Készült: 2020.09.23.22:10:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

148. ülésnap (2020.07.14.), 32. felszólalás
Felszólaló Kövér László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka előterjesztő nyitóbeszéde
Videó/Felszólalás ideje 15:53


Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A koronavírus-járvány rendkívüli kihívás elé állította az emberiséget, benne természetesen bennünket, magyarokat, éppúgy az Európai Unió tagállamait, nemkülönben pedig annak intézményeit. A közegészségügyi válsághelyzet kezelésére az Európai Unió tagállamainak jelentős része nem volt felkészülve, az Unió mint közös intézményrendszer pedig teljességgel alkalmatlannak bizonyult erre. Brüsszel mentségére legyen mondva, egyfelől nem is ilyen feladatok megoldására jött létre; másfelől éppen működésének egyik, sajnos sok esetben figyelmen kívül hagyott alapelve, a szubszidiaritás alapján menthető fel a felelősség alól; harmadrészt pedig  noha még abban is tehetetlenséget, bénultságot mutatott, amiben valóban hozzá tudott volna járulni a tagállami erőfeszítésekhez, jelesül ezek koordinációjában  bízunk benne, hogy a mögöttünk hagyott hónapok elegendő tapasztalatot halmoztak fel ahhoz, hogy a jövőben az Unió intézményei kellő szerénységgel és alázattal ugyan, de hatékonyan tudnak közreműködni az esetleges újabb hullám kihívásainak megválaszolásában. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy Magyarország  közép-európai barátainkkal együtt  azon államok közé tartozik, amelyek bizonyították, hogy igenis lehetséges egy ilyen váratlan válsághelyzet sikeres kezelése is. A megoldás egyik kulcsa pedig nem más, mint az előrelátó és gyorsan reagáló állami intézmények és az ezekben a politikai hátsó szándékok által indíttatott hisztériakampányok ellenére is folyamatosan megbízó állampolgárok együttműködése volt. Igen, tisztelt képviselőtársaim, a folyamatosan lekicsinyelt, problémásnak beállított, az alamizsnára szoruló, megtűrt, de hálátlan szegény rokon szerepére kárhoztatott visegrádi országok meg tudták óvni a polgáraikat attól az egészségügyi rendszer csődjével járó katasztrófától, amely az Unió régi tagállamainak nagyobbik részében tízezrek halálát okozta. Mi több, ezek az országok a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság következményein is akként tudtak úrrá lenni, hogy az újabb gazdasági krízis, melyet most épp a világjárvány okozott, jóval enyhébbnek ígérkezik errefelé, mint az EU régebbi, ez esetben jellemzően déli tagállamaiban. A Nemzetközi Valutaalap prognózisa szerint a járvány következményeként az EU idei gazdasági visszaesése eléri a 7,1 százalékot, a déli tagállamoké pedig a 8-10 százalékot, ezzel szemben Magyarországon  melyet az IMF a gazdaságilag legstabilabb vizsgált országnak tart  ezt csak 3,1 százalékra valószínűsíti. Minden jóslatok még az előtt való időkből származnak, mikor az Európai Unió Bizottsága meghirdette azt a gazdasági helyreállítási csomagot, amely a jelen előterjesztés és az erről induló vita tárgyát képezi.

A magyar kormányzat, miként magának a járványnak a kezelésében, a gazdasági visszaesés mérséklése és a munkahelyek védelme érdekében is  ismét csak széles körű együttműködésben az érintett gazdasági szereplőkkel  időben és jó döntéseket hozott. Ezért ma nyugodtan kijelenthetjük, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország pénzügyeinek, államháztartásának rendbetétele, a gazdaság növekedési tartalékainak mozgásba hozása és a családok megerősítése után önerőből is képes kilábalni a jelenlegi gazdasági nehézségekből, azaz nincs, nem is lenne szüksége semmilyen uniós mentőövre, és ami azt illeti, a válságkezelés tervezett európai uniós megoldásával nem is értünk egyet.

Az Európai Unió Bizottsága kidolgozott egy helyreállítási tervet, amely az EU 2021 és 2027 közötti többéves pénzügyi keretét, azaz költségvetését össze kívánja kapcsolni egy, a tagállamok felhatalmazásával, az EU költségvetésének terhére a Bizottság által a pénzpiacokról felveendő 750 milliárd eurós hitellel, melynek nagyobbik felét, 500 milliárd eurót úgymond vissza nem térítendő támogatásként, kisebbik részét, 250 milliárdot pedig a tagállamoknak folyósítandó hitelként osztanának szét a válságból való kilábalást segíteni gondolt programok finanszírozására. Az elosztás tervezett mechanizmusa azonban nem veszi figyelembe sem az országok egy főre jutó nemzeti össztermékének mértékét, sem az országok méretét, sem az országok gazdasági problémáinak különbözőségét, így az igazságtalan. A gazdagabb országokat előnyben részesíti a szegényebbekhez képest, a gazdaságaikat okos és fegyelmezett politikával rendbe tevő országokat bünteti, míg a fegyelmezetlen költségvetési politikával magukat adósságba verő országokat jutalmazza, és ismét csak a brüsszeli bürokrácia egójáról szól  ők már megint jobban akarják tudni, mi a jó megoldás, mint azok a kormányok, amelyek Prágában, Varsóban vagy éppen itt, Budapesten élvezik a polgáraik többségének bizalmát. És mindezt még meg is kívánják fejelni az úgynevezett jogállamisági kondicionalitással, azaz egy homályos, definiálatlan eljárásrend keretében a pénzek kifizetését össze akarják kötni valójában nem az úgynevezett európai értékeknek, hanem az EU globalista, bevándorláspárti, nemzet-, hagyomány- és családellenes, egyre agresszívebb és egyre destruktívabb elitje által megfogalmazott politikai kívánalmaknak való megfelelés kötelezettségével.

Csakhogy, tisztelt hölgyeim és uraim, természetesen egy magára és választóira valamit is adó kormányzat ezeket a feltételeket még az úgynevezett EU-s támogatás esetében sem fogadhatja el, hiszen azok sem segélyek, hanem az Unió működését elősegítendő, általunk vállalt hozzájárulás nekünk jog szerint járó ellentételezése. Jelen esetben, vagyis a „Következő Generáció EU” gúnynévre hallgató helyreállítási csomaggal összefüggésben pedig bármiféle gazdaságon kívüli feltétel egyenesen abszurditás. Itt ugyanis arról van szó, hogy a csomag hátterét nem a tagállamok gazdasági erejüknek arányában tett befizetései adják, hanem egy hitelfelvétel, amelyben a tagállamok együtt vesznek részt, azaz adósságközösség jön létre, hosszú távú, közös felelősségvállalással.

Ha közösen vesszük fel a hitelt, akkor a feltételekről is közösen kell döntenünk. Mint mondtam, nekünk erre a hitelre nem lenne szükségünk, ráadásul a 2028-ban kezdődő harmincéves törlesztési időszak végére többet fizetünk vissza, mint amennyit, 6-6,5 milliárd eurót most nekünk szánnak. De a déli államok iránti szolidaritásból, az EU működőképességének megőrzése érdekében mint egyszeri, a rendkívüli helyzet által kikényszerített kivételes eszközként hajlandók vagyunk hozzájárulni. Azonban csak akkor, ha mindez csak és kizárólag az Unió bajba jutott gazdaságainak stabilizálását és az egész gazdasági közösség versenyképesebbé tételének megalapozását, nem pedig a negyedik német-római szent birodalom létrehozatalának előmozdítását szolgálja. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Mi azért csatlakoztunk az Európai Unióhoz, mert nemzeti érdekeink érvényesítésére fél évezredes visszatekintésben ez tűnt  és tűnik egyelőre még ma is  a legkedvezőbb keretnek.

(10.30)

Mi továbbra is az erős nemzetek egyenrangú és szabad együttműködésén alapuló, erős Európai Unióban hiszünk, amelynek működtetéséhez és erősebbé tételéhez hajlandóak voltunk szuverenitásunk egy részének az Unió intézményén keresztüli közös gyakorlásához hozzájárulni.

De a haza nem eladó, legalábbis a mi hitünk szerint, ezért hát nem vagyunk hajlandóak önként felcsatolni a nyakörvet, melyen a lánc végét olyanok fogják, akiknek feltett szándékuk a közép- és kelet-európai kis államok újbóli gyarmati alávetése. Immár 15 esztendeje vagyunk az Unió papíron egyenjogú és egyenrangú tagjai, eddig még minden uniós döntéshez lojálisan viszonyultunk; akkor is, ha sértette jogos érdekeinket, akkor is, ha meggyőződésünk szerint a közös uniós érdekeket is veszélyeztette, akkor is, ha nemcsak az igazságérzetünk, hanem a jogérzékünk is tiltakozott.

Nem kis áldozattal megvédtük és megvédjük az Unió külső határait. Az uniós forrásokkal igyekeztünk úgy sáfárkodni, hogy mindenki jól járjon általa: mi is, akik kapjuk, és azok is, akik befizetik. Ezért aztán, amikor Merkel kancellár asszony akként nyilatkozott  idézem , hogyha ránézünk a magyar gazdasági növekedési rátákra, akkor láthatjuk, hogy ezt a pénzt az ország jól fektette be, hogy ez az embereket szolgálja  idézet vége , akkor talán nemcsak arra vonatkoztak elismerő szavai, hogy sikerült a Gyurcsány és Bajnai vezette szocialista-balliberális kormányok által itt hagyott csődtömegen úrrá lenni, hogy ma Magyarország a visegrádi országokkal együtt része tud lenni az EU legdinamikusabban fejlődő régiójának, hanem arra is, hogy Németország és még némely más régi tagállam gazdasága több pénzt vihet innen haza, mint amennyit a kohéziós források finanszírozására ide befizet.

Magyarország legitim célnak tekinti az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, azonban erre már ma is rendelkezésre állnak a megfelelő eszközök az Európai Csalás Elleni Hivataltól, az OLAF-tól, tudják, amelyik azt állapította meg, hogy a négyes metró építése során 100 milliárd forintot érintő visszaélés történt, a Bizottságnak az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló éves jelentéstételi kötelezettségén át az európai szemeszter keretében a korrupcióellenes fellépésről való rendszeres vizsgálatig.

Elfogadjuk, hogy az Unió alakítson ki egy, a jogállamiság érvényesülését vizsgáló eljárásmódot. Erre vonatkozóan 2014-ben már megszületett egy elvi egyetértés, amely szerint ennek kormányközi alapon, azaz az Európai Tanácsban, az Európai Unió intézményeinek hatásköri egyensúlyát fel nem borítva, a tagállamok nemzeti identitásának és egyenlőségének tiszteletben tartásával, az objektivitást, azaz a tényekhez való ragaszkodást szem előtt tartva kell működnie.

Vajon 2014 óta miért nem jött létre egy ilyen jogállamisági mechanizmus, tisztelt képviselőtársaim? Csak nem azért, mert akkor nem lehetne ideológiai furkósbotként forgatni az európai értékeknek és a jogállamiság egyelőre még definiálatlan kritériumainak való meg nem felelés vádját? Csak nem azért, mert akkor lenne hol feltenni ezeket a találós kérdéseket? Melyik országban figyeli meg az állambiztonság az egyik parlamenti párt képviselőit? Melyik ország rendőrségében van jelen intézményesült rasszizmus a miniszterelnök szerint? Melyik országban mondta ki a bíróság következmények nélkül, hogy egy országos választást a tömeges szabálytalanságok miatt meg kell ismételni? Melyik országban delegálnak pártok bírákat? Melyik országban nincs Alkotmánybíróság? Melyik országban követik el a legtöbb nemi erőszakot nők ellen? Melyik országban beszéli meg az úgymond független bíró a baloldal politikusaival a jobboldali miniszterelnök ellen hozandó ítéletet? Melyik ország közszolgálati médiája uszít rendszeresen egy vagy több szövetséges ország kormányfője ellen? Melyik ország törvénykezése tehetetlen, ha a kommunista tömeggyilkosságok szellemi atyja szobrának felállítását kellene megakadályoznia? Melyik ország médiája tudja napokig elhallgatni, hogy illegális migránsok szervezett csoportja zaklatta szexuálisan helybéli nők tömegét egy nagyváros főterén egy szilveszteri karneválon? Melyik ország engedhette meg magának a Bizottság elnöke szerint, hogy a szankciók veszélye nélkül semmibe vegye az Unió fiskális szabályait? És még sorolhatnám. (Közbeszólás a KDNP soraiból: Így van!)

A helyes megfejtők között egy-egy keretezett Jean-Claude Juncker-fotót sorsolunk ki (Derültség.  Taps a kormánypártok soraiban.), amelyen a kis úttörők támogatása mellett éppen egy Marx-szobrot koszorúz meg. Segítségül annyit elárulok, hogy egyik kérdésre sem Magyarország a helyes válasz.

Nos, tisztelt képviselőtársak, József Attilával szólva: a csatlakozási kérelmünk beadása óta eltelt évtizedekben eleget játszottuk okos urak között a bambát. Megtanultuk a játékszabályokat, és mi is ezek szerint játszunk azokkal a lapokkal, amelyek a leosztásból nekünk jutottak, de hamiskártyásokkal nem szívesen ülünk egy asztalhoz. Az Európai Unió valóban az egyik legjobb dolog, ami Európában az elmúlt száz évben történt; nem tökéletes képződmény, és mint éppen látjuk, meglehetősen nehéz időket él meg. Magának az Uniónak éppúgy, mint a Bizottság által meghirdetett Következő Nemzedék EU-eszköznek csak akkor van esélye a sikerre, ha meg tudjuk őrizni, illetve helyre tudjuk állítani a tagállamok egymás, valamint az uniós intézmények felé fennálló bizalmát és együttműködési készségét. A felelősségünk óriási, hiszen mai döntésünk terhei és reménybeli hozadéka egyaránt a következő nemzedék számláján jelenik meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország elmúlt viharos évszázadaiban négy birodalomnak volt hosszabb-rövidebb ideig többé vagy kevésbé alárendelve, háromnak erőszakkal, egynek többé-kevésbé önszántából, bőven van tehát a mában is hasznosítható történelmi tapasztalatunk. Ugron Gábor a millennium évében egy képviselőházi vita során azt mondta, idézem: „Magyarország miniszterelnökének ugyanazon feladatokon kívül, amelyeket más államok miniszterelnökei végeznek, kötelessége Magyarország közjogi életét, anyagi érdekeit képviselni Ausztriával szemben. A magyar miniszterelnöknek a magyar jogfelfogás kifejezőjének kell lennie, a magyar önérzetet, a magyar nemzet méltóságát kell képviselnie.”  eddig az idézet. Több mint száz esztendő elteltével csak annyi változott, hogy ezt a kötelességét a kormánynak már nem Béccsel, hanem Brüsszellel szemben kell teljesítenie. Várjuk ide vissza, hogy beszámoljon tárgyalásainak eredményéről. Ne legyen illúziója senkinek sem Brüsszelben, sem itt Budapesten: az Országgyűlés nem fog a helyreállítási csomaghoz kötött semmilyen politikai feltételt elfogadni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztés elfogadásával támogassuk és ösztökéljük a kormányt, hogy meg tudjon felelni ezen elvárásnak! (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai