Készült: 2024.03.28.15:29:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

109. ülésnap (2011.09.12.),  2-18. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 1:32:37


Felszólalások:   1   2-18   19-24      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Nehéz időszakban kezdi meg munkáját a mai napon a Magyar Országgyűlés. Az ország megújítása önmagában is nagy feladat, de a világban zajló események, az euróválság újabb fellángolása tovább szaporítják a közös teendőinket. Ma az a dolgunk, hogy számba vegyük ezeket a feladatokat, és felkészüljünk az őszi munkára.

Először is szeretném minden magyar ember tudomására hozni, hogy a kormány és én személy szerint is tudatában vagyunk a helyzet súlyosságának. Tudom, hogy sok embert tölt el aggodalommal, sőt félelemmel az euróválság újabb támadása. Pesszimista elemzői jóslatok, korábban elképzelhetetlen árfolyamok, egekbe szökő törlesztőrészletek - erről szólnak az utóbbi hetek hírei. Tudom, hogy sokan vannak ma Magyarországon, akik veszélyben érzik a megélhetésüket, veszélyben érzik a munkájukat, az otthonukat, veszélyben érzik mindennapi biztonságukat. Azt is tudom, hogy mindenki régóta várja közös ügyeink jobbra fordulását, most pedig azzal kell számolnunk, hogy az euróválság újabb viharokat kavar, és így nekünk is újabb veszélyekkel kell szembenéznünk.

Azt üzenem minden magyar embernek, hogy senki ne veszítse el a reményt, mert le fogjuk győzni ezt a válságot is. Mi, magyarok még épp idejében változtattunk, és elindultunk a kifelé vezető úton: mi idén már két lépésben csökkentettük az államadósságot, ami minden veszély legfőbb forrása. Nem fogunk megtorpanni: véghezvisszük Magyarország megújítását; nem fogjuk hagyni, hogy a válság legyőzzön minket, mi fogjuk inkább legyőzni a válságot, mert soha nem adjuk fel azt a célunkat, hogy Magyarországon munkából tisztességgel meg lehet élni, és hogy a magyarok végre maguk és ne mások hasznára dolgozzanak. Mi már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy álljuk a sarat. Magyarországnak ma olyan kormánya van - és remélem, olyan parlamentje is -, amely kiáll minden magyar emberért, bárkivel és bármivel szemben kiáll a magyar érdekekért. Nem fogom hagyni, hogy a válság árát vagy a múlt hibáit bárki is a magyar emberekre hárítsa át. Aki arra spekulál, hogy a magyarokat tönkretegye, a magyar emberek kárára gazdagodjon, annak annyit mondunk: ez nem fog sikerülni senkinek. Rossz lóra tesznek, akik Magyarország ellen akarnak tenni, mert a magyarokkal ma már nem érdemes tengelyt akasztani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elkövetkező nehéz hónapokban különösen fontos lesz, hogy minden egyes javaslatunkkal és döntésünkkel azt mondjuk a magyar embereknek: nem vagytok egyedül, az Országgyűlésben is kiállunk értetek.

Európa bajban van, komoly bajban, ezen nincs mit szépíteni. A baj fő oka az európai országok rettenetes eladósodása, sőt a legtöbb országban ma is tovább nő az államadósság. Mindez nagy baj az adott országoknak, de érdekében áll egyes spekuláns csoportoknak, akik ezeket az országokat adósságban tartják; ez okozza az euró válságát. Európa tehát nagy bajban van, de ugyanez most Magyarországról nem mondható el: nálunk ebben az évben nem nőtt, hanem csökkent az államadósság, miután két lépésben jelentős mértékben visszafizetjük hiteleinket; az alkotmányosan kitűzött adósságcél egynegyede így már idén teljesült. Ezzel a teljesítménnyel majdnem egyedül vagyunk Európában; úgy tűnik, csak a svédek adóssága csökkenhet ebben az évben még rajtunk kívül.

A mostani, újra fellángoló válság számunkra ennek megfelelően egyszerre jelent veszélyeket és lehetőségeket. A veszélyek jelentősek, komolyan kell vennünk őket, de ugyanilyen jelentősek a lehetőségek is. Nevezzük meg a legfontosabb veszélyeket!

Első helyen kell említeni a devizahitelesek helyzetét, akiknek az otthona került veszélybe az euróválság miatt. Az ő helyzetüket a kiszámíthatatlanság, a váratlanul magas terhek elviselhetetlenné teszik. Hiába terveztek, hiába számoltak, az élet minden számítást felülírt számukra, és ma olyan helyzetben vannak, amelyre nem lehetett felkészülni, és amelyet épp ezért a legtöbben ma már nem is tudnak kezelni.

Másodszor: veszély fenyegeti a munkahelyeket és a vállalkozásokat is, mert az euróválsággal rossz üzleti hangulat jár együtt, amely elmaradó beruházásokhoz vezethet.

Harmadszor: lehet tartani az árak, elsősorban az energiaárak és ennek nyomán a rezsiköltségek ugrásszerű emelkedésétől is.

Negyedszer: ilyenkor fokozottan kell tartani az uzsorásoktól, akikhez a nehéz időkben egyre többen fordulnak segítségért, és akik igyekeznek minden lehetséges és törvénysértő módon kihasználni a helyzetet.

Végezetül ötödször: fel kell készülnünk a forint elleni, külföldről érkező spekulatív támadásokra is, aminek következtében az árfolyamok szokatlanul élénken változhatnak.

Ezután engedjék meg, hogy számba vegyem a legfontosabb lehetőségeket, amelyek a jelenlegi helyzetből számunkra kiolvashatók. Első helyen a legfőbb lehetőséget abban látom, hogy gyorsíthatunk a megújulás folyamatán, és így komoly előnyre tehetünk szert más országokkal szemben, és ezért hamarabb emelkedhetünk az erősebb országok közé.

(13.20)

Gyorsíthatunk, mert válsághelyzetben könnyebben dönthetünk le régi tabukat, amelyek eddig visszafogták a megújulást, könnyebben változtathatunk meg korábban érinthetetlennek vélt régi, rossz szokásokat és szabályokat, merészebben állhatunk elő új megoldásokkal, amelyek felülírják a régi koordináta-rendszereket és régi reflexeket.

Másodszor: az euróválság időszakában a világban is hatalmas átrendeződést látunk, és ebben a folyamatban lehetőségünk van új együttműködések kiépítésére és új szövetségek megkötésére.

Harmadszor: most itt van a lehetőségünk arra, hogy egy nemzeti gazdasági rendszer alapjait megteremtsük. A hazai pálya előnyeit élvező magyar vállalkozások az euróválság során több lehetőséghez juthatnak megfelelő politika esetén, és jobb pozíciókat foglalhatnak el a versenyben.

Negyedszer: most, amikor látjuk, hogy mekkora bajt csinált a nyakló nélküli eladósodás, sokkal szélesebb egyetértéssel tudunk hozzáfogni az adósság lefaragásához, ezzel is biztosítva az adósságcsökkentő program sikerét.

Végül ötödször: mi, magyarok különösen jók vagyunk abban, hogy baj esetén összefogva segítsük egymást - elég, ha csak a vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítésre gondolunk. Ami kicsiben ilyen jól megy, azt tudjuk majd az euróválság idején nagyban is követni, ezért fogunk a nehéz időkre azzal válaszolni, hogy új nemzeti szolidaritási rendszert teremtünk.

Összefoglalva tehát: a lehetőség az, hogy felgyorsítsuk Magyarország teljes átszervezését, eközben pedig el kell hárítanunk minden veszélyt, amely a megújulás útjáról a csődbe vezető görög útra térítene minket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A lehetőségek kihasználása nyilvánvalóan és elsősorban a kormány feladata lesz. Az emberek okkal és joggal várják a kormánytól, hogy kezdeményezzen, legyenek új elképzelései, terjesszen elő formabontó megoldásokat. A parlamentnek ugyanakkor a veszélyek elhárítása az elsődleges kötelessége. Ki mástól várnák az emberek, hogy megvédjék őket, mint választott képviselőiktől? Most, a jelenlegi helyzetben valóban a veszélyek elhárítása a legsürgetőbb.

A Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési csoportja a múlt héten több javaslatot is tett a veszélyek kezelésére. Ezeket a javaslatokat a kormány kiegészítette, és egy országvédelmi tervbe rendezte össze. Az országvédelmi tervet pedig összehangolta a szociális konzultáció során az emberek egyetértését kiérdemelt intézkedésekkel.

Tisztelt Ház! Az országvédelmi terv hat fejezetből áll. Ezek alapján azt javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a következő hat területen hozzunk védelmi döntéseket. Először is az uzsora elleni fellépés kérdése: kevés kegyetlenebb dolgot tudunk elképzelni, mint amikor bűnözők arra szakosodnak, arra hoznak létre bűnszervezetet, hogy a bajban lévőket, a különösképpen védteleneket, a legszegényebbeket maradék értékeiktől is megfosszák és menekülésre kényszerítsék. Ma Magyarország egyes területein ez a fajta bűnözési mód a hétköznapi élet része. Amíg ez így van, addig a szegények megsegítésére és a családok felemelésére irányuló erőfeszítéseink rendre kudarcot fognak vallani. Eltökéltek vagyunk tehát abban, hogy minden életerős magyar embernek munkalehetőséget és ezért jövedelmet kínáljunk, mert meggyőződésünk, hogy a felemelkedés egyetlen útja a becsületes munkával elérhető gyarapodás. Azonban ebben a képletben nincs helye olyan élősködő bűnözőknek, akik ezeket a jövedelmeket erőszakkal elveszik a családoktól. A rendőri munka és a büntetőjog minden eszközét felhasználva zéró toleranciát és hajtóvadászatot hirdetünk az uzsorás bűnözők ellen.

Javaslom, hogy módosítsuk a Btk.-t a hatékonyabb fellépés érdekében. Javaslom, hogy törvényben állítsunk korlátot a kölcsönszerződések magas kamatai elé. Azt javaslom, hogy Magyarországon 30 százalékos úgynevezett THM fölött egész egyszerűen ne lehessen hitelt nyújtani. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Javaslom továbbá, hogy a készpénz alapú segélyezés arányát csökkentsük, a természetbeni segélyezés arányát pedig növeljük. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A második terület a maximált rezsi kérdése. Önök is tudják, hogy az energiahordozók árai tartósan magasak. Sokat fizetnek a magyar emberek szinte minden közműért, villanyért, gázért, vízért, csatornáért. Sok család a lehetősége határán áll, így ha a havi számlák összege tovább nő, akkor összerogyhatnak a teher alatt.

A közszolgáltatásokat végző cégeket azonban privatizálták. Így közérdek helyett magánérdekek érvényesülnek. Az állam szerepe meggyengült, monopóliumok és kartellek jöttek létre, amelyek óriási extraprofitokat tesznek zsebre. Első lépésben a hatósági árkörbe bevontuk a villanyáramot, a gázt és a távhőt. Azt javaslom, hogy a központi ármegállapítást vezessük be a szemét, a víz és a csatornadíjak esetében is. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Az előterjesztést el fogjuk készíteni. Kérem, támogassák a javaslatot.

A harmadik terület a stabilitási törvény kérdése. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hiába gazdálkodik immár ésszerűen az ország, hiába küzdünk sikerrel az adósság ellen, ha maradnak olyan területek, ahol a hiány újratermelheti az adósságot. Ezért terjesztünk a Ház elé egy olyan kétharmados törvényt, amely rögzíti a nyugdíjrendszer, az egészségügyi kassza, az adórendszer és az önkormányzatok összehangolt működési rendjét.

Negyedszer, tisztelt hölgyeim és uraim, az otthonvédelmi akciótervről szeretnék beszélni. Szeretném felidézni, szeretném, ha önök felidéznék emlékezetükben azokat a lépéseket, amelyeket korábban tettünk annak érdekében, hogy a családok megvédhessék az otthonaikat. Bizonyára emlékeznek rá, hogy először is megvédtük azokat, akik már nem voltak képesek fizetni a devizahiteleiket, moratóriumot rendeltünk el az ingatlanok árverezésére, és ezzel meggátoltuk, hogy a devizahitel-tartozás miatt bárki feje fölül is elárverezzék a tetőt, bárki is utcára kerüljön. A moratóriumot később olyan biztonsági fékekkel oldottuk fel, ami mellett lehetőséget vélünk felfedezni arra, hogy a kormány megakadályozza, hogy a kilakoltatott családok utcára kerüljenek.

A második lépésünkben azoknak nyújtottunk segítséget, akik tudnak ugyan fizetni, de már nem bírják el a közben egekbe szökött svájcifrank-árfolyamot, és a Bankszövetséggel kötött megállapodás keretében lehetőséget adtunk számukra, hogy hiteleiket időben meghosszabbítva éljenek az úgynevezett árfolyamgáttal, ezzel havi törlesztésüket 15-20 ezer forinttal csökkenthetik, és több évre lélegzethez juthatnak.

Most harmadik lépésként itt a lehetőség, hogy azoknak segítsen az állam, akik képesek lennének forintban visszafizetni a devizahitelüket, de nem viselik el a mostani magas svájcifrank-árfolyamot. A Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz erre nézve javaslatokat tett a múlt hét végén. A frakciók a következőt javasolták: otthonvédelmi akciótervben rögzítsük a korábban már megállapított devizaárfolyamokat, 180 forint a svájci frankra, 250 az euróra és 2 forint a jenre, és most ezeken az árfolyamokon tegyük lehetővé a fennálló devizahitelek forintban történő egyösszegű visszafizetését.

(13.30)

Azt is hozzátették még, hogy a bank semmilyen külön költséget ne számíthasson fel az átváltással és egyösszegű visszafizetéssel kapcsolatban. A kormány - eleget téve a frakciók kérésének - megvizsgálta ennek a lehetőségét. A vizsgálat eredménye a következő: valójában teher- és kockázatmegosztásról van szó. Mint mindannyian tudják, átlagosan 155-160 forintos árfolyamon vették fel svájci frankban a hiteleiket azok, akik ehhez az eszközhöz nyúltak. Ez a javaslat tehát, amelyet a két frakció előterjesztett, azt jelentené, hogy 180 forintig a hitelt felvevő viseli az árfolyamkockázatot, 180 forint fölött pedig a bank köteles azt viselni.

Megvizsgáltuk, ez vajon nem ingatja-e meg a pénzügyi rendszert. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a külföldi tulajdonú bankok mögött ott állnak az anyabankjaik; az OTP és az FHB mögött pedig ott áll a magyar állam - efelől ne legyen senkinek sem kétsége. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megvizsgáltuk, vajon a külföldi bankok nem vonják-e ki forrásaikat, nem csökkentik-e magyarországi hitelezéseiket a lépés miatt. Azt találtuk, hogy a mostani döntéstől függetlenül a bankok folyamatosan csökkentik magyarországi hitelezéseiket, folyamatosan vonják ki profitjukat és forrásaikat Magyarországról, óriási összegekben, sőt úgy tűnik, egyes bankoknál a vezetők jutalmazásának egyik feltétele a magyarországi hitelezés csökkentése.

Megvizsgáltuk a jogi helyzetet is: azt találtuk, hogy a magyar jog lehetőséget teremt arra, hogy az Országgyűlés beavatkozzon a korábban kötött jelzálogszerződésekbe, és törvénnyel módosítsa azokat.

Várható ugyanakkor, hogy nemzetközi szervezetek nemzetközi fórumokon megtámadnak bennünket, miként tették a bankadó és az úgynevezett multiadó esetében is. Erre azt tudom csak mondani, hogy kedvezőtlen ítéletek esetén megfelelő válaszintézkedésekkel fogunk reagálni. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

Végezetül azt javasoljuk, hogy a Fidesz és a kereszténydemokrata frakció javaslata mellett már további, a pénzintézeti rendszert terhelő lépéseket a végátváltással, a végtörlesztéssel összefüggésben ne terjesszenek elő. Ez azt jelenti: a végtörlesztésen túl ne írjanak elő kötelező, forintra történő átváltást, és ne írjanak elő kötelező forinthitelnyújtást sem, mert ez úgyis megindul magától, állami kényszer nélkül is. Ezekkel a kitételekkel megvalósíthatónak minősítjük a Fidesz és a kereszténydemokraták kezdeményezését, a döntést azonban az Országgyűlésnek kell meghoznia.

Ezen túl azonban - a két frakció kezdeményezésein túl - van még néhány javaslatunk a devizahitelezés ügyében. Az egyik javaslatunk úgy hangzik, hogy a forintban felmerült költségeket a jövőben csak forintban lehessen felszámolni, ezért javasoljuk, hogy változtassunk a bankok mai helytelen gyakorlatán, amikor a forintban felmerült banki költségeket is devizában terhelik rá ügyfeleikre. Jogszabályi módosítással mondjuk ki, hogy a devizahitellel kapcsolatos, forintban felmerült költségeket a bank kizárólag forintban terhelheti rá az ügyfélre. Javasoljuk továbbá azt is, hogy a banki kamatszámítást tegyük átláthatóvá, mert úgy tapasztaljuk, hogy a bankok a devizahitelek esetében ma átláthatatlan módon alakítják a kamatszinteket. Ez sérti az ügyfelek érdekeit, ezért javasoljuk, hogy vezessük be a devizahitelek átlátható, referenciahozamhoz kötött kamatmegállapítását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Végezetül azt javasoljuk, hogy szólítsuk fel a bankokat pozitív adóslisták felállítására, a devizahitellel rendelkezők többsége ugyanis rendben fizeti tartozását; jogos kérésük, hogy rákerülhessenek egy olyan pozitív adóslistára, amely más banki kapcsolataikban világosan jelzi, hogy rendben fizetnek, nincs velük baj, hitelképesek. S megfontolásra javaslom a tisztelt Háznak azt is, hogy miután a bankok, helyesen, elindították saját, devizahiteleseket segítő programjaikat, és ezek keretében - a bank és az adós együttes megállapodása alapján - sor kerülhet a tartozás egy részének elengedésére, hogy ebben az esetben, megváltoztatva a mai helyzetet, az ügyfélnek ne kelljen befizetnie az arányos 16 százalékos személyi jövedelemadót az elengedett tartozás után. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg azonban, hogy még egy szót szóljak a devizahitelezés magyarországi problémájáról. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni ezt a problémát, néhány pillantást kell vetnünk más országok gyakorlatára. Azt kell mondanom, hogy a régió összes többi országában, ahol lebegő árfolyamrendszert működtetnek, Magyarország kivételével az elmúlt években mindenhol sor került a devizahitelek adminisztratív korlátozására. Mindenhol, kivéve Magyarországot, időben felismerték, hogy a devizahitelezésből - különösen, ha az jelzálog-devizahitelezés - előbb vagy utóbb óriási baj lett vagy baj lehet. Romániában például 2005-ben tartalékolási kötelezettséget írtak elő, amelyet devizában kellett teljesíteni, és ezt fokozatosan 40 százalékra emelték. Romániában volt annyi eszük a vezetőknek, hogy a bankok fedezetlen devizahitel-állományát a saját tőke 300 százalékában maximalizálták. Ott volt annyi eszük a vezetőknek, hogy a portfólióminősítés rendszerét is átalakították, és a jó minősítésbe csak azok a devizahitelek kerülhettek, amelyeknél az ügyfél jövedelme is a hitel devizanemében jött létre; ha nem, akkor a rosszabb besorolású hitelhez sorolták az ilyen kihelyezéseket.

Ausztriában erőteljes felügyeleti eszközöket alkalmaztak, külön belső szabályozásokat készítettek, mennyiségi limiteket állítottak fel, külön ügyfél-minősítési rendszert vezettettek be, folyamatosan értékelni kellett a devizaállomány értékét, és évente egyszer a bankoknak stressztesztet kellett elvégezniük. Lengyelországban amint növekedni kezdett a devizaállomány, azonnal korlátozó intézkedéseket vezettek be. Az induló havi törlesztőrészlet nem lehetett több az adós havi jövedelmének 42 százalékánál, a banknak először zlotyalapú hitelt kellett felajánlania kötelezően az ügyfélnek, és amennyiben az ügyfél mégis a devizahitel mellett döntött, akkor a banknak be kellett mutatnia, hogy milyen következményekkel járhat, ha az árfolyam a hitelt felvevő számára kedvezőtlenül fog drámaian megváltozni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon kívül minden országban képesek voltak az országok vezetői arra, hogy ezt a veszélyt időben elhárítsák. Magyarországon azonban ebből semmi sem valósult meg. Sőt belelovalták, belecsalták az embereket a devizahitelezés rendszerébe. Ezért úgy látom, hogy indokolt annak kivizsgálása, hogy mindez milyen érdekeket szolgált, és kit terhel a felelősség azért, hogy Magyarországon elmaradtak azok az intézkedések, amelyeket minden más szomszédos ország életbe léptetett. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Az országvédelmi terv következő fejezete a pénzügyi védelmi terv, ez a következő döntéseket és javaslatokat tartalmazza. Javaslom, hogy októberben és novemberben fizessük vissza az Európai Unió és az IMF felé fennálló lejáró tartozásunkat, úgy, hogy közben ennek fedezésére ne vegyünk fel újabb hitelt. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Javaslom, hogy ezen keresztül is, és más lépéseket is megtéve mérsékeljük az ország külső pénzügyi függését. Javaslom, hogy gátoljuk meg az államadósság újbóli felhalmozását, és ezért a 2012-es költségvetési hiányt 3 százalék alatt állapítsuk meg. Tájékoztatom a tisztelt Házat arról, hogy a mai pénzügyi helyzetben egy 2,8 százalékos költségvetési hiánynál nagyobb hiány esetén az államadósság automatikusan nő, egy 2,8 százalékos hiánynál alacsonyabb éves hiány esetében az államadósság automatikusan csökken.

Tájékoztatom továbbá a tisztelt Házat arról, hogy Magyarország fordított adózási rendszert fog bevezetni a mezőgazdasági termékek körében. Az erre vonatkozó tervet az előírt rend szerint eljuttattuk az Európai Unióhoz, és megkezdtük a konzultációkat Brüsszellel. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.40)

Tájékoztatom a Tisztelt Házat, hogy Magyarország kéri Brüsszel jóváhagyását egy új, 35 százalékos luxus-forgalmiadókulcs bevezetéséhez is.

A pénzügyi védelmi terv részeként több jogszabály megváltoztatását is kezdeményezzük elsősorban az adózás területén, annak érdekében, hogy a gazdasági visszaéléseket és a gazdasági bűncselekményeket megelőzhessük. Ezért a jövőben, azt javasoljuk, akinek a cége jelentős adótartozással szűnt meg, ne alapíthasson újabb céget, azaz ne kaphasson adószámot. (Taps a kormánypártok soraiban. - Nyakó István: Szegény Kaya Ibrahim!) Javaslom, hogy adószám-felfüggesztés helyett adószámtörlésre kerüljön sor a jövőben. Javaslom, hogy egyes gazdasági események adóhatósági vizsgálata úgy is megtörténhessen, hogy az nem teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az országvédelmi terv következő fejezete a Start-munkaprogram. A válság fellángolásával létrejött új helyzetben különösen igaz, hogy Magyarországnak minden munkáskézre szüksége van. Továbbra is szilárdan valljuk, hogy szegénységből, reménytelenségből egyedül a munka és a munkával előteremtett gyarapodás biztosíthatja a felemelkedést. Ennek megfelelően munkát kínálunk mindenkinek, aki munkaképes. 2011-ben próbaprogramokat indítottunk, amelyeket siker esetén 2012-ben tömegessé terjesztünk, elsősorban a mezőgazdaságban, az energiatermelésben és az országos nagyberuházásoknál. Jól tudjuk, hogy a számoknál ténylegesen jóval többen végeznek valamilyen munkát Magyarországon, elsősorban a feketegazdaságban. A megújuló Magyarországon azonban nincs helye a feketealkalmazásnak, mindenkinek el kell tudnia számolni a munkaidejével. Ha nem veszi fel a munkát a számára felkínált helyen, nem kaphat az államtól pénzt. Csak így, csak ezzel a szigorral tudjuk a rendkívül makacs feketemunkát és a nem kevésbé elterjedt munkanélküliséget felszámolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében tehát azt mondhatom, bármennyi akadályt is látunk még magunk előtt tornyosulni, nem torpanhatunk meg. Mindennek, valamennyi eddig elvégzett munkánknak akkor és csak akkor van értelme, ha befejezzük, ha végigvisszük Magyarország megújítását. Ezért vissza kell verni minden olyan támadást, amely a görög útra sodorhatná Magyarországot. Meg kell védenünk az embereket, keményen ki kell állnunk a magyar megoldások mellett, folytatni kell az adósságcsökkentést, a munkahelyteremtést és a vállalkozások élénkítését minden eszközzel és minél gyorsabban; és véletlenül sem elbizonytalanodni vagy megtorpanni, mert ez vezet a görög útra, a bukás útjára.

Ha lesz erőnk egyszerre dacolni a veszélyekkel, ugyanakkor kihasználva lehetőségeinket gyorsítani az ország határozott átszervezését, akkor nemcsak hogy legyőzzük a válságot, de azon kevesek közé fogunk tartozni, akik jóval erősebben kerülnek ki belőle, mint előtte voltak. Kérem, nézzünk szét a világban: bármerre fordítjuk a fejünket, azt látjuk, hogy gyakran a járt utat elhagyva keresik a nemzetek az új helyüket az új időkben. Múlt héten például a világ legerősebb államának vezetője arról beszélt a kongresszus előtt, hogy az ottani honatyáknak véget kell vetniük a cirkusznak, és tenniük kell valamit a gazdaság megsegítése érdekében, munkahelyteremtéssel, azzal, hogy újra a termelőmunka, a valódi értékteremtés kerüljön előtérbe. Mindenhol - mindenhol! - kezdik érteni, hogy az elmúlt évtizedek nagy trükkjeinek végképp befellegzett. Mindenki megpróbálja a maga legjobb útját járni, és nem mások hamis tanácsait követni. Ahhoz, hogy legyőzzük a mostani euróválságot és a többi európai ország növekvő eladósodottsága miatt a következő években még ránk váró újabb kihívásokat, túl kell látnunk a válságkorszakon, és észre kell vennünk a mai folyamatokban a jövő körvonalait, azét a jövőét, amelyben nemsokára élni fogunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Már most látszik, hogy a nemzetközi intézmények súlya rohamosan csökkenni kezdett, és ezzel párhuzamosan a nemzetek jelentősége növekszik. A történelem most azt a lehetőséget kínálja, hogy erős nemzetet építsünk, hogy megépítsük a XXI. századi magyar nemzetet. Valójában csak ez lehet a magyarok jó válasza a válságra, csak ezzel tudunk majd nyerteseivé válni a következő évtizedeknek. A képlet tehát egyszerű: tartani kell az irányt, de növelni kell a tempót. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, önöknek itt, az Országgyűlés falai között is rá kell lépniük a gázpedálra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Magyarország védelmi terve arra vár, hogy önök megkezdjék vele a munkát. Csak a Magyar Országgyűlésen, minden itt ülő képviselőn múlik, hogy milyen gyorsan juthat el a segítség az érintettekhez. A magyar emberek, akik megválasztották önöket, joggal várják el, hogy a választott képviselőik megvédjék őket a válság veszélyeitől, és kiálljanak értük az elkövetkező időszakban. Azt kérem tehát önöktől, hogy mindenki tegye félre személyes ambícióit, tegye félre pártigényeit, és álljunk ki egységesen Magyarországért és a magyar emberekért.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Ház! Miután a miniszterelnök úr felszólalása meghaladta a 20 percet, így a képviselőcsoportok számára 8-8 percben áll rendelkezésre lehetőség a válaszadásra. Elsőként megadom a szót Vona Gábor úrnak, a Jobbik frakcióvezetőjének.

Parancsoljon!

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönjük szépen, hogy meghallgathattuk az éppen aktuális negyedéves országmentő programot. (Nyakó István: Nemzetmentő már!) A programról annyit tudok mondani egy mondatban, hogy annak a tipikus esete, amikor valaki a valódi problémákat nem tudja megoldani, ezért megpróbál a felszínen sepregetni.

A gazdaságpolitikájuk alapja a kormányváltáskor az volt, hogy a gazdaságot fel fogják lendíteni. Hadd idézzem Mellár Tamást, az önökhöz egyébként nagyon közel álló közgazdászt, aki azt mondta, hogy ez a gazdaságpolitika megbukott, ugyanis nincs gazdasági fellendülés - erről a gazdasági fellendülésről szívesen hallottam volna néhány mondatot, hogy ezt majd hogyan képzelik el. Lehet persze tagadni ennek a tényét, de a tények azért makacs dolgok, láttuk a GDP negyedéves adatait és az abból kiolvasható jövőt. Lehet hivatkozni a nemzetközi környezetre is természetesen, de meg kell nézni a gazdaság helyzetét, a gazdaság fellendülését vagy a gazdaság hozzánk képesti lendületesebb helyzetét a környező országokban. Tehát nem lehet itt hivatkozni nemzetközi helyzetre, ez az önök felelőssége, amit pedig hallottunk, az egyfajta felelősségkerülésnek minősíthető.

A gazdaság fellendülése igazolta az önök lépéseit, akár a különadók, akár az ország átszervezésének nevezett megszorítások kapcsán, és most nincs az a gazdasági fellendülés, tehát a rémhír valójában az, hogy a gazdaságpolitikájuknak az alapja nem létezik. Egy nem létező alapra próbálnak most itt újabb építményeket építeni. Egy olyan újabb áldozatvállalásra próbálják rábírni a magyar társadalmat, amelynek egyébként jelen pillanatban semmiféle létjogosultsága nincs, ez a gazdaságpolitika nemhogy változtatásokra szorul, hanem teljes újragondolásra.

Rendszeresen azt mondják, hogy egy sajátos magyar útról van szó, amit Orbán Viktor és Matolcsy György, illetve a Fidesz-KDNP-frakció, -kormány kitalált, de itt egyáltalán nincs egy saját magyar út. Amikor bankadókról, különadókról beszélünk, azok valójában nem ennek a magyar útnak a részei, hanem már a rossz, hibás gazdaságpolitikának az okozatai, tehát ezeket csalárdság úgy beállítani, mintha valami magyar útról beszélhetnénk. Milyen ez a valódi gazdaságpolitika valójában? Erre a kérdésre, hogyha feltesszük ezt a kérdést, Magyarországon talán egyedül az amerikai nagykövet tud válaszolni, talán neki beszámoltak a valódi gazdaságpolitikáról a képviselő urak és a kormány képviselői. De mivel gyümölcséről ismerszik meg a fa, minden bizonnyal kijelenthető, hogy ez egy neoliberális gazdaságpolitika. Ez egyáltalán nem egy nemzeti, országmentő gazdaságpolitika, ez egy neoliberális gazdaságpolitika, ami három fő elemre épül a mi véleményünk szerint: egyrészről az állami szerepvállalásra, az állam mértékének az erőltetett és egyáltalán nem működőképes csökkentésére, amiről majd nyilvánvalóan elmondom röviden a véleményemet, a másik az egykulcsos adó, a harmadik pedig az erőltetett adósságszolgálat.

Kezdjük az állam méretének a csökkentésével! Egy fűnyíróelvet látunk, egy megszorító csomag érkezik itt az ország átszervezésének öltöztetve, és olyan társadalmi konfliktusokat fog indukálni, amelyeknek az elviselésére jelen pillanatban Magyarország és a magyar társadalom képtelen lesz.

(13.50)

Az egykulcsos adóról már számtalanszor beszéltünk, elmondtuk többször is, hogy ez már a létrehozásakor csőd volt, már a létrehozásakor zsákutca volt, és ezt az idő is igazolja; a gazdagokat segíti, a társadalom kettészakítását erősíti, gyorsítja, pont azokon segít ez az adócsökkentés, ez az egykulcsos adó, akiknek amúgy is megvoltak a maguk tartalékai. Azt várni az egykulcsos adótól, hogy ettől majd felpörög a magyar gazdaság a belső fogyasztásra alapozva, jócskán naivitás - ezek az emberek nem fognak kétszer reggelizni. Ők a megtakarításaikat fogják növelni, visszafizetik a hiteleiket, de a magyar gazdaság fellendítéséhez nem fognak hozzájárulni. Azokon pedig, akik viszont hozzájárulhatnának a magyar gazdaság fellendítéséhez, azokon a középosztálybeli vagy egyre inkább alsó középosztálybeli milliókon az egykulcsos adó nem segített. Ez egy megbukott adórendszer, és az a cinizmus, amivel önök ezt tálalták, hogy az adópolitika nem érvényesíthet szociális szempontokat, arcátlanság.

Az államadósság erőltetett visszafizetésével kapcsolatban is elmondtuk már számtalanszor a véleményünket: nem visszafizethető a magyar államadósság, ugyanis az egész gazdaságunk szerkezetébe van kódolva. Lehet itt a magyar társadalom vérével, verejtékével ideig-óráig csökkenteni, de előbb-utóbb vissza fog termelődni. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy nemcsak a belső adósság, hanem a külső adósság mértéke milyen Magyarországon, tehát ha belevesszük az önkormányzati szektor, a vállalkozói szektor vagy a magánszektor eladósodottságát, akkor nemhogy nem lépünk a görög útra, már a görög úton vagyunk az eladósodottságunk szempontjából. Az pedig szintén csak egy fontos ellenérv az erőltetett adósság-visszafizetés kapcsán, hogy emögött semmiféle gazdasági teljesítmény nincs jelen pillanatban.

Mindhármat összevetve: mindhárom téves, mind az egykulcsos adó, mind az erőltetett adósságszolgálat, mind az erőltetett államadósság-csökkentés tévút, így összességében pedig az egész gazdaságpolitika egy zsákutca.

A devizahitelesekre rátérve, közkeletű az a felfogás, hogy valójában két felelőse van ennek: a bankok és a hitelt felvevők. Mi egészen másképp gondoljuk. Ennek a problémának Magyarországon négy felelőse van. Nyilvánvalóan felelősei a bankok ennek a társadalom ellen elkövetett bűncselekmény-sorozatnak. Felelősei a bankok annak a csalárd, rosszhiszemű tevékenységnek a fő instruktoraiként, amit elkövettek. Szintén felelőse a szocialista kormányzat, amely cinkostársként szolgált ehhez a művelethez, de van két másik felelős, akiről nem szoktunk beszélni: a harmadik felelőse a jegybank vezetése, Járai Zsigmonddal és Simor Andrással együtt, akik felbújtóként szolgáltak ehhez a bűncselekmény-sorozathoz a kamatpolitikájukkal; a negyedik felelős pedig - erről talán még kevesebbet beszélnek vagy beszélünk - maga a Fidesz-kormány, amely, ha már ilyen büntetőjogi allegóriákat, metaforákat használunk, akkor mondjuk azt, hogy a segítségnyújtás elmulasztásával vádolható, mert az elmúlt közel másfél évben nem tudták ezt a problémát megoldani, a központi hitelinformációs rendszer szerint 124 ezerrel nőtt a 90 napnál nagyobb tartozások száma, vagyis havonta 10 ezerrel - havonta 10 ezerrel nőtt a 90 napon túli tartozások száma.

A mi javaslatunk az, hogy álljon föl egy bizottság. Örültünk annak, hogy az államadósságot vizsgálta egy bizottság, hogy akár jogi felelősségre ki vonható, de akkor legyen önökben kellő bátorság, és álljon föl a devizahitel-válságról is egy ilyen vizsgálóbizottság, és vizsgáljuk meg, hogy ki az, aki a jegybanknál, a Gyurcsány-, Medgyessy-kormánynál és az Orbán-kormánynál jogi felelősséget visel ezért a válságért. (Taps a Jobbik soraiban.)

A konkrét javaslat egy szűk csoportnak jelent csupán megoldást, a devizahitel-válság magyarországi társadalmi robbanásveszélyét egyáltalán nem oldja meg, erről csak el kell olvasni az újságcikkeket, elemzéseket, ennek a mélyébe én nem is kívánnák belemenni (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: -nék!), ez egy szokásos PR-politika, amely azoknak kedvez - ami a kormánynak egyébként alapvető filozófiája -, akik eddig is tudták fizetni a törlesztőrészleteiket, önök továbbra is bizonyítják, hogy a gazdagok kormánya.

Mit javasol a Jobbik ebben a gazdasági helyzetben? Egyrészt az államadósság újratárgyalását vagy ennek sürgős háttértárgyalásainak a megkezdését javasoljuk. Javasoljuk, hogy az egykulcsos adórendszert váltsa föl egy progresszív, igazságos adórendszer, amely a belső fogyasztás élénkítéséhez hozzásegíti a szegényebb magyar társadalmi rétegeket is. Javasoljuk azt, hogy a devizahiteleket forintosítsuk azon az árfolyamon, amelyen annak idején a hitelt felvevők felvették. Ne egyik hitelből kergessük bele a másikba a bajbakerülteket, hanem segítsük őket egy valódi megoldáshoz.

És mivel nemcsak a máról, hanem a holnapról is kell beszélni, hadd mondjak még nagyon röviden három dolgot: szükség volna a hangyaszövetkezetek mintájára egy magyar termelői felvásárlói hálózatnak a létrehozására állami felügyelettel és állami segédlettel; szükség volna elgondolkodni egy duális pénzrendszer kialakításán, akár svájci, brazil, kínai, uruguayi vagy egyéb minták átgondolásával, magyar mintává gyúrásával; és szükség volna egy saját kelet-közép-európai hitelminősítő intézet felállításán is gondolkodni, nehogy Nyugat-Európa váltsa le az amerikai hitelminősítő intézetek eddig számunkra káros hatását. Csináljunk saját magunknak egyet!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most Schiffer András LMP-s frakcióvezető úrnak adom meg a szót.

Parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egyrészt kicsit déj vu-érzésem van, mert ennek az országnak már volt olyan kormánya, amely 2-3 hetente újabb és újabb programmal boldogította az országot, a másik megérzésem pedig, önt hallgatva kicsit az jutott eszembe, mintha ön Salazarnak az 1933-as Új Állam-programját kívánná megvalósítani, amelynek az eredménye akkor az lett, hogy Portugáliából sikerült Európa egyik legszegényebb államát csinálni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön által elővezetett javaslatok egyébként az LMP-nek az elmúlt 12 hónapban elővezetett javaslataiban jobbára tetten érhetők, mi ennek örülünk (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), és nagyon remélem, hogy a nyáron beadott határozati javaslatunkat a devizahitelesekkel kapcsolatban önök támogatni fogják.

Az uzsorások elleni fellépésre vannak megoldási javaslataink a közösségi rendőrségről írott programunkban, igen, fontos lenne az, hogy a devizahitelesek esetében a költségeket forintban lehessen fizetni, hogy legyen pozitív adóslista, hogy a kamatszámítás áttekinthető legyen - ezeket a javaslatokat egyébként az LMP már 2009-ben parlamenten kívül megtette.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az a helyzet, hogy a globális helyzet vagy az európai helyzet felvázolásában ön nagyon pontosan járt el, csak éppen az a kérdés, hogy milyen felelősség terheli önt, illetve az ön kormányát, akik hat hónapon keresztül az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltötték. Milyen javaslatokat tett az Orbán-kormány mint az Európai Unió soros elnöke például a pénzügyi rendszerek újraszabályozása érdekében? Mit tettek önök például a spekulatív tőkemozgások megadóztatása érdekében? Mit tettek önök, mondjuk, a shortolás tilalma érdekében? Semmit. Önök úgy voltak hat hónapig az Európai Unió soros elnökei, hogy semmilyen kezdeményező javaslatuk nem volt annak érdekében, hogy például felül lehessen vizsgálni európai uniós szinten a tőke és az áruk szabad áramlásának dogmáját, hogy például a magyar föld hatékonyabb védelmet kaphasson a földmoratórium lejártát követően. Önök semmit nem tettek a spekulatív tőkemozgások megrendszabályozása, a pénzügyi rendszer újraszabályozása érdekében, amíg önök az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltötték.

Ugyanakkor, amikor ön gazdasági szabadságharcot hirdet folyamatosan, pontosan tudnunk kell azt, hogy a szavak nem számítanak, hiszen a tettek beszélnek. Az elmúlt bő egy évben ön, miközben szabadságharcról beszél, ezt az országot kifoszthatóbbá tette a társasági adó csökkentésével, illetve azzal, hogy egy olyan adórendszert alakított ki, amellyel egyoldalúan a gazdagok, a befektetők járnak jól. Egy év alatt kifoszthatóbbá tette az országot, és arra készülnek, hogy kizsákmányoltabbá tegyék a magyar embereket az új munkajogi szabályozással. Ma Magyarországon a munkára több teher rakódik, mint a tőkére, ezért javasolja az LMP azt, hogy a tőkejövedelmeket 20 százalékkal adóztassuk meg addig, amíg egy progresszív adórendszer alá nem lehet vonni a tőkejövedelmeket is.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Sokan beszéltek már az elmúlt hetekben a legkülönfélébb oldalakról arról, hogy ez a futóhomokra, hamis feltevésre épített gazdaságpolitika megbukott. Azért bukott meg az egykulcsos adóra épített gazdaságpolitika, mert önök egész egyszerűen nem vették figyelembe a társadalmi és ökológiai feltételeket.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bizonyára ismeri azt a régi magyar mondást, hogy ha már hárman mondják azt, hogy részeg vagy, menj haza. (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Az elmúlt hetekben elég sokan mondták önnek azt, hogy ez az egykulcsos adórendszerre épített gazdaságpolitika egész egyszerűen befuccsolt. Az igazi államférfi, az igazi vezető nem arról ismerszik meg, hogy nem hibázik, hanem arról, hogy észreveszi azt, ha hibázik, és van bátorsága változtatni. Ön nem ezt teszi, hanem ehelyett gyakorlatilag leválthatatlanná kívánják tenni az adópolitikájukat azzal, hogy ezt az adórendszert kétharmadban kívánják rögzíteni. Ez azt jelenti, hogy a magyar embereket önök megfosztják a választás szabadságától. Nem az a választás szabadsága, ha pártokat, kormányokat lehet cserélni, az a választás szabadsága, ha négyévente a magyar emberek eldönthetik azt, hogy kell-e nekik olyan gazdaságpolitika, amely a végén kevesebbet hagy az ő zsebükben, és gazdagítja azokat, akik egyébként is befektetésekkel rendelkeznek.

(14.00)

Önök alapvetően - és szerintem fontos megvilágítani, hogy miért - tévúton járnak. Én azt gondolom, hogy tulajdonképpen nem léptek ki abból a hibás, húszéves paradigmából, amit az önök elődei folytattak, hogy nem az ökológiai keretekből próbálnak fölvázolni társadalmi célokat, hanem önmagában a gazdasági szabályozók potmétereit igazgatják.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A megoldás az lenne, hogyha levonnák a következtetést az elmúlt egy év ámokfutásából, elszánná magát Magyarország egy olyan zöldfordulatra, aminek négy alapeleme van: egyrészt egy progresszív adórendszer és a tőkejövedelmek fokozottabb adóztatása; egy 4 százalékos járulékcsökkentés, amivel egyébként új munkahelyeket lehet generálni; egy ökológiai reform, hogy amellett, hogy fizessenek a gazdagok, fizessenek a szennyezők is; és lenne forrás zöldmunkahely-teremtésre, adott esetben a családi gazdaságok, a "szelíd" turizmus, az ártéri tájgazdálkodás fejlesztésére. Egy ilyen paradigmaváltásra lenne szüksége Magyarországnak.

Úgy látjuk, hogy alapvetően három oka van annak, hogy ez a gazdaságpolitika így nem folytatható. Az egyik a megszorítások, amit önök nem megszorításnak hívnak. Én javaslom, hogy az alaptörvény asztala mellett esetleg tervezzék el, hogy egy "narancsos" szótárt is kiadnak, ahol az együttműködés együtt nem működést jelent, és a megszorítás nem megszorítást jelent. Mindenki fogja tudni, hogy miről van szó.

Kettő: a 6-8 százalékos reálkamat mellett, amit valóban a magas devizahitel-állomány indukál, nem lesznek beruházások. Nem egymillió új munkahely lesz; örüljünk, ha nem lesz egymillió új munkanélküli.

A harmadik pedig a bizalom hiánya. Önök itt tavaly májusban a választási programjukban, illetve a kormányprogramjukban elővezették azt, hogy változás lesz az elmúlt húsz évhez képest, hiszen megteremtik az emberek és a mindenkori hatalom közötti bizalmat. A tettek pontosan ennek az ellenkezőjéről beszélnek. Nem lehet úgy bizalmat építeni, hogyha közben folyamatosan utcai harcos módjára minden pénteken újabb és újabb programokkal állnak elő. Elbizonytalanítják a gazdaságot, elbizonytalanítják az embereket. Nem lehet tudni azt, hogy mikor kinek a törvényesen megszerzett java kerül majd veszélybe.

Végezetül, tisztelt miniszterelnök úr, ha már bizalomról van szó - hiszen bizalomhiányos országban nem lesznek új befektetések, nem lesznek új munkahelyek -, én azt gondolom, hogy azzal cselekedné ön a legjobbat, hogyha rövid időn belül kiállna a Magyar Országgyűlés elé, és világos magyarázatot adna arra, ami a magyar WikiLeaks-iratokból az elmúlt hetekben napvilágot látott. Botrány volt az, ami 2006 őszén történt, de a helyzet, ha úgy tetszik, még súlyosabb. Ebből azt az egyetlen következtetést vonhatják le a magyar választópolgárok, hogy nem egyetlen volt miniszterelnök vagy nem egyetlen kormány hazudott neki, hanem az elmúlt húsz év politikai elitje folyamatosan az orránál fogva vezeti ezt az országot.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Most Mesterházy Attila úr következik, az MSZP képviselőcsoportjának vezetője. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, azon érdemes elgondolkodni, és ebben segítséget kérnénk a miniszterelnök úrtól, hogy vajon amit itt elmondott, azt komolyan kell-e venni, miniszterelnök úr, vagy ez megint csak a szavak szintjét jelenti, és esetleg el kell-e menjünk EU-s és amerikai diplomatákhoz, hogy megkérdezzük, hogy vajon amit itt elmondott, azt komolyan gondolta-e a magyar miniszterelnök. (Zaj.) Ez egy komoly probléma, hiszen ön többször beszélt arról, hogy nem a szavaira kell odafigyelni (Az elnök csenget.), ön bármit mondhat a választópolgároknak, ezzel nem kell törődni.

Én nagyobb tisztelettel vagyok a magyar miniszterelnökhöz, ezért természetesen a szavait is próbálom komolyan venni. A beszéde kapcsán, miniszterelnök úr, több probléma is adódott, azon túl, hogy igaz-e, amit mond, vagy esetleg ön, mint az az ember, aki még sohase hazudott, most megszakította ezt, és mégiscsak hazugságokkal traktálja a magyar választókat.

Annak, amit elmondott, miniszterelnök úr, óriási kockázata van, és a beszéde alapján nem derült ki számomra, hogy ön tudatában van ennek a hatalmas kockázatnak.

Az is nagyon jellegzetes volt az ön beszédében, hogy mi az, ami kimaradt abból, amit most elmondott, hiszen az elmúlt napokban nagyon pontosan próbáltuk figyelni azt, hogy mi az, amit ön nyilatkozik, és tett olyan megjegyzéseket, ami arról szól, hogy az állam kivonul 100 százalékban bizonyos területek finanszírozásából. Nem pontosította, hogy melyek ezek. Örültünk volna, hogyha tudjuk és látjuk, hogy hol nem lehet számolni az állami finanszírozással a következő hetekben, hónapokban, években.

Aztán azt is mondta, igaz, csak egy félmondatban, hogy bizony önfenntartóvá kell tenni az egészségügyi rendszert, a felsőoktatást és a nyugdíjrendszert. Jó lett volna, hogyha tisztázza miniszterelnök úr, hogy mire gondol, mert így az a rosszindulatú feltételezés is szárnyra kaphat, hogy ön be akarja vezetni a vizitdíjat, a tandíjat és a svéd nyugdíjmodellt. (Derültség a kormánypárti padsorokból.) Ha ez így van, akkor nagy a baj, mert egész eddig másról beszéltek. Az önfenntartóság ugye arról szól, hogy az állam nem finanszírozza ezeket a szolgáltatásokat.

Arról sem beszélt a miniszterelnök úr, hogy hogyan fogja a foglalkoztatást bővíteni, hogyan fogja élénkíteni a gazdaságot. Az a gazdaságpolitika, amit önök visznek, amit önök csinálnak - elnézést, miniszter úr, ezt kell hogy mondjam, most már matolcsyzmusnak hívják a hétköznapi nyelvben -, az látható módon az elmúlt 15 hónapban megbukott. Nemcsak mi mondjuk, nemcsak az ellenzéki pártok mondják, hanem konzervatív, liberális, baloldali közgazdászok, elemzők mindannyian arról beszélnek, hogy ez a fajta gazdaságpolitika egy tévút, egy zsákutca, és a miniszterelnök egyre inkább megy bele ebbe a zsákutcába, és egyre mélyebbre kerül ebben az ingoványban, és ahelyett, hogy azt mondaná, hogy beismerné, hogy igen, téves volt ez a fajta gazdaságpolitika, változtatni kell, ahelyett még inkább vezeti ebbe az utcába az országot.

Ez a gazdaságpolitika - ma már kimondható - illúziókra épült. Arra az illúzióra, hogy a gazdaság majd hatalmas ütemben növekszik. Hallottunk Matolcsy úrtól 7 százalékos gazdasági növekedésre utaló mondatokat is. Arról beszélt a gazdaságpolitika irányítója, hogy a belső fogyasztás gőzmozdonyként fogja dinamizálni a magyar gazdasági növekedést, és hallottunk milliós nagyságrendű munkahelyteremtésről a következő tíz évben. Ezek közül egyik sem valósult meg.

Eközben ön, miniszterelnök úr, az államadósság ellen küzd minden erejével. Csak nehogy úgy járjunk, volt ezelőtt történelmi példa erre, volt olyan politikus, aki küzdött az államadósság ellen, miközben semmi másra nem figyelt oda. Romániában Ceauşescu is nagyon küzdött az államadósság ellen, sikereket is ért el, nulla százalékra csökkentette az államadósságot, csak az ország belenyomorodott, és az emberek megfizették ennek az árát. Én nagyon remélem, hogy Magyarországon ez a szabadságharc nem ide fog vezetni (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), hanem ahhoz, hogy végre felismerik, hogy bizony változtatni (Az elnök csenget.) kellene ezen a gazdaságpolitikán.

Amit mi javaslunk, az az, hogy nem az államadósság csökkentését kell a fókuszba helyezni, hanem a foglalkoztatás bővítését, a gazdaság élénkítését, és továbbra is ismételjük azt a javaslatunkat, hogy bizony vissza kell térni ahhoz az adórendszerhez, ami több kulcsot alkalmazott, mert az az adórendszer igazságos adórendszer, és lehetőséget ad arra, hogy a munkára rakódó járulékterheket csökkentsük, és ne pedig a spekulációra, ahogy ön fogalmazott, a tőkére rakódó adókat csökkentse a kormány. Mi ezzel nem értünk egyet.

Éppen ezért azt javasoljuk és azt kérjük, hogy a többkulcsos adórendszert gondolja újra a kormány, hogy egy gazdaságélénkítésben gondolkozzon, hogy a Magyarországon termelő cégek kapjanak lehetőséget és támogatást, hogy munkahelyeket teremtsenek, hogy exportpiacokra tudjanak termelni. Ugyanis ma, miniszterelnök úr, az történik a gazdaságban, hogy a téves gazdaságpolitikai döntések miatt leállt a gazdaság, nem hiteleznek a bankok, a kis- és középvállalatok nem jutnak semmilyen megbízáshoz, hitelhez vagy piachoz, ahol tudnának termelni. Ebből kifolyólag nemcsak hogy makrogazdasági szinten, hanem a kis- és középvállalkozások szintjén is befagyott a gazdasági növekedés, és ebből kifolyólag természetesen a foglalkoztatás sem bővül.

A másik ugyanilyen probléma, hogy ezek a téves gazdaságpolitikai intézkedések egy téves társadalompolitikához is vezetnek. A statisztikai adatok alapján ma már 3,7 millió ember él a létminimum környékén vagy az alatt. Ezekről az emberekről a Fidesz-kormány lemondott, semmilyen formában nem akar nekik lehetőséget adni. Mert az, amiről ön beszélt, hogy majd a közmunkaprogramban kaphatnak bizonyos emberek 48 ezer forintot, és ezáltal majd tulajdonképpen a középrétegek irányába vagy a középosztályok irányába elindulhatnak és felzárkózhatnak ezek az emberek, nézze, miniszterelnök úr, erről mindenki tudja - ezek szerint önön kívül -, hogy ez egy illúzió, ez nem fog megvalósulni. A közmunkaprogramban a mi időszakunkban 8 órában dolgozhattak az emberek, és legalább minimálbért kaphattak, ami szintén nem volt magas összeg, de a 48 ezer forintnál egészen biztos, hogy több volt, és valamilyenfajta megélhetést mutatott az embereknek.

Az a baj ezzel a támogatáspolitikával és a foglalkoztatás növelésének az elszabotálásával, hogy az ország keleti oldalán, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 20 százalék fölötti munkanélküliség van. Ezekkel a kérdésekkel kellene elsősorban foglalkozni.

(14.10)

Egészen biztosan komoly probléma az uzsorakamatokkal, az uzsorásokkal szembeni fellépés. Az is biztos, hogy komoly lehetőséget teremt a kormány számára, hogy a szemétdíjat ki számítsa be vagy ki szedje be. De azért ezek a kérdések sokkal fontosabbak lettek volna, hogy tisztázzuk, mert akkor lehetne azt mondani, hogy valóban ezeknek az intézkedéseknek az árát nem a magyar választópolgárok, a magyar emberek fogják megfizetni.

Amit mi látunk az eddigi intézkedések kapcsán, az az, hogy önök nemcsak a szegény emberekről mondtak le a gazdagok érdekében, hanem a középosztály kifosztását is tervezik, és ezen nem fog segíteni az, amit bejelentett a miniszterelnök, ezek az intézkedések továbbra is sújtani fogják az embereket.

Talán amikor arról beszél, ha jól értettem miniszterelnök urat, hogy emeli a jövedéki adókat, akkor értem én a szómágiát, hogy továbbra is megújulásról, szabadságharcról és alapvető átalakításról beszélünk, de ha például a dízelüzemanyag ára növekszik, akkor mégiscsak az emberek zsebéből veszünk ki pénzeket. Ezt mégiscsak érdemes lenne a nevén nevezni, mert ezt a hétköznapi nyelvben mégiscsak megszorításnak hívják.

Éppen ezért mi azt javasoljuk, mert egy dologban egyetértek a miniszterelnökkel, hogy nehéz helyzet van, és olcsó lenne azt mondani a magyar kormánynak, hogy tessék jól csinálni, ahogy önök ezt tették, amikor ellenzékben voltak. Éppen ezért javasoljuk azt - és ezzel is egyetértek -, hogy összefogásra van szükség. Ezért szervezzünk egy parlamenti vitanapot ezekről a kérdésekről, hogy lehessen egy olyan nemzeti minimumban megállapodni (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.), ami alapján valóban ki lehet vezetni az országot politikai konszenzus révén ebből a helyzetből, de ahhoz egészen biztosan változtatni kell az önök téves politikáján.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most Harrach Péter úrnak, a KDNP frakcióvezetőjének adom meg a szót. Parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tisztem, hogy egy ellenzéki képviselő mondatait értelmezzem (Zaj, közbeszólások az MSZP részéről: Akkor ne csináld!), nem is a demagóg szövegekre gondolok, hanem csak a demagógiába hajlóra. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Ezért amikor elhangzott az előbb az, hogy újabb és újabb programok hasonlítanak egy előző kormány programjaihoz, csupán az a különbség a kettő között, hogy az előző kormány újabb és újabb programja mindig kioltotta az előzőt, itt viszont egy megújulási program részéről van szó. (Derültség, közbeszólások az MSZP soraiban.)

Miniszterelnök úr beszéde valóban Magyarország megújításáról szólt. Ennek a megújításnak egy rendezett világ felé kell elmennie, ahol a normák érvényesülnek. Ez a célja minden területen. A válság kezelése része ennek a megújulásnak. Ha erről beszélünk, akkor talán bevezetőként néhány költői kérdést is feltehetünk, amelyek általános érvényűek, de ebben az esetben talán alkalmazhatók.

Mi a különbség egy korszakváltás, illetve a korszakon belül alkalmazott eszközök között? Nyilvánvaló, hogy egy korszakon belül kipróbált, jól bevált eszközöket kell alkalmazni, a korszakváltáshoz viszont egy olyan szemléletre van szükség, amely a jó kérdést képes feltenni, a helyes választ megadni, és bátor magatartás is szükséges, hogy ezt véghezvigyék. Ide már nem politikusok, hanem államférfi kell, mint ahogy, ha végignézzük a történelmi példákat, akár a nemzetközit, akár a magyart, azt látjuk, hogy a korszakváltásokon erről volt szó. Csak címszavakban hadd utaljak erre, például a kommunista rendszer összeomlása kitermelte azokat a nagy ívű politikusokat - Reagan elnöknek nemrégen állítottunk itt szobrot -, akik képesek voltak átlátni a helyzetet, választ adni és végrehajtani. De megemlíthetnénk a kiegyezés korát, Deák Ferencéket, vagy a Trianon utáni helyzetet, de akár a rendszerváltás időszakát is. És amikor így általánosságban beszélünk erről és az államférfiúi erényekről, akkor mindenképpen a dolgok összefüggéseiben való szemlélését és a bátor lépéseket kell említenünk.

Ha a mai magyarországi megújulást nézzük, akkor két követelményt látunk. Az egyik a válság és ennek gyökere, az államadósság, a másik pedig az a húszéves megújulási vágy, amit eddig nem volt képes egyetlen kormány sem végrehajtani, éppen a meg nem felelő többsége miatt.

A feladat világos, hiszen olyan államot kell teremtenünk, amely az eladósodás határáig képes felelősséget vállalni, és ezen a kereten belül egy élhető világot teremteni. Természetes az is, hogy az előző korszak képviselői kézzel-lábbal tiltakoznak a megújulás ellen. Természetes az, hogy a berögződések felszámolása nagy energiát igényel, és ez egy olyan helyzetben, mint amiben mi vagyunk, a nagy rendszerek átalakításának lehetősége és szüksége okán nagy ellenállást fog kiváltani. Az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás teljes átalakítása a magyarországi megújulásnak a részletkérdései. És amikor a válságra adott válaszról beszélünk, azt nem tehetjük meg ezeknek a nagy követelményeknek a teljesítése nélkül. A válasz egyúttal alkalmas a megújulásra és ezeknek a rendszereknek a megújítására.

Fontosnak tartom azt, hogy kihangsúlyozzam: az élet minden területén ugyanazoknak a normáknak az érvényesülésére van szükség, a bankrendszer működésében éppúgy, mint a szociális rendszernél vagy a kormány azon intézkedéseiben, amelyekről most szó volt, a kamat plafonjának meghatározásáról, a rezsiplafon meghatározásáról vagy az otthonvédelem minden más kérdéséről.

Nagy öröm volt hallani azt, hogy az élősködőktől meg kívánja szabadítani a kormány a társadalmat, azoktól az élősködőktől, akik akár uzsorásként, törvényellenesen, akár a törvény mögé bújva próbálják meg a magyar társadalomból és annak tagjaiból a saját hasznukat növelni.

És amikor a bankrendszerről beszélünk, akkor ki kell mondanunk azt, hogy természetesen bankokra szükség van, de hozzá kell tenni rögtön azt, hogy a bankok működésében is ugyanezekre a normákra van szükség, mint a társadalom egésze és az egyén életében is.

Egy apró megjegyzés a bankok működésével kapcsolatban, hiszen azt látjuk, hogy sok problémát tudunk felfedezni; mindnyájan tudunk történeteket mondani. De gondoljunk bele abba, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlan értékét a bankok határozzák meg, és amikor értékesítik a bedőlt hitelesek ingatlanját, akkor jóval ez alatt az általuk meghatározott érték alatt értékesítik, és ezzel kisemmizik azt az adóst, aki úgyis nehéz helyzetben van.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy mindaz, amit a miniszterelnök úr megfogalmazott, valóban egy olyan program, ami a nagy megújulás része, és a válságra adott válasz egyúttal lehetőséget biztosít számunkra, hogy azokat a hosszú ideje aktuális programokat végrehajtsuk, amelyekre most adódott lehetőség, a helyzet miatt is és a parlamenti többség miatt is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Végezetül Lázár János frakcióvezető úr következik a Fidesz részéről. Parancsoljon!

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt mondandóm érdemi részébe belevágnék, először is hadd biztosítsam a Fidesz-frakció nevében arról a miniszterelnök urat, hogy mind a hat védelmi lépésben támogatni fogjuk a kormányzat elképzeléseit és munkáját. (Taps az MSZP soraiban. - Nyakó István: Olyan idegesek voltunk végig!)

S hadd hívjam fel arra képviselőtársaim figyelmét, hogy milyen diszkréten hallgattak a szocialisták és az LMP-sek arról, hogy a bankok vagy az emberek oldalán állnak. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Az nem derült ki, hogy az embereknek akarnak segíteni vagy a bankoknak. Milyen érdekes, hogy végig hallgattak arról, Mesterházy Attila és Schiffer András is (Nyakó István: Micsoda fordulat!), hogy vajon nekik a bankok a fontosak vagy az emberek a fontosak! Eljött a pillanat, amikor ez a két dolog most ketté fog válni ezzel a döntéssel. Húsz év után el kell döntenie az MSZP-nek és el kell döntenie az LMP-nek is, hogy a bankok vagy az emberek oldalára áll.

(14.20)

Mondják el nekünk, meséljék el majd a parlamenti vitában, amikor előterjesztjük ezt a törvényt (Közbeszólás az MSZP soraiból: Le is zárják rögtön!) nem is olyan soká, hogy hány bankár telefonált önöknek a hétvégén, hányan segítettek megírni a napirend előtti felszólalásokat, hány bankártól kértek segítséget! (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Ujhelyi István: Mennyi Vásárhely adósságállománya?) És valóban szükség van parlamenti vitanapra; végre egy olyan parlamenti vitanapra lenne szükség, ahol kideríthetnénk azt, hogy a Magyar Szocialista Pártnak és a magyar bankrendszernek vagy a külföldi bankoknak milyen összefonódása van (Közbeszólások az MSZP soraiból.), kideríthetnénk azt, hogy a Szocialista Párt vezetői mit tettek annak érdekében, hogy megóvják az országot az államadósságtól és az emberek eladósodásától. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Ugyanis nekünk az a meggyőződésünk - és ezért tettük ezt a javaslatot a kormány asztalára -, hogy Magyarországnak két fő problémája van: az egyik az állam eladósodása, a másik pedig az emberek eladósodása. (Dr. Ujhelyi István: Rá kellett volna szólni Hódmezővásárhely polgármesterére!)

Schiffer képviselőtársamnak mondom, hogy mi szívesen tárgyalunk, és szívesen fogunk egyeztetni. De mielőtt tárgyalnánk és egyeztetnénk, nem tudunk azon túllépni, hogy Magyarországnak az államadóssága éves szinten a GDP-hez képest 53 százalék volt 2002-ben, tavaly pedig elérte a 85 százalékot. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Dr. Vadai Ágnes: Nem egészen!) Nem hiszem, hogy van olyan magyar ember, aki ne kérdezné meg, hogy a szocialisták kormányzása alatt hová lett a pénz. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Ujhelyi István: Vásárhelyre ment!) Akinek most november 1-jétől... Tisztelt Képviselőtársaim...!

ELNÖK: Elnézést, frakcióvezető úr, egy pillanatra legyen szíves! Egy pillanatot, kis türelmet kérnék öntől, ne haragudjon!

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igenis, elnök úr!

ELNÖK: Elismerésemet szeretném kifejezni az MSZP képviselőinek, mert több mint egy órán keresztül relatíve normálisan tudtak viselkedni (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.), de ez az a pillanat, amikor azt érzékelem, hogy kezdik elveszteni a fonalat. (Dr. Ujhelyi István: Lázár úr teszi!) Miután az ülésteremből szabadon lehet ki- és bejárni, ezért akinek pihennie kell, az nyugodtan, csöndben hagyja el a termet. (Derültség.) Parancsoljon!

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, a magyar társadalom nyilvánvalóan felteszi azt a kérdést - önök felvettek súlyos kölcsönöket 2002 után (Dr. Ujhelyi István: Vásárhely!), sőt 2010-ben óriási államháztartási hiánnyal hagyták hátra a kormányzati munkát, amit mindannyian tudunk -, hogy hová lett a pénz, ezt nyilván szeretnék tudni az emberek. Ezért a továbblépés érdekében szeretnénk tisztázni, hogy az előző kormányok pénzügyminisztereit és miniszterelnökeit terheli-e politikai felelősség, terheli-e gazdasági felelősség és nem utolsósorban terheli-e jogi felelősség azért, hogy az országnak ekkora lett az államadóssága. (Dr. Ujhelyi István: Beleértve a polgármestereket is!) Ezen kérdés tisztázása nélkül nem tudunk továbblépni.

Mint ahogy azt is szeretnénk tisztázni - és ebben Vona Gábor képviselőtársamnak tökéletesen igaza van (Közbeszólások az MSZP soraiból: Na!) -, hogy hogyan alakulhatott ki a devizahitelezésnek ez a rendszere Magyarországon. Ezen kérdés tisztázása nélkül szintén nem tudunk továbblépni. Volt valami 2003-2004-ben, aminek okán a pénzügyi kormányzat és az akkori szocialista vezetés úgy döntött, hogy megszünteti az államilag támogatott, forintalapú hitelezést, és az országra engedi zúdítani a devizahitelezést. Szeretnénk tudni, hogy ebben milyen szerepe volt a külföldi bankoknak. Tekintettel arra, hogy az OTP és az FHB később, jóval később kezdte el ezt a hitelezést, valószínű, hogy a konstrukció - legalábbis terjednek ilyen hírek - külföldi bankoktól jött ötletként, és ezt vette meg a kormány. Ki az a pénzügyi vezető, az a pénzügyminisztériumi felső- vagy középvezető, aki ebben a kérdésben döntött? Vizsgálják meg a PSZÁF akkori tevékenységét! Vizsgálják meg azt a kormány nevében - a miniszterelnök úrtól kérem ezt -, vizsgálják meg, hogy kik a személyi felelősei annak, hogy ez a pénzügyi termék korlátok nélkül jelenthetett meg a magyar piacon, és emberek millióit tette tönkre! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azok, akik ránk szavaztak, és azok is, akik egyébként az MSZP-re szavaztak, úgy gondolták, hogy nyolc éven keresztül olyan szociál- és társadalompolitika érvényesült, amelynek az volt a lényege, hogy "vert visz veretlent", magyarul: a balhét mindig azoknak kellett elvinni, akik a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak. (Dr. Vadai Ágnes: Nem egészen így van!) Ennek a kormánynak - és a Szocialista Párt szavazói között sokan voltak olyanok, akik így gondolták, és ezért nem szavaztak a szocialistákra -, ennek a kormánynak az eskütételekor elhangzott ebben a parlamentben, hogy mi ezen szeretnénk végérvényesen változtatni. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem sikerült!) Ezért önökkel ellentétben és minden más parlamenti párttal ellentétben ez a kormányzat és ez a parlamenti többség immár harmadik alkalommal tesz egy éven belül javaslatot arra, hogy védjük meg a devizahiteleseket. (Nyakó István: Még mindig nem sikerült!) Önök nem tettek semmit se nyolc év alatt, mi egy év alatt a harmadik javaslatunkkal élünk, amely első helyen azoknak segített, akik már nem tudtak fizetni, és az előtt álltak, hogy elárverezik a lakásaikat; másodszor azoknak segített, akiknek a törlesztőrészlet csökkentése jelenthet menekülést; most pedig segíteni fogunk olyan embereknek, akik ugyan fizetnek, de hosszú távon arra kell számítaniuk, hogy 160 forint helyett 230 vagy ennél nagyobb összegben fogják átváltani a svájci frankot forintra. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Szeretném azonban felhívni a figyelmüket, hogy mélységesen sértő szerintem 1 millió 300 ezer ember számára, hogy önök gazdagoknak bélyegzik azokat, akik hiteleket vettek fel. Nem hiszem, hogy Magyarországon az emberek azért vettek fel hiteleket, mert gazdagok; azért vettek fel hiteleket, mert szegények, boldogulni akartak, azt akarták, hogy a munkájukból megélhessenek, legyen lakásuk és otthonuk. (Szűcs Erika: Annyit is érnek!) Ismernek olyan gazdagokat, akik ilyen típusú hiteleteket vettek fel? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Igen!) Ne nevettessék ki ezzel magukat, mert azt gondolom, hogy a magyar társadalomnak az alsó rétege és a középosztály vette fel ezeket a hiteleket, és akiknek mi most ezzel a lépésünkkel segíteni akarunk, azok pedagógusok, orvosok, köztisztviselők, olyan közszolgák vagy olyan közalkalmazottak, olyan középrétegbeliek, munkavállalók, alkalmazottak, akik dolgoznak tisztességesen, most is fizetnek, megfeszülnek, gyereket nevelnek, de a következő öt-tíz évben esélyük nincs arra, hogy a 160 forinthoz megközelítő árfolyamon tudjanak törleszteni. (Dr. Vadai Ágnes: Na de miért nincs esélyük?)

Senki nem akarja a magyar bankrendszert bedönteni, senki nem ellensége a bankoknak, csak világos értékválasztásról van szó. A magyar társadalom az elmúlt húsz évben sokat segített annak a bankrendszernek, ami ebben az országban működik, a szocialisták javaslatára néhány banknak több száz milliárdot juttattunk a 2008-as gazdasági válságot követően. Azt kell eldönteni, hogy azon a mentalitáson, hogy mindig a bankoknak segítünk, akarunk-e változtatni ebben a Házban. Eljön-e végre az a pillanat, amikor megvan a bátorság a parlamenti képviselőkben, és az emberek oldalára állnak? Azt mondják, hogy most a bankoknak is kell terhet viselniük; akármekkora lesz a pénzügyi nyomás, akármekkora lesz a külföldi támogatás és támadás, van-e arra képesség ebben a parlamentben, hogy változtasson az elmúlt húsz év emberi sorsokat beáldozó országos politikáján? Ez az igazi kérdés, és mi ehhez szeretnénk támogatókat nyerni, mert a mi parlamenti frakciónk megingathatatlan abban az elhatározásban, hogy ezt a kétharmados bizalmat arra fogja felhasználni, hogy végérvényesen az emberek segítése mellett tegye le a voksot, és leszámoljon egy olyan politikával, amely húsz éven keresztül a bankokat segítette.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a miniszterelnök úrnak megadnám a szót, akinek a viszonválaszát meghallgathatjuk, még egyszer nyomatékosan kérem a képviselőtársaimat, különösen az ellenzéki, különösen a szocialista párti képviselőtársaimat (Dr. Ujhelyi István: Név szerint?), hogy ne kiabáljanak be, legyenek szívesek. Megkapták a felszólalásra a lehetőséget, vannak írott és íratlan szabályok ebben a Házban. Kérem tisztelettel... (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Például nem illik beleóbégatni az elnök mondandójába se (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.), például; tehát nagyon szépen megkérem nyomatékosan a szocialista képviselőtársaimat és a frakcióvezető urat is - Mesterházy Attila képviselő úrra gondolok -, hogy legyen szíves, kérje meg a frakcióját, hogy hallgassa legalább akkora türelemmel a miniszterelnök úr felszólalását és a kormánypárti frakcióvezetők felszólalását, mint amekkora türelemmel hallgatták ők az ön felszólalását. (Derültség. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Legalább bent vagyunk!)

A miniszterelnök úré a szó.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden néhány kérdésre kitérjek, illetve válaszoljak.

Egy félreértés végleges eloszlatásának reményében fordulok Schiffer képviselőtársamhoz; próbáltam ezt korábban is elmondani, de láthatóan nem jártam sikerrel. Tehát a dolog az úgy áll, hogy én nem vagyok abban a helyzetben, hogy megmondhassam önnek, miről beszéljen - ez helyes. De szeretném jelezni, hogy ez fordítva is így áll. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Ez nem egy étterem, ahol ön rendszeresen feladja a rendeléseit, én meg teljesítem, és arról beszélek, amit ön egyébként talpalávaló muzsikának gondol; ez egy lehetetlen dolog. Tehát engedje meg, hogy azokról a kérdésekről beszéljek, amelyeket az ország szempontjából kifejezetten fontosnak érzek, és engedje meg nekem, hogy amikor úgy érzem, hogy ön ilyen témákat és kérdéseket vet fel, akkor reagálhassák arra, amit elmond. Mindezt a tisztelet kultúrájának nevében kérem, amit megpróbáltunk a kormányváltás időszakában általánosan támogatottá tenni itt a parlamentben - mint jól látható, kevés sikerrel. (Derültség.)

Tisztelt Képviselőtársam! Csak a jókedvünk okán mondom, hogy ha jól figyelt volna arra, amit mondott, akkor azt mondta, hogy az előbb általam országvédelmi tervként elmondott javaslatok leginkább Salazar portugál diktátor javaslataira emlékeztetik, amelyek között viszont sokat felismert a sajátjaikból; ehhez gratulálok. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

(14.30)

Arra a kérdésre, hogy tettünk-e az európai uniós elnökségünk során olyan javaslatokat, amelyek a pénzügyi rendszer újraszabályozására vonatkoztak, azt kell mondanom, hogy jószerivel csak olyanokat tettünk. Matolcsy miniszter úr a Pénzügyminiszterek Tanácsában rendszeresen élt ezzel a lehetőséggel, sőt mi több, ma is ott vannak még az Európai Unió asztalán azok a javaslatok, amelyeket mi tettünk. Ami mindennek a földre vonatkozó részét illeti - mert ön ezt is említette -, szeretném biztosítani arról, hogy amíg fideszes-kereszténydemokrata többség van ebben a Házban, amíg a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt adja Magyarország kormányát, külföldiek itt földet nem fognak vásárolni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Mindig nagy tisztelettel hallgatom az ön okfejtését a zöldalapú társadalomról meg az ehhez kapcsolódó fölfogásbéli fordulatról, de kétségkívül van köztünk egy különbség: miközben én tisztelem a zöldalapú gondolkodásmódot, mi nem zoológiai, hanem antropológiai alapon kívánjuk ezt végrehajtani. (Taps a kormánypártok soraiban.) Magyarán: az emberek érdekéből indulunk ki és nem fordítva. Ezért csak azt tudom önnek mondani, azt a körülményt, hogy - szemben az önök által itt elmondott és kudarcnak minősített gazdaságpolitikáról mondott észrevételeikkel - ma 43 ezerrel többen dolgoznak az országban, mint tették ezt egy évvel ezelőtt, szerény, de fontos és megbecsülendő eredménynek tartom, amely kifejezetten biztató a jövőre nézve, és reményt ad arra, hogy képesek leszünk még ennél nagyobb növekedést is elérni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amit Vona képviselőtársam gondolataiból fontosnak érzek most itt fölidézni - és engedje meg, hogy ezekre reagáljak is -, az a gazdasági alap kérdése, az, amit felvetett, hogy mi a gazdaság alapja, ami ön szerint hiányzik. Szerintem nem hiányzik Magyarországon a gazdasági siker alapja. A mi fölfogásunk szerint a gazdasági siker alapja az emberek dolgozni akarása, fölkészültsége, tudása és szorgalma. Ez az alap megvan Magyarországon. Csak úgy kell megszerveznünk a gazdaságot, hogy erre az alapra föl tudjon épülni egy olyan gazdaság, amely kielégíti a magyar emberek igényeit, igazságos, és a munkával arányos előrejutás lehetőségét biztosítja. Ezért mi egyáltalán nem vagyunk kétségbeesve, szemben azokkal a szavakkal, amelyeket ön mondott, és amelyek okot adnak a kétségbeesésre. Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar gazdaságban igenis megvannak azok az alapok, amire föl lehet építeni egy sikeres gazdaságpolitikát. Azt nem állítom, hogy ez egyik napról a másikra menni fog, de hogy minden egyes döntésünk ebbe az irányba viszi legalább egy lépéssel közelebb az embereket ehhez a célhoz és ehhez a Magyarországhoz, azt azonban vállalom.

Ha megengedi, miután többször hallottam már az elmúlt napokban a nyilvánosságban annak a kérdését, hogy miért nem fogyasztanak többet az emberek, és hogy az volna a jó gazdaságpolitika, amely fölpörgeti a fogyasztást, elmondom önnek, hogy én ezzel a fölfogással egyáltalán nem értek egyet. Én azt gondolom, meg kell hagyni az embereknek a szabadságot, hogy eldöntsék, mihez kezdenek a pénzükkel. A jó gazdaságpolitika onnan ismerszik meg, hogy pénzt hagy az embereknél, a rossz gazdaságpolitika meg onnan ismerszik meg, hogy pénzt vesz el az emberektől. Azt nem tartom a politika kompetencia- vagy felelősségi körébe tartozó kérdésnek, hogy mit csinálnak az emberek a náluk hagyott pénzzel. Hát azt, amit akarnak! Ha úgy gondolják, van rá okuk, hogy elköltsék, akkor elköltik, ha meg úgy gondolják, hogy inkább takarékoskodni illendő - van, akit erre neveltek -, az majd takarékoskodik. Van, aki úgy látja, hogy veszély következik, ezért inkább tartalékol. Miért kéne önöknek, nekünk, bárkinek megmondani, hogy mit tegyenek az emberek a pénzükkel? Nekünk egyetlen dolgunk van a mi felfogásunk szerint: olyan gazdaságpolitikát és olyan adórendszert kell fölépíteni és működtetni, amely minél több pénzt hagy az embereknél. Ez az egyetlen szempont, ami alapján én jó és rossz gazdaságpolitika között különbséget teszek.

Végezetül van azonban itt még valami, amit fontosnak érzek. Már többször kértem önt is és a frakciójából fölszólaló más képviselőket is, hogy ne propagálják ezt az álláspontjukat nyilvánosan; ezt kérésként adtam elő, mert persze önöknek joguk van ezt megtenni. De én fontosnak érzem az ellenzéki képviselők esetében is fölhívni a figyelmet a felelősség kérdésére. Kétségkívül az önök felelőssége nem kormányzati természetű, de azért mégiscsak valamilyen felelősség, hiszen senki sem zárhatja ki, ez a politikai verseny része. Bár önök azt állítják, hogy mi ezt szeretnénk kizárni, de nem így van, mi elfogadjuk, hogy a politikai verseny természetes része, hogy az ellenzékből időnként kormánypárt lesz. Ha valaki kételkedne ebben, akkor a Fidesz történetén ezt világosan nyomon követheti.

Azonban az ellenzék felelőssége fontos kérdés, és szerintem olyan véleményt megfogalmazni a magyar parlamentben, ami arról szól, hogy ne fizessük vissza az államadósságot, olyan felelőtlenség, amire, megmondom őszintén, nagyon nehéz kellő súlyú szavakat találni. És ha valaki azt gondolja, hogy miután egyetlen ország van ma Európában, amely úgy tűnik, hogy nem képes, pedig lehet, hogy akarná visszafizetni az államadósságát - ez Görögország -, akkor miért nem azt ajánlja valaki, hogy a magyar útra vonatkozó gazdaságpolitikai döntéseink, a magyar út keresése helyett egész egyszerűen dőljünk hátra, és másoljuk le azt, ami Görögországban történik. Biztos, hogy a józan ész azt kívánja, hogy a magyarokat belevigyük egy olyan helyzetbe, mint ami ma Görögországban van? Biztos, hogy azt kívánja a józan ész a politikusoktól, hogy rendeljük Magyarország még megmaradt nemzeti vagyonát külföldi privatizációs ügynökségek alá, mint ahogy Görögországban ez mindjárt meg fog történni? Biztos, hogy önök olyan közállapotokat akarnak, mint ami Görögországban uralkodik?

Tudom, hogy amit ön mond, annak ebben a pillanatban szerencsére nincs kormányzati jelentősége - ez nagy szerencse! -, ugyanakkor szeretném fölhívni a figyelmet, ellenzéki képviselőként igenis van annak jelentősége, ha valaki azt mondja, hogy egész egyszerűen lépjünk a görög útra, és ne fizessük vissza az államadósságot, mert bizonyos számítások szerint úgysem lehet visszafizetni. Ez nem ritka vélemény a magyar társadalomban. Ez nem ritka vélemény. Én azonban azt gondolom, a mi dolgunk az, hogy bebizonyítsuk az embereknek, az adósságot muszáj visszafizetni, ami kétségkívül nem könnyű, sőt időnként fájdalmas, de még mindig jobb, mint azoknak a következményeknek a vállalása, ami azzal járna, hogyha nem fizetnénk vissza. És én azt gondoltam, hogy bár rengeteg kérdésben van közöttünk véleménykülönbség, az előbb is hallhattuk, hogy ön egy tisztán etatista fölfogást fejtett ki az állam méretéről és funkcióiról - én egészen más álláspontot képviselek -, az helyén is van, ha ezek a különbségek megjelennek, de az a különbség szerintem nem helyénvaló, hogy Magyarország egyik, egyébként jelentős pártja - hiszen önök elég szép számban ülnek itt a parlamentben, és aktív résztvevői a magyar politikának - egész egyszerűen fölszólítja a magyar kormányt, hogy ne fizesse vissza az egyébként a korábbi kormányok által fölhalmozott államadósságot. Ez a magatartás, elnézést kérek, a teljes felelőtlenség politikája, amit a magyar emberek érdekében most vissza kell utasítsak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Arról a nagyon egyszerű körülményről talán már nem is érdemes hosszan beszélnem, hogy a nemzeti függetlenséghez vezető egyetlen út az államadósság visszafizetése. Ha nem fizetjük vissza az államadósságot, akkor az éppen lejáró követeléseinket valaki más fogja helyettünk fizetni. Így kerültünk az IMF hóna alá többször is a magyar történelem során. Miért kéne nekünk visszamenni oda, ahonnan nagy nehezen, a nemzetközi piacok bizalmának, fölépítésének feladatát elvégezve végre kidolgoztuk magunkat? Miért akarja valaki azt elérni, hogy Magyarországon, miután nem fizeti az adósságát, abba a helyzetbe kerüljünk, hogy a következő hónapban nem tudunk nyugdíjat fizetni, és nem tudjuk kifizetni a béreket a pedagógusoknak meg az orvosoknak? Kinek az érdeke ez, tisztelt hölgyeim és uraim? Még egyszer mondom, nagy tisztelettel arra kérem a Magyar Országgyűlés minden pártját, hogy az adósság visszafizetésének ügyében támogassák a kormány meg nem alkuvó erőfeszítéseit, mert egyébként nem tudunk visszatérni a saját érdekeink által kirajzolt ösvényre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül Mesterházy képviselőtársam gondolatait is olyannak érzem, amire talán helyes, ha itt reakció hangzik el vagy reagálás születik. Az első az öröm hangja. Azt kell mondanom - Ceauşescut ideidézte -, higgye el, a magunkfajták számára nincs szebb annál, mint amikor egy MSZP-s komcsizik. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) Ha megengedi, majd egy másik vita keretében javaslom, hogy térjünk ki arra a kérdésre, milyen állapotban van és miért van olyan állapotban Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod megye, ahol az önök parlamenti képviselőit - akiket ott korábban nagy számban támogattak valamilyen okból - a legutóbbi választáson elcsapták. Ezt majd akkor beszéljük meg.

Ami a nemzeti szolidaritás rendszerét illeti: nézzék, a szocialisták kétségkívül felépítettek egy olyan gazdasági, szociális és társadalmi rendszert, amelynek az volt a lényege, igaz, hogy följebb nem juthatsz, de lejjebb sem csúszhatsz.

(14.40)

És nem is jutott följebb senki, és egy bizonyos szint alá nem is esett senki. Ez egy koherens, vállalható és képviselhető világkép. Önök ezt képviselik.

Mi azonban ebben a világban nem szerettünk élni. A mi álláspontunk az volt, hogy a munka, a szorgalom meg a tehetség igenis számítson. Az egész rendszerváltásba azért vágtunk bele, mert egy olyan világot szerettünk volna, ahol világos szabályok vannak, és aki dolgozik, az előbbre jut, aki nem dolgozik, az meg hátrább kerül. És ez a két világnézet, ez a két gondolkodásmód ütközik össze, legyen szó adórendszerről, szociális kérdésekről, bármiről, amikor az MSZP és a Fidesz itt egymással vitatkozik. De mi kiállunk továbbra is amellett, hogy egy olyan Magyarországot akarunk fölépíteni, amelyben aki dolgozik előbbre jut, aki nem dolgozik hátrább kerül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért én értéknek tartom, amikor a nemzeti szolidaritási rendszer fölépítésének jegyében arról beszélek: az az állapot, hogy Magyarországon több mint 500 ezer ember - több mint 500 ezer ember! - havonta kap jövedelempótló támogatásként 28 500 forintot, és ez alá nem tud menni, ez a 28 500 forint nem megoldása ennek a helyzetnek, és méltatlan emberi létre kényszerít másokat. Ezért mi azt javasoljuk, hogy inkább ehelyett, ahogy mi nevezzük, egy Start-munkaprogram keretében elindítva őket, tegyük lehetővé, hogy részt vegyenek egy Start-munkaprogramban. Azt szeretnénk, ha a végén, ha a program fölépül, mind az ötszáz-egynéhány ezer ember részt tudna venni ebben a programban. És akkor a munkájukért cserébe nettó körülbelül 48 ezer forintot fognak kapni.

Mi azt állítjuk, hogy munkáért nettó 48 ezer forintot kapni, az egy helyesebb állapot, mint jövedelempótló támogatásként fölvenni havonta 28 500 forintot. Ez a mi meggyőződésünk, a szolidaritási rendszerünk és gondolkodásmódunk alapja. Ezért elindítottunk kísérleti programokat, amelyekkel a Start-munkát meg akarjuk indítani: mezőgazdaság, energiahordozók, energiatermelés kérdése, nagy állami beruházások. Én azt hittem, hogy egy szocialista szorít azért, hogy ezek a programok sikerülhessenek.

És utána a következő évben, 2012-ben vért izzadunk azért, hogy megtaláljuk a költségvetési lehetőségét annak, hogy ne csak néhány, 8-9 ilyen kísérleti programot tudjunk megindítani, hanem 200 és 300 ezer közé vigyük azoknak az embereknek a számát, akik nem 28 500 forintnyi segélyt, hanem 48 ezer forintnyi bért fognak kapni a munkájukért. 200 és 300 ezer közé, és szeretnénk, ha '13-ban olyan ország lenne Magyarország, ahol el tudjuk mondani, hogy minden ember számára, akinek a piac nem adott lehetőséget a munkára, de akar dolgozni, azoknak segély helyett képesek vagyunk Start-munkalehetőséget biztosítani.

Miért támadják önök ezt a rendszert? Szerintem ez a rendszer jó a magyar választópolgároknak. Sokkal jobb, mint az a rendszer, amit önök itt hagytak örökségül a mi számunkra, és ezért továbbra is szeretném jelezni: akármilyen érdeket is fogalmaznak meg, mi továbbra is azért fogunk dolgozni, hogy Magyarország egy olyan ország legyen, ahol egyébként az adózás a lehető legegyszerűbb, a legtöbb pénzt hagyja az embereknél, leginkább a munkára ösztönöz, és ahol mindenki dolgozhat, és a munkájával előrébb juthat. Ha pedig nem dolgozik, vállalnia kell annak kockázatát, hogy hátrább fog kerülni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után már csak egyetlen kérdést kell érintenem Mesterházy képviselőtársam gondolatai kapcsán. Már nem emlékszem pontosan, hogy önt mikor választották először parlamenti képviselővé. Nekem abban a szerencsében van részem, hogy 1990 óta itt vagyok a magyar parlament képviselői között, amiért hálás is vagyok egyébként a választópolgároknak. És arra is emlékszem, amikor '98 és 2002 között meghirdettük és végrehajtottuk az akkori kormány gazdaságpolitikáját. És akik itt fiatalabbak annál, semhogy ott lehettek volna azokban a vitákban, úgyhogy ezt Schiffer képviselőtársamnak is mondom, Vona képviselőtársamnak is mondom és Mesterházy képviselőtársamnak is mondom: pontosan ezeket a mondatokat hallottam, mint amiket most önök elmondtak. Amikor megindítottuk az új gazdaságpolitikát, az első év végén nemcsak mondatra, hanghordozásra is hasonló mondatok idéződnek most föl a fülemben, ahol elmondták egyébként briliáns elmék és tiszteletre méltó közgazdászok, hogy az, amit csinálunk, az nem lehetséges. Ezt mondták, ugyanis olyan célokat tűztünk ki, amelyeket a közgazdasági tankönyvek szerint egyszerre nem lehet elérni.

Mert valóban az volt a tervünk, hogy a '98-ban itt hagyott 18 százalékos inflációt levigyük 10 százalék alá, ezzel egy időben növeljük a foglalkoztatást, ezzel egy időben csökkentsük az államadósságot, ezzel egy időben csökkentsük a költségvetési hiányt és növeljük a foglalkoztatást. S azt mondták, hogy ez lehetetlen. Én nem tudom, hogy a tankönyvek szerint lehetetlen-e, vagy csak arról van szó, hogy ezt a tankönyvet, amely szerint ez lehetséges, még nem írták meg. De egy dolgot tudok mondani önöknek, hogy '98 és 2002 között ez lehetséges volt. Igaz, nem egy év alatt, hanem négy év alatt, de lehetséges volt.

És nekem ilyenkor mindig eszembe jut az az okos zoológiai okfejtés, amely bebizonyítja a darázsról annak tömege, súlya, szárnymérete alapján, hogy ilyen lény nem létezhet, de ha létezik is, repülni biztosan nem tud, mert nem tudja legyőzni a fizika törvényeit. A helyzet az, hogy a darázs repül. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Erről mindannyian tudunk időnként kellemetlen tapasztalatok alapján is beszámolni. Ez a gazdaságpolitika működik. Munkaalapú gazdaság lesz Magyarországon, arányos adórendszer lesz Magyarországon, emellett szolidaritási rendszer lesz Magyarországon, és ez a gazdaságpolitika munkát fog adni az embereknek, akik a munkájuk révén majd boldogulhatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sajnálattal hallottam az ellenzéki frakcióvezetők hozzászólásait, amiből egyetlen dolgot tudok kiolvasni, ez pedig az, hogy visszautasították azt az együttműködési lehetőséget és azt a segítségkérést, amit az országvédelmi terv végrehajtása érdekében én önöktől kértem. Ezt tudomásul vesszük, és az országvédelmi tervet, ha kell, önök nélkül, sőt ha muszáj, az önök ellenére is, de végre fogjuk hajtani. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   1   2-18   19-24      Ülésnap adatai