Készült: 2020.03.31.22:39:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

237. ülésnap (2012.11.13.), 276. felszólalás
Felszólaló Dr. Kovács Ferenc (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó Nemzeti összetartozás bizottsága
Felszólalás oka Ismerteti a bizottság véleményét
Videó/Felszólalás ideje 4:19


Felszólalások:  Előző  276  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. KOVÁCS FERENC, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága 2012. március 19-én tárgyalta meg a H/6340. számmal a Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Az ülésünkön az előterjesztő dr. Molnár Attila képviselőtársunk, a kormány részéről a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős államtitkárság kabinetvezetője, Nagy Bercel vett részt.

A bizottsági vitában az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban nagy vonalakban az alábbi felvetések, észrevételek fogalmazódtak meg. Először is felmerült az a kérdés, hogy célszerű-e elaprózva, külön emléknapokat tartani a Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken vagy Erdélyben a II. világháború során és az azt követő években történt magyarokkal szembeni atrocitásokról. Nem lenne-e jobb az összes, ebben az időszakban megölt, meghurcolt vagy megszégyenített magyarról, vagyis az összes magyar áldozatról egy emléknapot tartani? A közös emléknap ellen fontos érvként hangzott el az, hogy ezek a borzalmak az egyes közösségekben önállóan és nem másokkal együtt vagy azokkal összefüggésben élnek. Saját identitásuk részét képezi, érdemes azokat külön is kezelni éppen ezért. Elképzelhető az is, hogy egy közös emléknapot az áldozatok, illetve leszármazottaik nem éreznének sajátjuknak, és így a megemlékezés mint erkölcsi jóvátétel nem érhetné el a célját.

Felvetődött a vitában az is, hogy a Beneš-dekrétumokkal a kollektív bűnösség elve alapján meghurcolt felvidéki magyarság rehabilitálásának van jogi, nemzetközi jogi, anyagi és erkölcsi vonatkozása is. Konklúzióként került megfogalmazásra, hogy a Beneš-dekrétumok érvénytelenítését, illetve a felvidéki kitelepítések áldozatainak, akik vagyonukat is elveszítették, anyagi kárpótlását most nem is tudjuk elérni, legalább erkölcsi jóvátételt adjon a Magyar Országgyűlés, azzal természetesen, hogy további lépések is szükségesek. A megemlékezés kapcsán felvetődött az is, hogy ha megemlékezünk a felvidéki kitelepítésekről, akkor a Csehországba kitelepített mintegy 90 ezer magyarról, a Beneš-dekrétumok által oda elűzött emberekről is érdemes lenne szólni.

Másik fontos észrevétel volt annak hangsúlyozása, hogy a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezménynek volt egy óriási különbsége a magyar és a csehszlovák oldalon. Ugyanis, amíg Magyarországról önkéntes volt az áttelepülés, bár azt egy csehszlovák részről igen erős és valótlanságokat is tartalmazó agitáció kísérte, addig a túloldalon nem volt önkéntes, egyáltalán nem, hanem a hatóság kijelölte, hogy ki marad és ki megy.

Végül a bizottsági vitában az is szóba került, hogy melyik időpont, melyik nap lenne a megemlékezés napjának legjobb időpontja. Itt a határozati javaslatban megjelölt időpont mellett a Beneš-dekrétumok aláírásának napja, a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény aláírásának napja, illetve a csorba-tói egyezmény napja is felvetődött.

(22.40)

De igazából senki nem kérdőjelezte meg a határozati javaslatban szereplő dátumot, vagyis április 12-ét, amely napon 1947-ben a szülőföldjükről elűzöttek első transzportját elindították Magyarország felé.

Mindezekkel együtt a bizottság végül a határozati javaslatot 10 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta, így azt az Országgyűlésnek általános vitára ajánlja.

Köszönöm szépen a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  276  Következő    Ülésnap adatai