások:   55-71   72-126   126-138      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Szép jó napot kívánok képviselőtársaimnak! Szeretettel köszöntök mindenkit. Soron következik az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9875. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szatmáry Kristóf úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben, aki az expozét innen az emelvényről mondja el. Parancsoljon, államtitkár úr!

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a vállalkozók, a mindennapi gazdaságot fenntartók számára egy nagyon fontos és reményeink szerint hatékony, a jövőben hatékony eszközt tárgyalandó törvényjavaslatot tud most az Országgyűlés elkezdeni tárgyalni.

Tudjuk jól, a körbetartozások vagy más néven lánctartozások rendszere a magyar gazdaság, a magyar kis- és középvállalkozások működésének egyik rákfenéje. Tudjuk jól, hogy egy olyan rendszerről van szó, amely családi vállalkozások százait, ha nem ezreit lehetetlenítette el, juttatta csődbe az elmúlt 8-10-12 évben, amikor ez a rendszer kialakult.

Tudjuk jól, hogy az egyik legigazságtalanabb, a tisztességes vállalkozókat sújtó egyik olyan jelenséggel állunk szemben, amikor a tisztességes vállalkozók egyébként próbálnak megfelelni az állam, a bürokrácia, az adófizetés egyébként kötelező elvárásainak, de egyszerűen az elvégzett munkájukért különböző okok miatt nem kapják meg a megérdemelt pénzüket, és ez azt eredményezi, hogy csődbe mennek, a családi házukat, amire jelzálogot vettek fel, elviszik. Ezt a rendszert próbáljuk az elmúlt két-három évben több intézkedéssel is megszüntetni, próbálunk tisztességes vállalkozási feltételeket biztosítani minden Magyarországon működő kis- és közepes vagy más néven családi vállalkozásnak.

Pontosan ezért a körbetartozások felszámolása érdekében a kormány a vállalkozásbarát és családbarát politika jegyében már eddig is több fontos lépést tett. Hadd idézzem csak a közelmúltból az egyiket, amely a munkahelyvédelmi akcióterv keretében rögzítette azt, hogy bizonyos árbevételt el nem érő adóalanyok esetében az áfa megfizetésének kötelezettsége csak akkor keletkezik, amikor a vevő kifizette a számlájukat.

Azt gondolom, hogy ez az intézkedés már önmagában is példaértékű. Jómagam sokszor hallgattam még 2010 előtt, amikor ezt az igényt a vállalkozók megfogalmazták, hogy miért tartják azt igazságtalannak, hogy amikor ők egyébként elvégzik a munkát, benyújtják a számlát a fővállalkozónak, a fővállalkozó nem fizeti ki a számlát, de nemcsak a nettó értékét, az áfát sem fizeti ki, ugyanakkor az állam pedig tűzzel-vassal az áfa értékét behajtja rajtuk, tehát kétszeresen járnak rosszul.

Sokszor hallottuk, hogy ezt nem lehet megcsinálni, sokszor hallottunk hivatkozást arra, hogy ezt az Unió nem engedi. De mint látható, a munkahelyvédelmi akcióterv keretében meg tudtuk teremteni annak a tisztességes eljárásnak a kereteit, amelyben a visszaélések kiszűrése érdekében vagy bizonyos adóalanyok tekintetében korlátozott módon, de igénybe vehető ez a szolgáltatás, és egy tisztességes viszony jön létre a vállalkozó és az állam között, nem próbálja az állam kétszeresen büntetni egyébként az ellenértéket meg nem kapó számlája miatt a vállalkozót.

Másrészt egyébként az elmúlt időszakban született döntés vagy új tényállás a Btk.-ban, így büntethető lesz az a felszámoló, aki elmulaszt feljelentést tenni, ha munkája során a számvitel rendjének megsértését vagy csődbűncselekményt észlel. Jól tudjuk, akik benne vagyunk, főleg az építőipar ilyen irányú tevékenységében, hogy vannak olyan rosszhiszemű fővállalkozók, akik felszámolásba menekülnek az alvállalkozóik követeléseivel szemben, és eddig a felszámolók nem voltak rákényszerítve arra, hogy ezt a felszámolás alatt a tudomásukra jutott rosszhiszemű számla ki nem fizetést bármilyen módon jelentsék, de ugyanígy ennek az egész jelenségnek a felszámolására indított program keretében erre új tényállás került rögzítésre.

Ezen két eszköz mellé a most önök előtt fekvő törvényjavaslat további három intézkedésre tesz javaslatot. Ezekkel létrehozunk egy olyan garanciarendszert reményeink szerint, amely biztosítja, hogy a hazai vállalkozások az elvégzett munkájukért megkapják a pénzüket.

Az első ilyen intézmény egy új intézmény, az úgynevezett teljesítésigazolási szakértői szerv létrehozása, amelynek szakvéleményéhez azonnali fizetés kötődne. Tudjuk jól, hogy vannak olyan, alapvetően többségében rosszhiszemű fővállalkozók, akik a saját likviditásukat azzal kívánják fenntartani, hogy nem tartják be a fizetési határidőket, évekig csepegtetik szép lassan a benyújtott számlák ellenértékét, ezzel finanszírozva saját magukat, de nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozva a kis- és közepes vállalkozásokat, az ő alvállalkozóikat. Ezért szükséges egy olyan intézmény, amely lerövidíti azt az időt, és valamilyen joghatóságot telepít egy olyan szervhez, aki kimondhatja, hogy valóban, ha egy vállalkozó elvégezte a munkáját, akkor legyen olyan szerv, aki ezt megállapítja, és ezzel lényegében az alvállalkozó, a kisvállalkozó hozzá tud jutni a pénzéhez.

Ha ez a testület megállapítja, hogy egy munka elvégzésre került, bizonyos garanciák mellett az alvállalkozó záros határidőn belül hozzájuthat a pénzéhez. A független mérnökökből álló testület egy, legfeljebb két hónapon belül dönt, illetve kell hogy döntsön. Az új rendszer alapvetően a hazai kis- és középvállalkozások számára jelent gyorsított jogorvoslati lehetőséget. Lényege, hogy a fővállalkozó ne tudja - mint említettem - évekig elhúzni a fizetési kötelezettség teljesítését, az alvállalkozó akár rendelkezik teljesítésigazolással, akár nem, e testülethez fordulhat, amely megállapíthatja, hogy valóban elvégezte a munkát, ha igen, ezzel azonnal bírósághoz fordulhat, amely kötelezheti a vállalkozót, hogy kifizesse a munkája ellenértékét.

A testület eljárása akkor is kérhető lesz, ha a szerződést biztosító mellékkötelezettség, jellemzően bankgarancia érvényesítését a kötelezett alvállalkozás jogosulatlannak ítéli. Jelenleg ugyanis előfordulhat, hogy a megrendelő feltétel nélkül juthat hozzá ahhoz az összeghez, amelyet az alvállalkozó garanciaként letétbe helyezett nála. A testület megakadályozza annak az összegnek a megrendelő fővállalkozó részére történő azonnali kiutalását, ha a megrendelő követelése nem megalapozott a teljesítésigazoló szerv szerint. Nem engedhetjük, hogy tisztességes vállalkozók pénzén ilyen módon nyerészkedjenek.

Egyébként a testület eljárása természetesen nem helyettesíti, nem is helyettesítheti a bírósági eljárást, de ad egy olyan szakvéleményt a bíróság kezébe, amely alapján azonnal intézkedhet a bíróság annak érdekében, hogy a bírósági eljárás is gyorsan megtörténjen, a polgári rendtartás módosítására is javaslatot tesz a törvény.

(13.10)

Ennek lényege, hogy a pertárgy értékétől függetlenül alkalmazni rendeli rájuk a kiemelt jelentőségű perek speciális szabályait, így e pereket akkor is rövidebb határidő alatt kell lefolytatni, ha a követelés összege kevesebb, mint 400 millió forint. A fél kérelmére a bíróságnak kötelező rendelkeznie arról, hogy kifizetésre kerüljön az alvállalkozóknak a testület szakvéleménye szerinti teljesített munkák értéke. E szabályok alkalmazásának azonban csak akkor van helye, ha a kérelmező igazolja, hogy az összeg visszafizetése biztosított. A szabályozás így mindkét fél érdekét megfelelően garantálja, és biztosítja azt, hogy a kötelezett fővállalkozó ne legyen érdekelt a per elhúzásában, illetve biztosítja azt is, hogy ezzel a teljesítésigazolási szervvel ne lehessen egyébként rosszhiszeműen visszaélni. A felvetett probléma túlnő egyébként az építőipari szektoron. Feladatunk nemcsak a bajba jutott vállalkozások talpra állításának elősegítése, a jogbiztonság erőteljesebb érvényre juttatása, a tisztességes munka becsületének helyreállítását is célul tűzi ki. Elkötelezettek vagyunk a törvényben amellett, hogy a közterheket vállaló, a családoknak kenyeret adó hazai vállalkozók mindennapos létbizonytalansága megszűnjön. Ennek a folyamatnak része a lánctartozások megfékezése.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat tartalmaz egy harmadik eszközt is a lánctartozások kialakulásának megakadályozására. Ezzel egyébként egy uniós jogharmonizációs kötelezettségünknek is eleget teszünk. A vállalkozások egymás közötti szerződéses viszonyában a késedelmi kamat mértéke 1 százalékponttal növekedni fog, továbbá a késedelmes teljesítés esetén az adós legalább 40 eurónyi költségállomány megfizetésére is köteles lesz a hitelező számára. A hatósági pénztartozások megfizetése vonatkozásában a késedelmi kamat mértéke jelentősebben növekszik. A pénzbeli ellenszolgáltatás esedékességének határideje nem haladhatja meg a 30, illetve a 60 naptári napot. A hatóság szintén köteles lesz legalább 40 eurónyi behajtási kötelezettségállomány megfizetésére, így a 2013. március 16-ától megkötött vagy a pénztartozás tekintetében módosított szerződéseknél kötelező jelleggel a korábbiaknál komolyabb anyagi szankciókat von majd maga után a késedelmes fizetés. A nem fizetés dominóhatását ezzel próbáljuk csökkenteni, így elejét vesszük annak, hogy ez a káros jelenség reményeink szerint az egész gazdaságot továbbra is gúzsba kösse. Bízunk benne, hogy javaslatunk egyébként jelentősen lerövidíti a bírósági jogviták időtartamát, és megakadályozza az újabb körbe- vagy lánctartozások kialakulását.

Ez a törvényjavaslat, tudjuk jól, egyébként a múlt egyik örökségeként tekinthető. Valamikor a 2000-es évek közepén vált úgymond ipari méretűvé a lánctartozások kialakulása. Nem árt itt felidézni azt, hogy ennek az egyik elindítója egyébként épp maga az állam volt, ha még emlékszünk egy korábbi pénzügyminiszter nevére, Draskovics úr nevére, aki hosszú ideig az áfát visszatartva próbálta egyébként a költségvetést kozmetikázni, és ennek eredményeként több száz milliárd forint tartozás halmozódott fel a vállalkozások között, amelynek egyébként a begyűrűző terhét ma is nyögik. Sajnos, 2010-ig kellett várni arra, hogy reményeink szerint hatékony lépések történjenek a körbetartozások felszámolása tekintetében.

Bízunk abban, és ezért is kérném a tisztelt Országgyűlést, támogassa akár módosító javaslataival is a törvényjavaslatot, hogy valóban egy újabb lépést tegyünk ennek az igen káros, a hazai vállalkozások mindennapjait ellehetetlenítő jelenségnek a felszámolására. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a házszabályi előírásoknak megfelelő 5-5 perces időkeretben.

Elsőnek megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

MANNINGER JENŐ, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! A gazdasági és informatikai bizottság megtárgyalta a benyújtott törvénytervezetet, és többségében támogatta azt. Igen fontosnak tartjuk azokat a célokat, amelyeket az államtitkár úr ismertetett, és az új eszköz, a teljesítésigazolási szakértői szerv létrehozatala is reményeink szerint hozzájárul majd a lánctartozások csökkentéséhez.

A bizottsági ülésen érdemi észrevétel konkrétan a benyújtott törvényjavaslat tartalmával kapcsolatban nem volt. Az ellenzék arra hivatkozott, hogy a törvényjavaslat egyeztetése a szakmai szervezetekkel nem történt meg. Ez nem állja meg a helyét, mert meg kell említenem tényszerűen, hogy éppen hogy nagyon hosszú és alapos egyeztetés előzte meg a törvényjavaslat benyújtását, mind az építésügyben, mind a gazdaságban érintett szakmai szervezetek ebben részt vettek, ennek megfelelően alakult ki a benyújtott törvénytervezet, tehát messzemenően figyelembe vették a szakmai szervezetek javaslatát, hiszen valóban nagyon sok érdeket érintő kérdésről van szó.

Tehát összességében azt tudom mondani, a bizottság támogatta, és kéri a törvényjavaslat általános vitában való támogatását. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményét Tukacs István képviselő úr ismerteti.

Parancsoljon, képviselő úr!

TUKACS ISTVÁN, a gazdasági és informatika bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A gazdasági bizottságban a kisebbségi vélemények megfogalmazása azért túlterjedt azon, amit Manninger képviselőtársam megemlített.

A kisebbséget képviselők két dolog iránt érdeklődtek a kormányt képviselő tisztségviselőtől. Az egyik ilyen kérdés arról szólt, vajon a kormány lezártnak tekinti-e a lánctartozások elleni hadakozás folyamatát ezzel a törvénytervezettel vagy sem, a másik kérdés pedig arra irányult, hogy ennek a bizonyos kamarai gyors véleményt adó testületnek a díjazása hogyan alakul, hiszen az olcsóbb szóbeli megfogalmazás, ami az ülésen elhangzott, nem elégítette ki az ott ülőket, miután nem tartalmazott egzakt mutatót.

A két kérdésre csak részben kapott a kisebbségi véleményeket képviselők köre válaszokat. Ezeket a kérdéseket azért fogalmaztuk meg, mert véleményünkben kifejtettük szinte mindannyian, hogy a lánctartozások elleni küzdelem kulcsfontosságú tényezője a magyar gazdaságnak. Ugyanakkor erős kételyeink vannak, hogy ezzel a törvénytervezettel, ezzel az előttünk fekvő javaslattal meg is oldódott ez a kérdés. Nem oldódott meg, s főleg nem úgy oldódott meg, mint ahogyan ezt az államtitkár úr említette az expozéjában, nevezetesen, hogy ezek hatékony eszközként fognak majd funkcionálni. Kétségtelen, hogy a javaslatok eszközt nyújtanak ahhoz, hogy ez a folyamat meginduljon, ugyanakkor semmiképpen nem fogja sem az említett szakértői véleményezés, sem pedig az előterjesztésben foglalt egyéb intézkedések sem azt a folyamatot meggátolni, amely káros mértékben alakult ki. Ezeknek a folyamatoknak egyébként a válság - ebben egyetértünk az államtitkár úrral - nem az okozója, hanem csak felerősítője volt, mert a lánctartozások folyamata valójában jóval előbb alakult ki.

Ugyanakkor szeretnénk leszámolni ezzel a közkeletű tévedéssel, hogy ez kizárólag az állami beruházásokat, illetve az önkormányzati beruházásokat jellemzi. A lánctartozások jelen vannak minden szektorban, az állami, önkormányzati és magánberuházásoknál úgyszintén, és ezek erősen tolják a gazdaságot, a foglalkoztatást a szürke, illetve a fekete zóna felé. Ez csak egyetlen fonal a gombolyagból, amelyet kihúzunk, ezért a kisebbségi vélemények megfogalmazásakor felvetettük azt is, hogy a szakmai egyeztetés körében, ami kétségtelenül volt, hiszen a kamara nyilván nem váratlanul kapta meg ezt a nemes feladatot, a szakmai egyeztetéseken kívül a parlament akár vitanap keretében is foglalkozhatna ezzel az üggyel, hiszen lényeges és fontos témákat megtárgyalva körüljárhatnánk ennek a kérdésnek minden ágát-bogát, és nagy valószínűséggel az előterjesztésben foglaltaknál hatékonyabb intézkedések is szerepelhetnének a kormány tervbe vett intézkedései között.

Összességében tehát azt mondom, hogy van, de nem kielégítő az előttünk fekvő javaslat, ugyanakkor erősítenénk azt az elképzelést a kormány részéről, hogy a lánctartozások ügyében további intézkedések, további törvényjavaslat vagy törvényjavaslatok fogalmazódjanak meg.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A fogyasztóvédelmi bizottság előadója Spaller Endre képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

(13.20)

SPALLER ENDRE, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A törvényt a fogyasztóvédelmi bizottság megtárgyalta. A mai napon már foglalkoztunk egy nagy koncepcionális törvénnyel, az alkotmánnyal és most itt van előttünk egy olyan törvény, amely a hétköznapi apró bosszúságok egyikét oldja meg.

A fogyasztóvédelmi bizottság számára a legfontosabb az volt, hogy azok az emberek, akik lakásokat vásárolnak, vajon tudják-e érvényesíteni azokat a szavatossági és garanciális igényeket, amelyekkel esetleg szembesülhetnek. Tudni kell azt, hogy egy ház vagy lakás vásárlása esetén például a főfalakra tízéves szavatosság van, azonban ha az a cég, amely épített, akiktől vásárolták, vagy aki felépítette ezt a házat, megszűnik és eltűnik, innentől kezdve nincs kin érvényesíteni ezt a jogot. Ha bármi történik az épülettel és ezáltal azzal a pénzzel, azzal a felhalmozott vagyonnal, ami olykor egy családnak a teljes vagyonát jelenti, akkor talán nincs, aki ez ügyben helytálljon, ezek az emberek nagyon-nagyon sokat veszíthetnek. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy minél több cég meg tudjon maradni, és minél több cég a későbbiekben helyt tudjon állni ezekért az igényekért.

Mi fenyegeti ezt? Nagyon sok gazdasági probléma van, amely az építőiparban jelen van, ámde e gazdasági problémák mellett az a rosszhiszemű vállalkozói magatartás is fenyegeti, ami bizony arra épül, hogy esetleg több forrásból megfinanszírozni egy épület felépítését, majd utána a céget valamilyen úton-módon fantomizálni, eltüntetni, és ilyen módon gazdaságilag nyilván rendkívül nyereséges, de nem túl tisztességes vállalkozást folytatni. Amit a kormány tenni kíván, azt a bizottság többségi álláspontja üdvözölte.

A teljesítésigazolási szakértői szerv felállítása nagyon jó gondolat, főleg azért, mert szakértők nézhetik át a jövőben azt a már elkészített építményt, amelyet az alvállalkozók elkészítettek, megnézhetik, hogy az szerződésszerűen készült-e, és ha igen, erről adhatnak egy olyan igazolást, amire a bíróság köteles elrendelni az annak az értéknek megfelelő pénz kifizetését. Tehát még mielőtt a teljes ház felépülne és minél előbb dolgát jól végzetten fantomizálódhatna egy cég, az előtt kénytelen az alvállalkozóit kifizetni. Ugyanakkor az is látszik, hogy ez csak egy ideiglenes intézkedés, tehát ha a későbbiekben kiderül, hogy mégsem egészen úgy volt, esetleg ez a szakértői szerv is tévedhet, akkor ez a későbbiekben normál bírósági úton megtámadható és rendbe tehető. Nagyon fontos, hogy ez egy műszaki szerv elsősorban, tehát nem egy jogi szerv, olyan emberek, akik értenek hozzá. Ez a kamara mellett fog működni, ami, azt gondolom, újabb szakmai garanciát jelent. Szintén fontos, hogy nem éri meg a jövőben késedelmesen fizetni, hiszen akkor többet kell fizetni, magasabb lesz a késedelmi kamat, és lesz egy legalább 40 eurónyi költségtérítés, amit szintén meg kell fizetni.

Összességében azt várjuk, hogy a lánctartozások mértéke csökken, vagy akár teljesen el is tűnhet a magyar gazdaságból, és ezáltal a fogyasztók jobban tudják érvényesíteni azokat a jogaikat, amelyek egy-egy épület megvalósításakor, felépítésekor őket megilletik. A bizottság többségi álláspontja az volt, hogy támogatja ezt a törvényt.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottság kisebbségi véleményét Tóth Csaba képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

TÓTH CSABA, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fogyasztóvédelmi bizottság 2013. február 11-én tartott ülésén megvitatta és általános vitára ajánlotta az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló T/9875. számú törvényjavaslatot, amelyre vonatkozóan a véleményükkel kisebbségben maradt bizottsági tagok nevében álláspontunkat az alábbiakban kívánom összefoglalni.

A módosítás két részből áll. Az első rész a teljesítésigazolási szakértői szervről, mint az egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről szól. A törvényjavaslat másik része a késedelmes fizetésekkel összefüggő jogharmonizációs célú módosításokat tartalmazza. A lánctartozások a beruházások leállásán és a versenyképesség romlásán keresztül a mikro-, kis- és középvállalkozások létét, valamint a foglalkoztatási mutatókat fenyegetik. A folyamat megállítása, illetve jövőbeni újratermelődésének megakadályozása ma már nemzetgazdasági kérdés. Ágazati becslések szerint az elmúlt években 400 milliárd forintra rúg a nem teljesített összegek értéke az építőiparban, a vesztesek oldalán több tízezer vállalkozás áll. Az elmúlt években a munkát elvégző cég 3-4 évig is elhúzódó per eredményeként juthatott csak a pénzéhez, ha közben fel nem számolták. A válság kezdetétől napjainkig az építési beruházások 16 százalékkal estek vissza az Európai Unióban, ugyanez az arány Magyarországon 42 százalék. A lakásépítés visszaesése viszont 70 százalékos, és a kívánatos 40 ezer lakás egynegyede épül. A felújításokban hasonló az arány, 400 ezer lakást kellene optimálisan évente felújítani, ehelyett csak 100 ezer lakásra van most igény. A foglalkoztatottak létszáma 280 ezerről 110 ezerre csökkent, és ezzel egyidejűleg a lánctartozások mértéke 400 milliárd forintra növekedett. Ebből az állami, önkormányzati kiváltó ok 60-70 milliárd forint. Az ágazati szakértők szerint ebből a 400 milliárd forintból 200 milliárd soha nem fog megtérülni, és ezek a cégek be fognak dőlni, meg fognak szűnni.

A lánctartozások kialakulásának három alapvető oka van. Az egyik, amikor az építtetői fedezet hiányában indul el a munka, és természetesen, ha már a kezdetekkor nincs meg a fedezet, ez nagyon gyorsan továbbgyűrűzik, így a lánc további tagjai már nem kapják meg az elvégzett munka ellenértékét. A másik ok az áron alul elvállalt munka. Ez az irreálisan alacsony vállalási ár váltja ki a lánctartozásokat, mert a fővállalkozó már nem tud fizetni az alvállalkozónak. A harmadik pedig a rosszhiszemű megrendelői magatartás, amikor már eleve azzal a szándékkal indul el egy építtetői vállalkozás, hogy tudják, úgysem fogják tudni kifizetni az abban lévő alvállalkozókat.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy az alapvető okot kellene megszüntetni, vagyis valós költség alatti vállalásokat ne lehessen elindítani. A jelenlegi módosítás csak a peres eljárásokat gyorsíthatja fel, azonban ez a lánctartozások problémáját nem oldja meg. A bírósági eljárás felgyorsításával kapcsolatos aggályaink mellett kiemeltük, hogy sajátos technika alakult ki a benyújtott számlák megfizetésének elkerülésére. Újabb és újabb projektcégek megalapításával a vállalkozás mögött álló tulajdonos megteheti, hogy vállalkozásban lévő vagyonelemek kimentésével annak működését úgy alakítja, hogy az felszámoláshoz, végelszámoláshoz vezessen. Ezzel egy időben újabb cégek életre hívásával új néven kapcsolódik a piaci körforgásba. Az új cég ismét kiürítésre kerül, így az adósságait végrehajtani nem lehet. A tulajdonos felelősségre vonása a gyakorlatban a hosszú és bonyolult eljárásrend miatt nem hatékony, ugyanakkor a behajthatatlan követelések az alvállalkozók működését tömegesen lehetetlenítik el. Szükséges egy jogalkotói szintű gyors beavatkozás, amely azokban az esetekben, amikor a tulajdonosnak felróható okból történt a megszüntetés, preventív jelleggel megakadályozza az újabb és újabb jogi személyek létrehozásának lehetőségét.

Korábban képviselői kérdésre az illetékes államtitkár azt válaszolta, hogy a lánctartozások megszüntetésének ez az eleme, amiről most a módosítás szól, az egyes jogviták gyors rendezésére való törekvést szolgálja. Lehet, hogy a jövőbeni munkákra nézve ez a jogviták gyorsabb rendezését elősegíti, de önmagában a kialakult helyzetet, ami jelenleg látható, nem fogja megoldani. Alapvető hiányossága a lánctartozás elleni tervezetnek, hogy a szerződések jelentős részében a projekt összköltségének több mint 50 százalékáért felelős beszállítók egyáltalán nem szerepelnek benne. A rendelettervezet csak az alvállalkozókig vezeti vissza az építési folyamatot, a beszállító nem tekinthető alvállalkozónak. Ha a szakértői tanács meg is ítéli az alvállalkozónak a teljesítést, még egyáltalán nem biztosított, hogy az alvállalkozó a beszállítóját is kifizeti, ezzel csak lejjebb kerül a lánctartozások kezdő pontja.

Mindezek alapján a törvényjavaslat általános vitára ajánlását nem támogattuk. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre bejelentkezett képviselői felszólalások következnek, 15-15 perces időkeretben. Megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan itt elhangzott, rendkívül sokágú problémáról van szó, sok oka van annak, hogy a lánctartozások létrejöttek. Azért hadd mondjam el én is, hogy alapvetően persze az igaz, hogy a gazdasági válság is hozzájárult, ez nagymértékben növelte a számokat, ma már azt lehet mondani, hogy 400 milliárd forintra tehető a tartozásállomány. Azért azt is el kell mondani, hogy - ahogy említette az államtitkár úr - voltak kormányzati intézkedések, mert az áfával való trükközések, a trükkök százai felgyorsították ezt a lánctartozási folyamatot.

(13.30)

Valóban, a gazdasági válság, 2006-2008 óta csökkent az építőipari beruházás nagyságrendje is. Természetesen most a Szocialista Párt részéről a lakásépítés számonkérése az hasonlít a többi ilyen megjegyzésükhöz, amire alapvetően azt lehet mondani, hogy az okok bennük kereshetők, hiszen a devizahitel nagyságrendje, a devizahitel ilyenfajta elterjedése akkor kedvezett a lakásépítésnek, tehát egyfajta előrehozott beruházások valósultak meg. Viszont ennek az a hátulütője, hogy mára 70 százalékkal csökkent a lakásépítések száma, ami nagymértékben ennek is köszönhető. De ez a problémának nyilván csak az egyik része.

Abban egyetértünk, hogy több oka van ennek. Ilyen például a jogbiztonság hiánya. Az elmúlt tíz évben nem sikerült megteremteni azt a jogbiztonságot, ami az építőipari vállalkozásokat arra ösztönözte volna, hogy a lánctartozásokat lehetőleg kerüljék el. Nagyon gyakori jelenség volt projektcégek létrehozása vagy akár rosszhiszemű kijátszása is. Az építőipari beruházások volumenének a csökkentése sokszor valóban azt is eredményezte, hogy az árlejtés miatt áron aluli vállalkozások is voltak, ami szintén, talán nem szándékosan, de mégis oka lehetett a lánctartozások kialakulásának. Ezenkívül adott esetben még az építői fedezet hiánya is előfordulhatott természetesen.

Mivel ez nemcsak az állami szektorban fordult elő, hanem a magánszektorban is, ezért igen szerteágazó kérdésről van szó. Én természetesen nem állítom azt, hogy ezt egy törvénnyel meg lehet oldani, ezt sose állíthatjuk. Olyan szerteágazó problémáról van szó, aminek a felszámolása csak sok-sok egymás után következő lépés folyamata lehet, de az a lényeg, hogy mindig abba az irányba haladjunk, hogy különböző lehetőségeket hozzon létre a törvényalkotó arra, hogy bizonyos kérdések megoldódjanak.

A vita során az is elhangzott, hogy a gazdasági háttér is hozzájárulhatott ehhez. Természetesen, hiszen nyilvánvaló, hogy abban az esetben, ha a beruházások kifizetése megfelelő ütemezésben történik a közszférában, vagy ha a kormányzati szándék szerint az uniós beruházásoknál megfelelő előleget tudnak biztosítani, az mind-mind segítheti azt a folyamatot, hogy a jó szándékú és nem a jogi trükközésre alapult vállalkozások olyan irányba haladhassanak, hogy csökkenjen a lánctartozás.

Ugyanakkor azt is el kell mondani, nagyon gyakran visszaéltek vállalkozók azzal, hogy a perek, amelyek lehettek akár jogosak is, a bíróságokon rendkívül elhúzódtak. Személy szerint én is ismerek sok olyan vállalkozót, akinek azt mondták, hogy nyugodtan pereljen, és talán majd évek múlva hozzájut a pénzéhez, vagy elégedjen meg kisebb összeggel. Ezek a zsarolások sajnos nagyon is életszerűek voltak és előfordultak. Ezért is rendkívüli jelentőségű minden olyan lépés, amit a lánctartozások felszámolása irányában tenni tudunk és tenni lehet.

Államtitkár úr már említette, de azért hadd ismételjem meg, hogy ez a kormány tett jelentős lépéseket. Az áfakörben jelentős egyszerűsítések voltak, a meghatározott árbevételt el nem érő adóalanyok esetében az adófizetési kötelezettség az ellenérték átvételének időpontjához igazodik, tehát abban az időpontban kell megfizetniük az áfát, amikor a vevő kifizeti a számlájukat. A felszámolási eljárások eredményes lefolytatásának biztosítása, a hitelezők érdekeinek fokozottabb védelme indokolttá tette, hogy büntetendő legyen az a magatartás, hogy a bűncselekményre utaló hitelt érdemlő adatok birtokába jutó felszámoló a feljelentési kötelezettséget szándékosan elmulasztotta. Ez az intézkedés az új büntető törvénykönyvben került rendezésre. Ezek is fontos intézkedések voltak.

Hadd említsem meg emellett még egyszer a jelen javaslatcsomag tartalmát, a teljesítésigazolási szakértői szerv létrehozását. Mint említettem, a gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon sokszor sem a választottbíróságok, sem a peres ügyek nem vezettek eredményre, vagy csak hosszú idő alatt vezettek eredményre. A szakmai szervezetek végül is egyetértettek abban, hogy ez az új szervezet jobb és olcsóbb megoldást tud kínálni, habár kétségtelenül nagyon fontos, hogy a költségei olyanok legyenek, hogy megérje ehhez a szervezethez fordulni. Az is nagyon fontos, hogy ez valóban függetlenül és objektíven végezze el a feladatát, de mindenképpen lehetőséget teremt arra, hogy a lánctartozásokat csökkentsük.

Egyetértek azzal, hogy - még egyszer mondom - ez csak egy lépés, és nagyon sok olyan lépést kell még megtenni, amely ebben a folyamatban segít. De olyan nagyságrendű tartozásokról van szó és olyan problémáról, ami az elmúlt évtizedben halmozódott fel, és az akkori kormányok jelentősen hozzájárultak a lánctartozások nagyságrendjének a kialakulásához. Mindenképpen szükséges minden lépés, így ez a lépés is lényegesen hozzá fog járulni a lánctartozások csökkentéséhez, még ha, mint említettem, a gazdaság és a jog területén még további lépésekre is szükség lehet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Tóth Csaba képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt törvénymódosítás két részből áll, az első rész a teljesítésigazolási szakértői szervről mint az egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről szól, a törvényjavaslat másik része pedig a késedelmes fizetésekkel összefüggő jogharmonizációs célú módosításokat tartalmazza. A módosítástól azt várják, hogy akár 30-40 százalékkal is csökkenhet a lánctartozásból adódó kintlévőségek behajtására indított perek száma.

Lánctartozásról akkor beszélünk, amikor az egymással szállító-vevő kapcsolatban lévő vállalkozások alkotta hálózatban az egyik cég számláinak késedelmes vagy részleges teljesítése a hálózat egy vagy több másik tagjánál is késedelmes vagy részleges teljesítést eredményez. A lánctartozás dominóhatással tovaterjedő likviditási problémát jelent, kialakulásának oka a gazdasági válság miatti fizetésképtelenség mellett a fizetési morál romlására vezethető vissza. A nemfizetés továbbgyűrűzik, átfertőzi a gazdaságot, gerjeszti a korrupciót, ami megingatja a teljes beruházói-vállalkozói szegmens bizalmát egymás iránt. Ez végső soron a projektek leállásán és a versenyképesség romlásán keresztül a mikro-, kis- és középvállalkozások létét, valamint makroszinten a foglalkoztatási mutatókat fenyegeti. A lánctartozás megállítása, illetve jövőbeni újratermelődésének megakadályozása ma már nemzetgazdasági kérdés.

A válság kezdetétől, 2008-tól napjainkig az építési beruházások 16 százalékkal estek vissza az Európai Unióban, míg ugyanez az arány Magyarországon 42 százalék. A lakásépítés visszaesése viszont 70 százalékos, és az idén legfeljebb a kívánatos 40 ezer lakás egynegyede épül meg. A felújításoknál is hasonló az arány, ott 400 ezer lakás lenne az optimális évente, ehelyett csak 100 ezer újul meg. Az építőipar foglalkoztatóinak száma a válság kezdete óta 280 ezerről 110 ezerre csökkent, a lánctartozás pedig soha nem látott összegre, 400 milliárd forintra növekedett, amely az alvállalkozói láncolatokon továbbgyűrűzve a 96 ezer bejegyzett építési vállalkozás 90 százalékát érinti. Ennek körülbelül a felét sosem fizetik ki, mert a tartozó cég megszűnt, eltűnt a piacról. Ez a tartozásmennyiség állandósul, újratermelődik, folyamatosan nehéz helyzetbe hozva az építőipart.

A KSH adatai alapján 2012 decemberében 3,1 százalékkal, éves szinten 5,9 százalékkal csökkent az előző évhez képest az építőipari termelés volumene. Az épületek építése 12,7 százalékkal esett, leginkább a lakásépítések és a nagyberuházások miatt. A termelés több mint kétötödét adó speciális szakképesítési ágazat ugyanakkor 9,8 százalékkal bővült. Az utolsó negyedév termelői árai 1,6 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Az ágazat egészét jellemző 5,9 százalékos csökkenést a szektor 96 ezer vállalkozásának több mint 90 százaléka - amelyek az épületek szerkezetépítésében, illetve az egyéb építmények építésében vesznek részt - 12 százaléknál nagyobb visszaesésként élte meg. A növekvő szerződésállomány mellett a csökkenő termelés arra utal, hogy a megkötött szerződések 20-25 százaléka nem valósul meg, és ez az arány hónapról hónapra romlik. Az 1,9 százalékos termelői áremelkedés a jövedelmezőség további drasztikus romlását támasztja alá.

(13.40)

Az építőipar terén a lánctartozás kialakulásának három általános oka lehet. Az első, hogy az építtetői fedezet hiánya miatt a megrendelő nem tud fizetni a fővállalkozónak, illetve a generálkivitelezőnek, akik így a megvalósítási lánc következő szereplőinek, alvállalkozóknak, szállítóknak sem tudnak fizetni. A második, hogy az irreálisan alacsony vállalási árból fakadóan a generálkivitelező, illetve a fővállalkozó nem tud fizetni az alvállalkozóinak, akik így a megvalósítási lánc következő szereplőinek sem tudnak fizetni. A harmadik a rosszhiszemű, csaló megrendelői magatartás, amelynek során a megrendelő a vállalkozónak nem igazolja le a valós teljesítést, így az nem tud számlát benyújtani. A megrendelő erőfölényben van, hiszen ő rendelkezik a pénzzel, de a vállalkozási szerződések sem kiegyensúlyozottak, nem képviselik kellő mértékben a kivitelező, az alvállalkozó érdekeit.

Mind a három esetben a lánctartozás elindításának az általános eszköze az adott munkát teljesítő vállalkozás teljesítésének el nem ismerése, amikor a megrendelő a teljesítésigazolás alól csalárd módon kibúvik, hamis kifogásokat keres, időt húz, indokolatlan jogi eszközökhöz nyúl a műszaki vitában. Teljesítésigazolás hiányában pedig az egyébként jól teljesítő vállalkozás nem nyújthatja be a számláját, így nem jut a jogos járandóságához.

A lánctartozások felszámolásának egyik eszközeként korábban kitalált fedezetkezelőt kezdettől alkalmatlan eszköznek tartották a szakmai képviseletek, mert úgy vélik, a társaságok nyomott áron vállalnak munkát, és a fedezetkezelő sem hoz pluszpénzt a rendszerbe. Miután a vállalási ár nem elég a munka ellenértékére, így az alapvető okot, a valós költség alatti vállalást kell megszüntetni. A ma érvényes jogszabályok szerint a vállalkozó azzal sem védheti magát, hogy az általa megvásárolt és beépített anyagokat visszabontja. Ilyen esetben sokkal erősebb birtokvédelmet kellene kapniuk a vállalkozóknak, hogy ne mehessen át a megrendelő tulajdonába a részteljesítés sem, amíg a teljesítés ellenértékét ki nem fizeti.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a teljes építtetői fedezetkezelői rendszer lebénul, ha a láncolat bármely pontján szereplő egyetlen alvállalkozóval szemben is felszámolási eljárást kezdeményeznek, nehezíti, ellehetetleníti a jólteljesítési bankgaranciák beszerzését, mert a fedezetül szolgáló árbevétel bankra szóló engedményezhetőségét elbizonytalanítja, csökkenti a kihelyezett hitel határidős visszafizethetőségének biztonságát. A cégek nagyon nehezen tudják követni az építési jogszabályok állandó változásait is, s a gyakori módosítások ellenére az építési piac továbbra is zavaros és átláthatatlan.

Alapvető hiányossága a lánctartozás elleni tervezetnek, hogy a szerződések jelentős részében a projekt összköltségének több mint 50 százalékáért felelős beszállítók, gyártók, kereskedők egyáltalán nem szerepelnek benne. A rendelettervezet csak az alvállalkozókig vezeti vissza az építési folyamatot, a beszállító nem tekinthető alvállalkozónak. Ha a szakértői tanács meg is ítéli az alvállalkozónak a teljesítést, még egyáltalán nem biztosított, hogy az alvállalkozó a beszállítóját is kifizeti, ezzel csak lejjebb kerül a lánctartozás kezdőpontja.

A piaci szereplők szerint a lánctartozás nem mindig azért alakul ki, mert egy vevő a hitelbiztosító által megállapított pénzügyi teljesítőképességén felül van hitelezve, hanem inkább azért, mert a pénzek elakadnak a fizetési láncban, vagyis a problémát mindenképpen a keletkezési helyén kell kezelni, és nem abban a folyamatban, ami a keletkezés helyétől és az okozótól távol van.

A tartozási lánc már a beszállítók ki nem fizetésén elindulhat, erről nem szól a tervezet, mintha az építőanyagok odaszületnének az alvállalkozókhoz. Sokszor az alvállalkozó pénzügyi helyzete miatt a beszállítók finanszírozzák az építkezést. A rendszerből a lánctartozást okozót kell következetesen eltávolítani. Ki kell szűrni azokat a vállalkozásokat, amelyek rendszeresen áron alul vállalkoznak, és alvállalkozóikon, beszállítóikon szedik be a különbséget. A szándékosan alulspecifikált ajánlatkérés pótmunkákkal hozható helyre, ami szintén vitákat és lánctartozást generál.

A mai gazdasági környezetben egyértelműen szükség van kockázatkezelésre, az új partnerek előzetes minősítésére, a régiek folyamatos monitorizálására és szakszerű követelésmenedzsmentre, ezek együttesen védhetnek meg egy vállalkozást attól, hogy mások miatt csődhelyzetbe kerüljön. A jól működő vállalatok életét is megkeseríti a folyamatos fizetőképesség fenntartása, ami mindennapos küzdelemmé vált. Mivel a működésből származó pénzáramlás nem fedezi az esedékes kiadásokat, már egyes ágazatokban cégek ezreinek létét teszi lehetetlenné a körbetartozás.

A probléma megoldásának sürgősségéről a statisztikák beszélnek. A Magyarországon bejegyzett több mint 500 ezer vállalkozásból évente 20-30 ezer cég szűnik meg, 60 százalékban mikrovállalat, ám ahelyett, hogy a cégkultúra fejlődésével párhozamosan csökkenne a megszűnő cégek száma, évről évre többen szűnnek meg.

Egy felelősségteljes gazdaságpolitikával, egy kiszámítható gazdasági környezettel lehetne a problémát ténylegesen megoldani. A kormány által benyújtott tervezet azonban nem szünteti meg a problémát, maximum enyhíti azt. A vállalkozások pénzügyi stabilitása érdekében létrehozandó intézmény a szerződésből eredő teljesítések után járó ellenszolgáltatásnak főként polgári jogi eszközökkel történő kikényszerítését gyorsítja meg. A teljesítésigazolási szakértői szerv az érintett fél kérelmére és megbízásából kizárólag az építési-kivitelezési feladatok teljesítéséhez kapcsolódó szakkérdéseket vizsgálja: mi volt az elvégzett munka, és mi annak az ellenértéke.

Változatlanul a bírósági eljárásban kerül sor a felperes és alperes által előterjesztett indítványok alapján a tényállás megállapítására és a vitában való döntésre. A fél által a peres iratokhoz csatolt TSZSZ-szakvélemény tehát nem helyettesíti a polgári eljárásban alkalmazott bizonyítást, de a jogszabály lehetővé teszi, ha annak egyéb feltételei fennállnak, a szakvéleményben foglalt összeg már a per legelején elvonásra kerüljön az alperestől.

Egyelőre nincs információm, hogy a bíróságok az ehhez szükséges pluszmunkaerőt miként tudnák biztosítani. Kérdéses, hogy a bíróságok hogy fogják kiemelten kezelni ezeket az ügyeket, ha ma egy egymillió forint alatti tétellel bíróság elé vitt ügyben is legalább négy hónapot kell várni az első bírósági tárgyalásig, illetve a felszámolási eljárások esetében is gyakran tarthatatlan az előirányzott határidő a bíróságok leterheltsége miatt.

Az új szervezet létrehozásával még nem látható, hogy mi a garancia arra vonatkozóan, hogy ténylegesen megszűnnének a lánctartozások. Kérdés, hogy mennyire tekinthető majd a szakértő függetlennek, ha állami alkalmazottként a lánctartozások kialakulásában nem kis mértékben érintett állammal szemben kell majd a vizsgálatot lefolytatnia.

Nem látható továbbá az sem, hogy ennek a szervezetnek a létrehozása mekkora forrásigénnyel bír. Nem értünk egyet azzal sem, hogy miért rendeletben állapítja meg a kormány a teljesítésigazolási szakértői szerv tagjaira, szervezetére, működésére és díjazására vonatkozó részletes szabályozásokat. Kérdésként merül fel, hogy kik lesznek a teljesítésigazolási szakértői szerv tagjai, ha a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működik, vezetőit és tagjait az igazságügyi szakértők közül az építésgazdaságért felelős miniszter, az igazságügyért felelős miniszter egyetértésével nevezi ki.

A lánctartozások a beruházások leállásán és a versenyképesség romlásán keresztül a mikro-, kis- és középvállalkozások létét, valamint a foglalkoztatási mutatókat fenyegetik. A folyamat megállítása, illetve jövőbeni újratermelődésének megakadályozása ma már nemzetgazdasági kérdés. A jelenlegi javaslat a lánctartozások felszámolását nem fogja megoldani, legfeljebb a peres eljárások gyorsítását eredményezi.

A javaslat minden pozitívuma ellenére kiforratlannak tűnik, nem nyújt átfogó megoldást. Szakértők szerint olyan törvényre volna szükség, ami elsősorban a hitelezők érdekeit védi, és sokkal keményebben szankcionálja a szabályszegőket, a kiskapukeresőket, mert ma is épp az a legkiszolgáltatottabb, aki a munkát ténylegesen elvégzi.

A lánctartozások megszüntetésére további lépéseket is szükséges megtenni, ezért ezt a javaslatot ebben a formájában nem támogatjuk. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából Staudt Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár felírtam magamnak, hogy milyen bevezetővel kezdeném ezt a törvényjavaslatot, illetve az ahhoz való hozzászólást, de Tóth Csaba MSZP-s képviselőtársam egyszerűen felforralta a véremet olyan szempontból, hogy sokáig gondolkoztunk azon, hogy az elmúlt nyolc évben, ami történt, az egy megfontolt aljasság és támadás volt-e a magyar nemzet ellen, vagy esetleg ez a butasággal és a szakmai hozzáértéssel vegyült.

Ha Tóth képviselőtársam ennyire tökéletesen tudja a hibákat, tökéletesen felsorolta, hogy mi a probléma akár ezzel a javaslattal - természetesen tökéletes javaslatot nem lehet előterjeszteni, de legalábbis el kell indulni valahol -, akkor az elmúlt nyolc évben miért nem csináltak semmit, illetve az MSZP-kormányzatok nyolc éve alatt. Miért nem történt semmi azonkívül egyébként, hogy állami szintre emelték ezt a - nevezzük így - piramisjátékot, ami arról szólt, hogy pont a vállalkozási láncok alján lévő legkiszolgáltatottabb alvállalkozók nem kerültek kifizetésre, és egyébként ezután sokszor akár tömeges öngyilkosságok következtek? Ezt láttuk, nem történt semmi, és amikor egyébként egy javaslat, ami nem tökéletes... - és én is el fogom mondani, hogy hol lehetne ezeken javítani, vagy milyen irányban lehetne jobbító szándékkal módosításokat megfogalmazni.

(13.50)

Ha legalább azt látjuk, hogy valamiféle politikai akarat kialakul, vagy a probléma megfogalmazása megtörténik, akkor önök tulajdonképpen azt sorolják, hogy mik azok a pontok, amelyek alapján nem jó. Én azért várnám azt a felsorolást, hogy az MSZP 8 éves kormányzása alatt mi történt, azonkívül, hogy a balkániról a még keletebbi szintre süllyedt a magyar építőipar, az állami beruházások morális szintje, a kifizetéseknek és az alvállalkozóknak az átverése.

Visszatérve a javaslatra, Szatmáry képviselőtársam, államtitkár úr elmondta, hogy már korábban - és erre is muszáj kitérni a felszámolási ügyletekkel kapcsolatban - sor került egy olyan javaslatra, Btk.-módosításra, amely egyébként a felszámolóbizniszt vagy - azt kell mondjam - sok esetben a felszámolómaffiát hivatott egy kicsit kordában tartani. Hozzáteszem, hogy ezt eléggé elkésettnek tartjuk, lévén, hogy eltelt több mint húsz év. Nemcsak a magánvállalkozások viszonylatában, hanem tulajdonképpen a beérkezett információk alapján kimondható, hogy a felszámolási rendszer hiányosságai, a felszámolócégek visszaélései vezettek oda, hogy az egész nemzeti vagyont sikerült elherdálni, és a '90-es rendszerváltás, módszerváltás után ott állunk, hogy az államadósság a többszörösére, a nemzeti vagyon meg tulajdonképpen majdnem nullára csökkent.

Nagyon jó lenne egyébként a felelősöket megtalálni, a Jobbik többször szorgalmazta, hogy nem elég jó lépéseket tenni az irányba, hogy a jövőben ez kevésbé történjen meg, az elszámoltatásra kellene a nagyobb hangsúlyt fektetni. Lévén, hogy most már maximum a magáncégeket tudjuk megvédeni, ami szintén nagyon fontos, de az elherdált nemzeti vagyont, amelynek értéke egyébként még a legoptimistább becslések szerint is több tízezer milliárd forint, amit az elmúlt évtizedekben elherdáltak, lenulláztak, azért kiált, hogy ez az elszámoltatás megtörténjen. És bizony-bizony örülünk neki, hogy legalább a kormányzat is eljutott arra a szintre, hogy a problémát felismerte, bár mi úgy gondoljuk, hogy nemcsak a jövőben, hanem ahogy mondtam, a múltban is meg kellene ezt oldani. Egyébként, hogyha az információknak lehet hinni, akkor a jövőben tervezi a kormányzat azt is, hogy a felszámolók névjegyzékét, tehát a felszámolók személyét is egy alapos górcső alá véve esetleg kiszűri azokat a cégeket, amelyek nem megfelelően jártak el. Ezt egyébként várjuk, de ahogy elmondtam, az elszámoltatással együtt és a múlt feltárásával együtt.

A törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, tulajdonképpen egy megfelelő lépés, ha nem is elégséges lépés, én a részleteibe szeretnék belemenni, hogy mi az, amit még esetleg hiányolunk belőle, ez az alkotmányügyi bizottság ülésén is elhangzott, vagy nagyon sok javaslat és kérdés ott is megfogalmazódott. Az, hogy felállításra kerül a teljesítésigazolási szakértői szerv, azt kell mondjam, ez nem egy rossz dolog, bár hiányoljuk, hogy miért csak a tervezési, építési, kivitelezési munkák teljesítésére lesz ez korlátozva. Értem én, hogy itt a legnagyobb a baj, de ha sikeresen vizsgázik a rendszer, vagy a jövőben egyéb intézményeken gondolkodik a kormányzat, akkor egyéb területekre is jó lenne kiterjeszteni, bár értem, hogy a törvényjavaslat célja jelen pillanatban a legégetőbb építési szektornak a valamiféle hatékonyabb szabályozása.

Az is egy jó dolog, hogy a mellékkötelezettségekre is kiterjed a tervezet, tehát a mellékkötelezettségeket is a szabályozandó körbe szeretnék vonni. Azt viszont el kell mondani ebben a körben, hogy igazságügyi szakértőkről beszélünk, akik a kinevezést majd a minisztertől, tehát az építésgazdaságért felelős minisztertől fogják kapni, itt benne van a szövegben, hogy kormányrendelet fogja ennek a pontos rendszerét kidolgozni. Itt felhívnám a figyelmet, hogy a személyi körülmények, személyi követelmények nagyon fontosak, lévén, hogy Magyarországon azért sokszor láthattuk azt, hogy nem minden esetben csak olyan szakértői vélemények készülnek el akár egy bírósági eljárásban kirendelt szakértő részéről is, ami száz százalékig a szakma egészének a szaktudását vagy értékítéletét hordozza. Tehát itt felhívnám a kormány jelen lévő tagjainak a figyelmét, hogy nagy gondot fordítsanak a követelmények meghatározására és a számon kérésre, hogy ne alakulhasson ki egyfajta visszaélésszerű alkalmazás, illetve olyan szakértők ne kerülhessenek be ebbe a körbe, akiknek esetleg a munkájával korábban problémák merültek fel. Csak a legjobb és a legfeddhetetlenebb emberekkel dolgozzon ebben a formában együtt a szakértői szerv, és hogyha valaki hibázik vagy esetleg tudatosan hibázik, akkor nagyon komoly szankciókat kell ebben az esetben életbe léptetni.

A szakértői szervnek feladata lesz a teljesítések vizsgálata és az ellenérték összegének a meghatározása. Ez, ahogy elmondtam, egy jó gondolat, mert sokszor egy olyan tudatos csiki-csuki piramisjáték kezdődik el a kifizetésekkel kapcsolatban, aminek tulajdonképpen mindig a legnagyobb kárvallottja a kis- és középvállalkozó. Itt annak is örültem, hogy egyfajta határidő kerül bele, tehát hogy a szakértői szervnek a 30 napos, esetleg kiemelt ügyekben 60 napos határideje van elkészíteni ezt a szakvéleményt; ez egy nagyon fontos garancia, hogy ez törvényi szinten meghatározásra kerül.

Szintén jó, hogy az ingatlanba belépés biztosított a szakértő számára akár a rendőrség közreműködésével is, ez kizárhatja azt, hogy esetleg rosszhiszemű módon ne lehessen a szakértőket távol tartani az ingatlanoktól. Az a rendszer szerintem jogilag megérdemli minimum a bizalmat ebben a tekintetben, hogy a szakértői vélemény alapján már a bíróság meg tudja hozni a megfelelő intézkedéseket, és nem húzódik el addig az ügy, hogy mondjuk, az a fél, akinek fizetnie kell, adott esetben addigra felszámolja magát, tehát az ideiglenes intézkedések elrendelése, illetve a kölcsönösen beépített garanciák, amik alapján ez ahhoz van kötve, hogy bizonyos esetekben garanciával bírjon az is, aki a pénzt kapja, hogy visszaélésszerűen se lehessen alkalmazni, ez, ahogy mondtam, csiszolható, de megérdemli a beléfektetett bizalmat ez a jogrendszer.

(Dr. Stágel Bence elfoglalja helyét a jegyzői
székben.)

Ami ebben a javaslatban nincs benne, de a bizottsági ülésen tisztázásra került, és szeretném, hogy itt is kimondásra kerüljön, az a díjazás kérdése, lévén, hogy az első kérdésünk a személyi-szakmai követelmények mellett az volt logikusan, hogy mennyibe kerül mindez, mert hogyha nagyon drága, akkor nem tudják majd igénybe venni nagy számban azok a kisvállalkozók, magánszemélyek, akik adott esetben ezért folyamodhatnának. Én azt a megnyugtató tájékoztatást kaptam, hogy ennek az összege 0,1 százalék lesz, tehát a szakértői díj a követeléshez képest 0,1 százalékban kerülne meghatározásra a majdani kormányrendeletben, minimum 60 ezer, maximum 400 ezer forintos határösszeg között. Ebben a formában, hogyha ez így kerül bele a kormányrendeletbe, én elfogadhatónak tartom, és egy reális összegnek, és nagyon remélem, hogy nagy elmozdulás a végső végrehajtási rendeletben nem fog bekövetkezni.

Az, hogy a kiemelt jelentőségű perek szabályrendszere idekerül betételre, ennek, gondolom, az lehetett az indoka, hogy többen vegyék igénybe, és gyorsítsák ezeket az eljárásokat, hozzáteszem, hogy itt azért egy kritikával is élnék, ugyanis úgy szól a beterjesztett javaslat, hogy 60 napon belül kell majd a szakvélemény kézbesítésétől a bírósághoz fordulni. Ahhoz, hogy a kiemelt jelentőségű perek szabályai szerint legyen tárgyalva ez az eljárás, és hogy ezen 60 nap alatt még le kell folytatni egy egyeztető eljárást is, meg kell kísérelnünk a jogvita peren kívül elintézését, amivel nem is az a gond, hogy a peren kívüli elintézésre vannak rászorítva, mert ez jó, de a 60 nap lehet, hogy nem minden esetben lesz elég egy olyan kötelező feltételként, hogy ha abból az igényérvényesítő kicsúszik valamilyen oknál fogva, akkor már nem tud élni azzal a lehetőséggel, amit ez a törvényjavaslat megteremt. Én itt talán tágabbra húznám azt a határt, ami esetében a felperes még az igényét érvényesítheti.

(14.00)

A 400 millió forintos összeghatárt őszintén szólva nem teljesen értem, hogy afölött miért nem adjuk meg ezt a lehetőséget. Lehet, hogy van erre megfelelő magyarázat, de jobb lenne, ha egy ilyen szűkítő feltétel nem kerülne bele a javaslatba. Lévén, hogy egyébként is garanciákkal kell bírni 400 millió forint alatt is ahhoz, hogy ehhez az eszközhöz folyamodjanak. Tehát indokolt lehet ennek kiterjesztése.

Végül még három észrevételem lenne. Értem én, hogy egy európai uniós irányelv alapján a jelenleg hatályos Ptk.-t nagy arányban, elég komoly módon kívánja módosítani ez a törvényjavaslat, bár hozzáteszem, elég vicces, hogy már elfogadtuk az új polgári törvénykönyvet, az új kódex már elfogadásra került, ennek ellenére most még a régi, jelenleg hatályos Ptk.-ban eszközlünk jelentős módosításokat. Ez így egy kicsit komikus, megmondom őszintén. Tehát ezt esetleg át lehetett volna hidalni. Ráadásul a jelenleg hatályos Ptk.-ba is beemelésre kerülnek azok a megfelelési záradékok, tehát hogy mely európai uniós irányelvnek felel meg a régi Ptk.-nk és annak módosítása. Már többször elmondtuk, hogy ezt magába a polgári törvénykönyvbe nem kell beemelni, elég, ha az azt módosító rendelkezések között szerepel. Most is láthatjuk, milyen komikus, hogy minden esetben a polgári törvénykönyvet is változtatni kell, ha néhány új irányelvnek meg akarunk felelni. Ez egyébként az új kódex esetében is sajnos gyakorlat lesz. Azt kell mondjam, hogy a megfelelési rendelkezések miatt ezért rendszeresen módosítani kell majd a Ptk.-t, ami nem túl elegáns. De úgy tűnik, a kormányzat elhivatott e mellett az egyébként nem kötelező jogtechnikai, nem is túl szép jogtechnikai megoldás mellett.

Végül egy másik érdekesség, amit én magyarországi parlamenti képviselőként és jogalkotóként kicsit furcsának tartok. Úgy került be ez a 40 eurós érték, aminek a célját értem, ez egy átalány kártérítésiigény-érvényesítési érték, hogy nem forintosították magában a törvényben, hanem a magyar jogszabályba vesszük bele azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank hatályos árfolyamának megfelelő 40 eurós összeg. Tehát ez mindig egy váltakozó, ingadozó összeg.

Nem tudom, elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek esetleg hozzá, és akkor le tudom zárni? (Jelzésre:) Köszönöm szépen.

Tehát ezt azért tartom érdekesnek és kifogásolhatónak, mert Magyarország törvényes fizetőeszköze a forint. Ennek alapján illő lett volna ezt a 40 eurót már a törvényben forintosítani, akár egy magasabb sávban meghúzni, lehet az akár 15 ezer forint is, és akkor benne maradunk még az árfolyammozgásokban, és nem mondhatják azt, hogy az irányelvnek nem felelünk meg. De így egy kicsit komikus, hogy amíg a törvényes fizetőeszköz a forint, addig a törvényjavaslatban vagy majd a törvény szövegében az szerepel, hogy 40 eurót kell magyar feleknek egymás között megfizetni a Nemzeti Bank megfelelő árfolyama alapján. Ezt el kellene kerülni.

Tehát mindent összevetve, bízunk benne, hogy egy bizonyos körnek segítséget tud nyújtani ez a javaslat, reméljük, hogy ez még tovább pontosításra és kiegészítésre kerülhet. Mindenesetre, ha nem is tökéletes, de egy jó irányba tett lépés, és nagyon bízunk benne, hogy az ezt kitöltő kormányrendeletek is a jóhiszeműség és a hatékonyság talaján a maximumot fogják kihozni a helyzetből.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is telejegyzeteltem ezt a kis oldalt, de az MSZP képviselőjét hallván, hát bizony megállt az ember ereiben egy kicsit a vér. Azok, akik állami szintre emelték a visszaélések ilyen rendszerét, és akik remélhetőleg későbbi társadalmi támogatottságuk arányában foglalnak helyet a teremben, bizony mindent elkövettek azért, hogy Magyarországon az a problémakör, ami most előttünk van, ne csak apró bosszúság legyen, ahogy a Fidesz-KDNP egyik képviselője megjegyezte az imént, hanem bizony húsbavágó, életbevágó, és tömegek öngyilkosságához, életének, lakóhelyének elvesztéséhez vezető folyamattá váljon.

Azt is hozzá kell tennem, örülök és üdvözlöm azt, hogy a Ház most erről tárgyal. Örülök, hogy a körbetartozások, lánctartozások esetében a jövőre nézve elmozdulás következhet be, és az építőipar is, ha szélesebb kitekintésben vizsgáljuk az előterjesztést, profitálhat ebből. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a kormányváltás után ez kellett volna hogy legyen a három első feladat közül az egyik. Hiszen itt egy annyira húsbavágó dologról van szó, hogy már a 2009-2010-es adatok alapján is látható volt, hogy több mint 400 milliárd volt csak az építőiparban fellelhető köztartozások mértéke. De ez csak a hivatalos adat.

Nagyon sokat konzultálunk építőipari szakemberekkel, és teljesen egyértelműen belátható, hogy a hivatalos adathoz tessék hozzáadni legalább 30-40 százalékot. Ugyanis jellemzően a magyar vállalkozók és a magyar kisvállalkozók azok, akik egy 1-1,5 milliós vagy akár 150 ezres kivitelezési munka elvégzése után, ki nem fizetés esetén nagyon sok esetben nem jutnak el bírósági szakaszba, több okból sem. A legjellemzőbb az, hogy a magyar mesterember elvégzi a munkát, és ügyvédre sincs pénze, hogy az igazát érvényesítse. A későbbiekben kitérek arra, hogy a felszámolásba menekülő cégek milyen egyéb trükkökkel érik el azt, hogy eljárások se induljanak ellenük nagyon sok esetben.

Látnunk kell azt, hogy az a teljesítésigazolási szerv, ami most létrejön, részleteiben képes kezelni ezt a problémakört a jövőre nézve. Üdvözlöm, hogy egy-két hónapon belül dönthet a károsult javára, viszont némiképp fájlaljuk azt, hogy semmiféle hatósági jogkör nem kerül az ő részére ebbe a rendszerbe. Pedig ennek igenis lenne helye. Meg is mondjuk, hogy miért. A régi körbetartozásokon nem változtat ez a rendszer, de azt is látnunk kell, hogy a szándékos nemfizetések rendszere régen és most is, állításom szerint, 80-90 százalék között mozog az építőipari szektorban. Viszont a szándékos nemfizetés esetében igenis büntetőjogi felelősség megállapítására lehetne szükség. Ezért lenne indokolt, hogy hatósági jogköröket is kaphasson egy állami szerv.

Vegyünk egy egyszerű példát! A nyugat-európai országokban, ahol az építőipar, ha nem is tökéletesen, de jobban vagy kevésbé rosszul működik, mint Magyarországon, jellemző az, hogy ha egy céggel harmadszor fordul elő olyan, hogy nem fizeti ki az alvállalkozóit, nem fizeti ki a dolgozóit, akkor kijön a hatóság, és egész egyszerűen nemcsak az építkezést állítja le, hanem a teljes projektet. Ez az az állami szerv, amiről itt beszélünk, és kiterjesztett jogkörökkel ez így tudna működni. Nyilván nem az a cél, hogy nemfizetés esetén tömegesen álljanak le az építkezések, hiszen ez visszafogná a nemzetgazdaságot. De annál nagyobb veszteség nincs egy óriási építőipari tervezet esetében, hogy leállítják azt a projektet bizonyos időre. Tehát ez a fenyegetettség önmagában előidézte ezekben a sikeres nemzetgazdasági környezetekben azt a helyzetet, hogy kifizették azt az alvállalkozót és azt a beszállítót, aki nemzeti és kisvállalkozó volt; a mi esetünkben nyilván magyar, ott pedig az adott nemzetnek megfelelő. Tehát emiatt nem állt le nagyon sok építkezés és nagyon sok terv, viszont a fenyegetettség, a szankció veszélye ott volt a rendszerben, és ez bizony elég visszatartó erőt jelentett annak érdekében, hogy ne merjenek visszaélni a kisebb gazdasági és tőkeerőt felmutatni képes vállalkozók bizalmával, munkájával.

Ebből kifolyólag nem is fordulhattak elő olyan helyzetek, mint amelyek Magyarországon sajnálatos módon tömegesen fellelhetők. Mert mi történik ma, ha egy átlagos magyar kisvállalkozó vagy közepes méretű vállalkozás az építőiparban megpróbálja az igazát bizonyítani? A legtöbb esetben az, hogy mire a per véget ér, felszámolásba menekül a cég, adott esetben eladják egy hajléktalannak: átlagos értéken, mondjuk, 1,5 millió forintba került a károsultnak az, hogy legyen a kezében egy ítélet, amivel igazából nem tud kezdeni semmit. Az egy papírdarab, az ellenértékből egy fillért, egy forintot nem lát. Éppen ezért mondjuk azt, hogy ha a teljesítésigazolási szerv hatósági jogkörökkel kiterjesztve, ilyen széles erővel tudna fellépni, akkor bizony be lehetne hozni a rendszerbe azt a fenyegetettséget a bizalmunkkal visszaélők számára, hogy ne merjék a magyar vállalkozót, a magyar termelőt, a magyar mesterembert, a magyar munkásembert kihasználni.

És még egyszer hangsúlyoznom kell, amikor a körbetartozások, lánctartozások teljes összegéről beszélünk, nyugodtan tessék 30-40 százalékot hozzáadni, éppen azért, mert nagyon sokan a mi saját kisvállalkozóink közül nem tudnak, nem mernek vagy egyszerűen nem képesek eljutni bíróságra, de sokszor még egy ügyvédet fogadni sem.

(14.10)

Látható, hogy amíg ezt a problémakört nem oldjuk meg, addig pontosan a munkahelyteremtés alapja hiányzik Magyarországon, nemcsak azért, mert a kis- és középvállalkozások munkaerő-felszívó képessége többszöröse a multinacionális ágazatokénak, hanem azért is, mert pontosan egy olyan ágazatban, az építőipar kapcsán beszélhetünk erről, amelynek a multiplikátor hatása talán a legszélesebb és talán a legtöbb további gazdasági ágat képes beindítani. Jelen pillanatban viszont mi történik ezzel az ágazattal? Csak minden ötödik építőipari cég tudja növelni a bevételeit, jellemzően ők is infláció alatti vagy a környéki mértékben, és az ágazati cégek mintegy 80 százalékának van valamilyenfajta kintlévősége. Ez egy nagyon beszédes, nagyon elriasztó adat, arra hívja fel a figyelmet, hogy sürgősen kezdeni kell valamit ebben a szegmensben.

Ami itt előttünk fekszik előterjesztés címszó alatt, az a jövőre nézve részleteiben és egy jó irányba elmozdulva kezelni próbálja a problémát. Ugyanakkor a magam részéről óriási igényt kell hogy megfogalmazzak annak kapcsán, hogy ha a múltra vonatkozóan valakiről bebizonyosodott az, hogy tudatosan tartotta vissza a pénzeket, tudatosan tett tönkre magyar vállalkozókat, magyar családokat, és ezáltal - túlzás nélkül - magyar családok ezreinek az életét tette tönkre, akkor bizony a büntetőjogi felelősség merüljön föl. Kezdődjön meg egy olyan elszámoltatási folyamat, amelynek keretein belül nyilvánvaló, hogy ha a korábbi bűnelkövető érzi azt, hogy szorul a hurok, adott esetben a nemzetgazdaság számára is visszateljesít valamit abból, amit nem teljesített korábban. Tehát a rendszer az igazságosság felé mozdítható el, az igazságigényét nem lehet kikerülni, és nem lehet csak a jövőre vonatkozóan helyretenni ezt az egész kérdéskört, hiszen a jelen helyzet akut, és meg kell menteni a magyar vállalkozók, szakemberek közül, akit csak lehet.

Érdekes élményben lesz része annak, aki a kivándorlási statisztikákat, mondjuk, a KSH-nál vagy a nyugat-európai tükörstatisztikákat böngészi, az Eurostat adatai is beszédesek ezen a téren, ugyanis mára nemcsak az orvoselvándorlás és az ápolói szakág tagjainak elvándorlása jelent óriási problémát, hanem a szakemberek, építőipari munkások szó szerint szivattyú alatt állnak, a nyugat-európai felvevőpiac, amely azért szakemberhiánnyal úgyszintén küzd, mint a magyar, tulajdonképpen kapkod ezen emberek után, de ugyanígy a húsfeldolgozásban dolgozók után, az ápolószemélyzetünk után. Tehát Magyarországról a kiváló szakembereket folyamatosan szipkázzák, szivattyúzzák el.

Tessék elképzelni, hogy itt van egy olyan építőipari helyzet, ami kiszámíthatatlan, nincs munka, nincs megrendelés, lényegében az újonnan épített lakások száma a 2004-es, 2005-ös szintre esett vissza, tehát egy recessziós időszakhoz képest még nagyobb válságot él át ez az ágazat. Erre adódik az a helyzet, hogy ha van munka, ha van megrendelés, akkor azt adott esetben nem fizetik ki. Egy ilyen helyzetben a kivándorlási hajlandóság talán nem is lehetne magasabb, mint most. És ezen kell változtatni, ez lehet egy kormány és egyáltalán széles értelemben véve egy parlament elsődleges feladata, hogy a kivándorlási spirált, szivattyút bármilyen úton-módon, de fékezze meg, a későbbiekben pedig állítsa meg, hiszen enélkül nem lehet tisztességes nemzetgazdaságot építeni már középtávon sem.

Még egyszer szeretném a figyelmükbe ajánlani azokat a jól bevált nemzetközi eszközöket, amelyek értelmében, ha mondjuk, egy céget harmadszor kapnak azon, hogy nem fizeti ki a vállalkozóját, az alvállalkozóját, akkor bizony azt a tervezetet, azt az egész munkálatot, amit folytat, úgy le kell állítani, ahogy van, arra az időre, amíg nem tudja rendezni a tartozásait. Nyilvánvaló, hogy ez tömegesen nem fordulna elő. De ha ilyen kitettség, ilyen fenyegetettség megjelenhetne ebben a rendszerben, akkor a jellemzően külföldi hátterű befektető, a multipénzből dolgozó, de a magyar vállalkozó pénzét kiszivattyúzó "vállalkozó" háromszor is meggondolná, hogy mit csinál a magyar vállalkozóval, mit csinál a magyar szakemberrel. Ezek után pedig el lehetne érni egy olyan biztonságos gazdasági környezetet, hogy nem kellene kényszerszinten kivándorlásban gondolkodnia senkinek. Ez lehet csak és kizárólag a célunk, ennél kevesebbet nem fogadhatunk el.

Éppen ezért az előterjesztés alapfilozófiájának támogatása mellett arra szólítjuk fel a kormányzatot, hogy gondolja végig akár adott esetben a visszamenőleges elszámoltatás kiterjesztését is a lehető legszélesebb körre, hogy egyetlen bűnelkövető, aki magyar vállalkozót megkárosított, se úszhassa meg azokat a kártételeket, amelyeket egy tisztességesen működő országban soha nem is követhettek volna el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ezzel az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások véget értek.

Most a nyomógombbal bejelentkező képviselői felszólalások következnek. Elsőnek Vágó Gábor képviselő úr következik, a független képviselők közül. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika azt gondolja, hogy a legnagyobb probléma a magyar gazdaságban a bizalomhiány és a kiszámíthatatlanság.

A kormányzat kicsit a megszokott matolcsysta iránytól eltérve ezzel a törvényjavaslattal tesz egy fél lépést az irányban, hogy ez a bizalmatlanság megszűnjön.

Azért gondoljuk azt, hogy jó irányú ez a törvényjavaslat, de nem elégséges, hiszen maga a problémakör egy évtizede itt van Magyarországon. Ezzel a problémakörrel nem igazán akart és nem igazán tudott kezdeni eddig semmit egyetlen kormányzat sem.

Most a kormányzat egy kvázi hivatalt állít föl, amely hivatalnak a feladata volna ezen eddigi peres ügyek rendezése. Azt gondoljuk, hogy az irány jó, de magában kevés lehet, hiszen megelőző hatása vajmi kevés, és a legtöbbet, amit lehetne tenni a kisvállalkozások érdekében és az építőipar fellendítése érdekében, azt nem teszi meg a kormányzat, hiszen az építőipar válságával kapcsolatban itt a számok már elhangzottak a vitában.

Egyértelmű, hogy válság alatt nem az újépítésű házak építésével van a legnagyobb probléma, vagy nem az lehetne a kitörési pont, a lehetőség, hanem a felújítások, így például az energetikai hatékonysági felújítások, amik kapcsán a kormányzat azért leszerepelt, hiszen most is egy napra volt csak megnyitva az NFÜ vonatkozó pályázata.

De magának a kis- és középvállalkozói szektornak a kiszolgáltatottsága megszüntetésének érdekében a Lehet Más a Politika képviselői két törvényjavaslatot is nyújtottak be januárban, amely érdekes módon egybevág azzal a céllal és azzal az iránnyal, amellyel a most vitatott törvénytervezet is rendelkezik.

Azt gondoljuk, hogy helytállási kötelezettség mellé kellene az ajánlatkérő oldalán, a beruházóval szemben hatékony jogérvényesítésre garanciákat tenni.

Itt a helytállási kötelezettség kapcsán fölmerülnek azok a mindenki által ismert botrányok, mint például a Megyeri híd elhíresült építése, ahol ott vannak azok az emberek, akik elvégezték a munkákat, azok a fővállalkozók pedig, akik meg fölvették a nagy pénzt, szőrén-szálán eltűntek.

Az kijelenthető, hogy az építőiparnak nem csupán megrendelési problémái vannak, hanem belső szerkezeti problémái is, amire sajnos ez a bürokratikus megoldási módszer nem ad végérvényes választ. Tehát ez egy félmegoldás. A kormányzattól már ezt megszokhattuk, hiszen a devizahitelezés kapcsán is csupán félmegoldásokra futotta, de ez a félmegoldás talán még mindig jobb, mint a jelenlegi kaotikus és kiszolgáltatott helyzet.

Arra kérjük a kormányzatot, hogy a kis- és középvállalkozói szektor kiszolgáltatottságának megszüntetése érdekében azt az LMP-s törvényjavaslatot, amit szintén januárban nyújtottunk be, és öt pontot is tartalmaz, vegyék komolyan és fontolják meg, hiszen a beszállítók védelme a jelenlegi bizonytalan magyar építőipari és más kis- és középvállalkozókra jellemző iparágakban eléggé szörnyű. Ezen kellene javítani, és itt igenis meg kell azt is gondolni, hogy meddig terjed a korlátolt felelősség köre, meddig lehet újabb és újabb cégeket alapítani és azok mögé elbújni, és közben otthagyni azokat az utcán kifizetés nélkül, akik valóban elvégezték a munkát.

A kormányzatnak volt már egy jó lépése, én magam nyolcszor szólaltam föl annak érdekében bizottságokon és itt a parlamentben is, és végül is elfogadásra került a pénzforgalmi szemléletű áfafizetés rendszere, eléggé szűk körben, ezen talán még lehetne bővíteni. Tisztában vagyok vele, hogy ez az Európai Unió különböző intézményeivel való tárgyalásokon is múlik, de a pénzforgalmi szemléletű áfának magának a gondolatköre, az alapgondolat, hogy csak az után a számla után kelljen a számlakiállítónak áfát befizetnie, ami számla után ő megkapta a pénzét, nagyon jó volna. Ezt az alapvető gondolatmenetet kellene ugyanúgy a kisvállalkozói szektor egészére átvenni azért, hogy aki elvégzi a munkát, annak legyen egy védelme.

(14.20)

Így tudjuk visszaállítani a munka becsületét, így tudjuk megállítani a burjánzó számlagyárakat, hiszen azért ne legyenek kétségeink: nagyon sok ember és vállalkozás van Magyarországon, aki csak kamutevékenységet végez, és számlákat halmoz számlára. Sajnos, az építőiparban is fellelhetőek ezek a számlagyárak, és ezért volna fontos a korrupció megakadályozására az off-shore vállalatoknak a kiszűrése, hogy ne is lehessen elmenekülni anonim módon a felelősség elől, és ezek a javaslataink a kis- és középvállalkozások működésének a biztonsága érdekében ott vannak most a tisztelt Ház asztalán. Most a Fidesznél van a lehetőség, hogy a kis- és középvállalkozások tekintetében előrelépjen egy nagyobb biztonságot adó rendszer kialakítása érdekében.

Azt gondolom összességében, hogy módosító javaslatainkkal igyekszünk javítani ezen a törvénytervezeten, ezt majd a részletes vitában megbeszéljük, de kérdés, hogy maga az a megoldás, hogy állandóan létrehozunk egy hivatalt arra, hogy majd megoldja a problémát - és tudjuk a hivatali logikát, a hivatal érdekelt valamilyen szinten a probléma fenntartásában, ezért végső soron gyökerestül nem oldja meg a problémát -, tehát ez a hivatali úton való megoldás mennyibe kerül. Itt a vitában már voltak rá válaszok, de azért jó volna, ha az államtitkár úr is tudna mondani egy pontos számot, hogy mennyibe is kerül ez az adófizetőknek, valamint az is kérdés, hogy ez a megoldás valóban az egész szakmának, így az építőipari szakmának a támogatását bírja-e. Hiszen amennyiben maga a szakma azt gondolja, hogy ez nem megfelelő megoldás, akkor megint egy kapufát lőhet ezzel a kormányzat.

Én úgy gondolom, hogy mindenféleképpen fontos ezzel az üggyel foglalkozni, és ez a fél lépés is lépés, viszont ne dőljünk hátra, hogy megoldotta a Fidesz a körbetartozásokat az építőiparban, mert ez ezzel a törvénytervezettel még nincs megoldva. Ez a törvénytervezet egy fél lépés, és még hosszú évek kemény munkájával és más kis- és középvállalkozói szektort érintő és a korrupció ellen küzdő, illetve az áfatörvények kapcsán is változásokat hozó javaslatokkal lehetne csak ezt a problémát megoldani gyökerestül, hogy a kis- és középvállalkozói szektor kiszolgáltatottsága csökkenjen, hogy a beszállítók védelme növekedni tudjon, és ezáltal a magyar gazdaságban minél több munkahely tudjon teremtődni a kis- és középvállalkozói szektorban.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kettőperces felszólalások következnek. Elsőnek megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meg kell nyugtatnom az előttem szólókat: a szakma ezt az irányt, amerre ez az elmozdulás történik, támogatja. Tehát nyilvánvaló, hogy bármi, ami a körbetartozások által felhalmozott óriási kinn levő vagyont csökkenteni tudja és visszaszivárogtatni a jövőben adott esetben magyar kezekbe, abszolút támogatandó - nem ez a fő problémám.

Én egy olyan becsületbeli kérdést érzek ebben az egészben, ami a szakmaiságot megelőzi, túlhaladja, és erre szeretnék kicsikarni majd nyilvánvalóan az előterjesztőből is egy választ, ez pedig az, hogy a múltban, tudjuk, köztudott, hogy nagyon sok óriáscég és nagycég a saját likviditását úgy tartotta fenn, abból tett szert extraprofitra, hogy csorogtatva, csöpögtetve késve fizetett, direkt nem fizetett: 80-90 százaléka a vitás ügyeknek a hasonló kategóriába sorolható be. Ha adott egy kormányzat, amely a jövőre vonatkozóan részben vagy nagy részben azért tesz egy jó lépést a probléma megoldása felé, vajon hogyan artikulálható mindez, ha emellett a múltra vonatkozóan ezen nyilvános, ismeretes visszaélési formával kapcsolatban semmit nem kezd?

Tehát a kérdés az, és ez egy nagyon akut, nagyon éles kérdés, hogy lesz-e következménye azoknak a bűncselekményeknek és azoknak a tetteknek, amelyeket elkövettek ezek a vállalkozók. Egy nagyon egyszerű példából kiindulva: aki felszámolás során, előtt, alatt, után, mondjuk, hajléktalannak játszotta át a cégét, azt miért nem lehet esetről esetre, egyesével megvizsgálni, és kideríteni, hogy milyen bűnelkövetési forma és egyáltalán milyen bűncselekmény fordulhatott elő? De nyilvánvaló, hogy ez tömegesen fordult elő, ennek akár az adatbázisa is elérhető a kormányzat számára - miért nem tesz semmit annak érdekében, hogy esetről esetre kivizsgálja ezeket a visszaéléseket? Én állítom, hogy a jövőre vonatkozóan a fizetési morálra ez legalább akkora pozitív hatással lenne, mint az előttünk fekvő előterjesztés.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vágó Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR (független): Köszönöm szépen. Csak Z. Kárpát Dániel képviselőtársamat szeretném kiegészíteni annyiban, hogy pontosan az építőipar kapcsán kialakult vagy megjelent a kifejezés, hogy happy corruption, boldog korrupció, amely sajnos eléggé szörnyű látlelete a magyar valóságnak. Ez arról szól, hogy egy alvállalkozó csak akkor vállal el egy munkát, ha neki vissza kell fizetnie, visszacsöpögtetnie a fővállalkozó zsebébe, hiszen akkor bizonyíthatóan hozzá fog majd jutni valamekkora pénzhez. Pont ez az a bizalomhiányos rendszer, amit ez a törvényjavaslat önmagában nem old meg.

Tehát sokkal tovább kellene menni a korrupció elleni küzdelemben, és itt a korrupciót nem csupán a hivatali korrupcióra értem, hanem arra a hétköznapi korrupcióra is, amely cégek között megvan, feketén mennek a borítékok egyik zsebből a másik zsebbe, csak azért, hogy ide menjen a megrendelés és ne oda. Ha ezeket a gyomokat nem sikerül kigyomlálni, akkor nem tud termékennyé válni az a kis- és középvállalkozói szektornak alapot adó talaj, amelyet a magyar gazdaság jelent. Én azt gondolom, hogy korrupcióellenes küzdelem nélkül ez a körbetartozásos probléma sem fog magában megoldódni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Manninger Jenő képviselő úr, parancsoljon!

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Csak egy apróságra szeretném felhívni a figyelmet, arra, hogy az MSZP képviselői azt javasolták szokásos módon - miután ismertették azt, hogy milyen szörnyű a helyzet, persze nem beszéltek arról, hogy 2010-ben is már legalább ilyen szörnyű volt, és azt nagy részben ők idézték elő -, hogy akár szakmai vitanapot is tarthatnánk, hiszen egy olyan szerteágazó témáról van szó, ehhez képest nem is vesznek részt a szakmai vitában, és eltávoztak. Most persze, a jelentkezésem óta annyit helyesbítenem kell, hogy az egyik MSZP-s képviselő már betévedt az ülésre, de gyakorlatilag nem vettek részt, tehát én azt gondolom, hogy ha vitanapot javasol valaki, akkor legalább a parlamenti vita keretei között illene részt vennie.

Két szakmai kérdésre is hadd reagáljak még: az egyik az, hogy itt elhangzott korábban, hogy ha előírnák a minimálárat, és megakadályoznák azt, hogy áron alul vállaljanak munkát, hiszen ez az egyik oka, ez valóban egy állandó kérdés, a szakmai szervezetek ezt részletesen megvitatták, azt azonban tudni kell, hogy a mai közbeszerzési törvény is ad lehetőséget erre, tehát a megrendelők nagyon sok esetben élhetnek azzal, hogy kiszűrjék az áron aluli ajánlatokat, erre ma is van már törvényes lehetőség. Egy normák alapján megszabott minimálár is fölvethető, de ez mindenütt vitát vált ki, tehát azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy olyan szakmai kérdés, amely azért nem oldja meg egyértelműen, ugyanakkor meg a verseny hívei nem feltétlenül támogatják, de mint említettem, a közbeszerzési törvény lehetőséget ad erre, és ezzel élni is kell.

A magánszférában elsősorban a projektcégek miatt alakult ki ez a helyzet. Azt gondolom, hogy itt is történtek lépések, általában a jogbiztonság és az elszámoltatás tud javítani ezen a helyzeten, és ebben azért az elmúlt két évben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) történtek előrelépések.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Józsa István képviselő úr következik.

Parancsoljon!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazán megdöbbentő, amit Manninger Jenő úr mond - aki közismerten a Vegyépszer szálláscsinálója volt annak idején, és a Vegyépszer után egy csődtömeg maradt a magyar építőiparban, szerelőiparban -, hogy egy ilyen napirendi pont kapcsán, ami, én úgy gondoltam, alapvetően egy olyan szándéknak a jelzése, hogy a kormány helyre akarja hozni azt a csődtömeget, amit három év alatt az építőiparban, elsősorban és különösen az állami kifizetések elmaradása miatt előidézett, nem tud mást csinálni, mint elmúltnyolcévezni.

(14.30)

Manninger Képviselő Úr! A kormányváltáskor sokkal jobb volt a helyzet. Kérdezze meg az építőipar résztvevőit, egyöntetűen tudják állítani: jelenleg a harmadával kisebb az építőipar teljesítménye és fele a kifizetés, mint akkor volt, jobb, hogyha megnézi a számadatokat. Úgyhogy nem lenne célszerű az érintettek füle hallatára ilyeneket mondani, mert azt mindenki tudja, hogy nem igaz.

Tehát olyan konstruktív javaslatokkal igyekezzen előállni, képviselő úr, amihez hasonló az előterjesztésben le van írva, abban legalább jó szándék van. Aziránt lenne jó önnek elköteleződést kinyilvánítania itt a parlamentben a többségi frakció részéről, hogy ezt komolyan is gondolják, hogy ilyen jellegű lépéseket meg is akarnak tenni, mert mondani már mondtak annyi szépet, annyi jót, csak nem ez következett be az elmúlt három évben.

Tehát azt javaslom önnek, hogy ha mi előremutató javaslatokat teszünk a vitában, akkor ön - hasonlóan az előterjesztés szelleméhez és a közösen elfogadott célokhoz - ennek megfelelő hozzászólásokat tegyen, és lépjen ki ebből a sehová nem vezető elmúltnyolcévezésből, vagy csak egyszerűen gondoljon a Vegyépszerre.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Manninger Jenő képviselő úr következik. Parancsoljon!

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Két perc, képviselőtársam. Józsa képviselő úr látszik, hogy bejött a terembe, aztán eltévedt, de mondhatnám, mintha egy másik vitához szólt volna hozzá. Én akár fel is jelenthetném, hiszen olyan dolgokat mondott itt, amelyek azért enyhén sértőek és megalapozatlanok. (Dr. Józsa István: Az, hogy szálláscsináló?) De természetesen úgy gondolom, hogy hirtelen felindulásból követte ezt el, bejött és nyilván valamilyen Ron Werber-i képzésen vett részt itt a szomszéd szobában. Azt mondták neki, a lenini mondást megmásítva, hiszen most ez az MSZP taktikája, nem új, mert már régen is alkalmazták, hogy hazudni, hazudni, hazudni, és akkor azt előbb-utóbb valahogyan el is hiszik. (Dr. Józsa István: Ezt Göbbels mondta, és ti csináljátok!)

De ha már az említett cégnél tartunk, azért felhívnám a képviselő úr figyelmét, hogy ez az említett cég, amit ön említett, valóban az Orbán-kormány alatt kapott megbízásokat, nekem személy szerint jogi értelemben semmi közöm nem volt hozzá, természetesen ismertük a céget, ahogy rengeteg építőipari céget ismerünk, ez az önök kormányzása alatt küzdött anyagi nehézségekkel. Hogy miért, hogyan, nem szükséges itt belemenni, de ez is az önök kormányának az idejéhez köthető. Tehát azt gondolom, hogy a Fidesznek semmilyen értelemben sincs köze ehhez az eseményhez. Tehát ennek a csődjét is önök idézték elő.

Azt gondolom, hogy az építőipar alakulása is következmény, még akkor is, ha 2010 után is további csökkenések voltak az építőipar teljesítményében, ez végül is annak a válságnak köszönhető, amit önök nem kezeltek megfelelően, és arra utaltam, hogy például a lakásépítésnél a lakásépítések csökkenése egyértelműen annak a devizahitel-problémának a következménye, amiben önök semmit nem tettek az alatt a nyolc év alatt.

Tehát sajnos erre a nyolc évre mindig fel kell hívni a figyelmet, ha ilyen törvényeket (Az elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idő leteltét.) tárgyalunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenki elmondta a maga két percét, fel szeretném hívni a figyelmüket, hogy nem fogom engedni, hogy egymást sértegessék, és a témáról eltereljék a figyelmet. Aki el fog térni, azt kénytelen vagyok a házszabályi előírásoknak megfelelően visszatéríteni ülő helyzetébe.

Vágó Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon!

VÁGÓ GÁBOR (független): Véletlenül sem szeretnék személyeskedni, tisztelt elnök úr, viszont Manninger képviselőtársam felhozott egy olyan témát, ami igenis idevaló ezen törvényjavaslat vitájára is. Ez pedig az építőiparban található politikai korrupció. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a Közgép Zrt. milyen fantasztikus nagy megrendeléseket kap a mostani kormányzattól. Lehet sírni azért, mert régen a Vegyépszer sokat kapott, utána jött egy másik, lehet, hogy külföldi tulajdonú cég az MSZP-s idő alatt, és akkor meg az kapott sokat. Mindenesetre az nyilvánvaló, hogy az adófizetők pénzét különböző színű kormányzatok - vagy fideszes, vagy MSZP-s - az építőiparon keresztül viszik bele a pártkasszákba. Ezek a tények.

ELNÖK: Képviselő úr, a körbetartozásokról szól a törvényjavaslat.

VÁGÓ GÁBOR (független): Ezek a körbetartozásokhoz is igazán kapcsolódnak, hiszen ezek a nagy cégek, amelyek állami megrendelésekből politikai szinten korrupciós módon üzemelnek, ezek a nagy cégek ugyanúgy a körbetartozásoknak az egyik okai és kiváltó indítékai. Ezért a politikai korrupciót kellene először megszüntetni, és akkor talán a körbetartozások szintje is csökkenne.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Józsa István képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az építmények tervezésével, kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetekről és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat, dicsérve az előterjesztő közreműködőknek a munkáját is, bizonyára egy ügyrendi segítséget fog hozni a lánctartozások kezelésében. Ugyanakkor az alapvető kiváltó okról, hogy miért vannak ezek a lánctartozások, nincsen szó, nevezetesen hogy zuhan, esik vissza a gazdaság teljesítménye, hogy a beruházási ráta a minimálisan szükséges 22-24 százalék helyett most 16 százalék alatt van, tehát nincs mit tervezni, nincs mit építeni, következésképpen az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták törvényszerűen csökkenni fognak, mert egyre kevesebb az építmények tervezésére és kivitelezésére irányuló szerződés.

Aki a műszaki életben, beruházásokban járatos, tudja, hogy egy projekt, ami nincs ma a tervezőasztalon a mérnökök előtt, két év múlva nem kerül kivitelezési szakaszba, és három év múlva nem lép termelésbe az a beruházás. Tehát alapvetően a gazdaság dinamizálásán kellene segíteni, és kihozni a magyar gazdaságot ebből a negatív spirálból, amibe az Orbán-kormány gazdaságpolitikája navigálta.

Még azt se mondanám, hogy nincsenek erre utaló jelek. Tehát ami most felröppent, hogy a bankokkal szeretnének egy finanszírozási élénkülést elérni, ez nagyon helyes, csak az a problémám, hogy elkésett irány, mint ahogy ez az előterjesztés is mindössze (Az elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idő leteltét.) technikai jellegű.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szatmáry Kristóf államtitkár úr kért szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Próbáltam türelmesen hallgatni Józsa képviselőtársamat, mert úgy szokás, hogy az államtitkár a végén válaszol a vitában (Dr. Józsa István: Bármikor!), de megtehette volna azt a képviselőtársam, hogy nem jön be, mert egy elég konstruktív vitát sikerült itt elrontania.

Csak a tények kedvéért azért elmondanám, mielőtt úgy tűnne esetleg itt a hallgatóság számára, hogy az építőipar válsága valamikor 2010-ben kezdődött, az önök kormánya alatt a gazdaság 7 százalékkal esett vissza, és az építőipar 2006-2010 között 40 százalékkal. Ennek ellenére viszont 2012 végén az összes felmérés és a rendelésállomány alapján is legalább elértük azt a pontot, ahonnan már fölfelé megy az építőipar.

Tehát amikor itt képviselőtársam arról beszél, hogy ez a problémahalmaz mikor alakult ki, akkor egy minimális önfegyelmet hadd kérjek képviselőtársamtól, és legalább azt, hogy a tényeket ismerje el, hogy az önök pénzügyminisztere, Draskovics Tibor volt az, aki többek között ezt elindította, azzal, hogy több mint 200 milliárd forintot az önök költségvetésének kozmetikázására tartott vissza, többek között az építőiparból.

És ezek után önök azt mondják, elnézést, hogy önök ezt a javaslatot nem támogatják, a bizottságban ezt a javaslatot önök nem támogatják. Csak ahogy itt elhangzott, akkor tessék megmondani, hogy mit tettek 2004-től 2010-ig ennek a problémának a kezeléséért! Mondják meg, hogy önök mit tettek az alatt a nyolc év alatt, amíg itt voltak, és utána elfogadunk bármilyen kritikát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Staudt Gábor képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Én visszatérnék egy kétperces erejéig az alaptémához, mert itt elhangzott, hogy mely aktuális kormány közeli cégek nyerik el a megrendeléseket. Ez önmagában természetesen nem jó, és a korrupció ellen mindenféle módon kell küzdeni, viszont mégis, ami az embereket ezen túl is a leginkább bosszantja, idegesíti, felháborítja vagy akár tönkreteszi, hogyha az a kis- és középvállalkozó, aki a sor végén van, nem kapja meg azt a járandóságot, amiért ő azt a munkát elvállalta. Ezt láthattuk akár a Megyeri híd esetében, ahol még mindig az elszámoltatásra várhatunk, mert semmi olyat nem hallottunk az utóbbi időben, hogy előrelépett volna az ügy, de akár több más esetet is sorolhatnánk.

(14.40)

Önmagában az, hogy egy nagy cég megnyer egy pályázatot, egy beruházást, azt monitorozni kell, figyelni kell, és a törvényességet be kell tartani, de ha már elnyerte, és azután még azt a pofátlanságot is elköveti, hogy nemcsak hogy ő viszi el az építés jogosultságát és az ezzel járó profitot, hanem ezzel nem elégszik meg, dupla profitra szeretne szert tenni, és a pénzt úgy elvinni, hogy ráadásul azt az alvállalkozóknak vagy az alvállalkozói sornak nem fizeti ki, az viszont már a halálos bűn kategóriája, mert ebbe fognak családok tönkremenni, ezért lesznek öngyilkosok a beruházók, ezért fognak cégek tönkremenni. Tehát ez az, amit első körben meg kell oldani, ezt a mérhetetlen, elképesztő pofátlanságot, és azt, hogy egyébként számtalan esetben ennek az elszámoltatása nem történik meg, és azután természetesen lehet arról is vitatkozni, hogy a nagy cégeknek a beruházások elnyerése milyen rendben, hogyan zajlódjon, de első körben, ami a Jobbik kimondott programjában is lefektetett érdeke és határozott álláspontja, hogy a magyar kis- és középvállalkozókat minden eszközzel meg kell védeni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Józsa István képviselő úr, parancsoljon!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon örülök, hogy az államtitkár úr végül is hozzászólásra ragadtatta magát, mert ugye, a kétperces a reagálások műfaja. Elhiszem, hogy nehéz helyzetben van, mivel a kormányváltás óta, 2010 óta folyamatosan zuhan az építőipar teljesítménye, zuhan a beruházási ráta. Azt hiszem, az ön feladata az lenne, hogy ezen változtasson. Tehát amikor beszél az előző kormányok teljesítményéről, amibe, úgy gondolom, beletartozik a 2002-től 2007-ig tartó időszak is, amikor másfélszeresére nőtt az építőipari teljesítmény, tehát egy jó időszak volt, közel 800 kilométer autópálya készült el, a többi környezetvédelmi beruházásról nem is beszélve, ami felhasználásra került, az is a belső forgalmat élénkítette; ha arra az 500 milliárdra gondolnak, képviselőtársaim, amit az egykulcsos adó keretében így elengedtek, akkor igazából a belső forgalom élénkítése egy elsőrendű gazdaságpolitikai cél. Tehát ha nem mentek tönkre akkor az építőipari vállalatok, azt hiszem, ez inkább egy eredmény, és az, hogy most tönkremennek, 23 500 felszámolás indult az elmúlt évben, minden korábbi évet meghaladóan, még az előzőt is 20 százalékkal meghaladóan, akkor tényleg nehéz dolga van önnek, államtitkár úr, hogy ezt a bizonyítványt magyarázza. Azt javasolom, ne is próbálja magyarázni, mert ezt az élet igazolja, hogy ez a gazdaságpolitika nem jó.

Ha egy javaslatot tehetek, akkor próbáljon ilyen előterjesztéseket tenni, mint ez, ami önmagában még nem jó, de legalább azt mutatja, hogy tisztában vannak vele, hogy az irány, ami eddig volt, nem helyes. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is az alapproblémára próbálnám visszaterelni az egész vitát. Amit az MSZP művelt adott esetben ezekben az iparágakban, azt úgy lehet összefoglalni, hogy alagutakat építettek a löszfalba. Katasztrófa, szőnyegbombázást csináltak, állami szintű kifosztást vittek véghez, és még egyszer mondom, az alapprobléma, amiről beszélünk: 2009-ben már 400 milliárdos szintet meghaladtak a körbetartozások, csak az építőiparban. Ki volt akkor kormányon? Mióta voltak kormányon? S ehhez tessék hozzáadni azt a 30 százalékot, ami nem volt hivatalos, mert a károsultjai nem tudtak eljárásokat indítani. Amiről pedig most beszélhetünk, és amiért valóban a mostani kormányzat felelős, az az, hogy a jelenleg az építőiparban mozgó cégek 80 százaléka rendelkezik valamifajta kintlévőséggel, és csak minden ötödik építőipari cég tudta növelni minimális szinten a bevételeit. Tehát önök mindannyian felelősök. Nem erről kellene vitatkozni!

Arról kellene vitatkozni, hogy itt van egy jó lépés, jó irányba megtett lépés, ennek az eredményei hogyan aknázhatók ki a legmélyebben. Én állítom, hogy a magyar építőipar válságát nem fogja önmagában megoldani a lánctartozások felfüggesztésének rendszere, ide kellene, sürgősen kellene egy, a Jobbik által régóta hangoztatott államilag támogatott otthonteremtési és bérlakás-építési program, ahol igenis megszüntetjük a lakáshiányt, mert bizonyos szegmensben a lakáshoz való hozzáférés igenis hiányt eredményez a túl magas árak miatt, megszüntetjük Magyarország elnéptelenedését, elejét vesszük a kivándorlásnak, hiszen nyilvánvaló, hogy az otthonhoz való jutás a nehézsége, a három kivándorlási faktor egyike, a tandíj és a munkahelyek hiánya mellett. Tehát ha csak ezen a területen tudnánk lépni, és magyar vállalkozók, magyar cégek lennének a kivitelezők, magyar beszállítóval, ott, ahol van hazai alapanyag, mert sajnos már az alapanyag-előállítás terén sincs mindenhol hazai, akkor bizony előre tudnánk lépni, munkahelyeket lehetne teremteni, több tízezer magyar embert lehetne bevonni ebbe a rendszerbe. Erről kellene beszélni, nem egymás, egyébként valós felelősségét felhánytorgatni, mert a makacs számok bizony azt mutatják, hogy a szocialisták felelőssége elévülhetetlen és talán a legnagyobb ebben az egészben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bencsik János képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Méltányosabb hozzáállást szeretnék kérni Józsa képviselőtársunkkal szemben, hiszen a Szocialista Pártot, de nemcsak az egész Szocialista Pártot, hanem az egész baloldalt egyedül képviseli itt a parlamentben e nagyon fontos törvényjavaslat tárgyalása során, (Derültség.) amikor a hazai építőipar nehézségeit kellene orvosolni.

Szeretném arra emlékeztetni, hogy 2008-ban, amikor a nagy gazdasági válság mégiscsak elérte az önök állítása ellenére Magyarországot, akkor létrejött a gazdasági csúcs, amelyet a miniszterelnök úr, az akkori miniszterelnök hívott össze, és annak következtében az ellenzéki pártok felajánlották a segítségüket az akkori kormánynak, létrejött az Országgyűlés döntése alapján egy ötpárti munkabizottság az építés, a gazdaság helyzetének áttekintésére és a megoldási javaslatok megfogalmazására. Ezt azért tudom, Józsa képviselő úr, mert a Fidesz-KDNP-frakciószövetség részéről én vettem részt abban a munkában, és Baráth Etele képviselőtársammal koordináltuk tulajdonképpen az előrehaladást. A szakma bevonásával létrejött egy megalapozott javaslatcsomag, amely javaslatcsomagot megtárgyalta az Országgyűlés, jóvá is hagyta, az intézkedési tervek közül pedig nem épült be semmi az akkori jogszabályokba.

Azt nem mondom, hogy az elmúlt két és fél esztendőben a jelenlegi kormányzati ciklus alatt minden elvárható lépés megtörtént, de az, hogy igyekezet volt, egészen biztos, és az igyekezet egyik nagyon fontos eleme az, hogy ez a jogszabály ide bekerült, ezt most meg lehet vitatni, és végre-valahára, a szakma véleményére is odafigyelve lehet egy olyan jogszabályt hozni, ami talán jó eséllyel tudja majd a lánctartozások és a körbetartozások mértékét csökkenteni. Ha még a belpiaci beruházásélénkítő döntések is (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) meg fognak születni, abban az esetben nemcsak talpon tudnak maradni, hanem újra növekedési pályára is tudnak állni a hazai építőipar vállalkozásai.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vágó Gábor képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR (független): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez eléggé szörnyű, hogy itt a Fidesz, az MSZP folyamatosan egymást dobálja ugyanazzal a sárral, amely sarat a közös biliből vették ki, (Derültség.) hiszen nyilvánvaló, hogy például amikor a Közgép aranyárban építi meg a Szajol-Püspökladány vasútszakaszt, vagy amikor Európa-rekorder áron építtetett az MSZP-kormányzat alatt autópályákat a magyar kormány, akkor ott ez a pénz valahová eltűnt, és nem azt kérdezik meg, hogy hol van az a pénz, hanem egymásra dobálják azt, hogy te loptál, te loptál, miközben nyilvánvaló, hogy mind a ketten loptak. (Zaj a kormánypártok soraiban.)

Azt kellene igazából, tisztelt képviselőtársaim, rendbe tenni, hogy az építőipar helyzetének a javításában a korrupciótalanítás az elsődleges lépés, és utána, igen, amit Bencsik képviselőtársam itt mondott, a belső piacokat gerjesztő beruházásokra van szükség. Ilyen volna például az államilag támogatott bérlakás-építési program, ilyen volna az energiahatékonysági felújítások programja, ami szóban nagyon szépen elhangzik minden egyes parlamenti ülésen, de a gyakorlat azt mutatja, hogy egy nap alatt zárulnak a pályázatok, és csak fillérek jutnak a lakosságnak, az állami felújításokról már szó sincsen. Amikor az építőipar valódi felállításáról volna szó, akkor nincsen egyetlenegy épkézláb javaslat sem.

No de amelyik törvénytervezetet most tárgyaljuk, azért lássuk be, ez nem megoldás, ez egy félmegoldás; fontos, jó lépés, de nem végleges megoldás. Azt kérem, tisztelt képviselőtársaim, főleg a Fidesz és az MSZP részéről, hogy fejezzék be az egymásra mutogatást, mert ugyanarról beszélnek. Egy kutya a két banda!

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Jobbik-képviselőcsoportból Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

(14.50)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ennek a rendkívül fontos törvényjavaslatnak a vitájában szeretnék önökkel megosztani gyakorló ügyvéd szemszögéből is néhány olyan esetet és tapasztalatot, amely alátámasztja, hogy miért volt már nagyon régóta szükség egy ilyen típusú törvényjavaslatra, és miért kell adott esetben a jobbító szándékú módosító javaslatokat is befogadni a tökéletessé tétel érdekében. Ez - mint ahogy el is mondták képviselőtársaim - nyilván önmagában nem fog áttörést hozni, de egy nagyon jelentős előrelépést jelenthet a visszaélésszerű, csalárd üzletpolitikát folytató cégekkel szemben, akik az építőipar jelentős szeletét uralták, uralják. Ezek különböző, változó létmódban vannak, hol felbukkannak egy hirtelen felfutó projektcégként, ami aztán felszív egy több száz millió forintos, akár milliárdos nagyságrendű beruházást, majd pedig röviddel a kivitelezés előtt kimentik belőle a pénzt, és lényegében akár már a kivitelezés előtt, vagy a kivitelezés után egyszerűen eltűnnek, felszívódnak. Olyan műszaki ellenőri közreműködést vesznek igénybe, amelynek az a lényege és célja, hogy mindenáron fizetési haladékot érjenek el, mindenáron hibát találjanak a teljesítésben, és ennek nyomán pedig időt adjanak maguknak arra, hogy lényegében lelépjenek, ellépjenek azoktól a kivitelezőktől, akik - ahogy többen is rámutattak képviselőtársaim közül - a végponton állnak, akik odarakják a téglákat, akik beépítik az építőanyagot, akik a saját végpontjukon finanszírozzák az élőmunkaerőt, akik végül is a hátukon hordozzák minden kivitelezési munka lényegét. Tehát éppen ezért már nagyon régóta várta a szakma és várták a vállalkozók, hogy valami történjen ezen a téren, valami gátolja meg ebben ezeket a nagyberuházó cégeket.

Konkrét esetet is elmondanék, nyilván nevek nélkül, egyszerűen csak annak illusztrálására, hogy milyen végzetes következményekkel járhat egy nagyberuházó cég bedőlése. Miről van szó? Egy üzletközpont kiépítése kapcsán a kis magyar vállalkozás, a végponton álló vállalkozás szakszerű és korrekt munkavégzéssel, tízmilliós nagyságrendben elvégezte azt a faipari munkát, amelyet számára a szerződés előírt. A részteljesítések rendszerében persze az első részletet megkapta, de utána beindult az a folyamat, amely gyakran megfigyelhető az ilyen beruházásoknál, mégpedig az, hogy minél jobban kezd közeledni a végszámlák kiállításának időpontja és a végteljesítés időpontja, hirtelen a főberuházó részéről vagy pedig a fölötte álló vállalkozó részéről egyre több rejtélyes körülmény merül fel. Itt is jelen esetben olyan átadott munkákkal kapcsolatban állítottak hibás teljesítést, amelyről abszolút nem volt szó, olyan határidőcsúszásokat állapítottak meg, amely tényszerűen nem volt megfelelő a kötbér-érvényesítés érdekében, és minden más olyan körülményt felhoztak, ami azt szolgálta, hogy elhúzzák a kifizetést. Ez aztán a többi vállalkozó felé párhuzamosan zajlott egy időben. Tehát odajutottunk ennek a konkrét munkának a végén, hogy természetesen ez a kis magyar vállalkozás a többiekhez hasonlóan mire kényszerül? Arra, hogy egyáltalán a munkavégzése érdekében pénzt tartson a vállalkozásában, faktorálásra kényszerül. A faktorcégek szorításába kerül, és a faktorcég ugyan meghitelezi azt az elmaradt vállalkozói díjat, amelyet nem kapott meg határidőben, de ő ezt utána kifizeti a saját beszállítóinak, munkavállalóinak, majd pedig amikor a faktorcég nem tudja behajtani ezt a szerződés szerint a beruházón, akkor ismét a kisvállalkozás felé fordul, és a kisvállalkozás ennek nyomán felszámolás alá kerül. Felszámolás alá került ez a konkrét beruházó cég is, több száz magyar vállalkozással egyidejűleg ott áll ez a kis magyar vállalkozás, és a végtelenségig nyúló felszámolási eljárásban azzal kell szembesülniük, hogy lényegében a követelések mértékét abszolút mértékben nem fedezi a saját forrása, tőkéje.

Természetesen itt is át kellett élni, mint sok más esetben, hogy a felszámolók rendszerében is olyan súlyos rendszerhibák vannak, hogy sajnos a legtöbb esetben egyáltalán nem a hitelezői érdekvédelem szempontjai szerint járnak el. Tehát nagyon fontos, hogy ennek az egész csomagnak a hatékonysága érdekében az egyébként nagyon helyes és nagyon fontos önállóan felállított szakértői szerv intézménye, valamint a polgári perrendtartáson és a polgári törvénykönyvön történő átvezetése mellett odafigyeljünk arra, hogy a felszámolói rendszer is teljes körű megújítást, teljes körű átvilágítást nyerjen. Ne fordulhasson elő, hogy például olyan felszámoló cégek vesznek részt felszámolásban, amelyek saját névre szóló részvénnyel nem is rendelkeznek, tehát törvényi feltétele hiányzik annak, hogy felszámolói tevékenységet folytassanak, és ilyen felszámoló cég nem is egy és nem is kettő van tudomásom szerint.

Ami itt áttörést hozhat, és amiért tényleg nagyon fontosnak tartom ezt a javaslatot, az, hogy olyan kivételes bizonyító ereje lesz ennek a szakvéleménynek, amely nemcsak hogy a per érdemi eldöntésekor biztosít lényegében külön szakértői kirendelés nélkül elbírálási alapot jelentő bizonyítékot, hanem lehetőség van arra, hogy egyrészt - nagyon helyesen - egy kivételes, rendkívüli eljárásnak minősüljön, tehát a kiemelt jelentőségű perek szabálya szerint folyjon az ügy, sokkal gyorsabban, szorosabb időhatárokkal. Másrészt pedig ideiglenes intézkedés is valóban elrendelhető, ami lényegében döntő jelentőségű, hiszen a legtöbb ilyen csalárd építőipari beruházásnál azt látjuk, hogy minél közelebb kerülünk a teljes körű kivitelezéshez és a végső számla kifizetésének határidejéhez, annál jobban nő a kockázata annak, hogy nem jut hozzá a teljesítési ellenértékhez a vállalkozó. A részteljesítések során is már be szokott indulni ez a jelenség. Tehát nagyon fontos, hogy ha a szakértői szerv az egyébként megfelelő garanciákkal övezett módon elvégzi a munkáját határidőn belül... A 30 napos határidő nagyon fontos. És nagyon fontos az is, ezt is üdvözölni lehet, hogy a szakértői szemle elvégzéséhez is törvényi garanciákat ad a javaslat, kifejezetten kötelezi a munkahelyszín birtokosát arra, hogy a szakértő számára bebocsátást biztosítson. Hozzáteszem: ennek elmaradását vagy ennek gátlását megfontolandó lenne a büntető törvénykönyvben szankcionálni. Nagyon sok szankciórendszert szerettünk volna egyébként is a csalárd vállalkozásokkal szemben érvényesíteni.

Már a büntető törvénykönyv vitájában is benyújtottunk számos ilyet, a polgári törvénykönyv vitájában is, hogy akár a korlátolt felelősséggel visszaélő cégvezetők eltiltási ideje sokkal hosszabb legyen, ha felszámolással szűnik meg a cégük, vagy pedig aki kifejezetten ilyen visszaélésszerű, csődbűntetthez közel álló cselekményeket követ el pusztán a számlakifizetések tudatos elmaradása miatt, és mondjuk, nem kerül felszámolásba a cégük, de életvitelszerűen úgy működik a cég, hogy folyamatosan késedelmesen fizet, már önmagában az is legyen akár büntető törvénykönyvi tényállás. De most a büntető törvénykönyv nincs megnyitva, mégis mindenképpen azt javaslom, kísérje büntetőjogi szankció is azt, ha a birtokba lépést gátolja a telephely vagy az építési terület birtokosa.

Nagyon fontos szempont, és a végrehajtásban rejlik majd a lényeg, hogy a szakértői szerv vajon ellen tud-e állni a korrupciós nyomásnak. Ez döntő jelentőségű dolog, hiszen gyakorlati tapasztalatból is tudjuk, és sajnos ezt ügyvédként is tapasztalom, tapasztaltam a múltban sokszor, hogy sajnos a szakértők sem megfellebbezhetetlenek, feddhetetlenek minden tekintetben - nyilván ez egy szűkebb réteget érint, nem lehet általánosítani, nem is szabad -, ezért mindenképpen ki kell arra térni, hogy ennek a szervnek teljes mértékben mentesnek kell lennie még az árnyától is annak, hogy korrupciós nyomás alá kerüljön. Nyilván a vezetőn sok fog múlni, azon, hogy ki lesz a vezetője, és milyen kiválasztás alapján kerülnek majd a szakértők ebbe a rendszerbe. Nyilván az előélet-vizsgálattól kezdve sok más szempontot figyelembe kell majd venni.

Összességében tehát azt kell mondanunk, hogy a kis magyar vállalkozások számára ez a javaslat nagy segítséget jelenthet. Az előterjesztett módosító javaslatot, amelyet Staudt Gábor képviselőtársam jegyez, én is az önök figyelmébe ajánlom. Kérem, fontolják meg, hogy a 400 millió forintos beruházási értéket nem kellene fenntartani a polgári perrendtartás keretében érvényesíthető követelésérvényesítésre.

(15.00)

Magyarul, a szakértő szerv által elkészített szakvéleményt ne csak a 400 millió forintig terjedő perekben kelljen különleges bizonyító erővel figyelembe venni és kapcsolni hozzá azokat a következményeket, amelyeket a törvény megfogalmaz, mint ideiglenes intézkedés alapjául szolgálhatóság vagy előzetes végrehajthatóság, hanem a 400 millió forintnál nagyobb vállalkozói értékű ügyeket is, mert a láncolat végén álló magyar vállalkozás számára az a döntő, hogy abban a kivitelezési munkában, amelyben ő munkát végez, a korrekt és határidőben történő kifizetés ezzel a segítséggel megtörténhessen. A kis magyar vállalkozót nem az érdekli, hogy a beruházási érték összességében 400 millió forint fölött vagy alatt van, hanem az, hogy jusson hozzá az ő megrendelője is, mert igaz, hogy a lánctartozások jelentős részben csalárd okok miatt alakultak ki, amikor a csúcson a főberuházó adott esetben tényleg tudatosan él vissza azzal a lehetőséggel, amit számára ez a konstrukció biztosít, tehát tudatosan lép le a fedezettel, máskor viszont a középszinteken álló vállalkozói lánc tagjai kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem tudják kifizetni az alattuk álló alvállalkozókat, és az ő ügyletértékük számos esetben meghaladhatja a 400 millió forintot.

Tehát nyissuk ki ezt a lehetőséget minden beruházási értékkel érintett vállalkozásra, hogy jusson el a legyűrűző hatása az összes vállalkozáshoz, legyen ez egy olyan eszköz, amely kitörési pontot jelenthet a magyar építőipar válságából. De ahogy képviselőtársaim közül többen is elmondták, ez önmagában nyilván kevés, tehát az építőipar egészének kell egy olyan lendületet kapnia, amelyet már gazdaságpolitikai eszközökkel kell serkenteni. Mindenesetre ez egy olyan előterjesztés, amit ebben a formában helyeselünk, támogatunk, sokan várták ezt, és kérjük, hogy az előterjesztett módosító javaslatunkat fontolják meg, támogassák, és akkor úgy gondoljuk, hogy az egész javaslat betöltheti a rendeltetését.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából Aradszki András képviselő úr következik; az elnöklést pedig átadom Balczó Zoltán alelnök úrnak.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy nagyon fontos törvényjavaslatot vitatunk meg, amelynek a tárgya, hogy létrehoz egy olyan szervezetet, amely segít az építmények kivitelezésével kapcsolatban keletkező jogviták elintézésében, az érintett felek közötti ellentmondások rendezésében.

Sokszor felvetődött itt a vitában, hogy ez nem megoldás a lánctartozások megszüntetésének tekintetében. Azt kell mondanom, hogy ez való igaz, önmagában ez a jogszabály nem segít a lánctartozások megszüntetésében, viszont segít abban, hogy egyes építőipari vállalkozások, amelyeket sérelem ért, amelyek bérét, munkájuk ellenértékét nem fizették ki vagy akadályozzák annak a megfizetését, igényük támasztását, egy könnyebb, gyorsabb bizonyítási eljárási eszközzel élve talán hamarabb hozzá tudnak jutni a pénzükhöz, mint ahogy az az eddigi gyakorlat szerint történhetett.

Képviselőtársaim közül sokan beszéltek arról, hogy mi az oka a lánctartozásnak. Azt kell látni ebben a helyzetben, hogy ez egy nagyon régi, majdhogynem örökletes dolga az építőipari vállalkozásoknak. Elsődlegesen az az oka, hogy az építőipari vállalkozásoknak általában igen alacsony a tőkeellátottsága. Az alacsony tőkeellátottságból fakad az is, hogy igen bizonytalan módon, igen nehezen jutnak hozzá megfelelő beruházási hitelhez ahhoz, hogy egyáltalán munkát tudjanak vállalni.

Az is igaz, hogy az utóbbi tíz-tizenöt évben elterjedt az úgynevezett projekttársaságok létrehozatala, amelyek vagyonilag nézve üres társaságok, tulajdonképpen nem ők viszik kockára a vagyonukat, hanem az, aki velük szerződést köt. S ehhez még társult az is, hogy igen sokszor már-már maffiaszerű kapcsolatokkal bíró és módszerekkel dolgozó megrendelői kör alakult ki. Bármennyire is nehéz ezt kimondani, de mindenki hallott rémtörténeteket, és ezek a rémtörténetek mind arra hegyeződtek ki - ahogy az előttem szóló Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is elmondta -, hogy többszörösen megfinanszírozták ezek a vállalkozások, helyesebben megrendelők a beruházásaikat, majd egy részük volt olyan aljas, hogy a többszörös finanszírozás ellenére a megrendelők részére nem teljesített, illetve a vállalkozóik, kivitelezőik részére sem teljesített.

Azt kell látnunk, hogy ez a törvénytervezet segíti az ilyen helyzetek feloldását, és eléggé pontosan belövi azt az összeget, amely alatt nyugodtan lehet érvényesíteni az igényeket a bíróság előtt. Ez az úgynevezett 400 millió forintos érték. Azt mondja ki a törvénytervezet, hogy 400 millió forint erejéig az elkészített szakvélemény alapján, ha a bíróság úgy látja és az egyéb jogszabályokban előírt feltételek is teljesülnek, akkor még az ítélet előtt kötelezheti az adott összeg megfizetésére a késedelembe esett megrendelőt. Hogy miért pont 400 millió forint ez az összeg? Gondolom, a jogszabályalkotó azért vállalta ezt az összeget, mert 2009-ben megjelent a 191. számú kormányrendelet, amely az építőipari tevékenységeket szabályozta, és ebben szerepel a fedezetkezelő intézménye, amely intézményt 400 millió forint feletti beruházásnál kötelező igénybe venni, aminek az a lényege, hogy a fedezetkezelőn keresztül köteles kifizetni a megrendelő a kivitelezők bérét, és ez a kötelezettség kiterjed az egész alvállalkozói körre, a szubalvállalkozókat is beleértve, tehát a fedezetkezelő részükre is biztosítja a kifizetést. Meg kell jegyeznem - és egy kicsit hadd védjem meg a volt kormány tagjait -, ez az egyetlen jogszabály volt, amely kísérletet tett a lánctartozások megakadályozására. Természetesen ezt is felemás módon tette, ugyanis az elfogadása után, ami 2009 szeptemberében történt, pár hónap múlva úgy módosította ezt a jogszabályt, hogy a kötelező fedezetkezelői intézmény alkalmazása nem volt kötelező, nem volt elvárt, és nem volt a jogszabályban előírva, hogy alkalmazzák, no mire, kedves képviselőtársaim: természetesen a közbeszerzési eljárásokban nem alkalmazták ezt, csak a piaci alapon történő építőipari kivitelezéseknél kellett alkalmazni.

Hozzá kell tennem, hogy nagyon mértéktartó és óvatos az előttünk lévő tervezet a tekintetben, hogy milyen módon, milyen súllyal nyúljon be a piaci körülmények közé, milyen módon szabályozza az építőiparnak ezt a fontos problematikáját. Annak, hogy ez a lánctartozás kialakult, alapvető oka, bár nem akarok nyolcévezni, de azért mindenki tapasztalhatta, volt egy olyan időszaka a magyar gazdaságpolitikának, amikor azt mondták, hogy a piac megold mindent. A lánctartozások ilyen szintű kialakulásának a ténye is bizonyítja azt, hogy a piac nem old meg mindent. Szükséges az állami, a törvényhozói beavatkozás is, és ez a jogszabálytervezet ezeknek a beavatkozásoknak egy része.

(A jegyzői székben Göndör Istvánt Nyakó István
váltja fel.)

Segíteni próbál pont azokon a vállalkozásokon, amelyek kiszolgáltatott helyzetben vannak, sokszor a megrendelőkkel szemben, és képtelenek gyorsan, radikálisan, megfelelő biztonsággal érvényesíteni az igényeiket. Ugyanis, ahogy az elején mondtam, az alacsony tőkeellátottságuk miatt nem várható el ezektől a vállalkozóktól, hogy megköveteljék a megrendelőktől a bankgarancia nyújtását, megköveteljék az egyébként szokásos, a nagyvállalkozói, nagyvállalati szinten alkalmazható szerződésbiztosítéki rendszer kialakítását a megrendelőktől. Ők vannak a sor végén, akik örülnek, ha munkát kapnak, és tulajdonképpen minden jogi biztosíték nélküli feltételt elfogadnak azért, hogy munkát kapjanak, és ezzel élnek vissza főleg a megrendelők részéről.

Azt tudnám mondani még ezzel kapcsolatban, hogy nagyon fontos lépésnek tartom és nagyon fontos eszköze ennek a jogszabálynak az, hogy nem köti a szakvélemény-készítő szervezet alkalmazását ahhoz, hogy előtte a felek a szerződésben megállapodjanak.

(15.10)

Talán azzal lehetne ezt erősíteni, hogy kizárjuk annak a lehetőségét, hogy a vállalkozó és a megrendelő szerződésben kikösse azt, hogy bármelyik fél egy ilyen szakértő szervhez tudjon fordulni, mert ebben az esetben nem élhetnek ezek a megállapodásban részt vevő felek ennek a szervnek az előnyeivel. Ezért gondolom, hogy ezen biztos érdemes elgondolkodni, hogy ezt oly módon tegyük kógenssé, hogy a szakértő szerv alkalmazásának kizárása a felek közötti szerződésben semmis, azaz ilyen kógensséget biztosítsunk ennek az intézménynek. Mert ez egyébként, aki egy kicsi tapasztalattal bír az építőipar területén, az tudja, hogy pont a lánctartozáshoz vezető kiszolgáltatott helyzetben nem lesz abban a helyzetben a vállalkozó, hogy megkövetelje, hogy igenis kérem szépen, fenntartom a jogomat a tekintetben, hogy a szakértő szervet bármikor a szerződés teljesítése során igénybe vegyem.

Azt gondolom, hogy ezt leszámítva a tervezet célja érthető, arányos, a problémához igazodó, nem terjeszkedik túl azon, amit egy állam tud és képes tenni az adott kérdés megoldásában. Az megint más kérdés, ahogy a többiek, az előttem szólók is elmondták, hogy - nem akarom idézni Bencsik képviselőtársamat - igazából a lánctartozásra az a megoldás, amit ő mondott, hogy erőteljesebb gazdasági növekedés, erőteljesebb tőkeellátottsággal bíró magyar vállalkozások képesek a lánctartozást felszámolni, ami vélhetően nem fog megtörténni egyik napról a másikra. Remélhetőleg - és biztatom magamat is ezzel - ezt a betegséget a magyar építőipar előbb-utóbb ki fogja nőni, és újra ott fogunk tartani, ahol Németország vagy ahol az Egyesült Államok, ahol az adott szó adja a biztosítékát sok esetben a kivitelezés megvalósulásának és a fizetési kötelezettség teljesítésének. Illetve lesznek olyan erősek az építőipari vállalkozásaink és olyan tőkeellátottsággal fognak bírni, hogy ők is tudnak megfelelő hitelekhez jutni a bankpiacról, őket is támogatni tudják a pénzpiacon szereplő pénzintézetek vagy más, erre a célra szerveződött vállalkozások, hogy megfelelően tudják biztosítani a kintlévőségek behajtását és érvényesítését.

Úgy gondolom, hogy ez a kicsi lépés, amit ez a jogszabály tartalmaz, mindenféleképpen hasznos lesz az építőipari vállalkozások részére, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt részéről támogatni tudjuk a törvény elfogadását, és ehhez kérem képviselőtársaim segítségét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkező nincs.

Így megkérdezem Szatmáry Kristóf urat, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárát, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Úgyhogy öné a szó, államtitkár úr.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a vitában elmondottakat, még akkor is, ha a vitának voltak olyan szakaszai, ahol kicsit hevesebb vérmérséklettel értékeltük egymás munkáját, de nagy megtiszteltetés számomra az, hogy lényegében az összes ellenzéki párt részéről bizonyos támogatás a törvényjavaslat irányában elhangzott, és közösen egyetértünk abban, hogy ezzel a törvényjavaslattal vagy ennek az elfogadásával, illetőleg a módosító indítványokkal remélhetőleg még jobbá téve egy olyan jogszabály fog a hazai vállalkozók rendelkezésére állni, amellyel hatékonyan tudnak élni a körbetartozás, a nemfizetés problémájával szemben.

Engedjenek meg képviselőtársaim az általános vita vége felé egy olyan személyes jellegű megjegyzést, hogy hogyan is született ez a törvényjavaslat, miért is szükséges ez a törvényjavaslat, és ezt talán azoknak mondom el, akik figyelik a mi munkánkat, és nem a vállalkozások mindennapjaiban vesznek részt. Jómagam is, aki a gazdasággal foglalkozom, és talán képviselőtársaim is, akik nap mint nap találkoznak vállalkozásokkal, az elmúlt időszakban nagyon sokszor azzal a kérdéssel vagy azzal a problémával találkoztak, hogy egy vállalkozó eljött hozzám, letette a papírokat, elmondta, hogy a családi házra van föltéve a vállalkozása, megcsinált egy munkát 10-20-30 millió forint értékben, és nem fizet a középszinten vagy a felső szinten levő fővállalkozó - mit tegyen? Tönkremegy, a családi háza elmegy, a vállalkozása tönkremegy, és egyebek.

Az volt a probléma nagyon hosszú időn keresztül, hogy nem tudtuk azt megmondani, hogy kihez forduljon. Azt tudtuk mondani, hogy menjen el a bíróságra. Tudvalevő, aki gazdasági ügyeket intéz a bíróságon, hogy egy normál bírósági eljárás két-három év lehet különböző fórumokon, és egyszerűen nem tudott az állam fölkínálni semmi olyan kapaszkodót egy vállalkozónak, hogy az igazát valakivel kimondassa olyan határidőn belül, amilyen határidőn belül egyébként nem megy tönkre a saját cége, nem kell eladnia a családi házát.

Ebből a problémából, ebből a felismerésből született az az elképzelés, hogy létre kell hozni egy olyan szervezetet jogosítványokkal, hatáskörökkel, amelyik azt tudja mondani a vállalkozónak vagy azt tudja mondani a társadalomnak, hogy igen, ez a vállalkozó tisztességes, ez a vállalkozó a rá bízott munkát elvégezte.

Mondom ezt, hogy ez még akkor is fontos egyébként, hogy legyen egy ilyen szerv, aki ezt kimondja, ha egyébként a munka ellenértékének kézhez kapása ez esetben is valamilyen módon a bírósági eljárásnak része, de mindenképpen egy nagyon fontos intézményt szeretnénk fölállítani ezzel. És hogy ez valójában mennyire fontos, azt az a vita is kifejezte, amit itt lefolytattunk.

Még egy általános megjegyzésem azért hadd legyen, és itt a közös gondolkodást is szeretném megköszönni. A mi véleményünk szerint ennek a teljesítésigazolási szervnek a fölállítása önmagában egy fenyegetettséget jelenthet azon fővállalkozók számára, akik rosszhiszeműen, kvázi üzletiterv-szerűen tartják vissza a pénzeket a kis- és középvállalkozásoktól, és innen már csak egy lépés és egy közös gondolkodás eredménye lehet az, hogy például az a vállalkozó, akit ez a teljesítésigazolási szerv kvázi többször elítél olyan módon, hogy megállapítja, hogy az alvállalkozóját jogtalanul nem fizette ki, ehhez a többszöri ismételt rosszhiszemű magatartáshoz kössünk hozzá valamilyen egyéb jogkövetkezményt, és akkor már valóban meglehet az elrettentő ereje is annak, hogy már el sem akar oda jutni a fővállalkozó, hogy bármelyik alvállalkozója ehhez a teljesítésigazolási szervhez forduljon.

Elhangzott az, és ez egy általános kérdés, hogy ez mennyire oldja meg a körbetartozások ügyét. El kell ismerni, de azt tudjuk jól, hogy az ilyen ügyekre nincs egy nagy kard, ami átvágja a gordiuszi csomót, itt sok apró, kis lépés van, amivel megpróbálhatjuk ezt a nagyon negatív jelenséget visszaszorítani. A fölszólalásom elején egyébként említettem, hogy a másik nagyon nagy és fontos lépésnek a munkahelyvédelmi akciótervben elfogadott azon döntést tartom, hogy bizonyos árbevételig a cégeknek nem kell a meg nem kapott számlájuk ellenértékében szereplő áfát az államnak befizetni. Ez volt a másik legnagyobb probléma, amivel jöttek vállalkozók, hogy az állam miért akar tőle még elvenni akkor is pénzt, amikor meg sem kapta a számla ellenértékét. Azt gondolom, ez a kettő egymással kiegészítve egyébként elég eredményes lehet.

Ellenzéki képviselőtársaim fölvetettek néhány konkrét kérdést, amire megpróbálok válaszolni. Elhangzott Vágó képviselőtársam részéről, hogy itt állami alkalmazottak vannak - félreértés van, hogy valami hivatal lenne. Valószínűleg a törvény nem mély elolvasása okozta ezt a problémát, hiszen itt független mérnökökről van szó. Az is fölmerült, hogy mennyibe kerül ez az államnak. Nem kerül semmibe az államnak. Ez egy olyan, kvázi egy kicsit a választott bíróságok mintájára működő, háromtagú teljesítésigazolási szerv lenne, amely ahogy elhangzott, bár némi pontosítással, alapesetben a számla értékének 1 százalékának díját kell megfizetni a mérnökök részére munkadíjként, akik ezt a munkát elvégzik, de be van korlátozva ez az összeg. Minimum 60 ezer forint és maximum 400 ezer forint abban a tervben - mert ez egy kormányrendeletben lesz -, abban a rendelettervezetben, amit most készít elő a Nemzetgazdasági Minisztérium, amit a törvény elfogadása után szeretnénk elfogadtatni.

(15.20)

Felmerült a 400 millió forint kérdése; itt folytattunk némi négyszemközti konzultációt is, alapvetően a méret az értékhatár. Egyrészt itt volt egyeztetés - és ez válasz arra vonatkozólag is, hogy volt-e a társadalmi szervezetekkel egyeztetés -, másfél éves egyeztetés eredménye ez a törvényjavaslat. Másfél évig egyeztettünk mind államigazgatáson belül, mind államigazgatáson kívül az összeghatárokról, a fontos jogszabályi részletekről. Én itt csak egyetlenegy szervezetnek a véleményét, az ÉVOSZ-ét - ami talán mindenki számára elfogadható - tudnám idehozni; az ÉVOSZ, és annak elnöke egyébként teljes mértékben támogatja a törvényjavaslatot. A 400 millió forintra visszatérve, azért 400 millió forint, mert alapvetően a kis- és közepes vállalkozásokra találtuk ki, és pontosan a kísértés elkerülése érdekében nagyon nagy perértékben egyelőre nem gondolkoztunk a törvényjavaslat kiterjesztésére, de ha jól működik, én azt gondolom, hogy a kormányzat nyitott a módosításra. Mennyibe kerül? Azt említettem, hogy itt egy viszonylag korlátozott összeg van.

Itt elhangzottak képviselőtársaim részéről a felszámolások rendszerével kapcsolatos egyéb problémák is. Említettem egyébként, hogy egy Btk.-módosítás már ezzel kapcsolatban született, pontosan ugyanezen probléma, tehát a körbetartozások ügyében, ahol is kötelező, tehát a felszámolónak bűncselekmény észlelése esetén kötelező a számviteli szabályok megsértésével kapcsolatos feljelentés megtétele. De az is igaz, ami itt elhangzott, hogy jelen pillanatban a 169/2012-es kormányrendelet alapján újra pályáztatás alatt vannak a felszámolók Magyarországon, és valóban, reményeink szerint egy új, tisztább és átláthatóbb felszámolói rendszer alakul ki ezek után.

Valóban, az is kérdésként fölmerült, hogy meg kívánunk-e itt állni. Nem kívánunk természetesen megállni, egyrészt a törvényjavaslatban is várjuk a módosítókat, és annyit tudok itt csak nagyon finoman jelezni, hogy a fedezetkezelő, amely egy másik pillére ennek a körbetartozások elleni küzdelemnek, ez is egy átdolgozási és módosítási előkészület alatt van, ami reményeink szerint, ha jól tudom - bár ez nem az NGM-hez tartozik -, ide fog kerülni a parlament elé még az első félévben.

Talán megpróbáltam válaszolni a kérdésekre. Annyit hadd tegyek hozzá, hogy még egyszer megköszönjem, hogy ha a bizottságokban nem is, de itt a felszólalásokból az derült ki, hogy minden parlamenti párt bizonyos mértékig támogatja a javaslatot. Csak azt szeretném mondani és jelezni még egyszer - bár az itt ülő képviselőknek nem kell -, hogy ez önmagában persze egy a sok törvényjavaslat és törvénymódosítás közül, de valóban egy olyan törvény, amely mögött emberi és családi tragédiák százai állnak. Az elmúlt 10-15 évben családok, családi házak, emberi kapcsolatok mentek tönkre annak a nagyon negatív folyamatnak a következményeként, hogy egyszerűen döntően rosszhiszeműségből, részben a gazdasági válság miatt is a körbetartozások mértéke olyanra nőtt Magyarországon, amilyenné. Ennek véget kell vetni, tudjuk, hogy ez nem egyszerű, több lépésből áll. Ez egy nagyon fontos lépése reményeink szerint, és bízunk benne, hogy valóban hatékony eszköze lesz, és kérem ezért képviselőtársaimat, hogy a módosítókat nyújtsák be, és a részletes vitában próbáljuk még jobban a törvényjavaslatot az életre vagy finomhangolással jobban ellátni, hogy be tudja tölteni a szerepét.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszait, az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára, tekintettel arra, hogy módosító javaslat érkezett, a következő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes közúti közlekedést érintő törvényeknek a Magyary Program Egyszerűsítési Programjával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9801. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Völner Pál úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.




Felszólalások:   55-71   72-126   126-138      Ülésnap adatai