Felszólalás adatai

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten valóban egy súlyos esemény történt: a hitelképességünk leminősítése. Én most nem szeretnék arról beszélni, amit sokan felvetnek, maguknak a hitelminősítőknek a hitelessége, illetve a tárgyilagosságuk, inkább azt a mondatot idézném, amit részben az ellenzék, részben a bankok és a sajtó egy része és az ellenzékhez közel álló szakértők mondanak: a leminősítés a kormány gazdaságpolitikájának következménye. Így szól ez a mondat.

Bármilyen furcsa, ez részben igaz is - valahogy úgy igaz, mint ahogy a gyógyszernek van hatása és mellékhatása. Ebben az esetben a kormány gazdaságpolitikájának a hatása az volt, hogy az államadósság csökkent, a költségvetés hiánya szintén csökkent, és a devizahitelesek védelmezése történt meg. Az eszköz persze, amit a kormány alkalmazott, alkalmas volt arra, hogy az érintettek, különösen a pénzintézetek ellenállását, ellenérzését is kiváltsa. Ezek az eszközök pedig: a bankadó, a különadó, az árfolyamrögzítés, a végtörlesztés lehetősége, tehát a megosztott közteherviselés. A kérdést fel kell azonban tennünk, hogy indokolt volt-e ez a leminősítés. Részben azzal indokolják, hogy magas az államadósság és magas a lakosság eladósodása. Mindez igaz - más kérdés persze, hogy honnan eredt ez. Viszont a probléma kezelése példaértékű volt: csökkent az államadósság, és védelmet kaptak a devizahitelesek.

A következő nagy kérdés számunkra az, hogy mi lesz a következménye ennek a leminősítésnek. Nyilvánvaló, hogy sokkal nehezebb helyzetbe kerül az ország, sokkal nehezebb lesz a kilábalás ebből az állapotból. Ha megengedik, itt egy hasonlattal hadd éljek: ha valakit lesodor a vihar a hajóról, és kétségbeesetten próbál kiúszni a partra - persze nem a görög partra -, az meglepetten veszi észre, ha megáll mellette egy csónak, és egy vigyorgó fickó kinyúl belőle, és a víz alá nyomja. Ez magyarázható, ha az ellenfélről van szó, de indokolni, azt hiszem, nem lehet. És akkor jön a végső kérdés, ami most már minket érint, egy pillanatra a hasonlatnál maradva: miért van az, hogy az úszó rokonai ott állnak a parton, és nem neki drukkolnak, hanem a víz alá nyomónak? Lehet, hogy azért, mert az örökség nagyobb vonzerőt jelent, mint maga a személy? És ha a hasonlatot megpróbáljuk megmagyarázni, akkor nyilván Magyarország a partra úszó, a víz alá nyomó pedig a hitelminősítők és mindazok, akik mögöttük állnak.

A kérdés persze továbbra is kérdés marad, hogy az ellenzéki pártok miért nem gyakorolják azt a közös nemzeti felelősséget, amit ilyen helyzetben jogosan elvárhatnánk tőlük. Amikor az ország nehéz helyzetbe kerül, és a kormányzattól független, szándékával nem egyező helyzetet kell megoldani, akkor miért nem tud a politikai osztály egységesen, a nemzeti felelősséget gyakorolva megjelenni? (Közbeszólás az MSZP soraiból: 2008!)

(13.20)

Erre a kérdésre válaszolni kell. Persze, költői a kérdés. Lehet, hogy a szavazatmaximálás szempontja fontosabb (Dr. Józsa István: 2008! - Nyakó István: A választási törvényben elrendezitek.), mint a nemzeti érdek, de még egyszer felteszem a kérdést: nem lenne fontosabb a közös nemzeti érdeket gyakorolni?

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Két évvel ezelőtt...)

ELNÖK: A kormány nevében Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak adom meg válaszadásra a szót.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt köszönöm, hogy ezt a témát a parlament elé hozta. Napok óta beszél róla az ország.

Azzal tisztában kell lenni, hogy a Moody's mint hitelminősítő egy piaci szereplő, és mint piaci szereplő, piaci jelzéseket ad. Én úgy gondolom, három jelzést érdemes ebből kiemelni és figyelembe venni. Az egyik, ha úgy tetszik: üzenet vagy jelzés az, hogy Magyarországon folytatni kell azokat a mély szerkezeti átalakításokat, azokat a reformokat, amelyeket a kormány elkezdett, amelyek a Széll Kálmán-tervvel elindultak, tehát az oktatás, az egészségügy, a gyógyszerkassza, az önkormányzatok, a munkaerőpiac, az államháztartás, a nyugdíjrendszer és az adórendszer egészét érintő átalakításokat. Ezek azok, amelyek előreviszik az országot; ezek azok, amelyek lehetővé teszik hosszú távú stabilitását és finanszírozását.

A másik fontos jelzés az, hogy erősebb növekedésre van szükség az országban, erősebb gazdasági növekedésre. Úgy gondolom, hogy minden lehetséges eszközt fel kell használni ehhez, az uniós források sokkal hatékonyabb felhasználása kell; szintén a banki források bevonására is szükség van, és a külpiaci aktivitás erősítésére.

A harmadik üzenet, vagy ha úgy tetszik: jelzés pedig a kockázatok és a teher megosztásáról szól. Európa egészében ezen dolgoznak és ezen gondolkodnak, gyakorlatilag azon, ami történt az elmúlt 1,5-2 évben. Nem más, mint az, hogy miként lehet a válság kockázatait az állam, a polgárok és az üzleti szektor között megosztani. Magyarország erre jó néhány példával szolgált, ezeket célszerű áttekinteni, átgondolni, ha kell, akkor további, szélesebb egyeztetésre vinni.

Én úgy gondolom, persze érdemes megnézni a három hitelminősítő véleményét, és ez esetben a Moody's mintha picit eltérne a Standard & Poor's és a Fitch jelentésétől. (Nyakó István: Spekuláció.) Mindhárman elismerik, hogy a külső környezet romlása és annak bizonytalansága okozza az ő ítéletüket, valamint azt, hogy viszonylag alacsony a növekedési kilátás, és mindhárman szorgalmazzák a strukturális átalakításokat, de mindhárman piaci versenyben is vannak egymással. Azért tisztán kell látni, hogy hasonlóképpen, mint ahogy a piaci szereplők is helyenként egymásra ígérnek, itt is látható, hogy ők egymással piaci versenyben vannak.

És ha szabad, azért hadd utaljak két-három lényeges különbségre. Amíg a Standard & Poor's és a Fitch elismeri a deficit csökkentésében tett lépéseket, például a Fitch 2011-re 76 százalékos államadósságot prognosztizál az év végére a GDP arányában, néhány, számukra szokatlan intézkedés az, amit kifogásolnak, addig a Moody's alapvetően a középtávú bizonytalanságot, tehát 2013 és 2014 finanszírozási kérdéseit emeli ki, itt is elsősorban külső kitettségünket, javarészt a külső európai gazdaság felé való kitettségünket emeli ki. Például egészen odáig lebontva, hogy mondjuk, Magyarország erős kereskedelmi partnere Németország, és a német gazdaság lassulása miként befolyásolja a magyarországi viszonyainkat. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)

És hadd tegyem még hozzá, hogy amíg a Fitch és a Standard & Poor's is kiemeli a magyar gazdaság nagyon kiemelkedő eredményeit, utalnék itt mindenekelőtt a pozitív fizetési mérlegre, a Fitch 2,4 százalékos pozitív fizetési mérleggel számol a GDP arányában a következő évre, addig a Moody's-nál az ilyen értékelések és ezek a szempontok teljesen kimaradnak.

De hadd tegyem hozzá, hogy látható azért itt egyfajta általános tendencia. A Moody's a 2011. november 28-ai jelentésében minden európai ország hitelminősítésének az áttekintetését helyezi kilátásba. Azzal érvel, hogy egy jelentős fordulóponthoz érkezett az eurózóna. Nem lehet tudni, hova vezet ez a változás. És az üzenete annak a jelentésnek, amit november 28-án kihozott, gyakorlatilag az, hogy egyetlenegy ország sincs biztonságban, egyetlenegy ország leminősítése sincs biztonságban. Én úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben Magyarország számára a legfontosabb: folytatni kell azokat a reformokat, amelyeket elkezdett az ország, és minden erőfeszítést meg kell tenni a növekedés erősítése érdekében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-13      Ülésnap adatai