Felszólalás adatai

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai nap fontos dátum lesz majd nemcsak a 2001-es évkönyvekben, de a magyar nemzetpolitikában is. Ma szavazunk a státustörvényről, jogalkotásunknak Trianon óta a legelső olyan törvényéről, amely hiányosságai ellenére is megmutatja, hogy az anyaország nemcsak érzi, de kormánya végre vállalja és viseli is alkotmányos felelősségét.

A Magyar Demokrata Fórum álláspontja az elszakított nemzetrészek jövőjéről szóló mostani vitákban a következő. A múlt hetekben a megszokott hangokat nemcsak román és sajnos szlovák részéről, de néha nyugati értetlenkedőktől is hallottuk, legújabban azt, hogy a státustörvénnyel elkéstünk. Új színfolt ez a rapszodikus kifogások palettáján, hiszen eddig Trianonnak Schengen-unokái inkább technikai aggályokkal álltak elő.

Azokat a félremagyarázásokat pedig, amelyek a miniszterelnök, úgymond, milliókra rúgó betelepítési ötletét színezték lelkes műfelháborodással, hogy azokat aztán, újabb zavarokat keltve, a Felvidékre, Erdélybe és a Vajdaságba is hullámoztassák tovább, maga a kormányfő cáfolta. Orbán Viktor tegnap is kifejtette, hogy a magyar gazdaság növekedésének fenntartásához több munkáskézre, nem pedig betelepítési akciókra van szükség. A státustörvény célja tehát: nem az embert mindenáron ide, hanem a tőkét, munkahelyet oda.

Az MDF úgy látja, hogy aki ma bármilyen betelepítési tervvel áll elő, azzal nemcsak az egyedüli helyes stratégiát, a szülőföldön maradást tagadja meg, de felrúgja a konszenzus még meglévő alapjait is. Eddig ugyanis szerencsére egyetlenegy magyar kormánynak nem jutott eszébe a nemzetvédő emberimport, a Kárpát-medence magyar lakta területeinek kiürítése a hazai népességfogyás demográfiai pótlására.

A Magyar Demokrata Fórum szerint ennek orvossága a jó családpolitika. Ahhoz pedig, hogy a hazai magyarok minél tovább munkaképesek maradhassanak, a társadalom egészségi állapotán kell javítani. A szaktárca népegészségügyi programja ezt célozza, ennek sikerét kell támogatni. S bár a nálunk befektető multik még mindig az olcsó élő munkaerőt részesítik előnyben, világos, hogy a növekedés és a munkanélküliség szorításában a jövő a szaktudásé és a technikai modernizációé.

Felmerült a mintegy egymilliós szórványmagyarság áttelepítése is. Egyesek falvakba, mások alföldi tanyákra küldenék az újdonsült telepeseket, akik földet, fizetést kapnának, előre eldöntve persze, ki a szórvány- s ki a tömbmagyar. Az MDF ezt a víziót mint a nemzetpolitikát alapelveiben megtagadó nemzetmentést a leghatározottabban elutasítja. Elutasítja, mert a szórványmagyarság döntő többsége nem valami távoli, romantikusan idilli tájakon él a Kárpátok ölén, hanem a történelmi magyar nagyvárosokban. Ők jelentik a közösség szellemi, gazdasági elitjét, szerepük pedig a regionalizmus és a tudásközpontú társadalom korában csak nőni fog. A magyarság gazdasági, tudományos és kulturális centrumaiban élő városi szórványok elszívása tehát a nemzetrészek lefejezését is jelentené, ami előbb-utóbb a ma még tömbmagyarság szellemi és demográfiai elcsángósodásához, majd asszimilációjához vezetne, Mec iar, Funar és Seselj legszebb álmait váltva valóra. (Dr. Kis Zoltán: Így van!)

Elutasítunk minden úgynevezett magyarságimportot azért is, mert ha például áttelepítenénk a majd' 800 ezres erdélyi szórványt, a maradék magyarság romániai aránya olyan mértékben csökkenne, hogy mindenkorra elfelejthetné tulajdon parlamenti képviseletét is. Erre pedig akkor is szüksége van, ha sem ők, sem pedig a felvidéki magyarok egyáltalában nincsenek maradéktalanul megelégedve politikai képviseletükkel és annak sikereivel.

A Magyar Demokrata Fórum történelmi bűnnek tartaná, ha a határon túli magyarságra bárki is eszközként, az anyaország mesterséges ember-utánpótlási bázisaként tekintene, mint akiket szükség szerint ki-be lehet tologatni tetszés szerint. A Magyar Demokrata Fórum ez ügyben is az egyenes beszéd híve. Az a véleményünk, hogy a pánikkeltő zűrzavar, a rögtönzés, az átgondolatlan ötletek, az öncsonkítás helyett az önépítés és a gyarapítás a követendő út. Az MDF a státustörvényt ezért tekinti a közös továbblépés lehetséges kiindulópontjának, amivel nem elhozunk, hanem viszünk majd oda, ahova kell, talán az eddiginél is sokkal többet.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)