Felszólalás adatai

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azért kértem szót a mai napon, mert fontos ponthoz érkeztünk Magyarország megújulásában és a megújuláshoz nélkülözhetetlen alkotmányozási munkában: lezárult ugyanis az új alkotmány létrehozásának egyik leglényegesebb fejezete, a nemzeti konzultáció. Felszólalásom beszámoló és jelentés az alkotmányozási konzultációról.

Tisztelt Ház! Egy hosszú folyamat érte el csúcspontját, egy, a mindennapi életből, az emberektől induló kezdeményezés küzdött ki polgárjogot magának Magyarországon a közélet legmagasabb szintjén is, és ezzel meggyőződésem szerint hozzájárult Magyarország megváltozásához. Új politikai kultúrát is teremtett, amelyben az emberek akarata földrengésszerű változásokat képes véghez vinni. Jóllehet az új alkotmány ügyében idén indítottunk országos konzultációt, maga a nemzeti konzultáció mint mozgalom nem most született, hanem hét esztendővel ezelőtt. Az első jelentős megmutatkozását 2004 tavaszán nemzeti petíciónak neveztük el. Petíció, azaz felszólamlás; felszólamlás alulról a fölül lévők, a hatalmat gyakorlók, a befolyással rendelkezők felé, s ha kell, ellenében. A korán kelők, a minden reggel munkába indulók, a tisztességgel gürcölők felszólalása volt ez a spekuláns milliárdosokkal, a pénzarisztokratákkal és a hatalommal visszaélő politikusokkal szemben.

Ebből, ebből a nemzeti petícióból nőtt ki a nemzeti konzultáció, amely mára a közéleti részvétel új formájává vált Magyarországon. Sok millió magyar vett részt 2004 óta ebben a mozgalomban, a nemzeti petícióban, a 2005-ös nemzeti konzultációban, a 2009-es gazdasági konzultációban, amely a változás programjának kidolgozását alapozta meg, és a mostani alkotmányozó konzultációban.

(13.10)

Az eddigi és a mostani konzultációk során több millió kérdőívet, aláíróívet töltöttek ki az emberek, és akkor még nem beszéltünk a konzultációs rendezvényekről és személyes találkozásokról. Azt hiszem, minden kockázat nélkül elmondhatjuk, hogy más, hasonló nagyságrendű mozgalom nem volt Magyarországon az elmúlt 20 évben. A nemzeti konzultáció, tisztelt hölgyeim és uraim, azért jelentős társadalmi eredmény, mert a magyarság öntudatának és közösségtudatának újjászületését hozta magával.

Végül is csodával határos dolog az, hogy a magyarok két világháború, az ország megcsonkítása, 40 év katonai megszállás és diktatúra és végül 20 év átmeneti korszak után képesek voltak eljutni oda, hogy ismét higgyenek abban, hogy a saját kezükbe kell venni a sorsukat, bele kell szólniuk a jövő alakításába, részt kell venniük az ország megújításában. Ez a hit nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a magyarok demokratikus forradalmat vigyenek végbe. Nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy megdöntsék a hatalommal visszaélők politikai berendezkedését, és helyette a nemzeti együttműködés rendszerét hozzák létre.

Ennek a hitnek nagy szerepe van azokban a komoly eredményekben, amelyeket az elmúlt tíz hónapban mi, magyarok közösen elértünk a pénzügyi függetlenségünk visszaszerzésétől a politikai osztály megfelezésén át az új adórendszerig. Ez a hit erőt és eszközöket adott a magyaroknak ahhoz, hogy az országnak 62 év után végre erős és magyar alkotmánya lehessen. Olyan alkotmánya, amely a nemzeti konzultáció által teremtett új politikai kultúra szellemében születik.

A nemzeti konzultáció ereje nagymértékben járult hozzá, hogy lezárjuk azt a korszakot Magyarországon, amikor a kormányok, az ország vezetői az emberek akaratát figyelemre sem méltatták, a megkérdezésük nélkül döntöttek róluk, a jövőjükről. Ezt a korszakot, amelyben akár jó, akár rossz szándékkal, de szűk klikkek által kitervelt és sokszor csak magánérdekeket szolgáló diktátumokkal kormányozták az országot, fölváltja egy másik. Arra is érdemes emlékeznünk, hogy az eddigi átmeneti alkotmány is úgy született meg 1989-ben, hogy abba az embereknek lényegében semmilyen beleszólása nem volt, és demokratikusan választott parlament sem állt mögötte.

Az előző korszak kormányaival ellentétben, tisztelt Ház, mi megkérdeztük az embereket, akik hangosan és határozottan válaszoltak. Hitet tettek a megújulás mellett. Kifejezték, mégpedig elsöprő egyetértéssel, hogy megújulást akarnak, változást akarnak, és gyökeresen meg akarják újítani Magyarországot a maguk, és ami lényeges, az eljövendő nemzedékek számára. Ezért, tisztelt Ház, jómagam és a kormányom mindenkor ki fogunk állni a nemzeti konzultáció mellett és azok mellett, akik maguk akarják alakítani a jövőjüket. Ki fogunk állni az emberek akaratáért a trükköző milliárdosokkal és a hatalommal visszaélőkkel szemben.

Tisztelt Ház! A nemzeti konzultáció másik nagy sikere a magyarok egyetértésében mutatkozik meg. Azáltal, hogy az emberek az elmúlt években egyre többször és egyre erőteljesebben hallatták a hangjukat, olyan összhang alakult ki a legfontosabb és alapvető ügyekben, ami a magyarságra korábban nemigen volt jellemző. Sőt, inkább az ellenkezőjét szokták mondani rólunk mások és mi magunk is. Az alkotmányozási kérdőívek, a beérkezett válaszok azonban világosan megmutatták, hogy sokkal több bennünk a közös, sokkal több köt össze bennünket, mint ami szétválaszt.

Szembetűnő, hogy az elmúlt 20 év hányattatásai során letisztultak a közös értékeink, jól látszik az is, hogy mi, magyarok most már meg akarunk végre állapodni, le akarunk horgonyozni a saját közös értékeink mellett. Olyan igazi közösségben szeretnénk élni, amely egységesen és határozottan kiáll a közös értékeiért és az értékeit kifejező közös céljaiért.

Tisztelt Ház! A válaszadók 91 százaléka ért egyet abban, hogy a megújuló Magyarországon az alapvető kötelességeink ugyanolyan fontosak, mint az alapvető jogaink, tehát azokat is deklarálni kell az alaptörvényben. Szintén több mint 90 százalékos egyetértés van abban, hogy a legfőbb közös értékeink számára - mint a család, a rend, az otthon, a munka és az egészség - kiemelt alkotmányos védelmet kell biztosítanunk.

Ugyanekkora többség ért egyet abban, hogy a jövő nemzedékek iránt valamilyen formában alkotmányos kötelezettséget kell vállalni, vagyis alkotmányos garanciákra van szükség a jövő nemzedékek érdekeinek védelmében. Ez az egyetértés kiterjedt konkrétan arra is, hogy egyik generáció sem élheti föl a következő nemzedékek jövőjét, ezért alkotmányosan korlátozni kell az állam mindenkori eladósodásának mértékét.

Bár jómagam is azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy a gyermekvállalás felelősségét elismerő plusz szavazati jog segíthetne például a népességfogyás lassításában és megállításában, a válaszokból kiderül, hogy az emberek jelentős többsége ezt nem támogatja, más megoldást várnak erre a problémára. Annál inkább támogatják viszont azt a gondolatot, hogy a gyermeknevelés olyan közcélú és közhasznú vállalkozás, aminek költségeit nem szabad adóval sújtani.

A magyarok, tisztelt Ház, elszántak abban is, hogy a trükközést kiszorítsuk a közpénzek felhasználásából. Szinte egyhangú elvárás az, hogy ne lehessen a magyar adófizetők pénzét például off-shore cégeken keresztül eltüntetni, ahogy ez az előző korszakban napi gyakorlattá vált. (Taps a kormánypárti, az LMP-s és az MSZP-s padsorokban.)

(13.20)

Fontos mozzanat az is, hogy az emberek ragaszkodnak a nemzeti öntudathoz, ragaszkodnak a nemzet határon kívül élő részeihez. Egyetértenek abban, hogy a határon kívül élő magyarság a nemzet teljes értékű része, a velük való nemzeti összetartozás értékét bele kell foglalni Magyarország új alaptörvényébe. Ebből is látszik, tisztelt Ház, mekkora utat tettünk meg nemzeti öntudat és egység tekintetében az elmúlt néhány évben. Mindenki emlékszik, honnan indultunk.

Egységes, tisztelt Ház, a magyarok álláspontja természeti környezetünk, sajátos természeti értékeink megóvását illetően is. Ezen a téren is messzire jutottunk Bős-Nagymaros óta.

Tisztelt Ház! Jóformán nincs olyan, aki ne értene egyet azzal, hogy szükségünk van a nemzeti vagyon, azon belül is a termőföld és a vízkészlet alkotmányos védelmére. A magyarok minden eddiginél hangosabban és határozottabban megüzenték, hogy Magyarország nem eladó, a magyar föld és a magyar víz nem eladó, sem most, sem később. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A magyarok rendet akarnak az élet minden területén. Ez is teljesen egyértelmű. Az emberek kinyilvánították, hogy a törvénynek a törvénytisztelőket kell védeni, és a bűnözőkkel szemben sokkal szigorúbban kell fellépni. Elég volt a bűnözők mentegetéséből! A válaszadók 94 százaléka akarja azt, hogy indokolt esetben a bíróságok szabjanak ki tényleges életfogytiglani szabadságvesztést. Hasonló egyetértés van abban is, hogy a törvényeknek mindenkire vonatkozniuk kell, és itt nincs kivétel. Alkotmányos garanciát akarnak arra, hogy mindenkinek a felelőssége számon kérhető legyen. Összegezve mindezt elmondhatjuk, hogy alapvető és konkrét kérdéseket tettünk fel az embereknek a nemzeti konzultáció során, és mint látjuk, a válaszok minden kérdésben kivételesen nagy egyetértést mutatnak.

Tisztelt Ház! Én is úgy gondolom, ez a széles körű egyet akarás a legfőbb erőforrása Magyarország megújulásának. Ez az egyetértés és egység kell ahhoz, hogy sikeresen megvalósítsuk mindazokat a mélyreható változásokat, amelyek hosszú távra meghatározzák az ország jövőjét, nemcsak a mi számunkra, hanem a következő nemzedékek számára is. Összességében tehát azt jelenthetem önöknek, hogy a magyarok a visszaküldött kérdőívekből kiolvashatóan felelősséget éreznek a jövő iránt, bele akarnak szólni annak alakításába, erősek és elszántak a tekintetben, hogy saját kezükbe vegyék a sorsukat. Mindezen felül pedig egységesek abban, hogy milyen Magyarországon akarnak élni, milyen jövőt akarnak építeni, és azt milyen közös értékek alapján képzelik el.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Biztos vagyok abban is - és ezt mutatják a válaszok -, hogy amikor mi, magyarok nagy levegőt veszünk és belefogunk ebbe a hatalmas vállalkozásba, Magyarország megújításába, ugyanaz a cél lebeg a szemünk előtt. Azt akarjuk, hogy Magyarország végre az a hely legyen, ahol a magyar emberek az elsők, ahol mindenki biztonságban érezheti magát, ahol mindenkinek lehetősége van boldogulni és sikeressé válni.

Tisztelt Ház! A nemzeti konzultáció sikere azt jelenti, hogy az új alkotmány az egész nemzet alkotmánya lesz, hiszen a magyarok akarata és véleménye érvényre jut benne. Érvényre jut a választásokon kialakult kormányzati és parlamenti felhatalmazás által, és érvényre jut, mégpedig konkrét részletekbe menően a nemzeti konzultáció által. Ezért az új alkotmány kivételesen erős alaptörvény lesz.

Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy részt vett a nemzeti konzultációban, és felelősségteljesen hozzájárult, hogy Magyarországnak végre erős és végleges alkotmánya legyen. Olyan gránitalap, amelyre a magyar jövő sikereit, egy sikeres Magyarországot tudunk felépíteni. Nincs más hátra, tisztelt képviselőtársaim, mint itt az Országgyűlésben véghez vinni azt, amit az emberek akarnak. Mindazt, ami nincs még benne a tervezetben, de az emberek elsöprő egyetértéssel javasolták, bele kell foglalni, és mindazt, ami benne van a tervezetben, de az emberek nagy többsége nem akarja az alkotmányban látni, ki kell venni belőle. Itt és most fölkérem ezért tisztelt képviselőtársaimat, hogy tegyünk eleget a választók akaratának, támogassuk azokat a módosító javaslatokat, amelyek révén a nemzeti konzultáció eredménye maradéktalanul és pontosan belekerül az alkotmány végleges szövegébe.

Külön köszönetet szeretnék mondani a korábbi házelnöknek, Szili Katalinnak, aki komoly és odaadó munkát végzett a nemzeti konzultáció során, kiállt választói és az egész ország mellett. Sajnálatos, de vannak olyanok, akiknek tíz hónap sem volt elég, hogy elfogadják a magyar választók döntését és akaratát, továbbra is makacsul ellenszegülnek a változásnak, ellenszegülnek a megújulásnak, amire pedig a magyarok tavaly világos megbízást adtak. Azok, tisztelt Ház, akik tudatosan és előre elhatározottan kivonják magukat ebből a munkából, elárulják a szavazóikat, hátat fordítanak nekik; nem hajlandók azokat az értékeket és érdekeket megjeleníteni az előttünk álló vitában, amelyek képviseletével a választóik megbízták őket. Ezért nekünk, akik viszont itt vagyunk és részt veszünk az új alaptörvény megalkotásában, különleges felelősségünk van most abban, hogy minden magyar ember érdekét igyekezzünk szem előtt tartani, azokét is, akik választott képviselőiken keresztül nem tudják hallatni itt a hangjukat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, álljunk ki minden magyar emberért, függetlenül attól, hogy milyen pártra voksolt, hogy ennek a megnőtt felelősségnek a tudatában végezzük tovább az alkotmányozás munkáját, amihez sok sikert kívánok mindannyiuknak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Ház! Miután miniszterelnök úr felszólalása húsz percnél kevesebb időt vett igénybe, ezért most a frakcióknak öt-öt perc áll rendelkezésre a válaszra.

Elsőként megadom a szót Balczó Zoltánnak, a Jobbik frakcióvezető-helyettesének.

Parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mindenekelőtt képviselőtársaim nevében hadd köszöntsem mindazokat, akik figyelemmel kísérik munkánkat, köztük a tőlünk jobbra és balra ülő hölgyeket és urakat, akik rendkívül önkényes szabadságuk alatt is belátogattak a parlamentbe. (Derültség és taps a Jobbik, valamint a kormánypártok soraiban.)

Örömmel hallottuk miniszterelnök urat ebben a vitában. Tulajdonképpen most miniszterelnökként szólalt fel, de egy azonnali kérdésre ígéretet tett, hogy képviselőként is részt vesz a vitában, ezért a részletes vitában várjuk önt.

A nemzeti konzultációnak nyilván az is célja lett volna, hogy minket, döntéshozókat, akik itt vitáztunk, ezekről a kérdésekről kellő időben informáljon, s akkor a módosító indítványainkat eszerint tudtuk volna beadni. Sajnos, jelzi ezt a kissé kaotikus rendszert, hogy mi, akik részt vettünk a vitában, ezeket a döntéseket gyakorlatilag csak most tudtuk meg. Azonban nem olyan nagy a veszteségünk, mert sokan bírálták ezeket a kérdéseket. Én hadd tegyek fel néhányat, amiket szívesen láttunk volna, kicsit hasonló stílusban, mint ahogy itt szerepel.

Vannak, akik szerint szégyen, hogy az 1949. évi XX. törvény az alkotmányunk. Mások szerint ez egy kiváló piacgazdasági alkotmány. Megint mások azt mondják, hogy ebben az időszakban a parlament inkább a legégetőbb kérdésekkel foglalkozott volna a törvényhozás szintjén (Taps az LMP soraiban.), beleértve a munkahelyteremtést, a kisvállalkozókat, a devizahiteleseket, és a ciklus végéig kellő előkészítéssel kellett volna megalkotni az alaptörvényt. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az alaptörvény a jogrendszer biztos alapja; mások tisztában vannak vele, hogy az Unióban az uniós jog kötelező érvénnyel fölötte áll az alkotmánynak. Meg kellett volna kérdezni: egyetért-e ön azzal, hogy Magyarországon csak olyan jogszabály érvényesüljön, amely nincs ellentétben a magyar alkotmánnyal - mert ez jelenleg sajnos nem érvényesül. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a népakarat közvetlen kinyilvánítása nagyon fontos dolog.

(13.30)

Egyetért-e ön azzal, hogy most már csak kivételes esetben lehessen, szigorodjanak a feltételek, valamint a népi kezdeményezés lehetőségét vonjuk meg a szavazóktól?

Sokan vannak, akik azt mondják, hogy csak egyfajta magyar állampolgárság létezik, ezért a határon túli magyarok számára meg kell adni a választójogot, függetlenül a magyarországi lakóhelytől. (Taps a Jobbik soraiban.) Vannak, akik azt mondják, hogy ez csak a magyarországi lakosoknak jár. Ezt a kérdést nagyon jó, hogy nem tette föl a miniszterelnök úr. Szomorúan a Jobbiknak az a véleménye, hogy a magyar közgondolkodás még mindig nem jutott el odáig, hogy biztonsággal erre igent mondott volna.

A termőföld, az ivóvízkincs stratégiai vagyon. Elegendő-e azt kimondani, hogy a nemzeti örökség részét képezi, vagy egyetértenek Orbán Viktorral, aki azt mondta - MTI-idézet, 2010. március 31. -, hogy "a külföldiek itt soha termőföldet nem fognak vásárolni, akárhogy is döntsenek Brüsszelben"? Melyik választ támogatja ön?

Az alaptörvény a jövőre nézve évtizedekre meg kell határozza ennek az országnak az értékeit, irányát és legfontosabb jogszabályait. Egyetért-e ön azzal, hogy az alaptörvényt népszavazás erősítse meg? (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Az önök által tervezett menetrendben április 18-án végszavazás lesz, majd, ha jól tudjuk, április 25-én egy ünnepi pillanat, amikor az államfő aláírja ezt az új alkotmányt. Önök húsvéti alkotmányról beszéltek. Furcsa egybeesés azért, április 25-e az önök második fordulós választási győzelmüknek az évfordulója. Senkit nem akarok megbántani, aki őszintén beszélt a nemzeti hitvallásról, a kereszténység nemzetmegtartó szerepéről, bár kíváncsiak vagyunk, hogy ez a nevelésben hogy érvényesül, mégis elmulasztottak egy lehetőséget.

Elmulasztották a történelmi alkotmányosság teljes visszaállítását, és az előbb elmondottak jobbikos válaszait, feltehetőleg arra kényszerülünk, vagy úgy gondoljuk, hogy amit föltettünk, ez a népakaratot tükrözi, ezt mi benyújtjuk módosító indítványban. Húsvéti alkotmányról beszélnek, de sajnos ez húsvéthétfői alkotmány, fülkeforradalmi, sokkal szebb lett volna húsvétvasárnapi jellegű, a magyar feltámadás alkotmánya.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Mesterházy Attila úrnak, az MSZP képviselőcsoportja elnökének. (Zaj a kormánypártok soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök úr a mostani beszédében is említette az új politikai kultúrát, és más alkalommal többször szólt az emberi méltóságról, sőt egy jobbikos felvetéssel kapcsolatban arról is beszélt elnök úr, hogy minden emberi élet értékes.

Éppen ezért én egy dolgot kérdeznék a miniszterelnök úrtól, hogy miniszterelnök úr egyetért-e Wittner Mária mondataival, amit Toller Lászlóval és Horn Gyulával kapcsolatban mondott el, és ha nem ért egyet ezzel, akkor lesz-e ennek következménye a Fidesz-frakcióban, és visszahívják-e a parlamenti mandátumából.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. - Moraj, felzúdulás a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Schiffer András úr, az LMP frakcióvezetője következik. Kérek egy kis csöndet és türelmet a képviselőtársaimtól. Parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A helyzet úgy áll, hogy egy parlamentáris demokráciában a választók leginkább akkor fejezik ki az akaratukat, amikor a fülkébe mennek, és akkor tudják világosan artikulálni azt, hogy milyen jövőt szánnak egy országnak (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez megtörtént!), ha a fülkében olyan helyzetben vannak, hogy a versenyző pártok megvallják tisztességgel a szándékukat.

A fülkékbe a leendő alkotmány évfordulója előtt egy évvel úgy mentek a választópolgárok, hogy az önök alkotmányozási terveiről mit sem tudtak. Sőt, továbbmegyek, nemcsak az önök alkotmányozási terveiről nem tudtak semmit sem, de az önök gazdaságpolitikájáról sem. Nem erről volt szó tavaly április 25-én. (Folyamatos moraj a kormánypártok soraiban.) Nem volt szó egykulcsos adórendszerről, nem volt szó szegényellenes társadalompolitikáról, és főként nem volt szó arról, hogy ezt a társadalom- és gazdaságpolitikát önök be akarják betonozni.

Amire itt önök készülnek, az pontosan az emberek választási szabadságának az elvétele. Mert miről van szó? Nem az az igazi kérdés egy demokratikus választáson, hogy hogy hívják az ország miniszterelnökét, hogy melyik párt van uralmon. Az az igazi kérdés, hogy 2014-ben lesz-e lehetőségük a magyar választóknak arra, hogy adott esetben, ha úgy gondolják, hogy kevesebb pénz van a zsebében, mondjuk, egy pályakezdő fiatalnak vagy egy nyugdíjba készülő pedagógusnak, akkor azt mondja, hogy ebből a társadalom- és gazdaságpolitikából nem kér. Meglesz-e ez a választási szabadságuk a magyar állampolgároknak? Erre kellene válaszolni, mert önmagában a nemzeti konzultáció, tisztelt miniszterelnök úr, önmagában az, amit itt műveltek az elmúlt hetekben, ez egy színjáték. Pontosan tudja ön is, hogy a nemzeti konzultáció, az, hogy van egy egyirányú kommunikáció, és nincsenek tisztességes információs helyzetben az emberek, ennek semmi köze a részvételi demokráciához.

Miniszterelnök Úr! Ha ön a választói akaratról beszél, akkor mi akadályozza meg abban, hogy egy megerősítő népszavazásnak vesse alá ezt az alkotmánytervezetet? (Taps az LMP soraiban.) Világos, hogy önök erre miért nem hajlandóak. Azért nem hajlandóak, mert a magyar emberek nem fognak megerősíteni egy olyan alkotmányt, ahonnan törlik a szociális biztonsághoz való jogot, ahonnan törlik az egészséges környezethez való jogot (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük: Olvasd el! - Az elnök csenget), ahol a következő kormányzatnak nem lesz szabadsága abban, hogy egy igazságos társadalompolitikát, a társadalmi egyenlőséget érvényesítő társadalompolitikát vigyen véghez. Erre önök nem kaptak... (Kikapcsolják a mikrofonját.)

ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, hogy nyugodtan, higgadtan hallgassák végig az elnök úr fölszólalását. Utána lesz módja a miniszterelnök úrnak válaszolni, önöknek pedig a legközelebbi frakcióülésen lesz módjuk fölkészíteni a miniszterelnöküket, ha esetleg úgy gondolják, hogy nem tud önmaga válaszolni az elhangzottakra. (Taps az MSZP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én örülök annak, hogy ön fontosnak tartja azt, hogy a jövő nemzedékek iránt valamilyen alkotmányos garancia legyen. De jobb lenne beszélni erről a valamilyenről. Nem valamilyen garancia kell, garancia kell, a jövő nemzedékek jogait alkotmányos szintre kell emelni, és vissza kell állítani annak a lehetőségét, hogy a természetvédelem egyszer már elért, jogilag védett szintjéből ne lehessen visszalépni. Ne nyúljanak a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának intézményéhez! Üdvözlöm azt, hogy ön alkotmányos garanciát kér az offshore-lovagokkal szemben. Akkor az LMP újra elő fogja terjeszteni azt a javaslatát, amit önök, ha jól emlékszem, a szocialistákkal együtt már egyszer leszavaztak, amikor az offshore-lovagokat szerettük volna távol tartani a közbeszerzések környékéről.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Remélem, hogy ezzel a határozottsággal fog eljárni az offshore-lovagokkal szemben akkor is, amikor a Magyar Postáról van szó. Igen, egyetértünk abban, hogy a nemzeti vagyonnak kell egy alkotmányos védelem. Hol van a védelem a közszolgáltatásokra? Hol van a garancia arra, hogy ne történhessen meg még egyszer az a szégyen, ami 2007 decemberében megtörtént, hogy a társadalmi szolidaritást felrúgva az alapvető közszolgáltatásokat dobra akarják verni? Hol van a garancia a nemzeti vagyon védelmére? Önök kötelezték magukat arra, hogy adott esetben, ha valaki a nemzeti vagyonnak egy elemét vagy az egyetemes közszolgáltatások egy részét piacra akarja dobni, meg akarja ettől fosztani a magyar embereket, akkor kötelező legyen, mondjuk, népszavazást tartani. Mondjuk, ha valaki a vízközművet privatizálni akarja helyben, akkor kötelező legyen a helyi polgárok véleményét kikérni. Ezek az igazi garanciák.

Ön beszél arról, hogy a közbiztonságnak meg kell adni a garanciáit az alkotmányban. De ön is jól tudja, Beccaria óta tudjuk, hogy igazi elrettentő hatása a büntetések elmaradhatatlanságának van, akkor, ha az egyébként írott jogszabályokat a rendőrség, a közhatalom kőkeményen bevasalja, nem a szigorításnak, nem az elnyomó büntetőpolitikának.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi elfogadtuk a választóink akaratát, a mi választóink arra szavaztak, hogy Magyarországon az alkotmányosság érvényesüljön. Mi egy demokratikus alkotmányozási folyamatban tudnánk részt venni, akkor, amikor önöket nem az vezeti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy leépítik a fékek és ellensúlyok rendszerét, ha önök elfogadnák azt, hogy az alkotmányosság minden esetben a többségi zsarnokság gátja.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Miután több frakcióvezető nem jelentkezett, ezért megadom a válasz lehetőségét a miniszterelnök úrnak. (Jelzésre:) Elnézést kérek, frakcióvezető urak, az én monitoromon nincsen jelentkező. (Zaj.) Tehát megadom a válasz lehetőségét a miniszterelnök úrnak. Parancsoljon! (Harrach Péter kézfelemeléssel jelentkezik.)

(13.40)

Elnézést, frakcióvezető úrnak nem működik a gépe? Elnézést, nem jelentkezik a monitoromon semmilyen név. Frakcióvezető úr, legyen szíves a kártyáját megnézni, hogy rendesen bent van-e. Mindenesetre frakcióvezető úr szóbeli jelentkezését elfogadom. Parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy új korszak kezdődik, és ennek a startköve az új alkotmány. Mindenki meghívott erre, és aki nem vesz részt, az ebből az új korszakból zárja ki magát. Részt vettek civilek, független szakemberek, intézmények vezetői, és közel egymillió magyar ember mondott véleményt. Akik kimaradtak, az csak két párt. És ahogy elhallgattam az előbb a hozzászólásukat, az egyiknek nem volt mondanivalója az alkotmányról, a másik viszont néhány tévedést tartalmazó megjegyzést tett, és megmaradt az ő szűk körén belül.

Ha megengedik, mielőtt az alkotmány módosító javaslatairól szólnék néhány szót, helyezzük el ezt a törvények sorában. Életünket írott és íratlan törvények irányítják. A természet törvénye íratlan törvény, amit felismerhetünk, bár nem mi alkotjuk. Biztos törvények ezek, módosításra nem szorulnak, és koherenciazavart sem tartalmaznak. A lelkiismeretünkbe írt törvény is íratlan törvény, ezt is képesek vagyunk felismerni. A közösségek hagyományai is valamiképpen íratlan törvénynek számítanak. De vannak írott törvények, és ezek között az alkotmány az első.

Ha a többi törvényt valamiképpen életünk mozgásterének kerítéseként értelmezzük, akkor az alkotmány nem más, mint ennek a tartóoszlopa. Mi az, ami kikerült, és mi az, ami most bekerült ebbe az alkotmánytervezetbe? Engedjenek három vagy négy ilyen kérdést. Az első a családi szavazati jog. Kétségtelen, amikor ez a kérdés felvetődött, kevesen gondoltuk, hogy valóban benn marad az alkotmányban, és most az emberek véleménye szerint úgy tűnik, hogy ki fog kerülni. Mi volt az értelme ennek a vitának? Nyilvánvalóan az, hogy a társadalom elöregedik, a kampányban minden parlamenti párt az idősek, a nyugdíjasok szavazatára számít, és gyakorlatilag kimarad abból a vitából a jövő, a családok szempontja. Valamilyen módon ezt majd kezelni kell. Most nagy valószínűséggel kikerül az alkotmányból, de ezzel a családok és a szavazati jog kérdése nincs megoldva. Ez a későbbi idő feladata lesz.

Valószínűleg bekerül, ami eddig ilyen hangsúllyal nem volt meg, a termőföld és a vízkészlet védelme. Nyilvánvaló, hogy ez is a magyar emberek többségének igényével találkozik, hiszen két olyan kincsünkről van szó, amit nem veszíthetünk el. A termőföld a Kárpát-medencében és az a nagyszerű vízkészlet, amivel rendelkezünk, nemzeti kincs, amit védeni kell. És ha minden politikai erőnek nincs is érzéke ehhez, a magyar emberek józansága ezt szóvá tette, be kell hogy kerüljön az alkotmányba.

És végül egy olyan kérdés, ami nagy vitát vált ki, a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés kérdése. Ez egy kegyetlen büntetés, ezt mindenki látja. Viszont sokkal kegyetlenebb az, amit az elítéltek elkövettek. Általában többszörös gyilkosságért, de mindenképpen olyan tettért róják ki ezt, ami a társadalmat súlyosan veszélyezteti. Vagyis a társadalmat kell megvédeni azoktól, akik ezeket a tetteket elkövették. Ezért ez az intézmény, ami jelenleg is szerepel a Btk.-ban, megerősítést kell hogy kapjon az alkotmányban. Ez az emberek elsöprő többségének a véleménye.

Reményeink szerint ez olyan alkotmány lesz, amely a teljes nemzet, minden magyar ember alkotmánya, még akkor is, ha két párt ennek az alkotási folyamatában nem vállalt részt, kimaradt. Azt kívánom, hogy szülessen meg itt a képviselők többségével ez az alkotmány, ami utat mutat a magyar jövőnek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most Lázár János úrnak, a Fidesz frakcióvezetőjének adom meg a szót. Parancsoljon!

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Házelnök Úr! Megfogadjuk, tiszteletben tartjuk mondandóját, amit az ellenzéki frakcióvezetők felszólalása kapcsán mondott, és frakciótársaimtól türelmet kért, csak hazugságok elhangzása közepette nehéz türelmet tanúsítani.

Az pedig fölháborító, hogy ma Magyarországon egymillió választópolgár fontosnak tartotta, hogy az alkotmányozás ügyében állást foglaljon, az LMP pedig nem tartja fontosnak, hogy parlamenti munkáját elvégezze, parlamenti esküjének eleget tegyen. Ezzel, azt gondolom, szemben állnak... (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Úgy van! - Taps ugyanott.) Ezzel, azt gondolom, szemben állnak azzal az egymillió emberrel, aki elmondta véleményét. Ez az egymilliós szám sokkal több annál, mint ahányan önökre szavaztak, szerintem érdemes lenne ezeknek az embereknek a véleményét tiszteletben tartani. És ha egymillió embernek ma Magyarországon fontos az alkotmányozás, képesek elmondani a véleményüket, akkor azt kérem öntől, hogy ezt tartsa szem előtt, és jöjjenek vissza az alkotmányozásba, vegyenek részt a további vitában, adják be módosító indítványaikat.

Nem itt, egy napirend előtti fölszólalásban kell elmondani a kritikákat, hanem el kell jönni, részt kell venni a törvényhozásban. Nem olyan lakossági fórumokat kell tartani, ahol három ember vesz részt, hanem ide kell jönni a törvény Házába (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.), és el kell mondani azt. Az önök ilyen jellegű tevékenysége nem váltja ki a törvényhozói munkát, amire, azt gondolom, önnek nemcsak lehetősége van, hanem kötelessége is.

Mesterházy képviselőtársam szavai pedig azért háborítanak fel, mert ő aztán végképp figyelmen kívül hagyta egymillió ember véleményét, holott, azt gondolom, ez számára is intő példa és jel kellene hogy legyen.

Képviselő Úr! Amit pedig a Fidesz-frakcióban ülő képviselőtársam kapcsán mondott, hadd hívjam föl a figyelmét arra, hogy az alkotmány a legnagyobb értékek között tartja számon a véleménynyilvánítás szabadságát, amit nem kívánunk semmilyen formában sem korlátozni. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Közbeszólások ugyanott, többek között: Az emberi életet véditek? Szégyen!) A véleménynyilvánítás szabadságába meggyőződésünk szerint Wittner Mária képviselőtársunk véleménye is beletartozik, mint ahogy a véleménynyilvánítás szabadsága abszolút és korlátozhatatlan Magyarországon. Ilyen volt az elmúlt 20 esztendőben, ezt az értéket, ezt a jogot tiszteletben kívánjuk tartani a következő időszakban is. Ez is világosan bizonyítja, hogy az aggályaik kétségeket hagynak maguk után. (Dr. Ujhelyi István: Ha mi mondtunk volna ilyet, mekkora botrány lett volna?!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti konzultációval kapcsolatos visszajelzések és a kérdőívekre adott válaszok kapcsán szeretném fölhívni arra a figyelmüket, hogy azok, akik válaszoltak, egyértelmű irányt szabtak az alkotmányozásnak, világos értékeket fogalmaztak meg, aminek a szerepeltetése nekünk kötelességünk. Ezért a Fidesz-frakció a szükséges módosító indítványokat beadja.

Szeretném megerősíteni a Harrach Péter képviselőtársam által elmondottakat a családi szavazójog, a családi szavazat tekintetében. Azt gondolom, könnyen lehet, hogy ez ma kimarad az alkotmányból, de hogy a következő 5-10 esztendő legfontosabb társadalmi vitája előtt állunk, abban egészen biztos vagyok. Azoknak is kell joga legyen Magyarországon, akik ebben az országban tisztességesen adót fizetnek, és eltartanak mindenkit, aki egyébként nem tud munkát végezni. Tehát azt gondolom, az aktív korú keresők érdekében igenis át kell gondolnunk azt, hogyan tudjuk az ő érdekeiket védeni, és a választási kampányok ne silányuljanak a 13. havi nyugdíj kérdésévé, hanem szóljanak azokról és azoknak is, akik ezt az országot működésben tartják, akik ezt az országot eltartják. Ezt különösképpen fontosnak gondolom. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az életfogytiglan kapcsán világos az állásfoglalás, hiszen a véleménynyilvánítók közül több mint 825 ezren mondták azt, hogy a tényleges életfogytiglan intézményét be kell emelni az alkotmányba. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Most is benne van.) Mi nemcsak ezt fogjuk megtenni, hanem ugyanúgy, ahogy a három csapás intézményével világos irányt szeretnénk szabni a büntetőpolitikának, ahogy ezt tavaly megtettük, szeretnénk, ha az alkotmányba az önvédelemhez való jog és a tulajdon megvédésének joga is belekerülne Magyarországon, ami egy új... (Taps a kormánypárti padsorokban.) - ami a büntetőpolitikának a három csapással együtt, a tényleges életfogytiglannal együtt, az önvédelem jogával együtt és a tulajdon védelmével együtt egy új irányt ad, amely első helyen a jogkövetőket tartja tiszteletben, és azok érdekeit védi. Leszámol azzal a fogalommal, ami tizen-egynéhány éve megélhetési bűnözés címszóval került be a magyar közgondolkodásba; ami nem létezhet. Megélhetési bűnözés nem létezhet ebben az országban.

(13.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! (Nyakó István: Ezzel a fizetéssel lehet ilyet mondani!) Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném fölhívni a figyelmüket arra, hogy ebben a parlamentben olyan képviselők vannak, akiket fölhatalmaztak a választók arra, hogy gyakorolják a jogukat, törvényeket hozzanak és alkotmányozást is végezzenek. Nagyon érdekes Schiffer képviselőtársamnak az az álláspontja, hogy az elmúlt 20 év legitim volt, ez pedig nem legitim. Mondja már, képviselő úr: az elmúlt 20 évben mikor volt lehetősége az embereknek arra, hogy szavazzanak az alkotmányról? Most van, mert általunk elvégzik ezt a szavazást és ezt az alkotmányozó munkát. (Közbeszólások az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most a miniszterelnök úr viszontválasza következik. Parancsoljon!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Engedjék meg, hogy röviden, de minden fontos kérdést érintve válaszoljak az elhangzottakra.

Ami a Wittner Mária képviselőtársunk által mondottakat illeti, a következőkről szeretném tájékoztatni az MSZP frakcióvezetőjét. Már a kormányprogram vitájában elmondtam, hogy meggyőződésem szerint a győztesnek nem igaza van, hanem dolga van, amit tennie kell. Ezzel én sosem hozakodtam elő, erről nem beszéltem a nyilvánosság reflektorfényében, de most, miután ezt a kérdést föltette, most elmondom, hogy közvetlen a választás után én fogadtam egy MSZP-s delegációt, amely kifejezetten azt kérte, hogy a volt miniszterelnököt - most Horn Gyuláról van szó - ne mozdítsuk ki onnan, abból a kórházból, ahol ellátást kap, továbbra is az állam gondoskodjon róla. Ez a döntés megszületett, kizárólag az emberségesség okán. A magam részéről ezzel el is mondtam mindent, amit ebben a vitában szeretnék elmondani. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ami az alkotmányhoz fűzött megjegyzéseket illeti, először is Balczó képviselőtársamnak szeretném mondani, aki kaotikusnak minősítette a nemzeti konzultációt, hogy nem volt az kaotikus; olyan volt, mint amilyen az élet maga. Fölállt egy Nemzeti Konzultációs Testület, amelyben sokan részt vettek, megbecsült, köztiszteletnek örvendő emberek - itt is szeretném megköszönni egyébként a munkájukat -, politikusok, gazdasági szakemberek, jogászok; lakossági fórumokat tartottak, elkészítettek egy nemzeti konzultációs kérdőívet, azt kiküldték, a meghatározott rend szerint visszaérkezett válaszokat pedig földolgoztuk.

Mindazonáltal, bár kicsit bántónak és lekicsinylőnek érzem a megjegyzéseit, amelyeket a nemzeti konzultációra nézve tett, mégis gondolkodjunk el ezen a néhány megjegyzésen. Arra jutottam, miközben hallgattam önt, hogy végül is igaz az az állítás, hogy kétfajta vita van: vannak jó viták és rossz viták. A rossz vita az, amikor az embereket senki nem hallgatja meg, és arról kell vitatkoznunk, hogy miért nem hallgatják meg őket, az ország vezetői miért fordítanak hátat az embereknek; és jó vita az, amikor meg arról vitatkozunk, hogy hogyan kell őket meghallgatni, hogyan kell őket megkérdezni. Úgyhogy azt gondolom, a nemzeti petíció természetrajzáról szóló vita a jó viták közé sorolandó, és így önmagában is eredmény.

Tisztelt Képviselőtársam! Az alkotmány, illetve az alaptörvény megfogalmazásakor az az álláspont alakult ki, hogy a határon túli magyarok szavazati jogáról szóló vitát, amit ön is említett, a Ház folytassa le, de ne az alkotmány keretében, hanem majd a választójogi törvény módosításának vagy egy új választójogi törvény megalkotásának keretében, tekintettel arra, hogy korábban már döntöttünk arról, hogy a következő magyar parlamentben nem lehetünk többen mint 200-an, ugyanis megfeleztük a parlamenti képviselők, a megyei képviselő-testületek képviselőinek és a helyi önkormányzatok képviselőinek számát is. Tehát a politikai osztály, példát mutatva egyébként abból az odaadásból és áldozatvállalásból, amire szüksége van Magyarországnak a megörökölt nehéz gazdasági helyzet miatt, megfelezte a politikai elitet. Ezért új választójogi törvényünk lesz, és az megadja a lehetőséget - reményeim szerint még ennek az évnek a végéig -, hogy megalkossuk az új választójogi törvényt, és ott mindent meghallgathatunk majd az önök véleményéből.

Én most egy dolgot tudok önnek mondani, hogy az alkotmány ezt a lehetőséget nem zárja ki. Egyértelműen nem zárja ki, hiszen a nemzeti konzultációs kérdőívekre adott válaszokból világosan kitűnik, hogy az emberek a nemzeti összetartozást fontosnak gondolják. Kifejezetten azt várják el tőlünk, hogy felelősséget vállaljunk a teljes nemzetért, nem csak annak a mai államhatárokon belül élő részéért. Hogy ez hogyan tükröződjék a választójogban, azt meg fogjuk vitatni, amikor eljön ennek a törvénynek az ideje.

Tisztelt Képviselőtársam! Úgy gondolom, nincs viccelődnivaló azon, hogy húsvétkor születik majd meg a magyar alkotmány. A magyar politikában kifejezetten hagyománya van annak, hogy a feltámadáshoz, megújuláshoz, mindahhoz a gondolatkörhöz, amit húsvét hoz, a nemzet sorsát is oda szokták kapcsolni. Egy alaptörvény megalkotása a nemzet sorsának fontos pillanata, ez az összekapcsolás ezért sem a húsvétra, sem az alaptörvényre nézve nem sértő. Ezért azt gondolom, a régi magyar hagyományt követve bátran nevezzük ezt húsvéti alkotmánynak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Még akkor is, tisztelt képviselőtársam, hogyha egyébként ez nem alkotmány, hanem alaptörvény. Biztosan vannak ebben az országban - talán kevesebben, mint mi azt gondoljuk -, akiknek fontos az a különbségtétel, hogy alkotmányról beszélünk-e vagy alaptörvényről. Ezt a kérdést csak azért hozom ide a közérdeklődés csekély voltára való tekintet nélkül, mert ön azt javasolta, hogy a történelmi alkotmányt állítsuk helyre. Én azt mondom, hogy egy korszerű formában, XXI. századi körülmények között az a tény, hogy nem alkotmányt, hanem alaptörvényt alkotunk, valójában a történelmi alkotmány folytonosságának helyreállítását és jogaiba történő visszahelyezését jelenti. Majd egy elvont jogtörténeti vitában szívesen állok a rendelkezésére, hogy ezt hosszabb érveléssel is kifejtsem, de ez az alkotmány valójában elismeri a történeti alkotmány létezését, folyamatosságát, és tiszteletben tartja nemcsak múltbeli érvényét, hanem elismeri a jövőre vonatkozó érvényességét is. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Mindig meglepődöm azon, hogy bár látszólag ugyanannak az eseménynek vagyunk részesei, mégis mindenre teljesen különböző módon emlékszünk. Itt van például ez a hozzászólás, amit Schiffer képviselőtársamtól hallhattam. Mintha egy másik országban éltem volna le a választás második és első fordulója közötti kéthetes időszakot. Ő azt mondja, nem is hallott arról, hogy a Fidesz alkotmányozni akarna; én meg semmi másról nem hallottam, mint arról, hogy megvádoltak bennünket a szocialisták azzal, hogy alkotmányozni akarnánk; mi pedig azt mondtuk, hogy ha lesz fölhatalmazás, akkor fogunk is alkotmányozni. Ezt mindenki pontosan tudta, amikor a második fordulóban elment szavazni, és azért is érzem nagyon erősnek a kormánytöbbség fölhatalmazását, mert a választók annak tudatában adtak kétharmadot - nem az első fordulóban, az első fordulóban nem volt kétharmados többség, annak a tudatában adtak a második fordulóban kétharmados többséget nekünk -, hogy az alkotmányozás volt a két forduló között a kiemelt téma. Mikor, ha nem most élnénk ezzel a fölhatalmazással, tisztelt képviselőtársam? (Taps a kormánypártok soraiban.)

Messzire visz, de megpróbálom röviden lezárni azért azt a kérdést, amit ön megnyitott, miszerint szegényellenes politika folyik-e ma Magyarországon. Tisztelt Képviselőtársam! Javasolom, hogy vesse össze az elmúlt négy esztendő rossz anyagi helyzetben lévő emberekre vonatkozó kormányzati döntéseit, írja még mellé az elmulasztott kormányzati döntéseket, amelyekkel meg kellett volna védeni a szegény embereket, és nézze meg, hogy mi történt az elmúlt tíz hónapban. Ugyanezt a listát állítsa össze, és látni fogja, hogy Magyarországon ma a szegényeket védő kormányzati politika van (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.), és ki fogunk állni mindig a szegény emberek, az alacsony jövedelemmel rendelkezők és a segítségre szoruló emberek mellett. Erre ön mindig számíthat.

Egy dolgot nem fogunk tenni: azt nem fogjuk elkövetni, amit ön tanácsol - és a szocialisták ezzel a módszerrel tönkretették a magyar gazdaságot -, az biztos, hogy azt sosem fogjuk elkövetni, hogy a szociálpolitikát meg a szegényeket támogató politikát összekeverjük az adórendszerrel. Kedves barátom, az adórendszer nem arra való, hogy szociálpolitikát csináljunk vele! Az adórendszer arra való, hogy egy versenyképes, munkahelyet teremteni tudó és nemzetközileg helytállni tudó gazdasági rendszert hozzunk létre. Erre való az adórendszer. Ha oda szociálpolitikai elemeket emelünk be, kaotikus, átláthatatlan, bürokratikus, visszaélésekre okot adó, hatékonytalan és végül a szegényeket egyáltalán nem segítő adórendszer jön létre. Ezért rendet kell vágni ebben a kérdésben. Kell csinálnunk egy, a gazdasági hatékonyságot, a munkát, a vállalkozásokat és a családokat segítő adórendszert, és kell csinálnunk egy szegénypolitikát és egy szociálpolitikát, amellyel segíteni akarjuk a jól működő gazdaságból származó bevételek révén azokat, akik egyébként segítségre szorulnak. Ez egy logikus, világos rendszer.

Önök ezt nem fogadják el, de az az út, amit önök javasolnak Magyarország számára, az a gazdasági összeomláshoz és a szegénységhez vezet. Az az út, amit mi javasolunk, megerősíti a magyar gazdaságot, és a szegények számára emberhez méltó életet tesz lehetővé Magyarországon. Ragaszkodunk ehhez az adó- és ehhez a szociálpolitikához. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.00)

Arra a kérdésre, hogy mit kell majd csinálni az embereknek akkor, ha 2014-ben kevesebb pénz lesz a zsebükben, erre azt kell mondani, hogy semmit sem kell csinálniuk, mert nem lesz kevesebb pénz a zsebükben, hanem több lesz, úgyhogy ezt a kérdést nyugodtan zárójelbe teheti. Teljesen világos, hogy az a gazdaságpolitika, amellyel megindultunk, és nem olyan sebességgel, mint ahogy mindannyian szeretnénk, és nem olyan könnyedén, mint ahogy mindannyian kívánjuk, de határozottan, világosan, erőfeszítések útján odavezet, hogy Magyarországon mindenkinek biztatóbb lesz a jövője, mint amilyen a 2010-es választásokkor volt. Erre mérget is vehet, ha úgy tetszik. Nem tudom, ez garanciának minősül-e az ön esetében (Derültség.) Azt is mondhatnám, hogy közösen mérget vehetünk rá, tisztelt képviselőtársam.

Ami a népszavazás és a nemzeti konzultáció összefüggését illeti, ez részben ízléskérdés, ezt én elfogadom. Alkotmányos ízlések léteznek, hogy melyiket tekinti az ember előrébb valónak; nehéz is összemérni őket, ezt is elfogadom. Én mégis azt hiszem, hogy érdemes azért egy mondat erejéig elmondanunk azt, hogy egy népszavazáskor annyi történik, hogy az emberek egy döntéssel, mindenfajta részletkérdésben való állásfoglalásra való tekintet nélkül - erre nincs lehetőségük - igent vagy nemet mondanak egy 60 oldalas dokumentumra. Egy nemzeti konzultációban pedig arra van lehetőség, hogy ez esetben 12, illetve 13 kérdésben részletesen elmondhassák, hogy azt a valamit kívánják vagy nem kívánják, akarják, vagy nem. Az én felfogásom szerint a nemzeti konzultáció érdemben vonja be az embereket az alkotmányozásba, míg a népszavazás kifejezetten távol tartja őket az érdemi részvétel lehetőségétől. Ezért én értékesebbnek tartom a saját felfogásomban, előrébb van a nemzeti konzultáció segítségével történő alkotmányozás, mint a népszavazás révén történő alkotmányozás. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Mi is egyben szavazunk!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a javaslata Schiffer képviselőtársamnak, hogy jó volna beszélni például a jövő nemzedékek kérdésében, hogy milyen garanciákat tudunk adni, erre azt tudom mondani, hogy az jó volna, ha lenne kivel, de hát az a helyzet, hogy az alkotmányozás során több hozzászólás hangzott el ebben a tárgyban, de hát önök nem voltak itt, hogy erről tudjunk beszélni. Ebben a felállásban nekünk felróni, hogy nem tudunk beszélni egymással fontos kérdésekről, nem tűnik őszinte korholásnak, lássuk be ezt. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokból.)

Ami végezetül a nemzeti konzultációról elmondott, időnként lesajnáló véleményeket illeti, azért én itt kellő tisztelettel, de mégis hadd mondjam önöknek azt, hogy lesajnálni bármilyen akciót, legyen arról önöknek bármilyen véleménye, amelyben részt vett több mint 900 ezer ember, az a demokratikus politika világában a választópolgárok megsértését jelenti. Ezért szeretném azt mondani önöknek, hogy a demokráciával természetesen sok gond és baj adódik a működése közben, erről mindannyian be tudnánk számolni, de mégiscsak kijelöli a politikának azt a terét és játékszabályait, ahogyan ezt űzni kötelező, márpedig demokratikus politikát az emberek részvétele nélkül nem lehet űzni. Ezért szerintem - még ha nem is tökéletes minden akció - nem korholás, lenézés és sértegetés, hanem elismerés illeti azokat a politikai erőket, amelyek két választás közötti időszakban is tesznek erőfeszítéseket azért, hogy valamilyen módon be tudják vonni az embereket az ország fontos ügyeinek eldöntésébe.

Úgyhogy én ezért a nemzeti konzultációban való részvételt értékesnek tartom, akik erre vállalkoztak, több mint 900 ezer ember, azoknak szeretném ezt megköszönni, és bátorítani szeretném őket arra, hogy ha a következő alkalommal nyílik lehetőség arra, hogy el tudják mondani a véleményüket az ország fontos ügyeiben, akkor éljenek ezzel a lehetőséggel.

A mostani alkotmányozás az egyik bizonyítéka annak egyébként, hogy igenis van értelme, mert valaki meghallgatja őket, valaki megfontolja a véleményüket, és valaki megpróbálja a véleményüket, fogalmazzunk úgy, hogy az egyszerű, köznapi választópolgári bölcsességet ötvözni azzal az alkotmányos és parlamentáris tudással, amellyel mi itt mindannyian rendelkezünk. Ez egy helyes magatartás, szerintem nem bírálatot, hanem inkább elismerést érdemel.

Végezetül még egy dolog; ritkán látjuk egymást (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban), ezért hadd mondjak még valamit. Mindig élvezettel hallgatom azokat a vitákat, fontosnak is tartom, amelyeket a fékek, ellensúlyok rendszeréről szoktunk itt lefolytatni, de valahogy feltűnt nekem, hogy amikor önök akár az alkotmányról, akár a demokráciáról beszélnek, akkor rendszeresen a hatalom kérdését állítják középpontba. Ez egy nagyon furcsa jelenség. Lehet, hogy Magyarországon általánossá vált és megszokott, de azért mégiscsak furcsa, hiszen valójában ez egy kommunista maradvány. Arról van szó, hogy amikor a közéletről gondolkodunk, akkor kizárólag a szavak is - bebetonoz, túlhatalomra jut -, minden a hatalom kérdése körül forog.

Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! A hatalom kérdését az alkotmányos szabályoknak megfelelően itt a parlamentben a pártok le fogják rendezni. A politika nem a hatalom kérdéséről szól, hanem az emberek életéről szól, hogy milyen a jó élet (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás ugyanott: Jézus!), van-e jövője a gyerekeiknek, van-e közjó, van-e lehetőség arra, hogy biztonságban élhessék a jövőjüket. Valahogyan, amikor az alkotmányról meg a legfontosabb kérdésekről van szó, akkor önök mindig csak a hatalmi kérdéseket vetik fel, de a jó élet, a közjó, az emberhez méltó élet kérdése sose kerül elől. (Dr. Józsa István: Kerüljön bele! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ez a kommunista gondolkodásmódbeli maradvány teszi azt, hogy önök kielégítetlenek (Derültség a kormánypárti padsorokból.) és elégedetlenek az alkotmány szövegével, és állandóan annak a részletkérdéseit forgatják, holott azt majd kétharmados törvények fogják szabályozni, és önök nem tekintik értéknek, amit nagyon sajnálok, de nem tekintik értéknek azokat a kérdéseket, amelyek az emberi élet legfontosabb kérdései, és amivel az alkotmánynak igazából foglalkoznia kell, hogy mik a magyar élet alapvető keretei, mi az a sajátos magyar minőség, amit a Kárpát-medencei magyarok élete hordoz, mi az a kulturális természeti identitás, hogy milyen az élet minősége, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy mi lesz a gyermekeinkkel. Ezek sokkal fontosabb kérdések, mint amit önök állandóan hatalmi harcok kérdéseként, még egyszer mondom, szerintem egy rossz politikai hagyományt követve előtérbe helyeznek, és az igazán fontos, az embereket igazán érdeklő kérdésekkel szemben elsőbbséget adnak neki.

Szeretném jelezni, hogy a politikai hatalom kérdéseit a parlamentarizmus szabályai szerint és a kialakult erőviszonyok szerint el fogjuk rendezni egymás között. Az alkotmány nem erről szól. Az alkotmány a magyar élet jövőjéről szól, ezért tisztelettel kérem önöket, hogy vegyenek részt ennek a vitájában, aki pedig nem vesz részt ebben a vitában, az legalább annyit tegyen, hogy ne akadályozza azokat, akik a magyar választópolgárok akaratának megfelelően a magyar élet tartós kereteit szeretnék kialakítani a következő néhány évtizedre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban. - Moraj az MSZP soraiból. - Szűcs Erika: Tartalmas volt!)