Készült: 2020.04.07.22:55:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

254. ülésnap (2013.02.19.),  138-222. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 3:38:42


Felszólalások:   126-138   138-222   222      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása című törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Rogán Antal és képviselőtársai, Fidesz, Harrach Péter és képviselőtársai, KDNP, önálló indítványát T/9929. számon megismerhették.

Emlékeztetem önöket, hogy ma délelőtt már elhangzott az expozé, a bizottsági vélemények és a vezérszónoki felszólalások.

Most a további képviselői felszólalások következnek, először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, köztük is elsőként Mátrai Mártának, a Fidesz képviselőjének. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvénye a magyar jogrend alapja, amely szövetség a múlt, a jelen és a jövő között. A legmagasabb jogi norma, amely megteremti a gazdasági megújuláshoz, az államadósság csökkentéséhez szükséges alkotmányos garanciákat is.

Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén lépett hatályba. Az alaptörvény megerősíti hazánk elkötelezettségét a jogállam és a demokrácia értékei iránt. Fontos ez azért is, mert Magyarország az alaptörvény elfogadásával 23 évvel a rendszerváltás után lezárta a múltat, és le tudta cserélni végre az 1949. évi XX. törvényt, mely a szocializmus magyarországi történetének sztálinista idejéből származott, és valamennyien tudjuk, hogy megalkotóinak az 1936-os szovjet buharini alkotmány szolgált mintául.

A tisztelt Országgyűlés a mai napon megkezdte Magyarország Alaptörvénye negyedik módosításának a tárgyalását, mely T/9929. számon került benyújtásra. Az alaptörvény negyedik módosítása benyújtásának előzményeit már a vezérszónoki körben felszólaló képviselőtársaim is érintették.

Röviden az idevonatkozó véleményem - kormánypárti képviselőtársaimhoz hasonlóan - az, hogy az alkotmányozó szabadságot élvez abban, hogy mit és milyen formában kíván megjeleníteni alaptörvényi szinten, és hogy maga szabja meg az egyes alaptörvényi rendelkezések helyét. Az alkotmányozó Országgyűlés élt ezzel a szabadsággal, ugyanakkor maradéktalanul betartotta az alaptörvény, illetve az átmeneti rendelkezések megalkotására vonatkozó kötelező előírásokat.

Az alkotmányozó Országgyűlés alkotmányozói minőségében valamennyi országgyűlési képviselő kétharmadának szavazatával fogadta el a dokumentumot. Az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII. 29.) számú alkotmánybírósági határozatával formai okból közjogi érvénytelenség címén az átmeneti rendelkezések több rendelkezését megsemmisítette. Ezzel álláspontom szerint az Alkotmánybíróság nem a rendelkezések tartalmáról mondott véleményt, hanem az eljárás, illetve az elfogadás módját tartotta alaptörvénnyel ellentétesnek. A szerkezeti koherenciára vonatkozó előírásnak megfelelve, az Országgyűlés eleget kíván tenni ezen inkorporációs kötelezettségének.

A Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításáról szóló, a Fidesz-KDNP-frakció által benyújtott, 2013. február 8-án átadott T/9929. számú törvényjavaslat azon szakaszához kívánok hozzászólni, amely az Alkotmánybíróság eljárási szabályait érinti, az alkotmányos kontrollt kezdeményezők körének bővítésére és az Alkotmánybíróság tevékenységének átláthatóságára irányuló szabályokat tartalmazza.

Álláspontom szerint az Alkotmánybíróság szabadságának kiszélesítését jelenti a javaslatban megfogalmazott rendelkezés, illetve rendelkezések halmaza, hiszen a jövőt illetően a testület nem lesz kötve a korábbi alkotmány alapján meghozott határozataihoz. Természetesen ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság az alaptörvény rendelkezéseinek értelmezésekor esetleg a korábbi álláspontjához hasonló következtetésre jusson.

Itt megemlíteném a módosításnak a 19. cikkhez fűzött indokolását, amely azt mondja ki, hogy e rendelkezéssel az Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom egyértelművé teszi, hogy az Alkotmánybíróság nincs kötve a korábbi alkotmány alapján meghozott határozatához. Ez természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a testület az alaptörvény egyes rendelkezéseinek értelmezésekor a korábbival megegyező következtetésekre jusson.

Tehát megállapíthatjuk azt ebből a szövegből is, hogy az Alkotmánybíróság szabadságát kiszélesíti az alaptörvény értelmezése tekintetében.

A törvényjavaslat 12. cikk (2) bekezdése az alaptörvény védelme, a jogérvényesítési lehetőség bővítése, az eljárások hatékonyságának növelése érdekében szélesíti ki az Alkotmánybíróságnak az utólagos normakontrollt kérni jogosultak körét.

(16.10)

A következőképpen fogalmaz: a 12. cikk (2) bekezdése az alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezést kívánja beépíteni. Nevezetesen ez így szól: az Alkotmánybíróság a kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezésére felülvizsgálja a jogszabályoknak az alaptörvénnyel való összhangját. A legfontosabb újítása tehát a javaslatnak, hogy az utólagos normakontroll kezdeményezésének jogát a Kúria elnökére és a legfőbb ügyészre is kiterjeszti, így az igazságszolgáltatási rendszer legfontosabb szereplőinek is közvetlenül lehetőségük nyílik az általuk alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabályok alkotmánybírósági vizsgálatának a kezdeményezésére.

A törvényjavaslat 12. cikk (2) bekezdése a fentieken túlmenően bővíti az utólagos normakontroll lehetséges kezdeményezőinek körét az önkormányzati rendeletek tekintetében is, amikor rögzíti, hogy a fővárosi és a megyei kormányhivatal is jogosult a helyi jogszabályok alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezésére. Ezt idézem, úgy fogalmaz, hogy az Alkotmánybíróság az f) pontban a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére felülvizsgálja az önkormányzati rendeletek alaptörvénnyel való összhangját.

Mindenfajta nyitás a normakontroll tekintetében, amely szakmai alapokon történik, fontos és szükséges. Fontos szabály továbbá a törvényjavaslat szerint az indítványhoz kötöttség. Ez annyit jelent, hogy a szabályozás alaptörvényi szintre emeli, hogy az Alkotmánybíróság csak abban az esetben vonhatja vizsgálat alá a jogszabálynak az indítvánnyal nem érintett rendelkezését, ha az a felülvizsgálni kért szabállyal szoros tartalmi összefüggésben áll. Az alkotmányos jogállam az egyéni szabadság és méltóság tiszteletben tartásán, a demokrácia alapértékeinek védelmén alapszik. Az igazságszolgáltatás az alapvető szabadságok és más jogok érvényesülésének garanciája.

Szomorú azonban, hogy a közbeszédben a pártpolitika kerül előtérbe, és kevesebbet beszélünk az alapvető jogok védelméről. Mondom ezt azért, mert az embereket leginkább a saját alanyi jogaikkal és boldogulásukkal kapcsolatos kérdések érdeklik. Az alapjogvédelem szempontjából a legfontosabb, hogy ne legyenek légüres terek, amelyek tekintetében az állampolgárok nem találnak jogi orvoslást a sérelmeikre. Joghézagok természetesen mindig lesznek, mert nem lehet mindenre előre gondolni, ráadásul az életviszonyok folyamatosan változnak, de a szereplők minél szélesebb körű bevonásával ezt a folyamatot kívánja erősíteni.

A törvényjavaslat 12. cikk (5) bekezdése az Alkotmánybíróság eljárásának átláthatóbbá tételét szolgálja azzal, hogy előírja a jogszabály megalkotójának, a törvény kezdeményezőjének vagy ezek képviselőinek a meghallgatását vagy véleményének beszerzését, és ezt sarkalatos törvényben kívánja kifejteni, illetőleg meghatározni. Ez úgy hangzik szó szerint a (7) bekezdés szerint, hogy az Alkotmánybíróság sarkalatos törvényben meghatározottak szerint a jogszabály megalkotóját, a törvény kezdeményezőjét vagy képviselőjüket meghallgatja, illetve véleményüket eljárása során beszerzi. Ha az ügy a személyek széles körét érinti, az eljárás ezen szakasza nyilvános. Bár az Alkotmánybíróság jelentősebb ügyekben eddig is megkérdezte a másik felet, az ügyben érintettek meghallgatása, illetve véleményének kötelező kikérése azonban további garanciát jelent arra, hogy az Alkotmánybíróság eljárása átláthatóbbá válik, ami erősíti a jogbiztonságot.

A strasbourgi bíróság is, ugyan nem minden ügyben, de tart nyilvános meghallgatást. Az amerikai legfelsőbb bíróság működésében is ismert ez az eljárás, de a bíróság választhatja ki, hogy mely ügyekben legyen nyilvános a meghallgatás. Belgiumban és Franciaországban is vannak nyilvános részei az alkotmánybíróság ítélkezésének. Látható alkotmányra és látható Alkotmánybíróságra van szükség. Ami felé elmozdulunk, meggyőződésem szerint egy közös európai irány, hiszen ez biztosítja, hogy minél szélesebb körben nyilvánossá tegyük az Alkotmánybíróság ítélkezését - fogalmazott Szájer József, akinek a véleményével a magam részéről is teljes mértékben egyetértek.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon tárgyalt törvényjavaslat általános indokolása is kiemeli, hogy az alkotmányozó Országgyűlés, túl azon, hogy az Alkotmánybíróság döntését tudomásul veszi, nemcsak a megsemmisített rendelkezéseket, hanem az átmeneti rendelkezések teljes tartalmát is be kívánja építeni az alaptörvénybe az annak módosítására irányuló jelen törvényjavaslat szerint, hiszen az nem lehet vitás, hogy az átmeneti rendelkezések az alaptörvény részét képezik. A törvényalkotó szándéka az, hogy a meg nem semmisített részeket teljes egészében a záró rendelkezések végére kívánja elhelyezni.

A fenti indokaim alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a megfogalmazottakra tekintettel a benyújtott törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szilágyi György, a Jobbik képviselője.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Közel két éve lépett életbe Magyarország Alaptörvénye. Az eltelt időszak alatt nem egy olyan eljárást kezdeményeztünk, illetve kezdeményeztem személy szerint magam is, amelyeknek egyik pillére éppen az alaptörvénynek a kommunista diktatúra bűneiről és a kommunista diktatúra bűneiért való felelősségről szóló rendelkezései voltak, vagyis inkább azt is mondhatnám, hogy lettek volna, a gyakorlat ugyanis rámutatott arra, hogy a papírra vetett szavak, az alaptörvény, az egyes törvényi rendelkezések a jogalkalmazók számára jórészt üres mondatok. Így történhetett, hogy nem sikerült érdemi felelősségre vonni Mátsik Györgyöt, aki, mint köztudott, az 1956 utáni véres megtorlásokban első fokon is halálos ítéletet kért az akkor még fiatalkorú Mansfeld Péterre. A tavalyi év nyarán Murányi Levente képviselőtársammal tettünk feljelentést. Az ügyészség arra való hivatkozással utasította ezt el, hogy Mátsik György az akkori hatályos törvényeket alkalmazta, így utólag a felelősségre vonására nincs lehetőség. Az, hogy ez az állítás mennyiben igaz vagy nem igaz, arra a jelen általános vita keretében nem térnék ki, azonban nyilvánvalóan történelmi tény, hogy a legalább 27 emberre halálos ítéletet kérő ügyész az akkori körülmények között is kirívóan kegyetlennek, embertelennek számított.

A polémia lényege azonban nem is ennek, hanem sokkal inkább annak a kérdésnek a megválaszolása kell hogy legyen, hogy vajon mennyiben elégséges és koherens a szabályozás jelen tartalma, ha önmagában azért fel lehet menteni a felelősség viselése alól egy olyan személyt, aki nyilvánvalóan a kommunista diktatúra egyik bástyájának tekinthető, merthogy az akkor hatályos törvények szerint járt el. Vitathatatlan, hogy ha ez ma így van, akkor az óriási társadalmi feszültségekhez vezet, hiszen a diktatórikus rezsim által meghurcoltak igazságérzete továbbra sem nyert elégtételt. Mindannyian tudjuk ugyanis, hogy az akkori szabályozási környezet nem felelt meg a jogállamiság alapvető követelményeinek, a természeti törvényeknek teljesen ellentmondó jogszabályok alapján ítéltettek meg a viszonyok, és sajnos ennek esett áldozatul megannyi honfitársunk is. Ezen körülményekről pedig feltétlenül tudomással kellett bírnia az akkori kor igazságszolgáltatási rendszerében tevékenyen részt vevő személyeknek, akik annak ellenére vállalták fel és látták el feladatukat, hogy pontosan tudniuk kellett: amit az igazságszolgáltatás leple alatt tesznek, az nem egyéb, mint az igazságtalanság, a zsarnokság szolgálata.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az akkori ügyészek, bírák feladataik ellátását önként vállalták, arra senki nem kényszerítette őket. Az '56-ot követő években 23 760 embert ítéltek el koncepciós eljárások során, közel 400 embert kivégeztek, legalább 300-400 ezer ember életét érintő kitelepítéseket hajtottak végre, tízezreket helyeztek megfigyelés alá, bocsátottak el az állásukból. Tudjuk jól, hogy több ezer honfitársunk, aki jogi, orvosi, mérnöki egyetemi végzettséggel bírt, azért hagyta el az országot, vagy azért folytatta pályáját fizikai munkásként, nyomorban élve, mert nem volt hajlandó az igazságtalanságban részt venni, a kommunista rendszer bűneiben osztozni, vagy mert megbízhatatlannak nyilvánították, és nem engedték a szakmájában dolgozni. Mindez természetesen napjainkra is sokszorosan kihat, nagyon sok esetben kiváló képességű honfitársaink azért nem folytathatták például felsőfokú tanulmányaikat, mert családjukat, szüleiket a rendszer ellenségeinek tekintették.

(16.20)

Az igazság az, hogy ezeknek az embereknek is a szemébe kell néznie az ügyészségnek, és ha valóban a jogszabályok elégtelenek, akkor bizony a jogalkotónak is és így kell kimondani azt, hogy egy Mátsik György bizony nem felelős, hiszen az akkori szabályoknak mindenben megfelelően járt el. Nézzen mindenki magába és döntse el: lehetséges-e ilyen kijelentést tenni ma? Az én lelkiismeretem szerint nem lehetséges. Ki kell végre egyszer mondani, hogy a bűn az bűn, ráadásul a szóban forgó bűnök emberiesség elleni elévülhetetlen bűnök. Ha ez a jelenlegi szabályok szerint nem kimondható, márpedig minden jel arra mutat, hogy nem kimondható, akkor egy súlyos hiátussal állunk szemben. Ennek kiküszöbölése pedig történelmi felelőssége mindannyiunknak.

Szükségesnek tartom tehát, hogy az alaptörvényben egyszer s mindenkorra rögzítésre kerüljön, hogy aki a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy magyar személyek ellen követett el súlyos bűncselekményeket, az nem mentesülhet a felelősségre vonás alól pusztán azért, mert ezeket a szörnyű tetteket bíróként vagy ügyészként a megbízatásának keretein belül követte el. A Mátsik-eset tehát egy súlyos tanulsága az elmúlt közel két évnek. Látható, hogy az alaptörvény e tekintetben a jelenlegi formájában pusztán kinyilatkoztatás, deklaráció, a gyakorlatban azonban hasznavehetetlen. Erre való tekintettel képviselőtársaimmal módosító indítványt nyújtunk be, bízva egyrészről az önök lelkiismeretében, másrészről pedig abban, hogy ezzel a visszás helyzet megszüntetésre kerülhet, az igazságosság szempontjai pedig győzedelmeskedhetnek.

Az alaptörvénynek a most új cikként beemelni javasolt szakasza azonban egyéb tekintetben is túlságosan általánosan fogalmaz. Az általános megfogalmazás pedig, mint tudjuk, a felelősség elodázásához vezethet. Az a megfogalmazás, mely szerint a Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődeinek, valamint egyéb politikai szervezeteknek a vezetői elévülhetetlen felelősséggel tartoznak, egyfajta kollektív felelősséget vagy inkább - őszintén szólva - felelőtlenséget fogalmaz meg. Felmerül ugyanis rögtön a kérdés, hogy vajon ki a vezető. A Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai szép számmal ülnek jelenleg is például a mellettem lévő, de most szerencsére egyik képviselőjükkel sem jelen lévő MSZP padsoraiban; úgy látszik, már védeni sem próbálják a védhetetlent egyébként, tehát már meg sem tisztelik a tisztelt Házat azzal, hogy itt üljenek, és esetleg szemlesütve hallgassanak. Tehát ők, Istennek legyen hála, csekély számban vannak jelen, de a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetői vajon akkor kik lehetnek? Tehát semmilyen konkrét meghatározás nincs a témakörben, pedig tudjuk, hogy voltak olyan vezetők, akik még mindig itt lehetnek.

Képzeljük csak el, hogy mondjuk, a Harmadik Birodalom bukása után 1945-ben Németországban elképzelhetetlen lett volna, hogy a Nemzetiszocialista Munkáspárt tagjai, mondjuk, Nemzetiszocialista Párt formájában tovább működjenek, megtartva jelentős mértékét annak a pártvagyonnak, amit működtettek, megtartva befolyásukat, és úgymond demokratikus szereplői legyenek a német közéletnek; tehát a kommunizmus Nürnbergje elmaradt, a mai napig hiányzik. Még inkább elfogadhatatlan, hogy az úgynevezett egyéb politikai szervezetek tekintetében is kizárólag a vezetők felelősségét deklarálja az alaptörvény. Jól tudjuk mindannyian, hogy ezek kifejezetten erőszakszervezetek voltak, tehát a tagjaik fegyveresen védték a kommunista rezsimet. Az ÁVO, az ÁVH, a munkásőrség tekintetében nem elégséges a vezetők felelősségéről beszélni, hiszen ezen szervezeteknek valamennyi tagja a kommunista diktatúra fenntartásának letéteményese volt. A Jobbik Magyarországért Mozgalom számára valójában a kívánatos megoldás az lett volna, ha a kommunista diktatúra szereplői a közéletből teljeskörűen kizárásra kerültek volna, ha az MSZP mint az MSZMP-utódpárt vagyonának elvonása megtörtént volna, illetve javaslatot fogalmaztunk meg arra is, hogy az MSZP, mint magát a teljes körű önkényuralmi diktatórikus párt jogutódjának valló párt kerüljön feloszlatásra. Ezeket a javaslatainkat az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló szavazás során önök kivétel nélkül elvetették.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Fidesz is azt ígérte a választási kampányban, hogy elszámoltatás lesz, elszámoltatjuk a bűnösöket, és végre igazságot szolgáltatunk a társadalom tagjainak az őket ért sérelmekért és bűnökért. Ez - a két párt szavazóit figyelembe véve - több millió embernek tett ígéretet jelent. Mi szeretnénk betartani az ígéretünket, és el is kívánjuk számoltatni a múlt bűnöseit, akár 60 évre is visszamenőleg. Sajnos a kormánypártok részéről eddig nem sok támogatást kaptunk ezekben az ügyekben, pedig több törvénymódosítást próbáltunk a tisztelt Ház elé juttatni ennek érdekében. Számunkra valóban fontos, hogy az előterjesztett törvényjavaslatban megfogalmazott cél, tehát a múlttal való teljes körű szembenézés és a kommunista önkényuralommal való leszámolás elve ne csupán egy meghirdetett alapelv legyen, ne csupán szép, zengő szavakkal megfogalmazott hitvallás az alaptörvényben, hanem kézzel fogható, jogkövetkezményekkel járó és az érintettek számára joghátrányokkal járó intézkedéssorozat teljessége legyen. Az alapvető természetjogi elvek legfontosabbika, hogy a bűn nem maradhat büntetlenül.

Az erőszakszervezetek ügyére visszatérve hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a munkásőrség terrorgépezete alig több mint két évtizede került megszüntetésre, akkor 60 ezer aktív tagot számlált, amiből egyenesen következik az is, hogy az egykori fegyveres munkásőrök még a mai napig is a társadalomban szép számmal jelen vannak. A neveket sorolhatnánk: a pufajkás Horn Gyulától Ungár Klárán át Zoltai Gusztávig folyamatosan lehetne sorolni azokat az embereket, akikről köztudott, hogy ennek a szervezetnek a tagjai voltak. A kommunista rezsim fenntartásáért való felelősség tekintetében az elnyomó hatalmat biztosító fegyveres alakulatok tagjai között vezetői, illetve beosztotti besorolásra való tekintettel különbséget tenni nem lehetséges. Ki kell mondani, hogy ezek az emberek kivétel nélkül felelősséggel tartoznak a diktatúra bűneiért. Mindez gyakorlatilag az első, de alapvető lépcsőnek tekinthető, nem kerülhető meg a későbbiekben annak a problémakörnek a firtatása sem, hogy az egykori elnyomók a szabadságjogokon véres lábbal átgázoló ávós, ÁVH-s, munkásőr pribékek az úgynevezett rablóprivatizáció során milyen vagyonokat halmoztak fel, vagy éppen milyen közhatalmi pozíciókat töltenek be jelenleg is.

Tehát arra kérem önöket, hogy vegyék majd figyelembe azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk. Úgy vegyék figyelembe, hogy ezek a módosító javaslatok valóban az igazságosságot szolgálják, valóban azt a megtisztulást szolgálják, amit ennek az országnak már rég meg kellett volna tennie, amit az úgynevezett rendszerváltás idején már meg kellett volna tenni, hogy olyan szégyen ne érhesse ezt az országot, hogy egy volt pufajkás miniszterelnökként élhetett ebben az országban, és ez az ember még most is luxuskörülmények között, önöknek köszönhetően luxuskörülmények között tengeti az életét, míg az áldozatok, míg az életüket ledolgozó nyugdíjasok vidéken sokszor megfagynak, mert nincs tüzelőre sem pénzük.

Kérem, hogy az igazságosság és az elszámoltatás jegyében vegyék figyelembe a módosító javaslatainkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Bencsik János, a Fidesz képviselője.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai a fenntarthatóság felé való átmenet nagy napjának is nevezhető a Magyar Országgyűlésben, hiszen alig néhány órája zajlott e falak között a nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégia általános vitájának első szakasza. Nagyon sok szép gondolat fogalmazódott meg a természet, az ember és a gazdaság megbomlott egyensúlyának helyrehozása érdekében. Most viszont az alaptörvény vitája és majdani elfogadása során arra is van módunk, hogy tegyünk az előttünk tornyosuló válsághalmaz feldolgozhatóságáért. Itt az ideje felkészülni az elkerülhetetlenre és megelőzni az elkerülhetőt.

A magyar nyelvben a földnek hármas jelentése van. Először: a Föld az univerzumban jelen tudásunk szerint az egyetlen hely, ahol az élet csodája zajlik, és az egyetlen, amely az értelem fényében világlik, időnként csak pislákol. Másodszor: a föld egy helyre, a lokalitásra is utal, a település határát jelenti, a családok szállásterületét, a népnek hazáját, a tájat, ahol otthon vagyunk. A környezetvédelem nem pusztán a természeti adottságok védelmét jelenti, hanem honvédelmet is, hiszen a tájak nem háborúznak, ahogy azt Szabó Zoltán a "Szerelmes földrajz"-ában megfogalmazta. Harmadsorban pedig a termőföldet is jelenti, amely a megélhetésünk alapját biztosítja.

(16.30)

A földdel és az életközösségekkel fennálló spirituális kapcsolat létfontosságú a társadalom erkölcsi rendszerének fenntartásához, mert a társadalom nem különül el a természet élőnek tekinthető, egymásba foglalt rendszereitől. Az ember csak használója, azaz csak jó gazdája lehet a természeti erőforrásoknak és nem tulajdonosa. A föld egy olyan templom, amelyen az összes megtestesülő lélek osztozik. Fel kell tehát ismernünk az egymásba foglalt rendszerek természetét. A gazdaság a társadalom egyik alrendszere, amely pedig a természet adta kereteken belül működhet.

A földművelés és a természeti környezet állapota kölcsönösen függ egymástól. A táj- és területhasználat jelenlegi gyakorlata súlyosan károsítja a nemzeti erőforrásainkat, túlhasználjuk a talajaink termőképességét, csökkentjük a biológiai sokszínűséget, a szántóterületeknek a vizes élőhelyek kárára történő túlterjeszkedésével védtelenebbekké válunk az éghajlatváltozás következtében gyakrabban előforduló aszályokkal és árvizekkel szemben. Mindez, tisztelt képviselőtársaim, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács földforgalmi törvénnyel kapcsolatos állásfoglalásában olvasható. Ugyancsak itt olvashatjuk, hogy az élelmiszer-ellátás csak különleges erőfeszítésekkel, jelentős többletköltségek árán lesz biztosítható, s ez a jövőben súlyos társadalmi konfliktusok forrása lehet. Arra kell törekedni, hogy biztosított legyen a termőtalajok fenntartható használata, és a tájhasználatban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásunk feltételei megteremthetők legyenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Újra kell tehát gondolnunk, hogy hol élünk, hogyan és miből. Szilárd meggyőződéssel vallom, hogy a saját erőforrások fenntartható használatára ösztönző, a helyi közösségek megerősítését szolgáló gazdaságpolitikára van szükség. Egyetértek a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács azon megállapításával is, mely szerint garantálni kell, hogy a földtulajdonlás és a földhasználat, valamint a helyi közösség gazdasági, társadalmi életben való tartós és tényleges részvétele összekapcsolódjon. A szélsőségesen egyenlőtlen földtulajdonviszonyok akadályai lehetnek a gazdasági fejlődésnek. A nagybirtokok kevésbé képesek munkahelyeket teremteni, és tevékenységük jelentős negatív környezeti hatással jár, befolyásolja a természeti, az emberi, a társadalmi és a gazdasági erőforrásaink minőségét. A hatékony élelmiszer-termelés a változatos üzemméretek egymásmellettiségét igényli.

Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy az olaj az alapja jóformán minden gazdasági tevékenységnek, és a hozzáférhető készletek szűkülése és drágulása már a közeljövőben mélyreható társadalmi működési zavarokat eredményezhet - márpedig az alapvető élelmiszerek jelenlegi megtermelése az olcsó kőolajra épül -, érdemes megnéznünk két példát arra vonatkozóan, hogy a birtokszerkezet miként befolyásolja egy közösség megváltozó körülményekhez történő sikeres alkalmazkodását. A központilag vezérelt és a helyi közösségek autonómiáját felszámoló Észak-Korea nagyüzemi mezőgazdaságának fenntartását a kilencvenes évek elejéig az orosz olaj és a kínai műtrágya biztosította. Miután a geopolitikai viszonyok megváltozása következtében ezek szállítását beszüntették, a koreai nagyüzemi gazdaság 80 százaléka üzemképtelenné vált, s a 23 millió lakosból 3 millió halt éhen. Az ugyancsak központilag vezérelt, de a helyi közösségek autonómiáját fel nem számoló Kubában ugyancsak harmadára esett vissza a kőolaj-behozatal mértéke, azonban az erős társadalmi kohézió, a megtartó helyi közösségek jelenléte, a hagyományos agrikultúra ismerete megakadályozta azt, hogy Észak-Koreához hasonlóan embertömegek haljanak éhen. Az emberek közötti együttműködés és kölcsönös segítség, a vetőmagok cseréje, ha nem is az ökológiai tudatosság, hanem a kényszer ereje által, de mégis megőrizte a kubai társadalmat és gazdaságot a teljes széteséstől. Ezzel együtt sem szeretném, tisztelt képviselőtársaim, ha Magyarország hasonló utat járna be a globális erőforrás-szűkösség beköszöntekor.

Ezért is tartom kiemelten fontosnak a fenntarthatóság felé való átmenetre való felkészülés érdekében a Kövér László házelnök úr által vezetett Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács alábbi állásfoglalását. Az ökológiai feltételek jövőbeni esetleges rosszabbodása együtt járhat a nagy ellátórendszerek működési zavaraival, amikor is az életképes lokális társadalmi, gazdasági közösségek lehetnek a helyreállítás csírái. Ezen lokális mentőcsónakok jó állapotát folyamatosan fenn kell tartani, aminek feltétele a vidéki társadalom megszerveződését elősegítő, teljesítményre alapuló, tekintéllyel rendelkező helyi elit jelenléte. A családi gazdaságok támogatása ezt a lokálpatrióta, az ökológiai következményekre érzékeny, a település népesség- és fiatalságmegtartó erejét növelő, a társadalmi kohéziót erősítő, a közösségért felelős vállalkozói magatartás megerősödését is elősegítheti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Növekedés helyett a természeti erőforrások újraelosztásának kellene állnia a gazdaságpolitika középpontjában. Ezért tartom kiemelten fontosnak, hogy az alaptörvénybe most bekerült a családi gazdaságra mint alapvető mezőgazdasági üzemmódra történő hivatkozás, mely egyben azt is jelenti, hogy ezen üzemmóddal kapcsolatos törvényi szabályozást sarkalatossá, a hazai agrárium és élelmiszer-önrendelkezés sarokkövévé kell tenni. Amikor a család és a közösség tagjai közvetlenül egymással és egymásért dolgoztak, akkor nem voltak adószedők, menedzserek, könyvelők, jogászok, bankárok, hirdetésszervezők, beruházási tanácsadók, szállítmányozók, a megtermelt javak és szolgáltatások teljes értékét a családon és a közösségen belül osztották meg és cserélték ki. Ennek eredménye volt az, hogy az erőforrások rendkívül hatékony módon kerültek felhasználásra és a valós igények kielégítésére.

Magam is tisztában vagyok azzal, hogy nagyszüleink aktív termelő időszakához képest a világ és vele együtt a gazdaság nagyon jelentősen megváltozott, és azokat a társadalmi létkörülményeket nem akarjuk visszahozni. De talán mégsem érdemtelen a modern közgazdaság atyjának tartott Adam Smithnek a tőke természetével kapcsolatos alapvetéseit újragondolni, melyeket most elsősorban közgazdász társaim figyelmébe szeretnék ajánlani: "A tőkét helyi vagy nemzeti szinten kell rögzíteni és tulajdonosait közvetlenül be kell vonni a kezelésébe. A tőkének helyileg ahhoz a helységhez kell kötődnie, ahol a tulajdonosa is él, hogy a piac láthatatlan keze az önérdek követése révén a tőkét optimális közhaszonná fordíthassa." Nos, a helyi beruházás rögzített helyi foglalkoztatást jelent, és sokkal könnyebben alkalmazkodik a helyi szokáshoz. A hatékony piac a kistulajdonosok által igazgatott kisvállalkozásokból áll, amelyek a tulajdonos lakhelyének közösségében működnek. Az ilyen tulajdonosok osztják a közösség értékeit, és személyesen is érintettek a közösség jövőjében, állítja Adam Smith közgazdász.

És mit mond a modern tőke természetével kapcsolatosan David Korten? "Az exportvezérelt gazdaságokban a szegények földjeit exporttermények termeltetésére sajátítják ki, a földek korábbi megművelői pedig exportra termelő, munkásnyúzó üzemekben éhbérért robotolva városi nyomornegyedekben tengődnek. A családok felbomlanak, a társadalom összetartó szálai a pattanásig feszülnek, az erőszak járványos lesz. Akiknek viszont a gazdasági növekedés kedvez, azok még több idegen valutát igényelnek fegyverimportra, hogy megvédjék magukat a kirekesztettek haragjától."

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt mintegy kétszáz esztendő során, amikor az iparosítás meghaladta az egyes országok erőforráskorlátait, akkor ezek egyszerűen a saját határaikon kívül szerezték meg azt, amire szükségük volt, általában a nem iparosodott népek erőforrásainak gyarmatosításával.

(16.40)

Nem árt vele tisztában lennünk, hogy most is a saját környezeti erőforrásainál többet fogyasztó országok uralják a nemzetközi gazdaság szabályalkotó folyamatait. Tehát nekünk méltányosságvezérelt hazai gazdaságpolitikára van szükségünk, mely nem mást jelent, mint az analfabétizmus felszámolását, alapfokú oktatás fejlesztését, gyökeres földreform megvalósításával kis gazdasági termelésen nyugvó családi gazdaságok létrejöttének elősegítését és támogatását, a kisgazdálkodó családok szükségleteire termelő vidéki iparágak fejlesztését.

Olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely előnyben részesíti az aktívák honi tulajdonlását, és így a napi létfenntartási szükségleteket illetően kevés profitlehetőséget nyújt a transznacionális nagyvállalatok számára.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A radikális változások nem kerülhetők el, de a kockázatok és a várható károk csökkenthetők a rugalmas alkalmazkodóképesség megteremtésével. Erre viszont csak akkor van esély, ha a közösségek rendelkezhetnek a létüket meghatározó alapvető erőforrások, így a termőföld felett is.

Erre a modern kori honvédelemre leginkább a helyben lakó családi gazdaságok tehetők alkalmassá. A XXI. században a magyar megmaradás végvárait a családi gazdaságok alkothatják, ezért az ország alaptörvényében is elengedhetetlen annak rögzítése. Megelégedettséggel nyugtázom, hogy a két hónappal ezelőtti, akkor még elutasított javaslatunkat, annak nemzeti megmaradásunkért vívott küzdelmünkben betöltött szerepét és fontosságát elismerve, ezúttal a kormányzat is magáévá tette.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Staudt Gábornak, a Jobbik képviselőjének.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vártuk nagyon, hogy sor kerüljön erre a vitára, lévén, hogy az Alkotmánybíróság döntése után várható volt, hogy valamire sor fog kerülni, a kormányzat nem fogja hagyni, nem fogja annyiban hagyni, hogy bizonyos rendelkezéseket alaptörvény-ellenesnek minősítsenek, és nem fogja hagyni, hogy saját elképzelései abban a formában valósuljanak meg, ahogy azt ők eldöntötték.

Beterjesztésre került tehát Magyarország Alaptörvényének módosítása, amely kiindulópontjaként nem árt emlékezni arra, hogy az egyébként részben megsemmisített átmeneti rendelkezések esetében mi volt az a megalkotási folyamat, amin keresztülment Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezése.

Már akkor, amikor ez kitalálásra került - nem tudom, hogy ki volt ennek a kiötlője -, hogy egy másik törvényben, úgynevezett átmeneti rendelkezésekben legyenek szabályozva olyan tárgykörök, amelyek sok esetben az alaptörvénybe valóak, más esetben meg oda sem, de amikor ez elfogadásra került egy külön törvényként, az volt a hivatkozás, hogy ez bizony az alaptörvény részét képezi, bár külön szabályként került elfogadásra.

Ezt akkor természetesen mi is vitattuk, és nem nagyon értettük ezt a dogmatikai megoldást, annál is inkább, mert a rendelkezések jó része nem átmeneti volt, hanem nagyon is hosszú távra betonozott be bizonyos intézményeket, amikre később egyébként ki is fogok térni. Érezhették ezt a kormány részéről is, a kormányzó erők is, hiszen 2012 júniusában olyan kiegészítést tettek, amely lehetővé tette, hogy az alaptörvénybe is beemeljék ezt a megfogalmazást, hogy az alaptörvény is megemlítse az átmeneti rendelkezéseket, és azt, hogy ezek a rendelkezések az alaptörvény részét képezik. Ez egy kicsit fából vaskarika, érezhetjük, de biztosra ment a kormányzat.

A most benyújtott törvényjavaslat indokolásában, általános indokolásában is megfogalmazásra kerül, amivel egy kicsit vitatkoznék, hogy úgy gondolják a benyújtók, hogy azzal az Országgyűlés már maradéktalanul eleget tett - így fogalmaznak - az alkotmányozó hatalmának és a megfelelő eljárások betartásának, hogy csupán kétharmadnyi szavazattöbbséggel fogadta el ezt a törvényt. Holott egyébként az alaptörvényben is benne foglaltatik, hogy minden történelmi vívmányt, történeti alkotmányossági vívmányt és az alkotmányos alapelveket is tiszteletben kell tartani, tehát én ezzel vitatkoznék, hogy maradéktalan betartást jelent az önmagában, hogy kétharmaddal került elfogadásra az alaptörvény módosítása vagy az átmeneti rendelkezések. Ez esetleg a formáljognak megfelelhet, de semmiképpen nem tekinthető jogtörténeti szempontból kielégítőnek.

Dicsőségként említik szintén az indokolásban, hogy az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg az átmeneti rendelkezések egészét, csak azokat, amelyeket nem átmenetinek tekintettek. Az után, mondjuk, nehéz is lett volna neki ezt megtennie, hogy az alaptörvénybe emelték bele az átmeneti rendelkezéseket. Azt viszont már egy kicsit ismét jogi fából vaskarikának érzem - és ez szintén az indokolásban szerepel -, hogy annak ellenére, hogy az átmeneti rendelkezések teljes tartalmát beemelik így vagy úgy az alaptörvénybe - tehát vagy magába a corpusba, vagy a záró rendelkezések körébe -, ezzel párhuzamosan mégis tovább él az átmeneti rendelkezések mint egy külön törvény. Ez egy kicsit ilyen "csak azért is!" mentalitásként fogható fel, ha egyébként az egészet beépítik jelen törvényjavaslattal, és el is ismerik az indokolásban, hogy ezzel kiüresítik az átmeneti rendelkezéseket, akkor ezt teljesen indokolatlan továbbra is hatályban tartani.

De hogy a konkrétumokra térjek át, hogy ne csak kritikát fogalmazzunk meg: az, hogy a család fogalmát ilyen formában emelik be az alaptörvénybe, véleményem szerint elfogadható. Ezt már az új polgári törvénykönyv vitájában is elmondtuk, hogy mi is úgy tartjuk, hogy a megfelelő nagyobb védelem úgy illeti meg a családot, ha az házasságon alapul vagy abból gyermek származik, tehát a gyermek érdekének mint egy mindenek feletti érdeknek meg kell jelennie. Természetesen liberális oldalról nagyon sok támadást kaptak, de mi ezt a cikket és a beemelést meg tudjuk védeni.

Sajnos azt kevésbé, hogy a kommunista bűnöknél csak addig jutunk el megint csak, hogy kimondásra kerülnek a múlt bűnei, de például még a nyugdíjak esetében sem láttunk olyan előremozdulást, hiába mondják önök már az alaptörvényben is, illetve az elfogadása esetén az alaptörvényben, hogy a diktatúra vezetőinek nyugdíja vagy más juttatása csökkenthető, semmi konkrét lépés nem történt. Így persze ezek szép elvek, de a gyakorlati átültetés nélkül tulajdonképpen pusztába kiáltott szavak maradnak. Ugyanez igaz egyébként az elszámoltatásra is vagy a diktatúra bűneire. Hiába nem évültek el, ha büntetőeljárások nem nagyon indulnak, akkor ez megint csak egy szép szlogen és a történelem számára szép hivatkozási pont lehet, de hogy kommunista bűnösök nem kerülnek börtönbe önmagában ettől, az is biztos.

Egy kicsit cinikusnak érzem - bár eddig is szerepelt, csak most átültetésre került -, hogy külön kiemelik, hogy a '90. május 2-át megelőzően az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak számára új kárpótlási jogcím jogszabályban nem állapítható meg. Ez az alaptörvénybe való beemeléssel tulajdonképpen azt jelenti, hogy a jövőben nagyon nehéz lesz, még egy olyan kormányzatnak is, amely bizonyos olyan elmaradt, de járó kárpótlásokat szeretne rendezni, egy kétharmados alaptörvény-módosítással kell szembenézni, ráadásul úgy, hogy a régiekkel sem számoltak el. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Elég csak a felvidéki magyarok kitelepítésére gondolni, ami egy olyan kötelezettség, olyan jogalkotói kötelezettségszegésben van a Magyar Országgyűlés, ezt sem sikerült megtenni, de mondhatnám akár a hadigondozottak esetét is, amely esetben született egy törvény, de az a méltányos elszámolástól - talán '94. évben született ez a törvény - nagyon messze állt. Ebben az esetben egyébként még nem is új jogcímről lenne szó, hanem a régi jogcímeken való elszámolás azokkal az emberekkel, akik a diktatúra elszenvedői voltak. S ha ezt mellé teszem, amit néhány mondattal ezelőtt mondtam, hogy a kommunista rendszer haszonélvezői szintén csak a szlogenek szintjén nyerik el méltó büntetésüket, akkor sajnos előrelépést nem tettünk abba az irányba a szavak szintjén túl, hogy a valódi rendszerváltás megtörténhessen.

(16.50)

Az 5. cikkben egy kicsit cinikus, érthetetlen és nem az alaptörvénybe való az a választási jogi rendelkezés, amelybe beemelik, hogy ki és milyen módon tehet - tehát egy politikai párt, amely országos támogatottsággal bír, vagy egy jelölő szervezet -, milyen formában tehet közzé politikai hirdetéseket a kampány idején. Ez egyáltalán nem az alaptörvénybe való, de ezek szerint nem voltak meggyőződve az alkotmányosságáról, hogyha beemelték. Ahogy nem gondoljuk, hogy a következő cikkben megfogalmazott, a közösségi jogsérelmek esetén az egyénnek az a jogosultsága, hogy ezen a címen, az emberi méltóság megsértése címén igényt érvényesítsen, ez sem az a forma, amit mindenképpen be kellett volna emelni az alaptörvénybe, illetve amire a magyar jogrendszernek szüksége lenne. Ez boszorkányüldözéseket fog elindítani, és bárki, aki egy vélt vagy valós csoporthoz vagy kisebbséghez tartozónak vallja magát, minden egyes megnyilatkozást, amit magára nézve, és nemcsak a saját személyére, hanem arra a csoportra nézve sérelmesnek tart, akkor mindenféle pereket és eljárást indíthat; ahogy eddig ez a rendszer működött, nem érdemes ezeket a kapukat tágabbra nyitni.

A röghöz kötés, más szóval a felsőoktatási szabályoknak az alaptörvénybe helyezése szintén arra utal, hogy itt is tartanak attól, hogy az alkotmányosság próbáját csak ebben a formában állja ki a javaslat. Ahogy az elhangzott Gyüre Csaba képviselőtársamtól a vezérszónoklatunkban, a hajléktalankérdés esetében sem az a problémánk, hogy önök ezt megpróbálják orvosolni, hanem az, hogy ez egyrészt nem az alaptörvénybe való, másrészről, amíg egyik esetben csak törekedniük kell az önkormányzatoknak, hogy a hajléktalanok elhelyezését megoldják, tehát, hogyha törekszenek, de nem sikerül, vagy kicsit törekszenek, akkor már megtették a kötelességüket; viszont a másik oldalon meg a konkrét büntetések fennállnak, és bizony, ez megint csak olyan formában, amit törvényben kellene szabályozni és nem önkormányzati rendeletben, tehát itt is ismerjük ennek a javaslatnak az előéletét.

Az Országgyűlési Őrség beemelése és a házelnök jogosítványai szintén egyfajta státusként kerül beemelésre véleményem szerint, és ugyanúgy az Országos Bírósági Hivatal megemlítése, illetve az Országos Bírósági Hivatal vezetőjének és a legfőbb ügyész azon jogosítványának, hogy a vádemelésre vagy a per tárgyalására kijelölheti a megfelelő bíróságokat. Ezek szintén olyan súlyos, egyébként az ellenzék által vitatott jogintézmények voltak, amelyeket önök így beemelve az alaptörvénybe, az örökkévalóságba szeretnének bebetonozni, és egyébként nem éppen egy demokratikus intézménnyel teszik ezt; véleményünk szerint ezt így, ebben a formában nem szabadna megtenni.

És hogyha már az alaptörvényhez hozzányúltak, akkor már jó lett volna a normakontrollnál visszaállítani azt a rendszert, hogy például országgyűlési képviselők, és ne csak az országgyűlési képviselők egynegyede kezdeményezhesse a normakontrollt. Persze, annak még örülni is lehet, hogy a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész is beleesik ebbe a körbe, ez még pozitívként is értékelhető, hogy ők is fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, az egy kérdés, hogy reméljük, ezekkel a jogaikkal élni is fognak.

Azt viszont nehezen tudom értelmezni, megmondom őszintén, elhangzott itt többször az indokolásban is és kormánypárti képviselőtársaim részéről is, hogy az Alkotmánybíróságnak a jogkörét bővíti az, hogy a korábbi határozataikra nem hivatkozhatnak. Hogy ez mitől bővítés, azt nekem nem sikerült megérteni, de lehet, hogy az én felfogásommal lehet probléma. De amilyen furcsán önök megfogalmazták ezt a 19. cikkben, az azt eredményezi, és egyébként precedensjog eddig sem volt, tehát a régi határozatok nem kötötték az újak meghozatalában az Alkotmánybíróságot. Az igaz, hogy gyakorta hivatkoztak rá, mintegy fenntartva a létező gyakorlatot, de nem kötötte őket, tehát ettől bármikor eltérhettek, viszont úgy tűnik, hogy elég gyakran hivatkoztak erre, és ez önöket arra a politikai meggyőződésre vezette, hogy ezt alaptörvényileg kizárják.

Ez egy elég furcsa helyzetet eredményez, annál is inkább, mert a pontos megfogalmazás alapján ezek a régi alkotmánybírósági határozatok csak az alaptörvény értelmezése során nem vehetők figyelembe, ez alapján minden más esetben lehet rájuk hivatkozni. Tehát egy magánszemély a kereseti kérelmébe ezt beleírhatja, egy bíróság előtt hivatkozhat rá, hiszen itt csak az alaptörvényre vonatkozó értelmezési kötelezettség köréből kerül ki, akkor viszont egy elég faramuci helyzet állhat fenn, hogy amíg bárki bíróság előtt is egy kérelembe, egy keresetlevélbe beleveheti, és hivatkozhat régebbi alkotmánybírósági határozatokra, addig az Alkotmánybíróság a saját döntéseiben ezt nem teheti meg. Azt hiszem, hogy ez egy kicsit abszurd. Akkor legalább úgy fogalmazták volna meg, hogy soha senki nem hivatkozhat ezekre a határozatokra, bár hozzáteszem, hogy eddig is csak egyfajta hivatkozási és nem precedensértékű joggyakorlatról volt természetesen szó. De hogy ez miért bővítés, ahogy elmondtam, az egy nagy talány.

Összefoglalva, az általam felsoroltak is arra engednek következtetni, hogy olyan dolgok kerülnek be az alaptörvénybe, amelyek nem odavalóak, tovább görgetik azt a fából vaskarika jogalkalmazást és jogalkotást, ami alapján az átmeneti rendelkezéseknek bizonyos részei még hatályban maradnak, de már beemelésre kerülnek az alaptörvénybe. Ez azért is félő, mert így biztos nem lehet egy olyan formában egy alaptörvényt, Magyarország Alaptörvényét megalkotni, ahogy önök ezt megtették, és sajnos ez a jogrendszerre is súlyos kihatással lehet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szakács Imre, a Fidesz képviselője.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon a parlament munkáját az alaptörvényünk módosítása uralja. Azt gondolom, hogy a vezérszónoklatok során, az expozék során és az itt már elhangzottak során is nagyon sok információt kaphattak azok az állampolgárok, akik figyelemmel kísérik a parlament munkáját. Talán azt a körülményt is érdemes figyelembe venni, ahogy a két évvel ezelőtt elfogadott új alaptörvényünk vitája során kialakult politikai helyzet, és azóta is a módosítások során az a politikai vita, amely körvonalazódott, milyen hangulatot és milyen kommunikációt közvetített az emberek felé. Ezzel kontaktusban szerintem érdemes leszögezni itt a parlamentben is, hogy Magyarország Alaptörvényének a megalkotása mind a magyar jogszabályoknak, mind a magyar alkotmányos hagyományoknak és íratlan szabályoknak megfelelt, de ezen túlmenően megfelelt az európai uniós tagságunkból adódóan azoknak az európai uniós szabályoknak, elvárásoknak és követelményeknek is, amelyek vonatkoznak ránk. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert akik nem szakemberként, hanem csak a parlamenti politikusi vitákat hallgatták, az a képzetük keletkezhetett, hogy itt valami bődületes csalafintaság, disznóság, olyan dolog történt Magyarországon, ami miatt az Európai Unióban elítélik Magyarországot.

Ha a politikai vitákat lehámozzuk, és megnézzük a döntéseket, azt kell látnunk, hogy mind a magyarországi különböző előírásoknak és szabályoknak, hagyományoknak megfelelően történt az alaptörvény elfogadása és a módosítása is, valamint azt is, hogy az Európai Uniónak egyetlen olyan grémiuma, jogkörrel, hatáskörrel felruházott szervezete vagy személye sem volt, aki azt mondta volna, hogy ez nem felel meg az európai szokásjognak, eljárásjognak vagy előírásoknak. Ezt azért fontos elmondani, mert például az alaptörvény vitája során, 2011 tavaszán két olyan parlamenti frakció is volt, amelyik nem vett részt a vitában, ezzel is azt sugallva, hogy ez egy illegitim folyamat.

(17.00)

A módosítások során is megpróbálták erről meggyőzni a magyar közvéleményt, illetőleg az európai uniós és nemzetközi közvéleményt. Ezért tartottam ezt fontosnak elmondani, hogy mindenki, aki figyelemmel kíséri a munkát, ezek tudatában vegye figyelembe azt a módosítást, amely a Ház előtt fekszik. Azt is elmondták az elmúlt évek, az elmúlt időszak során, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia, nincsenek meg azok a jogállami intézmények, intézményrendszerek, amelyek úgymond a hatalommegosztás elvéből fakadóan a különböző jogi és egyéb érdekeket, etikai, erkölcsi érdekeket megjelenítik. Azt gondolom, az is, hogy most itt van a parlament előtt az alaptörvény negyedik módosítása, azt bizonyítja, hogy ez az érvelés sem áll meg. Hiszen az Alkotmánybíróság a jogszabályok, az alkotmány adta keretek között kimondott egy döntést. Ezt a parlament magára nézve kötelezőnek fogadja el, a kormányzat, illetőleg azok a szervezetek, amelyeknek ez volt a dolguk, letették a parlament asztalára azt a módosítást, amely előttünk van, és amelyek elfogadása során vélhetően az Alkotmánybíróság aggályait is kezelő módon sikerül az alaptörvény módosítását megtennünk.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

El kell azt mondani, hogy az új alaptörvényünk valóban teljesen más, mint akár az 1990 előtti, 1949. évi XX. törvény, vagy ugyanezt a címet megtartva, de a rendszerváltoztatás után konszenzussal elfogadott alkotmányunk. Hiszen 1990-ben, emlékeztetni kell talán a fiatalabb képviselőtársaimat is és a parlament munkáját figyelemmel kísérőket, amikor ez a folyamat megtörtént, Magyarországon még szovjet csapatok tartózkodtak. Az az állampárti rendszer, amely a rendszerváltoztatás tárgyalásai során érdekeket és elképzeléseket tudott érvényesíteni, jogosan gondolta úgy, hogy még az ő védelmében akár a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet haderőt is adott esetben be lehet vetni. Ha ezeket a körülményeket most, huszonvalahány évvel a rendszerváltoztatás után nem vesszük figyelembe, akkor, azt gondolom, talán nem helyes értelmezésben vesszük az új alaptörvényt.

A lehetőség a változtatásra 2010-ben jött el, amikor a választói akaratnak megfelelően egy olyan stabil politikai többség jött létre a parlamentben, amely felhatalmazás alapján megtehette, hogy az 1990-ben félig-meddig sikeres, tévútra szaladt vagy egyébként az európai demokráciáknak nem mindenben megfelelő szabályozást újragondolja. Ebből a szempontból valóban gyökeresen más Magyarország Alaptörvénye, mint a korábbi alkotmány, alkotmányok voltak. Ez természetesen sértheti egyesek szépérzékét, jogérzékét, egyéb módon érdeksérelmet vethet föl, de ez nem ok arra, hogy azt mondják, hogy ez nem felel meg az európai normáknak és a magyar alkotmányos hagyományoknak.

Azt gondolom, hogy maguk azok a cikkelyek, amelyek most módosításként a parlament előtt fekszenek, egyrészt a korábbi hozzászólások során megfelelő módon kommunikálva lettek, másrészt egy részük most már második vagy akár harmadik alkalommal is a parlament előtt van. Azt gondolom, olyan kérdések kerültek az előző időszak módosítása és a most előttünk fekvő módosítás során a parlament elé, amelyekről az elmúlt évek, hónapok politikai vitájában kiderült, hogy fontosak. Valamiért a két évvel ezelőtti alaptörvény megalkotása során nem elég hangsúlyosan vagy nem elég egyértelműen kerültek be. De mind olyan kérdés, amely alapvetően határozza meg Magyarország belső jogegységét Magyarország Alaptörvényén keresztül.

Az előttünk fekvő módosítás ebből a szempontból, azt gondolom, támogatandó. Nemcsak azért, mert az Alkotmánybíróság határozatában leírtakat is orvosolja, hanem talán egyértelműbbé és nyilvánvalóbbá teszi azokat az alapvető elképzeléseket és pontokat, amelyeket az új alaptörvényünk tartalmaz.

Azt ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a vita után és az esetlegesen felmerülő módosítások után fogadjuk ezt el. Magyarországnak alapvetően stabil politikai egységre van szüksége, olyan jogszabályi háttérrel, amely meghatározza, stabilan meghatározza az előttünk álló éveket. Ne felejtsük el, hogy nemcsak Magyarország, de az Európai Unió is egy jelentős válságon van félig-meddig túl, félig-meddig benne, ez a válság csak úgy gyűrhető le, ha a nemzet bizonyos kérdésekben egy irányba mozdul, egy irányba mozog.

Tudjuk jól, hogy a világ egyes részein, ahol talán könnyebben tudtak választ adni a kihívásokra és a felmerült problémákra, ott szintén az kellett, hogy egy stabil politikai és társadalmi háttérrendszer álljon a változások mellett. Ezeket a változásokat pedig mindannyiunk érdekében meg kell tenni. Nem lehet az, hogy Magyarország a hitelező bankoknak legyen kiszolgáltatva, nem lehet az, hogy a magyar föld, amelynek a módosítása, védelme szintén szerepel most ebben a módosítási csomagban, külföldi kézre kerüljön, nem lehet az, hogy azok az erők, amelyek a nemzetünk megbontására, szétzilálására próbálnak erőfeszítéseket tenni, ne legyenek lezárva egy alaptörvény-szabályozáson keresztül.

Én köszönöm a figyelmüket, és azt javaslom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el az előttünk fekvő módosító indítványokat.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Murányi Levente képviselő úr. Megadom a szót.

Parancsoljon, képviselő úr!

MURÁNYI LEVENTE (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Képviselőtársaim! Higgyék el nekem, mert személyes tapasztalat alapján mondom önöknek, hogy a kádári terror zárkáiban kivégzésre vagy az évek múlására váró elítéltek nem így gondolták a rendszerváltást, ahogy az most itt az elmúlt 22 évben zajlott.

Nem hitték volna el azt, hogy a kommunizmus elmúltával, vagy hogy a szovjet csapatok elhagyták Magyarországot, még mindig olyan állapot van, amikor egy hazájáért megmozdulni hajlandó, azért harcolni képes ember 30-40-50 ezer forintos nyugdíjból él, addig, amíg azok, akik letartóztatták, akik elítélték, pompás nyugdíjakat kapnak ma is. Mi többször megpróbáltuk Biszku Béla és egyebek, azaz a kiemelt kommunista nyugdíjakat megvonatni, de soha nem sikerült. Hiába viselkedtünk már úgy is, mint Cato annak idején a római szenátusban, hogy többször elmondtuk folyamatosan, hetente beadtuk, soha nem került megtárgyalásra.

Azt gondoljuk most, hogy ez egy vissza nem térő alkalom, az alaptörvény módosítása kapcsán valamit hozzunk vissza ebből a restanciából, ebből a szégyenteljes szituációból. Ezért beadtunk olyan törvénymódosító javaslatot, amiből kifolyólag, ha azt elfogadja a Ház, felelősségre vonhatók lesznek a vérügyészek, a vérbírók, az ávósok, az ÁVH-sok, és minden olyan gazember, aki ezt az országot idejuttatta.

(17.10)

Kérem, Péter Gáborok megérték a rendszerváltást, nyugdíjba mentek, békében, nyugalomban. Olyan súlyos gazemberek, mint Eisenberger Benjámin, alias Péter Gábor, aki két nappal Pest elhagyása után, amikor kivonultak a várost védő magyar és német katonák Budára, még tartott a harc, már beüzemelte a nyilas hűségházat, ahol az első szinten az akkori NKVD tisztjei voltak, akik irányították az egész bosszúállást.

Kérem, az én keresztapám, aki ludovikás tiszt volt, mikor hazajött, és az igazolóbizottság elé állították, akkor megkérdezték tőle, hogy miért nem állt át, azt mondta, hogy a Ludovikán lefolytatott esküm nem tartalmazta a hazaárulás tényét. Nyolc hónapot volt ezért a mondatért internálva.

Kérem szépen, tulajdonképpen hagyunk mindent a maga útján, úgy, hogy szörnyű kimondani, de azok, akik még élnek, semmiféle elismerést, semmiféle jutalmat nem kapnak, ellenben Mátyás Miklós, aki Mecséri páncélos ezredest és tiszttársait kivégeztette, huszonhárom ember vére szárad a kezén, 2009-ben vezérőrnaggyá lett előléptetve, és kitüntetést adtak át neki.

Tehát ilyen körülmények között én nem kérek önöktől mást, mint hogy az a három törvénymódosító javaslat, amit a Jobbikban Szilágyi György képviselőtársam és szerény személyem, illetve Gaudi-Nagy Tamás mint szakértője a jognak beadtunk, kerüljön elfogadásra, ne járjunk úgy vele, mint a kiemelt pártnyugdíjak megvonásával. Szomorú ez, hogy így van, de el sem tudom képzelni igazából, hogy miért nem lett megszavazva a pártnyugdíjak megvonása. Van itt közöttünk esetleg olyan képviselő, aki a vasárnapi ebédnél nem tudná megmagyarázni a nagypapának, hogy miért vonták meg a kiemelt nyugdíját? Reménykedem, hogy köztünk nincs, legfeljebb ott a jobb oldali kártevők között.

Úgyhogy kérem, gondolják át. Nem szokták általában a Jobbik módosító vagy törvényjavaslatait elfogadni, de most tegyenek kivételt. Magyarázható, mi voltunk ezek az elvetemültek, akik ilyen javaslatot adtunk. Kérem, segítsenek ebben az ügyben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Fidesz képviselőcsoportjából Gruber Attila képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg, hogy amióta egyetlen volt kommunista, baloldali képviselőtársunk sincs a teremben, és minden bizonnyal sokkal fontosabb munkájukat végzik, azóta ennek a törvényjavaslatnak a vitája, annak a stílusa, annak a tartalma jelentős minőségi javulást okozott.

Nagyon élvezettel hallgattam képviselőtársaim hozzászólását, hiszen a Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításáról szóló T/9929. szám alatti javaslat sok olyan kérdést próbál most véglegesen és az Alkotmánybíróság által is akceptálandó módon rendezni, ami az elmúlt hetekben a közbeszéd tárgyát képezte.

Érdeklődéssel figyeltem Staudt Gábor jogászkollégám elemzését az Alkotmánybíróság szerepéről, az Alkotmánybíróság döntéséről, illetőleg az arra adott válaszról. Én azt hiszem, hogy valóban fontos kiemelni, és nem véletlenül tartalmazza az általános indokolás azt a gondolatot, hogy formai okból semmisítette meg az Alkotmánybíróság a korábban benyújtott és általunk elfogadott, parlament által elfogadott jogszabályszöveget. Az Alkotmánybíróság természetesen az indokolásában kifejtette, hogy ez a formai ok az alaptörvény egységességéből, a szerkezeti sajátosságából adódik, amit a kétharmados parlamenti többség elfogadott, méltányolt, és természetesen megtette ezt a javaslatot, amit most tárgyalunk.

Ez azért is fontos, és nagyon örülök, hogy Staudt Gábor ezt az elemet kiemelte, mert itt a törvényhozás, az Alkotmánybíróság, tulajdonképpen a hatalmi ágak egymáshoz való viszonya az elmúlt időszakban nemcsak a hazai, hanem a külföldi politikai élet, a hazai és a külföldi szaksajtó témájává tette a jogalkotás elmúlt időszakát.

Én azt hiszem, hogy alapos, tiszta és átlátható az a megoldás, az a válasz, ami az Alkotmánybíróság felvetésére most az asztalunkon van. Úgy vélem, hogy ez a döntés, ez a törvényjavaslat kellően átgondolt, és a korábbi, részben szakmai, részben elvi szándékainkat kellőképpen, kellő alapossággal bizonyítja.

Én két elemhez, két cikkhez szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot, ez a 6. és a 7. cikk, hiszen korábban képviselőtársaim már elemeztek több olyan cikket is, amely a jelenlegi tervezetben szerepel. A 6. cikk tulajdonképpen az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodásával kapcsolatos, illetőleg a 7. cikk pedig a jogalkotó által arra érdemes, alkotmányban rögzítésre érdemes hallgatói támogatási rendszerre vonatkozik.

Kezdjük a 6. cikkhez fűződő gondolatommal, hiszen a javaslat az alaptörvény X. cikkének (3) bekezdésének módosításával az állami felsőoktatási intézmények tekintetében a gazdálkodási rendjük meghatározását, valamint gazdálkodási felügyeletét a kormány feladatává teszi.

Rögtön felmerül a kérdés, és ha úgy tetszik, ez társadalmi is és jogelméleti kérdés is, hogy a sokak által hangoztatott egyetemi autonómia és a gazdálkodási autonómia közötti viszonyban egyáltalán az autonómia fogalmát, az autonómia szükséges háttérbiztosítását hogyan, miképpen kell megfogalmazni, hiszen a gazdálkodási jogkörök szabályozása fölveti adott esetben a kutatási és a tanszabadság érvényesülését is.

Az ellenzék oldaláról ez egy folytonosan felmerülő kérdés, folytonosan vitatott kérdés, hogy akkor, amikor a gazdálkodási jogköröket ily módon szabályozzuk, vagyis az állami felsőoktatás intézményi háttere esetén egy kormány feladatává teszi, kormányellenőrzés feladatává teszi ezt a kérdést, akkor azonnal a tanszabadság, kutatási szabadság korlátozása vagy netalántán, horribile dictu, még akár a megszűnése is szóba kerül a baloldali-liberális sajtóban.

Úgy véljük, hogy ez egy elméletileg felvethető kérdés, a valóságban azonban ez a szabályozási mód és a szabályozási módhoz tartozó ellenőrzési lehetőségek meghatározása egyáltalán nem érinti sem a kutatási szabadságot, sem a tanszabadságot, ezeknek az érvényesülését. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy ezek a speciális felsőoktatási intézmények mégiscsak állami szervezetrendszeri elemek, az állami szervezetrendszer elemeit képezik, nem lenne helyes, hogyha az egységes finanszírozási, illetőleg ellenőrzési rendszerből egy ilyen speciális kivételt alakítanánk, egy kivételt tennénk, vagyis az állami pénzek kiadását, a kiadás folyamatát nem ellenőriznénk, annak a hasznosulását, az anyagi javak hasznosulását nem vennénk górcső alá.

(17.20)

Úgy vélem és úgy véljük, hogy ezen állami intézmények és nem állami felsőoktatási intézmények esetében a gazdálkodás sokszínűségének a biztosítása és annak ellenőrzése nemcsak az állam, hanem az intézményekben dolgozó oktató szakemberek, illetőleg az ott tanulmányokat folytató hallgatók esetében is nagyon fontos. Hiszen gondoljunk csak arra, néhány évvel ezelőttről akár egy pécsi példát is tudnék mondani, amikor kiderült, hogy a felsőoktatási intézményben olyan pénzügyi manipulációk történtek, amiben büntetőeljárásra, illetve a büntetőeljárás lezártával bizony korrekt büntetés kiszabására is került sor.

Úgy vélem, hogy nem lehet egy önálló sziget egy állami felsőoktatási rendszer, nem lehet egy ellenőrizetlenül hagyható terület, hiszen akkor más intézményi hátterek is joggal vetnék fel, hogy az állami támogatási rendszerben nekik juttatott pénzeszközöket vajon miért ellenőrzik adott esetben egy más gazdasági vagy bármelyik más egységben.

A 7. cikkel kapcsolatban is egy izgalmas kérdés merül fel, hiszen az elmúlt hetek eseményei, az egyetemeken a diákszervezetek tevékenysége is felveti a felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak a támogatási rendszere és a támogatási rendszer másik oldala, az elvárt viszontvállalás, feladatvállalás kérdését. Sarkalatosan fogalmaznak néhányan az ellenzék oldaláról, amikor egyfajta röghöz kötöttségről beszélnek, egyfajta leláncolásról beszélnek a hallgatói jogviszony, illetőleg a hallgatói jogviszony megszűnése utáni bizonyos munkajellegű munkajogviszony vagy hasonló jogviszonyok tekintetében.

Valóban, első látásra roppant hangzatosnak tűnik, hogy a hallgatói jogviszony megszűnése utáni munkavállalói fázisban ezeket a támogatási rendszereket valamiféleképpen el kell számolni. Úgy vélem, hogy sehol a világon nem dől állami pénz egyetlenegy hallgatóhoz sem megfelelő feltételek, viszontszolgáltatás nélkül. Hiszen ezek a pénzek nem ajándékpénzek, és talán ezt kellene tudatosítani akkor, amikor erről a helyzetről beszélünk. Ezek nem ajándékpénzek egy-egy hallgató részére, hanem az állam a saját feladatainak ellátása érdekében olyan szakembereket szeretne látni megfelelő helyeken... - jelen esetben például hadd utaljak most a különféle orvosi szakmákban jelenleg fennálló hiányra, tehát speciális orvosi hiányszakmákra, vagy mérnökökre, vagy még akár egyéb más olyan speciális felsőfokú oktatással bírók hiányára, ami visszaüt a magyar gazdaságra, visszaüt a magyar társadalomra.

Ebben az esetben úgy vélem és úgy véljük, hogy az a támogatási rendszer, amiben egyfajta támogatási eszköz után megfelelő módon ennek a támogatásnak a biztosítása érdekében kötünk ki feltételeket, védhető és szerintem a társadalom egésze számára nemcsak hasznos, hanem kívánatos is. Hiszen ne feledjük el, ezeket az állam által elismert, a társadalom számára fontos, oktatásban részt vevő szakembereket egyfajta támogatásban részesítjük azért, hogy vegyen részt az állam számára fontos munkában. Éppen ezért kívánatos, hogy akár Magyarországon, akár külföldön, de mindenképpen a magyar joghatóság alá tartozó jogviszonyban valósuljon meg az a munkafázis, amit a sikeres tanulmányi jogviszony után diplomával a kezükben ezek a fiatal hölgyek és urak számunkra elvégeznek.

Úgy vélem, hogy van más megoldás is a diákok számára: lehet magánösztöndíjakkal, lehet munka mellett, lehet az addig felhalmozott saját vagyonnal is részt venni az oktatásban. Természetesen ekkor ezek a kötöttségek nincsenek, viszont aki elvárja és elvállalja, hogy állami támogatásban részesül, annak a feltételrendszerét is el kell vállalnia. Nem egyoldalú jogviszonyról van szó, hanem mindkét félnek a saját jól felfogott érdekében történő együttműködésről, közös érdekről van szó.

Úgy vélem, hogy ez a két cikk is kellőképpen biztosítja egyrészt a jogalkotók, másrészt pedig a jogalkotók által képviselt társadalom, Magyarország valamennyi lakójának az érdekét, és ezért javaslom, hogy a két cikkel kapcsolatban is egy elfogadó és támogató hozzáállás legyen valamennyi párt részéről.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Osztolykán Ágnes képviselő asszony, a független képviselők közül.

Parancsoljon, képviselő asszony!

OSZTOLYKÁN ÁGNES (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyban csatlakoznék ahhoz, amit Gruber képviselőtársam mondott, csak talán egy kicsit másik szemszögből közelíteném meg ezt a bizonyos alaptörvény-módosítást. Engedjék meg nekem, hogy az LMP oktatáspolitikusaként (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nincs is olyan frakció!) egy kicsit visszavezessem azt, hogy mi is történt a felsőoktatási törvénnyel, mi is történt a múltban, és hogy jutottunk el onnan, hogy önök kitalálták a röghöz kötés intézményét, amiért most is egyetemet foglalnak a diákok, és hogyan jutottak el önök odáig, hogy ezt a egész fantazmagóriát bele akarják foglalni az alkotmányba.

Tavaly ősszel a felsőoktatásba kerülők már csak akkor kaptak állami ösztöndíjat, magyarul: államilag finanszírozott képzést, ha aláírták a hallgatói szerződést. A diploma megszerzésétől számított húsz éven belül az államilag finanszírozott félévek kétszeresének megfelelő időtartamot kell ezért Magyarországon ledolgozniuk. A hallgatói szerződéseket első körben kormányrendeletben szabályozták, amit az ombudsman indítványára az Alkotmánybíróság megsemmisített. Az indoklás az volt, hogy a konstrukció olyan alapjogokat érint, mint a foglalkozás szabad megválasztása és a munkavállalók szabad mozgása, éppen ezért e fontos kérdést törvényi szinten kívánta szabályoztatni.

Ezek után, a nyári ülésszak végén egy bizottsági módosító formájában önök gyorsan törvényi szintre emelték a szabályozást, lényegében a korábbi kormányrendelet szövegét "bekopipésztezték" a felsőoktatásról szóló törvénybe. A hallgatói szerződések másik fontos eleme továbbá, hogy a képzési idő másfélszerese alatt kell megszerezni a diplomát, de talán ez most nem annyira fontos.

Így tehát az Alkotmánybíróság nem a konstrukció tartalmát, csak annak a jogi vagy jogszabályi hierarchiában elfoglalt helyét kritizálta elsősorban. Ezzel szemben mi azt mondtuk, hogy a hallgatói szerződések ügye nem csupán érinti ezeket a hivatkozott alapjogokat, hanem ezeket súlyosan sérti is. Semmilyen formában ne szabályozzák a hallgatói szerződéseket, se rendeletben, se törvényben - mondtam még nyáron az egyik felszólalásomban.

Hogy tisztán lássunk, tudnunk kell azt is, hogy az Európai Bizottság még tavaly novemberben konzultációt kezdeményezett Magyarországgal a hallgatói szerződések ügyében. Elindult egy bizonyos piloteljárás, amiben azt vizsgálták elsősorban, hogy ez az önök által kitalált röghöz kötés hogyan áll összhangban vagy egyáltalán összhangban áll-e az uniós előírásokkal. Az uniós javaslattevő végrehajtó intézmény februárig várt választ a magyar hatóságoktól a felvetett aggályokra, valószínű, hogy erre nem nagyon érkezett önök felől konstruktív szakmai javaslat.

A hallgatói szerződések ügye bevezetésük óta téma, és eltörlése fontos követelése a hallgatói tiltakozásoknak, mint ahogyan azt láthatja minden magyar ember, aki bekapcsolja a televíziót, aki egy újságot a kezébe vesz, aki tavaly decemberben végigkísérte a diákok tüntetését, aki hallotta néhány parlamenti felszólalásomat, amikor is decemberben felolvastam a hallgatói követeléseket.

(17.30)

Minisztériumi egyeztetések kezdődtek, látni lehetett, hogy az oktatásirányítást, magát a kormányt, magát Orbán Viktor miniszterelnök urat az tudta tárgyalásra vagy egyáltalán a vélemények meghallgatására ösztönözni, hogy ezek a diákok kimentek az utcára. Ezt elmondtam korábban is, most is nagyon szívesen hangoztatom, hogy az minden kormánynak ciki, amikor a diákok az utcán vannak.

A minisztériumi egyeztetések során nem kaptak arra ígéretet, hogy ezzel önök valamit tesznek, továbbra is ragaszkodtak a konstrukciójukhoz. Ugyanakkor azt is ígérték a diákoknak, hogy áttekintik a dolgot, és ha kell, akkor módosítanak rajta. Látjuk, hogy ez a módosítás önöknél azt jelenti, hogy ha ez így nem megy, akkor majd belefoglaljuk az alaptörvénybe, kétharmaddal sok mindent meg lehet tenni ebben az országban.

De tudjuk azt, hogy a hallgatók nem buták, nem lehet őket az orruknál fogva vezetni, nem a hatalom dicsfényében élnek, és ki is verte a dolog a biztosítékot a hallgatóknál.

A hallgatói szerződést alkotmányba foglalni egy alkotmányjogi nonszensz. Azt gondolom, hogy ilyet máshol még soha nem csináltak. Tudom, hogy a lépésnek szimbolikus üzenete van, az önök szimbolikus üzenete pedig az, hogy a kormány nem tágít, a hallgatói szerződések maradnak.

Azt fontosnak tartom elmondani, hogy a hallgatói szövetségek vagy a hallgatói szervezetek részben megosztottak a kérdésben. A HÖOK elfogadta állítólag - legalábbis a kormányzati sajtó szerint állítólag elfogadta - azt, hogy a minisztérium nem tágít, és csak a részletek kidolgozásában és megváltoztatásában kell engedményeket tennie. Azonban az a hallgatói szervezet, amely tavaly december óta mozgósítja a fiatalokat, akik egyetemet foglalnak, akik az utcán tüntetnek a kormány oktatáspolitikája és felsőoktatás-politikája ellen, a Hallgatói Hálózat semmilyen szerződést nem akar, azt nem kívánja elfogadni, és a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja osztozik ezen diákok véleményében.

Sokszor elhangzik az önök részéről, hogy senki nem akarja, hogy a hallgatók elmenjenek az országból, hogy tartósan kint akarjanak dolgozni, kint akarjanak élni, tapasztalatszerzésből magukat kipróbálni persze menjenek, de jöjjenek vissza. Azonban azon is el kellene gondolkodni, hogy ahhoz, hogy a fiatalok itt maradjanak vagy visszajöjjenek, ahhoz egy élhető Magyarországra lenne szükség. Ezen kellene önöknek dolgozniuk, nem pedig a hallgatók korlátozásán, munkahelyeket kellene teremteniük, az otthonteremtés kérdését kellene a fiataloknak megkönnyíteniük, a gyermekek napközbeni ellátásán kellene javítaniuk. Ezt az eszeveszett rombolást, amit önök a közoktatásban is véghezvittek, ezt kellene valahogy megfékezni. Ha már a felsőoktatásban sikerült megfékezni Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt, hogy kivették a kezéből ezt a tárgyterületet, próbálják meg ezt az utat követni a közoktatás területén is.

A Fidesz társadalompolitikájára tipikusan jellemző, hogy nem az okokat, hanem a következményeket kezeli, azt pedig kifejezetten rosszul. A röghöz kötés, mint mondtam, európai uniós jogot sért. A munkavállalók szabad mozgását, a munkahely szabad megválasztásának jogát. Amikor válságba került a felsőoktatás a drasztikus forráskivonások miatt, akkor talán azon kellene minden erejükkel dolgozniuk, és azzal kellene foglalkozniuk, hogy ezt a krízist és a káoszt elhárítsák, az okokat megszüntessék, és valamifajta élhető alternatívát és konstrukciót tudjanak mutatni a jövő értelmiségének.

Ebben az alaptörvény-kiegészítésben szerepel a felsőoktatási intézmények gazdálkodásának állami felügyelete is, ami egyértelműen az egyetemi önállóság, az egyetemi autonómia felszámolása felé vezető út. Ezzel alkotmányosan is megágyaznak az egyetemekre küldött kormánymegbízottaknak és a kancellároknak az elkövetkezendő munkájukat tekintve.

Ezzel összefüggésben van természetesen az is - és ezt is nagyon jól látjuk -, hogy a kormány az egyetemekre próbálja rátolni a felelősséget a kialakult felsőoktatási krízis miatt. Az intézmények nem lépték meg a szükséges racionalizáló lépéseket, nem szüntettek meg, vontak össze felesleges szakokat önök szerint, ezért azt gondolják, hogy akkor vigyék el ők a balhét.

Továbbá a gazdasági működésre való rátelepedéssel könnyebb lesz a vidéki felsőoktatási intézményeket bezárni. Az már természetesen önöket nem zavarja, hogy ha megnéznek bizonyos statisztikákat, hogy mondjuk, mit okozna, milyen térségbeli nagyon komoly munkaerő-piaci és társadalmi mobilitási problémákat fog okozni, mondjuk, a szolnoki főiskola bezárása, az önöket már nem érdekli. Önök nagyon komolyan egy kikövezett úton haladnak, amiben minden legitimációt a kétharmad által kívánnak életre kelteni.

Ezzel szemben mi, a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja azt mondjuk, hogy elég az autonómia szűkítéséből, elég a felsőoktatás felszámolásából, nem kell gyámság alá helyezni az egyetemeket, helyette biztosítani kellene a megfelelő finanszírozást. A Fidesz-KDNP kormányra kerülése óta a felsőoktatás finanszírozásának több mint harmadát elvonták, és ezzel egy nagyon súlyos finanszírozási krízist teremtettek.

Mondhatják most önök azt, hogy változások fognak itt elindulni azzal, hogy az ELTE korábbi rektorát nevezték ki felsőoktatási államtitkárnak. Egy kicsi disszonanciát szeretnék mutatni azzal, hogy Klinghammer úr mit nyilatkozott 2005-ben és 2013-ban.

2005-ben azt nyilatkozta, hogy: "A piacgazdaság beköszöntével a hazai kvalifikált munkaerő jelentős része légüres térbe került, ahonnan a saját egzisztenciája szempontjából kitűnő megoldásnak bizonyulhatott, ha tudását külföldön, megfelelő fizetésért értékesíteni tudta, illetve tudja. Megjegyzem: ezt a folyamatot nem szabad központi akarattal korlátozni, nem lenne sem demokratikus, sem célravezető megoldás" - mondta ezt Klinghammer 2005-ben.

Ezzel szemben 2013-ban már a következőket mondja: "Senkit nem akar senki röghöz kötni, de abban az erkölcsi kérdésben nem lehet engedni, hogy aki igénybe kívánja venni a társadalom segítségét tanulmányai finanszírozásához, tudását annak a közösségnek a javára hasznosítsa, amely kitanította őt."

Azt gondolom, nagyon el kellene gondolkodniuk azon, hogy aki ilyen gyorsan tudja a gondolkodását és a hozzáállását változtatni, az biztos, hogy jó pártkatona lesz-e az önök soraiban, és jól fog-e teljesíteni azon az úton, amelyen önök felszámolni kívánják a felsőoktatást.

Még egyszer meg szeretném indokolni azt, hogy az LMP semmiképpen nem kívánja támogatni ezt az alaptörvény-módosítást. Fogunk módosító indítványokat benyújtani, ami nem meglepő módon ennek az elhagyására fog irányulni, és továbbra is csak azt szeretném kérni önöktől, hogy gondolják meg azt, hogy mi is lesz ennek a vége. Gondolkodjanak abban, hogy milyen élhető Magyarországot teremtettek önök, gondolkodjanak abban, hogy a hallgatók mennyire fogják ezt szó nélkül hagyni, és egy kicsit nézzenek magukba: az oktatás, a felsőoktatás az a terület, amely egy országban szinte minden embert érint. Gondolják végig, hogy ha mondjuk, ez az önök gyerekeiről szólna (Patay Vilmos: Arról szól! - Dr. Mátrai Márta: Pontosan arról szól!), ha nemcsak az önök gyerekeiről szólna, hanem mindenki máséról, akkor is ugyanezt tennék-e. Azt gondolom, hogy ezt sehol máshol nem gondolja így egy kormányzat, és nem engedheti meg magának azt a gőgöt, azt az alázat nélküli munkát, amivel egy ilyen alapjogokat sértő intézkedést egy alkotmányban kíván rögzíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra Gruber Attila képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

(17.40)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm Osztolykán Ágnes hozzászólását, mert valóban, így teljes képünk van arról, hogy az önök képviselőcsoportjánál milyen aggályok jelentkeznek ennél. Azonban szeretném megjegyezni, hogy valóban arról szólt a 7. cikkel kapcsolatos hozzászólásom, tényleg arról szólt, hogy egy társadalom egyfajta szerződést köt a társadalom egyik tagjával. Nekünk szükségünk van olyan képzett, felsőfokú végzettségű szakemberekre, akik hiányoznak az állami szolgáltatási szektorból. Hiányzik az orvos, hiányzik adott esetben a pedagógus, a pszichológus, a gázmérnök, és sorolhatnám. Ennek a hiánynak a leküzdésére ajánlunk fel egy anyagi támogatást, egy támogatási rendszert, amelynek az egyik fele az, amit mi adunk, a másik fele az, amit mi szeretnénk érte kapni.

Senkinek nem kötelező igénybe venni a támogatott helyeket, senkinek nem kötelező igénybe venni, meg lehet oldani, hál' istennek, meg lehet oldani másképpen is: pályázati pénzekből, netalántán az iskola melletti munkából. És úgy is meg lehet oldani, mint például annak idején én tettem, hogy egy közigazgatási ösztöndíjat vettem igénybe, és természetesen ennek okán a friss diplomámmal a közigazgatásban kezdtem el dolgozni, merthogy valamit kaptam, és valamit ezért vállaltam is. Úgyhogy azt hiszem, ez nem teljesen korrekt, főleg akkor nem korrekt, amikor az ön által idézett HaHa nagyszerűségéről és zászlóvivő szerepéről beszél, miközben pont a diáktársaik zavarták ki az ön által említett hallgatói csoportosulást az óráikról, mert nekik fontosabb volt a tanulás.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Osztolykán Ágnes képviselő asszony következik.

Parancsoljon!

OSZTOLYKÁN ÁGNES (független): Köszönöm szépen, és azt is köszönöm, hogy rávilágított, képviselő úr, arra, amit nagy izgalmamban kifelejtettem a beszédemből. Azt gondolom, hogy lehet, hogy amikor ön járt egyetemre, akkor meg lehetett oldani. Amikor én jártam egyetemre, már akkor egy kicsit nehezebben lehetett megoldani, és azt gondolom, most önök, az önök kormánya olyan felsőoktatási változtatásokat vezetett be a rendszerben, olyan szinten építette le azt a lehetőséget, amellyel egy elsőgenerációs, munkás szülők gyerekéből is értelmiségivé válhat valaki, hogy ma már nagyon nehéz ezt az utat bejárni, amit mondjuk, én is bejártam, hogy egy 800 lelkes szabolcsi faluból eljutottam a rózsadombi gimnáziumig, majd utána az egyetemre besétáltam.

Ez manapság már szinte lehetetlen, nem olyan a világ, nem olyanok a lehetőségek, óriási az ország különböző részein a munkanélküliség, és az oktatás nem az az út, amellyel most már bizonyos társadalmi léptékeket el lehet érni. Azt gondolom, ezért önök nagyon komolyan felelősek. Mert ha visszanézzük a parlamenti archívumot, akkor 2010-ben, amikor kezdtük a munkát, akkor a kormánypártnak volt egy nagyon komoly kijelentése, mégpedig az, hogy hozzá kíván járulni a magyar esélyegyenlőtlen oktatási rendszer felszámolásához, és azt esélyegyenlővé tenni. Most önök mindent csináltak az elmúlt három évben, csak esélyegyenlővé nem tették a hazai oktatási rendszert.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mátrai Márta képviselő asszony, az Országgyűlés háznagya következik. Parancsoljon!

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Megdöbbenve hallgattam Osztolykán Ágnes képviselőtársam előző felszólalását és a két percben összefoglalt gondolatait is. Ugyanis ott kezdeném, ahol ő befejezte. Azt mondta, nem engedheti meg azt a gőgöt - mármint a kormánypárti képviselőkre gondolt, ugye? -, hogy az alaptörvénybe foglalják a szerződéses kötelezettséget. És hogy mennyire visszaköszönnek azok a gondolatok, amelyeket ön itt megfogalmazott a felszólalásában, a diákok szájából, az egyszerűen döbbenetes, képviselő asszony! Ebből is látszik, hogy van valaki, vannak valakik, akik a diákokat az utcára viszik, és ez egy tragédia. De a diákok esetében csak a diákok egy csoportjáról beszélhetünk, hiszen a diákok nagy része továbbra is az egyetemen van, tanul, és a vizsgákra készül, nem silányítja le az egyetemet a buli színterévé, nem foglalja el az előadótermeket, és nem hagyja azt a rumlit maga után, amit a televízióban is láthatunk, szóval ez egyszerűen tragédia!

Megkérdezte-e ön, képviselő asszony, a diákoktól, miből gondolják, hogy a közpénzekből megszerzett diploma az jár nekik? Miből gondolják, hogy nekik minden jár, és ugyanakkor nem gondolnak arra, hogy valamit ezért szolgáltatni kell? Az ember életében az egyik legfontosabb pillanat, amikor a felsőoktatási intézményben megszerzi a diplomáját, és úgy gondolja, hogy azt hasznosítani tudja. Senki nem mondta, hogy itthon kell maradni, nem mondta senki a diákoknak, hogyha úgy gondolják, hogy a boldogulásukat máshol tudják megtalálni, de nyilvánvaló, én nem mondtam azt, hogy el lehet menni, mert az én gyerekem sem ment el, és nagyon boldog vagyok, hogy nem ment el, miután az orvosi egyetemen megszerezte a diplomáját. Azt gondolom, nagyon örül minden szülő annak, ha a gyerekét ott tudhatja maga mellett, de igenis, azért tenni kell valamit, és az, hogy ha a magyar állam elvárja, hogy ha az állam pénzén, közpénzen megszerzett diploma (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) meghatározott idejét itthon hasznosítsa, akkor ez nem lehet vitás, képviselőtársaim. Azt gondolom, ez valahol a tisztesség kérdése is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Osztolykán Ágnes képviselő asszony, parancsoljon!

OSZTOLYKÁN ÁGNES (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon helyesen fogalmazott. Igen, azt gondolom, ez tisztesség kérdése, és ez az önök tisztességének a kérdése. Az, hogy ön parlamenti képviselőként tudta finanszírozni azt, hogy az ön gyermeke az orvosi egyetemre járjon, az egy nagyon sikeres dolog, és biztosan nagyon okos az ön gyermeke, aki egy ilyen nehéz egyetemet el tud végezni. De mi van azzal a szabolcsi asszonnyal, aki mondjuk, rokkantnyugdíjas, egyedül neveli a gyerekét, akinek kiváló képességei vannak, nagyon okos, nem jár ugyan nagyon neves és elit gimnáziumba, de egy nagyon okos, nagyon jó képességű, szorgalmas ember, akiből lehetne akár közgazdász, akár jogász, akármi? Ez az ember Magyarországon dolgozott, Magyarországon fizette az adóját, ezt az országot gyarapította hosszú éveken keresztül, és most egyszerűen eljutott odáig, hogy igen, ő nem tudja finanszírozni azt, hogy az ő gyerekéből jogász legyen vagy közgazdász legyen, és igen, meg kell gondolni a mai világban azt, hogy elmegy-e dolgozni, és segíti az édesanyját, vagy egyetemre jár.

Azt gondolom, önök nagyon komolyan és nagyon szisztematikusan beszélnek az elefántcsonttoronyból, nem látva a valóságot, nem tudva azt - és most nem a levegőbe beszélek, hanem ezek emberi történetek -, hogy mondjuk, egy taxisofőrnek, aki éjjel-nappal dolgozik ahhoz, hogy meg tudjon élni, igenis, komoly gondot jelent, ha a gyerekét nem fogják államilag finanszírozott képzésre felvenni a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, de mondjuk, Debrecenben felvennék, akkor már az is egy nagyon komoly gondot jelent, hogy mondjuk, hogyan fog az ő gyereke Debrecenben nem albérletben lakni, hanem kollégiumi díjat hogyan fognak fizetni. Tehát az emberek komoly gondokkal küzdenek, nagyon komoly problémákkal, és önök a felsőoktatást bezárták, és ezzel a társadalmi mobilitás lehetőségét veszik el a gyermekektől.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gruber Attila képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, csak egy nagyon rövid reakcióm van.

Kedves Képviselő Asszony! Kedves Ágnes! A gond ott van, hogy ön csak az egyik szegmensét látja, a másik pedig, amikor tömegével történik képzés olyan szakokon, ami a társadalom számára nem szükséges, nem igénylik. Gondoljon bele, ön most például a jogászképzést említette. Annak idején, tudom, még a múlt században, amikor én végeztem a jogot, volt három egyetem, és évente körülbelül 300-400 jogász került kibocsátásra. Most szinte nincs olyan egyetem, amelyik ne foglalkozna jogászképzéssel; arról most ne is beszéljünk, hogy a minőség milyen szétszórt. Több ezer jogászhallgatót vesznek fel évente arra a piacra, amelyik már most tele van. Tehát amikor ön azon sopánkodik, hogy mi lesz a szegény szabolcsi... Megjegyzem, szegény somogyi falvak is vannak, a Dráva mellett, és vannak minden megyében szegény falvak, és vannak minden faluban szegény, tehetséges gyerekek. De az nem megoldás, hogy ebbe a kontextusba keverje ezt a problémát, mert mit kezdjünk a munkaerőpiacon az eladhatatlan, akár mennyiségi okokból, akár pedig az igény szintjén nullára tendáló foglalkozásokkal?

(17.50)

Mit kezdünk a médiakommunikációs szakokon tömegével végző gyerekekkel, a tehetséges gyerekekkel, és mit kezdünk a jogásztúlképzéssel, mit kezdünk az olyan speciális képzésekkel, mint mondjuk egy andragógia szak? Ez mind olyan probléma, kedves Ágnes, amelyeknek nem ez a kiindulópontja, amit ön mond és nem az a megoldása, amit ön mond.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Schiffer András képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. A háznagy asszonynak egyetlen megjegyzésére szeretnék reagálni. Az a helyzet, kedves háznagy asszony, úr... - kedves háznagy asszony (Dr. Mátrai Márta: Nem baj!), hogy semmilyen buli nincs az egyetemeken. (Dr. Mátrai Márta: De van!) Nincs buli az egyetemeken, az a helyzet. Mint ahogy nem volt buli 1848 tavaszán sem Pesten, nem volt buli 1968-ban a párizsi Latin negyedben sem, és 1989-ben a Bibó Szakkollégiumban sem buli volt. Tudja, az a helyzet, hogy ha a hatalom az ilyen jellegű tiltakozásokból csak annyit ért meg, hogy rendzavarás van, koszt hagynak maguk után, és egyébként pedig bulit csinálnak, akkor az a hatalom bukásra van ítélve, éppúgy, mint 1848-ban, '68-ban vagy 1989-ben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szalay Péter képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan arra, amit most Schiffer képviselőtársam mondott, reagálnék először; nevezetesen, hogy a hallgatók remekül elvannak az általuk elfoglalt teremben. Az adófizetők pénzéből fűtik a termet, az adófizetők pénzéből világítanak. Amúgy pompásan elvannak, és ez nem is jelent problémát, csak az ország közvéleménye nem nézi igazán jól szemmel ezt a dolgot; mint ahogy azt sem nézi jó szemmel, hogy a közpénzekből kiképzett hallgatók elmennek külföldre.

Amit Osztolykán képviselőtársnőm mondott az előbb, szeretném elmondani, hogy természetesen van megoldás, képviselő asszony. Van megoldás ezekre, mert ha az a gyermek oly tehetséges, akkor a diákhitellel nyugodtan el tudja végezni az egyetemet. De ha valaki az orvosi egyetemet elvégzi és ki akar menni külföldre, akkor is megteheti ezt, nyugodtan visszafizeti, mondjuk, a diákhitel költségét, és akkor külföldön vidáman elorvoskodhat. Pusztán arról van szó, hogy a magyar adófizetők pénzéből kiképzett egyetemisták, ha elmennek külföldre, akkor a magyar államra, a magyar társadalomra visszaszálljon az a költség, amit a képzésükre fordítottak.

Pont ezen az alapon mondanám, hogy igenis joga van az államnak beleszólni abba is, hogy az egyetemek gazdálkodása hogy működik, mert ez egy meglehetősen specifikus kérdés. Nem biztos, hogy a jól képzett professzoroknak, akik elméleti szakemberek, a gazdálkodás terén annyi tapasztalatuk van, hogy tökéletesen tudnak gazdálkodni. Tehát úgy érzem, igenis korrekt dolog az, hogy az állam az egyetemek gazdálkodásába beleszól. Pont erről szól a szűkítés, amit Gruber képviselőtársam említett. Igenis szűkíteni kell a profilokat. Azért kell szűkíteni, mert ha olyan embereket képezünk ki és olyanoknak adunk diplomát a kezükbe, akiket a kutya nem fog alkalmazni, akkor ott állnak az utcán, és azt fogják mondani, hogy íme, a Fidesz-kormány, milyen disznóság, ezt követte el, kiképeztük ezeket az embereket és nincs állásuk, miért nem adunk állást nekik, hogy fordulhat ez elő. Tehát objektívnek kellene lenni ezekkel a problémákkal kapcsolatban.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szél Bernadett képviselő asszony következik. Parancsoljon!

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr! Egy rövid megjegyzést szeretnék tenni Gruber képviselőtársam felvetésére. Gyakorlatilag azt már világosan látom, hogy nincs olyan társadalompolitikai terület, ahol a Fidesz a statisztikákat ne a saját kényére-kedvére manipulálná. De azért azt az ülésteremben le kell szögezni, hogy még mindig azok a diákok, illetve azok az emberek tudnak a munkaerőpiacon jól elhelyezkedni és magas hozzáadott értékű munkát végezni, akiknek van szakképesítésük, van diplomájuk, felsőfokú végzettségük.

Innentől kezdve az ön érvelése egyáltalán nem áll meg. Az, hogy ön folyamatosan túlképzésről és folyamatosan felesleges diplomákról beszél, gyakorlatilag teljes félreértelmezése a munkaerő-piaci folyamatoknak és innentől kezdve a teljes felsőoktatásnak is. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy kilencen várnak rendes felszólalásra, miközben Spaller Endre képviselő úrnak két percre adok szót. Parancsoljon!

SPALLER ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Ennek az - úgy látszik - oktatáspolitikává fajuló vitának két szegmensét szeretném csak kiemelni. Az egyik az, amit Szél Bernadett említett, hogy a diplomával lehet a legjobban elhelyezkedni. Ebben teljesen igaza van. Ám azt ne felejtsük el, hogy a jól képzett szakmunkások elől veszik el nagyon sok esetben a diplomások a munkát, és nem arról van szó, hogy ők diplomásként olyan munkát végeznek, ami igényli is ezt a diplomát. Tehát ez csak apró szegmense ennek, amit ön mondott.

Ha már itt tartunk, Osztolykán Ágnesnek pedig a figyelmébe ajánlanék egy másik vonulatot. Az, hogy ezek a hallgatói szerződések jók vagy nem jók, vagy miért van ezekre szükség, ezt - úgy látom - itt a teremben kormánypárti oldalon is egészen másként gondoljuk. Én például nem gondolom, hogy a közpénz bármilyen szempontból elfecsérelt lenne, akkor sem, ha az illető esetleg nem Magyarországon dolgozik, hanem valamennyit külföldön, és aztán később hazajön. Azt gondolom, hogy a felsőoktatásba betett pénz mindenképpen meg fog térülni vagy így, vagy úgy. Az azonban strukturálisan fenntarthatatlan helyzet - és kérem, hogy ezt ön is ismerje el -, hogy Nyugat-Európában nem képeznek annyi szakembert, annyi egyetemet végzett szakembert, amennyire nekik szükségük van (Dr. Schiffer András: De ez nem igaz!), hiszen úgy vannak vele, hogy majd jönnek a kelet-európaiak. Az, hogy Franciaországban nem képeznek annyi orvost, ahány orvosra nekik szükségük van (Dr. Schiffer András: Miről beszél?), mert azt mondják, hogy majd úgyis kimennek az orvosok Magyarországról; az, hogy a mérnökképzésben egész Nyugat-Európa várja a kelet-európai mérnököket, és erre egy egész rendszer épül, azt gondolom, ez hosszú távon a mi számunkra fenntarthatatlan. Fenntarthatatlan az, hogy a kelet-európai országok finanszírozzák az ő gazdasági növekedésüket, az ő gazdasági teljesítményüket. Ezért valamit lépni kellett. Nyilván lehetne ennél sokkal jobb rendszert is kitalálni, még összeurópai szinten is, ha a nyugat-európai államok ebben egyébként valamilyen szinten partnerek lennének. Szerintem is egyébként sokkal jobb megoldás lenne.

Köszönöm szépen

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Jobbik-képviselőcsoportból rendes felszólalásra Kiss Sándor képviselő úr következik. Megadom a szót. Megvárom, míg felteszi a mikrofonját, képviselő úr. Parancsoljon!

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr! Az új alaptörvény-módosításnak néhány cikkelyéhez szeretnék egypár gondolatot fűzni, amely egyrészt pontosítás, másrészt kiegészítés lenne.

A 3. cikkben arról értekezik az előterjesztés, hogy miért felelős a Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődjei. Az európai civilizációs hagyomány értékeinek pusztulásáért - említi az f) pontban. Úgy gondolom, hogy a magyar kultúrát és a magyar szellemet is súlyos károk érték, sokszor pótolhatatlan veszteségek. Nem akarok neveket említeni vagy akár épületeket, a Maria Regnum-templomot vagy azokat az embereket, azokat a tehetségeket, akiket elüldöztek, elnyomtak, vagy egyáltalán nem engedték, hogy kibontakoztassák tehetségüket. Tehát az a kár, amely Magyarországot érte úgy anyagilag, mind szellemileg, úgy gondolom, mindenképp említést érdemel ebben az alaptörvény-módosításban, hiszen majd ebből az alaptörvényből lesznek más törvények levezetve. Tehát szeretném, ha az ez ügyben beadott módosító javaslatomat figyelembe venné az előterjesztő.

A 4. cikkben az egyházakról értekezik. Szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét: lehet, hogy nem pontosan értelmezem ezt a mondatot, de azt is ki lehetne belőle olvasni, hogy az Országgyűlés csak azokat a vallási tevékenységet végző szervezeteket ismeri el egyházként, amelyekkel az állam a közösségi célok érdekében együttműködik. Úgy gondolom, az, hogy az állam együttműködik-e egy vallási tevékenységet végző szervezettel vagy nem, az nem releváns abból a szempontból, hogy elismeri-e ezt a vallási közösséget egyházként vagy nem. Bár az egy másik kérdés, hogy szerintem nem az Országgyűlés kompetenciájába tartozik, hogy egy vallási közösség egyház-e vagy sem. Ezt inkább csak mint konstruktív módosító javaslatként szeretném majd fűzni az előterjesztéshez.

Azzal, hogy az alkotmánybírákat 12 évre, a legfőbb ügyészt 9 évre választja meg az Országgyűlés, szerintem sokan nem értünk egyet. Egyrészt nem értünk egyet a 9 évvel. Az előterjesztésben próbálnak utalni arra, hogy nem lehet politikai párt tagja, nem folytathat politikai tevékenységet, de azt be kell látnunk, hogy a legutóbb megválasztott alkotmánybírák többségének komoly politikai tevékenysége volt, vagy például a legfőbb ügyész országgyűlési képviselőként indult anno, azt hiszem, talán a Fidesz színeiben. Tehát csak arra hívnám fel ez ügyben a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság vagy az ügyészség bármennyire is hangoztatja, vagy hangoztatják önök azt, hogy politikailag független szervezetek, be kell látnunk, hogy nem azok.

(18.00)

Kilenc és tizenkét évre megválasztani, gyakorlatilag bebetonozni abba a posztba olyan embereket, akiket a mostani politikai konstelláció helyez a posztjukra, nos, ezt én semmiképpen nem tartom helyesnek. Egyrészt sokallom a kilenc évet, másrészt pedig - nem vagyok jogász, és lehet, hogy szentségtörés az, amit mondok - szeretném megkérdezni önöket, hogy visszahívható-e a legfőbb ügyész. Ha most megválasztanak egy legfőbb ügyészt kilenc évre, akkor őt már onnan elmozdítani nem lehet, semmilyen módon. A képviselők nem is tudják egyértelműen, hogy elmozdítható-e a legfőbb ügyész vagy sem, akit kilenc évre választanak. És ki helyezi őt kilenc évre erre a posztra? Még azt sem mondhatjuk, hogy politikai konszenzus, mert csak egyetlen parlamenti pártszövetség. Ha négyötöddel lenne megválasztva a legfőbb ügyész, akkor azt mondanám, hogy rendben van. Lehet, hogy a mostani kormányzó pártoknak öt év múlva már csak egyharmaduk lesz, vagy még egyharmaduk sem. Az előbb kitértem arra, bármennyire is mondjuk, hogy nem politikai tisztség, de bizony ezeknek az embereknek komoly politikai előéletük volt, és komoly politikai elkötelezettséggel rendelkeznek. Kérem, vizsgálják meg azokat a módosító javaslatokat, amelyek a kilenc évet soknak tartják. S tudom, hogy ad absurdum leváltani a legfőbb ügyészt, de akár még ennek a lehetőségét is meg kellene vizsgálni.

Az előbb sokat hallottunk a röghöz kötésről, elég sok kétpercest nyomtak ez ügyben. Én nem szeretnék ebbe belekapcsolódni, de úgy gondolom, erről a kérdésről nem lehet úgy vitatkozni, hogy az egyik is mondja a magáét, és a másik fél is mondja a magáét. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy amikor ennek a részletes jogszabályát dolgozzák ki, akkor majd vegyék figyelembe azokat a szempontokat, amelyeket a másik fél mond, például azt, hogy hány évet kell itt dolgoznia. Azt mondják, hogy egy mérnök vagy egy orvos ne menjen külföldre. Én meg azt mondom, hogy menjen külföldre, és ne azonnal kelljen visszafizetnie a képzés költségét, hanem nyugodtan dolgozhasson öt vagy tíz évig, és utána álljon elő ez a kötelezettség. Meg lehet érteni, én legalábbis próbálom megérteni a kormánypárt szempontjait is, legalábbis azokat, amiket elmondanak. Az előbb a kétpercesekbe azért nem akartam belekapcsolódni, mert mindenki csak a magáét mondta. Újra elmondom, hogy vegyék figyelembe azokat a szempontokat, amiket a másik oldal mond, például azt, hogy ez a fizetési kötelezettség öt vagy tíz év múlva keletkezzék, mert azt nem tehetjük meg, hogy ha valaki tanulni akarna, akkor ne mehessen Nyugatra, mert neki rögtön fennáll a fizetési kötelezettsége. Álljon fenn öt vagy tíz év múlva! Kérem önöket, hogy ezeket a szempontokat vegyék figyelembe.

Lehet, hogy elkerülte a figyelmüket a 16. pont, ami nem is tűnik jelentős módosításnak, pedig azt hiszem, hogy a mindennapi életünket és főleg az önkormányzatok mindennapi életét befolyásolja majd, miszerint a képviselő-testület hivatalának vezetője vagy ügyintézője számára kivételesen államigazgatási feladatot és hatáskört is megállapíthatnak majd. Nyilvánvaló, hogy ez már előrevetít valamit, azt, hogy az állam, mint ahogy eddig is láttuk, még több feladatot kíván a képviselő-testületekre és az önkormányzatokra hárítani. Én elfogadom ezt a kényszert, csak arra hívnám fel a kormány figyelmét, hogy a forrásokat is biztosítsa ehhez, mert ezen kivételes államigazgatási feladatok és hatáskörök maradéktalan elvégzését szerintem nem lehet megoldani úgy, hogy ahhoz a megfelelő feltételeket nem biztosítják.

Sokadjára is csak azt mondom, hogy vegyék figyelembe azokat a módosító javaslatokat - ha nem is egy az egyben úgy, ahogy azokat megfogalmazta az ellenzék -, vagy legalább azokat az észrevételeket egy zárószavazás előtti módosítóval vagy bármilyen módon, amelyekkel kiegészítjük ezt az alaptörvény-módosítást, függetlenül attól, hogy ez már a sokadik módosítás, és kőbe vésett helyett inkább homokba írt alaptörvényről beszélhetünk, de azért megpróbálunk konstruktívak lenni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Schiffer András képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Annak idején, amikor az alaptörvényt megalkotta az Országgyűlés, a miniszterelnök nem mulasztotta el többször is megemlíteni, hogy ez egy gránitszilárdságú alaptörvény, amely ércnél maradandóbb alkotása a Magyar Országgyűlésnek. Ehhez képest ez a negyedik, de valójában már az ötödik alaptörvény-módosítás, ami a Ház elé került. S ha visszatekintünk egészen 2010 májusáig, akkor ez összesen a 19. alkotmánymódosítás ennyi idő alatt a Magyar Országgyűlésben.

Hogy mennyire nem volt arra a Fidesznek nemcsak felhatalmazása az emberektől, de koncepciója sem, hogy valójában mit kíván az alaptörvény szövegében látni, az jól látszik abból, hogy ebbe a negyedik alaptörvény-módosításba bekerül az a gyűlöletbeszéd-szabály, amit annak idején Bárándy Gergely és mások az MSZP részéről indítványoztak az előző ciklus idején, és a legjobb ellenérveket az itt indítványozott szabály ellen éppen Répássy Róbert, akkori ellenzéki képviselő mondta el. De azt is meg lehet említeni, hogy Gulyás Gergely néhány hónappal ezelőtt még hevesen érvelt amellett, miért nincs szükség arra, hogy az Országos Bírósági Hivatal említésre kerüljön mint közjogi szerv az alaptörvényben, ehhez képest lássunk csodát, most az Országos Bírósági Hivatalról megemlékezik az alaptörvény módosítása.

Ez az alaptörvénynek nevezett jogszabály, ha ezt a módosítást elfogadja az Országgyűlés, ma már semmilyen tekintetben nem felel meg egy alkotmány követelményeinek. Nem gránitszilárdságú, legfeljebb egy löszfalhoz lehet hasonlítani, és ez a löszfal önökre fog omlani. Attól lesz alkotmány egy jogszabály, hogy olyan normákat, olyan alapvető erkölcsi elveket tartalmaz, amelyek egyrészt konszenzust élveznek egy politikai közösségen belül, másfelől kötik a mindenkori hatalmat. Nem a kétharmadra kell hivatkozni, mert ha egy alkotmány betölti a rendeltetését, akkor nemcsak a kétharmadot köti, de a parlament egésze elé is korlátot állít.

Azért állítom azt két okból is, hogy ha ezt a negyedik alaptörvény-módosítást az Országgyűlés elfogadja, a kétharmados többség a saját alaptörvényét teszi javíthatatlanul tönkre, mert egyrészt ez az alaptörvény-módosítás egyértelművé teszi azt, hogy Magyarországon a korlátozott hatalom időszakának vége van, másrészt pedig ez az alaptörvény-módosítás azt is világossá teszi, hogy a kétharmados többség, illetve a miniszterelnök nemcsak a jelen helyzetben tekinti a saját hatalmát korlátlannak, nem ismer el semmilyen alkotmányos korlátot, hanem időben is korlátlannak tekinti. Olyan intézkedéseket emelnek be az alaptörvénybe, amelyek nem odavalók, amelyek a következő kormányok kezét kötik meg. Ezzel azt teszik, nem többet, nem kevesebbet, mint hogy a magyar emberektől elveszik azt a jogot, hogy 2014-ben, majd az azt követő választásokon véleményt mondjanak egy gazdaságpolitikai vagy éppen egy oktatáspolitikai irányról.

Spaller képviselő úr, ön nagyon helyesen mutatott rá, hogy itt átmentünk egy oktatáspolitikai vitába. Valóban, ez a probléma! Ha ennyire bólogat, akkor úgy látszik, egyetértünk, hogy egy alaptörvény-módosításnál nem oktatáspolitikai vitát kellene lefolytatni. Hogy most mégis oktatáspolitikai vitát folytat a Ház, az annak köszönhető, hogy önök eddig az átmeneti törvényt használták az alaptörvény kukájának, most pedig az egész alaptörvényből egy zsibvásárt csinálnak. Olyan rendelkezéseket emelnek alaptörvényi szintre, amelyeknek semmi keresnivalójuk nincs egy alaptörvényben. S nem csak a hallgatói szerződésről van szó, képviselő úr. Amikor a múlt évet egy olyan alaptörvény-módosítással zárták, ahol az integrált mezőgazdasági üzemszervezést vették bele az alaptörvénybe, akkor azt gondoltam, hogy ennél messzebbre már nem tudnak szaladni. De mindig képesek magukat túlteljesíteni.

Spaller úr, tud ön egyetlenegy olyan alkotmányt mondani a világon, amelyik akár hallgatói szerződésekről, akár integrált mezőgazdasági üzemszervezésről megemlékezne? Mondjon egyetlenegy példát! Nem kell európai példa, ázsiai vagy afrikai példa is megteszi. Meséljen! Milyen alkotmány van még egy a világon, amelyik ilyen mélységben beleavatkozik a kormányok mozgásterébe? Nem tud ilyen alaptörvényt mondani! Példátlan az, ahogyan önök megkötik a következő kormányok kezét, illetve elzárják a lehetőséget a magyar emberek elől, hogy 2014-ben ne pusztán kormányt, hanem politikai irányt is tudjanak választani.

(18.10)

Ha Magyarországon működne a hatalmi ágak elválasztásának elve, illetve a fékek és ellensúlyok rendszere, akkor a rendszer úgy működne, hogy az Alkotmánybíróság kimondja egy törvényi rendelkezésről, hogy az alaptörvénybe ütközik, és a törvényhozó hatalom - leginkább egyébként a miniszterelnök mint a végrehajtó hatalom feje - ezt tudomásul veszi. Magyarországon ez nem így van.

Az Alkotmánybíróság kimondta decemberben azt, hogy a családvédelmi törvény családdefiníciója alaptörvény-ellenes. Nem alkotmányellenes, nem a '49. évi XX. törvénybe ütközött, hanem az önök által megszavazott alaptörvénybe ütközött. Ezt kimondta az Alkotmánybíróság, ezek után önök a megsemmisített törvényi rendelkezést emelik be az alaptörvénybe.

Az Alkotmánybíróság két ízben is kimondta azt, hogy az a hajléktalanüldöző politika, amit önök folytatnak, alkotmánysértő. A miniszterelnök úr azt válaszolta nekünk - ugyan beígért még egy nemzeti konzultációt, én azt mondom, hogy hála istennek, ezt nem cselekedte meg, mert ez további 400 millió forintjába fájt volna az adófizetőknek -, azt mondta, hogy ő tudomásul veszi az Alkotmánybíróság döntését, de ebből az ő számára az következik, hogy rossz az alaptörvényi rendelkezés, amit egyébként ő, illetve Szájer József mondott iPadbe, és akkor meg kell változtatni az alaptörvényi rendelkezést.

Hol élünk?! Milyen alkotmányos demokráciában élünk? - ahol egy miniszterelnök azt gondolja, hogy az egyébként általa elfogadott alaptörvénybe ütközik egy törvényi rendelkezés, akkor az alaptörvényt meg kell változtatni. És ugyanez a helyzet a gyűlöletbeszéd-szabállyal.

Répássy úr, éppen ön volt az ellenzéki képviselőként, aki nagyon helyesen és nagyon jól érvelt Bárándy Gergellyel és másokkal szemben akkor, amikor ők az akkori alkotmányban próbálták a szólásszabadságot ilyen módon korlátozni. Mert félreértés ne essék, itt az, hogy önök megnyitják az utat a szólásszabadság korlátozása előtt, az nem pusztán a legszélsőségesebb, leggyűlöletkeltőbb megnyilvánulások korlátozására ad lehetőséget. Innentől kezdve szabad a vásár, és a hatalom a neki nem tetsző politikai véleményeket szabadon korlátozhatja.

Ön, Répássy államtitkár úr, nagyon derekasan érvelt itt 2007-2008-ban. Akkor Gyurcsány Ferenc és társai próbálták a véleményszabadságot visszametszeni. Miért változott meg a véleménye? Képviselőtársammal egyetlenegy dologban vitatkoznék. Osztolykán Ágnes feltette a kérdést, hogy milyen pártkatona az olyan, aki ilyen sűrűn változtatja a véleményét. Fideszes pártkatona. A fideszes pártkatonát onnan lehet megismerni, hogy állít valamit egyfajta politikai helyzetben, mint ahogy ön érvelt a gyűlöletbeszéd szocialista párti alkotmánymódosításával szemben, majd amikor az államtitkári székben ül, egészen más javaslatot terjesztenek be. De ezt el lehet mondani Gulyás Gergelyre is, aki néhány hónappal ezelőtt kardoskodott amellett, hogy nincs helye az OBH-nak az alaptörvényben, majd most aláír egy olyan alaptörvény-módosítási javaslatot, ahol beemelik az Országos Bírósági Hivatalt az alaptörvénybe.

Az a helyzet, hogy önök nemcsak azt tették meg, hogy amit már megsemmisített az Alkotmánybíróság, beemelik alaptörvényi szintre, hanem amiről pontosan tudják, hogy meg fogja semmisíteni az Alkotmánybíróság, azt is beteszik az alaptörvény-módosításba. A kampányhirdetésekre vonatkozó szabályok, a hallgatói szerződés, illetve egyáltalán a felsőoktatásra vonatkozó szabályok, illetve Handó Tünde és Polt Péter ügyáthelyezési joga, ami a törvényes bíróhoz való jognak a csorbítása, ezt önök azért pakolják bele az alaptörvénybe, mert előre gondolkodnak, nehogy véletlenül az Alkotmánybíróság megálljt tudjon parancsolni az önök hatalmi étvágyának.

Ezért állítom, ezért állítjuk azt, hogy innentől kezdve Magyarországon korlátlan hatalomgyakorlás zajlik a kétharmados többség részéről, de ha megnézzük a kétharmados többség saját belső szabályait, akkor valójában a miniszterelnök részéről, hiszen mint tudjuk, önöknél az egyéni választókerületi elnökre is és a köztársasági elnökre is egyetlenegy személy tehet javaslatot. Az, hogy ilyen szinten nem tisztelik a saját alaptörvényüket, ilyen szinten nem tisztelik a hatalmi ágak elválasztásának elvét, ez azt jelenti, hogy önök a korlátlan hatalomgyakorlásban hisznek egyedül.

Az, amit az alaptörvény-módosítás végére becsempésztek, hogy az Alkotmánybíróság nem hivatkozhat a korábbi alkotmánybírósági döntések indokolásaira, ez egészen abszurd. Pontosan tudja államtitkár úr is, Gruber képviselő úr is, hogy vannak olyan jogterületek, ahol a Legfelsőbb Bíróság, illetve ma már a Kúria a mai napig hivatkozik akár '60-as évekbeli, de akár '20-as évekbeli főbírói döntésekre. Mert vannak olyan jogterületek, ahol a joganyag, tipikusan a családjog egyes részeinél vagy az öröklési jogban, hosszú-hosszú évtizedek vagy évszázadok alatt nem sokat változott. És bizony elképzelhető az, hogy a Legfelsőbb Bíróság több évtizedes elvi döntéseket hív fel. Ilyen a jogfejlődés. Mi a probléma azzal, ha az Alkotmánybíróság így cselekszik?

Önök javasolják, hogy fossza meg az Országgyűlés az Alkotmánybíróságot attól a lehetőségtől, hogy az elmúlt 20 év jogfejlődésére hivatkozzon, miközben önök javasolták azt is, hogy a jogértelmezésnél a történeti alkotmányt fel lehessen hívni. Ebből az következik, hogy a történeti alkotmányra lehet hivatkozni, holott ott sem csak hatályos törvények képezik a halmazát a történeti alkotmánynak. Gaudi képviselőtársam majd nyilván ezt bővebben kifejti. Tehát az a helyzet, hogy az önök javaslata szerint Werbőczyre lehet hivatkozni az Alkotmánybíróságnak, az elmúlt 20 év alkotmánybírósági döntéseire pedig nem lehet hivatkozni.

A helyzet úgy áll, hogy önök továbbmennek azon az úton, ahol korlátozzák a következő kormányok mozgásterét akkor, amikor az egyházak vagy éppen a nemzeti kisebbségek esetében immáron a részletes szabályokat is kétharmados körbe emelik, és teljesen szükségtelen egyébként az, hogy például a felsőoktatásról ilyen szinten, ilyen mélységen alaptörvény rendelkezzen. Amit ebben az alaptörvény-módosításban önök elkövetnek a jóléti rendszerek ellen, az nem más, mint hogy államcéllá emelik azt a tételt, hogy akinek nincs semmije, annyit is ér.

Elmondta képviselő asszony is, a Fidesz társadalompolitikájáról eddig is tudtuk már azt, hogy kizárólag a következményeket látja, az okokat nem. A hajléktalanság egy következmény. Az, hogy hallgatók sokasága azon gondolkodik, hogy esetleg más országban folytassa a pályafutását, ez is egy következmény. Az okokat kéne megszüntetni. Önök a hajléktalanokat üldözik és nem a hajléktalanságot. Önök a diákokat röghöz akarják kötni, de közben a társadalmi felemelkedés csatornáit elzárják.

Az, amit javasolnak a felsőoktatás kapcsán, az nem más, mint teljesen nyílttá akarják tenni az utat a vidéki egyetemek, főiskolák megszüntetése előtt. Spaller képviselő úr tisztában van-e azzal, hogy ha például Szolnokon - de említhetjük Salgótarjánt - a megmaradt felsőoktatási intézményeket bezárják, az mivel jár nemcsak Szolnok vagy Salgótarján, hanem az egész környék, az egész megye fejlődése szempontjából?

Önök egy drasztikus forráskivonásra készülnek. A hajléktalanok ellen hadjáratot indítanak, de közben kivonják azokat a pénzeket a szociális ellátórendszerből, amivel akár egy szociális bérlakás-építési programot is meg lehetne indítani. Végezetül még annyit hadd mondjak el, hogy az első alaptörvény-módosításnál az LMP benyújtott egy javaslatot arra, hogy ha már megnyitották az ércnél maradandóbb alaptörvényt, akkor állítsák helyre a szociális jogállamot.

Önök fölszámolták a szociális jogállamot Magyarországon. Mi arra tettünk javaslatot, hogy legyen újra jog a szociális biztonsághoz, legyen 25 év után jog Magyarországon a lakhatáshoz, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáféréshez. Önök ellenzékben - nagyon helyesen - megvédték a társadalombiztosítást attól a támadástól, amit az álbaloldali kormányok folytattak az egyetemes kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítás ellen. Majd kormányra kerültek, és kivették az alaptörvényből azt az alkotmányos tételt, amely megóvta a magyar embereket a rablóprivatizáció, a neoliberális politika rombolása ellen 2007-2008-ban. Önök kivették azt a tételt, hogy mindenkinek joga van Magyarországon az egyetemes kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítási ellátáshoz.

Végezetül, önök az alaptörvény kukájából az alaptörvénybe emelik az "elkúrtuk"-adót, tehát azt a rendelkezést, hogy a kormányzati kudarcokat az emberekkel akarják megfizettetni.

(18.20)

Hogyha az Európai Bíróság vagy más nemzetközi fórum Magyarországot a kormányzati parlamenti kudarcok miatt bármilyen fizetési kötelezettségre ítéli, önök ennek az árát is az emberekkel akarják megfizettetni, azokkal az emberekkel akarják megfizettetni, akiknek a szociális, oktatási rendszeréből durván kivonnak súlyos milliárdokat, és ehhez kérnek most alkotmányos felhatalmazást.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Répássy Róbert államtitkár úr. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem két percben szót, mert nem akarom megszakítani a rendes felszólalók sorát, és kizárólag csak egyetlen állítására szeretnék reagálni Schiffer képviselő úrnak, amely a gyűlöletbeszéd vagy inkább más megközelítésben a véleménynyilvánítási szabadság korlátozásával kapcsolatos korábbi saját és a Fidesz által vallott álláspontot érintette. Csak erről szeretnék most beszélni, és még egyszer mondom, nem akarom megszakítani a vita folyását.

Tehát nem egészen jól emlékszik Schiffer képviselő úr a korábbi álláspontunkra. A korábbi álláspontunk egyébként egybevágott az Alkotmánybíróság álláspontjával, és egybevág azzal, ami bekerült ebbe az alaptörvény-módosításba, mely szerint a véleménynyilvánítási szabadság külső korlátját képezi az emberi méltóság. Az emberi méltósághoz való jog megsértésére nem irányulhat a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása. Ez került ide a módosításba.

Ami pedig a közösségek méltóságát illeti, az Alkotmánybíróság néhány évvel ezelőtt kimunkálta azt az alapgondolatot, hogy a közösségeket is megilleti a méltóság, a közösséget az emberi méltóságból adódóan megilleti bizonyosfajta méltóság és ehhez fűződő jogvédelem. Ezt sem vitattuk sohasem. Azt vitattuk valóban a szocialista javaslatokban, hogy az akkori alkotmányos környezet nem tette lehetővé, hogy a közösségeket ért sérelem miatt a közösséghez tartozó egyének lépjenek fel polgári jogi igénnyel. (Dr. Staudt Gábor közbeszól.) De úgy gondolom, hogy ettől még az előttünk fekvő alaptörvény-módosításba bekerült megoldás teljesen legitim célja lehet annak, hogy a közösségek méltóságát kizárólag polgári jogi eszközökkel meg tudják védeni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Az a helyzet, hogy Staudt képviselőtársam helyesen szólt itt közbe, polgári jogi eszközökkel megvédeni, csakhogy az a probléma, hogy itt egy alaptörvény-módosításról van szó, és ez az alaptörvény-módosítás nem pusztán polgári jogi szankciókra vagy polgári jogi eszközökre korlátozódik, a természetéből adódóan büntetőjogi, közigazgatási, illetve egyéb jogági korlátozások előtt is megnyitja az utat.

Államtitkár úr, ne haragudjon, minden tiszteletem ellenére az a helyzet, hogy csúsztat. Ha csak az emberi méltóságról lenne szó, akkor azt mondanám, hogy értem, bár nem értek vele egyet, hiszen az Alkotmánybíróság az elmúlt húsz évben kimunkálta eléggé szépen, hogy az emberi méltósághoz fűződő jog mikor és mennyiben, milyen jogági szinten korlátozhatja a véleménynyilvánítás szabadságát. Itt viszont önök a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságáról, nem az egyén méltóságáról beszélnek. Ez a helyzet.

A véleménykülönbség ott van köztünk, államtitkár úr, hogy a jelenlegi hatályos joganyag, például a büntető törvénykönyv is a szélsőséges, fenyegető gyűlöletkeltés, rasszista megnyilvánulások ellen elégséges eszköztárat ad; ezt elmondtuk az előző kormánynak is. Alkalmazni kell ezeket a szabályokat, és annak a felelősségét, hogy a Fidesz adott esetben a saját soraiban megtűr olyan publicistát, aki uszít egy etnikai csoport ellen nyíltan, ennek a politikai felelősségét nem lehet átterhelni az alaptörvény szintjére. A vita ott van köztünk, hogy vannak bizonyos társadalmi konfliktusok, amiket nem jogi eszközökkel, politikai eszközökkel kellene megoldani, és ebben kéne önöknek jeleskedniük.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pócs János képviselő úr!

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Így a vita végén néhány gondolat leülepszik az emberben, főleg hogyha Schiffer András képviselő úrnak néhány mondatát kiemeljük. Azt mondja, hogy a fideszesek nem tisztelik az alaptörvényt, a fideszesek pártkatonák, akik változtatják a véleményüket, kérdezi, hogy alkotmányos demokráciában élünk-e, és zavarja, hogy nemzeti konzultációt folytat a kormány.

Tisztelt Képviselő Úr! Volt itt 40 évig egy olyan rendszer, plusz 8 évig, amikor egy falu, egy nóta. Mondtak valamit, egy ember mondott valamit, utána mindenki beállt a sorba, és egy falu, egy nóta, attól nem lehetett eltérni. Most ha demokráciát akar Schiffer képviselőtársunk hirdetni, és demokratának vallja magát, akkor miért nem fogadja el, hogy van nemzeti konzultáció, és lehet a bírákról szó, lehet az oktatásról szó, lehet a mezőgazdaságról szó, ha az emberek, ha a társadalom azt várja, akkor ezen változtatni kell.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön nagyon jól tudja, csak egyébként mond olyan dolgokat, ami hangzatos, hogy az integrált mezőgazdasági törvény módosítása, de tudja jól, hogy az nem az alaptörvényben lesz szabályozva. Az kétharmaddal lesz szabályozva, pontosan azért, mert az érintettek érdeke azt kívánja, hogy ne következzen újra be az az idő, amikor az érintetteken a spekulánsok fognak meggazdagodni.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha végighallgatja itt az előző mondanivalóját, akkor javaslom, hogy számolja össze, hogy a pénz hányszor merült föl benne. Folyamatosan a pénz körül forog a gondolata, hogy ki, mikor, kit, mivel fog megfizettetni. Képviselő úr, ajánlom tisztelettel az ön figyelmébe, hogy aki mindenben csak a pénzt látja, aki mindent csak pénzért képes, az pénzért bármire képes. Ettől, azt hiszem, óvakodni kell.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Staudt Gábor képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, csak nagyon röviden Répássy államtitkár úrra szeretnék reagálni, illetve kérdezni, hogy hol látja ön ebben a módosításban, hogy csak polgári jogi eszközökkel lehet fellépni. (Dr. Répássy Róbert: A bíróság előtti igény. Nem büntetőjogi, mert az közvád.) Tehát a bíróság előtti igény sokféle lehet, például amikor az ügyész büntetőjogi igényt érvényesít, az az állam büntetőjogi igénye (Dr. Répássy Róbert közbeszól. - Az elnök csenget.), ahogy Répássy államtitkár úr is itt elmondta, tehát ebben nincs benne az, mert hogyha benne lenne, vagy bele akarták volna tenni, akkor úgy fogalmaznak. Ez önmagában nem kielégítő fogalmazás. (Dr. Répássy Róbert: Olvassák el!) Elolvastuk. De hogyha ön ezt így gondolja, akkor be lehet venni a polgári jogi igényt, és még egyfajta módosítást is benyújthat. Tehát ez ebben a formában elfogadhatatlan, mert bármennyire is tagadják, ezt sokszor megteszik, hogy itt a Házban azt mondják, hogy nem úgy van, félreértjük, és utána láss csodát, a jogalkalmazás során mégiscsak úgy van, persze, utána lehet legyinteni.

Úgyhogy, államtitkár úr, nem fogadjuk el, mert amit ön mond, az ebben a formában nem kielégítő, mert nem látom én ebben a javaslatban, hogy ez csak a polgári jogi igényekre vonatkozna. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Önnek az a kegyelmi helyzete, hogy mint a kormány tagja vagy képviselője, az előterjesztő bármelyik képviselőjével, illetve a hatáskörrel rendelkező bizottság elnökével bármikor soron kívül kérhet és kapnia kell szót, úgyhogy Répássy Róbert államtitkár úr következik.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Ismételten elnézést kérek, hogy megálltunk ennél a kérdésnél, de nyilván ez egy nagyon jelentős kérdés, a véleménynyilvánítási szabadság kérdése. Pontosan fogalmaz az alaptörvény-módosítás szövege (Dr. Schiffer András: Nem.), szerintünk pontosan fogalmaz. Az első mondat arról szól, hogy a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére. Azt gondolom, hogy ebből következhetne büntetőjogi igény, de itt akkor még mindig az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell, hogy a büntetőjogi megoldás a szükségességi és arányossági teszt alapján megengedhető-e.

A második mondat, amely ebben a körben szól, az pedig a közösségek méltóságáról szól, és ott világos, hogy a közösséghez tartozó egyén érvényesíthet a bíróság előtt igényt. (Dr. Staudt Gábor: Magánvádast.) Ez azt jelenti, hogy a közösséghez tartozó egyén nyilvánvalóan azt jelenti, hogy polgári jogi igénnyel léphet fel. Az más kérdés, egyébként jó helyen kapiskál Staudt képviselő úr, az más kérdés, hogy bizonyos személyiségi jogi sérelmek - becsületsértés például -, ennek van büntetőjogi változata, büntetőjogi alakzata is, de ott vannak olyan többlettényállási elemek, ilyen például a nagy nyilvánosság előtt való elkövetés, amelyek esetén már felmerülhet ennek a szükségességi és arányossági tesztje.

Mindenesetre nagyon érdekes volt közöttünk ez a vita, de a még hátralévő húsz másodpercben csak megkérdezem öntől mint a Jobbik képviselőjétől, hogy mi a problémája azzal, hogy a magyar nemzethez tartozó személyek bíróság előtt igényt érvényesíthetnek. Hadd kérdezzem már meg, hogy ez miért fáj önnek.

Köszönöm szépen.

(18.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András! Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm. Pócs képviselő úrnak nem tudom, hogyan lehet válaszolni, mert, ne haragudjon, meglehetősen zavaros volt az előadása. Amit én elmondtam, annak körülbelül a három százalékát értette meg. Pénzről beszélt, de szerintem a pénz szó el sem hagyta a számat. Valóban, beszéltem forráskivonásról. Tudja, az van, és akkor beszélek a pénzről, hogy ha például nincs a kórházaknak pénzük, vagy nincs az egyetemeknek pénzük, akkor emberek nem tudnak orvosi ellátáshoz jutni, emberek nem tudnak tanulni. Engedtessék már meg, hogy ezt itt egy parlamenti képviselő szóvá tegye, amikor önök annak kívánnak itt megágyazni, lehet, hogy ön nem tud róla, de a kormánya valószínűleg tud róla, önök annak kívánnak megágyazni, hogy még több pénzt vonjanak ki az oktatási rendszerből meg a szociális ellátórendszerből. Egyébként a felszólalásom nagy része nem pénzre vonatkozott, még csak összefüggésben sem volt ezzel. Sajnálom, hogy erre nem tudott reagálni.

Viszont arra szeretném fölhívni a figyelmét, hogy az integrált mezőgazdasági üzemszervezetről a harmadik alaptörvény-módosítás, ami valójában a negyedik, rendelkezett a múlt év végén, hogy az erre vonatkozó törvények sarkalatos körbe kerülnek. És ezek nem a kistermelők érdekét szolgálják, nem egy fenntartható vidékpolitikát szolgálnak, ezek a törvények, amiket meg fognak alkotni, a nagygazdák, az önök oligarcháinak az érdekét szolgálják. És pontosan azért akarják önök ezeket kétharmadba önteni, hogy egy következő kormány ne tudja visszaszerezni azokat a javakat, amiket önök egyoldalúan, ahogy az elődeik is tették, a nagyüzemet, nagybirtokot hizlaló birtokpolitikával a saját klienseiknek kijuttatnak. Ezért kell önöknek ezeket a törvényeket kétharmadba önteni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mátrai Márta képviselő asszony, háznagy!

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy mondattal szeretnék reagálni Schiffer képviselő úrnak jóval korábban elmondott, a hajléktalanügyre vonatkozó gondolatára. Én itt azt emelném ki, hogy az államnak az a célja, és ha a módosítást valaki figyelmesen elolvassa, hogy a hajlék nélkül élő emberek számára szállást biztosítson. Ezt a helyi önkormányzatok keretében fogja megoldani. Nagyon szomorú dolog az, hogy ennyi ember él az utcán, viszont azt is el kell mondani, hogy társadalmi érdek, társadalmi elvárás és a hajléktalanok részéről is elvárás az, hogy az emberek ne az utcán éljenek, hanem megfelelő szálláshelyet biztosítva tudjanak biztonságban élni. És ez nemcsak a rendteremtés célja, ez nemcsak közrendi, hanem közbiztonsági, közegészségügyi cél is. Azt gondolom, ez a magyar államtól elvárható, és mindent megtesz a kormány annak érdekében, hogy a helyi önkormányzatokon keresztül ezt a problémát rendezze. Erről szól a módosításunk is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, parancsoljon!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Államtitkár úr, vissza szeretnék térni a véleménynyilvánítási szabadság korlátozására irányuló rendelkezésre. Kérem, arra adjon egyértelmű választ, hogy mi történt, mi változott 2011 óta, tehát az alaptörvény elfogadása óta. Miért van szükség erre a módosításra? Ez itt a fő kérdés. Tehát kérjük, kerüljön föl a csizma az asztalra, ha van ilyen, vagy bármilyen háttérindok. Ami többek között fakadhat abból, hogy 2008-ban nemcsak az történt, hogy az Alkotmánybíróság azt a 2007-es polgáritörvénykönyv-módosítást, amit ön is ellenzett, mert véleménynyilvánítási szabadságot korlátozónak tartott, hatályon kívül helyezte, hanem az Európai Unió egy olyan kerethatározatot fogadott el, amely a gyűlöletbeszéd elleni fellépést szorgalmazta európai szinten. Ami egyébként abban a formájában, ahogy az megszületett, nem is lenne feltétlenül végrehajtandó és kötelező.

Tehát arra kérem, adjon választ, államtitkár úr, hogy miért van szükség az emberi méltóság határvonalának beemelésére a mostani alkotmányos rendszerbe, amikor mind az Alkotmánybíróság judicaturája, mind pedig az emberi jogi egyezmények alapján álló normák és a gyakorlat világossá teszi, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát ilyen eszközökkel egyébként nem lehet a nemzetközi joggal összeférhető módon korlátozni. És tényleg határozottan vissza kell utasítanunk azt a felvetést, hogy mi a magyar nemzet méltóságát nem kívánjuk védeni, mert le akarunk mondani ilyen eszközökről, hiszen miért nem élünk ezzel a lehetőséggel. Nem, nem erről van szó. Arról van szó, hogy mi szeretnénk egy olyan országban élni, ahol szabadon lehet bírálni azokat a csoportokat, közösségeket, amelyek a magyar nemzet érdekeit sértik. Mi ezzel a lehetőséggel szeretnénk élni, és igenis, ha ezt a lehetőséget most megteremtik önök, mármint a korlátozás lehetőségét, akkor ennek alapján akár büntetőjogi következményekkel is sújthatók azok, akik meg kívánják védeni a magyar nemzetet. Mi ennek szellemében járunk el, és kérjük, hogy ne kívánjanak ilyen korlátozásokat beemelni az alaptörvénybe. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak tájékoztatni szeretném képviselőtársaimat, hogy négyen várnak kétpercesre, heten normál felszólalásra. És tájékoztatom Staudt Gábor képviselő urat, hogy működik a gépe.

Répássy Róbert államtitkár úr! Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselőtársaim! Én meg vagyok lepve ezen a vitán. Tényleg, meg vagyok azért lepődve, mert eddig azt gondoltam, abban egyetértés van az országgyűlési képviselők között, hogy az emberi méltóság valóban a véleménynyilvánítási szabadság korlátja lehet. Most az, hogy eddig nem volt benne ez a tételmondat az alaptörvényben vagy az alkotmányban, most pedig bekerül, mivel azt gondolom, ez egy alkotmányjogi evidencia, amiről beszélünk, hogy az emberi méltóság... (Dr. Staudt Gábor: Miért kell beletenni?) Igen, általában a jogszabályok, különösen az alkotmányok nagy része evidenciákat tartalmaz. Nyilván az is, hogy mindenkinek joga van az élethez, ez is egy evidencia, mégis bekerül az alaptörvénybe.

Úgy gondolom, hogy az emberi méltóság elsődlegessége egy véleménynyilvánítással szemben, helyes, hogy bekerül az alaptörvénybe. Nagyjából azt gondolom, majdnem minden egyes országgyűlési képviselő egyet tudna érteni ebben. Persze, mindig azt gondoljuk, hogy mindig más és más ember méltóságának a megsértése fáj a leginkább az egyes frakcióknak vagy egyes képviselőknek. De azért abban egyetértünk, hogy az emberi méltóság, akár keresztény felfogás alapján, akár nem vallásos felfogás alapján, de az emberi méltóság mindenképpen különleges védelmet élvez.

Ami a közösségek méltóságát illeti, könnyű belátni, hogy a közösségek méltósága is ugyanebből az emberi méltóságból vezethető le. Az, hogy valaki, akinek a személyiségének lényeges vonása az, hogy ő például egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozik, és ezt a közösséget megsértik, és emiatt ő igényt érvényesíthet, ez nem fogja szerintem a közbeszédet vagy a közéleti bírálatot háttérbe szorítani. Mellesleg lehet a bírálatot úgy is megfogalmazni, hogy azzal lehetőség szerint sem egyes embereknek, sem közösségeknek a méltóságát ne sértsük meg. Tehát azt gondolom, az az aktualitása ennek az elénk kerülő szabálynak, hogy gyakorlatilag két évtizede nem tudjuk megoldani, hogy a közbeszédből ezek a folyamatosan méltóságot, emberi méltóságot vagy közösségek méltóságát sértő megnyilvánulások végre tűnjenek el.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval, először is abban én államtitkár úrral egyetértek, hogy egy alkotmánynak jó esetben evidenciákat kellene tartalmaznia. De ez az alaptörvény nem evidenciákat tartalmaz. Akár ha itt az integrált mezőgazdasági üzemszervezésről, akár a röghöz kötésről beszélünk, ezek, hogy úgy mondjam, nem evidenciák. Ha ez valóban alkotmány lenne, és nem csak címében lenne alaptörvény, akkor valóban ez olyan morális parancsokat, elveket tartalmazna, amiben a politikai közösség nagy része, pártállástól, világnézettől függetlenül egyet tud érteni. Önök ilyen konszenzusra nem is törekednek, sőt, most már arcátlanul különböző aktuálpolitikai kormányzati célokat raknak bele az alaptörvénybe.

Ami itt a szólásszabadság dolgát illeti. Az a helyzet, hogy annak a bizonyos (5) bekezdésnek a második mondatát lehet úgy értelmezni, államtitkár úr, ahogy ön értelmezi, hogy a bíróság előtti érvényesítés lehetősége jórészt a polgári jogi igények érvényesítésére vonatkozik. A probléma viszont az, hogy az első mondat, ahol mielőtt fölhatalmaznák a közösségeket, hogy bírósághoz forduljanak, csak kinyilvánítja azt, hogy nem irányulhat a magyar nemzet, nemzeti, faji, etnikai, s a többi kisebbségek méltóságának megsértésére. Ebből a mondatból viszont következik minden egyéb korlátozás. Az a helyzet, államtitkár úr, hogy az egész, úgy, ahogy van, rossz. Az Alkotmánybíróság kimunkálta azt a zsinórmértéket, ahol és amikor az emberi méltósághoz való jog korlátozhatja a véleményszabadságot. Vannak is ilyen jellegű, még büntetőjogi intézkedések is, a médiajogról vagy a házjogról nem is beszélve, de ez túlmegy ezeken a határokon.

És természetesen a véleményszabadság tartományába beletartoznak olyan vélemények is, amelyek adott esetben, mondjuk, a Jobbik nézőpontjából a magyar nemzet érdekei ellen vannak. A véleménynyilvánítás szabadságába az ilyen gondolatok kifejezése is beletartozik.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(18.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Répássy Róbert államtitkár úr, parancsoljon!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Én ebben a vitában csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy elfogadott néhány nappal ezelőtt az Országgyűlés egy új polgári törvénykönyvet, ahol kibontásra került ez a szabály. (Dr. Staudt Gábor: Alkotmányellenes.) Megítélésünk szerint az jelen pillanatban sem alkotmányellenes, ugyanis úgy került kibontásra, hogy világossá teszi, hogy a közösségekhez tartozó személyek milyen feltételek esetén, milyen, egyébként megszorító feltételek esetén élhetnek ezzel a bizonyos közösség megsértése miatti igényeikkel. Ilyen feltétel például az, hogy csak egy viszonylag rövid időn belül reagálhatnak, egészen pontosan 30 napot tartalmaz a polgári törvénykönyv, bizonyos időn belül indíthatnak keresetet ezek a személyek. Nyilván nem volt cél, hogy ötéves elévülési időn belül, mondjuk, bárki indíthasson ilyet, hiszen az egy teljesen kezelhetetlen állapot.

Ugyanígy például az, hogy csak olyan kifejezések ellen indítható kereset, amely indokolatlanul bántó, lealacsonyító, kifejezésmódjában nagyon durva, benne van az elfogadott polgári törvénykönyv szövegében, mint ahogy az is benne van, hogy például ennek a nagy nyilvánosság előtt kell elhangoznia. Nyilvánvalóan egy magánbeszélgetésben elhangzott, egyébként közösséget sértő megjegyzés miatt nem indíthatnak pert.

Tehát úgy gondoljuk, hogy a polgári törvénykönyv, nagyon helyesen, pontosan a véleménynyilvánítási szabadságra való tekintettel és a szólásszabadságot tiszteletben tartva, meglehetősen szűk körben határozta meg azokat az eseteket, amikor a közösséghez tartozó személyek indíthatnak keresetet.

Még egy fontos szempont, ami bizonyos szempontból akár bírálat tárgya is lehetne, hogy csak a magyar nemzethez, a nemzeti, etnikai, faji és vallási közösségekhez való tartozás alapozza meg ezt a jogot. Persze lehetne azt mondani, hogy hát miért ne, bármilyen közösség, de az egy olyan parttalan jogérvényesítést tenne lehetővé, amely alapján tényleg (Az elnök csenget.) mindenféle közösség sérelme megengedhetetlen lenne a szólásszabadságban.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Staudt Gábor képviselő úr következik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Répássy államtitkár úrnak mondanám, hogy egyébként a jövőben mi fogja megakadályozni, hogy a Ptk. módosításra kerüljön esetleg egy tágabb értelmezés alapján, hogyha már az alaptörvénybe bekerült ez. Válaszolok: semmi. (Dr. Répássy Róbert: Szükségesség és arányosság.) Tehát bárhogy lehet módosítani a Ptk. szabályait, hogyha ez ide bekerül.

Egyébként akkor egy elméleti felvetés. Ha valaki akkor pert indít, és nyer egy összeget, akkor az őt illeti vagy a közösséget? Mert ha a sérelem a közösséget érte, akkor elméletileg neki kellene kapnia, de a közösség nem tudja megkapni, mert azok a szervezetek, amelyek felhatalmazva érzik magukat, hogy a közösséget képviseljék, nem hiszem, hogy az összes tagját jelentik a közösségnek vagy az adott vallási vagy faji közösségnek.

A másik, amit köszönök, hogy elismert a jegyzőkönyvben, hogy valóban büntetőjogi eszközökre is, például egy magánvádas eljárásra is lehetőséget teremt, és valóban, önmagát cáfolta meg, mert ahogyan a hárommal ezelőtti felszólalásában azt mondja, hogy ez csak polgári jogi, utána meg elismerte, hogy ebben a formában is lehet. Akkor mikor fog megtörténni adott esetben a Btk. módosítása megfelelő módon, persze lehet azt mondani, hogy ez eddig is benne van, de kiterjesztő módon ennek a meghatározása? Nincs az a gát, ami korlátot szabna annak, hogy meddig tudunk elmenni, ha az alaptörvénybe ezt beemeljük. Az összes többi szép elmélet, amit itt kibontottak, tulajdonképpen eltörpül emellett.

Egyébként el kell mondjam, bár ez egy kicsit kisarkító nézet, hogy az se cél, hogy bárki tömegével indítson pert, akár a magyar nemzet érdekében, mert nem hiszem, hogy ez az a cél vagy ez az az eszköz, a bíróságok túlterhelése, amivel meg lehet teremteni azt, hogy mondjuk, a magyar nemzetet senki se gyalázza. Ezt nem így kell véghezvinni, és egyébként alkalmatlan is rá.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy Róbert államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Staudt Képviselő Úr! Úgy fogunk járni ezzel az új szabállyal, mint a kommunista bűnök tagadásának bűncselekményével, amely ellen a Jobbik élesen tiltakozott, és amelyet alkotmányellenesnek tartott, majd az volt az első, amely ez alapján a büntetőjogi tényállás alapján Biszku Bélát feljelentette. (Közbeszólások.) Én nagy tétekben fogadnék, hogy önök lesznek az elsők, akik a magyar nemzet megsértése miatt nem egyet, hanem naponta egy pert fognak indítani.

Én megjegyzem, hogy majd a bírói gyakorlat természetesen ki fogja alakítani azt, hogy ebben az esetben melyek a jogos sérelmek.

Tehát úgy fogunk járni ezzel, hogy most tiltakoznak ellene, és utána majd rájönnek arra, hogy önök számára ez egyébként egy eszköz lehet.

Megjegyzem, hogy én nem azért támogatom ezt, hogy a Jobbiknak ez egy eszköz legyen. Én tényleg azért támogatom, mert meggyőződésem az, hogy a közösségeket sem lehet, különösen a magyar nemzetet, illetőleg a nemzeti, etnikai, faji, vallási közösségeket sem lehet indokolatlanul bántóan, lealacsonyítóan a méltóságukban megsérteni. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet kritizálni, nem lehet sommás véleményeket alkotni egyes közösségekről, de semmiképpen sem jelenti azt, hogy meg kellene sérteni naponta a méltóságukat. Ha idáig már eljutnánk, és ebben közös nevezőre jutnánk, azt gondolom, hogy önök is támogatnák ezt a törvényt (Dr. Staudt Gábor: Ebben egyetértünk.), hiszen ez a törvény nem tesz mást, mint a méltóságuk lényegét akarja védeni az ilyen emberek meghatározott csoportjainak, hiszen az emberi méltóság lényege, az alapvető jog lényeges tartalma nem korlátozható. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Hegedűs Lorántné képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy konkrét példával szeretnék élni. Hogy önt idézzem, én azt a sommás véleményt fogalmaztam meg nemrégiben a Hit Gyülekezete nevű szektáról, hogy destruktív és bizniszjellegű. Ezért én most más képviselőtársaimmal egyetemben egy perben állok ezzel a bizniszszektával.

Tehát ezek alapján, hogy ha megszületik majd ez az alaptörvény-módosítás, én, noha szeretném fenntartani ezt a sommás véleményemet, nem fogom tudni majd szabadon és korlátozás nélkül elmondani, akár itt az ország házában, vagy bármely más nagy nyilvánosság előtt, pedig azt gondolom, hogy erre mindannyiunknak, a magyar nemzet minden egyes tagjának igenis szüksége van, mert felvilágosító jelleggel el kell tudni mondanunk minél több embernek, hogy bizony ez egy destruktív, romboló és bizniszszekta.

Sajnos a törvényhozás szégyene, az önök szégyene az, hogy ez a szekta megkaphatta az egyházi minősítést az új egyházjogi törvényben, de ettől függetlenül én fönn akarom tartani a véleményemet, és ezt minduntalan szeretném is hangoztatni. De éppen azért, mert ez egy szektaszerű társaság, vallási közösség, tudjuk, hogy éppen a szektajellegből adódik ez a gyakorlatilag félkatonai szervezetszerű szervezettsége, tehát hogy mindenki egyszerre mozdul, hogyha a szektavezér úgy dönt. Ezért várható, igen, hogy több tízezer panasz vagy több tízezer bírósági eljárás fog egyszerre indulni adott esetben, mondjuk, ellenem (Az elnök csenget.) vagy bárki más ellen, aki ilyen értelemben fogalmaz meg véleményt.

Köszönöm szépen. Majd szeretném egy további kétpercesben folytatni. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelettel fölhívom a figyelmét, hogy ez a vallási közösség az egyházi törvény értelmében egyház. (Hegedűs Lorántné: Sajnos!)

Pócs János képviselő úr következik.

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök úr, szeretném jelezni, hogy a mezőgazdasági bizottság tagjaként egy gondolat mellett nem lehet elmenni szótlanul, még akkor sem, hogyha Schiffer képviselőtársunk egyetemen tanulta és taníthatná, hogy a feketéről hogyan kell bebizonyítani, hogy fehér.

Képviselő úr, amikor azt mondja, hogy itt oligarchák malmára akarja hajtani a Fidesz a mezőgazdasági integrációval kapcsolatos törvénymódosítás miatt a hasznot, akkor meggyőződésem, hogy ön tudja, hogy nem így van, csak mondja, mert jól hangzik.

A szocialista nagyüzemek által vezérelt oligarchák úgy működnek, hogy a gazdákról háromszor húzzák le a bőrt: akkor, amikor az inputanyagokat kihelyezik, akkor, amikor a hiteleket kihelyezik, és akkor, amikor a készterméket visszavásárolják, sok esetben dupla áron, mint amilyen áron a gazdákat kifizették.

Ezzel az integrációval kapcsolatban a képviselő úr egy dolgot még csak véletlen se ejtett ki a száján: ez az integrációs törvénymódosítás önkéntes. Tehát azoknak a gazdáknak kell és lehet idetartozni, akik ettől jobbat nem találnak. Ha valaki talált olyat, ahol nagyobb profitra tehet szert, ha talált olyat, ahol jobban védik az érdeküket, akkor nem kell idetartozni.

(18.50)

Tisztelt Képviselő Úr! Kérem, hogy az "önkéntes" szó jelentőségével legyen tisztában. Soha senkit ez a kormány nem akar sehová terelni. A lehetőséget biztosítja a gazdáknak, hogy a profit ott maradjon a zsebükben, ami eddig a nagyüzemek, a spekulánsok zsebében maradt.

Tisztelt Képviselő Úr! Higgye el, tudjuk, hogy nehéz valakiről elhinni, hogy igazat mond, ha tudjuk, hogy a helyében hazudnánk. Kérem, fogadja el: az "önkéntes" szó lehetőséget biztosít a gazdáknak. Senkit sehová nem terelnek. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András képviselő úr! Megvárom, míg a képviselő úr eléri a mikrofonját.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is, államtitkár úr még mindig nem válaszolta meg Gaudi-Nagy Tamás kérdését, hogy mi történt az alaptörvény elfogadása óta, hogy hirtelen ennyi minden... - merthogy itt nem csak a szólásszabadságra vonatkozó passzusokról van szó, bármi egyebet is megkérdezhetnénk, hogy mi történt, ami miatt egy ilyen ércnél maradandóbb, gránitszilárdságú alaptörvényhez hozzá kell nyúlni.

Államtitkár úr egyébként helyesen mutatott rá, itt van egy eléggé érdekes felsorolás, ami nem nyitott végű, szemben a korábbi alkotmány 70/A. §-ával. A korábbi alkotmány szövege kicsit szerencsétlenül, de mégiscsak megoldotta azt, hogy egyéb más élethelyzetre tekintet nélkül sem lehet valakit hátrányosan megkülönböztetni. Azóta a jogszabályokban megjelent az a fogalom, hogy a személyiség lényeges vonásaira tekintet nélkül is megillet mindenkit az emberi méltóság védelme.

Az a probléma, valóban helyesen mutatott rá, hogy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozás miatt ez a pluszvédelem megillet valakit, de például a szexuális kisebbségeket nem illeti meg. Vagy adott esetben más lényeges helyzet miatti, például a testi fogyatékosság miatti, vonások miatti védelem nem illet már meg közösségeket.

Annak idején volt ugye a 30/1992-es nagy szólásszabadság-határozat, nem sokkal később született ez a 32/1992-es alkotmánybírósági határozat, ahol Lábady professzor úr nagyon szépen kifejtette azt - talán ma még lehet hivatkozni régi alkotmánybírósági határozatokra -, hogy nemcsak az egyes személyek közötti megkülönböztetés alkotmányellenes, hanem a személyiség egyes szekvenciái, jellemvonásai közötti indokolatlan különbségtétel is alkotmányellenes.

Az alkotmányellenességnek a nemzeti cinizmus rendszerében már nem sok jelentése van, de felhívnám államtitkár úr figyelmét arra (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ez a felsorolás merőben önkényes. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt továbbmennénk, ülésvezetési kérdésben kell döntést hoznunk. Balczó Zoltán alelnök úr jelezte, hogy fel kíván szólalni a vitában, viszont pár perc múlva ő veszi át az ülés vezetését. Ahhoz, hogy ő felszólalhasson a vitában, és ebben a napirendi pontban ülést is vezethessen, az Országgyűlés állásfoglalása szükséges.

Kérdezem ezért a tisztelt Országgyűlést, engedélyezi-e, illetve egyetért-e azzal, hogy Balczó Zoltán alelnök úr itt felszólaljon, és az ülést is vezesse. Aki ezzel egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Ez szemmel látható többség.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy Balczó Zoltán alelnök úr felszólaljon. Megadom a szót.

Parancsoljon, alelnök úr!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az késztetett felszólalásra, hogy hallottam Répássy államtitkár úr véleményét, és szeretném elmondani, hogyan jutottak el önök, Fidesz idáig, hogy a közösséget sértő véleménynyilvánítást mint gumifogalmat emelik be az alkotmányba, és így akarják súlyosan korlátozni a véleménynyilvánítás szabadságát.

A '98-2002-es ciklusban Szabó Zoltán és Kósáné, MSZP-s képviselők, benyújtottak egy határozatot, hogy a holokauszttagadás büntethetőségére nyújtson be az önök többségi kormánya egy törvényt. Önök akkor azt elutasították.

2010-ben, a Bajnai-kormányzat alatt a legutolsó intézkedések egyikeként a nácizmus, illetve a nemzetiszocializmus bűneinek tagadását törvénybe iktatták. Önök ekkor azt tették meg, hogy egy bizonyos kiegyensúlyozottság érdekében meghozták azt a törvényt, hogy a nácizmus, illetve a nemzetiszocializmus, a kommunista rendszerek bűneinek tagadása, kisebbítése bekerült a Btk.-ba. Mi természetesen mint a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását nem támogattuk. De úgy gondoltuk, hogy Biszku Béla esetében egy próbát teszünk, hogy vajon a szokásos kettős mérce él vagy nem. Biszku Béla ügyében az illető bíró alkotmánybírósági állásfoglalást kért, véleménynyilvánítás szabadsága, nem lett az ügyből még semmi lényegében; egy másik ügyben, ami a nemzetiszocialista bűnök tagadásáról szólt, jogerős bírósági döntés született. Ezt a célt szolgálta az a bizonyos bejelentésünk.

Egyébként pedig teljesen nyilvánvaló, hogy önök azért akarják úgy megszüntetni az eddigi alkotmánybírósági határozatokra hivatkozást, hiszen ott világosan kimondták, a gyűlöletre uszítás az a tényállás, amely a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozza. Önök ezt a kettőt együtt csinálják meg, és egy teljesen gumi paragrafust hoznak létre, amivel nem tudom, majd mit kezdenek a bíróságok.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én egy olyan fogalommal és annak az értelmezésével próbálnám színesíteni a vitát, amely egy talány, ami itt ebben az (5) bekezdésben szerepel. Kérem, államtitkár úr, erre adjon egyértelmű választ, tehát nevezze meg, hogy ön szerint jelenleg kik azok, akik faji közösség méltósága megsértése miatt igényérvényesítéssel élhetnének ezen rendelkezés alapján.

Tehát szerény tudásom szerint az emberi faj egy és oszthatatlan, tehát adott esetben különbözőfajta emberek lehet, hogy vannak; vannak magunkfajták, vannak magukfajták meg sokféle másfajta ember, de ez a megfogalmazás ebben a formában tarthatatlan és vállalhatatlan. És egyébként is, hogy visszatérjünk a dolog lényegére, tulajdonképpen pontosan ott folytatnám, ahogy Balczó Zoltán képviselőtársam abbahagyta, hogy ez egy olyan jogi gumibotot teremt a mindenkori hatalom számára... - most nyilván önök úgy gondolják, hogy ebben az időszakban, a kormánytöbbség időszakában nyújt egy lehetőséget arra, hogy a más véleményt megfogalmazók, éppenséggel azok, akik azokkal a törekvésekkel nem szimpatizálnak, amelyek akár az országban megfigyelhető aggasztó külföldi térhódítás ellen szólnak, vagy pedig az elkövetett bűncselekmények elkövetői kapcsán nem rejtegetik a származást, úgymint például az Amerikai Egyesült Államokban is teljesen nyíltan és egyértelműen beszélnek az elkövető származásáról, és Magyarországon is ennek igenis helye van, hogy a problémák valós gyökeréhez elérjünk.

Tehát visszakanyarodva, kérem, hogy adjon arra magyarázatot, hogy lehetséges az, hogy egy ilyen evidenciában, ahogy államtitkár úr fogalmazott - ami most két év után, az alkotmányozás után jut eszükbe, hogy beemeljék az alaptörvénybe -, hogy jelenhet meg egy ilyen fogalom, hogy faji közösség. Ezek szerint önök több emberi fajban gondolkodnak (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vagy más fajokat is védeni kívánnak?

ELNÖK: Répássy Róbert államtitkár úr. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! A felvetés, azt mondanám, hogy még akár jogos is lehetne, ha az alaptörvény nem használná ezt a kifejezést. De az alaptörvény használja a diszkrimináció tilalmánál ezt a kifejezést. Egyébként a nemzetközi jogi dokumentumok is használják.

Egyébként ez valóban egy régi vita a nemzetközi jogban, hogy most akkor léteznek-e faji közösségek vagy sem. Nyilván, ha úgy fordítjuk meg a kérdést, hogy megengedhető-e a faji alapon való diszkrimináció, akkor mindenki rávágja, hogy persze nem engedhető meg. De én nem akarom ezt különösebben megvédeni, én csak azzal tudom megvédeni, hogy a szöveg koherenciája, mármint az alaptörvény szövegének a koherenciája indokolja, hiszen a diszkrimináció tilalmánál és egyébként számos más jogszabályunk használja a faji megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályokat.

Tehát pusztán ezért tartalmazza ez a felsorolás így. Egyébként egyetértek azzal, hogy az emberi faj egy, és nincsenek különböző fajok az emberi fajon belül, vagy az emberek között nincsenek fajok. De még egyszer mondom, a faji diszkrimináció, a faji megkülönböztetés mint jogi követelmény, használja ezt a "faj" kifejezést. De szerintem ezt Gaudi-Nagy Tamás pontosan úgy tudja, mint én, inkább költőinek tekintem a kérdését.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Szél Bernadett képviselő asszony következik. Az elnöklést pedig átadom Balczó Zoltán alelnök úrnak.

(19.00)

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vissza szeretnék térni abba a mederbe, ahol Schiffer András képviselőtársam a felszólalások sorát abbahagyta, azzal a mondattal, hogy a Fidesz társadalompolitikáját nagyon jól jellemzi, hogy nem az okokat, hanem inkább a következményeket kezeli. Én hozzáteszem, hogy azokat is sok esetben félrekezeli.

Vegyük például most górcső alá a szociális területet, én két részterületről szeretnék beszélni. Az egyik alapvetően a lakhatáshoz való jog, a másik pedig a családfogalom. Már az alaptörvény megszületése és hatálybalépése kapcsán többször elmondta a Lehet Más a Politika, hogy jelentős visszalépést látunk a szociális jogok érvényesítése szempontjából. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy korábban garantálták ezeket a jogokat, most pedig sokkal inkább arról van szó, hogy Magyarország legfeljebb csak törekedni tud ezeknek a biztosítására. Mi ezt végtelenül problémásnak látjuk.

Éppen ezért tavaly ősszel és már előtte tavasszal is olyan módosító csomagot nyújtottunk be az alaptörvényhez, amely egyrészt a társadalmi szolidaritás, másrészt a szociális biztonság elveinek a helyreállítását szolgálta. Amit mi kimondanánk, az az, hogy mindenkinek legyen a lakhatáshoz joga, és mindenkinek legyen a közszolgáltatásokhoz joga, méghozzá az egyenlő hozzáférés elvét, jogát vezetnénk be az alkotmányban.

Amikor arról volt szó, hogy önök az ércnél is maradandóbbnak gondolt alaptörvényt újra módosítani fogják, akkor abban reménykedtünk, hogy a szociális jogokat erősítő, de legalábbis a korábbi állapotokat helyreállító javaslatokat fognak tenni. Ehelyett viszont elképedve azt tapasztaltuk, hogy újabb szociális jogállamot romboló intézkedéseket tartalmaz az az irományszöveg, amelyet az összes kormánypárti képviselő a nevével szignált.

Osztolykán képviselőtársam már elmondta a Lehet Más a Politika álláspontját a hallgatói szerződésekről, Schiffer képviselőtársam már érintette a közterületen tartózkodást és ezzel összefüggésben a hajléktalanügyet érintő szakaszokat. Én bővebben ezt a kérdést szeretném megvizsgálni. A kormányt novemberben egy alkotmánybírósági pofon érte gyakorlatilag, amikor az Ab azon határozata született meg, amelyet idézek, hogy a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelni. Ekkor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem a hajléktalanoknak a közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan alkotmányos indoknak, amely megalapozná a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását.

Ebből világosan látszik, hogy a hajléktalanság egy szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie. Ha az állam önmagában azt bünteti, hogy valaki kényszerűségből, lakhatását valamely okból elveszítve a közterületen él, az az alaptörvényben szabályozott emberi méltóság védelmével teljes mértékben összeegyeztethetetlen. Ez kőkeményen egy tartalmi vélemény, nem pedig egy formai kifogás, és így hiába hivatkozott többek között Gulyás Gergely is arra, hogy csupán az Ab korábbi formai kifogásait kell most orvosolni, nem, kérem, itt ez abszolút egy tartalmi kérdés.

Visszatérve az Ab érvelésére, mi korábban is, régóta azt mondtuk, azt vártuk, hogy végre a kormány szociális problémaként és nem rendészeti kérdésként fogja kezelni a hajléktalan emberek ügyét, annál is inkább, mert mint ahogy Schiffer képviselőtársam is említette, maga Orbán Viktor miniszterelnök úr is egy korábbi ülésen azt válaszolta, hogy köteles tiszteletben tartani az Alkotmánybíróság döntését. Idézem: "Életszerűtlennek tartom az Alkotmánybíróság döntését, de köteles vagyok tiszteletben tartani." Ami most zajlik jelen módosítással, gyakorlatilag a korábbi Ab-döntéssel mennek gyökeresen szembe, és ennyit miniszterelnök úrnak arról, hogy ő tiszteletben kívánja tartani ezt a döntést.

A módosítás alapján is egyértelmű, hogy a Fidesz-KDNP célja nem a hajléktalanságnak mint szociális krízishelyzetnek a visszaszorítása, ennek a szociális problémának a megoldása, hanem továbbra is magukat a hajléktalan személyeket akarják visszaszorítani, üldözni. Tehát a Fidesz társadalompolitikája megint jól tetten érhetően nem az okokat, hanem a következményeket akarja visszaszorítani, üldözni és büntetni, ahelyett, hogy az okokat kezelné. Az is bizonyítja ezt egyébként, hogy továbbra sem történik semmi a hajléktalanság kialakulásának megelőzése érdekében, továbbá a hajléktalanságból kivezető utak kiépítése ügyében. Említettük éppen a szociális bérlakásokat, ezek továbbra sem állnak rendelkezésre.

Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika véleménye szerint a következők mentén lehetne orvosolni a hajléktalanság problémáját. Itt alapvetően négy területet szeretnék megjegyezni, amely kapcsán módosító javaslatokat is adunk be.

Először is a szabálysértési törvény számos önálló tényállást állapít meg mások jogait sértő, illetve a közrendet veszélyeztető magatartások büntetésére, szankcionálására. Itt említeném például a tiltott szerencsejátékot, a kutyával történő veszélyeztetést, a közerkölcs megsértését, garázdaságot s a többi, tehát nagyon sok ilyen kitétel van. Vegyük észre azt, hogy a novemberi Ab-határozat indoklása is kiemeli ezt. Amit pedig aktuálisan beemelnénk mi itt az alaptörvénybe, az az, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében van szükség az új szabályozásra. Ezekre tehát már most is van szabályozás. Tudjuk jól, hogy a Fidesz-KDNP értelmezésében már alapból a hajléktalan személyek közterületen tartózkodása sérti az előbbi értékeket, a hajléktalan személyek társadalmi megjelenése sérti a többség érdekét, mi azonban ezt nem tudjuk elfogadni.

Másodszor pedig a hajléktalanügyet alapvetően szociális kérdésnek tekintjük, amit elsősorban a szociálpolitikának és a lakáspolitikának az eszközeivel kell kezelni, megoldani és segíteni, hogy ezek az emberek ki tudjanak kerülni ebből a helyzetből.

Harmadszor pedig: sokszor elmondtuk már, hogy a szociális ellátórendszer kivéreztetése, a folyamatos megszorítások, azzal, hogy a működésképtelenség szélére sodorták az egész intézményrendszert, itt természetesen nem lehet fellépni sem a hajléktalanság eredményes kezelésére, sem más szociális problémára. Ez teljes mértékben diszfunkcionális, amit önök ezen a területen művelnek.

Azt is elmondtuk már sokszor, hogy a Fidesz hajléktalanpolitikája alapvetően a tömegszállásokra épít. Értsék meg, kérem, hiába építenek önök óriási hajléktalanszállókat, növelik itt-ott a férőhelyeket, ettől még önmagukban nem fognak betérni az utcáról a hajléktalan emberek a szállóra, ehhez a szolgáltatások minőségét is javítani kellene, és a kapacitásbővítésnek ráadásul amúgy is van egy területi egyenetlensége. Azt látjuk, hogy a fővárosban valósult meg maga a kapacitásbővítés, de vidéken sok helyen nincs elegendő férőhely.

Ebből a szempontból jól hangzik, hogy beemelnék az alaptörvénybe, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani, csakhogy ezt a törekvést nehéz felfedezni akkor, amikor a szociális ellátórendszert kivéreztetik. Szeretném megjegyezni, hogy a minőség javítása mellett már a meglévő intézményrendszer szereplői munkájának hatékonyságát az is növelné, ha eredményesebben koordinálnák, szerveznék őket, egyrészt a szociális és egészségügyi ellátókat, közterület-fenntartókat, és ez az adott önkormányzatnak a felelőssége.

Végül hadd említsem meg, hogy az LMP továbbra is hangsúlyozza a megelőzés és a hajléktalanságból kivezető utak fontosságát is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy közösségi bérlakásszektorra van szükség, ezt létre kell hozni, jogi szempontból pedig a lakhatáshoz való jogot az alaptörvénybe kell emelni, mi ezt javasoltuk korábban is.

Tudjuk jól, nálunk 3 százalék az önkormányzati bérlakások aránya, holott ez semmire sem elég. A hozzánk hasonló helyzetben lévő országokban is sokkal nagyobb ez az arány. Olyan országos hajléktalanellátásra lenne szükség, ami a tömegszállókban való elhelyezésen túlmutatóan munkához és bérlakásokhoz is hozzá tudná juttatni az embereket, tehát egy valódi rehabilitációs folyamat tudna megvalósulni az országban. Ha a hajléktalan személyek iránti szolidaritást és társadalmi felelősségvállalást a kormány valóban erősíteni kívánja - ahogy ezt önök egyébként az indoklásban ki is fejtik -, akkor ebbe az irányba kell elmozdulniuk, nemcsak az alaptörvényben, hanem a gyakorlatban is.

A másik kérdéskör, amelyről beszélni szeretnék, az a valóságellenes családfogalomnak az alkotmányba emelése. Itt a KDNP torzszüleményéről van szó, azaz a család szűkített definíciójáról, amit egyébként december 17-én visszadobott az Alkotmánybíróság, és önök ezt most az alkotmányban kívánják rögzíteni.

Nyilván csak ezzel lehetett elkerülni egyszer s mindenkorra, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálhassa a kirekesztő családfogalom alkotmánnyal való összhangját. Ezzel egyébként egyszerre ad pofont a kormány az Alkotmánybíróságnak és a magyar családok többségének is, amelyek a valóságban saját szabad akaratuk szerint élnek családként és nem a KDNP farizeus definíciója szerint.

A mostaninál családellenesebb és valóságellenesebb lépés nem volt az eddigi két és fél évben. Szeretnék önökkel egy példát végigvenni. Vegyünk például egy olyan családot, ahol él egy férj és egy feleség, és valamilyen okból kifolyólag, sok év házasság után a férj elhalálozik. Az özvegy egyedül marad, sok évet magányában tölt, de találkozik egy olyan férfival, akivel együtt szeretné folytatni az életét, de mondjuk, elhunyt férje emlékére nem kíván vele összeházasodni, hanem úgymond élettársi kapcsolatban szeretne vele élni. Ezt a családot a KDNP erőszakos magatartása miatt ma Magyarországon a törvény nem tekinti családnak.

Az erőszakos kisebbségi kormánypárt, a KDNP ideológiai nyomására Magyarországon egy szűkítő családértelmezéssel valódi családok százezreitől tagadja meg a jogrendszer a család státust, és nem átallanak olyan véleményeket felhozni itt, miszerint a házasságban felnövekvő gyerekek intelligenciája magasabb lenne, mint az élettársi kapcsolatból származó gyerekeké. Ezek teljes mértékben a hajánál fogva előrángatott statisztikai manipulációk, amelyeknek egyébként semmi közük nincsen a valósághoz. Ha kell, akkor ezt részletesebben meg is indokolom, de itt akkor továbblépnék arra, hogy mit tudunk kezdeni ezzel a szűkített családértelmezéssel.

(19.10)

Ugye, korábban mi üdvözöltük az Alkotmánybíróság családvédelmi törvénnyel kapcsolatos állásfoglalását, ami alapvetően nem engedte, hogy a valóságtól elrugaszkodott családfogalom alapján hátrányosan különböztessenek meg egyes állampolgárokat. Mi úgy látjuk, ez a törvény gyakorlatilag a KDNP valóság elleni harcának a szimbólumává vált. A törvény köszönő viszonyban nem áll a valósággal. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor azt látjuk, hogy egyre inkább növekszik az élettársi kapcsolatban élő emberek száma. A fiatal felnőttek mintegy 70 százaléka élettársi kapcsolatot alakít ki első tartós párkapcsolatként, és a gyermekek mintegy 40 százaléka születik élettársi kapcsolatban, akiknek a jogait szintén sértette ez a családvédelmi törvény. Egyébként hozzáteszem, hogy nagyon sok gyermek azért születik már családban, mert már a várandósság alatt házasodnak össze a szülők. Tehát az, hogy itt statisztikákkal manipuláljanak, semmiképpen sem elfogadható. Tény az, hogy a magyar társadalomnak egy meghatározó része az élettársi kapcsolatot preferálja a házastársi kapcsolattal szemben.

A házassághoz kötött családstátus az azonos nemű párokat is kirekesztően kezeli, holott az európai uniós jog bizonyos rendelkezései is igazolják azt a növekvő tendenciát, hogy az azonos nemű párokat a család fogalma alá kell vonni. Mesterséges és súlyosan diszkriminatív álláspontunk szerint az az álláspont, hogy a családi élet fogalma nem foglalja magában az azonos neműek közötti párkapcsolatot, vagyis a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Ez ellen is már többször felléptünk. A Lehet Más a Politika úgy gondolja, hogy ez nem helyénvaló, önöknek haladniuk kellene a korral, és az európai uniós jog szellemiségében kellene ezt az egész helyzetet kezelni itt Magyarországon is.

Az élettársi kapcsolatok kirekesztése a családfogalomban, azon túl egyébként, hogy egy arculcsapás és egy diszkrimináció, súlyos anyagi veszteséget is jelent a családok számára. Az élettársi kapcsolatban élő gyermekeket, mármint az élettársi kapcsolatban élő emberek gyermekeit a szociális és az adórendszer is ugye megkülönbözteti. Vannak számítások, amelyek azt mutatják, hogy a korábbi kapcsolatokban született gyermekeket integráló mozaik családok három év alatt összesen több mint 2,6 millió forint családi pótlékot, illetve adókedvezményt veszítettek el akkor, ha a szülők nem házasságban, hanem élettársi kapcsolatban élnek. Azt gondolom, nagyon méltatlan így bánni ezekkel a családokkal.

Az LMP világosan látja, hogy a családformák rendkívül változatosak, minthogy a társadalom is nagyon sokszínű, és ezt a valóságot nem hagyhatja figyelmen kívül a jogalkotó sem. Önök, ha ezt teszik, akkor gyakorlatilag másodrendű állampolgárnak nyilvánítják az élettársi viszonyban élőket, a mozaikcsaládokat, a közös szülői felügyeletben gyermeket nevelőket, és mindazokat, akik változatos együttélési formákban valósítják meg azt az érzelmi és gazdasági életközösséget, amit családnak hívnak.

Akármit tesz is a jogalkotó, egy biztos: önök a valóságot ezzel a törvénnyel nem fogják legyőzni. A Lehet Más a Politika továbbra is a valóságból indul ki, mindazokat a családokat támogatja és elismeri, amelyek egymás iránt elkötelezett, szeretetteljes kapcsolatot tartanak fenn. Ennek megfelelően a legmesszebbmenőkig elutasítjuk a kormánypárti többség erőszakos és fundamentalista, a keresztény elvekkel éppen hogy szembemenő alaptörvény-módosítását a család szűkítő értelmezése terén is.

Köszönöm.

ELNÖK: A következő felszólaló Hegedűs Lorántné, a Jobbik képviselője.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy olyan kérdéskörre szeretném az önök figyelmét ráirányítani, amire sajnos mind a mai napig vagy mind e pillanatig még nem volt lehetőség, illetve erről még nem volt szó. Nevezetesen a 21. cikkely, pontosabban a 22. cikkely (1) bekezdés u) pontja mondja ki azt, hogy a fővárosi, illetve megyei kormányhivataloknak a jövőben az aktuspótlás keretében jogalkotási kötelezettség, önkormányzati jogalkotási kötelezettség helyett rendeletalkotási, illetve határozathozatali kötelezettséget kell érteni. Eddig kizárólag önkormányzati rendeletre volt vonatkoztatható az aktuspótlás lehetősége, nevezetesen, hogyha egy kormányhivatal törvényességi felügyeleti eljárás keretében egy bizonyos utat - mondjuk így, szolgálati utat - bejárva úgy találja, hogy az adott önkormányzat adott rendelete nem megfelelő, akkor helyette megalkothat egy önkormányzati rendeletet. Ezt azonban most, itt az indítvány szerint ki akarja terjeszteni a kormánypárt az önkormányzati határozatokra is.

Megnéztem, hogy milyen indokolás van ezzel kapcsolatban, és eléggé szűkös az indokolás e tekintetben. Gyakorlatilag megismétli azt a tényt, amit látok, mindannyian olvashatjuk, hogy beemeli az önkormányzati határozatokat is az aktuspótlás lehetőségébe, és ennyi. Nem tudhatunk meg semmit a konkrét okról, hogy ez vajon miért válik most a kormánypártok szerint szükségessé. Annál is inkább furcsa és érthetetlen a dolog, illetve csak eléggé rosszízű magyarázatokat lehet erre hozni, mivel pont a tegnapi napon például, illetve az ezt megelőző héten, múlt héten hétfőn beszélt a Ház az Mötv. módosításáról, tehát a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény módosításáról, mely szerint szintén a kormánypártok meg kívánják szigorítani a kormányhivatalok törvényességi felügyeleti eszközeit, oly módon, hogy lehetőséget kívánnak adni a kormányhivataloknak törvényességi felügyeleti bírság kiszabására, anélkül, hogy a kormányhivatal adott esetben más eszközzel élne. Magyarul, ahogy ezt a tegnapi nap folyamán is megfogalmaztam, egyszerűen csak anélkül, hogy bármifajta más utat-módot bejárna a kormányhivatal, tehát például bírói utat venne igénybe, egyszerűen egyetlen sárga csekkel - most idézőjelben mondom - "sárga csekkel" sújthatja az adott önkormányzatot, ami szerinte valamilyen törvényességi hibát vét. Önök ezt úgy magyarázták, hogy a csekély súlya miatt, a törvényességi hiba csekély súlya miatt elegendőnek látszik csak egy törvényességi bírság kiszabása, és más út, más eszköz igénybevétele felesleges. Elmondtuk a tegnapi nap folyamán is, hogy megítélésünk szerint ez az önkényes jogalkalmazás lehetőségét teremti meg, és durva beavatkozás az önkormányzatok életébe, hiszen ez az önkormányzatok jogalkotási lehetőségét szűkíti majd rendkívüli módon be, és rendkívül szűk mezsgyére fogja terelni, hogy mit szabad, mit nem, jaj, mikor kapok egy újabb sárga csekket a kormányhivataltól, mert esetleg nem úgy fogalmazom meg azt a bizonyos rendeletet, ahogyan az a kormánymegbízott úr szája íze szerint való vagy sem. Na, most ez egészen elképesztő méreteket tud alkotni, tehát az önkormányzatiságba való durva beavatkozás, a tekintetben, hogyha most már a kormányhivatal az önkormányzati határozatok tekintetében is be tud avatkozni a településeink életébe.

Nézzük csak meg, milyen határozatok lehetnek azok, amelyek tekintetében a törvényességi felügyeleti eszközökkel, azon belül kiemelten a törvényességi felügyeleti bírság eszközével élhet a kormányhivatal. Hát, határozatot lehet hozni, mondjuk, például személyi kérdésekben. Ugye? Személyi kérdésekben hozunk határozatokat az egyes önkormányzatokban, hogy egy intézmény vezetőjének kinevezzük-e ikszet vagy ipszilont, vagy éppen ne nevezzük ki ikszet vagy ipszilont. El tetszik tudni képzelni, ugye, azt a lehetőséget, amikor mondjuk, egy ellenzéki város, ellenzéki település képviselő-testülete valakit nem óhajt kinevezni egy intézmény vezetése élére, csak azért, mert mondjuk, az kormánypárti, de egyébként, mondjuk, szakmailag nem találja megfelelőnek. Akkor majd vajon a kormányhivatal ezt helyette meg fogja tenni? Mert ezek alapján igen, volna rá lehetőség, sőt még felügyeleti bírságot is kaphat az engedetlen képviselő-testület. Ugyanez a helyzet, ha már a személyi kérdéseknél tartunk, például a bizonyos fajta megrovások vagy személyi felelősségre vonások tekintetében. Ugyanez lehet a helyzet, hogyha valakit nem akarnak felelősségre vonni, vagy éppen felelősségre vonnak ugyanígy törvényességi felügyeleti eljárás keretében, a kormányhivatal az adott határozatot megsemmisítve egy új határozatot hozhat, ami majd jobban megfelel a mainstream politikai elvárásoknak.

De a szerződéskötés is egy ugyanilyen határozat, hogy akar-e az adott önkormányzat... (Dr. Répássy Róbert felé:) Államtitkár úr, ezt önnek is mondom! Akar-e az adott önkormányzat egy bizonyos beruházóval szerződést kötni vagy sem?

(19.20)

Ha esetleg nem akarna, pedig mondjuk, egy olyan baráti oligarcha, ami a kormánypártokhoz köthető, sebaj, majd a kormányhivatal megteszi helyette, meg fogja hozni azt a határozatot, amely alapján kötelezi az adott település polgármesterét, hogy kösse meg a szerződést egy konkrét beruházóval. És még fog kapni felügyeleti bírságot is, csak hogy megtanulja, hol lakik a Jóisten. Igen, ez van az önök által lefektetett, gránitszilárdságú alaptörvényben most javasolva.

De tételezzük fel jóindulatúan, hogy önök ezt csak azért találták ki, mert adott esetben döntési eredménytelenség van, ugyanannyi a nem szavazatok, mint az igen szavazatok száma egy adott kérdésben, és akkor döntőbíróként a kormányhivatal, illetve a kormánymegbízott majd megmondja, hogy mi a helyes határozat. Azt gondolom, hogy ez is minimum a demokrácia dupla zárójelbe tevése, és semmiképpen nem járható út. Ezért tehát módosító indítványunk szerint ezt törlésre szeretnénk javasolni, még akkor is, ha tudjuk, hogy egyébként törvénysértő határozatok esetén van jelenleg is lehetősége a kormányhivatalnak konkrét bírói út bejárásával kezdeményezni egy határozat megsemmisítését. De nem az, hogy aktuspótlás keretében helyette mindenféle más eszközt félretéve és zárójelbe téve majd szépen intézkedik az adott képviselő-testület helyett.

Egy másik pontra is szeretném még felhívni az önök figyelmét. Ez a..., mindjárt mondom, melyik oldalon található... (A jegyzeteiben lapoz.), a 7. oldalon a 12. cikkelyben a 2. pont f) bekezdése.

Mélyen tisztelt államtitkár úr, ezek szerint az Alkotmánybíróság a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére vizsgálja felül az adott önkormányzati rendelet alaptörvénnyel való összhangját. (A dr. Gaudi-Nagy Tamással beszélő dr. Répássy Róbertnek.) Tisztelt Államtitkár Úr! Meg ne haragudjon, hogy megzavarom a beszélgetésében, de azért próbálom önnek elmondani, mert tegnap az államtitkár asszonynak is próbáltam volna elmondani, de egy másodpercre sem sikerült a figyelmét lekötnöm, úgyhogy most megpróbálom, hátha önnel jobban járok. Tehát ebben az alaptörvény-módosításban az van, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére vizsgálja felül az Alkotmánybíróság. Ámde a nemrégiben tárgyalt Mötv. módosítása teljesen más szóhasználatot használ. Nevezetesen: a kormányhivatal javaslatára a miniszter kezdeményezi és a kormány indítványozza az Alkotmánybíróságnál ugyanezen rendelet alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát. Ez nem azonos értelmű. (A továbbra is beszélgető dr. Répássy Róbertnek.) Hallom, hogy ki tetszenek venni módosítóval. (Dr. Répássy Róbert bólint.) Micsoda sikert arattam! (Derültség.) Már most itt, rögtön, csak mondanom kellett, és sikerült. Köszönöm szépen.

Akkor meg is köszönöm a szót, elnök úr, ennyit szerettem volna mondani. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Gratulálok, képviselő asszony, az azonnali sikerű felszólalásához.

Kétperces reagálásra következik Szalay Péter, a Fidesz képviselője.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hajléktalanok problémájára szeretnék néhány mondattal visszatérni. Kétségkívül tiszteletre méltó, hogy elismerjük a hajléktalanoknak azt a jogát, hogy az utcán életvitelszerűen lakhatnak. Az ember biológiai adottságaiból kifolyólag azonban egy idő után, ha a hőmérséklet mínusz 10-15 fok körül van, sőt 8 foknál is, fogja magát és megfagy. Nagyon-nagyon tisztelem, hogy sokan vannak, akik a hajléktalanoknak ezt a jogát preferálják, és mindenképpen azt mondják, hogy igenis joga van a hajléktalannak halálra fagyni az utcasarkon, de én nem úgy érzem, hogy ez egy helyes megoldás. Úgy érzem, hogy nekem jogom van ez ellen protestálni, és nem köteles a társadalom ezeket a dolgokat eltűrni.

A közterületen való tartózkodást ilyen szempontból, úgy érzem, mindenképpen valahogy szabályozni kellene, mert van egy többség, tisztelt képviselőtársaim, azoknak is vannak jogaik. A környezetemben nagyon sokakkal találkozom, akik aluljárókban járkálnak, és azt mondják, őket sérti, hogy a hajléktalanok anyagcseretermékeivel csúszóssá tett felületeken kénytelenek egyensúlyozni, hogy ne essenek el. Ez az ő jogaikat is sérti. Tehát voltaképpen igenis a törvény alapján, úgy érzem, szükséges, hogy ezt a kérdést szabályozzuk, és igenis legyen joga azt mondani az államnak, hogy egy hajléktalant nagyon szelíd módszerekkel, de rá kell beszélni, hogy menjen be a hajléktalanszállásra, ahol megfürdetik, kap tiszta ruhát, kap enni, és normális körülmények között, melegen eltölti az éjszakát. A főpolgármester úr a minap fejtegette, hogy annyi hely van a hajléktalanszállásokon, hogy valamennyi budapesti hajléktalannak van ott helye. Tehát nincs ok arra, hogy a hajléktalanok az utcán fagyadozzanak.

A másik kérdés pedig a munkához való hozzáférés. Ezt fontosabbnak találom, talán annak volna prioritása, nem a lakásnak, mert nagyon szép dolog lenne egy lakásba betenni egy hajléktalant, de előbb munkát adjunk a kezébe. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Rendes felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita vége felé haladva szeretnék még néhány hangsúlyosabb kérdést kiemelni az alaptörvény negyedik módosításából. E tárgyban egyébként módosító javaslatokat is előterjesztettünk már, illetve a vitában ugyan érintették adott esetben képviselőtársaim, de további adalékokkal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a szorgosan jegyzetelő szakértők és kormányhoz közel álló erők számára is, az államtitkár úron kívül és az itt jelen lévő igen csekély számú képviselőn kívül legyen befogadó közeg. Azt gondolom, összességében is méltatlan, hogy az alaptörvény ilyen fontos rendelkezéséről szóló törvény vitája ilyen szűk érdeklődés mellett zajlik. A szocialisták kivonultak, távol maradnak. Értük ilyen szempontból nem is kár. Egyébként is sokkal jobban tennék, ha akár kinn is maradnának más témákban. Viszont nagyon méltatlan, hogy nem kíséri kellő közérdeklődés, figyelem ezt a vitát, pedig itt nagyon fontos és alapvető intézményi kérdésekről van szó.

A 2. cikk vonatkozásában szeretnék elmondani néhány felvetést. Miről szól a negyedik módosítás 2. cikke? Arról, hogy az alaptörvény módosítása kapcsán beemel egy korlátot a rendszerbe, tehát alapvetőn lehet örülni annak egyrészt, hogy a közjogi érvénytelenség intézményrendszere megjelenik mint egy törvényességi gát az alaptörvény módosításával kapcsolatban. Ezt üdvözöljük. Azonban úgy gondoljuk, rengeteg példával alátámasztható az, hogy egy alaptörvény mindennapi, aktuálpolitikai céloknak megfelelő módosításával szemben ez nem elegendő, hiszen az átmeneti rendelkezést is tulajdonképpen ilyen közjogi érvénytelenség miatt helyezte hatályon kívül az Alkotmánybíróság, az ott levő érdemi rendelkezések alkotmányosságát nem vizsgálta. Ha most nem változik az alaptörvény rendelkezése, akkor nem is fogja majd vizsgálni később sem az alaptörvény-módosítások érdemi, tartalmi rendelkezéseit abból a szempontból, hogy az alaptörvény értékeivel, szellemiségével összeegyeztethetők-e vagy sem. Úgy gondoljuk, hogy ez egy fontos törvényi gát. Fontos garanciája lenne annak, hogy az alaptörvény ne legyen a mindenkori kiszámíthatatlan politikai játékok, politikai szándékok tárgya. Tehát ne csak abban gondolkodjunk, hogy most kétharmados többsége van a kormányoldalnak. Ez, úgy tűnik, nem lesz így 2014-ben, nagyon erre mutatnak a jelek, és akkor a politikai alkuk világa jöhet el, ahol szabóollóval vagdalják majd az alaptörvényt, és a módosítások, ki tudja, milyen háttéralkuk tárgyai lehetnek.

Mondok konkrét példát, hogy ez milyen egészen elképesztő formában jelentkezett már a múltban. Az elmúlt évek gyakorlatát megismertük, elég sok kritikát elmondtunk ezzel kapcsolatban, hiszen itt is már negyedik alaptörvény-módosításról van szó, korábban pedig maga az alkotmány is közel húsz módosításon esett át. De az európai uniós csatlakozással kapcsolatban történt egy megdöbbentő módosítás, mégpedig az, hogy az uniós csatlakozásról szóló népszavazást az akkori alkotmány 79. §-aként beillesztették az alkotmány végére, csupán abból a célból egyedül, hogy ne legyen a népszavazási kérdés törvényessége vitatható, ne lehessen a választási bizottság elé vinni. Így biztosította tulajdonképpen az akkori kétharmad, ami úgy állt össze, hogy az MSZP és az SZDSZ, amihez bizony a Fidesz-KDNP is hozzájárult, hogy fél évvel az elvesztett választások után, 2002 végén az európai uniós csatlakozásunk kikényszerítése érdekében elkövették ezt a justizmordot az alkotmánnyal szemben.

(19.30)

Ha ez a rendelkezés, amit mi szeretnénk beemelni most, hogy az alaptörvény szellemiségével és értékeivel való egyezőség vizsgálható vagy vizsgálandó legyen az alaptörvény módosításakor, akkor bizony az a fajta önkényes, mindennapi rutinnak is tekinthető alaptörvény-módosítási trend mindenképpen visszaszorulna, és az Alkotmánybíróság lehetne így a legfőbb őre az alaptörvénynek. Nyilván ebben az értelmezési mezőben a történeti alkotmány vívmányai is meg kell jelenjenek. Mi ennek örülünk, hogy az alaptörvény ezt tartalmazza, még ha nem is a teljesség igényével emeli be vagy éleszti fel a történeti alkotmány jogfolytonosságát, de mindenképpen egy erős eszköz.

Mi arra buzdítjuk a kormány képviselőit, hogy figyeljenek majd erre a módosításra, és ez tulajdonképpen az érdekét is szolgálja a mostani kormánykoalíciónak, hiszen nem teszi majd lehetővé a jövőben az olyan jellegű vitákat vagy támadásokat, amelyek amiatt születnek, hogy itt egy mindennapi, politikai érdekektől gerjesztett jogalkotásról van szó, amely szembemegy az alaptörvény értékeivel. A jövőben az Alkotmánybíróság végezné el ezt a munkát, és így jobban védené az alaptörvény intézményét, amellyel kapcsolatban természetesen elég sok kritikánk van, többek között a termőföld védelmének hiánya az egyik legnagyobb problémája.

Most áttérnék a 3. cikkre, amely a kommunista önkényuralom időszakában elkövetett bűnök kérdését taglalja és az ezzel kapcsolatos jogkövetkezmények érvényesítéséről szól. Erről már szóltam a vezérszónoklatomban is, és akkor röviden utaltam rá, de most egy picit hosszabban kifejteném, miért nagyon fontos világosan látni azt, hogy pontosan mi történt az úgynevezett demokratikus átmenet során, amit mi nem tudunk olyan nagyon demokratikus átmenetnek nevezni, hiszen ebben az átmenetben azért a döntések jórészt olyan háttéralkuk következményeképpen születtek, amelyekről a mai napig nincs pontos képünk. Emlegetnek rózsadombi paktumot, és sok más információ kering, de ezeknek a bizonyosság szintjén kellene most már végre napvilágra kerülniük, hogy megtudjuk, valójában mi történt 1989-90 környékén.

Egy biztos, hogy nagyon furcsa szövegezést kapott az új formájában ez a rendelkezés, amit most az alaptörvény-módosításba emeltek a Fidesz-KDNP képviselői, mégpedig az átmeneti rendelkezésekben elfogadott szöveghez képest azt a furcsaságot látjuk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt esetében több jogutódról beszélnek. Nagyon érdekes, hogy vajon mi változott, melyek azok a ma már többes számban, nem nevesítve, alaptörvényben hivatkozott politikai szervezetek. A tavalyi rendelkezés még arról szólt, hogy a demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert a Magyar Szocialista Párt, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódaként törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként tekintendő. S itt egy személy volt konkrétan nevesítve, ezzel szemben itt már szervezeteket akarnak az alaptörvénybe emelni jogutódként. Nem tudjuk ennek az okát, de egy biztos, hogy ami történt a Magyar Szocialista Munkáspárt vagyonával, azt nyugodtan nevezhetjük egy olyan nagyon kapitális mértékű csalásnak, amelyet a Magyar Szocialista Párt hajtott végre, és amelynek nem volt kevesebb tétje, mintsem az a 8,3 milliárdos vagyon, amelyet akkor a Magyar Szocialista Munkáspárt vagyonaként tartottak nyilván, és az a közel nyolcszáz ingatlan, amelyek mai értéken számolva döbbenetes értéket képviselnek.

Az a furcsaság és megdöbbentő eseménysorozat indul el innét, hogy az 1989 végi négyigenes népszavazás kötelező döntést hozott arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak el kell számolnia a vagyonával. Csakhogy mielőtt még ez végrehajtást nyerhetett volna, ezt a vagyont egy nagyon csalafinta jogi trükközéssorozattal az 1989 októberében megalakult Magyar Szocialista Párt egy tollvonással saját magára átjegyezte, s így elvonta az állam elől ezeket a vagyontárgyakat, holott a korábbi rendelkezések, például az 1989-es földtörvény módosítása alapján, de az MSZMP-nek 1977 óta már nem is lehetett saját tulajdona, csak kezelői joga, 1989 nyarától kezelői joggal már nem idegeníthettek el vagyontárgyat, mert elidegenítési tilalom lépett be, és innét kezdve ezt az egész vagyonmegszerzési hadműveletet az akkori jogszabályokkal ellentétesnek minősíthetjük. Tehát nemcsak hogy osztozik a Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt felelősségében mindazért a véres és rendkívül kegyetlen, a nemzetünk számára hátrányos eseménysorozatért, amit egyébként nagyon helyesen és pontosan sorol fel a beemelni javasolt U) cikk, hanem ezért a jogellenes vagyonszerzésért is felel. S éppen azért, mivel ez törvénytelenül felhalmozott vagyon volt amúgy is, és az államot illette volna, mindenképpen jogkövetkezményekkel kell szembesüljön, s erről egy külön törvényt kell az Országgyűlésnek hoznia, amelyben pontosan a felderített tényállás alapján el kell nyerjék mindazok személyükben is a méltó büntetésüket, akik ezt a vagyonrablást végrehajtották, de emiatt még szervezeti jogkövetkezményeket is el lehet képzelnünk, akár az állami támogatás megvonása, akár a kártérítési kötelezettség, akár az eredeti állapot helyreállítása, ahol ez lehetséges, ahol pedig nem, illetve egyáltalán nem lehetséges, ott akár ennél még szigorúbb, keményebb eszközök is elképzelhetők.

Én nagyon javaslom a képviselőtársaknak, hogy amikor majd a módosító javaslatokat megvizsgálják, akkor ezek között az e tárgyban benyújtott módosító javaslatunkat fontolják meg, és tényleg valósítsuk meg a valódi rendszerváltozást, és ne engedjük, hogy a rendszerváltozás céljai között szereplő vagyonelszámoltatást egy ilyen trükkel kijátszhassák. De ugyanez történt egyébként a Kommunista Ifjúsági Szövetség 3 milliárdos vagyona tekintetében is, amit a Demokratikus Magyar Ifjúsági Szövetség, a Demisz nevezetű, jórészt fantomszervezetekből létrehozott szervezet vont el törvényellenesen. Tehát ez a két gigantikus vagyonlenyúlás jellemezte azt az időszakot, amellett, hogy utána sajnálatos módon a spontán privatizáció, majd a rablóprivatizáció ezt a folyamatot kiteljesítette, az elmúlt nyolc évben pedig az üzemszerű vagyonlenyúlások is elharapóztak.

Ezt semmiképpen nem lehet tétlenül szemlélni, és ennek következményekkel kell járnia. Ezért azt indítványozzuk, hogy az Országgyűlés mind a két esetben teljes keménységgel és határozottsággal vonja vissza azt a szentesítést, azokat a törvényesnek mondott elszámolásokat, amelyek 1993-ban történtek, és vizsgálja felül ezt az egész kérdéskört.

(19.40)

Végül, de nem utolsósorban sok szó esett már a véleménynyilvánítás szabadsága körében azokról a korlátozó rendelkezésekről, amelyeket beemelni kíván a javaslat. Erre most hosszabban már nem térnék ki, hiszen a kétperces vitákban ezt áttárgyaltuk.

Egy biztos: hogy a közösségi méltóság védelméül emelni kívánt rendelkezés egyrészt a nemzetközi egyezményekkel is ellentétes, ez tehát már eleve kizárja álláspontunk szerint az alkotmányos szinten történő elfogadást, másrészt pedig tényleg alkalmas arra, hogy egyébként az emberi jogi teszt követelményeinek sem felel meg, tehát a célhoz kötöttség, szükségesség, arányosság tesztjének. És egyszerűen alkalmas arra, hogy a demokratikus véleménynyilvánítással élő, akár politikai szervezeteket, akár civil szervezeteket olyan hátrányos következményekkel sújtsa azért, amit egyébként hivatásszerűen tesznek legjobb tudásuk, felfogásuk szerint, és amellyel adott esetben lehet, hogy sértik egyes közösségek méltóságát, de egyébként olyan tűrési küszöbön belül vannak, amelyet szerintünk tolerálni kellene, mert sokkal előbbre mutató érték az, hogy hátrányos és káros társadalmi jelenségeket leleplezzünk a nemzet védelme szempontjából, mintsem hogy ilyen absztrakt közösségi méltóságnak nevezett érdekek mentén vagy jogérvényesítés mentén korlátozzuk a véleménynyilvánítási szabadságot Magyarországon. Tehát ezekre tekintettel ezt a korlátozást nem tudjuk elfogadni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkező nincs. Erre való tekintettel megkérdezem, hogy az előterjesztők nevében kíván-e valaki válaszolni a vitában elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, így az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalásra ma senki nem jelentkezett.

Tisztelt Országgyűlés! Így a tavaszi ülésszak várhatóan kétnapos ülését 2013. február 25-én 13 órára összehívom.

Megköszönöm munkájukat, az ülést bezárom.

(Az ülés 19 óra 42 perckor ért véget.)



Földesi Gyula s. k.

Göndör István s. k.

jegyző

jegyző

Nyakó István s. k.

Dr. Stágel Bence s. k.

jegyző

jegyző

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés Hivatala törvényhozási főigazgató-helyettese



Szöveghű jegyzőkönyv

" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

46095 Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 4. ülésnapja 2013. február 19-én, kedden 46096




Felszólalások:   126-138   138-222   222      Ülésnap adatai