Felszólalás adatai

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar társadalom egyre reményvesztettebb helyzetbe kerül, köszönhetően a kormányzat rossz gazdasági és munkaügyi politikájának. Ennek egyik sajnálatos eredménye, hogy a legszegényebbektől veszik el a munka lehetőségét, pedig megígérték, hogy munka lesz bőven, és hogy csak az nem fog tudni dolgozni, aki nem akar.

Ezzel szemben a kormány még egy évig sem tudja biztosítani a támogatott munkahelyeken való foglalkoztatást, hiába alakította át az amúgy már hosszú évek óta jól működő közfoglalkoztatás rendszerét. A jelenlegi adatok szerint a munkaügyi központok mintegy 190 ezer embert tartanak nyilván, akik bérpótló juttatást kapnak. Ha csak 30 napnyi, 4 órás közmunkát veszünk számításba, akkor sem elég a mostani 64 milliárd forintnyi pénz még egy évre sem. Főleg akkor nem, ha mondjuk, egy-egy közmunkást ne adj' isten 6 órában foglalkoztatnak, akkor ez a mostani pénz 9-10 hónapnál tovább nem tudja finanszírozni a munkavégzést. Így szeptembertől akár ezrek eshetnek ki a rendszerből önhibájukon kívül, és nehezen fognak tudni bármiből is megélni.

Amennyiben jövőre valóban tartani akarja a kormány a konvergenciaprogramban szereplő számokat, akkor ugyanezt az ellátást már csak 70 ezer ember kaphatná meg, természetesen akkor, ha mindenkit a minimumfeltételek szerint foglalkoztatnak, azaz 120 ezer munkanélküli, szociálisan hátrányos helyzetű ember kerülne ki a rendszerből.

A kormányzati tervek arról szólnak, hogy a szociális ellátások helyett közmunkát biztosítanak azoknak, akik nem tudnak elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon. Ehhez viszont ugyancsak forrásokra lesz szükség, egyre több forrásra, amelyre csak két lehetőség kínálkozik. Az egyik az európai uniós források bevonása a közfoglalkoztatásba - erre elvileg most is van lehetőség, sőt a korábbi kormányzatok idején is volt olyan terv, hogy bizonyos infrastrukturális beruházásokat a kivitelezők közmunkásokkal lesznek kötelesek megvalósítani.

(15.00)

Ugyanakkor kérdéses, hogy valóban lehet-e a tömegek számára EU-s pénzből még érdemi munkát szervezni, és megvalósítani a jövő év elejéig.

A másik alternatíva a hazai források bevonása lehetne, de a konvergenciaprogramból nem látható, hogy erre lenne-e pénze az államnak. Már csak azért sem, mert az adókat és a járulékokat is számolva drágább a közmunka biztosítása, mint az ugyanakkora összegű segély kifizetése.

Kérdezem tehát, mennyivel kívánják növelni a közmunkára fordítható összeget az idén, és mekkora összeggel számolnak jövőre ezen a területen. Miért nem állítják vissza a korábbi feltételrendszert, hogy a közfoglalkoztatás keretei között foglalkoztatottak alkalmazása nyolc órában, teljes munkaidőben és éves szinten legalább összefüggően kilencven napig legyen lehetséges? (Taps az MSZP soraiban.)