Felszólalás adatai

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Ma dolgozni jöttünk ide, nagy munka vár ránk, de ebben a helyzetben, úgy gondolom, az első megszólalás a részvét és az együttérzés hangja kell legyen.

Ezért engedjék meg, hogy a kormány és a magam nevében e Ház falai között is kifejezzem részvétemet a múlt héten történt katasztrófa következtében elhunytak hozzátartozóinak. Kívánom, legyen erejük, legyen elegendő erejük a pótolhatatlan veszteség elviseléséhez. Kifejezem együttérzésemet a sérülteknek, a kitelepítetteknek és mindazoknak, akiket súlyos anyagi veszteségek értek az iszapáradat következtében. Itt, a Magyar Országgyűlés előtt is szeretném megerősíteni, hogy nem hagyjuk őket magukra, segítünk újrakezdeni az életüket Magyarország legnagyobb ökológiai katasztrófája után.

Tisztelt Ház! Az események önök előtt és az ország teljes közvéleménye előtt ismertek; a védekezés érdekében hozott intézkedések szintén. Ezúton köszönöm a hazai és a nemzetközi sajtó segítő együttműködését. Úgy érzem, Magyarország az országgyűlési választások utáni legfontosabb pillanatához érkezett, a legfontosabb pillanathoz, amikor el fog dőlni, az önök mai munkájának eredményeképpen is, hogy valóban megváltoztak a dolgok, valóban új korszakban élünk, vagy maradt minden a régiben.

Az Országgyűlés számára az a pillanat jött el, amikor nekünk, akiket azért választottak meg a magyarok, hogy egy új korszakot kezdjünk, bizonyítanunk kell, hogy valóban új korszakot nyitottunk. Arról az előző korszakról beszélek, amelyben mindent a magánérdek írt felül, s amely a hatalommal való visszaélés rendszerére épült. A magyar választók ezt a rendszert megdöntötték áprilisban, és alapítottak helyette egy újat. A nemzeti együttműködés rendszerében az a világ nem jöhet vissza, amikor nem tudjuk a közérdeket érvényesíteni a magánérdekkel szemben. Erről a magyar választók ebben az évben két alkalommal hoztak megfellebbezhetetlen döntést.

Most kell tehát megmutatnunk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy mi valóban a választók akaratát képviseljük. Ez az a perc, amikor be kell bizonyítanunk, hogy Magyarország immár elég erős és elszánt ahhoz, hogy a közérdeket érvényesítse a magánérdekkel szemben, és a magyar emberek oldalán álljon a hatalmasokkal szemben. Ahhoz, hogy ezt be tudjuk bizonyítani, első dolgunk, hogy meghatározzuk, mi is a feladatunk a katasztrófa után, mit diktál számunkra a közérdek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Feladataink meghatározásánál az a kiindulópontunk, hogy nem természeti csapásról van szó. Nem volt földrengés, hurrikán, villámcsapás vagy a szokásos őszi esőzéseknél erősebb felhőszakadás. Emberek által épített és működtetett üzemben, emberek által létrehozott veszélyes anyag gondatlanság miatti elszabadulása okozta Magyarország legsúlyosabb ökológiai katasztrófáját. Ezért azt is világosan kell látnunk, hogy a mostani helyzetben mi a közérdek és mi a magánérdek.

4, azaz négy feladattal kell megbirkóznunk. Először is: kártalanítanunk kell a károsultakat, mégpedig mielőbb, hiszen közeledik a tél, mielőbb fedél kell az emberek feje fölé, mielőbb helyre kell állítani az emberek életlehetőségeit. A köz érdeke az, hogy mivel nem természeti csapásról, hanem emberek által előidézett károkozásról van szó, ne az adófizetők pénzéből történjen a kártalanítás, hanem mindenekelőtt azok fizessenek, akik a károkat okozták. (Taps. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.) A károkozók magánérdeke ezzel szemben nyilvánvalóan az, hogy minél nagyobb részben az államra, vagyis az adófizetőkre hárítsák át a kártalanítást.

Másodszor: biztosítanunk kell az emberek munkáját az üzemben. Közérdek az, hogy ne legyenek további kárvallottak annak következtében, hogy emberek elveszítik a munkájukat. Vagyis közérdek a termelés biztonságos újraindítása a timföldgyárban. Sem a térséget nem sújthatja, sem Magyarországot nem tehetjük ki annak, hogy ezres nagyságrendben munkahelyeket veszítsünk. Ezzel szemben a magánérdek nyilvánvalóan nem a munkahelyek megmentése, hanem az, hogy a cégben érdekelteket minél kevesebb veszteség érje.

Harmadszor: meg kell gátolnunk, hogy további környezeti károk keletkezzenek. Közérdek az, hogy tisztán lássunk, tisztában legyünk az üzem és a tározók állapotával, a bennük tárolt anyagok tulajdonságaival. Nem élhetünk tovább eltitkolt veszélyekkel. A történtek ismeretében alapos okunk van feltételezni, hogy voltak, akik tudtak a tározó falának veszélyes meggyengüléséről, de magánérdekeik miatt úgy gondolták, hogy nem éri meg azt kijavítani, és abban bíztak, hátha nem történik meg a baj. Magánérdek a problémák bagatellizálása, elmismásolása. Hallottuk a vállalat részéről, hogy a vörösiszap nem mérgező. Ezt a felelőtlenséget tovább nem engedhetjük.

Negyedszer: mielőbb ki kell vizsgálnunk a felelősség kérdését, és meg kell neveznünk a felelősöket. Közérdek, hogy mielőbb megtörténjen a szigorú és fair felelősségre vonás, ez az első számú föltétele annak, hogy a jövőben ilyen katasztrófák ne történhessenek. Ezzel szemben a károkozóknak magánérdeke az, hogy minden lehetséges módon meneküljenek a felelősség elől.

Ez tehát a négy feladat, amelyeket minél gyorsabban és minél hatékonyabban kell végrehajtanunk itt Magyarországon, a katasztrófa ügyében.

(13.30)

Tisztelt Ház! Hogyan tudjuk ezt megoldani? A világban az elmúlt húsz évben is számos nagy ökológiai katasztrófa történt, olyan katasztrófák, amelyek részben vagy teljesen emberi eredetűek. Csak két közismert példát említek. Az egyik, amely időben van közel, a Mexikói-öbölben egy olajcég által okozott hatalmas olajkatasztrófa, a másik, amely térben esik közel hozzánk, és így nekünk, magyaroknak, közvetlenül is óriási károkat okozott: a verespataki ciánszennyezés. Mindkét említett esetben érzékeltünk bizonyos tehetetlenséget és bizonytalanságot. Nem a természet erőivel szembeni tehetetlenségről és bizonytalanságról van szó, sokkal inkább arról, hogy minden ilyen katasztrófa új helyzet elé állít, és alapvető kérdéseket vet fel, amelyekre nem könnyű, de muszáj választ találni. Ezek a kérdések mindig ugyanoda vezetnek, a közérdek és a magánérdek problémájához, vagyis a modern állam szerepéhez. Ami igazán figyelemre méltó, hogy a nemzetközi pénzügyi válság is pontosan ugyanezt az alapvető kérdést vetette fel: mi a modern állam szerepe a mai kor kihívásainak kezelésében?

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, a katasztrófák és válságok legfőbb tanulsága egyaránt az lehet számunkra, ha úgy tetszik, az egész civilizált világ számára, hogy egy illúzióval vagy utópiával örökre érdemes leszámolnunk. A magánérdeket semmilyen önműködő mechanizmus, vagyis emberi döntést nélkülöző tényező nem fogja arra kényszeríteni, hogy önként korlátozza magát, és alárendelje saját céljait a közérdeknek. Ilyen önműködő mechanizmus egész egyszerűen nincs. Ebből az következik, hogy a magánérdekkel szemben a közérdeket a XXI. században csak a modern állam tudja érvényesíteni, ahol és amikor arra szükség van. Márpedig katasztrófa idején, illetve minden olyan területen, ahol ember által előidézhető katasztrófa veszélye fennáll, az államnak a közérdeket a magánérdekkel szemben érvényesíteni elsődleges kötelessége. Csak az állam van abban a helyzetben, csak az államnak vannak, illetve lehetnek törvényes eszközei, hogy ezt megtegye.

Mindez azt jelenti, hogy olyan megoldást kell találnunk, amely az államot cselekvő helyzetbe tudja hozni mind a négy imént említett feladat megoldásában. Ebből az következik, hogy a vörösiszap-katasztrófát okozó vállalatot állami irányítás és állami vagyonzár alá kell vonni mindaddig, amíg mind a négy feladatot meg nem oldottuk. (Taps a kormánypárti padsorokban, a Jobbik és az LMP soraiban.) Ehhez a kormány és az Országgyűlés részéről bátorságra és elszántságra van szükség, hiszen fontos és nem egyszerű döntéseket kell meghoznunk, a vészhelyzet miatt ráadásul rövid idő alatt.

Korábban, tisztelt képviselőtársaim, olyan időket éltünk, amikor az állam ilyen feladatra egész egyszerűen nem vállalkozott. A milliárdosok, a vállalattulajdonosok mindig megúszták, legfeljebb egy-egy meteorológus, portás vagy egyéb szegénylegény ütötte meg a bokáját. Hiányzott az erő, a bátorság, talán a szándék is. Nekünk itt és most azt kell megmutatnunk, hogy ma már más világ van Magyarországon, és a magyar állam ma már képes arra, hogy betöltse hivatását, és teljeskörűen érvényt szerezzen a közérdeknek. Magyarországon többé a magánérdek nem írhatja felül a közérdeket. Vészhelyzetben, katasztrófahelyzetben pedig a közérdeket tűzön-vízen keresztül is érvényesíteni kell, bármilyen más érdekkel szemben. Ez az állam feladata, a nemzeti ügyek kormánya erre kapott megbízást.

Tisztelt Ház! A nemzeti ügyek kormányának javaslata az, hogy a mai napon hozzunk létre egy új intézményt, nevezetesen: a katasztrófavédelmi biztos intézményét. A kormány azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy a mai napon alkossa meg az ehhez szükséges törvénymódosítást. Ahhoz, hogy az állam mind a négy problémát mielőtt meg tudja oldani, a katasztrófabiztosnak megfelelő jogosítványokat kell adnunk. Ennek megfelelően a katasztrófa ügyének megnyugtató lezárásáig a katasztrófabiztos hatáskörébe rendeljük a károkozó MAL Zrt. teljes körű felügyeletét, irányítását és vagyonkezelését annak érdekében, hogy az üzemben a biztonságos termelés mielőbb újrainduljon, a kárvallottak kártalanítása megkezdődjön, a további környezeti veszélyeket elhárítsuk, és mihamarabb végére járjunk a felelősség megállapításának.

Tájékoztatom önöket, hogy a rendőrség őrizetbe vette és előzetes letartóztatását kezdeményezte a vezérigazgatónak. (Taps a kormánypárti padsorokban, a Jobbik és az LMP soraiból.) A katasztrófabiztos feladata lesz az is, hogy javaslatot készítsen a vállalat jövőbeni helyzetéről annak figyelembevételével, hogy a kártalanításnak a károkozó pénzéből kell történnie és nem az adófizetők pénzéből.

Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most kell bizonyítanunk, hogy Magyarország megváltozott. Most van ránk, most van önökre igazán szükség. Sokkolóak a képek, amelyek a katasztrófáról tudósítanak. Akik jártunk a helyszínen, találkoztunk az emberekkel, tudjuk, hogy a valóság a tudósításoknál is megrendítőbb. Amikor először jártam ott a romok között, nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ha ez az egész az éjszaka közepén történik, ott bizony mindenki meghal. Mivel nem így történt, az ott élők többsége túlélte a tragédiát, de maga a térség elpusztult. Ott, ahol az iszap végigzúdult, nem lehet élni. A mi dolgunk, a mi felelősségünk, a mi kötelességünk visszaállítani az élet lehetőségét, és érvényesíteni a magyar emberek közös érdekeit. Arra kérem önöket, mindezeket gondolják és érezzék át, amikor ma fontos döntéseket kell együtt meghoznunk annak érdekében, hogy mielőbb helyreállítsuk az életet a katasztrófa térségében.

Óriási összefogás jött létre a tragédia nyomán határon innen és túl. Mindenkit arra szólítok, önöket is, csatlakozzanak ehhez az összefogáshoz, és továbbra is cselekedjünk közösen a köz érdekében. A kormány nevében a szükséges törvényjavaslatot benyújtottam. Kérem, fogadják el, és időveszteség nélkül adják meg számunkra a további cselekvéshez szükséges elengedhetetlen felhatalmazást.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Ház! Miután a miniszterelnök úr felszólalásának időtartama nem haladta meg a húsz percet, ezért a frakcióknak 5-5 percben van módjuk reagálni az elhangzottakra.

Elsőként megadom a szót Jávor Benedek úrnak, az LMP frakcióvezető-helyettesének.

Parancsoljon, képviselő úr!

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az első szó valóban a részvété. A részvété azok iránt az emberek iránt, akik hozzátartozóikat elvesztették a katasztrófában, akik sérüléseket szenvedtek, akik egy élet munkáját látták néhány perc alatt összedőlni, eltűnni ebben a vörösiszapárban.

A második szó természetesen a köszöneté, mindazoké, akik az elmúlt héten erejükön felül próbáltak meg dolgozni azon, hogy minimalizálják ezeket a károkat, amelyek történtek Kolontáron, Devecseren, Somlóvásárhelyen és a többi érintett településen. Azt gondolom, ők helytálltak mindannyiunk helyett ebben a katasztrófában, és reményt biztosítanak azoknak, akik elszenvedték ezt a katasztrófát.

A miniszterelnök úr négy feladatot fogalmazott meg a kormány részére. Ezek közül az egyik az, hogy érvényesítsük, hogy azok fizessenek az okozott kárért, akik azokat a károkat okozták. Nagyon örülünk, hogy e katasztrófa kapcsán a kormányzat kommunikációjában is megjelenik ez az elv. Ez azonban nem egy új felismerés. Ez a környezetvédelem egyik alapvető elve, "a szennyező fizet" elve. Kár, hogy egy ilyen katasztrófának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a parlamentben napirend előtt az országgyűlési képviselők a középpontba állítsák "a szennyező fizet" elvét.

(13.40)

Amikor nincs ilyen katasztrófa, akkor az Országgyűlés asztaláról lesöprésre kerülnek azok a javaslatok, amelyek a zöldadók, a termékdíjak, a környezetvédelmi bírságok és más eszközök alkalmazásával nemcsak ilyenkor, katasztrófahelyzetben, hanem a mindennapokban, percről percre képesek érvényesíteni, hogy a károkat azok fizessék meg, akik azokat okozták.

Miniszterelnök úr azt is mondta, hogy az üzem tevékenységének folytatása közérdek. Azt gondolom, hogy a MAL Zrt. üzemi tevékenységének folytatása nem közérdek. Közérdek az, hogy annak az 1100 embernek, akinek munkája volt ebben az üzemben és a hozzátartozóiknak, munkája legyen. Ha ez a munkahely egy ilyen szennyező, a környezeti normákat semmibe vevő és vélhetőleg környezeti okok miatt nem elfogadható ipari tevékenységet végző üzemben képződik, az nem közérdek. Az ő érdekük is az, hogy egy fenntartható, szolidáris gazdaságban találjanak munkát. Említette miniszterelnök úr, hogy a Mexikói-öböl vagy a tiszai ciánszennyezés katasztrófája áll mögöttünk. Számos hasonló esetre volt már precedens. Úgy tűnik, katasztrófák kellenek ahhoz, hogy átmenetileg odafigyeljünk azokra a problémákra, amelyeket vannak, akik a mindennapokban percről percre az asztalra tesznek, azokra felhívják a figyelmet.

Akik 2003-ban már felhívták a figyelmet, hogy a vörösiszap tározásának magyarországi rendszere nagyon súlyos környezeti és biztonsági kockázatokat hordoz, akik évekig dolgoztak azon, hogy egy szigorúbb európai vegyianyag-szabályozás lépjen életbe, nagyon kemény harcokat folytatva a vegyipari lobbival, amely szintén közérdekre, üzleti érdekre hivatkozott; akik tavaly, tíz évvel a miniszterelnök úr által említett tiszai ciánszennyezés után végre elfogadtatták az azt okozó veszélyes cianidos bányászati technológia betiltását, legalább Magyarországon - ezek a zöldek, a civil szervezetek, az aktivisták, akikre két ilyen katasztrófa között a most megrendült politikusok lekicsinylő megjegyzéseket szoktak tenni. Méregzöldnek nevezik őket, nem veszik komolyan a tevékenységüket, és különböző dehonesztáló megjegyzésekkel illetik őket. Évek óta arról beszélnek, hogy nem katasztrófákkor kell fölkapni a fejünket, hanem azon kell dolgozni, hogy meg tudjuk előzni ezeket a katasztrófákat. Ehhez pedig nem néha egy-egy felbuzdulás kell ilyen katasztrófákkor, hanem folyamatos, kitartó munka.

Végül "a szennyező fizet" elve mellett még egy elvre hadd hívjam föl a figyelmet, amely a környezetvédelem másik fontos alapelve, ez az elővigyázatosság elve. Előzzük meg a további hasonló katasztrófákat egy szigorú környezetvédelmi szabályozással. A jelenlegi helyzetben is a területen tegyünk meg mindent az egészségkárosodás megakadályozása érdekében, például kezdjük meg haladéktalanul annak a vörösiszapnak a begyűjtését, amelynek pora már terjeng a levegőben, a széljárás miatt egyenesen Ajkára hordja a nehézfémtartalmú és egyéb veszélyes anyagokat tartalmazó port. Ez a munka halaszthatatlan a helyben élők egészségének megőrzése érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP frakciójában.)

ELNÖK: Megadom a szót Harrach Péter úrnak, a KDNP országgyűlési képviselőcsoportja vezetőjének.

HARRACH PÉTER (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ember életét befolyásolják az események, akár a tragédiák, akár a megnyílt lehetőségek. De magát az embert az minősíti, a személyiség erejét az mutatja meg, hogy hogyan kezeli az eseményeket; túléli a tragédiát, és él a megnyílt lehetőségekkel. Egy ország életében is hasonlóképpen van, meghatározzák az események, de erejét az mutatja meg, hogy hogyan kezelik a döntéshozók és maga a társadalom a problémát. A magyar társadalom, a magyar emberek minden csapás idején kitűnőre vizsgáztak együttérzésből és összefogásból.

A polgári kormánynak kijutott a megpróbáltatásokból: elsőnek a beregi árvízből, másodiknak a borsod-zempléni árvízből, most a vörösiszapból. Kérdés, hogyan kezelte ezt a problémát. Felelősen és szakszerűen. Annak idején a beregi újjáépítés egy egész országrészt szépített meg, juttatott fedelet a kárvallottaknak. A borsodi árvíznél hasonló történt. Most a vörösiszap gyors, szervezett és szakszerű, de nem utolsósorban empatikus intézkedéssorozatot eredményezett. Azonban a probléma kezelésének van egy új mozzanata, ami összefügg a magyar társadalom állapotával és a vezetés eddig kialakult gyakorlatával: a rendezettség hiányával és a következményeknélküliséggel. Az ember életét, a társadalomét is normák irányítják, ez feltételezi a felelősség tudatát, vállalását és gyakorlását. A kormány vállalta ezt a felelősséget, szakszerűen kezeli a problémát, rendet teremt, és most hadd idézzem azt, amit miniszterelnök úr mondott: a közérdek és a magánérdek közötti különbséget meghatározza. Az a négy pont, amit említett a közérdek érvényesülésével kapcsolatban, pont erről szól.

Az ügy persze felveti a felelőtlen privatizáció kérdését is. Mindenekelőtt az üzemeltetők - tehát nem feltétlenül a tervezők, nem feltétlenül az építők, kivitelezők, de az üzemeltetők - felelősségét. Az igazságosság követelménye a teljes körű felelősség felderítése és az arányos felelősségre vonás. Ezzel tartozunk az áldozatoknak és a kárvallottaknak is.

Még néhány kulcsszót engedjenek meg, amit ez a probléma felvet, túl a közérdek és magánérdek kérdésén. A valódi környezetvédelmet, ami nyilván szakszerű és határozott kell legyen, és a célra koncentrál a termelés mindenekelőttiségével szemben; és persze az állam szerepét. Az elmúlt időszakban tapasztaltuk ezt a pénzügyi válsággal kapcsolatban. Azok, akik gyenge államról beszéltek, végül is a nagy és erős állam beavatkozását kérték; de ugyanígy a környezeti katasztrófák idején is. Nem az a kérdés, hogy az állam kicsi legyen vagy nagy legyen, hanem az, hogy erős legyen.

Végül engedjék meg, hogy frakciónk tagjainak kérésére elnök úrhoz továbbítsam azt a kérést, hogy a szokásos megemlékezésünk módján az elhunytaknak majd a napirend előtti felszólalások végén adjuk meg ugyanazt a tiszteletet, amit a parlament elhunyt tagjainak meg szoktunk adni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti frakciókban, a Jobbik és az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Vona Gábor frakcióvezető úrnak, a Jobbik részéről. Parancsoljon!

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Természetesen az én szavaim is első körben és elsősorban az együttérzésről kell hogy szóljanak az áldozatok hozzátartozói, valamint a sérültek felé, és minden károsult magyar ember felé, aki ennek a katasztrófának elszenvedője volt. A második körben szerintem is köszönetet kell mondani mindazoknak, akik a kárenyhítésben, a katasztrófamentésben részt vettek, illetve köszönetet kell mondjunk a magyar embereknek, a magyar társadalom egészének is, amely, azt hiszem, ebben az igen súlyos katasztrófahelyzetben ismét bizonyította, hogy a turáni átok nem létezik. Nagyon sokszor próbálják azt belénk magyarázni, sok esetben úgy érzem, mintha tudatosan próbálnák belénk verni, hogy a magyar ember képtelen az összefogásra. Én a borsodi árvizek és a mostani vörösiszap-katasztrófa kapcsán azt látom, azt tapasztalom, és remélem, hogy ez nem pusztán az én illúzióm, hogy a magyar társadalom igenis képes az összefogásra, ha fontos ügyről van szó.

Egyúttal ki kell fejezni, és éppen ennek kapcsán kell kifejezni szándékunkat arra nézve is, és azt hiszem, a belügyminiszter úrnál tett vasárnapi látogatásunk során erre kaptunk minden fél részéről garanciákat, hogy el kell kerülni mindenfajta pártpolitikai csatározást vagy a katasztrófa ilyen irányú felhasználását. Nagyon-nagyon rossz lenne, ha bármiféle pártpolitikai csatákban merülne ki a helyzet kezelése. A Jobbik, azt gondolom, eddig is kellő felelősséggel tudott ügyek között választani. Úgy érzem, ez olyan ügy, ahol nem is kell nagyon mérlegelni, minden felelős lépésében támogatni fogjuk a kormányt és a kormányzatot, ami a kárenyhítésre, a katasztrófahelyzet elhárítására, illetve a kártérítésre fog irányulni.

(13.50)

Viszont eltelt annyi idő - még ha kevés idő is telt el, és még minden bizonnyal nagyon sokat fogunk erről a problémáról beszélni, de azért eltelt annyi idő -, hogy néhány konzekvenciát levonjunk, néhány dologról említést tegyünk. Az egyik például a hatósági vizsgálatok hatékonysága, ennek a kérdése. Egy környezetvédelmi hatósági vizsgálat készült a zagytározó állapotát illetően, amely - ha jól tudom - a nyomozati anyag részét képezi. Tehát vizsgálat alatt van ez az anyag. Viszont felmerült bennem, bennünk a kérdés, hogy a katasztrófavédelemnek nem kellett volna-e vizsgálnia a zagytározó állapotát, amelyre azt a választ kaptuk, hogy nem veszélyes üzem, nem volt veszélyes üzem a timföldgyár, illetve a zagytározó. Ez felvet azért néhány olyan kérdést, hogy ki az, aki ez ügyben döntött, ki az, aki arról döntött, hogy ez nem minősül veszélyes üzemnek, hiszen az élet, a valóság rácáfolt arra, hogy igenis az. Itt én azt gondolom, hogy a jelenlegi szabályozást mindenképpen újra kell gondolni az eset kapcsán.

Szintén ehhez kapcsolódik: volt a Jobbiknak egy vizsgálóbizottság felállítására irányuló javaslata, amelyik sok, a kormányzat részéről hozott intézkedés szempontjából talán feleslegesnek tűnhet, de ennek a vizsgálóbizottságnak célja volt az is, hogy a hasonló jellegű veszélyes üzemek állapotát lajstromba vegyük, feltárjuk és kidolgozzunk erre egyfajta vészforgatókönyvet. Azt gondolom, ez megint egy olyan helyzet, amikor ennek a szükségessége nem vitatható. Nézzünk körül az országban! A kilencvenes évek derekán a szocialista nagyüzemek privatizációja során számtalan olyan helyzet állhatott elő, amely hasonló jellegű katasztrófákat okozhat. Azt gondolom, a kormányzatnak jelen pillanatban ez is felelőssége.

Mint ahogy felelőssége a felelősség megállapítása is. Ez ügyben üdvözöljük a kormányzat lépését, és szeretném tájékoztatni a miniszterelnök urat, hogy mind az állami felügyelet alá vonással kapcsolatos törvénymódosítási javaslatot, mind pedig a katasztrófavédelmi biztosi poszt létrehozását támogatni fogja a Jobbik-frakció.

Az üzem vezetőinek felelősségével kapcsolatban azért felmerül egy kérdés. Próbálom itt valamelyest tolmácsolni a magyar emberek hangját, de azt hiszem, ezt mindannyian halljuk és érzékeljük: itt azért a magánvagyoni felelősség kérdése is felmerül. Tudom, hogy ennek jogi akadályai vannak, de elvileg van egy rendkívüli helyzet, a kormányzatnak pedig van egy rendkívüli felhatalmazása. Talán érdemes volna átgondolni annak a lehetőségét is, hogy ilyen esetekben a jövőben lehessen akár a magánvagyoni felelősséget is megállapítani.

S még egy dolog: a megnyugtatás. Én nagyon-nagyon fontosnak tartom mind a politika, mind pedig egyéb szereplők részéről, hogy nyugtassuk meg az érintett feleket. Ezt például nem segítette a MAL Zrt. vezetőinek cinikus nyilatkozata. Többször utaltunk már rá, itt megint a nép hangját kell közvetítenem: amikor a MAL Zrt. vezetői arról beszéltek, hogy ez nem veszélyes, akkor valóban, a nép hangja azt szerette volna, ha megfürdetik ezeket az embereket ebben a vörösiszapban. De volt egy másik eset a bankok kapcsán. A jelzálogalapot képező házak összeomlásával kapcsolatban állítólag bizonyos banki levelek, banki tájékoztatások kerültek ki az érintettekhez, amely a hitelszerződés felmondását és a hitel egyösszegű kifizetését helyezte kilátásba. Arra kérem a kormányzatot, hogy erre is ügyeljen.

S mivel az időm lejár, már csak a nemzetközi közvélemény megnyugtatására szeretnék utalni, nehogy esetleg az idegenforgalmunknak súlyos katasztrófahelyzetet jelentsen a jelenlegi katasztrófa.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Mesterházy Attila úrnak, az MSZP frakcióvezetőjének.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ugyan sokszor elhangzott, de talán nem hiábavaló megerősíteni azokat a mondatokat, amelyeket az imént több képviselőtársam is elmondott. Én is hadd kezdjem azzal, hogy a részvétemet szeretném kifejezni, illetőleg az együttérzésemet mindenkivel kapcsolatban, aki ebben a tragédiában érintett, kárvallott, hiszen ez a legfontosabb, hogy érezzék az emberek: nemcsak itt Magyarországon, de az egész világban, a nemzet minden egyes része egyöntetűen szolidáris és segíteni akar a kárvallott és elhunyt emberek családjainak, azoknak, akiknek az életét döntötte romba ez a tragédia.

Azt is szeretném megköszönni a kormánynak, belügyminiszter úrnak, hogy elfogadta azt a kérésemet, amely arról szólt, hogy kapjunk tájékoztatást ellenzéki pártvezetőként, hogy pontosan lássuk, hogyan és hol tudunk mi is az eszközeinkkel hozzájárulni ahhoz, hogy ezt a katasztrófát a leghatékonyabban lehessen kezelni. Köszönet a kormánynak azért, hogy ezt a tájékoztatást megadta, és hogy erre lehetőséget biztosított.

Több olyan pont van, amivel maximálisan egyetértünk a miniszterelnök úr vagy a kormány több tagja által elmondottakkal. Engedjék meg, hogy ezeket is rögzítsük, hogy mi az, amiben egyetértünk, mert ezeket fontos kimondani.

Az első, hogy az emberek az elsők, és teljesen természetes, hogy az ő életlehetőségeiket kell visszaadni ott a térségben, és mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy ez a lehető legrövidebb időn belül megtörténhessen.

A második ugyanilyen fontos pont, hogy a munkahelyeket meg kell óvjuk, hiszen ez a katasztrófa elég sok kárt okozott már eddig ahhoz, hogy még tovább súlyosbítsuk a társadalmi feszültséget, a társadalmi károkat, ezért teljesen jogos és helyes az az irány, hogy ezeket a munkahelyeket, amelyek valóban több ezres nagyságrendben veszélyeztetve vannak, a kormány valamilyen formában kezelje.

A harmadik: a környezeti károkat enyhíteni kell, hiszen ez az emberre, a gazdaságra, az agráriumra egyformán kihatással van.

A negyedik, hogy szigorúan és határozottan meg kell büntetni azokat, akik felelősek ezért a katasztrófáért. Ha a cég oldaláról, akkor a cég oldaláról, de ha adott esetben állami szerv, intézmény is hibázott, akkor bizony ott is körül kell nézni, hogy ott hogyan állapítható meg a felelősség. Abban is egyetértek, hogy felháborítóak voltak azok a nyilatkozatok, amelyeket megfogalmaztak a cég vezetői az elmúlt napokban. Ilyet nem lehet megtenni, ennél sokkal nagyobb empátiával és alázattal kell nyilatkozni ilyen esetben, hiszen a károkozóknak nincs más dolguk, mint hogy segítsék a károk helyreállítását és a kár enyhítését.

Abban is egyetértünk miniszterelnök úrral, hogy az újjáépítésben is részt kell vennie annak a cégnek, amelyik a károkat okozta. És abban is egyetértünk, hogy bizony a felajánlás és a segítség meghatározó. Éppen ezért döntött az MSZP-frakció arról, hogy 1 millió forintos támogatásban biztosítja azokat a szervezeteket, amelyek el tudják juttatni a kárvallottakhoz. Erről döntött az európai parlamenti delegációnk is, és erre kértük a párt összes tagját és szervezetét. Bízom abban, hogy a többi képviselőtársunk is felajánl valamilyen segítséget, mert valóban, ilyenkor ezzel is ki tudjuk fejezni a szolidaritásunkat.

Azzal, amit bejelentett ma miniszterelnök úr törvény formájában, két problémánk van. Az első: a célokkal maximálisan egyetértünk, hiszen ilyen esetben igenis cél az, hogy a közérdek mindenképpen előzze meg - s nemcsak ebben az esetben, hanem bármely más esetben is - a magánérdeket. A jelenlegi törvények is adnak mozgásteret arra, hogy a kormány olyan esetben, amikor életveszélyről vagy bármilyen veszélyhelyzetről van szó, eljárjon, és igenis határozottan képviselje a magyar társadalom, a magyar emberek érdekeit. De az, amit most olvastunk törvénytervezetként - nagyon kevés időnk volt arra, hogy elolvassuk ezt a mostani javaslatot, éppen ezért talán a módszer is túl gyors ilyen szempontból, bár értem, hogy ebben a helyzetben nagyon gyorsan kell reagálnia a kormánynak, és ebben osztom a miniszterelnök úr sietségét, de ilyen esetekben érdemes lenne adott esetben konzultációt tartani -, ez az eszköz eléggé pontatlan és félreérthető, legalábbis az, ami a szövegtervezetben megfogalmazásra került. Óhatatlanul felmerül az, hogy milyen helyzetre, kimondottan erre a helyzetre, kimondottan katasztrófahelyzetekre vagy ennél bővebb helyzetre állapítja meg a kormány a saját maga jogosítványait. Ez mindenképpen tisztázásra szorul.

De nemcsak ezt a szabályt kell górcső alá vennünk, hanem egészen biztosan - ahogy az LMP képviselője is említette már - számos más olyan jogszabály van a katasztrófavédelemtől a környezetvédelmen át, amit érdemes megvizsgálni. Én azt kezdeményezem, hogy az erre illetékes bizottságok ezt a munkát haladéktalanul kezdjék meg. Mi a magunk részéről partnerek leszünk minden olyan munkához, ami a jogszabályi környezetet úgy alakítja át, hogy az ilyen típusú katasztrófák esélye a minimálisra csökkenjen, de ha ilyen katasztrófa mégis bekövetkezik, akkor egyértelmű legyen az, hogy kinek milyen felelőssége áll meg a kérdésben.

Összességében azt tudom mondani önöknek, hogy a mostani törvényjavaslattal kapcsolatban vannak fenntartásaink, de a kormányt alapvetően mindenben segíteni kívánjuk, hogy ezt a katasztrófahelyzetet minél gyorsabban el tudjuk hárítani, és minél gyorsabban tudjuk a károkat enyhíteni, és hogy ilyen soha többet ne fordulhasson elő Magyarországon. Köszönöm elnök úrnak a pluszidőt. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lázár János úr, a Fidesz frakcióvezetője következik szólásra.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciója osztozik azoknak az áldozatoknak és hozzátartozóiknak a sorsában, akiket ez az elképesztő tragédia, hazánk történetében még soha nem látott tragédia ért, és minden lépésében támogatja a kormányt, hogy kártalanítsa az érintetteket, és hogy e közösség újjáépítésében közreműködjék, hiszen a legnagyobb kárt ők szenvedték el, elveszítették az otthonaikat, elveszítették a falujukat, elveszítették mindenüket, sokan közülük az életüket és a szeretteiket is. Ez alapvetően egy emberi tragédia, ezt nyomatékkal szeretném aláhúzni, ezért nagyon fontos az emberi hozzáállás ebben a helyzetben. Az emberi hozzáállás pedig azt indokolja, hogy a kormánynak minél hamarabb újabb lépéseket kell tennie, amiről egyébként a kormány korrektül tájékoztatott bennünket a házbizottságban, és tájékoztatta a parlamenti pártok képviselőit informálisan is. A lépés pedig azért szükséges, mert a veszélyhelyzet, a vészhelyzet nem múlt el, és az újabb tragédia elhárítása érdekében azonnali intézkedésre van szükség, ezért a benyújtott törvényjavaslatot a Fidesz-frakció támogatni fogja a mai nap folyamán.

Ennek kapcsán azonban hadd jegyezzem meg, hogy tisztázni kell, kinek mi szárad a lelkén, és azt gondolom, kimondhatjuk, hogy sem jogi, sem morális értelemben ezért a katasztrófáért kegyelem nem létezik.

(14.00)

Tisztelt képviselőtársaim, azért is mondhatjuk ezt ki, mert a szálak sokkal messzebbre vezetnek, mint ahogy először tűnik, hiszen vegyük csak figyelembe, hogy mit követtek el azok, akik úgy kötöttek privatizációs szerződést ilyen nagy jelentőségű ipari vállalatokra, hogy a környezetvédelmi szempontokat vagy az emberi sorsokat, a néhány méterre található falvakban lakó emberek sorsát teljes egészében figyelmen kívül hagyták. Igenis tisztáznia kell a kormánynak, úgy gondolom, külön kormányzati vizsgálat tárgya kell az legyen, hogy a privatizáció óta eltelt időszakban a privatizációs szerződésből mit tartottak be, milyen környezetvédelmi szempontokat érvényesítettek, ezért külön szeretném - a frakció nevében is kérem ezt -, hogyha a kormány Mosonmagyaróvár és Almásfüzitő vonatkozásában is vizsgálatot rendelne el, hogy ott mi történt. Az embereknek és a frakciónak is az a benyomása, hogy a haszon, a profit, az olcsó állami vagyon minél gyorsabb megszerzése, kizsigerelése, a minél nagyobb profit, a minél nagyobb haszon minden más emberi szempontot és emberi sorsot felülírt az elmúlt időszakban.

Természetesen jó lenne tudni azt is, hogy az elmúlt nyolc évben az állami hatóságok mindehhez hogyan és milyen formában asszisztáltak, hiszen ez a gyár állítólag rendelkezett engedélyekkel; azt beszélik, néhány héttel ezelőtt is volt felülvizsgálat. Kérdezem, hogy ezek a hivatalnokok vajon még a helyükön vannak-e egyáltalán, milyen elbánásban lesz majd részük, illetve valaki ennek a hatósági eljárásnak a célját, eredményességét, a cég menedzsmentje, tulajdonosai és a környezetvédelmi hatóságok közötti összefonódásokat nyolc év távlatában fogja-e vizsgálni. Úgy gondolom, hogy ez igenis egy kiemelten vizsgálandó cél és feladat.

Nagyon fontosnak gondoljuk, hogy olyan törvény, olyan jogszabályok szülessenek, amelyek igenis a tulajdonosok hatalmas, privatizációban megszerzett magánvagyonát bevonják a felelősség viselésébe. Nem lehet elkerülni... (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az LMP soraiban.) Akik ennek a privatizációnak 16 éven keresztül a nyertesei voltak, azoknak most fizetniük kell azért a kárért, amit az embereknek és a magyar társadalomnak okoztak. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ország leggazdagabb embereiről van szó, igenis viselniük kell a magánvagyonukkal is a felelősséget és a terheket.

Szeretném felhívni Jávor Benedek képviselőtársam figyelmét arra, hogy nekünk az a meggyőződésünk, hogy azok az emberek, akik ebben a gyárban dolgoztak - nem a gyárat vezették, és nem a tulajdonosai, hanem akik ebben a gyárban dolgoztak -, azok ártatlan emberek. Ártatlan ezrekről van szó, akiknek a munkahelye megmentése igenis közérdek. És ebből a közérdekből, a munkahelyek megmentésének közérdekéből, ha tetszik, a magyar alumíniumipar jövőjének, ha van még egyáltalán jövője, ennek a jövőnek a megmentése érdekében szükséges olyan törvény meghozatala, amely a kormány kezében azonnali, gyors és pontos intézkedések lehetőségét biztosítja. Nem megengedhető az, hogy akár a munkavállalók érdekeit, akár a környezeti károk elhárítását, a veszély elhárítását vagy a falu és a környék újjáépítését magánszempontoknak rendeli alá. Igenis közérdek, hogy a kormány e fölött a gyár fölött a katasztrófahelyzetben diszpozíciós lehetőséget szerezzen.

Nagyon kérem a miniszterelnök urat, mindent tegyen meg annak érdekében, hogy ennek a közösségnek az újjáépítése, újjászervezése minél hamarabb megtörténjen; a felelősök pedig ne kapjanak sem morális, sem jogi értelemben kegyelmet, magánvagyonukkal feleljenek; és igenis a hatóságoknak, a köztisztviselőknek, közalkalmazottaknak a felelősségét is meg kell vizsgálni, hogy hogyan játszottak össze az engedélyezési eljárás folyamán.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm a válaszokat, és megadom a szót a miniszterelnök úrnak a viszonválasz elmondására.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban van néhány tanulság, amelyet le kell vonni - azt javaslom, hogy ezt a közvetlen veszély elhárítása utáni időszakban végezzük el.

Ami az újraindítást illeti, az előterjesztésünk szerint a katasztrófavédelmi biztos majd javaslatot tesz a parlament számára, hogy hosszú távon milyen jövője lehet, illetve legyen ennek a gyárnak. Tájékoztatásul mondom önöknek, hogy országos ellenőrzéseket rendeltünk el más, hasonló létesítmények esetében is.

A zár alá vételhez szükséges lépéseket megtettük, illetve megtesszük. Nincs esély arra, hogy akár a cégvagyont, akár a magánvagyont kivonhassák a kártérítési felelősség alól. Nincs olyan pontja a világnak, ahol biztonságban lehetne a jogellenesen kivont bármilyen vagyontárgy, ebben önök biztosak lehetnek. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az LMP soraiban.)

A magam részéről, ha megengedik, szeretném megállapítani azt a tényt, hogy úgy tűnik, az MSZP kivételével az Országgyűlés többi frakciója támogatja a kormány javaslatait. Kérem önöket, hogy ezt a törvénymódosítási indítványunkat még ma délután szavazzák meg, hogy a kormány még a mai napon cselekedhessen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az LMP soraiban.)