Készült: 2020.07.04.20:08:12 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 18 2014.06.10. 5:15  15-18

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Valóban folytatjuk, úgy látom, nemcsak mi, hanem önök is, mert ez az ugyan kedves hangon elmondott napirend előtti svédasztal, ahol az áfától a demográfiáig minden bűnünket felsorolja, ez az érdemi vitára olyan különösebb lehetőséget nem ad. Én is felsorolhatnék egy halmazt most azokból az intézkedésekből, amiről úgy gondolom, hogy egyértelműen kirajzolódik az, hogy mi mit gondolunk Magyarország jövőjéről. Hogy ezt ön jövőképnek nevezi vagy valami másnak, mi nemzetstratégiai elképzeléseknek nevezzük, ez szerintem ebből a szempontból részletkérdés.

Tehát azon persze vitatkozhatunk, hogy ugyanazt gondolják-e Magyarország jövőjéről, mint amit mi gondolunk. Szerintem nem ugyanazt gondolják, és ettől kezdve lehet azon vitatkozni, hogy melyik a jobb elképzelés a jövőről, de azt mondani egy ilyen négy év után, hogy ezek az intézkedések nem mutatják, hogy milyen irányba szeretnénk menni, ezt nem minősítem, mert végül is miért legyek udvariatlan, csak azt tudom ígérni, hogy van újabb négy évünk. A választók felhatalmaztak arra bennünket, hogy négy éven keresztül megvitassuk ezeket a kérdéseket, és valóban a bizottságoknak az asztalára fognak kerülni azok a törvényjavaslatok, amelyek továbbvisznek bennünket az előző négy évben kirajzolt úton.

Ha megengedi, általánosabb dolgokat fogalmaznék meg, hiszen valóban érdekes beszélni arról, hogy lesz-e áfacsökkentés, vagy nem lesz áfacsökkentés, ez egy érdekes dolog, szerintem sokszor hallotta itt a kormányzati szereplőktől, elsősorban a gazdasági minisztérium képviselőjétől, hogy úgy gondoljuk, hogy sokkal igazságosabb fogyasztási adó formájában adót beszedni, mondjuk, mint személyi jövedelemadó formájában. Tehát az a célunk, hogy azt az adónemet mérsékeljük, a másikból pedig megszerezzük azokat a forrásokat, amikkel egyébként az állam Magyarországon működtetendő és működtethető, merthogy erre hatalmaztak fel bennünket a választók.

Nem tudom, hogy melyik miniszteri meghallgatáson volt ott, képviselő asszony, én úgy emlékszem, hogy találkoztunk, találkoztam önnel mint bizottsági elnök, és szerintem elég részletes, érdemi és mélyreható vitát folytattunk a bizottsági meghallgatáson. Én magam 30 percen keresztül soroltam a konkrét intézkedéseket, amiket tervezünk, a miniszterelnököt is hallhatta, amikor a miniszterek feladatait ismertette, hogy mi az, ami felé menni fogunk. És ha megvitathatnánk azt az éppen január 1-jétől életbe léptetett intézkedéscsomagot, amire azt mondjuk, hogy a népesedési programunkat mutatja, akkor ebből világosan kirajzolódik az, hogy a gyermeknevelést és azoknak a családoknak a támogatását, akik a gyermeknevelés mellett egyébként munkajövedelemből akarják eltartani a családjukat, azt egyértelműen támogatjuk. Olyan, azt is mondhatnám, hogy radikális intézkedések, de bízom benne, hogy az ön számára nem negatív jelző a radikális, ami az elmúlt húsz évben hiányzott Magyarországon.

Ha az az adókedvezmény-rendszer valóban elkezd működni - gondolom, abban egyetértünk, hogy három vagy négy hónap kevés ennek az eredményeit látni, ehhez legalább kilenc hónapra van szükség, a biológiai törvényei már csak ilyenek -, akkor majd beszélhetünk arról, hogy volt-e értelme valóban, a diplomás-gyeddel valóban korábbra hoztuk-e az első-második gyermek vállalásának az idejét, valóban sikerült-e azt elérni, hogy ma már Magyarországon a gyermekvállaláshoz ne legyen szegénységi kockázat. Megvitathatjuk azt, hogy az a több ezer bölcsődei férőhely elég lesz-e, amit létrehoztunk azért, mert azt szeretnénk, hogy ne kelljen feltétlenül úgy otthon tölteni a három évet a gyerekkel, hogy egyébként jövedelemcsökkenés legyen, hanem megkapva a gyest, gyedet, emellett el lehessen menni akár részmunkaidőben dolgozni. Ezek mind olyan intézkedések, amik arról szólnak, hogy a család van a fókuszában ennek a kormánynak, és ez a jövőben is így fog maradni.

Ha megenged még egy területet, ami számomra nagyon fontos terület, az pedig az állami szolgálat megbecsülése, és idetartozik a pedagógus-életpálya kérdése, mindazok az intézkedések, amelyek arról szólnak, hogy Magyarországon ma, aki az állam feladataiban szerepet vállal közalkalmazottként, köztisztviselőként, pedagógusként, orvosként, egészségügyi dolgozóként, annak kiszámítható életpályája legyen. Annak a béremelésnek, ami tavaly szeptemberben elindult jelentősen, januárban újra, most néhány hónap múlva újra részesévé válhatnak a pedagógusok, azt gondolom, világosan mutatja az irányt, hogy mit is jelent egy pedagógus-életpálya, és hogy ez hogyan jelentkezik majd az iskolákban minőségi oktatásként, az természetesen a következő lépés tud lenni.

És amikor a nyilvánosságról beszél, én azért óvatosan fogalmazok megint csak, mégiscsak egy hölggyel állok szemben, de azért a nyilvánosság és a megbízhatóság az európai uniós képviselők vitájában... - szerintem nézze meg az önök európai uniós listáját, és akkor szerintem van önöknek is bevallanivalójuk, nem csak nekünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 28 2014.06.10. 2:17  25-32

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Én is megtettem volna azt a gesztust, hogy a kérdését elmondom, az utolsó két mondatot, ha nem jutott volna rá idő, de itt már megelőztek ebben az ügyben. Hadd mondjam azt, hogy az a kérdés, amit ön felvetett, arról én valóban nagyon szívesen folytatok vitát ebben a hangnemben, nem abban, ahogy a bizottsági ülésen egyik képviselőtársa ezt megtette, mert ez egy lényeges gond.

Figyeltem a mondatait, körülbelül a felszólalásának a kétharmadát akár én is elmondhattam volna, mert valóban így van, ma Magyarországon gyermekéhezés-, családszegénységügyben súlyos állapotok vannak. Bízom benne, hogy abban egyetértünk, hogy ez nem olyan kérdés, ami két évnek, három évnek, négynek vagy öt évnek a terméke, hanem bizony itt olyan súlyos örökségeink vannak mindannyiunknak, amin nehéz változtatni.

Azért hadd mondjam azt, amikor arról beszél, hogy az állami szolgáltatások minősége csökken, én az ellenkezőjét tapasztalom, és a számok is ezt mutatják. Hiszen arról van szó, hogy nemcsak hogy több pénzt fordítunk erre az ügyre - még akkor is, ha néhányan cinikus megjegyzéseket tesznek az önök soraiban erre -, mint amennyit 2009-ben vagy 2010-ben fordítottunk, minden évben növekedik az erre rendelkezésre álló források mennyisége. Egyáltalán hogy iskolai gyermekétkeztetés van, az ebben a régióban nem magától értetődő. Magyarországon nemcsak hogy gyermekétkeztetés van, hanem olyan gyermekétkeztetés van, amely a hetedik osztályról a nyolcadik osztályra is kiterjesztette a mi kormányunk alatt az étkezést. Tehát azt tudjuk mondani, hogy ha iskolaidőben - a nyári időszak valóban nehezebb ügy - valaki tisztességesen iskolába járatja a gyermekét, akkor háromszori étkezést kell kapnia. És ha az önkormányzat, most már az állami fenntartásban az intézményfenntartó központok és az intézmények jól együttműködnek, akkor meg is kapja ezt az ellátást. Ennek az ellátásnak a minősége úgy növekedett, hogy egyébként helyi termékekkel - a konzervektől és az egyébként nem túl egészséges (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) élelmiszerektől elmozdulva - próbálunk olyan élelmiszerből főtt ételt tenni az asztalukra, ami az egészségesebb táplálkozást segíti.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 32 2014.06.10. 1:16  25-32

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Ez egy fontos exhortáció volt, ami valamilyen módon az erkölcsi érzékemre próbál hatni. Én számokat mondanék: 2011-ben 65 ezerről 68 ezer forintra emeltük az egy gyermekre jutó összeget; 2013-ban 50 százalékkal emeltük - 102 ezer forintra - az ingyenes és kedvezményes gyermekétkeztetésre fordítható támogatás fajlagos összegét éves szinten, gyermekenként. Ez több mint 50 százalékos emelés, szerintem ez egy elég lényeges dolog. 2014-től a központi költségvetés 53 milliárd forintot fordít erre az ügyre.

A gyermekétkeztetésből kiesőknek és egyébként még az iskolás- és óvodáskorba nem lépett gyermekeknek az étkezéséről szól a rászoruló személyeket támogató operatív program, ami 2014 végétől indul, és élelmiszersegélyben 0-3 éves korban 2020-ig (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) 17 és 18 milliárd forintot irányoz erre elő. Ott próbálunk meg azokra a területekre rámenni, amelyeket egyébként intézményesen nem tudunk befogni, a szociális ellátórendszeren keresztül el fogjuk érni ezeket a gyermekeket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 54 2014.06.10. 2:06  51-58

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is értékelem, köszönöm a jókívánságait.

A legnagyobb tisztelettel is hadd mondjam azt, hogy egy kicsit időutazásban érzem magam: minket nem 10 millió ember hatalmazott fel arra, hogy kormányozzunk, meg önöket sem, hanem az egész Kárpát-medencei magyarságnak lehetősége volt arra, hogy válasszon ezen az országgyűlési választáson - először a magyar történelemben -, és ez egy olyan tény, amit szerintem érdemes figyelembe venni, mert úgy gondolom, hogy minden - egyébként a szociális ügyek is - olyan szakpolitikai intézkedés, amire az ön kérdése vonatkozott, Kárpát-medencei dimenzióban kell hogy zajoljon.

Azt hiszem, épp az egyik jobbikos frakciótag kérdezte azt tőlem a Nemzeti összetartozás bizottságában, hogy mit teszünk a korai fejlesztés ügyében a határokon kívüli magyar családokban, és ez egy teljesen jogos kérdés. Ők ugyan nincsenek benne abban a 10 millióban, akik az országon belül élnek, de ők is a nemzet részei, és értük is felelősséget kell hogy vállaljunk.

(14.40)

Hadd mondjam azt, hogy az ön által felvetett kérdések - ahogyan az előbb is megtörtént - valóban jogos kérdések, de a felmérésekkel azért én óvatos lennék. Utánamentem - pont a bizottsági vitánk után - egy kicsit ennek a felmérésnek. Tudja, hogyan nézik meg, hogy hány gyerek éhezik? Fölhívnak kétszáz családot, megkérdezik, hogy a gyereknek adtak-e reggelit, mielőtt iskolába ment. Ha azt mondják, hogy nem, akkor beírják, hogy a gyerek éhezik, miközben azért nem adtak, mert a gyereket az iskolában reggelivel várják - Magyarországon ez ma így van minden iskolában -, ebéddel várják és uzsonnát kapnak. Szerintem ezeket a tényeket mindenképpen érdemes figyelembe venni.

Amiről ön beszél, pontosan azért alakítjuk át a segélyezési rendszert, elindulva a természetbeni ellátások irányába, hogy az olyan családoknál is, ahol a felelősség még nem olyan nagy, mint amilyennek lennie kellene, ott is a gyermekek hozzájuthassanak ahhoz az élelmiszerhez, ahhoz a táplálékhoz, amihez nekik joguk van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 58 2014.06.10. 1:18  51-58

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: A rutinnak az is része, hogy pont annyival lépi túl az ember az időkeretet, hogy még ne fojtsák bele a szót, úgyhogy ez is hozzátartozik.

Hadd mondjam azt, hogy nem a középosztály számára hoztuk létre az államtitkárságot. Azt mondtuk, hogy vannak, akiket az állam úgy kell hogy definiáljon - ez kötelessége -, hogy velük pluszgondoskodást igénylően kell eljárni, tehát vannak, akik ma rászorulnak az államnak arra a plusztámogatására, ami azért kell, mert önmaguk nem tudják biztosítani az életük feltételeit.

Amikor azt mondja, hogy ez egy szegregációs államtitkárság, ez különösen rosszulesik nekem, hiszen a mi kormányunk volt az, amelyik 2010-ben először romaügyben egy olyan államtitkárságot hozott létre, amelyik egyébként elfogadtatta az európai roma-keretstratégiát. Ez az államtitkárság az, aminek a bázisán egyébként azokkal az egyénekkel, emberekkel, közösségekkel, családokkal foglalkozunk, akik ma még bizony súlyosan rászorulnak.

És van egy másik probléma - amire van egy másik államtitkárság -, ez pedig az, hogy Magyarországon a gyerekvállalás még mindig szegénységi kockázatot jelent (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), bár ebben az ügyben nagyon jelentőset léptünk előre, az ő megerősítésük pedig különösen fontos a számunkra, tehát erre még külön oda fogunk figyelni. Egy államtitkárság helyett kettő van; nem tudom, miért nem örül ennek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 114 2014.06.10. 2:20  111-114

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Továbbra is azt állítom, hogy elvándorlásról akkor lehet beszélni, ha valaki nem jön vissza, tehát szerintem erre érdemes odafigyelni. Említettem olyan példákat, ahol egyébként az után a külföldi munkavállalás után, ami százezreket, milliós nagyságrendben érintett egy majdnem szomszédos országban, egy olyan visszatérési hullám következett, ami egyébként a kis- és közepes vállalkozások és egyéb befektetések szintjén annak az országnak egy komoly gazdasági eredményt hozott - ez Lengyelország. Tehát várjuk ki a végét! Szerintem itt sok minden múlik azon, és bízom benne, hogy abban egyetértünk, hogy hogyan alakul a visszatérésnek a lehetősége, milyen lehetőséget látnak maguk előtt azok, akik egyébként a szociális szférában képezték magukat.

Az a mondata, amit elmondott, hogy a 13. havi fizetés elvétele, illetve a 2008 óta változatlan bértábla, ez mind igaz. Ha jól emlékszem, 2010 előtt vették el a 13. havi jövedelmet és nem utána. Valóban, ez egy olyan bércsökkenést jelentett, ami ma a közszférában dolgozók közül a szociális szférában dolgozóknak adja a legalacsonyabb jövedelmet. Ne felejtsük el azért, hogy a szociális szféra egy szélesebb kör, mint amiről ön beszélt! Hadd mondjak olyan tényeket, amelyek meg azt mutatják, hogy ebben a szférában dolgozni, más típusú foglalkoztatásban, itt a nevelőszülőkre gondolok, a következő időszakban egy olyan komoly, nemcsak béremelkedést jelent, hanem egy olyan komoly szociális és foglalkoztatási biztonságot, ami a nevelőszülőknek a munkaviszonyként való elismerését jelenti. Itt, ebben a körben a mi kormányunk előtti időszakban 3200 fő úgy dolgozott nevelőszülőként, hogy semmilyen foglalkoztatási jogviszonya nem volt. Most egyébként a 12 éves kor alatti gyermekeknek a családokba adásával egy állandó jogviszonyt teremtettünk, ezenkívül növeltük a speciális otthoni pótlékra jogosultak körét, és még számos olyan intézkedés volt, amelyik mutatja az irányt.

A szociális kerekasztalon pedig az életpályáról, ahogy megígértük, természetesen folytatjuk továbbra is a tárgyalásokat. Amit ön említett, az egy kiindulópont volt a béremelésekkel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(15.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 118 2014.06.10. 1:45  115-118

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Bár érteni vélem a humort a kérdésben, hogy az LMP továbbra is bevinné a gyerekeket az erdőbe, én azt javaslom, hogy ezt ne tegyék. Azért, mert az iskolákban a pártpolitikai tevékenység tilos, tehát az LMP ne vigye sehová a gyerekeket az iskolából, hagyja őket ott békén, és tegyen ilyen javaslatokat, amiket ön tett, amelyek természetesen megfontolandók. Bár hogy ha arról beszélünk, hogy milyen módon jelenik meg a környezettudatosság, meg egyáltalán akár az épített, akár a természetes környezethez való viszony ma a magyar iskolában, akkor úgy gondolom, hogy a Nemzeti alaptanterv ebben az ügyben egy nagyon lényeges előrelépést jelent. És mondhatja azt, hogy belesulykoljuk a gyermekekbe, ehhez mindenfajta olyan gyakorlati tapasztalatot is tettünk, ami egyébként az erdőknek a látogatása vagy az ezzel kapcsolatos kirándulások; éppen mi léptünk előre nagyon lényegeset, ha gondol a mindennapos testnevelésre, ami szintén ebbe az irányba mutat. Vagy pedig arra, hogy egyébként javasoljuk minden iskolának, hogy a pedagógiai programjában legyen ott, az óvodai nevelés időszakában legalább egy alkalommal minden gyerek eljusson alapfokú iskolában és alsó tagozaton is erdei óvodába, illetve iskolába. Indítottunk egy olyan programot a svájci alappal együttműködve, talán hallott róla, hogy zöldóvoda, ökoiskola, amely pályázati forrásnak az elnyerésével majd ezeket a programokat, éppen az elmúlt évtől elkezdve egészen 2016-ig ki tudjuk szélesíteni. A rendelkezés egyébként ebben az ügyben az, hogy ha az iskola beépíti a kötelező programjába, a helyi programjába kötelező jelleggel ezeket az erdei iskolákat, akkor egyébként a fenntartó finanszírozza.

Köszönöm a válasz lehetőségét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 235 2014.09.24. 4:21  230-250

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először engedjék meg, hogy a kormány nevében is megköszönjem Maria Pańczyk-Pozdziej asszonynak, a Lengyel Köztársaság szenátusa alelnökének, hogy elfogadta házelnökünk meghívását, és ilyen érzelemgazdagon szólt hozzánk.

A tisztelt Ház által most tárgyalandó országgyűlési határozati javaslat két olyan ember, Henryk Sławik és idős Antall József emlékét örökíti meg, akik nemcsak emberek maradtak az embertelenségben, hanem a megalkuvás nélküli emberség, a keresztényi felebaráti szeretet és a lengyel-magyar barátság szimbólumává is váltak. Henryk Sławik egy Miskolc környéki menekülttáborban találkozott a rendszerváltás utáni Magyarország első szabadon választott miniszterelnökének édesapjával, idős Antall Józseffel. A magyar közvélemény és a hagyományos elit is nagy rokonszenvvel viseltetett a lengyelek iránt, és szolidáris volt velük a kettős megszállás idején. Henryk Sławik idős Antall József segítségével hősies cselekedetet vitt véghez azzal, hogy hamis okmányok kiállításával több ezer zsidó származású lengyelt sikerült megmenteniük a koncentrációs haláltáborok gázkamráitól és egyéb borzalmaitól.

Nem véletlen, hogy Henryk Sławikot a lengyel Wallenbergnek nevezik, aki idős Antall Józseffel együtt emléktáblát kapott Jeruzsálemben a világ igazainak falán. 1944. március 19-én Magyarország is német megszállás alá került. A magyar közélet számos náciellenes tagja mellett Henryk Sławikot is letartóztatták. Sławik a brutális kínázások ellenére sem volt hajlandó elárulni társai, köztük Antall József nevét, ezért a Gestapo parancsára koncentrációs táborba hurcolták, ahol felakasztották. Földi maradványainak nyughelye mind a mai napig ismeretlen. Sławik feleségének sikerült túlélnie a ravensbrücki koncentrációs tábor borzalmait, lányukat pedig az Antall család bújtatta. Jellemző a történelmi emlékezet hiányosságaira, hogy mi, magyarok és lengyelek a svéd Raoul Wallenberg és a svájci Carl Lutz halált megvető hősiességéről előbb értesülhettünk, mint a még náluk is több zsidót megmenteni tudó Henryk Sławik és idős Antall József tevékenységéről. A Kelet-Közép-Európában kiépülő kommunista diktatúrák lételeme volt a történelemhamisítás, és a múltat végképp eltörölni, a jelent pedig manipulálni igyekvő törekvéseikbe nem illeszkedett bele a hazaszerető és emberbarát keresztény férfiak hőstette.

1946-ban Katowicében ugyan néhány napig utca volt elnevezve Henryk Sławikról, de aztán a kommunista hatóságok levették az utcanévtáblát, és a lakosság emlékezetéből módszeresen kitörölték a nevét. Lengyelországhoz hasonlóan Magyarországon sem volt szabad évtizedekig szóba hozni a nemesi származású és kisgazda érzelmű idős Antall József zsidómentő emberségét, amely a világ igazává tette őt.

Henryk Sławik és idős Antall József életútja nem csupán egy tipikus XX. századi kelet-közép-európai sorstörténet, hanem annak is szimbóluma, hogy a kelet-közép-európai nemzetek testvérisége milyen nagy dolgokra hivatott és együtt mennyi mindenre képes. Henryk Sławik és idős Antall József baráti összetartása kiemelkedő példa a jövő számára.

Kérem a tisztelt Országgyűléstől, hogy fogadja el a határozati javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 34 2015.03.16. 4:21  31-37

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ezúton köszöntöm a televízió nézőit, akik egyenes adásban láthatják ezt az interpellációt (Lukács Zoltán: Hol?), hogyha minden igaz, minden úgy igaz, ahogyan (Taps az MSZP soraiból.) képviselő úr elmondta, akkor súlyos gondok vannak az igazmondással. (Közbeszólások az MSZP soraiból, az elnök csenget.) És azt is hallják, ahogy önök itt hőbörögnek, de hát ez már csak így van, pedig egy elég fontos témáról van szó. Úgy gondolom, hogy a szegénységről nemcsak beszélni kell, hanem cselekedni is.

Örülök, hogy önt is érdekli ez a téma. Kár, hogy ellenzékben érdekli először, merthogy amikor kormányoztak, ön fiatal kora ellenére olyan intézkedéseket szavazott meg, amelyek súlyosan érintették a magyar családoknak a jövedelmi viszonyait. Ha jól emlékszem, ön 2006 óta tagja a Magyar Országgyűlésnek, és amikor bekerült, akkor rögtön a harmadik munkanapján megszavazott olyan intézkedéseket, a Gyurcsány-kormány első megszorító csomagját, ami az áfakulcsokat, amiért most ön felszólal, jelentősen emelte, 15-ről 20 százalékra. A harmadik munkanapján szavazott egyébként arról, hogy növeljék a járulékokat, amivel kevesebb lett a munkából élő emberek nettó jövedelme, amit most számon kér rajtunk. (Moraj az MSZP soraiból, az elnök csenget.) Arról is döntöttek azon a napon, ülnek itt még néhányan ebben a frakcióban, forduljon a szomszédjához, képviselő úr, akik a nyugdíjas vállalkozók baleseti járuléka helyett egészségügyi járulékot szavaztak meg, ezáltal rögtön 5 százalékról 15 százalékra emelkedett ez a járulék. Önök bevezették a segélyadományok utáni áfát, ami súlyosan visszavetette egyébként az adományozást.

És talán emlékszik még rá, hogy 2008-ban előre nem látott válság köszöntött Magyarországra is Európán belül, a kormányok különböző módon reagáltak erre, például az önök szocialista kormánya is. Engedje meg, hogy Ferge Zsuzsát idézzem, aki nem vádolható azzal, hogy különösebben szimpatizálna jobboldali kormányokkal, mint ahogy az önök kormányával, ezt mondta szó szerint néhány héttel ezelőtt: „2008-ban Magyarország volt az egyetlen válság érte állam, amely semmit, egyáltalán semmit, egy gyufaszálat sem tett keresztbe azért,” ‑ önökről van szó – „hogy a válság nyilvánvaló veszteseivel valami történjen. Ilyen ország nem volt még egy, mindenütt legalább a munkanélküli-ellátást vagy a segélyezést vagy valami mást kiterjesztettek. Ennek következtében nálunk különösen nagy volt a szegényeket érintő veszély.” Eddig Ferge Zsuzsától az idézet. Azt hadd tegyem hozzá, hogy nincs teljesen igaza, mert valamit tettek önök: tovább emelték az áfát, amit most számon kér rajtunk. Abban, gondolom, egyetértünk, hogy ezek az intézkedések nem segítettek.

Most nézzük az önök számmisztikáját ebben az ügyben! Tavaly, igaz, hogy akkor választási kampányév volt, 4,8 millió létminimum alatt élő emberről beszéltek, ez majdnem a fél ország. Most már 4 milliót említ. Azt is mondhatnám, hogyha nem lennének módszertani és egyéb aggályaim, hogy önök szerint az Orbán-kormány 800 ezerrel csökkentette a szegények számát. Csak azért nem mondom, mert igyekszem azt a populizmust elkerülni, amit ön képvisel itt. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) Viszont a pontos számokat érdemes megnézni: 2012-höz képest 2013-ban jelentősen, 241 ezerrel, 3 millió 44 ezerre csökkent a szegénységgel vagy társadalmi kirekesztettséggel érintettek száma ‑ ez európai uniós adat, menjenek el Brüsszelbe, és nézzék meg ott ‑, 33,5 százalékról, 31,1 százalékra. Az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők száma 36 ezerrel csökkent, a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya 282 ezer fővel, 3 százalékponttal, 2 millió 341 ezerre. Persze szegényből egy is sok, de 241 ezerrel kevesebb, azt gondolom, ez mégiscsak egy örömteli fejlemény.

És ha a dolgozókról beszélünk, akkor ma 2010-hez viszonyítva havi 30 ezer forinttal több juttatást kap a költségvetési forrásból egy háromgyermekes munkanélküli család, ahol egy iskolás vagy két óvodás gyermek van, egyébként közfoglalkoztatásban dolgozva. Ezek a családok, úgy gondolom, hogy jobban élnek, mint az önök idején éltek, és ezzel ezt az irányt fogjuk folytatni, hiszen a foglalkoztatáspolitika a legjobb szociálpolitika. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(14.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 14 2015.05.04. 5:28  11-14

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Először is nincs bennem káröröm, sem győzelmi mámor. Pedig lehetne mind a kettő, mert szomorúnak és kiábrándítónak, fölháborítónak tartom, hogy ez a bíróság elé citálás egyáltalán megtörtént. Itt van ez az alapítvány, ez az úgynevezett emberi jogvédő alapítvány, amelynek, nem tagadom, vannak szakmai tapasztalatai és ismeretei arról, hogy mi is a hátrányos helyzetűek, ezen belül a romák, a cigány gyermekek oktatásának előnyös és kevésbé előnyös formája. Ez az alapítvány egy szánalmas és szégyenletes szerepre vállalkozott akkor, amikor beszállt ebbe a színjátékba.

Én magam éppen azért, mert úgy gondoltam, hogy vannak szakmai tapasztalataik, és érdemes együttműködni, több órát tárgyaltam velük, egyébként egyetlen miniszterként az elmúlt 15-20 évben, hogy elkerüljük ezt a helyzetet. Tettem nekik egy egyezségi ajánlatot. Ezt az alapítvány először elfogadta, majd fölrúgta, mert úgy gondolta, hogy a balhé sokkal fontosabb, a tüntetés, a hírek szerint fizetett roma fiatalokkal. Minden egyezkedési szándékunk meg­hiúsult.

Én eleve úgy álltam hozzá akkor, amikor először az újkori magyar demokráciák történetében létrehoztuk a felzárkózásért, a roma integrációért felelős alapítványt, hogy bevonok minden olyan szervezetet és együttműködöm velük, amelyeknek itt tapasztalatai vannak és dolgoztak már itt. Hiszen itt nagyon fontos a kontinuitás. Az alapítvány mögött álló Soros Györggyel személyesen tárgyaltam két alkalommal, és kértem, hogy ezt a helyzetet, mert egyébként Magyarországon fontos küzdeni a szegregáció ellen, kezeljük kivételesnek, engedjük a szülőknek és az egyháznak a jogát, illetve a pozitív segítő szándékát, amit itt láttunk.

Lehet, hogy naivitás volt ez a dolog, hiszen többször ígéretet kaptam arra, hogy áttekintjük ezt a helyzetet, ehhez képest újabb és újabb sajtóhadjáratok folynak nemcsak személyem ellen, hanem a magyar kormány ellen, merthogy fontosabb ennek az alapítványnak és ennek a körnek, hogy a saját országuk ellen küzdjenek, mint a cigány gyermekeknek a jobb oktatása.

(11.40)

Ha a bíróság úgy ítél, hiszen első és másodfokon ‑ ne felejtsük el ‑ az ő javukra ítél, akkor független, ha a Kúria, a legfelsőbb testület másként ítél, akkor rögtön a kormány befolyásolta, ezért nem hajlandók elfogadni ezt a döntést azok, akik egyébként a független bíróságok tiszteletét olyan fontosnak tartják más esetekben.

Kizárólag azt akarják bizonyítani, hogy ez a kormány nem tehet jót, nem lehet jó romaügyben, cigányügyben, miközben ők, azok a szakértők, akiknek egyébként az előző kormányokat lehetőségük volt befolyásolni, csődöt mondtak az antiszegre­gációs tervükkel, a felzárkóztató tervükkel, a foglalkoztatási tervükkel. Ennek a csődnek a romaintegráció területén a mélypontja a 2008-2009-es romagyilkosságok voltak (Kunhalmi Ágnes: Ez is a mi hibánk!)¸ahol a mai napig a titkosszolgálatok szerepe tisztázatlan. Tisztázatlan a titkosszolgálatoknak a szerepe, és aztán, amikor megjelent 2011-ben az a romastratégia, amire hosszú éveket várt Európa, és végül a magyar kormány merte felvállalni ezt az ügyet, amikor az illetékes biztos úgy nyilatkozik, hogy pozitív példa a magyar felzárkózási és romaügy (Kunhalmi Ágnes: Ezt nem hallgatom tovább!), amikor szakmai fórumok mindezt megerősítik, akkor ők tovább folytatják a hadjáratot. (Kunhalmi Ágnes távozik az ülésteremből.)

Pedig akár a lényegről is beszélhetnénk. Beszélhetnénk arról, hogy valóban nagyon fontos az együttélés, nagyon fontos együtt tenni a felzárkózásért, nagyon fontos, hogy együtt dolgozzunk, és az együtt tanulásra egyébként a különböző etnikai, kulturális, szociális csoportoknak ez egy fontos eszköz a felzárkózásban, de aki erre felkészít, az nem szegregál, hanem igenis a felzárkózást segíti. Az is jellemző, én magam, bár nem vagyok nyíregyházi, négyszer jártam a huszártelepi iskolában, a jogvédők, akik pereltek, egyszer sem. Én kértem őket külön a per folyamán, hogy esetleg egyszer menjenek már oda, és nézzék meg, hogy ott mi történik, mert a papír fontosabb volt, mint maga a valóság. Megakadályozni egy ilyen pozitív kezdeményezést súlyos tévedés, sőt úgy gondolom, hogy több mint tévedés az ő részükről.

Pedig beszélhetnénk akár a lényegről is valóban. (Novák Előd: Ideje!) A lényeg az, hogy egyre többen kapnak ingyentankönyvet, hogy hároméves kortól kötelező az óvoda, hogy kiterjesztettük a gyermekétkeztetést, hogy Arany János tehetségprogram van, hogy nemzeti tehetségprogram van, hogy megháromszoroztuk a „Biztos kezdet” gyerekházak számát, hogy tanodákat működtetünk, 178-at ebben az országban. Több mint tízmilliárd forintot fordítunk csak arra, hogy azok a hátrányos helyzetű gyermekek, akik ki akarnak törni a szegénységből, a mélyszegénységből, azok lehetőséget kapjanak erre. Én is azt kérem azoktól, akik mást nem tudnak tenni, hagyják a szülőket, hagyják az egyházat szabadon működni és segíteni. Ha már önök erre képtelenek, akkor legalább azokat ne akadályozzák, akik segíteni akarnak.

Továbbra is a jogellenes elkülönítés tilalmát tiszteletben tartjuk, szegregációellenesek vagyunk, és mindent meg fogunk tenni a kormányrendelettel, a törvénymódosítással azért, hogy Magyarországon, ahol lehetőség van, együtt tanuljanak és dolgozzanak mindazok, akik ebben az országban születtek. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 114 2015.05.04. 2:23  111-118

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Akár komolynak is érezhetném az aggodalmát, ha ‑ ha már öt évről beszél ‑ felsorolt volna legalább egyet vagy kettőt azok közül az intézkedések közül, amelyek konkrét segítséget jelentettek az egészségügyi szakdolgozóknak, akiknek a helyzetét természetesen a kormány nemcsak megérti, hanem kötelességének tartja, hogy javítson a munkakörülményeiken és egyáltalán az anyagi helyzetükön.

Miért felejtett el arról megemlékezni, ha már öt évről beszélt, hogy 2011-ben az első intézkedések között szerepelt a népegészségügyi termékadóból származó jövedelem terén az egészségügyi szolgáltatóknál a fokozottabb kockázattal, nagyobb munkaterheléssel járó munkakörökben dolgozó ápolók, asszisztensek, akikről ön beszél, munkahelyi pótlékához kötődően az illetménypótlék háromhavi összegének megfelelő juttatásnak a kifizetése? Ez az egyszeri juttatás a foglalkoztatótól függetlenül valamennyi egészségügyi dolgozót érintett. E három hónapra járó összeget egyszeri kifizetéssel vállaltuk az E-alapból. Ez azt jelentette, hogy akik 150 százalékos pótlékra jogosultak, azok 90 ezer forint, a 120-asok 72 ezer forint, a 35 százalékos pótlékra jogosultak 21 600 forint egyszeri juttatásban részesültek. Ez 68 100 főt érintett, összesen 5,6 milliárd forintot fizettünk ki erre.

A következő intézkedés: 2012-2013-ban két lépcsőben 95 ezer egészségügyi dolgozó, ezen belül mintegy 75 ezer egészségügyi szakdolgozó részesült béremelésben. A diplomás egészségügyi dolgozók béremelése meghaladta a havi bruttó 41 ezer forintot. Ez azt jelenti, hogy 2011-2013 között, tehát két évvel ezelőtt 24 százalékkal emelkedett a havi átlagjövedelme az egészségügyi szakdolgozóknak. Az egészségügyi ágazat bérfejlesztéséhez kapcsolódóan a két évben összesen 76 milliárd 690 millió forint többletkifizetés történt. Fontos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az egészségügyi ágazati előmenetel-rendszer, amit a szakmai szervezetek bevonásával alakítottunk ki.

Van még tennivaló, ebben önnek igaza van (Az elnök ismét csenget.), de hogy semmit nem tettünk volna az elmúlt öt évben, azért ezt még egy ellenzéki képviselőtől is túlzásnak tartom. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 118 2015.05.04. 1:23  111-118

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Süketek párbeszédére nincs nagyobb bizonyíték, mint ha felolvas valamit anélkül, hogy meghallotta volna, mit mondtam. Tehát önnek a múlt az, hogy másfél évvel ezelőtt 24 százalékkal növekedett a jövedelem ezen a területen. Ha ez a múlt, akkor valóban minden évben lehetne szerintem 10-20-30 százalékos jövedelememelkedést elérni, biztos jólesne mindenkinek. Ön is beszélt arról, hogy azért szerintem az egy felelős kormányzás, ha az ember nem ígérget, hanem megnézi, hogy a gazdasági növekedés milyen lehetőségeket ad, és nem felvett hitelekből adósítja el az országot, miközben pedig látszatintézkedéseket folytat.

A következő időszakban az emberi erőforrás fejlesztési operatív programból a felzárkóztató ápolói egészségügyi szakképzési programot indítjuk el azoknak, akik az OKJ-s képzést megelőző régi szakképesítéssel rendelkeznek, ez 2,5 milliárd forint; 14 ezer szakdolgozó részesül térítésmentesen 440 millió forint állami támogatásból a kötelező továbbképzés térítésmentesítésére.

Egy következő programunk 2015-ben a pályaválasztást támogató ösztöndíjprogram ‑ 2,2 milliárd forint ‑, hiszen ön is beszélt az utánpótlásról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és legalább olyan fontos a nővérszállók felújítása, amire a programunkat éppen most készítjük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Szilágyi György: Az is lehetne egy program, hogy be kell menni egy egészségügyi intézménybe, és elbeszélgetni az ott dolgozókkal! ‑ Balog Zoltán: Annyira okosak vagytok!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 124 2015.06.08. 2:03  115-128

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Önök már annyit beszéltek a diktatúráról, hogy elfelejtették, mi a demokrácia. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) A demokráciában a törvényeket a parlament hozza, és azok betartásáról a rendőrség gondoskodik. Ez történt ebben az ügyben is.

De hogy az érdemi részéről is mondjak egy mondatot, bár nem erre vonatkozott az ön kérdése, azt kérem, ne bagatellizálja azt a veszélyt, ami Magyarországra leselkedik azáltal, hogy ez az újabb kori népvándorlás megindult. Önnek ismernie kell a számokat, és azt gondolom, azok olyan veszélyeket rejtenek az ország számára, hogy ezzel szemben inkább összefogással kéne föllépni, mint azzal, hogy valamit megpróbálnak lényegteleníteni, ami bizony az egyik leglényegesebb fejlemény az elmúlt években ebben az ügyben.

Ha valaki megsérti a jogszabályokat, akkor annak a következményeit viselnie kell, pártállástól függetlenül. A rendőrség minden tudomására jutott jogsértés esetén megindítja az eljárást. Az elmúlt időszakban történt esetek kapcsán a rendőrség rongálás szabálysértése miatt folytatott eljárást; ennek semmi köze a szabad véleménynyilvánításhoz, amiről ön beszél. Az elkövetők a meghallgatásuk során, egy személy kivételével, egyébként a szabálysértés elkövetését el is ismerték, és elmondásuk szerint mindannyian az Együtt politikai szerveződésének tagjai.

Az előbb említett operatív megfigyeléssel kapcsolatban el kell mondjam önnek, hogy nem került sor a plakátrongálások kapcsán operatív megfigyelés elrendelésére, kizárólag a rendőrségnek a közterület szolgálatát, a közrend és közbiztonság fenntartását illető szempontjai indokolták azt, hogy ilyen módon járjanak el a jogszabálysértő cselekmények ellen. Erre tekintettel a közterületi szolgálat szervezése során természetesen a rendőrség nem hagyta figyelmen kívül azt a körülményt, hogy az elmúlt napokban internetes portálok a plakátok megrongálására, eltávolítására irányuló felhívásokról számoltak be. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 128 2015.06.08. 1:15  115-128

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm az elismerést az MSZP-frakció részéről taps formájában is. Azt mondanám önnek, hogy ha a leírt szöveget felolvassa, a jogértelmezése akkor is enyhén egyoldalú, de amikor spontán válaszol, akkor végképp. (Dr. Józsa István közbeszól.) A bíróság több rendben megállapította... ‑ ön idehozza a kordonbontást 2006-ból, és én szégyelljem magam?! (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ki állította a kordont törvényellenesen az Országgyűlés köré? Ki állította? Az önök kormánya állíttatta a rendőrséggel! (Felzúdulás, nagy zaj az ellenzéki oldalon.) Mi egy törvényellenes állapotot akartunk megszüntetni. (Taps a kormánypárti oldalról.) Én sajnos nem tudtam jelen lenni egyébként, de ez egy másik kérdés.

Ha már a jogértelmezésnél tartunk, kár, hogy a lélegeztetőgépet nem hozta ide, mert ez a populizmus még önökhöz is méltatlan, akik a gyermekétkeztetésre feleannyi pénzt nem fordítottak, mint a mi kormányunk.

A harmadik pedig az, hogy önök hat esetben tettek följelentést az előző évben plakátrongálásért. Ja, amikor az önök plakátját megrongálják, az jogsértés, amikor meg önök rongáltatják meg és az elvtársaik a plakátokat, fölszólításra az interneten, az meg a demokráciát védő cselekedet?! (Nagy zaj.) Hát, ehhez a jogfelfogáshoz meg jogtisztelethez csak gratulálni tudok! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 142 2015.06.08. 2:06  139-146

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Bízom benne, hogy abban az ügyben, amit csak adminisztratív szinten említett, egyetértünk, hiszen abban egy olyan konszenzus tud kialakulni, ami a magyar szakpolitikában és a közpolitikában elég ritka, miszerint az, hogy 3 éves kortól kötelező az óvoda, az egy pozitív intézkedés. Hiszen ez azt jelenti, hogy azok a gyermekek, akik egyébként nem kapnák meg azt a pluszt a családban, elsősorban rájuk vonatkozik, ami szükséges ahhoz, hogy aztán majd iskolaéretten menjenek az iskolába 6 éves korban vagy éppen 7 éves korban, ha erre van szükség, ehhez ez egy nagyon lényeges intézkedés. Nemcsak a háromszori ingyenétkezés, ami ezeknek a gyermekeknek jár, hanem azok a civilizációs, kulturális pluszok, amiket egyébként felmérések is igazolnak. Induljunk ki tehát először ebből a helyzetből! Itt valóban azok az esetek, amelyekről ön beszél, ha úgy látjuk, hogy a családi háttér többet ad, mint adott esetben a kötelező óvoda 3 éves kortól 5 éves korig, valóban ott van lehetőség a felmentésre. Ennek megvan a megfelelő eljárása, ez még nem egy kipróbált, csak félig kipróbált rendszer, mert felmentések eddig is voltak. Ott egy komoly jegyzői és szakemberi vizsgálat van, ami ezt lehetővé teszi.

És akkor eljutunk az 5 éves korig, amit ön kérdez. Valóban, és jó a hasonlat, szinte a magántanulóvá nyilvánításhoz hasonlíthatnánk ezt a folyamatot. Mi úgy gondoljuk, ha egyébként valaki elkezdi a köznevelési rendszer részeként az óvodát egy évvel korábban, mint ahogy iskolába menne, akkor sokkal jobbak az esélyei, ezt felmérések megint csak igazolják arra, hogy az olvasási készség, a közösségbe illeszkedés, tehát legalább ez az egy év annyira kötelező, amennyire egyébként az iskolába járás is kötelező Magyarországon.

(16.50)

És azok a speciális esetek, amiről ön beszélt, azokat éppen azért emeltük ki a törvényből ‑ tehát itt lehet a félreértés, én magam is utánanéztem ennek a dolognak ‑, ezek a speciális esetek, amikről a következő egy percben fogok majd beszélni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 146 2015.06.08. 1:21  139-146

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Ha az a célunk, miután a köznevelésben nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy ismereteket sajátítunk el, hanem a közösségi élet meg az együttélés szabályait is tanuljuk, olyan viszonyok között, amelyek a családban nem állíthatók elő, akkor megint csak értelemszerűen feltenném a kérdést, hogy van-e értelme annak, hogy felmentsük ez alól azokat a gyermekeket, akik aztán később majd iskolába fognak menni. Gondolom, az nem cél, hogy minél több magántanuló legyen Magyarországon, hanem az a cél, hogy együtt tanuljunk, és azokat a szocializációs készségeket is elsajátítsuk, amelyekre szükségünk van.

De ahogy említettem, a félreértés onnan származhat, hogy azokat az eseteket, amelyekben általában ötéves kortól felmentést kértek a szülők, azokat a joggyakorlatban megnéztük, és kiemeltük az engedélyhez kötött esetek közül; tehát például a külföldi tartózkodás. Ezek bejelentéssel automatikusan hatályba lépnek, és nyomon követhetőek lesznek a továbbiakban. Tehát azok a speciális esetek, amelyekről ön beszél, azokra nem kell lefolytatni az engedélyeztetési eljárást. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

És hogy egyébként pedig a családi háttérre hivatkozva, azt pedig nem tartjuk szükségesnek és jónak, mert szeretnénk ötödik évtől már elkezdeni azt a köznevelési folyamatot (Az elnök ismét csenget.), amelyre az általános iskola is szolgál. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Tukacs István: Meg kellene csengetni azt a csengőt, elnök úr!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 16 2015.09.03. 3:05  13-16

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ez az a jó pillanat, amikor itt az Országgyűlésben nem rossz dolgokban versenyzünk, hanem jó dolgokban tudunk összefogni, mert Karátson Gábor személye, életműve valóban egy olyan életmű, amelynek e Ház falai között is tiszteletet kell kiváltania, de nemcsak tiszteletet kell kiváltania, hanem valahol a követésnek, ezen életmű öröksége megőrzésének a szándékát is meg kell hogy erősítsük. Úgyhogy köszönöm képviselő úrnak, elnök úrnak, hogy erre lehetőséget ad.

Egy olyan autodidakta polihisztortól búcsúztunk az elmúlt héten, aki számára 1956 meghatározó sorsot jelentett, mint sokaknak abban a nemzedékben. És a szabadságnak azt a tapasztalatát, amit akkor átélt, megőrizte a Kádár-rendszerben is mindvégig. Egy belülről szabad emberről van szó. Azt is mondhatnánk, az ilyen embereket szeizmográfnak is nevezik, akik a rengésekről, amik majd jönni fognak erre a világra, előzetesen már hírt tudnak adni. Ő ilyen módon tekintett a múltra, a jelenre és a jövendőre. Olyan dolgokról beszélt, amelyek sokak számára ma még fölfoghatatlanok, ma még a jövőben is elképzelhetetlenek, s mindezt olyan megértéssel és olyan kíváncsisággal tette, ami bizony a mindenkori politikának és a közéletnek is figyelmeztető tud lenni. Jelzett, valóban jelzett leginkább a Dunáról, aztán amikor kellett, a Tiszáról, egyáltalán az egész világról, azt mondhatnánk, az egész teremtett világról, és ezen belül valóban Erdély szeretetét is említette. Jelzett a magyar világról is.

Én azt a mondatot írtam itt fel, hogy az élet misztériumát emberi kéznek szentségtelenül érintenie nem szabad. A környezetvédelem több, mint egyszerűen a környezetünk védelme, a vízminőség és a levegőminőség valóban a teremtés, a teremtett világ védelme. Még azt is megtanulhatjuk Karátson Gábortól, hogy hogyan lehet komolyan venni azokat is, akiket talán nem lehetne komolyan venni, hogyan vette komolyan a hivatását, hogyan kell szót emelni, hinni a szavak meggyőző erejében akkor is, ha csalódik az ember, hiszen azokhoz az értelmiségiekhez, írástudó emberekhez tartozott, akik akkor is jeleztek szelíd vagy éppen haragos szavakkal, ha nem találtak meghallgattatásra.

Azt az embert tiszteljük benne a közéletben, akire olyan nagy szükség volna újra és újra a politikában is, a kormányzásban is, akire érdemes figyelni, mert önérdek nélkül igaz szóval tisztel meg bennünket. Köszönjük a tiszta beszédét, a tiszta embert, még a meg nem fogadott szavakat is, és bízunk benne, hogy a búcsúzás tiszteletéből jut arra, hogy ezt a politikai, művészeti, emberi örökséget valóban méltó módon tudjuk ápolni, folytatni és megbecsülni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 137 2015.09.03. 2:11  134-141

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, egy bizonyos késlekedés után végre sikerült eljutnunk mind a Rektori Konferenciával, mind a hallgatói önkormányzatok képvi­selőivel és mind a gazdaság szereplőivel oda - ez a felsőoktatási kerekasztalnak köszönhető -, hogy olyan lépésekben egyeztünk meg, amelyek nemcsak a magyar felsőoktatás középtávú érdekeit szolgálják, hanem az ország érdekeit is, Kárpát-medencei kitekintésben.

A legfontosabb dolognak azt tartom, hogy az intézményi struktúrát, ahogy ön is említette, valóban Magyarország térszerkezetéhez igazítjuk, és olyan képzéseket fogunk támogatni, erősíteni és ha kell, létrehozni, amelyek valóban a munkaerő helyben maradásához és annak a kulturális, civilizációs világnak a megőrzéséhez vezetnek, ami a magyar vidéknek egy nagyon fontos tulajdonsága vagy kell hogy legyen a jövőben.

Bizonyára értesült az államtitkári sajtótájékoztatóból, hogy az agrárcentrumok létrehozása egy nagyon fontos dolog, tehát a Gödöllői Agrártudományi Egyetem megerősítése, egy valóságos kutató- és oktatócentrummá fejlesztése, ugyanez a célunk a Kaposvári Egyetemmel. Komoly megbeszélések folynak arról, hogy az egyébként méltán híres, nemcsak az országban, hanem Európában és a tengerentúl is híres magyar orvosképzést hogyan tudjuk megerősíteni, és azok az intézmény-összevonások, illetve átalakulások, amiknek a centruma Eger-Gyöngyös, amiről beszélünk, aztán a Corvinusból kiváló tájépítészeti és másik három agrárirányultságú karnak a Gödöllővel való összekapcsolása, a Kecskeméti és a Szolnoki Főiskola összekapcsolása, ezek mind egy sokkal hatékonyabb struktúrát fognak eredményezni.

A célunk az, ez a kormány elvárása, hogy ez ne kerüljön többletforrásokba.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 141 2015.09.03. 1:17  134-141

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Valóban ez a célunk, és én azért nem fogalmaznék ilyen általánosan, bár jó lenne, ha ezt mondhatnánk, hogy mindenütt. Egyszerűen az erősítés azt jelenti, hogy vannak olyan dolgok, amiket le kell adni, és vannak olyan dolgok, amiket érdemes megerősíteni és átvenni. Tehát valóban az a korábbi politika, hogy a hallgatók odacsábítása miatt mindenütt legyen minden, a színvonal rovására ment, és nincs is annyi hallgató és nincs is értelme egyébként ezeken a szinteken diplomákat kiadni.

Tehát a megerősítést úgy tervezzük, hogy a szakmai profil fog erősödni, és éppen ezért van, ami máshová kerül, viszont új képzési formák, szakok is érkezhetnek, ezért volt a profiltisztítás.

(16.30)

S amiről ön beszélt - a gazdaság, az ipar bekapcsolása a főiskolák életébe és viszont -, abban az egyik legjelentősebb lépés az, hogy a felsőoktatásban is elindult a duális képzés. Itt különösen jó visszhang van, számos főiskola és egyetem bejelentkezett a duális képzésre. A helyben lévő, a körzetben lévő cégek összekapcsolása a főiskolán tanulókkal és az ilyesfajta duális képzés pedig valóban a legjövő­bemutatóbb kezdeményezés jelenleg a felsőoktatásban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 147 2015.09.03. 2:19  142-151

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Először is hadd szögezzem le, hogy mielőtt a Jobbikkal konzultál ebben az ügyben, szeretnék önnek válaszolni. Örülök, hogy ilyen népszerű ez a kérdés a jobbikos frakcióban.

Az a helyzet, hogy szerintem ez az a terület, ahol érdemes pontosan fogalmazni, és a populista felhangokat kívül tartani, ugyanis ön olyan dolgokat kever össze, amik nem tartoznak össze. Először is van az ártatlanság vélelme, tehát várjuk meg a vizsgálatokat. Én magam - erről képviselő úr személyesen is meggyőződhetett - fontosnak tartom, hogy minden olyan ügyben, ahol felmerül a gyanúja annak, hogy szabálytalanságok, netán bűncselekmények történtek, maximális szigorral próbálok eljárni, de van a vizsgálatoknak egy rendje, és azoknak a végeredményét érdemes megvárni.

Pontosan egy olyan programot hoz ide, amely egyébként az egyik legsikeresebb program a foglalkoztatást tekintve. Összekeveri egy másikkal, ahol egyébként valóban léptek fel olyan nehézségek, hogy mi sem láttuk, hogy a foglalkoztatásba be tudnak-e kapcsolódni valóságosan az emberek a szövetkezeti ügyben. A „Nő az esély” program az Európai Unión belül az egyik legsikeresebb program, és nem azért, mert Brüsszelben mondják így, hanem azért, mert ebből a programból több száz roma nőnek jutott komoly tanulás után munka. Át tudom nyújtani önnek azokat a statisztikákat, hogy hol helyezkedtek el azok, akik elvégezték ezeket a tanfolyamokat. Ebből a szempontból teljesen újdonság az, hogy nem csak képzéseket adunk, feleslegesen, hanem úgy adtuk a képzést, hogy előre tudtuk, munkahelyet fognak találni ezek az emberek, ha sikeresen elvégzik ezt a programot. Tehát azt szeretném kérni öntől, hogy ha vélelmez, akkor közelebbről vizsgálja meg, hogy melyik programról beszél. A „Nő az esély” program biztos nem tartozik azok közé a programok közé, amelyek feleslegesek lennének vagy felesleges, pazarló működést tennénk erre.

A kérdésére, hogy elvégzi-e a miniszterelnöki biztos úr a munkáját, azt tudom válaszolni, hogy elvégzi a munkáját. Folyamatosan szakmai kapcsolatban állunk vele, és mindarra a munkára, amit végez, szüksége van a kormánynak. Nyilván ezért nevezte ki miniszterelnök úr, ezért kérte fel erre a feladatra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 151 2015.09.03. 1:19  142-151

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Olyan szinten azért ismerhetné a házszabályt, hogy ha ön kérdez valamit a miniszterelnöktől, akkor elég nehéz arra Farkas Flóriánnak válaszolnia, mert nem ő a miniszterelnök. A miniszterelnököt csak egy miniszter helyettesítheti. Az, hogy jelen van a képviselő úr, azt jelzi, hogy nincs takargatnivalója, hanem adott esetben áll az önök kérdései elé, még akkor is… (Novák Előd: Személyes megtámadtatás címén kaphat szót!) Nem is minősítem a dolgot.

Az a példa, amit ön mond, pont azt bizonyítja, hogy az állami szervek végzik a munkájukat, hiszen ilyen típusú hiányosságok sajnos nemcsak ennek az iskolának az esetében, hanem más köznevelési intézményben is előfordultak, s nemcsak tavaly, hanem tavalyelőtt is és tíz évvel ezelőtt is. Azért van a Magyar Államkincstár, és még számos területén az életnek, hogy föltárja ezeket a hiányosságokat és orvosolja. S hogy ezt megtette, azt jelzi, hogy azokat a szükséges ellenőrzéseket, ami a mi dolgunk, elvégezzük, és a hibákat is rendbe tesszük.

A miniszterelnöki biztos úr feladata és teljesítménye egy más területen van. Most nem ő az Országos Roma Önkormányzat vezetője, hanem az a dolga, hogy mind a miniszterelnököt, mind a kormányt szolgálja azokkal a tanácsokkal, amelyek a következő időszakban legalább olyan fontosak, mint eddig voltak, és ezt egyébként ő magas színvonalon meg is teszi. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 106 2015.11.23. 2:20  103-110

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Képviselő úr! Elnök úr! Tisztelt Ház! Azt soha nem állítottuk, hogy a világ leghatékonyabb rendszere jött létre akkor, amikor azt a széttagolt köznevelési rendszert rendbe kellett tennünk, amit örököltünk 2010-ben. Anélkül, hogy bárkire hárítanánk a felelősséget, talán abban egyetértünk, hogy az, ami akkor volt, nem volt jó. Azon komoly szakmai vita folyt, egyébként az önök köreiből is támogatólag, hogy az a fajta széttagoltság nem megfelelő a köznevelés működtetéséhez, részben azért, mert nem egységes a rendszer, részben azért, mert a finanszírozási anomáliák óriásiak voltak abban az időben. Hiányzott az egységes számonkérési, mondjuk így: tanfelügyeleti rendszer, amelyet most bevezettünk.

Valóban így van, ha az ember elkezd átalakítani egy rendszert, főleg egy ilyen, az ország teljes területét és tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy minden magyar állampolgárt érintő rendszert, és ebben megpróbál egyfajta központosítást, akkor ennek lehetnek problémái és hiányosságai. Azt sem titkoltuk soha, hogy belső korrekcióra szükség van.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Éppen az elmúlt hónap elejétől lépett életbe az az új szervezeti és működési szabályzat, amely kezelni fogja azokat a részben jogos kifogásokat, amelyeket ön feltett. Bár ebben a halmazban így együtt elég nehezen értelmezhető, amit mond. Mert ha már a tankönyvekről beszélünk, hogy csak egy konkrét példát ragadjak ki abból, amit mondott, és ön tartós tankönyvet szeretne, akkor miért várja azt, hogy újraírjuk a tankönyveket és lassabban írjuk újra. Hiszen amikor kísérleti tankönyvek vannak, és vállaltuk, hogy három éven keresztül kísérleti módon vezetjük be ezeket a tankönyveket, akkor nyilván nem fogunk tartós tankönyveket nyomtatni, mert utána ki kéne őket dobni. Akkor lesz tartós tankönyv, ha véglegesek lesznek a könyvek. Valóban, a kísérleti fázis, a hibák kijavítása után van értelme tartós tankönyvet csinálni. Tehát ez a két dolog ellentmondott egymásnak a kifogásokban.

Ne felejtse el, hogy minden tanár megkapja a fizetését a megfelelő időszakban, és az emelt fizetését kapja meg, mióta mi kormányzunk. Ez az önök idejében nem volt így. Azok a járandóságok, amelyekről beszél, elhúzódó járandóságok, és ezeket akkor kapják meg, amikor az ezzel kapcsolatos elszámolás megvalósul.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 110 2015.11.23. 1:13  103-110

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Szeretném jelezni, hogy a fizetését minden pedagógus időben megkapja, és ez 40 százalékkal több, mint 2013 augusztusában volt. Szerintem ez egy eredmény. Ha megfigyeli, most a felsőoktatásban a béremelés kapcsán az egyetemi dolgozók azért tiltakoznak, hogy hogy lehet az, hogy most már a középiskolai tanárok többet keresnek, mint adott esetben egyes egyetemi oktatók. Tehát ott is továbbmegyünk a bérfejlesztéssel.

A járandóságok természetesen nem kegyek, ez nekem nem is jutott volna eszembe, de a teljesítésigazolások kiegyenlítése után tudjuk odaadni a pedagógusoknak. Talán eljutott önhöz is az a hír, hogy 26,7 milliárd forintot kapott év végére a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, hogy rendezze azokat az ügyeket, amelyek még most nincsenek elrendezve.

Amikor a szakképzés átvétele megtörténik, akkor tudunk egy olyan költségvetést, egy olyan hosszú távú és egyébként hatékony, jól működő költségvetést alakítani, amely majd a szakképzésnek és a közoktatásnak a különbözőségére tekintettel van. Akkor aztán a KLIK költségvetése is azokat a számokat fogja takarni, amelyekre szükség van egy évben a közneveléshez. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 148 2016.02.15. 1:56  143-152

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Ön szerintem el van maradva néhány hónappal, ugyanis nemcsak hogy meghallottuk azok szavát, akik bírálattal illették a köznevelési rendszert, hanem én személyesen jártam Miskolcon, ahol több mint száz igazgatóval, szülővel, diákkal és tanárral találkoztam, akik három órán keresztül mondhatták el, hogy milyen problémáik vannak a köznevelési rendszerrel, és válaszokat kaptak ezekre a kérdésekre.

Ezen túl, ha figyelte a sajtót ‑ ha már a saját városában nem tájékozódik -: a múlt pénteken, néhány nappal ezelőtt Palkovics államtitkár úr személyesen a Herman Gimnáziumban járt. És ha nem tájékozódik eléggé, akkor megint csak felhívom a figyelmét arra, hogy abban a köznevelési kerekasztalban, ahová a közneveléssel kapcsolatban minden fontos szereplőt meghívtunk, megjelent a Herman Ottó Gimnázium igazgatója is, aki ott úgy nyilatkozott, úgy látja, hogy érdemi tárgyalások kezdetén állunk.

Tehát ezek az aggodalmai elkéstek, és nemcsak néhány hónapot, hanem néhány évet is késtek, hiszen akkor kellett volna a pedagógusokkal lenniük, amikor kormányon voltak. Akkor nem kellett volna bezárni több mint 450 iskolát, akkor nem kellett volna bezárni több mint 280 óvodát, akkor nem kellett volna az OECD-országok között a legnagyobb forrást kivonni a köznevelésből 2008 után ‑ ezt még az önök akkori oktatási minisztere is elismerte -, és talán nem kellett volna elbocsátani 17 ezer pedagógust.

Ha akkor a pedagógusokkal lettek volna, akkor most hitelesebb lenne az a tülekedés, amivel megpróbálnak beállni abba az elégedetlenségbe, aminek minden jogos szakmai kifogásával szívesen foglalkozunk, és bízom benne, hogy ez a jövőben talán még önt is meg fogja nyugtatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 152 2016.02.15. 0:47  143-152

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Látja, képviselő úr, az a baj, amikor valaki csak a pártsajtóból tájékozódik. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Ez ténykérdés. Ténykérdés! Ott voltam Miskolcon, vagy nem voltam ott? Ön nem volt ott. Palkovics államtitkár úr ott volt, én is ott voltam. Meg is hallgatta magát, maga meg csak visszaüvöltözni tud, ez jellemző a viselkedésére.

A 25 pontról az ötödik tárgyaláson vagyunk túl. Ha nem hisz a közmédiának, akkor olvassa el a pártsajtót, mert abban Gallóné szakszervezeti vezető erről nyilatkozott. (Zaj az MSZP soraiban.) Szerintem a kiabálás azoknak a sajátossága, akik tudják, hogy nincs igazuk, és hangerővel próbálják a hitelességüket helyettesíteni, de szerintem ez nem fog sikerülni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 178 2016.02.15. 2:08  175-182

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt engedje meg, hogy egy félreértést tisztázzunk a szikszói II. Rákóczi Ferenc Kórházzal és Rendelőintézettel kapcsolatban. Az intézmény által nyújtott egynapos ellátások, valamint a járóbeteg-szakellátás tekintetében szeretném jelezni, hogy a járóbeteg-szakellátás megszüntetése Szikszón nem szerepel a terveink között, sőt ágazati fejlesztési elképzeléseknek megfelelően a lakosság közeli ellátásoké, a járóbeteg-szakellátás szerepének erősítése kiemelt szakmapolitikai célkitűzés. Ennek lehetőségeit Szikszón is érdemes megvizsgálni.

Ami az egynapos sebészetet illeti, annak a szüneteltetését szakmai, betegbiztonsági és fenntarthatósági szempontok egyidejű figyelembevétele mellett az alacsony kihasználtság miatt kezdeményezte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház a szikszói telephelyen, ahogy ezt ön is említette. A lakosság számára az ellátások a kórház miskolci telephelyén 15 kilométeres távolságban magas szakmai színvonalon továbbra is elérhetők.

A másik ügy, amit ön fölvetett, valóban olyan tervünk, amiben az egészségügyért, valamint a szociális ügyekért és társadalmi fölzárkózásért felelős államtitkárság együtt dolgoznak, az idősek tartós ápolási, gondozási ellátásának egységesítése érdekében egy integrált ellátási forma kialakításának lehetőségét is szem előtt tartó megoldást készítünk elő.

A szakmai munka a lakossági igények fölmérésével, ennek megfelelő, akár a jelenlegitől eltérő szervezeti ellátási formák kialakításának céljával folyik. Terveink szerint amennyiben szükséges, amennyiben ott hatékonyabban működtethető, egyes kapacitások átcsoportosítására is sor kerülhet az egészségügyi ellátásból a szociális ellátásba.

Mindehhez azonosítani szükséges az átfedéseket, és meg kell alkotni ennek megfelelően az átmeneti ellátási formákat, hogy a kétfajta ellátórendszer között a lakosság érdekében létrejöjjön az a kapcsolat, ami ma még hiányzik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 182 2016.02.15. 0:53  175-182

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm, elnök úr. Igen, valóban úgy van, képviselő úr, ahogy ön említette. Ezen a határterületen, az egészségügyi és a szociális ellátás között a szolgáltatás átalakításán kell gondolkodnunk. Tehát minden olyan adatot és javaslatot, ami az ellátásnak a lakosság igényeinek jobban megfelelő, hatékonyabb módon történő megszervezését vagy valamely valós meghatározott helyzet megoldását célozza, azt szívesen vesszük. Biztos vagyok benne, hogy lehetséges egy működőképes, fenntartható, a lakosság igényeinek jobban megfelelő ellátási modellt kidolgozni az idős emberek ápolási, gondozási szükségleteinek megfelelő biztosítására.

Képviselő úrnak a dél-abaúji térség szociális kihívásaira is kitérő kérdése, úgy vélem, hogy segíti a munkánkat abban, hogy mindenkor a helyi igényekre is tekintettel kerülhessen sor a szükségszerű átalakításokra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 80 2016.03.01. 23:51  75-235

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Ha már ez a kiváló lehetőség megteremtődött, hogy beszéljünk a magyar köznevelés ügyéről, akkor talán érdemes mégiscsak a lényeggel kezdeni. Beszéljünk a lényegről! Beszéljünk arról, hogy miért volt szükséges 2011-től a köznevelési rendszer átalakítása, mik azok a célok, amelyeket magunk elé tűztünk annak idején.

Két fő törekvésben határoztuk meg a köznevelési rendszer célját. Az egyik a minőségi oktatás, minőségi versenyképes oktatás, a másik pedig a hazafias nevelés kérdése. Mind a kettőre egyformán szükség van akkor, ha azt szeretnénk, hogy a XXI. század nemcsak egyéni, hanem közösségi sikereket is jelentsen. Úgy is mondhatnánk, így szerepel a köznevelési törvény bevezetőjében: „A közösségi nevelés célja nem más, mint megtanítani a magyar gyermekeket magyarul gondolkodni és beszélni, munkát tisztelő, magabíró, korszerű tudással rendelkező, önálló magyar gondolkodásra képes embereket nevelni, akik elkötelezettek a nemzeti közösség alapvető értékei iránt, és képesek megállni a helyüket a XXI. században nemcsak Magyarországon belül, hanem nemzetközi téren is.”

Hol tartunk most? Ahhoz, hogy megértsük azt, milyen helyzetben is vagyunk, tudnunk kell azt, hogy honnan indultunk. Onnan indultunk, hogy 2010-ben az önkormányzati rendszer összeomlás előtt állott, olyan csődhelyzetben volt, amely mint az iskolarendszer fenntartóját képtelenné és alkalmatlanná tette ennek a feladatnak az ellátására. 1260 milliárd forintnyi adósságot halmozott fel az önkormányzati rendszer, és ahol a fenntartó csődben van, ott az intézmények is csődben vannak. Ehhez járult még hozzá az, hogy annak idején a szocialista kormány csak a 13. havi fizetés elvételével évi 17 milliárd forintot vett ki az önkormányzati rendszerből. Ha ezt addig számoljuk, amikor elkezdődött 2012-ben a béremelés, amikor megpróbáltuk visszaadni ezt az összeget, akkor ez összesen 78 milliárd forint.

A PISA-eredmények is lehangoló képet mutattak, hiszen mind matematikából, mind természettudományból 2012-re 2003-hoz képest súlyosan romlottak az eredmények.

(13.00)

Ha az iskolabezárásokról beszélünk, akkor 1127 iskolának szűnt meg az önállósága az önök kormányzása idején. És beszéljünk a tanárelbocsátásokról is: több mint tízezer tanárnak szűnt meg a munkahelye. Ez egy kisebb város Magyarországon.

A fő probléma ‑ hogy, bízom benne, egy kicsit konszenzusosabb területekre is evezhessek (Tóbiás József: Nehéz ezek után.) ‑ az volt, hogy nem volt egy felelőse, nem volt egy egyértelmű felelőse e rendszer fenntartásának, sem minőségi, sem finanszírozási szempontból. Odáig jutott a valóságos felelős hiánya, hogy 2010-ben, amikor átvettük a kormányzást, akkor semmifajta megbízható adat nem létezett a tekintetben, hogy mennyi tanár is van Magyarországon, nem beszélve arról, hogy mennyire lenne valójában szükség, és arról sem, hogy mennyibe kerül Magyarországnak ‑ az önkormányzatokat és az állam finanszírozását is beleszámítva ‑ az iskolarendszer. Ezért talán mondhatom azt ‑ a jelenlévőkkel együtt -, az akkori időkre, 2010-re egy olyan konszenzus alakult ki, hogy bármi történik 2010 után, az állam fenntartó szerepét mindenképpen erősíteni kell.

Hogy mit jelentett annak idején ezeknek a megbízható adatoknak a hiánya? Ez valóban egy olyan áthúzódó történet, amelyikre 2013-ban a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ költségvetését kellett alapítanunk, és azért valóban ‑ sohasem titkoltuk ezt ‑ olyan nem létező számok alapján készült el az első, mondjuk így, bázisköltségvetés, amelyik nem felelt meg a valóságos finanszírozási igényeknek.

Mi történ ezután? 2011-től az új köznevelési törvénnyel elindítottuk azt a reformot, amelynek az egyik legfontosabb eredménye az, hogy ma a magyar családok a tankönyveket 15 milliárd forinttal olcsóbban kapják, mint ahogy eddig kapták (Bangóné Borbély Ildikó: Rájuk is fér!), és az iskolába járók 60 százaléka vagy ingyen, vagy kedvezményesen kapja a tankönyveket. Azt ígértük ‑ bízom benne, hogy ezt az időpontot előre lehet hozni -, hogy 2020-ra egyébként minden általános iskolás ingyen fog hozzájutni a tankönyvekhez.

A gyermekétkezés tekintetében el lehet mondani azt, hogy még Magyarországon állami finanszírozásban sohasem kapott ennyi gyermek térítés nélkül étkezést napi három alkalommal.

Hogyha továbbmegyünk azoknak a munkájára, akik nélkül természetesen az iskola élete, a köznevelés nem képzelhető el, akkor az az életpálya, amit bevezettünk, olyan jelentős béremelést hozott a pedagógusoknak, amire az elmúlt huszonöt évben nem volt példa. Én egyetlenegy számot ragadnék itt ki: egy öt éve tanító, egyetemi végzettségű tanárnak középiskolában 135 ezer bruttóról ‑ 2011-es adatot mondok ‑ 2015-re 227 ezer forintra növekedett a fizetése. Ez 67 százalék. Van, aki ennél kevesebbet kapott, van, aki többet kapott. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Azt javasolnám képviselőtársaimnak, hogy türelmesen várják meg, míg önök következnek. (Az elnök csenget.) Lett volna lehetőségük arra, hogy ezt a rendszert rendbe tegyék (Bangóné Borbély Ildikó: Most rendben van? ‑ Közbeszólások az MSZP soraiból.), nem tették; szerintem ezzel a visszafogottsággal vegyünk részt a vitában.

Azt is egy fontos eredménynek tartom, hogy egyetlenegy intézményt nem zártunk be, ellenkezőleg, újakat nyitottunk, hiszen vállaltuk azt, hogy a legkisebb településen is, ahol igénylik, már nyolc gyermekkel fönn lehet tartani alsó tagozatot, ha erre a szülők és az önkormányzat igényt nyújt be.

Emlékszem még a 2012-2013-as tárgyalásokra a szakszervezetek képviselőivel, ahol folyamatos volt az a riogatás, hogy ha ez a rendszer megvalósul, akkor több tízezer pedagógust kell elbocsátani. Jelentem, egyetlenegy pedagógust sem kellett elbocsátani. Hogyha ilyen jó a prognózisuk más ügyekben is, akkor lehet, hogy érdemes másokra is hallgatni, nem csak önökre. És akkor még nem beszéltem azokról a fejlesztésekről, amelyek mind az infrastruktúra-, mind a humán fejlesztés területén megvalósultak az előző ciklusban. Valóban, már a 2010 előtti kormány elindításával 367 milliárd forintot fordítottunk az iskolák humán és infrastrukturális fejlesztésére.

A legelőremutatóbb döntésnek ebben az ügyben, ha már a tanárokról beszéltünk, a Klebelsberg-ösztöndíjrendszert tartom, aminek az eredménye az, hogy ma a hiányszakok területén jelentősen növekedett a jelentkezők száma. Ma, három évvel az ösztöndíjrendszer bevezetése után a pedagógusképzésben, a tanárképzésben 1237 fő tanul úgy, hogy havi 75 ezer, 50 ezer vagy 25 ezer forint nettó ösztöndíjat kap csak azért, hogy meglegyen a megélhetése, és ezért vállalja azt, hogy utána a képzési idejének megfelelően magyar iskolában fog tanítani. Tehát nem valamilyen hivatást kereső időszaknak minősül ma már a tanárképzés ‑ ezeknek az embereknek az esetében biztosan nem, 1237 főről van szó -, hanem egy valóságos fölkészülés a pedagóguspályára. Ez azt is mutatja, hogy a jövő generáció ‑ sokakkal ellentétben ‑ hisz a magyar oktatás jövőjében.

És amiről keveset szoktunk beszélni, hiszen a kisiskolák, a vidéki iskolák hangja nem olyan erős, mint a központi helyeken lévőké vagy éppen az elitiskoláké, az, hogy a szakos ellátás csak azáltal, hogy tankerületi szinten szervezzük a szakos tanárok munkáját, 30 százalékkal nőtt. Tehát a képesítés nélkül tanítók száma jelentősen csökkent.

Mégis szót kell ejtenünk azokról a problémákról is, amelyek ennek a vitanapnak az értelmét is adják. Valóban úgy van az, hogy ha egy rendszer szétesett, akkor a központosításban, elképzelhető, hogy tovább megy az ember, mint ahogy az szükséges. Mi sohasem titkoltuk azt, hogy az első központosítási lépés után valamifajta lazításra, valamifajta könnyítés­re szükség van, de hogy a rendszer fölálljon, ehhez való­ban nagyon szigorú, egyközpontú, egy fenntartói rendszer jött létre. El kell ismerni, hogy valóban, ezzel a munkáltatói jogköröknek a beszorítása történt, és ezért a vezetői felelősség ma már nem olyan egyértelmű, mint az korábban volt, szükség van ennek a részbeni helyreállítására.

Az egy fenntartós rendszer az, hogy egy központból irányítunk több mint százezer tanárt és több ezer iskolát, ennek is megvannak a hátrányai. Az első továbblépés ebben az ügyben, hogy ha a szakképzési rendszerre néznek, akkor azt látjuk, hogy a magyar köznevelést ma kétharmadában egy fenntartó irányítja, a szakképzésben pedig az egyharmadot 40 fenntartó irányítja. Ennek a rendszernek a tapasztalatai után, úgy gondolom, hogy lehetséges és szükséges, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó rendszerben is több lábra álljunk, több fenntartóval decentralizáljuk ezt a rendszert.

Jelentős problémát jelent a tanároknak az új minősítési rendszer, amelyben, bízom egyébként, hogy senki sem kételkedik, vagy senki sem vonja kétségbe azt, hogy ma már egy modern munkahelyen, egy versenyképes világban elképzelhetetlen az, hogy valakinek kívülről ne mérjék a teljesítményét. Korábban is volt ilyen tanfelügyeleti rendszer Magyarországon, ennek az összekötése a minősítési rendszerrel egy fontos előrelépés. Másrészről viszont el kell mondani azt, hogy valóban, itt a szakértői kiváló javaslatok következtében is, és hogy ezeket részben átalakítás nélkül átvettük, egy olyan túlbürokratizált minősítési rendszer alakult ki, amire csak ilyen ijesztgető szavakat szoktak mondani, hogy portfólió, és jellemző, hogy erre már kialakult egyfajta portfólióbiznisz is, ahol különböző ellenszolgáltatások esetén hajlandók kívülről elkészíteni egy tanár portfólióját. Szerintem ezen lényegesen változtatni kell, én erről már az elmúlt hetekben beszéltem, és most is vannak olyan intézkedések, amelyekkel könnyíteni fogjuk ezt a minősítési rendszert, anélkül, hogy föladnánk ennek a lényegét, hogy legyen egy olyan külső értékelés, önértékeléssel, intézményi értékeléssel összekötve, amelyik segíti a pedagógust abban, hogy ne érezze egyedül magát a pályán, és ne gondolja azt, hogy azzal, hogy bezárul az osztályterem ajtaja, tulajdonképpen senki mást nem érdekel rajta kívül meg remélhetőleg, a szülőkön kívül, hogy mi is történik abban az osztályban. Hogy egy rémisztő példát mondjak a minősítési rendszer túlburjánzására: az, hogy 77 indikátor alapján értékelünk, 77 indikátoradatot kérünk az értékelési szempontokhoz, szerintem erre így nincs szükség, miközben természetesen a minősítési rendszerre szükség van.

A következő probléma az előbb említett önkormányzati rendszerből való átvételnél a bázis meghatározása kapcsán az a fajta, mondjuk így, részleges, időleges alulfinanszírozottság, ami azt jelentette és azt jelenti még ma is, hogy utólag kellett beletennünk azokat az összegeket, azt a finanszírozást a köznevelési rendszerbe, amire szükség van. Azt, úgy gondolom, senki nem tudja vitatni, hogy ezek az összegek mindig megérkeztek, csak éppen nem időben, részben az elosztási rendszernek a túlzott bürokratizáltsága miatt, részben pedig azért, mert egy központból irányítottuk ezt, részben pedig azért, mert nem lehetett, 2013-ban sem lehetett még reális számok alapján megtervezni ezt a rendszert.

(13.10)

De ha szabad ebben az ügyben mégiscsak egyfajta felelősségmegosztásról beszélni, hadd mondjam azt, hogy ennél rosszabb helyzet volt, amikor a fenntartás az állami finanszírozás mellett mégiscsak az önkormányzatok feladata volt. Szerintem ma jobb az a vegyes finanszírozási rendszer, amiben benne vagyunk, az a vegyes fenntartású rendszer, amely azt mondja, hogy a működés, az üzemeltetés alapesetben az önkormányzatok dolga, hacsak erről le nem mondanak az önkormányzat teljesítőképessége miatt, a fenntartás pedig az állam dolga. Ha lemondott erről az önkormányzat, akkor az állam köteles működtetni is, üzemeltetni is ezeket az iskolákat.

Mégis, hogy lássuk a számokat. Ma olyan iskola Magyarországon az egész köznevelési rendszert tekintve, ahol kizárólagos az állam fenntartása és működtetése, az összesen 17 százalék. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a működtetésben problémák vannak, ez-az vagy bármi az iskola infrastruktúrájához hiányzik, akkor 17 százalékban beszélünk az állam felelősségéről, a megmaradó rész önkormányzati működtetésben van, vagy egyházi, vagy éppen magán-, illetve alapítványi működtetésben van. Szerintem ezen érdemes elgondolkodni, és bízom benne, hogy a valószínűleg elkerülhetetlen politikai csatározáson túl ebben a néhány órában lesz lehetőségünk arra is, hogy a valóban hozzáértőkkel beszéljünk arról (Gőgös Zoltán: Akkor menj haza!), hogy ennek a vegyes fenntartású rendszernek a hátrányait hogyan tudjuk kiküszöbölni.

Amikor elkezdtünk egy olyan munkát, ez tavaly szeptemberben történt, hogy hogyan is tudjuk azokat a problémákat önkorrekcióval, belső korrekcióval orvosolni, amelyeket ez az új rendszer fölvet, akkor szerveztünk egy konzultációsorozatot, ahol valójában minden állami fenntartású, tehát önkormányzati működtetésű is ‑ itt kétezer iskoláról beszélünk -, minden állami fenntartású iskola igazgatójának, tanárainak és a szülőknek lehetőségük volt elmondani a problémáikat. Ötezer problémát gyűjtöttünk össze, amelynek a csúcsán, el kell mondani, és szerintem ez okozza majd a legtöbb fejtörést, hiszen az egyéb ügyeket sokkal egyszerűbben meg lehet oldani, a tananyag kérdése, vagy mondjuk így, a diákok és a tanárok túlterheltségének a kérdése volt.

A Nemzeti alaptantervről van szó, arról, hogy sok vagy kevés, hogy tényleg sok-e a tananyag, vagy csak rosszul van elosztva. Mégiscsak figyelmébe ajánlanék a képviselőtársaimnak egy olyan számot, amely az egyébként gyakran hivatkozott OECD-felméréseken alapul. Magyarországon egy tanuló egy évben átlagosan 5553 órát tölt az iskolában, az OECD-átlag 7571, ennyit tölt egy évfolyamon átlagosan egy tanuló az iskolában. Tehát a túlterheltség, a sok tananyag kérdését szerintem akkor érdemes és úgy érdemes feltenni, erről majd mondok még néhány szót, ha ennek az elosztásáról beszélünk, és nemcsak arról beszélünk, hogy mit tanítunk, hanem arról is, hogy hogyan tanítjuk meg mindezt. Arról is beszélnünk kell, hogy mennyi a törzsanyag, a kötelezően megtanítandó, és mennyi az az arány ‑ ma 90 százalék a 10 százalékhoz, és elképzelhető, hogy ezen változtatni tudunk -, amit a helyi tanerők döntenek el, és mi az, ami központi előírás.

Ha a jövőről beszélünk, mégiscsak azt kell mondanom képviselőtársaimnak, hogy nélkülünk nem fog menni a változtatás. Tehát azt kérem önöktől, hogy azoknak az adott esetben érdekvédelmi, szakmai vagy álszakmai szervezeteknek, amelyekre megpróbálnak befolyást gyakorolni, mondják ezt el. Akkor van értelme az oktatásról beszélni, ha nem külön beszélünk, hanem együtt. Ezért hoztuk létre a köznevelési kerekasztalt. Kicsit komikusnak tartom, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Neveléstudományi Intézetét egyesek itt félhangosan havernak minősítik (Gúr Nándor: Máshol is! ‑ Dr. Harangozó Tamás: A honvédelmi miniszter is!), vagy éppen a nagycsaládosok szervezetét, ahol három gyerek alatt nem nagyon lehet tagnak lenni. Ez azt jelenti, hogy ha valaki, egyébként jelenleg az elnök egy pedagógus, három gyereket járat iskolába, akkor átlagosan is húsz évet töltenek el a gyerekei az iskolában. Van egy kis tapasztalata erre nézve. (Bangóné Borbély Ildikó: Nekünk is!) Az összes iskolaigazgató, gimnáziumigazgató kikérhetné magának, hogy önök havernak és baleknak minősítik azokat, akik ebben részt vesznek.

Nem tudom, hogy képzelik azok, akik külön akarják megoldani a köznevelés problémáit. Valószínűleg nem azt akarják megoldani, hanem a politikai pecsenyéjüket próbálják sütögetni (Balla György: Úgy van!), erre is van lehetőség ebben az országban, hiszen demokrácia van (Taps a kormánypárti padsorokból. ‑ Gőgös Zoltán: Minek örülsz?), de szerintem ezt válasszuk külön (Zaj az MSZP padsoraiban. ‑ Az elnök megkocogtatja a csengőt.) attól a komoly szakmai munkától, amit, úgy gondolom, el lehet végezni. Nélkülünk nem fog menni, képviselő úr! Önökkel nem ment, nélkülünk meg nem fog menni!

Beszéljünk néhány szót a központosítás problematikájáról! Már említettem, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium által átvett szakképző intézmények 40 oktatási centrumon keresztül szervezik a köznevelés egyharmadának munkáját. Szerintem ez egy követendő modell. A közeli jövőben államtitkár úr fog majd beszélni a jövőről; bízom benne, hogy nagyobb népszerűséggel az ellenzék soraiban, mint ahogy erről most én beszélek. Én néhány irányt szeretnék csak meghatározni arról, hogy hogyan is lehet úgy átszervezni az intézményfenntartást, hogy 2016 szeptemberétől már ebben a rendszerben tudjanak elindulni az iskolák, és abban ez a decentralizálás érvényesüljön. A bürokrácia, annak mérséklése kapcsán szerintem olyan jelentős lépéseket tettünk már, amit nem is szeretnénk semmiképpen visszacsinálni.

Az önértékelésben, mindabban a papírmunkában, ami megnehezítette ennek az ügynek a valóságos értelmét megragadni, vissza kell lépnünk. Az egyik olyan intézkedés, amit én a tegnapi menetrenddel, útmutatóval aláírtam, az az, hogy… (Zaj az ellenzéki padsorokból.) Ha nem figyelnek, akkor nem fogják tudni továbbmondani a választóiknak! (Nagy zaj. ‑ Gyöngyösi Márton: Értelmezzük éppen!) Akik hét évvel nyugdíj előtt vannak, azoknak nem kell minősíttetni magukat, hanem automatikusan a pedagógus II. kategóriába kerülnek. (Gőgös Zoltán: És ezt miért most találjátok ki?) Azoknak mondom, akik idefigyelnek. Akiket pedig ideiglenesen minősítettünk a pedagógus II.-ben, hiszen olyan szakmai kvalitásaik voltak, hogy szükség volt a munkájukra, azok minősítés nélkül is benne maradhatnak a pedagógus II.-ben természetesen. Ez szerintem egy jelentős előrelépés.

A legfontosabb, amit tervezünk ‑ ehhez törvénymódosításra van szükség, és itt még meg kell vívnunk néhány csatát -, az az, hogy a minősítés kötelező voltát 2018-ig eltöröljük. Ez egy lehetőség lesz. Aki úgy gondolja, hogy minősítené magát, és bele szeretne kerülni a következő kategóriába, a pedagógus II.-be, az majd eldönti, hogy ő kívánja-e ezt vagy nem, aki nem kívánja, azt nem fogjuk minősíteni ebben az ügyben.

Önök már hallották azt a hírt, hogy azokkal a milliárdokkal szemben, amit önök kivettek ebből a rendszerből, a szocialisták kivettek ebből évente 17 milliárd forintot, most éppen a legutóbbi kormányülésen az a döntés született, hogy 38 milliárd forint plusszal rendelkezünk ebben a félévben a finanszírozáshoz. (Dr. Varga László: És kivettetek százat!) A tanév végére pedig szeretnénk azt az új finanszírozási rendszert a kormány elé terjeszteni, amely, bízunk benne, hatékonyan tudja működtetni az iskolákat. Újra felvetném azoknak, akiknek netán mégis van szakmai érdeklődésük, hogy a vegyes fenntartást együtt kell átgondolnunk.

A végére hagyhattam azt, ami a legfontosabb ma a szülőknek és a diákoknak: ez nyilván az a mondat, amikor diákok arról beszélnek, hogy sokat kell tanulni. Szerintem ezt a megfelelő súlyán és helyén kell kezelnünk. De azt a tananyagot, ami a Nemzeti alaptantervben van, akkor van értelme újra górcső alá venni ‑ mi természetesen folyamatosan felülvizsgáljuk és tanulmányozzuk, hogy e tanterv bevezetése milyen pluszterheket jelent diákokra és tanárokra -, ha azon gondolkodunk, hogy hogyan akarjuk mindezt megtanítani az iskolákban. Amikor beszéltünk a kilencosztályos általános iskoláról javaslatként, tervként, és döntést is hoztunk arról, hogy ebben a ciklusban ezt nem kívánjuk bevezetni, akkor egy olyan vitát akartunk elindítani, amely arról is szól, hogy milyen rendszerben tanítsuk meg ebben a kilenc évben mindazt, ami a Nemzeti alaptantervben van. A javaslatunk az, hogy érdemes azon gondolkodni, hogy az első három év valóban az írásra, olvasásra koncentráljon, a beszédkészséget erősítsük, és a közismereti tárgyaktól kíméljük meg a gyermekeinket. A második három évnek lehet ez a feladata, és a hatodik osztály után érdemes azon gondolkodni, hogy talán valamifajta pályaorientáció már lehetséges legyen.

Azon is érdemes gondolkodni, hogy ha meghallgatom az „égig érő” gimnáziumok képviselőit, akik ma Magyarországon az elitgimnáziumokat képviselik, ők azt mondják, hogy számukra a Nemzeti alaptanterv megtanítása semmifajta problémát nem jelent, miközben egy hátrányosabb helyzetű térségben ez nyilvánvalóan másként van.

(13.20)

Tehát érdemes azon is gondolkodni, hogy hogyan osszuk el a tananyagnak a terhelését, ha nem is iskolákra, de mindenképpen a hátrányosan induló csoportokra nézve érdemes azon gondolkodni, hogy hogyan használjuk fel a nyári szünidőt arra, hogy bizonyos dolgokat, amik a köznevelés rendszerében az iskolaévben elmaradnak, azokban pluszlehetőséget adjunk azoknak, akiknek erre szükségük van. Ez a tanévnek a felosztásáról is szólhat.

Az a jó hír mindenképpen idekívánkozik a végére, hogy a következő európai uniós fejlesztési időszakban, ami már elindult, és részben a kiírások is megtörténtek, 230 milliárd forintot kívánunk fordítani az iskolák infrastruktúrájának és humán kapacitásának a fejlesztésére. Ehhez a 230 milliárd forinthoz még szeretném jó hírként hozzátenni, hogy ebből nagyon keveset szeretnénk azoknak a szakértőknek adni, akik a korábbi rendszert felállították, illetve javasolták, hogy azt állítsuk föl. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 51-53 2016.04.26. 20:52  46-218

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere, a napirendi pont előterjesztője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt megjelent Vendégek! Ha rögtön a jövővel kezdhetem, akkor az ez évi és a jövő évi terveink között szerepel az, hogy Budapest egészségügyi ellátását megújítsuk, hogy azt a paradox helyzetet, ami részben az európai uniós források felhasználásából következik, mégpedig az, hogy a hátrányos helyzetű, illetve a nem versenyképesnek minősített régiókban tudtunk elsősorban kórházakat, a kórházi ellátást fejleszteni, Budapesten pedig nem, ezt az aránytalanságot orvosoljuk. Tehát az elkövetkező évek egyik nagy programja a budapesti egészségügyi ellátás megújítása. Erről majd mondok még néhány konkrét szót is.

A másik nagy program, aminek el kell indulnia, bízom benne, már 2016-ban, az a többéves bérfejlesztési program, amit 2012-ben elkezdtünk, és mindenképpen folytatni akarjuk. Erre az elkövetkező évi költségvetésben, ezt önök hamarosan megismerhetik, 100 milliárd forint nagyságrendű összeg fog rendelkezésre állni. Szeretnénk ennek a bérfejlesztési programnak a következő ütemét már 2016-ban elindítani. De mégis, mielőtt arról beszélnénk, hogy hogy néz ki a jelenlegi helyzet, és mit tervezünk a jövőben, bizony sajnos szólnunk kell arról, hogy honnan is indultunk, honnan indultunk, hová jutottunk 2010-ben. Annál is inkább, mert a személyes felelősei is jelen vannak annak a helyzetnek, ami 2010-re kialakult, itt a teremben.

Szomorúan kell tapasztalni, illetve nem is szomorúan, részben érthető, hogy nem szakmai javaslataik vannak. Hiszen a hergelésen és a hangulatkeltésen kívül, az elmúlt napokban is láttunk erre példát, az előző kormány képviselőinek másra nem jut képessége. Mert ha azt a számot idehozom, a 650 milliárd forintot, amit önök az elmúlt nyolc évben 2010-ig kivontak az egészségügyből, bizony ez több ezer egészségügyi dolgozó utcára kerülésével járt. Arról nem is beszélve, hogyan próbáltak meg a betegeken üzletelni. Mert az a szakmainak nevezett koncepció, amit önök megpróbáltak megvalósítani 2010-ig, bi­zony csődöt mondott. Gondoljunk csak a fizetős egészségügy bevezetésének kísérletére, amit természetesen a 2006-os választási kampányban még tagadtak. Erre aztán a népszavazáson mondtak nemet azok, akik látták, milyen veszélyeket jelent mindez, az egészségbiztosítási rendszer és a kórházak magánkézbe adására való törekvéssel. Az előbb említett forráskivonás ennek egy nyilvánvaló jele volt.

Aztán a kórházak eladósításának és amortizálódásának folyamata is odajutott, hogy 2010-ben 130 milliárd forint adóssággal kellett átvennünk a kórházakat. Az eszközállományuk 80 százaléka szorult cserére a kórházi ellátórendszerben. Az összeomlás szélén volt maga a mentőszolgálat is. Ha arra gondolok, hogy két év alatt nem sikerült 2008-2010 között egyetlenegy mentőautót sem vásárolniuk, akkor ez szimbolikusan jelzi azok mellett a dolgok mellett, hogy a kórházi fejlesztésben a legnagyobb innováció a vizitdíj-automaták fölállítása volt, nem beszélve a kórházi széfek bevezetéséről. Érdemes lenne elmenni azoknak, akik ezt annak idején elindították a kórházakba, és megnézni, hová is jutottak, milyen sorsra ezek az egyébként súlyos milliós beruházású kórházi széfek, hogyan is használják vagy nem használják őket. (Gőgös Zoltán: Miniszter úrnak is érdemes lenne.)

(11.40)

A működő struktúrák egyik fontos terepe volt a gyógyszerellátás és ebben a rendszerben a patikák szerepe. Talán emlékeznek még rá, ha nem, akkor szeretném feleleveníteni, hogy körülbelül 600 kispatika ment csődbe a baloldali-liberális kormányzás alatt. A gyógyszer-gazdaságossági törvény rontotta a gyógyszerellátás biztonságát, a kispatikák megmaradása pedig nemcsak egészségpolitikai cél, hanem nemzetpolitikai cél is kell hogy legyen, hiszen az élhető vidékhez a kispatikák rendszere nagyban hozzájárul. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Meg a stadion!)

Aztán beszéljünk ennek az egésznek arról a részé­ről, amit bizony folyamatosan nemcsak a korrupció gyanúja, hanem a ténye is belengett. Gondoljunk azokra az ítéletekre, amelyeket az önök szakpolitikusai­nak, volt szocialista országgyűlési képviselőknek el kellett szenvednie: börtönbüntetés volt ennek az eredménye; gondolom, ezen nem érdemes vitatkozni.

Tehát az elmúlt hat év, 2010-től máig, nem egészen hat év, öt és fél év, azt a feladatot, kemény munkát rótta ránk, hogy mind a gazdaságnak a teljesítőképességét növeljük, mind pedig azoknak az önkormányzatoknak, fenntartóknak a helyzetét rendezzük, akiket a kórházak fenntartása ‑ itt elsősorban a megyei önkormányzatokról és a városi kórházakról van szó ‑ oda juttatott, hogy körülbelül 1200 milliárd forint adósságát kellett az önkormányzatoknak konszolidálnunk. Az a fenntartási rendszer működésképtelen volt, ráadásul egy negatív gazdasági trend mellett, ahol nem növekedés, hanem csökkenés volt Magyarországnak a gazdasági teljesítményében. Amit meg kellett tehát tennünk, az egyrészt a kórházfejlesztés ügye volt, a másik pedig a sürgős bérfejlesztés elindítása, hiszen a külföldi munkavállalást, egyáltalán az elvándorlást az egészségügyből bizony nagy részben a feltételek hiánya és a megfelelő fizetés hiánya okozta. (Gőgös Zoltán: Most már rendben van.)

Ha a gyógyszerellátásról beszélünk, akkor talán az egyik legfontosabb eredmény volt még a második Orbán-kormány elején az, hogy a gyógyszergyár­tók­kal és ‑forgalmazókkal történt nagyon kemény tárgyalássorozat után körülbelül 100 milliárd forinttal sikerült csökkentenünk a gyógyszerkassza kiadásait úgy, hogy ebből nem áremelés következett, sőt mondhatom azt ‑ ez 2015-re mindenképpen igaz ‑, hogy 390 terméknek csökkent jelentősen a térítési díja. Ma azt mondhatjuk, ha az átlagos gyógyszerárcsökkenést tekintem, akkor az körülbelül 10 százalékos csökkenést jelent a gyógyszerek térítési díjában, ami, úgy gondolom, elég fontos eredmény.

Ha a kórházfejlesztésekről beszélünk, egy olyan 500 milliárdos fejlesztési program indult el, ami 2010 és 2015 között ‑ el kell ismerni, ezeknek a fejlesztéseknek a tervezése még az előző kormány időszakára szorítkozott, illetve akkor valósult meg. Itt viszont akkor azt is el kell mondanunk, hogy éppen elég energiát emésztett fel ezeknek az a fajta áttervezése, hogy ezekből valóságos kórházfejlesztések legyenek. 655, egészségügyet érintő fejlesztési projekt zajlott, valósult meg az elmúlt években, 2010 és 2015 között. Az egészségügyi fejlesztésre fordított összegek, ahogy említettem, jórészt a vidéki kórházakhoz jutottak, ebből 100 milliárd forint eszközbeszerzésre fordítódott, a maradék összeg pedig a kórházak egyéb infrastrukturális fejlesztésére. A legmagasabb fejlesztés egyébként Bács-Kiskun megyében volt.

A bérek ügyében is nagyon gyorsan kellett lépnünk, úgyhogy amikor oda jutottunk, hogy a gazdaság teljesítőképessége, a költségvetés rendbetétele ezt lehetővé tette, 2012-ben és 2013-ban, két lépcsőben körülbelül 95 ezer egészségügyi dolgozó részesült béremelésben, 75 milliárd forintot meghaladó összegben. Két év alatt, elmondhatjuk, a 2012-13-as béremeléssel a kórházakban és a szakrendelő intézetekben foglalkoztatottak bruttó keresete átlagosan 27 százalékkal nőtt, így próbáltunk az orvosoknak, a szakorvosoknak és a fogorvosoknak a fizetésén is emelni. 350 ezer forint fizetésig egységes, meghatározott összegű, a számítások alapján bruttó 65 800 forint emelésben részesültek ebben a két évben.

A szakdolgozók esetében a fizetési osztályoktól függően ez ezertől 25 ezer forint összegig terjedő béremelést jelentett, az egyéb diplomások 31 400 forint/hó béremelésben részesültek. Az ágazati béremeléshez kapcsolódott aztán később a mozgó bér felengedése, az intézkedés végrehajtásához tavaly több mint 5 milliárd forint forrás állt rendelkezésre. Az érintett szakdolgozók jövedelme így átlagosan bruttó 5 és 15 ezer forint között növekedhetett, az érintett orvosoké pedig 20-25 ezer forinttal lett magasabb, erre még plusz 12,8 milliárd forint állt rendelkezésre.

Elkerülve annak a kritikának az esélyét, bár gondolom, nem fogom megúszni, hogy ez egy termelési beszámoló, azt szeretném mondani, hogy természetesen ezek a számok fontosak, de ami mögötte van, az mégiscsak azoknak az embereknek az áldozatos munkája, akiknek próbáltuk ilyen módon honorálni a tevékenységét.

Az egyik legfontosabb gond, és ebben egyáltalán nem állunk jól még akkor sem, ha csak az elmúlt évben 15 százalékkal növekedett azoknak a szakorvosjelölteknek a száma, akik beléptek a rezidensprogramunkba. Mégis a rezidensprogram támogatása öt ösztöndíjtípussal, a nettó 100, 150 ezer, illetve 200 ezer forint havi jövedelemnövekedés a rezidensprogramban levőknek, úgy gondolom, igen jelentős lépés, ezekre 5 milliárd forintot biztosított a kormány az elmúlt évben. Ebben az ösztöndíjprogramban 3400 fiatal orvos vett részt, ennyien vették már igénybe.

Ez egy olyan jelentős dolog, ami azt jelenti, hogy a külföldi munkavállalás, a külföldi munkavállalásra benyújtott igények száma az elmúlt évet tekintve 30 százalékkal csökkent. Ha ez nem is elég még, azért úgy gondolom, jelzi azt, hogy a rezidensprogramban igen jelentősen előre tudtunk lépni. Ez nemcsak pénzkérdés, ez magának az orvosképzésnek az erősítését és reformját is igényli, amire, bízom benne, a következő években sor fog kerülni, hiszen ha megnézem a külföldi munkavállalást, akkor azt természetesen lehet bérfelzárkózással csökkenteni, de azért azt be kell vallanunk, hogy nyugat‑európai béreket még sokáig nem fogunk tudni fizetni. Így az orvosok munkakörülményeinek javítása, a családalapítási ked­vezmények, juttatások erősítése, ezek a kínálatok megint csak jelentősen hozzá fognak tudni járulni ahhoz, hogy a külföldi munkavállalás csökkenjen ezen a területen. Arra is gondolhatunk, hogy ha a Magyarországon képzett orvosok számát, az ezzel kapcsolatos egyetemi kapacitást emeljük, akkor nyilván egy nagyobb végzőorvosszámból többen is fognak itthon maradni Magyarországon vagy éppen visszatérni külföldi tapasztalatok után.

A várólisták felére csökkentése is egy nagyon lényeges eredmény, amire szintén tízmilliárd fölötti összeget, 12,2 milliárd forintot fordítottunk. És ha szabad még egy visszatekintést megengedni: egyáltalán a várólisták készítésére sem vállalkozott a 2010 előtti kormány. Tehát akkor, amikor vannak, akik panaszkodnak a várólisták hosszáról, és ennek kapcsán bírálnak bennünket, hadd jelentsem azt, hogy egyáltalán elkészítettük azt a felmérést, hogy lássuk, hogyan is áll az egészségügy teljesítőképessége az igények tekintetében. Ehhez először fel kellett állítani a várólistákat, amelyeket megtettünk, és azóta fokozatosan csökkentjük az ezen műtétekre, kezelésekre várakozók számát.

Ennek a kormányzati ciklusnak a legfontosabb üzenete a budapesti kórházfejlesztés mellett az alapellátás erősítése. Ha arra gondolok, és ebben mindannyiunknak komoly felelőssége van, hogy ma Magyarországon ezer lakosra 7,1 kórházi ágy jut, az európai uniós átlag pedig 5,2, akkor elmondhatom azt, hogy itt a kórházban töltött idő csökkentése nagyon fontos feladat. Vagy ha egy olyan összehasonlítást hozok, most éppen Angliával, hogy az egynapos sebészetben való ellátás Magyarországon az ellátások 8 százalékát érinti, míg Angliában például az 50 százalékát, akkor jelzi azt a feladatunkat, aminek az a célja, hogy minél kevesebb időt kelljen kórházban tölteni. Ehhez az alapellátást, a háziorvosi ellátást kell megerősíteni, az egynapos ellátást és a járóbeteg‑ellátást, ezekre fogunk koncentrálni a nagy kórházfejlesztések után az elkövetkező években.

(11.50)

A háziorvos kapuőrszerepe, amiről gyakran szoktunk beszélni: itt is 2010-hez képest 80 milliárdról az alapellátási kassza összege 2016-ra, ha a következő idetervezett 10 milliárd forint is megérkezik, akkor 117 milliárdra fog emelkedni, amiből szeretnénk a védőnőknek, illetve a vidéki fogászatoknak is juttatni 2 és egy másik 2 milliárd forintot.

A nagy európai uniós fejlesztéseknél elsősorban a népegészségügyre gondoltunk, amely szintén kapcsolódik az alapellátáshoz, erre az emberierőforrás-fejlesztés operatív programból 32 milliárd forint fog rendelkezésre állni az elkövetkezendő években.

Említettem a bevezetőben azt, hogy a budapesti egészségügyi fejlesztés az, amiről hamarosan döntést kell hoznunk, és a kormány döntést is fog hozni. Talán itt azt a dilemmát vagy azt a döntési pontot fölmutathatom, amiben a kormánynak majd döntenie kell. A választási lehetőség egy nagy új kórház építése zöldmezős beruházásként, a másik szakmai javaslat, ami mellett vannak, akik állást foglalnak… (Tukacs István: Lehetőségről beszélsz, és már döntöttetek! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Képviselő úr, ha úgy gondolja, akkor idejön, és majd elmondja helyettem. (Tukacs István: Meg fogom tenni, miniszter úr! Csak beszél a lehetőségről. ‑ Közbeszólások. ‑ Az elnök csenget.) Csak ahhoz el kell érni majd a választásokon azt az eredményt, hogy itt állhasson felelősséggel. Arra kérem, hogy ne zavarja meg a szakmai beszámolót (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiban. ‑ Gőgös Zoltán: Ez egy politikai duma, nem szakmai beszámoló! ‑ Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. ‑ Az elnök többször csenget.), és utána elmondja majd a véleményét. Köszönöm szépen. A minősítést is köszönöm szépen a kiváló egészségügyi szakembereknek, akik a mezőgazdaság területéről érkeztek. (Derültség a kormánypárti padsorokban. ‑ Gőgös Zoltán: Voltam ott is, miniszter úr, leg­alább annyira, mint ön, csak én elmentem, és megnéztem. Ez a különbség!)

Tehát a budapesti egészségügyi fejlesztés… (Gőgös Zoltán közbeszól. ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Megvárom, amíg lenyugodnak.

ELNÖK: Miniszter úr, hallgatjuk.

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Az a különbség, hogy én megvárom, önök meg nem tudják megvárni. Így van, valóban.

Tehát a budapesti egészségügyi fejlesztésről beszélünk. A három-négy súlyponti fejlesztés, amely a jelenlegi kórházak kapacitását bővíti, megújítja, ahol Dél-Pest, adott esetben a János Kórház fejlesztése és egy másik fejlesztés kerülhet be ebbe, ez az egyik döntés, amit meg kell hoznunk, hogy emellett tesszük‑e le a voksunkat. Ez nem anyagi kérdés, nem financiális kérdés, hiszen azt a több tíz milliárdot betervezzük erre a fejlesztésre, amit megígértünk, hanem egy olyan szakmai döntés, amibe természetesen szeretnénk bevonni azokat, akiknek ezzel kapcsolatban mondanivalójuk van. Az egyik oldalon áll egy nagy, új, zöldmezős beruházás, a másik oldalon pedig egy három vagy négy területre kiterjedő súlyponti fejlesztés.

És akkor beszéljünk arról, ami az aktuális ügy, a béremelés, a bérfejlesztés kérdéséről. Itt azt kell mondanom, anélkül, miután ebben esélytelen vagyok egyébként, hogy itt azokat a tárgyalópartnereket, akik itt vannak, mind a Kórházszövetség, mind az Orvosi Kamara, mind az egészségügyi szakdolgozók különböző szakszervezetei… ‑ azt kell mondanom, hogy mégis azok a tárgyalások, amelyek most már több éve folynak, felelősek és előremutatók. Bízom benne, hogy egyfajta eredménynek értékelik önök is azt, hogy eljutottunk addig a pontig, hogy reményeink szerint már 2016-ban elindulhat a bérfejlesztés.

Itt a tárgyalások következő szakaszában fogunk tudni arról dönteni, hogy a többéves bérfejlesztés, aminek a végén azt szeretnénk, hogy a mai bérszínvonalhoz képest ‑ itt most az egészségügyi szakdolgozókról beszélek ‑ 50 százalékot megközelítő bérfejlesztés legyen, elindulhat már idén. Ahogy említettem, el kell döntenünk, hogy négy- vagy hároméves fejlesztésben gondolkodjunk. Ezt megvitatjuk a tárgyalóasztalnál. Köszönöm, hogy ebben az önök konstruktív hozzáállására számíthatok.

És aztán a másik jelentős terület, ami részben abból következik, amit említettem, hogy a rezidensképzésben olyan béremeléseket, nettó ‑ mondjuk így ‑ ösztöndíjakat adtunk a szakorvosoknak attól függően, hogy milyen területen képzik magukat, ami 100-150, illetve 200 ezer forint nettó pluszbért jelent havonta. Ettől kezdve, ha valaki kikerül a rezidensképzésből, azt jelenti, hogy egyébként a bére, ha a jelenlegi bérszínvonalon maradunk, akkor ennyivel kevesebb lesz. Tehát ott is teljesen nyilvánvaló, hogy nemcsak az ő bérükhöz, majd ha kikerülnek ebből a programból, hanem az egyéb orvosok béréhez is minimum ezt a 151 ezer forint nettót hozzá kell majd tennünk. Hogy ezt milyen részletben és milyen konstrukcióban, ezt is a bértárgyalásokon kell majd megvitatnunk azokkal, akik felelős szereplői ennek a területnek.

Én továbbra is ezt kérem önöktől, hogy ott a tárgyalóasztalnál, ha szükséges, a kerekasztalnál vitassuk meg ezeket az ügyeket, és hadd fejezzem ki részleges köszönetemet ezzel kapcsolatban nemcsak a tárgyalófeleknek, hanem mindenkinek, aki az egészségügyben egyébként önfeláldozóan dolgozik. Az a hangulatkeltés, amely egyébként az önfeláldozó munkát és a szükséges fejlesztéseket egymással szembeállítja vagy egymással szemben kijátssza, az szerintem nem szolgálja az egészségügyben dolgozók érdekeit.

Távolról sem vagyunk elégedettek azzal, amit elértünk ebben az ügyben, de mégiscsak azt szeretném, ha a felelős szereplők elhinnék azt, hogy ebben az ügyben a politikai botránykeltés sehova sem vezet. Bízom benne, hogy látják azt a konstruktív folyamatot, amit a köznevelés további fejlesztése, megújítása területén elindítottunk, abból konkrét eredmények születtek nemcsak a számok, nemcsak a finanszírozás tekintetében, hanem egy jobb szabályozás tekintetében.

Ebből a szempontból a köznevelési kerekasztal munkáját példamutatónak tekintem. Látszik, hogy hol lehet eredményeket elérni, és hol fullad egyébként a semmibe az, amikor megpróbálunk olyan fontos szakmapolitikai kérdéseket és súlyos gondokat orvosolni, amelyek valóban léteznek az egyik oldalon, a másik oldalon pedig bármilyen elégedetlenség és probléma van, ezt megpróbáljuk valamifajta össz-kormányellenes hangulattá konstruálni vagy valamilyen módon összekovácsolni, hogy melyik út az, amely előrevezet és a megoldás irányába vezet.

Bízom a tárgyszerű vitában, mert csak a tárgyszerű vita szolgálja a betegek és az egészséges magyar emberek érdekeit. Köszönöm a figyelmüket, és arra kérem elnök urat, hogy az expozé másik részét az illetékes államtitkár mondhassa el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 2-6 2016.11.10. 11:48  1-22

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: (Hangosítási hiba.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan közhely, merthogy a közhelyeknek az a sajátossága, hogy valami alapvető igazságot kifejeznek, még akkor is, ha a gyakori használatban elkopik, eltorzul az értelmük, az, hogy Magyarországnak, amely egy idő óta jelentős ásványkincsekben, nyersanyagokban nem gazdag, illetve nem rendelkezik, a legfontosabb erőforrása az, ami a fejünkben van, vagy talán hozzátehetném, ha már a kultúráról beszélünk, ami a szívünkben van. Ez egy olyan alapigazság, amit akár közhelynek is tekintünk, de mindenképpen megőrizte az értelmét és az érvényét.

ELNÖK: Miniszter úr, bocsánatot kérek, hogy megakasztom. Legyen szíves a mikrofonját megigazítani, megfordítani, mert ön nem hallhatja, de a susogó hang zavaró.

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: A szívműködésem?

ELNÖK: Nem, a szívműködése biztos nagyon rendben van, a miénk is, így aztán a fékek és ellensúlyok rendszere működik ebben az esetben. Parancsoljon, folytassa!

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr, a kollegiális segítséget. Tisztelt Miniszter Úr! ‑ azt is mondhattam volna.

Tehát a magyar kultúra jelentősége indokolja azt, hogy a kormány különös figyelmet fordítson mind­azokra, akik ezt a kultúrát fenntartják, illetve újjáteremtik. Akkor, amikor a magyar kultúráról beszélünk, az is egy alapigazság, hogy a magyar kultúra a nélkül a népi kultúra nélkül, amely az önazonosságunk, az identitásunk őrzésében az egyik legfontosabb szerepet játszotta évszázadokon, hadd ne mondjam, egy évezreden keresztül, egy különös he­lyet foglal el a kulturális teljesítményünkön, a kulturális életünkön belül is.

Ha csak az elmúlt időknek ‑ hadd mondjam így ‑ nagy veszteségeire gondolok, akkor is nyilvánvaló az, hogy ennek nemcsak az elméleti megalapozására ‑ gondoljunk Kodályra vagy éppen Bartók Bé­lá­ra ‑, hanem a gyakorlati megvalósítására is olyan művészekkel rendelkezünk, rendelkeztünk, akik ezt világszínvonalon művelték. Ha itt Csoóri Sándort említem, akitől nemrégen búcsúztunk, az ő alaptétele, hogy magyar népi kultúra nélkül XXI. századi magyarság és magyar identitás nem létezhet, egy ilyen fontos jelzés, egy fontos örökség számunkra. De ha közelítek a népi kultúra szakmai részéhez, akkor gondoljunk Halmos Bélára, aki nemzedékeken keresztül a táncházmozgalomban, a magyar népi kultúra értékeinek a felkutatásában, összegyűjtésében és megőrzésében óriási, döntő szerepet vállalt, vagy a korábban elhunyt Martin Györgyre. Itt hívom föl a figyelmet a nem olyan régen megjelent elismerési rendeletünkre, miniszteri rendeletünkre, egy külön díjat alapítottunk a szakmának, a magyar népi kultúra képviselőinek a kérésére. Tehát a jövő évben először fogunk Martin György-díjat adni. Mindezek indokolják azt, hogy különös figyelemmel legyünk azok iránt, akik ezt a kultúrát fenntartják és újjáteremtik.

Ha szabad még az általános megközelítésben két ügyet említeni, amely jelzi azt, hogy ez a nem is két lábon állás, de az a sokféleség, az a gazdagság, ami jellemzi a magyar kultúrát, hogyan tud megvalósulni a legmodernebb, a legkorszerűbb vagy időszerűbb formában, akkor azért említenék két olyan televíziós produkciót, amire, úgy gondolom, hogy mindannyian méltán büszkék lehetünk. Az egyik a Virtuózok produkció, amely a klasszikus zenének az egészen fiatal kortól való nemcsak tanítását, hanem előadását és képviseletét mutatja meg az egész ország nyilvánossága számára. Büszkén számolhatok be arról, még ha ebben nekünk mint kormánynak kevés részünk is van, de azért büszkék lehetünk rá, hogy nemzetközileg is komoly érdeklődés van ennek a műsornak az adaptációjára különböző országokban.

A másik pedig, amely már a népi kultúráról szól, a Páva-mozgalomnak a legújabb ága, a „Felszállott a páva” műsor, ahol alkalomszerűen, illetve rendszeresen olyan fiatalokkal, gyermekekkel találkozunk, akik ezt a népi kultúrát a Kárpát-medence különböző részein őrzik, képviselik, fenntartják és újjáteremtik. Mindezek az ügyek, ahogy említettem, azokra is irányítják a figyelmünket, akik ennek a kultúrának a fenntartói és újjáteremtői ‑ gondolok itt most a táncművészekre.

Az a javaslat, amit mi benyújtottunk az Országgyűlésnek Lázár János képviselőtársammal együtt ‑ most képviselőként nyújtottuk ezt be, mert a kormány első körben nem kívánt állást foglalni ebben az ügyben ‑, azt célozza, hogy azt a balett­művészeti életjáradékot, amit egy korábbi törvényünkkel 2011-ben megalapítottunk, kiterjesszük a táncművészet néptánc ágára is, és így nem balett­művészeti, hanem táncművészeti életjáradékká alakítsuk.

Szigorú feltételekhez kötnénk ennek az életjáradéknak az igénybevételét. De talán az indokolásban első körben hadd mondjam el azt, hogy az mindenki számára világos, hogy akik ezen a szinten, a legmagasabb szinten művelik a táncművészetet, azoknak a testét egy olyan komoly fizikai megterhelés veszi igénybe, amely más művészeti ágakkal szemben hasonlít a sportolók megterheléséhez a biológiai, fizikai kondíció tekintetében. Ezért indokolt az, hogy amikor elérik azt a kort ‑ itt akár már 35 éves korról is beszélhetünk ‑, amikor nem képesek ezt az igénybevételt teljesíteni vagy ennek megfelelni, akkor egy olyan életjáradékot kapjanak, ami segíti őket abban, hogy az életük hátralévő részében valami olyan más, hasonló szakmai feladatot tudjanak ellátni vagy egy olyan hivatást találjanak, folytassanak, ami következik az előző tevékenységükből. Ennek a segítésére szolgál ez az életjáradék.

25 év professzionális ‑ hangsúlyozom, professzionális ‑ munka a feltétele ennek az életjáradéknak, 40 éves kor fölött lehet igénybe venni. Ha kiszámoljuk azt, hogy alapesetben egy fiatal táncos, ha elvégzi a főiskolát, akkor, mondjuk, 22 éves korban tudja elkezdeni ezt a tevékenységét professzionálisan, és ha ehhez hozzáteszünk 25 évet, akkor megkapjuk azt az időt, amitől kezdve ez az életjáradék rendelkezésükre tud állni. A feltétel az, hogy egy állandó társulat tagjai legyenek, ennek a társulatnak nemzeti minősítése legyen, és főállásúként vegyék igénybe ezt az életjáradékot.

Az előbb említett előadó-művészeti törvény 43. §-a értelmében a balettművészeti életjáradékra jogosultak voltak eddig is azok a személyek, akik a Magyar Nemzeti Balettnél, a Győri Balettnél, a Pécsi Balettnél vagy éppen a Szegedi Kortárs Balettnél ‑ tehát ez egy meghatározott kör ‑ vagy ezeknek a jogelődjeinél összesen legalább 25 éven át ‑ ide nem értve a képzés idejét ‑ magántáncosi vagy tánckari tevékenységet főfoglalkozásszerűen ‑ ez is hangsúlyos ‑ folytattak. Ezek felelnek meg a törvény további feltételeinek.

(9.10)

A hivatásos táncművész szakma kérte azt, hogy úgy változtassuk meg ezt a szabályozást, hogy terjesszük ki ezt a balettművészeti életjáradékot további négy kategóriára. Itt előtérben van számunkra a néptánc, tehát a Magyar Állami Népi Együttes, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vagy régi nevén a Honvéd Táncegyüttes, a Duna Művészegyüttes és a Budapesti Operettszínház Tánckara. Ezek azok, amelyek nemzeti minősítéssel rendelkező intézmények. A vitát megelőlegezve, van még egy másik ilyen minősítés, hogy nemzeti intézmény, a Nemzeti Táncszínház, de miután az befogadószínház, nincs állandó társulata, tehát értelemszerűen, ha ezeket az együtteseket, akiket az előbb felsoroltam, oda vendégjátékra hívnák meg, akkor ezekre már érvényes más módon ez a táncművészeti életjáradék.

Ahogy említettem, a Magyar Táncművészek Szövetsége volt a kezdeményező ebben az ügyben, és mi Lázár János képviselőtársammal, akit szintén megkerestek, és engem is megkerestek, szívesen álltunk e mellé a javaslat mellé. Azt kérem önöktől, hogy mérlegeljék ennek a javaslatnak az értelmét és a fontosságát. Arra szeretném felhívni a figyelmet ‑ itt már részben elkezdtük a vitát lefolytatni a fis­kussal, a Nemzetgazdasági Minisztériummal ‑, hogy a számításaink szerint ‑ és ezek elég megbízható számítások ‑ egy, kettő, három, maximum négy embert tud érinteni évente ennek a fajta életjáradéknak az igénybevétele, hiszen azok köre, akik ezt igénybe vehetik, behatárolt; pontosan felsorolt intézményekként a legmagasabb minősítésű intézmények. Az előadó-művészeti törvény értelmében a nemzeti minősítéshez való eljutás és az ezzel kapcsolatos kedvezmények, támogatások igénybevétele nagyon szigorú feltételekhez kötött.

Úgy látom ‑ bízom benne, hogy nem fogják ezt megcáfolni ‑, hogy ez a fajta minősítési rendszer, amit a kormányzásunk elején, 2011 környékén elkezdtünk kidolgozni a szakmai szervezetek részvételével, az egy olyan szabályozást jelent, amelyik, nyilván a kultúra területén kizárólag objektív kritériumokról nem beszélhetünk, de mégiscsak egy megbízható minősítési rendszert jelent, és azon túl, hogy természetesen a kulturális vállalkozások, különböző szakmai műhelyek támogatására mindig lehetne több pénzt is fordítani, mint amennyit fordítunk, ettől eltekintve a szakma konszenzusát, az egyetértését bírja ez a minősítési rendszer, amelybe bele lehet kerülni. Tehát elméletileg bővülhet ez a kör más táncegyüttesekkel is, de a nemzeti minősítéshez való hozzájutás elbírálásának a módja, az eljárásrend, és azoknak a szakmai hitele, akik ebben a minősítésben részt vesznek, garantálja azt, hogy ez nem egy olyan zsák, aminek nincsen alja, hanem világosan behatárolható a kör és a tevékenység, amelyet érint. Tehát ahogy említettem, egy és négy fő között tervezhető az, hogy kik azok a művészek, akiket ilyen módon foglalkoztatnak, és hozzájuthatnak majd ehhez az életjáradékhoz.

Kérem a Ház támogatását ebben az ügyben, és ahogy említettem, a kormány első körben nem kívánt állást foglalni, úgyhogy most kíváncsian várom a kormány véleményét a törvényjavaslattal kapcsolatban. Én magam azt kérem, hogy támogassa ezt a javaslatot. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 241 2017.02.20. 9:45  240-280

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget, hogy ezzel a törvényjavaslattal, a törvénynek ezzel a módosításával munkaszüneti nappá nyilváníthatjuk a húsvét előtti pénteket, amit a keresztény kultúrkörben nagypénteknek nevezünk. Azt kérjük az Országgyűléstől, hogy tegye munkaszüneti nappá ezt a napot már ebben az évben ‑ erre törvényi lehetőség van ‑, tehát 2017. április 14-e munkaszüneti nap lehet, ha az Országgyűlés támogatja ezt a törvénymódosítást.

Ebben az ügyben összetalálkoznak azok a dolgok, amik jó, ha egyébként összetalálkoznak az életben is, márpedig az értékek és az érdekek. Mi úgy gondoljuk ‑ itt az összes előterjesztő nevében beszélek ‑, hogy mind az értékek, mind pedig az érdekek szempontjából ez az intézkedés jót tesz Magyarországnak, jót tesz Magyarország polgárainak, és különösen is jót tesz a magyar családoknak, ez az ő érdekük is. Tehát ez mindenki számára nyereség, függetlenül attól, hogy világnézetileg milyen módon gondolkozik saját magáról és arról a világról, amelyben él.

Számunkra, ha az értékek felől közelítünk, akkor a mondanivalója ennek a lehetőségnek az, hogy az ország, a nemzet keresztény önazonosságának a helyreállításában ez egy fontos lépés lehet, úgy is mondhatnánk, hogy a rendszerváltoztatás elmúlt 25 évének egy fontos adóssága, amit törleszteni fogunk. A keresztény üzenete ennek a napnak, a nagypénteknek az, hogy áldozat nélkül nincs ünnep, halál nélkül nincs föltámadás, nagypéntek nélkül nincs húsvét.

Miközben erről beszélünk az értékek felől közelítve, aközben nem gondoljuk azt, hogy bárkire ezt a meggyőződést rá kellene vagy rá lehetne kényszeríteni. Viszont biztosak vagyunk abban, hogy az érdekek szempontjából minden családnak az érdeke az, hogy a húsvéti ünnepkörben ‑ egyébként akkor, amikor különösen a gyermekes családoknál problémát jelenthet a gyermekek felügyelete, hiszen a péntek eddig munkanap volt, egyébként pedig iskolai szünet ‑ egy újabb napot kapnak a közös pihenésre, meghosszabbodik az a háromnapos ünnep, ami a húsvétvasárnap, a húsvéthétfő és a szombat ‑ ami persze szombati munkarend szerinti vagy szombati rend szerinti nap a naptárban ‑, és a magyar szabályozásban ez egy négy napra kibővülő lehetőség lehet a családok számára. Tehát ha az érdekeket nézzük, megint csak kapcsolódik az értékekhez, hiszen az életminőség szempontjából ez egy kulturális többletet is jelent a család szabadidejének az eltöltésében.

Ha arra gondolunk, hogy persze nem tudjuk és nem is akarjuk Magyarországon a gazdaság szempontjait figyelmen kívül hagyni, akkor elmondhatjuk azt, hogy bár ez a javaslat ‑ és erről érdemes megemlékezni ‑ már évekkel ezelőtt, az előző ciklusban egy kereszténydemokrata képviselő, Varga László részéről beterjesztésre került, most látjuk eljönni az idejét, ezért szimbolikus az, hogy Varga Mihály gazdasági miniszter is az előterjesztők között van; most láttuk eljönni az idejét annak, hogy a gazdaság teljesítménye megteremtette azokat az alapokat, amikkel egy ilyen plusz munkaszüneti napot nyugodtan vállalhatunk.

Valóban a gazdaság korában vagyunk, a gazdasági szempontok nem nélkülözhetőek, mégis fölhívnám a figyelmet arra, hogy ha körülnézünk az országban ‑ és ezt mutatják a belföldi turizmus számai is ‑, akkor azt látjuk, hogy a hosszú hétvégéken, különösen az iskolai szünetek idején alig lehet Magyarországon minőségi pihenőhelyet találni, mert a turistaszálláshelyek foglalása olyan nagy mértékű. Hál’ istennek, számos család számára ‑ a miniszterelnök úrtól hallhattunk ma délben erről egy számot ‑ most már kinyíló lehetőség az, hogy együtt turistaszálláshelyen tölthetik az ilyen hosszú hétvégéket. Tehát azt mondhatjuk, hogy még a gazdasági kiesés is pótlódik bizony szempontból azzal, hogy a magyar turizmus és vendéglátás számára a vásárlóerő még intenzívebben meg tud jelenni.

Ezzel természetesen az jár, hogy a munkavál­lalóknak a munkaszüneti napra rendes munkabér jár, távolléti díj jár, ilyen módon a munkavállalók bére a munkaidő csökkenése és a szabadidő növekedése ellenére nem mérséklődik, a kieső munkanap pótlása esetén a bérek pedig növekedni fognak. Bízunk benne, úgy látjuk a számokat, hogy az ország versenyképességét nem fogja rontani ez a javaslat, ellenkezőleg: azzal, hogy több idő jut a regenerálódásra, még inkább a munkaerő minősége javulhat.

S ha abból a szempontból nézzük meg a szabályozás megváltoztatása iránti kérésünket, illetve javaslatunkat, hogy vajon mennyire sok ma Magyarországon az országos munkaszüneti nap vagy az állami szünnap, vagy éppen a közös ünnep, akkor érdemes körülnézni a házunk táján, hogy a nálunk gazdaságilag sikeresebb vagy éppen kevésbé sikeres, vagy velünk nagyjából egy súlycsoportban lévő országokban hogyan is alakul a munkaszüneti napok száma. Ezzel a nagypéntekkel, amennyiben a Ház támogatja ezt a javaslatot, Magyarországon az eddigi 10 munkaszüneti nap helyett ‑ amik akár hétköznapra is eshetnek ‑ 11 munkaszüneti nap lesz: január 1-je, március 15-e, húsvéthétfő, május 1-je, pünkösdhétfő, augusztus 20-a, október 23-a, november 1-je, december 25-e, illetve 26-a. A nagypéntek Európában 14 országban ünnep, most Magyarország is csatlakozik ezekhez az országokhoz.

Hogy összehasonlításként hozzak néhány számot arról, hogy a gazdasági sikeresség nem feltétlenül a munkaszüneti napok számától függ: Németországban 17 munkaszüneti nap van, Bulgáriában 16, Szlovákiában 15, Horvátországban 14, Ausztriában, Csehországban, illetve Lengyelországban 13, Dániában, Franciaországban és Belgiumban 12 ezeknek a napoknak a száma. Láthatjuk ‑ különböző súlycsoportú országok vannak itt ‑, hogy nem feltétlenül a gazdasági sikeresség záloga a több vagy a kevesebb munkaszüneti nap.

Amikor a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsra beterjesztettük ezt a javaslatunkat, hogy ott az érdekegyeztetés fórumán meg tudjuk ezt vitatni, akkor a munkaadókkal vitába keveredve azt tudtuk mondani, hogy azok az adócsökkentések, azok a szabályozások, amik az elmúlt időben a magyar gazdaság javára szolgáltak és a teljesítményét növelhették, sokkal többet nyomnak a latba, mint ez a munkaszüneti nap, amely természetesen bizonyos szegmenseivel a gazdaságnak termeléskiesést okozhat.

Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy a kormány annyit tud tenni, hogy egy napot munkaszüneti nappá nyilvánít. Hogy ebből mi lesz, az azokon az embereken, családokon, közösségeken múlik, akik ezt a napot majd használni fogják, élni fognak vele. Hogy ünnepnap lesz-e belőle, azokon múlik, akik ünnepelni szeretnének. S el kell mondani, az elmúlt évtizedekben ‑ bizony ez az időszak visszanyúlik az előző rendszer idejére ‑ voltak, akiknek mindig is ünnepnap volt a nagypéntek, függetlenül attól, hogy egyébként munkaszüneti nap volt vagy nem. Én magam betanított esztergályosként szabadságot kaptam annak idején a Diósgyőri Gépgyárban 1977-ben, hogy otthon tudjam ünnepelni ezt a napot. Akkor is voltak ilyen megértő munkaadók, bízom benne, hogy most is lesznek olyanok, akik ezt támogatni fogják. Tehát mi munkaszüneti napot fogunk adni, ünneppé a polgárok és a polgári közösségek, az egyházi közösségek tehetik ezt a napot.

S ha már itt a szakszervezeti szempontok is felmerülnek, egy kicsit ironikusan hadd jegyezzem meg, hogy természetesen az egyházak és az egyházi szolgák számára ez a nap, nagypéntek mindig is egy intenzív munkanap volt, és az is fog maradni, hiszen ők munkával ünnepelnek.

(19.20)

Tudjuk, hogy egy nap nem fogja megoldani az ország összes gondját és nem fogja feltétlenül mindenben jóvá tenni az életünket, de biztos vagyok benne, hogy az életminőséget javítja, és ez a nap sokat hozzátehet ahhoz, hogy a dolgok jó irányba menjenek a gazdasági életünkben, a személyes életünkben és a közösségi életünkben is. Köszönöm, hogy meghallgattak, azoknak, akik meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 263 2017.02.20. 2:29  240-280

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Lehet, hogy ez akkor a hosszabb zárszót fölöslegessé is teszi. A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács 2011 óta létezik, ahol egy olyan rendben, ahogy egyébként az érdekegyeztetés az Európai Unióban kialakult, az egyházak képviselői, a munkaadók képviselői, a munkavállalók, a tudomány, a kultúra és a civil oldal képviselői vitatják meg a javaslatokat. Ott egy több mint egyórás vitában államtitkár úrral végighallgattuk az összes véleményt.

Az előterjesztést mindenkinek a rendelkezésére bocsátottuk, és ahogy ezt hallottuk, 5:1 arányban támogatta ezt a javaslatot ez a tanács, amelyik 2011-12 óta közmegelégedéssel működik. Tehát azt, hogy itt nem lett volna egyeztetés, nem szívesen hallom, mert egyébként a szakszervezetek képviselői is ott ülnek, és ők is támogatták ezt a javaslatot. A TAB, a Törvényalkotási bizottság pedig egyhangúlag támogatta, azt hiszem az önök frakciója is, tehát én nem értem pontosan, hogy milyen támogatáshiányról beszél.

És akkor hadd mondjak azért itt valamit a teológiai részéhez. December 24-e nem egy önálló ünnepnap, az a karácsonyi ünnepkörhöz hozzácsúszott, a nagypéntek egy külön keresztény ünnepnap. A definíciót nem mi vettük a Wikipédiából, hanem a Wikipédia vette a kétezer éves keresztény lexikonokból nem egészen pontosan. Tehát az a helyzet, attól, hogy a Wikipédia egy teológiai művet idéz, attól még mi is idézhetjük ezt a teológiai művet, tehát nem tudom, miért kell átfogalmazni azt, ami egyébként megfelel a valóságnak. És ha már itt az esti templomba járásról érvelt képviselő úr, a halál órája délután 3-kor van, akkor erre van egy liturgikus elem, ha ezt nézzük, de a lényeg mégiscsak a nagypéntek, ami a húsvéti ünnepkörben van ugyan, de ez egy önálló ünnep, tehát önálló történés van, december 24-én nincs önálló történés.

(20.30)

Csak azt nem értem, és itt egy kicsit azért a javaslatot komolytalannak érzem a december 24-ével kapcsolatban, mert ha 100 milliárd forint ‑ én vitatnám a számot ‑ megterheli a magyar gazdaságot, 200 milliárd meg nem terheli meg? Ha az előkészítést hiányolják, amiről beszámoltunk, akkor miért kérik tőlünk, miért akarnak egy olyan javaslatot előterjeszteni, amely valóban nincs előkészítve? Köszönöm szépen, a türelmét is. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 275 2017.02.20. 12:16  240-280

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy utoljára szólok hozzá ma este a tisztelt Házban. Nem akarnám elrontani azt a ‑ talán jól érzékelem ‑ másféle hangulatot, mint ami itt általánosságban uralkodni szokott, és ha nem tűnik túl önkényesnek, akkor azt mondanám, hogy a keresztény kultúra valahol mégiscsak belengi ezt a Házat, és adott esetben nem vagdosunk olyan sértéseket egymás fejéhez, mint ami itt elő szokott fordulni akár okkal, akár ok nélkül.

Ez egy jó vita, úgy gondolom, adni akarunk valamit az embereknek. Ebben egyetértünk, s szerintem ez egy nagy dolog. De hogy mit és hogyan akarunk adni, azon meg vitatkozunk, és ez is jó dolog, mert ez a dolgunk. És mondom, talán köze van a kereszténységnek is hozzá, hogy van miről beszélnünk, s nemcsak egyszerűen arról, hogy mi mennyi ‑ bár az is nagyon fontos dolog ‑, hanem arról is, hogy is van az, hogy vannak értékek meg vannak érdekek, és ezeket próbáljuk összhangba hozni.

Miközben ahelyett, hogy szembeállítanánk a nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánítását és december 24-ét, én azt mondanám, inkább örüljünk annak, hogy tettünk egy olyan lépést, aminek ‑ biztos vagyok benne ‑ mindenki örül. Lehet, hogy van olyan, aki jobban örülne annak, ha az ő születésnapját nyilvánítanák munkaszüneti nappá vagy éppen december 24-ét, én ezt egyáltalán nem vitatom, de arról, hogy az mindenkinek jó, hogy a húsvéti ünnepkör, a húsvéti pihenőnapok, azoknak is, akinek ez nem ünnep, hanem egyszerűen munkaszüneti nap, eggyel meghosszabbodik, nem érdemes vitát nyitni, mert ez bizonyára így van. Szerintem inkább mi is örüljünk annak, hogy valami olyasmi történik itt, ami mindenkinek jó.

És csak utána következik az, amit Ikotity képviselő úr újra és újra feszeget. Nem pontosan értem, pedig megvan bennem a jóindulat, hogy megértsem, miért lenne az probléma, hogy valaki ennek kapcsán ‑ ezt egyébként ön is megtette ‑ a saját ünnepi szokásairól beszél, vagy arról beszél, hogy neki miért fontos ez a dolog. Amikor a közjót próbáljuk megkeresni, akkor azért mégiscsak valamilyen érdekek alapján ülünk itt, és azoknak az érdekeit kell képviselnünk, akiknek ez fontosabb. Vannak, akiknek fontosabbak a munkaadók, mint a munkavállalók, van, akinek fontosabb a munkavállaló, mint a munkaadó.

Szerintem a kormánynak az a feladata, hogy ezeket a szempontokat mind figyelembe vegye. Ön is biztos tud olyan szempontokat idehozni, ami másoknak kevésbé fontos. Én ezt egyáltalán nem tartom tragikusnak. Itt hallottunk egy képviselőt, Szászfalvi Lászlót, akinek meg a reformátusok szempontjai a fontosak, és ha itt arról beszélünk, akkor nem sértjük meg azokat, akiknek ez kevésbé fontos, hanem részben ismeretterjesztés történik, részben pedig kiderül, hogy Magyarországon a közösségek kultúrájában, hagyományaiban egy olyan gazdagság van, amit érdemes tisztelni, és akkor tudjuk tisztelni, ha ismerjük. Valóban többször felmerült, hogy október 31-e a reformáció 500. évfordulóján legyen munkaszüneti nappá. Ezt a javaslatot mi nem terjesztettük be, de most hallottunk erre nézve egy javaslatot.

Szerintem egy ország jobb akkor, ha beszélünk arról, hogy mit miért gondolunk úgy vagy mit miért hiszünk, mint ha nem beszélünk róla, hanem egy általános szósszal leöntjük a dolgokat és nem mondjuk el, hogy honnan jövünk. Én kimondott élvezettel hallgattam, még ha volt is benne egy kis tévedés, amit egykori államtitkár úr itt elmondott az ünnepek kapcsán, merthogy húsvét másodnapja természetesen egyházi ünnep, annak megvan a maga szigorú liturgikus rendje. De igaza van abban, amit Gúr Nándor képviselő úr is hangsúlyozott, hogy már inkább a társadalmi szokások viszik el ezt a dolgot abba a profán irányba, ami a locsolás, amelynek szintén megvan a nagyon ősi mitikus és aztán később egyházivá lett vagy egyházilag is értelmezhető hagyománya.

Az természetesen jó dolog, ha kiderül egymásról, hogy ehhez is hozzá tudunk szólni, hogy ezzel kapcsolatban is van mondanivalónk. Most Antall Józsefre gondolok, aki azt mondta, hogy Európában még az ateista is keresztény. Ő pontosan arra gondolt, hogy van egy kulturális alapja ennek a világnak, függetlenül attól, hogy Varga képviselő úr talán már háromszor fog templomba menni egy évben, mert nagypéntek is munkaszüneti nap lesz, és el tud menni a templomba. Hogy hányszor járunk vagy nem járunk templomba, vagy énekeljük-e karácsony este a nem tudom melyiket, a Csendes éjt vagy valami mást, vagy mit is teszünk majd húsvétkor, ez mégiscsak valamilyen módon összeköt bennünket. Szerintem érdemes erről is beszélni, még ha nem is ez a lényeg.

Előterjesztőként az eredeti szakmámból kifolyólag talán megengedhettem volna magamnak egy mélyebb fejtegetést is a Theologia crucisról, a kereszt teológiájáról, ami Luther Mártonnak a nagy újrafelfedezése volt az egyházatyák után, de szándékosan nem erről beszéltem, hanem inkább arról, hogy van olyan dolog, ami a keresztényeknek fontos, s ezen belül ‑ erről is beszélhettünk volna ‑ a protestánsoknak fontosabb, mint a római katolikusoknak. Az ortodoxok egyébként ugyanakkor ünneplik ezeket az ünnepeket, csak egy másik kalendárium szerint, de ők is úgy számolják, hogy húsvéttól 40 napra van a mennybemenetel, 50 napra van a pünkösd és így tovább. Azért beszéltem erről kevesebbet, merthogy ebben a dologban az a lényeg, hogy találtunk valami olyan javaslatot, amelyik függetlenül attól, hogy valaki ateista, vallásos, protestáns vagy katolikus ezzel ő kap egy pluszlehetőséget arra, hogy pihenjen, és a pihenését úgy töltse ki, ahogy az neki a legjobban megfelel.

És az nem árt ‑ s ezzel a nappal erre is felhívjuk a figyelmet ‑, hogy ha azok is, akik egyébként nem osztják ezeket a gondolatokat, megtudják azt, hogy ennek a napnak Magyarország és Európa hagyományában van egy kétezer éves mély jelentése, mély üzenete. Valóban furcsa, hogy ünnephez böjtöt kötünk, ebben igaza van Gúr Nándornak, de egy nagyon szigorú böjttel emlékeznek ezen a napon a keresztények. S ennek egy olyan általános mondani­valója van ‑ idézhetnék a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsból egy hozzászólást ‑, hogy bárkinek, aki nem osztja ezeket a gondolatokat nagyon mély hittel, annak is van mondanivalója.

(21.00)

Ez arról szól, hogy áldozat nélkül nincs eredmény. A kereszt nélkül nincs föltámadás. Anélkül, hogy az ember nem képes valamiről lemondani, ott éppen valaki az életéről mondott le, anélkül csak talmi sikereket tud aratni. Ez egy olyan fontos társadalmi mondanivaló is, ami a kereszténységtől füg­getlenül is megáll. Biztos vannak okos pszichológusok, akik ettől függetlenül is tudják ezt idézni, vagy tudják ezt egy olyan tanításként odavinni az emberek elé, hogy ebből lehet tanulni. És vannak, akik erre ilyen módon hívják föl a figyelmet. Vannak más vallási csoportok meg nem vallási csoportok, akik a saját kultúrájuk ünnepével, nagyon sok ilyen emléknapot elfogadtunk már, fölhívják arra a figyelmet, még ha nem is munkaszüneti nap, hogy ők is itt vannak ebben az országban, nekik is van valami mondanivalójuk.

A Magyar Országgyűlés abban egyébként európai összefüggésben is úttörő volt, kiváltotta Németország és a német Bundestag tiszteletét, ők csak utánunk következtek abban, hogy a magyarországi németek, svábok elhurcolásának és elüldözésének emléknapjáról megemlékezik. Nem minket vittek el, talán nem is a mi nagyszüleinket, bár én tudok olyanról, aki ebben a parlamentben ül, és személyesen is érintett ebben a dologban, mégis, ha van egy emléknap, akkor az üzen azoknak is, akiket ez a dolog közvetlenül nem érint. Mert egy közösség vagyunk, miközben nagyon sokféle ember van itt.

Én is azért, hogy az államtitkáromat, a kormány képviselőjét egy kicsit provokáljam, hadd mondjak el egy olyan történetet, hogy hogyan kapcsolódnak össze adott esetben ezek a hagyományok. Én, amíg nem lettem botcsinálta politikus, egy olyan közösségnek voltam a lelkipásztora, német ajkú protestáns közösségnek, ahol az 1900-as évek közepén, azt hiszem, az első világháború után komoly vita bontakozott ki a presbitérium, az egyháztanács és a lelkipásztor között, mert a lelkipásztor nem volt hajlandó május 1-jén ünnepi istentiszteletet tartani. Azt mondta, hogy az nem egyházi ünnep. Az egy szociálisan érzékeny, munkáspárti, olyan értelemben, hogy a munkások pártján álló közösség volt, és követelték a lelkipásztoruktól, hogy ennek kapcsán tartson egy áhítatot.

Ez még 1945 előtt volt, vagy ’48 előtt, a május 1‑je is másfajta ünnep volt. Úgy gondolta a lelkipásztor, hogy igenis jár azoknak a munkásoknak, akik odajárnak a templomba, és a munkáról mint istentiszteletről, Kálvin János tanítása, tartott egy szép elmélkedést. És annak a közösségnek a két alapítója, Josef Dreher, a sörgyáros három hordó sört ajándékozott az ünnepre, és Gerbeaud, aki katolikus volt, de mégiscsak a hugenottákkal érkezett Magyarországra, mindenfajta finom süteménnyel ünnepeltette meg ezt a napot. Akkor ott kiderült, hogy még május 1-jéhez, a munkához mint ünnephez van mondani­valója a kereszténységnek, természetesen a szociális tanítás értelmében. Hogy aztán mi lett május 1-jéből később, meg mi ma, az egy következő kérdés.

De hogy milyen hagyományaink vannak, az szerintem érték, amiről inkább beszélni kell, nem hallgatni. Én nem szégyellem, hogy hívő ember vagyok. Ebben az országban nagyon sokáig volt egy olyan rendszer, ahol azt szerették volna, hogy szégyelljék magukat a hívó emberek. Szerintem erről visszafogott büszkeséggel kell beszélni, mert az ember nem jó keresztény, csak igyekszik jó kereszténynek lenni. Ha ez egyébként kapcsolódik a munkájához, az vállalható.

Ne csináljuk azt, már túlságosan belelendültem, most nem is merem az egyik közjogi méltóságot bírálni, akit egyébként nagyon tisztelek, és aki azt mondta, hogy ő azért nem vesz részt a szent áldozásban egy mise keretében, mert van az országban olyan, aki ezt nem tartja, és ő mindenkinek a nemzet egységét jeleníti meg. Szerintem ez egy rossz megközelítés. Az ember akkor gazdagítja a közösséget, ha vállalja, hogy ő kicsoda. Ha elmondja, hogy ő kicsoda, és utána választják meg miniszterelnöknek, köztársasági elnöknek, képviselőnek, akkor az azt jelenti, hogy az emberek azt értéknek tartják. Sokkal jobb, mintha színtelen, szagtalan, műanyag emberek ülnének a parlamentben, és eltitkolják mindazt, ami a fejükben vagy a lelkükben van, nehogy már véletlenül valaki számára megbotránkozást okozzanak, vagy netán kizárjanak valakit az ő támogatásukból.

Szerintem az egy jó dolog, hogy vállaltuk azt, hogy nekünk ez fontos, és van egy pluszszempontunk. A legfontosabb szempont az, hogy ez mindenkinek jó, és ezen túl van egy pluszszempontjuk a keresztényeknek, és ezen belül ráadásul az említett Theologia crucis értelmében a protestánsoknak még egy pluszszempontjuk van ebben a dologban; mert az evangélikus szó még nem hangzott el ebben a vitában. Szerintem számukra a legfontosabb, ha lehet úgy mondani, a nagyon szép liturgikus szokások kötődnek ehhez, és Luther Márton tette igazán erőssé ezt a hagyományt, amit Kálvin is folytatott. Úgyhogy, ha szabad valamit hozzátenni az egyébként kívánatos, de nem mindig sikerülő konszenzus felé irányuló vitához, akkor én ezt szeretném hozzátenni.

Köszönök szépen minden hozzászólást. Szerintem nem zárjuk ki azt, bár erre most nincs mandátumunk, hogy a december 24-ét is megfontoljuk. Érdemes visszatérni rá, ha végiggondoljuk ezt az ügyet, hogy mikor kerülünk abba a helyzetbe, hogy ezt támogatni tudjuk. De azt kérem, hogy ne állítsuk ezt szembe egymással, fogadjuk el. Köszönöm a támogatásukat ebben az ügyben, aztán amikor tovább tudunk lépni, akkor lépjünk tovább. Köszönök minden hozzászólást. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 138 2017.03.06. 2:12  135-146

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Azért gondoltam, hogy személyesen válaszolok erre a kérdésre, mert meg kell védenem legalább 754 köztisztviselő becsületét. Ha ön megnézné valóban azokat a közhiteles és egyébként nyilvános adatokat, amelyekből meg­pró­bál dolgozni, illetve részben megpróbál dolgozni, akkor kiderülne, hogy amikor megterveztük a mi­nisz­térium költségvetését meg amikor végre­haj­tot­tuk, aközött történt valami. Az európai uniós ügy­nök­ség, amelyik a pályáztatással, illetve annak kifize­tésével, bonyolításával foglalkozik, az beolvadásra került a minisztériumba. Érkezett 800 ember. Ezeknek ön nem fizette volna ki a bérét? Amiről ön beszél most, az az ő ruhapénzük, az az ő kafetériájuk, az az ő túlmunkájuk, az az ő fizetésük. Sajnálja tőlük? Megdolgoztak érte tisztességesen.

Az átalakítás tisztességesen megtörtént, egyébként a többi minisztériumban is ugyanígy tör­tént meg mindez a dolog. Tehát nem értem pon­tosan, hogy mire gondol, milyen dőzsölésre. Érde­mes ennek a dolognak utánanézni, és nem pedig an­nak a manipulatív és szelektív válogatásnak fölülni vagy esetleg szándékosan elfogadni, amelyik ezekről az adatokról téves információt közöl. Kikérem ma­gamnak ezeknek az embereknek a nevében, akik a mun­kájukat elvégezték. Önnek mint szociál­de­mok­rata ihletésű párt képviselőjének, frakció tagjának, úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek inkább béremelést kellene követelnie meg azt kellene köve­telnie, hogy javítsuk a munkakörülményeiket, nem pedig azt, hogy vegyük el az ő pénzüket, mert igen, róluk van szó, ezekről a hétköznapi emberekről.

Minden más költés a minisztériumban az elő­zetes tervek szerint zajlott; nem úgy, mint egyébként önöknél, ahol bizony hosszan lehetne sorolni mind­azokat az ügyeket és akciókat, amelyek a magyar adófizetők pénzével való tisztességtelen és pazarló bánásmódot jelzik. Szívesen mondok önnek néhány ilyet, ha szeretné, hogy fölelevenítsem az emléke­zetét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 146 2017.03.06. 1:32  135-146

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások mi­nisz­tere: Nekem is lenne néhány kérdésem a metróbe­ruházással kapcsolatban, ha ebben segítene engem. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból, köz­tük Bangóné Borbély Ildikó: Nem ezt kérdeztem.) Tudom, hogy ez nem tetszik önnek, ön erről nem szívesen beszél, mert ez nagyon kellemetlen. Most leg­alább arra válaszolt volna, hogy tudott-e erről, hogy 754 emberrel többen dolgoznak a mi­nisz­té­riumban. (Folyamatos közbekiáltások az MSZP soraiból, köztük Bangóné Borbély Ildikó részéről.) Majd akkor válaszoljon, ha időben lehetőséget kap erre. (Bangóné Borbély Ildikó folyamatosan köz­beszól.) Merthogy kiderült, hogy erről nem tudott, de továbbra is támad és arról beszél… (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) Akkor miért nem arról a 754 emberről beszél, akinek a bérét ki kellett fizetni? (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.) És miért nem arról beszél, azokról az ügyekről, amelyek az önök dőzsöléséről szólnak? (Z. Kárpát Dániel közbeszól.)

És ha már itt tartunk, akkor arra is kellene vála­szolni önnek, hogy miért nem olyan fontos önnek a met­róberuházások tisztázása. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.) Ön egy ellenzéki lapnak a mani­pu­la­tív számai alapján nekiesik tisztességes em­be­reknek (Közbekiáltások az MSZP soraiból. ‑ Az el­nök csenget.), akik megdolgoztak a pénzükért. És egyébként nyilvános adatokban ön meg tudja tekinteni azt… (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) Szerintem nem méltó önhöz ez a stílus. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) Ha önhöz méltó ez a stílus, akkor ehhez gratulálok. Én végighallgattam önt egyetlenegy hang nélkül.

(16.20)

Ön folyamatosan rikácsol, miközben én beszélek, a képviselőtársaival együtt. Ehhez csak gratulálni tudok. (Zaj az MSZP soraiban.) Én magamat szégyellném az ön helyében, ha így beszélnék egy másik emberrel, nem beszélve arról, hogy képviselőtársak vagyunk. Úgyhogy csak gratulálni tudok önnek is és Varga képviselő úrnak is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 24 2017.04.04. 15:06  23-88

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rögtön az elején érdemes tisztázni, Magyarországnak érdeke, hogy minél több autonóm, nemzetközileg elismert, a magyar tudástőkét, a magyar gazdaságot, a nemzet gyarapodását elősegítő felsőoktatási intézménye legyen.

Magyarországnak nem érdeke, sőt érdekeit sérti, hogy olyan nemzetközi befolyásolási kísérleteknek engedjen teret, amelyek hátterében a demokratikus játékszabályokat megkerülve, pénzügyi támogatásokkal külföldről befolyást szerezve törvényesen választott kormányt vagy elnököt akarjanak ellehetetleníteni, a választói akaratot megmásítani.

(10.00)

Soros György Magyarországon és a világban működő szervezetei ilyen álcivil ügynökszervezetek, s elszántak vagyunk abban a tekintetben, hogy ezt a tevékenységet minden törvényes eszközzel megakadályozzuk.

A Közép-európai Egyetem érdekében felszólalók figyelmen kívül hagyják, sokan nem is ismerik azt a tényt, hogy a Közép-európai Egyetem az Országgyűlés döntése alapján államilag elismert, magyar jog szerint működő, magánfenntartású magyar felsőoktatási intézmény. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Így van!) A magánegyetemmel közös fenntartásban létező Central European University, CEU, viszont olyan külföldi felsőoktatási intézmény, amely magyar nyilvántartásban szereplő, de csupán Budapesten működő külföldi felsőoktatási intézmény, Magyarországon külföldi. A CEU alatt az utóbbi külföldi intézmény értendő, amely az Amerikai Egyesült Államok jogrendszere szerint működik, de ott tevékenységet nem folytat. (Szabó Szabolcs: Akkre­di­tált.) Technikailag a két egyetem egy és ugyanaz, egyet­len campuson működik. A CEU tanárai, alkal­mazottai nem a CEU alkalmazásában állnak, hanem a magyarországi magánegyetem, illetve annak kft.-je alkalmazásában.

A CEU működésének hivatalos magyarországi elis­merésével kapcsolatos folyamat 1995-ben kez­dő­dött, amikor a művelődési és közoktatási miniszter a fel­sőoktatásról szóló törvény alapján engedélyezte a Cent­ral European University mint külföldi felső­ok­ta­tá­si intézmény működését Magyarországon. Igaz, már annak idején felmerült, hogy mitől minősül kül­föl­di intézménynek egy csupán Magyarországon mű­ködő felsőoktatási intézmény. Erre akkor politikai válasz született; nem véletlen, hogy ez a kérdés nap­ja­inkig végigkíséri a CEU történetét.

2004 áprilisában Magyarország akkori mi­nisz­ter­elnöke és New York állam kormányzója írt alá kö­zös nyilatkozatot, amelyben rögzítették a szándékot, hogy a New York államban egyetemként bejegyzett, de ott nem működő Central European University az amerikai egyetemi státusz megőrzésével egyidejűleg el­nyerje a magyarországi egyetemi státuszt is. Ezen meg­állapodás alapján az Országgyűlés 2004. június 21-én elfogadta a Közép-európai Egyetem állami elis­meréséről szóló 2004. évi LXI. törvényt, amely­nek eredményeként a Közép-európai Egyetem ma­gyar, nem állami egyetemként működik Magyar­or­szá­gon. Képzéseit mint magyar felsőoktatási in­téz­mény a magyar képesítési jegyzék alapján folytatja, és így folytat mesterképzési, illetve doktori iskolában képzéseket. Az egyetem különleges állását a 2005. évi CXXXIX. törvény, majd a 2011. évi CCIV. törvény is biztosította, így az egyetem kettős státusza 2004 óta lényegében változatlan.

Fontos kiemelni, hogy ez a kettős státusz az egye­tem kezdeményezésére jött létre. Tekintettel azon­ban arra, hogy egyre több külföldi felsőoktatási intézmény kezdett képzésekbe Magyarországon, 2011-ben, amikor az Országgyűlés elfogadta a CCIV. számú, felsőoktatásról szóló törvényt, szigorodott ennek általános feltételrendszere, és előírtuk a mű­kö­dés 5 évenkénti felülvizsgálatát 2011-ben.

A külföldi felsőoktatási intézmények ma­gyar­or­szá­gi képzésének indítását több, jogszabályban rög­zí­tett forma teszi lehetővé. Az első az, amikor magyar­országi működési engedéllyel történik a működés. A másik, amikor határon átnyúló szolgáltatás kereté­ben történik a tevékenység. A harmadik, amikor a ma­gyar felsőoktatási intézményen keresztül licencia­képzést indít egy külföldi intézmény. A negyedik pedig, amikor magyar felsőoktatási intézménnyel együttműködésben közös képzést vagy kettős képzést indítanak.

Mivel ezen képzési tevékenységek szabály­sze­rű­sé­gét a működési engedélyek felülvizsgálata során 5 évente kell ellenőrizni, ezek az ellenőrzések 2016 őszén indultak el. Az ellenőrzések során számos hiányosságra derült fény, ezért kérte a kormány, hogy egy jelentés készüljön, ami ezeket összegzi. Ezt a jelentést a kormány nyilvánosságra hozta. Ebből egyértelműen látszik, hogy a Magyarországon be­jegy­zett külföldi intézmények működése számos súlyos szabálytalansággal terhelt. Ezek az alábbi cso­portokba illeszthetők.

1. A külföldi felsőoktatási intézmény nem a meg­fe­lelő jogi keretek között folytat képzést; mű­kö­dési engedélyt kért, pedig csak egy közös képzésről van szó.

2. Valójában nincs együttműködés és ma­gyar­or­szá­gi partner.

3. Hiányzik a programakkreditáció. Ez külö­nö­sen igaz a Central European Universityre. (Szabó Szabolcs: Van, csak más a neve.) Ne beszéljél bele, légy szíves, majd meghallgatom én is a képviselő urat, jó? (Zaj, közbeszólások az ellenzék pad­so­rai­ból. ‑ Az elnök csenget.)

4. A külföldi felsőoktatási intézmény által kiállított okirat nem államilag elismert, fokozatot adó oklevél, azaz bár egyetem hirdeti, de valójában az csak egy tanfolyam, amivel nagyon könnyű félrevezetni valakit ‑ úgy látom, sikerült is ez néhány képviselő esetében ‑, és ez csak akkor derül ki, amikor valaki majd Magyarországon ezt az oklevelet el akarja ismerni: kiderül, hogy ez nem diploma.

5. A külföldi felsőoktatási intézmény nem minősül származási országában elismert felsőoktatási in­téz­ménynek, azaz bár a neve hasonló, valójában időköz­ben megszűnt a felsőoktatási intézményi státusza.

6. A közhiteles nyilvántartásba történő adat­szolgáltatási kötelezettség nem teljesül. Ez alatt ál­ta­lá­ban azt kell érteni, hogy a hallgatói, képzési egyedi adatokat nem jelentik be. Ma nehezen lehet meg­mon­dani, maga a Central European University sem tudja pontosan, hogy hány hallgatója is van, beje­len­tés nem volt, nem is történt ebben az ügyben utó­lagos pótlás.

7. A külföldi felsőoktatási intézmény nyíl­ván­tar­tás­ba nem vett képzéseket folytat. A Central Euro­pean Universitynél 17 ilyen képzést találtunk.

Kritikusnak tekintjük azt az esetet, amikor a kül­­földi intézmény nem felel meg a nemzeti fel­ső­ok­ta­tásról szóló törvényben rögzített alapvető kri­té­ri­um­nak (Szabó Szabolcs közbeszól.), vagyis a szár­ma­zási országban nem minősül államilag elismert felső­ok­tatási intézménynek, és nem bocsáthat ki Magyar­ország területén folytatott képzésre tekintettel álla­milag elismert, felsőoktatási fokozatot adó oklevelet. Ez nem érvényes a Central European Universityre. Hasonló súlyos hiányosság, ha az intézmény a szár­mazási országban államilag elismert felsőoktatási intézménynek minősül, azonban az a képzés, ame­lyet Magyarországon folytat, nem vezet államilag el­ismert felsőoktatási fokozathoz.

A felmerült ügyek jó részét az oktatási kor­mány­zat hivatalból kezeli, amint a jelentésben is látható volt. Egyes esetekben már meg is történt az enge­dé­lyek visszavonása, más esetekben pedig új enge­dé­lyek kiadása. A vizsgálatból kiderül, hogy a 28 kül­földi intézményből mindössze egy volt, amelynél nem találtunk szabálytalanságokat, mulasztásokat. Ezek a szabálytalanságok számos esetben magyar ál­lam­polgárok megtévesztését eredményezték. Nem tu­dom ugyanis másnak tekinteni azt, amikor egy kép­zésről kiderül, hogy az a származási országban való­jában nem eredményez felsőfokú végzettséget, vagy amikor az lesz nyilvánvaló, hogy a Ma­gyar­or­szá­gon felsőoktatási intézményként tevékenykedő szer­vezet odahaza már elveszítette ezt a jogállását, de ezt természetesen nem jelentette be, és ma­gyar­or­szá­gi tevékenységét nem zárta le.

A jogszabályok megtartása nem lehetetlen, ezek pe­dig mindenkire vonatkoznak, betartásukat el­vár­juk. Soros György szervezetei sem állhatnak a ma­gyar törvények felett. Miközben rendezni kívántuk a fent leírt rendetlenséget, az is nyilvánvalóvá vált, hogy míg az Európai Unión belül a társhatóságokkal zökkenőmentes az együttműködés, az Európai Unión kívüli harmadik országbeli felsőoktatás esetében más a helyzet. Ott szükségesnek látjuk, hogy a magyar és az adott ország illetékesei között a jövőre nézve lét­re­jöjjön egy megegyezés, egy szerződéses kapcsolat. Ez a képzésekre való közös rálátást, a szükséges ad­mi­nisztratív együttműködést nemcsak lehetővé teszi, de elő is írja. A benyújtott törvényjavaslat legfontosabb pontja éppen ez: a jövőben az Európai Unión kívüli egyetemek akkor működhetnek Magyarországon, ha arról a származási ország és Magyarország is nem­zetközi szerződés aláírásával megállapodást köt az adott intézmény új helyszínen történő működéséről.

Ez nem egy a nemzetközi együttműködést elle­hetetlenítő körülmény, sőt a célja éppen hogy a két or­szág kapcsolatainak szorosabbra fűzése a tu­do­mány, a felsőoktatás világán keresztül. (Dr. Szél Bernadett: Azzal, hogy becsuknak egy egyetemet?) Ha az lenne cél, hogy harmadik országbeli felső­ok­ta­tá­si intézmények ne kapjanak működési engedélyt, ennek a jelenlegi szabályozás alkalmazása során is érvényt tudnánk szerezni. Ha ezt az együttműködést mindkét állam támogatja, abból az érintett felső­oktatási intézmény is profitálhat, hiszen ezen az úton mindkét kormány biztosíthat támogatást az érintett felsőoktatási intézmény részére.

Egy ilyen nemzetközi megállapodás termé­sze­te­sen nem korlátozhatja a tanszabadságot, az intéz­mé­nyi autonómiát. Az intézményi autonómia meg­őr­zé­sé­nek másik oldala a jogszabályok betartása. Ma­gyar­ország Kormánya nem is köthet olyan nem­zet­kö­zi megállapodást, mely ellentétes lenne az Alap­törvényben is rögzített alapvető jogokkal, elvekkel. Visszautasítom azokat a vádakat, amelyek szerint a magyar kormány erre törekedne. A magyar tör­vé­nye­ken és a magyar jogszabályok keretein kívül soha semmilyen módon nem szóltunk bele abba, hogy milyen módszerekkel, milyen elvek mentén szervezi meg egy intézmény a képzését, milyen módon éri el a képzési célokat. (Kunhalmi Ágnes: Pont most jutott esztekbe! ‑ Dr. Bárándy Gergely: Huszonhét év után!)

(10.10)

Ez igaz a magyar jogrendszer szerint, de a külföldi jogrendszer szerint folytatott képzésekre is. Az ilyen típusú kontroll és beavatkozás törvényi kötelességünk.

A Central European University, vagy nem tudom pontosan, nézzenek utána, a Közép-európai Egyetem vezetői a napokban úgy nyilatkoztak, hogy számukra az új szabályozás elfogadhatatlan. Szerintünk ennek a problémának van megoldása, állunk a tárgyalások elébe az Amerikai Egyesült Államok kormányával, illetve a szövetségi állam vezetésével. Mivel négy amerikai intézmény is folytat Magyarországon felsőoktatási tevékenységet, mindegyik érintett az új szabályozásban, mi készek vagyunk ezekről nemzetközi szerződést kötni. Találkoztunk és tárgyaltunk, minden ellenkező híreszteléssel szemben, eddig is a Central European University vezetőivel, maga az igazságügyi miniszter úr is találkozott a rektorral, illetve az illetékes államtitkár, és hajlandóak vagyunk a párbeszéd folytatására, amíg érvekről van szó, de nem tudunk mit kezdeni azokkal a víziókkal, amelyek a tanszabadságot látják veszélyben. (Dr. Bárándy Gergely: Mit keres itt a törvény?)

A bevezetendő intézkedések nem ezt a célt szolgálják, és nem is lennének alkalmasak erre, bár szemlátomást kiválóan alkalmasak arra, hogy a nemzetközi tudományos közvélemény egy részét félrevezessék és mozgósítsák. (Dr. Szél Bernadett: Magyarul: mindenki hülye, csak ti vagytok okosak!) Az új magyar szabályozás egyáltalán nem érinti a magyar jog szerint működő Közép-európai Egyetemnek a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság által is magas színvonalúnak elismert képzéseit, éppen ezért sajnálatos, hogy Soros György, nemzetközi kapcsolatait mozgósítva igyekszik nyomást gyakorolni a magyar kormányra, a Magyar Országgyűlésre. Így volt ez 2005-ben is, akkor személyesen az akkori miniszternél kérte, hogy a külön jogokat biztosító lex CEU érvényben maradhasson az akkor elfogadott felsőoktatási törvény mellett. Idézek a levélből: „Tisztelt Miniszter Úr! Kedves B.! Őszinte megelégedéssel értesültem arról, hogy az általam alapított Közép-európai Egyetem másfél évtized után magyar akkreditációt nyert. Tudom, hogy ez a te segítséged nélkül nem történhetett volna meg. Mint a FenntartókTanácsának elnöke egy látszólag jelentéktelennek tűnő kéréssel fordulok hozzád. Az új felsőoktatási törvény, amely már magyar egyetemként sorolja fel a CEU-t, a hatályukat vesztő törvények között felsorolja a 2004/LXI. úgynevezett lex CEU-t. Szeretnénk, ha a lex CEU az új felsőoktatási törvénnyel egyidejűleg hatályban maradna akkor is, ha ez némi redundanciát okoz. Tehát azt kérjük, csupán annyit kérünk, hogy a lex CEU ne kerüljön felsorolásra a hatályukat vesztő törvények között. X. kollégám, aki szerdán ezt a levelet neked személyesen átadja, részletesen el tudja mondani álláspontunkat. A másik kollégám, Y. a miniszterelnök úr informális támogatását is fogja kérni. Támogatásodat köszönve, régi barátsággal üdvözöl Soros György, a Közép-európai Egyetem kuratóriumának elnöke” (Dr. Rétvári Bence: Hoppá! Hoppá!)

Nem meglepő hát, hogy Soros György az egyetemére is kiterjedő szabályozási szándék láttán egyből világméretű lejárató kampányba kezdett. Igen, tisztelt Ház, van lex CEU, ezt 2004-ben szavazta meg a Magyar Országgyűlés. (Kunhalmi Ágnes: Ezt bevállalni, miniszter úr!) A magyar média Soros György által finanszírozott szelete tiltakozásáról remekül felfedi a hálózat erejét, egyszersmind megmutatja, hogy milyen erős üzleti körökkel állunk szemben, mert ne legyenek illúzióink, a felsőoktatás üzlet is. Megjegyzendő, hogy más amerikai egyetemek mellett nem állt ki az amerikai ügyvivő, meg sem említette őket, holott van még három ilyen intézmény, egyikük éppen az, amelyiknél semmi problémát nem találtunk. Érdekes módon egyetlen más, Magyarországon működő külföldi egyetem se gondolta még azt, hogy az oktatás szabadsága sérül, ha ezeket a szabályokat betartja.

Ma új szabályokat hozunk, amelyek betarthatóak, jogokat biztosítanak és nem előjogokat, igényelnek erőfeszítést vagy éppen befektetést, de meggyőződésünk, hogy Magyarország, a magyarok érdekeit szolgálja a törvénymódosítás. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 40 2017.05.15. 4:06  35-43

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ezt a beszédet valóban érdekes volt hallgatni egy olyan párt képviselőjétől, amelyiknek a nevéhez fűződik a fizetős egészségügy bevezetése, illetve ennek a kísérlete, ezt sikerült nekünk 2008-ban megakadályozni. A legemlékezetesebb egészségügyi fejlesztésük a széfek bevezetése volt, amelyeknek az ajtaja még mindig ott leng a kórtermekben.

Az ön interpellációjának szövege, megállapításai köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, ön félrevezeti nemcsak a mentősöket, hanem a közvéleményt is. Ma Magyarországon minden megyében van mentős, van rohamkocsi, a rohamkocsihoz pedig tartozik kórház. Ideje lenne meglátogatni egy-két megyei kórházat (Dr. Józsa István: Megvolt!), hogy lássa, 2010 óta milyen fejlesztések indultak el.

Ami pedig a mentősök béremelését illeti, az Országos Mentőszolgálat működésének fejlesztésében, a mentődolgozók méltó megbecsülésében éppen a napokban léptünk egyet előre. Ez nem az első lépés, ez a második lépés, hiszen az egészségügyi béremelés már rájuk is vonatkozott, és nem is az utolsó lépés, mert tovább fogunk haladni: a kormány a jövő évben nem 10 százalékot, hanem plusz 10 százalékot tesz hozzá ahhoz a béremeléshez, ami egyébként az egész­ségügyben nemcsak eltervezett, hanem betervezett is. Ez azt jelenti, hogy három év alatt 67 szá­zalékkal növekszik átlagosan a mentőknél dolgozók bére, és ez 2019-ben, az újabb ütemben egyébként körülbelül 80 százalék lesz, tehát ilyen szempontból sem igaz az állítása. Azt a tervezett többletforrást, a 4 milliárd forintot a 10 százalékos béremelésre azon felül kapják az Országos Mentőszolgálat dolgozói, ami egyébként nekik a 8 szá­za­lék­kal, illetve eddig a 12 százalékkal járt.

Ami a költségvetést illeti, ön az EMMI költségvetéséről beszél. Nem tudom, látta-e már a költségvetést, 100 milliárd forinttal több forrás jut az egészségügyre, a mentésre közel 40 milliárd forintot fordítunk; 2010-ben, amikor önöket távozásra kényszerítették a választók, ez 22,5 milliárd forint volt, csak az idei évhez képest plusz 7 milliárd forint van betervezve a költségvetésbe. Nem tudom, milyen csökkenésről beszél.

(14.20)

Ha jól emlékszem, 2006-2010 között önök 5,2 százalékkal csökkentették, nem növelték az Országos Mentőszolgálat támogatását. Mi 2010 óta plusz 76 százalékot tettünk ehhez hozzá. A mentős életpálya része a bér, a munkaruha ‑ ez a következő lépés ‑, a mentőautók állapota, majd erről néhány szót még mondok és a mentőállomások kérdése.

2010 óta 23 új mentőállomás épült. A mentő­állomások 37 százaléka újult meg. közel 500 új mentőautó állt forgalomba, ami a futó mentőautók 60 százaléka, és idén további 193 mentőautót szerzünk be. Ha ez meglesz, akkor ezzel minden eset- és rohamkocsit lecseréltünk.

A mentőállomásokról azért hadd kérdezzem meg, ön 2010-ig Komló alpolgármestere volt: mikor újult meg a komlói mentőállomás? 2010 után, amikor ön már nem volt alpolgármester, a Fidesz-KDNP-kormány újította meg. (Zaj a kormánypárti padsorokban.)

Ön itt ügyvédekről beszél. Azt el kell mondanom, hogy az az ügyvéd, aki szakszervezeti vezetőnek adja ki magát egyébként, és sztrájkról beszél, olyan ügyvéd, aki miatt fejenként másfél millió forintot kell fizetni azoknak a mentősöknek, akiket belerángatott egy vesztes perbe, ennyire lehet rá odafigyelni. Én azt tudom önnek mondani, hogy a mentőszolgálat ügye nekem személyes ügyem, azt is mondhatnám, hogy családi ügyem. Erre megvan a családi okom. Olyan áldozatot hozott az én családom ebben az ügyben, amit nem kívánok senkinek. Nekünk ezt meg kellett tenni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérem, hogy ne különböző pártpolitikai hőbörgésekkel zavarja ezt az ügyet, hanem működjünk együtt az Országos Mentőszolgálat megújításában. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 149 2017.06.12. 2:06  146-155

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Önök hetek óta igyekeznek azzal hiszterizálni saját magukat és a közvéleményt, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma korrupciós ügybe keveredett. Miután nyilvánvalóan kiderült, hogy ez nem igaz, ezek után az Emberi Erőforrások Minisztériuma oldaláról semmifajta bűncselekmény gyanúja nem merült föl, ezt önök többször hallhatták itt, ebben a Házban. Ezért kénytelenek voltak arra leszűkíteni a vádjukat, hogy a minisztériumnak egy munkatársa, valaki súghatott a bűncselekményt tervezőknek. Erre önöknek ugyanúgy semmi alapjuk nincs, mint a korrupciós vádakra. Ezt egyébként a legfőbb ügyész önöknek többször elmondta.

Ami a minisztérium dolga ezen a téren, és amit egyébként megtettünk, ami elvárható tőlünk, az az, hogy a közpénzek hatékony felhasználására javaslatot tegyünk, azt megtervezzük és végrehajtsuk, és adott esetben az is természetes, hogy amennyiben olyan információ jut a birtokunkba, amely szerint valaki veszélyeztetni akarná ezt a tisztességes és hatékony felhasználást, akkor mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy ezt megakadályozzuk.

Ebben az ügyben, amint önök egyébként hetek óta az ellenkezőjével próbálják hiszterizálni a közvéleményt, ebben az ügyben éppen ezt tettük. A sajtóban is megjelent megfelelően az információ, azt mutatja be, ahogy amikor tudomásunkra jutott, hogy valamiféle szervezetek szabálytalan módon igyekeznek EU-s támogatáshoz jutni, akkor azonnal figyelmeztettem a területért felelős államtitkárt, hogy különösen figyeljen oda a szóban forgó pályázat esetén a szabályok betartására, és minden esetleges gyanús tevékenységre. Fölhívnám a figyelmét arra, hogy az ön kérdésében szereplő pályázati felhívás előkészítése ezt megelőzően is a jogszabályok szerint, az ott rögzített eljárásrend betartásával zajlott.

Mi, a minisztérium és személy szerint én is minden, törvény szerinti kötelezettségemnek eleget tettem ebben az ügyben, együttműködtünk a hatóságokkal, akik ebben az ügyben egyedül jogosultak és kötelesek eljárni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 153-155 2017.06.12. 1:24  146-155

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Úgy látom, képviselő úr, hogy hazugságba vagy legalábbis valami emlékezetkiesésbe ön keveredett és nem én, hiszen Köpeczi-Bócz Tamás felmentése az előtt történt, mielőtt… (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Az, hogy ő mit állított vagy mit nem állított az ügyészségen, az kiderült volna. Egyébként ön a 168 Órából tájékozódik, erre már egyszer ráfáztak. Örülök, hogy valaki megszerezte önnek ezt a dokumentumot, nekem nincs jogom ehhez hozzájutni, ugyanis… (Dr. Harangozó Tamás felmutatva egy iratot: Nálunk van a hivatalos feljelentés.) Igen, a büntetőeljárásban a papírokat (Az elnök csenget.) azok kapják meg, akik érintettek. Én nem vagyok érintett. Lehet, hogy ön érintett, és ezért kapta meg ezt a papírt. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Nézzen ennek utána! Ahol nincs, ott ne keress! (Az elnök csenget.)

Nálunk semmifajta korrupciós és büntetőügy nincs ebben az esetben, ahol viszont van, ott érdemes lenne keresni. Például kereshetné annak a 600 millió forintnak a sorsát, amit az önök egyik miniszterelnökének a cége vett föl a 3-as metró, a 4‑es metró ügyében. (Közbekiáltások, moraj az MSZP soraiban. ‑ Az elnök csenget.) Tudom, hogy ez nem tetszik önöknek, és üvöltöznek ebben az ügyben, az a helyzet…

ELNÖK: Képviselő urak!

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: …az önök másik miniszterelnöke, akinek a nevét nem is akarom kimondani, éppen a Sukoró-ügyben érintett, és van még számos olyan ügy, ahol érdemes lenne keresgélni. (Felzúdulás, közbekiáltások az MSZP soraiban. ‑ Az elnök csenget.) Tudom, hogy ezt a pártfegyelem tiltja, hogy önök ebben az ügyben megszólaljanak. Én adtam önnek egy tisztességes tájékoztatást, elvárnám ezt önöktől is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 16 2017.10.16. 4:53  13-16

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban nem értettem pontosan az izgalmat az ellenzék soraiban, mert itt nem számítottam polémiára képviselőtársammal, de nemcsak azért, mert ő a kormányoldalon ül, hanem azért, mert ebben a Házban, és ebből szeretnék most itt kiindulni, konszenzus van ebben az ügyben. Emlékeztetném önöket és az egész Házat arra az országgyűlési határozatra, amelyet teljes egyhangúsággal fogadott el a Ház, és ez a határozat felemeli a szavát nemcsak az üldözött keresztények érdekében, hanem aztán ennek folyományaként felszólítjuk a hágai emberi jogi bíróságot, hogy tekintse emberiségellenes bűncselekménynek mindazt, ami ebben az ügyben történik. Van az ellenzéki frakcióknak is egy jó hírem ezen a területen, hogy önöket ezen a konferencián megtapsolták, merthogy amikor a miniszterelnök előadta azt, hogy a Magyar Országgyűlésben fontos ügyekben ritkán van egyetértés, de ebben az ügyben egyetértés volt, akkor az ő beszéde után ezt egy tapssal jutalmazták, illetve honorálták azok az egyházi vezetők, akik egyébként az üldözött keresztényeket képviselték a konferencián.

Ezzel együtt érdemes újra és újra feltenni a kérdést, hogy miért is van szükség egyáltalán magyar részről erre a határozott fellépésre, miért foglalkozik ezzel a Magyar Országgyűlés, miért foglalkozik ezzel a kormány. Én itt egy fontos különbségtételre hívnám fel a figyelmet: mi sohasem voltunk annyira gőgösek, a hübrisz sohasem kísértett meg bennünket annyira, hogy azt mernénk mondani, hogy a kereszténységet védjük ebben az ügyben. Mi azt az életformát védjük, azt a kultúrát védjük, ami ebből a kereszténységből következik, amelyet Európa egyébként a Közel-Keletről kapott, amelyik a kereszténységnek a bölcsője. És az egy fontos figyelmeztetés, hogy ha mi nem határozzuk meg úgy magunkat, ha mi nem határozzuk meg úgy a mi kultúránkat, a mi életformánkat, mint ami a zsidó-keresztény kultúrára alapszik, és az életmód, amit élünk, az is ebből következik, akkor majd mások fognak bennünket másként meghatározni. Tehát amikor az üldözött keresztényeket támogatjuk, amikor odafigyelünk a Közel-Keletre, akkor saját magunkért is teszünk ebben az ügyben.

És ha az életformáról lehet mondani néhány dolgot, akkor én három dolgot mondanék: a kereszténységből, a keresztény kultúrából következik a demokráciának az a felfogása, amiben mi élünk, amelyik tiszteletben tartja másoknak a véleményét. Egy hosszú tanulási folyamat volt egyébként ez a keresztény egyházak történetében, míg eljutottunk idáig, és érdemes ehhez ragaszkodnunk. A másik ilyen pont az államnak és az egyháznak a megkülönböztetése, úgymint a társadalom, a nemzet életének szereplői. Ezért van a magyar alkotmányban is nem az „elválasztva”, hanem hogy különváltan működik az állam és az egyház, bár a közösségi célok ügyében együttműködünk. A harmadik pedig a férfinak és a nőnek a viszonya, illetve a helyzete, a szerepe a társadalomban, amelyik szintén egy olyan ügy, egy olyan felfogás, egy olyan szemlélet, amihez érdemes ragaszkodnunk azzal szemben, amit egyébként más vallások, többek között az iszlám képvisel.

És valóban így van, ahogy képviselő úr mondta, négy kontinensről, több mint 30 országból több mint 300 részvevője volt ennek a konferenciának, akik üdvözölték a budapesti nyilatkozatot, amelyik felemeli a szavát az üldözöttek érdekében, nemcsak a keresztények, hanem minden vallási kisebbség érdekében. A konkrét támogatásokat is köszönték, különösen is azt az ösztöndíjat, amelyet most alapítottunk üldözött keresztény fiataloknak, azt hiszem, hárman meg is nyilvánultak ebben az ügyben.

Azt is mondhatom, hogy egy komoly nemzetközi visszhangja volt a konferenciának, 45 millió látogatót vonzó amerikai közéleti hírportál is tudósított az eseményről, és mindenki más is. Külön felhívnám a figyelmet, és kérem is államtitkár, illetve képviselő urat, aki a konferencia szervezésében oroszlánrészt vállalt, hogy az ellenzéki frakciók részére is bocsássuk rendelkezésre azt a budapesti jelentést, amelyik egyébként a világban tapasztalható keresztényüldözésről szól.

Ebben az ügyben érdemes összefogni, és azt kérem az ellenzéki frakcióktól is, hogy ha már egyszer ez sikerült, akkor tartsunk ki emellett, és fontoljuk meg II. János Pál szavait, hogy a halál kultúrája helyett ismét az élet kultúrája inspirálja Európát és az egész világot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)