Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tállai államtitkár úr említette, hogy 114 törvény módosítására kerül sor e törvény bevezetésével, elfogadásával; 114 törvényre való kihatás. Magyarul, ez azt jelenti, hogy igazából már nyugodtan mondhatjuk, hogy követhetetlenné válnak a folyamatok, a jogkövető polgár bizonyos értelemben csak pislog. Ha valakinek nincs jogi képesítése vagy éppen képviselete, akkor enélkül nagyon könnyen elbukhat, gyakorlatilag boldogulni nem nagyon képes.

Azt gondolom, hogy az egyszerűsítésnek mindig van helye, de az olyan típusú változtatások sokaságát, amelyek gyakorlatilag még bonyolultabbá teszik a folyamatokat, azokat megkérdőjelezném. Ebben a törvénytervezetben, ha nem is direkten, de indirekten beismerések is megfogalmazásra kerülnek. Gondoljanak csak vissza néhány évtizeddel ezelőttre ‑ már nem is kell évtizedekkel, csak mondjuk, egy másfél évtizeddel ezelőttre visszagondolni ‑, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásunk tekintetében olyan vállalások fogalmazódtak meg ‑ példa kedvéért mondok egyet ‑, hogy például a munkaügyi központok hálózatát működtetik, erre kötelezettséget vállalnak.

Ez a rendszer annak idején Magyarországon személyes megítélésem szerint a harmadik legjobb hálózati rendszer volt. Nyilván a NAV-ot nem kell külön kiemelni, a NAV helyzetéből fakadóan is a legerősebb hálózati rendszer kell hogy legyen, vagy a bűnüldözéssel foglalkozó rendőrségek hálózati rendszere. Ez mindig is ilyen volt, de hasonlóképpen a munkaügyi központok ilyen erős hálózati rendszerré alakultak. Önök vállalták azt annak idején, hogy ezeknek a rendszerbeli megtartását, működtetését biztosítják, ezzel szemben pedig az a helyzet, hogy szétzilálták ezt a hálózati rendszert. Szétzilálták, most jelen pillanatban a járási hivatalokban fedhetők fel a csápok, amelyeken keresztül ilyen-olyan módon és minőséggel próbálják meg a rászorult emberek dolgait kezelni. Ezt mindenképpen olyannak tartom ‑ mondhatom, hogy elítélendőnek, de mindenképpen olyannak tartom ‑, ami nem építő jellegű volt az elmúlt nyolc év kormányzásának időszakában, hanem sajnálatos módon romboló jellegű.

Ennek a törvénytervezetnek a tárgyalása kapcsán viszont, hogy korrekten nyúljunk a kérdéshez, azt is kell mondjam, hogy végre, közel nyolc év leforgása alatt eljutottak oda, hogy például a munka világát érintő közfoglalkoztatottak utazási költségeire vonatkozóan gyakorlatilag a különböző munka­erő­piaci szolgáltatások igénybevételét érintően a megtérítés most már realizálódni fog.

Az is jónak mondható ‑ de nem kellett volna ehhez nyolc év ‑, hogy a természetes személyeknek nyújtott álláskeresési támogatások visszakövetelése esetén ‑ mert vannak adott esetben ilyenek ‑ gya­kor­latilag nem számítanak fel majd a későbbiekben késedelmi kamatokat. Sőt, azt sem tartom rossznak, hogy a magán-munkaközvetítő cégek szürkepiaci működésével kapcsolatos dolgok tekintetében fel kívánnak lépni, azt fehéríteni kívánják.

Viszont mondanék más típusú gondokat is, nemcsak beismerő vallomás szerinti rendszerszétrombolási problémákat, hanem olyat is, ami mondjuk, egy egyéni vállalkozót érinthet. Az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésénél kizárják az álláskeresési ellátás igénybevételi lehetőségét.

(15.00)

Az egyéni vállalkozások körét nagyjából úgy lehetne talán jellemezni, hogy csekély érdekérvényesítő képességgel bíró közegről, csoportról beszélhetünk. Ilyen értelemben a hátrányos megkülönböztetés az önök politikai működési mechanizmusából fakadóan szinte automatikusan jön, mert ott, ahol ütni lehet, és nincs, nem lehet nagyobb tiltakozás, akkor ezt ott önök gondok nélkül megteszik.

Nyilván az sem jó, hogy ezen keresztül megint egy statisztikai lépést eszközölnek, gyakorlatilag azt, hogy a regisztrált munkanélküliek létszáma statisztikailag csökkenthető. Igen, statisztikailag csökkenthető, de ez valójában az élethelyzetek tekintetében nem azt jelenti, hogy ezek az embereknek akkor, amikor az egyéni vállalkozási tevékenységüket kényszeredett módon szüneteltetniük kell, a megélhetési minimumok biztosítása rendelkezésére áll.

Ez a statisztikai befolyásgyakorlás gyakorlatilag hasonlítható ahhoz, mint amikor a munkaügyi ellátórendszerekből tízezrével mentek ki, hagyták el az országot, és a határon kívül vállaltak munkatevékenységet az emberek azért, hogy megéljenek, akkor önök azt kezdték el forszírozni, hogy csökken a munkanélküliek száma. Persze, statisztikai értelemben vetten igen, csak azt nem nézték meg, hogy egyszerűen abból fakadóan, hogy a hazai elsődleges munkaerőpiac körülményei között nem nyújtottak lehetőséget ezeknek az embereknek, ők kényszeredett módon még az országot is elhagyták, határon kívül vállaltak munkatevékenységet annak érdekében, hogy meg tudjanak élni.

De ugyanígy a közmunkába menekülők körét is gyakorlatilag természetszerűleg kivették a statisztikából, és mint foglalkoztatottat jelenítették meg. Ez az ellenpólusa a dolognak a foglalkoztatotti statisztikák torzításával kapcsolatosan.

De azt is mondhatom nyugodt lelkülettel, hogy minden beavatkozásuk az elmúlt közel nyolc esztendőben arról szólt, hogy tényleg statisztikailag feleljenek meg a politikai elvárásoknak. Ebből kifolyólag csökkentették például az álláskeresési támogatások futamidejét kilenc hónapról három hónapra. Kvázi, akiket csak lehetett, azokat kilökték az ellátórendszerekből, hogy statisztikailag azt lehessen kimutatni, hogy kevesebb a munkanélküli és mintha több lenne a foglalkoztatott.

Pedig ha az egyéni vállalkozókhoz vissza akarunk térni és vissza akarok térni, akkor mindenki látja azt ma, hogy az egyéni vállalkozók között nagyon sok kényszervállalkozó van. Kényszervállalkozó, már csak azért is, mert az őket foglalkoztatók gyakorlatilag csak vállalkozási megbízással kívánják őket foglalkoztatni, ezáltal nyilván az őket foglalkoztató munkaadók a munkaköltségeiket kívánják csökkenteni, de őket szorítottabb helyzetbe vagy adott esetben kilátástalanabb helyzetbe hozzák.

De van egy dolog, amire külön fel szeretném hívni a figyelmüket képviselőtársaimnak. Nem biztos, hogy mindenki minden vonatkozásban tudja, tudta feldolgozni ezt a törvénytervezetet, hiszen mint Tállai államtitkár úr is mondta, 114 törvényhelyet érint. Egy módosításra mindenképp felhívom a figyelmüket.

Valószínűsítem, az ismert önök előtt, hogy a korábbiakban a legkisebb bér, tehát a minimálbér vonatkozásában az a helyzet adott volt és biztosított volt, hogy akár a minimálbértől is lehetett kevesebb bért fizetni munkatevékenységért Magyarországon. Így alakult ki a közfoglalkoztatotti minimálbér kategóriája. Tudják, Zsiga Marcell képviseletében a kimondott szavai után ez a 47 ezer forintos kategória, ami ma 53-54 ezer forint nettót jelent a közfoglalkoztatottaknak a 2010-es 60 200 forinttal szemben.

Azt már nem akarom ragozni, hogy az egyharmadát valójában a vásárlóerő-értékének ennek a pénznek elvették ezektől az emberektől. De azt akarom, hogy ez a minimálbér tekintetében megvolt, tehát hogy a minimálbértől, a legkisebb bértől is lehetett kevesebbet fizetni. Ez volt a közfoglalkoztatottak esetében. Még akkor volt egy kísérlet arra vonatkozóan is, még Czomba államtitkár úr védte a dolgokat, hogy a pályakezdők esetében is, példaként a hátrányos helyzetű térségekben adott esetben a pályakezdőknek nyújtható, nyújtandó bérektől kisebb mértékű bérek is bevezetésre kerüljenek. De aztán utána ez látható módon a társadalmi visszaigazolásokból fakadóan elvetélt.

Most pedig azzal találjuk magunkat szembe, hogy most már nemcsak a minimálbérre vonatkoztatva igaz az, amiről az előbbiekben szóltam a közfoglalkoztatotti minimálbérre kivetítve a dolgokat, hanem a garantált bérminimum tekintetében is ez a helyzet fennállhat. Tehát a garantált bérminimumtól is el lehet majd térni, na, nyilván nem pozitív irányba. Egyébként pozitív irányba mindig el lehet térni, tehát ez nem kérdéses, és a munkaerő­piaci igények ezt megítélésem szerint meg is kívánják, de most ezen törvénytervezet módosítása lehetőséget ad arra, hogy ettől negatív értelemben is el lehessen térni.

Kiket érinthet majd ez? Kikre vonatkoztatva gondolják úgy, hogy még azt a bruttó 161 ezer forintot, azt a nettó 107 ezer forintot sem kívánják biztosítani a megfelelő szakmai képesítéssel bíró emberek számára? Alapvetően úgy érzem, hogy azokat az embereket érintheti ez a történet, akik mondjuk, hátrányos helyzetű megyékben, régiókban élik az életüket és végzik a munkatevékenységüket.

Nem gondolom, hogy ezt a fajta különbségtételt érdemes lenne megtenni és bevezetni, nemcsak hogy nem gondolom, erősen tiltakozom is ellene, egyszerűen azért, mert ma is olyan óriási bérkülönbségek vannak a 93 ezer négyzetkilométeres Magyarországon, ami elfogadhatatlan. Amikor Budapesten a 250 ezer forintot közelíti az átlagbér, mondjuk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében meg alig haladja meg a 130 ezer forintot, akkor, azt gondolom, hogy ez nincs helyén. De rögtön hozzáteszem, hogy nekem nem a budapesti átlaggal van bajom, én azt is keveslem, de az meg, ami a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vagy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei átlag, félelmetesen alacsony.

Ha olyan beavatkozásokkal kívánják ezt a folyamatot alakítani, hogy mondjuk, példaként a hátrányos helyzetű térségekben, ha megvannak a megfelelő szakmai képesítések a munkatevékenység végzéséhez illesztetten, akkor ott ne kelljen vagy ne feltétlen kelljen akár még a garantált bérminimumot sem megfizetni, akkor ezzel végképp nem lehet egyetérteni. Azaz azt szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy ezt a gondolkodást, ezt az útirányt a gondolkodásban el kellene zárni, ezt nem kellene folytatni.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket, ez pedig a kormány és a versenyszféra, a versenyszféra és a kormány közötti állandó konzultációs fórum, ez a VKF működésével kapcsolatos. Ez egy háromoldalú konzultációs fórum, a dolgozó embereket érintő vitatott kérdésekben rögzítenek álláspontokat, egyeztetnek, javaslatokat tesznek, sőt adott helyzetekben megállapodásokat is szülnek.

Itt sok mindent érinthet ‑ érinthet, mondom ‑ a dolog, adóktól, járulékoktól a bérekig, vagy a munkabért helyettesítő vagy kiegészítő járulékok kérdésköréig, vagy épp a vállalkozásokat érintő, a vállalkozások alapításával, működésével, megszüntetésével kapcsolatos kérdések sokaságát és még nagyon sok minden egyéb mást is.

Az elmúlt esztendőben az látszódik, hogy a VKF keretei között önök nem gondolják komolyan azt, hogy azokat az egyeztetéseket, amelyeket az előbbiekben említettem, vagy épp a javaslatok számbavételét vagy a megállapodásokat meg kellene kötni. Úgy látom, hogy példaként a vállalkozásokat érintő szabályozásokat, jogszabályok tervezeteit igazából nem is akarják megtárgyalni ezeken a fórumokon. De a béreket kiegészítő kérdésekben vagy azon túli kérdésekben is, amely már nem az aktív kort érinti feltétlen, például a nyugdíjat, vagy épp az aktív kornak azt a fázisát érinti, amikor gyesre mennek a kismamák, ezeket is hanyagolják a VKF keretei közötti egyeztetések színpadára vinni.

(15.10)

Szóval azt akarom mondani, hogy ez a mai helyzet, amit persze már évek óta gyakorolnak a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs keretei között (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ez szerintem helytelen, ezen változtatni kellene, és a törvénytervezeten keresztül is ennek a változtatási szándéknak a visszaigazolását kellene megtenni. Elnök úr, köszönöm szépen.